![[personal profile]](https://www.dreamwidth.org/img/silk/identity/user.png){kind=small}
Cím: Human Nature
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz
Jared csenget barátja házának ajtaján. Jade azt írta neki SMS-ben, hogy ma be sem ment az irodába és egész nap a lányokkal volt. Csajos napot tartottak. Vásárolgattak és jól érezték magukat.
- Jared… - sóhajt fel Jensen ahogy meglátja a fiút az ajtóban.
- Jade azt mondta nemsokára itt lesz. Hazaviszem.
- Értem… - s félre áll, hogy barátja beléphessen. – Gyere.
- Már összeköltöztünk. – mondja halkan.
- Ang mondta. – sóhajt fel és bemegy a nappaliba, ahol a jegyzetei és a szövegkönyve hever a kanapén. A színdarabra tanul. Félre söpri őket, hogy barátja le tudjon ülni. – Bocs, kupi van, éppen tanulok.
- A darab... kíváncsi leszek rád. – mondja Jared és lehuppan, Jensen pedig foteljába telepedik. Egymásra néznek, majd elfordítják tekintetüket. Mindketten érzik a feszültséget a levegőben. A fiatalabb fiú belelapoz a mellette heverő szövegbe, aztán ismét barátjára pillant. – Figyelj… Én… gratulálok… Jade mondta, hogy mi a helyzet… és tényleg gratulálok nektek… Azt hittem felhívsz majd és elmondod, hogy apa leszel…
- Nem… nem hívtalak fel… Te úgyis megtetted. Nem emlékszel? – kérdezi, próbál higgadt maradni. Bár legszívesebben felállna és egy hatalmasat behúzna a fiúnak.
- N… nem emlékszem. Nem beszéltünk már napok óta.
- Óh, dehogynem! Csak… túl részeg voltál ahhoz, hogy derengjen valami.
- Hívtalak? És… és mit mondtam?
- Nem szeretném felidézni. Tudod ha eszembe jutnak a szavaid, akkor félő, hogy kiverném a fogaidat.
- Hát… én… én csak részeg voltam… Bocs haver.
- Nem. Valahogy ezt nem tudom megbocsátani neked. Az hagyján, hogy engem megbántottál, de Angelt is, és Jadere is volt pár keresetlen szavad.
- N… nem emlékszem. Sajnálom.
- De én igen. És Ang is. És amiket mondtál, azt nem lehet csak úgy elfelejteni. Sajnálom.
- Mit mondtam? Nem emlékszem rá.
- Tudod azt mondják, hogy az ember őszintén beszél ha részeg. – sóhajt. – És ha valóban azt gondolod, amit mondtál… Akkor el kell gondolkoznunk a barátságunkról.
- De barátok vagyunk.
- Azt mondtad Angelre, hogy ribanc…
- Nem úgy értettem.
- De, pontosan úgy értetted. Ahogy beszéltél vele… róla… ő nem ezt érdemli! Nem nevezheted így! Fel kellene fognod végre, hogy nekem ő mennyit jelent. Mi lenne, ha én is úgy beszélnék Jaderől, ahogyan te Angről? De várj, a saját barátnődet is annak nevezted.
- Én csak… csak…
- Persze… hogyne… részeg voltál. Ez nem indok Jared! Nem fogadom el! Ne gyere nekem ezzel! Nincs jogod így beszélni róla, akkor sem, ha részeg vagy. Megértetted? – kérdezi ingerült hangon. Barátja csak lehajtja fejét. – Gondolkozz el magadon és azon, hogy miért kell mindenkinek csak fájdalmat okoznod? Mi történt veled Jared? Iszol… folyton csak iszol… Miért?
- Most… nem ittam. – súgja.
- Abba kell hagynod ezt. Apa leszel. Így mutatsz majd példát a gyerekednek? Jade számít rád. Jó lenne, ha magadhoz térnél végre!
- Dühös vagy rám. – motyogja és barátjára pislog.
- Dühös? Az nem kifejezés. Felképelnélek. Hátha attól visszatérne az a Jared akit ismerek. Ember, ideje lenne felébredned végre!
- Talán… talán az a baj, hogy… hogy volt kettőnk között az a dolog…
- És te még mindig abban reménykedsz, hogy megismétlődhet közöttünk, igaz? De felejtsd el Jared. Nekem itt van Ang és nem érdekel más, csak ő. Délelőtt voltunk orvosnál és ismét láthattam a babánkat. – halványan elmosolyodik. – Ő és Angel a legfontosabbak nekem. Jó lenne, ha ezt tudatosítanád magadban is. Azok az idők elmúltak. Akkor sem vetted észre, hogy mit éreztem irántad… És milyen szerencse, hogy rájöttem, hogy felesleges reménykednem bármiben is. Jött Angel és elfelejtettelek… szerencsére. Be kell látnom, hogy hatalmas botlás volt az, hogy éreztem valamit irántad, az pedig még nagyobb melléfogás, hogy beengedtelek az életünkbe azon az éjszakán… igaz akkor jó ötletnek tűnt… Mindegy! – sóhajt. – Én lezártam ezt a dolgot. Jó lenne, ha neked is rögzülne ez az agyadban. És nem tűröm, hogy a barátnőmről így beszélj!
- Sajnálom…
- Valóban sajnálod? Nem hiszem. Neked Ang mindig is akadály volt.
- Nem! Én bírom őt, ő nem visel el engem.
- Csodálod? Pontosan tudja, hogy milyen vagy! – kiált és felpattan.
- Miért kell így beszélned velem?
- Mert baromi mérges vagyok rád. Én megvédem Angelt ha kell… tőled is… De ott van az a szerencsétlen lány melletted… hányszor aláztad már meg őt? Hányszor hazudtál neki? Jade pedig mindent elnéz neked, mert odáig van érted. Angel félti a nővérét. Joggal. És jó arcot kell vágnia ahhoz, ahogy te viselkedsz vele! Jade sem ezt érdemli! Mi a franc történik veled ember? Teljesen begőzöltél.
- Én… nem…
- De! – kiált Jensen és megfogja fotelja hátát. – Egy jó kis pofon magadhoz térítene. – rácsap a támlára. – Annyira jó barátok voltunk…
- Voltunk?
- Miért? Nem gondolod, hogy mostanában kicsit rosszul mennek a dolgaink? Sértegeted a családom…
- Én nem a családodat sértegettem részegen…
- De! Nekem Angel a családom és így Jade is… S csak hogy tudd… feleségül fogom venni Angt! És nem a gyerek miatt. Már régóta érik bennem ez a dolog. Vele megtaláltam azt, amire vágytam…
- Ez… ez egy kicsit nyálas… - súgja az orra elé.
- Tessék? – kérdezi és közelebb lép a fiúhoz.
- Semmi… csak hangosan gondolkoztam…
- Nyálas? – s Jared elé áll. – Szóval így állunk? – erősen megfogja a fiú állát.
- Miért veszed el? – próbál beszélni, de Jensen ujjai olyan keményen fogják állát és alig bírja megformálni a szavakat.
- Legszívesebben, most megütnélek!
- Akkor tedd azt! – néz Jensen szemébe és felegyenesedik, majd elrántja magától a fiú kezét.
- Te még ennyit sem érdemelsz meg! – kiált. – Jobb ha most lelépsz! Békén hagysz minket! És majd ha magadhoz térsz beszélünk. Ne bántsd a családom!
- Még nem vetted el…
- Takarodj! Kifelé! – löki meg a fiút.
- Soha sem hittem volna, hogy egy lány fog közénk állni.
- Ő nem „egy lány”! Angel a gyerekem anyja! Ideje komolyan venned őt! És ha bántod, engem is bántasz! Tudom, elég közhelyes ez a szöveg, de így van! – s megint taszít a fiún. – Szerintem kint tágasabb Jared! Indulás!
- Miért mindig én vagyok a bűnös?
- Miért kell így viselkedned? – kérdezi. – Indulj! És gyere vissza akkor, amikor valóban mindent megbántál.
- Barátok vagyunk. – beszél Jared, miközben elindul az ajtó felé, Jensen követi őt.
- Nem… így nem! – mondja. – Nekem nem kell ilyen barát! – kiált, amikor a bejárati ajtó nyílik és megjelennek a lányok rengeteg zacskóval a kezükben. A két fiú megtorpan. Jade rögtön elmosolyodik, amikor megpillantja barátját.
- Szia! – kiált boldogan. – Nagyon siettünk.
- Jared? – kérdezi Angel és beleszagol a levegőbe. Érzi a fiú illatát. Elengedi Donna kezét, majd belép a házba és tapogatva próbálja megkeresni a fiút, aki mozdulatlanul figyeli őt, s mikor a lány megérinti mellét, felsóhajt.
- Én. – mondja. – Szia Angel.
- Végre… találkozunk. – mondja a lány és ujjai feljebb kúsznak a fiú, majd megérinti keze az arcát s hirtelen akkora pofon csattan Jared képén, hogy az egy pillanatra megtántorodik az ütéstől, aztán odakap. – Megérdemelted! – kiált, majd kinyújtja a kezét, mert az illatokból tudja, hogy Jensen itt van a fiú mellett. Kedvese megfogja ujjait és finoman magához húzza. Jared idegesen hajába túr, majd a meghökkent Jadere néz, aki szóhoz sem jut a történteket látva és ez elég szokatlan tőle. A fiú nem szól, csak megfogja a lány vállát és kitessékeli az ajtóból, aztán maga előtt tolva őt a kocsijához vezeti. Donna elnézi őket, amint beszállnak az autóba, de nem várja meg, hogy elinduljanak, belép a házba és becsukja az ajtót maga mögött. De mindannyian hallják, ahogy Jared gázt ad és a kocsi kerekei csikorogva kanyarodnak az útra.
- Azt hiszem… elment. – állapítja meg az anya és leteszi a zacskókat a fogas alá. – De jól tetted Angel! Megérdemelte.
- Tudom. – mondja a lány, majd Jensenhez bújik. – Milyen volt az arca?
- Egy kicsit meglepődött. – sóhajt fel a fiú. – Éppen kitessékeltem, amikor jöttetek. – beszél, s elveszi az összes csomagot a lánytól, majd bevezeti a nappaliba. A pakkokat leteszi a fotelba ahol ült, majd megsimogatja a lány arcát és leül vele a kanapéra. – Helyettem is pofán vágtad. Én nem tettem.
- Reggel én is teljesen kiakadtam rá. – mondja Donna fejét ingatva. – Csinálok kakaót, hogy megnyugodjunk. Ki kér?
- Én! – kiált Angel és a fiú is bólogat.
- Akkor csinálok és kipakolok, mert nem csak ruhákat vettünk. Rengeteg csokit és sütit is. – mosolyog és bemegy a konyhába.
- Muszáj volt lepofoznom. – jelenti ki a lány. – Jade elmesélte, hogy milyen jó vele lakni és hogy milyen rendes… Elhittem… De képtelen vagyok megbocsátani neki… amiket mondott… - sóhajt.
- Pontosan erről beszéltem vele én is. – simogatja a lány karját. – Megmondtam neki, hogy nem tűröm el, ahogy rólad és veled beszél. Hogy gondolkozzon el már végre magán. De azt hiszem nem is érdekli az egész. Így aztán jobbnak láttam, ha kidobom. Csak… jöttetek ti… Remélem, hogy attól a pofontól, majd magához tér.
- Kétlem. Sokkal nagyobbat kellett volna adnom neki. De szerintem sokkal jobban fájt nekem, mint neki. Miből van ennek az arca? Téglából?
- Nem akarom látni addig, míg meg nem változik. Ilyen barát nem kell! Vége.
- Valóban vége?
- Ang… bánt téged. És nem tűröm ezt el senkitől sem, a legjobb barátomtól sem. Kérjen őszintén bocsánatot és akkor elhiszem, hogy megbánta az egészet. Jared nem ilyen. Nem tudom mi történik vele. Elvette az eszét a pia? Vagy mi?
- Nyugi. – megsimogatja a fiú hasát.
- Az a baj, hogy hiába mondom, hogy takarodjon el, hagyjon békén, csak azon jár az eszem, hogy vajon én mit csináltam rosszul…
- Semmit sem.
- A barátom! – kiált – És nem hiszem el, hogy így megváltozzon. Segítenem kellene rajta, erre én csak kidobom a házból. De bántott téged! Megmondtam neki, hogy te vagy a családom, a gyerekem anyja és nem tűröm el azt, ahogy viselkedett… még akkor sem, ha részeg!
- Azt mondtad, hogy a gyerekem anyja? – elmosolyodik.
- Nem így van? – megcsókolja Angel homlokát. – Olyan kár, hogy nem láttad őt. Pedig csodaszép mediterrán ciklon.
- Hallottam és remélem, hogy az orvosnak tényleg igaza van és nincs baj…
- Már ketten is láttak. Ne aggódj! Tökéletes lesz.
- Legyen igazad. – s a fiú kezét hasára teszi. – Itt van. Egészen biztosan érzi most a tenyered.
- Remélem, hogy jól viselkedett ma, amíg vásároltatok.
- Csak ebédkor voltam kicsit rosszul. Abban az étteremben borzalmas volt a szag. Nem is ettem.
- Ang… Enni muszáj. Nem maradhat éhen a legkisebb Ackles.
- Hidd el én megpróbáltam. Jade jött ki velem a mosdóba és aztán ő is elhányta magát attól, hogy én hányok.
- Két állapotos lány egy WC-ben akik hánynak… - ingatja fejét.
- Szegény. Szerintem nem csak miattam lett rosszul. Reggel óta pörgött.
- Az orvosnál alig láttam a fejétől, mert beleesett a monitorba. Túl sokan voltunk abban a szobában.
- Érdekelte a vihar. – mosolyog halványan.
- Nézegesse a sajátját… Ja, hogy az összes kép Jarednél van, mert Jade más gyerekének jobban örül, mint a sajátjának? Emiatt nagyon haragszom rá is. De megvédtem őt is. Megmondtam a srácnak, hogy ha bántja Jadet vele is a családomat bántja… Hiszen a nővéred is hozzád tartozik.
- Édes. – megpuszilja Jensen nyakát.
- Így van. Attól függetlenül, hogy a nővéred fura… hozzád tartozik. És a babánk nagynénije lesz.
- De ez fordítva is igaz. – mondja a lány. – Rokona leszek Jarednek. Ez a szörnyű.
- Szeretem azt a srácot. De hogy a fenébe segítsek rajta így?
- Neki kellene törnie magát ahhoz, hogy rendeződjenek a dolgok kettőtök között. Nem neked. Miért emészted magad miatta?
- Tudod jól Ang, hogy csak úgy nem lehet elsiklani több éves barátság fölött… - sóhajt. – Mondtam neki amit mondtam… De engem emésztenek a saját szavaim, nem őt. Mit tegyek?
- Semmit. Neki kell lépnie.
- Nem lesz ez így jó.
- Erősnek kell lenned… tudom, hogy csak miattam csináltad az egészet…
- Mert hozzám tartozol.
- És ha nem lennék, akkor egészen biztosan ugyan olyan lenne a kapcsolatotok, mint eddig…
- Nem biztos.
- Kicsit hibásnak érzem magam.
- Miért?
- Miattam van az egész.
- Jared is pontosan ezt mondta. „Egy lány miatt”
- És igaza van. Kivételesen. Miattam.
- De nem hagyhatom azt, hogy ribancnak hívjon. – jelenti ki, majd megcsókolja kedvese arcát. – Inkább… hagyjuk Jaredet és mesélj te. De ígérd meg, hogy legközelebb nem ketten mentek a mosdóba…
- Jade csak segíteni akart. Vicces volt. – mosolyog. – Donna jött értünk, hogy mi történt velünk. Azt hitte elszöktünk.
- Remélem anyun nem jelentkeztek a tünetek.
- Nem lesz kistesód.
- Megnyugodtam.
- Lehet, hogy nem lesz tesód, de nem kell félteni a szüleidet.
- Ok… ezen a témán haladjunk tovább.
- Attól függetlenül, hogy az ebéd rosszul sikerült, jól éreztem magam. Vettünk egy csomó ruhát. Mindegyiket felpróbáltam… De kell hozzájuk már egy kis pocak. – mosolyog.
- Megnézhetlek bennük?
- Nem, majd akkor, ha már pontosan jók lesznek rám. A lányok szerint csinosak. Remélem, mert rájuk voltam utalva.
- Anyunak jó az ízlése. Szerintem tökéletes leszel bennük.
- Annyira szeretnék már legalább akkora pocakot, mint Jadé! Olyan édes! Nem?
- Igen. Már kerekedik. – mosolyog. – Én már azt a pillanatot várom, mikor megmozdul.
- Ne is mondd. Szerinted milyen lesz?
- Nem tudom. De akkor ott akarok lenni.
- Nem mondhatod meg neki, hogy most moccanj meg.
- Az apja vagyok.
- Úgysem hallgat rád. Egészen biztosan akkor fog először mocorogni, amikor te nem vagy a közelben.
- Megbeszélted vele?
- Nem. De azt hiszem így lesz. – mondja. – Majd felhívlak és elmondom.
- Én pedig hazajövök akár mit is csinálok.
- Csak azért mert megmoccant?
- Igen. – bólogat. – Fontos nekem, hogy érezzem.
- Már várom… De olyan messze van még.
- Csak pár hónap.
- Az orvos nagyon rendesnek tűnt. A hangja alapján egészen megkedveltem.
- Jó dokit talált anyu…
- Csak igaza legyen. Félek… még mindig az jár a fejemben, hogy lehet, hogy kívülről minden rendben, de mi van, ha valami csak akkor derül ki, ha megszületik. Mi lesz velünk?
- Felneveljük.
- Belehalok.
- Megoldjuk Angel.
- Nem lehet arra felkészülni, hogy betegen jön majd a világra és egy egész életen át ránk fog szorulni.
- Erre most ne gondolj. Rendben?
- Nem lehet nem gondolni rá. – búsan sóhajt. – És még csak nem is láthatom.
- Én sem láttam Jade fejétől. – mosolyog – Kitakarta képernyőt.
- Meg kellett volna fognod és arrébb ültetni.
- Nem akartam. Annyira lelkes volt. Mint mindig.
- A babánkat már most szeretik. És ez olyan jó.
- Bizony az. És nem is tudja milyen jó helyre fog érkezni. Csodálatos mamája van és egy tökéletes papája.
- Óh, persze. – nevet.
- Nem így van?
- De. Tökéletes vagy.
- Tudom. – bólogat. – Anyu és apu is szereti.
- Az én anyám azt sem tudja, hogy a világon van… sőt… én sem tudok róla semmit sem. Remek… De, nem is érdekel! Ha el akart tűnni, akkor sikerült neki.
- Tudom, hogy nem vagy jóban vele…
- De jó lenne, ha legalább azt tudnám, hogy él. Még arról sincs fogalma, hogy velem mi történt. Nem anya az ilyen. De kaptam helyette egy másikat. Donnát.
- Ő biztosan nem fog eltűnni.
- Remélem. – mondja. – És biztosan szeretni fogják, akkor is, ha valami baj lesz?
- Igen.
- És te is?
- Én is. Az enyém. Mindegy milyen. És majd… majd… később talán összehozunk egy másikat, aki…
- Nem. Ha beteg, akkor nem tehetem azt meg, hogy lesz még egy babám, mert akkor nem tudok rá figyelni.
- És ha… ha… nem lesz beteg? Akkor sem szeretnél még egy gyereket?
- Még ő sem született meg. Fogalmam sincs. Nem tudom. Előbb legyen meg ő, aztán meglátjuk.
- Rendben.
- Te már a következő babán gondolkozol?
- Nem… csak… ha már lesz egy… nem kellene ennyinél megállnunk.
- Fogalmam sincs milyen szülők leszünk…
- Tökéletesek. És megoldunk minden problémát. Szerintem… eljön majd az az idő, hogy még egyet szeretnél.
- De most ne rohanjunk ennyire előre. – megsimogatja a fiút. – Legyen meg ő.
- Igazad van. – helyesel a fiú.
- Tudod miről beszélgettünk még vásárlás közben? Jade titokban abban reménykedik, hogy Jared elveszi őt.
- I… igen?
- Hát nem is tudom… Én biztosan nem mennék hozzá. De a nővérem annyira bele van esve. Donna azt mondta, hogy a gyerek miatt talán okos gondolat lenne ha Jared megkérné a kezét…
- Hát… Lehet…
- Én biztosan kiakadnék, ha most megkérnéd a kezem…
- Tényleg? – elfehéredik.
- Szerintem nem kell ahhoz papír, hogy szeretjük egymást és ne vegyen el senki sem csak azért, mert terhes vagyok. Jade titokban reménykedik ebben.
- És ha… ha most éppen arra készültem volna, hogy megkérjem a kezed?
- De nem készültél rá.
- És ha mégis?
- Nem. Ez lenne a válaszom.
- Nem? Ennyi? És ha… még… gyűrűt is vettem?
- De nem vettél gyűrűt és nem akarod a kezemet sem megkérni. Így is a te nevedet fogja viselni a babánk.
- Persze… Ackles… Hiszen az enyém.
- Éppen ezért felesleges hozzád mennem.
- De… mi van, ha egyszer megkérem a kezed?
- Gondolkoztál már ezen?
- Hát… komolyan… még nem. – hazudik. – De tényleg nem jönnél hozzám?
- Egyszer már pórul jártam… Daniel… Annyira elterveztük a közös életünket és semmi sem lett belőle.
- De én nem vagyok ő.
- Ha valakihez hozzámegyek, akkor örök életre választok és belehalnék ha csalódnék benne.
- Bennem nem csalódnál.
- Tudom… De… egyenlőre nem megyek férjhez.
- A francba… vihetem vissza a gyűrűt. – mosolyog a fiú halványan.
- Hazudós. – megcsókolja kedvesét.
- Kész a kakaó! – lép be hozzájuk az anya, s egy tálcán hozza a forró édes italt. – Ez most jól fog esni. – Angelnek nyújtja óvatosan az egyik bögrét, a másikat pedig a fiának. – Remélem nem lett túl édes.
- Nem. – kortyol bele a lány. – Pont jó.
- Örülök. – mosolyog az anya. – Mesélted a fiamnak hogy jártunk ebédnél?
- Igen.
- Azt hittem elszöktek. – néz Jensenre. – Ezek a lányok. – ingatja fejét. – Összedobok valami finom vacsorát. Nekem már kilyukad a gyomrom.
- Én sütit eszem! – kiált Angel.
- Nem. Rendesen kell vacsorázni. Utána lehet szó a sütiről. – jelenti ki Donna és kimegy.
- A mamád zsarnok.
- Dehogy… abban igaza van, hogy csokin és sütin nem élhetsz.
- De szeretem. – s belekortyol a kakaóba. – Nem tehetek róla.
- Ha rendesen eszel, kaphatsz édességet.
- Igen apu. – mondja.
- Okos kislány. – simogatja meg Angel fejét.
- Na és… apu… mit csináltál, míg nem voltunk itthon? – mosolyog.
- Csajokat hívtam, szórakoztam velük, aztán dobtam őket. De pár azt hiszem elbújt a szekrényben.
- Nem hiszem. Fogadni mernék, hogy tanultál. Most egyáltalán nem érdekelnek a csajok.
- De egy… te.
- Ám rajtam kívül egy sem.
- Gondolod?
- Sokat dolgoztam azért, hogy így legyen. – jelenti ki.
- Ok… tényleg nem csajoztam. Tanultam. Csak jött Jared…
- A dög!
- Az. Miatta még azt is elfelejtettem, amit eddig tudtam.
- Megérdemelte azt a pofont. – sóhajt Angel. – Mi lenne, ha nem beszélnénk róla? És te ne is gondolj rá. Legalább ma este ne. Ha megvacsoráztunk olyan szívesen meghallgatnálak abból a darabból. Játszol nekem kicsit?
- Szeretnéd?
- Igen. – bólogat.
- Kicsit még csiszolni kell a karakteren.
- Nem baj. Érdekel. – mondja, majd megpuszilja Jensen arcát. – Nem látlak, de elképzelem és nekem ez éppen elég.
- Mondtam már, hogy szeretlek?
- Igen apu, mondtad. Én is téged. – bújik szorosan a fiúhoz, s édesen megcsókolják egymást.
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz
Jared csenget barátja házának ajtaján. Jade azt írta neki SMS-ben, hogy ma be sem ment az irodába és egész nap a lányokkal volt. Csajos napot tartottak. Vásárolgattak és jól érezték magukat.
- Jared… - sóhajt fel Jensen ahogy meglátja a fiút az ajtóban.
- Jade azt mondta nemsokára itt lesz. Hazaviszem.
- Értem… - s félre áll, hogy barátja beléphessen. – Gyere.
- Már összeköltöztünk. – mondja halkan.
- Ang mondta. – sóhajt fel és bemegy a nappaliba, ahol a jegyzetei és a szövegkönyve hever a kanapén. A színdarabra tanul. Félre söpri őket, hogy barátja le tudjon ülni. – Bocs, kupi van, éppen tanulok.
- A darab... kíváncsi leszek rád. – mondja Jared és lehuppan, Jensen pedig foteljába telepedik. Egymásra néznek, majd elfordítják tekintetüket. Mindketten érzik a feszültséget a levegőben. A fiatalabb fiú belelapoz a mellette heverő szövegbe, aztán ismét barátjára pillant. – Figyelj… Én… gratulálok… Jade mondta, hogy mi a helyzet… és tényleg gratulálok nektek… Azt hittem felhívsz majd és elmondod, hogy apa leszel…
- Nem… nem hívtalak fel… Te úgyis megtetted. Nem emlékszel? – kérdezi, próbál higgadt maradni. Bár legszívesebben felállna és egy hatalmasat behúzna a fiúnak.
- N… nem emlékszem. Nem beszéltünk már napok óta.
- Óh, dehogynem! Csak… túl részeg voltál ahhoz, hogy derengjen valami.
- Hívtalak? És… és mit mondtam?
- Nem szeretném felidézni. Tudod ha eszembe jutnak a szavaid, akkor félő, hogy kiverném a fogaidat.
- Hát… én… én csak részeg voltam… Bocs haver.
- Nem. Valahogy ezt nem tudom megbocsátani neked. Az hagyján, hogy engem megbántottál, de Angelt is, és Jadere is volt pár keresetlen szavad.
- N… nem emlékszem. Sajnálom.
- De én igen. És Ang is. És amiket mondtál, azt nem lehet csak úgy elfelejteni. Sajnálom.
- Mit mondtam? Nem emlékszem rá.
- Tudod azt mondják, hogy az ember őszintén beszél ha részeg. – sóhajt. – És ha valóban azt gondolod, amit mondtál… Akkor el kell gondolkoznunk a barátságunkról.
- De barátok vagyunk.
- Azt mondtad Angelre, hogy ribanc…
- Nem úgy értettem.
- De, pontosan úgy értetted. Ahogy beszéltél vele… róla… ő nem ezt érdemli! Nem nevezheted így! Fel kellene fognod végre, hogy nekem ő mennyit jelent. Mi lenne, ha én is úgy beszélnék Jaderől, ahogyan te Angről? De várj, a saját barátnődet is annak nevezted.
- Én csak… csak…
- Persze… hogyne… részeg voltál. Ez nem indok Jared! Nem fogadom el! Ne gyere nekem ezzel! Nincs jogod így beszélni róla, akkor sem, ha részeg vagy. Megértetted? – kérdezi ingerült hangon. Barátja csak lehajtja fejét. – Gondolkozz el magadon és azon, hogy miért kell mindenkinek csak fájdalmat okoznod? Mi történt veled Jared? Iszol… folyton csak iszol… Miért?
- Most… nem ittam. – súgja.
- Abba kell hagynod ezt. Apa leszel. Így mutatsz majd példát a gyerekednek? Jade számít rád. Jó lenne, ha magadhoz térnél végre!
- Dühös vagy rám. – motyogja és barátjára pislog.
- Dühös? Az nem kifejezés. Felképelnélek. Hátha attól visszatérne az a Jared akit ismerek. Ember, ideje lenne felébredned végre!
- Talán… talán az a baj, hogy… hogy volt kettőnk között az a dolog…
- És te még mindig abban reménykedsz, hogy megismétlődhet közöttünk, igaz? De felejtsd el Jared. Nekem itt van Ang és nem érdekel más, csak ő. Délelőtt voltunk orvosnál és ismét láthattam a babánkat. – halványan elmosolyodik. – Ő és Angel a legfontosabbak nekem. Jó lenne, ha ezt tudatosítanád magadban is. Azok az idők elmúltak. Akkor sem vetted észre, hogy mit éreztem irántad… És milyen szerencse, hogy rájöttem, hogy felesleges reménykednem bármiben is. Jött Angel és elfelejtettelek… szerencsére. Be kell látnom, hogy hatalmas botlás volt az, hogy éreztem valamit irántad, az pedig még nagyobb melléfogás, hogy beengedtelek az életünkbe azon az éjszakán… igaz akkor jó ötletnek tűnt… Mindegy! – sóhajt. – Én lezártam ezt a dolgot. Jó lenne, ha neked is rögzülne ez az agyadban. És nem tűröm, hogy a barátnőmről így beszélj!
- Sajnálom…
- Valóban sajnálod? Nem hiszem. Neked Ang mindig is akadály volt.
- Nem! Én bírom őt, ő nem visel el engem.
- Csodálod? Pontosan tudja, hogy milyen vagy! – kiált és felpattan.
- Miért kell így beszélned velem?
- Mert baromi mérges vagyok rád. Én megvédem Angelt ha kell… tőled is… De ott van az a szerencsétlen lány melletted… hányszor aláztad már meg őt? Hányszor hazudtál neki? Jade pedig mindent elnéz neked, mert odáig van érted. Angel félti a nővérét. Joggal. És jó arcot kell vágnia ahhoz, ahogy te viselkedsz vele! Jade sem ezt érdemli! Mi a franc történik veled ember? Teljesen begőzöltél.
- Én… nem…
- De! – kiált Jensen és megfogja fotelja hátát. – Egy jó kis pofon magadhoz térítene. – rácsap a támlára. – Annyira jó barátok voltunk…
- Voltunk?
- Miért? Nem gondolod, hogy mostanában kicsit rosszul mennek a dolgaink? Sértegeted a családom…
- Én nem a családodat sértegettem részegen…
- De! Nekem Angel a családom és így Jade is… S csak hogy tudd… feleségül fogom venni Angt! És nem a gyerek miatt. Már régóta érik bennem ez a dolog. Vele megtaláltam azt, amire vágytam…
- Ez… ez egy kicsit nyálas… - súgja az orra elé.
- Tessék? – kérdezi és közelebb lép a fiúhoz.
- Semmi… csak hangosan gondolkoztam…
- Nyálas? – s Jared elé áll. – Szóval így állunk? – erősen megfogja a fiú állát.
- Miért veszed el? – próbál beszélni, de Jensen ujjai olyan keményen fogják állát és alig bírja megformálni a szavakat.
- Legszívesebben, most megütnélek!
- Akkor tedd azt! – néz Jensen szemébe és felegyenesedik, majd elrántja magától a fiú kezét.
- Te még ennyit sem érdemelsz meg! – kiált. – Jobb ha most lelépsz! Békén hagysz minket! És majd ha magadhoz térsz beszélünk. Ne bántsd a családom!
- Még nem vetted el…
- Takarodj! Kifelé! – löki meg a fiút.
- Soha sem hittem volna, hogy egy lány fog közénk állni.
- Ő nem „egy lány”! Angel a gyerekem anyja! Ideje komolyan venned őt! És ha bántod, engem is bántasz! Tudom, elég közhelyes ez a szöveg, de így van! – s megint taszít a fiún. – Szerintem kint tágasabb Jared! Indulás!
- Miért mindig én vagyok a bűnös?
- Miért kell így viselkedned? – kérdezi. – Indulj! És gyere vissza akkor, amikor valóban mindent megbántál.
- Barátok vagyunk. – beszél Jared, miközben elindul az ajtó felé, Jensen követi őt.
- Nem… így nem! – mondja. – Nekem nem kell ilyen barát! – kiált, amikor a bejárati ajtó nyílik és megjelennek a lányok rengeteg zacskóval a kezükben. A két fiú megtorpan. Jade rögtön elmosolyodik, amikor megpillantja barátját.
- Szia! – kiált boldogan. – Nagyon siettünk.
- Jared? – kérdezi Angel és beleszagol a levegőbe. Érzi a fiú illatát. Elengedi Donna kezét, majd belép a házba és tapogatva próbálja megkeresni a fiút, aki mozdulatlanul figyeli őt, s mikor a lány megérinti mellét, felsóhajt.
- Én. – mondja. – Szia Angel.
- Végre… találkozunk. – mondja a lány és ujjai feljebb kúsznak a fiú, majd megérinti keze az arcát s hirtelen akkora pofon csattan Jared képén, hogy az egy pillanatra megtántorodik az ütéstől, aztán odakap. – Megérdemelted! – kiált, majd kinyújtja a kezét, mert az illatokból tudja, hogy Jensen itt van a fiú mellett. Kedvese megfogja ujjait és finoman magához húzza. Jared idegesen hajába túr, majd a meghökkent Jadere néz, aki szóhoz sem jut a történteket látva és ez elég szokatlan tőle. A fiú nem szól, csak megfogja a lány vállát és kitessékeli az ajtóból, aztán maga előtt tolva őt a kocsijához vezeti. Donna elnézi őket, amint beszállnak az autóba, de nem várja meg, hogy elinduljanak, belép a házba és becsukja az ajtót maga mögött. De mindannyian hallják, ahogy Jared gázt ad és a kocsi kerekei csikorogva kanyarodnak az útra.
- Azt hiszem… elment. – állapítja meg az anya és leteszi a zacskókat a fogas alá. – De jól tetted Angel! Megérdemelte.
- Tudom. – mondja a lány, majd Jensenhez bújik. – Milyen volt az arca?
- Egy kicsit meglepődött. – sóhajt fel a fiú. – Éppen kitessékeltem, amikor jöttetek. – beszél, s elveszi az összes csomagot a lánytól, majd bevezeti a nappaliba. A pakkokat leteszi a fotelba ahol ült, majd megsimogatja a lány arcát és leül vele a kanapéra. – Helyettem is pofán vágtad. Én nem tettem.
- Reggel én is teljesen kiakadtam rá. – mondja Donna fejét ingatva. – Csinálok kakaót, hogy megnyugodjunk. Ki kér?
- Én! – kiált Angel és a fiú is bólogat.
- Akkor csinálok és kipakolok, mert nem csak ruhákat vettünk. Rengeteg csokit és sütit is. – mosolyog és bemegy a konyhába.
- Muszáj volt lepofoznom. – jelenti ki a lány. – Jade elmesélte, hogy milyen jó vele lakni és hogy milyen rendes… Elhittem… De képtelen vagyok megbocsátani neki… amiket mondott… - sóhajt.
- Pontosan erről beszéltem vele én is. – simogatja a lány karját. – Megmondtam neki, hogy nem tűröm el, ahogy rólad és veled beszél. Hogy gondolkozzon el már végre magán. De azt hiszem nem is érdekli az egész. Így aztán jobbnak láttam, ha kidobom. Csak… jöttetek ti… Remélem, hogy attól a pofontól, majd magához tér.
- Kétlem. Sokkal nagyobbat kellett volna adnom neki. De szerintem sokkal jobban fájt nekem, mint neki. Miből van ennek az arca? Téglából?
- Nem akarom látni addig, míg meg nem változik. Ilyen barát nem kell! Vége.
- Valóban vége?
- Ang… bánt téged. És nem tűröm ezt el senkitől sem, a legjobb barátomtól sem. Kérjen őszintén bocsánatot és akkor elhiszem, hogy megbánta az egészet. Jared nem ilyen. Nem tudom mi történik vele. Elvette az eszét a pia? Vagy mi?
- Nyugi. – megsimogatja a fiú hasát.
- Az a baj, hogy hiába mondom, hogy takarodjon el, hagyjon békén, csak azon jár az eszem, hogy vajon én mit csináltam rosszul…
- Semmit sem.
- A barátom! – kiált – És nem hiszem el, hogy így megváltozzon. Segítenem kellene rajta, erre én csak kidobom a házból. De bántott téged! Megmondtam neki, hogy te vagy a családom, a gyerekem anyja és nem tűröm el azt, ahogy viselkedett… még akkor sem, ha részeg!
- Azt mondtad, hogy a gyerekem anyja? – elmosolyodik.
- Nem így van? – megcsókolja Angel homlokát. – Olyan kár, hogy nem láttad őt. Pedig csodaszép mediterrán ciklon.
- Hallottam és remélem, hogy az orvosnak tényleg igaza van és nincs baj…
- Már ketten is láttak. Ne aggódj! Tökéletes lesz.
- Legyen igazad. – s a fiú kezét hasára teszi. – Itt van. Egészen biztosan érzi most a tenyered.
- Remélem, hogy jól viselkedett ma, amíg vásároltatok.
- Csak ebédkor voltam kicsit rosszul. Abban az étteremben borzalmas volt a szag. Nem is ettem.
- Ang… Enni muszáj. Nem maradhat éhen a legkisebb Ackles.
- Hidd el én megpróbáltam. Jade jött ki velem a mosdóba és aztán ő is elhányta magát attól, hogy én hányok.
- Két állapotos lány egy WC-ben akik hánynak… - ingatja fejét.
- Szegény. Szerintem nem csak miattam lett rosszul. Reggel óta pörgött.
- Az orvosnál alig láttam a fejétől, mert beleesett a monitorba. Túl sokan voltunk abban a szobában.
- Érdekelte a vihar. – mosolyog halványan.
- Nézegesse a sajátját… Ja, hogy az összes kép Jarednél van, mert Jade más gyerekének jobban örül, mint a sajátjának? Emiatt nagyon haragszom rá is. De megvédtem őt is. Megmondtam a srácnak, hogy ha bántja Jadet vele is a családomat bántja… Hiszen a nővéred is hozzád tartozik.
- Édes. – megpuszilja Jensen nyakát.
- Így van. Attól függetlenül, hogy a nővéred fura… hozzád tartozik. És a babánk nagynénije lesz.
- De ez fordítva is igaz. – mondja a lány. – Rokona leszek Jarednek. Ez a szörnyű.
- Szeretem azt a srácot. De hogy a fenébe segítsek rajta így?
- Neki kellene törnie magát ahhoz, hogy rendeződjenek a dolgok kettőtök között. Nem neked. Miért emészted magad miatta?
- Tudod jól Ang, hogy csak úgy nem lehet elsiklani több éves barátság fölött… - sóhajt. – Mondtam neki amit mondtam… De engem emésztenek a saját szavaim, nem őt. Mit tegyek?
- Semmit. Neki kell lépnie.
- Nem lesz ez így jó.
- Erősnek kell lenned… tudom, hogy csak miattam csináltad az egészet…
- Mert hozzám tartozol.
- És ha nem lennék, akkor egészen biztosan ugyan olyan lenne a kapcsolatotok, mint eddig…
- Nem biztos.
- Kicsit hibásnak érzem magam.
- Miért?
- Miattam van az egész.
- Jared is pontosan ezt mondta. „Egy lány miatt”
- És igaza van. Kivételesen. Miattam.
- De nem hagyhatom azt, hogy ribancnak hívjon. – jelenti ki, majd megcsókolja kedvese arcát. – Inkább… hagyjuk Jaredet és mesélj te. De ígérd meg, hogy legközelebb nem ketten mentek a mosdóba…
- Jade csak segíteni akart. Vicces volt. – mosolyog. – Donna jött értünk, hogy mi történt velünk. Azt hitte elszöktünk.
- Remélem anyun nem jelentkeztek a tünetek.
- Nem lesz kistesód.
- Megnyugodtam.
- Lehet, hogy nem lesz tesód, de nem kell félteni a szüleidet.
- Ok… ezen a témán haladjunk tovább.
- Attól függetlenül, hogy az ebéd rosszul sikerült, jól éreztem magam. Vettünk egy csomó ruhát. Mindegyiket felpróbáltam… De kell hozzájuk már egy kis pocak. – mosolyog.
- Megnézhetlek bennük?
- Nem, majd akkor, ha már pontosan jók lesznek rám. A lányok szerint csinosak. Remélem, mert rájuk voltam utalva.
- Anyunak jó az ízlése. Szerintem tökéletes leszel bennük.
- Annyira szeretnék már legalább akkora pocakot, mint Jadé! Olyan édes! Nem?
- Igen. Már kerekedik. – mosolyog. – Én már azt a pillanatot várom, mikor megmozdul.
- Ne is mondd. Szerinted milyen lesz?
- Nem tudom. De akkor ott akarok lenni.
- Nem mondhatod meg neki, hogy most moccanj meg.
- Az apja vagyok.
- Úgysem hallgat rád. Egészen biztosan akkor fog először mocorogni, amikor te nem vagy a közelben.
- Megbeszélted vele?
- Nem. De azt hiszem így lesz. – mondja. – Majd felhívlak és elmondom.
- Én pedig hazajövök akár mit is csinálok.
- Csak azért mert megmoccant?
- Igen. – bólogat. – Fontos nekem, hogy érezzem.
- Már várom… De olyan messze van még.
- Csak pár hónap.
- Az orvos nagyon rendesnek tűnt. A hangja alapján egészen megkedveltem.
- Jó dokit talált anyu…
- Csak igaza legyen. Félek… még mindig az jár a fejemben, hogy lehet, hogy kívülről minden rendben, de mi van, ha valami csak akkor derül ki, ha megszületik. Mi lesz velünk?
- Felneveljük.
- Belehalok.
- Megoldjuk Angel.
- Nem lehet arra felkészülni, hogy betegen jön majd a világra és egy egész életen át ránk fog szorulni.
- Erre most ne gondolj. Rendben?
- Nem lehet nem gondolni rá. – búsan sóhajt. – És még csak nem is láthatom.
- Én sem láttam Jade fejétől. – mosolyog – Kitakarta képernyőt.
- Meg kellett volna fognod és arrébb ültetni.
- Nem akartam. Annyira lelkes volt. Mint mindig.
- A babánkat már most szeretik. És ez olyan jó.
- Bizony az. És nem is tudja milyen jó helyre fog érkezni. Csodálatos mamája van és egy tökéletes papája.
- Óh, persze. – nevet.
- Nem így van?
- De. Tökéletes vagy.
- Tudom. – bólogat. – Anyu és apu is szereti.
- Az én anyám azt sem tudja, hogy a világon van… sőt… én sem tudok róla semmit sem. Remek… De, nem is érdekel! Ha el akart tűnni, akkor sikerült neki.
- Tudom, hogy nem vagy jóban vele…
- De jó lenne, ha legalább azt tudnám, hogy él. Még arról sincs fogalma, hogy velem mi történt. Nem anya az ilyen. De kaptam helyette egy másikat. Donnát.
- Ő biztosan nem fog eltűnni.
- Remélem. – mondja. – És biztosan szeretni fogják, akkor is, ha valami baj lesz?
- Igen.
- És te is?
- Én is. Az enyém. Mindegy milyen. És majd… majd… később talán összehozunk egy másikat, aki…
- Nem. Ha beteg, akkor nem tehetem azt meg, hogy lesz még egy babám, mert akkor nem tudok rá figyelni.
- És ha… ha… nem lesz beteg? Akkor sem szeretnél még egy gyereket?
- Még ő sem született meg. Fogalmam sincs. Nem tudom. Előbb legyen meg ő, aztán meglátjuk.
- Rendben.
- Te már a következő babán gondolkozol?
- Nem… csak… ha már lesz egy… nem kellene ennyinél megállnunk.
- Fogalmam sincs milyen szülők leszünk…
- Tökéletesek. És megoldunk minden problémát. Szerintem… eljön majd az az idő, hogy még egyet szeretnél.
- De most ne rohanjunk ennyire előre. – megsimogatja a fiút. – Legyen meg ő.
- Igazad van. – helyesel a fiú.
- Tudod miről beszélgettünk még vásárlás közben? Jade titokban abban reménykedik, hogy Jared elveszi őt.
- I… igen?
- Hát nem is tudom… Én biztosan nem mennék hozzá. De a nővérem annyira bele van esve. Donna azt mondta, hogy a gyerek miatt talán okos gondolat lenne ha Jared megkérné a kezét…
- Hát… Lehet…
- Én biztosan kiakadnék, ha most megkérnéd a kezem…
- Tényleg? – elfehéredik.
- Szerintem nem kell ahhoz papír, hogy szeretjük egymást és ne vegyen el senki sem csak azért, mert terhes vagyok. Jade titokban reménykedik ebben.
- És ha… ha most éppen arra készültem volna, hogy megkérjem a kezed?
- De nem készültél rá.
- És ha mégis?
- Nem. Ez lenne a válaszom.
- Nem? Ennyi? És ha… még… gyűrűt is vettem?
- De nem vettél gyűrűt és nem akarod a kezemet sem megkérni. Így is a te nevedet fogja viselni a babánk.
- Persze… Ackles… Hiszen az enyém.
- Éppen ezért felesleges hozzád mennem.
- De… mi van, ha egyszer megkérem a kezed?
- Gondolkoztál már ezen?
- Hát… komolyan… még nem. – hazudik. – De tényleg nem jönnél hozzám?
- Egyszer már pórul jártam… Daniel… Annyira elterveztük a közös életünket és semmi sem lett belőle.
- De én nem vagyok ő.
- Ha valakihez hozzámegyek, akkor örök életre választok és belehalnék ha csalódnék benne.
- Bennem nem csalódnál.
- Tudom… De… egyenlőre nem megyek férjhez.
- A francba… vihetem vissza a gyűrűt. – mosolyog a fiú halványan.
- Hazudós. – megcsókolja kedvesét.
- Kész a kakaó! – lép be hozzájuk az anya, s egy tálcán hozza a forró édes italt. – Ez most jól fog esni. – Angelnek nyújtja óvatosan az egyik bögrét, a másikat pedig a fiának. – Remélem nem lett túl édes.
- Nem. – kortyol bele a lány. – Pont jó.
- Örülök. – mosolyog az anya. – Mesélted a fiamnak hogy jártunk ebédnél?
- Igen.
- Azt hittem elszöktek. – néz Jensenre. – Ezek a lányok. – ingatja fejét. – Összedobok valami finom vacsorát. Nekem már kilyukad a gyomrom.
- Én sütit eszem! – kiált Angel.
- Nem. Rendesen kell vacsorázni. Utána lehet szó a sütiről. – jelenti ki Donna és kimegy.
- A mamád zsarnok.
- Dehogy… abban igaza van, hogy csokin és sütin nem élhetsz.
- De szeretem. – s belekortyol a kakaóba. – Nem tehetek róla.
- Ha rendesen eszel, kaphatsz édességet.
- Igen apu. – mondja.
- Okos kislány. – simogatja meg Angel fejét.
- Na és… apu… mit csináltál, míg nem voltunk itthon? – mosolyog.
- Csajokat hívtam, szórakoztam velük, aztán dobtam őket. De pár azt hiszem elbújt a szekrényben.
- Nem hiszem. Fogadni mernék, hogy tanultál. Most egyáltalán nem érdekelnek a csajok.
- De egy… te.
- Ám rajtam kívül egy sem.
- Gondolod?
- Sokat dolgoztam azért, hogy így legyen. – jelenti ki.
- Ok… tényleg nem csajoztam. Tanultam. Csak jött Jared…
- A dög!
- Az. Miatta még azt is elfelejtettem, amit eddig tudtam.
- Megérdemelte azt a pofont. – sóhajt Angel. – Mi lenne, ha nem beszélnénk róla? És te ne is gondolj rá. Legalább ma este ne. Ha megvacsoráztunk olyan szívesen meghallgatnálak abból a darabból. Játszol nekem kicsit?
- Szeretnéd?
- Igen. – bólogat.
- Kicsit még csiszolni kell a karakteren.
- Nem baj. Érdekel. – mondja, majd megpuszilja Jensen arcát. – Nem látlak, de elképzelem és nekem ez éppen elég.
- Mondtam már, hogy szeretlek?
- Igen apu, mondtad. Én is téged. – bújik szorosan a fiúhoz, s édesen megcsókolják egymást.
Tags: