monkeyjade | Human Nature

Jared egyedül marad gondolataival. Mit tettek itt Jensennel? Képtelen volt uralkodni magán. Kellett! Mindennél jobban akarta! Belebolondult az érintéseibe. Izgató volt, új, más. Még többet akar ebből az érzésből. Ez most azt jelenti, hogy homokos? Nem! De miért izgatja fel minden érzékét Jensen? Olyan jó barát. Egy csókkal kezdődött és most már itt tartanak. Mi lesz ebből? Mi a fene történik vele? Kell a puha érintés, a simogatás, a testi vágy… Jensent akarja. Ha csak rágondol elönti a forróság. Ez nem szerelem. Hogyan is lehetne az? Ez csak vágy! De forró és bizsergető. Egész teste, minden porcikája erre vágyik. Nem normális! Így felizgatja az újdonság?! Bolondság! Itt volt egy lánnyal! Jó volt vele is… De nem hozott semmi újat sem. Igaz, Jadenek minden új lehetett… Nagyon szép dolog, ha jó volt neki és gyönyörű emlék marad ez az együttlét a számára… Az volna a normális, ha most Jadere gondolna, de nem… Jensen jár a fejében… Még Sandy is eltűnik… Oh Sandy! És tessék, ismét ő! Bele fog őrülni! Ki is valójában? Mit akar a barátjától, miért kellett tényleg szakítania Sandyvel? Ha nem tette volna, talán… Nem, tudja, hogy így is megtörtént volna barátjával… És Jade? Mi lesz most vele? Marad Keith? „Elszórakozik” itt még egy kicsit, aztán megy… Nem ezt szerette volna? Lelépni! Nem! Mégsem teheti meg! Most nem! Marad! Vissza kell zökkennie! Nem meleg! Itt van egy lány, aki csinos, szép… Kicsit dilis, de ez kedves benne. Vajon tudja mi történt itt? Lehet, hogy azért van még mindig bent? Mi van ha tudja? Mondta volna a húgának… De Angel nem úgy tűnt, mint aki sejtene bármit is. Oh azok a pillanatok Jensennel… Nem bírt uralkodni magán. Miért kínozza barátja? Hátra simítja haját, mikor nyílik a fürdő ajtaja. Jade kikukkant rajta. Tekintetük összeér. A lány rögtön vissza is csukná az ajtót, de a fiú odasiet és megfogja azt.
-Ne. –súgja lágyan. Jade elengedi a kilincset. –Ne bújj vissza! –fogja meg kezét gyengéden. Jobb ha most rögtön elhessegeti azokat a gondolatokat , hogy milyen jó is volt barátjával… itt… Kínos, de megtörtént. Az ágyhoz vezeti a lányt és leül rá, de Jade állva marad kezét szorítva, így megsimogatja maga mellett a lepedőt. –Ülj le. Beszéljünk!
-Azt akarod mondani, hogy most hazamész és kész! –mondja búsan a lány.
-Megfordult a fejemben, de… maradok… Rendben? Megígértem. Emlékszel? –elmosolyodik halványan. Jade ettől megnyugszik és mellé kuporodik.
-És miről beszéljünk?
-Arról, hogy miért rohantál el tőlem.
-Úgyis tudod… Biztos tudod, mert Angel biztosan elmondta. Igaz? –Jared csak bólogat. –Kikészültem… Szóval… Most nem igazán tudom mit is mondhatnék.
-Nem lesz baj. Én voltam az aki nem gondolt arra, hogy bajod eshet.
-Nem! Az én hibám… Minek beszélek hülyeségeket?
-Ez aranyos… -megsimogatja Jade arcát. –Te egy aranyos lány vagy. Tényleg tetszik, az hogy ilyen vagy. Kicsit zizzent… De nekem bejön. Szerintem rád van szükségem.
-Rám? Miért rám?
-Érzem… Tudod Jade, most rengeteg dolog zúdult a nyakamba. Azt hiszem baj van velem, és nem tudom, hogy fogok kimászni belőle.
-Elmondod?
-N… Nem… Most még nem! Tisztáznom kell egy csomó dolgot, helyre kell raknom a gondolataimat. De talán ebben segíthetnél nekem. Megmenthetnél.
-Segítsek? Hogyan?
-Szerintem tudod. –mosolyog. –Komolyan mondtam, hogy mi ketten járhatnánk… Te és én… mi ketten…-idézi a lányt. –Mit gondolsz? Igen?
-Hát… én… tényleg nem tudom…
-Csak egy szó. –mondja és megfogja Jade mindkét kezét.
-I… I… igen. –nyögi ki és lehajtja fejét.
-De tudod, ez a barát dolog, nem olyan barátok vagyunk, mint a haverok!
-Nem tudom mit kell csinálni!
-Majd rájössz. –suttog és megcsókolja Jade homlokát. –Mi lenne, ha nem foglalkoznánk azzal, hogy mi vesz körül minket? Csak feküdnénk.
-Jó. –bólogat Jade, a fiú elengedi őt.
-Akkor pár perc és itt vagyok. –mondja és a fürdőbe megy.
A lány egyedül marad. Ez most azt jelenti, hogy tényleg lesz egy barátja? Akivel járni fognak? Igazából? Ezt alig meri elhinni. Nem is tudja mit csináljon most. Keitht tényleg érdekli? Ez most nagyon jó érzés! Boldog! Végre! Egy srác, aki elfogadja! Feláll, aztán az ágyra néz és fülig elvörösödik, ő is látja, amit mindenki. Ez elég kínos. Még Jensen is látta. Ne! Azonnal letépi az ágyneműt és a komódból, mely a szekrény mellett áll a fürdő ajtaja mellett, újat vesz elő és rögtön meg is ágyaz, a régit elrejti valamelyik fiókban addig is, hiszen a szennyes tartó bent van a fürdőszobában és most nem mer benyitni. Mit csinál bent a fiú? Talán letussol. Biztosan. Az ő barátja, tussol! Szívére teszi kezét. Az övé! Olyan jó erre gondolni! Senki másé, csak az övé. És milyen csodálatosan szép… Lehet, hogy ezt egy fiúra nem mondják, de így van! Leoltja a villanyt, aztán gyorsan ledobja köntösét az ágy végébe és a paplan alá bújik. Szíve megint dobog. Itt fog mellette feküdni! Egy srác! Nem is egy srác, hanem „A!” barátja! És itt most a birtokon van a hangsúly. Igaz ott a volt menyasszony… megmutatta a gyűrűjét… Lehet, hogy csak a magánytól és ettől az átmenettől kell megmentenie? Sőt, egészen biztosan… De az is lehet, hogy egymásba szeretnek és boldogan élnek, ki tudja meddig, lehet, hogy örökké! Most az övé, és kész! Elmosolyodik és alig várja, hogy végre megjelenjen A barát., aki nem várat sokat magára. Nyílik az ajtó és már jön is. Odabotorkál az ágyhoz a sötétben és a lány mellé helyezkedik. Hajából csöpög a víz, nedves teste Jadehez ér, s milyen izgató is ez, még levegőt is elfelejt venni a lány.
-Bocs, nem találtam törülközőt. –susog Jared.
-Oh… öh… igen… nincs… illetve van… hú, de hideg vagy, és…
-Bedobtam a szennyesbe azt a takarót…
-J… jó… jaj nekem. –suttogja zavartan.
-Mi az?
-Semmi… csak… vizes vagy…
-És most összevizezem az ágyat…
-N… N… Nem baj. –és megérinti Jared karját. Ez nagyon izgató. Egész testével a fiúhoz simul. Összekulcsolják lábukat. Jared, mellére húzza fejét.
-Ez… ez jó. –dadog a lány.
-Jó? –végig simítja Jade hátát. –Mondd el nekem mit szeretnél?
-Most?
-Hát… érzem, hogy megint úgy zakatol a szíved, hogy majd kiugrik a helyéről. Az a kicsi kis szív. –mondja édesen. –Jade, biztosan nem félsz attól, hogy mi ketten együtt… járunk.
-N… Nem… Csak nem ismerlek.
-Megismersz. –és feljebb tolja lábával a lányt, az arca az övéhez ér. –De hidd el, szükségem van most…
-A menyasszonyod miatt.
-Tessék?
-Kell valaki a helyére.
-Nem… vagyis… Jade, felejtsük el a múltamat!
-Úgysem tudod. Szeretted… szereted.
-Zavar.
-Nem… ok… egy kicsit.
-Majd elmúlik… egyszer minden elmúlik… Nem igaz? A rossz és a jó is.
-Igen, de miért mondod ezt? –válasz nincs.
-Most itt vagyunk, csak mi…
-Angel, és anyu is itt van.
-Jade! –sóhajt fel. –Akkor… a szobában most csak mi ketten vagyunk, és… -megcsókolja a lány ajkait hosszan, de alig távolodik el tőle, Jade visszacsókol. Nem bírja. Jared vizes teste és haja olyan izgató, hogy muszáj hozzásimulnia és csókolni.
-Akarod? –liheg Jared a szájába, erre nem szól, csak a szíve dobog egyre vadabbul és a csókjai árulják el a választ. A fiú egy mozdulattal maga alá fordítja őt. –Mutatok még pár dolgot. –suttog. –Ne félj.
-Nem félek. –mosolyodik el a lány. –Már nem. –s heves csókolózásba kezdenek, testük pedig összeforr nedvesen.

Erős napfény süt Jared szemébe mikor kinyitja. Hunyorogva néz körül. A lány sehol. Az óra 11et mutat. Eddig aludt volna? A tegnapi éjszaka után, nem lepődik meg ezen. Kissé túlzsúfolt és durva volt. És még Jensen csinálja jól? Inkább nem gondol bele, mi történt a múlt éjszaka… Jade, Jensen, Jade. Nem rossz teljesítmény. Felül, fejét vakargatva. Haja kócos, szanaszét áll. Hamar megszáradt az éjszakai hevességben. A lány pedig elég jó tanuló. Mosoly fut végig arcán, ha arra gondol, hogy tényleg „tanár bácsit” játszott az éjjel. Élvezetes volt, az már biztos. Visszazuhan a párnára, de az ajtó nyílik és Shelly áll meg a küszöbön. A fiú azonnal magához kapja a takarót. Az asszony széles mosolyt vág és szemét legelteti rajta.
-Öh… hello. –int a fiú.
-Muszáj volt látnom téged fiam!
-Most… látott asszonyom…
-Shelly! Szólíts Shellynek! –és belép, Jared követi minden mozdulatát. –A lányommal komolyak a szándékaid? –és végigsimítja az ágy fém keretét mutatóujjával.
-Mi csak… csak járunk.
-Akkor komolyak.
-Nem tudom…
-nem baj, majd rájössz! Úgy örülök! Még egy fiút sem láttam körülötte, mindig nekem kellett összehoznom a randijait. –beszél és leül az ágy végébe. Jared egyből felhúzza lábait.
-Én most… szeretnék felkelni.
-Nyugodtan.
-De… egyedül…
-Engem nem zavar, ha… hallottam, Jade jól érezte magát veled. –mosolyog. –Jó, hogy maradtál.
-Hallotta? –pislog.
-Vékonyak a falak, és hajnalban mire ébredek? Ez az ágy, pont a szobám felett…
-Oh… -elvörösödik. –Mi csak…
-Nem kell mentegetőznöd fiam. –közelebb húzódik, Jared rémülten nézi, ahogy közelít. –Örülök neked! Mutasd meg Jadenek hogyan is kell… -még közelebb húzódik, egészen a fiúhoz, majd megsimogatja izmos karját. –csinálni ezt a dolgot. Ha én most a lányommal egy idős lennék…
-Akkor nem ismerném Jadet. –fejezi be a mondatot, aztán megfogja Shelly csuklóját és finom mozdulattal leteszi magáról. Az anya még szélesebb mosolyt vág, felegyenesedik végre.
-Szeretném, ha Jade jól érezné magát veled! Nem akarok panaszt hallani.
-Jól érzi magát… azt hiszem…
-Az remek. Remélem nincs dolgod?
-Öh… hát…
-Tehát nincs! Nagyon jó! –összecsapja kezét. –ebédre várom a barátnőmet, ott a helyed az asztalnál neked is.
-Én… nem akarok zavarni!
-Édesem, te sohasem zavarsz! Ha Jadenek jó… hm… nekem is.
-Mit keresnék egy családi ebéden?
-Mert már ide tartozol. Úgyhogy kelj fel, csinosítsd ki magad, igaz, te így is elég… szóval öltözz fel és gyere le!
-Hol van Jade?
-Úgy egy órája elment Angellel. Itt hagyott!
-Elment?
-El. –mosolyog. –Gondolom volt hozzá közöd az éjjel. –mondja, mire Jared lehajtja fejét. –Édes! Pirulós! Egyre jobban tetszel!
-Hová ment Jade?
-Angel elcsalta valahová! De ebédre ők is itt lesznek. Jade nem akart menni, de a húga addig nyúzta, amíg be nem adta a derekát. Fel akart kelteni, én mondtam, hogy ne, aludj csak. Nekem kellett finoman kidobni itthonról, hogy elinduljon a húgával, mert nem szeretett volna itt hagyni. Megnyugtattam, hogy nem keltelek fel… csak nézlek…
-Néz? –összeráncolja homlokát.
-Nyugalom, nem láttam semmit sem… csak ami kilógott a takaró alól. –mosolyog, Jared pedig álláig húzza azt.
-Sok unokát szeretnék.
-Tessék?
-Legalább 2-t tőletek, de lehet 3 is, sőt… több…
-Asszonyom, texasi vagyok, de nem tenyészbika.
-Oh, dehogynem. –és odalép az ágy mellé. Megsimogatja Jared karját. –Az vagy, minden értelemben.
-Azért, nem… -lefogja Shellyt. –De… megyeget a dolog…
-Na ugye?! Ha a barátnőm meglát…
-Az ő bugyija is lecsúszik?
-Oh, huncut fiú! –és megböki Jared orrát mutatóujjával. –Honnan tudtad, hogy így van?
-Sejtem.
-Jól! Ha Jade nem ér rá, akkor elszórakoztatsz engem…
-Maradnék a lányánál… Persze, ha nem baj?
-Na jó, megállapodhatunk erről. –mondja és egy gyors puszit ad Jared arcára, majd kimegy, még mielőtt a fiú bármit is szólhatna. Jade anyja nem semmi. Hogyan is mondják? Nem kispályás. Így nem is érti, hogy a lánya ilyen szemérmes és szolid lett. Angelről ezt már nem feltételezi. Vár még pár percet a paplan biztonságába burkolózva, majd mikor úgy érzi, hogy elmúlt a Shelly veszély, felkel, kulcsra zárja az ajtót, így gátat szab annak, hogy rátörjön a kívánós anyuka. Elég mozgalmas élete lehetett, az már biztos. Csak ne simogassa és méregesse folyton. És mit is látott pontosan mikor nézte őt? Nem akarja tudni! Összeszedi ruháját a fürdőből és az ágyra dobja. Felveszi boxerét és visszamegy a fürdőbe. A csap fölé áll. Megengedi a hideg vizet és folyatni kezdi, aztán alá teszi összetett tenyerét és az arcára önti ami összegyűlt benne. Jól esik neki. A jéghideg felébreszti. Talán abból a rémálomból is, hogy a barátjára vágyik. Hajába túr, majd a mosdó feletti tükörbe néz. Arca megviselt. Lehet is. Az éjszaka nem volt szokványos. Elfordítja fejét. Az egész világ darabokra hullott pár óra leforgása alatt. Elhagyta Sandyt, a lányt akivel az életét tervezte, körülötte forgott minden, kívánja Jensent, mert új és izgalmas, gyönyörű, és közben itt van egy lánynál, akit nem ismer, kiadta magát Keithnek, s képtelen elmondani ki is valójában, mert Jade elájul és többé nem kel fel… Ez a 3 dolog felforgatta az unalmas, de mégis jól bevált életét. Az az igazság, hogy fél. Ettől az egésztől és magától is. Megint megnedvesíti arcát. Jade egy kedves lány, és miért ne járhatnának? Talán felébred ebből a rémálomból. Az első lépés pedig az ehhez vezető úton, hogy elmondja Jadenek, hogy ki is ő valójában. A lány egészen biztosan rosszul lesz, de muszáj! Nem mehet így tovább! Ő Jared! Nem Keith! Utálta az éjszaka azon pillanatait, mikor így hívta! Pedig milyen jó is volt. Szeret tanárt játszani, főleg ha a tanuló fogékony, még néhány óra és mindent megtanul. Hátrafogja haját szeméből és megint a tükörbe néz. De a tegnap nem csak a Jadel töltött percekről szólt… és ha most ismét végiggondolja az eseményeket… Hogy mászik ki ebből? Hogyan tud gátat szabni vágyainak? És mi lesz most? Nem veszítheti el barátját , de ahogy Jensen távozott az éjjel… talán ennyi volt a barátságuknak. Az ő hibája! Búsan fújja ki a levegőt, majd megtörli arcát és kimegy a fürdőből. Felöltözik és jobb, ha hazamegy. Otthon a kutyák várják, és… lehet, hogy Sandy is? Ennyi év után túl egyszerű volt a szakítás… És ha tényleg ott várja őt? Megváltozva, szerelmesen? Előveszi a gyűrűt zsebéből, elnézi. Olyan szép, akárcsak Sandy. Bár az ujján látná! Visszacsúsztatja inge zsebébe s lemegy.

Shelly sehol. Jó jel! Most kisurranhat a házból. Csak pár lépés a bejárati ajtó.
-Hová-hová? –kérdezi egy hang a háta mögött, ahogy a kilincsre teszi kezét.
-„A fenébe” –gondolja és megfordul, majd elmosolyodik zavartan. –Én csak… hazamegyek!
-Megbeszéltük, hogy maradsz! –mondja Shelly. –Nem érzed az illatokat? Mindjárt kész az ebéd!
-Nem akarok zavarni!
-Az zavarna, ha nem látnám a pofikád.
-Annyira nem érdekes a fejem.
-Oh, dehogynem! –megcsippenti Jared arcát. –Ülj csak le a nappaliba. Jade és Angel is perceken belül itt lehet! Úgy akartál megszökni, hogy a lányomtól el sem köszönsz?
-Majd hívom. Ő is elment Angellel! –mondja.
-De hamar visszajönnek. Ne aggódj. Csak elszaladtak valahova.
-Vagy elmenekültek. –fejezi be az orra alatt.
-Tessék?
-Semmi. –legyint, mikor csengetnek az ajtón.
-Látod, már itt is vannak. Nem nyitod ki?
-D… De… -bólogat és lenyomja a kilincset, kitárja az ajtót, de azonnal be is csapja és rémülten feszíti neki hátát.
-Mi az? Kizárod őket!
-N… N… N… -nagyot nyel. –Nem asszonyom. Azt hiszem nem… -és ha nem támasztaná a hátát az ajtónak már összerogyott volna. A csengő pedig nem hallgat. Mintha az agyában berregne.
-Nem nyitod ki? Szívesen átmásznék rajtad a…
-K… K… Ki… nyitom. –bólogat és olyan mély levegőt vesz, mintha víz alá akarna bukni. Ismét kitárja az ajtót amiben megint megpillantja Jensent, ami nem is lenne olyan nagy gond! A baj ott van, hogy mellette barátja anyja, Donna áll, akinek meglepődöttsége kiül arcára. Jensen félszeg mosolyt vág.
-Szia. –mondja.
-Jared? –kérdezi Donna.
-Nem anyu, ő KEITH! –kihangsúlyozza a nevet. –Igaz? KEITH?
-I… Igen… Keith… vagyok. –és ugyanolyan mosolyt vág, mint barátja. –KEITH.
-Nem értem. –mondja Donna.
-Nem baj. –szól Jensen, mikor meglátja Shellyt Jared mellett.
-Végre itt vagytok! –kiált és eltolja a fiút az ajtóból, aki megfogja fejét és járkálni kezd az ajtó és a nappali között, miközben a vendégek belépnek. Ez nem lehet igaz! Nem lehet Donna Shelly barátnője! Ne! Ilyen nincs! Ez megint valami nagyon rossz álom! Valaki szórakozik vele. Jensen a fogasra akasztja kabátját, miközben lopva őt figyeli. Reggel arra ébredt, hogy anyja lepte meg. Látogatóba jött hozzá, és ha már itt van, meglátogatja egy régi barátnőjét is. A reggeli kávézás közben persze elmesélte igazi szándékát is. Szeretne bemutatni neki egy lányt… Nem volt hozzá kedve, főleg nem az elmúlt éjszaka után, mikor már maga sem tudja, hogy mit akar, vagy mit érez. Úgy kívánta barátját. Éreznie kellett és képtelen volt ellenállni annak ami történt. Nem bánta meg, de megzavarodott. Angellel jó lenne egy igazi kapcsolat, csak ott van Jared… Mindig, mindenhol Jared! Ha csak lehunyja a szemét ő jelenik meg. Miért? Új ez az érzés, és jó, de megőrül attól, ha arra gondol, hogy egy férfinál találná meg a boldogságot! Pedig Jaredben, minden benne van, amit csak szeretne a szerelemtől! Ismeri jól, tudja milyen, el is fogadja, és… tudná szeretni is… hiszen most is szereti, ő a legjobb barátja! Csak nem normális ez az egész! Nem is aludt semmit az éjjel, hajnalban néhány órát talán. Anyja érkezésére ébredt fel… És most itt van. Donna addig nyúzta amíg igent nem mondott. Említette, hogy egy barátnője hívta meg őket ebédre, de célja van ennek az egésznek… Egy lány… Bemutatnak neki egy lányt! S mikor kocsival jöttek és feltűntek az ismerős utcák, majd befordultak ide, már tudta, csak egy valaki akarja „eladni” a lányait, Shelly! Őrület ez az egész! Megint itt van! Ahogyan Jared is, aki láthatóan haza sem ment. És még így is milyen kívánatos. Összeér tekintetük, de gyorsan el is fordítják fejüket egymásról.
-Régen láttalak Jensen! –kiált Shelly, elé lépve, miközben Donna mögötte áll és szúrós pillantásokkal figyeli a két barátot. Nem érti mi ez a színjáték, de nagyon szeretné tudni. Ismeri jól Jaredet. Mit keres itt? Mi ez a nevem „KEITH” szöveg? Megint miben törik a fejüket?
-Látott? –pislog az asszonyra, aki belékarol, a nappaliba vezeti őt, leülteti az egyik puha bőrfotelba, és ő annak karfájára ül. Donna a kanapén foglal helyet és ellentmondást nem tűrő pillantással mutatja Jarednek, hogy üljön mellé. A fiú szót is fogad. Lecsüccsen mellé. Arca fehérebb, mint eddig. Előrehajol és az üveg dohányzóasztalon tükröződő barátja képét nézi. Felsóhajt.
-Szép szál férfi lettél! –állapítja meg Shelly, és megsimogatja Jensen arcát. De most nem megy tovább, itt van Donna is, aki eddig egy szót sem szólt azon kívül, hogy köszönt és megölelték egymást Shellyvel, s elhadartak egy-egy „jól nézel ki” mondatot.
-Oh… igen… De… nem emlékszem arra, hogy találkoztunk volna.
-Még kisfiú voltál, amikor utoljára láttalak.
-Igen?
-Hallom színészkedsz, mint apád!
-I… Igen. –és Jaredre pillant, úgy látszik Shelly sem ismeri őt.
-Remek! –kiált Shelly. –Néha beszélgetünk Donnával rólad, de már régen pletykáltunk egy igazit. Azért is van itt.
-Oh, akkor én akár el is mehetek, ugye? –kérdezi Jensen.
-Dehogy mész! –mondja Shelly. –Nemsokára hazajönnek a lányaim, és megismered őket… Jaj, de míg el nem felejtem! Donna, ő Keith, Jade BARÁTJA! –kiált, mire Jared legszívesebben elsüllyedne, olyan mélyre, ahol nem láthatja most a mellette ülő asszony arcát.
-Keith? Igen? Jade barátja? -kérdezi Donna olyan gúnnyal a hangjában, hogy Jared leginkább azonnal felállna és menekülne.
-Igen! Csodálatos, hogy Jade végre talált valakit magának! Tudod, meséltem, hogy milyen magának való! Amikor kislány volt, egészen más volt… Azt hiszem találkoztál is vele… egyszer-kétszer…
-Igen… emlékszem… -egy pillanatra sem téveszti szem elől Jaredet, aki összeszorítja ajkait. Pontosan tudja, mit gondol most Donna. Szinte hallja a gondolatait.
-Jade nem is mondta, hogy barátja van! De úgy örülök nekik! Keith nagyon jó fiú!
-Aha. –bólogat Donna. –És mondd csak Keith, mégis mivel foglalkozol? –kérdezi, Jared végre a szemébe néz, de csak könyörgést lát benne. –Mivel is?
-Én… én…
-Keith szerény srác. –mondja Shelly. –Néha dadog. –állapítja meg, mire Jensen elmosolyodik egy pillanatra.
-Én… dolgozgatok…
-Dolgozgatsz! De mit is?
-Öh… Én… bírom a fia munkáit. –hadarja el gyorsan. –Szoktam látni őt a Tv-ben. Nem is tudom mit mondjak, csak… egy híres ember itt…
-Ne fényezd! –szól szigorúan Donna, mikor a bejárati ajtó nyílik, hangosan kattan a zár. Belép a két lány.
-… Nekem tetszik. –mondja Angel. –Jade, hogy nagyon szexi, jobb mint az 50 pár mackós pizsid! Cuki, meg minden, de… könyörgöm! -kiált.
-Szerintem akkor is… olyan… túlságosan átlátszó!
-Ez a lényeg, nem? –kérdezi, mikor megpillantja a kabátokat a fogason. –Na, itt vannak!
-Már?
-Ez van! –megrántja vállát. –Szedjük szét a fickót! –kiált, de torkán akad a többi mondanivalója, mert a nappaliba lépve megpillantja Jensent és az anyját, aki olyan széles mosolyt vág, akár egy fogpaszta reklám. Jade is megáll mellette és rögtön összeteszi a dolgokat. Tágra nyitja szemét. Nem lehet igaz, hogy az anyja pont Jensent szemelte ki s „következő áldozatának”. Ez még vicces is a maga őrült módján. És pont Angelnek?
-Végre! Megérkeztetek! Éppen beszélgettünk! –kiált Shelly és felpattan a fotel karfájáról. –Elmeséltem Donnának, hogy Keith a barátod, Jade! Ülj csak le mellé! De előbb… bemutatom a lányaimat neked! Gyertek már beljebb! Ne álljatok ott! Lányok! –a két testvér belép és megáll tisztes távolságban az asztaltól. –Ők a lányaim Donna! Angel és Jade! Lányok, ő Donna Ackles, és a fia Jensen. –néz a fiúra aki feláll és odamegy hozzájuk.
-Hello. –súgja, a szeméből pedig kiolvassák, hogy „ne kérdezzetek”. Jade egy lépést hátrál tőle és megint elpirul. Jensen rámosolyog, aztán megpillantja a papírzacskóból kikandikáló fehérneműt is, amiről beszélhettek az ajtóban.
-Jó cucc. –jegyzi meg, Jade pedig szeretne elájulni, de csak Jared mellé huppan, aki ránéz, s ő is megmosolyogja a kificcenő szexis fehérneműt, aztán felsóhajt. Nem mer Jadehez közeledni Donna miatt, sőt még el is húzódik tőle, hogy testük nehogy összeérjen. Jade pedig egy mozdulattal elrejti a papírzacskót maga mögött, arca pedig lángol. Élete legkínosabb pillanata ez.
Jensen csak visszaül a fotelba, Angel nem mozdul. Nem lehet igaz, hogy pont Jensen az, akit kinézett neki az anyja! Csend… Mély csend… Hallgatás.
-Donna, segíts nekem a konyhában, míg a fiatalok beszélgetnek! –kiált fel hirtelen Shelly, barátnője még egy szúrós pillantást vet Jaredre, aztán a fiára, majd követi Shellyt a konyhába. Még gondolkozik azon, hogy leleplezze Jaredet. Tudja, hogy Sandy a menyasszonya. Mindig is csodálta a szerelmüket, és most semmit sem ért. Mi történik? Hol van Sandy? Mit keres itt egy másik lánnyal, Keithnek adva ki magát? És láthatóan Jadenek fogalma sincs, ki is ő valójában.

A fiatalok, csak bámulnak hol egymásra, hol pedig a szőnyegre. Angel jól érezte magát… eddig… Éjszaka túltette magát azon amit látott, igaz tudni akarja az összes részletet a furcsa kalandról, ami talán már nem is az közöttük. Reggel pedig muszáj volt elmenekülnie! Elcsalta nővérét, aki nem szívesen hagyta ott újdonsült barátját, akiről persze útközben, pirulva, mindent elmesélt. Úgy döntöttek, vásárolnak egy-két szexis fehérneműt és hálóinget, mert úgy tűnik Jared tényleg komolyan gondolja azt, hogy együtt lesznek! De akkor mi a fenét akar Jensentől? Vagy fordítva? Az is lehet, hogy Jade csak egy álca lesz… ezt nem fogja engedni! Mégis a testvére boldogsága a legfontosabb! Ezért valahogy ki kell puhatolni minden részletet a két fiúról, akik láthatóan egymásra sem néznek, vagy ha igen, rögtön másfelé tekintenek! Vajon mi zajlik le bennük? Jade észre sem vesz ebből az egészből semmit sem. Csak ül piros arccal és nem mer Jensenre nézni. Pedig milyen csinos. Megdobban Angel szíve. Fekete szövetnadrág, fehér ing, nyakkendő… Elvégre randira jött és persze ugyanaz a zakó, amit nála felejtett, és elindította ezt az egész kalamajkát. Kifújja a levegőt és leül a másik fotelba. Jade közben elveszi háta mögül a papírzacskót és szorongatni kezdi. Hangosan gyűrögeti, erre figyel mindenki, aztán Jared lefogja kezét lágyan, nagy tenyerében eltűnik a lány keze.
-Bocsánat. –súgja Jade, s a lába mellé teszi.
-Semmi baj. –mondja a fiú és megfogja kezét, a térdére húzza. Ujjaik összekulcsolódnak.
-Mi csak vásároltunk Angellel. Én nem akartam menni, de…
-Láttam. –suttog Jared a lány füléhez hajolva. –Szerintem jobb, mint az a mackós izé.
-Tényleg? Én… nem is tudom…
-Jó. –mosolyodik el a fiú. –Tetszik.
-Akkor jó. –lehajtja fejét. –Mert nem én választottam, nem értek hozzá.
-És még mit vettetek?
-Sok mindent. Angel is vásárolt magának pár dolgot. –mondja, majd Jared szemébe néz. –Nem gondoltam volna, hogy itt leszel.
-A mamád keltett.
-Oh… ez… nem túl jó!
-Hát… nem volt az. –és megint Jade füléhez hajol. –Azt hittem ott leszel velem reggel. –susog.
-Tényleg? –lesüti szemét.
-Tényleg. –bólogat a fiú.
-Ok srácok! –kiált ekkor Jensen. –Én lelépek! Elég volt ebből az egészből! –felpattan.
-Mégis hová mész? –kérdezi Angel.
-Mindegy, csak el innen jó messzire. Ez az egész, tiszta őrület, nem gondoljátok? Az anyám jóban van a ti anyátokkal… ez durva…
-És te vagy a randipartnerem. –teszi hozzá Angel. –Ez is durva, nem?
-Nem mondom… az… De nekem elég volt! Most itt fogjuk nézni egymást?
-E… ebédelünk, és… -hebeg halkan Jade. –Talán nem jó?
-Köszi Jade, de nem vagyok éhes! Én megyek!
-Mégis hová? –kérdezi Jared és végre nem fordítják el egymásról tekintetüket. –Érdekes helyzet, de…
-Kösz… Keith… ugye érted mit akarok ezzel mondani? Nekem mindegy, hogy… de az anyám… Nem szeretnék mentőt hívni. –mondja és egy pillanatra Jadere néz. –Szóval megyek!
-Ha te elmész, akkor én is. –mondja Angel és feláll. –Én sem akarok itt lenni. Utálom, ha az anyám azon pörög, hogy férjet szerezzen nekünk… és most nekem…
-Nem akarlak elvenni, nyugi. –mondja Jensen.
-Még szerencse! Nem is mennék hozzád!
-Hé, srácok, elég! –szól rájuk Jared. –Mi van veletek?
-Semmi. –rántja meg vállát Jensen. –Ma nem azt terveztem, hogy jópofizom. Csak egyedül szerettem volna lenni… Nélküled…
-Oh, igazán? Ez nem jött össze! Bocsánat! Tényleg jobb lett volna, ha otthon maradsz! Mindenki jobban járt volna! Menj csak haza… vagy ahová csak akarsz!
-El is megyek! –szól Jensen indulatosan. –Van még elég szabadidőm, kicsit feldobom a hátralévő napjaimat…
-Mivel ember? Iszogatsz, és kurvázgatsz?
-Lehet! Közöd?
-Mi ütött belétek fiúk? –kérdezi Angel. –Leállnátok egy pillanatra?
-Nem! –kiáltják egyszerre, de mégis elhallgatnak.
-Tegnap történt valami közöttetek! –sóhajt. –Jensen hazament, te megkukultál… Nem mondjátok el? –kérdezi, de tudja, hogy úgysem kap választ. A két fiú lehajtja fejét. –Ok… Akkor most szépen elmegyünk! Mind a négyen és megbeszéljük!
-Mit akarsz megbeszélni? –pislog rá Jensen.
-A tegnapot. Jól éreztük magunkat, aztán mintha elvágták volna, hazamentél… Keith maradt, de… legyünk együtt, de ne itt!
-Ok. –bólogat Jensen.
-Rendben. –helyesel Angel. –Jade is biztosan jobban érezné magát a barátoddal, ha anyánk nincs a közelben. Nem? –néz nővérére, aki nem szól, csak halványan elmosolyodik. –Szóval hová is akarsz menekülni Jensen?
-Messzire.
-Akkor indulás! És jó volna, ha befejeznétek ezt a marakodást fiúk!
-Ő kezdte! –mutat barátjára Jared. –Nem én!
-De…
-Most elég! –kiált Angel. –Inkább induljunk! –s amilyen gyorsan csak lehet, kimennek a házból. Jared a kocsijába ül, mellette Jade, a hátsó ülésre barátja és Angel fészkeli be magát. Sebességbe teszi a motort, majd elindul, kikanyarodva az útra.
-Hol a kocsid? –néz a visszapillantóban barátjára, aki csak felsóhajt.
-Szálljak ki?
-Nem ezt mondtam… tudod mit, nem érdekel!
-Valamivel haza kell mennie anyámnak!
-Ok. –bólogat Jared. –És most?
-Indulj a reptérre.
-Micsoda? –kérdezi a fiú. –A reptérre?
-Igen! Mondtam, hogy elmegyünk… jó messze!
-Ezt most komolyan gondolod? –kérdezi Angel.
-A lehető legkomolyabban! –bólogat. –De nem muszáj velem jönnötök.
-Megyünk. –mondja Angel. –Irány a reptér.
-Ez… ez… most komoly? –kérdezi Jade.
-A lehető legkomolyabb. –jelenti ki Jensen.
-De… de… én… nem is tudom. Biztosan jó ötlet ez? –és Jaredre néz, aki nem szól. –Ilyet még sohasem csináltam.
-Itt az ideje, hogy elkezd Jade. –beszél a fiú a hátsó ülésről.
-Én… nem is tudom… ez… ez… izgalmas.
-Éppen ezért lesz jó.
-És… és… tényleg, mi négyen? Oh… v… veled?
-Velem. –bólogat Jensen. –Sőt, én fizetem az utat is, csak érjünk oda! Nálam itt az útlevél! –mosolyog.
-Megvan az a rossz szokása mindkettőnknek a nővéremmel, hogy nálunk is itt van! Még tizenévesen kitaláltuk, már akkor is menekülni akartunk anyánk elől.
-Akkor én kiteszlek titeket ott. –mondja Jared halkan. –Nálam nincs semmi. Jó utat, addig sem kell látnod a képem. –néz rá a visszapillantóban barátja és milyen izgató így.
-Nem jössz? –kérdezi Jade. –Miért nem? Miattam?
-Nem, dehogy. –suttog a fiú és megáll egy piros lámpánál. –Érezd jól magad.
-Haver, ezt ne csináld! –szól rá Jensen. –Átmegyünk hozzád, megkeresed az útleveled és indulás. Jade szeretné, hogy velünk gyere!
-I… Igen. –bólogat a lány, Jared a szemébe néz, megsimogatja arcát.
-Rendben. Akkor irány hozzám, aztán a reptér.
A kocsiban várnak a fiúra a háza előtt, Jared már negyed órája bent van, és kezdnek türelmetlenné válni. Hol van ennyi ideig? Jade szó nélkül kiszáll és elindul a ház ajtaja felé.
-Most hová megy? –kérdezi Angel. –Aggódik az új barátjáért. –elmosolyodik.
-Igen… biztosan. –bólogat Jensen.
-És te?
-Miért aggódnék? Biztosan elásta az útlevelét.
-Mi a baj veled?
-Miért?
-Olyan más vagy!
-Semmi. –megrántja vállát. –Jól vagyok.
-Nem úgy veszem észre. Mi van azzal a sráccal, akivel tegnap olyan jól éreztem magam? Megváltoztál. Nem mondod el? Mi történt köztetek?
-Semmi. –sóhajt és lehajtja fejét.
-Nem hiszem el, de rendben van.
-Vannak dolgok, amiket… mindegy. –legyint. –Jól vagyok! Csak…
-Igen?
-Hagyjuk. Ugyanaz vagyok aki tegnap is voltam.
-Próbálok segíteni.
-Nem tudsz! –mondja, majd megfogja Angel kezét. –Megoldom. Tényleg.
-Higgyek neked?
-Igen… azt hiszem. –halvány mosolyra húzza száját. –Jó volt veled tegnap.
-Örülök.
-Alig ismerlek még, de… de szeretek veled… vacsizni… is…
-Én is veled.
-Majd ismételjük meg.
-Persze. –bólogat a lány. –És addig?
-Azt még… még nem tudom… Valamit le kell rendeznem magamban, tudod?
-Valamit, vagy valakit? –kérdezi, de Jensen hallgat. –Ok, nem kérdezem meg… Tudod Jensen, én is kedvellek.
-Örülök.
-Mi lenne, ha… barátok lennénk?
-Barátok?
-Igen. Megértelek, ha nem akarsz egy új dologba belemászni.
-Hidd el, szeretnék.
-De mégsem…
-Te szép vagy, okos, és jó veled. –néz Angel szemébe. –De…
-Ok, beszéljünk másról!
-Ne! Inkább beszéljünk arról, hogy… figyelj, szeretnék bocsánatot kérni.
-Bocsánatot? Miért?
-Ahogy viselkedtem nálatok… csak összejött minden.
-Semmi gond. Bírom a szócsatákat.
-Nem fordul elő többet. –mondja. –Angel, adsz időt nekem?
-Arra, hogy végiggondold amit elhallgatsz előlem?
-Igen.
-Rendben. –bólogat, majd megsimogatja Jensen arcát.
-Köszönöm. –suttog a fiú, majd szájához emeli Angel kezét és megcsókolja.

MonkeyJade Arts

MonkeyJade Arts

Human Nature - J2 Fanfic

Profile

Most Popular Tags

Style Credit

Expand Cut Tags