Sötét oldal gyermekei - Supernatural FanFic

[monkeyjade]

Cím: Sötét oldal gyermekei
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Supernatural FanFic
Leírás: A Winchesterek két különös vadásszal találkoznak
Megjegyzés: M/FM sex
Figyelmeztetés: +16 
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz

-Jó éjszakát. –mondja aztán Angelre néz. –Neked is! És örülök, hogy nem esett bajod. –kisétál az ajtón Dean mellett, aki megpaskolja a hátát. Sam úgy tesz, mint aki meg sem érezte ezt.
-Hát akkor… Hölgyeim, mi elmentünk… Angel, sajnálom, hogy nem láthattam a… műsort. Valahonnan még rudat is tudtam volna szerezni. –vigyorog. –De hát… majd máskor! Szia boszi! Jó volna, ha ma este békén hagynád az öcsköst! –kiált, aztán sarkon fordul és Sam után megy a szobájukba.
-Mi volt ez a dolog? –kérdezi öccse, miközben pakolászik.
-Milyen dolog? –mosolyodik el Dean és lerúgja cipőjét.
-Angel meg te?
-Csak megköszönte, hogy megmentettem az életét! Semmi több.
-Aha. –bólogat Sam. –Szép… oh, Dean látom békét kötöttetek.
-Lehet… figyelj Sammy! Valamiről beszélnünk kell! Mielőtt még belevetjük magunkat a közös munkába a csajokkal!
-És mi az?
-Wandall!
-Wandall? –kérdez vissza és elfehéredik az arca. –Dean… ez… ez… most hogy jön ide?
-Úgy, hogy a két lány a barátja volt… és miközben vadászgatnak a barátjuk gyilkosa után is nyomoznak. Vetted Sam?
-Dean… -és egészen elsápad.
-Tudom Sammy, ne mondd ki! Megvan a gép is amit azt hittem, sikerült megsemmisítenem… Ha meglátják a felvételt akkor…
-Akkor ki fognak nyírni. –fejezi be Sam halkan.
-Pontosan. –bólogat Dean. –Jobb volna a békesség… valahogyan le kell őket állítanunk…
-Mégis hogyan?
-Még nem tudom, de Angel úgy adta elő nekem ezt a kis történetet, mintha tudná, hogy valami közünk van hozzá… Lehet, hogy már késő?
-Nem tudom Dean… -összeszorítja száját.
-Öcskös… benned volt az a szuka… Nem te voltál, de azt hiszem ez nem érdekli őket.
-Angel célozgatott?
-Pontosan… szóval… A mi kedves boszink szerintem belenézett a fejedbe és…
-Jade nem gondolatolvasó!
-Lehet, de megérzései vannak, vagy mi a nyavalya…
-Dean… -egy pillanatra elgondolkozik. –Volt egy fura beszélgetésem vele… Azt kérdezte kit öltem meg még… Madieről tudott, de nem rá gondolt… érezte… -és lerogy az ágyra. –Tudja!
-Nagy szarban vagyunk haver!
-Csak én Dean! Én voltam az.
-Nem Sam, nem te voltál, hanem az a démon.
-De… emlékszem amikor elvágtam a torkát… a vér… a szemei…
-Nyugodj meg! Kitalálunk valamit!
-Ha tudják… akkor most?
-Nem tudom… -megrázza fejét. –Talán… még várnak!
-De mire?
-Passzolok Sammy! Mindenesetre jobb, ha résen leszünk! Mivel Jade elől nem lehet elbújni… Figyelj Sam, te kedveled őt, talán húzd ki belőle!
-Mégis hogyan? –pislog.
-Neked kell tudni öcsi! Láttam, hogy ő is egészen megkedvelt, bár nem örülök ennek, ahogyan annak sem, hogy boszikkal haverkodsz, főleg hogy… a történtek után!
-Nem boszi Dean, ezt már megbeszéltük!
-Mindegy! –legyint. –Tudd meg, hogy igazam van-e! Aztán… kitalálunk valamit! De most… fáradt vagyok! –ásít. –Megyek és vízszintesbe helyezem magam.
Sam egész éjjel fent van, képtelen aludni, pedig olyan fáradt, hogy alig bírja nyitva tartani szemét. Egyre csak Wandall, a lányok és ez a New Orleansi ügy jár a fejében. Dean hangosan szuszogva mélyen alszik a másik ágyban, legalább valaki kipiheni magát. Reggel Dean arra ébred, hogy testvére a laptopjába mélyedve ül az ágyán, kávé illata csapja meg az orrát, s bár most roppant jól esne neki egy pohárral, mégsem ez jut rögtön az eszébe.
-Öcskös… -sóhajt. Fejét vakargatva álmosan. –Fogadni mernék, hogy nem aludtál.
-De… -bólogat Sam és a kávéba kortyol, ám bátya összehúzott szemöldökkel pislog rá. –Ok… nem… nagyon…
-Már megint kezded?
-Nem… csak nem voltam álmos. Gondolkoztam. –mondja és laposan pislog, látszik rajta, hogy néhány pillanat és eldől a fáradtságtól.
-Sam, ugyanaz lesz mint múltkor?
-N…Nem… csak… mindegy…eszembe jutott valami az éjjel és gondoltam utána járok.
-Aha! Ne hazudj Sam! –és megdörzsölve szemét felkel. –Wandall? Rajta járt az agyad?
-Rajta is… meg ezen az ügyön és kicsit utána néztem a te együttesednek! Ennek az Ohio Playersnek a neten. Régi banda, ahogyan az a stúdió is, amiben felvették azt a bizonyos dalt, amire azt mondtad a szellem megjelent… és… találtam valamit! –mondja fáradt hangon, de annál magabiztosabban a fiú.

-Igazán? Mondd öcskös!
-Amin az a dal hallható, a Honey című album amit 1978-ban vettek fel. Akkoriban nem igazán csináltak kislemezt, de ők bakeliten mégis kiadták ezt a Rollercoaster című dalt. Slágerlistán volt és semmi ilyen fura haláleset nem történt… De… éppen ’78-ban abban a stúdióban meggyilkoltak egy nőt… és ha jól látom az adatokat…-és a laptopjába pillant. –Alma Maisont pont akkor ölték meg, amikor az Ohio Players az albumát vette fel. Rengeteg régi riport, újságcikk a zenekarral akik teljesen kétségbeestek… és… Alma gyilkosát azóta sem kapták el! Óh, és a lényeg, fejbe lőtték nem is egyszer! A fél arca megroncsolódott…
-Őt láttam!
-Pontosan! –bólogat Sam.
-Tehát megölték a nőt, miközben a zenekar éppen dolgozott… Lehet, hogy az egyik tag tette?
-Lehet… De… akkor miért nem őket gyilkolja meg? Egyszerű és érthető lenne… És miért csak most kezd el ölni? Számára teljesen érdektelen embereket. Mert azok akik meghaltak 1978-ban vagy meg sem születtek még, vagy kicsik voltak… és utánajártam a családjaiknak is… Sem az együttessel, sem a stúdióval semmilyen kapcsolatuk sem volt.
-Miért ők? –gondolkodik el Dean. –Egy mérges szellem, aki csak gyilkolászik… értelmetlenül… -sóhajt fel. –És a zene Sam! Mi van, ha pont akkor ölték meg, amikor ezt vették fel a srácok? Ezt hallotta utoljára… és ha meghallja, megjelenik…
-Ez sem rossz gondolat… -és hirtelen a laptopjából elindul a Rollercoaster. Dean a fegyveréért kap, ám eltelnek a percek, de nem történik semmi sem.
-Sam, ezt ne csináld mégegyszer! –kiált. –Barom!
-Gondoltam, hogy nem történik semmi sem, mert több ezerszer játszották a számot a rádiók, meg a tv és akkor sem történt semmi sem.
-Akkor is!
-És neked is megvan! –elmosolyodik, aztán megdörzsöli szemét.
-És engem sem kapott el a kocsiban… igaz… tehát mégis a stúdióhoz van valami köze, ha az alkalmazottakat öli meg. De miért? És hogyan? Ha nem a zene érdekli, de mégis akkor jelenik meg, ha ez a dal szól!? Sammy, bemegyünk a stúdióba és meghallgatjuk az eredeti felvételt! Hátha az ér valamit… és körbe is nézünk… felegyenesedik és a fürdőbe megy. –Ja és Sam, ne hazudj, hogy nem vagy fáradt! –néz ki az ajtón. –Ez így nem lesz jó!
-Ok Dean! Tudok vigyázni magamra!
-Bla-bla-bla! Aha! Mikor is volt ez? Nem mostanában… ugye még emlékszel az elmúlt napokra? Nem lettél amnéziás öreg?
-Dean! Hagyd ezt! –és a poharát szájához emeli.
-Még mindig én vigyázok arra a nagy seggedre, ha tetszik, ha nem… és ez még sokáig így lesz! –s bevágja az ajtót. Sam csak búsan felsóhajt, majd elmosolyodik, mikor meghallja, ahogy Dean hangosan énekelni kezd a zuhany alatt.
-Inkább írnád le haver! –mormog maga elé. –Az emberiség jobban jár, de főleg én.
Nem telik el sok idő és ott állnak a lányok ajtajában. Sam kopog és pár pillanat múlva nyílik is az ajtó. Jade az.
-Szia! –mosolyodik el önkéntelenül is a fiú. –Csak jöttünk… hiszen tegnap megbeszéltük!
-Igen… szia Sam! –néz a fiatalabb Winchesterre álmosan és ásít egy nagyot szája elé téve kezét. –Bocsánat csak nem aludtam túl jól… sőt… egyáltalán… Szia Dean!
-Jade…
-Angel mindjárt elkészül és indulhatunk is! –kitárja az ajtót.
-Kösz Jade, de azt hiszem mi megyünk is! –kiált Sam. –Sok dolgunk van! A stúdióba megyünk!
-Rendben! Mi pedig megint megnézzük a házakat… Hát akkor majd találkozunk… Szia Sam… Dean! –s becsukja az ajtót.
-Egy kicsit azért engem is kedvel. –állapítja meg az idősebb fiú, majd megveregeti Sam vállát. –Induljunk, sok a dolgunk még öcskös!
A Primera hangstúdió előtt parkolnak le az Impalával, aztán magabiztosan lépdelnek be az üvegajtón és a tágas halban, egy biztonsági őrrel találják szemben magukat.
-Hello! –kiált Dean.
-A meghallgatásra jöttetek fiúk? –néz végig rajtuk a fekete férfi.
-Öh… hát persze! –bólogat az idősebb és elmosolyodik. –De… mégis miről lenne szó? Tudod már annyi helyen jártunk, hogy azt sem tudom hol áll a fejem. Igaz Sammy? –böki oldalba öccsét.
-A fiúbanda…
-Oh, hát persze! Igen! Hogyne! Imádunk énekelni! Sammy nagy kedvence Elvis… Egyszerűen odáig van érte. Éjjel-nappal azt hallgatja. Igaz? –pislog testvérére ártalmatlan arccal, Sam csak felsóhajt és szúrós tekintettel ráfigyel, de bólogat. –Ugye? Én mondtam , hogy imádja. –és egy barackot nyom fejére. –Jaj, te! –kiált Dean, öccse pedig erősen rálép a lábára. –Na! Sammy, ne tagadd! Most is egy Elvis számmal készült. A hangja pedig… hm… hasonlít! Imádni fogják!
-Te is a meghallgatásra jöttél, vagy csak a barátodat kíséred? –néz végig rajta az őr.
-Oh! Sammy nem a barátom! Igaz? –néz öccsére aki kukán pislog.
-Ebben a műfajban nem gond, ha valaki meleg. –jelenti ki a fekete férfi.
-Testvérek vagyunk ember! Sam az öcsém.
-Hát persze… -ingatja meg fejét az őr. –A meghallgatás a másodikon van. –s egy-egy kártyát ad kezükbe. –Mehettek fiúk! Aztán… csak ügyesen Sammy! –vigyorog és kacsint.
-Dean! Én megfojtalak! –kiált Sam a liftben és megállítja.
-Nyugi tigris! Gondolj Elvisre!
-Kezdem azt hinni, hogy élvezed, ha melegnek néznek minket.
-Mit csináljak, ha mindig egy hercegnő jár velem? –mosolyog.
-Fogd be Dean! Ki nem állhatom, ha hülyének nézel!
-Királylány nyugalom! –megingatja fejét. –Inkább azt találd ki, hogy merre induljunk! –s elindítja a liftet ami megáll a másodikon, kilépnek és körbenéznek. Rengeteg énekes palánta ácsorog a folyosón, amelynek a végén egy titkárnő ücsörög. Odalépkednek.
-Hello kishölgy! –néz rá Dean és ismét csábító mosolyát villantja meg, majd matatni kezd a zsebében. –Sam és Dean Winchester! –felmutat egy igazolványt. –A New Orleans Todaytől jöttünk és egy riportot készítünk egy régi gyilkosságról.
-Bejelentkeztek? –kérdezi a szőke.
-Nem hölgyem. –rázza meg fejét Sam. –De ez tényleg egy nagyon fontos cikk lenne, és lapzártáig le kell adnunk. Csak néhány percre zavarnánk meg a főnökét.
-Nagyon elfoglalt, most meghallgatás van és…
-Tényleg csak pár perc… egy cikksorozatot írunk megoldatlan bűnügyekről… Kérem! –mondja.
-Az állásunk bukik, ha nem adjuk le estig! –búsul Dean.
-Rendben… várjanak… megpróbálok tenni valamit… De tényleg csak pár perc! –kiált és belép a mögötte álló hatalmas bőrkárpitos ajtón, aztán ismét megjelenik és int a fiúknak, hogy jöjjenek.
-Miben segíthetek? –kérdezi egy idősebb férfi, hatalmas íróasztal mögül. –Nincs sok időm, hallom újságírók.
-Igen. –bólogat Sam. –Dean és Sam Winchester a New Orleans Todaytől.
-Üljenek le! –mutat a bőrkanapéra.
-Köszönjük. –mondja a fiatalabb és elhelyezkednek.
-David Walt vagyok! Az ügyvezető! Be sem mutatkoztam… De gondolom biztosan tudják. És azt is sejtem miért vannak itt… A munkatársaim miatt. Elmondtam már rengeteg lapnak, hogy semmit sem tudok… Nem más, csak véletlen, hogy ők…
-Igen… ezt megértjük… -bólogat Sam. –De ezek a gyilkosságok… 1978-ban itt a stúdióban öltek meg egy nőt igaz?
-Hallottam erről, igen! A gyilkost azóta sem találták meg azt hiszem. Annyit tudok, hogy a lány takarító volt itt.
-Takarító? –kérdezi Dean. –Akkor itt dolgozott… És senki nem tudja miért is ölték meg?
-Azt hallottam, hogy valami szerelmi dráma talán… De senki sem tudja, hogy a gyilkos ki lehetett, vagy hogyan jött be… Egyedül néhány alkalmazott és az Ohio Players volt itt… Már késő este volt…
-Oh, az a banda! A kedvencem. Minden lemezük megvan.
-Akkor most örülhet, kiadunk egy eddig nem hallott felvételt…
-Igazán? –kérdezi Dean és előrébb hajol.
-A Rollercoastert… kicsit másképp, az eredeti hanganyagot.
-Oh… tényleg? –pislog Sam, aztán testvérére néz. Mindketten tudják, hogy ez az a felvétel amire a szellem megjelent. –És… mikor?
-Úgy egy hónap múlva, egyelőre csak néhány demo készült az eredeti szalagról!

-Érdekes! –állapítja meg Dean, aztán felegyenesedik. –Hát… Köszönjük azt a néhány percet amit ránk szánt… Sam …gyere! –figyel öccsére és kiviharzanak le az Impaláig meg sem állnak. Még a kártyákat sem adják vissza az őrnek a halban.
-Sam, tudod mit jelent ez?
-Azt, hogy azzal a demoval van valami, csak azt nem értem, hogy micsoda.
-Pontosan Sam! –bólogat.
-És ha csak néhány demo van még belőle meg kell találnunk, hogy miért is jön elő az a szellem, mert ha elkezdik sokszorosítani és kiadni… hát Dean… azt hiszem nincs sok időnk! –jelenti ki, aztán előveszi laptopját, miközben Dean beteszi a dalt a magnóba. –Hé… -néz fel egy pillanatra.
-Nyugi, ez nem a demo. –mondja. –Jó kis zene!
-Ennek az Almának volt egy férje… és ha jól látom, még mindig itt él New Orleansban….
-Megint hackerkedsz öcsi!
-Ja! –bólogat. –Robert Maison. Talán nem ártana kikérdezni. Mi van ha ő a gyilkos? Bár még mindig nem értem, hogyha így van, miért nem ölte még meg a nő?
-Mert neki nincs demo CD-je.
-De mi köze van a dalhoz a lánynak.
-Már nem lány Sammy, csak egy szellem. Egy dühös szellem… akik erőszakos halált haltak… De induljunk a férjhez. Talán megtudjuk hol temették el a nőt…és ha már itt tartunk fel is gyújthatjuk a csontokat.
-Nappal Dean?
-Ugyan Sam! Ha ezekkel megvagyunk, lehet, hogy nem tér vissza. Bár nem világos akkor sem, de ha elégetjük, akkor mindegy is! –jelenti ki Dean és elindul.
A férjtől nem sokat tudnak meg, mert ő éppen Európában volt, egy építkezésen dolgozott, nem tehette, s bár nem mondja ki, a fiúk mégis érzik, hogy valóban egy harmadik is a kapcsolatukba lépett, és talán ő volt az aki megölte a nőt, ám a férj erről mélyen hallgat, de Alma sírját sikerül kideríteniük, nem is volt olyan nehéz, s persze nem tesznek másként, mint az ilyen esetekben mindig is. Kiássák a sírt, só, benzin, aztán jöhet a tűz. Kissé furán festhetnek nappal, de nem látja meg őket senki sem. Aztán koszosan, fáradtan térnek vissza a motelba és már esteledni kezd, mikor kopogást hallanak az ajtón. Sam fáradtan néz fel a könyveiből, Dean pedig éppen majszolgatva valamit indul el kinyitni, persze egyik keze a nadrágjában lévő pisztolyán nyugszik. Angel és Jade az.
-Lányok! Micsoda meglepetés. –kiált és kitárja az ajtót. A két vadászlány belép, Jade rögtön Sam mellé telepedik, és kezébe veszi az egyik könyvét, miközben nagyot ásít.
-Te sem alszol túl sokat. Igaz? –mosolyodik el bágyadtan a fiú.
-Mondhatni egyáltalán nem alszom és ez már kezd kissé kikészíteni. –mondja és felsóhajt. Dean elnézi testvérét és a lányt, somolyog az orra alatt, de erre most nincs idő. Becsapja az ajtót és Angelre figyel, akinek kezében három papírtartós CD.
-Mindegyiküknél ott volt ez a CD. Azzal a számmal. Tehát tényleg valami köze lehet a szellemnek a dalhoz.
-Most már mindegy kislány… elégettük a csontjait. Lezárva az ügy! Elég egyszerű munka volt. –állapítja meg Dean.
-Ennyi? –kérdezi Angel és a CD-ket az ágyra dobja. –Elégettétek? És kész? Nem tudtatok volna szólni? Tudod, a telefon! Feltalálták már!
-Mi nem szoktunk másokkal dolgozni… nem vagyunk hozzászokva… Bocs Angel! De… ennyi! Elintéztük! –kiált Dean és elmosolyodik.
-Ok… akkor tényleg végeztünk! –fújja ki a levegőt mérgesen. –De… hamár itt tartunk… van még egy ügyünk, nem igaz? –és testvérére néz, aki lehajtja fejét. –Sam és Jade ügye…
-Na meg persze a te kis barátod…
-Őt hagyjuk ki ebből, ő senkire sem tartozik!
-Valóban? Nem hiszem kislány! –kiált fel. –Sam, valamit el kell mondanom neked arról a fószerről akit Angel folyamatosan letagad. Rájöttem…
-Hogy egy angyal? –kérdezi fáradt hangon Sam.
-Ezt meg honnan tudod okostojás? –kérdezi Dean és csípőre teszi kezét. –Hihetetlen, hogy te, ki zseni, mindenre rájössz.
-Nem volt nehéz. Mikor Jadel beszéltünk erről…
-Szóval ti már erről is beszéltetek. Mi az amit még nem tudok?
-Dean! Hagyd már! –mondja Sam. –Valamiért egy angyal kíséri Angelt meg a családot… ez érdekes, de… egy angyal ellen nem gondolod, hogy harcolsz, ugye? Őket nem pusztítja el semmi sem Dean, és miért is akarnánk ezt? Néhány csodát megtesznek, de a háttérben maradnak. Szerintem Angel angyala egy védőangyal lehet… vagy őrangyal… Valamiért itt van… és néha közbelép.
-Na igen… de miért is? –néz Dean a lányra, aki megrázza fejét. –És a neved is… Angel… hm… érdekes…
-Ez csak egy név! –kiált a lány. –És hogy miért van az angyalom? Hogy pont az ilyenektől védjen meg, mint amilyen te vagy!
-Aha… mégsem jött össze neki… bár próbálkozott, de… -sóhajt. –Valamit akkor sem tudok. Az a Brad Pitt fazon beszélt velem…
-Amikor Mooseban a bárban voltál. Tudjuk Dean.
-Nem Sam, tévedsz, én nem erről a csevegésről beszélek. Amikor te és a boszilány haverod eltűntetek, megjelent nekem…
-Mi? –kérdezik mindhárman egyszerre.
-Igen! Mielőtt kitámolyogtatok az erdőből, megjelent a pasi… az angyal… nem hiszem el, hogy ezt mondom… szóval egyszer csak ott volt és arról kezdett el beszélni, hogy vigyelek el Sam!
-Micsoda? –pislog öccse.
-Minél messzebb Jadetől.
-Tőlem? –kérdezi a lány.
-Mondtam, hogy veszélyes vagy! –jelenti ki. –Nem tudom mibe akarod belekeverni az öcsköst, de még a „házitündéreteknek” sem tetszik a dolog… és én… a fenébe is… hittem neki… én… egy… egy… -legyint. –Szóval valamiért úgy érzetem, tök igaza van. Az a kis angyalocska tud valamit… valamit rólatok… Lehet, hogy Jade olyan mint te Sammy… de nem hiszem, hogy olyan baromi jó ötlet, összeereszteni titeket. –jelenti ki. –Csak… szabadulni nem tudunk tőletek csajok…
-Azért vagyunk most együtt, hogy megfejtsük a dolgot. –beszél Sam. –Dean, legalább most kezdj el hinni az angyalokban!
-A mi angyalunk hol volt, mikor anya meghalt a szobádban Sam?
-És a miénk mikor a szüleink elégtek? –kérdezi Angel. –Nem tette meg, hogy megmenti őket, pedig velünk volt… velem van születésem óta, mint egy barát.
-Érdekes… -sóhajt fel Sam. –Talán mert csak hozzátok kötődik.
-De miért? –kérdezi Jade. –És én miért nem láthatom?
-Nem tudom. –ingatja fejét a fiú, aztán hatalmasat ásít.
-Sammy, jobb ha pihensz!
-Nem Dean! Majd kitalálok valamit… nem lehet aludni! Gondolkodtam az éjjel…
-Te mindig csak elmélkedsz! Néha lazíthatnál is okoska.
-Dean! Ezt bízd rám! Szóval gondolkoztam és ha jól sejtem, csak akkor történik meg velem az, hogy látomásaim lesznek…
-És legújabban már tárgyakat is mozgatsz kispajtás…
-Ha Jade is elalszik. Hiszen álmomban beszélünk… vagyis… látom őt… -és a lányra néz, aki bólogat.
-I…Igen… ha nem alszom… Samnek semmi baja sem eshet Dean… valamiért én vagyok aki miatt…
-Szórakozol vele! –jelenti ki Dean.
-Nem! De ha álmodom… nem tudom megmondani, de őt keresem és mindig megtalálom… aztán mintha nem is én volnék! Azt sem tudom miről beszélek! Vagy ki vagyok!
-A lényeg Dean, hogy ha nem alszunk, nem lesz baj!
-Oh! Hát ez csodás ötlet Sam! –kiált bátyja idegesen. –Eszednél vagy ember? És mégis meddig gondoltad ezt?
-Amíg ki nem találjuk mi folyik kettőnk között.
-Ez képtelenség Sam! –mondja Angel. –Lehet, hogy ez mind igaz, de ha nem alszotok… Jade ugye nem gondolod komolyan a dolgot? –ám nővére bólogat. –Ez remek! Kivételesen Deannek igaza van! Nem vagytok normálisak.
-Jobb ötlet? –kérdezi Sam, de hallgatás a válasz. –Látom nincs más, csak ez! Akkor ezt is megbeszéltük. –felsóhajt, aztán elmosolyodik halványan. –Majd kiderül mi lesz. Jade és én elbeszélgetünk majd… ébren tartjuk egymást… közben pedig megpróbáljuk kitalálni, mi történt Mooseban, és mit jelentenek az álmok.
-Ez annyira szépen hangzik Sam! –kiált Dean. –Az agyam eldobom ember! Szédületesen őrült vagy! Ugye tudod?
-De nem volt jobb ötleted haver! –mondja. –És most… azt hiszem elindulok levegőzni…
-Mégis hová? –néz rá Dean.
-Mindegy, csak hozok kávét… magamnak!
-Ha feldobod a talpad haver, ne számíts arra, hogy a pokolból visszahúzom a segged! Sütögessék csak!
-Honnan tudod, hogy odakerülök? –kérdezi és feláll.
-Tudom. –megveregeti vállát. –Nekem meg hozz valami kaját… te Elvis imitátor. –nevet. –Megérte volna, ha előadsz egy számot. Igazán „fantasztikus” lennél! Imádnának a csajok!
-Fogd be Dean! Te meg… ha énekelsz a zuhany alatt előtte osztogass füldugót, mert rosszabb vagy, mint egy egész szopránkórus.
-Tényleg! –helyesel Angel. –Akkor Deant hallottam reggel?

-Ne már! Most mi van? –néz kettőjükre. –Ne hallgassatok!
-Borzalmas Dean! –mondja Sam. –Írd le inkább! Köszi! –fintorog.
-Én azt hittem, hogy egy kasztrált eunuk szórakoztatja magát. –jelenti ki Angel, a fiú pedig végigméri, aztán összeszorítja száját. –Sam! Szerintem megsértődött. Fáj az igazság Dean?
-Az fáj, hogy ti ketten összebeszéltetek ellenem. Inkább én hozok kávét fafej! –kiált.
-Nem! Mielőtt előadod magad… én menekülök! –és kimegy az ajtón. Testvére kifújja a levegőt és a lányokra figyel. –Ok hölgyek! Mit is teszünk most? A következő lépés? –kérdezi, aztán választ nem várva elveszi az egyik CD-t az ágyról. –Legalább most meghallgatom.
-Csak ne kezdj el énekelni, mert… Angelnek igaza volt! –állapítja meg Jade. –Azt hiszem… jobb ha én is hozok magamnak valami jó erős koffeinbombát.
-Ti most Sammyvel komolyan úgy gondoljátok, hogy nincs alvás? Figyelj Jade boszi… mi lenne ha leállítanád magad éjjel és akkor nem lesz gond.
-Hidd el Dean… nem tudom.
-És miért kell Samre rámászni? Rendben… de ha már baglyot játszotok, legalább élvezzétek ki! A srácra ráférne már egy kis kényeztetés. Azért kattog így!
-Dean… Sam aranyos srác, de majd elszórakoztatja magát, ha akarja… Nekem van barátom!
-Akivel már Isten tudja mikor is beszéltél utoljára…. –mondja Angel. –Megmondtam, hogy nem vár rád. Még csak fel sem veszi a telefont, ha hívod, és hányszor hívtad már… ezerszer. Jade! Tudod jól, hiszen érzed, vége van réges-rég! Ne csináld! Ne ámítsd magad! Pontosan érzed, ő már… mást szeret…
-Elég volt Angel! –kiált. –Talán, ha egyszer hazamegyünk…
-Jade, talán sohasem megyünk haza!
-De! –bólogat.
-Ezt is érzed? –de nővére nem válaszol. –Felejtsd el azt a srácot végre!
-Fura, de megint igazat kell neked adnom kiscsaj! –kiált Dean. –Bár nem értek az ilyen… kapcsolat… izékhez… de… az a pasi már mással bújik ágyba Jade!
-Jól van! –legyint. –Ne szóljatok bele az életembe! Ebbe ne! –kiált és gyors lépésekkel távozik. Becsapja az ajtót maga után.
-Szerintem ezek ketten tökegyformák! –állapítja meg Dean.
-Nem ismerem az öcsédet igazán… de azt hiszem igazad van!
-Angel! Azt hiszem kezd már kórossá válni… túl nagy az összhang köztünk! Ez egy kicsit ijesztő!
-Az! –bólogat. –Rémisztő. Jobb ha itt abba is marad ez a dolog! –jelenti ki, miközben Dean fogja a CD-t és beteszi a laptopba, majd elindítja és hátradől.
-Legalább ez is meglesz!
-Ez… ez… tényleg az! –állapítja meg Angel, mikor a semmiből hirtelen megjelenik Alma és egy pillanat alatt Dean előtt terem, majd belemártja kezeit mellkasába. A fiú felkiált fájdalmában, s csak Angelön múlik, hogy nem ájul el kínjában, a lány a szellembe lő, mely eltűnik azonnal.
-A francba! Nem azt mondtad, hogy vége? Dean! –de a fiú nem mozdul, csak felnyög. –Dean? –és megfogja karját, amikor a szellemasszony ismét megjelenik, ám Angel hirtelen gondolattól vezérelve kikapcsolja a zenét, a szellem pedig szertefoszlik, a lány pedig megérinti Dean arcát, aki erre kinyitja a szemét.
-A… a… jó édes anyja. –suttogja. –Ez majdnem kicsinált… -megfogja mellét melyen a póló véres. –Áh!
-Megnézem.
-Nem kell! Jól… vagyok…csak… -Angel óvatosan feltűri a szürke pólót és egy mély és csúnya sebet lát.
-Ez… elég ronda… Dean, talán ha egy orvos megnéz…
-Belém nyúlt! Nem úgy mint a múltkor… most majdnem…
-Most jobb, ha nyugton maradsz! Sss! Rendbe teszlek!
-Nincs semmi bajom Angel!
-De van! Az a ribanc majdnem kicsinált.
-Voltam már nagyobb szarban is! Kibírom! De… kösz… -és halványan elmosolyodik.
-Azt gondoltam viszonzom a tegnapit. Most kvittek vagyunk! –megsimogatja Dean fejét. –Azért hozok kötszert, és…
-Hm… nem kell!
-De! –bólogat a lány.
-Sammy táskájában találsz. –bök fejével a csomagra, aztán engedi, hogy Angel ellássa sebeit. De a jódnál hiába is kemény és bírja a fájdalmat, fel-fel szisszen, a lány pedig csak fejét ingatja ekkor, persze mosolyog.
-Jól megkínoztál! Rosszabb volt, mint mikor Sam lelőtt…
-Micsoda?
-Felejtsd el! Voltak rossz pillanataink.
-Sam lelőtt?
-Csak egy horzsolás… De… tényleg lelőtt az a kis zseni! Mindegy. A legjobb családban is előfordul. Benézte a célt.
-Mi történt?
-Tényleg semmi Angel. Nem árt jóban lenni vele, különben még eltalál. –mosolyog. –Ne kérdezz többet!
-Furcsa fazonok vagytok ti ketten!
-Ahogyan ti is! –mondja Dean, aztán megfogja a lány fejét. –De most elég a szövegből. Mondd, még mindig meg akarsz ölni? A múltkor nem válaszoltál.
-Szerintem… -és lefejti a fiú ujjait arcáról. –Ha én nem, akkor valaki más biztosan kicsinál egyszer… Mondjuk a szellem… Dean… azt mondtad elégetted a csontjait. Valamit kihagytál azt hiszem.
-Nem! Biztosan nem! Semmi sem maradt belőle…
-Mégis megtörtént.
-A zene az oka. Amint kikapcsoltad, eltűnt. De mi van a felvételen, ami miatt megjelenik? –egy pillanatra elgondolkozik, aztán nehezen feláll. A székről elveszi fekete pólóját és belebújik, persze lassan, mert sebei fájnak.
-Gondolkodjunk! Sam már tuti rájött volna.
-Sokáig tart neki kávét szereznie.
-Biztosan megint Jadel kavar. Ezek folyton pusmognak a hátunk mögött. Csak azt tudnám, miről?
-Magukról… ami történt velük… -sóhajt fel Angel. –Hidd el Dean, Jade nem boszorkány, és nem akar az öcsédnek ártani… csak akkor tenné, ha…
-Ha? –ráncolja homlokát.
-Mondjuk ha… ha… közötök lenne Wandall halálához, de ugye nincs. –jelenti ki, Dean pedig leül ágyára. Most nem tudja eldönteni, hogy Angel csak blöfföl, hogy lássa a reakcióit, vagy tényleg úgy gondolja, hogy Sam ártatlan… s megint csak Wandall… Tényleg jobb ha vigyáznak. Felsóhajt.
-Úgy néz ki Sam azokkal a boci szemeivel mint egy gyilkos? Ha-ha-ha! Ez a mélypont Angel! –ingatja fejét.
-Rád lőtt nem? Te mesélted az előbb…
-Az… az… tényleg véletlen volt… és jobb lenne, ha a halott nővel foglalkoznánk, mint azzal, hogy Sammy kit lőtt le, vagy kit nem! Ez a dolog, csak ránk tartozik! És Wandall… sajnálom… de tényleg… biztosan nagyszerű barát lehetett.
-Majd kiderül ki tette… -mélázik el pár pillanatra. –Igazad van! Hagyjuk Sammyt! –és leül Dean mellé. –Most találjuk meg a megoldást erre a szellemre.
-Okos ötlet, de… -s megcsókolja Angelt hirtelen, olyan hevesen, hogy a lány levegőt sem kap. –Itt hagytuk abba, mielőtt az öcskös megjelent… emlékszel? –s ismét csókban forrnak össze.
-Elég Dean! –zihál Angel és elfordítja fejét. –Ez rossz ötlet! –s megpillantja angyalát a másik ágyon ülve. –Itt van Dean! –kiált és a fiú fejét odafordítja. Ő is megpillantja. –Látod?
-Látom! –bólogat. –Csak nem akarom elhinni! Tuti, hogy rám allergiás a glóriás fickód! Bár… azt sem látom…sem a szárnyait.
-Pedig vannak… -suttog az angyal. –Dean… Angel… azt hiszem beszélnünk kell! Bár nem mondhatok túl sokat… A főnök… -és felmutat. –Nem hatalmazott fel…
-Mondd, hogy nem igaz! –sóhajt fel Dean. –Hallucinálok!
-Igaz Dean! –bólogat.
-Kérhetek egy autogramot? Tiszta Pitt…
-Dean… most azt gondolod, hogy néhány poénnal elütheted ezt a pillanatot…
-Mit tegyek! A te „főnököd” nem tesz semmit sem! Meghalt az anyám, meghalt az apám… a pokol igenis létezik, de hogy a te mennyországod is… azt kétlem!
-Ha kételkedsz benne, nem jutsz oda!
-Tudod mit? Nem is akarok! És most röpülj tovább!
-Dean! –szól rá Angel. –Sss! Nyugalom!
-Nem tudok! Meghalt a családom… Az öcsémtől meg akar valamit egy sárgaszemű démon… aki mellesleg megölt mindenkit akit szerettem, vagy Sam szeretett és tényleg a mennyországról dumcsizunk itt? Oh, komolyan, ne akadjak ki?
-Hallgass meg!
-Hallgassalak meg? Csak úgy megjelensz és felforgatsz mindent! –felpattan és járkálni kezd idegesen, s bár fájnak a sebei, nem érdekli igazán.
-Olyan nehéz elhinni, hogy nem csak gonoszság van?
-Oh igen… Meghalt mindenkim akit csak szerettem, akikhez tartoztam… igen, elég nehéz elhinni.
-Dean, ha azt szeretnéd, hogy Sam veled maradjon, akkor elviszed innen!
-Ugyan miért is? A múltkor is ezzel az ötlettel álltál elő.