Human Nature - J2 Fanfic

[monkeyjade]

Cím: Human Nature
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás 
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18 
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz

A fiú a plafont bámulja, ahol az árnyékok játszanak, ahogy egy-egy kocsi lámpája bevilágít az ablakon, a ritka redőny között. Jó így. Egy kis szabadság, a rengeteg forgatás kiszívja minden erejét. De most néhány napig, szünet van. Jó érzés nem egy lakókocsiban élvezni a semmittevést. Behunyja szemét egy pillanatra, de aztán ismét az árnyak játékát kezdi bámulni a plafonon, de szeretője hirtelen megmozdul mellette és hozzábújik. Jensen erre csak elmosolyodik és ráfigyel. Megsimogatja arcát és elnézi a halovány fényben. Sohasem gondolta volna, hogy a legjobb barátja nem csak lelki társa lesz, hanem itt fognak feküdni egymás mellett egy gyönyörökkel teli éjszaka után. De így alakult és nem is bánja igazán. Pedig az este úgy kezdődött, mint minden szabad estéjük. Elindult Jaredért, ne csak otthon üljön és a kutyáival szórakoztassa magát, mert a barátnője Sandy LA-ből nem hajlandó hozzáköltözni Vancouverbe. Szórakozni vitte egy jó kis bárba. Szólt a zene és ők remekül kikapcsolódtak. Még a lányokat is együtt próbálták fűzögetni, igaz Jared ebben nem a legjobb, mert folyton Sandyt hozta fel és róla kezdett beszélni, amikor végre egy lányt az asztalukhoz hívott nagy nehezen. Neki ez nem jelentett gondot. Nincs senkije, szabad, és független, a csajok pedig nem is egyesével rajongták körül, de valahogy egyikhez sem volt kedve. Inkább azt figyelte, hogy Jared hogyan boldogul, ami valljuk be, elég bénán sikerült, mert egy idő után az összes lány otthagyta a fiút. Megunták a meséket Sandyről. Végül úgy döntött, hogy vessenek véget a bulinak és jöjjenek át ide. Igyanak meg néhány sört és nézzenek valami idióta filmet, közben pedig dumálnak majd. Ültek egymás mellett, Jared csendben, ami nem éppen a megszokott tőle. Csak bámulta a filmet és bele sem kortyolt a sörbe, aztán hirtelen kiakadt, hogy hülyét csinált magából a bárban és csak Sandyről volt képes beszélni, ő pedig nem ellenkezett, mert tényleg így van. Jared pedig arra az elhatározásra jutott, hogy talán szakítaniuk kellene, mert úgy érzi ez a szerelem egyoldalú. Pedig még a kezét is megkérte, és eljegyezte, de mégsem azt kapja a lánytól, amit szeretne. LA-t sem képes elhagyni miatta. Ez pedig mind igaz. Jared beszélt és beszélt közben végre a sörébe is belekortyolt. Észre sem vették, hogy a filmnek vége és a DVD már vagy százszor lejátszotta a menüt. Aztán úgy döntöttek, jobb ha aludni mennek. Jared haza akart menni, de nem engedte meg. Gyorsan megágyazott az egyik vendégszobában neki, aztán mindketten aludni mentek, de pár perc sem telt bele, és hálószobája ajtajában megjelent barátja és leült az ágya szélére. Megint ecsetelni kezdte, hogy nincs jól ez a kapcsolat, csak azt nem tudja, hogyan is szakíthatna vele, mert szereti, vagyis azt hiszi szereti még, közben pedig a jegygyűrűjét birizgálta az ujján. Lefogta, hogy hagyja abba, Jared elhallgatott erre, ő pedig, ki tudja miért hozzáhajolt és megcsókolta barátját. Sohasem voltak olyan gondolatai, hogy a saját neméhez vonzódik, nem is meleg, de úgy érezte így Jared végre elhallgat. Barátja pár pillanat múlva elhúzta fejét és rémülten pislogott rá. Zavartan kezdett hümmögni, ő pedig ki tudja miért, ismét megcsókolta… Most pedig itt fekszenek összebújva és sohasem érzett boldogság önti el lelküket és testüket. Egyikkőjüknek sem volt még ilyen kapcsolata, de mégis pontosan tudták mit kell tenniük, hogy a másiknak boldogságot és gyönyört okozzanak.
Megcsókolja Jared vállát, aki erre kinyitja szemét, melyben a fény megcsillan. Halványan elmosolyodik, ahogyan Jensen is. Egymás felé fordulnak, orruk összeér.
-Szia. –suttog Jared és lehelete Jensen arcát nyaldossa, aki erre nem szól, csak lágyan megcsókolja barátja ajkait és édesen csókolózni kezdenek, nyelvük összeér és játszadozik, majd lassan eltávolodnak egymástól és percekig a másik szemét bámulják. Jared elmosolyodik, megsimogatja Jensen karját.
-Ez elég érdekes volt. –súgja.
-Csak untam, hogy egész este Sandyről beszéltél. –mondja Jensen halkan. –De azt hiszem sikerült beléd fojtanom a szót.
-Sikerült. –bólogat a fiatalabb fiú, aztán eltávolodik barátjától és felül. Hátát pedig megtámasztja az ágy támláján. Derekáig húzza a takarót, aztán felsóhajt. Jensen érzi, hogy most jön a nehezebb rész.
-És most? –kérdezi Jared és kócos hajába túr. Jól tudja, hogy erre Jensen sem tudja a választ, de mégis meg kell kérdeznie ezt. Barátja nem szól, csak ő is felül. Mély hallgatás következik. Egyikük sem szól. Válluk és karjuk összeér. Ami mindkettőjüket bizsergető érzéssel tölti el. Aztán a hosszú csendet Jensen töri meg.
-Nem tudom Jared, ahogyan te sem.
-Ez elég hülye helyzet nem?
-Az. –bólogat. –Fogalmam sincs, hogy ez után mi jön.
-Hidd el, én sem. –sóhajt fel. –Mit mondanál egy lánynak? –kérdezi és barátjára figyel. –Ebben te vagy a szakértő.
-Mert te olyan béna vagy, hogy csak Sandyről beszélsz az összes lánynak. –elmosolyodik.
-Ez igaz… Hülye voltam, mi?
-Az nem kifejezés haver. Béna.
-Én nem tudok csajozni.
-Rájöttem. –bólogat. –Tök mindegy mivel csavarod el a fejüket, de ne a barátnődről beszélj nekik… Jah és ha bulizni indulunk, a jegygyűrűdet vedd le. Nem árt. –mondja.
-Ok. Igazad van… De… mit mondanál ilyenkor egy lánynak?
-Hogy… hogy… jó volt… meg… nem tudom Jared, mert te nem vagy lány.
-Ez… ez igaz… -összeteszi izmos karjait maga előtt. –Akkor most mit csinálunk? –kérdezi. Megint csend. Néznek maguk elé. –Van egy hét szabadidőnk. Lehet, hogy elmegyek Sandyhez. –szakítja meg a hallgatást Jared hirtelen. Jensen csak megingatja a fejét. –Most mi van?
-Megint Sandy.
-Ja… igaz… De akkor mit csináljak?
-Azt mondtad, szakítani fogsz vele.
-De az nem olyan egyszerű! –és gyűrűjére mutat.
-Megmondod, hogy vége és kész.
-És az indok?
-Jézusom, Jared! –kiált. –Az az indok, amit ma éjszaka mindenkinek elmondtál! De… hagyjuk Sandyt! Ok?
-Ok! –bólogat és megint beáll a mély csend percekig. Jared csak megvakarja fejét és fészkelődik kicsit. Aztán az ágy mélyéről előkapja alsónadrágját, amiben átjött, és szorongatni kezdi. Jensen halványan elmosolyodik erre.
-Ez… ez tök értelmetlen. –fakad ki Jared hirtelen.
-Mi az?
-Hogy te meg én. Nem is vagyok meleg!
-Én sem!
-Akkor mi a francot keresek itt? –kérdezi, miközben az alsóját gyűrögeti. –Jó… -sóhajt. –Ez hülyeség volt.
-De jó volt. –állapítja meg Jensen csendesen. Barátja ráfigyel. –Miért nem így van?
-De. –bólogat. –Csak akkor is baromság ez az egész. Bulizni mentünk, nem?
-És buliztunk is.
-Csak ez a helyzet. Nem tudom , hogy mi van és utálom, ha nem tudom mi van! Érted? Komolyan itt vagyok veled egy ágyban? –kérdezi. –Komolyan. –jelenti ki. És hogy te meg én… Hogy mi… Én Sandyvel szoktam ezt… Te jó ég, nem is csináltam mással még…
-Itt volt az ideje.
-Nem úgy te barom. –morog Jared.
-Tudom, hogy értetted.
-Te a barátom vagy… és tudod… ha… ha megcsalom Sandyt akkor legalább lánnyal…
-Nem voltál képes összejönni egyikkel sem.
-Mert béna vagyok… Tudom. –sóhajt. –Erre itt vagy te. Ez… ez… lehetne akár vicces is.
-De szerinted nem az.
-Nem! Sandy az első barátnőm! Komoly barátnőm!
-Igen, tudom.
-És ha már megcsalom, megérdemelné, hogy lány legyen az illető, nem pedig… pedig… te.
-Ja, ebben lehet valami. –elmosolyodik.
-Ne mosolyogj!
-Akkor mit csináljak?
-Nem hiszem el, hogy te ilyen nyugodt vagy. Most jut el a tudatomig, hogy mi történt és te… te egyáltalán nem is bánod!
-Miért? Te talán igen? –kérdezi, de választ nem kap. –Te sem! –jelenti ki. –Azon mosolygok, hogy pontosan olyan vagy amilyen lenni szoktál. Olyan Jaredes.
-Az milyen?
-Amilyen most vagy. Igaz kevesebbet beszélsz.
-Mert nem tudom mit szoktak ilyenkor mondani.
-Lehet, hogy semmit sem.
-A haverom vagy.
-Tudom.
-A barátom!
-Tudom.
-És a barátok nem szokták ezt csinálni! Én csak bejöttem. Dumálni akartam kicsit… még… -sóhajt fel. –Ok, csajoknál már hallottam arról, hogy a nagyon jó barátnők néha… Tudod… De azok a csajok… Érted?
-Értem.
-Ok. De mi nem vagyunk csajok. Akkor most mi van?
-Megtörtént és kész. Úgysem tudnánk visszacsinálni, nem?
-De. És most?
-Még mindig nem tudom. És szerintem napoljuk a kérdést.
-Ok… öh… azt hittem, hogy kiakadok, ha ilyen történik velem.
-Te gondolkoztál ilyenen? Jared!
-Ja.
-Úristen!
-Te nem?
-Valahogy nem voltak meleg gondolataim.
-Mindenre fel kell készülni!
-Ok, de ha gondoltál ilyenre… amit elég durvának találok… -ingatja fejét. –Akkor mégis tudni kellene a választ, hogy most mi van, nem?
-De csak addig jutottam, hogy leszólít egy… egy pasi…
-Hm… ez nem túl nagy képzelőerő. –mosolyog.
-Ha-ha-ha. Ne mosolyogj!
-Ok. Bocs. –és komoly arcot vág.
-Szóval… Itt vagyunk…
-Itt. -bólogat.
-Mi ketten.
-Ketten.
-Mi lenne haver, ha nem ismételnéd meg amit mondok?
-Rendben.
-Rendben. –bólogat Jared. –Te meg én… Két srác egy ágyban.
-Két srác.
-Jens! –né rá.
-Ok! Csendben maradok! Folytasd!
-Szóval két srác… vagyis mi! Már csak azt kéne kitalálni, hogy ez után mi van! A haverom vagy. Ez pedig több mint két haver pizsamapartys bulija… azt hiszem. Bár sohasem tartottam piszamapartyt…
-Jared!
-Tényleg nem. Csak eszembe jutott. –felsóhajt. –Mi lenne, ha ezt a dolgot elfelejtenénk?
-Rendben.
-De… ezt a dolgot nem lehet elfelejteni. –figyel barátjára.
-Ez is igaz.
-Igen… De próbáljuk meg. Nekem ott van Sandy.
-Aha.
-Mi volt ez a gúnyos „aha”?
-Csak bólogattam, hogy tényleg ott van Sandy.
-Vagy nincs? –pislog Jensenre.
-Te tudod! –megrántja vállát. –Nem szólok bele!
-Már nem tudom.
-Remek.
-Ez nem remek. –mondja és abbahagyja az alsónadrágja gyűrögetését. Elhajítja. –Ez szomorú, ahogyan az is, hogy itt vagyok… vagyunk.
-Akkor… akkor menj el. –súgja Jensen.
-Nem, mert erről beszélnünk kell.
-Már „órák” óta próbálunk beszélni erről, de nem lyukadunk ki egy értelmes válasznál sem… vagy megoldásnál.
-Igaz.
-Akkor?
-Menjek?
-Te tudod Jared. –mondja. A fiatalabb fiú bólogat. Nem szól, csak kitakarja magát és felkel az ágyból. Felveszi nadrágját amit pár pillanattal ezelőtt elhajított, s kimegy az ajtón. Jensen összeszorítja száját. Neki sem jutott semmi értelmes sem az eszébe. Hülye helyzet. Barátjának pedig igaza van. Jobb ha elmegy. Lehet, hogy egyedül találnak valami megoldást erre a dologra. A legjobb barátok és ezen nem változtathat az ami történt, vagy mégis? Ő kezdte. De miért? Minek? Talán elrontott mindent. Lehet, hogy vége és ennyi volt? Mi a fenét csinált? És Jared miért nem ellenkezett? Megtehette volna, de nem tette. Megfogja homlokát, mintha a feje fájna. Hallja amint a csendet megtöri az, ahogy Jared becsapja a bejárati ajtót maga után. Felkel és az ablakhoz megy. Látja a fiút az utcán amint elindul lassan, zsebébe mélyeszti kezét. A hideg éjszakában lehelete látszik, ezüstösen csillog a lámpák alatt. Nem siet. Nyugodt léptekkel indul az utca vége felé és lassan eltűnik Jensen szeme elől, aki lehajtja fejét, majd úgy dönt, hogy lezuhanyozik. Nem tudja mit hoz a holnap, vagy mit hoz a jövő, de barátoknak kell maradniuk, mert ha nem így lesz, akkor kínszenvedés lesz együtt dolgozni. Megtörli testét és a puha törülközőt dereka köré csavarja, amikor kopogást hall az ajtón. Talán Jared jött vissza? Tudja a megoldást? Leszalad a lépcsőn és szemben feltépi az ajtót, de megdöbben, mert Jared helyett, egy barna lány áll előtte, akinek szem tágra nyílik meglátva, hogy egy szimpla törülközőben, vizes testtel nyit ajtót.
-Öh… H… Hello. –vigyorodik el, magában pedig megállapítja, hogy ez még hülyébb helyzet, mint az, amibe Jareddel keveredett… vagyis… talán mégsem, de…
-Azt hiszem eltévesztettem a házat. -mondja zavartan a lány és hátrálni kezd.
-Igen… én is azt hiszem… -bólogat és pár méterre észrevesz néhány bőröndöt a bejárattól.
-Bocsánat… -és hátat fordít.
-Várj! Keresel valakit?
-Igen, de azt hiszem a sötétben rosszul láttam a házszámot. –szedegeti bőröndjeit.
-Ne segítsek?
-Kösz, de nem kell. Boldogulok. Eddig is elhoztam őket valahogyan.
-Segítek! –kiált és felrohan. Amilyen gyorsan csak tudja, felkapja farmerját, egy pólót. Cipőjébe és kabátjába bújik, de amint kilép az ajtón, a lány már eltűnt. Kiszalad az utcára és megpillantja néhány házzal arrébb, amint lassan cipekedik, minden pillanatban megállva. Odaszalad és kikapja az egyik bőröndöt kezéből.
-Majd viszem én! –kiált, a csendes utca visszhangzik tőle. A barna lány összeráncolja homlokát.
-Nem kell! Bírom. Mondtam.
-Nem bírod. –állapítja meg.
-Honnan veszed? Eddig is elbírtam, de köszönöm, kedves tőled.
-Akkor segítek megtalálni a címet. –mondja és elmosolyodik. A lány habozik néhány pillanatig, majd előkap egy papír cetlit amin a keresett cím áll. Jensen mosolyra húzza száját.
-Már értem, hogy miért tévedtél el. Az utca és a házszám stimmel, de két ilyen utca is létezik itt, csak az Christin, ami ez, a másik pedig Christine… e-vel a végén. Én is jártam már így. A barátaimat elküldtem a város másik végébe, véletlenül.
-Oh… -hökken meg a lány. -Azt hiszem, ezt elszúrtam.
-Semmi baj. Ha akarod, elviszlek oda.
-Nem… Nem kell! Majd fogok egy taxit.
-A taxira várni kell. Elviszlek szívesen, amúgy sincs semmi dolgom.
-Talán… aludnod kéne.
-Nem vagyok álmos.
-Nem rázlak le, igaz?
-Amúgy sem tudnék aludni. A kocsikázás azt hiszem jót tesz.
-Rendben. –bólogat a lány. –Legyen.
-Egy perc és itt vagyok. Ne mozdulj!
-Azért felmegyek a járdára és nem állok az út közepén. Persze, csak ha megengeded. –mosolyog.
-Ok. –és elrohan, vissza a kocsijáért és ahogy megígérte hamar visszaér. Segít bepakolni a bőröndöket a hátsó ülésre, aztán kinyitja a kocsi ajtaját a lány előtt, majd bepattan a kormány mögé és a gázra lép.
-Jó kis kocsi. –állapítja meg a lány.
-Az.
-Remélem nem vagy sorozatgyilkos vagy ilyesmi.
-Ha az lennék sem válaszolnék igennel erre a kérdésre… De nem. Nyugodj meg. Színész vagyok.
-Tényleg? Még egyel sem találkoztam.
-Akkor itt volt az ideje.
-Szóval színész vagy… érdekes foglalkozás… Ismerhetlek?
-Hát… talán… de most én kérdezek! Mit szólsz?
-Én nem vagyok túl érdekes.
-Nem vagy idevalósi, ahogyan én sem, csak már belaktam ezt a várost, főleg a Christin utcát. –elmosolyodik. –Mindkettőt. Texasi vagyok, de a munkám miatt itt lakom most. Na és te?
-A nővéremhez jöttem, egy ideig itt leszek. Munkát keresek majd.
-Milyen munkát?
-Fotós vagyok… Szabadúszó. Eddig a NY Times-nak dolgoztam, de elég volt. Most próbálok önálló lenni.
-Ez izgalmasabb, mint a színészet. –állapítja meg és megáll egy piros lámpánál. –Öh… egyébként… Jensen vagyok. –nyújtja kezét. –És tényleg nem vagyok sorozatgyilkos.
-Angel vagyok és elhiszem, hogy nem vagy az. –kezet ráznak.
-Ok, akkor már nevünk is van… Szóval… a nővéredhez jöttél.
-Igen. Ő már itt lakik egy ideje, de nemrég költözött ide, azért is tévedtem el. És tényleg köszi, hogy segítesz. –Jensen elindul. A lámpa zöldre vált.
-Nincs mit. Ritkán csönget b hozzám helyes lány az éjszaka közepén.
-Elég érdekes helyzet volt. Bocs, hogy kirángattalak a zuhany alól.
-Nem baj. Lehet, hogy még mindig ott állnék.
-Sokáig zuhanyozol ezek szerint.
-Nem, csak ott tudok gondolkodni, és most van miről.
-Egy új szerep?
-Annak is nevezhetjük… Majd kiderül, de nem lesz egyszerű.
-Akkor egy lány az.
-Ezt miből gondolod?
-Csak sejtem… Talán összevesztetek?
-Nem. –megrázza fejét. –Azt hiszem…
-Szóval lány… nem tudom a részleteket, de beszélj vele. Azzal sok mindent meg lehet oldani.
-Ja… Lehet… De tényleg hagyjunk engem!
-Ok. –bólogat és elhallgatnak mindketten. Nem is szólnak addig, amíg a kocsi meg nem áll Angel nővére háza előtt. A fiú kipakolja a bőröndöket és egészen az ajtóig cipeli őket. A lány csönget és testvére azonnal nyitja a bejáratot.
-Hallottam a kocsit. Tudtam, hogy te vagy az, már azt hittem eltévedtél. Ki kellett volna mennem a reptérre, de te mondtad, hogy… -a fiúra pillant és torkán akad a szó, szemei kikerekednek, és elfehéredik. Jensen elmosolyodik és észreveszi, hogy vége az ismeretlenségnek.
-Hát… akkor én megyek is. –int kezével a testvér felé, aki némán bámulja. –Szia Angel. Kösz, hogy megmentettél a több órás zuhanytól. –távolodni kezd.
-Csak szólj, ha megint kellenék. –mosolyog. –Köszönöm, hogy segítettél.
-Nincs mit. Szia!
-Szia Jensen. –és végignézik amint a fiú beül kocsijába és elhajt. Nővére pedig összecsapja kezét hirtelen.
-Te jó ég! Úristen!
-Mi az?
-Jézusom! –kiált.
-Mi az Jade? –kérdezi izgatottan.
-Ez… ez… a pasi!
-Mi van vele? –közben a bőröndjeit teszi a fogas alá. –Nem segítenél? –kezébe adja a legnehezebbet.
-De… csak… Úristen! Angel… ez baromi nehéz.
-Tudom, ezért kapod ezt.
-Kedves vagy! –és nehezen a fogas alá teszi a többi mellé, aztán becsukja az ajtót maguk mögött. Megöleli húgát, de szíve olyan hevesen ver, hogy Angelnek is feltűnik.
-Jade, te mindjárt szívrohamot kapsz. Mi van? Ennyire örülsz nekem?
-Nem, vagyis… vagyis igen… illetve nagyon jó, hogy végre itt vagy és annyira örülök neked! De…
-De? –ráncolja homlokát.
-Az a srác…
-Mi az? Tetszik?
-Nem! Vagyis… vagyis igen… öh… Angel, ő Jensen!
-Igen, így hívják… ismered? Te ismered?
-Mindenki ismeri.
-Én nem.
-De ő Jensen Ackles!
-És?
-Hol élsz? A Holdon?
-Bocs, de nem tudom, honnan kellene ismernem! Azt mondta színész… ami tök jó, de…
-Életünk napjai?
-Igen?
-Jézus, Angel! Dark Angel… még a neved is benne van…
-Nem láttam.
-Dawson?
-Azt néztem!
-Végre! Na és nem emlékszel?
-Nem!
-Angel az agyamra mész! Ok… -sóhajt. –Supernatural?
-Mi van?
-Mondd, minek van TV-d, ha nem nézed?
-Mert vettem egy TV asztalt? –kérdezi mosolyogva.
-Úristen! A világ legjobb pasija hoz ide… ok, az egyik legjobb, és neked fogalmad sincs róla kicsoda?
-Nincs.
-Te nem vagy normális!
-Mi lenne, ha nem az ajtóban vitatnánk meg ezt a témát, hanem beljebb?
-Ok… bocs… De ez Jensen volt! Tudni akarom, hogyan kerültél a kocsijába.
-Beültem?
-Ne szórakozz Angel! A részleteket akarom hallani!
-Ok! Nyugi!
-Az elejétől!
-Csak kifújom magam!
-Egy percet kapsz!
-Legyen kettő!
-Számolom!

Jensen megáll a háza előtt, az ajtóban pedig megpillantja barátját, aki a lépcsőn ül, de amint meglátja őt, felpattan. Jensen odasiet és megáll előtte. Jared felsóhajt és lehajtja fejét.
-Csak… keringtem… nem mentem haza. Gondolkodtam és az jutott az eszembe, hogy erre nincs megoldás. A haverom vagy és kész. Ami meg történt… elég hülye szitu, de megtörtént. –megrántja vállát. –Sandynek majd nem mondom el, ennyi.
-Gyere be!
-Csak ezt akartam elmondani.
-Iszunk valamit.
-Ok… De te hol voltál? –kérdezi, miközben belépnek a házba.
-Elrohantál, aztán kopogtak. Azt hittem te vagy, de egy lány volt. Eltévedt. –levetkőzik, cipőjét lerúgja.
-Az utcanév miatt?
-Igen, a szokásos…
-És?
-Fogalma sem volt ki vagyok, így elég egyszerű volt a dolog. Egy csomó bőröndje volt, elvittem a nővéréhez. Oda indult.
-Na és?
-Mit na és? –kérdezi és leül a kanapéra. Jared mellé telepedik.
-Nem ismert fel?
-Egyáltalán nem ismert.
-Az jó! Nem hívtad el randizni?
-Miért hívtam volna el?
-Bulizni indultunk, emlékszel? Én elbénáztam… és nem is akarok randizni, nekem ott van…
-Ki ne mondd haver!
-Ok… Szóval te nyugodtan felszedhettél volna egy lányt… Itt volt a nagy alkalom! És most te bénáztad el!
-Jared! Nem is láttad a lányt.
-Nem, de hozzád csak jó csajok kopogtathatnak éjjel!
-Nem volt rossz!
-Na látod, mondom én. –bólogat mosolyogva.
-És… és akkor mi most… barátok maradunk?
-A legjobb barátom vagy. Azok vagyunk. Csak még… elég hamar itt vagyok, újra. Kicsit fura. Te sem vagy meleg és én sem, mégis megtörtént…
-Meg. –sóhajt fel Jensen.
-Járkáltam az utcákon, magunkról gondolkoztam meg a történtekről és arról, hogy ez durva, de valahogy mégsem borultam ki, pedig kéne… járkáltam körbe-körbe a háztömbök körül… Nem vagyok meleg! Sandyt veszem el… -lehajtja fejét. –Aztán rájöttem, hogy lehet, mégsem ezt akarom. Igazad van, én vagyok aki görcsösen ragaszkodik ehhez a kapcsolathoz… fáj, ha arra gondolok, hogy tényleg így van… De így van.
-Szakíts vele Jared!
-Csak bele fogok halni… Tudod?
-Tudom. –bólogat Jensen.
-De megteszem! Csak attól félek, hogy ha találkozom vele, képtelen leszek rá.
-Próbáld meg!
-Olyan nehéz!
-Tudom haver. –mondja és megveregeti Jared vállát. –Képes leszel rá. –súgja, majd meglátja barátja kezét, a gyűrűsujjáról hiányzik valami. -Levetted?
-Le. –bólogat. –Így könnyebb volt gondolkodnom.
-Okos ötlet.
-De hiányzik. Folyton meg akarom fogni, de rájövök, hogy nincs mit. Itt lapul a zsebemben. Nem hívom vissza, pedig nagy a kísértés.
-Jared, az csak egy gyűrű.
-Nem, nem csak egy gyűrű! Az összetartozásunk jele!
-Csak te gondolod így, ő nem. Nem is hordja!
-Nem. –sóhajt fel búsan. –Szerinted elszúrtam?
-Mit?
-Sandyvel a dolgot.
-Te is tudod, hogy nem miattad lett ilyen a kapcsolat. Sandy nem akar engedni. Önző lány. És ezt te is észrevetted végre.
-Igen… csak fáj.
-El fog múlni.
-De rossz. –lehajtja fejét.
-Hé! Haver! Ha most sírni kezdesz, komolyan kidoblak. Jared! Ő csak egy lány!
-Ő nem egy lány, ő Sandy!
-Sandy egy buta liba, mert képtelen igazán szeretni téged. Nem képes áldozatokat hozni a kapcsolatotokért. Míg te folyton csak ezt teszed, ez pedig kényelmes neki. Felejtsd el!
-Ok… -sóhajt fel búsan. –Ne is beszéljünk róla.
-Rendben! Én is éppen ezt akartam kérni.
-Tök hülye vagyok.
-Ez nem újdonság ember! Tényleg az vagy.
-Kapd be!
-Szívesen! –vigyorodik el Jensen.
-Oh, Jézus! A maga módján ez vicces! Nem?
-Egy kicsit.
-De… tudod mit? –kérdezi és szájába harap. –Annyira mégsem. Mi lenne, ha… ha csinálnánk?
-Tessék?
-Hát… érted… szóval… ha… -dadog, aztán megnyalja száját és hirtelen megcsókolja Jensen piros, duzzadt ajkait, barátja pedig nem ellenkezik, csak megfogja fejét gyengéden és ujjaival puha hajába túr, miközben közel húzza magához szeretőjét, aki a csókok közepette gombolni kezdi ingét, majd szájával elindul, végignyalja nyakát, mire Jensen édesen felsóhajt és elmosolyodik.
-Jól csinálod. –suttog.
-Tudom. –válaszol Jared és tovább nyalogatja nyakát, aztán ujjaival lefejti szeretője ingét vállairól s mellébe csókol, közben pedig egy mozdulattal lehúzza Jensen sliccét és keze eltűnik a cipzár mögött. Óvatosan szeretője lábai közé térdel, de egy pillanatra sem hagyja abba a nyalogatást, bőre csókolását, aztán pár pillanatra mégis felnéz. Jensen szeme csukva. Élvezi amit tesz vele. Jared elmosolyodik és lehajol oda, ahol a keze már kiszabadította barátja férfias erejét. Ajkai finoman csúsznak rá, miközben nyelve simogatja. Jensen kéjesen felnyög, s Jared hajába markol, majd teste egészen elernyed, a gyönyör magával sodorja és ő nem ellenkezik. Barátja forró nyelve szinte körbefonja, puha szája és fogai pedig még jobban repítik a kéj felé.
Reggel egymás karjaiban ébrednek a hálóban. Nem szólnak a másikhoz, csak mosolyognak. Tudják, hogy ez az éjszaka csak a kettejük titka. Tudják azt is, hogy képtelenek lennének megtenni ezt más férfival, sőt… Érdekes fordulatot vett a kapcsolatuk, de izgalmas és csodálatos is egyben. Egyikőjük sem meleg, csak kipróbáltak valamit és jó volt. És hogy megtörténik-e megint? Talán… lehet… De addig is jöhetnek a közös, csajozós bulik. Hiszen a lányok mégiscsak lányok és imádják őket. Igaz, Jarednek még egy nehéz lépése még hátra van. Szakítani Sandyvel.

Jared belép házába, kutyái rögtön a nyakába ugranak és csaholva üdvözlik őt, de a fiú érzi, nem csak ők vannak itt, a folyosón egy ismerős kabát lóg. Sandy az. Nagyot nyel és finoman elterelgeti kutyáit maga mellől, akik a nappalin át kirohannak a kertre nyíló külön nekik épített lengőajtón. Jared ezen elmosolyodik halványan, de tudja most jön élete eddigi legnehezebb faladata. Belép. Sandy a bárpultnál áll, kezében egy félig teli borospohár. Ráfigyel.
-Meglepetést akartam. –mondja a lány mosolyogva.
-Szia. –nem mozdul az ajtóból. –Mit keresel itt?
-Ennyi? Mit keresek itt? Nem is örülsz? Kedves fogadtatás. –leteszi a poharat és elindul Jared felé, de az felemeli kezét, jelezve, hogy ne jöjjön közelebb.
-Mi az? –kérdezi Sandy.
-Beszélnünk kell.
-Mi van veled? Eljöttem, csak mert látni akartalak…
-Egy hónapig eszedbe sem jutottam?
-Dolgozom Jared, ahogyan te is. Tudod jól, hogy most fontos a karrier…
-Persze. Fontos. Nálam is fontosabb!
-Tessék?
-Tudod Sandy gondolkoztam… Kettőnkről, és rájöttem, hogy nekünk ez nem működik.
-Micsoda?
-Jól hallottad! Az, hogy meglátogattál most… ez… nagyon jól esik, tényleg! Örülök, de akkor is vége! Nekem ennyi nem elég Sandy!
-Ittál? Nem vagy eszednél!
-Józan vagyok! Ok… Jensennel elmentünk bulizni az este és… -elhallgat. –Ez most mindegy. –legyint. –A lényeg, hogy nem vagyok részeg, józan vagyok és most már minden világos.
-Te most szakítani akarsz velem?
-Valami olyasmi. –és megfogja kabátja végét. Zavartan kezdi gyűrögetni. –Már… nincs értelme Sandy!
-Elment az eszed.
-Nem! Egész éjjel ezen gondolkoztam… Vagyis majdnem egész éjjel… és elég volt. Mindig csak én engedek, de te soha sem. Idejössz, ami klassz, de nem elég! Nem akarsz hozzám költözni.
-Ez fordítva is igaz Jared!
-Sandy, nekem fix munkám van, de neked nem! Ez a különbség. Ha idejönnél itt is találnánk munkát neked. Nem csak LA létezik, de te ezt nem fogod fel!
-Utálom Kanadát!
-Sajnálom. Én sem szerettem, de megbarátkoztam vele. –mondja, aztán a falhoz dől. –Azt hittem, hogy ha eljegyezlek akkor hozzám jössz és boldogok leszünk. Idejössz, elveszlek és gyerekeket csinálunk… De te nem akarsz gyereket, sőt nem is akarsz a feleségem lenni.
-Nem igaz! Szeretlek!
-Én is szeretlek Sandy! Nagyon! Éppen ezért volt nehéz ez is. –kiált és megmutatja a jegygyűrűje helyét. –Levettem. Tudod miért? Mert te sem hordod. Az egészet csak én akartam, és most tök idiótának érzem magam! Fáj ez az egész Sandy! De gondolj bele! Nincs igazam? Sohasem érdekelt téged, hogy nekem mi a jó! De szeretlek és hagytam magam. Te pedig ezt kihasználtad! Most vége ennek!
-Mit akarsz? Hogy költözzek ide? Vágjak jó arcot ehhez, miközben lehet, hogy LA-ben jó munkákat kapnék és…
-Igen! Ezt akarom!
-Ez az önzőség Jared! Nem én vagyok az, hanem te!
-Sandy te sztár akarsz lenni és baromi gazdag!
-Meglehet!
-Biztos! És ezért ragaszkodsz ahhoz a városhoz!
-Azt akarod, hogy feladjam az álmaimat?
-Nem! De add lejjebb őket! Én itt vagyok, rengeteget dolgozom, biztos állás, sok pénzt keresek és szép lassan elég híres leszek, igaz ezt sohasem akartam mint te! Csináld te is így! De te rögtön híres és gazdag akarsz lenni, és úgy gondolod, hogy ehhez LA kell. Tévedsz! Nem adod fel… egy kicsit sem adsz lejjebb! Nem gondolsz rám…
-Te sem rám! Észre vetted?
-Én csak kettőnkre gondolok már hosszú évek óta! Nekünk kerestem a pénzt, hogy aztán majd a gyerekeinknek is jó legyen. Próbáltam otthont teremteni a Hollywoodi őrülettől távol. De neked az kell! Te nem akarsz családot, gyereket… engem…
-Akarlak téged!
-De a csillogás, a ruhák, az ékszerek fontosabbak! Mindig minden pénzt erre költesz! Sandy az így nem mehet tovább! Vagy változtatsz, vagy…
-Vége?
-Igen, vége!
-Ki beszélte tele a fejed ezzel?
-Senki.
-Jensen?
-Neki ehhez semmi köze sincs! Ő kedvel… te is tudod.
-Persze! –kiált. –Azt akarod, hogy adjak fel mindent.
-Nem, csak add lejjebb!
-Nem!
-Ha nem, akkor nincs miről beszélnünk Sandy!
-Ez az utolsó szavad?
-Ez. –bólogat a fiú. Sandy végigméri őt, majd lassan elindul Jared felé, mellé érve megáll és felnéz rá.
-Higgadj le kicsit, és gondold át.
-Nincs mit végiggondolni. Szeretlek Sandy, de ha nem tudsz változtatni, akkor… sajnálom.
-De én is szeretlek. Felfogtad?
-Tudom… De most menj! Kérlek! –elfordítja fejét. A lány pedig bólogat. Felveszi kabátját és kisétál az ajtón.
Jared pedig lassan a kanapéhoz lép, lerogy rá és megfogja fejét. Most tényleg vége? Kutyái mintha tudnák, bejönnek hozzá és hozzábújnak. Nagy, szomorú szemekkel néznek rá. A fiú végigsimogatja őket sóhajtozva. Tényleg szereti Sandyt, ezt nem tagadja. Mikor meglátta, a szíve megdobbant, jól eső érzés volt, hogy itt találta őt. Tényleg szereti még… Már ebben sem volt biztos, de most tudja. Mi lesz, ha nem látja többé? Milyen szép volt. Gyönyörű. És így lesz vége? Ilyen egyszerűen? Miért akarná bonyolítani? Sandy kisétált… De tudja, még találkoznak. Rengeteg közös élményük van és a szerelem még nem múlt el. Szomorú pillantásai a kutyákat is azzá teszi. Ölébe hajtják fejüket és kezét nyalogatják.
-Srácok, azt hiszem most nagyon fáj belül. Ugye milyen szép volt? –kérdezi. –De nem fog megváltozni… nem akar. Elveszítettem… Csak… csak még nem bírom felfogni. Tényleg kimondtam, hogy azt akarom vége? És tényleg vége van? –kérdezi magától és szeme elhomályosul a könnyektől, két kedvence pedig végignyalja arcát két oldalról, hogy megnyugtassák gazdájukat.

 

Comments

[deadflowers5.livejournal.com]

Nahát belekezdtem. Látom rendesen megy neked ez az ihlet dolog, nem egy részt megírtál már.
Nagyon tetszet a "de hozzád csak jó csajok kopogtathatnak éjjel!" rész. Kész voltam.
Ne haragudj, még te mondod, hogy kevés a szex, olyan szépen körbetáncoltad, mint egy balerina...
Ja, és sajnos nagyon örülök a rész végének, hogy a luvnya megy a levesbe. ;)

[takacshedi.livejournal.com]

Köszike, hogy belekezdtél. Hidd el, lesz szex is, nem is kevés. De most tartok a 300. oldalnál és finoman teszem fel a részeket. Ez az eleje. Nem lőhetem le a poént már az elején. :)))
köszike, mégegyszer hogy olvasod. Kiváncsi vagyok mit szólsz hozzá. Várom a kommentjeidet.
A luvnya meg.... ki tudja mi lesz még vele! :) Threesome? :))))))))