![[personal profile]](https://www.dreamwidth.org/img/silk/identity/user.png){kind=small}
Cím: Sötét oldal gyermekei
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Supernatural FanFic
Leírás: A Winchesterek két különös vadásszal találkoznak
Megjegyzés: M/FM sex
Figyelmeztetés: +16
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Supernatural FanFic
Leírás: A Winchesterek két különös vadásszal találkoznak
Megjegyzés: M/FM sex
Figyelmeztetés: +16
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz
Ha tudná, hogy ő volt a tettes, valóban megtenné. Csak egy nyisszantás és kész. Igaz, valóban kár volna érte! Jóképű. Szép szemek, telt ajkak, amikkel… hm… milyen jól csókol. Óh, de elég ebből. Megingatja fejét aztán lefejti a fiú karjait magáról, majd felül és körbenéz. Jade? Az ágya érintetlen. Hol lehet? Ez nem igaz.
-Dean! -megrángatja a Winchester fiú karját. –Ébresztő! Dean! –ám hatástalan. –Kellj már fel! –meglöki oldalát erősen.
-M… Mi az? –nyitja ki szemeit álmosan. –Kiscsaj? Óh! Elaludtam.
-Már régen reggel van és Jade sehol! –kiált az ágyra mutatva.
-Nyugi. Nagylány már! Ha nem jött vissza… a kávé helyett talált valami mást! –kiált, s mintha elsöpörték volna az álmot a szeméből felpattan. Kinyitja az ajtót, s átrohan a szobájukba. Szinte berúgja az ajtót.
-Dean? Jól vagy? –néz rá öccse az asztal mellől kávét kortyolva.
-Hol a francba voltál ember? –kérdezi és Jadere néz, aki nem szól semmit, csak int kezével. –És… és ő? –mutat a lányra.
-Ok Sam, jobb ha én most megyek! –áll fel Jade és lassan kisétál Dean mellett aki rácsukja az ajtót.
-Szia Dean! Jó hogy látlak. –ingatja fejét Sam. –Jó volt Angellel?
-Fogd be! –kiált s testvére mellé huppan, kikapja a kávét a kezéből, aztán belekortyol. –Ah… ez most jó! De mi a francot keresett itt a boszi? Mégis összeakadtál vele?
-Ahogyan te Angellel.
-Csak félt… én meg…
-Megmentetted a vihartól? –nevet Sam. –Óh haver, hirtelen mekkora lovag lettél! Istenem! Te vagy az Dean?
-Pofa be hapsikám!
-Akkor vége? Fegyverszünet van?
-Nem! Csak félt, ennyi! De te? Mi volt ez? Kávézgatunk Jadel?
-Jade itt aludt.
-Na ne! –széles vigyort vág. –A kis boszorkány. Na és? Mi volt? Megwoodoozott és belementél a dologba?
-Figyelj ember, visszajöttünk, láttunk titeket, Jade ki akart venni egy szobát, én nem engedtem. Semmi sem történt. Aludtunk.
-Aha. Kihagysz egy ilyen numerát? Még ha boszi is. Marha!
-Befejezted? –kérdezi idegesen. –Történtek dolgok Dean az éjjel. Amik eddig sohasem!
-Új figura? –vigyorog, de Sam dühösen néz rá. –Ok! Nyugi tigris!
-Megint álmodtam Dean! De nem a tisztásról vagy Mooseról, hanem itt voltam, ebben a szobában és Jade is itt volt. Beszélt hozzám, hogy emlékezzek arra mi történt, aztán megváltozott és azt kiáltotta, hogy meneküljek. A szeme sárga volt ismét… Majd megint csak hívogatott, hogy menjek vele! Fura volt, mert úgy éreztem, hogy ketten szólnak hozzám, az egyik blokkolja a másikat. Aztán… fogtam a pisztolyomat és a homlokához emeltem, hogy megölöm, de felriadtam és… -sóhajt. –És ott lebegett a 9mmes Jade homlokánál, aki riadtan ült fel arra a hangra, hogy „felhúzom” a fegyvert. Érted Dean? Álmomban tettem, de… de valóban megtörtént. Majdnem megöltem őt. Mozgattam tárgyakat… és csak a szerencsén múlt, hogy nem lőttem le! –kiált megfogva fejét. –Ez már egyáltalán nem vicces! Dean! Tudnom kell mi folyik itt! Én hiszek Jadenek, hogy nem tudja mi történt ott! Ő is olyan mint én. És a démon akar tőlünk valamit, így üzen talán… vagy fogalmam sincs… De nekem tudnom kell mi történik velem. Egyszer volt az az eset, mikor Max majdnem megölt… És most… álmomban simán megcsináltam… Bár, most nem tudnám… vagy… én nem akarom azt amit a démon kezdeni szeretne velünk… Mi a terv? Apa tudta! Apa biztosan tudta. És ha ez az egész folytatódik… ha történnek majd dolgok… ha olyan leszek mint egy gyilkos… vagy őrült… Meg kell ölnöd és ne mondd azt, hogy képtelen lennél rá, vagy hogy előbb halsz meg te, mint hogy megölj. Meg kell tenned Dean! A fenébe is! Muszáj! Én nem leszek a sárgaszemű csatlósa… vagy a jó ég tudja mi! –kiált és felpattan. –Hallod mit mondok ember? –figyeli testvérét aki a hosszú monológja alatt meg sem próbált beleszólni a mondandójába. Az arcáról pedig semmit sem lehet leolvasni, csak Samre mereszti zöld szemét és hallgat a papír kávéspoharat szorongatva. –Dean? Válaszolnál haver! –csípőre teszi kezét. –Lehet, hogy eljöttünk idáig, hogy távol legyünk a lányoktól, de feleslegesen. És tudod mit? Megfejtem ezt az ügyet. Én és Jade. Mi van bennünk, mi a közös… Ő más! Igen, használja a képességeit de nem gyakorolja, vagy nem tesz vele rosszat… Azt mondja, már kicsi kora óta így van ez, de felerősödött mostanában, aztán jöttek a látomások és most borzasztóbb mint eddig… Mindent tud, minden érzelmet, előle nem lehet elbújni! De képtelen megfékezni. Szabályozni. Míg mások gyakorolják, kipróbálják másokon… Dean, valamiért mi összetartozunk! Jade és én! Akárhová is menekülünk, megtaláljuk egymást. Tudjuk hol a másik. Valamit jelent… Az is amit mondtál, hogy mikor eltűntünk Ash jelekről beszélt… Történt valami… Nekem tudnom kell! És nem érdekel egy hülye szellem aki megöl pár stúdiómunkást!
-Munkatársak… -sóhajt fel Dean.
-Tök mindegy! Jade és az én ügyem a fontos! –kiált. –Ok, a melónk, hogy embereket mentsünk meg… vágom… De… -sóhajt. –Rendben, megcsináljuk a munkát itt, de aztán…
-Nincs aztán Sammy! Húzunk innen! –pattan fel Dean.
-Nem!
-De igen! Veszélyesek ezek a csajok, főleg Jade!
-Én lőttem le… majdnem! Ki a veszélyes?
-Az a csaj, álmodban beszél hozzád… honnan tudod, hogy nem direkt mászik be az agyadba? Lehet, hogy így van Sam! Megbízol benne, csak azt tudnám, hogy miért, amikor nincs rá okod.
-Mert Jade…
-Nincs mert Sam! Amióta a csajt látod, főleg, hogy találkoztatok, fura dolgok történnek…
-Talán mert meg kell történniük Dean!
-Elmegyünk!
-Nem! Maradunk, ahogy Jade is! –kiált mérgesen.
-Sam, lásd be hogy…
-A dolgok megtörténnek, te is tudod és nem lehet megállítani! Talán attól félsz, hogy egyre durvábbak lesznek és a végén…
-Attól félek, hogy bekattansz Sam!
-Gondolod, hogy ha elmegyünk akkor minden megváltozik? Mi az, csak nem elmenekülni akarsz? Úgy mint a múltkor? Nem Dean! Maradunk és kész! –csípőre teszi kezét. –Bár felőlem te mehetsz! Én itt maradok! Megoldom ezt a New Orleansi ügyet miközben a magamét is! Ügynek tartottad a két csajt is… De mostanra elszállta a lelkesedésed!
-De a tiéd hogy megjött apafej!
-Mintha arról beszéltünk volna, hogy… igen talán kitaláljuk mi folyik itt… velem… nem emlékszel?
-De… emlékszem! Ám most változott a terv! Ez túl veszélyes!
-Micsoda? Cccc… Ne már Dean! „Túl veszélyes” ? Magadnál vagy? Te beszélsz erről?
-Én csak aggódom Sam!
-Nem kell!
-De kell! –és az asztalra csap. –Kell Sammy!
-Ha menekülünk semmit sem érünk el! Sorsom van Dean!
-És ezzel minden el van intézve? Várod a sorsod? Én nem hagyom! Nem fogsz nekem itt mártírkodni ezzel a dumával! –jelenti ki. –Megvédelek, mert ez a feladatom!
-Vagy az, hogy megölj, ha durvul a helyzet. És hová menekülnénk? Hm? Mondd! Hallgatlak! –széttárja karját. –Nincs ötleted? Oh! Sejtettem. Akkor nincs más, mint maradni haver! Ez van.
-De… -sóhajt Dean és Samhez sétál. –Van választás! –jelenti ki és egy hatalmas ütéssel leteríti öccsét, aki a falhoz csapódik aztán elterül a földön. –Bocs haver, de már baromira untam a szöveged!
-Dean! -megrángatja a Winchester fiú karját. –Ébresztő! Dean! –ám hatástalan. –Kellj már fel! –meglöki oldalát erősen.
-M… Mi az? –nyitja ki szemeit álmosan. –Kiscsaj? Óh! Elaludtam.
-Már régen reggel van és Jade sehol! –kiált az ágyra mutatva.
-Nyugi. Nagylány már! Ha nem jött vissza… a kávé helyett talált valami mást! –kiált, s mintha elsöpörték volna az álmot a szeméből felpattan. Kinyitja az ajtót, s átrohan a szobájukba. Szinte berúgja az ajtót.
-Dean? Jól vagy? –néz rá öccse az asztal mellől kávét kortyolva.
-Hol a francba voltál ember? –kérdezi és Jadere néz, aki nem szól semmit, csak int kezével. –És… és ő? –mutat a lányra.
-Ok Sam, jobb ha én most megyek! –áll fel Jade és lassan kisétál Dean mellett aki rácsukja az ajtót.
-Szia Dean! Jó hogy látlak. –ingatja fejét Sam. –Jó volt Angellel?
-Fogd be! –kiált s testvére mellé huppan, kikapja a kávét a kezéből, aztán belekortyol. –Ah… ez most jó! De mi a francot keresett itt a boszi? Mégis összeakadtál vele?
-Ahogyan te Angellel.
-Csak félt… én meg…
-Megmentetted a vihartól? –nevet Sam. –Óh haver, hirtelen mekkora lovag lettél! Istenem! Te vagy az Dean?
-Pofa be hapsikám!
-Akkor vége? Fegyverszünet van?
-Nem! Csak félt, ennyi! De te? Mi volt ez? Kávézgatunk Jadel?
-Jade itt aludt.
-Na ne! –széles vigyort vág. –A kis boszorkány. Na és? Mi volt? Megwoodoozott és belementél a dologba?
-Figyelj ember, visszajöttünk, láttunk titeket, Jade ki akart venni egy szobát, én nem engedtem. Semmi sem történt. Aludtunk.
-Aha. Kihagysz egy ilyen numerát? Még ha boszi is. Marha!
-Befejezted? –kérdezi idegesen. –Történtek dolgok Dean az éjjel. Amik eddig sohasem!
-Új figura? –vigyorog, de Sam dühösen néz rá. –Ok! Nyugi tigris!
-Megint álmodtam Dean! De nem a tisztásról vagy Mooseról, hanem itt voltam, ebben a szobában és Jade is itt volt. Beszélt hozzám, hogy emlékezzek arra mi történt, aztán megváltozott és azt kiáltotta, hogy meneküljek. A szeme sárga volt ismét… Majd megint csak hívogatott, hogy menjek vele! Fura volt, mert úgy éreztem, hogy ketten szólnak hozzám, az egyik blokkolja a másikat. Aztán… fogtam a pisztolyomat és a homlokához emeltem, hogy megölöm, de felriadtam és… -sóhajt. –És ott lebegett a 9mmes Jade homlokánál, aki riadtan ült fel arra a hangra, hogy „felhúzom” a fegyvert. Érted Dean? Álmomban tettem, de… de valóban megtörtént. Majdnem megöltem őt. Mozgattam tárgyakat… és csak a szerencsén múlt, hogy nem lőttem le! –kiált megfogva fejét. –Ez már egyáltalán nem vicces! Dean! Tudnom kell mi folyik itt! Én hiszek Jadenek, hogy nem tudja mi történt ott! Ő is olyan mint én. És a démon akar tőlünk valamit, így üzen talán… vagy fogalmam sincs… De nekem tudnom kell mi történik velem. Egyszer volt az az eset, mikor Max majdnem megölt… És most… álmomban simán megcsináltam… Bár, most nem tudnám… vagy… én nem akarom azt amit a démon kezdeni szeretne velünk… Mi a terv? Apa tudta! Apa biztosan tudta. És ha ez az egész folytatódik… ha történnek majd dolgok… ha olyan leszek mint egy gyilkos… vagy őrült… Meg kell ölnöd és ne mondd azt, hogy képtelen lennél rá, vagy hogy előbb halsz meg te, mint hogy megölj. Meg kell tenned Dean! A fenébe is! Muszáj! Én nem leszek a sárgaszemű csatlósa… vagy a jó ég tudja mi! –kiált és felpattan. –Hallod mit mondok ember? –figyeli testvérét aki a hosszú monológja alatt meg sem próbált beleszólni a mondandójába. Az arcáról pedig semmit sem lehet leolvasni, csak Samre mereszti zöld szemét és hallgat a papír kávéspoharat szorongatva. –Dean? Válaszolnál haver! –csípőre teszi kezét. –Lehet, hogy eljöttünk idáig, hogy távol legyünk a lányoktól, de feleslegesen. És tudod mit? Megfejtem ezt az ügyet. Én és Jade. Mi van bennünk, mi a közös… Ő más! Igen, használja a képességeit de nem gyakorolja, vagy nem tesz vele rosszat… Azt mondja, már kicsi kora óta így van ez, de felerősödött mostanában, aztán jöttek a látomások és most borzasztóbb mint eddig… Mindent tud, minden érzelmet, előle nem lehet elbújni! De képtelen megfékezni. Szabályozni. Míg mások gyakorolják, kipróbálják másokon… Dean, valamiért mi összetartozunk! Jade és én! Akárhová is menekülünk, megtaláljuk egymást. Tudjuk hol a másik. Valamit jelent… Az is amit mondtál, hogy mikor eltűntünk Ash jelekről beszélt… Történt valami… Nekem tudnom kell! És nem érdekel egy hülye szellem aki megöl pár stúdiómunkást!
-Munkatársak… -sóhajt fel Dean.
-Tök mindegy! Jade és az én ügyem a fontos! –kiált. –Ok, a melónk, hogy embereket mentsünk meg… vágom… De… -sóhajt. –Rendben, megcsináljuk a munkát itt, de aztán…
-Nincs aztán Sammy! Húzunk innen! –pattan fel Dean.
-Nem!
-De igen! Veszélyesek ezek a csajok, főleg Jade!
-Én lőttem le… majdnem! Ki a veszélyes?
-Az a csaj, álmodban beszél hozzád… honnan tudod, hogy nem direkt mászik be az agyadba? Lehet, hogy így van Sam! Megbízol benne, csak azt tudnám, hogy miért, amikor nincs rá okod.
-Mert Jade…
-Nincs mert Sam! Amióta a csajt látod, főleg, hogy találkoztatok, fura dolgok történnek…
-Talán mert meg kell történniük Dean!
-Elmegyünk!
-Nem! Maradunk, ahogy Jade is! –kiált mérgesen.
-Sam, lásd be hogy…
-A dolgok megtörténnek, te is tudod és nem lehet megállítani! Talán attól félsz, hogy egyre durvábbak lesznek és a végén…
-Attól félek, hogy bekattansz Sam!
-Gondolod, hogy ha elmegyünk akkor minden megváltozik? Mi az, csak nem elmenekülni akarsz? Úgy mint a múltkor? Nem Dean! Maradunk és kész! –csípőre teszi kezét. –Bár felőlem te mehetsz! Én itt maradok! Megoldom ezt a New Orleansi ügyet miközben a magamét is! Ügynek tartottad a két csajt is… De mostanra elszállta a lelkesedésed!
-De a tiéd hogy megjött apafej!
-Mintha arról beszéltünk volna, hogy… igen talán kitaláljuk mi folyik itt… velem… nem emlékszel?
-De… emlékszem! Ám most változott a terv! Ez túl veszélyes!
-Micsoda? Cccc… Ne már Dean! „Túl veszélyes” ? Magadnál vagy? Te beszélsz erről?
-Én csak aggódom Sam!
-Nem kell!
-De kell! –és az asztalra csap. –Kell Sammy!
-Ha menekülünk semmit sem érünk el! Sorsom van Dean!
-És ezzel minden el van intézve? Várod a sorsod? Én nem hagyom! Nem fogsz nekem itt mártírkodni ezzel a dumával! –jelenti ki. –Megvédelek, mert ez a feladatom!
-Vagy az, hogy megölj, ha durvul a helyzet. És hová menekülnénk? Hm? Mondd! Hallgatlak! –széttárja karját. –Nincs ötleted? Oh! Sejtettem. Akkor nincs más, mint maradni haver! Ez van.
-De… -sóhajt Dean és Samhez sétál. –Van választás! –jelenti ki és egy hatalmas ütéssel leteríti öccsét, aki a falhoz csapódik aztán elterül a földön. –Bocs haver, de már baromira untam a szöveged!
Sam az Impalában tér magához. A feje most nem a látomásoktól fáj, hanem egészen mástól. Odakap és beletelik pár pillanatba, mire rájön hol is van. Dean ráfigyel, de aztán tekintete ismét az útra néz.
-Te… te leütöttél! –mondja Sam.
-Nagyon untalak már! –beszél testvére, de nem figyel rá. Inkább csak bekapcsolja a magnót. Led Zeppelin. Dean csak elmosolyodik, ám öccse kikapcsolja.
-Dean! Te leütöttél!
-Ezt már egyszer kitaláltad! Tudod milyen fárasztó volt kihozni onnan… Sajnálj inkább!
-Hol vagyunk? –pislog ki az ablakon,
-Kb. 200 mérföldre New Orleanstól.
-Azonnal fordulj vissza!
-Nem! Eszembe sincs!
-És ezzel most azt hiszed mindent megoldottál?
-Egy ideig. –mondja.
-Gondolod, hogy az álmaimat is irányíthatod? Nem fogod! Dean! Ez egy rossz ötlet volt.
-Igazán?
-Azt hiszed, hogy megállíthatod?
-Nem hiszek semmit, csak hogy jó messzire viszlek ezektől a… a… csajoktól! Főleg a boszitól! –kiált amikor csörög Sam telefonja. A fiú nehezen veszi elő zsebéből és Dean alighogy megtalálja kikapja kezéből. A kijelzőn meglátja Jade nevét.
-Dean! Add ide! –nyúl felé Sam, ám testvére csak felveszi.
-Halló? Jade? Sam most nem ér rá! Sőt sohasem fog ráérni neked! Hagyd békén! Töröld ki a számát MOST!
-Elég már Dean! –elveszi a telefont és beleszól, miközben bátya fintorogva néz rá. –Jade?
-Szia Sam!
-Öh… szia… Én meg Dean…
-Elmenetetek! Ok! Csak azt akartam mondani, hogy… hogy jó utat… De tudod, hogy nincs vége még…
-Tudom Jade! –bólogat. –Sajnálom! Tényleg!
-Nem akartad ezt az egészet!
-Nem… Csak Dean… Ő mást tervezett… New Orleans lefújva!
-Tudom! Hát Sam… légy jó!
-Te is Jade! De biztosan találkozunk még! Öh… hát… még látlak…
-Tudom jól… akkor viszlát!
-Szia! –s leteszi a telefont, majd az ölébe dobja s megfogja arcát.
-Ez annyira megható volt, hogy mindjárt sírnom kell! –jelenti ki Dean. –Nincs egy zsepid?
-Kuss! –kiált rá Sam.
-Nyugi Sammy! Inkább örülj, hogy megszabadultál a boszitól.
-Marhára örülök, nem látod?
-Itt más van! Figyelj Sam, annyira cuki voltál most, hogy még én is beindulnék tőled… Ha jól megdöngetted volna az éjjel, most nem lenne hányingerem tőled.
-Tényleg nem akarsz bekussolni?
-Gondoltál rá, ne tagadd!
-Nem gondoltam rá!
-Nem? Én igen! –mosolyog. –Angel után a kis nővérke…
-Dean, te beteg vagy!
-Ugyan miért? Megyünk a nagy semmibe cél nélkül, akkor miért ne beszélgessünk?
-Ha így gondoltad miért nem tetted meg?
-Meghagytam neked!
-Ja! Köszi, csak nem érdekel.
-És én vagyok beteg? –néz rá Dean. –Nem húzod meg a kiscsajt, csak merengő boci szemekkel búcsúzol tőle… nyálas! És nem érdekel? Pfff… -ingatja fejét. –Milyen kár, hogy Angellel nem búcsúzkodtunk… azért azt a pipit sajnálom! Jó bőr! És még el is dumcsiztunk az éjjel! Akkor legalább nem félt!
-Megható… -jelenti ki Sam, hangjában semmi érzelem, csak fejét az ablaknak dönti.
-A nagy vadász, kislány lesz egy apró kis vihartól!
-Nem volt olyan kicsi.
-Mindegy! –legyint Dean. –Dumáltunk, aztán bealudtam, pedig baromi éhes voltam! Te meg nem jöttél… sejtem miért! Lefoglalt Jade! Jó hogy elmondod nekem…
-Kérdezted? Nem!
-Jól van Sam! –és megint bekapcsolja a magnót. –Mindenesetre miattad elszalasztottam Angel showját. Tuti, hogy New Orleansban is beáll egy bárba! Kár!
-Hová megyünk?
-Csak megyünk, aztán majd lesz valami öcsi. Van ezer meló, amibe belebotolhatunk! Nézz körül a neten!
-Majd!
-Most bevágtad a durcit? A szívem megszakad!
-Jobb a menekülés, mint… mint szembenézni azzal, hogy valami történik? Nem ezeket a dolgokat oldjuk meg? Talán eljuthatunk anya és Jess gyilkosához is… De te elrohansz! Menekülsz! Gondolod, hogy apa ezt akarná?
-Apa már nincs velünk… -sóhajt. –Hallgass Sam! Mit akarsz ezzel elérni, hogy visszafordulok és vígan végignézem ahogyan az a csaj kicsinál?
-Nem Dean! Hogy utánajárunk! Jade ugyanolyan mint én…
-Elég már! –kiált és a kormányra csap, aztán mindketten hallgatnak. Éjszakára egy út menti motelban szállnak meg. Nem szólnak egymáshoz, csak fekszenek ágyukban és a sötétet bámulják. Dean, bár unja a szótlanságot, hallgat. Gondolkozott eleget. Igen, lehet, hogy a testvérének igaza van… de most először fontosabb Sam mint a sárgaszemű démon. Fél abba belegondolni, hogy mi történik, ha elveszíti őt és teljesen egyedül marad. Eszébe jutnak Angel szavai is a meggyilkolt vadászról, és ez még nagyobb félelemmel tölti el öccse miatt, hiszen tudja, hogy ő a gyilkos. Érzi, hogy a lányok tudnak valamit. Behunyja szemét és akár hogyan is tiltakozna ellene az agya, mégis elnyomja az álom. Bőven éjszaka van még . amikor hangokra lesz figyelmes, furcsa, érdekes hangokra. Felül, de beveri a fejét valamibe. Összeráncolja homlokát. Nem érti mi volt ez. Felkapcsolja a lámpát az éjjeliszekrényen és elborzad attól amit lát. A csomagjaik, a berendezés a szobában lebeg. Felugrik, aztán Samre néz, aki verejtékben úszik az ágyában, orrából vér folyik, és a feje a párnán hánykolódik piros foltokat hagyva az ágyneműn. Dean rémülten ér hozzá, de Sam csak felnyöszörög és a tárgyak össze-vissza „szédelegnek” a szobában. A fiúnak néha le kell húznia a fejét, hogy a csomagja ne vegye célba.
-SAM! -kiált testvérére, megrántja karját. –SAMMY! Elég már! Ez nem jó játék! –leveszi pólóját és azzal próbálja a vért és az izzadtságot letörölni öccse arcáról, aki nyögdösve, dideregve a láztól hánykolódik az ágyban.
-Sam, ne csináld ezt! Sammy! –kiált majd lehajtja fejét és megfogja öccse kezét, megszorítja, s tudja nem segíthet most, de beleőrül abba, hogy így látja őt. Mély levegőt vesz, de tehetetlen dühében és fájdalmában sírni kezd. Nagy kövér könnycsepp siklik végig arcán, s elérve száját összekulcsolt ujjaikra pottyan.
-Sam! –suttog és ismét megtörli testvére arcát. –Ne tedd ezt öcsi… én csak megvédeni szeretnélek! Tudod… én vagyok a nagy és erős báty, aki megvédi a kisöccsét… Mindig is ez volt a feladatom… -megtörli szemét és szipog aztán a szobára néz. –Miért csinálod ezt? Mi történik? Nem tudom megállítani Sam… én is tudom… csak… csak azt hittem időt nyerünk! –mondja és ismét elsírja magát. Szorítja Sam kezét, mely ernyedt az ujjai között. Hallja ahogyan testvére nyög és szuszog. És most az egész világot meg tudná ölni, ha az kell, hogy megmentse öccsét, akármi is vár rá. Hosszú órák telnek így el, amikor a dolgok hirtelen leesnek a földre csörömpölve, széttörve. Dean felkapja fejét és elengedi Sam kezét, aki fulladozva tér magához és levegőért kapkod. Dean magához öleli hirtelen.
-A francba Sam! Ne csináld ezt! –kiált majd kezébe fogja testvére fejét. –Lássalak!… Most már rendben van minden! –mosolyog. –Jaj Sammy! Egy kicsit izgultam! A frászt hoztad rám öcskös! –mondja, miközben Sam fáradtan pislog rá. Arcához nyúl, melyre rászáradt a vér és az izzadtság. Elfehéredve néz Deanre, aki bíztatóan mosolyog rá, aztán meglátja a felfordulást.
-Dean? -kérdezi bágyadtan és tekintetével a szobára mutat.
-Amíg rohamod volt, gondoltam takarítok… tudod… kupival jár az elején.
-Én voltam, igaz?
-Hé öcsi, ez bárkivel megesik. –mosolyog. –Oda se neki! –legyint.
-Tényleg? Akkor gondolom te is képes vagy rá. –kiált fel, aztán kiszabadítja Dean karjaiból magát és a fürdőbe megy.
-Azt hiszem már egész jól vagy,
-Nem… -sóhajt és megmossa arcát. –Azt hiszem, hogy mennünk kell!
-Hová?
-Láttam ahogy Angel meghal.
-Woohoo! Állj! Miről beszélsz? Még a frászt hozod rám! –szívére teszi kezét. –Micsoda? Ne szórakozz!
-Megint ugyanolyan volt, mint mindig is… -elgondolkozik egy pillanatra. –Bár ott volt Jade is… igen… mintha két álom lett volna egyszerre… Miközben Jade hívott, láttam egy… egy szobát… Angel a földön feküdt… rángatózott… aztán vér folyt ki a száján és… és… Jade átlépte őt… Nem is érdekelte, de aztán… megint megváltozott és ott zokogott… Nem értem!
-Talán csak egy hülye álom volt megint…
-Nem Dean! –rázza meg fejét. –Angel meg fog halni. És nekünk mennünk kell! Talán megmenthetjük még.
-Mégis hogyan képzeled?
-Hogy hogyan? Fogjuk magunkat és megkeressük Angelt.
-Várj Sam… nem akarunk megdumálni valamit? Látod ezt a szobát kockafej! –mutat körbe Dean. –Megmagyaráznád mi történt?
-Nem… mert… mert… nincs rá magyarázat…
-Aha… és ezzel el is van intézve? Lebegteted a fél szobát, aztán csak úgy felpattansz és azt mondod Angel meg fog halni, ez egy kicsit gyors Sam!
-Ez van Dean! Én… én mondtam neked… a pisztoly… majdnem megöltem Jadet is.
-De most nem volt itt a kiscsaj! Nem volt kellemes arra kelnem, hogy beverem a fejem a saját zsákomba ember!
-Azt éreztem mikor Jade hozzámért, hogy minden olyan jó és békés, de mégis ez csak álca, düh, félelem, halál vett körül és már fájt az érintés… aztán Angel… -sóhajt. –Valami zene szólt… hallgatta, miközben a lakásban nézelődött… Kinézett az ablakon… volt ott egy hatalmas hirdetőtábla! Valami banda lép fel! A plakát alatt hirdetés futott és… a dátum is megjelent! Holnap! Dean! Éjjel… 11! Mennünk kell! MOST!
-Angel meghal? –kérdezi Dean és testvérére néz. –Az a lány? Olyan erős.
-Dean, ha nem indulunk… azonnal… meg fog halni!
-Talán… Jade végez vele?
-Nem, nem Jade… érzem, hogy ő tiszta… -sóhajt. –Nincs vele… nincs ott a szobában… -behunyja szemét. –Lent ül a kocsiban… Ahogy Angel kinéz látja őt! Dean! Menjünk már! –s meglöki bátyját. –Mozogj! Az a Jade aki a kocsiban ült és aki ott volt a szobában velem… nem volt ugyanaz… a két látomás keresztezte egymást… Nem tudom hogyan… Dean!
-Csak… csak… leblokkoltam…
-Azt látom! –kiált Sam idegesen.
-Nem értem miért látod Angel halálát… -megvakarja fejét. –Jó lány ő… igaz, kis fúria, de jó lány… -suttog. –Nem engedem, hogy egy idióta szellem vagy a tesója kicsinálja! Gyerünk!
-Te… te leütöttél! –mondja Sam.
-Nagyon untalak már! –beszél testvére, de nem figyel rá. Inkább csak bekapcsolja a magnót. Led Zeppelin. Dean csak elmosolyodik, ám öccse kikapcsolja.
-Dean! Te leütöttél!
-Ezt már egyszer kitaláltad! Tudod milyen fárasztó volt kihozni onnan… Sajnálj inkább!
-Hol vagyunk? –pislog ki az ablakon,
-Kb. 200 mérföldre New Orleanstól.
-Azonnal fordulj vissza!
-Nem! Eszembe sincs!
-És ezzel most azt hiszed mindent megoldottál?
-Egy ideig. –mondja.
-Gondolod, hogy az álmaimat is irányíthatod? Nem fogod! Dean! Ez egy rossz ötlet volt.
-Igazán?
-Azt hiszed, hogy megállíthatod?
-Nem hiszek semmit, csak hogy jó messzire viszlek ezektől a… a… csajoktól! Főleg a boszitól! –kiált amikor csörög Sam telefonja. A fiú nehezen veszi elő zsebéből és Dean alighogy megtalálja kikapja kezéből. A kijelzőn meglátja Jade nevét.
-Dean! Add ide! –nyúl felé Sam, ám testvére csak felveszi.
-Halló? Jade? Sam most nem ér rá! Sőt sohasem fog ráérni neked! Hagyd békén! Töröld ki a számát MOST!
-Elég már Dean! –elveszi a telefont és beleszól, miközben bátya fintorogva néz rá. –Jade?
-Szia Sam!
-Öh… szia… Én meg Dean…
-Elmenetetek! Ok! Csak azt akartam mondani, hogy… hogy jó utat… De tudod, hogy nincs vége még…
-Tudom Jade! –bólogat. –Sajnálom! Tényleg!
-Nem akartad ezt az egészet!
-Nem… Csak Dean… Ő mást tervezett… New Orleans lefújva!
-Tudom! Hát Sam… légy jó!
-Te is Jade! De biztosan találkozunk még! Öh… hát… még látlak…
-Tudom jól… akkor viszlát!
-Szia! –s leteszi a telefont, majd az ölébe dobja s megfogja arcát.
-Ez annyira megható volt, hogy mindjárt sírnom kell! –jelenti ki Dean. –Nincs egy zsepid?
-Kuss! –kiált rá Sam.
-Nyugi Sammy! Inkább örülj, hogy megszabadultál a boszitól.
-Marhára örülök, nem látod?
-Itt más van! Figyelj Sam, annyira cuki voltál most, hogy még én is beindulnék tőled… Ha jól megdöngetted volna az éjjel, most nem lenne hányingerem tőled.
-Tényleg nem akarsz bekussolni?
-Gondoltál rá, ne tagadd!
-Nem gondoltam rá!
-Nem? Én igen! –mosolyog. –Angel után a kis nővérke…
-Dean, te beteg vagy!
-Ugyan miért? Megyünk a nagy semmibe cél nélkül, akkor miért ne beszélgessünk?
-Ha így gondoltad miért nem tetted meg?
-Meghagytam neked!
-Ja! Köszi, csak nem érdekel.
-És én vagyok beteg? –néz rá Dean. –Nem húzod meg a kiscsajt, csak merengő boci szemekkel búcsúzol tőle… nyálas! És nem érdekel? Pfff… -ingatja fejét. –Milyen kár, hogy Angellel nem búcsúzkodtunk… azért azt a pipit sajnálom! Jó bőr! És még el is dumcsiztunk az éjjel! Akkor legalább nem félt!
-Megható… -jelenti ki Sam, hangjában semmi érzelem, csak fejét az ablaknak dönti.
-A nagy vadász, kislány lesz egy apró kis vihartól!
-Nem volt olyan kicsi.
-Mindegy! –legyint Dean. –Dumáltunk, aztán bealudtam, pedig baromi éhes voltam! Te meg nem jöttél… sejtem miért! Lefoglalt Jade! Jó hogy elmondod nekem…
-Kérdezted? Nem!
-Jól van Sam! –és megint bekapcsolja a magnót. –Mindenesetre miattad elszalasztottam Angel showját. Tuti, hogy New Orleansban is beáll egy bárba! Kár!
-Hová megyünk?
-Csak megyünk, aztán majd lesz valami öcsi. Van ezer meló, amibe belebotolhatunk! Nézz körül a neten!
-Majd!
-Most bevágtad a durcit? A szívem megszakad!
-Jobb a menekülés, mint… mint szembenézni azzal, hogy valami történik? Nem ezeket a dolgokat oldjuk meg? Talán eljuthatunk anya és Jess gyilkosához is… De te elrohansz! Menekülsz! Gondolod, hogy apa ezt akarná?
-Apa már nincs velünk… -sóhajt. –Hallgass Sam! Mit akarsz ezzel elérni, hogy visszafordulok és vígan végignézem ahogyan az a csaj kicsinál?
-Nem Dean! Hogy utánajárunk! Jade ugyanolyan mint én…
-Elég már! –kiált és a kormányra csap, aztán mindketten hallgatnak. Éjszakára egy út menti motelban szállnak meg. Nem szólnak egymáshoz, csak fekszenek ágyukban és a sötétet bámulják. Dean, bár unja a szótlanságot, hallgat. Gondolkozott eleget. Igen, lehet, hogy a testvérének igaza van… de most először fontosabb Sam mint a sárgaszemű démon. Fél abba belegondolni, hogy mi történik, ha elveszíti őt és teljesen egyedül marad. Eszébe jutnak Angel szavai is a meggyilkolt vadászról, és ez még nagyobb félelemmel tölti el öccse miatt, hiszen tudja, hogy ő a gyilkos. Érzi, hogy a lányok tudnak valamit. Behunyja szemét és akár hogyan is tiltakozna ellene az agya, mégis elnyomja az álom. Bőven éjszaka van még . amikor hangokra lesz figyelmes, furcsa, érdekes hangokra. Felül, de beveri a fejét valamibe. Összeráncolja homlokát. Nem érti mi volt ez. Felkapcsolja a lámpát az éjjeliszekrényen és elborzad attól amit lát. A csomagjaik, a berendezés a szobában lebeg. Felugrik, aztán Samre néz, aki verejtékben úszik az ágyában, orrából vér folyik, és a feje a párnán hánykolódik piros foltokat hagyva az ágyneműn. Dean rémülten ér hozzá, de Sam csak felnyöszörög és a tárgyak össze-vissza „szédelegnek” a szobában. A fiúnak néha le kell húznia a fejét, hogy a csomagja ne vegye célba.
-SAM! -kiált testvérére, megrántja karját. –SAMMY! Elég már! Ez nem jó játék! –leveszi pólóját és azzal próbálja a vért és az izzadtságot letörölni öccse arcáról, aki nyögdösve, dideregve a láztól hánykolódik az ágyban.
-Sam, ne csináld ezt! Sammy! –kiált majd lehajtja fejét és megfogja öccse kezét, megszorítja, s tudja nem segíthet most, de beleőrül abba, hogy így látja őt. Mély levegőt vesz, de tehetetlen dühében és fájdalmában sírni kezd. Nagy kövér könnycsepp siklik végig arcán, s elérve száját összekulcsolt ujjaikra pottyan.
-Sam! –suttog és ismét megtörli testvére arcát. –Ne tedd ezt öcsi… én csak megvédeni szeretnélek! Tudod… én vagyok a nagy és erős báty, aki megvédi a kisöccsét… Mindig is ez volt a feladatom… -megtörli szemét és szipog aztán a szobára néz. –Miért csinálod ezt? Mi történik? Nem tudom megállítani Sam… én is tudom… csak… csak azt hittem időt nyerünk! –mondja és ismét elsírja magát. Szorítja Sam kezét, mely ernyedt az ujjai között. Hallja ahogyan testvére nyög és szuszog. És most az egész világot meg tudná ölni, ha az kell, hogy megmentse öccsét, akármi is vár rá. Hosszú órák telnek így el, amikor a dolgok hirtelen leesnek a földre csörömpölve, széttörve. Dean felkapja fejét és elengedi Sam kezét, aki fulladozva tér magához és levegőért kapkod. Dean magához öleli hirtelen.
-A francba Sam! Ne csináld ezt! –kiált majd kezébe fogja testvére fejét. –Lássalak!… Most már rendben van minden! –mosolyog. –Jaj Sammy! Egy kicsit izgultam! A frászt hoztad rám öcskös! –mondja, miközben Sam fáradtan pislog rá. Arcához nyúl, melyre rászáradt a vér és az izzadtság. Elfehéredve néz Deanre, aki bíztatóan mosolyog rá, aztán meglátja a felfordulást.
-Dean? -kérdezi bágyadtan és tekintetével a szobára mutat.
-Amíg rohamod volt, gondoltam takarítok… tudod… kupival jár az elején.
-Én voltam, igaz?
-Hé öcsi, ez bárkivel megesik. –mosolyog. –Oda se neki! –legyint.
-Tényleg? Akkor gondolom te is képes vagy rá. –kiált fel, aztán kiszabadítja Dean karjaiból magát és a fürdőbe megy.
-Azt hiszem már egész jól vagy,
-Nem… -sóhajt és megmossa arcát. –Azt hiszem, hogy mennünk kell!
-Hová?
-Láttam ahogy Angel meghal.
-Woohoo! Állj! Miről beszélsz? Még a frászt hozod rám! –szívére teszi kezét. –Micsoda? Ne szórakozz!
-Megint ugyanolyan volt, mint mindig is… -elgondolkozik egy pillanatra. –Bár ott volt Jade is… igen… mintha két álom lett volna egyszerre… Miközben Jade hívott, láttam egy… egy szobát… Angel a földön feküdt… rángatózott… aztán vér folyt ki a száján és… és… Jade átlépte őt… Nem is érdekelte, de aztán… megint megváltozott és ott zokogott… Nem értem!
-Talán csak egy hülye álom volt megint…
-Nem Dean! –rázza meg fejét. –Angel meg fog halni. És nekünk mennünk kell! Talán megmenthetjük még.
-Mégis hogyan képzeled?
-Hogy hogyan? Fogjuk magunkat és megkeressük Angelt.
-Várj Sam… nem akarunk megdumálni valamit? Látod ezt a szobát kockafej! –mutat körbe Dean. –Megmagyaráznád mi történt?
-Nem… mert… mert… nincs rá magyarázat…
-Aha… és ezzel el is van intézve? Lebegteted a fél szobát, aztán csak úgy felpattansz és azt mondod Angel meg fog halni, ez egy kicsit gyors Sam!
-Ez van Dean! Én… én mondtam neked… a pisztoly… majdnem megöltem Jadet is.
-De most nem volt itt a kiscsaj! Nem volt kellemes arra kelnem, hogy beverem a fejem a saját zsákomba ember!
-Azt éreztem mikor Jade hozzámért, hogy minden olyan jó és békés, de mégis ez csak álca, düh, félelem, halál vett körül és már fájt az érintés… aztán Angel… -sóhajt. –Valami zene szólt… hallgatta, miközben a lakásban nézelődött… Kinézett az ablakon… volt ott egy hatalmas hirdetőtábla! Valami banda lép fel! A plakát alatt hirdetés futott és… a dátum is megjelent! Holnap! Dean! Éjjel… 11! Mennünk kell! MOST!
-Angel meghal? –kérdezi Dean és testvérére néz. –Az a lány? Olyan erős.
-Dean, ha nem indulunk… azonnal… meg fog halni!
-Talán… Jade végez vele?
-Nem, nem Jade… érzem, hogy ő tiszta… -sóhajt. –Nincs vele… nincs ott a szobában… -behunyja szemét. –Lent ül a kocsiban… Ahogy Angel kinéz látja őt! Dean! Menjünk már! –s meglöki bátyját. –Mozogj! Az a Jade aki a kocsiban ült és aki ott volt a szobában velem… nem volt ugyanaz… a két látomás keresztezte egymást… Nem tudom hogyan… Dean!
-Csak… csak… leblokkoltam…
-Azt látom! –kiált Sam idegesen.
-Nem értem miért látod Angel halálát… -megvakarja fejét. –Jó lány ő… igaz, kis fúria, de jó lány… -suttog. –Nem engedem, hogy egy idióta szellem vagy a tesója kicsinálja! Gyerünk!
-Szerinted itt találunk valamit? Mit tegyünk?
-Maradj itt Jade, én felmegyek és körbenézek.
-Biztosan ne menjek veled? –kérdezi Jade, de Angel határozottan nemet int fejével, majd kiszáll a kocsiból és besurran a házba, vigyázva a sárga rendőrségi szalagokra. A lakás ajtaján felhasítja a pecsétet és belép. Ma már jártak egy másik meggyilkolt család házában, de semmit sem találtak. Egy műszer sem jelzett. Mintha a szellem ott sem lett volna. Érthetetlen számukra. Talán itt ráakadnak valamire ami fontos lehet.
Angel minden helységbe bekukkant. EMF mérője azonban semmit sem jelez. Látja a hullák körberajzolt helyét a padlón. Hárman voltak, szülők és egy gyerek. Nagyot sóhajt. Azt sohasem tudja elfogadni, ha egy gyerek is meghal az ilyen támadásokkor… Letérdel, és megérinti a kicsi körberajzolt alak közepét. Odaszáradt a vér. Megingatja fejét. Semmi értelme nincs annak amit lát. Egy egész családdal végzett, de hogyan? És a kicsinek miért kellett meghalnia? Látta őt a hullaházban. Kis szőke, copfos, 4 éves szőke kislány volt. Élnie kellene még most és ilyenkor már régen aludna. Búsan sóhajt fel és felegyenesedik. Benéz a gyerekszobába, a mérő itt sem mutat semmit sem. Rózsaszín falak, habos ágy, rengeteg baba és játékok. Hozzáér az egyik babához és eszébe jut, hogy neki is volt egy hasonló, de igazából sohasem babázott, mert a szomszéd kisfiúkkal biciklizett vagy rosszalkodott ha éppen nem Bobbynál voltak. Jade volt az aki folyton csak papás-mamást játszott, és az az igazság, hogy irigyelte őt ezért. Mert jó volt a kisfiúkkal játszani, de ők utálták ezt… Jade pedig magában szeretett játszani igazán. Aztán pedig neki kellett megvédenie nővérét a kisfiúk gúnyolódásától. És ez most is így van, persze nem a fiúktól kell most védeni… De valahogy felcserélődtek a szerepek, hiába nővére Jade mégis ő vigyáz rá…. S mikor Mooseban találkoztak a Winchesterekkel, nem kellett volna rá hallgatnia, de hagyta magát. Jade akármilyen is, sokszor túl naiv és sajnos nem látja be ezt a hibáját. Bár hallgatna megérzéseire ide vagy oda Angelt pedig jó érzéssel tölti el, hogy vigyázhat valakire. S most már csak ketten vannak, így még nagyobb a felelősége is. Megvédi Jadet, akárki is… még ha a Winchesterek is állják az útját. Halványan elmosolyodik a babát nézve , aztán körbenéz, s már meg is akadt a szeme azon amit keres. Egy rózsaszín gumi hever az asztalkán. Szépen összefonja a játék baba haját és begumizza, aztán visszaülteti oda ahonnan elvette. Talán lemaradt erről… De ki tudja, egyszer nagyon soká majd a lány haját gumizza így össze… Óh… ez nagyon, nagyon messze van még. Ennél a melónál nem is lehet gyereket vállalni… erre a világra ahol csak gonoszság van? Bár… ott van a kísérője is… ő csodálatos… de most még több a gonosz, mint a jó, akár itt van az angyala, akár nem… és egy angyal nem képes megbirkózni a világ összes mocskával. Körbenéz, de nem látja. Hol feltűni, hol nem… fura egy szerzet… s bár tudná miért is van vele… miért van a családdal… S miért nem mentette meg a szüleit? Vagy nekik ez volt megírva? Nem! Mindig lehet választás! Nem hisz ebben… Bár tudná, hogy miért nem segített. Nem azért vannak az angyalok, hogy segítsenek? Vagy csak az Urat szolgálják és lézengenek a világban? Az Urat… na igen… nem képes elhinni, hogy van egy magasabb erő is… ha lenne már régen megszűntette volna ezt… hogy gyerekek haljanak meg a semmiért… De ha van pokol, kell mennynek is léteznie! A rossz nem élhet a jó nélkül és ez fordítva is így van! Bólogat, aztán megrázza fejét. Képes most ezen rágódni mikor dolgozik? Bár semmit sem talált. Hátrafogja haját egy másik gumival amit talált, aztán visszamegy a nappaliba, kinéz az ablakon. Látja nővérét a kocsiban. Minden rendben vele… De ezzel az üggyel semmi nincs rendben! Nincs nyom! Nincs semmi! Körbejár a tágas szobában. Rengeteg könyv, a polcok roskadoznak alattuk és még több CD. Hiába aki egy zenestúdióban dolgozott, még szép, hogy rengeteg zenéje van. Odamegy a CD lejátszóhoz és bekapcsolja. Tetején egy banda lemeze, papírborító, egy szám… The Ohio Players… Rollercouster! Érdekes! Még sohasem hallott róluk. Valami régi banda lehet, mert elég oldies a stílus. Talán még az AC/DC -nél is régebbiek, de nem rossz! Hagyja hagy menjen a CD, úgyis csak ez az egy szám van rajta, közben pedig az üvegszekrényhez megy, benne pedig rengeteg emlék, porcelán, fényképek. De hirtelen egy arcra lesz figyelmes az üvegben, mely rászegeződik. Tágra nyitja szemeit és megfordul, de későn, a női alak elkapja, aztán megfogja nyakát és ellendíti a szekrénytől és a tv állványnak dobja. Angel alig kap levegőt. Koppanva ért földet és csak egy pillanat választotta el, hogy a súlyos tv rá ne zuhanjon. Megpróbál felállni, de a női alak fölé keveredik és vigyorogva néz szemébe. A szellem fejéből vér folyik, és a fél arca hiányzik. Hideg kezei pedig nyakára tapadnak most, aztán érzi ahogyan a fagyos érintés belülről támadja, sikítani próbál, de képtelen, a fegyvere után matat a földön kétségbeesve, de nem éri el akárhogyan is erőlködik. A szellemnő pedig egyenesen a szemébe néz és a megmaradt szájával csak gonosz mosolyt vág. Angel fájdalmában, mely belülről emészti felnyöszörög.
-Nézz csak ide, kis ribanc! –kiált ekkor egy nagyon is ismerős hang, a szellem odakapja tekintetét majd lövés dördül, és szertefoszlik. Angel felköhög és a nyakához, mellkasához kap. Végre kap levegőt is.
-Jól vagy? –térdel le mellé Dean és megfogja őt. –Angel?
-T… tessék? –pislog a lány, mert azt hiszi képzelődik, de belekapaszkodik a fiú karjába és fájdalmak közepette nagyon nehezen felegyenesedik. Dean rámosolyog a CD pedig lejár közben.
-Ez nem volt túl jó ötlet kislány. –és kezébe fogja Angel arcát. –Tűnjünk el! Majdnem kicsinált a kis kurva!
-De… ez volt az amit keresünk! –mondja, s megfogja vállát. –Áh! Ez fáj!
-Megütötted! A nyakad is elég csúnya… gyere! Segítek! –aztán felsóhajt. –Milyen furcsa… milyen jó a kősó! Hol a francban van ez a kis kurva? –körbenéz és az ablaknál meglát egy ismerőst. Egy pillanatra összeráncolja homlokát. A „valami” búsan figyeli őket. Dean kifújja a levegőt.
-Miért nem segített? –kérdezi az orra alá dörmögve, fejét ingatva. Angel nem szól. Tudja mire érti ezt a fiú, hiszen ő is látja angyalát, mely lassan eltűnik szemük elől.
-Dean… várj… -és sántítva megáll. –Nem jön vissza a szellem… talán.
-Nem… -ingatja fejét az idősebb Winchester fiú. –De te elég rossz helyen kutakodtál.
-Csak… csak ki akartam nyírni… de… -és felszisszen mert mindene fáj. –Hogy kerülsz ide?
-Ez egy baromi hosszú történet. Sam az ész! Tudod! –mosolyog. –Gondoltam nem köszöntem el és visszajövök. Igaz, nem így akartam elbúcsúzni!
-Megmentettél. –suttog a lány és lehajtja fejét.
-Ja! Ez a munkám, vagy mi a szösz! –megfogja Angel karját. –Gyere! Most elég volt ennyi! Ez a valami, cseles… Úgy látszik csak egyszer jelenik meg… de miért itt?
-Bár tudnám… de Dean… meghaltam volna ha nem jössz, nem volt esélyem! Nem értem el a fegyvert! Még… még sohasem sültem fel… így… hogy nem tudtam megvédeni magam, de olyan hirtelen jött! Óh! –kiált és sántán, fájdalmakkal teli, ismét az ablakhoz megy. Kinéz. Meglátja Jadet, Sam mellette áll és feszülten néznek felfelé, ám mikor meglátják őt az ablakban, Sam azonnal mobilt vesz elő. Csörög.
-Megvagy Dean? –kérdezi.
-Én meg… csak… csak… majdnem igazad lett okoska!
-Most már gyertek ki onnan!
-Mindjárt!
-Dean, ne szórakozz! Azonnal gyere ki Angellel! –kiált.
-Csak én is körbenézek.
-Ne csináld! Szegény lány! Meg kell néznünk a sebeit!
-Tudom! Mindjárt öcsi! –és leteszi a telefont. –Angel? Sam azt mondja menjük…
-De… te még körbe akarsz nézni. Hallottam! –és felszisszen fájdalmasan.
-Jól vagy? –odamegy a lányhoz. –Biztos? –elnézi, arcához ér.
-J… jól! –bólogat. –Bár lehetnék jobban is, de… azt hiszem jól! Nézd csak meg a helyet… de én nem találtam semmit… aztán hirtelen itt termett az a… Dean? Én… én… tényleg köszönöm. –mondja halkan. –Kics… kicsit megijedtem!
-Kicsit? –mosolyodik el a fiú, Angel csak felsóhajt. –Na és még mindig meg akarsz ölni? –de választ nem kap. –Jó ráér később is válaszolnod! –kiált. –Jó volt ez a zene ami ment!
-Csak bekapcsoltam… -és a falnak dől, megfogja hasát. –Ah… Jól nekem jött ez a ribanc!
-Hát… -sóhajt. –Ilyenkor bezzeg milyen jól jött volna a „barátod” nem? Aki nem létezik. Igaz? –pislog a lányra, aztán a CD lejátszóhoz megy, megfogja a borítót. –Bírom ezt a bandát! –s bekapcsolja. –Jó zene! Rollercouster! Igaz ez valami más felvétel lehet… kicsit fura… -megrántja vállát, amikor Angel kiált fel és felkapja a fegyverét a földről nagy nehezen. A szellem ismét megjelenik a fiú mögött, aki hirtelen megfordul és beletüzel, az alak pár pillanatra eltűnik, ám ismét megjelenik. Angel egy jól irányzott lövéssel belelő, ahogyan Dean is és a szellem azonnal köddé válik ismét. A fiú a sebzett lányhoz siet és a vállára rakja kezét. Segítve neki járni, a zenét most egyikük sem élvezi igazán. Az ajtó felé indulnak, de a női alak útjukba áll. Karjait azonnal Deanbe mélyeszti, aki fájdalmában felüvölt. Angel azonban ismét lő és a szellem eltűnik. Támogatva egymást lépnek ki a bejárati ajtón, miközben hallják, hogy a zene is elhallgatott. Nem szólnak, csak lebotorkálnak a lépcsőkön, ki a házból, ahol Sam és Jade meglátva őket hozzájuk rohan.
-Mi történt? –kérdezi Sam és megfogja bátyát, ám az eltolja magától. Angelt pedig megöleli Jade és aggódva nézi sebeit.
-Jól vagyok… csak az a kis szuka engem is megtalált! –mondja Dean. –De nyugi öcskös, megmaradok nagy bánatodra.
-Dean, hagyd már ezt! –mondja Sam.
-Tűnjünk el innen! –jelenti ki Dean és Angelre néz, aki bólogat. -Induljunk!
A lányok moteljének szobájában ülnek, igaz Dean fel-alá járkál és fejét vakargatja, miközben Jade húga sebeit látja el, Sam pedig komoran hallgat.
-Ez az egész nem fér a fejembe! –jelenti ki Dean megtörve a csendet.
-Nekem pedig az nem fér, hogy Sam látta ahogyan meghalok. –sóhajt fel Angel és a fiatalabb fiúra sandít, aki csak lehajtja fejét. –Amit elmondtatok, az hátborzongató.
-Angel… nem tudom szabályozni a látomásokat… elmondtam mindent, de szerencsére sikerült időben odaérnünk.
-Maradj itt Jade, én felmegyek és körbenézek.
-Biztosan ne menjek veled? –kérdezi Jade, de Angel határozottan nemet int fejével, majd kiszáll a kocsiból és besurran a házba, vigyázva a sárga rendőrségi szalagokra. A lakás ajtaján felhasítja a pecsétet és belép. Ma már jártak egy másik meggyilkolt család házában, de semmit sem találtak. Egy műszer sem jelzett. Mintha a szellem ott sem lett volna. Érthetetlen számukra. Talán itt ráakadnak valamire ami fontos lehet.
Angel minden helységbe bekukkant. EMF mérője azonban semmit sem jelez. Látja a hullák körberajzolt helyét a padlón. Hárman voltak, szülők és egy gyerek. Nagyot sóhajt. Azt sohasem tudja elfogadni, ha egy gyerek is meghal az ilyen támadásokkor… Letérdel, és megérinti a kicsi körberajzolt alak közepét. Odaszáradt a vér. Megingatja fejét. Semmi értelme nincs annak amit lát. Egy egész családdal végzett, de hogyan? És a kicsinek miért kellett meghalnia? Látta őt a hullaházban. Kis szőke, copfos, 4 éves szőke kislány volt. Élnie kellene még most és ilyenkor már régen aludna. Búsan sóhajt fel és felegyenesedik. Benéz a gyerekszobába, a mérő itt sem mutat semmit sem. Rózsaszín falak, habos ágy, rengeteg baba és játékok. Hozzáér az egyik babához és eszébe jut, hogy neki is volt egy hasonló, de igazából sohasem babázott, mert a szomszéd kisfiúkkal biciklizett vagy rosszalkodott ha éppen nem Bobbynál voltak. Jade volt az aki folyton csak papás-mamást játszott, és az az igazság, hogy irigyelte őt ezért. Mert jó volt a kisfiúkkal játszani, de ők utálták ezt… Jade pedig magában szeretett játszani igazán. Aztán pedig neki kellett megvédenie nővérét a kisfiúk gúnyolódásától. És ez most is így van, persze nem a fiúktól kell most védeni… De valahogy felcserélődtek a szerepek, hiába nővére Jade mégis ő vigyáz rá…. S mikor Mooseban találkoztak a Winchesterekkel, nem kellett volna rá hallgatnia, de hagyta magát. Jade akármilyen is, sokszor túl naiv és sajnos nem látja be ezt a hibáját. Bár hallgatna megérzéseire ide vagy oda Angelt pedig jó érzéssel tölti el, hogy vigyázhat valakire. S most már csak ketten vannak, így még nagyobb a felelősége is. Megvédi Jadet, akárki is… még ha a Winchesterek is állják az útját. Halványan elmosolyodik a babát nézve , aztán körbenéz, s már meg is akadt a szeme azon amit keres. Egy rózsaszín gumi hever az asztalkán. Szépen összefonja a játék baba haját és begumizza, aztán visszaülteti oda ahonnan elvette. Talán lemaradt erről… De ki tudja, egyszer nagyon soká majd a lány haját gumizza így össze… Óh… ez nagyon, nagyon messze van még. Ennél a melónál nem is lehet gyereket vállalni… erre a világra ahol csak gonoszság van? Bár… ott van a kísérője is… ő csodálatos… de most még több a gonosz, mint a jó, akár itt van az angyala, akár nem… és egy angyal nem képes megbirkózni a világ összes mocskával. Körbenéz, de nem látja. Hol feltűni, hol nem… fura egy szerzet… s bár tudná miért is van vele… miért van a családdal… S miért nem mentette meg a szüleit? Vagy nekik ez volt megírva? Nem! Mindig lehet választás! Nem hisz ebben… Bár tudná, hogy miért nem segített. Nem azért vannak az angyalok, hogy segítsenek? Vagy csak az Urat szolgálják és lézengenek a világban? Az Urat… na igen… nem képes elhinni, hogy van egy magasabb erő is… ha lenne már régen megszűntette volna ezt… hogy gyerekek haljanak meg a semmiért… De ha van pokol, kell mennynek is léteznie! A rossz nem élhet a jó nélkül és ez fordítva is így van! Bólogat, aztán megrázza fejét. Képes most ezen rágódni mikor dolgozik? Bár semmit sem talált. Hátrafogja haját egy másik gumival amit talált, aztán visszamegy a nappaliba, kinéz az ablakon. Látja nővérét a kocsiban. Minden rendben vele… De ezzel az üggyel semmi nincs rendben! Nincs nyom! Nincs semmi! Körbejár a tágas szobában. Rengeteg könyv, a polcok roskadoznak alattuk és még több CD. Hiába aki egy zenestúdióban dolgozott, még szép, hogy rengeteg zenéje van. Odamegy a CD lejátszóhoz és bekapcsolja. Tetején egy banda lemeze, papírborító, egy szám… The Ohio Players… Rollercouster! Érdekes! Még sohasem hallott róluk. Valami régi banda lehet, mert elég oldies a stílus. Talán még az AC/DC -nél is régebbiek, de nem rossz! Hagyja hagy menjen a CD, úgyis csak ez az egy szám van rajta, közben pedig az üvegszekrényhez megy, benne pedig rengeteg emlék, porcelán, fényképek. De hirtelen egy arcra lesz figyelmes az üvegben, mely rászegeződik. Tágra nyitja szemeit és megfordul, de későn, a női alak elkapja, aztán megfogja nyakát és ellendíti a szekrénytől és a tv állványnak dobja. Angel alig kap levegőt. Koppanva ért földet és csak egy pillanat választotta el, hogy a súlyos tv rá ne zuhanjon. Megpróbál felállni, de a női alak fölé keveredik és vigyorogva néz szemébe. A szellem fejéből vér folyik, és a fél arca hiányzik. Hideg kezei pedig nyakára tapadnak most, aztán érzi ahogyan a fagyos érintés belülről támadja, sikítani próbál, de képtelen, a fegyvere után matat a földön kétségbeesve, de nem éri el akárhogyan is erőlködik. A szellemnő pedig egyenesen a szemébe néz és a megmaradt szájával csak gonosz mosolyt vág. Angel fájdalmában, mely belülről emészti felnyöszörög.
-Nézz csak ide, kis ribanc! –kiált ekkor egy nagyon is ismerős hang, a szellem odakapja tekintetét majd lövés dördül, és szertefoszlik. Angel felköhög és a nyakához, mellkasához kap. Végre kap levegőt is.
-Jól vagy? –térdel le mellé Dean és megfogja őt. –Angel?
-T… tessék? –pislog a lány, mert azt hiszi képzelődik, de belekapaszkodik a fiú karjába és fájdalmak közepette nagyon nehezen felegyenesedik. Dean rámosolyog a CD pedig lejár közben.
-Ez nem volt túl jó ötlet kislány. –és kezébe fogja Angel arcát. –Tűnjünk el! Majdnem kicsinált a kis kurva!
-De… ez volt az amit keresünk! –mondja, s megfogja vállát. –Áh! Ez fáj!
-Megütötted! A nyakad is elég csúnya… gyere! Segítek! –aztán felsóhajt. –Milyen furcsa… milyen jó a kősó! Hol a francban van ez a kis kurva? –körbenéz és az ablaknál meglát egy ismerőst. Egy pillanatra összeráncolja homlokát. A „valami” búsan figyeli őket. Dean kifújja a levegőt.
-Miért nem segített? –kérdezi az orra alá dörmögve, fejét ingatva. Angel nem szól. Tudja mire érti ezt a fiú, hiszen ő is látja angyalát, mely lassan eltűnik szemük elől.
-Dean… várj… -és sántítva megáll. –Nem jön vissza a szellem… talán.
-Nem… -ingatja fejét az idősebb Winchester fiú. –De te elég rossz helyen kutakodtál.
-Csak… csak ki akartam nyírni… de… -és felszisszen mert mindene fáj. –Hogy kerülsz ide?
-Ez egy baromi hosszú történet. Sam az ész! Tudod! –mosolyog. –Gondoltam nem köszöntem el és visszajövök. Igaz, nem így akartam elbúcsúzni!
-Megmentettél. –suttog a lány és lehajtja fejét.
-Ja! Ez a munkám, vagy mi a szösz! –megfogja Angel karját. –Gyere! Most elég volt ennyi! Ez a valami, cseles… Úgy látszik csak egyszer jelenik meg… de miért itt?
-Bár tudnám… de Dean… meghaltam volna ha nem jössz, nem volt esélyem! Nem értem el a fegyvert! Még… még sohasem sültem fel… így… hogy nem tudtam megvédeni magam, de olyan hirtelen jött! Óh! –kiált és sántán, fájdalmakkal teli, ismét az ablakhoz megy. Kinéz. Meglátja Jadet, Sam mellette áll és feszülten néznek felfelé, ám mikor meglátják őt az ablakban, Sam azonnal mobilt vesz elő. Csörög.
-Megvagy Dean? –kérdezi.
-Én meg… csak… csak… majdnem igazad lett okoska!
-Most már gyertek ki onnan!
-Mindjárt!
-Dean, ne szórakozz! Azonnal gyere ki Angellel! –kiált.
-Csak én is körbenézek.
-Ne csináld! Szegény lány! Meg kell néznünk a sebeit!
-Tudom! Mindjárt öcsi! –és leteszi a telefont. –Angel? Sam azt mondja menjük…
-De… te még körbe akarsz nézni. Hallottam! –és felszisszen fájdalmasan.
-Jól vagy? –odamegy a lányhoz. –Biztos? –elnézi, arcához ér.
-J… jól! –bólogat. –Bár lehetnék jobban is, de… azt hiszem jól! Nézd csak meg a helyet… de én nem találtam semmit… aztán hirtelen itt termett az a… Dean? Én… én… tényleg köszönöm. –mondja halkan. –Kics… kicsit megijedtem!
-Kicsit? –mosolyodik el a fiú, Angel csak felsóhajt. –Na és még mindig meg akarsz ölni? –de választ nem kap. –Jó ráér később is válaszolnod! –kiált. –Jó volt ez a zene ami ment!
-Csak bekapcsoltam… -és a falnak dől, megfogja hasát. –Ah… Jól nekem jött ez a ribanc!
-Hát… -sóhajt. –Ilyenkor bezzeg milyen jól jött volna a „barátod” nem? Aki nem létezik. Igaz? –pislog a lányra, aztán a CD lejátszóhoz megy, megfogja a borítót. –Bírom ezt a bandát! –s bekapcsolja. –Jó zene! Rollercouster! Igaz ez valami más felvétel lehet… kicsit fura… -megrántja vállát, amikor Angel kiált fel és felkapja a fegyverét a földről nagy nehezen. A szellem ismét megjelenik a fiú mögött, aki hirtelen megfordul és beletüzel, az alak pár pillanatra eltűnik, ám ismét megjelenik. Angel egy jól irányzott lövéssel belelő, ahogyan Dean is és a szellem azonnal köddé válik ismét. A fiú a sebzett lányhoz siet és a vállára rakja kezét. Segítve neki járni, a zenét most egyikük sem élvezi igazán. Az ajtó felé indulnak, de a női alak útjukba áll. Karjait azonnal Deanbe mélyeszti, aki fájdalmában felüvölt. Angel azonban ismét lő és a szellem eltűnik. Támogatva egymást lépnek ki a bejárati ajtón, miközben hallják, hogy a zene is elhallgatott. Nem szólnak, csak lebotorkálnak a lépcsőkön, ki a házból, ahol Sam és Jade meglátva őket hozzájuk rohan.
-Mi történt? –kérdezi Sam és megfogja bátyát, ám az eltolja magától. Angelt pedig megöleli Jade és aggódva nézi sebeit.
-Jól vagyok… csak az a kis szuka engem is megtalált! –mondja Dean. –De nyugi öcskös, megmaradok nagy bánatodra.
-Dean, hagyd már ezt! –mondja Sam.
-Tűnjünk el innen! –jelenti ki Dean és Angelre néz, aki bólogat. -Induljunk!
A lányok moteljének szobájában ülnek, igaz Dean fel-alá járkál és fejét vakargatja, miközben Jade húga sebeit látja el, Sam pedig komoran hallgat.
-Ez az egész nem fér a fejembe! –jelenti ki Dean megtörve a csendet.
-Nekem pedig az nem fér, hogy Sam látta ahogyan meghalok. –sóhajt fel Angel és a fiatalabb fiúra sandít, aki csak lehajtja fejét. –Amit elmondtatok, az hátborzongató.
-Angel… nem tudom szabályozni a látomásokat… elmondtam mindent, de szerencsére sikerült időben odaérnünk.
-Szerencsére! –mondja Jade, aztán feláll. –Készen vagy! Jobb leszel, mint újkorodban! –kiált és megpuszilja húgát, aki elmosolyodik erre.
-Remélem is! –mondja. –De azt hiszem ma kihagyom a pénzszerzést. –mosolyog, majd feláll és Deanhez megy, aki még mindig gondolkozva járkál. –És veled? Minden rendben?
-Rendben vagyok. –bólogat és felsóhajt. Jade pedig Samre néz és tekintete mindent elárul. Jobb, ha most eltűnnek kicsit.
-Akkor… mi lenne… ha… hoznánk kávét! –beszél Sam és a lánnyal szó nélkül kimennek az ajtón.
-Jól itt hagytak! –állapítja meg Dean és az ablakhoz sétál, kinéz és meglátja öccsét és a lányt amint egy üdítős automata előtt állnak és beszélnek. Gondolta, hogy nem kávét hoznak. Ideje lenne Samnek elmondania, hogy a Scarecrow lányok tudnak Wandallról és nem áll túl jól a szénájuk, ha sikerül rendbe szedni a fájlt, akkor… De erre nem gondolhat még! Most nem, pedig most, hogy kettesben maradt Angellel, talán ismét felhozza a lány, célozgatva arra, hogy talán benne vannak a dologban, de honnan is sejtheti… Jade? A kis boszi? Nem túl jó ötlet Samet vele hagyni…. Hiszen…
-Nem is tudom mit mondjak… Ilyen helyzetbe, még nem kerültem Dean!
-Ez is benne van a pakliban. –jelenti ki a fiú és felé fordul. –De köszönd meg Samnek! Ő a médium. Én csak… -sóhajt. –Figyelj kislány, nem lehetne befejezni az utálkodást? Van elég gondunk így is! Mindig nálatok lyukadunk ki… azt hiszem feleslegesen próbálnánk titeket lerázni magunkról. Jól gondolom? –kérdezi, de Angel nem felel. –Igen, igazam van. –állapítja meg és leül az egyik ágyra. –Ha ezt Sam hallaná… látom a fejét magam előtt „ugye megmondtam Dean” –utánozza öcsét. –Lehet… talán… és most? –néz a lányra, aki leül mellé.
-Jade is pontosan olyan mint Sam, de azt hiszem tényleg nem tudunk szabadulni egymástól.
-Ja! –helyesel Dean. –Bár még nem tudom mi fog kisülni ebből. Kissé furák vagytok, hazudoztok…
-Ahogyan ti is.
-Letagadod Mr. Brad Pittet is.
-Micsoda? –mosolyodik el a lány. –Brad Pitt?
-Ha mosolyogsz, már nem is vagy olyan rémisztő.
-Dean! Kapd be! Mi az, hogy rémisztő?
-Ha pufogsz, meg keménykedsz, azt hiszed, hogy megijedek. Le akarsz lőni? Megölni? Lásd be, ez elég gyenge!
-Hm… -sóhajt fel Angel. –Te veszélyes vagy… vagyis ti veszélyesek vagytok!
-És? Azt hiszed, hogy megijedek? –elmosolyodik.
-Meg akarom védeni tőletek a családom!
-Hidd el, én is így vagyok ezzel, de… szóval kiscsaj?
-Még meglátom a fegyverszünetet! –jelenti ki.
-Biztosan remek vadász vagy… Jézus, ezt mondom egy szoknyás vadásznak? Ez már… nem is én vagyok!
-Jó vadászok vagyunk a nővéremmel, ez tény! –állapítja meg és megveregeti Dean vállát, aztán halványan elmosolyodik. –Hogy mi lesz később, a kettőnk dolgával, majd kialakul… egyelőre jobb ha erre az ügyre koncentrálunk… aztán meg…
-Itt nem csak ez az ügy van, hanem sok más! Kissé összekeveredett most az utunk, és míg Sammy a te nővérkédet látja addig az is ügy, ahogyan a te „fickód” is… bár ő… -elhallgat.
-Láttad őt a szobában igaz? Amikor a szellem majdnem…
-Láttam! Te is, igaz? Miért nem mondod el? Tudom jól mi az.
-Honnan tudnád Dean? –kérdezi, de a fiú nem felel. –Ő csak rám tartozik. Mindig is velem, velünk volt… Ő nem ügy! Nem lehet az!
-Pedig… oh, de erre még visszatérünk! –mondja Dean. –Azt hiszem most egy ideig össze leszünk zárva…
-Igen, én is azt hiszem. –bólogat Angel.
-Ezért… -és kaján mosolyt vág. –Mi lenne, ha gyakorolnád a munkád? Én elleszek itt ameddig az öcsi és Jade vissza nem jön és tudom, hogy nincs itt rúd, de…
-Komolyan? Milyen kedves, de kihagyom! Nem vagyok jó formában!
-Szerintem remek formában vagy! Szegény vendégek ott a bárban lemaradnak rólad, de én… hamár itt vagyok!
-Dean, te mindig ilyen vagy?
-Milyen? Csak hangosan gondolkodtam! –mosolyog. –Nincs igazam?
-Hát… nincs igazad, de… -és maga felé fordítja a fiú fejét, aztán megcsókolja lágyan. –Talán ma nem dolgozom… -és a fiú ölébe mászik, majd átfogja lábaival derekát. –Sokkal jobbat tudok. –suttog a fiú szájába évődve és forró csókban forrnak össze, ám az ajtó nyílik és Sam jelenik meg benne, kávéval a kezében.
-Öh… -hümmög, mert hirtelen nem tudja mit is tegyen. –Öh… én…
-Sam? –ocsúdik fel Dean és még egy aprót csókol Angel ajkaiba. –Mindig a legjobbkor haver! –suttog, Angel pedig elmosolyodik erre és finoman felegyenesedik a fiú öléből, aztán a lemerevedett Samhez sétál és elveszi az egyik kávét a kezéből.
-Életmentő vagy Sammy! Már meghalok egy kávéért!
-Én…ahm… -megrázza fejét és becsukja az ajtót maga mögött. –Szóval… -és végigméri bátyát, aki rávigyorog. –Jade még elszaladt valami kajáért!
-Oh, milyen jó ötlet kockafej. –kiált Dean. –Bár, igazán vele mehettél volna! –erre Sam csak „megöllek” pillantást lövell felé. Dean széles mosolyt vág, aztán ő is kikapja a kávét a kezéből. –Addig ez is jól jön.
-Ok.- bólogat Sam. –Talán… meg kellene beszélnünk mi is történt abban a házban. Hiszen Angel majdnem meghalt. –azzal a laptopjához megy és felnyitja. Babrálni kezdi zavartan. Testvére nagyot kortyol a kávéból, aztán az asztalhoz ül, Angel pedig visszaül az ágyra. Jó messze egymástól. Hallgatás, csak Sam ujjainak pötyögése hallatszik, aztán az is abbamarad. Felnéz, majd lehajtja a laptop fedelét és érzi, hogy mindketten őt bámulják.
-Rendben… megszólalnátok? –kérdezi és hajába túr.
-Mondd ki Sammy! Tudom, hogy szeretnéd! –kiált testvére.
-Én csak… -idegesen kifújja a levegőt. –Csak nem értem ezt!
-Mit?
-Mindegy, hagyjuk! –legyint. –Kivettem egy szobát Dean, majd átcuccolhatunk! De jó volna, ha megfejtenénk az ügyet! Szóval… Mi is történt ott Angel? –pislog a lányra, aki ráfigyel és elmosolyodik, aztán belekortyol a kávéba. –Most mi történik?
-Kicsit ideges vagy öcskös! –mondja Dean. –Nekem kéne annak lennem!
-Talán menjek el?
-Nem akartam ezt mondani, de ha már rákérdeztél… igen!
-Nem! Maradok! –jelenti ki Sam. –Angel… Kérlek meséld el!
-Én azt hiszem tudom mi történt! –jelenti ki Dean hirtelen. –Gondolkoztam egy kicsit… ez a banda… az Ohio Players! Megvan az összes kazettájuk és amikor hallgattam, nekem egyszer sem jelent meg az a ribanc.
-És? Ez hogy jön ide? –kérdezi Sam.
-Arra akarok kilyukadni, hogy Angel a Cd-jüket hallgatta és megjelent, aztán én is bekapcsoltam és megjelent… Szerinted ez nem fura?
-Talán véletlen.
-Aha, persze nagyokos. Mi van ha itt a megoldás?
-Hallgatták azt a CD-t és meghaltak? –ráncolja homlokát.
-Az a felvétel más volt mint az eredeti dal.
-És gondolod, hogy a szellem erre a dalra jön elő?
-Valami ilyesmi.
-De mi köze van a számhoz a szellemnek? –vakarja meg fejét Sam.
-Fogalmam sincs, de kiderítjük. Holnap bemegyünk a stúdióba és megszerezzük az eredeti felvételt.
-És mi mit csinálunk addig? –kérdezi Angel.
-Jobb, ha itt maradtok… a mai nap után. –mondja Sam, ám a lány megingatja fejét. –Akkor… talán… nézzétek meg, hogy minden meggyilkolt családnál ott van-e a CD.
-Ez tényleg jó ötlet. –bólogat Dean. –Csak még azt nem értem, hogy ha ez így van… mi köze van a szellemnek a dalhoz… Hallgattad és megjelent… aztán megint… De miért? És nekem miért nem, ha hallgatom a kocsiban? –megvakarja fejét. –Talán a stúdió alkalmazottjaihoz kötődik… nem is a CD-hez?
-Lehet. –bólogat Sam. –Bár ilyet még nem hallottam. Hm… érdekes! –állapítja meg, amikor Jade is megérkezik. Leteszi a csomagokat az asztalra és Dean rögtön enni kezd jóízűen, egymás után nyelve a hatalmas falatokat. Mindhárman őt bámulják fintorral a szájukon, aztán Sam tér magához először.
-Ok! Akkor… szerintem menjünk Dean!
-Csak még megeszem! –beszél teli szájjal. –Addig meséld el Jadenek, hogy mire jöttünk rá. –kiált és míg testvére elmondja a lánynak mire jutottak, majdnem az egész zacskóval felfalja a gyorskaját, aztán megtörli száját, megsimogatja hasát, feláll.
-Ok, Sam! Most már mehetünk. Ha már nem itt alszunk… Sajnos!
-Megyünk is. –mondja Sam és összepakolja cuccait aztán Jadere mosolyog egy pillanatra, aki viszonozza, s bátya látva ezt csak vigyorog és hol a lányt, hol testvérét fürkészi nagy szemekkel.
-Akkor… szia Jade.
-Jó éjt Sam!
-Megyünk… jót beszéltünk… lent…
-Igen!
-Holnap találkozunk!
-Igen… holnap.
-Remélem is! –mondja. –De azt hiszem ma kihagyom a pénzszerzést. –mosolyog, majd feláll és Deanhez megy, aki még mindig gondolkozva járkál. –És veled? Minden rendben?
-Rendben vagyok. –bólogat és felsóhajt. Jade pedig Samre néz és tekintete mindent elárul. Jobb, ha most eltűnnek kicsit.
-Akkor… mi lenne… ha… hoznánk kávét! –beszél Sam és a lánnyal szó nélkül kimennek az ajtón.
-Jól itt hagytak! –állapítja meg Dean és az ablakhoz sétál, kinéz és meglátja öccsét és a lányt amint egy üdítős automata előtt állnak és beszélnek. Gondolta, hogy nem kávét hoznak. Ideje lenne Samnek elmondania, hogy a Scarecrow lányok tudnak Wandallról és nem áll túl jól a szénájuk, ha sikerül rendbe szedni a fájlt, akkor… De erre nem gondolhat még! Most nem, pedig most, hogy kettesben maradt Angellel, talán ismét felhozza a lány, célozgatva arra, hogy talán benne vannak a dologban, de honnan is sejtheti… Jade? A kis boszi? Nem túl jó ötlet Samet vele hagyni…. Hiszen…
-Nem is tudom mit mondjak… Ilyen helyzetbe, még nem kerültem Dean!
-Ez is benne van a pakliban. –jelenti ki a fiú és felé fordul. –De köszönd meg Samnek! Ő a médium. Én csak… -sóhajt. –Figyelj kislány, nem lehetne befejezni az utálkodást? Van elég gondunk így is! Mindig nálatok lyukadunk ki… azt hiszem feleslegesen próbálnánk titeket lerázni magunkról. Jól gondolom? –kérdezi, de Angel nem felel. –Igen, igazam van. –állapítja meg és leül az egyik ágyra. –Ha ezt Sam hallaná… látom a fejét magam előtt „ugye megmondtam Dean” –utánozza öcsét. –Lehet… talán… és most? –néz a lányra, aki leül mellé.
-Jade is pontosan olyan mint Sam, de azt hiszem tényleg nem tudunk szabadulni egymástól.
-Ja! –helyesel Dean. –Bár még nem tudom mi fog kisülni ebből. Kissé furák vagytok, hazudoztok…
-Ahogyan ti is.
-Letagadod Mr. Brad Pittet is.
-Micsoda? –mosolyodik el a lány. –Brad Pitt?
-Ha mosolyogsz, már nem is vagy olyan rémisztő.
-Dean! Kapd be! Mi az, hogy rémisztő?
-Ha pufogsz, meg keménykedsz, azt hiszed, hogy megijedek. Le akarsz lőni? Megölni? Lásd be, ez elég gyenge!
-Hm… -sóhajt fel Angel. –Te veszélyes vagy… vagyis ti veszélyesek vagytok!
-És? Azt hiszed, hogy megijedek? –elmosolyodik.
-Meg akarom védeni tőletek a családom!
-Hidd el, én is így vagyok ezzel, de… szóval kiscsaj?
-Még meglátom a fegyverszünetet! –jelenti ki.
-Biztosan remek vadász vagy… Jézus, ezt mondom egy szoknyás vadásznak? Ez már… nem is én vagyok!
-Jó vadászok vagyunk a nővéremmel, ez tény! –állapítja meg és megveregeti Dean vállát, aztán halványan elmosolyodik. –Hogy mi lesz később, a kettőnk dolgával, majd kialakul… egyelőre jobb ha erre az ügyre koncentrálunk… aztán meg…
-Itt nem csak ez az ügy van, hanem sok más! Kissé összekeveredett most az utunk, és míg Sammy a te nővérkédet látja addig az is ügy, ahogyan a te „fickód” is… bár ő… -elhallgat.
-Láttad őt a szobában igaz? Amikor a szellem majdnem…
-Láttam! Te is, igaz? Miért nem mondod el? Tudom jól mi az.
-Honnan tudnád Dean? –kérdezi, de a fiú nem felel. –Ő csak rám tartozik. Mindig is velem, velünk volt… Ő nem ügy! Nem lehet az!
-Pedig… oh, de erre még visszatérünk! –mondja Dean. –Azt hiszem most egy ideig össze leszünk zárva…
-Igen, én is azt hiszem. –bólogat Angel.
-Ezért… -és kaján mosolyt vág. –Mi lenne, ha gyakorolnád a munkád? Én elleszek itt ameddig az öcsi és Jade vissza nem jön és tudom, hogy nincs itt rúd, de…
-Komolyan? Milyen kedves, de kihagyom! Nem vagyok jó formában!
-Szerintem remek formában vagy! Szegény vendégek ott a bárban lemaradnak rólad, de én… hamár itt vagyok!
-Dean, te mindig ilyen vagy?
-Milyen? Csak hangosan gondolkodtam! –mosolyog. –Nincs igazam?
-Hát… nincs igazad, de… -és maga felé fordítja a fiú fejét, aztán megcsókolja lágyan. –Talán ma nem dolgozom… -és a fiú ölébe mászik, majd átfogja lábaival derekát. –Sokkal jobbat tudok. –suttog a fiú szájába évődve és forró csókban forrnak össze, ám az ajtó nyílik és Sam jelenik meg benne, kávéval a kezében.
-Öh… -hümmög, mert hirtelen nem tudja mit is tegyen. –Öh… én…
-Sam? –ocsúdik fel Dean és még egy aprót csókol Angel ajkaiba. –Mindig a legjobbkor haver! –suttog, Angel pedig elmosolyodik erre és finoman felegyenesedik a fiú öléből, aztán a lemerevedett Samhez sétál és elveszi az egyik kávét a kezéből.
-Életmentő vagy Sammy! Már meghalok egy kávéért!
-Én…ahm… -megrázza fejét és becsukja az ajtót maga mögött. –Szóval… -és végigméri bátyát, aki rávigyorog. –Jade még elszaladt valami kajáért!
-Oh, milyen jó ötlet kockafej. –kiált Dean. –Bár, igazán vele mehettél volna! –erre Sam csak „megöllek” pillantást lövell felé. Dean széles mosolyt vág, aztán ő is kikapja a kávét a kezéből. –Addig ez is jól jön.
-Ok.- bólogat Sam. –Talán… meg kellene beszélnünk mi is történt abban a házban. Hiszen Angel majdnem meghalt. –azzal a laptopjához megy és felnyitja. Babrálni kezdi zavartan. Testvére nagyot kortyol a kávéból, aztán az asztalhoz ül, Angel pedig visszaül az ágyra. Jó messze egymástól. Hallgatás, csak Sam ujjainak pötyögése hallatszik, aztán az is abbamarad. Felnéz, majd lehajtja a laptop fedelét és érzi, hogy mindketten őt bámulják.
-Rendben… megszólalnátok? –kérdezi és hajába túr.
-Mondd ki Sammy! Tudom, hogy szeretnéd! –kiált testvére.
-Én csak… -idegesen kifújja a levegőt. –Csak nem értem ezt!
-Mit?
-Mindegy, hagyjuk! –legyint. –Kivettem egy szobát Dean, majd átcuccolhatunk! De jó volna, ha megfejtenénk az ügyet! Szóval… Mi is történt ott Angel? –pislog a lányra, aki ráfigyel és elmosolyodik, aztán belekortyol a kávéba. –Most mi történik?
-Kicsit ideges vagy öcskös! –mondja Dean. –Nekem kéne annak lennem!
-Talán menjek el?
-Nem akartam ezt mondani, de ha már rákérdeztél… igen!
-Nem! Maradok! –jelenti ki Sam. –Angel… Kérlek meséld el!
-Én azt hiszem tudom mi történt! –jelenti ki Dean hirtelen. –Gondolkoztam egy kicsit… ez a banda… az Ohio Players! Megvan az összes kazettájuk és amikor hallgattam, nekem egyszer sem jelent meg az a ribanc.
-És? Ez hogy jön ide? –kérdezi Sam.
-Arra akarok kilyukadni, hogy Angel a Cd-jüket hallgatta és megjelent, aztán én is bekapcsoltam és megjelent… Szerinted ez nem fura?
-Talán véletlen.
-Aha, persze nagyokos. Mi van ha itt a megoldás?
-Hallgatták azt a CD-t és meghaltak? –ráncolja homlokát.
-Az a felvétel más volt mint az eredeti dal.
-És gondolod, hogy a szellem erre a dalra jön elő?
-Valami ilyesmi.
-De mi köze van a számhoz a szellemnek? –vakarja meg fejét Sam.
-Fogalmam sincs, de kiderítjük. Holnap bemegyünk a stúdióba és megszerezzük az eredeti felvételt.
-És mi mit csinálunk addig? –kérdezi Angel.
-Jobb, ha itt maradtok… a mai nap után. –mondja Sam, ám a lány megingatja fejét. –Akkor… talán… nézzétek meg, hogy minden meggyilkolt családnál ott van-e a CD.
-Ez tényleg jó ötlet. –bólogat Dean. –Csak még azt nem értem, hogy ha ez így van… mi köze van a szellemnek a dalhoz… Hallgattad és megjelent… aztán megint… De miért? És nekem miért nem, ha hallgatom a kocsiban? –megvakarja fejét. –Talán a stúdió alkalmazottjaihoz kötődik… nem is a CD-hez?
-Lehet. –bólogat Sam. –Bár ilyet még nem hallottam. Hm… érdekes! –állapítja meg, amikor Jade is megérkezik. Leteszi a csomagokat az asztalra és Dean rögtön enni kezd jóízűen, egymás után nyelve a hatalmas falatokat. Mindhárman őt bámulják fintorral a szájukon, aztán Sam tér magához először.
-Ok! Akkor… szerintem menjünk Dean!
-Csak még megeszem! –beszél teli szájjal. –Addig meséld el Jadenek, hogy mire jöttünk rá. –kiált és míg testvére elmondja a lánynak mire jutottak, majdnem az egész zacskóval felfalja a gyorskaját, aztán megtörli száját, megsimogatja hasát, feláll.
-Ok, Sam! Most már mehetünk. Ha már nem itt alszunk… Sajnos!
-Megyünk is. –mondja Sam és összepakolja cuccait aztán Jadere mosolyog egy pillanatra, aki viszonozza, s bátya látva ezt csak vigyorog és hol a lányt, hol testvérét fürkészi nagy szemekkel.
-Akkor… szia Jade.
-Jó éjt Sam!
-Megyünk… jót beszéltünk… lent…
-Igen!
-Holnap találkozunk!
-Igen… holnap.
Tags: