![[personal profile]](https://www.dreamwidth.org/img/silk/identity/user.png){kind=small}
Cím: Human Nature
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz
Jensen otthon próbálta kikapcsolni az agyát. Hol barátján és az éjszakán járt az esze, hol pedig azon, hogy Jarednek teljesen igaza van. Miért nem hívta el randizni azt a lányt? Elvégre elég csinos volt, és talán még az esze is a helyén van. Sokat dob a dolgon az is, hogy fogalma sincs róla ki is valójában. Bár a nővére azóta biztosa felvilágosította… De miért ne tehetne egy próbát? Elhívja vacsorázni, aztán majd kiderül milyen is a lány. Délután Jared hívta és részletesen elmondta mi történt Sandyvel. Érezte barátja hangjában a fájdalmat, és a kétségbeesést, de nem volt más választása, ezt pedig Jared is pontosan tudja. Próbálta feldobni valamivel, de nem igazán sikerült. Felajánlotta, hogy este átmegy hozzá, ám Jared egyedül akart lenni, ezt pedig tiszteletben kell tartania, így aztán minden akadály elhárult a randi elől. Fehér inget és fekete zakót vesz fel, hozzá farmert. Így a legkényelmesebb. Meglepi a lányt, aki nem mondhat nemet, mert kész tények elé állítja… De ha mégis nem a válasz, akkor csak úgy szabadulhat a vacsora elől, hogy otthon marad. Útközben azon jár az esze, hogy mi van ha van valakije… Igaz, ez sohasem zavarta… És ha nincs, az annál jobb… Vagy mi van, ha nincs is otthon most? Leparkol a kocsival a ház előtt. A bejárati ajtóhoz lép, megigazítja magán a zakót, aztán csönget. Beletelik néhány másodpercbe, míg hallja, hogy valaki lerohan a lépcsőn, aztán az ajtó feltárul, ő pedig elmosolyodik. A lány az, aki meglepetten pislog rá.
-Szia! –mondja Jensen és halvány mosoly suhan át arcán.
-Sz… Szia…
-Remélem emlékszel még rám?! Én vagyok az a srác aki nem sorozatgyilkos és idefuvarozott.
-Azt hiszem rémlik.
-Tegnap valamit a kocsiban felejtettél.
-Nem hiszem! Mindenem megvan.
-Öh… engem benne hagytál. –és idétlenül vigyorog. Angel összeráncolja homlokát.
-Milyen igaz, de téged nem csomagoltalak be, és csak útközben akadtam rád, így aztán… tévedsz. Minden cuccom megvan. De kösz, hogy eljöttél. –s be akarja csukni az ajtót a fiú orra előtt, de az megfogja az ajtót.
-Ok! Hülye ürügy volt, hogy idejöjjek. De… nem volt semmi dolgom sem, és…
-Megint vizet spórolsz? –mosolyodik el. –Inkább idejössz, hogy ne kelljen hosszú perceket töltened a zuhany alatt, hogy azon a lányon filózz?
-Már nem érdekel.
-Hamar túltetted magad rajta.
-Nem mondtam, hogy egy lányról van szó, vagy valami szerelmi dologról, ezt csak te gondoltad.
-Aha.
-Akkor? Bemehetek? Mert elég hideg van és kezdek szétfagyni.
-Rendben. Gyere. –és elhúzódik az ajtóból. Jensen belép, a lány pedig becsukja azt mögötte. –Jade! Vendégünk jött! –kiáltja el magát, miközben a fiút a nappaliba vezeti és leülteti a fotelba. –Kérsz valamit?
-Nem! De… van egy ötletem! Igazából azért jöttem, hogy… -ám elhallgat, mert meglátja Angel nővérét, aki belép hozzájuk, majd rögtön elpirul, és szégyenlősen hajtja le fejét, alig bírja leplezni, hogy ismét itt láthatja egyik kedvencét. Szívére teszi kezét, azt hiszi, hogy talán így nem dobog majd úgy. Téved, mert még jobban verni kezd. Jensen felsóhajt, aztán felegyenesedik. Kezét nyújtja az idősebb lány felé, aki remegve ugyan, de megfogja.
-Jensen.
-Sz… Sz… Jaj ezt nem hiszem el. –suttog Jade izgatottan. –Jézus!
-Szép neved van! –mondja a fiú. –Kicsit remegsz… Jézus. –mosolyog.
-N… nem… vagyis igen… illetve… Jaj. –elkapja kezét. –Én… Én… Jade… igen, azt hiszem!
-Jade. –ismétli a fiú és Angelre néz, akinek az arcából azt olvassa ki, hogy „ne törődj vele, a testvérem nem normális”.
-Jade vagyok… te pedig… ezt nem hiszem el! Wow! Jensen!
-Elhiheted! –mondja a fiú. –Én vagyok! Komolyan!
-Ez akkor is hihetetlen! Jensen Ackles! Hallod Angel?
-Hallom.
-Ez a srác tényleg ő! –kiált. –Úristen! Ez annyira izgalmas!
-Lenyugodnál Jade? –kérdezi húga, fejét ingatva. –Ülj le kicsit, vagy vegyél hidegzuhanyt! Tisztára hülye vagy!
-Angel! De… de…
-Ülj le! –mutat szemével a kanapéra. Jade leül, ahogyan a fiú is mellé. A lány pedig piros arccal bámulja őt.
Jensen mosolyt erőltet arcára, ami elég idétlenül fest. Angel csak megingatja fejét és elnézi őket. Mindhárman hallgatnak, de Jade sóhajtozásai betöltik az egész nappalit és talán a házat is. Angel próbálja oldani a helyzetet, de csak addig jut el, hogy Jade szemébe néz és megingatja fejét, ám nővére még mélyebben sóhajt fel. A fiú krákog, hogy elnyomja a sóhajokat, aztán úgy dönt elég volt ebből a kínos helyzetből.
-Szóval… -kezd mondandójába, ám Angel közbe vág.
-Egy „elfelejtett csomagom” sem aratott ekkora sikert, mint te.
-Tessék?
-Jade tegnap felvilágosított ki is vagy te. –mondja és nővérére néz, aki áhítattal nézi a fiút, akinek ez kezd elég kényelmetlenné válni, de próbál jó arcot vágni hozzá.
-Gondoltam. –bólogat.
-Megvan pár rész a Dawsonból… videón… végignéztem az éjjel.
-Az jó. –mondja Jensen. –Szóval…
-Nem állt jól neked az a haj. Ez jobb!
-Igen…
-Az a szellemirtós sorozat tegnap ment , az éjjel ismételték, végig kellett néznem. Nem is rossz! Ki az a másik srác? Őt már ismerem… valahonnan…
-Ő Jared! –kiált Jade a fiú helyett. –Ő a Gilmore Girls-ös Dean!
-Ja, igaz. –mondja Angel. A nagy Dean Forester. Hogy lehetek ilyen hülye, hogy elfelejtettem. –csap homlokára, aztán fejét ingatja. –Jade, te nem vagy normális.
-Miért?
-Hogy képes vagy 1000 sorozatot nézni.
-Ez nem igaz, csak párat nézek!
-Én egyet sem!
-Dísznek van a TV-d.
-Akkor inkább moziba megyek! Te vagy az otthonülős fajta… Ja, hogy te egész nap itthon lógatod a lábad…
-Könyveket írok! Én ezzel foglalkozom, az életem a laptopomban… Nem érek rá moziba járni!
-Mert ott nem használhatod a géped!
-Pontosan! És nem szeretek kimozdulni… Mi van, ha eszembe jut valami és nem írhatom le?
-Jade, te tényleg idióta vagy!
-Nekem ez a munkám, és a sok 10ezer eladott könyvem azt mutatja jól csinálom.
-De csak ezt csinálod jól.
-Szemét vagy Angel!
-Nem! Csak jó volna, ha néha kimennél a ház ajtaján is és nem csak a kiadóba rohannál.
-Hagyj békén!
-Nem akarok közbe szólni… -kezd bele a fiú.
-De most közbeszólsz! –rivall rá Angel.
-Ne bántsd őt is! –kiált Jade.
-Én nem bántom. Azt sem tudtam kicsoda tegnapig. És neki ehhez semmi köze sincs.
-De… de ő… Jensen…
-Felőlem a pápa is lehetne, nem érdekel! Nem tudja milyen vagy, és tényleg ne szóljon bele.
-Lányok, azt hiszem jobb, ha inkább elmegyek most.
-Nem! –kiáltanak a testvérek egyszerre.
-Van egy remek ötletem. Mi lenne, ha ma este kimozdulnál? Mondjuk Jensen elvinne valahová! –kiált és a fiúra néz, aki nem bírja leplezni meglepődöttségét. –Ugye megteszed? Vidd el valahová! Addig is nyugtom lesz és tudok pakolni! Egy vacsi…
-Hát…
-Kérlek! Jade is örülne! Ugye Jade?
-Nem! –kiált nővére és elvörösödik. –Nem, mert ő… vele… nem!
-Ugyan miért nem?
-Mert ő… ő híres!
-Te is az vagy! A magad módján! Akik olvasnak téged, szeretnek! Jensen kérlek vidd el! Kimozdul kicsit! A laptopja nélkül.
-Hát… én… nem is tudom… -dadog. Nem arra számított, hogy végül a nővért viszi el vacsorázni. Ő is elég csinos és vonzó, nem is erről van szó… csak éppen magának való… Na és ez a nagy rajongás… Kedves, de néha elég kínos. Angel szemébe néz, amiben egy hatalmas „kérlek” felirat villog. Bólogat.
-Éljen! –kiált a fiatalabb testvér és odasiet Jadehez, aki ledermedt és mozdulni sem bír. Ő és Jensen Ackles vacsorázni mennek? Ez képtelenség! Ilyen csak a mesében van… vagy a könyvekben, amiket ír. Húga megfogja kezét és felhúzza őt a fiú mellől.
-Adj pár percet! Feldobom a nővéremet! Nem árt egy kis smink! –kiált.
-Ok… de… én…
-Két percet adj, és máris itt lesz! Gyere Jade! –s felrángatja az emeletre, a szobájába. Becsukja az ajtót maguk mögött. Jade idegesen járkálni kezd, miközben Angel előkapja sminkes dobozát.
-Nem mehetek el! Nem vagy észnél Angel!
-Miért nem?
-Mert nem! Vele nem! Tök idióta vagyok!
-Igen, az vagy. Úgy viselkedsz, mint egy tizenéves. Aranyos, meg minden, de próbálj meg lehiggadni!
-Nem tudok! Ő az egyik kedvencem!
-És?
-De… De… vele nem mehetek el!
-De igen! Elmész! Csak fogd vissza magad és csinálj úgy, mintha csak egy srác lenne a szomszédból!
-Nem!
-De megy! –kiált. –És fejezd be a járkálást! Inkább öltözz! Van egy csomó jó cucc a szekrényben!
-Ő… Ő Jensen…
-Kb. most mondod el ezt 923.szorra! Fejezd be –kiált rá.
-Mit csináljak?
-Menj a szekrényhez és nézz körül benne!
-Mit vegyek fel?
-Valami szexiset!
-Minek?
-Hogy-hogy minek? Mert jól kell kinézned! Ki tudja hogyan végződik az este!
-Mi van? El sem megyek!
-De! Elmész, jól érzed magad a fickóval, félreteszed ezt az idétlen rajongást és az is lehet, hogy nála ébredsz fel reggel!
-Nem vagy normális!
-Vedd fel a legszexisebb fehérneműdet!
-Mi?
-Fogadjunk, hogy olyanod sincs! Nem baj, azt is találsz nálam! Csak igyekezz!
-Nem érdekelnek a bugyik!
-Érdekeljenek! Ki tudja mikor kerül le rólad a ruha! Ezt anyu nem mondta neked?
-Angel!
-Figyelj, a pasi nagyon helyes és jóképű, te pedig bírod őt! Kicsit megismerkedtek, aztán… Kapd el!
-Nem fekszem le vele!
-Dehogynem! Rád fér! És ő Jensen! –mosolyog. –Jó buli lesz!
-Nem Angel! Nem fekszem le vele! Tiszta hülye vagy!
-De szeretnél!
-Meglehet, de… -felsóhajt és megáll húga előtt. –Talán tényleg hülye vagyok és úgy viselkedem mint egy dilis, de nem miattam jött ide, hanem miattad! Látni akar! És ez olyan izgalmas! Biztosan el akart hívni valahová, vagy csak egyszerűen beszélgetni szeretett volna! Én meg elrontottam az egészet! Szóval nem én megyek el vele vacsorázni , vagy bulizni, hanem te, tesó! Vegyél te szexis ruhát és fehérneműt!
-Jade… -sóhajt. –Tudom jól, hogy ezért jött. –mosolyog. –Ez nagyon aranyos tőle… csak ma nincs kedvem hozzá és…
-Nincs kedved hozzá? Egy ilyen pasihoz? Láttad milyen jóképű és… és…
-Egy szál törülközőben nyitott ajtót nekem… Láttam… ah!
-Akkor?
-Nem!
-És még én vagyok az idióta?
-Dolgom van!
-Dolgod? Mi dolgod?
-Még van egy egész bőrönd amit ki kell pakolnom és a neten is kinéztem pár pályázatot. Össze kell raknom a fotóimat… sok dolgom van. Nem érek rá randizgatni ma… majd te megteszed helyettem!
-Te tényleg hülye vagy Angel!
-Most az egyszer neked adok egy pasit! Jobb, ha kihasználod, több ilyen nem lesz! De tessék beszámolni róla! Tudni akarom mekkora van neki!
-Angel! –és hozzávág egy párnát az ágyról.
-Mi van? Csak kíváncsi vagyok a méreteire!
-Rád van beindulva! Nem rám! Jensen az én húgomra! El sem hiszem! –kiált.
-De a húgod, neked adja estére! Tegyél vele amit csak akarsz!
-Majd te lefekszel vele, ha akarsz!
-Jade, egy ilyen álompasit nem hagyhatsz ki! Még akkor sem, ha kiderül, hogy egy nagy bunkó! Összejössz vele, és kész!
-Ezt hagy én döntsem el! És nem! Mert veled akart lenni.
-Majd máskor. Nincs vita!
-Most… elmegyek vele… de ennyi!
-Nem tudhatod!
-De! Mondd, kicsit sem érdekel?
-Ezt nem mondtam. Érdekel, de… majd te beszámolsz róla! Csak kérlek, ne legyél idétlen! –kiált. –És most elég. Öltözz és jöhet a smink!
-Szia! –mondja Jensen és halvány mosoly suhan át arcán.
-Sz… Szia…
-Remélem emlékszel még rám?! Én vagyok az a srác aki nem sorozatgyilkos és idefuvarozott.
-Azt hiszem rémlik.
-Tegnap valamit a kocsiban felejtettél.
-Nem hiszem! Mindenem megvan.
-Öh… engem benne hagytál. –és idétlenül vigyorog. Angel összeráncolja homlokát.
-Milyen igaz, de téged nem csomagoltalak be, és csak útközben akadtam rád, így aztán… tévedsz. Minden cuccom megvan. De kösz, hogy eljöttél. –s be akarja csukni az ajtót a fiú orra előtt, de az megfogja az ajtót.
-Ok! Hülye ürügy volt, hogy idejöjjek. De… nem volt semmi dolgom sem, és…
-Megint vizet spórolsz? –mosolyodik el. –Inkább idejössz, hogy ne kelljen hosszú perceket töltened a zuhany alatt, hogy azon a lányon filózz?
-Már nem érdekel.
-Hamar túltetted magad rajta.
-Nem mondtam, hogy egy lányról van szó, vagy valami szerelmi dologról, ezt csak te gondoltad.
-Aha.
-Akkor? Bemehetek? Mert elég hideg van és kezdek szétfagyni.
-Rendben. Gyere. –és elhúzódik az ajtóból. Jensen belép, a lány pedig becsukja azt mögötte. –Jade! Vendégünk jött! –kiáltja el magát, miközben a fiút a nappaliba vezeti és leülteti a fotelba. –Kérsz valamit?
-Nem! De… van egy ötletem! Igazából azért jöttem, hogy… -ám elhallgat, mert meglátja Angel nővérét, aki belép hozzájuk, majd rögtön elpirul, és szégyenlősen hajtja le fejét, alig bírja leplezni, hogy ismét itt láthatja egyik kedvencét. Szívére teszi kezét, azt hiszi, hogy talán így nem dobog majd úgy. Téved, mert még jobban verni kezd. Jensen felsóhajt, aztán felegyenesedik. Kezét nyújtja az idősebb lány felé, aki remegve ugyan, de megfogja.
-Jensen.
-Sz… Sz… Jaj ezt nem hiszem el. –suttog Jade izgatottan. –Jézus!
-Szép neved van! –mondja a fiú. –Kicsit remegsz… Jézus. –mosolyog.
-N… nem… vagyis igen… illetve… Jaj. –elkapja kezét. –Én… Én… Jade… igen, azt hiszem!
-Jade. –ismétli a fiú és Angelre néz, akinek az arcából azt olvassa ki, hogy „ne törődj vele, a testvérem nem normális”.
-Jade vagyok… te pedig… ezt nem hiszem el! Wow! Jensen!
-Elhiheted! –mondja a fiú. –Én vagyok! Komolyan!
-Ez akkor is hihetetlen! Jensen Ackles! Hallod Angel?
-Hallom.
-Ez a srác tényleg ő! –kiált. –Úristen! Ez annyira izgalmas!
-Lenyugodnál Jade? –kérdezi húga, fejét ingatva. –Ülj le kicsit, vagy vegyél hidegzuhanyt! Tisztára hülye vagy!
-Angel! De… de…
-Ülj le! –mutat szemével a kanapéra. Jade leül, ahogyan a fiú is mellé. A lány pedig piros arccal bámulja őt.
Jensen mosolyt erőltet arcára, ami elég idétlenül fest. Angel csak megingatja fejét és elnézi őket. Mindhárman hallgatnak, de Jade sóhajtozásai betöltik az egész nappalit és talán a házat is. Angel próbálja oldani a helyzetet, de csak addig jut el, hogy Jade szemébe néz és megingatja fejét, ám nővére még mélyebben sóhajt fel. A fiú krákog, hogy elnyomja a sóhajokat, aztán úgy dönt elég volt ebből a kínos helyzetből.
-Szóval… -kezd mondandójába, ám Angel közbe vág.
-Egy „elfelejtett csomagom” sem aratott ekkora sikert, mint te.
-Tessék?
-Jade tegnap felvilágosított ki is vagy te. –mondja és nővérére néz, aki áhítattal nézi a fiút, akinek ez kezd elég kényelmetlenné válni, de próbál jó arcot vágni hozzá.
-Gondoltam. –bólogat.
-Megvan pár rész a Dawsonból… videón… végignéztem az éjjel.
-Az jó. –mondja Jensen. –Szóval…
-Nem állt jól neked az a haj. Ez jobb!
-Igen…
-Az a szellemirtós sorozat tegnap ment , az éjjel ismételték, végig kellett néznem. Nem is rossz! Ki az a másik srác? Őt már ismerem… valahonnan…
-Ő Jared! –kiált Jade a fiú helyett. –Ő a Gilmore Girls-ös Dean!
-Ja, igaz. –mondja Angel. A nagy Dean Forester. Hogy lehetek ilyen hülye, hogy elfelejtettem. –csap homlokára, aztán fejét ingatja. –Jade, te nem vagy normális.
-Miért?
-Hogy képes vagy 1000 sorozatot nézni.
-Ez nem igaz, csak párat nézek!
-Én egyet sem!
-Dísznek van a TV-d.
-Akkor inkább moziba megyek! Te vagy az otthonülős fajta… Ja, hogy te egész nap itthon lógatod a lábad…
-Könyveket írok! Én ezzel foglalkozom, az életem a laptopomban… Nem érek rá moziba járni!
-Mert ott nem használhatod a géped!
-Pontosan! És nem szeretek kimozdulni… Mi van, ha eszembe jut valami és nem írhatom le?
-Jade, te tényleg idióta vagy!
-Nekem ez a munkám, és a sok 10ezer eladott könyvem azt mutatja jól csinálom.
-De csak ezt csinálod jól.
-Szemét vagy Angel!
-Nem! Csak jó volna, ha néha kimennél a ház ajtaján is és nem csak a kiadóba rohannál.
-Hagyj békén!
-Nem akarok közbe szólni… -kezd bele a fiú.
-De most közbeszólsz! –rivall rá Angel.
-Ne bántsd őt is! –kiált Jade.
-Én nem bántom. Azt sem tudtam kicsoda tegnapig. És neki ehhez semmi köze sincs.
-De… de ő… Jensen…
-Felőlem a pápa is lehetne, nem érdekel! Nem tudja milyen vagy, és tényleg ne szóljon bele.
-Lányok, azt hiszem jobb, ha inkább elmegyek most.
-Nem! –kiáltanak a testvérek egyszerre.
-Van egy remek ötletem. Mi lenne, ha ma este kimozdulnál? Mondjuk Jensen elvinne valahová! –kiált és a fiúra néz, aki nem bírja leplezni meglepődöttségét. –Ugye megteszed? Vidd el valahová! Addig is nyugtom lesz és tudok pakolni! Egy vacsi…
-Hát…
-Kérlek! Jade is örülne! Ugye Jade?
-Nem! –kiált nővére és elvörösödik. –Nem, mert ő… vele… nem!
-Ugyan miért nem?
-Mert ő… ő híres!
-Te is az vagy! A magad módján! Akik olvasnak téged, szeretnek! Jensen kérlek vidd el! Kimozdul kicsit! A laptopja nélkül.
-Hát… én… nem is tudom… -dadog. Nem arra számított, hogy végül a nővért viszi el vacsorázni. Ő is elég csinos és vonzó, nem is erről van szó… csak éppen magának való… Na és ez a nagy rajongás… Kedves, de néha elég kínos. Angel szemébe néz, amiben egy hatalmas „kérlek” felirat villog. Bólogat.
-Éljen! –kiált a fiatalabb testvér és odasiet Jadehez, aki ledermedt és mozdulni sem bír. Ő és Jensen Ackles vacsorázni mennek? Ez képtelenség! Ilyen csak a mesében van… vagy a könyvekben, amiket ír. Húga megfogja kezét és felhúzza őt a fiú mellől.
-Adj pár percet! Feldobom a nővéremet! Nem árt egy kis smink! –kiált.
-Ok… de… én…
-Két percet adj, és máris itt lesz! Gyere Jade! –s felrángatja az emeletre, a szobájába. Becsukja az ajtót maguk mögött. Jade idegesen járkálni kezd, miközben Angel előkapja sminkes dobozát.
-Nem mehetek el! Nem vagy észnél Angel!
-Miért nem?
-Mert nem! Vele nem! Tök idióta vagyok!
-Igen, az vagy. Úgy viselkedsz, mint egy tizenéves. Aranyos, meg minden, de próbálj meg lehiggadni!
-Nem tudok! Ő az egyik kedvencem!
-És?
-De… De… vele nem mehetek el!
-De igen! Elmész! Csak fogd vissza magad és csinálj úgy, mintha csak egy srác lenne a szomszédból!
-Nem!
-De megy! –kiált. –És fejezd be a járkálást! Inkább öltözz! Van egy csomó jó cucc a szekrényben!
-Ő… Ő Jensen…
-Kb. most mondod el ezt 923.szorra! Fejezd be –kiált rá.
-Mit csináljak?
-Menj a szekrényhez és nézz körül benne!
-Mit vegyek fel?
-Valami szexiset!
-Minek?
-Hogy-hogy minek? Mert jól kell kinézned! Ki tudja hogyan végződik az este!
-Mi van? El sem megyek!
-De! Elmész, jól érzed magad a fickóval, félreteszed ezt az idétlen rajongást és az is lehet, hogy nála ébredsz fel reggel!
-Nem vagy normális!
-Vedd fel a legszexisebb fehérneműdet!
-Mi?
-Fogadjunk, hogy olyanod sincs! Nem baj, azt is találsz nálam! Csak igyekezz!
-Nem érdekelnek a bugyik!
-Érdekeljenek! Ki tudja mikor kerül le rólad a ruha! Ezt anyu nem mondta neked?
-Angel!
-Figyelj, a pasi nagyon helyes és jóképű, te pedig bírod őt! Kicsit megismerkedtek, aztán… Kapd el!
-Nem fekszem le vele!
-Dehogynem! Rád fér! És ő Jensen! –mosolyog. –Jó buli lesz!
-Nem Angel! Nem fekszem le vele! Tiszta hülye vagy!
-De szeretnél!
-Meglehet, de… -felsóhajt és megáll húga előtt. –Talán tényleg hülye vagyok és úgy viselkedem mint egy dilis, de nem miattam jött ide, hanem miattad! Látni akar! És ez olyan izgalmas! Biztosan el akart hívni valahová, vagy csak egyszerűen beszélgetni szeretett volna! Én meg elrontottam az egészet! Szóval nem én megyek el vele vacsorázni , vagy bulizni, hanem te, tesó! Vegyél te szexis ruhát és fehérneműt!
-Jade… -sóhajt. –Tudom jól, hogy ezért jött. –mosolyog. –Ez nagyon aranyos tőle… csak ma nincs kedvem hozzá és…
-Nincs kedved hozzá? Egy ilyen pasihoz? Láttad milyen jóképű és… és…
-Egy szál törülközőben nyitott ajtót nekem… Láttam… ah!
-Akkor?
-Nem!
-És még én vagyok az idióta?
-Dolgom van!
-Dolgod? Mi dolgod?
-Még van egy egész bőrönd amit ki kell pakolnom és a neten is kinéztem pár pályázatot. Össze kell raknom a fotóimat… sok dolgom van. Nem érek rá randizgatni ma… majd te megteszed helyettem!
-Te tényleg hülye vagy Angel!
-Most az egyszer neked adok egy pasit! Jobb, ha kihasználod, több ilyen nem lesz! De tessék beszámolni róla! Tudni akarom mekkora van neki!
-Angel! –és hozzávág egy párnát az ágyról.
-Mi van? Csak kíváncsi vagyok a méreteire!
-Rád van beindulva! Nem rám! Jensen az én húgomra! El sem hiszem! –kiált.
-De a húgod, neked adja estére! Tegyél vele amit csak akarsz!
-Majd te lefekszel vele, ha akarsz!
-Jade, egy ilyen álompasit nem hagyhatsz ki! Még akkor sem, ha kiderül, hogy egy nagy bunkó! Összejössz vele, és kész!
-Ezt hagy én döntsem el! És nem! Mert veled akart lenni.
-Majd máskor. Nincs vita!
-Most… elmegyek vele… de ennyi!
-Nem tudhatod!
-De! Mondd, kicsit sem érdekel?
-Ezt nem mondtam. Érdekel, de… majd te beszámolsz róla! Csak kérlek, ne legyél idétlen! –kiált. –És most elég. Öltözz és jöhet a smink!
A kocsiban hallgattak mindketten, és Jensen azon gondolkozott, hogy minek is ment bele ebbe az egészbe. Jade tényleg kedves, sőt, amikor lejött hozzá a lépcsőn abban az apró kis ruhában, egészen elbűvölte, de nem valami szórakoztató társaság, csak pirul ha csak ránéz, és zavartan próbál összetenni egy mondatot és nem igazán sikerül, pedig ezt egy írótól nehéz elhinni. A LaFame étterembe mentek, ahol a legjobb asztalt kapták. Néhányan összesúgtak a hátuk mögött amint leültek. A hírnév átka, már megint. Egy hölgy még az asztalukhoz is jött, hogy aláírást kérjen a fiútól. Jade pedig áhítattal nézte közben, de már mondatokat sem volt képes alkotni. A pincérnek is úgy kellett kitalálnia mit kér. Jensen pedig már nem is kényelmetlenül érzi magát, hanem viccesnek fogja fel ezt az egészet. Jade aranyos, csak lépjen túl azon, hogy kicsoda. Akár jól is szórakozhatnának az este.
Csörög a fiú mobilja, elnézést kér és feláll az asztaltól. Egy csendes helyet keres, hogy felvehesse.
-Szia Jared. –mondja a kagylóba.
-Beszéljünk. Szarul érzem magam.
-Sandy miatt?
-Igen. Miatta. Felhívtam.
-Ökör.
-De nem vette fel.
-Miért hívtad fel? Vége van! Szakítottál vele!
-Konkrétan nem.
-Ezt hogy érted? Jared!
-Ok… de… de ez mégsem volt igazi szakítás. Itt van pár cucca és nálam a gyűrű is. Nem adtam vissza… és lehet, hogy gondolkozik a dolgon… Lehet, hogy mégis megváltozik.
-Nem fog. Eddig sem tudott.
-Szeretem őt még mindig!
-Tudom haver. –sóhajt fel. –De hiába, neked más kell! Majd beleszeretsz valaki másba! Hidd el!
-Nem jössz át? Dumálhatnánk. Rendelnénk pizzát és nézhetnénk valamit. Tök egyedül érzem magam.
-Most nem mehetek!
-Miért nem? –kérdezi, aztán elvigyorodik. –Oh! Te elhívtad azt a lányt! –kiált. –Randizol vele! Éppen most! Én barom, meg felhívtalak! Bocs! Menj vissza hozzá!
-Jared, figyelj…
-Na és milyen? Tuti, hogy felálltál miattam az asztaltól! Fogadjunk, hogy a LaFame-be vitted és csirkét rendeltél, aztán meg… ok, hagyjuk a ma estét!
-Tényleg a LaFame-ben vagyok, de marhát rendeltem.
-Az gáz. Nem jön be? Azt mondtad jó csaj!
-Nem vele vagyok.
-Lemaradtam valamiről?
-Rám sózta a nővérét!
-A nővérét? Minek?
-Ez hosszú, de az a lényeg, hogy a lány és én nem igazán tudunk mit kezdeni egymással… Jadenek hívják és kedves, sőt, dögös, de képtelen elszakadni attól, hogy ki vagyok.
-Megint gáz…
-Az! Szóval elég szar az estém! Nem hagyhatom itt. Mit szólna hozzá a húga és nem is lenne szívem hozzá. –mondja elgondolkozva. -De te… kimenthetnél!
-Mi van?
-Kérlek!
-Gondolod, hogy engem nem ismer?
-Tuti, hogy ismer! Mindenkit ismer, és olyan mint egy tini. Tiszta égő! Angel, így hívják a lányt, ő találta ki, hogy jöjjek el a tesójával. Neki dolga volt.
-Szóval nem akart randizni veled.
-Nem ezt mondta.
-De rád sózta a nővérét, tehát nem jössz be neki!
-Még nem végeztem a csajjal. Ez most nem jött össze… majd legközelebb. De nem bánthatom meg a testvérét…
-Szarban vagy!
-Segítesz?
-Nem!
-Barom vagy!
-Miért segítenék? Te másztál bele ebbe a dologba.
-Haverok vagyunk?
-Haverok.
-Akkor gyere ide, és ments ki!
-Azt mondtad felismerne!
-Imádja Dean Forestert… is… meg a kis Sammyt.
-Az szívás.
-Az. –bólogat.
-De… ha ki is mentenélek, nem mehetsz vissza a csajhoz, mert kiakad, hogy útközben elhagytad a nővérét.
-Ez is igaz.
-Akkor?
-Nem tudom! Majd kitalálom, csak gyere!
-Rendben.
-Tényleg? –csillan fel a remény előtte.
-Kíváncsi vagyok, hogy vágod ki magad.
-Megmentettél!
-Most az egyszer! És addig is jól szórakozom… rajtad.
-Csak gyere!
-Sietek.
-Ok… De… ne legyél Jared!
-Mi van? Ezt nem vágom!
-Ha meglát, szerintem elájul.
-Na és?
-Egyben kell hazavinnem… Szóval te nem vagy Jared. Túl sok lenne már ez neki!
-Akkor… ki is vagyok?
-Tök mindegy!
-Te most azt kéred, hogy ne legyek én… De a csaj, nem hülye…
-Egy kicsit az. –mosolyog. –De jó fej… Biztosan… valahol… mélyen… Egy író! Ki sem mozdul a házából! Pont olyan mint te, van egy közös témátok.
-Kedves.
-Nincs mit! De most már elég! Gyere!
-Felismer.
-Találj ki valamit! Nem szeretném, hogy rohamot kapjon.
-Ok… De te tényleg barom vagy.
-Kösz. –és leteszi a telefont, majd visszamegy az asztalhoz. Ismét csend következik. Jade remegő kézzel tartja villáját. Pontosan tudja, hogy nem normális amit csinál, de képtelen ellazulni. És teljesen hülyét csinált magából, de Jensen egészen jól tűrheti, mert még nem küldte el a fenébe. Muszáj, hogy összeszedje magát. Mély levegőt vesz és megpróbál lehiggadni.
-Hello! –szólal meg ekkor egy hang mellette, ami ismerősen cseng neki, majd a következő pillanatban még nagyobb meglepetés éri, egy másik kedvence huppan le az üres székre mellette, ő pedig megint belezuhanna a habogásba, ha torkán egy hang is kijönne. Jensen csak széles mosolyt vág.
-Áh! Téged is látni?
-Csak erre jártam, és észrevettem a nagy képedet az utcáról. –jelenti ki Jared, majd a lányra néz. –Oh… Bocs… azt hiszem eltoltam… Ez egy randi? –kérdezi. –Ne haragudj!
-Maradj! Semmi baj! –kiált Jensen. –Ő itt Jade. –mutat a lányra, akinek arca olyan vörös, mint a terítő. Jared ezen elmosolyodik és a lány asztalon lévő kezét felemeli, majd megszorítja.
-Szia Jade, én… -egy lopott pillantást vet Jensenre. –Én Keith vagyok. Nagyon örülök.
-Keith? –kérdezi Jensen és elröhögné magát ha tehetné, de most nem lehet. –Oh Keith! Jade… ő Keith… a…
-Csak egy… dublőr? Igen, egy dublőr! Látom, hogy meglepődtél Jade, de én nem az vagyok akire gondolsz. Vagyis… csak gondolom, hogy gondolsz… Igen, sokan mondták már, hogy hasonlítok Jaredre… éppen ezért vagyok a… a… dublőre! –mosolyog. –Néha nem is ő van a filmen, hanem én!
-De… de… olyan vagy mint ő. –szalad ki Jade száján.
-Igen és ezt néha baromira unom. Még Jensen is bedől ennek… szoktam ugratni. Együtt forgatunk, de most épp nincs meló! Akkor dolgozom, amikor ők… És mondok valamit… Jared egy komplett idióta.
-Hé, a haveromról beszélsz! –kiált Jensen.
-Ugyan, ezt te is tudod… vagy gondolod róla, valld be!
-Nem tagadom! Igazad van, Jared stikkes. –jelenti ki, barátja pedig megrúgja az asztal alatt, hogy azért ne játsza túl a szerepét.
-Tényleg olyan vagy, mint Jared, még a hangod is.
-Ah! –legyint a fiú. –Nem is olyan. Szerintem tök más! –kiált. –Tényleg nem zavar, hogy lehuppantam ide? –kérdezi Jensent, aztán a lányra mosolyog. –Látom, a kishölgynek nem igen ízlik a vacsora. Alig evett… Szabad? –pislog a lányra, de nem is várja meg a választ, maga elé teszi a tányért és enni kezd. –Ez nagyon finom és tényleg nem ízlik, Jade?
-Én csak… nem vagyok éhes.
-De én nagyon. –mosolyog teli szájjal. –Biztos nem baj, ha megeszem?
-Nem.
-Ok.
-Tényleg nagyon hasonlítasz rá…
-Jaredre? Ja… De mondtam, ő csak egy béna alak! Én Keith vagyok és sokszor kihúztam már a bajból! Ahogyan Jensent is. Igaz pajti? –néz barátjára. –És ezért tartozol nekem. Sokkal!
-Igen… Igaz… És… mivel is tartozom neked?
-Még kitalálom. –mondja, majd Jadere néz. –Nagyon dögös ez a felső!
-Tényleg? –pirul.
-Jensen nem is mondta? Oh! A pasi semmit sem vesz észre!
-Tényleg… jó… -suttog Jensen és az asztal alatt megböki Jared lábát.
-És milyen randi az olyan, ahol nem kap virágot a hölgy? –és átnyúl a másik asztalhoz. Kiveszi a sárgarózsát a vázából, majd a lánynak nyújtja. –Ez a tiéd! Vedd úgy, hogy Jensentől kaptad!
-Öh… Köszönöm… nagyon kedves vagy. –elveszi a virágot mosolyogva.
-Tudom. –bólogat. –Szóval Jade… mivel is foglalkozol?
-Regényeket írok.
-Tényleg? Wow! Ebből is élsz?
-Igen… De… De… ne haragudj… annyira hasonlítasz… és kicsit zavarban vagyok emiatt… még az anyajegy is az arcodon…
-Megsúgom, Jarednek csak festve van, ez az igazi.
-Neee!
-De! –bólogat. –Szóval a fickó inkább rám hasonlít és nem én rá. Haverok vagyunk, bírom őt… kicsit zavar, hogy folyton összetévesztenek vele, de már hozzászoktam. –legyint. –Mindig én vagyok a dublőre… és igazából abból élek, hogy rá hasonlítok…
-És ez tényleg nem jó?
-Jó… csak… mindegy!
-Még olyan magas is vagy!
-Igen. Még magasabb is mint ő!
-Tényleg?
-Bizony. –bólogat. –Tudod mit, ha még Jensen nem mondta, én szívesen bemutatlak neki egyszer, ha szeretnéd!
-Szeretném. –mosolyog Jade.
-Rendben. Akkor ezt megbeszéltük. –bekapja a tányéron lévő utolsó falatot is. –De beszéljünk rólad, mert bennem nincs semmi érdekes… csak annyi, hogy hasonlítok egy hírességre, ám te… regényíró vagy. És miket írsz?
-Minden félét. Kalandregényt, vagy szerelmest, de írtam már dokumentum könyvet is… Olyan regényes formában.
-Tényleg? Az nagyon klassz.
-Jártam Mexikóban és pár hétig az indiánokkal éltem. Az ő életüket örökítettem meg.
-Wow! Nekem Mexikóról csak a tengerpart jut eszembe, meg néhány lépcsős piramis.
-Másoknak is!
-Ja és a kaktuszok, meg a Teqila! –mosolyog.
-Ittál igazi Teqilát amiben egy kígyó úszkál?
-Nem.
-Én igen.
-Na és milyen volt?
-Borzalmas! De leginkább a kígyó miatt. Élve teszik bele.
-Ne!
-De, komolyan. És megörökítik a haláltusáját, ahogy tekergőzik. Úgy marad az üvegben.
-Pf… -elhúzza száját. –És te megittad azt a Teqilát?
-Meg. –bólogat. –Láttam, hogy nyerik a kaktuszból a lét… érdekes kultúra… De a tengerpart tényleg szép.
-A kedvencem a fehérhomokos tengerpart.
-Én is imádom! Naplemente, a víz zúgása… ez már nagyon szirupos, ilyet nem is írok le!
-Miért? Nekem bejön!
-Ne viccelj!
-Komolyan. Csak egy lány kell mellém és minden együtt van! –mosolyog. –De mondj egy regényt, hátha olvastam az egyik művedet!
-Biztosan nem…
-Csak szerénykedsz… Tuti híres vagy!
-Ok… nem tagadom… van egy-két bestsellerem!
-Tényleg?
-Komolyan.
-Akkor… akkor te profi vagy. Na?
-Ok, lássuk csak… én írtam a Test tolvaj meséjét, vagy a…
-Ne! Az te voltál? Imádom! Az a rész a legjobb, amikor a lány rájön, hogy ki is a pasas valójában.
-Igen, én is szerettem azt a részt. Nem is tudom, hogy jutott az eszembe. Nem így akartam, de így sikerült. Ültem a szobámban a laptop előtt és semmi sem jutott eszembe, pedig szorított a határidő… Képzelheted. Így kétségbe voltam esve, mert a kiadó naponta telefonált, hogy mikor adom le a következő fejezetet… Néztem a képernyőt. Megvolt a sztori, hiszen a vázlatot leadtam, de meg kellett írnom… Nem ment. Aztán eszembe jutott az egész… Ettem a csokit… imádom a csokit és csak írtam és írtam…
-Imádom a csokit én is. Meg az egész könyvet. El fogom olvasni megint.
-Örülök, hogy tetszik.
-És? Mesélj még! Hogy jutnak eszedbe a sztorik?
-Csak úgy jönnek.
-Én is próbáltam írogatni, de nem ment!
-Biztosan megy, nem olyan nehéz. Én mindig ezzel foglalkoztam. A tesóm…
-Van tesód? Hm…
-Igen, Angel… Ő a kritikusom. Mindig mindent elolvas és ami nem tetszik neki, azt meg is mondja. De az ő foglalkozása is elég érdekes. Fotós! És ő az egyetlen, aki normális képet tud csinálni rólam.
-Szerintem rólad nem lehet rossz képet csinálni.
-Jaj… édes vagy. –egy pillanatra lehajtja fejét. –Szerintem meg csak rossz képeket lehet rólam csinálni.
-Lefotózzalak a mobilommal?
-Ne!
-De! Megmutatom, hogy nem csak a tesód tud jó képet csinálni, hanem én is. –és farmerja zsebéből előkapja mobilját.
-Ne! Keith! –eltakarja arcát.
-De! Vedd el a kezed, és mosolyogj!
-Nem!
-Jade! Vigyorogni! –elveszi a lány kezeit arca elől. –És most nézz a kamerába. –Chees?
-Ne! Kérlek!
-Nincs vita!
-Jól van, de akkor legyél gyors, mert elzsibbad az arcom. –mondja és elmosolyodik, ahogyan Jared is és már készül is a fotó. Jensen csak hallgatóság volt, és tetszett neki minden amit látott és hallott eddig. Jade tényleg kedves lány, csak túl szerény, de ha nem egy „hírességgel” kell társalognia, máris feloldódik. Oh, de ha tudná! Jared remekül játsza a szerepét. És a legjobb, hogy elfelejtett Sandyről beszélni. Ennek örül, ahogyan annak is, hogy jól kijön a lánnyal barátja. Pontosan így kell csajozni. Lassan felegyenesedik, miközben a két fiatal a fotóról beszél és most a lány csinál a fiúról, rá itt nincs szükség. Észre sem fogják venni, hogy eltűnt. Odamegy a pulthoz és kéri a pincért, hogy akármit is rendelnek, írja nyugodtan a számlájához. Jól ismerik itt, így ez nem gond. Aztán távozik. Beül a kocsijába és bekapcsolja a zenét. Gondolkozik, hogy hová is induljon. Haza? Nem, ahhoz most nincs kedve. Keressen valami jó kis partit a városban? Nem… ehhez sincs most kedve. Bulizik még eleget. És ha Angelhöz menne? De mit mondd, hol van a nővére? Ez nem túl jó ötlet. Mondja meg az igazat? Ez lenne a legjobb megoldás. Mit veszíthet? Jade most már remekül érzi magát és erre nem haragudhat a lány. Induljon neki mégegyszer ennek a randinak, hiszen ezért ment Angelhöz. Megáll a ház előtt. Összeszedi magát. Hajába túr és kicsit összeborzolja., kinyitja zakója felső gombját, majd a bejárathoz megy és kopog, ám nincs válasz. Csengetni szeretne, de észreveszi, hogy az ajtó nyitva résnyire. Behajtja, aztán vár, maga sem tudja mire. Belép, aztán becsukja maga után. Csend van. Az emeletről fény szűrődik le. Elindul a lépcsőn, ami recseg a talpa alatt. Egyetlen egy lámpa ég az egyik hálószobában. Átlépi a küszöböt. Ez csak Angelé lehet, mert bőröndök, táskák szanaszét. Vízcsobogást hall. A lány zuhanyozik. Elmosolyodik és leül az ágyra. Megvárja. Érdekes helyzet, de jobb, mintha rátörné az ajtót, bár ez is megfordult a fejében. Inkább csak vár. Így is elég nagy meglepetés lesz, ha meglátja őt. Leveszi zakóját és maga mellé dobja, majd vár hosszú percekig a szőnyeg mintáját nézegetve. A víz csobogása abbamarad. Végre, már azt hitte, sohasem jön ki a zuhany alól a lány. Az órájára néz. Mindjárt éjfél. Még mindig van idő arra, hogy vacsorázni induljanak. A fürdő ajtaja nyílik és megjelenik a lány egy apró hálóingben, ami nem igazán takar el semmit sem, még soha életében nem látott ilyen átlátszó „valamit”, mert ez a hálóing, inkább csak egy anyagdarabka. Két hajszál vékony pánt tartja az egészet, a dekoltázs pedig, olyan mintha nem is lenne. Nagyot nyel, Angel pedig megtorpan ahogy megpillantja őt. Jensen lassan felegyenesedik.
-Mit keresel itt?
-Randira hívlak. –mondja, aztán elmosolyodik. Angel szúrós pillantásokat lövell felé, és lassan hozzá lép. Felnéz rá.
-Randira? Érdekes… nem Jadel randizol éppen most? Hol van?
-Lecsapták a kezemről!
-Micsoda?
-Már valaki mással randizik… nyugi… jó fej srác. Jared, a barátom az…
-Az a Sam fickó?
-Ő! –bólogat hevesen.
-Ok… meglepő… de jó… csak… mit keresel itt?
-Az ajtó nyitva volt… Bejöttem… és gondoltam randira hívlak… mondtam.
-Randira?
-Igen.
-Az ágyam előtt? –kérdezi. –És ha nekem nincs kedvem hozzá? –néz fel a fiúra aki félszeg mosolyt vág.
-Tényleg nincs? –pislog Angelre.
-Most nincs.
-Sajnálom. –sóhajt fel Jensen.
-Én is. –suttog a lány és a fiú mellett az ágyba bújik. Betakarja magát. –Ha kimész kapcsold le a villanyt. És csapd be magad után a lenti ajtót…
-És… És találkozunk? Valamikor?
-Lehet. –mosolyog és a párnára hajtja fejét.
-Mondták már, hogy… jó a hálóinged?
-Tudom. Sejtettem, hogy tetszik.
-Inkább az, ami benne van.
-Hé!
-Ok! Bocs… Már megyek is… akkor jó éjt!
-Neked is. –suttog Angel és elnézi ahogy Jensen kifelé indul. Leoltva a villanyt. Megingatja fejét és elmosolyodik. Ez a pasi… Meg kell adni, hogy őrülten szexi volt, és a szíve megállt amint meglátta itt… micsoda? Jade azzal a másik fickóval randizik? De hogyan? Mibe keveredett a kedvenc regényírója? Felsóhajt és magához öleli a takarót. Ez a Jensen srác… tényleg elég helyes, és őrülten jóképű. Jól esik neki, hogy pont őt hívja randizni, de ki kell kosaraznia néhányszor, hogy komolyan vegye a srác. Mély levegőt vesz. Ahogy itt ült… Meglátta és melege lett… Elég kínos volt ugyan, hogy pont a 2 perces hálóinget vette fel… De nem akadt a kezébe más… Lejjebb húzza a takarót magán. Még mindig melege van. Azok a zöld szemek… és a sűrű pillák… Na és a telt ajkak… pirosak és szinte érezte, amint beléjük harap. Borzongás fut végig testén ezekre a gondolatokra. Tényleg jó út ez? Elutasította… Kétszer is… Ha holnap is próbálkozik, akkor engedni fog. Ki tudja mi lesz belőle? Akár jól is érezhetik magukat. Behunyja szemét.
Csörög a fiú mobilja, elnézést kér és feláll az asztaltól. Egy csendes helyet keres, hogy felvehesse.
-Szia Jared. –mondja a kagylóba.
-Beszéljünk. Szarul érzem magam.
-Sandy miatt?
-Igen. Miatta. Felhívtam.
-Ökör.
-De nem vette fel.
-Miért hívtad fel? Vége van! Szakítottál vele!
-Konkrétan nem.
-Ezt hogy érted? Jared!
-Ok… de… de ez mégsem volt igazi szakítás. Itt van pár cucca és nálam a gyűrű is. Nem adtam vissza… és lehet, hogy gondolkozik a dolgon… Lehet, hogy mégis megváltozik.
-Nem fog. Eddig sem tudott.
-Szeretem őt még mindig!
-Tudom haver. –sóhajt fel. –De hiába, neked más kell! Majd beleszeretsz valaki másba! Hidd el!
-Nem jössz át? Dumálhatnánk. Rendelnénk pizzát és nézhetnénk valamit. Tök egyedül érzem magam.
-Most nem mehetek!
-Miért nem? –kérdezi, aztán elvigyorodik. –Oh! Te elhívtad azt a lányt! –kiált. –Randizol vele! Éppen most! Én barom, meg felhívtalak! Bocs! Menj vissza hozzá!
-Jared, figyelj…
-Na és milyen? Tuti, hogy felálltál miattam az asztaltól! Fogadjunk, hogy a LaFame-be vitted és csirkét rendeltél, aztán meg… ok, hagyjuk a ma estét!
-Tényleg a LaFame-ben vagyok, de marhát rendeltem.
-Az gáz. Nem jön be? Azt mondtad jó csaj!
-Nem vele vagyok.
-Lemaradtam valamiről?
-Rám sózta a nővérét!
-A nővérét? Minek?
-Ez hosszú, de az a lényeg, hogy a lány és én nem igazán tudunk mit kezdeni egymással… Jadenek hívják és kedves, sőt, dögös, de képtelen elszakadni attól, hogy ki vagyok.
-Megint gáz…
-Az! Szóval elég szar az estém! Nem hagyhatom itt. Mit szólna hozzá a húga és nem is lenne szívem hozzá. –mondja elgondolkozva. -De te… kimenthetnél!
-Mi van?
-Kérlek!
-Gondolod, hogy engem nem ismer?
-Tuti, hogy ismer! Mindenkit ismer, és olyan mint egy tini. Tiszta égő! Angel, így hívják a lányt, ő találta ki, hogy jöjjek el a tesójával. Neki dolga volt.
-Szóval nem akart randizni veled.
-Nem ezt mondta.
-De rád sózta a nővérét, tehát nem jössz be neki!
-Még nem végeztem a csajjal. Ez most nem jött össze… majd legközelebb. De nem bánthatom meg a testvérét…
-Szarban vagy!
-Segítesz?
-Nem!
-Barom vagy!
-Miért segítenék? Te másztál bele ebbe a dologba.
-Haverok vagyunk?
-Haverok.
-Akkor gyere ide, és ments ki!
-Azt mondtad felismerne!
-Imádja Dean Forestert… is… meg a kis Sammyt.
-Az szívás.
-Az. –bólogat.
-De… ha ki is mentenélek, nem mehetsz vissza a csajhoz, mert kiakad, hogy útközben elhagytad a nővérét.
-Ez is igaz.
-Akkor?
-Nem tudom! Majd kitalálom, csak gyere!
-Rendben.
-Tényleg? –csillan fel a remény előtte.
-Kíváncsi vagyok, hogy vágod ki magad.
-Megmentettél!
-Most az egyszer! És addig is jól szórakozom… rajtad.
-Csak gyere!
-Sietek.
-Ok… De… ne legyél Jared!
-Mi van? Ezt nem vágom!
-Ha meglát, szerintem elájul.
-Na és?
-Egyben kell hazavinnem… Szóval te nem vagy Jared. Túl sok lenne már ez neki!
-Akkor… ki is vagyok?
-Tök mindegy!
-Te most azt kéred, hogy ne legyek én… De a csaj, nem hülye…
-Egy kicsit az. –mosolyog. –De jó fej… Biztosan… valahol… mélyen… Egy író! Ki sem mozdul a házából! Pont olyan mint te, van egy közös témátok.
-Kedves.
-Nincs mit! De most már elég! Gyere!
-Felismer.
-Találj ki valamit! Nem szeretném, hogy rohamot kapjon.
-Ok… De te tényleg barom vagy.
-Kösz. –és leteszi a telefont, majd visszamegy az asztalhoz. Ismét csend következik. Jade remegő kézzel tartja villáját. Pontosan tudja, hogy nem normális amit csinál, de képtelen ellazulni. És teljesen hülyét csinált magából, de Jensen egészen jól tűrheti, mert még nem küldte el a fenébe. Muszáj, hogy összeszedje magát. Mély levegőt vesz és megpróbál lehiggadni.
-Hello! –szólal meg ekkor egy hang mellette, ami ismerősen cseng neki, majd a következő pillanatban még nagyobb meglepetés éri, egy másik kedvence huppan le az üres székre mellette, ő pedig megint belezuhanna a habogásba, ha torkán egy hang is kijönne. Jensen csak széles mosolyt vág.
-Áh! Téged is látni?
-Csak erre jártam, és észrevettem a nagy képedet az utcáról. –jelenti ki Jared, majd a lányra néz. –Oh… Bocs… azt hiszem eltoltam… Ez egy randi? –kérdezi. –Ne haragudj!
-Maradj! Semmi baj! –kiált Jensen. –Ő itt Jade. –mutat a lányra, akinek arca olyan vörös, mint a terítő. Jared ezen elmosolyodik és a lány asztalon lévő kezét felemeli, majd megszorítja.
-Szia Jade, én… -egy lopott pillantást vet Jensenre. –Én Keith vagyok. Nagyon örülök.
-Keith? –kérdezi Jensen és elröhögné magát ha tehetné, de most nem lehet. –Oh Keith! Jade… ő Keith… a…
-Csak egy… dublőr? Igen, egy dublőr! Látom, hogy meglepődtél Jade, de én nem az vagyok akire gondolsz. Vagyis… csak gondolom, hogy gondolsz… Igen, sokan mondták már, hogy hasonlítok Jaredre… éppen ezért vagyok a… a… dublőre! –mosolyog. –Néha nem is ő van a filmen, hanem én!
-De… de… olyan vagy mint ő. –szalad ki Jade száján.
-Igen és ezt néha baromira unom. Még Jensen is bedől ennek… szoktam ugratni. Együtt forgatunk, de most épp nincs meló! Akkor dolgozom, amikor ők… És mondok valamit… Jared egy komplett idióta.
-Hé, a haveromról beszélsz! –kiált Jensen.
-Ugyan, ezt te is tudod… vagy gondolod róla, valld be!
-Nem tagadom! Igazad van, Jared stikkes. –jelenti ki, barátja pedig megrúgja az asztal alatt, hogy azért ne játsza túl a szerepét.
-Tényleg olyan vagy, mint Jared, még a hangod is.
-Ah! –legyint a fiú. –Nem is olyan. Szerintem tök más! –kiált. –Tényleg nem zavar, hogy lehuppantam ide? –kérdezi Jensent, aztán a lányra mosolyog. –Látom, a kishölgynek nem igen ízlik a vacsora. Alig evett… Szabad? –pislog a lányra, de nem is várja meg a választ, maga elé teszi a tányért és enni kezd. –Ez nagyon finom és tényleg nem ízlik, Jade?
-Én csak… nem vagyok éhes.
-De én nagyon. –mosolyog teli szájjal. –Biztos nem baj, ha megeszem?
-Nem.
-Ok.
-Tényleg nagyon hasonlítasz rá…
-Jaredre? Ja… De mondtam, ő csak egy béna alak! Én Keith vagyok és sokszor kihúztam már a bajból! Ahogyan Jensent is. Igaz pajti? –néz barátjára. –És ezért tartozol nekem. Sokkal!
-Igen… Igaz… És… mivel is tartozom neked?
-Még kitalálom. –mondja, majd Jadere néz. –Nagyon dögös ez a felső!
-Tényleg? –pirul.
-Jensen nem is mondta? Oh! A pasi semmit sem vesz észre!
-Tényleg… jó… -suttog Jensen és az asztal alatt megböki Jared lábát.
-És milyen randi az olyan, ahol nem kap virágot a hölgy? –és átnyúl a másik asztalhoz. Kiveszi a sárgarózsát a vázából, majd a lánynak nyújtja. –Ez a tiéd! Vedd úgy, hogy Jensentől kaptad!
-Öh… Köszönöm… nagyon kedves vagy. –elveszi a virágot mosolyogva.
-Tudom. –bólogat. –Szóval Jade… mivel is foglalkozol?
-Regényeket írok.
-Tényleg? Wow! Ebből is élsz?
-Igen… De… De… ne haragudj… annyira hasonlítasz… és kicsit zavarban vagyok emiatt… még az anyajegy is az arcodon…
-Megsúgom, Jarednek csak festve van, ez az igazi.
-Neee!
-De! –bólogat. –Szóval a fickó inkább rám hasonlít és nem én rá. Haverok vagyunk, bírom őt… kicsit zavar, hogy folyton összetévesztenek vele, de már hozzászoktam. –legyint. –Mindig én vagyok a dublőre… és igazából abból élek, hogy rá hasonlítok…
-És ez tényleg nem jó?
-Jó… csak… mindegy!
-Még olyan magas is vagy!
-Igen. Még magasabb is mint ő!
-Tényleg?
-Bizony. –bólogat. –Tudod mit, ha még Jensen nem mondta, én szívesen bemutatlak neki egyszer, ha szeretnéd!
-Szeretném. –mosolyog Jade.
-Rendben. Akkor ezt megbeszéltük. –bekapja a tányéron lévő utolsó falatot is. –De beszéljünk rólad, mert bennem nincs semmi érdekes… csak annyi, hogy hasonlítok egy hírességre, ám te… regényíró vagy. És miket írsz?
-Minden félét. Kalandregényt, vagy szerelmest, de írtam már dokumentum könyvet is… Olyan regényes formában.
-Tényleg? Az nagyon klassz.
-Jártam Mexikóban és pár hétig az indiánokkal éltem. Az ő életüket örökítettem meg.
-Wow! Nekem Mexikóról csak a tengerpart jut eszembe, meg néhány lépcsős piramis.
-Másoknak is!
-Ja és a kaktuszok, meg a Teqila! –mosolyog.
-Ittál igazi Teqilát amiben egy kígyó úszkál?
-Nem.
-Én igen.
-Na és milyen volt?
-Borzalmas! De leginkább a kígyó miatt. Élve teszik bele.
-Ne!
-De, komolyan. És megörökítik a haláltusáját, ahogy tekergőzik. Úgy marad az üvegben.
-Pf… -elhúzza száját. –És te megittad azt a Teqilát?
-Meg. –bólogat. –Láttam, hogy nyerik a kaktuszból a lét… érdekes kultúra… De a tengerpart tényleg szép.
-A kedvencem a fehérhomokos tengerpart.
-Én is imádom! Naplemente, a víz zúgása… ez már nagyon szirupos, ilyet nem is írok le!
-Miért? Nekem bejön!
-Ne viccelj!
-Komolyan. Csak egy lány kell mellém és minden együtt van! –mosolyog. –De mondj egy regényt, hátha olvastam az egyik művedet!
-Biztosan nem…
-Csak szerénykedsz… Tuti híres vagy!
-Ok… nem tagadom… van egy-két bestsellerem!
-Tényleg?
-Komolyan.
-Akkor… akkor te profi vagy. Na?
-Ok, lássuk csak… én írtam a Test tolvaj meséjét, vagy a…
-Ne! Az te voltál? Imádom! Az a rész a legjobb, amikor a lány rájön, hogy ki is a pasas valójában.
-Igen, én is szerettem azt a részt. Nem is tudom, hogy jutott az eszembe. Nem így akartam, de így sikerült. Ültem a szobámban a laptop előtt és semmi sem jutott eszembe, pedig szorított a határidő… Képzelheted. Így kétségbe voltam esve, mert a kiadó naponta telefonált, hogy mikor adom le a következő fejezetet… Néztem a képernyőt. Megvolt a sztori, hiszen a vázlatot leadtam, de meg kellett írnom… Nem ment. Aztán eszembe jutott az egész… Ettem a csokit… imádom a csokit és csak írtam és írtam…
-Imádom a csokit én is. Meg az egész könyvet. El fogom olvasni megint.
-Örülök, hogy tetszik.
-És? Mesélj még! Hogy jutnak eszedbe a sztorik?
-Csak úgy jönnek.
-Én is próbáltam írogatni, de nem ment!
-Biztosan megy, nem olyan nehéz. Én mindig ezzel foglalkoztam. A tesóm…
-Van tesód? Hm…
-Igen, Angel… Ő a kritikusom. Mindig mindent elolvas és ami nem tetszik neki, azt meg is mondja. De az ő foglalkozása is elég érdekes. Fotós! És ő az egyetlen, aki normális képet tud csinálni rólam.
-Szerintem rólad nem lehet rossz képet csinálni.
-Jaj… édes vagy. –egy pillanatra lehajtja fejét. –Szerintem meg csak rossz képeket lehet rólam csinálni.
-Lefotózzalak a mobilommal?
-Ne!
-De! Megmutatom, hogy nem csak a tesód tud jó képet csinálni, hanem én is. –és farmerja zsebéből előkapja mobilját.
-Ne! Keith! –eltakarja arcát.
-De! Vedd el a kezed, és mosolyogj!
-Nem!
-Jade! Vigyorogni! –elveszi a lány kezeit arca elől. –És most nézz a kamerába. –Chees?
-Ne! Kérlek!
-Nincs vita!
-Jól van, de akkor legyél gyors, mert elzsibbad az arcom. –mondja és elmosolyodik, ahogyan Jared is és már készül is a fotó. Jensen csak hallgatóság volt, és tetszett neki minden amit látott és hallott eddig. Jade tényleg kedves lány, csak túl szerény, de ha nem egy „hírességgel” kell társalognia, máris feloldódik. Oh, de ha tudná! Jared remekül játsza a szerepét. És a legjobb, hogy elfelejtett Sandyről beszélni. Ennek örül, ahogyan annak is, hogy jól kijön a lánnyal barátja. Pontosan így kell csajozni. Lassan felegyenesedik, miközben a két fiatal a fotóról beszél és most a lány csinál a fiúról, rá itt nincs szükség. Észre sem fogják venni, hogy eltűnt. Odamegy a pulthoz és kéri a pincért, hogy akármit is rendelnek, írja nyugodtan a számlájához. Jól ismerik itt, így ez nem gond. Aztán távozik. Beül a kocsijába és bekapcsolja a zenét. Gondolkozik, hogy hová is induljon. Haza? Nem, ahhoz most nincs kedve. Keressen valami jó kis partit a városban? Nem… ehhez sincs most kedve. Bulizik még eleget. És ha Angelhöz menne? De mit mondd, hol van a nővére? Ez nem túl jó ötlet. Mondja meg az igazat? Ez lenne a legjobb megoldás. Mit veszíthet? Jade most már remekül érzi magát és erre nem haragudhat a lány. Induljon neki mégegyszer ennek a randinak, hiszen ezért ment Angelhöz. Megáll a ház előtt. Összeszedi magát. Hajába túr és kicsit összeborzolja., kinyitja zakója felső gombját, majd a bejárathoz megy és kopog, ám nincs válasz. Csengetni szeretne, de észreveszi, hogy az ajtó nyitva résnyire. Behajtja, aztán vár, maga sem tudja mire. Belép, aztán becsukja maga után. Csend van. Az emeletről fény szűrődik le. Elindul a lépcsőn, ami recseg a talpa alatt. Egyetlen egy lámpa ég az egyik hálószobában. Átlépi a küszöböt. Ez csak Angelé lehet, mert bőröndök, táskák szanaszét. Vízcsobogást hall. A lány zuhanyozik. Elmosolyodik és leül az ágyra. Megvárja. Érdekes helyzet, de jobb, mintha rátörné az ajtót, bár ez is megfordult a fejében. Inkább csak vár. Így is elég nagy meglepetés lesz, ha meglátja őt. Leveszi zakóját és maga mellé dobja, majd vár hosszú percekig a szőnyeg mintáját nézegetve. A víz csobogása abbamarad. Végre, már azt hitte, sohasem jön ki a zuhany alól a lány. Az órájára néz. Mindjárt éjfél. Még mindig van idő arra, hogy vacsorázni induljanak. A fürdő ajtaja nyílik és megjelenik a lány egy apró hálóingben, ami nem igazán takar el semmit sem, még soha életében nem látott ilyen átlátszó „valamit”, mert ez a hálóing, inkább csak egy anyagdarabka. Két hajszál vékony pánt tartja az egészet, a dekoltázs pedig, olyan mintha nem is lenne. Nagyot nyel, Angel pedig megtorpan ahogy megpillantja őt. Jensen lassan felegyenesedik.
-Mit keresel itt?
-Randira hívlak. –mondja, aztán elmosolyodik. Angel szúrós pillantásokat lövell felé, és lassan hozzá lép. Felnéz rá.
-Randira? Érdekes… nem Jadel randizol éppen most? Hol van?
-Lecsapták a kezemről!
-Micsoda?
-Már valaki mással randizik… nyugi… jó fej srác. Jared, a barátom az…
-Az a Sam fickó?
-Ő! –bólogat hevesen.
-Ok… meglepő… de jó… csak… mit keresel itt?
-Az ajtó nyitva volt… Bejöttem… és gondoltam randira hívlak… mondtam.
-Randira?
-Igen.
-Az ágyam előtt? –kérdezi. –És ha nekem nincs kedvem hozzá? –néz fel a fiúra aki félszeg mosolyt vág.
-Tényleg nincs? –pislog Angelre.
-Most nincs.
-Sajnálom. –sóhajt fel Jensen.
-Én is. –suttog a lány és a fiú mellett az ágyba bújik. Betakarja magát. –Ha kimész kapcsold le a villanyt. És csapd be magad után a lenti ajtót…
-És… És találkozunk? Valamikor?
-Lehet. –mosolyog és a párnára hajtja fejét.
-Mondták már, hogy… jó a hálóinged?
-Tudom. Sejtettem, hogy tetszik.
-Inkább az, ami benne van.
-Hé!
-Ok! Bocs… Már megyek is… akkor jó éjt!
-Neked is. –suttog Angel és elnézi ahogy Jensen kifelé indul. Leoltva a villanyt. Megingatja fejét és elmosolyodik. Ez a pasi… Meg kell adni, hogy őrülten szexi volt, és a szíve megállt amint meglátta itt… micsoda? Jade azzal a másik fickóval randizik? De hogyan? Mibe keveredett a kedvenc regényírója? Felsóhajt és magához öleli a takarót. Ez a Jensen srác… tényleg elég helyes, és őrülten jóképű. Jól esik neki, hogy pont őt hívja randizni, de ki kell kosaraznia néhányszor, hogy komolyan vegye a srác. Mély levegőt vesz. Ahogy itt ült… Meglátta és melege lett… Elég kínos volt ugyan, hogy pont a 2 perces hálóinget vette fel… De nem akadt a kezébe más… Lejjebb húzza a takarót magán. Még mindig melege van. Azok a zöld szemek… és a sűrű pillák… Na és a telt ajkak… pirosak és szinte érezte, amint beléjük harap. Borzongás fut végig testén ezekre a gondolatokra. Tényleg jó út ez? Elutasította… Kétszer is… Ha holnap is próbálkozik, akkor engedni fog. Ki tudja mi lesz belőle? Akár jól is érezhetik magukat. Behunyja szemét.
Behunyja szemét, ám neszezést hall. Lépéseket, amint felfelé jönnek, aztán nyílik a háló ajtaja, s Jensen körvonalait pillantja meg a gyenge holdfényben, mely beszűrődik az ablakon. Hát nem ment még el? Felül. A fiú az ágyhoz megy és amilyen óvatosan csak lehet, tapogatni kezdi a takarót. Angel összeráncolja homlokát.
-Mit csinálsz? –suttog.
-Csak a zakómat keresem. Itt hagytam.
-Engem is. –szalad ki Angel száján. Csend. Majd meleg ujjakat érez meg arcán, amik körbeveszik és lágyan tartják fejét, aztán forró lehelet simogatja ajkait.
-Ha nem teszem meg, megőrülök. –suttog Jensen.
-Akkor mire vársz még? –kérdezi a lány, s tüzes szájuk összeér, majd vad csókban fonódnak össze. Nemigen foglalkoznak azzal, hogy alig egy napja ismerik egymást és a vezetéknevét sem tudják a másiknak. Egyszerűen csak kellenek egymásnak. Erre nincs indok, vagy szó. Meg fog történni és kész. Mindketten őrülten akarják a másikat. Angel vadul húzza le a fiú ruháit, Jensen pedig egy mozdulattal tépi szét a rajta lévő vékony anyagot, miközben őrülten csókolóznak, kutatják a másik nyelvét és ajkaik összeölelkezve várják a folytatást. Jensen megmarkolja a takarót és csókok közepette teljesen lehúzza a lányról, majd finoman maga alá teperi szeretőjét. Összesimuló meztelen testük még jobban feltüzeli minden érzéküket. Angel érzi a fiú izgatottságát, de még nem akar engedni neki, a szemébe néz, elmosolyodnak, majd Jensen a nyakába csókol és beleharap, boldogságot okozva a lánynak, aki elengedi magát, a fiúnak adja testét. Maga mellé engedi karjait és élvezi szeretője csókjait, akinek ajkai mellére tapadnak és nagyon finoman nyalogatni, szívogatni kezdi őket, mint egy édes kisbaba. Angel megsimogatja szeretője fejét, az apró hajszálak végigsiklanak ujjai között és ettől még szebb ez az egész. Elmosolyodik, tovább élvezi a gyengédséget, a bizsergető érzést, mely szétárad testében. Régen volt már, hogy valakit ilyen közel engedett magához, az pedig sohasem, hogy egy ismeretlennel ugrik bele a gyönyörök országába. Jensen nyelve mellbimbóját szeretgeti, aztán lassan átvándorol hasára, de kezei még mellét simogatják lágyan. Angel apró hangot hallat, mert gyönyörű ez az érzés. A fiú pedig bőrébe harapva visszavándorol melléhez és most a másikat kényezteti el, ugyan olyan gyengédséggel játszik, mint az előbb, miközben tenyerét lecsúsztatja a lány derekáig, és simogatni kezdi. Angel felemeli fejét, hogy láthassa Jensent, aztán felnyög és becsukja szemét, majd fejét visszaejti a párnára. Megfogja szeretője vállát, cirógatni kezdi, a fiú pedig mellébe harap, de ez nem okoz fájdalmat, csak még szebb érzést kelt. Angel elmosolyodik kábulatában, miközben Jensen ismét lejjebb vándorol telt ajkaival a lány forró, vágytól izzó testén. Szeretni akarja még ezeket a domborulatokat. Nyelvével végigsimítja Angel hasát, de nem időzik itt tovább, ajkaival combjára siklik, csókolgatni kezdi azt, mialatt kezével a lány remegő testét cirógatja, s mely sóvárogva várja minden érintését, tűzben ég és Jensen pontosan tudja ezt. Szájával óvatosan átsiklik Angel legérzékenyebb pontjára és nyalogatni kezdi gyengéden. A lány megrándul, felnyög, egészen széthúzza combjait, s megfogja fejét. Erősen a hajába markol. A fiú gyöngéden simogatja nyelvével, miközben tenyereit Angel feszes mellein nyugtatja. Teljesen megrészegül a nedves forróságtól, mely fogadja, megmarkolja a lány melleit, aki felkiált, remegve emeli fel csípőjét, megfogja Jensen ujjait és megkapaszkodik bennük, hogy el tudja viselni a rátörő élvezetet. A fiú nyelve játszadozik benne és ez a gyönyör már elviselhetetlen, fáj. Felkiált és ismét a fiúhoz nyomja csípőjét, aztán a lepedőbe kapaszkodik, nyöszörögve a kéjtől. Jensen felnéz rá, de tovább játszadozik, nyalogatja még. Ködös tekintetük találkozik, mely a vágytól zavaros és tűz ég szemükben. A fiú felemeli fejét és lassan megnyalja száját, aztán feltérdel, és Angel bokáit vállára teszi, végigsimítva lábát, képtelen tovább várni már. Elég volt a játékból! Merev férfiasságát a lányba helyezi egy gyengéd lökéssel. Angel apró hangot hallat, a fiú hátradobja fejét és hangos sóhaj hagyja el remegő ajkait, miközben csípőjét lassan mozgatja, s élvezi a forróságot, mely körbeveszi Angel ölében. Megfogja a lány derekát, mozgatni kezdi és a kéj felé zuhannak mindketten. Angel felveszi a fiú ritmusát és felnyöszörög lökéseire, aztán hirtelen szétnyitja lábait, átkulcsolja őket a fiún, aki megfogja karját és felhúzza magához. Megölelik egymást, miközben ajkaik ismét találkoznak. Nyelvük hegye összeér, majd vad csókban forrnak össze és zilálva válnak szét. Egymásra néznek és elmosolyodnak. Angel nagyon lassan mozog fel-le a fiúba kapaszkodva. Nem siet, mert jó így. Hosszan akar így maradni, nagyon hosszan. Izmait hol megfeszíti, hol elernyeszti, Jensen pedig sóhajtozva válaszol erre, de egy pillanatra sem tévesztik el a másik szemét. Édesen mosolyognak, aztán a lány megfogja szeretője fejét és megcsókolja homlokát, szépen ívelt szemöldökét, aztán nyakába harap. Jensen felszisszen erre, s válaszként a lány vállába csókol. Angel selymes bőre, külön élvezet, majd gondol egyet és hanyatt dönti, a lány pedig még jobban széjjelhúzza lábait, s megtámasztja őket az ágyon. Jensen egész testével megfeszül, és ez csodálatos élvezet. Átöleli az izmos felsőtestet, majd karjai átvándorolnak nyakába. Megcsókolja a fiú száját, aztán csípőjét szeretőjéhez nyomja, aki fülébe liheg. Angel megsimogatja fejét, aztán kezét végighúzza hátán, s megáll fenekénél. Jensen lökései felgyorsulnak, s buja bódulatba esve szeretkeznek tovább, csókolva a másik pirosló ajkait, melyekkel nem tudnak betelni, aztán testük gyorsabb ritmust vesz fel. A fiú tudja, elveszett. A kéjtől elhomályosult agya, a gyönyör mennyekig repíti. Angelre nehezedik egészen, aki mozdulataira felnyög, és levegő után kapkod. Erősen szorítja magához őt, ujjai elfehérednek, összeszorítja szemét és szinte fájdalmat érez kéj helyett, aztán szeretője olyan erővel feszül meg benne, hogy felsikolt a gyönyör fájdalmában. Karjai elernyednek, s erőtlenül fonják körbe Jensen testét, aki ismét megfeszül mélyen, s a lány testét elönti a fiú gyönyörének nedvessége, és szétárad benne hullámokban. Megkönnyebbülten sóhajtanak fel mindketten. Mozdulni sincs erejük, csak kinyitják szemüket, s megint a másikban gyönyörködnek. Mosolyognak édesen. Hosszú percek telnek el így, teljes nyugalomban, hallva a másik minden lélegzetvételét, aztán Jensen megmozdul, lassan kicsúszik a lányból, és melléfekszik, majd magához öleli.
-Most már eljössz velem randizni? -kérdezi suttogva. Angel elmosolyodik.
-Talán.
-Talán? –néz a lány szemébe.
-Igen, talán.
-Gondoltam ezzel meggyőztelek. –mondja, miközben megsimogatja Angel karját.
-Még nem… -sóhajt. –Mindig így hívod el a lányokat randizni?
-Nem. Valakit nem hívok el.
-Hm… Szóval vannak olyan lányok, akikkel lefekszel és ennyi volt, és vannak azok, akiket még vacsizni is elhívsz?
-Pontosan.
-Aha… Akkor én a második kategóriába tartozom.
-Azt hiszem. –mondja elgondolkozva.
-És mindig így csinálod? Előbb a szex, aztán a…
-Nem, valamikor fordítva. –mosolyog. –De… amikor megláttalak abban a…
-Szétszakítottad, ez kedves tőled.
-Bocs… Nem akartam.
-Mindegy.
-Amikor azt mondtad menjek, én tényleg elindultam, de rájöttem, hogy itt maradt a zakóm… és kész voltam attól a semmitől, ami rajtad volt… vagy… nem volt…
-És ha úgy teszek mint aki alszik? Vagy nem foglalkozik veled?
-De nem ez történt… Azt hiszem kicsit bekattantam… rád.
-Rendben…
-Mi van rendben?
-Hogy randizzunk.
-Tényleg?
-Holnap egy vacsi?
-Ok. –elmosolyodik. –Érted jövök. –mondja és magához öleli a lányt. –Zavar ami történt?
-Egy kicsit… De azt hiszem hibás vagyok… vagyis a hálóingem az.
-Csúnya-csúnya hálóing!
-Mi lenne, ha úgy tennénk mintha ez az egész meg sem történt volna? Én nem szoktam egyéjszakás kapcsolatokba bonyolódni… De te úgy veszem észre, igen.
-Előfordul.
-És én is annak számítok?
-Te második kategóriás vagy. –mosolyog.
-Igaz.
-Ugye?
-Szóval? Elfelejtjük ezt a dolgot?
-Ráér reggel?
-Miért csak reggel? Nem a zakódért jöttél?
-De igen…
-Akkor? És még a lenti ajtót is be kell csuknod.
-Becsuktam… maradok.
-Maradsz?
-Nincs más dolgom, ahogyan neked sincs… Elküldtél Jadel… Pedig, tudtad, hogy érted jöttem, igaz?
-Tudtam, de a nővérem olyan lelkes volt. Tényleg… mi ez az egész azzal a másik sráccal?
-Jareddel? Felhívtam, hogy kimentsen…
-Hogy kimentsen?
-I… igen… Jade kedves lány, tényleg, de… nem az én stílusom… és… nem volt túl jó a… a randi…
-Komolyan otthagytad?
-Öh… ott… De Jared vele van.
-Te otthagytad a nővéremet!
-De mondom, hogy nincs egyedül és nem is nagyon hiányozhatok neki. Jött Jared és szerintem egészen jól elszórakoztatják egymást.
-Ki is ez a Jared? Tudni akarok róla mindent!
-Nem beszélhetjük ezt meg később?
-Nem! –kiált. –Faképnél hagytad a tesómat!
-Veled akartam randizni, hozzád jöttem és nem hozzá!
-Nagyon hülyén viselkedett?
-Jade? Hát… eléggé… -elmosolyodik.
-Odáig van érted! –mondja. –De hogy-hogy Jareddel olyan jól megvan? Azt hiszem őt is bírja… Nem dadogott össze-vissza?
-Nem! Jared megoldotta a problémát.
-Hogyan?
-Ügyesen! Színész, vagy nem?
-Mit csinált?
-Majd elmondom! –kiált, aztán megcsókolja Angel ajkait. –Nem érdekel Jade, sem a haverom. Itt maradok… ahogy mondtam… a zakómat pedig megkeresem reggel. –súgja Angel szájába, majd összeölelkeznek és ismét szenvedélyes szeretkezésbe simul össze testük
-Mit csinálsz? –suttog.
-Csak a zakómat keresem. Itt hagytam.
-Engem is. –szalad ki Angel száján. Csend. Majd meleg ujjakat érez meg arcán, amik körbeveszik és lágyan tartják fejét, aztán forró lehelet simogatja ajkait.
-Ha nem teszem meg, megőrülök. –suttog Jensen.
-Akkor mire vársz még? –kérdezi a lány, s tüzes szájuk összeér, majd vad csókban fonódnak össze. Nemigen foglalkoznak azzal, hogy alig egy napja ismerik egymást és a vezetéknevét sem tudják a másiknak. Egyszerűen csak kellenek egymásnak. Erre nincs indok, vagy szó. Meg fog történni és kész. Mindketten őrülten akarják a másikat. Angel vadul húzza le a fiú ruháit, Jensen pedig egy mozdulattal tépi szét a rajta lévő vékony anyagot, miközben őrülten csókolóznak, kutatják a másik nyelvét és ajkaik összeölelkezve várják a folytatást. Jensen megmarkolja a takarót és csókok közepette teljesen lehúzza a lányról, majd finoman maga alá teperi szeretőjét. Összesimuló meztelen testük még jobban feltüzeli minden érzéküket. Angel érzi a fiú izgatottságát, de még nem akar engedni neki, a szemébe néz, elmosolyodnak, majd Jensen a nyakába csókol és beleharap, boldogságot okozva a lánynak, aki elengedi magát, a fiúnak adja testét. Maga mellé engedi karjait és élvezi szeretője csókjait, akinek ajkai mellére tapadnak és nagyon finoman nyalogatni, szívogatni kezdi őket, mint egy édes kisbaba. Angel megsimogatja szeretője fejét, az apró hajszálak végigsiklanak ujjai között és ettől még szebb ez az egész. Elmosolyodik, tovább élvezi a gyengédséget, a bizsergető érzést, mely szétárad testében. Régen volt már, hogy valakit ilyen közel engedett magához, az pedig sohasem, hogy egy ismeretlennel ugrik bele a gyönyörök országába. Jensen nyelve mellbimbóját szeretgeti, aztán lassan átvándorol hasára, de kezei még mellét simogatják lágyan. Angel apró hangot hallat, mert gyönyörű ez az érzés. A fiú pedig bőrébe harapva visszavándorol melléhez és most a másikat kényezteti el, ugyan olyan gyengédséggel játszik, mint az előbb, miközben tenyerét lecsúsztatja a lány derekáig, és simogatni kezdi. Angel felemeli fejét, hogy láthassa Jensent, aztán felnyög és becsukja szemét, majd fejét visszaejti a párnára. Megfogja szeretője vállát, cirógatni kezdi, a fiú pedig mellébe harap, de ez nem okoz fájdalmat, csak még szebb érzést kelt. Angel elmosolyodik kábulatában, miközben Jensen ismét lejjebb vándorol telt ajkaival a lány forró, vágytól izzó testén. Szeretni akarja még ezeket a domborulatokat. Nyelvével végigsimítja Angel hasát, de nem időzik itt tovább, ajkaival combjára siklik, csókolgatni kezdi azt, mialatt kezével a lány remegő testét cirógatja, s mely sóvárogva várja minden érintését, tűzben ég és Jensen pontosan tudja ezt. Szájával óvatosan átsiklik Angel legérzékenyebb pontjára és nyalogatni kezdi gyengéden. A lány megrándul, felnyög, egészen széthúzza combjait, s megfogja fejét. Erősen a hajába markol. A fiú gyöngéden simogatja nyelvével, miközben tenyereit Angel feszes mellein nyugtatja. Teljesen megrészegül a nedves forróságtól, mely fogadja, megmarkolja a lány melleit, aki felkiált, remegve emeli fel csípőjét, megfogja Jensen ujjait és megkapaszkodik bennük, hogy el tudja viselni a rátörő élvezetet. A fiú nyelve játszadozik benne és ez a gyönyör már elviselhetetlen, fáj. Felkiált és ismét a fiúhoz nyomja csípőjét, aztán a lepedőbe kapaszkodik, nyöszörögve a kéjtől. Jensen felnéz rá, de tovább játszadozik, nyalogatja még. Ködös tekintetük találkozik, mely a vágytól zavaros és tűz ég szemükben. A fiú felemeli fejét és lassan megnyalja száját, aztán feltérdel, és Angel bokáit vállára teszi, végigsimítva lábát, képtelen tovább várni már. Elég volt a játékból! Merev férfiasságát a lányba helyezi egy gyengéd lökéssel. Angel apró hangot hallat, a fiú hátradobja fejét és hangos sóhaj hagyja el remegő ajkait, miközben csípőjét lassan mozgatja, s élvezi a forróságot, mely körbeveszi Angel ölében. Megfogja a lány derekát, mozgatni kezdi és a kéj felé zuhannak mindketten. Angel felveszi a fiú ritmusát és felnyöszörög lökéseire, aztán hirtelen szétnyitja lábait, átkulcsolja őket a fiún, aki megfogja karját és felhúzza magához. Megölelik egymást, miközben ajkaik ismét találkoznak. Nyelvük hegye összeér, majd vad csókban forrnak össze és zilálva válnak szét. Egymásra néznek és elmosolyodnak. Angel nagyon lassan mozog fel-le a fiúba kapaszkodva. Nem siet, mert jó így. Hosszan akar így maradni, nagyon hosszan. Izmait hol megfeszíti, hol elernyeszti, Jensen pedig sóhajtozva válaszol erre, de egy pillanatra sem tévesztik el a másik szemét. Édesen mosolyognak, aztán a lány megfogja szeretője fejét és megcsókolja homlokát, szépen ívelt szemöldökét, aztán nyakába harap. Jensen felszisszen erre, s válaszként a lány vállába csókol. Angel selymes bőre, külön élvezet, majd gondol egyet és hanyatt dönti, a lány pedig még jobban széjjelhúzza lábait, s megtámasztja őket az ágyon. Jensen egész testével megfeszül, és ez csodálatos élvezet. Átöleli az izmos felsőtestet, majd karjai átvándorolnak nyakába. Megcsókolja a fiú száját, aztán csípőjét szeretőjéhez nyomja, aki fülébe liheg. Angel megsimogatja fejét, aztán kezét végighúzza hátán, s megáll fenekénél. Jensen lökései felgyorsulnak, s buja bódulatba esve szeretkeznek tovább, csókolva a másik pirosló ajkait, melyekkel nem tudnak betelni, aztán testük gyorsabb ritmust vesz fel. A fiú tudja, elveszett. A kéjtől elhomályosult agya, a gyönyör mennyekig repíti. Angelre nehezedik egészen, aki mozdulataira felnyög, és levegő után kapkod. Erősen szorítja magához őt, ujjai elfehérednek, összeszorítja szemét és szinte fájdalmat érez kéj helyett, aztán szeretője olyan erővel feszül meg benne, hogy felsikolt a gyönyör fájdalmában. Karjai elernyednek, s erőtlenül fonják körbe Jensen testét, aki ismét megfeszül mélyen, s a lány testét elönti a fiú gyönyörének nedvessége, és szétárad benne hullámokban. Megkönnyebbülten sóhajtanak fel mindketten. Mozdulni sincs erejük, csak kinyitják szemüket, s megint a másikban gyönyörködnek. Mosolyognak édesen. Hosszú percek telnek el így, teljes nyugalomban, hallva a másik minden lélegzetvételét, aztán Jensen megmozdul, lassan kicsúszik a lányból, és melléfekszik, majd magához öleli.
-Most már eljössz velem randizni? -kérdezi suttogva. Angel elmosolyodik.
-Talán.
-Talán? –néz a lány szemébe.
-Igen, talán.
-Gondoltam ezzel meggyőztelek. –mondja, miközben megsimogatja Angel karját.
-Még nem… -sóhajt. –Mindig így hívod el a lányokat randizni?
-Nem. Valakit nem hívok el.
-Hm… Szóval vannak olyan lányok, akikkel lefekszel és ennyi volt, és vannak azok, akiket még vacsizni is elhívsz?
-Pontosan.
-Aha… Akkor én a második kategóriába tartozom.
-Azt hiszem. –mondja elgondolkozva.
-És mindig így csinálod? Előbb a szex, aztán a…
-Nem, valamikor fordítva. –mosolyog. –De… amikor megláttalak abban a…
-Szétszakítottad, ez kedves tőled.
-Bocs… Nem akartam.
-Mindegy.
-Amikor azt mondtad menjek, én tényleg elindultam, de rájöttem, hogy itt maradt a zakóm… és kész voltam attól a semmitől, ami rajtad volt… vagy… nem volt…
-És ha úgy teszek mint aki alszik? Vagy nem foglalkozik veled?
-De nem ez történt… Azt hiszem kicsit bekattantam… rád.
-Rendben…
-Mi van rendben?
-Hogy randizzunk.
-Tényleg?
-Holnap egy vacsi?
-Ok. –elmosolyodik. –Érted jövök. –mondja és magához öleli a lányt. –Zavar ami történt?
-Egy kicsit… De azt hiszem hibás vagyok… vagyis a hálóingem az.
-Csúnya-csúnya hálóing!
-Mi lenne, ha úgy tennénk mintha ez az egész meg sem történt volna? Én nem szoktam egyéjszakás kapcsolatokba bonyolódni… De te úgy veszem észre, igen.
-Előfordul.
-És én is annak számítok?
-Te második kategóriás vagy. –mosolyog.
-Igaz.
-Ugye?
-Szóval? Elfelejtjük ezt a dolgot?
-Ráér reggel?
-Miért csak reggel? Nem a zakódért jöttél?
-De igen…
-Akkor? És még a lenti ajtót is be kell csuknod.
-Becsuktam… maradok.
-Maradsz?
-Nincs más dolgom, ahogyan neked sincs… Elküldtél Jadel… Pedig, tudtad, hogy érted jöttem, igaz?
-Tudtam, de a nővérem olyan lelkes volt. Tényleg… mi ez az egész azzal a másik sráccal?
-Jareddel? Felhívtam, hogy kimentsen…
-Hogy kimentsen?
-I… igen… Jade kedves lány, tényleg, de… nem az én stílusom… és… nem volt túl jó a… a randi…
-Komolyan otthagytad?
-Öh… ott… De Jared vele van.
-Te otthagytad a nővéremet!
-De mondom, hogy nincs egyedül és nem is nagyon hiányozhatok neki. Jött Jared és szerintem egészen jól elszórakoztatják egymást.
-Ki is ez a Jared? Tudni akarok róla mindent!
-Nem beszélhetjük ezt meg később?
-Nem! –kiált. –Faképnél hagytad a tesómat!
-Veled akartam randizni, hozzád jöttem és nem hozzá!
-Nagyon hülyén viselkedett?
-Jade? Hát… eléggé… -elmosolyodik.
-Odáig van érted! –mondja. –De hogy-hogy Jareddel olyan jól megvan? Azt hiszem őt is bírja… Nem dadogott össze-vissza?
-Nem! Jared megoldotta a problémát.
-Hogyan?
-Ügyesen! Színész, vagy nem?
-Mit csinált?
-Majd elmondom! –kiált, aztán megcsókolja Angel ajkait. –Nem érdekel Jade, sem a haverom. Itt maradok… ahogy mondtam… a zakómat pedig megkeresem reggel. –súgja Angel szájába, majd összeölelkeznek és ismét szenvedélyes szeretkezésbe simul össze testük
Jade ásítozva kel fel ágyából. Hajnalig beszélgettek az étteremben Jareddel, bár a lány úgy tudja, Keithnek hívják és csak egy sokat fizetett dublőr a fiú. Jól szórakoztak és csak órák múlva vették észre, hogy Jensen nincs az asztaluknál. Jadet ez kicsit megviselte, de a fiú megnyugtatta, hogy Jensen sokszor tűnik el csak úgy, nem kell foglalkozni vele. Ő ilyen. És teljesen biztosan nem miatta van az egész, de ha akarja, nagyon szívesen beszél vele. Ettől Jade megnyugodott, bár sajnálta a dolgot. Elmesélte „Keithnek”, hogy milyen szörnyen sajnálja azt, hogy olyan butának és idiótának tűnt Jensen előtt, de ő az egyik kedvence, és képtelen volt elszakadni a rajongástól, s milyen nagy szerencse, hogy ő csak egy hasonmás Jared, mert ha az igazi lenne, biztosan csak makogna, vagy bután bámulná, s hogy már egészen megszokta, hogy olyan mint ő, de igaz, ami igaz, annyira mégsem hasonlít, ám egyszer szívesen megismerné az igazit is, csak jó messziről, mert biztosan ugyanolyan hülyén viselkedne, mint Jensennel. Ehhez ő nincs hozzászokva. Telefonszámot cseréltek, majd a fiú hazahozta, akár egy lovag. Kedves volt tőle. A sárgarózsát amit kapott tőle, gyorsan vázába tette, s aludni ment, de pár óra múlva felébredt és már képtelen visszafeküdni, pedig még korán van.
Lemegy a konyhába, de majdnem elájul, amikor meglátja Jensent egy szál törölközővel a derekán amint éppen kávét tölt magának egy bögrébe… az ő bögréjébe! Az a kedvence!
-Jó reggelt! –mosolyog Jensen a tátott szájjal őt bámuló lányra, aki mackófejes pizsamájában nem éppen a legszexisebb látvány így reggel, bezzeg Angel… meztelenül… Azért Jade… egészen bájos. Elővesz még egy bögrét és a lánynak is tölt a kávéból, aztán kezébe adja a forró italt, ő pedig szépen lassan fellépdel a lépcsőn bögréjével. Jade keze remegni kezd, és le kell ülnie, mert mindjárt összeesik. Mi a fenét keres itt Jensen? Egy törölközővel a derekán? Oh, te jó ég! Leteszi a bögrét az asztalra és szívére teszi kezét. Csak rémeket látott. A fiú nem lehet itt. Hogy jött be? És mit akar? Ez őrület! Téboly! Megfogja fejét és behunyja szemét. Csak álmodik. Igen, egészen biztosan csak álmodik. Mert erre nincs magyarázat. De hangokat hall. És a lépcsőn ismét megpillantja a fiút, igaz, most már felöltözve. Ugyan abban a ruhában, mint tegnap. Összeráncolja homlokát, ám még jobban megdöbben, amikor Angelt pillantja meg a fiú mellett a lépcsőn. Testét egy fehér törölközőbe csavarta, a vízcseppek még csillognak rajta, haja kócosan feltűzve. Megállnak és vadul megcsókolják egymást, láthatóan Jensent egyáltalán nem érdekli, hogy vizes lesz. Jade szeme tágra nyílik, úgy figyeli a jelenetet. Hallucinál! Felegyenesedik és feléjük indul, de a konyha ajtajában megáll. A két fiatal a lépcső aljára érve, ismét megcsókolják egymást, majd Jensen a még mindig tátott szájú lányra figyel, miközben Angel kezét szorítja.
-Szia Jade! Azért nem volt olyan rossz a tegnap este!
-Oh… öh… én… te… -dadog és testvérére néz, aki elmosolyodik rajta, aztán feláll az első lépcsőfokra, hogy a fiú szemébe nézhessen. Átölelik egymást lágyan.
-Akkor este. –mondja a fiú. –Itt leszek érted. Úgy 8 körül.
-Rendben. És csak egy randi.
-Igen. Csak egy randi. –megcsókolják egymás ajkait, majd Jensen felemeli Angelt és maga mellé állítja.
-Szia. –néz fel rá a lány.
-Szia. –elengedi szeretőjét. –Jó a pizsid Jade. –mosolyog a lányra, és kisétál a bejárati ajtón. Angel utánanéz, aztán testvére szemébe.
-Este vacsizni megyünk. –mondja Angel.
-De… de… ő… Jensen…
-Igen, ezt már tegnap is eldadogtad.
-Mi a fenét keresett itt?
-Randizni hívott? –félszeg mosolyt vág.
-Egy szál törülközőben? És az én bögrémből ivott!
-Ugyan már! –legyint és felfelé indulna.
-Várj! Mi ez az egész? Angel?
-Ok… -sóhajt. –Itt volt az éjjel.
-Itt volt? Hogyan?
-Átjött?
-Minek?
-Hogy randizni hívjon.
-Angel! De… de… már reggel van!
-Miután te és… J… Keith –éjjel elmondta neki a fiú hogyan is lett Jaredből Keith –olyan jól elbeszélgettetek, ő nem akart zavarni és idejött. Ennyi.
-És?
-Itt hagyta a zakóját.
-A zakóját?
-Igen… és visszajött érte… s most ment el.
-Eddig kereste a zakóját?
-Hát… i… igen.
-Te lefeküdtél vele! –kiált.
-Le.
-Úristen! ÚRISTEEEN! –kiabál. –Ne!!!
-De!
-Csak mi köze van ennek az egésznek a zakójához? –kérdezi elgondolkozva.
-Itt hagyta. Mondtam, visszajött és… csak úgy megtörtént.
-És mi lett a zakójával?
-Rajta volt, nem?
-Szóval megtalálta… Hm… De… De te lefeküdtél Jensen Acklessel! WOW! Jézusom! Ne! Ez baromi izgalmas! És hogyan? Te jó ég! Nem hiszem el!
-Öh… Az ágyamban?
-Jézus! Azt az ágyat tavaly vettem… Hűha! Nem hiszem el! Az én ágyamban!
-Legyen a te ágyad. –jegyzi meg halkan.
-De hogyan?
-Fekve?
-Fekve? Ne! –kiált és a konyhába húzza húgát. Leülteti. –Szóval fekve? Érdekes.
-Általában úgy szokták. Nem?
-Fogalmam sincs, hogy csinálja egy… egy… Jensen.
-Akkor most már tudod.
-És még mit csináltatok?
-Semmit.
-Semmit? De jó! –összecsapja kezét. –Szóval Jensen semmit sem szokott csinálni közben.
-Tudod az emberek közben csak azt csinálják.
-Megcsókolt! Láttam! Annyira édes volt!
-Az.
-És jól csókol?
-Nagyon jól. –mosolyodik el Angel és felsóhajt.
-Hm… tudtam! –kiált. –Nagyon helyes! Ugye milyen jóképű?
-Az. –bólogat –Túl jóképű… és izmos… és helyes… és nagyon-nagyon jól csinálja amit csinál!
-Hányszor?
-Jade! Nem mindegy? De… nem számoltam. Sokszor!
-Sokszor? De jó! Olyan boldog vagyok! Itt! Az én házamban! Ő! Kész vagyok!
-Örülök!
-És… és… mekkora?
-Te sem mondtad volna el, nem?
-Igen, de nem velem csinálta, hanem veled!
-Pont jó!
-Milyen az a pont jó?
-Jézusom Jade, nem mértem meg mérőszalaggal!
-Kár! –felsóhajt. –De ha pont jó… akkor az jó, nem? De… nagy?
-Nem!
-Kicsi?
-Nem! Nekem tökéletes!
-Tehát tökéletes! Uram isten! El sem hiszem! Jensen Ackles tökéletes!
-Hidd csak el!
-És ma vacsoráztok.
-Igen.
-Izgulok. Biztosan jó lesz!
-Ok Jade, inkább mesélj te!
-Mit mondott Jensen rólam?
-Hogy hallgatag voltál.
-Teljesen hülyét csináltam magamból előtte.
-Szerintem kedvel.
-Tényleg? Mondta?
-Nem mondta, de szerintem így van.
-Hülye vagyok és kész!
-Mesélj arról a másik srácról! Jensen mondta, hogy feltűnt egy ismerőse…
-Igen, Keith.
-Na és milyen ez a Keith?
-Aranyos.
-Csak ennyi?
-Olvasta a könyveimet és nagyon tetszettek neki. Beszélgettünk… és képzeld, teljesen úgy néz ki mint Jared.
-Komolyan? –mosolyog.
-Ok… csak majdnem. De nagyon hasonlít. Jó magas, mint ő. Alig érek a válláig. Majd kitört a nyakam, mikor kicsit beszéltünk még a ház előtt. Aztán mobilszámot cseréltünk. Ennyi történt. Ja, és egyszer bemutat Jarednek. Tuti, hogy olyan béna leszek előtte, mint Jensen előtt.
-Dehogy. –legyint Angel. –Gondolj arra, hogy nem is vele beszélsz, hanem a hasonmásával.
-Az segíteni fog?
-Biztosan.
-Ok… -sóhajt.
-És csak ennyi? Mit kell tudni még erről a Keithről?
-Kedves srác és a fiúkkal dolgozik. Barátok. Ő is itt lakik… Nem is olyan messze tőlem… innen.
-Felhív?
-Lehet! Nem tudom.
-Van valakije?
-Erről nem beszéltünk.
-És ő kérdezte?
-Igen. Mondtam neki, hogy senki, és hogy ha nem baltázom el, talán Jensen lett volna. Igaz, azt is mondtam, hogy nem is velem, hanem veled akart randizni. Meséltem rólad is. –mosolyog. –És képzeld, kaptam tőle egy szál rózsát!
-Tényleg?
-Igen. Nagyon szép. Igaz, lopta egy másik asztalról, de nekem, ez pedig jó érzés.
-Tényleg aranyos.
-Én megmondtam, hogy az.
-És ennyi?
-Ennyi.
-De elkérte a számodat. Biztos felhív majd.
-Lehet…
-Vagy te hívod.
-Nem… az is lehet, hogy van valakije. Ilyen pasinak mindig van valakije… vagy meleg, és rá sem néz a csajokra… De ilyen lányra, mint én, biztosan nem.
-Talán mégis.
-Ah! –legyint. –Inkább mesélj még Jensenről!
-Már mindent elmondtam. –beszél és feláll. –Megyek is.
-Egy dög vagy.
-Tudom. –mosolyog és visszamegy szobájába.
Lemegy a konyhába, de majdnem elájul, amikor meglátja Jensent egy szál törölközővel a derekán amint éppen kávét tölt magának egy bögrébe… az ő bögréjébe! Az a kedvence!
-Jó reggelt! –mosolyog Jensen a tátott szájjal őt bámuló lányra, aki mackófejes pizsamájában nem éppen a legszexisebb látvány így reggel, bezzeg Angel… meztelenül… Azért Jade… egészen bájos. Elővesz még egy bögrét és a lánynak is tölt a kávéból, aztán kezébe adja a forró italt, ő pedig szépen lassan fellépdel a lépcsőn bögréjével. Jade keze remegni kezd, és le kell ülnie, mert mindjárt összeesik. Mi a fenét keres itt Jensen? Egy törölközővel a derekán? Oh, te jó ég! Leteszi a bögrét az asztalra és szívére teszi kezét. Csak rémeket látott. A fiú nem lehet itt. Hogy jött be? És mit akar? Ez őrület! Téboly! Megfogja fejét és behunyja szemét. Csak álmodik. Igen, egészen biztosan csak álmodik. Mert erre nincs magyarázat. De hangokat hall. És a lépcsőn ismét megpillantja a fiút, igaz, most már felöltözve. Ugyan abban a ruhában, mint tegnap. Összeráncolja homlokát, ám még jobban megdöbben, amikor Angelt pillantja meg a fiú mellett a lépcsőn. Testét egy fehér törölközőbe csavarta, a vízcseppek még csillognak rajta, haja kócosan feltűzve. Megállnak és vadul megcsókolják egymást, láthatóan Jensent egyáltalán nem érdekli, hogy vizes lesz. Jade szeme tágra nyílik, úgy figyeli a jelenetet. Hallucinál! Felegyenesedik és feléjük indul, de a konyha ajtajában megáll. A két fiatal a lépcső aljára érve, ismét megcsókolják egymást, majd Jensen a még mindig tátott szájú lányra figyel, miközben Angel kezét szorítja.
-Szia Jade! Azért nem volt olyan rossz a tegnap este!
-Oh… öh… én… te… -dadog és testvérére néz, aki elmosolyodik rajta, aztán feláll az első lépcsőfokra, hogy a fiú szemébe nézhessen. Átölelik egymást lágyan.
-Akkor este. –mondja a fiú. –Itt leszek érted. Úgy 8 körül.
-Rendben. És csak egy randi.
-Igen. Csak egy randi. –megcsókolják egymás ajkait, majd Jensen felemeli Angelt és maga mellé állítja.
-Szia. –néz fel rá a lány.
-Szia. –elengedi szeretőjét. –Jó a pizsid Jade. –mosolyog a lányra, és kisétál a bejárati ajtón. Angel utánanéz, aztán testvére szemébe.
-Este vacsizni megyünk. –mondja Angel.
-De… de… ő… Jensen…
-Igen, ezt már tegnap is eldadogtad.
-Mi a fenét keresett itt?
-Randizni hívott? –félszeg mosolyt vág.
-Egy szál törülközőben? És az én bögrémből ivott!
-Ugyan már! –legyint és felfelé indulna.
-Várj! Mi ez az egész? Angel?
-Ok… -sóhajt. –Itt volt az éjjel.
-Itt volt? Hogyan?
-Átjött?
-Minek?
-Hogy randizni hívjon.
-Angel! De… de… már reggel van!
-Miután te és… J… Keith –éjjel elmondta neki a fiú hogyan is lett Jaredből Keith –olyan jól elbeszélgettetek, ő nem akart zavarni és idejött. Ennyi.
-És?
-Itt hagyta a zakóját.
-A zakóját?
-Igen… és visszajött érte… s most ment el.
-Eddig kereste a zakóját?
-Hát… i… igen.
-Te lefeküdtél vele! –kiált.
-Le.
-Úristen! ÚRISTEEEN! –kiabál. –Ne!!!
-De!
-Csak mi köze van ennek az egésznek a zakójához? –kérdezi elgondolkozva.
-Itt hagyta. Mondtam, visszajött és… csak úgy megtörtént.
-És mi lett a zakójával?
-Rajta volt, nem?
-Szóval megtalálta… Hm… De… De te lefeküdtél Jensen Acklessel! WOW! Jézusom! Ne! Ez baromi izgalmas! És hogyan? Te jó ég! Nem hiszem el!
-Öh… Az ágyamban?
-Jézus! Azt az ágyat tavaly vettem… Hűha! Nem hiszem el! Az én ágyamban!
-Legyen a te ágyad. –jegyzi meg halkan.
-De hogyan?
-Fekve?
-Fekve? Ne! –kiált és a konyhába húzza húgát. Leülteti. –Szóval fekve? Érdekes.
-Általában úgy szokták. Nem?
-Fogalmam sincs, hogy csinálja egy… egy… Jensen.
-Akkor most már tudod.
-És még mit csináltatok?
-Semmit.
-Semmit? De jó! –összecsapja kezét. –Szóval Jensen semmit sem szokott csinálni közben.
-Tudod az emberek közben csak azt csinálják.
-Megcsókolt! Láttam! Annyira édes volt!
-Az.
-És jól csókol?
-Nagyon jól. –mosolyodik el Angel és felsóhajt.
-Hm… tudtam! –kiált. –Nagyon helyes! Ugye milyen jóképű?
-Az. –bólogat –Túl jóképű… és izmos… és helyes… és nagyon-nagyon jól csinálja amit csinál!
-Hányszor?
-Jade! Nem mindegy? De… nem számoltam. Sokszor!
-Sokszor? De jó! Olyan boldog vagyok! Itt! Az én házamban! Ő! Kész vagyok!
-Örülök!
-És… és… mekkora?
-Te sem mondtad volna el, nem?
-Igen, de nem velem csinálta, hanem veled!
-Pont jó!
-Milyen az a pont jó?
-Jézusom Jade, nem mértem meg mérőszalaggal!
-Kár! –felsóhajt. –De ha pont jó… akkor az jó, nem? De… nagy?
-Nem!
-Kicsi?
-Nem! Nekem tökéletes!
-Tehát tökéletes! Uram isten! El sem hiszem! Jensen Ackles tökéletes!
-Hidd csak el!
-És ma vacsoráztok.
-Igen.
-Izgulok. Biztosan jó lesz!
-Ok Jade, inkább mesélj te!
-Mit mondott Jensen rólam?
-Hogy hallgatag voltál.
-Teljesen hülyét csináltam magamból előtte.
-Szerintem kedvel.
-Tényleg? Mondta?
-Nem mondta, de szerintem így van.
-Hülye vagyok és kész!
-Mesélj arról a másik srácról! Jensen mondta, hogy feltűnt egy ismerőse…
-Igen, Keith.
-Na és milyen ez a Keith?
-Aranyos.
-Csak ennyi?
-Olvasta a könyveimet és nagyon tetszettek neki. Beszélgettünk… és képzeld, teljesen úgy néz ki mint Jared.
-Komolyan? –mosolyog.
-Ok… csak majdnem. De nagyon hasonlít. Jó magas, mint ő. Alig érek a válláig. Majd kitört a nyakam, mikor kicsit beszéltünk még a ház előtt. Aztán mobilszámot cseréltünk. Ennyi történt. Ja, és egyszer bemutat Jarednek. Tuti, hogy olyan béna leszek előtte, mint Jensen előtt.
-Dehogy. –legyint Angel. –Gondolj arra, hogy nem is vele beszélsz, hanem a hasonmásával.
-Az segíteni fog?
-Biztosan.
-Ok… -sóhajt.
-És csak ennyi? Mit kell tudni még erről a Keithről?
-Kedves srác és a fiúkkal dolgozik. Barátok. Ő is itt lakik… Nem is olyan messze tőlem… innen.
-Felhív?
-Lehet! Nem tudom.
-Van valakije?
-Erről nem beszéltünk.
-És ő kérdezte?
-Igen. Mondtam neki, hogy senki, és hogy ha nem baltázom el, talán Jensen lett volna. Igaz, azt is mondtam, hogy nem is velem, hanem veled akart randizni. Meséltem rólad is. –mosolyog. –És képzeld, kaptam tőle egy szál rózsát!
-Tényleg?
-Igen. Nagyon szép. Igaz, lopta egy másik asztalról, de nekem, ez pedig jó érzés.
-Tényleg aranyos.
-Én megmondtam, hogy az.
-És ennyi?
-Ennyi.
-De elkérte a számodat. Biztos felhív majd.
-Lehet…
-Vagy te hívod.
-Nem… az is lehet, hogy van valakije. Ilyen pasinak mindig van valakije… vagy meleg, és rá sem néz a csajokra… De ilyen lányra, mint én, biztosan nem.
-Talán mégis.
-Ah! –legyint. –Inkább mesélj még Jensenről!
-Már mindent elmondtam. –beszél és feláll. –Megyek is.
-Egy dög vagy.
-Tudom. –mosolyog és visszamegy szobájába.
Tags:
![[identity profile]](https://www.dreamwidth.org/img/silk/identity/openid.png){kind=small}
From:
no subject
Hát... sajna tényleg így van a jó pasik mind melegek. De nekünk itt van Jensen és Jared ha melegek ha nem. :))
Dean Forester? aaahhh, dehogy! :))))))))