![[personal profile]](https://www.dreamwidth.org/img/silk/identity/user.png){kind=small}
Itt vagyok, és itt a beszámolóm is! Úgy döntöttem, hogy a saját benyomásaimat, tapasztalataimat írom le, hiszen abból volt bőven. Jaj, nem is tudom, hol kezdjem… Talán a legelején! Június 11-én hajnali háromnegyed 3-kor kezdődött az egész. Mondanom sem kell, hogy még éjfélkor is az ágyban forgolódtam és nem tudtam aludni. Hiszen már csak pár óra választott el a repülőúttól és attól, hogy Barcelonában legyek. És én félek a repüléstől, hiába is utaztam repülőn már annyiszor. És persze a Con… fogalmam sem volt mire is számítsak majd. De hol is tartottam? Óh, igen. Hajnali háromnegyed 3-kor anyukám keltett, hogy ideje ébredni, hiszen lassan indulni kell. És mondanom sem kell, hogy semmit sem aludtam, alig bírtam kikászálódni az ágyból. De muszáj volt ébredni, mert 4 órakor már a reptéren kellett lenni. Persze hajnalban, vagy inkább éjszaka még, volt egy csomó dolog, amit be sem pakoltam még, szóval még volt mit elrejtenem a bőröndömbe. Ittam egy kávét és arra gondoltam, hogy talán még egy feles is befigyelhetne, mert én arra a repülőre ugyan nem szállok fel józanul, de aztán a feles kimaradt, csak a kávé dolgozott bennem. Reggel még csak arra bírtam koncentrálni, hogy el ne aludjak, akkor nem az volt a legfontosabb, hogy Con és a srácok, hanem az, hogy fenn maradjak és biztosan mindent eltettem a bőröndbe? Ha nem akkor ez már csak Barcelonában fog kiderülni. Tesóm jött értünk. Szerencsétlent képes voltam megkérni arra, hogy vigyen ki engem és anyut, mert legalább taxira nem kell akkor költeni és amúgy is két utcával arrébb lakik tőlünk és még kocsija is van. Szóval ő volt a legjobb választás arra, hogy kivigyen! És pontos volt. Fél 4 előtt már csengetett, hogy itt van és jó lenne, ha sietnék! Próbáltam is sietni, de a kézipoggyászomba még be kellett pakolnom pár dolgot! Annyi mindent vittem és a felét sem használtam. Mindenkivel így van ez gondolom. Elmegy valahová, csak pár napra, de annyi dolgot visz magával, teljesen feleslegesen! Tök mindegy, hogy külföld vagy belföld… De tesóm jött és nekem indulnom kellett. Már nem is emlékszem hogyan is mentünk a reptérre csak ott voltunk anyámmal. Tesóm persze csak kitett minket és ment vissza aludni. Én is tudtam volna, de még ekkor sem igazán fogtam fel, hogy valóban elrepülök! A reptér előtt vártuk a többieket, SemiDean-t (Brigi) és Maddonna001-et (Zsuzsi). Már percek óta ott voltunk anyuval, a reptér ilyen hajnali órán elég kihalt volt, így gondoltam bemegyek körbenézek, a gépünk már ki volt írva, sőt már az is megvolt melyik „ablaknál” kell becheckolni (szép magyarosan). Megkerestem, majd elindultam visszafelé és Brigibe botlottam, majd jót röhögtünk, hogy mi kint várjuk őt anyuval ő pedig bent minket a szüleivel. Így aztán bementünk és oda is álltunk a checkhez. Mi voltunk az elsők. Ilyen sem volt még, hogy én checkolok fel a gépre legelőször! Ez már egy jel volt! De persze még nem ült ott senki, miközben ugyan akkor mint a mi gépünk, még két gép szállt fel, egy Milánóba és egy Londonba és ott már megkezdődött a check. Így mi álltunk ott és vártuk, hogy jöjjön valaki végre. A furcsa az volt, hogy percek óta ott voltunk már és senki sem akart a mi gépünkre felszállni. Csak mi ketten voltunk akkor is, amikor végre megérkezett valaki az „ablakhoz” és elkezdett rendezkedni. Óh, tényleg indulni fogunk! YES! Brigi, nos, ha én Paragép vagyok, akkor Ő paragyár! De ebben az volt a legjobb, hogy mivel őt próbáltam megnyugtatni elfelejtettem parázni! Aztán végre most már tényleg elindult az utazás. Zsuzsi is megérkezett és mint egy végszóra elindult a checkolás. Én léptem elsőként oda, nem volt semmi gond, a csomagom is csak 10 kg, de gondoltam visszafelé nehezebb lesz, mert Jaredet is elcsomagolom és magammal hozom. De hogyan fog beleférni a bőröndömbe? Ezt még ki kell találnom! Erre van még egy kis időm, míg odaérek! S míg ezen gondolkoztam, mindenki becheckolt a gépbe, és a sor is kezdett nőni mögöttünk. Íme az első sor, és még hány ilyen lesz ez alatt a pár nap alatt… Sorok! Aztán elérkezett a búcsúzás ideje, hiszen lassan indult a gép is. Búcsúzkodás aztán irány a következő pont, ahol már átvizsgálnak és tényleg belépünk oda, ahonnan már nincs visszaút. Természetesen én már ott elkezdtem a Jadeülést! Miközben mentünk befelé, hogy a kézipoggyászt megnézzék és átvilágítsanak letörtem a napszemüvegem. Nem én lettem volna… Brigi pedig, természetesen, hiszen miért is ne ő, besípolt a kapunk. Szegényt egyből kikapták a sorból és átnézték nincs-e nála valami. Mi megvártuk őt, aztán indulás most már a kapuhoz! A 3. volt az. A gépünk már ott állt, a milánói és a londoni között. Először találgattunk melyik is az, de végül győzött Brigi, aki azt mondta, hogy a középső és tényleg az! Zsuzsi még írt a férjének bentről e-mailt, én is felírtam a FB-ra, hogy akkor most megyünk! Nemsokára itt vagyunk. Aztán várakozás… Hosszú volt. Féltem… Para… Brigi nagyon para! Zsuzsi a megtestesült nyugalom. Vagy csak mutatta, de neki volt a legjobb. Még nem kelt fel. Aztán a tömeg is megjelent a gépre várva és jött a következő sor, hogy a kisbusz kivigyen minket a repülőhöz. Wizzairrel mentünk. Szép lila meg rózsaszín! Remélem, hogy a pilóta érti a dolgát! Az utolsó között szálltunk fel a gépre, de a buszról az első között. Felindultunk a lépcsőn a hátsó ajtón. Integettünk a ferihegyi terminál erkélye felé, tudtuk, hogy ott vannak a szüleink és mint később kiderült láttak minket és ez olyan jó volt! Aztán beszálltunk… innen már tényleg nincs visszaút. Jövünk srácok! hihihihihi! Nem sokkal később már gördültünk is ki a kifutóra. Megint para… Brigi… nagyon para! Zsuzsi csak nézelődött! Aztán a gép megállt. Most jön, amitől rettegek! A felszállás! A repülő pedig nekiindult. Brigi nem mert kinézni az ablakon ő ült ott. Én középen, Zsuzsi pedig a szélén. Miközben gyorsult azért én integettem az erkély felé, és tudtam, hogy anyu is integet, ettől pedig elérzékenyültem kicsit. Jó volt tudni, hogy ott áll. Majd felemelkedés! A pilóta értette a dolgát, minden tök simán ment. Brigi is megnyugodott és végre lenézett. Párás volt minden, nem igazán lehetett lelátni, de végre repülünk és a cél Barcelona! A gép pár perces késéssel, de elég pontosan 6-kor indult. És már csak pár óra, s ott vagyunk! YESSSS! Barcelona és J2… jövünk! Az út jó volt, a kapitány nagyon kedves volt és minden látnivalót elmondott, hogy milyen várások felett szállunk el. Elég sima volt az út is. A tenger felett elég sokat repültünk, érdekes volt, hogy alig lehetett megkülönböztetni az eget a tengertől. Majd lassan, de biztosan elkezdtünk ereszkedni. A tenger egyre közelebb került, majd végül megláttuk Barcelona kikötőjét és a várost is messze. A reptér a tengerparton van, így a leszállás egy kicsit olyan volt, mintha a tengerre szállnánk. Egy picit köröztünk a tenger felett, gondolom, hogy veszítsünk a magasságból és talán nem adták meg elsőre a leszállási engedélyt. Aztán a földet érés sima ügy volt! Meg sem éreztük. A szárnynál ültünk és döbbenet volt nézni, hogy a pilóta miket gépészkedik vele, az pedig még durvább volt, amikor kinyitotta a féklapokat és konkrétan át lehetett látni a szárnyon, még jó, hogy nem menet közben tette ezt meg! A barcelonai reptér pedig… komolyan mondom, hogy sehol sem gyalogoltam ennyit, mint ott… a 42-es kapunál szálltunk le és a csomagjainkért pedig valahová a reptér másik végébe kellett menni, volt vagy egy negyed órás séta… De itt vagyunk! Megérkeztünk! Most már tényleg jöhet a Con!
A csomagjainkat viszonylag hamar meg is csíptük és most már tényleg csak az volt hátra, hogy végre Barcelonában legyünk. De nem megy az olyan könnyen! Nem adják csak úgy a srácokat a szánkba… hihihihihi! Kiléptünk a reptérről és PÁLMAFÁK! Óh igen! Csak egy gond volt, hogy nem 1000 fok és napsütés fogadott minket. Inkább csak sütögetett a nap, tök pára volt és biztosan tudtuk, hogy eső is lesz. Mindegy. A lényeg, hogy megérkeztünk! Következő lépés megkeresni a vonatot, ami végre bevisz innen a városba. Egy feljárón kellett végigmenni, és egy baromi hosszú folyosó vezetett a vonathoz, mi pedig kezdtünk bezsongani, hogy tényleg, valóban itt vagyunk, megérkeztünk! És mi vár még ránk! A vonathoz érve próbáltunk valakitől valami értelmes választ kapni, hogy mennyibe kerül a jegy… de senki sem tudott angolul és mint utóbb kiderült ne is várjuk a spanyoloktól hogy beszéljenek angolul, ez a Conon is kiderült. A jegyeladótól is kérdeztük, de ő sem tudott semmit sem mondani igazán végül valahogy elmagyaráztuk, hogy nekünk a Barceló Sants állomás kell. 3 Euro… ok!
Megvettük a jegyeket. S mint kiderült nincs is olyan messze. Pár megálló! Felszálltunk a vonatra… azt kell, hogy mondjam, hogy ha itt is olyan vonatok lennének mint ott, akkor folyton vonattal utaznék mindenhová. Légkondi mindenhol ment, de nem amikor picit hideg van, hanem nagyon hideg volt. És a vonat logója is lila mint a Wizzair-é, Renfe! Ez is egy jel… Egyébként ez az utazás a lila és a rózsaszín jegyében telt… Hamar beértünk a Barceló Sants állomásra és végre leszálltunk, aztán amikor kikeveredtünk és elindultunk a szállásunk felé, felnéztünk az állomás feletti épületre és megláttunk A HOTELT!
A Barceló Sants Hotelt, ahol a Con is lesz! WOW! Kézzel fogható valami abból, ami ránk vár! A hotel már meg van, most már csak a szállást kell megtalálni, ami nem is volt messze, kb 10 percet kellet innen gyalogolni pár utcán át és ott is voltunk. Egy hostelben foglaltunk le szállás Brigivel, míg Zsuzsinak két metróra is át kellett szállnia, hogy a Hotelbe érjen. Velünk jött a mi szállásunkra, mert megbeszéltük, hogy elkísérjük őt a sajátjára. Lent megvárt minket, míg mi elfoglaltuk a szállást. Nagyon jó arcok voltak a hostelesek, azonnal megvolt minden. A foglalás a szobánk… ami egy 8 ágyas KOEDUKÁLT szoba volt… Hát igen… Érdekes volt. Amikor beléptünk, hogy letegyük a csomagjainkat és gyorsan átöltözzünk, láttuk, hogy a mellettünk lévő emeletes ágyon két srác cuccai vannak, egy fekete alsógatya simán ott hever az ágyon… mondtam magamban, hogy na ilyen sem fordult még elő velem, tök idegen pasikkal kell egy szobában aludnom. Megnéztük gyorsan a bőrönd címkéjüket, GermanWing… Gondoltuk németek, el is neveztük őket Klausnak és Jürgennek… sajnos az igazi nevük soha sem derült ki… Kár. Ki voltunk akadva, hogy na, két valószínűleg bunkó némettel kell együtt laknunk… Mint később kiderült egyáltalán nem voltak bunkók, vagyis „Klaus” aki a felső ágyon aludt egyáltalán nem volt az, a rövid „kapcsolatunkban” És persze a szoba… Lila… mondom, hogy ez az utazás ennek a jegyében telt. Gyorsan átöltöztünk és mentünk Zsuzsihoz, aki türelmesen várt ránk. Indulás az ő szállására, egyedül nem akart menni ez érthető is volt. Györgyire várt, hogy majd elkíséri, még egy lány aki jött, de Györgyi aludt, amikor Zsuzsi írt neki, hogy itt van. Így Györgyi helyett mi mentünk vele. Vettünk metrójegyeket, amik addig érvényesek, míg ki nem lépsz a metróból és ez tök jó, nem kell átszállójegyet venni meg ilyenek. Amikor felmentünk a metróból természetesen egy hatalmas zuhogó esőt kaptunk az arcunkba, úgy menekültünk egy bolt feletti kiszögelés alá. És nagyon, de nagyon hideg volt. Még jó, hogy Barcelonába jön az ember… és hideg van… Mindenütt pálmafák és szétfagysz. Elég sokáig álltunk ott és az eső nem akart elállni. De közben írt Györgyi, hogy hol van Zsuzsi, mert megy oda. És persze Martina is írt, ő az egyik szervező volt, vagy is inkább fordító és segédkező a Con szervezésében, és a szerződések lebonyolításában, hogy a Palaza Catalunyánál van, és éppen most tárgyal Jareddel a Conról, meg a részletekről. Jensen nem volt jelen a megbeszélésen, Jared vitte neki a híreket. Martina mondta, hogy ha Zsuzsi akar vele talizni, oda menjen, ott lesz. Mi persze városnézésre indultunk, akkor még személyesen nem ismertük Martinát így nem akartunk oda pofátlankodni! Érthető. Az eső csak esett, de Györgyi már úton volt, így Zsuzsit otthagytuk, hogy Györgyi mindjárt jön és akkor tovább kíséri őt a szállásra is. Visszaindultunk a metróba. De úgy döntöttünk, hogy nem megyünk vissza a szállásra, hanem irány a Sagrada Família, híres épület, Barcelona legfontosabb nevezetessége. Indulás!
Esőben… remek! Persze zuhogott és fújt az a nyamvadt szél is, amikor végre odaértünk. Hideg volt. Tök jó, hogy mediterrán a hely! Gyorsan megnézegettük, csináltunk fotókat, majd megláttam egy Starbucksot! Oda nekem be kell mennem! Egy kávé amúgy is jól jön. Miközben mentünk a Starbucks felé, megállt egy fekete kisbusz mellettünk, azzal poénkodtunk, hogy ebben akár még a srácok is lehetnének, és mint utóbb kiderült Jensen és Misha is pont pénteken a tök hidegben és „hófúvásban” menetek el megnézni a Sagrada Famíliát. Szóval akár még ők is lehettek azok, ez soha sem fog kiderülni. Sajnos! Mindegy is. Megittam egy kávét, jól esett és felmelegített kicsit. Aztán tanakodtunk mit csináljunk, végül úgy döntöttünk, hogy ilyen nagyon hidegben és esőben nem lehet normálisan várost nézni és induljunk vissza a szállásra… már kezdtünk kókadozni és még hátra volt a regisztráció is a Conra délután, jobb lenne kicsit pihenni és úgy menni rá. Ám a Barceló Sants állomáson megálltunk enni egy Mc Donaldsban. Aztán elkezdtünk tesztelni. Rengeteg turista volt és megpróbáltuk kiszúrni, hogy vajon kik is jöhettek a Conra, kik a „mieink” A Supernatural Fanok! Nem volt nehéz… Valahogyan ki lehetett őket szúrni, hiszen mégis csak egy a rajongásunk tárgya… „hasonlítunk” egymásra, de a terv a következő volt. Beszélgetés közben kimondtuk Jensen és Jared nevét… A reakciók pedig döbbenetesek voltak. Elsétáltunk valakik mellett és hangosan kimondtuk a fiúk nevét, azok pedig lebénultak egy pillanatra és minket kezdtek el bámulni… ezekből a reakciókból pedig tudtuk, hogy ők is közénk tartoznak. A Mc Donaldsban is bejött ez a taktika! Rengeteg fan volt a városban! Mindenkiről világított messziről, hogy supnat fan! Ez jó érzés volt nagyon. Így indultunk vissza a szállásra kicsit pihenni. Persze Klaus és Jürgen nem voltak sehol, az alsógatya még mindig az ágyon… Kicsit elfeküdtünk az ágyon, de nem sokáig tudtunk pihenni, mert nyílt az ajtó és megjelent három lány. Brigivel összenéztünk, mert TUDTUK, hogy ők is fanok! Ki kellett derítenünk… a szokásos taktikával. Jensen, Jared! Erre megmerevedtek. És igen! A szobatársaink is a conra jöttek! És alig telt el pár pillanat, hogy a két srác nevét kimondtuk, ők meg lemerevedtek, az egyik lány telefonja megszólalt és mi volt a csengőhang? Jensen Ackles énekelt! Most már teljesen egyértelmű volt. Bemutatkoztunk egymásnak. Spanyol lányok voltak. Vicky, Lourdes és Gloria, aki egyébként Nuria… De nem zavarja, hogy folyton Gloriának hallja a nevét mindenki. Nagyon jó volt, hogy Supnat fanokkal leszünk egy szobába… bár Klaus és Jürgen biztosan nem volt az (gondolom) és volt egy nénik is… Aki szintén oda jött, de őt nem ismertük meg… ő sem volt túl sűrűn a szobában ha mi is ott voltunk. Mivel a három spanyol lánynak előbb volt az order száma így előbb is indultak el a regisztrációra, nekünk még volt egy kis időnk erre. Pihentünk egy keveset, már ha pihenésnek lehet nevezni, hogy azon röhögtünk, hogy milyen durva reakciókat vált ki a két srác nevének említése… aztán elindultunk. És persze mi várt minket… SOR! Igen! Méghozzá jó nagy sor. És attól függetlenül, hogy azt mondták, hogy sorszám szerint megy majd a regizés, hogy 0-300 stb… mindenki összevissza volt.
Beálltunk a sorba, addigra Zsuzsi és Györgyi már ott volt. Így egy kupacban vártuk, hogy végre ránk kerüljön a sor. Álltunk és álltunk és álltunk… Nem is tudom mennyit, de már mezítláb várakoztam. Igazából egészen rendezett volt a dolog, csak az a hosszú sor volt gáz. Brigi ment előttem és egy borítékban megkapott mindent, a belépőt, a jegyet az összes aláírásra és a fotóira, és a 132-es J2 fotójegyet is megkapta… ennek még lesz jelentősége később. Én jöttem közben a sorban és is megkaptam mindent és én is megkapta a 132-esa fotójegyet a J2 fotóra… pedig csak egyet kellett volna adniuk… Akkor még nem tudtuk, hogy mit is fogunk ezzel kezdeni… De aztán később… torta is volt a regiző asztalon és vehettél belőle nyugodtan. A lényeg, hogy jól mentek a dolgok, mindent megkaptunk, sőt kettő 132-es jegyet is. Utána Zsuzsi elment pár ismerősével, mi meg Brigivel és Györgyivel lementünk a tengerpartra a kikötőbe. (amikor elindultunk és bementünk a metróba a Real Madrid ifi csapata jött velünk szembe… külön tömör gyönyör volt az összes srác! A REAL MADRID! mindenkink Realos melegítő, meg minden és milyen de milyen helyesek voltak, Jaj a szívem) Örültünk, hogy minden rendben, hogy megvan mindenünk és holnap 9-kor indul a Con! Az is jó volt, hogy mindenkinek megvolt hová ül az egész Con alatt. Én az O sor 8. székét kaptam. Ez a 15. sor közepe volt, nem is volt rossz hely! Mellettem 6. széken Zsuzsi ült, Brigi az R2-kapta. Star wars! Hozzáteszem, hogy nekünk még pont jó helyünk volt, mert baromi hosszú volt a terem és nem széles! Szegények akik leghátul ültek nem láttak semmit sem a színpadból… A kikötőbe mentünk kicsit üldögélni és a napon lenni, mert végre kisütött a nap is. És kellemes meleg lett. Akkora sirályok voltak, hogy azt hittem leszedik a fejem és volt egy, aki állandóan ott járkált ahol mi, kicsit féltem tőle, de szerencsére nem evett meg vacsorára. És ahogy ott ültünk teljesen ránk tört a fáradság… Lassan ideje valamit aludni, mert már háromnegyed 3 óta fent vagyok és holnap nagy nap lesz! Visszaindultunk a szállásra. Persze Klaus és Jürgen sehol. Zuhany… net… a wifi, hogy úgy mondjam elég sz*r volt. Hol volt, hol nem volt… De ha működött, akkor legalább működött kicsit és ingyen volt, ezért ne várjunk tőle nagy dolgokat! Vickyék még elmentek valahová, de mi már az ágyban voltunk. Aztán… megjött végre Klaus! OMG! Gyönyörű volt a pasi! Barna izmos test és barna haj… és nagyon helyes pofi! És bunkó sem volt! Csak átöltözött és ment valahová. De mielőtt kiment volna az ajtón még megkérdezte, hogy elolthatja-e a villanyt, mondtuk, hogy igen és azt hittem, hogy kiment mikor egy aaw-t eleresztettem… de még bent volt a szobába… ciki volt… mikor végre becsukta maga után az ajtót felröhögtünk ezen és megállapítottuk, hogy Klaus isteni pasi! Jürgen még mindig sehol. Vagyis… Jürgen valamikor hajnalban tért haza… és ő is nagyon, de nagyon helyes srác volt. Hajnal… felkelés! 6 óra! 9-kor kezdődik, aminek végre el kell kezdődnie! A con! Izgatottan keltem… igazság szerint nem is aludtam túl sokat, mert annyira fáradt voltam. Zuhany, öltözés, reggeli… És indulás! A Con első napja! Látjuk a srácokat! Végre már! Csak nehogy valami rosszul süljön el. És leégessem magam… Bent már tömeg volt és sor. Ok, de nem zavart, mert fix helyem volt, nem olyan rossz helyen. Amikor beléptünk a teremben Supnat zenék mentek és ez megadta az alaphangulatot, tényleg itt vagyok!
A kivetítőn a Rising Con felírat ment folyamatosan. Valóban itt! A színpad pedig valóban nem volt messze. Brigi két sorral volt feljebb, de ő a pont középen ült és mivel volt mellette egy kis folyosó így pont a szélén. Jó hely az is. Rengetegen voltunk, zsivaj, ment a zene és mindenki arra várt, hogy elkezdődjön végre! És eljött az idő. A műsorvezetők a két spanyol hangja volt Samnek és Deannek. Aranyos fickók voltak, jó fejek! Ők konferálták be a szereplőket, de először csak Mishát, Samanthát és Jimet! ÓH, végre Jim és Samantha! Aranyosak voltak, a tömeg ujjongott, majd a kivetítőn egy jó hosszú Supernatural klip indult és én tudtam, hogy ennek a végén jönnek a fiúk! Nagyon izgultam és a szívem kalapált! Már csak pár perc a klip vége és… amint befejeződött megjelent a két srác! A tömeg őrjöngött és tapsolt. Jensen kis szakálas, Jared pucérképű! WOW! És milyen helyesek!
Persze én is tapsoltam, mint egy őrült! Ők pedig néztek minket és azonnal átvették az irányítást. Vagyis Jensen. Mindenkit bemutatott mégegyszer ahogy mentek le a színpadról. Misha, Samantha, Jim… és végül ketten maradtak! Ők és mi! Azonnal kezdődött a J2 szombati panel. Én pedig csak néztem őket… Valóban itt vagyok és ők valóban ott vannak… pár méterre tőlem és annyira helyesek. Még Jensen is azzal a szakállal nagyon jól nézett ki! Jared pedig… azt gondoltam, hogy megint egy szőrmókot kapok az arcomba, de nem! És ennek nagyon örültem. Olyan volt, mint egy kis oroszlán azzal a nagy hajával. Kicsit megnyugodott a szívem és alább hagyta a kalapálást is, ahogy beszélni kezdtek. Ok, akkor ejtsünk itt most pár szót arról, ahogy Jensen viselkedett ezen a J2 panelen. Sok helyen olvastam, amikor hazaértem, sőt, amikor kint voltam, hogy bunkó volt meg hasonlók. Aláírom, hogy Jensen szombat reggel nem volt éppen a toppon és valóban elég érdekesen viselkedett. Jared próbálta magával húzni és tulajdonképpen Jared vitte el az egész J2 panelt aznap. Nem mindenkinek lehet jó napja. És Jensennek aznap nem volt jó napja. Pedig igyekezett nem éreztetni ezt, de azért nem fog Oscárt kapni, hogy nem tudja leplezni, ma nincs formában. Alapvetően próbált kedves lenni és próbált a kérdésekre is válaszolni, de Jared volt az akitől folyamatosan a segítséget várta és meg is kapta. Jared pedig szinte lökte maga előtt őt. Tudta jól, hogy neki kell most tartani a hangulatot. De sajnos átjött, hogy Jensen inkább még aludna pár órát és „könyvet olvasna”, vagy bármi mást csinálna, csak nem, itt ne legyen.
Respect Jarednek aki ezen próbálta átsegíteni őt. Minden rezdülésükből érezhető volt, hogy most Jensen Jaredre van utalva. És a barátja meg is tette ami tőle telt. Végigvitte a J2 panelen, csak a rajongók ugye egyből kiszúrták ezt a hangulatot és nem tetszésüket kifejezték ezer meg egy fórumon. Azért annyira nem volt rossz a J2 panel mint írták. Jensen inkább meghúzta magát, de egy rossz szót sem mondott senkire és semmire, ezért nem szabad őt utálni. Nekem ez volt a benyomásom az egészről, de persze ez csak egy vélemény, én így láttam a szombati J2 panelt. És boldog voltam, hogy ott lehetek! Láthatom őket. Nekem már ez is elég volt. És legyenek akkor bunkók vagy sem… ott voltam… de nem voltak azok…Csak nem volt meg azaz igazi J2 filing! szomorú voltam amikor lejöttek a színpadról, mert annyira jó lett volna még nézni őket és hallgatni Jaredet, közben meg nézni Jensent aki bólogat barátja monológjaira! De vége lett, olyan gyorsan, pedig hosszú volt! És élveztem. Persze azonnal kijöttünk, mert Misha panel kezdődött, az pedig engem egyáltalán nem érdekelt. Egy Misha panelen sem voltam bent. Nem vesztettem túl sokat. A számom a 302 volt, és minden hová ez alapján a szám alapján szólítottak minket. A panelek alatt a kivetítőn feltüntették, hogy melyik sorszámosok hová menjenek! Így Misha panelt kint álltuk végig miközben néztük, hogy a sor egyre csak dagad a J2 aláírás osztás terme előtt. Ami nem volt egy túl nagy terem. Egy nagyobb nappali. Kiszámoltuk, hogy talán még ma beleférünk az aláírásba, de mint utóbb kiderült ez nem jött össze szombaton, nem is baj, hiszen vasárnap velünk kezdődött az egész!
Visszamentünk Misha után Jim panelre. Az a fickó egy tündér! Imádom! Komolyan Jim fan lettem! Édes volt és az elmaradhatatlan IJIOTS is megvolt, amikor belépett! Olyan jó volt tőle hallani! Zsuzsi úgy gondolta, hogy megkérdezi Jimet arról, hogy nézi a VB-t és kinek drukkol. Beállt a kérdezők közé. És amikor rákerült a sor teljesen elhűltem attól a mondattól amit Jim mondott: „Do you speak magyar?” Nem hungariant kérdezett, hanem „magyart” totálisan készen voltam! Annyira, de annyira jól esett! Jim tisztában volt a magyarokkal és a történelmünkkel. Baromi érdekes volt, mindazonáltal nagyon jól esett, hogy tudja kik a magyarok és honnan jöttünk. Persze mivel Spanyolországban volt, természetesen a spanyoloknak drukkol… Nem derült ki melyik csapat az igazi kedvence, mondjuk attól is készen voltam, hogy tisztában van azzal mi is az foci, sőt, mint kiderült a srácok is nézik… Ez tök jó! Pedig nem vagyok egy foci drukker, de jól esik ez is. Valami európai dolog, amit még néznek is. Aztán kiírták a kivetítőre, hogy jöhetnek a 300-400 közöttiek az aláírásra és mi kivonultunk, de kiderült, hogy rosszul írták ki és még mindig csak a 0-200 emberek állnak sorba, de már nem mentünk vissza, maradtunk ott a folyosón és nézegettük az embereket, meg a rajongókat.
Aztán feltűnt Bloody Mary és a Striga is! Nagyon komolyan ki voltak sminkelve és valóban úgy néztek ki, mint a sorozatban. Fotót is csináltunk velük, de a legdurvább az volt, hogy bementek a nézőtérre és ijesztgették az embereket. A folyósokon is a frászt hozták az emberekre. Ez tetszett, nekem bejött! Nagyon kreatív dolog volt ez a szervezőktől. Szegény Jim paneljára nem mentünk vissza már, helyette csak leskelődtünk, hogy a srácok aláírnak. Györgyi pedig tök mázlista volt, mert bejutott Jim és Misha meeting roomba is. Ami ugyan olyan volt, mint az Asylumon a coffee lounge. 20 ember egy kis szobában velük. Elmesélte, hogy Jim annyira édes ember és a könyvéről beszélgettek, a kislányáról és a feleségéről, aki rákban halt meg és az volt a legnagyobb bánata, hogy a lánya nem fogja ismerni őt. Itt kell elmondanom azt is, hogy a Con elején láttuk Misha feleségét is, aki 5 hónapos terhes! Már nagy hasa volt! Bár nem bírom a pasit, de sok szerencsét a babyhez! De térjünk vissza arra, hogy a srácok befejezték az aláírást, és átmentek a meeting roomba, mert nekik ott folyatódott a program! Láttuk őket bemenni és kis videó is van róla. De az igazi nagy élmény az és ezt nagyon jól meg is örökítettem, amikor jönnek ki a meetingről… És igen! Végre testközelben a fiúk! Bárhová mentek, mindig kísérgette őket két egyenruhás testőr. Akik először utat csináltak nekik, mert itt nem hátsó folyosókon közlekedtek, hanem a rajongók között és becsülöm a fanokat, akik nem támadták le őket, hanem amikor azt mondták, hogy utat, akkor mindenki elállt az útból, hátra húzódott és várta, hogy a srácok, vagy bármelyik más szereplő megjelenjen. Mi is így tettünk. De hatalmas élmény volt, amikor megjelentek az ajtóban és tudtam, hogy mellettem fognak elmenni a green room felé!
http://www.youtube.com/watch?v=3tAHX02deBA
Azonnal üzemeltettem is a videót a kis kamerámon és Jensen elindult és csak jött felém. Tudtam, hogy valahol mögöttem Brigi és Zsuzsi áll. Reméltem, hogy ők is felveszik ezt a pillanatot. És igen! Jensen mellém ért… na de hol van Jared? A kis idióta még visszament valamiért, és csak utána futott Jensenhez, aki hátratekingetett, hogy hol a fenében van már a dude? Eljött mellettem! Konkrétan 20 centire voltak! JÉZUS!!!!!! Kezdek Jadeülni!!!! Ők azok és milyen helyesek és magasak! Annyira szépek! És simán hozzájuk érhetne az ember, ha nem tisztelné őket, de mindenki csak bámulta a srácokat, hogy itt vannak, nem a TV-ben hanem itt! Brigi pedig köszönt Jensennek, aki végre eleresztett egy mosolyt felé és biccentett egyet a fejével. És ezt Zsuzsinak sikerült mind levideóznia, ahogyan nekem is csak kicsit távolabbról. Brigi majdnem elájult! még szép! Jensen Ackles rámosolyogott! Ki ne ájulna el ettől? És annyira örülök, hogy ez mind-mind meg lett örökítve, mázlink volt, hogy ott álltunk és nem mentünk vissza panelra, akkor éppen Samantha kezdődött! Teljes extázis! Legalább 50-szer visszanéztük a videókat amiket csináltunk. Ők azok, teljes életnagyságban… és csak jöttek felénk! aaaaaaa! Le kellett ezt valahogy vezetnünk, kicsit beültünk Samantha paneljére. Az a csaj egy tündér! Nagyon csajos és nagyon vagány. Csinos! Nagyon megszerettem. Sokkal szebb az életben, mint a sorozatban, vagy más filmben. Kapjon egy új sminkest! köszi! És azt kell hogy mondjam, hogy a fiúk is egészen mások az életben, mint a sorozatban. Nem is tudom leírni, de helyesebbek, még úgy is, ha Jensen kis szakállbarát. Annyira, de annyira nem Dean és Jared sem Sam! És nem is szeretném, hogy azok legyenek. Fura volt, mert Jensen még mindig meglep azzal, hogy nem olyan zömök srác az életben, mint a sorozatban és hogy Jarednek még nagyobb fejet csinál ez a séró! Sebaj! Így tökéletesek! És Jensen még durcásan is helyes, ha nem helyesebb, mint amikor éppen nem az. Azok a nézések… hm… mondja ezt egy JaredGirl! Jared meg egyszerűen csak Jared. Egy végtelenül kedves valaki. Biztosan neki is vannak rossz napjai, de most úgy tűnt, hogy inkább a barátjával van elfoglalva, és azzal, hogy lelket verjen belé. Bár azt hiszem az tett jót Jensennek, hogy délben visszament a szállodájába aludni egyet. Martina mesélte el nekünk, amikor elkaptuk őt a folyosón. Jared ott maradt a green roomban és Martinát boldogította, aki nagyon fáradt volt, hiszen ő is kiakadt azon, hogy Jensen mufurc és Jarednek is elpanaszkodta ezt, de a srác nyugtatta őt. Nem lesz semmi gond! Jensen alszik és rendbe jön! Martina fordította a spanyoloknak az egész Cont. Volt ilyen fülhallgató amit lehetett kérni nekik és ő volt a szinkrontolmács is. Ez tök jó dolog volt. Így akik nem tudnak angolul is értettek mindent, csak szegény lány fáradt el ettől teljesen. Tök érthető. A délelőtt pedig olyan hamar elszállt…
Samantha panelja után egy kis pihi következett és mi visszaindultunk a 10 perccel arrébb lévő szállásunka, jött velünk Zsuzsi is… hiszen ami délután várt ránk… nos arra lélekben fel kell készülni! Igen! A fotózás! Nagy nagy A-val és JAREEEDDEL természetesen, no meg JENSENNEL! Fogalmunk sem volt mit is hoz majd a délután. A szálláson azt beszéltük, hogy Jensen remélhetőleg délutánra jobban lesz és hogy mekkora baromság már az, hogy Jensen panel alatt Jared fotózás van Jared panel alatt meg Jensen… És én mind a két helyen egyszerre szeretnék lenni, de ez lehetetlen. Briginek volt a legjobb, neki nem volt Jared fotó jegye így ő végig ott tud majd lenni a Jensen panel alatt (persze később megbánta, hogy Jareddel nincs fotója, úgy jött a Conra, hogy Jared… ccc, de úgy jött haza, hogy Jared... awww) A lényeg, hogy ez egy roppant hülye megoldás volt attól függetlenül. A szálláson kicsit rendbe kaptuk magunkat, gyorsan feltettem a fotóimat a laptopomra, hogy meglegyenek és leürítettem a gépemet. Persze megint megnéztük a videókat! És elhaltunk! És természetesen észrevettük, hogy Klaus és Jürgen itt hagyott minket, üres volt a helyük… szomorúak lettünk, mert nem tartott sokáig a „kapcsolatunk”. Reméltük, hogy nem jön több fiú már hozzánk. Vicky és a lányok ott maradtak a Conon, és mi is visszaindultunk. Persze, mivel tudtam, hogy fotózás lesz, felvettem egy jó magas talpú cipőt, vagy 10 centi volt, nehogy túl törpe legyek a képeken a srácok mellett. Visszaértünk a kezdésre. 3 órára. Leültünk a helyünkre. Jensen panel… Csak Jensen nem volt sehol sem. Szól a Supnat zene, Dean Winchester pedig sehol… hát igen… hogy miért? Mert elaludt és késett. Ezt viszont egyáltalán nem bántuk, mert egy kipihentebb srác jött vissza a Conra, és már sokkal oldottabb volt a hangulata is. Jensen te álomszuszék fiú! Amikor belépett már érződött, hogy jobb a kedve, de tuti, hogy ha még ráalszik kicsit, még jobb lesz. Sajnos nem sokáig tudtam élvezni a fiút, mert a háta mögött megjelent, hogy a 100-200 fotójegy számúak induljanak Jared fotózásra… Ok… na nekem itt végem!
Folyt köv. a 2. résszel
A csomagjainkat viszonylag hamar meg is csíptük és most már tényleg csak az volt hátra, hogy végre Barcelonában legyünk. De nem megy az olyan könnyen! Nem adják csak úgy a srácokat a szánkba… hihihihihi! Kiléptünk a reptérről és PÁLMAFÁK! Óh igen! Csak egy gond volt, hogy nem 1000 fok és napsütés fogadott minket. Inkább csak sütögetett a nap, tök pára volt és biztosan tudtuk, hogy eső is lesz. Mindegy. A lényeg, hogy megérkeztünk! Következő lépés megkeresni a vonatot, ami végre bevisz innen a városba. Egy feljárón kellett végigmenni, és egy baromi hosszú folyosó vezetett a vonathoz, mi pedig kezdtünk bezsongani, hogy tényleg, valóban itt vagyunk, megérkeztünk! És mi vár még ránk! A vonathoz érve próbáltunk valakitől valami értelmes választ kapni, hogy mennyibe kerül a jegy… de senki sem tudott angolul és mint utóbb kiderült ne is várjuk a spanyoloktól hogy beszéljenek angolul, ez a Conon is kiderült. A jegyeladótól is kérdeztük, de ő sem tudott semmit sem mondani igazán végül valahogy elmagyaráztuk, hogy nekünk a Barceló Sants állomás kell. 3 Euro… ok!
Megvettük a jegyeket. S mint kiderült nincs is olyan messze. Pár megálló! Felszálltunk a vonatra… azt kell, hogy mondjam, hogy ha itt is olyan vonatok lennének mint ott, akkor folyton vonattal utaznék mindenhová. Légkondi mindenhol ment, de nem amikor picit hideg van, hanem nagyon hideg volt. És a vonat logója is lila mint a Wizzair-é, Renfe! Ez is egy jel… Egyébként ez az utazás a lila és a rózsaszín jegyében telt… Hamar beértünk a Barceló Sants állomásra és végre leszálltunk, aztán amikor kikeveredtünk és elindultunk a szállásunk felé, felnéztünk az állomás feletti épületre és megláttunk A HOTELT!
A Barceló Sants Hotelt, ahol a Con is lesz! WOW! Kézzel fogható valami abból, ami ránk vár! A hotel már meg van, most már csak a szállást kell megtalálni, ami nem is volt messze, kb 10 percet kellet innen gyalogolni pár utcán át és ott is voltunk. Egy hostelben foglaltunk le szállás Brigivel, míg Zsuzsinak két metróra is át kellett szállnia, hogy a Hotelbe érjen. Velünk jött a mi szállásunkra, mert megbeszéltük, hogy elkísérjük őt a sajátjára. Lent megvárt minket, míg mi elfoglaltuk a szállást. Nagyon jó arcok voltak a hostelesek, azonnal megvolt minden. A foglalás a szobánk… ami egy 8 ágyas KOEDUKÁLT szoba volt… Hát igen… Érdekes volt. Amikor beléptünk, hogy letegyük a csomagjainkat és gyorsan átöltözzünk, láttuk, hogy a mellettünk lévő emeletes ágyon két srác cuccai vannak, egy fekete alsógatya simán ott hever az ágyon… mondtam magamban, hogy na ilyen sem fordult még elő velem, tök idegen pasikkal kell egy szobában aludnom. Megnéztük gyorsan a bőrönd címkéjüket, GermanWing… Gondoltuk németek, el is neveztük őket Klausnak és Jürgennek… sajnos az igazi nevük soha sem derült ki… Kár. Ki voltunk akadva, hogy na, két valószínűleg bunkó némettel kell együtt laknunk… Mint később kiderült egyáltalán nem voltak bunkók, vagyis „Klaus” aki a felső ágyon aludt egyáltalán nem volt az, a rövid „kapcsolatunkban” És persze a szoba… Lila… mondom, hogy ez az utazás ennek a jegyében telt. Gyorsan átöltöztünk és mentünk Zsuzsihoz, aki türelmesen várt ránk. Indulás az ő szállására, egyedül nem akart menni ez érthető is volt. Györgyire várt, hogy majd elkíséri, még egy lány aki jött, de Györgyi aludt, amikor Zsuzsi írt neki, hogy itt van. Így Györgyi helyett mi mentünk vele. Vettünk metrójegyeket, amik addig érvényesek, míg ki nem lépsz a metróból és ez tök jó, nem kell átszállójegyet venni meg ilyenek. Amikor felmentünk a metróból természetesen egy hatalmas zuhogó esőt kaptunk az arcunkba, úgy menekültünk egy bolt feletti kiszögelés alá. És nagyon, de nagyon hideg volt. Még jó, hogy Barcelonába jön az ember… és hideg van… Mindenütt pálmafák és szétfagysz. Elég sokáig álltunk ott és az eső nem akart elállni. De közben írt Györgyi, hogy hol van Zsuzsi, mert megy oda. És persze Martina is írt, ő az egyik szervező volt, vagy is inkább fordító és segédkező a Con szervezésében, és a szerződések lebonyolításában, hogy a Palaza Catalunyánál van, és éppen most tárgyal Jareddel a Conról, meg a részletekről. Jensen nem volt jelen a megbeszélésen, Jared vitte neki a híreket. Martina mondta, hogy ha Zsuzsi akar vele talizni, oda menjen, ott lesz. Mi persze városnézésre indultunk, akkor még személyesen nem ismertük Martinát így nem akartunk oda pofátlankodni! Érthető. Az eső csak esett, de Györgyi már úton volt, így Zsuzsit otthagytuk, hogy Györgyi mindjárt jön és akkor tovább kíséri őt a szállásra is. Visszaindultunk a metróba. De úgy döntöttünk, hogy nem megyünk vissza a szállásra, hanem irány a Sagrada Família, híres épület, Barcelona legfontosabb nevezetessége. Indulás!
Esőben… remek! Persze zuhogott és fújt az a nyamvadt szél is, amikor végre odaértünk. Hideg volt. Tök jó, hogy mediterrán a hely! Gyorsan megnézegettük, csináltunk fotókat, majd megláttam egy Starbucksot! Oda nekem be kell mennem! Egy kávé amúgy is jól jön. Miközben mentünk a Starbucks felé, megállt egy fekete kisbusz mellettünk, azzal poénkodtunk, hogy ebben akár még a srácok is lehetnének, és mint utóbb kiderült Jensen és Misha is pont pénteken a tök hidegben és „hófúvásban” menetek el megnézni a Sagrada Famíliát. Szóval akár még ők is lehettek azok, ez soha sem fog kiderülni. Sajnos! Mindegy is. Megittam egy kávét, jól esett és felmelegített kicsit. Aztán tanakodtunk mit csináljunk, végül úgy döntöttünk, hogy ilyen nagyon hidegben és esőben nem lehet normálisan várost nézni és induljunk vissza a szállásra… már kezdtünk kókadozni és még hátra volt a regisztráció is a Conra délután, jobb lenne kicsit pihenni és úgy menni rá. Ám a Barceló Sants állomáson megálltunk enni egy Mc Donaldsban. Aztán elkezdtünk tesztelni. Rengeteg turista volt és megpróbáltuk kiszúrni, hogy vajon kik is jöhettek a Conra, kik a „mieink” A Supernatural Fanok! Nem volt nehéz… Valahogyan ki lehetett őket szúrni, hiszen mégis csak egy a rajongásunk tárgya… „hasonlítunk” egymásra, de a terv a következő volt. Beszélgetés közben kimondtuk Jensen és Jared nevét… A reakciók pedig döbbenetesek voltak. Elsétáltunk valakik mellett és hangosan kimondtuk a fiúk nevét, azok pedig lebénultak egy pillanatra és minket kezdtek el bámulni… ezekből a reakciókból pedig tudtuk, hogy ők is közénk tartoznak. A Mc Donaldsban is bejött ez a taktika! Rengeteg fan volt a városban! Mindenkiről világított messziről, hogy supnat fan! Ez jó érzés volt nagyon. Így indultunk vissza a szállásra kicsit pihenni. Persze Klaus és Jürgen nem voltak sehol, az alsógatya még mindig az ágyon… Kicsit elfeküdtünk az ágyon, de nem sokáig tudtunk pihenni, mert nyílt az ajtó és megjelent három lány. Brigivel összenéztünk, mert TUDTUK, hogy ők is fanok! Ki kellett derítenünk… a szokásos taktikával. Jensen, Jared! Erre megmerevedtek. És igen! A szobatársaink is a conra jöttek! És alig telt el pár pillanat, hogy a két srác nevét kimondtuk, ők meg lemerevedtek, az egyik lány telefonja megszólalt és mi volt a csengőhang? Jensen Ackles énekelt! Most már teljesen egyértelmű volt. Bemutatkoztunk egymásnak. Spanyol lányok voltak. Vicky, Lourdes és Gloria, aki egyébként Nuria… De nem zavarja, hogy folyton Gloriának hallja a nevét mindenki. Nagyon jó volt, hogy Supnat fanokkal leszünk egy szobába… bár Klaus és Jürgen biztosan nem volt az (gondolom) és volt egy nénik is… Aki szintén oda jött, de őt nem ismertük meg… ő sem volt túl sűrűn a szobában ha mi is ott voltunk. Mivel a három spanyol lánynak előbb volt az order száma így előbb is indultak el a regisztrációra, nekünk még volt egy kis időnk erre. Pihentünk egy keveset, már ha pihenésnek lehet nevezni, hogy azon röhögtünk, hogy milyen durva reakciókat vált ki a két srác nevének említése… aztán elindultunk. És persze mi várt minket… SOR! Igen! Méghozzá jó nagy sor. És attól függetlenül, hogy azt mondták, hogy sorszám szerint megy majd a regizés, hogy 0-300 stb… mindenki összevissza volt.
Beálltunk a sorba, addigra Zsuzsi és Györgyi már ott volt. Így egy kupacban vártuk, hogy végre ránk kerüljön a sor. Álltunk és álltunk és álltunk… Nem is tudom mennyit, de már mezítláb várakoztam. Igazából egészen rendezett volt a dolog, csak az a hosszú sor volt gáz. Brigi ment előttem és egy borítékban megkapott mindent, a belépőt, a jegyet az összes aláírásra és a fotóira, és a 132-es J2 fotójegyet is megkapta… ennek még lesz jelentősége később. Én jöttem közben a sorban és is megkaptam mindent és én is megkapta a 132-esa fotójegyet a J2 fotóra… pedig csak egyet kellett volna adniuk… Akkor még nem tudtuk, hogy mit is fogunk ezzel kezdeni… De aztán később… torta is volt a regiző asztalon és vehettél belőle nyugodtan. A lényeg, hogy jól mentek a dolgok, mindent megkaptunk, sőt kettő 132-es jegyet is. Utána Zsuzsi elment pár ismerősével, mi meg Brigivel és Györgyivel lementünk a tengerpartra a kikötőbe. (amikor elindultunk és bementünk a metróba a Real Madrid ifi csapata jött velünk szembe… külön tömör gyönyör volt az összes srác! A REAL MADRID! mindenkink Realos melegítő, meg minden és milyen de milyen helyesek voltak, Jaj a szívem) Örültünk, hogy minden rendben, hogy megvan mindenünk és holnap 9-kor indul a Con! Az is jó volt, hogy mindenkinek megvolt hová ül az egész Con alatt. Én az O sor 8. székét kaptam. Ez a 15. sor közepe volt, nem is volt rossz hely! Mellettem 6. széken Zsuzsi ült, Brigi az R2-kapta. Star wars! Hozzáteszem, hogy nekünk még pont jó helyünk volt, mert baromi hosszú volt a terem és nem széles! Szegények akik leghátul ültek nem láttak semmit sem a színpadból… A kikötőbe mentünk kicsit üldögélni és a napon lenni, mert végre kisütött a nap is. És kellemes meleg lett. Akkora sirályok voltak, hogy azt hittem leszedik a fejem és volt egy, aki állandóan ott járkált ahol mi, kicsit féltem tőle, de szerencsére nem evett meg vacsorára. És ahogy ott ültünk teljesen ránk tört a fáradság… Lassan ideje valamit aludni, mert már háromnegyed 3 óta fent vagyok és holnap nagy nap lesz! Visszaindultunk a szállásra. Persze Klaus és Jürgen sehol. Zuhany… net… a wifi, hogy úgy mondjam elég sz*r volt. Hol volt, hol nem volt… De ha működött, akkor legalább működött kicsit és ingyen volt, ezért ne várjunk tőle nagy dolgokat! Vickyék még elmentek valahová, de mi már az ágyban voltunk. Aztán… megjött végre Klaus! OMG! Gyönyörű volt a pasi! Barna izmos test és barna haj… és nagyon helyes pofi! És bunkó sem volt! Csak átöltözött és ment valahová. De mielőtt kiment volna az ajtón még megkérdezte, hogy elolthatja-e a villanyt, mondtuk, hogy igen és azt hittem, hogy kiment mikor egy aaw-t eleresztettem… de még bent volt a szobába… ciki volt… mikor végre becsukta maga után az ajtót felröhögtünk ezen és megállapítottuk, hogy Klaus isteni pasi! Jürgen még mindig sehol. Vagyis… Jürgen valamikor hajnalban tért haza… és ő is nagyon, de nagyon helyes srác volt. Hajnal… felkelés! 6 óra! 9-kor kezdődik, aminek végre el kell kezdődnie! A con! Izgatottan keltem… igazság szerint nem is aludtam túl sokat, mert annyira fáradt voltam. Zuhany, öltözés, reggeli… És indulás! A Con első napja! Látjuk a srácokat! Végre már! Csak nehogy valami rosszul süljön el. És leégessem magam… Bent már tömeg volt és sor. Ok, de nem zavart, mert fix helyem volt, nem olyan rossz helyen. Amikor beléptünk a teremben Supnat zenék mentek és ez megadta az alaphangulatot, tényleg itt vagyok!
A kivetítőn a Rising Con felírat ment folyamatosan. Valóban itt! A színpad pedig valóban nem volt messze. Brigi két sorral volt feljebb, de ő a pont középen ült és mivel volt mellette egy kis folyosó így pont a szélén. Jó hely az is. Rengetegen voltunk, zsivaj, ment a zene és mindenki arra várt, hogy elkezdődjön végre! És eljött az idő. A műsorvezetők a két spanyol hangja volt Samnek és Deannek. Aranyos fickók voltak, jó fejek! Ők konferálták be a szereplőket, de először csak Mishát, Samanthát és Jimet! ÓH, végre Jim és Samantha! Aranyosak voltak, a tömeg ujjongott, majd a kivetítőn egy jó hosszú Supernatural klip indult és én tudtam, hogy ennek a végén jönnek a fiúk! Nagyon izgultam és a szívem kalapált! Már csak pár perc a klip vége és… amint befejeződött megjelent a két srác! A tömeg őrjöngött és tapsolt. Jensen kis szakálas, Jared pucérképű! WOW! És milyen helyesek!
Persze én is tapsoltam, mint egy őrült! Ők pedig néztek minket és azonnal átvették az irányítást. Vagyis Jensen. Mindenkit bemutatott mégegyszer ahogy mentek le a színpadról. Misha, Samantha, Jim… és végül ketten maradtak! Ők és mi! Azonnal kezdődött a J2 szombati panel. Én pedig csak néztem őket… Valóban itt vagyok és ők valóban ott vannak… pár méterre tőlem és annyira helyesek. Még Jensen is azzal a szakállal nagyon jól nézett ki! Jared pedig… azt gondoltam, hogy megint egy szőrmókot kapok az arcomba, de nem! És ennek nagyon örültem. Olyan volt, mint egy kis oroszlán azzal a nagy hajával. Kicsit megnyugodott a szívem és alább hagyta a kalapálást is, ahogy beszélni kezdtek. Ok, akkor ejtsünk itt most pár szót arról, ahogy Jensen viselkedett ezen a J2 panelen. Sok helyen olvastam, amikor hazaértem, sőt, amikor kint voltam, hogy bunkó volt meg hasonlók. Aláírom, hogy Jensen szombat reggel nem volt éppen a toppon és valóban elég érdekesen viselkedett. Jared próbálta magával húzni és tulajdonképpen Jared vitte el az egész J2 panelt aznap. Nem mindenkinek lehet jó napja. És Jensennek aznap nem volt jó napja. Pedig igyekezett nem éreztetni ezt, de azért nem fog Oscárt kapni, hogy nem tudja leplezni, ma nincs formában. Alapvetően próbált kedves lenni és próbált a kérdésekre is válaszolni, de Jared volt az akitől folyamatosan a segítséget várta és meg is kapta. Jared pedig szinte lökte maga előtt őt. Tudta jól, hogy neki kell most tartani a hangulatot. De sajnos átjött, hogy Jensen inkább még aludna pár órát és „könyvet olvasna”, vagy bármi mást csinálna, csak nem, itt ne legyen.
Respect Jarednek aki ezen próbálta átsegíteni őt. Minden rezdülésükből érezhető volt, hogy most Jensen Jaredre van utalva. És a barátja meg is tette ami tőle telt. Végigvitte a J2 panelen, csak a rajongók ugye egyből kiszúrták ezt a hangulatot és nem tetszésüket kifejezték ezer meg egy fórumon. Azért annyira nem volt rossz a J2 panel mint írták. Jensen inkább meghúzta magát, de egy rossz szót sem mondott senkire és semmire, ezért nem szabad őt utálni. Nekem ez volt a benyomásom az egészről, de persze ez csak egy vélemény, én így láttam a szombati J2 panelt. És boldog voltam, hogy ott lehetek! Láthatom őket. Nekem már ez is elég volt. És legyenek akkor bunkók vagy sem… ott voltam… de nem voltak azok…Csak nem volt meg azaz igazi J2 filing! szomorú voltam amikor lejöttek a színpadról, mert annyira jó lett volna még nézni őket és hallgatni Jaredet, közben meg nézni Jensent aki bólogat barátja monológjaira! De vége lett, olyan gyorsan, pedig hosszú volt! És élveztem. Persze azonnal kijöttünk, mert Misha panel kezdődött, az pedig engem egyáltalán nem érdekelt. Egy Misha panelen sem voltam bent. Nem vesztettem túl sokat. A számom a 302 volt, és minden hová ez alapján a szám alapján szólítottak minket. A panelek alatt a kivetítőn feltüntették, hogy melyik sorszámosok hová menjenek! Így Misha panelt kint álltuk végig miközben néztük, hogy a sor egyre csak dagad a J2 aláírás osztás terme előtt. Ami nem volt egy túl nagy terem. Egy nagyobb nappali. Kiszámoltuk, hogy talán még ma beleférünk az aláírásba, de mint utóbb kiderült ez nem jött össze szombaton, nem is baj, hiszen vasárnap velünk kezdődött az egész!
Visszamentünk Misha után Jim panelre. Az a fickó egy tündér! Imádom! Komolyan Jim fan lettem! Édes volt és az elmaradhatatlan IJIOTS is megvolt, amikor belépett! Olyan jó volt tőle hallani! Zsuzsi úgy gondolta, hogy megkérdezi Jimet arról, hogy nézi a VB-t és kinek drukkol. Beállt a kérdezők közé. És amikor rákerült a sor teljesen elhűltem attól a mondattól amit Jim mondott: „Do you speak magyar?” Nem hungariant kérdezett, hanem „magyart” totálisan készen voltam! Annyira, de annyira jól esett! Jim tisztában volt a magyarokkal és a történelmünkkel. Baromi érdekes volt, mindazonáltal nagyon jól esett, hogy tudja kik a magyarok és honnan jöttünk. Persze mivel Spanyolországban volt, természetesen a spanyoloknak drukkol… Nem derült ki melyik csapat az igazi kedvence, mondjuk attól is készen voltam, hogy tisztában van azzal mi is az foci, sőt, mint kiderült a srácok is nézik… Ez tök jó! Pedig nem vagyok egy foci drukker, de jól esik ez is. Valami európai dolog, amit még néznek is. Aztán kiírták a kivetítőre, hogy jöhetnek a 300-400 közöttiek az aláírásra és mi kivonultunk, de kiderült, hogy rosszul írták ki és még mindig csak a 0-200 emberek állnak sorba, de már nem mentünk vissza, maradtunk ott a folyosón és nézegettük az embereket, meg a rajongókat.
Aztán feltűnt Bloody Mary és a Striga is! Nagyon komolyan ki voltak sminkelve és valóban úgy néztek ki, mint a sorozatban. Fotót is csináltunk velük, de a legdurvább az volt, hogy bementek a nézőtérre és ijesztgették az embereket. A folyósokon is a frászt hozták az emberekre. Ez tetszett, nekem bejött! Nagyon kreatív dolog volt ez a szervezőktől. Szegény Jim paneljára nem mentünk vissza már, helyette csak leskelődtünk, hogy a srácok aláírnak. Györgyi pedig tök mázlista volt, mert bejutott Jim és Misha meeting roomba is. Ami ugyan olyan volt, mint az Asylumon a coffee lounge. 20 ember egy kis szobában velük. Elmesélte, hogy Jim annyira édes ember és a könyvéről beszélgettek, a kislányáról és a feleségéről, aki rákban halt meg és az volt a legnagyobb bánata, hogy a lánya nem fogja ismerni őt. Itt kell elmondanom azt is, hogy a Con elején láttuk Misha feleségét is, aki 5 hónapos terhes! Már nagy hasa volt! Bár nem bírom a pasit, de sok szerencsét a babyhez! De térjünk vissza arra, hogy a srácok befejezték az aláírást, és átmentek a meeting roomba, mert nekik ott folyatódott a program! Láttuk őket bemenni és kis videó is van róla. De az igazi nagy élmény az és ezt nagyon jól meg is örökítettem, amikor jönnek ki a meetingről… És igen! Végre testközelben a fiúk! Bárhová mentek, mindig kísérgette őket két egyenruhás testőr. Akik először utat csináltak nekik, mert itt nem hátsó folyosókon közlekedtek, hanem a rajongók között és becsülöm a fanokat, akik nem támadták le őket, hanem amikor azt mondták, hogy utat, akkor mindenki elállt az útból, hátra húzódott és várta, hogy a srácok, vagy bármelyik más szereplő megjelenjen. Mi is így tettünk. De hatalmas élmény volt, amikor megjelentek az ajtóban és tudtam, hogy mellettem fognak elmenni a green room felé!
http://www.youtube.com/watch?v=3tAHX02deBA
Azonnal üzemeltettem is a videót a kis kamerámon és Jensen elindult és csak jött felém. Tudtam, hogy valahol mögöttem Brigi és Zsuzsi áll. Reméltem, hogy ők is felveszik ezt a pillanatot. És igen! Jensen mellém ért… na de hol van Jared? A kis idióta még visszament valamiért, és csak utána futott Jensenhez, aki hátratekingetett, hogy hol a fenében van már a dude? Eljött mellettem! Konkrétan 20 centire voltak! JÉZUS!!!!!! Kezdek Jadeülni!!!! Ők azok és milyen helyesek és magasak! Annyira szépek! És simán hozzájuk érhetne az ember, ha nem tisztelné őket, de mindenki csak bámulta a srácokat, hogy itt vannak, nem a TV-ben hanem itt! Brigi pedig köszönt Jensennek, aki végre eleresztett egy mosolyt felé és biccentett egyet a fejével. És ezt Zsuzsinak sikerült mind levideóznia, ahogyan nekem is csak kicsit távolabbról. Brigi majdnem elájult! még szép! Jensen Ackles rámosolyogott! Ki ne ájulna el ettől? És annyira örülök, hogy ez mind-mind meg lett örökítve, mázlink volt, hogy ott álltunk és nem mentünk vissza panelra, akkor éppen Samantha kezdődött! Teljes extázis! Legalább 50-szer visszanéztük a videókat amiket csináltunk. Ők azok, teljes életnagyságban… és csak jöttek felénk! aaaaaaa! Le kellett ezt valahogy vezetnünk, kicsit beültünk Samantha paneljére. Az a csaj egy tündér! Nagyon csajos és nagyon vagány. Csinos! Nagyon megszerettem. Sokkal szebb az életben, mint a sorozatban, vagy más filmben. Kapjon egy új sminkest! köszi! És azt kell hogy mondjam, hogy a fiúk is egészen mások az életben, mint a sorozatban. Nem is tudom leírni, de helyesebbek, még úgy is, ha Jensen kis szakállbarát. Annyira, de annyira nem Dean és Jared sem Sam! És nem is szeretném, hogy azok legyenek. Fura volt, mert Jensen még mindig meglep azzal, hogy nem olyan zömök srác az életben, mint a sorozatban és hogy Jarednek még nagyobb fejet csinál ez a séró! Sebaj! Így tökéletesek! És Jensen még durcásan is helyes, ha nem helyesebb, mint amikor éppen nem az. Azok a nézések… hm… mondja ezt egy JaredGirl! Jared meg egyszerűen csak Jared. Egy végtelenül kedves valaki. Biztosan neki is vannak rossz napjai, de most úgy tűnt, hogy inkább a barátjával van elfoglalva, és azzal, hogy lelket verjen belé. Bár azt hiszem az tett jót Jensennek, hogy délben visszament a szállodájába aludni egyet. Martina mesélte el nekünk, amikor elkaptuk őt a folyosón. Jared ott maradt a green roomban és Martinát boldogította, aki nagyon fáradt volt, hiszen ő is kiakadt azon, hogy Jensen mufurc és Jarednek is elpanaszkodta ezt, de a srác nyugtatta őt. Nem lesz semmi gond! Jensen alszik és rendbe jön! Martina fordította a spanyoloknak az egész Cont. Volt ilyen fülhallgató amit lehetett kérni nekik és ő volt a szinkrontolmács is. Ez tök jó dolog volt. Így akik nem tudnak angolul is értettek mindent, csak szegény lány fáradt el ettől teljesen. Tök érthető. A délelőtt pedig olyan hamar elszállt…
Samantha panelja után egy kis pihi következett és mi visszaindultunk a 10 perccel arrébb lévő szállásunka, jött velünk Zsuzsi is… hiszen ami délután várt ránk… nos arra lélekben fel kell készülni! Igen! A fotózás! Nagy nagy A-val és JAREEEDDEL természetesen, no meg JENSENNEL! Fogalmunk sem volt mit is hoz majd a délután. A szálláson azt beszéltük, hogy Jensen remélhetőleg délutánra jobban lesz és hogy mekkora baromság már az, hogy Jensen panel alatt Jared fotózás van Jared panel alatt meg Jensen… És én mind a két helyen egyszerre szeretnék lenni, de ez lehetetlen. Briginek volt a legjobb, neki nem volt Jared fotó jegye így ő végig ott tud majd lenni a Jensen panel alatt (persze később megbánta, hogy Jareddel nincs fotója, úgy jött a Conra, hogy Jared… ccc, de úgy jött haza, hogy Jared... awww) A lényeg, hogy ez egy roppant hülye megoldás volt attól függetlenül. A szálláson kicsit rendbe kaptuk magunkat, gyorsan feltettem a fotóimat a laptopomra, hogy meglegyenek és leürítettem a gépemet. Persze megint megnéztük a videókat! És elhaltunk! És természetesen észrevettük, hogy Klaus és Jürgen itt hagyott minket, üres volt a helyük… szomorúak lettünk, mert nem tartott sokáig a „kapcsolatunk”. Reméltük, hogy nem jön több fiú már hozzánk. Vicky és a lányok ott maradtak a Conon, és mi is visszaindultunk. Persze, mivel tudtam, hogy fotózás lesz, felvettem egy jó magas talpú cipőt, vagy 10 centi volt, nehogy túl törpe legyek a képeken a srácok mellett. Visszaértünk a kezdésre. 3 órára. Leültünk a helyünkre. Jensen panel… Csak Jensen nem volt sehol sem. Szól a Supnat zene, Dean Winchester pedig sehol… hát igen… hogy miért? Mert elaludt és késett. Ezt viszont egyáltalán nem bántuk, mert egy kipihentebb srác jött vissza a Conra, és már sokkal oldottabb volt a hangulata is. Jensen te álomszuszék fiú! Amikor belépett már érződött, hogy jobb a kedve, de tuti, hogy ha még ráalszik kicsit, még jobb lesz. Sajnos nem sokáig tudtam élvezni a fiút, mert a háta mögött megjelent, hogy a 100-200 fotójegy számúak induljanak Jared fotózásra… Ok… na nekem itt végem!
Folyt köv. a 2. résszel
Tags:
- j2,
- jared,
- jensen,
- rising con
![[identity profile]](https://www.dreamwidth.org/img/silk/identity/openid.png){kind=small}
From:
no subject
a Rising Con TAG alatt megtalálod a képeket a videókat amiket csináltam Barcelonában, pont 3 hete volt! :( Tavaly pedig Birminghamben voltam a barátaimmal Az Asylumon, azt az Asylum TAG alatt megtalálod! :)