![[personal profile]](https://www.dreamwidth.org/img/silk/identity/user.png){kind=small}
Cím: Sötét oldal gyermekei
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Supernatural FanFic
Leírás: A Winchesterek két különös vadásszal találkoznak
Megjegyzés: M/FM sex
Figyelmeztetés: +16
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz
-Vagy ha Sam csinált vele valamit! Hallottam egy-két érdekes sztorit rólatok!
-Furcsa, hogy rólatok pedig semmit sem. Hol a fenében vannak? Hogy találjam meg? –kérdezi, aztán hátranyúl és a hátsó ülésről elveszi Sam laptopját. A lány ölébe dobja. –Talán a GPRS-el megtaláljuk! Egyszer már sikerült…-beszél. Angel felhajtja a laptopot és egy oldal ugrik be, a cikknél lefagyott a gép. „Halálsorozat a New Orleansi kiadónál. Családok haltak meg pár nap alatt. A dolog furcsasága, hogy minden családfő a Primera kiadónál dolgozott. Betegségre utaló nyom nincs, ám az áldozatok mindegyike elvérzett, látható sérülés nélkül.” Angel sóhajt, aztán próbálja eltűntetni a lapot.
-Lefagyott! –mondja, s bármit tesz a laptop nem reagál. –Azt hiszem bemondta az unalmast.
-Akkor indítsd újra! Ne bénázz ennyit!
-Nyugi! –s kikapcsolja, majd ismét be.
-Nyugodjak meg? Köszi szépen!
-Remélem, hogy Jade meg tudja védeni magát!
-Mit gondolsz, hogy Sam lányokat gyilkolászik unalmában?
-Hát… -de elhallgat. –Mi a jelszó? Tudod? Az öcséd…
-Sam! Te szerencsétlen! –kiált idegesen. –Fogalmam sincs! Próbálkozz!
-Mit gondolsz mi vagyok én, hacker?
-Írd be, hogy Jessica… más nem jut eszembe!
-Jessica? Hm… ő ki?
-Nem tök mindegy?
-Nem jó, egyéb ötlet?
-Nagyszerű! Az öcsém barom ötletei! Jelszó! Ember! –kiált és még jobban a gázra lép, de idegesen elveszi a gépet a lánytól és hátradobja. Angel pedig lassan hátranéz, de már nem látja amit keres. Miért jelent meg ismét? És Dean most miért nem látta?
-Nagyszerű! –jelenti ki a fiú. –Mindig is az volt az érzésem veletek kapcsolatban, hogy sok gondunk lesz még ezzel a két csirkével… és tessék!
-Hidd el én is a hátam közepére kívánlak titeket! Turkáltok az életünkben. Minek?
-Hogy minek? Ezt éppen neked kell elmagyaráznom? Megmondtam Angel, most ti vagytok az ügy! Két vadász, fura dolgok… most még ez is… akárhogyan is szeretnél teljesen hülyének nézni, ez nem fog menni!
-De ha az vagy!
-Pofa be! –kiált Dean idegesen.
-Én öllek meg ha Jadenek baja esik, de előbb az öcséddel végzek.
-Ez kölcsönös. Ugye tudod? –néz rá Dean, aztán hirtelen fékez. Meglátja a bogarat, elhagyatva, nyitott ajtókkal.
-A rohadt életbe! –kipattan az Impalából és odafut. A kis kocsi üres. –Sam!
-Jade! –kiált Angel. –Mit csinált az öcséd? Jade!
-SAM! –üvölt Dean, ám válasz nem érkezik. Visszaszalad a Chevyhez, s a csomagtartóból fegyvereket vesz elő. Angel is így tesz. A slusszkulcs is a helyén. Mi történt itt? Olyan könnyen elengedte nővérét. Pont Sammel? Hiszen Jade érezte, hogy gyilkosok mindketten… Talán a fiú úgy döntött, hogy befejezi az ügyet maga? Kést és puskát vesz elő. Felkapja elemlámpáját és elindul, nem foglalkozva Deannel, aki szorosan a nyomában halad. Az erdő egyre sűrűbb lesz, ahogy beljebb hatolnak. Az ágak törnek a lábuk alatt. Csend van, sehol egy nesz.
-Nem tetszik ez nekem. –mondja a fiú. –nyomokat sem látok. Sammy! -kiabál. –SAM! –de csak a csend válaszol.
-Mi lenne ha szétválnánk?
-Nem! Ha te is felszívódsz…
-Mi az, csak nem aggódsz?
-Nem, de jobb ha együtt maradunk!
-Lehet, hogy rossz helyen kutatunk! Semmi jele, hogy erre jöttek!
-Én is észrevettem! De nem tűnhettek csak úgy el…
-Talán… talán ennek köze van a látomásaikhoz…
-Erdő… tisztás… Igen, de mit jelenthet?
-Ha megtaláljuk őket, kiderül! –mondja Angel. –Csak… baromi nagy ez az erdő! JADE!
-Nem kellett volna egyedül hagynom vele Samet. –kiállt és megáll, mert zseblámpája fényében valami megcsillan. –Angel! Várj! Nézd ezt! –és egy telefont vesz fel a bokrok alól.
-Ez Jade mobilja! –kikapja Dean kezéből. –JADE! –kiabál és a bokrok közé veti magát, a fiú utána ered. –JADE! Merre vagy? Ne csináld ezt!
-SAM! –kiált Dean, de nincs válasz. –Nem hiszem el, hogy csakúgy eltűntek… SAMMY!
-Mi folyik itt? –kérdezi Angel a mobilt szorongatva. –Az egész értelmetlen… Minek jöttek volna ide?
-Honnan tudjam? Nem tudom… Sam ilyet sohasem tesz… Biztosan köze van a látomásaikhoz! –mondja és észre sem veszi, hogy egy ág hajlik fel és arcon üti. –Áuuu…
-Mi az? –fordul meg Angel és Dean szemébe világít.
-Pofán nyomott egy ág… de ha te sem világítanál az arcomba, azt megköszönném.
-Bocs! –és lehajtja a lámpát.
-Ez az egy nyom van utánuk… egy átkozott telefon… Még csak az sem látszik, hogy erre mentek… semmi jel, vagy nyom… -s megint testvérére csörög, de nem hall semmit sem az erdő mélyéről, csak a szél susogását.
-Így képtelenség megtalálni őket! A francba! Ötletem sincs! Féltem Jadet!
-Sam, soha sem szívódna így fel… hacsak… -elhallgat, mert még élénken él benne az, mikor egy démon megszállta testvérét. –Nem… kizárt… -gondolkozik hangosan.
-Mi az ami kizárt?
-Mindegy! –mondja és egy fának dől. –Ok kislány, mi az ötlet?
-Ötlet? –kérdezi és megborzong. –Kezd baromi hideg lenni.
-Mit csináljunk? –kérdezi, de nem vár választ, megfogja Angel karját. –Kimegyünk innen és átgondoljuk ezt az egészet… talán mégis akad nyom!
-De… ne rángass! Magamtól is képes vagyok járni!
-Ok! –s elengedi. –Csak gondoltam meggyorsítom a dolgod.
-Van két lábam köszi.
-Azt vettem észre… és nem is rosszak.
-Hát… szebbek is mint a te O lábaid! –állapítja meg a lány és szinte fellökve Deant elindul visszafelé, a kocsikhoz.
Hosszú percekbe telik, mire kiérnek. Dean rögtön a bogárhoz siet. Kén nyomokat keres, de semmit nem talál. Az IMF sem mutat semmit sem. Angel csak az erdő felé néz, hátha meglátja nővérét kikászálódni a fák közül.
-Biztosan az álom az egész lényege… -sóhajt és Deanre figyel, aki bevágja a bogár ajtaját idegesen.
-Semmi! A nagy büdös semmi! –kiállt és kocsija motorháztetőjének dől, amikor jellegzetes hangján megszólal a mobilja. Felkapja.
-Ash? Haver!
-Dean! Valami történik… elektromos zárlatok, a semmiből jött 10-15 fokos lehűlés! Valami van, ember!
-Állj! Lassíts! Hol?
-Ahol éppen állsz. Ráálltam a mobilodra! A környező farmokon! Mindenhol…
-Azt mondod itt a dög? –és kiegyenesedik, majd Angelre figyel.
-Nem tudom… furcsa, mert a jelek nem a sárgaszeműre utalnak! De valami kezdődik! Vigyázz!
-Mégis mi? Itt van a szemét?
-Nem… de… jobb ha résen lesztek! –kiállt. –Leadtam a drótot! Figyúzz… Sam… fura megzizzenésének is talán köze van ehhez… De… de most nem biztonságos…
-Sam… -sóhajt Dean –Az öcsi felszivárgott.
-Aha… szar helyzet haver! Mondtam én, hogy valami van ott! De most le kell tennem!
-Várj Ash! –de az leteszi a kagylót. Dean csak megingatja fejét. -Tedd csak le!
-Ki volt az?
-Valaki, aki kicsit… -és fejére mutat. –Idióta… De ő az egyetlen aki követni tudja azt a dögöt… Azt mondja lesz valami!
-És ezt miből gondolja? –és összébb húzza magát.
-Hidd el Angel, tudja. –bólogat. –Okosabbak mondjuk nem lettünk ettől sem. –sóhajt. –Hogy meghatódott attól, hogy Sam eltűnt. –állapítja meg gúnyosan.
-Elég hűvös lett! –dörzsölgetni kezdi karjait.
-Jah! –bólogat a fiú, majd mobilját visszateszi zsebébe. –A jó büdös francba! Mihez kezdjek? Ash csak nyomja a szöveget… De… azt sem tudom merre induljak! –kiált, mikor egy alak jelenik meg előtte, egyre nagyobb fényben úszva, szemét már össze kell húznia, hogy elviselje a látványt. Angelre figyel, aki dideregve, egyik lábáról a másikra állva töri a fejét valami megoldáson. Ő pedig szólna, de képtelen bármit is kinyögni, akárhogyan is szeretne.
-Hogy merre indulj Dean?- kérdezi az alak előtte, miközben a fény eltűnik, és egy szőke, fess fiatalember jelenik meg. –Minél messzebb innen! Vidd a testvéred távol!
-J…J…Jézus… -nyögi ki ekkor Dean, ám úgy érzi az idő és a tér megszűnt létezni körülötte és nem hallja senki sem. Angel is ugyanúgy áll tehetetlenül, Jade mobilját szorongatva, fázva. De az egész egy lassított felvételhez hasonlít.
-Nem… a főnök fent maradt! Helyette itt vagyok én! Be kell érned velem! -mondja a fiatalember, akire Dean még mindig a Brad Pitt jelzőt mondaná, hisz ő volt az! Őt látta a bárban, majd Angelnél.
-Mennetek kell innen! Sam és Jade… Nem találkozhatnak! Ők nem! Én próbáltam megmenteni a helyzetet, de én… én csak egyszerű eszközökkel vagyok erre képes. Mondtam, hogy tartsd távol magad Angeltől! Nem tetted!
-Furcsa, hogy rólatok pedig semmit sem. Hol a fenében vannak? Hogy találjam meg? –kérdezi, aztán hátranyúl és a hátsó ülésről elveszi Sam laptopját. A lány ölébe dobja. –Talán a GPRS-el megtaláljuk! Egyszer már sikerült…-beszél. Angel felhajtja a laptopot és egy oldal ugrik be, a cikknél lefagyott a gép. „Halálsorozat a New Orleansi kiadónál. Családok haltak meg pár nap alatt. A dolog furcsasága, hogy minden családfő a Primera kiadónál dolgozott. Betegségre utaló nyom nincs, ám az áldozatok mindegyike elvérzett, látható sérülés nélkül.” Angel sóhajt, aztán próbálja eltűntetni a lapot.
-Lefagyott! –mondja, s bármit tesz a laptop nem reagál. –Azt hiszem bemondta az unalmast.
-Akkor indítsd újra! Ne bénázz ennyit!
-Nyugi! –s kikapcsolja, majd ismét be.
-Nyugodjak meg? Köszi szépen!
-Remélem, hogy Jade meg tudja védeni magát!
-Mit gondolsz, hogy Sam lányokat gyilkolászik unalmában?
-Hát… -de elhallgat. –Mi a jelszó? Tudod? Az öcséd…
-Sam! Te szerencsétlen! –kiált idegesen. –Fogalmam sincs! Próbálkozz!
-Mit gondolsz mi vagyok én, hacker?
-Írd be, hogy Jessica… más nem jut eszembe!
-Jessica? Hm… ő ki?
-Nem tök mindegy?
-Nem jó, egyéb ötlet?
-Nagyszerű! Az öcsém barom ötletei! Jelszó! Ember! –kiált és még jobban a gázra lép, de idegesen elveszi a gépet a lánytól és hátradobja. Angel pedig lassan hátranéz, de már nem látja amit keres. Miért jelent meg ismét? És Dean most miért nem látta?
-Nagyszerű! –jelenti ki a fiú. –Mindig is az volt az érzésem veletek kapcsolatban, hogy sok gondunk lesz még ezzel a két csirkével… és tessék!
-Hidd el én is a hátam közepére kívánlak titeket! Turkáltok az életünkben. Minek?
-Hogy minek? Ezt éppen neked kell elmagyaráznom? Megmondtam Angel, most ti vagytok az ügy! Két vadász, fura dolgok… most még ez is… akárhogyan is szeretnél teljesen hülyének nézni, ez nem fog menni!
-De ha az vagy!
-Pofa be! –kiált Dean idegesen.
-Én öllek meg ha Jadenek baja esik, de előbb az öcséddel végzek.
-Ez kölcsönös. Ugye tudod? –néz rá Dean, aztán hirtelen fékez. Meglátja a bogarat, elhagyatva, nyitott ajtókkal.
-A rohadt életbe! –kipattan az Impalából és odafut. A kis kocsi üres. –Sam!
-Jade! –kiált Angel. –Mit csinált az öcséd? Jade!
-SAM! –üvölt Dean, ám válasz nem érkezik. Visszaszalad a Chevyhez, s a csomagtartóból fegyvereket vesz elő. Angel is így tesz. A slusszkulcs is a helyén. Mi történt itt? Olyan könnyen elengedte nővérét. Pont Sammel? Hiszen Jade érezte, hogy gyilkosok mindketten… Talán a fiú úgy döntött, hogy befejezi az ügyet maga? Kést és puskát vesz elő. Felkapja elemlámpáját és elindul, nem foglalkozva Deannel, aki szorosan a nyomában halad. Az erdő egyre sűrűbb lesz, ahogy beljebb hatolnak. Az ágak törnek a lábuk alatt. Csend van, sehol egy nesz.
-Nem tetszik ez nekem. –mondja a fiú. –nyomokat sem látok. Sammy! -kiabál. –SAM! –de csak a csend válaszol.
-Mi lenne ha szétválnánk?
-Nem! Ha te is felszívódsz…
-Mi az, csak nem aggódsz?
-Nem, de jobb ha együtt maradunk!
-Lehet, hogy rossz helyen kutatunk! Semmi jele, hogy erre jöttek!
-Én is észrevettem! De nem tűnhettek csak úgy el…
-Talán… talán ennek köze van a látomásaikhoz…
-Erdő… tisztás… Igen, de mit jelenthet?
-Ha megtaláljuk őket, kiderül! –mondja Angel. –Csak… baromi nagy ez az erdő! JADE!
-Nem kellett volna egyedül hagynom vele Samet. –kiállt és megáll, mert zseblámpája fényében valami megcsillan. –Angel! Várj! Nézd ezt! –és egy telefont vesz fel a bokrok alól.
-Ez Jade mobilja! –kikapja Dean kezéből. –JADE! –kiabál és a bokrok közé veti magát, a fiú utána ered. –JADE! Merre vagy? Ne csináld ezt!
-SAM! –kiált Dean, de nincs válasz. –Nem hiszem el, hogy csakúgy eltűntek… SAMMY!
-Mi folyik itt? –kérdezi Angel a mobilt szorongatva. –Az egész értelmetlen… Minek jöttek volna ide?
-Honnan tudjam? Nem tudom… Sam ilyet sohasem tesz… Biztosan köze van a látomásaikhoz! –mondja és észre sem veszi, hogy egy ág hajlik fel és arcon üti. –Áuuu…
-Mi az? –fordul meg Angel és Dean szemébe világít.
-Pofán nyomott egy ág… de ha te sem világítanál az arcomba, azt megköszönném.
-Bocs! –és lehajtja a lámpát.
-Ez az egy nyom van utánuk… egy átkozott telefon… Még csak az sem látszik, hogy erre mentek… semmi jel, vagy nyom… -s megint testvérére csörög, de nem hall semmit sem az erdő mélyéről, csak a szél susogását.
-Így képtelenség megtalálni őket! A francba! Ötletem sincs! Féltem Jadet!
-Sam, soha sem szívódna így fel… hacsak… -elhallgat, mert még élénken él benne az, mikor egy démon megszállta testvérét. –Nem… kizárt… -gondolkozik hangosan.
-Mi az ami kizárt?
-Mindegy! –mondja és egy fának dől. –Ok kislány, mi az ötlet?
-Ötlet? –kérdezi és megborzong. –Kezd baromi hideg lenni.
-Mit csináljunk? –kérdezi, de nem vár választ, megfogja Angel karját. –Kimegyünk innen és átgondoljuk ezt az egészet… talán mégis akad nyom!
-De… ne rángass! Magamtól is képes vagyok járni!
-Ok! –s elengedi. –Csak gondoltam meggyorsítom a dolgod.
-Van két lábam köszi.
-Azt vettem észre… és nem is rosszak.
-Hát… szebbek is mint a te O lábaid! –állapítja meg a lány és szinte fellökve Deant elindul visszafelé, a kocsikhoz.
Hosszú percekbe telik, mire kiérnek. Dean rögtön a bogárhoz siet. Kén nyomokat keres, de semmit nem talál. Az IMF sem mutat semmit sem. Angel csak az erdő felé néz, hátha meglátja nővérét kikászálódni a fák közül.
-Biztosan az álom az egész lényege… -sóhajt és Deanre figyel, aki bevágja a bogár ajtaját idegesen.
-Semmi! A nagy büdös semmi! –kiállt és kocsija motorháztetőjének dől, amikor jellegzetes hangján megszólal a mobilja. Felkapja.
-Ash? Haver!
-Dean! Valami történik… elektromos zárlatok, a semmiből jött 10-15 fokos lehűlés! Valami van, ember!
-Állj! Lassíts! Hol?
-Ahol éppen állsz. Ráálltam a mobilodra! A környező farmokon! Mindenhol…
-Azt mondod itt a dög? –és kiegyenesedik, majd Angelre figyel.
-Nem tudom… furcsa, mert a jelek nem a sárgaszeműre utalnak! De valami kezdődik! Vigyázz!
-Mégis mi? Itt van a szemét?
-Nem… de… jobb ha résen lesztek! –kiállt. –Leadtam a drótot! Figyúzz… Sam… fura megzizzenésének is talán köze van ehhez… De… de most nem biztonságos…
-Sam… -sóhajt Dean –Az öcsi felszivárgott.
-Aha… szar helyzet haver! Mondtam én, hogy valami van ott! De most le kell tennem!
-Várj Ash! –de az leteszi a kagylót. Dean csak megingatja fejét. -Tedd csak le!
-Ki volt az?
-Valaki, aki kicsit… -és fejére mutat. –Idióta… De ő az egyetlen aki követni tudja azt a dögöt… Azt mondja lesz valami!
-És ezt miből gondolja? –és összébb húzza magát.
-Hidd el Angel, tudja. –bólogat. –Okosabbak mondjuk nem lettünk ettől sem. –sóhajt. –Hogy meghatódott attól, hogy Sam eltűnt. –állapítja meg gúnyosan.
-Elég hűvös lett! –dörzsölgetni kezdi karjait.
-Jah! –bólogat a fiú, majd mobilját visszateszi zsebébe. –A jó büdös francba! Mihez kezdjek? Ash csak nyomja a szöveget… De… azt sem tudom merre induljak! –kiált, mikor egy alak jelenik meg előtte, egyre nagyobb fényben úszva, szemét már össze kell húznia, hogy elviselje a látványt. Angelre figyel, aki dideregve, egyik lábáról a másikra állva töri a fejét valami megoldáson. Ő pedig szólna, de képtelen bármit is kinyögni, akárhogyan is szeretne.
-Hogy merre indulj Dean?- kérdezi az alak előtte, miközben a fény eltűnik, és egy szőke, fess fiatalember jelenik meg. –Minél messzebb innen! Vidd a testvéred távol!
-J…J…Jézus… -nyögi ki ekkor Dean, ám úgy érzi az idő és a tér megszűnt létezni körülötte és nem hallja senki sem. Angel is ugyanúgy áll tehetetlenül, Jade mobilját szorongatva, fázva. De az egész egy lassított felvételhez hasonlít.
-Nem… a főnök fent maradt! Helyette itt vagyok én! Be kell érned velem! -mondja a fiatalember, akire Dean még mindig a Brad Pitt jelzőt mondaná, hisz ő volt az! Őt látta a bárban, majd Angelnél.
-Mennetek kell innen! Sam és Jade… Nem találkozhatnak! Ők nem! Én próbáltam megmenteni a helyzetet, de én… én csak egyszerű eszközökkel vagyok erre képes. Mondtam, hogy tartsd távol magad Angeltől! Nem tetted!
Mert a kíváncsiságod űz Dean. De most! Menj! Bár… lehet, hogy késő lesz! Kérlek! –mondja és lehajtja fejét. –Megmutattam magam neked, pedig nem tehetném… de a család… a lányok… meg kell védenem őket! Túl nagy a veszély! A kockázat! És most… azt hiszem… hibáztam! Kevés voltam! Kevés az amit tettem! Sam és Jade… mégis találkoztak! Dean, az egyetlen esély, ha az öcsédet elviszed innen! Most! –kiált aztán egy pillantás és eltűnik. A fiú mereven bámul az alak hűlt helyére. Ez teljes képtelenség. Ha ez most az volt amire gondol… Nem! Kizárt! Angyalok nem léteznek! Ezt az öccsének is megmondta már! Igen, a jó… létezhet… valami… felsőbb erő ami irányítja… De csak egy bizonyságot látott, szemben azzal a sok gonosszal, amit legyőzött eddig. Élükön a sárgaszeművel amit még el kell kapnia. Nem… Lehetetlen… Képtelenség! Megrázza fejét, mint aki kábulatból ébred fel. A lányra néz, aki didereg. Nem látott semmit sem? Észre sem vette, hogy a… a „haverja” itt járt? Angyalok? Őrangyal? Ezt a baromságot… De itt volt… Látta… Ilyen lenne? És rá miért nem vigyáz senki sem? Hol volt az ő családjuk angyala, mikor az anyjuk meghalt? Sehol! Megfogja fejét!
-A francba!
-Mi az? –kérdezi Angel, akinek még a neve is angyalt jelent… Ez valami játék amit meg kell fejtenie?
-Nesze… -s leveszi megkopott bőrkabátját. –Itt van! Ez elég meleg, hogy ne vacogj! –a lánynak nyújtja aki elveszi tőle és magára teríti. Bár elveszik benne, mégis jó meleg.
-Kösz! –veti oda.
-Jah… Angel… érdekes név… -most mondja el mit látott? Maga sem akar hinni a szemének. És mi köze van mindehhez Samnek? És Jade? Egyre zűrösebb ez az egész ügy. –Egyre jobb ez a dolog. –jelenti ki. –Itt állunk tétlenül. Király! Se nyom… -„csak valami angyal, ami teljesen lehetetlen.” –Mi a francot tegyünk? – előkapja mobilját és elkeseredésében ismét öccsét hívja, fülét pedig telefoncsörgés üti meg, mely egyre csak közeledik, s néhány pillanat múlva Sam botorkál ki az útra a fák közül, néhány lépéssel hátrébb pedig Jade tűnik fel. Mindketten ziláltak, hajuk kócos összevisszaságban áll, ruhájuk rendetlen, mint akikre rádobták, ami kiesett a szekrényből, Sam még a kabátját is elhagyta valahol. Letérdel az aszfaltra ahogy rálép. Dean pedig odarohan és megöleli.
-Sam! Sammy! Ne hozd rám a frászt! Eszednél vagy ember? –kérdezi, de öccse nem felel, csak rápislog, szeme zavaros, mint aki mély álomból ébredt fel. –Sammy? –megfogja fejét. –Öcsi? Rendben? –kérdezi és Jadere néz, aki csak leül az út szélére miközben Angel öleli és simogatja.
-Azt hittem valami bajod esett! –kiált a fiatalabb Scarecrow lány s tovább ringatja nővérét. –Már úgy féltem! Ötletünk sem volt hol lehettek! Megtaláltuk a mobilodat is… -de Jade nem válaszol . Angel is Deanre pillant. Tekintetében ugyanannyi kérdés mint a fiúéban.
-Sam… hogy nézel ki? Ember! –és felhúzza a földről. –Öcskös, hát az erdőbe kell csalni a csini csajokat?
-Pofa be! –kiált ekkor hirtelen Sam és eltolja magától testvérét.
-Jó reggelt! –mondja Dean meghökkenve. –Ok!
-Húzzunk el innen! –beszél a fiatalabb fiú, mintha nem is ő lenne. –Menjünk!
-Várj Sammy! Mi folyik itt?
-Csak húzzunk már el! –kiált és ellökve magától bátyát a kocsiba pattan és bevágja az Impala ajtaját. –Megyünk?
-Woohoo! Jó volna hapsikám, ha lenyugodnál! –mondja Dean. –Mi van veled? –ám válasz nem érkezik, Sam egyenesen előre mered. Mintha nem érdekelné semmi sem. Az sem, ahogyan Angel feltámogatja Jadet a földről, aki szintén némán figyeli a körülötte zajló eseményeket.
-Minden rendben? –kérdezi Dean a lányok felé fordulva.
-Azt hiszem. –bólogat Angel. –Ugye Jade?
-Semmi sincs rendben! –válaszolja nővére. –Csak… csak menjünk! Kérlek! –megfogja halántékát. –Kérlek Angel! Siessünk! –kiált és ahogyan Sam, ő is beszáll a kis bogárba. Húga pedig bólogat. Szó nélkül elindulnak. Dean hosszan nézi a kicsi ezüst kocsit, amíg az el nem tűnik az éjszakában, aztán öccse mellé vágódik, és beindítja az Impalát.
-Jól vagy?
-Indulj már! –veti oda Sam rá sem nézve.
-Azért egy mondatban összefoglalhatnád mi történt! A kiscsaj és én halálra aggódjuk magunkat… Aztán előmásztok az erdőből… És úgy viselkedsz mint aki meghibbant… Kezd rossz érzésem lenni haver… Szörnyen emlékeztet ez valamire!
-Ok! De most… -és előre mutat.
-Tudom, haladjak! –elindul gázt adva a Chevynek, hosszú órákon át csak a magnóból szól a rock, de Dean fejében a gondolatokat nem nyomják el. Ash figyelmeztetése, a jelek, majd az a „valami” mert nevezzük annak… Persze, angyalok… Nem képes felfogni… Majd csak úgy előkerül Sam és a lány. S mindketten úgy viselkednek, mint két eszelős! Nem jó ez így! Valami történt és egyik sem hajlandó beszélni róla. Sam csak bámul ki az ablakon… ez még normális is lenne, hiszem Samről van szó, de az ahogy előkerült és ahogy viselkedett már egyáltalán nem normális.
Leparkolnak a motel előtt és öccse szó nélkül eltűnik a szobájuk ajtajában. Dean cipeli be a felszerelést meg a könyveit és a laptopját is. Majd leül egy sör mellé az asztalhoz. Várja, hogy Sam előbukkanjon a fürdőből, miközben eszébe jut, hogy kedvenc kabátja Angelön maradt. Ez is jókor villan agyába. Idegesen az asztalra csap, aztán tovább folytatja az ivást. S mivel az üveg kiürül a hűtőből elővesz még egyet. Jóízűen húz bele, s meghallja a fürdőszoba ajtajának kattanását., aztán testvére lép be törülközővel a derekán. Matatni kezd az ágyán valami ruha után.
-Nem akarsz mesélni nekem valamit Sammy?
-Nem! –vágja oda félvállról.
-Mégis… remélem feltűnt, hogy volt egy kis kavarodás! Tudod… eltűntetek… aztán meg…
-Ott voltam Dean! Nem kell magyarázni! –s felkapva ruháit visszamegy a fürdőbe.
-Ok! Csak… Gondoltam elmondod nekem… Nem aggódtam… Tényleg! Sejtettem, hogy túrázni mész! Szívni egy kis friss levegőt! –kiált. –Jó is az! Jade is gondolom veled tartott! Kettesben jobb is! Mindig is tudtam, hogy az éjszakai erdő izgalmas! Legalább felvehetted volna a telefont ha hívlak!
-Nem hallottam! –jön ki a ajtón Sam és pakolni kezdi könyveit és a cuccait.
-Készülsz valahová? Csak hogy tudjam! Érted… Én is itt vagyok! A jó öreg Dean! Tudod együtt utazgatunk és utána elkapunk egy-két „rosszfiút” –sóhajt. –Sam! –feláll és az idegesen össze-vissza pakoló öccséhez lép, majd lefogja karját. –Sam! Állj már le!
-Mi az? –kérdezi és végre szemébe néz –Menjünk!
-A csajnál maradt a kabátom… Anélkül nem megyek sehova sem! Bár… - és eszébe jutnak a „valami” szavai. Lehet, hogy meg kellene fogadnia. Egyszer az életben hallgasson egy ismeretlenre. De talán igaza van…
-Dean! Az csak egy… egy kabát! –kiált Sam.
-A tiéd valahogy elkeveredett a susnyásban! Mondd el mi történt! Ne viselkedj úgy mint egy megszállott… Kezdesz olyan lenni, mint… mint akkor…
-Hogy megszálltak volna? Nem! Nem… nem…tudom…
-Nem tudod? –pislog. –Na álljunk meg itt!
-Dean… -sóhajt és leül az ágyra, lehajtja fejét.
-Mintha ismét Sammyt látnám!
-Nem tudom, mert nem emlékszem. Az egyik pillanatban Jadel éppen az úton megyünk, a következőben meg… -elhallgat és mély levegőt vesz. –Aztán meg valami tisztáson ébredek fel, miközben a ruháim szanaszét! Jade meg… ő… ő is így… -beszél és bólogat. –Ott volt a pisztolyom is… mellettem… ki sem volt biztosítva! Van ennek értelme?
-Egy vetkőztető démon? Hát… ilyet még nem hallottam! –mosolyodik el Dean. –Legalább jó bőr Jade?
-Dean! Nem néztem… sötét volt…
-Aha, de mégis láttad! És?
-Haver, tényleg nem… -sóhajt. –Ok, nem rossz!
-Legalább ekkor magadnál voltál! –mondja majd leül mellé.
-Néhány óra kiesett Dean! Ugyan olyan volt mint az álmom. Tisztás… erdő… még Jade is ott volt!
-És nem emlékszel semmire sem?
-Nem… a fejem se fájt. Egyszerűen csak ott voltunk.
-Ash hívott! –kiált. –Furcsa, de mikor eltűntél csörgött! Jelekről beszélt… Áramkimaradás, hirtelen hideg…
-Összefügg! –állapítja meg Sam.
-Igen… azt hiszem! –bólogat Dean. –De nem a sárgaszemű… szerinte mások a jelek! Ez nem anya gyilkosa… valami más!
-Valami más? Talán én Dean! Talán elkezdődött!
-Nem Sammy! –rázza fejét. –Semmi sem kezdődött el! –jelenti ki Dean nyomatékosan. –Csak… csak… az a két lány!
-Nem emlékszem semmire sem Dean! Érted? Tényleg ugyan olyan mint akkor…
-És most?
-Semmi. Jól vagyok. Én vagyok. –kiált. –Csak mentünk az úton és beszélgettünk. Arról, hogy hogyan is induljunk el… A kettőnk dolgában!
-És arra jutottatok, hogy ismét az erdőben nézzetek körül? Fogalmam sincs mi folyik itt Sammy… de… ez a két csaj, csak bajjal jár.
-Talán… -sóhajt Sam. –Aztán tényleg az a következő pillanat, hogy fekszem a földön, tök sötét van, fázom. Feleszmélek… és elég ciki volt a helyzet, gondolhatod. El akartam tűnni minél előbb onnan… Jade még jobban kiakadt! Nem is beszéltünk, csak törtem az utat, hogy hátha kijutunk valahová, aztán megláttalak messziről, az ágak mögül! –mondja.
-Roppant élvezetes társaság voltál öreg!
-A francba!
-Mi az? –kérdezi Angel, akinek még a neve is angyalt jelent… Ez valami játék amit meg kell fejtenie?
-Nesze… -s leveszi megkopott bőrkabátját. –Itt van! Ez elég meleg, hogy ne vacogj! –a lánynak nyújtja aki elveszi tőle és magára teríti. Bár elveszik benne, mégis jó meleg.
-Kösz! –veti oda.
-Jah… Angel… érdekes név… -most mondja el mit látott? Maga sem akar hinni a szemének. És mi köze van mindehhez Samnek? És Jade? Egyre zűrösebb ez az egész ügy. –Egyre jobb ez a dolog. –jelenti ki. –Itt állunk tétlenül. Király! Se nyom… -„csak valami angyal, ami teljesen lehetetlen.” –Mi a francot tegyünk? – előkapja mobilját és elkeseredésében ismét öccsét hívja, fülét pedig telefoncsörgés üti meg, mely egyre csak közeledik, s néhány pillanat múlva Sam botorkál ki az útra a fák közül, néhány lépéssel hátrébb pedig Jade tűnik fel. Mindketten ziláltak, hajuk kócos összevisszaságban áll, ruhájuk rendetlen, mint akikre rádobták, ami kiesett a szekrényből, Sam még a kabátját is elhagyta valahol. Letérdel az aszfaltra ahogy rálép. Dean pedig odarohan és megöleli.
-Sam! Sammy! Ne hozd rám a frászt! Eszednél vagy ember? –kérdezi, de öccse nem felel, csak rápislog, szeme zavaros, mint aki mély álomból ébredt fel. –Sammy? –megfogja fejét. –Öcsi? Rendben? –kérdezi és Jadere néz, aki csak leül az út szélére miközben Angel öleli és simogatja.
-Azt hittem valami bajod esett! –kiált a fiatalabb Scarecrow lány s tovább ringatja nővérét. –Már úgy féltem! Ötletünk sem volt hol lehettek! Megtaláltuk a mobilodat is… -de Jade nem válaszol . Angel is Deanre pillant. Tekintetében ugyanannyi kérdés mint a fiúéban.
-Sam… hogy nézel ki? Ember! –és felhúzza a földről. –Öcskös, hát az erdőbe kell csalni a csini csajokat?
-Pofa be! –kiált ekkor hirtelen Sam és eltolja magától testvérét.
-Jó reggelt! –mondja Dean meghökkenve. –Ok!
-Húzzunk el innen! –beszél a fiatalabb fiú, mintha nem is ő lenne. –Menjünk!
-Várj Sammy! Mi folyik itt?
-Csak húzzunk már el! –kiált és ellökve magától bátyát a kocsiba pattan és bevágja az Impala ajtaját. –Megyünk?
-Woohoo! Jó volna hapsikám, ha lenyugodnál! –mondja Dean. –Mi van veled? –ám válasz nem érkezik, Sam egyenesen előre mered. Mintha nem érdekelné semmi sem. Az sem, ahogyan Angel feltámogatja Jadet a földről, aki szintén némán figyeli a körülötte zajló eseményeket.
-Minden rendben? –kérdezi Dean a lányok felé fordulva.
-Azt hiszem. –bólogat Angel. –Ugye Jade?
-Semmi sincs rendben! –válaszolja nővére. –Csak… csak menjünk! Kérlek! –megfogja halántékát. –Kérlek Angel! Siessünk! –kiált és ahogyan Sam, ő is beszáll a kis bogárba. Húga pedig bólogat. Szó nélkül elindulnak. Dean hosszan nézi a kicsi ezüst kocsit, amíg az el nem tűnik az éjszakában, aztán öccse mellé vágódik, és beindítja az Impalát.
-Jól vagy?
-Indulj már! –veti oda Sam rá sem nézve.
-Azért egy mondatban összefoglalhatnád mi történt! A kiscsaj és én halálra aggódjuk magunkat… Aztán előmásztok az erdőből… És úgy viselkedsz mint aki meghibbant… Kezd rossz érzésem lenni haver… Szörnyen emlékeztet ez valamire!
-Ok! De most… -és előre mutat.
-Tudom, haladjak! –elindul gázt adva a Chevynek, hosszú órákon át csak a magnóból szól a rock, de Dean fejében a gondolatokat nem nyomják el. Ash figyelmeztetése, a jelek, majd az a „valami” mert nevezzük annak… Persze, angyalok… Nem képes felfogni… Majd csak úgy előkerül Sam és a lány. S mindketten úgy viselkednek, mint két eszelős! Nem jó ez így! Valami történt és egyik sem hajlandó beszélni róla. Sam csak bámul ki az ablakon… ez még normális is lenne, hiszem Samről van szó, de az ahogy előkerült és ahogy viselkedett már egyáltalán nem normális.
Leparkolnak a motel előtt és öccse szó nélkül eltűnik a szobájuk ajtajában. Dean cipeli be a felszerelést meg a könyveit és a laptopját is. Majd leül egy sör mellé az asztalhoz. Várja, hogy Sam előbukkanjon a fürdőből, miközben eszébe jut, hogy kedvenc kabátja Angelön maradt. Ez is jókor villan agyába. Idegesen az asztalra csap, aztán tovább folytatja az ivást. S mivel az üveg kiürül a hűtőből elővesz még egyet. Jóízűen húz bele, s meghallja a fürdőszoba ajtajának kattanását., aztán testvére lép be törülközővel a derekán. Matatni kezd az ágyán valami ruha után.
-Nem akarsz mesélni nekem valamit Sammy?
-Nem! –vágja oda félvállról.
-Mégis… remélem feltűnt, hogy volt egy kis kavarodás! Tudod… eltűntetek… aztán meg…
-Ott voltam Dean! Nem kell magyarázni! –s felkapva ruháit visszamegy a fürdőbe.
-Ok! Csak… Gondoltam elmondod nekem… Nem aggódtam… Tényleg! Sejtettem, hogy túrázni mész! Szívni egy kis friss levegőt! –kiált. –Jó is az! Jade is gondolom veled tartott! Kettesben jobb is! Mindig is tudtam, hogy az éjszakai erdő izgalmas! Legalább felvehetted volna a telefont ha hívlak!
-Nem hallottam! –jön ki a ajtón Sam és pakolni kezdi könyveit és a cuccait.
-Készülsz valahová? Csak hogy tudjam! Érted… Én is itt vagyok! A jó öreg Dean! Tudod együtt utazgatunk és utána elkapunk egy-két „rosszfiút” –sóhajt. –Sam! –feláll és az idegesen össze-vissza pakoló öccséhez lép, majd lefogja karját. –Sam! Állj már le!
-Mi az? –kérdezi és végre szemébe néz –Menjünk!
-A csajnál maradt a kabátom… Anélkül nem megyek sehova sem! Bár… - és eszébe jutnak a „valami” szavai. Lehet, hogy meg kellene fogadnia. Egyszer az életben hallgasson egy ismeretlenre. De talán igaza van…
-Dean! Az csak egy… egy kabát! –kiált Sam.
-A tiéd valahogy elkeveredett a susnyásban! Mondd el mi történt! Ne viselkedj úgy mint egy megszállott… Kezdesz olyan lenni, mint… mint akkor…
-Hogy megszálltak volna? Nem! Nem… nem…tudom…
-Nem tudod? –pislog. –Na álljunk meg itt!
-Dean… -sóhajt és leül az ágyra, lehajtja fejét.
-Mintha ismét Sammyt látnám!
-Nem tudom, mert nem emlékszem. Az egyik pillanatban Jadel éppen az úton megyünk, a következőben meg… -elhallgat és mély levegőt vesz. –Aztán meg valami tisztáson ébredek fel, miközben a ruháim szanaszét! Jade meg… ő… ő is így… -beszél és bólogat. –Ott volt a pisztolyom is… mellettem… ki sem volt biztosítva! Van ennek értelme?
-Egy vetkőztető démon? Hát… ilyet még nem hallottam! –mosolyodik el Dean. –Legalább jó bőr Jade?
-Dean! Nem néztem… sötét volt…
-Aha, de mégis láttad! És?
-Haver, tényleg nem… -sóhajt. –Ok, nem rossz!
-Legalább ekkor magadnál voltál! –mondja majd leül mellé.
-Néhány óra kiesett Dean! Ugyan olyan volt mint az álmom. Tisztás… erdő… még Jade is ott volt!
-És nem emlékszel semmire sem?
-Nem… a fejem se fájt. Egyszerűen csak ott voltunk.
-Ash hívott! –kiált. –Furcsa, de mikor eltűntél csörgött! Jelekről beszélt… Áramkimaradás, hirtelen hideg…
-Összefügg! –állapítja meg Sam.
-Igen… azt hiszem! –bólogat Dean. –De nem a sárgaszemű… szerinte mások a jelek! Ez nem anya gyilkosa… valami más!
-Valami más? Talán én Dean! Talán elkezdődött!
-Nem Sammy! –rázza fejét. –Semmi sem kezdődött el! –jelenti ki Dean nyomatékosan. –Csak… csak… az a két lány!
-Nem emlékszem semmire sem Dean! Érted? Tényleg ugyan olyan mint akkor…
-És most?
-Semmi. Jól vagyok. Én vagyok. –kiált. –Csak mentünk az úton és beszélgettünk. Arról, hogy hogyan is induljunk el… A kettőnk dolgában!
-És arra jutottatok, hogy ismét az erdőben nézzetek körül? Fogalmam sincs mi folyik itt Sammy… de… ez a két csaj, csak bajjal jár.
-Talán… -sóhajt Sam. –Aztán tényleg az a következő pillanat, hogy fekszem a földön, tök sötét van, fázom. Feleszmélek… és elég ciki volt a helyzet, gondolhatod. El akartam tűnni minél előbb onnan… Jade még jobban kiakadt! Nem is beszéltünk, csak törtem az utat, hogy hátha kijutunk valahová, aztán megláttalak messziről, az ágak mögül! –mondja.
-Roppant élvezetes társaság voltál öreg!
-Meg voltam zavarodva, ahogyan most is… Legszívesebben menekülnék a sorsom elől… Pakolni kezdek… De… ha nem tudok semmit sem tenni ez ellen… Tudod mi a feladatod! –és bátyára néz, aki elhúzza száját. –Dean, ne csináld ezt! Ígéretet tettél nekem és apának!
-Nagy ügy! –legyint és úgy tesz mintha egyáltalán nem érdekelné. –De megmondtam, hogy ameddig élek, te nem leszel az övé! Tudod Sammy, csak a testemen keresztül! –mosolyog és megveregeti öccse vállát.
-Azt mondtad, hogy beszéltél Ashel.
-Pontosan! –bólogat Dean. –Nem a sárgaszemű…
-Akkor mégis mi? Ha nem én… vagy… vagy Jade… esetleg mindketten… Ő is ugyanolyan mint én! Pontosan az volt az oka az álmaimnak, hogy találkozzak vele!
-És… és mondj neki búcsút is! –jegyzi meg Dean halkan.
-De mi történt ott? Az álom helyszíne volt… biztos vagyok benne… Talán vissza kellene menni oda…
-Nem haver, nem megyünk sehova sem! Csak el… minél messzebb ettől a két átkozott csajtól!
-Dean! Talán megoldhatjuk! Rájönnek mi folyik itt!
-Tudod mit? Nem érdekel! Az előbb pakolni kezdtél, most meg maradnál? Nem bírlak követni öcsi!
-Meg voltam zavarodva… de most…
-Nem Sam, megyünk! Én nem akarom őket soha többé látni… Tudod még a kabátomat is üsse kő! Teszek rá!
-Dean azt hittem érdekel Angel titka…
-Nem… már nem érdekel! –megrántja vállát, aztán feláll. –Szóval folytasd a pakolászást! Kapsz fél órát, aztán irány dél! –kiált. –Mondtad azt az ügyet New Orleansban! Odamegyünk! Csak 1900 mérföld! Másfél nap alatt ott vagyunk!
-Dean!
-Semmi Dean! –kiált.
-Elő fog ez fordulni megint… tudom…
-Mi van, ha te is olyan leszel, mint az a boszorkány Jade? Őt is ki kellene füstölni! Akkor nem zavarna be! Mondok neked valamit öcskös! Az a kiscsaj az oka az egésznek! Ki tudja milyen hülye dolgai vannak! –mutat fejére. –Talán ő okozta az egész fura szitut… Talán Ash is azt látta. Figyelj! Te csak mentél utána mint egy kiskutya… Aztán ki tudja miért itt, utolérted… Miatta van az egész! Ja, és ott van a húga… ő sem gyenge! Lehet, hogy nem fura… de… de ott van az a… -elhallgat. –Mindegy! Menjünk! Jobb dolgunk is van, mint ez!
-Ha elmegyünk… megint csak…
-Azt akarod mondani, hogy jönnek az álmok? Hát… akkor baromi messze megyünk, hogy az a boszi ne akadjon rád! Emlékszel… Chicago… Ott volt… az előtt fel sem bukkant egyik sem… vagy jó messze elkerültük egymást. Szóval ha messze megyünk, akkor Jade boszi… -de ekkor kopognak. –Jaj de jó! Végre valami okosat próbálok összehozni, és megzavarnak! –magához veszi pisztolyát, kibiztosítja, majd óvatosan ajtót nyit. Angel az. –WOW! Te? Minő meglepetés!
-A kabátod! –nyújtja felé a ruhadarabot. Dean elveszi tőle, majd Samnek dobja, aztán kijjebb nyitja az ajtót.
-Bocs, de a búcsúestünk elmarad! Ha egy kicsit később jössz…
-Csak ezt hoztam vissza… gondolom ez az egy van, mert elég kopott… Nem venném a szívemre, hogy megfázz! –mondja gúnyosan és a fiatalabb fiúra néz. –Akármit is csináltál Jadel, egyszer még úgyis elkaplak!
-Angel… én… nem emlékszem.
-Aha… persze! –bólogat –Sam, most megúsztad, de legközelebb…
-Mi lesz legközelebb? –kérdezi Dean. –Érdekel!
-Mindketten meg fogtok halni! Ennyi!- mondja, aztán felsóhajt. –De megyek is.
-Vár a meló mi? Szép is a ruhadobálgatás!
-Nem Dean… az országút! Elmegyünk!
-Elmentek? –kérdezi Sam és felegyenesedik.
-Talán gondot jelent? Valahogy átfutott az agyamon, hogy jobb ha ti nem vagytok a közelünkben… Dean egy láthatatlan fazont üldöz és velem szórakozik ezért, te meg… pedig kedvellek Sam! Tényleg… de felforgatsz mindent… Így… megyünk! Nem tudom mit csináltál… vagy mi volt ez az egész ma, de amíg ti fel nem tűntetek, addig remekül megvoltunk… Jade hülye álmait leszámítva…
-Nem gondolod, hogy visszatérnek a látomások? –kérdezi Sam.
-Ha igen… megoldjuk! –kiált és egy pillanatra a kocsira néz, nővérére. Sam észreveszi ezt és szó nélkül kimegy az ajtón majd feldöntve Deant és a lányt. Odasétál a bogárhoz és megkopogtatja az ablakot Jade oldalán, aki hezitál pár pillanatig ránézve, majd letekeri. A fiú leguggol és bekukkant.
-Szia Jade!
-Sam. –mondja kimérten. Túl sok érzés áramlik a fiúból felé.
-Figyelj… én csak… nem tudom miért szeretnék bocsánatot kérni… de…
-Azt hiszem jobb lett volna, ha elkerüljük egymást! „Gyilkos”.
-Igen… és most hallom elmentek.
-El… Angel szerint jobb…
-Angel… Most már tényleg utál!
-Szerettem volna tudni, hogy mi történik közöttünk, de…
-De inkább elmész…
-El… csak… folytatódni fog!
-Én is ezt mondtam Deannek. –sóhajt. –Mi is indulni készülünk
-Hová? –kérdezi Jade.
-Ha elmondanám, akkor nem kerülnénk elég távol egymástól… Dean szerint ez egy jó megoldás… Bár nem tudom mióta lett ilyen, hogy csak úgy félbehagyjon valamit!- mondja. –Ám ha így is van…
-Tudni szeretnéd mi folyik itt!
-Pontosan!
-Én is!
-Mert lehet, hogy ott tértünk magunkhoz azon a tisztáson, de ott talán van valami… és hogy a szemed sárga volt… a démonnak mindehhez köze van… Nem véletlen az, hogy találkoztunk! –jelenti ki és lehajtja fejét. –Azért a számomat tudod… Hívj fel, ha esetleg…
-Hívlak! És kiderítjük!
-Igen! –elmosolyodik és bólogat.
-Angel titkát, pedig ne mondd el Deannek!
-Nem… nem fogom… de azt hiszem, hogy nem érdekli már! Csak el akar tűnni! Ok, Jade… akkor… akkor hívj majd… és sajnálom… a… a… nem tudom mit! Jah, nem láttam semmit sem! –mosolyog.
-Ne hazudj Sam!
-Oh, majd elfelejtettem, te mindent tudsz! –kiált és egy pillanatra bátyára és a lányra figyel, akik végig őket lesték árgus szemekkel. –Azt hiszem, hogy nekik egyáltalán nem tetszik, hogy beszélünk.
-Angel kinyírna.
-Igen… és te?
-Én még… még nem tudom mit csináljak veled.
-Kedves! Ok! Akkor…akkor…
-Szerinted mi történt az alatt míg…
-Szeretném tudni, de nem tudom!
-Talán a démon… Csinált velünk valamit!
-Kiderítjük Jade. És talán nekik nem is kell tudniuk!
-Mi az? Hogyan képzeled ezt?
-Tudod a számom, hívj! –és felegyenesedik, aztán még lehajol és mosoly kíséretében elköszön, majd visszamegy Dean mellett a szobába.
-Na mi az haver? Jó volt a mozi? –kérdezi. –Hát Angel… ha mentek… akkor jó utat! –és egy kézmozdulattal elintézi a köszönést. Dean összeráncolja homlokát, de nincs ideje sokáig gondolkodni.
-Már itt sem vagyunk!
-Milyen kár… pedig még egy műsorodat megnéztem volna! –mondja Dean. –De hát ha menni kell…
-Jobb, ha nem kerültök az utunkba!
-Oh, persze! Meghalunk! Majd elfelejtettem! –csap a homlokára.
-Bizony. Pedig annyira kár érted! –állapítja meg a lány, Dean pedig egy hirtelen mozdulattal magához vonja fejét és szenvedélyesen megcsókolja, olyan hevesen, hogy Angel még levegőt is elfelejt venni, majd eltolja a lányt és becsapja az ajtót.
-Te marha! -mondja maga elé. –Csak… nem lehetett kihagyni! –megtörli száját. –Ah!
-Öreg, csak bámulok! Nem utáljátok egymást?
-De… naná! Persze! Hogyne! –bólogat hevesen.
-Ahhoz képest ez a búcsúcsók… Na!
-Ne is mondd ember! Még most is élvezem!
-Dean, te egy rohadt nagy hazug vagy!
-Miért? –kérdezi miközben fegyverét leteszi az asztalra.
-Mert élvezed, hogy a csaj cseszeget! Nem is utálod! Bírod, hogy felhúzod! Tetszik neked, hogy játszol vele.
-Na… ja… akit lehet! Csak sajna ennyi! És most irány New Orleans! Ne húzzuk az időt! De te vezetsz! Én rohadtul fáradt vagyok!
A Winchester fiúk New Orleansban állnak a belvárosi dugóban. Dean idegesen sóhajt és kinéz az ablakon. A laptopot pedig lecsukja. Majd testvérére néz, aki már olyan fáradt, hogy minden pillanatban a kormányra dőlhet.
-Sammy, ideje lenne pihenned!
-Nagy ügy! –legyint és úgy tesz mintha egyáltalán nem érdekelné. –De megmondtam, hogy ameddig élek, te nem leszel az övé! Tudod Sammy, csak a testemen keresztül! –mosolyog és megveregeti öccse vállát.
-Azt mondtad, hogy beszéltél Ashel.
-Pontosan! –bólogat Dean. –Nem a sárgaszemű…
-Akkor mégis mi? Ha nem én… vagy… vagy Jade… esetleg mindketten… Ő is ugyanolyan mint én! Pontosan az volt az oka az álmaimnak, hogy találkozzak vele!
-És… és mondj neki búcsút is! –jegyzi meg Dean halkan.
-De mi történt ott? Az álom helyszíne volt… biztos vagyok benne… Talán vissza kellene menni oda…
-Nem haver, nem megyünk sehova sem! Csak el… minél messzebb ettől a két átkozott csajtól!
-Dean! Talán megoldhatjuk! Rájönnek mi folyik itt!
-Tudod mit? Nem érdekel! Az előbb pakolni kezdtél, most meg maradnál? Nem bírlak követni öcsi!
-Meg voltam zavarodva… de most…
-Nem Sam, megyünk! Én nem akarom őket soha többé látni… Tudod még a kabátomat is üsse kő! Teszek rá!
-Dean azt hittem érdekel Angel titka…
-Nem… már nem érdekel! –megrántja vállát, aztán feláll. –Szóval folytasd a pakolászást! Kapsz fél órát, aztán irány dél! –kiált. –Mondtad azt az ügyet New Orleansban! Odamegyünk! Csak 1900 mérföld! Másfél nap alatt ott vagyunk!
-Dean!
-Semmi Dean! –kiált.
-Elő fog ez fordulni megint… tudom…
-Mi van, ha te is olyan leszel, mint az a boszorkány Jade? Őt is ki kellene füstölni! Akkor nem zavarna be! Mondok neked valamit öcskös! Az a kiscsaj az oka az egésznek! Ki tudja milyen hülye dolgai vannak! –mutat fejére. –Talán ő okozta az egész fura szitut… Talán Ash is azt látta. Figyelj! Te csak mentél utána mint egy kiskutya… Aztán ki tudja miért itt, utolérted… Miatta van az egész! Ja, és ott van a húga… ő sem gyenge! Lehet, hogy nem fura… de… de ott van az a… -elhallgat. –Mindegy! Menjünk! Jobb dolgunk is van, mint ez!
-Ha elmegyünk… megint csak…
-Azt akarod mondani, hogy jönnek az álmok? Hát… akkor baromi messze megyünk, hogy az a boszi ne akadjon rád! Emlékszel… Chicago… Ott volt… az előtt fel sem bukkant egyik sem… vagy jó messze elkerültük egymást. Szóval ha messze megyünk, akkor Jade boszi… -de ekkor kopognak. –Jaj de jó! Végre valami okosat próbálok összehozni, és megzavarnak! –magához veszi pisztolyát, kibiztosítja, majd óvatosan ajtót nyit. Angel az. –WOW! Te? Minő meglepetés!
-A kabátod! –nyújtja felé a ruhadarabot. Dean elveszi tőle, majd Samnek dobja, aztán kijjebb nyitja az ajtót.
-Bocs, de a búcsúestünk elmarad! Ha egy kicsit később jössz…
-Csak ezt hoztam vissza… gondolom ez az egy van, mert elég kopott… Nem venném a szívemre, hogy megfázz! –mondja gúnyosan és a fiatalabb fiúra néz. –Akármit is csináltál Jadel, egyszer még úgyis elkaplak!
-Angel… én… nem emlékszem.
-Aha… persze! –bólogat –Sam, most megúsztad, de legközelebb…
-Mi lesz legközelebb? –kérdezi Dean. –Érdekel!
-Mindketten meg fogtok halni! Ennyi!- mondja, aztán felsóhajt. –De megyek is.
-Vár a meló mi? Szép is a ruhadobálgatás!
-Nem Dean… az országút! Elmegyünk!
-Elmentek? –kérdezi Sam és felegyenesedik.
-Talán gondot jelent? Valahogy átfutott az agyamon, hogy jobb ha ti nem vagytok a közelünkben… Dean egy láthatatlan fazont üldöz és velem szórakozik ezért, te meg… pedig kedvellek Sam! Tényleg… de felforgatsz mindent… Így… megyünk! Nem tudom mit csináltál… vagy mi volt ez az egész ma, de amíg ti fel nem tűntetek, addig remekül megvoltunk… Jade hülye álmait leszámítva…
-Nem gondolod, hogy visszatérnek a látomások? –kérdezi Sam.
-Ha igen… megoldjuk! –kiált és egy pillanatra a kocsira néz, nővérére. Sam észreveszi ezt és szó nélkül kimegy az ajtón majd feldöntve Deant és a lányt. Odasétál a bogárhoz és megkopogtatja az ablakot Jade oldalán, aki hezitál pár pillanatig ránézve, majd letekeri. A fiú leguggol és bekukkant.
-Szia Jade!
-Sam. –mondja kimérten. Túl sok érzés áramlik a fiúból felé.
-Figyelj… én csak… nem tudom miért szeretnék bocsánatot kérni… de…
-Azt hiszem jobb lett volna, ha elkerüljük egymást! „Gyilkos”.
-Igen… és most hallom elmentek.
-El… Angel szerint jobb…
-Angel… Most már tényleg utál!
-Szerettem volna tudni, hogy mi történik közöttünk, de…
-De inkább elmész…
-El… csak… folytatódni fog!
-Én is ezt mondtam Deannek. –sóhajt. –Mi is indulni készülünk
-Hová? –kérdezi Jade.
-Ha elmondanám, akkor nem kerülnénk elég távol egymástól… Dean szerint ez egy jó megoldás… Bár nem tudom mióta lett ilyen, hogy csak úgy félbehagyjon valamit!- mondja. –Ám ha így is van…
-Tudni szeretnéd mi folyik itt!
-Pontosan!
-Én is!
-Mert lehet, hogy ott tértünk magunkhoz azon a tisztáson, de ott talán van valami… és hogy a szemed sárga volt… a démonnak mindehhez köze van… Nem véletlen az, hogy találkoztunk! –jelenti ki és lehajtja fejét. –Azért a számomat tudod… Hívj fel, ha esetleg…
-Hívlak! És kiderítjük!
-Igen! –elmosolyodik és bólogat.
-Angel titkát, pedig ne mondd el Deannek!
-Nem… nem fogom… de azt hiszem, hogy nem érdekli már! Csak el akar tűnni! Ok, Jade… akkor… akkor hívj majd… és sajnálom… a… a… nem tudom mit! Jah, nem láttam semmit sem! –mosolyog.
-Ne hazudj Sam!
-Oh, majd elfelejtettem, te mindent tudsz! –kiált és egy pillanatra bátyára és a lányra figyel, akik végig őket lesték árgus szemekkel. –Azt hiszem, hogy nekik egyáltalán nem tetszik, hogy beszélünk.
-Angel kinyírna.
-Igen… és te?
-Én még… még nem tudom mit csináljak veled.
-Kedves! Ok! Akkor…akkor…
-Szerinted mi történt az alatt míg…
-Szeretném tudni, de nem tudom!
-Talán a démon… Csinált velünk valamit!
-Kiderítjük Jade. És talán nekik nem is kell tudniuk!
-Mi az? Hogyan képzeled ezt?
-Tudod a számom, hívj! –és felegyenesedik, aztán még lehajol és mosoly kíséretében elköszön, majd visszamegy Dean mellett a szobába.
-Na mi az haver? Jó volt a mozi? –kérdezi. –Hát Angel… ha mentek… akkor jó utat! –és egy kézmozdulattal elintézi a köszönést. Dean összeráncolja homlokát, de nincs ideje sokáig gondolkodni.
-Már itt sem vagyunk!
-Milyen kár… pedig még egy műsorodat megnéztem volna! –mondja Dean. –De hát ha menni kell…
-Jobb, ha nem kerültök az utunkba!
-Oh, persze! Meghalunk! Majd elfelejtettem! –csap a homlokára.
-Bizony. Pedig annyira kár érted! –állapítja meg a lány, Dean pedig egy hirtelen mozdulattal magához vonja fejét és szenvedélyesen megcsókolja, olyan hevesen, hogy Angel még levegőt is elfelejt venni, majd eltolja a lányt és becsapja az ajtót.
-Te marha! -mondja maga elé. –Csak… nem lehetett kihagyni! –megtörli száját. –Ah!
-Öreg, csak bámulok! Nem utáljátok egymást?
-De… naná! Persze! Hogyne! –bólogat hevesen.
-Ahhoz képest ez a búcsúcsók… Na!
-Ne is mondd ember! Még most is élvezem!
-Dean, te egy rohadt nagy hazug vagy!
-Miért? –kérdezi miközben fegyverét leteszi az asztalra.
-Mert élvezed, hogy a csaj cseszeget! Nem is utálod! Bírod, hogy felhúzod! Tetszik neked, hogy játszol vele.
-Na… ja… akit lehet! Csak sajna ennyi! És most irány New Orleans! Ne húzzuk az időt! De te vezetsz! Én rohadtul fáradt vagyok!
A Winchester fiúk New Orleansban állnak a belvárosi dugóban. Dean idegesen sóhajt és kinéz az ablakon. A laptopot pedig lecsukja. Majd testvérére néz, aki már olyan fáradt, hogy minden pillanatban a kormányra dőlhet.
-Sammy, ideje lenne pihenned!
-Nem! Jól vagyok! –mondja és pislog, hogy a fáradtságot elűzze.
-Nem azt mondtam, hogy te vezess egészen idáig!
-Mondtam, hogy jól vagyok! Na és te… jutottál valamire?
-Nem sokra. Az összes halottnak köze van ahhoz a stúdióhoz. De nem ott haltak meg, hanem… otthon… és a családtagok is. Tehát ez a dolog nincsen helyhez kötve! És baromi dühös lehet. Belülről öli meg őket… Talán először menjünk a hullaházba.
-Ok!
-De… pihenj előtte egy keveset! Keresünk valami motelt a stúdió közelében!- mondja.
-Aztán elmegyünk a hullaházba!
-Nem Sam! Wyomingban majdnem kicsinált az a csibe, aztán vezettél 30 órát! Ne mondd nekem, hogy jól vagy, mert hülye azért nem vagyok.
-Nem csinált ki… fura, hogy csak úgy eljöttünk…
-Ja… Van jobb dolgunk is!
-Mint hogy azt vegyük célba, hogy mi van velem?
-Sam! Fogd be! –sóhajt. –A francba! Itt éjszaka is dugó van? –idegesen dobolni kezd a laptop tetején. –Rendben… Mert már úgy pislogsz rám a boci szemeiddel, hogy már idegesít! Nagyon is érdekel, hogy mi volt ott, vagy mi van a két csajjal, de… de azt hiszem jobb ha messze vagyunk tőlük… talán… ha ezt a melót befejeztük visszatérhetünk rájuk! –mondja, de arról persze mélyen hallgat, hogy Angel „valamije” az egyik ok, amiért eljöttek. Képes volt arra, hogy hallgasson rá. Magának is alig meri bevallani.
-Szóval hapsikám, még láthatod Jadet! A kis boszit!
-Nem boszorkány!
-Igen… hát persze. –bólogat Dean és bekapcsolja a magnót.
-Már vagy százszor meghallgattuk ezt a kazettát.
-És? Van valami gond vele?
-Dean… ez szar! –jelenti ki.
-Enyém a kocsi… szóval öreg, lehet, hogy te vezetsz, de hogy mi megy a magnóban nem te döntöd el! –mondja és grimaszol. –Bocs! Ha nem tetszik ki lehet szállni!
-Meglepődnél ha megtenném!
-Úgysem tennéd meg öcsi! –hátradől, amikor fura pityegő hangot hall, ami Sam hátsózsebe felől szól. –Ez mi a nyavalya?
-Üzenet! –s megáll egy lámpánál, majd előkapja mobilját.
Egyből minden fáradtság elszáll szeméből. Elfehéredik. Az idősebb Scarecrow lány az: „Tudom itt vagy. Mégsem szakadtunk el egymástól. Talán mert nem is lehet. Angelnek nem szóltam rólatok. A stúdió. Ugye igaz? A Promise nevű motelban vagyunk. Nem messze a helyszíntől.” Sam nem szól, csak visszadugja a mobilt a zsebébe.
-Mi az? Üzenet? Kitől? Neked?
-Nem mindegy Dean? –és ráfigyel. –Talán neked nincsenek barátaid… -elhallgat, mert látja, hogy testvére csak bólogat és elfordítja fejét. –Nem úgy gondoltam.
-De! Pontosan úgy gondoltad. Mindegy! –legyint. –Nem te volnál Sam, ha nem úgy gondoltad volna!
-Csak… csak van itt egy… ismerősöm… Írtam neki pár sort mikor tankoltunk… -hazudik. –Kértem tőle egy kis segítséget. Adott egy motelcímet. Azt írta, hogy a kaja a legjobb! –és halványan elmosolyodik.
-Akkor? Mire várunk? Ha kikerültünk ebből a szarból. –mutat a dugóra. –Induljunk oda… a barátod biztosan tudja! –kiált és felnyitja a laptopot. –Utána járok addig kik is voltak ezek az emberek!
-Dean! Ne csináld!
-Mit ne? Vezess! –bök fejével az útra.
Nem telik sok időbe megtalálni a motelt. Egy mellékutcában áll. A szobájukból a kilátás nem túl bizalomgerjesztő. A másik épület tűzlétrái nem éppen a legvidámabb látvány. Az utca alattuk mocskos. A szemetet a szél fúja. De volt idejük megszokni az ilyen látképet. Jártak már elég lepukkant motelban. A szoba sem valami fenséges. Két ágy, besüppedt matraccal, kopott szőnyeg és egy olyan kicsi fürdőszoba, hogy éppen csak elfér benne egyikük. Ledobják zsákjaikat. Persze Dean rögtön a neki tetsző ágyra dobja magát. Sam összerendezi cuccait. Kipakol néhány könyvet az éjjeliszekrényre, majd mélyet sóhajtva ő is lerogy az ágyára.
-Rendben haver, és most pihenj! Reggel első a hullaház.
-Jól vagyok!
-Tudom… azon gondolkodtam felfelé menet, hogy itt nincs is kaja. –jelenti ki Dean. –A barátod valamit benézett. –állapítja meg és becsukja szemét, miközben a cipőit lerúgja magáról.
-Akkor… akkor talán elmegyek kajáért.
-Sammy! Muszáj neked pattognod? Nyugi! Pihizz kicsit!
-Dean! Nem hiszem el, hogy komolyan gondolod! Induljunk!
-Nem!
-Nem ismerek rád!
-Jó bratyó szeretnék lenni! Már vagy 2 napja folyamatosan fent vagy… és tudod mit? Sejtem miért! Azokra a hülye álmokra gondolsz.
-Nincs vége Dean! És ezzel te is ugyanúgy tisztában vagy! Azzal, hogy eljöttünk onnan…
-Jade kavart ott! Berángatott az erdőbe aztán ki tudja mit csinált veled! Fogadjunk, hogy ő mindenre emlékszik, csak játssza a hülyét.
-Ok Dean! Inkább elmegyek és hozok kaját.
-Igazam van, mi? –kérdezi és sóhajt. –Hozz valami sütit is! Azt ki ne hagyd! Indulj! Éhen halok. –jelenti ki és megsimogatja hasát, aztán felül. –Én addig a zuhany alá állok. Remélem, hogy a csótányok között én is beférek oda. A barátod valami barom lehet. Láttunk más motelt is…
-De finnyás lettél Dean!
-Sam, indulj már! Azt akarod, hogy meghaljak? Óh, a nézésedből ítélve, lehet.
-Kretén! –kiált a fiatalabb fiú és kimegy az ajtón.
-Te vagy az! Kis pisis! –szól utána Dean.
-Hallottam! –kukkant be Sam. Testvére pedig utána dobja bakancsát. Az öccse csak megrázza fejét és bevágja az ajtót. Dean pedig lassan a fürdőszobába slattyog.
Sam leszalad a recepcióhoz és a két lányról érdeklődik. Ám a recepciós nem túl közlékeny fickó, így a fiú nem megy túl sokra. Kimegy a motelból és körbenéz a parkolóban. Valóban itt van a kis bogár, nem is olyan messze parkolt le az Impala. Bekukkant az ablakon. De nincs benne semmi különös sem. Aztán nekidől. Összehúzza magán kabátját. Lehet, hogy New Orleans délen van, de elég hűvös ez az éjszaka. Vihar készül. Felhők takarják el a holdat és a csillagokat. A távolban villámlik is, a szél pedig egyre erősebben fúj.
-Milyen romantikus, hogy az eget bámulod. –mondja egy hang a kocsi túloldalán. Sam megpillantja Jadet.
-Öh… szia! –elmosolyodik.
-Szia Sam! Láttalak az ablakból, hogy itt álldogálsz! Angel kávéért küldött… de gondoltam, most tudunk beszélni. Dean?
-Dean nem sejti, hogy itt vagytok… és te honnan tudtad?
-Nem tudom. Csak tudtam. Fura.
-Mert te fura vagy. Dean boszinak tart, akit ki kell füstölni.
-Tényleg? –kérdezi és sóhajt. –De te nem!
-Nem! –megrázza fejét, majd megkerülve a kocsit a lány mellett terem. –Jobb ha találunk valami helyet, mert mindjárt ránk szakad az ég.
-Nem sok időm van. Angel imádja a kávét.
-Dean is éhes.
-Keressünk valami gyorséttermet!
-Most már csak azt mondd meg, hogy ti hogy kerültök ide!
-Angel olvasta ezt az ügyet a laptopodban…
-Az én laptopomban? –és összeráncolja homlokát. –Meg sem kérdezem mikor és hogyan.
-Mikor Deannel minket kerestek.
-Aha! Na és van már arra ötleted mi történt ott? – a lány megrázza fejét. –Azóta nem is voltak látomásaim sem.
-Nekem sem! De nem is mertem aludni! –vallja be Jade. – És baromi fáradt vagyok már.
-Én is. –mosolyodik el Sam. –Na… menjünk… keressünk valamit ezeknek… Ha Dean rájön, hogy itt vagytok, nem csak a ti seggeteket rúgja szét! Rá fog jönni, hogy beszéltem veled. Az sms… azt mondtam, hogy egy haver az. Mindegy. –legyint. –Gyere! –kiált és elindulnak az erős szélben és a csöpögő esőben.
Dean dudorászva lép ki a fürdőből. Lehet, hogy vannak csótányok, de ez most roppant jól esett neki. Csak Sam nincs még itt a kajával és ezt szomorúan tapasztalja. Megtörli fejét egy törülközővel, aztán eldobja és az ablakhoz megy. Szakad az eső, a cseppek az üveget kopogtatják. Elvigyorodik. Sam elázik. Legalább megkapja a magáét a kretén miatt. Nagyot nyújtózik, mikor hatalmasat villámlik és dörög, aztán érdekeset hall. Valaki kiabál, sikít egy aprót.
-Ezek is jókor nyomják. –dörmög az orra alá. A derekán lévő törülközőt is eldobja és valami gatya után matat a táskájában. Felveszi, amikor ismét meghallja a hangot. Kivehetetlenül káromkodik valamit, aztán villám, dörgés, sikítás.
-Uram Isten! –fejét ingatja. –Ezek nem nyomnak… -sóhajt, s felveszi farmerját, de közben megint csak végig kell hallgatnia a szomszédból jövő hangokat. Átkopog a falon.
-Csend legyen már! –ám válasz nem érkezik. S már várja a következő dörgést, a persze ismét csak rémület a fal túloldalán.
-Nem azt mondtam, hogy te vezess egészen idáig!
-Mondtam, hogy jól vagyok! Na és te… jutottál valamire?
-Nem sokra. Az összes halottnak köze van ahhoz a stúdióhoz. De nem ott haltak meg, hanem… otthon… és a családtagok is. Tehát ez a dolog nincsen helyhez kötve! És baromi dühös lehet. Belülről öli meg őket… Talán először menjünk a hullaházba.
-Ok!
-De… pihenj előtte egy keveset! Keresünk valami motelt a stúdió közelében!- mondja.
-Aztán elmegyünk a hullaházba!
-Nem Sam! Wyomingban majdnem kicsinált az a csibe, aztán vezettél 30 órát! Ne mondd nekem, hogy jól vagy, mert hülye azért nem vagyok.
-Nem csinált ki… fura, hogy csak úgy eljöttünk…
-Ja… Van jobb dolgunk is!
-Mint hogy azt vegyük célba, hogy mi van velem?
-Sam! Fogd be! –sóhajt. –A francba! Itt éjszaka is dugó van? –idegesen dobolni kezd a laptop tetején. –Rendben… Mert már úgy pislogsz rám a boci szemeiddel, hogy már idegesít! Nagyon is érdekel, hogy mi volt ott, vagy mi van a két csajjal, de… de azt hiszem jobb ha messze vagyunk tőlük… talán… ha ezt a melót befejeztük visszatérhetünk rájuk! –mondja, de arról persze mélyen hallgat, hogy Angel „valamije” az egyik ok, amiért eljöttek. Képes volt arra, hogy hallgasson rá. Magának is alig meri bevallani.
-Szóval hapsikám, még láthatod Jadet! A kis boszit!
-Nem boszorkány!
-Igen… hát persze. –bólogat Dean és bekapcsolja a magnót.
-Már vagy százszor meghallgattuk ezt a kazettát.
-És? Van valami gond vele?
-Dean… ez szar! –jelenti ki.
-Enyém a kocsi… szóval öreg, lehet, hogy te vezetsz, de hogy mi megy a magnóban nem te döntöd el! –mondja és grimaszol. –Bocs! Ha nem tetszik ki lehet szállni!
-Meglepődnél ha megtenném!
-Úgysem tennéd meg öcsi! –hátradől, amikor fura pityegő hangot hall, ami Sam hátsózsebe felől szól. –Ez mi a nyavalya?
-Üzenet! –s megáll egy lámpánál, majd előkapja mobilját.
Egyből minden fáradtság elszáll szeméből. Elfehéredik. Az idősebb Scarecrow lány az: „Tudom itt vagy. Mégsem szakadtunk el egymástól. Talán mert nem is lehet. Angelnek nem szóltam rólatok. A stúdió. Ugye igaz? A Promise nevű motelban vagyunk. Nem messze a helyszíntől.” Sam nem szól, csak visszadugja a mobilt a zsebébe.
-Mi az? Üzenet? Kitől? Neked?
-Nem mindegy Dean? –és ráfigyel. –Talán neked nincsenek barátaid… -elhallgat, mert látja, hogy testvére csak bólogat és elfordítja fejét. –Nem úgy gondoltam.
-De! Pontosan úgy gondoltad. Mindegy! –legyint. –Nem te volnál Sam, ha nem úgy gondoltad volna!
-Csak… csak van itt egy… ismerősöm… Írtam neki pár sort mikor tankoltunk… -hazudik. –Kértem tőle egy kis segítséget. Adott egy motelcímet. Azt írta, hogy a kaja a legjobb! –és halványan elmosolyodik.
-Akkor? Mire várunk? Ha kikerültünk ebből a szarból. –mutat a dugóra. –Induljunk oda… a barátod biztosan tudja! –kiált és felnyitja a laptopot. –Utána járok addig kik is voltak ezek az emberek!
-Dean! Ne csináld!
-Mit ne? Vezess! –bök fejével az útra.
Nem telik sok időbe megtalálni a motelt. Egy mellékutcában áll. A szobájukból a kilátás nem túl bizalomgerjesztő. A másik épület tűzlétrái nem éppen a legvidámabb látvány. Az utca alattuk mocskos. A szemetet a szél fúja. De volt idejük megszokni az ilyen látképet. Jártak már elég lepukkant motelban. A szoba sem valami fenséges. Két ágy, besüppedt matraccal, kopott szőnyeg és egy olyan kicsi fürdőszoba, hogy éppen csak elfér benne egyikük. Ledobják zsákjaikat. Persze Dean rögtön a neki tetsző ágyra dobja magát. Sam összerendezi cuccait. Kipakol néhány könyvet az éjjeliszekrényre, majd mélyet sóhajtva ő is lerogy az ágyára.
-Rendben haver, és most pihenj! Reggel első a hullaház.
-Jól vagyok!
-Tudom… azon gondolkodtam felfelé menet, hogy itt nincs is kaja. –jelenti ki Dean. –A barátod valamit benézett. –állapítja meg és becsukja szemét, miközben a cipőit lerúgja magáról.
-Akkor… akkor talán elmegyek kajáért.
-Sammy! Muszáj neked pattognod? Nyugi! Pihizz kicsit!
-Dean! Nem hiszem el, hogy komolyan gondolod! Induljunk!
-Nem!
-Nem ismerek rád!
-Jó bratyó szeretnék lenni! Már vagy 2 napja folyamatosan fent vagy… és tudod mit? Sejtem miért! Azokra a hülye álmokra gondolsz.
-Nincs vége Dean! És ezzel te is ugyanúgy tisztában vagy! Azzal, hogy eljöttünk onnan…
-Jade kavart ott! Berángatott az erdőbe aztán ki tudja mit csinált veled! Fogadjunk, hogy ő mindenre emlékszik, csak játssza a hülyét.
-Ok Dean! Inkább elmegyek és hozok kaját.
-Igazam van, mi? –kérdezi és sóhajt. –Hozz valami sütit is! Azt ki ne hagyd! Indulj! Éhen halok. –jelenti ki és megsimogatja hasát, aztán felül. –Én addig a zuhany alá állok. Remélem, hogy a csótányok között én is beférek oda. A barátod valami barom lehet. Láttunk más motelt is…
-De finnyás lettél Dean!
-Sam, indulj már! Azt akarod, hogy meghaljak? Óh, a nézésedből ítélve, lehet.
-Kretén! –kiált a fiatalabb fiú és kimegy az ajtón.
-Te vagy az! Kis pisis! –szól utána Dean.
-Hallottam! –kukkant be Sam. Testvére pedig utána dobja bakancsát. Az öccse csak megrázza fejét és bevágja az ajtót. Dean pedig lassan a fürdőszobába slattyog.
Sam leszalad a recepcióhoz és a két lányról érdeklődik. Ám a recepciós nem túl közlékeny fickó, így a fiú nem megy túl sokra. Kimegy a motelból és körbenéz a parkolóban. Valóban itt van a kis bogár, nem is olyan messze parkolt le az Impala. Bekukkant az ablakon. De nincs benne semmi különös sem. Aztán nekidől. Összehúzza magán kabátját. Lehet, hogy New Orleans délen van, de elég hűvös ez az éjszaka. Vihar készül. Felhők takarják el a holdat és a csillagokat. A távolban villámlik is, a szél pedig egyre erősebben fúj.
-Milyen romantikus, hogy az eget bámulod. –mondja egy hang a kocsi túloldalán. Sam megpillantja Jadet.
-Öh… szia! –elmosolyodik.
-Szia Sam! Láttalak az ablakból, hogy itt álldogálsz! Angel kávéért küldött… de gondoltam, most tudunk beszélni. Dean?
-Dean nem sejti, hogy itt vagytok… és te honnan tudtad?
-Nem tudom. Csak tudtam. Fura.
-Mert te fura vagy. Dean boszinak tart, akit ki kell füstölni.
-Tényleg? –kérdezi és sóhajt. –De te nem!
-Nem! –megrázza fejét, majd megkerülve a kocsit a lány mellett terem. –Jobb ha találunk valami helyet, mert mindjárt ránk szakad az ég.
-Nem sok időm van. Angel imádja a kávét.
-Dean is éhes.
-Keressünk valami gyorséttermet!
-Most már csak azt mondd meg, hogy ti hogy kerültök ide!
-Angel olvasta ezt az ügyet a laptopodban…
-Az én laptopomban? –és összeráncolja homlokát. –Meg sem kérdezem mikor és hogyan.
-Mikor Deannel minket kerestek.
-Aha! Na és van már arra ötleted mi történt ott? – a lány megrázza fejét. –Azóta nem is voltak látomásaim sem.
-Nekem sem! De nem is mertem aludni! –vallja be Jade. – És baromi fáradt vagyok már.
-Én is. –mosolyodik el Sam. –Na… menjünk… keressünk valamit ezeknek… Ha Dean rájön, hogy itt vagytok, nem csak a ti seggeteket rúgja szét! Rá fog jönni, hogy beszéltem veled. Az sms… azt mondtam, hogy egy haver az. Mindegy. –legyint. –Gyere! –kiált és elindulnak az erős szélben és a csöpögő esőben.
Dean dudorászva lép ki a fürdőből. Lehet, hogy vannak csótányok, de ez most roppant jól esett neki. Csak Sam nincs még itt a kajával és ezt szomorúan tapasztalja. Megtörli fejét egy törülközővel, aztán eldobja és az ablakhoz megy. Szakad az eső, a cseppek az üveget kopogtatják. Elvigyorodik. Sam elázik. Legalább megkapja a magáét a kretén miatt. Nagyot nyújtózik, mikor hatalmasat villámlik és dörög, aztán érdekeset hall. Valaki kiabál, sikít egy aprót.
-Ezek is jókor nyomják. –dörmög az orra alá. A derekán lévő törülközőt is eldobja és valami gatya után matat a táskájában. Felveszi, amikor ismét meghallja a hangot. Kivehetetlenül káromkodik valamit, aztán villám, dörgés, sikítás.
-Uram Isten! –fejét ingatja. –Ezek nem nyomnak… -sóhajt, s felveszi farmerját, de közben megint csak végig kell hallgatnia a szomszédból jövő hangokat. Átkopog a falon.
-Csend legyen már! –ám válasz nem érkezik. S már várja a következő dörgést, a persze ismét csak rémület a fal túloldalán.
Tags: