Human Nature - J2 FanFic

[monkeyjade]

Cím: Human Nature
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz


Angel a széles kanapén ül és várja, hogy Jade végre jöjjön és induljanak. Lélekben már összeszedte magát, hogy nem egyedül fog elindulni nővérével a színházba, de erre addig a pillanatig nem hajlandó gondolni, amíg nem találkozik Jareddel, ám így máris az eszébe jutott… Felsóhajt és megingatja fejét. Miért nem gondol valami másra addig is? Mondjuk arra, hogy kedvese milyen tökéletes és ügyes lesz. Nem fogja látni, de tudja, hogy csodálatos lesz a színpadon és reméli, hogy Jade semmit sem fog kihagyni abból, amit lát. Halvány mosoly fut végig arcán erre a gondolatra. Milyen jó lenne őt látni… kár hogy ki kell hagynia azt, hogy tengerészgyalogos ruhában feszít a színpadon. Pedig egészen biztosan jól áll neki a tengerész egyenruha. Az uniformisban biztosan szexis… és ezt persze mindenki látni fogja rajta kívül. Muszáj lesz elképzelnie. Nem marad más választása, de nehéz… Mostanában egyre nehezebb… Lassan felejteni kezdet, már nehéz arcokat felidéznie. És ha sikerül is már olyan messzinek tűnnek. Hiába simogatja végig kedvese arcát és próbálja elképzelni, hogyan is nézhet ki aznap, tudja jól, hogy nem olyan már, mint ahogyan emlékeiben él. Ez elszomorítja. Mi lesz vele pár év múlva? Nem olyan hosszú ideje vak, de ahogy telnek a hónapok… évek egészen biztosan változnak az emberek, de az ő emlékeiben mindig ugyan olyanok maradnak és egyre halványulnak majd. És a babáját soha sem fogja látni, őt még elképzelni sem fogja tudni. Legörbíti száját, miért kell most ezen gondolkoznia? Nem elég az, hogy a színházig Jared fogja boldogítani? Megrázza fejét, mintha el akarná űzni gondolatait és inkább maga elé nyúl. Tudja, hogy itt az asztal, és azt is tudja, hogy egy hatalmas doboz csokoládé díszeleg a közepén. Elvesz egyet, majd hátra dől és élvezi az édesség ízét, de nem sokáig, mert kopognak az ajtón.
- Gyere! – kiált a lány.
- Szia. – hallja meg Jared hangját. Óh, még csak ez hiányzott. Azonnal lenyeli a csokit és próbál uralkodni magán. Eddig olyan jól érezte magát... sőt, már hetek óta így van, mert nem találkozott a fiúval azóta, hogy pofon ütötte.
- Jared. – sóhajt maga elé.
- Én. – mondja a fiú és érzi, hogy mellette besüpped a kanapé, majd Jared combja az övéhez simul. Rögtön elhúzódik.
- Nagyszerű. – mondja alig hallhatóan.
- Mi van veled Angel mostanában? – kérdezi a fiú, de hangjában valami furcsa gúnyt érzékel a lány.
- Jade?
- Jade még rendbe kapja magát.
- Volt egy csomó ideje erre.
- Lefoglaltam. – jelenti ki Jared. – Szóval? Nem válaszoltál a kérdésemre.
- Mit akarsz tudni?
- Hogy vagy Angel? Mesélj!
- Amíg nem hallottam a hangodat és nem találkoztunk, addig jól voltam. – mondja.
- Értem. – bólogat a fiú, majd tenyerét végighúzza a lány combján, aki erre megrezzen és felpattan. – Mi van Ang?
- Békén hagynál?
- Csak azon tűnődöm, hogy mi a trükköd.
- Mi van?
- Ülj vissza mellém. – s megfogja a lány csuklóját, majd visszaülteti maga mellé.
- Mi bajod van? – kérdezi Angel és kikapja kezét Jaredéből. – Engedj el! Megint ittál?
- Nem… tök józan vagyok. Csak… gondolkodom. Mivel fogtad meg a barátom?
- Nem a combommal. Ne nyúlj hozzá még egyszer.
- Milyen szemérmes lettél hirtelen.
- Neked elmentek otthonról.
- Nem… Csak próbálok rájönni, hogy mi a trükköd. – és megérinti Angel arcát, aki elhúzza tőle fejét.
- Abba hagynád végre? Elég már!
- Talán a helyes pofidra bukik?
- Mi van?
- Valamid biztosan van, amivel így magadhoz édesgetted. Csak kíváncsi vagyok. Nem hiszem, hogy csak a gyerek miatt marad veled. Mondjuk… nem rossz ötlet, hogy teherbe estél. Lásd engem és a nővéredet…
- Mondd miről beszélsz? Ha nem részeg vagy, biztosan beszívtál!
- Még azt sem… Csak gondolkozom hangosan. Teljesen az ujjad köré csavartad Jensent és a titokra szeretnék rájönni, hogyan.
- És téged ez miért érdekel?
- A legjobb barátok voltunk és akkor jössz te és minden megváltozik.
- Sajnálom. Ez van. – mondja a lány és vállat von.
- Miattad fogom elveszíteni őt…
- Vagy… már el is veszítetted. – jelenti ki Angel és feláll, de a fiú ismét visszahúzza maga mellé. – Elég legyen ebből! Inkább hagyj békén! Nem érdekelnek a problémáid. Te csináltad magadnak a bajt Jared. Nem tűnt fel? Jensen szeret engem… szokd meg ezt a gondolatot!
- De miért?
- Mert… mert én is szeretem őt és olyat nyújtunk egymásnak, amit másban nem találtunk meg. Ennyi.
- Hetek óta nem beszéltem vele… és ezt neked köszönhetem. Nem áll szóba velem, nem keres…
- Miért hiányozna neki egy ilyen barát? – kérdezi Angel, pedig tudja, hogy Jensen napokig őrlődött azon, hogy kidobta barátját az otthonából, de jogosnak érezte ezt és még most is így gondolja. Ám nincs olyan nap, hogy ne fordulna meg Jared a fejében, de nem keresi, pedig borzasztóan hiányzik neki. Mégsem tesz semmit, nem emeli füléhez a kagylót, nem hívja, nem keresi… hiszen Angelt és őt is megbántotta, sőt még Jadet is. Jobb ha tanul ebből a fiú. De tudja jól, hogy a mai premieren ott lesz és már alig várja hogy lássa és beszéljenek, mert nagyon hiányzik neki. És ezt a lány is tudja… de nem osztja ezt meg a fiúval, miért tenné? Főleg ezek után. Mi a fenét akar tőle?
- Miattad elveszítettem őt. Köszi szépen Angel!
- Csak magadnak köszönheted. – állapítja meg a lány.
- Mégis, mivel hálóztad így be?
- A „helyes pofimmal” talán? – ismétli a fiú szavait gúnyosan. – Megmondtam már. Mindent megtaláltunk egymásban. Ez az a hatalmas titok, semmi más!
- Jensen engem akart…
- Meglehet, de nem vetted észre, hogy szeret. Lecsúsztál róla… De… mit akarsz mondani ezzel?
- Kell nekem!
- Hát Jared… késő bánat… és megint ez a duma… Egyáltalán nem érdekled őt… tudod már nem bukik a micsodádra. Ilyen az élet Jared. Előbb kellett volna ezen gondolkoznod… Nem hiszem el, hogy a csöpp kis agyad ismét ezen pörög. Talán nem jó Jadel? Mi lenne, ha szakítanál vele végre?
- Nem fogok… Jadel nincs semmi baj.
- Mégis Jensenről álmodozol.
- Csak kell és kész! – kiált. – És te… te állsz az utamba.
- Óh, és most mit csináljak?
- Állj félre!
- Nem fogok csak azért, hogy legyen egy jó éjszakád. És Jensennek sincs szüksége rád. Fogd fel végre!
- A barátom is…
- Úgy gondolod?
- Miért vagy te kettőnk között?
- Ha megváltoznál, akkor nem így fognád fel a dolgokat és mindjárt nem azt gondolnád, hogy közétek állok.
- Csak teher vagy nekem Angel.
- Szokd meg a gondolatot, hogy Jensen mellett maradok és hogy soha sem kapod meg.
- Majd kiderül. – sóhajt fel. – Tudod… én bírtalak. Elég sokáig próbáltam összebarátkozni veled, de nem sikerült. Belefáradtam ebbe. Mondd, akkor is itt tartanánk, ha nem fekszünk össze?
- Nem tudom.
- Úgy állítod be a dolgokat, hogy minden az én hibám volt ott akkor… de… te is ott voltál, és ha az emlékezetem nem csal, akkor neked volt akkora szád… amit persze… jól be is tömtünk, ahogy akartad! – kiált, mire Angel jobb híján hasba üti, de erre a fiú csak felnevet. – Elég gyenge volt.
- Befejezted?
- Nem. – s hirtelen lefogja Angel kezeit. – Csak hogy meg ne próbáld ezt még egyszer.
- Eressz el! – kiált és próbálja kihúzni csuklóit az erős szorításból, de nem megy. – Egy erőszakos szemétláda vagy!
- Én? Nem. Csak utálom, ha ütögetnek és neked ez a mániád.
- Engedj el!
- Eszemben sincs. Mert akkor megint kapok.
- Sikítok! – rángatja magát.
- Gyerünk! – kiált Jared. – Nem hiszem, hogy bárki is hallja. Szóval…
- Rohadék vagy!
- Nem. Csak jobban emlékszem bizonyos dolgokra, mint te. Engem tartasz szemétnek? Igen? Te akartad az egészet, mert annyira kíváncsi voltál arra, hogy mit csinálunk Jensennel… persze leállíthattam volna a dolgokat, de nem tettem. Miért is tettem volna, ha egy jó nőt is megkapok közben? És valljuk be király vagy Angel!
- Fogd be a szád!
- Nem! Ez bók volt. Talán nem tetszik?
- Elég volt ebből!
- Te akartad, hogy megdugjalak nem én!
- Rohadék! – rángatja karjait és próbál felállni de Jared erősen fogja. – Ez fáj! Engedj végre el!
- De így van. És én vagyok a hibás ezért? Te nyitottad szét a lábad, én meg mit csinálhattam volna? Aztán… figyelj… ha már a szádban van, nem húzom ki. – vigyorog.
- Dögölj meg!
- Nem áll szándékomban. Csak próbállak emlékeztetni, hogy nem én vagyok a legnagyobb szemét és ne rám haragudj, hanem magadra. És… ott van Daniel is. Milyen édesen elcicáztál vele is. Jensen ki is akadt miatta. Erre sem emlékszel? Ideje lenne felfrissíteni a memóriádat kislány. Mert jó lenne, ha nem rám fognád az összes hibád. Elegem van ebből. Ok, megcsaltam Jadet… veled… De neked a nővéred… ez súlyosabb… És szerintem simán beültél volna Daniel tolószékébe is, ha már szegény nem tudott rád mászni… megoldottad volna…
- Hagyd abba! Megértetted?
- Nem is tudom Angel… - sóhajt. – Még mindig meg vagy sértve azon, hogy egy kis lotyónak hívtalak? – kérdezi.
- Soha sem gondoltam volna, hogy ilyen aljas kis rohadék tudsz lenni.
- Én? Te is az vagy! Köszöntelek a klubban. – mondja gúnyosan, amikor kopognak. – Ha Jadenek beszélsz a mi kis mostani dolgunkról, akkor…
- Akkor mi lesz?
- Még nem tudom… de kitalálom. – s elengedi Angel kezeit, aki azonnal belecsap mellkasába. – Ütögess nyugodtan. – sóhajt, majd megingatja fejét, aztán feláll és a lány már csak a hűlt helyére csap. Jared siet az ajtóhoz, amiben Jade áll. A lányra mosolyog, majd megsimogatja arcát. – Angel és én már azt hittük, soha sem jössz…
- Itt vagyok. – s bekukkant a szobába, húga lehajtott fejjel ül a kanapén. – Valami baj van? – kérdezi a fiútól halkan.
- Semmi… csak fáradt. Igaz Angel? – kérdezi hangosan, majd odamegy a lányhoz és felhúzza, megszorítva karját. – Induljunk. Segítek kitalálni. – súgja a fülébe.
- Dögölj meg!
- Nem megy… fel kell nevelnem a fiamat. Bocs. Muszáj élnem. – mondja és az ajtóban átadja Jadenek a lányt, aki megkapaszkodik nővérében és legszívesebben felkiáltana fájdalmában, hiszen amit Jared tett az előbb arra nincsenek szavak. Jade megpuszilja őt, ahogy a lifthez érnek s Angel ezt már nem bírja tovább. Hangosan felzokog.
- Mi a baj? – kérdezi testvére és Jaredre néz egy pillanatra, aki mögöttük áll és a szeméből azt olvassa ki, hogy „ne engem kérdezz, nem tudok semmit sem.” –Angel? Talán nem vagy jól?
- D… de… jól vagyok… - súgja szipogva.
- Biztosan?
- Csak… sírok… tudod… mint mindig mostanában. – s megöleli Jadet. – Maradj végig mellettem ma este, rendben?
- Persze, hogy maradok. – puszit nyom húga arcára. – De ne sírj! Inkább legyünk boldogok! Jensen nagy napja a mai!
- I… igen. – bólogat – És nagyon izgulok érte.
- Nem szabad látnia, hogy sírtál. Meg kell igazítani a sminkedet. Majd a kocsiban. – mondja, a lift ajtaja közben kinyílik, belépnek, Jared pedig utánuk. A fiú megnyomja a garázs gombját, majd a falhoz dől. Angel érzi, hogy pár centi választja csak el tőle. És ettől megőrül. Legszívesebben neki menne, de nem teszi. Igaza van Jadenek, ez az este most Jensenről kell, hogy szóljon és nem ronthatja el Jared… igaz… azzal, hogy ő is velük tart, már nem indul túl jól. Felsóhajt és inkább Jadehez bújik, aki semmit sem sejt, még szerencse. De reménykedik benne, hogy testvére egyszer csak észhez tér és végre otthagyja ezt az alakot.
Jared kölcsönzött kocsijával indulnak el a színházhoz. A két lány hátul. Jade itt nyugodtan meg tudja igazítani Angel sminkjét. Nem szabad, hogy szétfolyjon rajta a szemfesték, hiszen csodásnak kell lennie ma este. Jared útközben néha a visszapillantóba néz, hogy lássa mi történik a hátsó ülésen. A testvérek szorítják egymás kezét, miközben Jade az utat magyarázza mit lát kint, de tudja, hogy Jared figyeli őt a tükörben. Van, hogy pillantásuk összeér, de akkor a lány gyorsan elfordítja fejét.
A színházba lépve a két lány rögtön a mosdó felé indul, hogy Jade még kicsit igazítson húgán, hiszen még az előadás előtt bemennek Jensenhez öltözőjébe, ahol nem csak a fiú lesz ott, hanem valószínűleg az egész Ackles család, sőt Josh is, a fiú bátyja, akivel Angel soha sem találkozott. Így izgul is kicsit. De megfogadta, hogy amint belépnek a színház ajtaján, elfelejti Jaredet és nem foglalkozik vele, most sokkal fontosabb kedvese, mint az a bazári majom.
Jared próbál meghúzódni egy sarokban míg a lányokra vár. Nincs kedve rajongókkal találkozni, de akármennyire is igyekszik előbb-utóbb észre fogják venni őt. Nem nehéz kiszúrni őt a tömegből, hiszen majdnem egy fejjel magasabb az átlagnál. Finoman megáll nem messze a női mosdótól, a ruhatár közelében, s próbál teljesen belesimulni a falba, ami persze lehetetlen. Arra gondol, hogy mindjárt találkozik Jensennel és ettől egészen felpörög. Lehet, hogy nem tudnak beszélni és nem tisztázhatják a dolgokat, de találkoznak és ez sokat jelent a számára. Lehajtja fejét, de pár pillanat múlva vakú villan és tudja, ennyi volt, felismerték. Felnéz és néhány izgatott lány áll előtte. Elereszt egy mosolyt, amitől a rajongók arca is felderül.
- Sziasztok. – mondja,mire a három lány még szélesebben mosolyog rá, majd az egyikük összeszedi minden bátorságát…
- Szeretnénk veled egy fotót. Szabad? – kérdezi, mire Jared bólogat.
- Persze, lehet. – bólogat.
- Én majd megcsinálom, hogy mindenki rajta legyen a képen. – szólal meg hirtelen Sandy a fiú mellett, akinek fel sem tűnt, hogy a volt barátnő néhány perce már őt figyeli. Jared rögtön ráfigyel és összeráncolja homlokát.
- S… Sandy? – kérdezi, de ideje sincs tovább gondolni a helyzetet, mert a lány már át is vette az irányítást. Elveszi az egyik rajongótól a gépet és máris készíti a fotót a 3 lányról és Jaredről, akinek az arcán hatalmas kérdőjel látszik. Mit keres itt Sandy?
- Nagyon szépen köszönjük. – mondja a legmerészebb lány és felnéz Jaredre. – Nem baj, ha rólad és Sandyről is csinálnék egy képet? Ti vagytok a kedvenceink… együtt! Olyan szép pár vagytok.
- De… - kezdene bele a fiú, ám Sandy rögtön mellé áll és átöleli.
- Persze. – bólogat és elmosolyodik, majd a rajongó gépébe néz. Jared csak felsóhajt és egykedvűen a kamerába bámul. Majd megvárja, hogy a 3 lány végre messzebb keveredjen tőlük. De érzi, hogy többen is vannak, akik kiszúrták már őket. Egy vakú itt villan… egy vakú ott villan…
- Hogy a fenébe kerülsz ide? – kérdezi halkan.
- Talán nem jöhetek el megnézni a testi-lelki barátodat? – kérdez vissza és megöleli a fiút. – Jó látni téged. Kicsit sem örülsz nekem?
- Nem érdekelsz már Sandy. – s megpróbálja nagyon finom és nem feltűnően leszedni a lány karjait magáról
- Ne tedd… Hiszen még azt hiszik együtt vagyunk. Mosolyogj! Neked is jó reklám, ha néhány képet feldobnak rólad a netre, hogy itt vagy velem…
- De… én már Jadel járok…
- Tök mindegy… senkit sem érdekel a kis terhes barátnőd. Hol is van? Nincs veled?
- A húgával van egy kis dolga…
- A vak csaj?
- Sandy… mi lenne, ha békén hagynál? – kérdezi, amikor ismét egy rajongó áll meg előttük és Sandy készségesen veszi el tőle a gépet, hogy fotót készítsen. Jared idegesen túr hajába, amikor a rajongó elengedi őt és messzebb áll.
- Nem vagyunk együtt.
- De ezt csak mi tudjuk… - sóhajt fel. – Nem hallottad mit mondott az a lány. Tökéletesek vagyunk… nem is tudom mit szólnának ahhoz, ha a neten valahol véletlenül kiszivárogna valami arról, hogy képes voltál megcsalni Jensennel… jah aztán meg felcsináltál egy lányt. Durva.
- Sandy, kérlek. Azt hittem ezen már túl vagyunk.
- Nem. Átvertél.
- Te is engem. Nem is tudom ki csalt meg kit… Én szerettelek.
- Tudom. – simogatja meg a fiú arcát. – De valamit nagyon elronthattam, hogy Jensenhez menekültél.
- Hagyjuk ezt. – mondja a fiú.
- Aztán… folytathatnám a kis sztoridat azzal, hogy miután összejöttél azzal a kis írócskával még volt pofád visszajönni hozzám egy kis szexre… Sokat gondolkoztam és tudod… ha eladnám a sztorinkat sokat kaszálhatnék. A rajongóid azt hiszik, hogy te makulátlan vagy és mekkorát tévednek.
- Nem érdekelsz Sandy.
- Akkor az sem érdekelne, ha keresnék egy jó kis szennylapot és kiteregetnék, nem? Szerintem a karrieredet is taccsara vágnám ezzel, nem?
- Miért nem hagysz már békén?
- Mert… élvezem a rémült arcodat. – mosolyog, amikor megint vakú villan. – Mosolyogj, hiszen velem vagy… Nem is tudom mi lesz, ha megjelenik Jade…
- Mi lenne, ha szépen lelépnél most? Itt akarsz balhét?
- Miért ne? – kérdezi, majd ismét megöleli a fiút. – Milyen jó, hogy együtt lehetünk itt, és közösen nézhetjük Jensent. Nem, édes?
- Állj le! – mondja Jared és megpróbálja eltaszítani magától a lányt.
- Lökdösöl… már nem is szeretsz? – kérdezi, amikor egy kamera és egy mikrofon nyomul az arcukba. Már nem csak a rajongók vették észre őket, hanem egy egész TV stáb is…
A testvérek egymás karjába karolva lépnek ki a mosdóból, de Jade rögtön megáll, mert a lábai azonnal elnehezülnek a látványra, ami fogadja őt és ezt Angel is érzi.
- Jade? – kérdezi, de nem kap választ, csak azt érzi, hogy nővére úgy kapaszkodik belé, mintha az élete függne tőle. – Mi az? Mi történt? Rosszul vagy?
- Menjünk innen! – kiált és húzni kezdi Angelt, mindegy hogy merre indul, csak ne lássa, amint Sandy éppen Jaredhez simul és a fiú hagyja ezt, mialatt nyugodtan beszél egy kamerába…
- Jade?
- Csak… csak… induljunk valahová!
- J… jó. – bólogat. – Akkor lepjük meg Jensent! Rendben? – kérdezi mosolyogva.
- Nekem mindegy! Hol van?
- Az öltözőjében. – mosolyog. – De nem tudom, hogyan találunk oda… Jobb ha felhívom, ok? Álljunk meg egy pillanatra.
- Nem! – húzza a testvérét a folyosón.
- Jade, mi van veled?
- Semmi!
- Akkor álljunk meg! Csak telefonálok neki, hogy itt vagyunk!
- Siess már! Nem akarok itt lenni!
- Nyugalom. – s táskájában kezd kutatni a mobilja után elengedve Jade kezét. – Csak egy pillanat és máris hívom. – mosolyog, majd kitapogatja az egyes gombot, hiszen ez Jensen gyorshívója, majd a füléhez emeli a kagylót.
- Menjük! – kiált Jade.
- Nem tetszel nekem… az előbb még minden rendben volt. – sóhajt fel Angel, amikor kedvese felvesz a kagylót.
- Ang! – kiált, hangjában megkönnyebbülés. – Végre! Már azt hittem elfeledkeztél rólam.
- Rólad? Soha! – mosolyog.
- Meghalok, úgy izgulok…
- Nem lesz semmi gond. Tökéletes leszel. – mondja – Szeretnénk bemenni hozzád. De nem tudjuk merre is induljunk. Segítesz nekünk?
- Majd anyu kimegy elétek, ok?
- Rendben. – bólogat a lány. – Jade? Hol vagyunk?
- Mit tudom én! Egy folyosón! – hangzik a válasz.
- Valami baja van? – kérdezi Jensen, hiszen ő is hallja a lányt.
- Nem tudom… eddig minden rendben volt, aztán…
- Jól vagyok! – kiált Jade.
- Akkor… akkor… hol vagyunk? – kérdezi Angel.
- Megmondtam már, egy folyosón! – kiált, aztán hirtelen zokogni kezd.
- Oh, te jó ég. – állapítja meg Jensen. – Ő sem tagadhatja, hogy terhes. – mondja. – Ezek a hormonok…
- Jensen. – sóhajt fel a lány. – Tudod mit… Donna csak jöjjön… itt vagyunk valahol a bejáratnál… ok? Meg fog találni minket. – mosolyog.
- Addig… addig valahogy nyugtasd meg Jadet.
- Rendben. – bólogat.
- Na és… és… Jared? – kérdezi hirtelen, mielőtt letenné a telefont. – Hol van?
- Hm… Jared? Őszinte legyek? Fogalmam sincs… elhagytuk valahol útközben. Nagy gond?
- De… itt van, ugye?
- Donna siessen, ok? Szeretlek. – s leteszi a mobilt, majd egy pillanatra beszívja a levegőt, hogy ne tegyen megjegyzést arra, hogy Jensen máris a barátját keresi. – Jade? – tapogat maga mellett, s megfogja nővére kezét, aki még mindig sír. – Hé, mi a baj? – kérdezi.
- Semmi.
- Jade.
- Megmondtam már! Semmi!
- Jól van, nyugodj meg… Rendben. Ha semmi, akkor semmi… De mégis?
- Hagyj… békén! – s elveszi kezét Angeléből.
- Itt valami nagy baj van. – állapítja meg. – Szóval?
- Nem akarok itt lenni!
- Tessék?
- Nem akarok itt lenni! Haza szeretnék menni…
- De… eddig alig vártad, hogy itt legyünk. Mi történt veled?
- Csak nem akarok itt lenni. Ennyi.
- Indok?
- Nincs indok! Nem érdekel az egész és kész! – kiált.
- É… rtem… Mi van veled?
- Semmi! Hazamegyek! Elég volt! Bocsáss meg. – megérinti egy pillanatra Angel kezét, majd elengedi.
- Megrémítesz. Jade? – ám választ nem kap. – Jade? – kérdezi és tapogat a levegőben, de nővére sehol. – JADE? Ne csináld ezt? Mi van veled? Hol vagy? Itt hagytál? Komolyan itt hagytál? – kérdezi és a falnak dől, majd ismét mobilját veszi kezébe és megnyomja a kettes gombot. Ez Jade száma, kicsörög, de nem hallja a csengést és testvére fel sem veszi. – Ezt nem hiszem el! – kiált. – A francba! – és dobbant egyet lábával. – Ki fogja nekem elmondani, hogy mi van a színpadon? Jade… megkattantál? Hát persze… ő Jade. – Sóhajt búsan. Ismét próbálja hívni nővérét, de persze a telefont nem veszi fel. – Ilyen nincs. – ingatja fejét, amikor egy érintést érez vállán. – Végre, Donna! – fordul az érintés felé.
- Nem… Jared. – mondja a fiú. – Egyedül?
- Hol a fenében voltál?
- Volt egy kis dolgom… de… még nem intéztem el teljesen… - sóhajt egy nagyot.
- Nem érdekel… merre voltál?
- Nem tök mindegy az neked? Most itt vagyok és kész. Jade?
- Mi az feltűnt, hogy nincs itt? Bravó!
- Hol van?
- Hazament.
- Mi van?
- Gondolom, most nagyon bután nézel rám… De hiába… itt hagyott és hazament. Azt hiszem… megint van valami dilije… vagy éppen az írhatnék jött rá, nem tudom… de képes volt itt hagyni tök egyedül egy ismeretlen helyen. Szép! – beszél gúnyosan.
- Mit mondtál neki? – kérdezi a fiú és megszorítja Angel karját.
- Én? Semmit. De eressz el, mert tökön rúglak, ha hozzám mersz érni még egyszer!
- Előbb céloznod kellene… de míg kitalálod hol van, addig én simán ellépek előled.
- Kapd be, barom!
- Kapd be te, ribanc! – mondja és Angel felé üt kezével, de persze nem találja el. – Ez nem sikerült kiscsaj. – mondja, amikor megpillantja Donnát, aki mosolyogva lépdel feléjük. – Angel… az „anyósod” 12 óránál… viselkedj. – súgja és széles mosolyt vág az anya felé.

Comments

[katharina64.livejournal.com]

Itt is aggódom Jared miatt:-)) Jöjjön már meg az esze.

[takacshedi.livejournal.com]

Aggódsz érte, mi? Aggódhatsz is! Tudom, bunkó meg minden, de van hogy igyekszik. Nem? Kicsit alkesz lett meg minden, de azt hiszem egészen jól leírtam mi vezette szegényt idáig. :)))
A héten lesz folytatás és azt hiszem most jön a fordulat.... eddig csak a bevezetés volt, most jön a tárgyalás. hihihihi látott már valaki 800 oldalas bevezetőt? Én megcsináltam!

[katharina64.livejournal.com]

Aggódom hát!
Nem akarlak elkeseríteni, de "csak" 767 oldal Thimes New Roman 10-essel:-)))
VÁROM!

[takacshedi.livejournal.com]

....
akkor húznom kell még a bevezetőt még 33 oldalt! :)

[katharina64.livejournal.com]

Ilyen és ennyi bevezetés után a "tárgyalás" is jó hosszú lesz, remélem!:-)))

[szolnok09.livejournal.com]

Imádom Jared jaredizmusait (egyik reply-ban írtál Jared idiotizmusáról, és olyan fáradt voltam h jaredizmusnak olvastam, na mindegy) Most olyan hangulatban vagyok h előjött a gonosz énem és valahogy nem tudom sajnálni Angel-éket, csak együt nevetni Jareddal :D
Amúgy milyen pálfordulásról is írtál?
PS én 30 és 40 közötti oldalszámmal 21 word-nél tartok :)

[takacshedi.livejournal.com]

Hát...az az igazság, hogy a nagy fordulatot nem olvastad és azt most készítem elő. Lassan végig olvasod az eddig leírtakat és sajnos várni kell a folytatásra! hiszen csak a hétvégéken tudok írni egy fejezetet! Remélem eddig bejött, mert az elején ki voltál akadva Jaredre! :) Mondjuk én mind a két felet megértem! De... Jared is érthető és az ő Jaredizmusa is hiszen akarja Jensent és ott vna ez a csaj aki meg birtokolja azt akire vágyik és hogy Jadel nem is boldog... bár azt hiszem hogy arról ő tehet a legjobban mert elég szemét dolgokat művelt azzal a lánnyal... valljuk be!

PS: PS én 30 és 40 közötti oldalszámmal 21 word-nél tartok :)


ez mit is jelent? :))) tudod szőke vagyok... ok most vörös de amúgy szőke! hogy 21 word dokumentumod van 30-40 oldalszámmal? :)

nálam ez a regény eddig 800 oldal küröl van! :))) és még nincs vége... hosszabb lesz mint a háború és a béke! :)

[szolnok09.livejournal.com]

Már az elején amikor megtaláltam egybe volt vagy 140 oldal és nam nagyon találtam meg benne hol tartok, vagy hogy hol mi volt, úgyhogy szétszedtem 30 oldalasával és külön doc-okba pakoltam.
Így jobb mint 800 oldalt végig görgetni meg megjegyezni 3jegyű számokat hogy hol is tartok :) Remélem így egy picit érthetőbb :))