Human Nature - J2 FanFic

[monkeyjade]

Cím: Human Nature
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás 
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18 
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz

Jade a házba lép. Egy hatalmas nappali fogadja őt. Óriási plazma TV néz vele farkasszemet, ami előtt, egy pingpong asztal. Érdekes berendezés, de azért megvan itt minden kényelem. Hatalmas kanapé, puha párnákkal, széles, óriási fotelek amikben el lehet terülni a hatalmas TV-t nézve. Csak az a pingpong asztal nem fér össze a többivel. A lépcső innen vezet fel az emeletre. Fehér fakorlát, márvány fokok, nagyon szép. Jade cipője kopog rajtuk. Az emeleten egy hall fogadja őt. Virágok mindenütt, puha, bársonyos fehér szőnyeg a padlón, fekete fa bútorok, az ablakon földig érő selyem függönyök. A lány ujjait szinte vonzza ez. Megszeretné érinteni őket, de most fontosabb a fiú. Két ajtó is nyílik innen, de az egyik félig tárva. Odamegy és finoman beljebb löki. Jared egy hatalmas ágy közepén ül, feje lehajtva, s csak megrezzen, mikor Jade belép hozzá. Ez lehet a hálószoba. Az óriási ágyon bézs ágyterítő, a földön hosszúszálú, nagyon puha szőnyeg. Az ablak alatt egy kis öltözőasztal, az ággyal szemben egy juhar komód. Minden szín halvány és jó ránézni az egész szobára, de a fiút láthatóan bántja valami. Jade odamegy, aztán mellé telepedik. Megérinti Jared kézfejét, mely a combjain nyugszik.
-Szia. –szipog Jared és könnyes szemeit a lányra emeli.
-Mi a baj? –kérdezi. –Te… sírtál?
-Itt járt. –törölgeti szemét.
-Ki járt itt?
-A… a… menyasszonyom… a volt… menyasszonyom.
-Értem. –bólogat Jade. –Akarod, hogy most egyedül hagyjalak?
-Nem… maradj! Nem tudom mikor volt itt, de… elvitte a kutyáimat. A szomszédban hagytam őket, de ő… elvitte mind a kettőt. Tudta, hogy fájni fog.
-Beszélj vele!
-Nem… Nem tudom…
-Ennyire szeretted őket?
-Ők a barátaim! Mintha emberek lennének!
-Hívd fel a lányt!
-Szerinted ez jó megoldás?
-Vagy menj el hozzá. De… előbb hívd fel és mondd meg neki, hogy ez egy rossz ötlet volt.
-Tényleg hívjam? –kérdezi és még mindig szipog.
-Igen. –bólogat Jade. –Látom, mennyire fáj.
-Nem baj?
-Nem.
-Akkor most… -és hátsó zsebéből előveszi mobilját. –Hívom. –de nem csörög ki, csak a hangposta jelentkezik. –Nem érhető el. –s lehajtja a telefon fedelét. –Mit csináljak?
-Maradj itt és szerezd vissza a kutyáidat. Az most a legfontosabb!
-Fontosak nekem… szeretem őket… és most fáj.
-Maradj, én is maradok, mert azért annyira mégsem izgalmas, hogy csakúgy elindulunk a nagyvilágba. Hazamegyek és majd hívsz. Rendben? Segíteni én nem tudok, de nagyon drukkolok… Biztosan csodaszépek a kutyáid.
-A legszebbek. –mondja. –De… mondd, miért nem zavar…
-Zavar, már mondtam. És azt hiszem nincs olyan szerencsém, hogy egy ilyen srác tényleg a barátom legyen. De… egy napig az volt. Találkozol a lánnyal, és mert szereted őt, leültök és megbeszélitek ezt, aztán megint megkéred a kezét. De jó lesz így, mert boldog leszel.
-Nem Jade, nem kérem meg a kezét.
-De szereted!
-Lehet, de van egy lány aki megérti ezt, és elfogadja, és ez a lány most jobban érdekel. –mondja, Jade pedig pirulva lehajtja fejét. –Igen, te vagy az.
-Akkor most mi lesz?
-Még nem tudom… Szeretnél elmenni a többiekkel? De komolyan!
-Szeretnék! Csak… Jensen kicsit zavar… nem hiszem el, hogy vele szököm el.
-Hát… igen… -sóhajt. –Mit szeretnél Jade? Menjünk velük?
-De a kutyáid?! Fontosak neked!
-Mit csináljak? Nem veszi fel a telefont és valószínűleg LA-ben van már velük.
-Menjünk oda!
-Nem… ezt majd én elintézem vele valahogyan. De kést döfött a szívembe. Ha találkozol a kutyáimmal, megtudod, hogy milyen édesek és csodálatosak. A barátaim, és vissza fogom szerezni őket. –mondja, megdörzsöli szemét, mely piros még a sírástól. –Jade, csak tőled függ, hogy elszökünk-e innen. –simogatja meg a lány arcát. –Jensen pedig… ne zavarjon. –sóhajt.
-Menjünk, majd nem nézek rá, és nem beszélek hülyeségeket!
-Rendben! –bólogat Jared, és megfogja Jade kezét. –Gyere… És… nekem tetszik, ha hülyeségeket beszélsz.

A reptér hatalmas termináljába lépnek. Jensen a kis csapatra néz.
-Ok. És most szerzünk jegyet.
-De… hová is? –kérdezi Jared és kabátjának zsebébe mélyeszti kezét.
-Mindegy. Az első gép, ami jó messzire megy innen és hamar indul. –mondja Jensen, majd Angelre pillant. –Jó lesz így?
-Nekem jó. –bólogat a lány. –Támogatom az ötletet. És te Jade? –figyel nővérére, aki mélyen hallgat, csak A barátja karjába karol. Nem válaszol, inkább felnéz Jaredre. A fiú pedig próbálja elkerülni Jensen pillantását, de ez nem sikerül. Összefonódik tekintetük, és elmerülnek egymás szemében. Mindent kiolvasnak a másikéból, a kérdéseket, a kíváncsiságot, az őrületet, a vágyat. Jensen fordítja el fejét az óráknak tűnő pillantás elől, majd Angelre mosolyog.
-Azt hiszem Jade is benne van, a hallgatás beleegyezés. –jelenti ki. –OK! Akkor melyik gépre szeretnénk felszállni? –néz az indulás kijelzőre. –Lehetőleg minél hamarabb szálljon fel, hogy ne várjunk órákat.
-Döntsd el te. –szól Jared. –A te ötleted volt. Nekem és Jadenek… -s a lány karján nyugvó kezére teszi kezét. –Nekünk teljesen mindegy! Csak… az Alaszkai járattal ne számolj, akkor én maradok.
-Én is. –suttog Jade.
-Igaz, lehet, hogy jól szórakoznánk! Építhetnénk hóembert, vagy hógolyózhatnánk! Egy kis viskó az erdő szélén, ég a tűz a kandallóban, mellette jó meleg van… Nem is olyan rossz! Még kirándulhatunk is! Talán még jávorszarvassal is találkozunk… A medvék ilyenkor alszanak, őket hagyjuk is…
-Haver! Nem megyünk Alaszkába! –szól rá Jensen, de nem néz a szemébe. –Nyugi.
-Most mi van? Nem is olyan rossz…
-Túl közel van. –hangzik a válasz.
-Ok. Csak ötlet volt… Neked Jade melyik gép tetszik? – pislog a lányra, aki felnéz a hatalmas kijelzőre. Neki teljesen mindegy hová megy. Ő csak A barátjával szeretne lenni. Ez az első napjuk együtt! Boldog, hogy végre járhat valakivel, és tényleg létezik egy srác, akit érdekel. És milyen helyes is ez a fiú. Pontosan olyan, mint Jared. De még szerencse, hogy nem ő! Megszorítja a karját erősen, erre A barátja ránéz, majd halványan rámosolyog, és milyen mosolya van! Gyönyörű! A lába elernyed, ha csak megpillantja. Mit jelent ez? Ilyet nem érzett még sohasem. Szerelmes nem lehet, mert nem ismeri még, de eddig a legkedvesebb srác akivel csak találkozott. A tegnap éjjel pedig… belepirul… De megtörtént! Ezzel a csodálatos fiúval, aki most megsimogatja az arcát a hatalmas tenyerével, és amivel az éjszaka egészen máshol kalandozott. De ez normális? Tényleg ezen morfondírozik ennyi ember előtt? Jensen Ackles előtt? Még szerencse, hogy nem látszanak a gondolatai. Mit szólnának hozzá? Vajon Keith is gondol erre? Az is lehet, hogy nem… Biztosan nem. Ő már rengeteg lánnyal volt már! Az is lehet, hogy egyáltalán nem volt jó neki, csak mondta, biztosan nem volt még ilyen béna barátnője. De hát még soha sem csinálta, nem tudja mi a jó a fiúnak és mi nem… vagyis megpróbálta kitapasztalni tegnap.
-Jade? –kérdezi Jared, látja, hogy a lány gondolatai elkalandoztak.
-Öh… igen?
-Javaslat? Neked melyik tetszik? –bök ismét a kijelzőre fejével. –Egy város, ami jó messze van.
-Hát… Róma? Az elég messze van.
-Rómában most hideg van. –mondja Jensen határozottan. –Angel? Mi a te javaslatod?
-Nem is tudom… Szemezek Moorea-val… Bár fogalmam sincs hol van, de tetszik a neve.
-Moorea? –kérdezi Jensen. –Még nem hallottam róla. De… tetszik! És nektek?
-Nekem mindegy. –von vállat Jared. –Az is lehet, hogy itt van a szomszédban… De lehet, hogy Ausztráliában. Fogalmam sincs.
-Jade? –néz a lányra Jensen. –Mit szólsz hozzá? Angel ötlete volt és nekem tetszik. Szóval? Mit gondolsz?
-Nem tudom… Hát… nekem jó, ha Angelnek is. –pislog húgára, aki rámosolyog. Pontosan tudja, hogy Jade merre kalandozik el és miért ilyen kipirult. Csak aztán nehogy fájdalmas vége legyen ennek a dolognak. Minél előbb tudnia kell a részletekről.
-Akkor irány Moorea! –kiált Jensen és összecsapja kezeit. –Egy óra múlva indul. Nem árt sietni a jeggyel. Megyek és megveszem őket. –előveszi útlevelét hátsó zsebéből, a többiek pedig szótlanul adják kezébe a sajátjukat. Jensen elindul a jegyekért. Jared pedig óvatosan kicsúsztatja karját Jade öleléséből és barátja után ered.
-Várj! –kiált utána és felgyorsítja lépteit. Jensen megáll, megvárja őt. –Figyelj! Szerintem beszélnünk kell! –mondja, nem nézve a fiúra, a márványlapokat kémleli lába alatt. –Én… én…
-A lányokkal kellett volna maradnod. –se ő sem néz barátjára.
-Csak… azt akarom mondani, hogy…
-Mit?
-A tegnapról. –sóhajt fel. –De itt nem tudom. Gyere velem! –kiált és elindul. Jensen tétovázik, de követi, miközben a két lány őket lesi. Angel összeráncolja homlokát. Megint mi történik? Okos volna utánuk menni, de nem hagyja el egyedül Jadet, aki megint gondolataiba merülve mosolyog. Észre sem veszi mi zajlik körülötte. Tekintetével követi a két fiút aztán elveszti őket szem elől. Aggódik. Még a végén kettesben szállnak fel arra a repülőre és itt hagyják őket. Akkor pedig mit mondd majd Jadenek, aki láthatóan olyan boldog most. Lehet, hogy el kellene mondania mit látott tegnap mielőtt nővére óriásit csalódik. Jared a lehető legkedvesebb vele, olyan, mint egy igazi barát, ezzel nincs is gond, de… Jade nagyon meg fogja bánni ezt! Érzi! Ám képtelen bármit mondani. Nem ronthatja el most a hangulatát ezzel… Még hagyja őt. De elmondja majd… csak nem most. Ha eljön a pillanat… csak mikor jön el egy olyan pillanat, amikor azt mondja, hogy „Jade a barátod egy másik férfival kefélt”? Nincs ilyen pillanat! S mi van ha Jade rájön? Nem, ez kizárt! Olyan naiv, hogy soha sem jönne rá… csak akkor ha látná… S mi van, ha a két srác ismét egymásnak esik? Mi a fenét csináljon?

Jared megáll a férfimosdó közepén, benéz az összes fülkébe, kivágja az ajtajukat, üres mindegyik. Jensen belép s megtorpan.
-Beszélnünk kell. –kezd bele Jared és fel-alá járkál az ajtótól legmesszebb lévő fülke és a fal között. Tegnap nem tudom mi történt… fogalmam sincs , de muszáj volt.
-Tudom… nekem is. –súgja Jensen.
-Tessék? –megáll, és végre barátjára figyel.
-Nekem is. –ismétli meg mondatát és Jaredre néz.
-Mi van most velünk? –kérdezi a fiatalabb fiú és hátrasimítja haját homlokából.
-Nem tudom.
-Tudnom kell! Valakinek tudnia kell! Ez így nem mehet tovább! Egész nap rád gondolok, mióta csak először megtörtént! Nem kellett volna! Pár nap alatt elhagytam Sandyt, lefeküdtem veled, Jadel… ja és még azt sem tudja ki vagyok… mellesleg pedig járunk… vagy valami olyasmi! Felborult az egész életem! Miattad! –mutat barátjára –A kutyáimat is elvitte Sandy! Ők az enyémek! És nem volt hozzá joga! Ott szúrta belém a kést ahol a legjobban fáj! –kiált és megint járkálni kezd. –Miért? Mondj egy okot arra, hogy miért nem tudok haragudni rá, sőt… nem vagyok képes másra koncentrálni, csak kettőnkre. Ez nem normális! Jensen, mondj már valamit! Csak állsz ott és nem szólsz! Hallgatsz! Megőrülök ettől! Vissza szeretném kapni a régi unalmas életemet, ami olyan biztonságos volt! Mert ez nem az! De… de… akarom…
-Én is. –suttog Jensen aztán lehajtja fejét. Mindent kimondott Jared.
Azt hitte, hogy ő is el tud majd számolni az érzéseivel, de képtelen rá. Hiába lehetne mellette egy gyönyörű nő… Angel… Mégis Jareden járnak a gondolatai. Ő a tökéletes, akit évek óta keres. Nem csak kívánja őt minden porcikája, hanem maga mellett szeretné tudni minden pillanatban. Ezt Jared kihagyta… Talán nem érez ő is így. Azt hitte, majd túlteszik magukat rajta. Az első együttlétek után ezt gondolta… Mégsem így történt. Egyre mélyebbre süllyedtek ebbe a dologba, s már nem tudnak kimászni belőle! Könnyed hülyeségnek és meggondolatlanságnak indult az egész, de most már nem az. Jared élvezi, hogy vége az unalmas, monoton életének, ő pedig… egészen mást kezdett el érezni barátja iránt… És az nem normális. Meg kell szabadulnia minden gondolatától, vágyától, de most nem képes rá. Már nem megy egyik pillanatról a másikra. Olyan mélyen benne van, hogy nem látja a bejáratot, eltűnt a fény, ami besüthetne rajta, a megoldás. Ám erre nincs. Megérzi barátja ujjait arcán. Puhák és felmelegítik hideg vonásait. Felnéz rá.
-Miért csinálod ezt? –kérdezi vörös ajkai reszketnek.
-Mert… mert kell. –susog. –Mert szeretném… és te is szeretnéd… s már nem tudom mi a helyes.
-Ott van Jade…
-Igen… Jade… helyes lány és tényleg kedvelem, de most… nincs itt. –s szája barátja ajkaihoz ér.
-Ez már nem játék. –suttog Jensen s elfordítja fejét.
-Te voltál aki „feldobta” az életem. –s maga felé fordítja a fiú fejét. –Elhagytam mindent… és… Sandyvel igazad volt…
-Igazam, de…
-De? –néz mélyen Jensen szemébe –Megörültünk? Igen…
-Miért kínzol?
-Nem kínozlak. Csak kellesz.
-És… és mi lesz Jadel?
-Jó lány… Itt vagy nekem te… és ő is… De miért érdekel Jade? –kérdezi s elengedi barátja arcát, majd eltávolodik fejével. –Mit szeretnél mondani? Hogy ez az egész dolog…
-Nem mehet így.
-Miért nem?
-Mert nem Jared. Én… én… -összeszorítja száját, mert szeretné kimondani az érzéseit, de nem teheti. El kell múlnia! Csak most képtelen erre koncentrálni. Hirtelen megfogja Jared fejét, s magához húzza, szájába csókol évődve. A régi-új ízek elveszik eszét, egyre vadabbul csókolják egymást, a másik hajába túrnak ujjaik, de a külső bejárati ajtó csattanására azonnal eltávolodnak egymástól, valaki jött.
-I… Indulnunk kell. –próbál magához térni Jensen.
-Igen. –bólogat Jared és elmosolyodik. –Indulni… -s megvárják, míg a férfi belép az ajtón, ők pedig sietősen távoznak kipirosodott arccal.

A repülőn ülnek, alig szálltak fel pár perce. Jade óriási szemekkel néz ki az ablakon. A lenti táj csodálatos, és ahogy emelkednek, felhők takarják el a partvonalat. Irány a Csendes óceán. Azzal sem törődik, hogy az első osztályon utazhat, nem pedig a turistán. Előtte Angel ül, de a bőrülése mintha kilométerekkel lenne előtte, olyan tágas a hely. Kinyújthatja lábát és nem kell szűkös helyen kényelmetlenül utaznia. Annyit tudtak meg, míg beszálltak, hogy Moorea Bora Borán van… és ha ez a Bora- Bora, az a hely amit már annyiszor látott képeken, akkor a világ legszebb helyére repülnek éppen. 10 óra és ott lehetnek. Már alig várja. Vicces volt a checkolásnál, hogy egy bőrönd sem volt náluk, pedig mindenki más, hatalmas pakkokkal érkezett. Ő pedig csak a kis táskáját szorította magához. Angellel nevettek ezen. Oh, ha ki lehet kapcsolni az öveket, szeretne húgával beszélni, hogy mit szól ahhoz, hová is mennek! El sem hiszi, hogy odarepül. A biznisz klasszon! Jensen Ackles-szel! WOW! Oh persze A barátjával! Ráfigyel. Jared éppen azt a kicsi prospektust bújja, amin elmagyarázzák mit kell tenni, ha a gép bajba kerül. Milyen édes is. Még erre is figyel. Nem sokan tanulmányozzák ki, de az ő Barátja megteszi! Csodálatos. Már nem is érdekli az alatta elterülő táj, inkább őt nézi. Jared érzi, hogy a lány őt bámulja. Visszateszi a leírást az előtte lévő szék kis rekeszébe, a többi olvasnivaló közé, és a lányra figyel.
-Ez olyan izgalmas. –mondja Jade. –Tényleg odarepülünk?
-Tényleg. –bólogat a fiú. –Angel jól választott. –mosolyog. –Biztosan tetszeni fog neked. Igaz, még sohasem jártam ott, de azt mondják gyönyörű. –megfogja Jade kezét. –Majd elviszlek kókuszdiót szedni! Én mászok, te szedegeted a földről amit ledobok.
-Olyan magas vagy, hogy elég, ha felnyúlsz érte.
-Ez is igaz. –mondja mosolyogva. –De felmászni egy pálmafára jó móka. Igaz, még ezt sem csináltam sohasem, de megtanulom, hogy a kishölgynek legalább egy kókuszt levadásszak.
-Tényleg?
-Igen. –bólogat és megszorítja Jade kezét, aki felsóhajt hangosan és ismét kinéz az ablakon. Angel halotta a beszélgetést, s örül, hogy Jade ilyen boldog. Mellette Jensen, aki behunyt szemmel ül. MP3 lejátszója fülében, így kizárja a külvilágot. Nem is akar tudni róla. A lány pár percig hezitál azon, hogy hozzáérjen s megzavarja, de úgy dönt, hogy megteszi. Jensen karjához ér, aki rögtön kinyitja szemét és felé fordítja , kikapcsolja a lejátszót, s kiveszi füléből.
-Csak… meg akarom köszönni, hogy…
-Nem, én köszönöm, hogy eljöttök velem! Én rángattalak el titeket… csak elég bunkó voltam…
-Ezt már megbeszéltük.
-Igaz. –bólogat a fiú.
-Még sohasem utaztam első osztályon.
-Hát, most itt vagy. Hidd el a pezsgőn kívül, ugyanolyan, mint a turista.
-Azért itt nagyobb a hely. –mondja a lány. Elég sokáig leszünk itt fent. –mosolyog. –Nincs kedved beszélgetni? Mondjuk… arról, hogy mi bánt? Tudom ezt is megbeszéltük már, de…
-Már nem bánt semmi sem.
-Nem hiszem.
-Pedig így van. Nem tudok mit csinálni, a megoldást sem találom rá. Feladtam. –jelenti ki, és felsóhajt, mert hallja, ahogy mögötte Jared és Jade édesen beszélgetnek arról, hogy mi lesz azzal a kókuszdióval amit majd leszednek együtt. Érdektelen téma, de mégis zavarja. Miért is? Próbál nem figyelni erre, inkább Angelre pislog.
-Tegnap azért tényleg jól sikerült az a vacsora… De ez a mai… Anyám is kerítőnőt játszik? Nem tudom felfogni! Shelly, valljuk be, elég durván csinálja! Tényleg mindig ilyen volt?
-Mindig. Borzalmas! –legyint. –Nem mondom, hogy volt egy-két igen helyes srác akiket bemutatott Jadenek, de valahogy a nővérem nem igazán akart egyiktől sem semmit. Vagy fordítva, ez volt nagyobb részt! Mert valljuk be, Jade olyan kis…
-Dinka. –fejezi be Jensen.
-Igen, az. De ha nem lenne, az már nem is volna ő! Ilyen és kész! Ha ott leszünk és papír után nyúl, hogy írjon, esküszöm levágom a kezét. Képes rá! Bárhol és bármikor! Akkor pedig nem tudod megzavarni semmivel sem. Sohasem csinált mást, ebben nőtt fel és most ez is az élete. Én örülök ennek, mert sikeres, de… nincsenek barátai, nincsen senki mellette… de most… a barátod…
-I… Igen… Jared…
-Jó volna, ha elmondaná neki, nem? Megértem miért találtátok ki ezt, de azt hiszem kezd komolyodni a dolog. Ideje lenne, hogy megtudja.
-El fog ájulni. –mosolyodik el Jensen.
-Tudom. Ne is mondd! Ti vagytok a két nagy kedvenc! Igazi rajongó típus, ami nem baj, de látod, olyan kuka, ha csak rád néz, pedig én az ő helyében egy csomó kérdést tennék fel neked! Te vagy a nagy kedvenc…
-Mit szólt, mikor elmondtad, hogy… mert biztos elmondtad mi történt közöttünk akkor éjjel. A csajok ilyenek.
-Nem mondtam el neki minden részletet, sőt…
-Szegény, amikor lebattyogtam kávéért… abban a pizsiben olyan volt, mint egy kislány és azt hittem szívrohamot kap.
-Hidd el, ha én lettem volna az ő helyében és egy ilyen pasi lépked le a házam lépcsőjén, én elájultam volna.
-Jó pasi? Ezt még egyszer sem mondtad rám.
-Most mondjam azt, hogy nem? Hazudnék! –mondja. –Na és te? Te mit mondasz rólam? –kérdezi és közelebb hajol hozzá. Jensen lesüti szemét. –Na mi az? Oh, ja igen, barátok vagyunk! Persze, nem gondolunk egymásról semmit sem, főleg azért nem, mert annak szex lehet a vége. Igaz, én mondtam, hogy legyünk azok… de a fiú-lány barátságban sohasem hittem igazán.
-Sok srác volt az életedben? –tereli el a szót.
-Biztosan több mint neked, bár ki tudja…
-Tessék?
-Mi az? Miért mit mondtam? –kérdezi, mintha nem tudná.
-Semmit… szóval? –néz a lány szemeibe a válaszra várva. Angel csapdája pedig nem jött be, pedig egész jó volt. De legalább elkezdte finoman, lépésről lépésre felvezetni a tervét… Mégsem rohanhatja le a legegyszerűbb kérdéssel! Vagy mégis?
-Volt egy srác a középiskolában, a fősulin pedig kettő… Ennyi. Nem sok… De annál tartalmasabbak voltak ezek a kapcsolatok. Hm… -s megnyalja száját.
-És… és… mondjuk az utolsóval miért lett vége?
-Azt akarta, hogy hagyjam ott. Kizárt az életéből!
-Micsoda? Miért akarta ezt?
-A diploma előtt pár hónappal autóbalesete volt és megbénult. Vele voltam minden pillanatban, de ő nem akarta azt, hogy egy nyomoréknak adjam oda az életem… Nem válaszolt a telefonjaimra, ha elmentem hozzá vagy nem nyitott ajtót, vagy ha igen, becsukta az orrom előtt és hiába próbáltam meg mindent, csak zsákutcába jutottam. Végül… nem hívtam és nem mentem többet…
-Fáj még?
-Már nem fáj… De ha találkoznék vele… talán megint beleszeretnék. Ez egy lezáratlan ügy. És nem egy másik áll kettőnk közé. Vagy ha úgy vesszük, a tolószék, de engem nem érdekelt! Tényleg szerettem őt! Vele akartam maradni, még így is! Minden rendben volt vele… még gyerekünk is születhetett volna… -sóhajt.
-Szeretnél gyereket?
-Persze, hogy szeretnék! Nem is egyet!
-Én is szeretnék! Legalább 3-at! A tesóimmal hárman vagyunk, így szerintem az az ideális… Ha leszálltunk, beszélnem kell velük! –egy pillanatra elmosolyodik. –A húgom ki fog készülni, hogy hol vagyok, és utánunk akar majd jönni! Legközelebb őt is hozom. –mondja. –Meséltem neki rólad!
-Meséltél?
-Igen. –bólogat. –Szerinte azonnal vegyelek el! Az összes lányra ezt mondja. Csak azt szeretné, hogy boldog legyek. Szerinte a házasság jó dolog. Lehet, hogy igaza van, de… még nem vennélek el, ha nem haragszol. –elmosolyodik.
-Azt mondtad nem is áll szándékodban. Emlékszel? Még otthon! És mivel az ember nem szokta elvenni a barátját…
-Te mondtad, hogy legyen így, de érzem, hogy ez…
-Igen… ez így nehéz lesz. –sóhajt. –De hagyjuk! Jó pasi vagy és kész, akár így vagyunk, akár úgy. –mondja, Jensen nem szól, pedig várná, hogy legalább annyit mondjon, hogy te pedig dögös, de nem kap bókot. Magában elküldi a fenébe ugyan, miközben rámosolyog. –És ott? Van valami terv? Mert… ha már ott vagyunk, nem ártana beszereznem egy bikinit… vagy kettőt… oda nem is kell más. –jelenti ki.
-Megkeressük a legjobb szállodát…
-A legjobbat? Ez tetszik! Lehet drága?
-Ok! Én állom!
-Akkor a legdrágább! Ha már ilyen nagyvonalú vagy.
-Rendben. –bólogat a fiú, aztán felsóhajt hosszan. – Gondolom Jared és a nővéred együtt szeretnének lenni…
-Én is így gondolom… hogy este elmélyüljenek a kókuszproblémában. –mosolyog. –Aranyosak. – és a fiú reakcióját várja.
-A…a… azok. –dadogja Jensen. Oh igen! Fél siker! Jensent zavarba hozza ez az egész dolog…

Az öveket becsatoló lámpa közben elalszik.
„Jó napot hölgyeim és uraim, köszöntöm önöket az American Airlines Moorea-i járatán. Mark Stuart kapitány vagyok és az egész személyzet nevében kellemes utat kívánok önöknek. Az úti célt helyi idő szerint este 7-kor érjük el Csendes Óceán felett repülve. Az idő napos, a hőmérséklet 25 fok, a szél csendes. Most 10000 méter magasan vagyunk, sebességünk 837 km/óra… S örömmel köszöntöm fedélzetünkön Jensen Acklest és Jared Padaleckit, fiúk jó a műsor. Elnézést a magánvéleményért. Az utas listán ritkán látok Hollywoodi sztárokat… Mégegyszer, jó utat és kellemes pihenést a hátralévő közel 10 órára.” Jaredben pedig megáll az ütő és elsápad. Nem arról volt szó, hogy Jade majd így tudja meg. Nem egy repülőgépen utazva a „paradicsomba”, a pilótától. A körülötte lévő utasok egyből ráfigyelnek és Jensenre, aki ugyancsak kellemetlenül érzi magát. Legszívesebben most bemenne a pilóta fülkébe és elbeszélgetne a kapitánnyal, de csak annyit bír kinyögni, hogy oops… Angel is pontosan tudja mit jelent ez. Nem a két fiúért aggódik, hanem nővéréért. Azonnal kikapcsolja övét és feláll, megfordul, hogy lássa őt. Jade úgy ül ott, mint aki nem hallotta, hogy mit is mondott a kapitány, csak az árulja el, hogy arca holtsápadttá vált. Mereven nézi a szék hátát maga előtt. Angel idegesen pillant Jaredre, aki kiolvassa szeméből, hogy azonnal csináljon valamit, mielőtt testvére rohamot kap. Nem túl jó ötlet ilyen magasan. A megfogja Jade kezét, ami hideg mint a jég.
-F… figyelj Jade én…
-Jared itt van… ezen a gépen… neeee… -suttog a lány maga elé.
-Mi? –kérdezi a fiú és kikerekednek zöld szemei. –Jade… én…
-Nem lehet itt. Ez már sok. –és rémülten Angelre néz. –Nem lehet itt! Nekem el kell bújnom! Miért nem mondtátok, hogy itt lesz? Öh… igaz, honnan is tudtátok volna! De nem lehet itt! Nekem le kell szállnom! –kiált pánikkal a hangjában. –Muszáj! Csináljatok valamit!
-Nyugodj meg Jade. –szól rá Angel higgadtan, mikor Jensen feláll és feléjük fordul. –Nincs semmi baj.
-Neked a barátod, igaz? Te… te… tudtad… ugye? –pislog Jensenre, aki kínjában csak félszeg mosolyt vág. –Tudtad! Utállak! Tényleg!
-Hé! Nyugi! –mondja Jensen. –Én igazán nem tehetek róla!
-De… tehetsz! Ki akarok szállni! Most! Ez már túl sok… én… haza akarok menni! Segítség! –de visszahuppan ülésébe. –Szálljunk le. –s megfogja Jared karját, olyan erősen szorítja meg, hogy a fiú felszisszen. –Forduljunk vissza. –súgja. –Félek.
-Jared nem fogja leharapni a fejed. –mosolyodik el Jensen ezen a tébolyultságon –Gondold azt, hogy mellette ülsz!
-Nem! Ő Keith! Egészen más! Ő majd megvéd! Úgyis ismeri őt! Mondd meg neki, hogy ne jöjjön ide! Akkor nem szállok le!
-Én is megmondhatom neki! –vállalja el a feladatot Jensen.
-T… Tényleg?
-Igen! –bólogat és kilép az ülése mellé. Jared könyörgő tekintettel figyeli minden mozdulatát, s csak a száját mozgatja, hogy „nem teheted”. Jensen csak a képébe vigyorog és úgy tesz, mint aki elindul és látná barátját a távolabbi sarokban valahol. Elhalad a fiú széke mellett zsebre tett kézzel. Jarednek hatalmas kő esik le szívéről. Nem buktatják le… Majd ő elmondja Jadenek, de ennél jobb alkalom nem lesz… csak miért vannak 10000 km magasan? A lány ráfigyel, a fiú pedig bugyuta mosolyra húzza száját, s megsimogatja arcát, megnyugtatva őt. Jensen viszont hirtelen visszahátrál barátja széke mellé és leguggol.
-Szia Jared, megkérhetnélek, hogy ne rémisztd halálra Jadet?
-Meghalsz. –súgja a fiú, aztán a mellette ülő lányra figyel, aki kővé dermedve bámulja őt, arca olyan fehér, mint a fal, kék szemei csak úgy világítanak. –I…igen… én vagyok az… -sóhajt föl Jared majd megböki barátját, aki felegyenesedik és mintha semmi sem történt volna visszamegy üléséhez, de persze feltérdel rá, hogy egy pillanatra se tévessze szem elől az eseményeket. Angel ajkába harap. Látja, hogy Jade most pörgeti végig agyában újra és újra azt a mondatot, amit Jensentől hallott az imént. Nem így kellett volna megtudnia, neheztel is ezért a fiúra, de jobb minél előbb és ha már így alakult. Csak ne lennének ilyen magasan.
-Jade, bocsáss meg! –simítja végig a még mindig mozdulatlan lány arcát Jared. –Nem vagyok Keith… mi csak… csak… viccelni akartunk… Igaz Jensen? –kérdezi nehezteléssel a hangjában. –Ugye?
-Hát… i… igen… Persze
-De rossz vicc volt! Azt hittem, hogy rájössz, de nem… Azt hittem nem fogunk többet találkozni, csak ott a vacsorán… Tévedtem! Meg kellett volna mondanom. Sajnálom Jade! Ez… ez… szemét dolog volt, tudom. De ha… ha elmondom tegnap éjjel…
-NEM-NEM-NEM-NEM-NEM! –kiált fel Jade hirtelen és hadonászva tolja el magától Jared kezeit. –NEM-NEM-NEM!
-Nyugodj meg! –súgja a fiú és megint a lányhoz érne, de az felpattan és öklendezve, szinte átesve a lábain a WC-be szalad, az ajtó hatalmasat csattan a háta mögött. A fiú mélyet sóhajt, aztán Jensenre néz.
-Köszi szépen. –fintorog. –Igazán kedves volt tőled. Barom!
-Én vagyok a barom? Már el kellett volna mondanod neki!
-El is mondtam volna, de nem itt és most! Erre te… Köszi! –összeszűkíti szemeit és felegyenesedik. –Most mit csináljak?
-Szerintem hagyd néhány percig. –mondja Angel. –Azt hiszem, most éppen elég baja van… Tényleg nem volt szép tőled. –figyel a mellette térdelő fiúra, aki megrántja vállát.
-Én csak azt tettem, amit mondott. Megmondtam Jarednek, hogy ne keresse.
-Nem így kellett volna. –ingatja fejét Angel. –Azt hiszem szegénykém kihányja azt is amit nem evett meg… csak azért, mert te vagy Jared… azt hiszem hosszú lesz, hogy kijöjjön onnan. –sandít a pilótafülke előtti WC felé. Az utasok pedig, az a néhány aki együtt utazik velük, érdeklődve figyelik őket. Az egyik stewardess is feléjük tart.
-Segíthetek valamiben? –kérdezi a szőkeség.
-Ha hozna egy kis vizet… -mondja Angel.
-És két üveg pezsgőt is. –fejezi be Jensen. –Az most jól esne! –néz barátjára, aki nem szól. –Hozza csak, elfogy! –finoman elhessegeti a nőt, -Jade nem hinném, hogy vizet akar majd inni… és te sem haver! Figyelj, én csak… sohasem mondtad volna el neki! Mert így jobb volt! Kényelmes! Ok! Megkavartuk a szart… mondjuk ki és én is benne vagyok… főleg én, mert kértelek rá, de belementél, ám neked kellett volna kimászni belőle, nem nekem.
-Ok! Csak fejezd be! –szól rá Jared és hajába túr. –Angel? Mondd meg, mit tegyek? Sohasem fog kijönni onnan. –jelenti ki, miközben a szőkeség Jensen széke előtt lehajtja a kisasztalt és rátesz egy pohár ásványvizet és két, igen drága, pezsgőt, poharakkal. A fiú megköszöni, aztán felkönyököl ülése támlájára. Látja barátján, hogy tényleg aggódik a lányért és most biztosan nem ő jár a fejében… de neki… igen… Még most is.
-Odamegyek. –határozza el Jared és tett követi ezt. A WC-be kopog, de nincs válasz. A kíváncsi utasok tekintettükkel rátapadnak. Hátat fordít nekik és úgy kopog be ismét.
-Jade? Nyisd ki, kérlek!
-Valami baj van? –lép mellé a szőke nő.
-Nem! Elintézem! Csak most… most… a barátnőm nem érzi jól magát!
-Hozhatok gyógyszert!
-Nem! Semmi baj! Tényleg! Csak egy kis rosszullét.
-Rendben. –bólogat a nő.
-Köszönöm. –megvárja, míg a stewardess távozik és más utasokkal foglalja le magát. –Jade… sajnálom. Bocsáss meg. Gyere ki és beszéljük meg. –megsimogatja az ajtót. –Kérlek. –de csak azt hallja, ahogy a lány megint hány. Idegesen dörzsöli végig arcát kezével, mikor Angel lép mellé.
-Azt hiszem… még… még… hány. –beszél a fiú.
-Remek. –jelenti ki mérgesen Angel és arrébb tolja az ajtóból. Ő is kopog. –Nyisd ki az ajtót, nem lehetsz itt örökké. Nyugodj meg. Jared csak egy pasi! Mert híres? Ugyan már! Gondolj arra, milyen jól érezted magad Keithel. Ugyanaz a srác, csak a neve változott.
-Nem. –hangzik a válasz bentről.
-Gyere ki és igyál egy kis vizet. Rendben?
-Nem.
-Jade, hagyd már abba ezt!
-Nem.
-Ha… azt mondom neked, hogy Jared szépen elmegy innen, visszaül, akkor kidugod a fejed végre? Igen, vagy nem? –csend. –Jade? –kopog. –Válaszolj! Igen?
-I… igen.
-Akkor Jared, menj a helyedre.
-De…
-Mondom, indulj!
-Ok, diktátor! –bólogat és visszahuppan a helyére, szétteszi lábait, hasán összeteszi ujjait, Jensen pedig fejét ingatja, de Jared nem foglalkozik vele, csak lecsúszik székében, ameddig csak bír, de hosszú lábai miatt csak néhány centit képes.
-Elment. –mondja Angel. –Nincs itt.
-B… biztos?
-Halálbiztos!
-Akkor most… elfordítom a zárban a kulcsot. De biztosan nincs melletted, mert akkor nem megyek ki!
-Nyugi. Látnám. –mondja Angel, testvére pedig elfordítja a kulcsot, majd kikukkant. –Nincs itt, én mondtam. –s úgy áll, hogy Jade ne lássa a fiút.
-N… nincs. –s megtörli száját egy papírtörlőbe. Szemei vörösek, arca fehér, olyan mint egy élőhalott.
-Jade, ő csak… csak egy srác…
-Nem! Ő Jared!
-Nem mindegy? Most nem Keithnek fogod hívni, hanem Jarednek. Szebb is. Nem?
-Én… én… lefeküdtem vele.
-És milyen jó volt neked!
-Nem!
-Jade!
-Ő… ő Jared! Érted? Jared! Én lefeküdtem Jareddel! Nem!
-De! És élvezted!
-Én nem akarok lefeküdni vele… én Keithel csináltam…
-Nem Jade! Higgadj le!
-Nem! Angel, én az éjjel vele… én láttam… mindent láttam… azt is! Jaredét!
-Na és? Még jó, hogy nem ruhában csinálja.
-Vele nem lehet! Nem! Hánynom kell!
-Nem fogsz hányni! Szépen kijössz és visszamész a helyedre! Megbeszéled vele az egészet! Helyes fiú, nincsen vele semmi gond, és olyan jól érzed magad vele!
-Keithel!
-Nem! Jareddel! Felejtsd már el azt a béna nevet végre!
-Nekem ez sok! Jensen… Jared… Istenem… elájulok! –s megszédül, de megkapaszkodik.
-Vegyél mély levegőt! Szépen lassan. És mondd utánam: Most odamegyek. Nyugodt vagyok, jól érzem magam, a pasim csodás… éppen vakációzni megyek vele néhány napra…
-Ő volt az első… Én szűz voltam… Szűz akarok lenni! Nem akarom látni Jared Padalecki… izéjét…
-Nyugodj bele abba, hogy láttad, és látni is fogod.
-De… de… nem csak láttam… oda… be… Úristen! –szája elé teszi kezét, s megint öklendezni kezd, de nem hány.
-Szedd össze magad! Elég volt Jade! Lefeküdtél vele, na és? Az emberek szoktak… Nem mindegy, hogy mi a neve? Ugyanaz a fiú! Gondolj a kókuszokra amit elterveztetek. –elmosolyodik, s mielőtt nővére bármit is szólhatna, megfogja karját és visszaráncigálja, Jade húzódozik, s mikor megáll a fiú mellett, a WC-be szeretne rohanni, de Angel nem engedi. Betuszkolja a székébe, majd Jared ölébe ül, így elzárja a menekülés útját. A fiú meglepődve ezen, felhúzza szemöldökét és feljebb kúszik. Jade egészen az ablakhoz tapasztja hátát, amilyen messze csak tud húzódik el a fiútól. Jensen pedig egyre kíváncsibb lesz. Mi lesz itt? Dráma!
-És most beszéljetek! –kiált Angel. –Jared? A nővérem hallgat!
-Bocsánat. –mondja és búsan néz Jade szemeibe. –Nem voltam őszinte hozzád. Meg kellett volna mondanom, csak féltem, hogy… hogy ha megtudod ki vagyok… szóval… az lesz mint Jensennel! Meg akartalak kímélni! De ugyanaz vagyok! És tényleg szakítottam a menyasszonyommal… Tudod… Sandy… hát vége.
-A lényeget. –szól közbe Angel, miközben kényelmesen befészkeli magát a fiú ölébe.
-Én még mindig szeretném, ha járnánk!
-Jade? A nem szót felejtsd el! És kérlek, beszélj! Ne nézz így! –mondja a húg és biztatón rámosolyog. Jade pedig hallgat. –Makacs vagy.

Comments

[deadflowers5.livejournal.com]

Ne már, Jensen mint falusi pletykafészek: jaj, de jó, dráma lesz! :)
Jaj, és Jade nem akarja látni Jared izéjét? Cserélhetek vele? Oké, bocsi, Zsuzsi elkanászított...
Szóval nagyon tetszik, főleg az, ahogy kiderül, ki Keith. Tiszta hollywoodi film. Már a színészek is megvannak hozzá :)
De egy kis átolvasás nem ártott volna, csak a mondatszerkesztés miatt. Bocsi, remélem nem sértettelek meg vele, de mondom, ez az én mániám.

[takacshedi.livejournal.com]

Köszönöm szépen, hogy írtál és elmondtad, hogy mitől lenne jobb! :)))

Remélem, hogy azért tovább olvasod és leszámítva, azt, hogy a nyelvtan annyire nem jó... :))) örölük ha tetszik!

Azért érdekes lehet Jade helyzetében lenni... kiderül, hogy Jared az és mégcsak le sem szállhat a repülőről... te mit tennél? szegény csaj.... :))))

[deadflowers5.livejournal.com]

Érdekes kérdés, főleg ha elmondom, hogy én még talán nem is bántam annyira, hogy későn jutottam az Lj-re és már nem mehettem az Asylumra. És a lényeg, hogy miért? Mert az az igazság, hogy akármennyit is olvasok a fiúkról, nekem megmaradnak egy kétdimenizós, tévében, vagy fotón látható vadidegennek. Akiknek a jellemét a fantáziámban alakítom. Egy kicsit minden kedvencemet piedesztálra állítom. És ha találkoznék velük, mégha olyan moderált formában is, mint egy con, - ahol nyilvánvalóan próbálják a legjobb formájukat hozni, - akkor hús-vér emberekké válnának. És nem biztos hogy tetszene amit látok.
Úgyhogy mondtam én, hogy Jade vagyok. Egyre több szinten derül ki.
Bár az az igazság, hogy találkoztam már olyannal, aki egy kicsit híres, - akár valamilyen lokális közegben, - és én mindig megpróbáltam emberként viszonyulni. Tehát nem sikoltva a lába elé borulni, vagy szembeköpni mikor még nem is ismerem, mint embert. Oké, híres vagy, de miről tudsz beszélni...
Nekem ebben a történetben inkább az átverés esett volna rosszul. Az biztos, hogy megkérdeztem volna a tesómat, hogy tud-e róla. Mert sok mindent el tudok viselni, de az ilyen aljasságot... Bocsi, a tapasztalat beszél belőlem. Szóval ez azért szálka maradt volna, és nehéz nem arra gondolni, hogy mindenki tudja, és rajtad röhögnek, hogy milyen hülye vagy.
Na, ezt most bő lére eresztettem. Bocsi.

[takacshedi.livejournal.com]

Hát.... Majd meglátod, hogy Jade igenis kiakad a tesójára és szálka is marad benne... nem is kicsi! Enyhén meg fog őrülni a csaj....

Köszi, hogy ezt megírtad nekem.
Engem igazából érdekelnek azok akiket megnézek a tvben és kedvencekké vállnak.

Robbie Williamsszel a másik kedvencem akivel mondjuk még nem találkoztam de demonhunter82 már igen vagy az egyik volt! bnőmmel csókolozott is és találkoztak is többször is utána... mesélgettek dolgokat és szerintem nem rossz dolog ha privátban is van a kedvencedről kép.
ok ez con és itt "viselkedni" kell, de valahol nagyon is benne vannak ők az ő kis személyiségük. Annyira azért nem jó színészek
Ha csalódom majd túlélem valahogy! :)

Maradnak a J2 regények! :)))