![[personal profile]](https://www.dreamwidth.org/img/silk/identity/user.png){kind=small}
Cím: Human Nature
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz
Angel fogja nővére kezét, de már nem sír. Bár csak tudná, hogy mi történhetett. Egészen biztosan van valami köze ennek az egésznek ahhoz, hogy Jade csak úgy elment az előadás előtt. Csak az tudná, hogy mi lehet az. Mi a fenét művelt Jared már megint? Óh, hogy mennyire gyűlöli őt! Szavak nincsenek arra már mit érez a fiú iránt, de hibásnak érzi magát. Az egész Bora-Borán kezdődött, ha akkor nem történik meg az ami… Talán egészen máshogy alakulnak a dolgok és Jade nem feküdne most ezen az ágyon az életéért küzdve. De tudja, hogy az csak a kezdet volt. És hogy idáig fajultak a dolgok másnak is történnie kellett még. Egészen addig, míg ott nem hagyta a lány a színházban, azt hitte, hogy most talán minden rendben van. Vidám volt, látni akarta Jensent, aztán hirtelen eltűnik, majd hazamegy és végezni akar magával? Mi történt ami miatt így döntött? Erre nincs értelmes magyarázat. Vagy csak tetette, hogy jól érzi magát és már régen fontolgatta a dolgot? Bár látna, akkor Jade minden rezdüléséről tudna és nem maradna előtte semmi sem titok. Ám így is érzékelnie kellett volna, hogy valami nagyon nincs rendben! De Jade olyan volt, mint mindig. Csak azon jár az esze, hogy valamit a színházban láthatott… De micsodát? Mi történhet az előadás előtt? Esetleg Jared mondott neki valamit? Hiszen teljesen világos, hogy a fiú miatt tette, amit tett… És ami ma történhetett csak az utolsó csepp volt a pohárban. Talán mégis készült rá… Lehet, hogy el akarta hitetni mindenkivel, hogy nincs semmi baj? Jade nem ilyen! Igaz, soha sem gondolta volna azt, hogy egyszer megtörténik ez. Mi lett volna, ha Chris nem talál rá? De, mit keres itt a fiú egyáltalán? Semmit sem ért! Csak annyit tud, hogy Jade most itt fekszik és lehet, hogy meg fog halni. Érzi, hogy ismét erőt vesz rajta a sírás. Megdörzsöli szemét. Nem így képzelte el a nap befejezését. Pedig minden olyan jól indult. Talán túl boldog volt és kellett valami, ami visszarántotta a valóságba, hogy nem minden olyan szép és jó, mint amilyennek gondolja… De miért kellett ennek megtörténnie? Nem maradhatott volna minden úgy, ahogy volt? Boldog volt és elégedett az életével eddig a pillanatig. Megtalálta a szerelmet, babája is lesz, de most, hogy Jade ezt tette, olyan távoli minden ami eddig örömöt és boldogságot okozott. Felsóhajt, hogy könnyeit visszatartsa, amikor hallja, hogy nyílik az ajtó, majd egy puha kéz fogja meg vállát, s megsimogatja. Ebből az érintésből tudja, hogy Donna az.
- Itt vagyok. – súgja az anya, majd búsan felsóhajt elnézve az ágyon Jadet. – Ez… ez borzasztó. – suttogja, majd megpuszilja Angel arcát, aki nem szól, csak még erősebben megszorítja Jade kezét. – Jensen telefonált, hogy mi történt… Nem is tudom, mit mondjak…
- Semmit. – súgja Angel.
- A fiam azt mondta, hogy Jaredet felteszi az első gépre és hazaküldi…
- Most már teljesen mindegy. – mondja a lány. – A nővéremen ez már nem fog segíteni.
- Tudom…
- Jared miatt van az egész. De nem éreztem meg, hogy készül valamire és ez nagyon fáj.
- Nem tudhattad…
- De! Igenis tudnom kellett volna. – mondja és bólogat. – És ha meghal?
- Nem fog… erős.
- Erős? Meg akarta ölni magát… Ez nem azt jelenti, hogy erős. – suttogja, majd lehajtja fejét. – Bárcsak tudtam volna. Akkor talán megakadályozhattam volna ezt az egészet. Én azt hittem minden rendben van.
- Angel, ne gyötörd magad!
- Muszáj!
- Nem! Jade így döntött…
- Nem ő döntött így. Jared hajszolta bele ebbe.
- Egészen biztos vagy abban, hogy miatta van ez az egész?
- Donna! Én tudom milyen aljas az a fickó. – jelenti ki, majd nem bírja tovább és sírni kezd. Az anya megöleli őt, majd nagyon lassan felhúzza a székről ölelve.
- Gyere, kimegyünk és beszélünk, rendben?
- Nem… semmi sincs rendben. – motyog a lány könnyeivel küszködve. – Semmi. M… minden elromlott.
- Angel, ne beszélj így!
- Minden. – sír, miközben az anya kivezeti a folyosóra. Chris rájuk figyel, az anya pillantásából pedig rögtön érti, hogy azt szeretné, ha kicsit magára hagyná őket. Alig észre vehetően biccent a fejével és úgy dönt, hogy kicsit kiszellőzteti fejét, lemegy a kórház elé friss levegőt szívni. Donna megvárja, míg a fiú beszáll a liftbe, majd megfogja Angel mindkét kezét.
- Jade rendben fog jönni. Jó helyen van itt. Segítenek rajta. Hidd el!
- Teljesen mindegy… most már semmi sincs rendben. – jelenti ki a lány és szipog. – Jared egy állat.
- Nem gondoltam volna róla, hogy…
- Hogy egy bunkó, erőszakos, idióta? Pedig az!
- Mesélj nekem Angel. Én nem így ismertem őt. Már azon is meglepődtem, hogy kiderül, hogy csalta Jadet…
- És akkor csodálkozol, hogy a nővérem nem bírta tovább és meg akart halni? Annyira szerette azt a vadállatot… és ez lett a vége. S ha nem is hal meg… a babáját lehet, hogy elveszíti. – s megint sírni kezd, Donna megöleli.
- Nyugodj meg Angel…
- Nem! Miért vagyok vak? Miért nem látok? Akkor talán észre vettem volna mit akar tenni!
- Lehet, hogy akkor sem tudtál volna segíteni neki.
- De! Biztosan. – bólogat. – A legrosszabb, hogy itt kell lennem és azon jár az eszem, hogy én rontottam el az egészet! Az én hibám… nem csak Jaredé!
- Ez baromság!
- Nem az! – ingatja fejét. – Tudod… vannak… vannak dolgok… amiket jobb ha… ha… nem is tudsz… - súgja.
- Milyen dolgok?
- Lényegtelen… De az én hibám is, hogy ez történik.
- Nem Angel!
- Az, hogy csak Jared a hibás… egy mocskos szemétláda… de az én bűnöm is.
- Ne okold magad Angel!
- De… - bólogat. – Aput is fel kell hívni. Ha ezt megtudja… meg fogja ölni Jaredet… de legalább eggyel kevesebb gond. – súgja.
- Előbb nyugodj meg és verd ki a fejedből, hogy te is hibás vagy! Rendben? Senki sem tudhatta, hogy mit tervez Jade. Nem akadályozhattad volna meg, ha egyszer ő ezt eldöntötte…
- Valaminek történnie kellett a színházban… az előadás előtt… amikor elment… - törölgeti szemét. – Annyira szerette volna látni Jensent… egészen biztosan volt valami, hogy úgy döntött otthagy a folyosón és elmegy… aztán pedig… - nagyot nyel. – Ha nem talál rá Chris, akkor halott lenne már. – mondja. – Hol van Chris? Tudni akarom mit keresett ott. Hálás vagyok érte, hogy megmentette a nővéremet, de vajon miért volt ott?
- Kicsit levegőzik…
- Elküldted?
- Szerettem volna kettesben lenni veled. Hogy beszéljünk. Neki nem kell mindent hallania.
- Chris lehet, hogy tudja mi volt a baj! Ő a legjobb barátja Jadenek… neki talán elmondta… - sóhajt. – Jensen azt is elmondta, hogy Jared részeg volt amikor…
- Elmondta.
- És… elmesélte, hogyan bánt velem?
- Ezt most nem értem…
- Rángatott és kiabált. – súgja. – A barátja fontosabb volt, mint én és Jade… - sóhajt. – De ahogy beszélt velem… Mintha nem is ő lett volna. Kezd olyan lenni, mint Jared…
- Ezt ne mondd Angel!
- De igen. Jared is pontosan olyan velem, mint ő volt most!
- Angel…
- Ő is ugyan olyan erőszakos lett, mint az a disznó.
- Kérlek…
- Nem! Így van! – kiált. – Annyira fájt, amikor ezt művelete velem… aztán elrohant, mert Jared fontos… Hát persze… Jade haldoklik, de a barátja fontosabb, mint bármi más! Itt hagyott magamnak. Nem hiszem, hogy ezt érdemlem tőle. Megértem, hogy ideges lett, de jó lenne, ha fékezné magát. És… és rendben… ne rám gondoljon, amikor rángat, meg lökdös… gondoljon a babánkra. De úgy tűnik ő már nem is olyan fontos neki… Csak Jared! Hát akkor legyen vele boldog, de engem hagyjon békén! És ne merészeljen még egyszer ilyen erőszakos lenni velem, mert akkor… akkor… nem is tudom mit csinálok vele! Megbántott! És nem kifogás az, hogy aggódik Jared miatt! Kit érdekel az a mocsadék?
- Én… nem értem ezt… Jensen nem ilyen.
- De ilyen! És tudod mit mondok neked? Nem ez volt az első eset, hogy bekattan… - sóhajt fel. – Máskor is volt már, hogy erőszakoskodott.
- M… megütött talán?
- Nem… de… falhoz vágott.
- Tessék?
- Volt rá példa. – bólogat. – Néha… néha elborul az agya… mint most. Neki fontosabb Jared… akkor szeressék egymást!
- Várj Angel! Álljunk meg. Jensen bánt? Az én fiam nem ilyen, ő nem lehet ilyen! Kizárt!
- Most bántott… szavakkal… tettekkel… és a babánkra sincs tekintettel. Nagyon fáj, hogy ezt teszi…
- És máskor? Mi az, hogy falhoz vágott téged?
- Ok… akkor talán megérdemeltem…
- Nem! Egy nő nem érdemli meg, hogy falhoz vágják…
- Hisztiztem. – mondja halkan.
- Mindegy!
- Amikor… elszöktem Jade kis házába és rám talált… akkor teljesen kiakadt.
- Az teljesen mindegy. Egy férfi ne legyen erőszakos egy nővel, főleg ha az én fiam.
- Jensen… én tudom, hogy jó ember és édes pasi… és vannak összezördüléseink, én megbocsátok neki… de ma nem! Ma úgy éreztem, hogy sokkal fontosabb neki Jared, mint én és az érzéseim. Elment a barátjáért és nem maradt velem. Pedig szükségem lenne rá. Rendben, hogy megkért téged arra, hogy gyere ide… ezért hálás vagyok… - elmosolyodik egy pillanatra. – De azt szeretném, hogy ő legyen mellettem most. Donna, a fiad rendes ember… az hogy néha rátör ez az „állat” dolog… én is hibás voltam eddig benne… én is kiabáltam már vele… én is csináltam hülyeségeket vele szemben… minden kapcsolatban van ilyen… de amit ma művelt, azt nem bocsátom meg neki. És nem csak magam miatt. Mi lett volna, ha elesek és történik valami a babával? Eszébe sem jutott… Rendben, hogy nem látszik még mert olyan kicsi, de akkor is itt van… és… neki is vigyáznia kell rá. – mondja búsan. – Menjen csak Jareddel a reptérre… tőlem akár fel is szállhatnak kéz a kézben arra a repülőre. Mit bánom én!
- Most… most teljesen letaglózott, amit mondtál…
- Én nem akartam… a mi magán ügyünk, hogy mit csinálunk, ha éppen… veszekedünk… De ez a mai dolog. Védi Jared seggét! Hát tegye! Mondom, legyen boldog vele!
- Angel, ne mondd ezt!
- Felőlem akár együtt is maradhatnak, úgyis annyira szeretik egymást. Itt a remek alkalom arra, hogy összebútorozzanak.
- Angel…
- Eleget asszisztáltam így is kettőjük szerelméhez.
- Angel, kérlek…
- Elegem van ebből!
- Most ezt mondod, de szereted őt…
- Szeretem, de Jared mindig fontosabb, mint én. Most is… - sóhajt fel. – Nem állok kettőjük közé. Ha Jade jobban lesz, szépen hazamegyünk együtt és visszamegyek hozzá lakni…
- Angel, ezt most fejezd be! Nem mész sehová sem!
- Én tudom, hogy Jensen szeret engem… de ott van Jared és Jared mindig fontosabb, mint én vagy az érzéseim. És mondok még valamit, amikor veszekedünk, legtöbbször csak miatta van. És ebből is elegem van. Elmondtam Jensennek, hogy milyen bunkó a barátja velem… ő is hallotta párszor, ahogy beszél velem… de ez sem érdekli, rohan szegény barátjához, aki miatt Jade meg akar halni és még vigasztalgatja is? Folyton közénk áll az a barom. Hát legyen! Tőlem akár feleségül is veheti. Mit bánom én! Tűrtem ezt elég sokáig… De ma elég volt! Vége!
- Most csak azért beszélsz így, mert mérges és ideges vagy…
- Ez igaz… de, úgy látom Jared elintézte, hogy végre övé legyen akit akar.
- Most úgy beszélsz arról a fiúról, mintha ő lenne a harmadik fél…
- Mert ő a harmadik.
- Butaságokat mondasz Angel.
- Donna, hidd el nekem… és most… most… lehet, hogy győzött… adjam meg magam? – kérdezi.
- Tényleg nem értelek Angel.
- Vannak dolgok, amiket jobb, ha nem értesz. Hidd el nekem…
- Talán mert sülve-főve együtt vannak, úgy érzed, hogy Jensen elhanyagol téged? Én nem így vettem észre.
- Jensen nem hanyagol el… nem erről van szó…
- Akkor nem értem. Utálod Jaredet… miért?
- Magyarázzam?
- Már azelőtt is gyűlölted őt, hogy Jade idekerült…
- Nem elég, amit a nővéremmel tett eddig?
- Itt valami más is van… Igaz?
- Az most lényegtelen.
- Lényeges.
- Nem… elég az, amit csinált.
- Úgy érzed Jared elveszi tőled őt?
- Azt érzem, hogy most Jared fontosabb mint én és az érzéseim. Legyen így… inkább kiszállok a képből és legyenek boldogok. – jelenti ki. – Az lett volna a legjobb, ha nem keveredünk bele abba az egészbe… - elhallgat.
- Mibe?
- Mondtam, hogy… hogy teljesen lényegtelen.
- Nem az Angel.
- Donna hidd el, mindenkinek megvan a maga keresztje…
- Értem… - sóhajt. – Talán… régen tetszett Jared?
- Tök mindegy mi volt régen, ne menjünk bele ebbe, rendben?
- Rendben. – bólogat az anya.
- Most az a fontos, hogy Jade és a baba meggyógyuljon. Más nem számít.
- Komolyan mondtad, hogy elköltözöl a fiamtól?
- Lehet, hogy… hogy jobb, ha kicsit most külön vagyunk…
- Nem Angel! Beszéljétek meg!
- Nincs miről beszélnünk, pontosan tudja miért megyek el…
- De Angel…
- Ha Jade meggyógyul és haza mehet, akkor vele kell lennem. Távol kell tartanom tőle Jaredet. És… és tényleg jobb, ha Jensen magának marad egy időre. Ahogy ma viselkedett… hogy fontosabb Jared, mint mi… amilyen goromba volt… Jobb, ha Jadel maradok. – mondja és felsóhajt.
- Angel, megértem, hogy a nővéreddel szeretnél lenni, de a fiammal ilyen gyorsan feladod?
- Ott van neki Jared… megértik egymást… most is vele van… mire kellenék én?
- Jól értelmezem, hogy elkönyvelted őket egymásnak?
- Így is mondhatjuk… most is vele van… Rohant hozzá. – mondja búsan.
- Akkor most… most felteszem a kérdést… Azt gondolod, hogy… - egy pillanatra megáll. – Azt gondolod, hogy valami más is összeköti őket, nem csak barátság? – kérdezi halkan. Angel pedig összeszorítja száját. Hazudjon? Nem. Donnával soha sem tenné ezt. Nagyon lassan bólogatni kezd. Milyen kár, hogy most nem látja az anya arcát. Aki mozdulatára mélyen beszívja a levegőt. – Értem. – szól csendesen.
- Donna, én…
- Ne Angel, értek mindent. – mondja és megérinti a lány kezét. – Tudom mire gondolsz.
- Tudod?
- Igen… azt hiszem. Bár, nehéz felfognom… De… értem.
- Donna… ne hallgass rám… én tényleg…
- Ne szabadkozz. Én is éreztem már, hogy talán több mint barátság… és most, hogy elmondtad…
- Nem mondtam semmit…
- Angel, pontosan tudod, hogy mi van kettőjük között, igaz? Azért beszéltél, így. Azért Jared a harmadik…
- Én nem akarok rosszat senkinek sem, csak… - sóhajt, majd bólogat. – Szóval érezted?
- Csak nem akartam elhinni…
- Sajnálom… Hülye voltam, hogy mondtam bármit is. – megfogja fejét. – Baromság volt kiborulnom.
- Nem. Ha a fiam úgy viselkedik veled, ahogy elmondtad tökéletesen megértelek. És igazad van.
- Megint csak hisztizek.
- Nem Angel, csak kétségbe vagy esve. – simogatja a lány kezét, majd megszorítja. – Most tényleg őszintén válaszolj nekem…
- Mindig azt szoktam.
- És kell félnem attól, hogy… hogy a dolog közöttük komoly?
- Jaj, Donna… én nem akartam felhozni ezt az egészet!
- Angel, kérlek.
- Nem hiszem… Nem tudom. – felsóhajt. – Nem. – válaszolja és bólogat. –Nem.
- Megnyugodtam. – mondja halkan.
- Jensen szeret engem. És semmi sincs már közöttük…
- Már? Mi az hogy már?
- Megint legyek őszinte?
- Kérlek.
- Amikor… amikor járni kezdtünk… akkor… akkor volt valami…
- Jaj… ezt nem akartam tudni.
- Nekem meg hazudnom kellett volna. – súgja Angel.
- Nem… folytasd.
- Csak ennyi… - jobb ha a részleteket megtartja magának. – Történtek dolgok kettőjük között…
- Amikor elszöktetek „nyaralni”, akkor is, hiszen ti ott akörül ismerkedtetek meg?
- Igen… ott még igen… tartott a dolog. És én… én tudtam róla.
- Értem. – sóhajt fel az anya búsan. – De ha tudtál róla, miért tartottál ki a fiam mellett?
- Mert nagyon tetszett és mert tudtam, hogy nem Jared az igazi. – elmosolyodik halványan.
- De… de… miért csinálták… hogy…
- Unatkoztak. Vagy nem tudom. – pedig tudja, de inkább most az egyszer hazudik Donnának. – Jöttem én és elfelejtődött az egész… - felsóhajt. – Vagyis… most akár el is vehetné Jaredet, az sem érdekelne! – jelenti ki.
- Azt mondtad nem fogja… - mosolyodik el halványan Donna
- Nem… De majd ajánlom neki ha visszajön.
- És mióta volt ez a fiúk között?
- Nem tudom… én csak… csak belecsöppentem… vagyis… akkor már elűzték egymással az unalmat.
- Volt, hogy gondoltam erre… de ezt most… elég rossz hallani.
- Jaj, Donna, én nem akartam ezt. Be kellett volna fognom a szám. De annyira mérges vagyok rá.
- Én azért örülök, hogy veled van és nem a barátjával.
- Ennek én is örülök… De most egy kicsit jobb ha magába mélyed. Elegem van belőle.
- És… még mindig ott akarod hagyni őt egy időre?
- Ott… nekem most Jadel kell foglalkoznom és nem vele.
- Angel…
- Sajnálom. A mai nap elég volt.
- És… Jade… mit szólt ehhez?
- Jade? Semmit! Jade nem tud semmit.
- Nem tudja?
- Nem. És jobb is így.
- Értem… és… Jensennel beszéltetek arról, hogy ő és Jared…
- Elégszer megvitattuk a témát már.
- És… ne haragudj, ha ennyit kérdezek… Jared is tisztában van azzal, hogy tudod?
- Pontosan. – bólogat.
- Már értem miért gyűlölöd őt az elejétől fogva…
- Nem az elejétől fogva… De… ennek a dolognak sok köze van hozzá. – mondja – De ugye nem fogod elárulni, hogy… hogy ezt most elmondtam neked?
- Hallgatok, ahogyan eddig is tettem, de most már legalább tudom… hogy jól gondoltam. Pedig nem akartam elhinni, ám most már biztosan tudom. Köszönöm, hogy elmondtad.
- Donna, sajnálom ha most ez a dolog rosszul esik neked…
- Nem. Csak még meg kell emésztenem. De tudom, hogy csak… csak ezt is ki kellett próbálnia…
- Hát… így is mondhatjuk. – jelenti ki Angel.
- De azt is tudom, hogy nagyon szeret téged és nem kell attól félnem, hogy pasizni fog. – halványan elmosolyodik.
- Nem engedném… bár most csináljon amit akar. – morog a lány.
- Biztosan jó ötlet, ha magára hagyod?
- Ő is megtette. Nem? Akkor én is megteszem. Neki Jared fontos… Nekem Jade a fontos.
- Nem lesz jó így.
- De. Ezt egy egyszerű bocsánatkéréssel nem lehet megoldani. – sóhajt fel. – A fenébe! Pedig olyan jól indult a napom! Minden tökéletes volt! Erre ez történik…
- Vajon mi történt Jared és Jade között?
- Nem tudom… De ha meglátom a fickót, kitépem a golyóit.
- Azt hittem, hogy azért vagy olyan ellenséges vele az elejétől fogva, mert ő is tetszett neked…
- Donna, Jared egy nagyon-nagyon jó pasi. Valljuk be.
- Ez így van. – mosolyog. – Szóval tetszett neked.
- Jensennek is bejött. – súgja.
- Jaj, Angel…
- Ne haragudj, de kijött.
- Semmi baj. – megsimogatja Angel karját. – Még barátkozom a gondolattal.
- Lehet, hogy jó pasi, de egy nagy bunkó. Fogalmam sincs mit tett Jadel, de meg fogom tudni, és akkor neki vége.
- Ha Jade jobban lesz, biztosan elmondja. – mondja, mikor meglátja Christ a folyosó végén. A fiú rájuk figyel, majd szó nélkül leül Angel mellé, aki érzi őt. Felé fordul.
- Chris… - és tapogatva megkeresi a fiú arcát. – Köszönöm, hogy segítettél Jadenek. Hogy rátaláltál. Nagyon hálás vagyok érte. Ha nem vagy ott, lehet, hogy már nem élne. – mondja. A fiú megfogja ujjait az arcán.
- Én csak… segítettem. – és finoman elhúzza Angel kezeit magától.
- Köszönöm.
- Nem kell megköszönni. – sóhajt fel. – Majd akkor, ha Jade meggyógyul és a baba is túléli…
- Ha nem vagy, akkor már nem élne.
- Én csak… nekünk volt egy kis dolgunk… - lehajtja fejét.
- Csodálkoztam, hogy itt vagy.
- Jadenek és nekem beszélnünk kellett egymással. Itt volt dolgom Dallasban…
- Nem mondott neked semmit sem arról, hogy mire készül?
- N… Nem. – ingatja fejét.
- Chris, nagyon jó barátja vagy. Egészen biztosan nem beszélt semmi olyasmiről, hogy elege van?
- Nem.
- Ma együtt néztük volna Jensent.
- Tudom...
- De Jade csak úgy elrohant. Erről mit tudsz mondani? Mert… tudnod kellett, hogy visszajött a szállodába. Hiszen ott voltál.
- Beszéltünk… telefonon…
- Akkor mondania kellett valamit!
- Nem mondott semmit! Rendben? Semmit sem!
- Nem hiszek neked.
- Mindegy hogy mit hiszel Angel. Most nem az a lényeg, hogyan kerültem oda, sokkal fontosabb, hogy Jade rendbe jöjjön.
- Valamit nem mondasz el nekem Chris.
- Igen, vannak dolgok, amik csak rám és Jadere tartoznak.
- De lehet, hogy fontos lehet…
- Szerintem most az a fontos, hogy meggyógyuljon és soha többé ne lássa Jaredet…
- Tényleg tök részeg volt?
- Az, de számít ez? – kérdezi.
- Miért nem mondod el nekem, ha tudsz valamit?
- Mert most nem számít. Megmondtam. Sajnálom Angel. – sóhajt, majd megpillantja Jensent, ahogy kilép a liftből. – Azt hiszem, most kicsit bemegyek Jadehez. – súgja és feláll a székről, Donna halkan a lány fülébe súgja, hogy itt van a fia, de közben azon jár az agya, amit az imént megtudott Angeltől. Nehezen fogadja el, de hiába, sejtette már egy ideje, csak kimondva furcsa még. Meg kell emésztenie. Jensen odamegy a lányhoz és melléül, aztán megérinti arcát, de kedvese elhúzza fejét egy finom mozdulattal. A fiú felsóhajt, majd leengedi kezét az ölébe és Donnára pislog.
- Köszi anyu, hogy idejöttél.
- Tudod, hogy mindig itt vagyok, ha hívsz. – mondja, majd jobbnak találja, ha kicsit magára hagyja a fiatalokat. Hátha megváltozik Angel véleménye. – Iszok egy kávét. – beszél, miközben feláll. A lány lehajtja fejét, mert tisztában van azzal, hogy Donna miért csinálja ezt. Hallja, ahogy az anya távolodik tőlük. De legszívesebben vele menne.
- Jaredet hazaküldtem. – sóhajt fel Jensen. – Megvártam míg felszáll a gépre.
- Remek.
- Elmondtam neki, hogy mi történt. Amikor odaértem még mindig a földön feküdt és semmire sem emlékezett. Ide akart jönni, de nem engedtem.
- Azt jól tetted. – mondja a lány.
- Ang… - és ismét meg akarja érinteni kedvese arcát, de megint elutasítást kap. – Ezt most… most miért csinálod?
- Pontosan tudod miért.
- Jared a barátom.
- Jade pedig a nővérem, akit tönkre tett. És még őt véded…
- Nem védtem.
- Nem érdekel. Nem értem miért vagy még itt és miért nem szálltál fel te is vele a repülőre… Ja, várj, neked még dolgod van itt! De utána nyugodtan össze is költözhettek. Én úgy is visszamegyek Jadehez. Nem zavarlak titeket. Teljesedjen ki a szerelmetek! De az esküvőre ne hívjatok meg.
- Angel, ne csináld ezt!
- Mit? Elegem van! Megmondtam, hogy csinálj, amit akarsz!
- Bocsánat, ha otromba voltam…
- Lökdöstél, aztán fontosabb volt Jared, mint én és Jade. Ha ez így van, akkor légy boldog vele. Áldásom rátok. Nem ezt akarod?
- Nem!
- Pedig annyira szerelmes voltál belé, mi történt?
- Téged szeretlek Angel.
- Igazán?
- És ezt te is tudod. Azt pedig nem engedem, hogy visszaköltözz Jadehez.
- Nem engeded meg? Valóban? A nővéremnek szüksége van rám. Neked meg Jaredre van szükséged. Lehet, hogy jót tenne neked egy egészségügyi dugás vele.
- Angel!
- Most mi van? Ő teljesen rád van kattanva. És te nem viszonzod ezt? Szörnyű vagy. – beszél ironikusan. – Itt van a remek alkalom, hogy végre egymáséi legyetek.
- Angel, ezt fejezd be! Tudod jól, hogy Jared a barátom…
- És rohansz hozzá…
- Bajban volt…
- Bajban… persze… Részeg disznó, aki miatt Jade azt tette, amit tett.
- Fogalmam sincs mi történt kettőjük között.
- Jared talán annyira részeg volt, hogy azt is elfelejtette mit csinált Jadel…
- Nem. Jared nem tudja mi ütött a testvéredbe.
- Óh, csak így egyszerűen elintézte ennyivel? Majdnem meghalt!
- Mondtam, hogy ide akart jönni… és nem engedtem meg neki.
- Csak egy plusz pontot kapsz ezért.
- Miért csinálod ezt Angel?
- Velem kellett volna maradnod. Nem hozzá rohanni azonnal. És nem kellene erőszakosnak lenned, ha az agyadat elönti valami őrület. És ha rám nem is vagy tekintettel legalább a babánkra legyél.
- Ne haragudj Ang… Sajnálom.
- Tök mindegy. Amint Jade kijöhet, hazamegyek vele.
- Ezt ne csináld!
- Pedig megcsinálom. Kicsit gondolkozz el!
- Nem fogom a barátomat lepattintani miattad!
- Tessék? Ki kérte ezt? Senki!
- Lehet, hogy Jared barom, de a barátom, és ha kellek neki, akkor vele vagyok. Iszik, segítenem kell rajta. Ki kell józanítanom és talán megint ugyan az a jó srác lesz!
- Mondom, hogy foglalkozz vele! Ezért is megyek el, hogy kettesben lehessetek.
- Angel…
- Lepattintani? Komolyan ezt mondtad? Miattam ugyan nem kell. – ingatja fejét. – Észrevetted, hogy Jared kettőnk közé állt? Elérte amit akart!
- Nem ért el semmit, csak azt, hogy megint veszekedünk.
- És még én vagyok a vak. – fúj mérgesen. – Soha egy szót sem szóltam azért, ha hozzá mentél, vagy együtt voltatok… De most nem értesz meg! Nekem is szükségem volt rád, de te hozzá mentél! És mi lesz, ha megszületik a baba? Ha neki majd szüksége lenne rád, de a barátodnak is, akkor is inkább őt választod?
- Nem!
- Nem hiszek neked. És jobb, ha elfejted azt is, hogy úgy rángatsz mint egy rongyot. Feltűnt, hogy nem vagyok az?
- Angel…
- Ne, hagyj! Csinálj amit akarsz! Én itt maradok! Te akár vissza is mehetsz a hotelba… Majd valahogy elhozom a cuccaimat onnan… és átköltözöm máshová…
- Most mit akarsz, szakítani?
- Nem. Csak jobb egy kicsit külön…
- Pedig úgy hangzik, mintha szakítanál. Eddig minden rendben volt.
- Én is azt hittem, hogy így van, de még sincs.
- Most… most vége?
- Nem ezt mondtam.
- Én így értelmezem.
- Értelmezd ahogy akarod. – megvonja vállát. – Jadel maradok, ameddig csak kell.
- Nekem is szükségem van rád…
- AHA. – bólogat. – Szükségleteidet majd kielégíti Jared. Na?
- Ang… - megérinti karját. – Ne csináld!
- Szerinted hisztizek? Vágj fejbe!
- Ang!
- Jared egészen biztosan boldog lesz, ha megtudja, hogy kiköltöztem… és míg el nem felejtem, kifizetem a lakbért is.
- Neked elment az eszed.
- Kösz szépen! – kiált fel és feláll. – Inkább bemegyek a nővéremhez. Chris vele van. Legalább elbeszélgetek vele kicsit… ő pontosan tudja mi történt. Érzem.
- Angel, mi lenne ha higgadtan beszélnénk? – fogja meg a lány kezét, de az nem engedi, hogy visszahúzza a székre.
- Tök higgadt vagyok. Te nem? Na? Falhoz vágás?
- Talán ha megnyugszol akkor lehet veled beszélni.
- Eddig is lehetett. És most csinálj amit akarsz! – beszél és tapogatva elindul a folyosón. Megkeresi Jade kórterméhez az ajtót, majd belép. Jensen megfogja fejét és lehajtja. Donna ugyan távolabb állt és bár nem hallott mindent, tudja, hogy miről is beszéltek. Odamegy fiához és leül mellé. Jensen azonnal megöleli.
- Én nem tudom mi ütött belé.
- Majd megnyugszik.
- El akar költözni. – sóhajt. – Én csak… Jared a barátom.
- Angel pedig a várandós barátnőd, akinek majdnem meghalt a testvére… mérlegelned kellett volna ki a fontosabb… Jared nagyfiú, vállalja a tetteit…
- Hogyan szakadjak kétfelé?
- Nem kell… Csak van, amikor tudnod kell, hogy kinek van rád nagyobb szüksége. És most rosszul döntöttél.
- Elrontottam mindent.
- Angel, majd megbékél. De egy bocsánat kevés lesz.
- Visszamegy Jadehez.
- Mondta.
- Sejtettem, hogy beszélt veled. És még mit mondott?
- Nem kötöm az ormányodra.
- Kár… Pedig jó lenne tudni, hogy mit kellene tennem, hogy megbocsásson.
- Abban nem segítek, találd ki egyedül.
- Árulkodott?
- Milyen szó ez?
- Szóval igen. Mit mondott rólam? Hogy szemét vagyok?
- Ha mondott is rólad valamit, nem fogom elmondani.
- Anyu.
- Hozd helyre amit elrontottál, egyedül!
- Semmi tanács?
- Szeretitek egymást, ezzel nincsen semmi gond, de mind a ketten nagyon makacsak tudtok lenni és néha ne úgy kezeld Angelt, mintha csak a barátod lenne…
- Nem szoktam…
- Angel egy csodás fiatal nő. És mindig így nézz rá. És… nem sokára anya lesz… Születik az unokám... Jó lenne, ha ez is eszedbe jutna néha.
- Anyu mit mondott neked?
- Semmit.
- Persze… A nők mindig összetartanak?
- A legtöbbször igen.
- De te az anyám vagy.
- Akkor is.
- Kinek a pártján állsz?
- Én mind a kettőtöket megértelek. Nem fogok választani.
- De a fiad vagyok.
- Angel pedig már lassan a lányom.
- El fog költözni? Tényleg?
- El. – bólogat.
- És hagyjam ezt?
- Szerintem igen… Lehet, hogy mind a kettőtöknek kell egy kis gondolkozás, hogy ismét minden a helyére kerüljön. És abban igaza van, hogy jobb ha Jadel marad, ki tudja mit fog kitalálni, ha esetleg jobban lesz… talán megint meg akarja majd tenni.
- Már nem tudnék Angel nélkül aludni.
- Szerintem ő sem tud nélküled. – mosolyodik el halványan az anya.
- Akkor hagyjam, hogy menjen?
- Igen… mert ha ellen állsz, talán rosszabb lesz.
- A francba. – jelenti ki a fiú. – Ez is csak Jared miatt van… ebben igaza van Angelnek. De a barátom.
- De neki is meg kellene tanulnia, hogyan viselkedjen…
- Ok. – bólogat, majd magához szorítja Donnát. – Jó hogy itt vagy. – bújik.
- Én mindig veled vagyok, ha kellek. Az anyák már csak ilyenek. – puszilgatja fia fejét.
- Szeretlek anyu.
- Én is. – mosolyog és ringatni kezdi fiát, aki becsukja szemét. Ez most meg nyugtatja kicsit. Most olyan, mint régen. De úgy tűnik már semmi sem lesz olyan mint régen…
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz
Angel fogja nővére kezét, de már nem sír. Bár csak tudná, hogy mi történhetett. Egészen biztosan van valami köze ennek az egésznek ahhoz, hogy Jade csak úgy elment az előadás előtt. Csak az tudná, hogy mi lehet az. Mi a fenét művelt Jared már megint? Óh, hogy mennyire gyűlöli őt! Szavak nincsenek arra már mit érez a fiú iránt, de hibásnak érzi magát. Az egész Bora-Borán kezdődött, ha akkor nem történik meg az ami… Talán egészen máshogy alakulnak a dolgok és Jade nem feküdne most ezen az ágyon az életéért küzdve. De tudja, hogy az csak a kezdet volt. És hogy idáig fajultak a dolgok másnak is történnie kellett még. Egészen addig, míg ott nem hagyta a lány a színházban, azt hitte, hogy most talán minden rendben van. Vidám volt, látni akarta Jensent, aztán hirtelen eltűnik, majd hazamegy és végezni akar magával? Mi történt ami miatt így döntött? Erre nincs értelmes magyarázat. Vagy csak tetette, hogy jól érzi magát és már régen fontolgatta a dolgot? Bár látna, akkor Jade minden rezdüléséről tudna és nem maradna előtte semmi sem titok. Ám így is érzékelnie kellett volna, hogy valami nagyon nincs rendben! De Jade olyan volt, mint mindig. Csak azon jár az esze, hogy valamit a színházban láthatott… De micsodát? Mi történhet az előadás előtt? Esetleg Jared mondott neki valamit? Hiszen teljesen világos, hogy a fiú miatt tette, amit tett… És ami ma történhetett csak az utolsó csepp volt a pohárban. Talán mégis készült rá… Lehet, hogy el akarta hitetni mindenkivel, hogy nincs semmi baj? Jade nem ilyen! Igaz, soha sem gondolta volna azt, hogy egyszer megtörténik ez. Mi lett volna, ha Chris nem talál rá? De, mit keres itt a fiú egyáltalán? Semmit sem ért! Csak annyit tud, hogy Jade most itt fekszik és lehet, hogy meg fog halni. Érzi, hogy ismét erőt vesz rajta a sírás. Megdörzsöli szemét. Nem így képzelte el a nap befejezését. Pedig minden olyan jól indult. Talán túl boldog volt és kellett valami, ami visszarántotta a valóságba, hogy nem minden olyan szép és jó, mint amilyennek gondolja… De miért kellett ennek megtörténnie? Nem maradhatott volna minden úgy, ahogy volt? Boldog volt és elégedett az életével eddig a pillanatig. Megtalálta a szerelmet, babája is lesz, de most, hogy Jade ezt tette, olyan távoli minden ami eddig örömöt és boldogságot okozott. Felsóhajt, hogy könnyeit visszatartsa, amikor hallja, hogy nyílik az ajtó, majd egy puha kéz fogja meg vállát, s megsimogatja. Ebből az érintésből tudja, hogy Donna az.
- Itt vagyok. – súgja az anya, majd búsan felsóhajt elnézve az ágyon Jadet. – Ez… ez borzasztó. – suttogja, majd megpuszilja Angel arcát, aki nem szól, csak még erősebben megszorítja Jade kezét. – Jensen telefonált, hogy mi történt… Nem is tudom, mit mondjak…
- Semmit. – súgja Angel.
- A fiam azt mondta, hogy Jaredet felteszi az első gépre és hazaküldi…
- Most már teljesen mindegy. – mondja a lány. – A nővéremen ez már nem fog segíteni.
- Tudom…
- Jared miatt van az egész. De nem éreztem meg, hogy készül valamire és ez nagyon fáj.
- Nem tudhattad…
- De! Igenis tudnom kellett volna. – mondja és bólogat. – És ha meghal?
- Nem fog… erős.
- Erős? Meg akarta ölni magát… Ez nem azt jelenti, hogy erős. – suttogja, majd lehajtja fejét. – Bárcsak tudtam volna. Akkor talán megakadályozhattam volna ezt az egészet. Én azt hittem minden rendben van.
- Angel, ne gyötörd magad!
- Muszáj!
- Nem! Jade így döntött…
- Nem ő döntött így. Jared hajszolta bele ebbe.
- Egészen biztos vagy abban, hogy miatta van ez az egész?
- Donna! Én tudom milyen aljas az a fickó. – jelenti ki, majd nem bírja tovább és sírni kezd. Az anya megöleli őt, majd nagyon lassan felhúzza a székről ölelve.
- Gyere, kimegyünk és beszélünk, rendben?
- Nem… semmi sincs rendben. – motyog a lány könnyeivel küszködve. – Semmi. M… minden elromlott.
- Angel, ne beszélj így!
- Minden. – sír, miközben az anya kivezeti a folyosóra. Chris rájuk figyel, az anya pillantásából pedig rögtön érti, hogy azt szeretné, ha kicsit magára hagyná őket. Alig észre vehetően biccent a fejével és úgy dönt, hogy kicsit kiszellőzteti fejét, lemegy a kórház elé friss levegőt szívni. Donna megvárja, míg a fiú beszáll a liftbe, majd megfogja Angel mindkét kezét.
- Jade rendben fog jönni. Jó helyen van itt. Segítenek rajta. Hidd el!
- Teljesen mindegy… most már semmi sincs rendben. – jelenti ki a lány és szipog. – Jared egy állat.
- Nem gondoltam volna róla, hogy…
- Hogy egy bunkó, erőszakos, idióta? Pedig az!
- Mesélj nekem Angel. Én nem így ismertem őt. Már azon is meglepődtem, hogy kiderül, hogy csalta Jadet…
- És akkor csodálkozol, hogy a nővérem nem bírta tovább és meg akart halni? Annyira szerette azt a vadállatot… és ez lett a vége. S ha nem is hal meg… a babáját lehet, hogy elveszíti. – s megint sírni kezd, Donna megöleli.
- Nyugodj meg Angel…
- Nem! Miért vagyok vak? Miért nem látok? Akkor talán észre vettem volna mit akar tenni!
- Lehet, hogy akkor sem tudtál volna segíteni neki.
- De! Biztosan. – bólogat. – A legrosszabb, hogy itt kell lennem és azon jár az eszem, hogy én rontottam el az egészet! Az én hibám… nem csak Jaredé!
- Ez baromság!
- Nem az! – ingatja fejét. – Tudod… vannak… vannak dolgok… amiket jobb ha… ha… nem is tudsz… - súgja.
- Milyen dolgok?
- Lényegtelen… De az én hibám is, hogy ez történik.
- Nem Angel!
- Az, hogy csak Jared a hibás… egy mocskos szemétláda… de az én bűnöm is.
- Ne okold magad Angel!
- De… - bólogat. – Aput is fel kell hívni. Ha ezt megtudja… meg fogja ölni Jaredet… de legalább eggyel kevesebb gond. – súgja.
- Előbb nyugodj meg és verd ki a fejedből, hogy te is hibás vagy! Rendben? Senki sem tudhatta, hogy mit tervez Jade. Nem akadályozhattad volna meg, ha egyszer ő ezt eldöntötte…
- Valaminek történnie kellett a színházban… az előadás előtt… amikor elment… - törölgeti szemét. – Annyira szerette volna látni Jensent… egészen biztosan volt valami, hogy úgy döntött otthagy a folyosón és elmegy… aztán pedig… - nagyot nyel. – Ha nem talál rá Chris, akkor halott lenne már. – mondja. – Hol van Chris? Tudni akarom mit keresett ott. Hálás vagyok érte, hogy megmentette a nővéremet, de vajon miért volt ott?
- Kicsit levegőzik…
- Elküldted?
- Szerettem volna kettesben lenni veled. Hogy beszéljünk. Neki nem kell mindent hallania.
- Chris lehet, hogy tudja mi volt a baj! Ő a legjobb barátja Jadenek… neki talán elmondta… - sóhajt. – Jensen azt is elmondta, hogy Jared részeg volt amikor…
- Elmondta.
- És… elmesélte, hogyan bánt velem?
- Ezt most nem értem…
- Rángatott és kiabált. – súgja. – A barátja fontosabb volt, mint én és Jade… - sóhajt. – De ahogy beszélt velem… Mintha nem is ő lett volna. Kezd olyan lenni, mint Jared…
- Ezt ne mondd Angel!
- De igen. Jared is pontosan olyan velem, mint ő volt most!
- Angel…
- Ő is ugyan olyan erőszakos lett, mint az a disznó.
- Kérlek…
- Nem! Így van! – kiált. – Annyira fájt, amikor ezt művelete velem… aztán elrohant, mert Jared fontos… Hát persze… Jade haldoklik, de a barátja fontosabb, mint bármi más! Itt hagyott magamnak. Nem hiszem, hogy ezt érdemlem tőle. Megértem, hogy ideges lett, de jó lenne, ha fékezné magát. És… és rendben… ne rám gondoljon, amikor rángat, meg lökdös… gondoljon a babánkra. De úgy tűnik ő már nem is olyan fontos neki… Csak Jared! Hát akkor legyen vele boldog, de engem hagyjon békén! És ne merészeljen még egyszer ilyen erőszakos lenni velem, mert akkor… akkor… nem is tudom mit csinálok vele! Megbántott! És nem kifogás az, hogy aggódik Jared miatt! Kit érdekel az a mocsadék?
- Én… nem értem ezt… Jensen nem ilyen.
- De ilyen! És tudod mit mondok neked? Nem ez volt az első eset, hogy bekattan… - sóhajt fel. – Máskor is volt már, hogy erőszakoskodott.
- M… megütött talán?
- Nem… de… falhoz vágott.
- Tessék?
- Volt rá példa. – bólogat. – Néha… néha elborul az agya… mint most. Neki fontosabb Jared… akkor szeressék egymást!
- Várj Angel! Álljunk meg. Jensen bánt? Az én fiam nem ilyen, ő nem lehet ilyen! Kizárt!
- Most bántott… szavakkal… tettekkel… és a babánkra sincs tekintettel. Nagyon fáj, hogy ezt teszi…
- És máskor? Mi az, hogy falhoz vágott téged?
- Ok… akkor talán megérdemeltem…
- Nem! Egy nő nem érdemli meg, hogy falhoz vágják…
- Hisztiztem. – mondja halkan.
- Mindegy!
- Amikor… elszöktem Jade kis házába és rám talált… akkor teljesen kiakadt.
- Az teljesen mindegy. Egy férfi ne legyen erőszakos egy nővel, főleg ha az én fiam.
- Jensen… én tudom, hogy jó ember és édes pasi… és vannak összezördüléseink, én megbocsátok neki… de ma nem! Ma úgy éreztem, hogy sokkal fontosabb neki Jared, mint én és az érzéseim. Elment a barátjáért és nem maradt velem. Pedig szükségem lenne rá. Rendben, hogy megkért téged arra, hogy gyere ide… ezért hálás vagyok… - elmosolyodik egy pillanatra. – De azt szeretném, hogy ő legyen mellettem most. Donna, a fiad rendes ember… az hogy néha rátör ez az „állat” dolog… én is hibás voltam eddig benne… én is kiabáltam már vele… én is csináltam hülyeségeket vele szemben… minden kapcsolatban van ilyen… de amit ma művelt, azt nem bocsátom meg neki. És nem csak magam miatt. Mi lett volna, ha elesek és történik valami a babával? Eszébe sem jutott… Rendben, hogy nem látszik még mert olyan kicsi, de akkor is itt van… és… neki is vigyáznia kell rá. – mondja búsan. – Menjen csak Jareddel a reptérre… tőlem akár fel is szállhatnak kéz a kézben arra a repülőre. Mit bánom én!
- Most… most teljesen letaglózott, amit mondtál…
- Én nem akartam… a mi magán ügyünk, hogy mit csinálunk, ha éppen… veszekedünk… De ez a mai dolog. Védi Jared seggét! Hát tegye! Mondom, legyen boldog vele!
- Angel, ne mondd ezt!
- Felőlem akár együtt is maradhatnak, úgyis annyira szeretik egymást. Itt a remek alkalom arra, hogy összebútorozzanak.
- Angel…
- Eleget asszisztáltam így is kettőjük szerelméhez.
- Angel, kérlek…
- Elegem van ebből!
- Most ezt mondod, de szereted őt…
- Szeretem, de Jared mindig fontosabb, mint én. Most is… - sóhajt fel. – Nem állok kettőjük közé. Ha Jade jobban lesz, szépen hazamegyünk együtt és visszamegyek hozzá lakni…
- Angel, ezt most fejezd be! Nem mész sehová sem!
- Én tudom, hogy Jensen szeret engem… de ott van Jared és Jared mindig fontosabb, mint én vagy az érzéseim. És mondok még valamit, amikor veszekedünk, legtöbbször csak miatta van. És ebből is elegem van. Elmondtam Jensennek, hogy milyen bunkó a barátja velem… ő is hallotta párszor, ahogy beszél velem… de ez sem érdekli, rohan szegény barátjához, aki miatt Jade meg akar halni és még vigasztalgatja is? Folyton közénk áll az a barom. Hát legyen! Tőlem akár feleségül is veheti. Mit bánom én! Tűrtem ezt elég sokáig… De ma elég volt! Vége!
- Most csak azért beszélsz így, mert mérges és ideges vagy…
- Ez igaz… de, úgy látom Jared elintézte, hogy végre övé legyen akit akar.
- Most úgy beszélsz arról a fiúról, mintha ő lenne a harmadik fél…
- Mert ő a harmadik.
- Butaságokat mondasz Angel.
- Donna, hidd el nekem… és most… most… lehet, hogy győzött… adjam meg magam? – kérdezi.
- Tényleg nem értelek Angel.
- Vannak dolgok, amiket jobb, ha nem értesz. Hidd el nekem…
- Talán mert sülve-főve együtt vannak, úgy érzed, hogy Jensen elhanyagol téged? Én nem így vettem észre.
- Jensen nem hanyagol el… nem erről van szó…
- Akkor nem értem. Utálod Jaredet… miért?
- Magyarázzam?
- Már azelőtt is gyűlölted őt, hogy Jade idekerült…
- Nem elég, amit a nővéremmel tett eddig?
- Itt valami más is van… Igaz?
- Az most lényegtelen.
- Lényeges.
- Nem… elég az, amit csinált.
- Úgy érzed Jared elveszi tőled őt?
- Azt érzem, hogy most Jared fontosabb mint én és az érzéseim. Legyen így… inkább kiszállok a képből és legyenek boldogok. – jelenti ki. – Az lett volna a legjobb, ha nem keveredünk bele abba az egészbe… - elhallgat.
- Mibe?
- Mondtam, hogy… hogy teljesen lényegtelen.
- Nem az Angel.
- Donna hidd el, mindenkinek megvan a maga keresztje…
- Értem… - sóhajt. – Talán… régen tetszett Jared?
- Tök mindegy mi volt régen, ne menjünk bele ebbe, rendben?
- Rendben. – bólogat az anya.
- Most az a fontos, hogy Jade és a baba meggyógyuljon. Más nem számít.
- Komolyan mondtad, hogy elköltözöl a fiamtól?
- Lehet, hogy… hogy jobb, ha kicsit most külön vagyunk…
- Nem Angel! Beszéljétek meg!
- Nincs miről beszélnünk, pontosan tudja miért megyek el…
- De Angel…
- Ha Jade meggyógyul és haza mehet, akkor vele kell lennem. Távol kell tartanom tőle Jaredet. És… és tényleg jobb, ha Jensen magának marad egy időre. Ahogy ma viselkedett… hogy fontosabb Jared, mint mi… amilyen goromba volt… Jobb, ha Jadel maradok. – mondja és felsóhajt.
- Angel, megértem, hogy a nővéreddel szeretnél lenni, de a fiammal ilyen gyorsan feladod?
- Ott van neki Jared… megértik egymást… most is vele van… mire kellenék én?
- Jól értelmezem, hogy elkönyvelted őket egymásnak?
- Így is mondhatjuk… most is vele van… Rohant hozzá. – mondja búsan.
- Akkor most… most felteszem a kérdést… Azt gondolod, hogy… - egy pillanatra megáll. – Azt gondolod, hogy valami más is összeköti őket, nem csak barátság? – kérdezi halkan. Angel pedig összeszorítja száját. Hazudjon? Nem. Donnával soha sem tenné ezt. Nagyon lassan bólogatni kezd. Milyen kár, hogy most nem látja az anya arcát. Aki mozdulatára mélyen beszívja a levegőt. – Értem. – szól csendesen.
- Donna, én…
- Ne Angel, értek mindent. – mondja és megérinti a lány kezét. – Tudom mire gondolsz.
- Tudod?
- Igen… azt hiszem. Bár, nehéz felfognom… De… értem.
- Donna… ne hallgass rám… én tényleg…
- Ne szabadkozz. Én is éreztem már, hogy talán több mint barátság… és most, hogy elmondtad…
- Nem mondtam semmit…
- Angel, pontosan tudod, hogy mi van kettőjük között, igaz? Azért beszéltél, így. Azért Jared a harmadik…
- Én nem akarok rosszat senkinek sem, csak… - sóhajt, majd bólogat. – Szóval érezted?
- Csak nem akartam elhinni…
- Sajnálom… Hülye voltam, hogy mondtam bármit is. – megfogja fejét. – Baromság volt kiborulnom.
- Nem. Ha a fiam úgy viselkedik veled, ahogy elmondtad tökéletesen megértelek. És igazad van.
- Megint csak hisztizek.
- Nem Angel, csak kétségbe vagy esve. – simogatja a lány kezét, majd megszorítja. – Most tényleg őszintén válaszolj nekem…
- Mindig azt szoktam.
- És kell félnem attól, hogy… hogy a dolog közöttük komoly?
- Jaj, Donna… én nem akartam felhozni ezt az egészet!
- Angel, kérlek.
- Nem hiszem… Nem tudom. – felsóhajt. – Nem. – válaszolja és bólogat. –Nem.
- Megnyugodtam. – mondja halkan.
- Jensen szeret engem. És semmi sincs már közöttük…
- Már? Mi az hogy már?
- Megint legyek őszinte?
- Kérlek.
- Amikor… amikor járni kezdtünk… akkor… akkor volt valami…
- Jaj… ezt nem akartam tudni.
- Nekem meg hazudnom kellett volna. – súgja Angel.
- Nem… folytasd.
- Csak ennyi… - jobb ha a részleteket megtartja magának. – Történtek dolgok kettőjük között…
- Amikor elszöktetek „nyaralni”, akkor is, hiszen ti ott akörül ismerkedtetek meg?
- Igen… ott még igen… tartott a dolog. És én… én tudtam róla.
- Értem. – sóhajt fel az anya búsan. – De ha tudtál róla, miért tartottál ki a fiam mellett?
- Mert nagyon tetszett és mert tudtam, hogy nem Jared az igazi. – elmosolyodik halványan.
- De… de… miért csinálták… hogy…
- Unatkoztak. Vagy nem tudom. – pedig tudja, de inkább most az egyszer hazudik Donnának. – Jöttem én és elfelejtődött az egész… - felsóhajt. – Vagyis… most akár el is vehetné Jaredet, az sem érdekelne! – jelenti ki.
- Azt mondtad nem fogja… - mosolyodik el halványan Donna
- Nem… De majd ajánlom neki ha visszajön.
- És mióta volt ez a fiúk között?
- Nem tudom… én csak… csak belecsöppentem… vagyis… akkor már elűzték egymással az unalmat.
- Volt, hogy gondoltam erre… de ezt most… elég rossz hallani.
- Jaj, Donna, én nem akartam ezt. Be kellett volna fognom a szám. De annyira mérges vagyok rá.
- Én azért örülök, hogy veled van és nem a barátjával.
- Ennek én is örülök… De most egy kicsit jobb ha magába mélyed. Elegem van belőle.
- És… még mindig ott akarod hagyni őt egy időre?
- Ott… nekem most Jadel kell foglalkoznom és nem vele.
- Angel…
- Sajnálom. A mai nap elég volt.
- És… Jade… mit szólt ehhez?
- Jade? Semmit! Jade nem tud semmit.
- Nem tudja?
- Nem. És jobb is így.
- Értem… és… Jensennel beszéltetek arról, hogy ő és Jared…
- Elégszer megvitattuk a témát már.
- És… ne haragudj, ha ennyit kérdezek… Jared is tisztában van azzal, hogy tudod?
- Pontosan. – bólogat.
- Már értem miért gyűlölöd őt az elejétől fogva…
- Nem az elejétől fogva… De… ennek a dolognak sok köze van hozzá. – mondja – De ugye nem fogod elárulni, hogy… hogy ezt most elmondtam neked?
- Hallgatok, ahogyan eddig is tettem, de most már legalább tudom… hogy jól gondoltam. Pedig nem akartam elhinni, ám most már biztosan tudom. Köszönöm, hogy elmondtad.
- Donna, sajnálom ha most ez a dolog rosszul esik neked…
- Nem. Csak még meg kell emésztenem. De tudom, hogy csak… csak ezt is ki kellett próbálnia…
- Hát… így is mondhatjuk. – jelenti ki Angel.
- De azt is tudom, hogy nagyon szeret téged és nem kell attól félnem, hogy pasizni fog. – halványan elmosolyodik.
- Nem engedném… bár most csináljon amit akar. – morog a lány.
- Biztosan jó ötlet, ha magára hagyod?
- Ő is megtette. Nem? Akkor én is megteszem. Neki Jared fontos… Nekem Jade a fontos.
- Nem lesz jó így.
- De. Ezt egy egyszerű bocsánatkéréssel nem lehet megoldani. – sóhajt fel. – A fenébe! Pedig olyan jól indult a napom! Minden tökéletes volt! Erre ez történik…
- Vajon mi történt Jared és Jade között?
- Nem tudom… De ha meglátom a fickót, kitépem a golyóit.
- Azt hittem, hogy azért vagy olyan ellenséges vele az elejétől fogva, mert ő is tetszett neked…
- Donna, Jared egy nagyon-nagyon jó pasi. Valljuk be.
- Ez így van. – mosolyog. – Szóval tetszett neked.
- Jensennek is bejött. – súgja.
- Jaj, Angel…
- Ne haragudj, de kijött.
- Semmi baj. – megsimogatja Angel karját. – Még barátkozom a gondolattal.
- Lehet, hogy jó pasi, de egy nagy bunkó. Fogalmam sincs mit tett Jadel, de meg fogom tudni, és akkor neki vége.
- Ha Jade jobban lesz, biztosan elmondja. – mondja, mikor meglátja Christ a folyosó végén. A fiú rájuk figyel, majd szó nélkül leül Angel mellé, aki érzi őt. Felé fordul.
- Chris… - és tapogatva megkeresi a fiú arcát. – Köszönöm, hogy segítettél Jadenek. Hogy rátaláltál. Nagyon hálás vagyok érte. Ha nem vagy ott, lehet, hogy már nem élne. – mondja. A fiú megfogja ujjait az arcán.
- Én csak… segítettem. – és finoman elhúzza Angel kezeit magától.
- Köszönöm.
- Nem kell megköszönni. – sóhajt fel. – Majd akkor, ha Jade meggyógyul és a baba is túléli…
- Ha nem vagy, akkor már nem élne.
- Én csak… nekünk volt egy kis dolgunk… - lehajtja fejét.
- Csodálkoztam, hogy itt vagy.
- Jadenek és nekem beszélnünk kellett egymással. Itt volt dolgom Dallasban…
- Nem mondott neked semmit sem arról, hogy mire készül?
- N… Nem. – ingatja fejét.
- Chris, nagyon jó barátja vagy. Egészen biztosan nem beszélt semmi olyasmiről, hogy elege van?
- Nem.
- Ma együtt néztük volna Jensent.
- Tudom...
- De Jade csak úgy elrohant. Erről mit tudsz mondani? Mert… tudnod kellett, hogy visszajött a szállodába. Hiszen ott voltál.
- Beszéltünk… telefonon…
- Akkor mondania kellett valamit!
- Nem mondott semmit! Rendben? Semmit sem!
- Nem hiszek neked.
- Mindegy hogy mit hiszel Angel. Most nem az a lényeg, hogyan kerültem oda, sokkal fontosabb, hogy Jade rendbe jöjjön.
- Valamit nem mondasz el nekem Chris.
- Igen, vannak dolgok, amik csak rám és Jadere tartoznak.
- De lehet, hogy fontos lehet…
- Szerintem most az a fontos, hogy meggyógyuljon és soha többé ne lássa Jaredet…
- Tényleg tök részeg volt?
- Az, de számít ez? – kérdezi.
- Miért nem mondod el nekem, ha tudsz valamit?
- Mert most nem számít. Megmondtam. Sajnálom Angel. – sóhajt, majd megpillantja Jensent, ahogy kilép a liftből. – Azt hiszem, most kicsit bemegyek Jadehez. – súgja és feláll a székről, Donna halkan a lány fülébe súgja, hogy itt van a fia, de közben azon jár az agya, amit az imént megtudott Angeltől. Nehezen fogadja el, de hiába, sejtette már egy ideje, csak kimondva furcsa még. Meg kell emésztenie. Jensen odamegy a lányhoz és melléül, aztán megérinti arcát, de kedvese elhúzza fejét egy finom mozdulattal. A fiú felsóhajt, majd leengedi kezét az ölébe és Donnára pislog.
- Köszi anyu, hogy idejöttél.
- Tudod, hogy mindig itt vagyok, ha hívsz. – mondja, majd jobbnak találja, ha kicsit magára hagyja a fiatalokat. Hátha megváltozik Angel véleménye. – Iszok egy kávét. – beszél, miközben feláll. A lány lehajtja fejét, mert tisztában van azzal, hogy Donna miért csinálja ezt. Hallja, ahogy az anya távolodik tőlük. De legszívesebben vele menne.
- Jaredet hazaküldtem. – sóhajt fel Jensen. – Megvártam míg felszáll a gépre.
- Remek.
- Elmondtam neki, hogy mi történt. Amikor odaértem még mindig a földön feküdt és semmire sem emlékezett. Ide akart jönni, de nem engedtem.
- Azt jól tetted. – mondja a lány.
- Ang… - és ismét meg akarja érinteni kedvese arcát, de megint elutasítást kap. – Ezt most… most miért csinálod?
- Pontosan tudod miért.
- Jared a barátom.
- Jade pedig a nővérem, akit tönkre tett. És még őt véded…
- Nem védtem.
- Nem érdekel. Nem értem miért vagy még itt és miért nem szálltál fel te is vele a repülőre… Ja, várj, neked még dolgod van itt! De utána nyugodtan össze is költözhettek. Én úgy is visszamegyek Jadehez. Nem zavarlak titeket. Teljesedjen ki a szerelmetek! De az esküvőre ne hívjatok meg.
- Angel, ne csináld ezt!
- Mit? Elegem van! Megmondtam, hogy csinálj, amit akarsz!
- Bocsánat, ha otromba voltam…
- Lökdöstél, aztán fontosabb volt Jared, mint én és Jade. Ha ez így van, akkor légy boldog vele. Áldásom rátok. Nem ezt akarod?
- Nem!
- Pedig annyira szerelmes voltál belé, mi történt?
- Téged szeretlek Angel.
- Igazán?
- És ezt te is tudod. Azt pedig nem engedem, hogy visszaköltözz Jadehez.
- Nem engeded meg? Valóban? A nővéremnek szüksége van rám. Neked meg Jaredre van szükséged. Lehet, hogy jót tenne neked egy egészségügyi dugás vele.
- Angel!
- Most mi van? Ő teljesen rád van kattanva. És te nem viszonzod ezt? Szörnyű vagy. – beszél ironikusan. – Itt van a remek alkalom, hogy végre egymáséi legyetek.
- Angel, ezt fejezd be! Tudod jól, hogy Jared a barátom…
- És rohansz hozzá…
- Bajban volt…
- Bajban… persze… Részeg disznó, aki miatt Jade azt tette, amit tett.
- Fogalmam sincs mi történt kettőjük között.
- Jared talán annyira részeg volt, hogy azt is elfelejtette mit csinált Jadel…
- Nem. Jared nem tudja mi ütött a testvéredbe.
- Óh, csak így egyszerűen elintézte ennyivel? Majdnem meghalt!
- Mondtam, hogy ide akart jönni… és nem engedtem meg neki.
- Csak egy plusz pontot kapsz ezért.
- Miért csinálod ezt Angel?
- Velem kellett volna maradnod. Nem hozzá rohanni azonnal. És nem kellene erőszakosnak lenned, ha az agyadat elönti valami őrület. És ha rám nem is vagy tekintettel legalább a babánkra legyél.
- Ne haragudj Ang… Sajnálom.
- Tök mindegy. Amint Jade kijöhet, hazamegyek vele.
- Ezt ne csináld!
- Pedig megcsinálom. Kicsit gondolkozz el!
- Nem fogom a barátomat lepattintani miattad!
- Tessék? Ki kérte ezt? Senki!
- Lehet, hogy Jared barom, de a barátom, és ha kellek neki, akkor vele vagyok. Iszik, segítenem kell rajta. Ki kell józanítanom és talán megint ugyan az a jó srác lesz!
- Mondom, hogy foglalkozz vele! Ezért is megyek el, hogy kettesben lehessetek.
- Angel…
- Lepattintani? Komolyan ezt mondtad? Miattam ugyan nem kell. – ingatja fejét. – Észrevetted, hogy Jared kettőnk közé állt? Elérte amit akart!
- Nem ért el semmit, csak azt, hogy megint veszekedünk.
- És még én vagyok a vak. – fúj mérgesen. – Soha egy szót sem szóltam azért, ha hozzá mentél, vagy együtt voltatok… De most nem értesz meg! Nekem is szükségem volt rád, de te hozzá mentél! És mi lesz, ha megszületik a baba? Ha neki majd szüksége lenne rád, de a barátodnak is, akkor is inkább őt választod?
- Nem!
- Nem hiszek neked. És jobb, ha elfejted azt is, hogy úgy rángatsz mint egy rongyot. Feltűnt, hogy nem vagyok az?
- Angel…
- Ne, hagyj! Csinálj amit akarsz! Én itt maradok! Te akár vissza is mehetsz a hotelba… Majd valahogy elhozom a cuccaimat onnan… és átköltözöm máshová…
- Most mit akarsz, szakítani?
- Nem. Csak jobb egy kicsit külön…
- Pedig úgy hangzik, mintha szakítanál. Eddig minden rendben volt.
- Én is azt hittem, hogy így van, de még sincs.
- Most… most vége?
- Nem ezt mondtam.
- Én így értelmezem.
- Értelmezd ahogy akarod. – megvonja vállát. – Jadel maradok, ameddig csak kell.
- Nekem is szükségem van rád…
- AHA. – bólogat. – Szükségleteidet majd kielégíti Jared. Na?
- Ang… - megérinti karját. – Ne csináld!
- Szerinted hisztizek? Vágj fejbe!
- Ang!
- Jared egészen biztosan boldog lesz, ha megtudja, hogy kiköltöztem… és míg el nem felejtem, kifizetem a lakbért is.
- Neked elment az eszed.
- Kösz szépen! – kiált fel és feláll. – Inkább bemegyek a nővéremhez. Chris vele van. Legalább elbeszélgetek vele kicsit… ő pontosan tudja mi történt. Érzem.
- Angel, mi lenne ha higgadtan beszélnénk? – fogja meg a lány kezét, de az nem engedi, hogy visszahúzza a székre.
- Tök higgadt vagyok. Te nem? Na? Falhoz vágás?
- Talán ha megnyugszol akkor lehet veled beszélni.
- Eddig is lehetett. És most csinálj amit akarsz! – beszél és tapogatva elindul a folyosón. Megkeresi Jade kórterméhez az ajtót, majd belép. Jensen megfogja fejét és lehajtja. Donna ugyan távolabb állt és bár nem hallott mindent, tudja, hogy miről is beszéltek. Odamegy fiához és leül mellé. Jensen azonnal megöleli.
- Én nem tudom mi ütött belé.
- Majd megnyugszik.
- El akar költözni. – sóhajt. – Én csak… Jared a barátom.
- Angel pedig a várandós barátnőd, akinek majdnem meghalt a testvére… mérlegelned kellett volna ki a fontosabb… Jared nagyfiú, vállalja a tetteit…
- Hogyan szakadjak kétfelé?
- Nem kell… Csak van, amikor tudnod kell, hogy kinek van rád nagyobb szüksége. És most rosszul döntöttél.
- Elrontottam mindent.
- Angel, majd megbékél. De egy bocsánat kevés lesz.
- Visszamegy Jadehez.
- Mondta.
- Sejtettem, hogy beszélt veled. És még mit mondott?
- Nem kötöm az ormányodra.
- Kár… Pedig jó lenne tudni, hogy mit kellene tennem, hogy megbocsásson.
- Abban nem segítek, találd ki egyedül.
- Árulkodott?
- Milyen szó ez?
- Szóval igen. Mit mondott rólam? Hogy szemét vagyok?
- Ha mondott is rólad valamit, nem fogom elmondani.
- Anyu.
- Hozd helyre amit elrontottál, egyedül!
- Semmi tanács?
- Szeretitek egymást, ezzel nincsen semmi gond, de mind a ketten nagyon makacsak tudtok lenni és néha ne úgy kezeld Angelt, mintha csak a barátod lenne…
- Nem szoktam…
- Angel egy csodás fiatal nő. És mindig így nézz rá. És… nem sokára anya lesz… Születik az unokám... Jó lenne, ha ez is eszedbe jutna néha.
- Anyu mit mondott neked?
- Semmit.
- Persze… A nők mindig összetartanak?
- A legtöbbször igen.
- De te az anyám vagy.
- Akkor is.
- Kinek a pártján állsz?
- Én mind a kettőtöket megértelek. Nem fogok választani.
- De a fiad vagyok.
- Angel pedig már lassan a lányom.
- El fog költözni? Tényleg?
- El. – bólogat.
- És hagyjam ezt?
- Szerintem igen… Lehet, hogy mind a kettőtöknek kell egy kis gondolkozás, hogy ismét minden a helyére kerüljön. És abban igaza van, hogy jobb ha Jadel marad, ki tudja mit fog kitalálni, ha esetleg jobban lesz… talán megint meg akarja majd tenni.
- Már nem tudnék Angel nélkül aludni.
- Szerintem ő sem tud nélküled. – mosolyodik el halványan az anya.
- Akkor hagyjam, hogy menjen?
- Igen… mert ha ellen állsz, talán rosszabb lesz.
- A francba. – jelenti ki a fiú. – Ez is csak Jared miatt van… ebben igaza van Angelnek. De a barátom.
- De neki is meg kellene tanulnia, hogyan viselkedjen…
- Ok. – bólogat, majd magához szorítja Donnát. – Jó hogy itt vagy. – bújik.
- Én mindig veled vagyok, ha kellek. Az anyák már csak ilyenek. – puszilgatja fia fejét.
- Szeretlek anyu.
- Én is. – mosolyog és ringatni kezdi fiát, aki becsukja szemét. Ez most meg nyugtatja kicsit. Most olyan, mint régen. De úgy tűnik már semmi sem lesz olyan mint régen…
Tags:
![[identity profile]](https://www.dreamwidth.org/img/silk/identity/openid.png){kind=small}
From:
no subject
Azt meg sztem megértjük hogy "Jensennek is bejött" :P
És Donna milyen higgadtan fogadta, bár tény hogy, nem annak kiborulós fajtának nézem, szegény Jensen meg főljön csak a saját levében egy kicsit, megérdemli (muhaha). Pedig kezdtem örülni, hogy őt legaláb nem "bántják" az írói fantáziák, de ahogy látom ő sem menekülhet :(
From:
no subject
Figyelj, Donna mint mondta sejtett valamit és ha most ott a kórházban tényleg hisztit vágott volna le a fia miatt az badarság lett volna tőle, szerintem lesz alkalom arra hogy ezt megbeszéljék azt hiszem. Donna nem az a fajta anya aki ezen meglepődik főlg ha a fia hollywoodi színész ahogyan a férje is... :) Ki tudja miket éltek meg együtt.
azt biztos, hogy Jensen most bukta ezt a dolgot, hogy Jaredhez ment, de szerintem érthető volt az ő reakciója is. Hiszen Jared a barátja és a barát az barát segít a bajban! :) És tudjuk hogy Jared egy köcsög... de akkor is barát! Csak ott van Angel is aki szegény terhes, a tesója rosszul van... és magára hagyja... :( Nem szép dolog, de te mit tettél volna ebben a szituban?
From:
no subject
Hogy én mit tettem volna? Hát hülye kérdésre hülye válasz... na jó a kérdés nem hülye. Szóval ad 1 nincs tesóm max uncsitesóm, ad 2 barátom sincs, nem is volt (de ezt az lj-men olvastad, amit még meg sem köszöntem, h végig rágtat magad rajta, pedig az nagyobb baromség, mint a Barcelonai beszámolód, ráadásul nem is olyan érdekes az életem, mint a J2... :) És akkor ad 3 még olyan barátom sincs mint mondjuk Jensennek Jared, de az megint más tészta... úgyhogy halovány lila sejtelmem mit tettem volna az idegösszeomlás mellett :D
amúgy még mindig várom az Ang vs Chris összecsapást :)
From:
no subject
El szoktam olvasni, amiket felteszem de nem mindg válaszolok, de ahogy teszel fel még valamit én olvasok! :)
Ugyan már a barcelonai valami ami kijött belőlem tök gáz... csak úgy leírtam de most tuti nem így írnám, csak akkor annyira friss volt még! :))) És kösz hogy túléled az írásaimat! hihihihihi!