Human Nature - J2 FanFic

[monkeyjade]

Cím: Human Nature
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás 
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18 
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz

-Velem leszel? –szalad ki Jade száján, de rögtön elharapja a mondat végét és elvörösödik, majd halkan hozzáteszi. –Uh… Ez kihallatszott?
-Micsoda?
-Ki. Semmi! Felejtsd el! –beszél és elfordul, de Jared nem hagyja, megfogja vállát és maga felé fordítja.
-Mit mondtál?
-Semmit. Ne faggass! Elengedsz?
-Nem! Azt mondtad, hogy mi ketten…
-Nem mondtam!
-De igen! –megfogja a lány állát és felhajtja fejét. –Miért mondtad?
-Nem mondtam. –lesüti szemét. –És ha mondtam is, nem gondoltam komolyan. Mindig össze-vissza beszélek, nem fontos meghallanod! Ez pontosan egy ilyen volt.
-N… nem. Szeretnél együtt lenni valakivel?
-Nem!
-Velem?
-Nem!
-Tényleg nem?
-Nem is ismerlek!
-Én sem téged.
-Látod? Máris tárgytalan!
-És ha mégsem az?
-Micsoda? N… nem!
-Lehet, hogy úgy jobb, ha nem is ismered az illetőt akivel először…
-Ez így nem…
-Romantikus? –elmosolyodik. –De ha rossz, akkor lehet, hogy mégis jobb ha nem ismered a srácot, mert ha szereted, akkor talán úgy még rosszabb, őt hibáztatni, nem?
-D…De…
-Akkor… Mit tegyünk?
-Nem tudom.
-Akarod?
-Már nem tudom mit akarok.
-Mi lenne, ha visszamennél, levennéd ezt a mackós izét és…
-Most… most akkor…
-Jobb mint az alvás. –megsimogatja Jade fejét. –Bízz bennem. Rendben? –kérdezi. A lány felnéz rá, ő pedig egy apró csókot lehet szájára, igaz, ez egyáltalán nem nyugtatja meg Jadet. Aki lassan hátrálni kezd visszamegy a szobába, a fürdő ajtaját becsukja. Ez a legnagyobb őrültség amit valaha is csinált… Igaz, az elmúlt napban, csak ezt tette. De ez egészen más! Ez most komoly! Tényleg képes lenne erre? Lefeküdni egy vadidegen fiúval? Ez nem ő volna, hanem valaki más. De megtörténne és túllenne rajta. Lehet, hogy így tényleg jobb? Az ágyra néz, aztán egy pillanatra becsukja szemét. Valóban ezt kell tennie? Csak nagyon fél. Reszketni kezd egész testében. Mélyet sóhajt, aztán lassan vetkőzni kezd. A pizsamáját szépen az íróasztala székére teszi, de úgy remeg a keze, hogy alig bírja összehajtani őket. Az ágyra fekszik és állig betakarózik . A szíve hevesen kalapál, majd kiugrik helyéből. Nem szabad félnie. Vagy igen? Mégis, most történik meg vele ez a dolog először. És nem úgy ahogyan eltervezte, nem egy romantikus, szerelmes éjszakán, hanem egy ismeretlen fiúval, igaz elég kedvesnek tűnik, sőt az is… de… ez tényleg elég? Lehet, hogy igaza van és jobb egy ismeretlennel… Meg kell nyugodnia, de nem megy. Néhány pillanat múlva nyílik a fürdő ajtaja és a fiú lép be teljesen meztelenül. Elfordítja fejét, és elvörösödik. Nem akarja tudni, és nem akarja látni! Még jó, hogy csak az utcáról áramlik be egy kis fény. Szégyelli magát.
-Öh… itt vagyok. –suttog Jared. –Hát… most… akkor… odamegyek. –és a lány mellé fekszik. Betakarja magát, vigyáz arra, hogy testük ne érjen össze. Kicsire kuporodik.
-Jó… -motyog a lány. –És… és… most mi lesz?
-Öh… talán… kezdjük el, nem?
-Kezdjük? Rendben… -elhallgat és percekig, csak a sötétet figyelik maguk előtt, majd Jared megfogja a lány remegő kezét.
-Ne félj, mondtam, hogy minden rendben lesz. –suttog. –Én is izgulok. –mosolyog. –Egy kicsit! De tényleg ne félj!
-Nem félek… tőled nem… csak ettől a dologtól. –beszél, inkább hadar, mert annyira izgul, remeg. Jared megszorítja kezét, majd szájához emeli és megcsókolja ujjait.
-Szerintem… kezdjük. –elmosolyodik, és lassan lecsúsztatja a takarót testükről. –Mutasd magad. –súgja, Jade ösztönösen eltakarja testét, hiába hogy csak a kinti fény játszik bőrén, a fiú látja. Jared elmosolyodik és óvatosan elveszi kezeit melléről.
-Nagyon szépek. –beszél rekedten és egyik mellébe csókol, Jade megrezzen erre, megfogja a fiú fejét akaratlanul is. Jared apró köröket rajzol szeretője selymes bőrébe, miközben kezével combjára kalandozik. Jade hirtelen eltolja fejét magától, most még jobban fél, mint eddig, egész teste remeg és beszélni is alig bír.
-H… Hagyjuk. –nyögi ki a szavakat, a betűket nehezen formálja szája. –N… ne… -pedig jól esik neki a fiú közelsége, gyengéd csókjai, simogatása, csak szörnyen fél. Akarja is, meg nem is. –Inkább ne. –súgja, lefogja a fiú izmos karját, ám ő szemébe néz és lágyan megcsókolja száját.
-Ta… Talán nem jó? –megcirógatja Jade arcát. –Nem akarod? Vagy valami rosszat tettem?
-N… nem.
-Bízz bennem. –megcsókolja a homlokát. –Szép vagy.
-N… Nem…
-De. –végighúzza kezét a lány oldalán, aki beleborzong ebbe. Libabőrös lesz. –Akarod, ahogyan én is. –mondja, majd megcsókolja a lány szemeit, orrát, próbálja nyugtatja. –Nem fog fájni… ígérem… csak… úgy szokták, hogy… ölelj meg. –a lány karjait vállára teszi, majd betakarja felső testével szeretőjét, érzi hogy reszket, mintha fázna. Gyengéden megérinti ajkaival a lányét, s nyelvével óvatosan szétfeszíti azt. Jade becsukja szemét amikor nyelve a fiúéhoz ér. Forróság fut végig testén. Jared lágyan simogatja fogait és ez a sok édes mozdulat, eddig szunnyadó érzéseket kelt benne. Olyan érzéseket, vágyakat ébreszt, amiről csak hallott, vagy írt, de csak a fantáziájában játszódott le eddig. Valóban megeshet ez? Átfogja a fiú izmos testét és próbálja elengedni magát, csak ne félne így. Még mindig reszket, pedig Jared csókjaival mindent elkövet, hogy megnyugodjon. Szégyelli magát. Még egy férfi sem látta őt így, ez pedig teljesen kizárt volt eddig, hogy bárkivel is eljut idáig. Ő csak egy író, semmi több, akire nem figyeltek a srácok sohasem. Mit kell most tennie? Mi a jó? Jared finoman az ajkába harap, majd szemébe néz, mosolyra húzza száját.
-Finom vagy. –súgja és Jade nyakába csókol, aztán végighúzza nyelvét lüktető, kidomborodó erén. Megérzi a lány bőrének ízét ismét, és elbódul. Kezdi elönteni a vágy. Végigsimogatja hosszú ujjaival a lány karjait melyek átfogják őt lágyan, erőtlenül, remegve, aztán nyelvével cirógatva lejjebb halad Jade testén, s formás kebleihez érve, ismét megáll. Aprókat harap belé. Próbálja elkényeztetni a lányt, aki felsóhajt, mert ezt már nem bírja tovább csendben. Eddig tökéletes és jó amit a fiú tesz, de hol van még a vége? Olyan érzések kerítik hatalmukba, amiket soha sem élt át. Nem is tudja mihez hasonlítani őket. Bizsergető, forró. Szétárad testében. Jó nagyon. Lassan kifújja a levegőt és becsukja szemét. Élvezi Jared ajkainak tűzét mellein, kezei puhaságát hasán. És már nem is szégyelli magát olyan nagyon. Felsóhajt ahogy szeretője forró ajkaival elkalandozik köldökéig, amibe belenyal, akaratlanul is mosolyra húzza száját. Mi fog történni még? Szép ez az egész és nem félelmetes. Beletúr Jared hajába, s erre a fiú egy pillanatra felnéz rá. Látja, hogy szeme csukva, s tudja, hogy eddig minden rendben. Édes élvezet Jade arcán. Felbátorodva ezen, óvatosan siklik tenyerével a lány combjai közé, mialatt csípőjébe harap, de a remegő lány lefogja kezét és elpirul.
-Ne!
-Talán nem jó? –kérdezi gyengén és nagyon lassan simogatni kezdi szeretőjét, aki oldalra fordítja fejét s összeszorítja száját. Ez szebb mint eddig, de ismét felülkerekedik szégyenérzete. Még senki sem nyúlt hozzá így és ott, de csodálatos. Arca izzik, majd apró hangot hallat, és ettől megrémül, de alig bírja visszafojtani magába. Jared nyelve hasán játszik, ujjai érzéki pontját simogatják. Megkapaszkodik a fiú vállába, talán így könnyebb elviselnie ezt. Jared egy pillanatra elmosolyodik, most már bátran teheti azt, amihez kedve van. Tovább simogatja őt, nem sietve el semmit sem, s érzi az ő „lelkesedése”, akárcsak a lányé nem várat már magára tovább. Puha, nedves nyelvével Jade combjához ér és nagyon lassan végighúzza rajta. A lány ismét felnyög, képtelen magában tartani ezt. Kinyitja szemét és a fiúra figyel, akinek ujjai, még mindig érzékeny pontján játszadoznak. Elzsibbadt a teste. Meg sem tud mozdulni. Mély sóhaj hagyja el piros ajkait. Jared szájával elindul felfelé és meg sem áll, míg szomjas ajkaihoz nem ér. Nyelvük egymásra talál, heves játékba kezd. Jade megfogja a fiú fejét és próbálja olyan közel húzni magához, amilyen közel csak lehet. Magába szívja illatát, nyelvének ízét, ez pedig máris maga a gyönyör. Ha ilyen ez az ismeretlen dolog, sokat kér belőle, mert csuda jó! Mindennél jobban élvezi a fiú testét, kemény izmait, tüzes száját, puha ujjai játékosságát. De hirtelen megtörik lelkesedése és szíve vadul kalapálni kezd, amikor Jared lüktető, férfias erejét combján érzi meg, ahogy egyre közelebb bújik testével hozzá. Eltolja fejét magától, de ő csak rámosolyog, és amikor mosolyog olyan édes, igaz, ez most nem nyugtatja meg, sőt még nagyobb nyugtalansággal tölti el. Jared apró puszit nyom homlokára, testét elengedi simogató keze, feltérdel, s Jade meglátja, amit eddig csak érzett. Te jó ég! Így néz ki egy fiú, ha izgatott? Nagyot nyel és elfordítja fejét. Nem lesz ez egy kicsit nagy? Vagy pont ez a jó? De… elég rémesen néz ki így. Mindenki túlesik rajta… Nem, inkább szűz marad! Megint remegni kezd. A látványtól elvörösödik. Milyen szerencse, hogy sötétben nem látszik. Nem túl izgalmas látvány így a fiú… inkább pirító, de láthatóan őt ez nem érdekli. Nem lehetne megállni és befejezni? Jared ekkor lehajol szájához és apró csókot lehel rá, majd gyöngéden ráfekszik, s combjai találkozásánál érzi férfiasságát. Ha most szétnyitná lábait, már nem volna szűz… Mit tegyen? Még visszafordulhat. Vagy nem? Mégsem ismeri ezt a fiút, azt sem tudja kicsoda-micsoda. És miért kell így hasonlítania Jaredre? Ez most olyan zavaró, mintha vele csinálná… De Jared sohasem tenné egy ilyen lánnyal mint… A fiú megsimítja arcát, látja, hogy nyugtalan, feszült. Tekintetük találkozik, majd ajkuk csókban forr össze, miközben Jared dereka alá nyúl, de megáll és várja döntését. Megint egymás szemébe néznek. Jade dönt, átfogja a fiút és lassan szétnyitja combjait, ez pedig azt jelenti, hogy lehet, szabad az út. Jared megcsókolja állát, nyakát. Érzi ahogy Jade reszket, lábai remegnek ahogy megtámasztja őket az ágyon. Bár ne félne így, de eddig olyan szép volt. Végighúzza kezét a fiú hátán és várja mi fog történni, majd hirtelen magában érzi a fiút, aki könnyedén csúszik belé. Jade képtelen másra gondolni, csak erre az érzésre figyel, majd szeretője megáll és egy erős lökéssel teljesen eltűnik benne. Tompa fájdalmat érez és felszisszen, de a fiú csókja elfeledteti vele ezt. Hát ennyi? Tényleg ennyi volt az egész? Eddig nagyon szép. Magához szorítja Jared testét, vállába csókol. A fiú mozogni kezd lassan, s ösztönösen ő is így tesz, közben pedig vadul csókolják egymást, majd a fiú szájába nyög. Karjai lassan elernyednek, feje fölé teszi őket, és az ágy rácsos támlájába markol. Jared csendesen élvez. A kéj minden mozdulata után csak nő benne. Megfogja Jade csuklóját, arcuk és mellük összedörzsölődik és ez még jobban felizgatja mindkettőjüket. A lány legszívesebben üvöltene, mert olyan édes ez az egész, de csak hangos nyögdécseléssel jelzi, hogy mennyire jó. Elengedi a rácsot és a feje felett összekulcsolják tenyerüket. Csókolóznak, egész testüket bizsergő érzés tölti el, mely onnan indul, ahol összeforrtak. Jade megrándul, felkiált és tovább ring a fiúval, akinek szapora lehelete fülét nyaldossa. Ritmusuk felgyorsul, már egyikőjük sem bírja, de hajtja őket a megkönnyebbülés vágya. Szép és fájdalmas is ez egyszerre. Jared vad lökésekkel próbál szabadulni ágyékában lüktető fájdalomtól. Őrülten kapaszkodik Jade kezébe, és hangos sóhaj, mely édesen cseng, hagyja el rózsaszín ajkait, amint kéje hullámokban tűnik el a lány izzó testében, a vért pedig teljesen kiszorítja ujjaiból, amik elfehérednek. Kiveri a víz, Jade pedig felnyög, s kinyitja szemét, elnézi Jared arcát, aki néhány pillanatig azt is elfelejthette, hol is van igazából. Édesen pislog vissza rá, aztán elengedi kezét, s homlokon csókolja.

Jade mosolyog, mert csodás ez az egész dolog. Belenéz a fiú szemeibe, érzi egész testét ami ránehezül, de ez nem teher, boldogságot okoz. Jared csókot lehel szájára és legördül róla. Megfogja kezét, s megszorítja ugyanúgy ahogyan közben is tett, a lányon borzongás fut végig, hiszen azonnal az elmúlt pillanatok emlékei futnak végig agyán ettől az érintéstől. Egymás mellett fekszenek, oldaluk összesimul, ujjaik egybefonódnak. Nem hallanak mást, csak a másik lélegzetét, mely izgató. Jade szíve zakatol, képtelen megnyugodni, pedig próbál parancsolni magának. A fiú is érzi ezt, elengedi a kezét és oldalra fordul, átfogja derekát és közelebb vonja magához, lábait behajlítja, mert lelógnak, de így a lány combjaira helyezheti a sajátjait.
-Ugye… nem fájt? –kérdezi suttogva, lehelete simogatja Jade fülét, és arcának puha bőrét. Nem szól csak megingatja fejét. –A… Akkor az jó… nagyon örülök.
-Csak egy kicsit.
-Fájt? Én nem akartam! Mégsem volt jó? –búsan felsóhajt. –Bocsánat.
-D… De jó volt… azt hiszem… mert én még… de… azt hiszem… nagyon jó volt. –suttogja és megsimogatja Jared karját, ami erősen tartja őt. –Én nem tudtam, hogy ilyen.
-Hát… igen. –mondja a fiú lágyan, majd arcát Jade nyakába fúrja. Ismét hallgatnak, hosszú percekig, élvezik a másik közelségét, testének melegét. Jared behunyja szemét, fáradt, de nem akar elaludni. Eszébe villan egy mondat. „Szeretem Sandyt!”. Újra és újra ismétlődik ez a két szó, aztán még több gondolattódul agyába. Mi a fenét csinált? Képes volt megtenni újra és újra? Először Jensen, aztán Jade? Mi történik vele? Ő csak egy unalmas srác és semmi több! Nem akar megváltozni, jó neki így… De most… Nem is akart ettől a lánytól semmit sem, de most itt fekszik a karjaiban. Miért tette? Mert Jade arra kérte? Nem is kérte, csak kicsúszott a száján. Nem is ismerik egymást. Baromság ez az egész. Mi lesz reggel? Mi lenne, hazamegy és kész. Hagyja itt a lányt szó nélkül? Mégis megtörtént! Mégis ő volt az első… Na és. Na és? Vajon mit gondolhat most Jade, aki édesen simogatja a karját még mindig? Kérdezze meg? Miért? Mit érdekli, hazamegy és kész. Ha már Jensennel nem beszélhetett rendesen. És Jensen… az ő kalandjuk annyiban marad? Túl jó volt, túl szép és túl izgalmas. Új volt az egész és nem bánt meg semmit sem. Talán még többet szeretne ebből az ismeretlen, új világból amit egymásnak adtak. De hát nem meleg! Vagy mégis? Itt fekszik egy igen formás, csinos lánnyal és ő Jensenre gondol és azokra a csodás pillanatokra? Ez kész elmebaj. És míg el nem felejti, ott villog a „Szeretem Sandyt!” felirat is az agyában. Nagy, piros, neonkép! Valóban szereti? Vagy csak magával akarja elhitetni, hogy szereti? Olyan zavaros ez az egész. Talán ha felhívná Sandyt. De éppen most jut ez az eszébe? És ha fal is hívná, mit mond neki? Hogy találkozzanak? És? Már szakítottak néhányszor, de azok nem ilyenek voltak, ez most más. Felsóhajt és a lány felé fordítja fejét. Jade csukott szemmel élvezi a csendet, s ahogy testük összesimul. Még lágyabban simogatja a karját. Jared elnézi. Szép lány. Bájos, naiv, sokat fecseg, de ez mind kedves benne. Ő is ugyanilyen nagy dumás. Ebben egyeznek. És ki tudja még miben? Olvasta a könyveit, ismeri mindegyiket. Ez is közös téma. Talán ha jobban megismerné, még ki is alakulhat valami kettejük között. De szerethet mást, mint Sandy? És mi lesz így a terveivel? Más lánnyal valósítsa meg őket? Kizárt! Mi van, ha felhívja volt menyasszonyát és az ismét visszafogadja majd, mint mindig! Egy próbát megér. De tudja, ha ez így is lenne, Sandy nem fog megváltozni. Marad minden a régiben. Arra pedig képtelen… A folytonos viták nem érnek annyit… Hiába szereti őt. Beszívja a levegőt és nagyon lassan fújja ki. Megpuszilja Jade arcát, aki erre csak halványan elmosolyodik és megáll keze karján, kinyitja szemét, ráfigyel. Hosszan nézik egymást, majd Jared szájon csókolja lágyan.
-Jól vagy? –kérdezi édesen.
-Jól. –susog a lány. –Tényleg jól, mert…
-Örülök.
-Én is örülök… csak azon járt az agyam, hogy mi ketten most tényleg ezt csináltuk, és…
-Sss… -csitítja Jared és inkább ismét megcsókolja, mert ha nem tapasztja be ajkait, beszélne. És most nincs kedve hallgatni. Elég ha a fejében lévő gondolatok zúgnak. Hosszan csókolják egymást, majd ajkaik eltávolodnak. Orruk hegye összeér, ez pedig jól esik nekik. Jade átfogja a fiú derekát felé fordulva. Becsukja szemét.
-Jade?
-Igen?
-Elmondhatom én, hogy mire gondolok?
-Azt hiszem tudom. Ha valaki ilyen nagyokat sóhajtozik… -kinyitja szemét. –Biztosan a menyasszonyodra … én is rá gondolnék most… Igaz, én inkább a vőlegényemre, de…
-Szerinted ez baj?
-Hogy én a vőlegényemre gondolnék?
-Nem… hanem a… a… volt menyasszonyomra gondolok, és arra, hogy szeretem, miközben itt vagyok veled.
-Nem baj.
-Nem? Miért nem?
-Mert szereted. –s Jared szemébe néz. –Ez nagyon szép dolog, és olyan jó, hogy…
-És nem zavar téged?
-Zavar, de akkor is azt gondolom, hogy…
-Fura lány vagy.
-Nem vagyok az, csak egy komplett idióta… azt hiszem… sőt biztos!
-Tetszik, hogy ilyen vagy!
-Tényleg?
-Igen! –megsimogatja Jade arcát. –Más lány, már rég itt hagyott volna ezért.
-Nem hiszem, mert ez az én házam, tehát neked kell menned.
-Menjek?
-Ne! Maradj! Szeretném, ha maradnál. Annyira izgalmas, hogy egy fiú fekszik az ágyamban. Jó érzés, de kicsit… nagyon fura… én még…
-Szeretnéd, ha… ha… máskor is itt feküdnék?
-Ezt nem értem. –összeráncolja homlokát. –Feküdnél velem, itt? Tényleg?
-Hát… hogy… nem is tudom… ha… ha… máskor is jönnék…
-Hozzám?
-Hozzád. –bólogat. –Ha te meg én… nem is tudom… csak úgy… szóval… nem baj, ha én most a barátod lennék?
-Jó lenne, ha a barátom lennél. Még nem voltak fiú barátaim.
-Én nem úgy gondoltam… hanem, hogy… mit szólnál ahhoz, ha járnánk?
-Micsoda? Nem! –kiált megsüketítve a fiút.
-Nem? –pislog értetlenül.
-Nem! Mert velem nem jár senki sem. És te nem vagy olyan srác, aki velem járna! Te jóképű vagy, és hozzád egy szép lány illik! A mennyasszonyod is szép lehetett! Biztosan! Én… nem… én egyáltalán nem vagyok szép, és… és… nem… unalmas vagyok!
-Jade, csak egy picit hallgass most!
-Nem, mert…
-Szép vagy.
-Azért mondod, hogy ne kelljen az igazat mondanod!
-Az igazat mondom. Jade, nekem tetszel.
-Azt a lányt szereted.
-Talán… talán nem tetszem neked? Vagy… vagy… mégsem volt jó? A fenébe! Én vagyok a marha… -sóhajt. –Azért nem akarsz járni velem, mert őszinte voltam veled most… ok… értem… akkor az volna a legjobb, ha most mennék. –megmozdul, elengedi Jade derekát.
-Várj!
-Várjak? –néz a lányra, aki mondani szeretne valamit, de nem tudja, hogy ilyenkor mit is kell igazán. Röpködnek a mondatok a fejében. Az egyiket talán el kellene kapnia.
-Komolyan azt szeretnéd, hogy… te meg én… szóval… mi, amibe te és én tartozik… Jade és Keith… ketten… nem egy, hanem kettő… egy fiú meg egy lány…
-Jade, jól hallottad. Tetszel, és ha már itt vagyok veled… így alakult az életem… nincs csak egy ex-menyasszonyom, miért ne járhatnánk? Csak mi ketten. –mosolyog, aztán ismét megöleli a lányt. –Nagyon hülyén hangzik?
-Öh… én nem tudom, hogyan kell járni… vagyis igen, mert van két lábam, és a szónak abban az értelmében, hogy az ember két lábon állva jár… -Jared szája elé teszi kezét.
-Jade, pszt… pontosan tudod milyen, ha két ember jár, már leírtad.
-Mmmmmmm… -dünnyög a lány. – Mmm mmmmm… Mmmmmmm…
-Ugyanolyan, csak éppen most te vagy a főszereplő és én. –suttog, aztán elveszi kezét a lány szájától, aki nagy levegőt vesz hogy beszéljen, ám Jared azonnal ajkaiba csókol, így folytja belé a szót. Miért is ne járhatnának? Fura volt ezt kimondani, és meg is lepődött magán, de mi van, ha ez a megoldás arra, hogy elfelejtse Sandyt? Miért is ne járna Jadel? De… ha ez így lesz és egy új kapcsolatba kezd, nem ártana, ha nem Keithként tenné… Magához öleli a lányt. Jobb, ha most bevall mindent.
-Jade! Valamit el kell mondanom neked!
-Én tudtam, hogy nem gondolod komolyan! Annyira tudtam! Mondtam, hogy velem nem járna egy ilyen srác, még két lábon sem, sőt… sehogyan sem… vagy… te jó ég! Nem is igaz, hogy szakítottál azzal a lánnyal! Te megcsaltad! Velem! NEE! Most én vagyok a harmadik? Nem akarok harmadik lenni! Igazság szerint utálom a hármas számot…
-Jade, ne kezd megint. Csak beszélni szeretnék veled valamiről! Rendben? Egy fontos dologról… csak kérlek, hogy… hogy ne ájulj el…
-Akkor… akkor te most tényleg meleg vagy, és van menyasszonyod? Tudtam! De miért van nálad a lány gyűrűje? Csak mese volt az, hogy szakítottatok és most akarod elmondani nekem… és közben meg egy fiúba vagy szerelmes, de azt a lányt is szereted, és…
-És mi van, ha tényleg ezt akarom mondani?
-NEEEE! Hú, ez olyan… olyan… WOW! Tényleg? Kitaláltam?
-Nem.
-Nem? Hát… ha nem… akkor megint hülyeségeket beszéltem, és most totál kattantnak hiszel… jobban mint eddig.
-Csak sokat beszélsz… és tényleg hülyeségeket.
-Ha valaki úgy kezd egy mondatot, hogy „valamit el kell mondanom neked” akkor vagy azt akarja mondani, hogy meleg, vagy házas, vagy van valakije… esetleg azt, hogy terhes és… jaj ne… te biztosan nem vagy terhes, de én! NEM! –kiált fel, ledobja magáról a fiú karját és felpattan mellőle, aztán pillanatok alatt eltűnik a fürdőszoba ajtó mögött. Jared nem érti ezt. Mi ütött a lányba? Felül, hátrafogja haját, aztán sóhajt egy nagyot. Nem egyszerű Jade lelkivilága, az már egyszer biztos. Igaz, neki tetszik ez a folytonos csicsergés, csak néha tényleg fárasztó. Megfogja a vékony takarót, mely az ágy mellett hever a szőnyegen, és dereka köré csavarja, aztán az ajtóhoz megy. Bekopog.
-Jade? –de nem kap választ. –Minden rendben? –ám még mindig semmi. Fülét az ajtóra tapasztja. Vízzúgás. Nagyon halkan mellette, pedig hallja ahogy a lány szipogva sír. Elfordítja a kilincset, de az ajtó kulcsra zárva.
-Mi a baj? Megbántottalak? Jade! Nyisd ki az ajtót! Kérlek!
-Nem! –hangzik a válasz.
-Miért nem? Mit csináltam? Nem akartalak megijeszteni… és csak beszélgetni akartam veled! Nem vagy 3.! Tényleg nem! –mondja. –Beengedsz?
-Ki vagyok borulva. -beszél a lány. –Nagyon-nagyon! Teljesen! –szipog.
-Segíteni szeretnék. De ahhoz vagy engedj be, vagy gyere ki!
-Nem!
-Jade! Ne csináld! Most mi van? –kérdezi, de nincs válasz, csak a vízzúgás erősödik fel. Megingatja fejét és az ajtónak dől. Próbálja végiggondolni mi rosszat tett, vagy mondott… Az az egy mondat… rossz kezdés volt, de valahogy meg kell tudnia, hogy ő nem Keith… Ám ha kiderül, egy biztos, Jade ott hal szörnyet. Biztosan jó ötlet ez? Mi a fenének ment bele? Jensen hülye ötlete volt, hogy ne legyen saját maga… És ha már itt tartunk, hol lehetnek ennyi ideig? Biztosan nem egy vacsorára tűntek el az éjszakában. Jensen bemutatja a hálószobáját Angelnek… Milyen jó is volt… Ketten… Ez tiszta őrület. Itt áll Jade fürdőjének ajtajában, egy szál takaróban, és ő komolyan azon gondolkozik, hogy milyen csodálatos volt Jensennel… Még a végén igaza lesz Jadenek abban, hogy meleg… Egy fenéket az! Kizárt! Ha egyszer kimászik ebből az egészből… De lehet feledni azt, ahogy Jensen hozzáért… ahogy szerette a testét… És tessék, már megint itt tartunk. Inkább kopog.
-Jade! Nyisd ki! Megijesztesz!
-Mert? –oltódik fel a villany, és Angel áll a hálószoba küszöbén. Mögötte Jensen. –Te mit csinálsz itt? Így? –kérdezi. Belép és összeráncolja homlokát, majd az ágyra néz, ami arról árulkodik, hogy nem csak alvás céljából használták. Egy apró barnás folt is ott díszeleg a közepén. Angel Mosolyra húzza száját, aztán Jaredhez szalad és a nyakába ugrik.
-Végre! –kiált. –El sem hiszem! Mondtam már, hogy szeretlek? –és megpuszilgatja a fiú arcát.
-Woohoo! –kiált Jensen. –Beavatnátok engem is ebbe a nagy szerelembe? Kezdem furán érezni magam.
-Megtörtént! –mondja Angel és elengedi a fiút, aki idétlen mosolyt vág erre és megvakarja fejét.
-Ah! –bólogat Jensen. –És ez neked ennyire jó? De… mi is?
-Mi-mi! Jade még nem volt fiúval, de a barátod elintézte, hogy legyen! És most… boldog vagyok! Na és mesélj! –fordul Jared felé, aki még mindig ugyanolyan arcot vág. –Mi volt?
-Ezt én is szeretném hallani. –mondja Jensen vigyorogva, összeteszi karjait.
-Öh… mit kellene mesélnem?
-Az egészet! Az elejétől! –türelmetlenkedik Angel.
-Hát… mi csak… öh… ez így most… fontos?
-Fontos! –kiált Angel és végignéz a fiún. –Szerencsés egy lány az én nővérkém! Hm… De milyen szerencsés! –simogatja a fiú mellét.
-Én is itt vagyok. –mondja Jensen. –De… Szerintem is szerencsés. –néz Jaredre, aki kezd fülig elpirulni. Barátja szájából, ez bóknak hangzott.
-Ok! Most engem akartok teljesen zavarba hozni? Köszi, megvolt! Mi csak… itt voltunk. Nem is tudom… az én hibám.
-Hiba? –kérdezi Angel. –Nem! A legjobb dolog ami ebben a szobában történt! Pasi szag van! Végre!
-Angel? –hallatszik ki ekkor a fürdőből, majd lassan nyílik az ajtó és Jade kandikál ki a résen. Megfogja húga karját és berántja, majd ismét kulcsra zárja az ajtót és nekidől. Angel széles mosolyt vág.
-Huncutkodunk nővérkém? Végre!
-N… Nem… -és összébb húzza magán köntösét. –Baj van!
-Dehogy van baj! Te lefeküdtél azzal a helyes sráccal, aki kint áll az ajtó előtt… És ha látnád… Ah… meghalok olyan szép a test… Csak az a fránya takaró a derekán…
-Én… én tényleg lefeküdtem vele!
-Helyes! –és megöleli testvérét. –Na és? Mesélj! Tudni akarok mindent. Isten a pasi! Hmm és még az illata is rajtad.
-De…de… én most… terhes vagyok! Tuti!
-Mi van?
-Csak úgy megtörtént!
-Ez általában így van Jade! Megtörténik!
-De… én egy buta liba vagyok! Nem gondolkoztam és Keith sem gondolkozott… csak úgy. Érted? De mindig gondolkozni kell! Mindig! Terhes vagyok! Mert… mert… tudod… szóval… mint a filmekben! Olyan volt és jó… vagyis nem tudom hogy tényleg jó… de jó… nagyon… és Keith annyira édes volt és nagyon vigyázott és nem is fájt igazán… Én meg… tuti béna voltam. Mert nem tudom mit is kell csinálni! De nem mondta! Csak tudom, hogy az voltam…. Megláttam azt is… Úristen! Kiakadtam egy kicsit arra… Nem mertem odanézni… Annyira vicces volt amikor… szóval tudod…
-Nyugi Jade!
-Nem! Mert aztán azt mondta járjunk!
-Ez remek! Óh! Ez a srác tényleg édes!
-De most össze vagyok zavarodva! Lehet, hogy nem is szakított a menyasszonyával, vagy nem is hetero… meleg!
-Jade!
-Nem akarok 3. lenni! De most nem is ez a baj, hanem hogy nem gondolkoztunk!
-Hagyd ezt abba!
-Ilyenkor muszáj!
-Jade csak egy kicsit nyugodj meg. A srác azt szeretné, hogy járjatok ez pedig olyan romantikus. És utána mondta ezt?
-Utána. Én hülye elmondtam neki, hogy soha senkivel még… Biztosan azt gondolta lúzer vagyok, adjunk esélyt a csajnak, legyen egy jó napja…
-Biztosan nem!
-Szánjuk meg szegényt! De ha így volt, tök mindegy, mert terhes vagyok!
-Miért is? Már rögtön? Mocorog is?
-Ne legyél már ilyen!
-Azt akarod kinyögni, hogy nem használtatok semmit, igaz?
-A… azt… honnan tudod?
-Ne aggódj! Nálam van esemény utáni. Nyugi!
-Nem tudok megnyugodni!
-Próbáld meg és menj ki hozzá. Szegény srác. Ráijesztettél!
-Nem akartam! Csak ki vagyok készülve!
-Pedig inkább hozzá kellene bújnod és persze járni fogtok! Nincs vita!
-Én nem tudok… csak… két lábon. Néha még úgysem!
-Jade!
-Most mit csináljak?
-Semmit, kapsz egy pirulát és kész!
-Ennyi?
-Ennyi. És most gyere!
-Maradok!
-Jade.
-Megijedtem! Maradok! Nem tudom még meddig! Majd hozz reggelit… meg ebédet… -sóhajt. –Majd anyu főz.
-Anyu?
-Ja… igen… elfelejtettem, hogy ő is itt van! Hallotta! Biztosan hallotta!
-Anyu itt van?
-Ő mindig mindent lát és hall! Mi van a nézett? Ha felszerelt valami kamerát ide és figyelt?
-Jade! Anyu idejött? –rángatja meg testvérét.
-Ide… Lent van.
-Nem! Mi a fenét keres itt?
-Vőlegényt… vagyis… neked tud valakit!
-Mi?
-Nem tudom! Én nem tudok semmit!
-Miért nem szólt, hogy jön? Akkor el sem jövök!
-Most nem mehetsz el! Megőrülök vele! Keith is azért maradt, mert én kértem, hogy ne hagyjon vele kettesben!
-És maradt… szerencsére. Anyu találkozott vele?
-Megtapogatta és ezen kiakadt!
-Elhiszem… De most legalább leszáll rólad! Csak most… miért szállt rám? Milyen vőlegény?
-Honnan tudjam? Nem mondta meg!
-Kell a fenének egy olyan pasi, amit ő akar rám sózni! –mondja. –Ok Jade, most gyere! –megfogja kezét, de nővére kirántja az övéből.
-Nem! Mondtam, hogy maradok!
-Ugyan már!
-Ott van Jensen is… ugye? Jensen Ackles az én hálószobámban! Ez… ez borzasztó! Vagyis nem… Jensen nálam! Minden lány ezt szeretné! Olyan… olyan helyes! Uramisten, itt van Jensen! –szívére teszi kezét. –Mindjárt elájulok!
-Ne tedd!
-És milyen volt a vacsora? Vele lenni… A húgom és ő!
-Beszélgettünk.
-Tud beszélgetni? Tökéletes!
-Aha…
-Tényleg az! Magas, helyes, jóképű, csinos, fekve csinálja, és beszélgetni is tud! Egyszerűen TÖKÉLETES!
-Jade! Mi lenne, ha Keithről mondanád ezt?
-De ő Keith!
-És?
-Nem Jensen!
-Ez igaz, de…
-Ő is magas… nagyon magas! Helyes, jóképű, azt hiszem ő is fekve csinálja… úgy csináltuk… -pirul. –Beszélni is tud… sőt azt a… a… micsodát is láttam a lába között… juj… de… nem Jensen Ackles!
-Mi a különbség? Világosíts fel! Pasi, pasi!
-Jensen… Ez a különbség!
-A neve?
-Igen! És az, hogy… Jensen!
-Jade, neked tényleg elmentek otthonról. Keith pontosan olyan mint Jensen.
-Aki most éppen a hálószobámban van… WOW! De nem megyek ki! Ha meglát… megint a tegnap jut eszébe! Azt mondta, hogy utál, mi?
-Miért is? Mert béna voltál és kuka?
-Tudtam! Utál!
-Nem!
-Ne tagadd!
-Nem tagadok semmit sem. Tudod mit? Gondolj amit akarsz!
-Látni sem bír!
-Igen! Ki nem állhat és feláll a szőr a hátán, ha meglát. –beszél gúnyosan Angel.
-Tudtam… -sóhajt nővére. –Maradok.
-Csinálja mit akarsz! –kiált és kimegy a fürdőből. Becsapja az ajtót maga mögött. A két fiú ráfigyel. –Azt hiszem nem csak a szüzességét vetted el, hanem azt a maradék eszét is. –jelenti ki Jared szemébe nézve. –Gratulálok! Meghülyít engem is!
-Mi a baj? –kérdezi a fiú halkan?
-Megoldottam. Nincsen semmi baj… vagy mégis! Hogy itt van az anyám! Én hazamegyek! Vissza NY-ba. –jelenti ki, aztán Jensenre néz. –Remélem nem ismered meg őt. Agyrém! Szó szerint!
-Imádom a rémeket! –mosolyog. –Szakmai ártalom.
-Aha… te is kezdesz… -és fejére mutat. –Nem tudtam, hogy a nővérem állapota ragályos. Ok… akkor most… keresek valamit… -sóhajt. –Jadenek szüksége van rá… És… maradjatok itt, ha nem akartok összefutni az anyámmal. Csodálom, hogy eddig nem jelent meg. Igaz, ha alszik, akkor alszik. –beszél. –Mindjárt jövök. –s megsimogatja Jensen arcát, aki rámosolyog és ő is viszont, majd kisétál a szobából maga után behajtva az ajtaját. A két fiú egymásra néz. Eddig szótlanul várták, hogy Angel kilépjen a fürdőből. Csak egymás tekintetét keresték minduntalan. Jensen közelebb lép, barátja pedig követi minden mozdulatát.
-Akkor… jó éjszakád volt… -súgja Jensen. –Örülök, hogy nem Sandyn törted a fejed és tanultál abból, amit mondtam…
-Végig Sandy és te jártál az eszemben. Beszélnünk kell! Mondtam, hogy én megvárlak…
-Szerintem túltárgyaltuk a Sandy ügyet. Vége van haver. Lépj túl rajta!
-Az villog az agyamban, hogy szeretem. Hatalmas betűkkel! De közben itt vagyok Jadel, aki egy rendes csaj, még ha kicsit fura is, de tetszik. Azt mondtam neki, hogy járjunk…
-Az jó! –és megpaskolja barátja karját. –Majd elfelejted Sandyt, meg azt, hogy szereted! Elmúlik!
-De ha még így is van, ott van a mi ügyünk. Te meg én! Lefekszem egy lánnyal, aztán meg arra gondolok, hogy milyen jó volt veled? Szerinted ez normális? Figyelj haver, én már nem tudom mi a jó, vagy mi nem, de ami történt kettőnkkel… -és lejjebb veszi hangját, suttog. –Nem is tudom mihez hasonlítani. Egészen más volt minden… nem vagyok homokos… csak… valahogyan… érdekelsz! De csak te! Másik fickóra biztos nem gondolnék így… Kezdek becsavarodni! A „Szeretem Sandyt” felirat, a „jó volt veled” és „járjunk Jade” kicsit sok nekem! Érted? És ezt most itt beszélnénk meg? A francba!
-Én is gondoltam rád. –súgja Jensen. –Szerinted én rögtön elfelejtem, amit ketten éltünk át? Nem. Csak… próbáltam nem figyelni arra a tényre, hogy… megtörtént. Barátok vagyunk. A legjobb barátok. Túl kellene lépnünk ezen. Megbeszéltük már…
-M… Meg… De… akkor sem normális, ha egy csinos lánnyal vagyok és rád gondolok, nem? Főleg ha még fiúval sem volt, és én voltam az első…
-És ezért büszke vagyok rád. –mosolyodik el Jensen.
-Figyelj, nem tudom mi van, de jó lenne ezt átgondolni. Mi ez az egész? Indult azzal, hogy megcsókoltál, aztán folytatódott! Ki kellett volna borulnom, de nem ez történt. Egészen más! Én a lányokat szeretem… Akkor még menyasszonyom volt… nem hordtam magamnál a gyűrűjét. Mi a fene van velünk? Úgy beszélek most is erről, mint akinek természetes az, ha két pasi együtt tölti az idejét… és kocsikról beszél!
-Beszélhetünk arról is!
-Jensen, megőrjít, hogy ilyen nyugodt vagy!
-Az vagyok, mert nem tudok mit tenni az ellen, ami történik. Szerinted én nem rágom magam ugyanezeken a kérdéseken? Itt van Angel… és micsoda nő, Istenem! Vágyok rá, ki ne akarná ágyba vinni, sőt a mai randink is jól sikerült! Beszélgettünk, nevettünk, még táncoltunk is. Szórakoztunk és élveztem… talán még lehet belőle valami, de mindig bevillantál a képbe! Kiborított! Miért?
-Jó volna, ha tudnánk a választ. Nem gondolod? Ezek nem mi vagyunk!
-Vagy mégis?
-Nem! Ez nem én vagyok… ez valaki más! Adj választ a miértre…
-Ha tudnám, akkor megmondanám. –sóhajt és elnézi a fiút. Karjai pedig maguktól emelkednek fel. Ujjai Jared mellére tévednek. Végigsimítják puha barna bőrét egészen a köldökéig, az apró szőrszálakba túrnak, majd lassan visszatérnek mellkasához, időznek itt pár pillanatot, és tovább siklanak arcára. Jared lefogja kezeit. Mélyen egymás szemébe néznek.
-Tiszta hülyék vagyunk. –súgja és elengedi Jensent, aki tovább kalandozik bőrén. Beleborzong az ujjbegyek érintésébe. Végigsimítják nyakát, vállát, karját, aztán kezeik összekulcsolódnak.
-Lehet… de jól esik. –beszél Jensen rekedten, testük pedig összesimul. Jared meztelen bőréhez ér barátja ingének anyaga, és ez izgatóbb, mint az érintése. Hátrahúzza kezeiket, aztán évődve csókol bele Jensen meggyvörös, duzzadt ajkaiba.
-Érdekel még a miért? –lehel Jensen forrón szájába.
-Nem. –és megint összeforr ajkuk. Nyelvük összetalálkozik, átölelik egymást nedvesen. Elbódulnak a másik édes zamatától, illatától. Jensen elengedi Jared kezét és ujjaival végigsimogatja oldalát. Érzi, ahogy barátja testén az apró szőrszálak megemelkednek és teste megremeg, de ekkor Jared hirtelen eltolja magától, elfordul tőle, mert ha nem teszi, képtelen megállni. Így is képtelen uralni izgalmát. Mély levegőket vesz, talán megnyugszik. Jensen hátához ér, de ellép.
-Jobb ha… ha ezt most nem folytatjuk. –suttog. –Elég. –nyögi ki, nem túl meggyőzően. Barátja mögé lép, de nem tesz semmit sem. Jared szájába harap, hisz érzi minden egyes lélegzetvételét. Nem kell hozzáérnie, így is a meleg, nedves lehelete hátát nyaldossa, s beleőrül, úgy kívánja az együttlét minden pillanatát. Megfeszül egész teste, így próbál ellenállni annak a csábításnak, hogy megforduljon. Szinte már fáj a tartózkodás. Hajába túr idegesen. Képtelen másra figyelni, csak Jensen izgatott lélegzetvételét érzi bőrén. Ki-be… Ki-be… Ki… nem bírja tovább, megőrül ha nem érhet hozzá. Megfordul, magához rántja szeretőjét és olyan erővel tapad ajkaira, ami fájdalmat okoz neki. Szája közé szorítja Jensen ajkait, aki levegőt is képtelen venni. Megfogja Jared fejét és eltolja magától.
-Mit csinálsz? –néz barátja elködösült szemébe. –Hé! Kis mohó…
-Kívánlak! –remeg és száját keresi. Ismét összetapadnak. Jensen a fürdő melletti falhoz préselődik, barátja betakarja egész testéve, mely külön élvezet.

-Itt vagyo… -hajtja be akkor az ajtót Angel, de megdermed, mert amit lát azt képtelen felfogni. Torkán akad a szó a vadul csókolózó fiúk láttán, akik észre sem vették őt. Szeme óriásira nyílik. Agya nem képes felfogni azt, amit lát, pedig nagyon is világos. Kihátrál a szobából, majd a folyosó falának dől. Szíve kalapál. Ez a legképtelenebb dolog, amit valaha is látott, de mégis valóság! Szája elé teszi kezét és lopva a szobába kukkant. Jared barátja ingét hámozza le, miközben Jensen segít neki, de egy pillanatra sem vállnak szét izzó ajkaik. Angel megint a falnak dől. Most mi a fene van? Amit lát, az csak egy rossz álom talán, nincs is itt. Visszament a szobájába és ott ragadt. Alszik, ez pedig egy álom. De nem lehet az! Látta és hallja is. Ha ezt valaki meséli teljesen hülyének gondolná. Két ilyen pasi… két pasi, akik a nővére szobájában… Ez nem lehet igaz! Csak vicc! Csak most nem tud nevetni. Kizárt, hogy ez a két srác együtt… A fenébe is, hallja! Kíváncsi is, de nem mer odanézni. Vagy mégis? Az ajtófélfához simul és beles a szobába, de rögtön visszasimul a folyosó falához. Ha most azt látta amit látott… Szája elé teszi kezét. A két fiú éppen azt csinálja, amit éppen ő tett Jensennel… Csak itt most nagyon úgy tűnik, hogy a tegnapi hálótársa vette át az ő helyét. Hallja a kéjes sóhajokat, a lihegést, ahogy Jensen feje a falhoz koppan. Mi a franc ütött ezekbe? Lehet, hogy nem is bírják a lányokat, csak néha szórakozásból? De akkor Jared mi a fenét keresett eddig Jade ágyában? Úristen, szegény nővére! Vagy ennyire süket, vagy hallja és már elájult a fürdőben… Az is lehet, hogy annyira ki van, készülve, hogy el van a kis világában, hogy semmit sem érzékel odabent csak a saját gondolatait. De ő mit csináljon? És most nincs több randi se más Jensennel? Pedig olyan helyes srác! Nem lehet, hogy Jared csak úgy „lecsapja” a kezéről! Az is lehet, hogy régen járnak titokban? Akkor miért mesélt Jensen a barátja volt menyasszonyáról… Mi történik itt? Az is lehet, hogy csakúgy egymásnak estek? Itt! Most! És ennyi! De hogy jött ez az őrült gondolat nekik? Hallhatóan és láthatóan nagyon jól érzik magukat egymással. Nem ez lehet az első eset. Két begerjedt pasi Jade hálószobájában, akik egymásnak estek. Nem rossz! De ez a szoba túl sokat látott már az éjjel… Elég lesz… Beszívja a levegőt és összeszorítja száját. Nem lehet azt mondani, hogy nem izgató a dolog, sőt… Nagyon is az… Két ilyen srác… Jól egymásra találtak. Bár jobban tetszene neki, ha őt találták volna meg, együtt… Nem is lenne rossz ötlet! Odalibben és folytathatnák hármasban! Na ez az a dolog ami még sohasem fordult meg a fejében… De… Itt a nagy alkalom. Megrázza fejét. Még egy ilyen gondolat és képes, megteszi, ismerve önmagát. Szereti az újdonságokat! A hangok pedig csalogatják őt, alig tudja visszatartani lábait. De marad! Mert ez a dolog nem normális! Nem lehet normális! Két jóképű, egészséges, helyes fiatal srác éppen a nővére szobájában szeretkezik… egymással… neki pedig tetszik ez és izgatónak találja? Teljesen elment az esze? Oda kellene mennie, és elmondani őket mindennek, majd elküldeni őket a fenébe… De nem, ő itt lapít a fal mellett, és szinte élvezi ezt a perverz helyzetet, sőt még mégjobban érdekli. Ismét bekukkant. Jensen a falhoz préselődik, ám homloka már Jared tenyerében, aki a nagy hevességben rájött, hogy ha barátja homlokához teszi kezét, nem koppan a falba… A másik keze pedig… Nos, igen… ő is elidőzött ott tegnap és Jensen ugyanígy élvezte. Nagyot nyel. Akárhogyan is, két ilyen srác jól mutat így… Jared teste… álom, Jade egy hatalmas mázlista és most már Jensen is… Visszasimul a falhoz és vár, a hangok felerősödnek, majd vége és csak a gyönyör utáni levegőért kapkodnak már. Most akár el is indulhatna. Vagy tegye meg azt a szívességet, hogy megvárja, míg rendbe kapják magukat és rájönnek, hogy a lehető legdurvább helyen voltak képesek egymáséi lenni. Nagyon lassan elindul szobája felé, mintha onnan jönne ki. Megáll az ajtóban. Le kell küzdenie csodálkozását, sőt a vágyát is. Mert izgalmas és buja. Egy kép ugrik be szeme előtt ahogy egy pillanatra behunyja. Ott van ő is a két fiú között, akár egy mozifilm. Libabőrös lesz ettől. Nem szabad! Nyugalom! Mély levegőket vesz. Le kell higgadnia! Ami most történik vele, ugyanúgy nem normális, ahogy a két srác „szerelme” sem. De akkor sem látott még ilyen izgató dolgot, pedig sohasem érzett késztetést arra, hogy melegpornót nézzen. Most megkapta az első sokkot, és jó! Pedig a pasik sohasem lehetnek olyan szexisek, mint két lány… vagyis ezt gondolta eddig… Tévedett. Ez a két srác, nagyon is az! Mégis, ideje összekapnia magát és nagyon gyorsan elfelejtenie ezt az egész dolgot, ami beteges. Igazi kapcsolat nem lehet két azonos nemű között. Az a helyes, amit ő és Jensen tett tegnap… És milyen jó is volt az az éjszaka. Mit csinálna más ebben a helyzetben? De kit érdekelnek mások? Elindul. Füle mögé teszi hajtincseit. Elég időt kaptak, hogy magukhoz térjenek. Ám a hálószoba ajtajához érve mégis a falhoz simul. Nem olyan egyszerű ez… Tévedett…
-Ez volt a legnagyobb őrültség amit valaha is tettem. –suttog Jared, Angel minden szavát hallja. Bekukkant, Jensen próbálja összekapni magát, miközben barátja az ablakhoz lép és kinéz rajta. A lány elérkezettnek látja az időt, hogy végre belépjen. Most, hogy mindketten magukra kapták a cuccaikat… Próbálja megfeszíteni arcát, hogy semmit ne érzékeljenek. Pedig olyan szívesen megmondaná, hogy: „srácok, ez igen! Még egy kört? De akkor ne hagyjatok ki engem se!”
Megáll az ajtóban és a két fiú rögtön ráfigyel. Jared fülig elpirul és inkább megint kifelé bámul, míg Jensen gyorsan megtörli izzadt homlokát. Angel felsóhajt, aztán mosolyt csal arcára. Persze végigpillant tegnapi hálótársán akiről ordít mit csinált az előbb. Arról már nem is beszélve, hogy a szoba csakúgy árasztja a tesztoszteront és a férfi szagot. Már ebbe beleszédül. Csak néhány lépés a fürdő ajtaja, addig muszáj úgy eljutnia, hogy nem ugrik rá egyikre sem.
-Öh… Milyen meleg van?! –teszi fel a költői kérdést. Persze finom célzás ez a részéről, de hát a két fiú honnan is tudná, hogy végignézte az együttlétüket. Jensen lehajtja fejét, míg barátja csak bólogat, s ráfigyel.
-Az. –mondja Jared. –Túl meleg. –állapítja meg. Angel tudja, ez célzás, de úgy kell tennie, mintha fogalma sem lenne.
-Srácok, ablakot kellene nyitni… Bár… csak legyen itt pasi szag! –mosolyog. –Jadenek szüksége van rá. És két srác itt! Tetszik. Remélem jók voltatok, míg kerestem valami megoldást a nővérem problémájára?! –erre csak mindketten szúrós pillantást vetnek rá. –Mi az?
-Semmi. –jegyzi meg csendesen Jensen.
-Mi az?
-Mondom semmi… De én jobb, ha most… lelépek.
-Mi? –ráncolja homlokát Angel. –Elmész?
-Úgy volt, hogy egy randi…
-Értem, tehát ennyi!
-Nem, ezt nem mondtam, de most… -sóhajt és elindul a lány felé. –Szeretnék egyedül lenni. –megáll előtte.
-Ok! Akkor tisztázzuk a dolgokat… -néz fel a fiú megviselt arcára. –Beszélünk még?
-Szeretnéd?
-Ha azt mondom, nem, akkor kilépsz azon az ajtón és soha többé nem találkozunk?
-Valahogy így. –mondja halkan.
-Mondd meg te! Jó volt a randink, miért mondanék nemet? Találkozhatunk! Nekem bejön a „szex és utána randi” stílus… -lopva Jaredre pillant, aki úgy tesz, mint aki nem hallja őket. Csak mered kifelé az ablakon, ki ne zuhanjon üvegestől, rajta. Angel egy pillanatra megmosolyogja ezt, aztán megint Jensen zöld szemébe néz. Milyen szépek, de ha tényleg meleg, akkor semmi értelme annak, hogy elmerüljön bennük. Igaz tegnap nem úgy tűnt, mint aki tényleg az. Ki kell derítenie mi folyik itt! De addig is…
-Akkor? –kérdezi.
-Hívlak.
-Magyarul ennyi.
-Nem. De most egyedül szeretnék lenni.
-Rendben! Menj! –és eláll az ajtóból. A fiú mélyet sóhajt, majd szó nélkül kimegy mellette. Angel összeteszi karjait maga előtt, aztán Jaredre figyel.
-Elmondod mi történt, vagy inkább kérdezzek? –nincs válasz, mintha a fiú meg sem hallaná, csak szorongatja takarója anyagát és kifelé bámul. –Ok. Most süket vagy? Rendben. Talán összevesztetek? –még mindig némaság a válasz. –Na jó, akkor én most bemegyek Jadehez. Addig szedd össze a gondolataidat… Keith! –mondja, erre a fiú ráfigyel és elfintorodik. –Oh, mégsem vagy süket! Remek! –jelenti ki, majd bemegy a fürdőbe.

Jade a zuhanyból spriccelő vizet nézi, mely eltűnik a tálcában. Most vagy sokkot kapott, vagy semmit sem tud. Ki kell derítenie.
-Itt is vagyok!
-Azt hittem sohasem jössz!
-Csak sokáig tartott megkeresnem… ezt… -és Jade felé nyújt egy szem tablettát. –Vedd be és hidd el nem lesz semmi baj. Nyugi! –mondja. Jade a csaphoz megy, elveszi fogmosó poharát, vizet tölt bele, majd kikapja kezéből a gyógyszert és lehajtja gyorsan, aztán búsan felsóhajt és leül a kád szélére.
-Ki vagyok akadva.
-Mondtam, hogy nyugi! –elzárja a zuhanyt. –Nem lesz baj. De máskor azért nem árt, ha…
-Tök hülye vagyok. Én mondtam Keithnek, hogy… hogy… szóval nem tudom mi történt… csak kicsúszott a számon. Mindig baromságokat beszélek.
-De jó volt, nem? Rendes srác ez a Keith.
-Rendes! Nagyon rendes! –egy pillanatra elmosolyodik. –Annyira olyan, mint Jared.
-Biztosan ő is jó fej! Majd ha bemutat neki, csábítsd el!
-Nem!
-Miért nem?
-Nem!
-Ok!
-Ott a menyasszonya!
-És az akadály? Kit érdekel?
-Engem! Helyes lány.
-Na és? –megrántja vállát. Jade az égvilágon semmiről sem tud.
-Nem!
-Te tudod Jade! Én biztosan ezt tenném a helyedben.
-De… de… nem! Ha találkozom vele, megint sokkot kapok, mint Jensennél! Jaj olyan helyes!
-Tisztázzuk! Jensen az én „pasim”. Még féltékeny leszek.
-Oh… nem… csak mondom...
-Jaredet megkaphatod.
-Nem kell… én csak nézem. Hülye leszek előtte! Ne is mutasson be Keith! Megmondom neki!
-Ne Jade, mutasson csak be! –leül mellé a kád szélére. –De miért ülsz itt még mindig? Ugye nem gondolod komolyan, hogy tényleg itt leszel életed végéig?
-Nem tudom mit csináljak.
-Keith ott van kint.
-Mit csinál?
-Bambul ki az ablakon. Szerintem aranyos. És magára hagytad.
-Tök olyan volt az előbb mintha a falba verné a fejét.
-Mi?
-Valami kopogást hallottam, miközben a zuhany alatt álltam. De biztosan beképzeltem. Gondolkoztam és nem érdekelt…
-Rosszul hallottad!
-Mindegy. –legyint.
-És ha tényleg a falba verte a fejét, mert nem vagy vele? –mosolyog.
-Vagy csak kiakadt és szétszedte a hálószobám!
-Nem! De menj ki!
-Nem!
-Jade!
-Jensen ott van?
-Nincs… hazament!
-Neee! Miért? Biztosan miattam…
-Miattad? Ugyan miért?
-Mert elijesztettem, hogy ilyen idióta vagyok… Akkor most vége? Szakítottatok?
-Hé! Még nem is jártunk! Nincs minek vége lennie!
-Lehet, hogy azt gondolta, hogy dinka a nővéred és inkább kihagy téged! Ez nem szép tőle! Te olyan szép vagy… Annyira jó lett volna, ha te és Jensen jártok!
-Ki tudja? Azt mondta hív!
-Nem fog! Biztos! Miattam!
-Jade! Ne kezd!
-Egy Jensen Ackles mit keresne egy „mezei” lány mellett? Mondjak valamit? Már nem is szeretem! És ezentúl nem növelem a nézettségét sem!
-Jade, tényleg hülye vagy!
-Mondtam…
-Mi lenne, ha Jensent rám bíznád?
-De ő közös ügy!
-Miért is?
-Mert ő Jensen Ackles!
-Na és? Oh, ki ne mondd! Tudom mi a válasz!
-Na látod! Itt hagyott… Szemét!
-Nem az!
-De!
-Mi az, máris utálod?
-Igen!
-Persze! A kicsi szíved majd kiugrik a helyéből ha rágondolsz!
-Csak mert ő…
-Ok Jade, veled nem lehet értelmesen beszélni! És most kimegyek! Csinálj amit akarsz, de Keith vár rád! –kiált, aztán fogja magát és kisétál. Jared még mindig az ablaknál áll.
-Azt ugye tudod, hogy máskor nem ártana, ha védekeztek is? –kérdezi. A fiú ráemeli tekintetét. –A testvérem soha sem élt igazán… Te elindíthatod az igazi élet felé, de vigyázz rá! –mondja és kimegy a szobából. Becsukja az ajtót.