![[personal profile]](https://www.dreamwidth.org/img/silk/identity/user.png){kind=small}
Cím: Human Nature
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz
Angel és Jensen fáradtan lépnek házukba, egész nap utaztak és nehéz megszokni az időeltolódást is. Este indultak és este érkeztek. A lány semmi másra nem vágyik csak egy zuhanyra és egy ágyra. Megviselte a hazaút is. Először minden jól indult, nem érezte rosszul magát, de félúton ismét rájött a rosszullét és egészen a repülés végéig hányt és rosszul volt. Jensen sajnálta őt, de csak annyit tehetett, hogy simogatta a lányt, s próbálta nyugtatni őt. Angel percenként kérdezte meg, hogy mikor érnek már haza, mert úgy érzi itt fog meghalni a repülőn. A fiú persze nyugtatta, hogy semmi baj sem lesz, de belül talán jobban félt, mint kedvese. Nehogy tényleg valami baj legyen. Biztosan normális, hogy Angel ennyire rosszul viseli a repülést? És a babával minden rendben? Nagy megkönnyebbülés volt, amikor a repülő végre leszállt és földet éreztek a lábuk alatt. Persze Angel alig állt a lábán mikor taxit fogtak és forgott vele a világ mikor a kocsi elindult velük, egyszer meg is álltak, mert ismét hánynia kellett, de csak öklendezett. S mikor megálltak végre a ház előtt, úgy érezte ez a megváltás. Végre otthon!
Jensen erősen tartja a lányt, ahogy a házba lépnek, de orrát rögtön finom illat csapja meg. Összeráncolja homlokát. A következő pillanatban, pedig Donna lép ki a konyhából és boldogan siet feléjük.
- Anyu? – kérdezi csodálkozva a fiú.
- Végre! – kiált Donna és megöleli a fiatalokat. Angel halványan elmosolyodik, s megkapaszkodik az anyában, aki szorosan tartja. Érzi, hogy a lány milyen gyenge. Azonnal magához húzza és erősen fogja. – Alig vártam, hogy itt legyetek. – mosolyog, majd megpuszilja a lány sápadt arcát. – Csináltam húslevest, attól majd erőre kapsz. – mondja, a lány alig észrevehetően bólogat, de ahhoz is alig van ereje, hogy válaszoljon.
- Az… finom… - súgja.
- Felviszlek, rendben? Addig Jensen behozza a bőröndöket az ajtóból.
- De… anyu… hogy kerülsz ide?
- Kulccsal. – mosolyog. – És most tessék behozni a bőröndöket, addig én Angellel leszek.
- Nem is mondtad, hogy eljössz.
- Ez a meglepetés kisfiam! – mondja, majd megsimogatja a lány arcát, aztán a fiára néz és szemével mutatja neki, hogy tegye azt, amit mondott, Jensen bólogat, s míg ő behozza a bőröndöket, addig Donna felkíséri a lányt a hálóba. Ahogy Angel leül az ágyra rögtön hátra dől. Forog vele a világ, de most már otthon van, és talán erőre kap majd. A zuhany és talán az a húsleves jót fog tenni neki. Donna leül mellé és megszorítja kezét.
- Már jobb?
- Egy kicsit. – suttogja – Borzasztó utunk volt… Azt hittem jobb lesz… de nem… - sóhajt. – Utálok rosszul lenni.
- A leves segít majd.
- Biztosan. – mondja halkan. – Utálok hányni…
- Vele jár. – mosolyog Donna. – Ezek szerint te is olyan vagy, mint én a gyerekeimmel. Jensennel egész végig hánytam.
- Jaj, ne. – súgja Angel és legörbíti száját. – Nem fogom kibírni ha 9 hónapig hányni fogok.
- Már csak 7 hónap! – mondja az anya és megsimogatja Angel hasát. – Alig várom őt! Amikor megkaptam a képet róla… Annyira boldog voltam. Én tudtam! Rám kellett volna hallgatnotok!
- Igen… Igazad volt. – mondja halvány mosollyal a száján Angel.
- Ebben mindig igazam van.
- Pedig azt hittem, hogy… hogy minden rendben van és nem lesz baba… az én hibám. És az is az lesz, ha valami baj van. – sóhajt fel. – Az orvos azt mondta minden rendben… de ki tudja, lehet, hogy kívülről tényleg minden rendben van… de mi lesz, ha…
- Nincs ha, Angel. Megszületik és a világ legédesebb babája lesz.
- Annyira szeretném látni. – mondja búsan.
- Ha nem is lesz így… akkor is látni fogod, hiszen ha végigsimogatod az ujjaiddal, és érzed az illatát, pontosan tudni fogod milyen. – mosolyog és megpuszilja a lány arcát. – El kellett jönnöm. Így tegnap fogtam magam és ide repültem. Együtt kell találnunk egy jó orvost. Holnap keresünk is egyet. Ez lesz a program. Mit szólsz?
- Csak… nehogy ő mást mondjon, mint azaz angol doki.
- Nem mond mást. A baba gyönyörű a fényképen.
- Jensen azt mondja, hogy olyan, mint egy ciklon. – mosolyog.
- De a legszebb kis ciklon a világon. – megpuszilja Angel arcát, aki behunyja szemét és nagyot sóhajt. – Pihennél egy kicsit, igaz?
- Nagyon fáradt vagyok… - súgja. – De még mindig forog velem a világ. Megállítaná valaki? – kérdezi és tapogatni kezd az ágyon. – A mackóm itt van?
- Itt. – mosolyog Donna és megfogja a hatalmas plüsst és Angel mellé teszi. A lány megöleli és hozzábújik.
- Egy kicsit… egy kicsit pihenek, aztán ígérem megeszem a húslevest. – mondja gyenge hangon.
- Rendben. – simogatja meg Donna Angel arcát, aztán óvatosan feláll az ágyról és halkan kimegy a szobából. Lemegy a lépcsőn. Jensen a konyhában nézelődik és szagolgatja a finom illatokat.
- Azt hiszem el fog aludni. – mondja az anya, aztán megöleli fiát. – El kellett jönnöm! Annyira boldog vagyok! – kiált és hatalmas puszi csattan Jensen arcán.
- Én is boldog vagyok. – mosolyog a fiú és megszorítja anyját. – Apa leszek!
- Igen. Én pedig nagymama. El sem tudom mondani mennyire örülök nektek és a babának. – mondja, majd megfogja fia kezét és bemennek a nappaliba. – Mindent el kell mesélned. Hogy van Angel? Most annyira fáj a szívem, hogy nem segíthetek rajta. De… sajnos ez van. – leül, Jensen pedig mellé telepedik a kanapén. Megfogják egymás kezét.
- A repülőn nagyon rosszul volt. Azt hittem, hogy minden rendben lesz, mert amikor felszálltunk még nem volt semmi baja sem. De aztán hányni kezdett… Nem igaz, hogy ez ellen semmit sem lehet tenni. Nekem fáj, hogy rosszul érzi magát. – sóhajt egy nagyot. – Meddig fog ez tartani?
- Veled végig rosszul voltam. De megérte. – simogatja meg fia arcát. – Megérte a szenvedés. – mosolyog.
- Nem akarom, hogy Angel is csak szenvedjen. Rossz látni és nem tehetek semmit sem.
- Szerintem ha mellette vagy, máris jobban érzi magát. És ha még a húslevesemet is megeszi, egészen biztosan rendbe fog jönni. Már alig vártam, hogy jöjjetek. Még kicsit ki is takarítottam…
- Anyu…
- Ugyan már. Unatkoztam egyedül. Főztem, takarítottam, sőt még mostam is.
- Anyu… nem kellett volna.
- Ugyan már. Az anyád vagyok. Megtehetem.
- Meg, de…
- Még sütit is csináltam. Angel imádni fogja. – jelenti ki. – Mesélj még nekem, mindent tudnom kell.
- Hallottam, hogy dobog a pici szíve.
- Édes! És még?
- Olyan, mint egy felhő. – mosolyog. – Remélem hamar megnő. Igaz, már most is látszik, hogy hasonlít az apjára és olyan menő mint ő.
- Egészen biztosan ugyan olyan „menő” lesz, mint te. Még akkor is, ha lány.
- Én is így gondolom. Ha nagyobb lesz, akkor majd beíratom valamilyen edzésre, mondjuk önvédelmi sportra, ha lány lesz egészen biztosan. Meg kell védenie magát… és lehet, hogy néha vele megyek.
- Még meg sem született, de látom már jól eltervezted a jövőjét.
- Nem, de sportolnia kell valamit. És ebből nem engedek. Szerintem Angel is biztosan támogatni fogja ezt. Nem ülhet otthon és nem számítógépezhet.
- Diktátor leszel. - mosolyog Donna.
- Nem… csak jót akarok neki.
- És ha színész akar lenni, mint te?
- Nem is tudom… én nem fogom neki azt mondani, hogy soha ne legyen az, mert nehéz szakma. Ha tetszik neki… ám legyen. De jobban szeretném, ha valami mást csinálna majd.
- Például?
- Ezen még nem gondolkoztam, de annyi minden más is van a világon, mint a színészet…
- Lehet, hogy rád szeretne hasonlítani majd. – mosolyog az anya és megsimogatja fia arcát. – Ugyan ilyen nagy lesz az egója, mint neked…
- Nem is akarom, hogy egy nyámnyila gyerek legyen. Ha lány lesz, akkor is védje meg magát a többi kiscsajtól, akik bántják… tudod milyenek a lányok…
- Milyenek?
- Folyton kicsinálják azokat a kislányokat, akik nem tetszenek nekik… Tudod… a lánybandák a suliban. Borzalmasak. Ezt nem fogom hagyni. Jó lesz az a karate. – mondja és bólogat. – Ha meg fiú, akkor biztosan nem fognak verekedni vele, mert erős kölyök lesz.
- És Angelnek meséltél már a terveidről?
- Még nem. De míg ő rosszul volt a repülőn én ezeken gondolkodtam. Csak szülessen már meg.
- Arra azért még kicsit várni kell. Már nem sokat. De pár évbe azért még bele fog telni, hogy karatézni vidd. – nevet.
- Tudod anyu egy csomó mindent meg kell még beszélnünk Angelel és annyi minden járt az eszembe, míg hazaértünk… De aztán a felét el is felejtettem. Fel kellett volna írnom őket.
- Most a legfontosabb egy jó orvos. Mondtam neki, hogy holnap keresünk egyet. Remélem meg fogja nyugtatni őt az orvos, hogy tényleg nincs semmi baj.
- Azért… valljuk be anyu, hogy van esély arra, hogy a baba tényleg valamilyen rendellenességgel születik. – sóhajt fel.
- Remélem, hogy ezt Angelnek nem fogod hangoztatni. – ingatja fejét.
- Nem… így is ki van készülve, ha csak arra gondol, hogy megfulladt abban az átkozott medencében és egy csomó nyugtatót kapott…
- Neked kell erősnek lenned, még akkor is, ha tényleg gond van, ugye tudod?
- Igen. Tudom. – bólogat. – De remélem, soha sem fog megtörténni az, amitől Ang tart. Abba teljesen összetörne. Mert nem elég, hogy vak és nem fogja látni a kisbabánkat, de még baja is lesz… akkor teljesen kikészülne.
- Akárhogy is lesz, te vagy az egyetlen, akiben bízik, és akire támaszkodhat.
- Tisztában vagyok vele… De… akkor… nekem is nehéz lesz… és nem mondhatom azt, hogy semmi baj, majd lesz egy másik babánk… Nem is akarok arra gondolni, hogy tényleg megtörténik az, amit Ang folyton hajtogat… Pedig valóban igaza is lehet. És akkor anyu… fogalmam sincs mit tegyek. Ok, erősnek kell lennem… De ugyan úgy fogom érezni magam, mint ő. És ezt nem leplezhetem, mert pontosan tudni fogja. Anyu… nem tudom mi lesz velünk akkor.
- A baba érdeke is az, hogy a szülei nem törjenek össze miatta.
- Igen… de…
- Nincs de. Fel kell ugyan úgy nevelnetek, mert ti vagytok a szülei és szeretnetek kell őt. – mondja, majd megsimogatja Jensen kezét. – Angelnek talán tényleg nagyobb arra az esélye, hogy beteg babát hordjon ki, de gondolj arra is, hogy ez bárkivel megtörténhet. Azokkal is, akiknek semmi gondjuk sem volt a terhesség alatt. És belekezdtél abba, hogy akkor talán megint megpróbáljátok. Így is kell. De ezt csak is Angel döntheti el, hogy mikor készen rá.
- Lehet, hogy soha többé nem akar majd gyereket, ha…
- Nem hiszem, hogy így lenne. De most ne beszéljünk erről! A baba egészséges és szép lesz! – mosolyog. – Gyönyörű lesz és nekem teljesen mindegy, hogy fiú vagy lány.
- Nekem is. De azért…. tudod, gondolkoztam azon, hogy elsőre egy fiú sokkal jobb lenne, mint egy lány. Mégis a trónörökös és ha születik egy húga, akkor vigyázni tud majd rá.
- Nővér is tud vigyázni az öcsire.
- De az nem ugyan az. Meg… arra is gondoltam, hogy ha minden rendben lesz ezzel a babyvel, akkor pár év múlva megint össze kellene hoznunk egyet.
- Jensen, még ez a baba sem született meg és te máris a következőre gondolsz? – mosolyogva ingatja fejét.
- Ha már így belejöttünk… miért ne?
- Szerintem ezt beszéld meg Angellel, de ne most… Azaz érzésem, hogy most nem alkalmas. Szegényke nagyon rosszul van. Reméljük, hogy csak az elején ilyen szörnyű. Aztán meg… ott lesznek az átsírt éjszakák…
- Nem. A mi kis felhőnk nem fog sírni, mert jó baba lesz.
- Gondolod?
- Igen. – bólogat.
- Ezt nem tudhatod előre. Lehet, hogy has fájós lesz, vagy csak unatkozni fog… Fel kell készülnötök arra, hogy lesz pár éjszakátok, amikor egyáltalán nem fogtok aludni.
- Megoldjuk. Mostanában is vannak éjszakák, amikor forgatunk, vagy fent kell lennem.
- Azért az nem ugyan az.
- Igaz… De… szerintem az elején velünk leszel és segítesz nekünk.
- És maradjak fent én?
- Ha szépen megkérünk rá.
- Én megteszem, de nem nekem kell etetnem…
- Akkor… majd te és Angel babusgatjátok én meg…
- Alszol? Felejtsd el! Nem kisfiam! Ha mindenki fent van, akkor te is! Nem húzod ki magad ez alól.
- Nem fog sírni.
- Kiderül. – mosolyog Donna. – És gondolkodtál már azon, hogy mennyi mindent meg kell majd vennetek?
- Nem. Csak a nevelésről…
- A nevelésről. Ezt a szót tőled hallani.
- Már most fel kell rá készülni.
- Ez így van, de szerintem most sokkal fontosabb, hogy hol lesz a szobája és milyen bútorai lesznek, mint a karate edzése, nem?
- Minden fontos.
- Én úgy gondolom, hogy üljetek majd le és beszéljétek meg a „nevelést” is, de első körben a gyakorlati dolgokat kellene tisztázni. Rengeteg dolgot kell venni neki. Persze ne most kezdjetek el vásárolni. Tudod a babona. Inkább már legyen kerek az a poci és legyetek túl az első szakaszon aztán kezdjetek el vásárolni. Rengeteg minden fog kelleni. De segítek benne.
- Akkor… nem is kell hazamenned. – mosolyog Jensen.
- Azért muszáj lesz. Az apád nem tudom mit kezdene otthon nélkülem. S míg el nem felejtem. Azt mondta, hogy vár titeket. Jössz vissza Texasba… hozod Angelt is és nem ússzátok meg, hogy ne meséljétek el neki az egész baba dolgot egészen az elejétől.
- Azért… a legelejét kihagynám. – mosolyog a fiú. – Azt ő is tudja.
- Na jó, ezt a részét kihagyhatod. – mondja Donna. – Már alig várom, hogy megint otthon legyél! A bátyád is eljön hozzánk pár napra. Az egész család együtt lesz végre! Várom már! Apád ismét süthet a kertben.
- Én is várom már. Josh még nem is találkozott Angellel.
- Nem. És panaszkodott nekem, hogy mostanában fel sem hívod őt. Tudom, hogy dúl a szerelem és sok a dolgod, de jó lenne, ha néha beszélnél a bátyáddal.
- Igazad van. – bólogat.
- Angelnek biztosan tetszeni fog a testvéred.
- Csak… nem fogja látni. – sóhajt fel Jensen. – De reménykedjünk abban, hogy rendbe fog jönni. Jade ebben hajthatatlan, ő hisz benne, hogy Ang egyszer még látni fog. Tudod… én is szeretném ezt hinni. Ha nem is tökéletesen, de jó volna, ha legalább a fényt érzékelné, vagy az arcok körvonalait látná. Már attól is boldog lennék!
- Bízzunk benne. – mondja, majd megpuszilja Jensen arcát. – Kérsz vacsorát?
- Megnézem Angelt, aztán… én éhes vagyok. Szóval teríthetsz nekem.
- Ha alszik, ne keltsd fel.
- Nem fogom. – mosolyog, majd otthagyja anyját és felmegy a lányhoz, aki Bundást öleli magához, pontosan úgy, ahogy Donna itt hagyta. A fiú óvatosan mellé fekszik és megcsókolja száját.
- Szia kiscica. – súgja a lány és elmosolyodik.
- Honnan tudtad, hogy én vagyok?
- Hát… a mamád biztosan nem csókolna meg. És Bundás rendes medve, ő nem csókolgat. – súgja és elengedi a plüssállatot, majd megöleli kedvesét, hozzábújik szorosan.
- Remélem nem keltettelek fel.
- Nem. Csak próbáltam megállítani a forgást.
- És sikerült?
- Már sokkal jobban vagyok. Bundás rendbe hozott. Tudod mennyire hiányzott nekem már ez a mackó?
- Most hogy mondod… Mintha tegnap éjjel arra keltem volna, hogy őt szólongatod.
- Ez nem is igaz. – mondja a lány. – Vagy igen? Beszélek álmomban?
- Bundást szólongattad csak ennyit mondhatok. Nem én jártam a fejedben.
- Hazudós! Eszembe sem jutott a mackóm!
- Hát… pedig egyszer felemlegetted és még csak nem is aludtál.
- Tényleg?
- Igen. De nem leszek féltékeny egy medvére.
- Nem? Pedig szeretem őt.
- De engem sokkal jobban szeretsz. – mondja és megcsókolja Angel homlokát. – Biztosan jól vagy?
- Igen, már sokkal jobban.
- Gyere le és egyél egy kis levest, biztosan jól esik majd.
- Remélem bennem marad. Nem akarok többet hányni. Úgy utálom. – sóhajt fel.
- Annyira sajnálom.
- Hát… sajnálhatod is. Félig a te hibád az a kis vihar a hasamban. – mondja mosolyogva.
- Szeretem a kis felhőt. És majd beszélek vele, hogy hagyja a mamáját kicsit. Neki is jobb, ha te jól érzed magad.
- Az a kis felhő csak kavarog. Én pedig rosszul érzem magam.
- Nem lehet könnyű egy viharral a pocakodban.
- Hát nem. – mosolyodik el Angel. Majd megérinti Jensen arcát. – Most már ideje lenne megborotválkoznod, lassan olyan leszel, mint egy ősember.
- Majd reggel kicsinosítom magam.
- Éjszaka arra fogok ébredni, hogy szúrsz.
- De nem biztos, hogy a pofim fog szúrni.
- Malac vagy.
- Az előbb még kiscica voltam.
- De most ismét előléptél perverz háziúrnak.
- Erről jut eszembe, anyu csinált neked sütit.
- Az biztosan finom lehet… Csak… Most nem kérek. Egy leves talán még bennem marad.
- Akkor gyere. Lemegyünk hozzá. Már terít. – mosolyog és finoman felhúzza a lányt az ágyról, ahogy felül.
- Anyukád olyan édes… csaj.
- Naná! A világ legjobb csaja. Bocs, de te csak utána jössz a sorban.
- Megbocsátok. – mosolyog. – És ki van utánam? A szerencsés harmadik helyzet?
- Hm… Túl sokan szorultak a bronzérmes helyre. Nem is tudok választani.
- Azért mondj egyet.
- Ha elmondod, ki az a fél pasi az életedben és miért fél, akkor… elmondom.
- Titok.
- Akkor sajnos nem nyilatkozhatok. De érezd magad szerencsésnek, hogy benne vagy a top 3-ban.
- Köszi… és a plafon mindjárt zuhan! – ingatja fejét, miközben feláll az ágyról, Jensen segít neki.
- Masszívak a falak. Már sok mindent átvészeltek.
- Hallom, hogy repednek.
- Csak hallucinálsz.
- Én azért vigyáznék a helyedben, mert egyszer rád dől a ház. Jaj, mi volt ez a reccsenés?
- Hahahaha! Csak a parketta. Na gyere. – mosolyog a fiú és megfogja a lány kezét, majd kimennek a szobából.
Donna boldogan terít meg Angelnek is, aki jóízűen kanalazza a levest a tányérból. Jensen fél szemmel mindig őt figyeli és örül, hogy a lánynak ízlik és nem rohan a mosdóba. Benne marad. Donna pedig, amint kiürült Angel tányérja azonnal szed még bele és a lány azt is megeszi. Ám teli hassal, jóllakottan hamar elpilled és érzi, most már tényleg eljött az idő, hogy ágyba bújjon. Nagyokat ásítozik.
- Azt hiszem elfáradt a lány. – állapítja meg Donna, Angel csak bólogat és laposan pislog. – Pedig még sütemény is van. Nagyon finom.
- Már nem férne belém. – súgja és megint ásít. – Nagyon finom volt a leves… De azt hiszem…
- Vár a mackód. – mosolyog az anya, Angel pedig bólogat. – Akkor… majd ketten eszünk sütit Jensennel, de hagyunk neked. – mondja és a fiára néz, aki éppen most nyeli le az utolsó kanál húslevest.
- Nem baj, ha most… felmegyek? – kérdezi Angel.
- Miért lenne baj? – kérdezi Donna és megsimogatja a lány karját. – Jó éjszakát.
- Én is mindjárt megyek. – mondja a fiú és megpuszilja kedvese arcát.
- Jó. – bólogat Angel. – Jó éjt. – suttogja, aztán feláll az asztaltól. Megkeresi Donnát s megöleli, majd tapogatva kimegy a konyhából és óvatosan fellépdel a lépcsőn. Jensen anyjára mosolyog.
- Szeretem amikor ilyen fáradt. Nem is tudja milyen szép is ilyenkor. – jelenti ki.
- Siess utána, nehogy a mackó átvegye a helyed az ágyban.
- Nem ér fel velem egy medve sem.
- Gondolod?
- Tudom. – mondja.
- Maradjon is így. – mosolyog az anya. – Holnap első dolgom lesz, hogy orvost keresünk. Már nézelődtem a neten és találtam pár jó címet. Jó kezekben lesz Angel.
- Remélem… mert abban a kórházban igencsak benézték a dolgokat. Legszívesebben visszamennék és lepofoznám az orvosokat, hogy mennyire figyelmetlenek voltak. Az ő hibájuk, ha baj lesz! Miért nem vették észre? Ezt senki sem tudja kimagyarázni nekem. Szemetek!
- Nyugodj meg. – megfogja Jensen kezét. – Most már nem tehetsz semmit sem.
- De… szétrúgom a seggüket!
- És azzal jobb lesz?
- A lelkemnek egészen biztosan.
- Hagyd ezt! Szuper orvost fogunk találni, aki mindent megtesz majd. Hidd el!
- Akár mit kér az orvos… Bármennyibe is kerül, ha jó, akkor mindent megfizetek, csak tényleg a lehető legjobb legyen… Csak anyu… Hogyan is lehet ezt eldönteni… elég nehéz. A kórházban is azt gondoltuk, hogy az orvosok mindent megtettek…
- Meg is tettek Angelért…
- De ott volt a gyerekem a pocakjában. Érte semmit sem tettek!
- Nyugalom. Minden rendben lesz! Inkább egyél egy kis sütit, a többit pedig bízd rám.
- Akár mibe is kerül… szerezd meg a legjobbat!
- Így lesz. – mosolyodik el Donna, majd feláll és tányérokat vesz elő a süteménynek, amit szépen ráhelyez, aztán Jensen elé teszi a finomságot. – Tessék megenni. És elfelejteni, hogy ezután bármi is rosszul alakul.
- Ha csak ezen múlna…
- Kisfiam.
- Ok anyu. – sóhajt és beleharap a krémes finomságba. – Ez… tényleg finom. – beszél teli szájjal.
- Akkor egyed és bízd anyádra Angelt és a babát.
- Bízok. – bólogat. – Benned bízom a legjobban.
- Éppen ezért nem lesz semmi gond. – s megpuszilja fia fejét, majd megsimogatja. – Neked csak annyi a dolgod, hogy vigyázz rájuk!
- Így lesz. Nem tudom mit csinálnék most Ang nélkül.
- Erre ne is gondolj! Edd meg a sütit, aztán tessék felmenni és felváltani a mackót az ágyban!
- Megyek is. – mosolyog Jensen és szájába gyűri az utolsó falat sütit, majd megpuszilja anyját. – Jó éjt anyu.
- Jó éjszakát. Pihenjetek jól. Holnap nehéz napja lesz Angelnek.
- Bízom benned. – s megölelik egymást, majd a fiú felsiet az emeletre. Halkan nyit be a hálószobába, hallja, hogy Angel a zuhany alatt. Zubog a víz. Elmosolyodik, de nem akarja zavarni a lányt. Úgy dönt, hogy ő is lezuhanyozik. Átsiet a saját hálójába, majd beront a fürdőbe, és amilyen gyorsan csak tud a víz alá áll és letusol. Még a törülközéssel sem akar foglalkozni túl sokat, így félig vizesen bújik bele rövid pizsama alsójába és már rohan is vissza a lányhoz, aki időközben elzárta a csapot. De még mindig a fürdőben van. Jensen hallja ahogy éppen leteszi fogmosó poharát a polcra. Mindjárt kijön. Betakarózik, Bundást természetesen jó messzire tolja az ágy szélére, nem akarja, hogy zavarja őket a hatalmas plüss, aztán vár. Angel pár perc múlva lép ki az ajtón és odalépked az ágyhoz. Mély levegőt vesz.
- Azt hiszem nem csak Bundás van az ágyamban. Érzek valami nagyon finom illatot… - s ujjaival tapogatni kezdi az ágyat, s megérinti Jensen lábait. – Megvagy. – mosolyog.
- Pedig nagyon elbújtam.
- Előlem nem tudsz elbújni. – s bemászik az ágyba, a fiú pedig rögtön megöleli. Betakargatja kedvesét, majd fejét a mellére fekteti. – Túl finom az illatod.
- Ahogy neked is. – túr a lány nedves hajába. – Nem fogsz megfázni?
- Nem. Majd te felmelegítesz. – s Jensen mellébe csókol hosszan és lágyan.
- Ang… ezt ne csináld.
- Mit? – s megint megcsókolja a fiút.
- Aludnunk kell. Holnap nehéz napod lesz.
- Alszunk, nem?
- Ha azon az érzékeny ponton csókolgatsz, képtelen leszek aludni.
- Próbáld meg. – s kicsit feljebb csúszik a fiún, majd nyakába csókol, aztán nyelvét végig húzza vékony bőrén.
- Ang… A tűzzel játszol.
- Tűz? Hol?
- Nem azt mondtad, hogy fáradt vagy?
- De. – bólogat, s belefúrja fejét Jensen vállába, miközben ujjai lejjebb vándorolnak a fiú testén, aztán megállapodnak pizsamája gumis szélén.
- Ok Ang. Próbálok arra koncentrálni, hogy tényleg pihennünk kell.
- Én pihenek. – ujjai eltűnnek a pizsama alatt és pont addig lépdel velük, hogy Jensen kedvenc testrészét nem érik el. – Jó éjt, álmodj nagyon szépeket. – csókol ismét a fiú nyakába.
- Hé, így nem fog menni. – s finoman kiveszi nadrágjából a lány kezét, majd hasára teszi őket.
- Ott sokkal melegebb volt. – súgja Angel.
- Szerintem nekik mindenütt jó rajtam.
- Gondolod?
- Tudom. – mondja a fiú, s megsimogatja kedvese karját. – Anyu vigyázni fog rád holnap.
- És te nem jössz velünk?
- Szeretnéd?
- Persze, hogy szeretném. – bólogat. – Ott kell lenned velem.
- Rendben. – mosolyog Jensen.
- És… nem baj ha… ha Jade is jön?
- Jade? – felsóhajt.
- Hívott…
- Felvetted? – ingatja fejét a fiú. – Minek hívogat éjjel?
- Mert tudta, hogy most érünk haza, csak azt akarta tudni, hogy minden rendben van-e. Mondtam neki, hogy holnap Donnával elmegyünk orvost nézni… Jönni akart. Nem mondhattam, hogy maradjon otthon… erről jut eszembe, képzeld elmesélte, hogy Jaredhez költözött és már több mint egy napja ott lakik! És élvezi.
- Hűha! – sóhajtozik a fiú.
- Ez nagy dolog. Nem akart oda menni…
- Ettől a témától valahogy teljesen… lekókadtam.
- Jensen.
- Bocs.
- A nővérem. Nem mondhatom azt neki, hogy Jared egy rohadt nagy bunkó.
- Szerintem ezt tudja.
- Még elkapom a fickót azért amit a telefonba mondott… De ha egyszer Jade eldöntötte, hogy odaköltözik, legyen. Lehet, hogy jót tesz majd nekik.
- Még többet veszekednek majd…
- Remélem nem.
- Nekem is el kell beszélgetnem Jareddel… És nem fogja zsebre tenni amit kapni fog tőlem. Haragszom rá. – sóhajt fel, s egy pillanatra elgondolkozik. – De hagyjuk őt… Felőlem jöhet Jade.
- Jó móka lesz.
- Jadenek biztosan.
- Jaj, bírod őt, csak most morcos vagy.
- Igazad van… Jadel nincs bajom… és szerelmes is… belém.
- Bizony. – bólogat a lány.
- Ez azért simogatja a lelkemet valahol.
- Azért ha szerelmet vall, finoman utasítsd vissza.
- Miért?
- Mert ne tápláljon hiú reményeket… az enyém vagy.
- Gondolod?
- Tudom.
- Azért arra kíváncsi lennék, hogy a nővéred hogyan vall szerelmet.
- Egyszerű. Elájul ha meglát. – mosolyog Angel.
- Sokan vannak így.
- Ok, mielőtt még teljesen eltelsz önmagadtól… térjünk vissza a bronzérmesre. Szóval? Ki az?
- Csak akkor ha elmondod ki volt a fél palid. Ezt már megbeszéltük.
- Az egy elég rossz döntés volt…
- Kezd érdekes lenni a dolog. Mesélj.
- Ki fogod húzni belőlem…
- Jobb most túl lenni rajta, nem?
- Gary volt… - sóhajt
- Gary? Elég gyakori név. Valami közelebbi infó a fickóról?
- Az a srác, akivel Daniel Bora-Borán volt.
- WOW! Igen?
- De… ez egy rossz történet…
- Nekem bejön. Mesélj!
- Amikor Daniel tolószékbe került… szegény… most meg már halott…
- Ang, ezt inkább ne is emlegessük fel… - sóhajt. – Inkább Garyről mesélj.
- Szóval… Amikor tolószékbe került és eldobott magától, akkor Garyvel elég közel kerültünk egymáshoz.
- Nem elég közel ha csak félig… de mi is az a fél?
- Ki voltam borulva Daniel miatt és valahogy összegabalyodtunk.
- Értem. – bólogat. – Meg akart vigasztalni, mi? Mindig ez van… De valahogy rosszul csinálta…
- Nagyon jól esett, hogy valakihez hozzá bújhatok és megért engem… és igen… akartam, hogy mi ketten… mert akkor, abban a pillanatban annyira jó lett volna.
- És?
- Nálam voltunk és már az ágyban voltunk, amikor rájöttem, hogy nem szabad.
- De miért? Én drukkoltam Garynek, jól csinálta. Így kell a csajokat ágyba vinni.
- Jensen!
- Bocs… de… nem?
- Házas és gyerekei vannak. Egy felesége, akit tudom, hogy szeret… és csak elgyengült, ahogyan én is.
- Hm… Te kis hamis. Szóval nős volt a pasi?
- Nős. És még jó, hogy észbe kaptam. Nem lenne tiszta a lelkiismeretem vele kapcsolatban, ha lefekszem vele… De azért meg kell adni, addig amíg eljutottunk nagyon jó volt….
- És meddig is?
- Azon kívül minden megvolt. Elég ennyi. Ezért aztán csak félnek számít.
- Nem semmi egy nő vagy Ang.
- Miért? Szerintem jó, hogy megállítottam a dolgot.
- Kikezdeni nős pasikkal.
- Ok, le lehet szállni rólam. Tudod, hogy éreztük magunkat ezek után? Olyan kínos volt az egész… Felöltöztünk, aztán meg… viselkedjünk úgy mintha semmi sem történt volna… Borzalmas volt. De szerintem Gary is örült, hogy nem történt semmi.
- Nem lehetett semmi, ha addig élvezted. Fürge ujjak?
- Disznó vagy. – súgja a lány. – És most elég! Hallottad a sztorit, te jössz. Ki a bronzérmes?
- Danneel. – vágja rá Jensen.
- Jó nő.
- Nekem mondod? Nagyon jó nő!
- Megértelek, hogy ő az. Megkedveltem és szeretnék még vele találkozni. Szerintem nagyon jól megértettük egymást.
- Örülök, ha így van. Muszáj a dobogósoknak összetartani. Nem?
- De… azért örülök, hogy ő csak utánam jön a sorban.
- Lekörözted. – mosolyog Jensen, majd szájához emeli a lány kezét és tenyerébe csókol. – Tudod, hogy te egy nagyon-nagyon rossz lány vagy? Ez a Garys történet…
- Nem vagyok rossz, csak akkor azt hittem, hogy jól cselekszem… de mégis rájöttem, hogy hülyék vagyunk mind a ketten. Ha rágondolok, még mindig kínosan érzem magam. Persze erről mélyen hallgatunk mind a ketten. Te vagy a 3. aki tud róla rajtunk kívül.
- Nem is tudom mit kezdjek ezzel az infóval…
- Tartsd meg magadnak. És ne is beszéljünk róla többet. Rendben?
- Talán.
- Nem talán. Befejeztük. – mondja Angel és megsimogatja Jensen arcát. – Még mindig szőrös vagy. – súgja, majd maga felé húzza kedvese fejét és belecsókol ajkába. – Milyen kár, hogy nem látom az arcod. – súgja a fiú szájába. – Tudod mit csináltam amikor csak nézegettelek?
- Mit? – s csókot lehet Angel orra hegyére.
- 114 szeplőig jutottam.
- Te a szeplőimet számoltad? – súgja és megcsókolja a lány alsó ajkát.
- Igen. – mosolyog. – De úgy tűnik soha többé nem fogom tudni pontosan mennyi szeplő is van a pofidon… Pedig elhatároztam, hogy nem csak ott fogom megszámolni őket. – súgja és ujjai ismét lefelé haladnak a fiú testén.
- Máshol is számolnád őket?
- Mindenhol. – s finom ujjai ismét eltűnnek a pizsama alatt. – Itt is. – suttogja.
- Tényleg rossz lány vagy.
- Nem. Csak szeplő rajongó… Mi lenne ha… - s a fiúra gördül. – Ha emlékezetből folytatnám tovább? Már… nem is vagyok fáradt.
- És… és… anyu?
- Az ajtó csukva, a mamád nem fog bejönni… Add fel, otthon is megtetted. Most már mindegy.
- De… halkan.
- Halk leszek. – súgja és összeérnek ajkaik. – Most valahogy… nagyon kellesz. – és apró csókokat lehelve a fiú bőrére, elindul lefelé, majd feje eltűnik a takaró alatt.
- Ang… te aztán nem kertelsz.
- 115. – súgja a takaró alól a lány és kedvese már csak azt érzi, hogy erejét kedvese meleg és puha ajkai ölelik körül.
- És… és… még én vagyok disznó? – kérdezi, majd elmosolyodik az élvezettől és beletúr Angel hajába, majd finoman irányítani kezdi fejét. – WOW! – s becsukja szemét. – Meg lesz a 116 is. – súgja, s felnyögve elmerül a kéjben.
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz
Angel és Jensen fáradtan lépnek házukba, egész nap utaztak és nehéz megszokni az időeltolódást is. Este indultak és este érkeztek. A lány semmi másra nem vágyik csak egy zuhanyra és egy ágyra. Megviselte a hazaút is. Először minden jól indult, nem érezte rosszul magát, de félúton ismét rájött a rosszullét és egészen a repülés végéig hányt és rosszul volt. Jensen sajnálta őt, de csak annyit tehetett, hogy simogatta a lányt, s próbálta nyugtatni őt. Angel percenként kérdezte meg, hogy mikor érnek már haza, mert úgy érzi itt fog meghalni a repülőn. A fiú persze nyugtatta, hogy semmi baj sem lesz, de belül talán jobban félt, mint kedvese. Nehogy tényleg valami baj legyen. Biztosan normális, hogy Angel ennyire rosszul viseli a repülést? És a babával minden rendben? Nagy megkönnyebbülés volt, amikor a repülő végre leszállt és földet éreztek a lábuk alatt. Persze Angel alig állt a lábán mikor taxit fogtak és forgott vele a világ mikor a kocsi elindult velük, egyszer meg is álltak, mert ismét hánynia kellett, de csak öklendezett. S mikor megálltak végre a ház előtt, úgy érezte ez a megváltás. Végre otthon!
Jensen erősen tartja a lányt, ahogy a házba lépnek, de orrát rögtön finom illat csapja meg. Összeráncolja homlokát. A következő pillanatban, pedig Donna lép ki a konyhából és boldogan siet feléjük.
- Anyu? – kérdezi csodálkozva a fiú.
- Végre! – kiált Donna és megöleli a fiatalokat. Angel halványan elmosolyodik, s megkapaszkodik az anyában, aki szorosan tartja. Érzi, hogy a lány milyen gyenge. Azonnal magához húzza és erősen fogja. – Alig vártam, hogy itt legyetek. – mosolyog, majd megpuszilja a lány sápadt arcát. – Csináltam húslevest, attól majd erőre kapsz. – mondja, a lány alig észrevehetően bólogat, de ahhoz is alig van ereje, hogy válaszoljon.
- Az… finom… - súgja.
- Felviszlek, rendben? Addig Jensen behozza a bőröndöket az ajtóból.
- De… anyu… hogy kerülsz ide?
- Kulccsal. – mosolyog. – És most tessék behozni a bőröndöket, addig én Angellel leszek.
- Nem is mondtad, hogy eljössz.
- Ez a meglepetés kisfiam! – mondja, majd megsimogatja a lány arcát, aztán a fiára néz és szemével mutatja neki, hogy tegye azt, amit mondott, Jensen bólogat, s míg ő behozza a bőröndöket, addig Donna felkíséri a lányt a hálóba. Ahogy Angel leül az ágyra rögtön hátra dől. Forog vele a világ, de most már otthon van, és talán erőre kap majd. A zuhany és talán az a húsleves jót fog tenni neki. Donna leül mellé és megszorítja kezét.
- Már jobb?
- Egy kicsit. – suttogja – Borzasztó utunk volt… Azt hittem jobb lesz… de nem… - sóhajt. – Utálok rosszul lenni.
- A leves segít majd.
- Biztosan. – mondja halkan. – Utálok hányni…
- Vele jár. – mosolyog Donna. – Ezek szerint te is olyan vagy, mint én a gyerekeimmel. Jensennel egész végig hánytam.
- Jaj, ne. – súgja Angel és legörbíti száját. – Nem fogom kibírni ha 9 hónapig hányni fogok.
- Már csak 7 hónap! – mondja az anya és megsimogatja Angel hasát. – Alig várom őt! Amikor megkaptam a képet róla… Annyira boldog voltam. Én tudtam! Rám kellett volna hallgatnotok!
- Igen… Igazad volt. – mondja halvány mosollyal a száján Angel.
- Ebben mindig igazam van.
- Pedig azt hittem, hogy… hogy minden rendben van és nem lesz baba… az én hibám. És az is az lesz, ha valami baj van. – sóhajt fel. – Az orvos azt mondta minden rendben… de ki tudja, lehet, hogy kívülről tényleg minden rendben van… de mi lesz, ha…
- Nincs ha, Angel. Megszületik és a világ legédesebb babája lesz.
- Annyira szeretném látni. – mondja búsan.
- Ha nem is lesz így… akkor is látni fogod, hiszen ha végigsimogatod az ujjaiddal, és érzed az illatát, pontosan tudni fogod milyen. – mosolyog és megpuszilja a lány arcát. – El kellett jönnöm. Így tegnap fogtam magam és ide repültem. Együtt kell találnunk egy jó orvost. Holnap keresünk is egyet. Ez lesz a program. Mit szólsz?
- Csak… nehogy ő mást mondjon, mint azaz angol doki.
- Nem mond mást. A baba gyönyörű a fényképen.
- Jensen azt mondja, hogy olyan, mint egy ciklon. – mosolyog.
- De a legszebb kis ciklon a világon. – megpuszilja Angel arcát, aki behunyja szemét és nagyot sóhajt. – Pihennél egy kicsit, igaz?
- Nagyon fáradt vagyok… - súgja. – De még mindig forog velem a világ. Megállítaná valaki? – kérdezi és tapogatni kezd az ágyon. – A mackóm itt van?
- Itt. – mosolyog Donna és megfogja a hatalmas plüsst és Angel mellé teszi. A lány megöleli és hozzábújik.
- Egy kicsit… egy kicsit pihenek, aztán ígérem megeszem a húslevest. – mondja gyenge hangon.
- Rendben. – simogatja meg Donna Angel arcát, aztán óvatosan feláll az ágyról és halkan kimegy a szobából. Lemegy a lépcsőn. Jensen a konyhában nézelődik és szagolgatja a finom illatokat.
- Azt hiszem el fog aludni. – mondja az anya, aztán megöleli fiát. – El kellett jönnöm! Annyira boldog vagyok! – kiált és hatalmas puszi csattan Jensen arcán.
- Én is boldog vagyok. – mosolyog a fiú és megszorítja anyját. – Apa leszek!
- Igen. Én pedig nagymama. El sem tudom mondani mennyire örülök nektek és a babának. – mondja, majd megfogja fia kezét és bemennek a nappaliba. – Mindent el kell mesélned. Hogy van Angel? Most annyira fáj a szívem, hogy nem segíthetek rajta. De… sajnos ez van. – leül, Jensen pedig mellé telepedik a kanapén. Megfogják egymás kezét.
- A repülőn nagyon rosszul volt. Azt hittem, hogy minden rendben lesz, mert amikor felszálltunk még nem volt semmi baja sem. De aztán hányni kezdett… Nem igaz, hogy ez ellen semmit sem lehet tenni. Nekem fáj, hogy rosszul érzi magát. – sóhajt egy nagyot. – Meddig fog ez tartani?
- Veled végig rosszul voltam. De megérte. – simogatja meg fia arcát. – Megérte a szenvedés. – mosolyog.
- Nem akarom, hogy Angel is csak szenvedjen. Rossz látni és nem tehetek semmit sem.
- Szerintem ha mellette vagy, máris jobban érzi magát. És ha még a húslevesemet is megeszi, egészen biztosan rendbe fog jönni. Már alig vártam, hogy jöjjetek. Még kicsit ki is takarítottam…
- Anyu…
- Ugyan már. Unatkoztam egyedül. Főztem, takarítottam, sőt még mostam is.
- Anyu… nem kellett volna.
- Ugyan már. Az anyád vagyok. Megtehetem.
- Meg, de…
- Még sütit is csináltam. Angel imádni fogja. – jelenti ki. – Mesélj még nekem, mindent tudnom kell.
- Hallottam, hogy dobog a pici szíve.
- Édes! És még?
- Olyan, mint egy felhő. – mosolyog. – Remélem hamar megnő. Igaz, már most is látszik, hogy hasonlít az apjára és olyan menő mint ő.
- Egészen biztosan ugyan olyan „menő” lesz, mint te. Még akkor is, ha lány.
- Én is így gondolom. Ha nagyobb lesz, akkor majd beíratom valamilyen edzésre, mondjuk önvédelmi sportra, ha lány lesz egészen biztosan. Meg kell védenie magát… és lehet, hogy néha vele megyek.
- Még meg sem született, de látom már jól eltervezted a jövőjét.
- Nem, de sportolnia kell valamit. És ebből nem engedek. Szerintem Angel is biztosan támogatni fogja ezt. Nem ülhet otthon és nem számítógépezhet.
- Diktátor leszel. - mosolyog Donna.
- Nem… csak jót akarok neki.
- És ha színész akar lenni, mint te?
- Nem is tudom… én nem fogom neki azt mondani, hogy soha ne legyen az, mert nehéz szakma. Ha tetszik neki… ám legyen. De jobban szeretném, ha valami mást csinálna majd.
- Például?
- Ezen még nem gondolkoztam, de annyi minden más is van a világon, mint a színészet…
- Lehet, hogy rád szeretne hasonlítani majd. – mosolyog az anya és megsimogatja fia arcát. – Ugyan ilyen nagy lesz az egója, mint neked…
- Nem is akarom, hogy egy nyámnyila gyerek legyen. Ha lány lesz, akkor is védje meg magát a többi kiscsajtól, akik bántják… tudod milyenek a lányok…
- Milyenek?
- Folyton kicsinálják azokat a kislányokat, akik nem tetszenek nekik… Tudod… a lánybandák a suliban. Borzalmasak. Ezt nem fogom hagyni. Jó lesz az a karate. – mondja és bólogat. – Ha meg fiú, akkor biztosan nem fognak verekedni vele, mert erős kölyök lesz.
- És Angelnek meséltél már a terveidről?
- Még nem. De míg ő rosszul volt a repülőn én ezeken gondolkodtam. Csak szülessen már meg.
- Arra azért még kicsit várni kell. Már nem sokat. De pár évbe azért még bele fog telni, hogy karatézni vidd. – nevet.
- Tudod anyu egy csomó mindent meg kell még beszélnünk Angelel és annyi minden járt az eszembe, míg hazaértünk… De aztán a felét el is felejtettem. Fel kellett volna írnom őket.
- Most a legfontosabb egy jó orvos. Mondtam neki, hogy holnap keresünk egyet. Remélem meg fogja nyugtatni őt az orvos, hogy tényleg nincs semmi baj.
- Azért… valljuk be anyu, hogy van esély arra, hogy a baba tényleg valamilyen rendellenességgel születik. – sóhajt fel.
- Remélem, hogy ezt Angelnek nem fogod hangoztatni. – ingatja fejét.
- Nem… így is ki van készülve, ha csak arra gondol, hogy megfulladt abban az átkozott medencében és egy csomó nyugtatót kapott…
- Neked kell erősnek lenned, még akkor is, ha tényleg gond van, ugye tudod?
- Igen. Tudom. – bólogat. – De remélem, soha sem fog megtörténni az, amitől Ang tart. Abba teljesen összetörne. Mert nem elég, hogy vak és nem fogja látni a kisbabánkat, de még baja is lesz… akkor teljesen kikészülne.
- Akárhogy is lesz, te vagy az egyetlen, akiben bízik, és akire támaszkodhat.
- Tisztában vagyok vele… De… akkor… nekem is nehéz lesz… és nem mondhatom azt, hogy semmi baj, majd lesz egy másik babánk… Nem is akarok arra gondolni, hogy tényleg megtörténik az, amit Ang folyton hajtogat… Pedig valóban igaza is lehet. És akkor anyu… fogalmam sincs mit tegyek. Ok, erősnek kell lennem… De ugyan úgy fogom érezni magam, mint ő. És ezt nem leplezhetem, mert pontosan tudni fogja. Anyu… nem tudom mi lesz velünk akkor.
- A baba érdeke is az, hogy a szülei nem törjenek össze miatta.
- Igen… de…
- Nincs de. Fel kell ugyan úgy nevelnetek, mert ti vagytok a szülei és szeretnetek kell őt. – mondja, majd megsimogatja Jensen kezét. – Angelnek talán tényleg nagyobb arra az esélye, hogy beteg babát hordjon ki, de gondolj arra is, hogy ez bárkivel megtörténhet. Azokkal is, akiknek semmi gondjuk sem volt a terhesség alatt. És belekezdtél abba, hogy akkor talán megint megpróbáljátok. Így is kell. De ezt csak is Angel döntheti el, hogy mikor készen rá.
- Lehet, hogy soha többé nem akar majd gyereket, ha…
- Nem hiszem, hogy így lenne. De most ne beszéljünk erről! A baba egészséges és szép lesz! – mosolyog. – Gyönyörű lesz és nekem teljesen mindegy, hogy fiú vagy lány.
- Nekem is. De azért…. tudod, gondolkoztam azon, hogy elsőre egy fiú sokkal jobb lenne, mint egy lány. Mégis a trónörökös és ha születik egy húga, akkor vigyázni tud majd rá.
- Nővér is tud vigyázni az öcsire.
- De az nem ugyan az. Meg… arra is gondoltam, hogy ha minden rendben lesz ezzel a babyvel, akkor pár év múlva megint össze kellene hoznunk egyet.
- Jensen, még ez a baba sem született meg és te máris a következőre gondolsz? – mosolyogva ingatja fejét.
- Ha már így belejöttünk… miért ne?
- Szerintem ezt beszéld meg Angellel, de ne most… Azaz érzésem, hogy most nem alkalmas. Szegényke nagyon rosszul van. Reméljük, hogy csak az elején ilyen szörnyű. Aztán meg… ott lesznek az átsírt éjszakák…
- Nem. A mi kis felhőnk nem fog sírni, mert jó baba lesz.
- Gondolod?
- Igen. – bólogat.
- Ezt nem tudhatod előre. Lehet, hogy has fájós lesz, vagy csak unatkozni fog… Fel kell készülnötök arra, hogy lesz pár éjszakátok, amikor egyáltalán nem fogtok aludni.
- Megoldjuk. Mostanában is vannak éjszakák, amikor forgatunk, vagy fent kell lennem.
- Azért az nem ugyan az.
- Igaz… De… szerintem az elején velünk leszel és segítesz nekünk.
- És maradjak fent én?
- Ha szépen megkérünk rá.
- Én megteszem, de nem nekem kell etetnem…
- Akkor… majd te és Angel babusgatjátok én meg…
- Alszol? Felejtsd el! Nem kisfiam! Ha mindenki fent van, akkor te is! Nem húzod ki magad ez alól.
- Nem fog sírni.
- Kiderül. – mosolyog Donna. – És gondolkodtál már azon, hogy mennyi mindent meg kell majd vennetek?
- Nem. Csak a nevelésről…
- A nevelésről. Ezt a szót tőled hallani.
- Már most fel kell rá készülni.
- Ez így van, de szerintem most sokkal fontosabb, hogy hol lesz a szobája és milyen bútorai lesznek, mint a karate edzése, nem?
- Minden fontos.
- Én úgy gondolom, hogy üljetek majd le és beszéljétek meg a „nevelést” is, de első körben a gyakorlati dolgokat kellene tisztázni. Rengeteg dolgot kell venni neki. Persze ne most kezdjetek el vásárolni. Tudod a babona. Inkább már legyen kerek az a poci és legyetek túl az első szakaszon aztán kezdjetek el vásárolni. Rengeteg minden fog kelleni. De segítek benne.
- Akkor… nem is kell hazamenned. – mosolyog Jensen.
- Azért muszáj lesz. Az apád nem tudom mit kezdene otthon nélkülem. S míg el nem felejtem. Azt mondta, hogy vár titeket. Jössz vissza Texasba… hozod Angelt is és nem ússzátok meg, hogy ne meséljétek el neki az egész baba dolgot egészen az elejétől.
- Azért… a legelejét kihagynám. – mosolyog a fiú. – Azt ő is tudja.
- Na jó, ezt a részét kihagyhatod. – mondja Donna. – Már alig várom, hogy megint otthon legyél! A bátyád is eljön hozzánk pár napra. Az egész család együtt lesz végre! Várom már! Apád ismét süthet a kertben.
- Én is várom már. Josh még nem is találkozott Angellel.
- Nem. És panaszkodott nekem, hogy mostanában fel sem hívod őt. Tudom, hogy dúl a szerelem és sok a dolgod, de jó lenne, ha néha beszélnél a bátyáddal.
- Igazad van. – bólogat.
- Angelnek biztosan tetszeni fog a testvéred.
- Csak… nem fogja látni. – sóhajt fel Jensen. – De reménykedjünk abban, hogy rendbe fog jönni. Jade ebben hajthatatlan, ő hisz benne, hogy Ang egyszer még látni fog. Tudod… én is szeretném ezt hinni. Ha nem is tökéletesen, de jó volna, ha legalább a fényt érzékelné, vagy az arcok körvonalait látná. Már attól is boldog lennék!
- Bízzunk benne. – mondja, majd megpuszilja Jensen arcát. – Kérsz vacsorát?
- Megnézem Angelt, aztán… én éhes vagyok. Szóval teríthetsz nekem.
- Ha alszik, ne keltsd fel.
- Nem fogom. – mosolyog, majd otthagyja anyját és felmegy a lányhoz, aki Bundást öleli magához, pontosan úgy, ahogy Donna itt hagyta. A fiú óvatosan mellé fekszik és megcsókolja száját.
- Szia kiscica. – súgja a lány és elmosolyodik.
- Honnan tudtad, hogy én vagyok?
- Hát… a mamád biztosan nem csókolna meg. És Bundás rendes medve, ő nem csókolgat. – súgja és elengedi a plüssállatot, majd megöleli kedvesét, hozzábújik szorosan.
- Remélem nem keltettelek fel.
- Nem. Csak próbáltam megállítani a forgást.
- És sikerült?
- Már sokkal jobban vagyok. Bundás rendbe hozott. Tudod mennyire hiányzott nekem már ez a mackó?
- Most hogy mondod… Mintha tegnap éjjel arra keltem volna, hogy őt szólongatod.
- Ez nem is igaz. – mondja a lány. – Vagy igen? Beszélek álmomban?
- Bundást szólongattad csak ennyit mondhatok. Nem én jártam a fejedben.
- Hazudós! Eszembe sem jutott a mackóm!
- Hát… pedig egyszer felemlegetted és még csak nem is aludtál.
- Tényleg?
- Igen. De nem leszek féltékeny egy medvére.
- Nem? Pedig szeretem őt.
- De engem sokkal jobban szeretsz. – mondja és megcsókolja Angel homlokát. – Biztosan jól vagy?
- Igen, már sokkal jobban.
- Gyere le és egyél egy kis levest, biztosan jól esik majd.
- Remélem bennem marad. Nem akarok többet hányni. Úgy utálom. – sóhajt fel.
- Annyira sajnálom.
- Hát… sajnálhatod is. Félig a te hibád az a kis vihar a hasamban. – mondja mosolyogva.
- Szeretem a kis felhőt. És majd beszélek vele, hogy hagyja a mamáját kicsit. Neki is jobb, ha te jól érzed magad.
- Az a kis felhő csak kavarog. Én pedig rosszul érzem magam.
- Nem lehet könnyű egy viharral a pocakodban.
- Hát nem. – mosolyodik el Angel. Majd megérinti Jensen arcát. – Most már ideje lenne megborotválkoznod, lassan olyan leszel, mint egy ősember.
- Majd reggel kicsinosítom magam.
- Éjszaka arra fogok ébredni, hogy szúrsz.
- De nem biztos, hogy a pofim fog szúrni.
- Malac vagy.
- Az előbb még kiscica voltam.
- De most ismét előléptél perverz háziúrnak.
- Erről jut eszembe, anyu csinált neked sütit.
- Az biztosan finom lehet… Csak… Most nem kérek. Egy leves talán még bennem marad.
- Akkor gyere. Lemegyünk hozzá. Már terít. – mosolyog és finoman felhúzza a lányt az ágyról, ahogy felül.
- Anyukád olyan édes… csaj.
- Naná! A világ legjobb csaja. Bocs, de te csak utána jössz a sorban.
- Megbocsátok. – mosolyog. – És ki van utánam? A szerencsés harmadik helyzet?
- Hm… Túl sokan szorultak a bronzérmes helyre. Nem is tudok választani.
- Azért mondj egyet.
- Ha elmondod, ki az a fél pasi az életedben és miért fél, akkor… elmondom.
- Titok.
- Akkor sajnos nem nyilatkozhatok. De érezd magad szerencsésnek, hogy benne vagy a top 3-ban.
- Köszi… és a plafon mindjárt zuhan! – ingatja fejét, miközben feláll az ágyról, Jensen segít neki.
- Masszívak a falak. Már sok mindent átvészeltek.
- Hallom, hogy repednek.
- Csak hallucinálsz.
- Én azért vigyáznék a helyedben, mert egyszer rád dől a ház. Jaj, mi volt ez a reccsenés?
- Hahahaha! Csak a parketta. Na gyere. – mosolyog a fiú és megfogja a lány kezét, majd kimennek a szobából.
Donna boldogan terít meg Angelnek is, aki jóízűen kanalazza a levest a tányérból. Jensen fél szemmel mindig őt figyeli és örül, hogy a lánynak ízlik és nem rohan a mosdóba. Benne marad. Donna pedig, amint kiürült Angel tányérja azonnal szed még bele és a lány azt is megeszi. Ám teli hassal, jóllakottan hamar elpilled és érzi, most már tényleg eljött az idő, hogy ágyba bújjon. Nagyokat ásítozik.
- Azt hiszem elfáradt a lány. – állapítja meg Donna, Angel csak bólogat és laposan pislog. – Pedig még sütemény is van. Nagyon finom.
- Már nem férne belém. – súgja és megint ásít. – Nagyon finom volt a leves… De azt hiszem…
- Vár a mackód. – mosolyog az anya, Angel pedig bólogat. – Akkor… majd ketten eszünk sütit Jensennel, de hagyunk neked. – mondja és a fiára néz, aki éppen most nyeli le az utolsó kanál húslevest.
- Nem baj, ha most… felmegyek? – kérdezi Angel.
- Miért lenne baj? – kérdezi Donna és megsimogatja a lány karját. – Jó éjszakát.
- Én is mindjárt megyek. – mondja a fiú és megpuszilja kedvese arcát.
- Jó. – bólogat Angel. – Jó éjt. – suttogja, aztán feláll az asztaltól. Megkeresi Donnát s megöleli, majd tapogatva kimegy a konyhából és óvatosan fellépdel a lépcsőn. Jensen anyjára mosolyog.
- Szeretem amikor ilyen fáradt. Nem is tudja milyen szép is ilyenkor. – jelenti ki.
- Siess utána, nehogy a mackó átvegye a helyed az ágyban.
- Nem ér fel velem egy medve sem.
- Gondolod?
- Tudom. – mondja.
- Maradjon is így. – mosolyog az anya. – Holnap első dolgom lesz, hogy orvost keresünk. Már nézelődtem a neten és találtam pár jó címet. Jó kezekben lesz Angel.
- Remélem… mert abban a kórházban igencsak benézték a dolgokat. Legszívesebben visszamennék és lepofoznám az orvosokat, hogy mennyire figyelmetlenek voltak. Az ő hibájuk, ha baj lesz! Miért nem vették észre? Ezt senki sem tudja kimagyarázni nekem. Szemetek!
- Nyugodj meg. – megfogja Jensen kezét. – Most már nem tehetsz semmit sem.
- De… szétrúgom a seggüket!
- És azzal jobb lesz?
- A lelkemnek egészen biztosan.
- Hagyd ezt! Szuper orvost fogunk találni, aki mindent megtesz majd. Hidd el!
- Akár mit kér az orvos… Bármennyibe is kerül, ha jó, akkor mindent megfizetek, csak tényleg a lehető legjobb legyen… Csak anyu… Hogyan is lehet ezt eldönteni… elég nehéz. A kórházban is azt gondoltuk, hogy az orvosok mindent megtettek…
- Meg is tettek Angelért…
- De ott volt a gyerekem a pocakjában. Érte semmit sem tettek!
- Nyugalom. Minden rendben lesz! Inkább egyél egy kis sütit, a többit pedig bízd rám.
- Akár mibe is kerül… szerezd meg a legjobbat!
- Így lesz. – mosolyodik el Donna, majd feláll és tányérokat vesz elő a süteménynek, amit szépen ráhelyez, aztán Jensen elé teszi a finomságot. – Tessék megenni. És elfelejteni, hogy ezután bármi is rosszul alakul.
- Ha csak ezen múlna…
- Kisfiam.
- Ok anyu. – sóhajt és beleharap a krémes finomságba. – Ez… tényleg finom. – beszél teli szájjal.
- Akkor egyed és bízd anyádra Angelt és a babát.
- Bízok. – bólogat. – Benned bízom a legjobban.
- Éppen ezért nem lesz semmi gond. – s megpuszilja fia fejét, majd megsimogatja. – Neked csak annyi a dolgod, hogy vigyázz rájuk!
- Így lesz. Nem tudom mit csinálnék most Ang nélkül.
- Erre ne is gondolj! Edd meg a sütit, aztán tessék felmenni és felváltani a mackót az ágyban!
- Megyek is. – mosolyog Jensen és szájába gyűri az utolsó falat sütit, majd megpuszilja anyját. – Jó éjt anyu.
- Jó éjszakát. Pihenjetek jól. Holnap nehéz napja lesz Angelnek.
- Bízom benned. – s megölelik egymást, majd a fiú felsiet az emeletre. Halkan nyit be a hálószobába, hallja, hogy Angel a zuhany alatt. Zubog a víz. Elmosolyodik, de nem akarja zavarni a lányt. Úgy dönt, hogy ő is lezuhanyozik. Átsiet a saját hálójába, majd beront a fürdőbe, és amilyen gyorsan csak tud a víz alá áll és letusol. Még a törülközéssel sem akar foglalkozni túl sokat, így félig vizesen bújik bele rövid pizsama alsójába és már rohan is vissza a lányhoz, aki időközben elzárta a csapot. De még mindig a fürdőben van. Jensen hallja ahogy éppen leteszi fogmosó poharát a polcra. Mindjárt kijön. Betakarózik, Bundást természetesen jó messzire tolja az ágy szélére, nem akarja, hogy zavarja őket a hatalmas plüss, aztán vár. Angel pár perc múlva lép ki az ajtón és odalépked az ágyhoz. Mély levegőt vesz.
- Azt hiszem nem csak Bundás van az ágyamban. Érzek valami nagyon finom illatot… - s ujjaival tapogatni kezdi az ágyat, s megérinti Jensen lábait. – Megvagy. – mosolyog.
- Pedig nagyon elbújtam.
- Előlem nem tudsz elbújni. – s bemászik az ágyba, a fiú pedig rögtön megöleli. Betakargatja kedvesét, majd fejét a mellére fekteti. – Túl finom az illatod.
- Ahogy neked is. – túr a lány nedves hajába. – Nem fogsz megfázni?
- Nem. Majd te felmelegítesz. – s Jensen mellébe csókol hosszan és lágyan.
- Ang… ezt ne csináld.
- Mit? – s megint megcsókolja a fiút.
- Aludnunk kell. Holnap nehéz napod lesz.
- Alszunk, nem?
- Ha azon az érzékeny ponton csókolgatsz, képtelen leszek aludni.
- Próbáld meg. – s kicsit feljebb csúszik a fiún, majd nyakába csókol, aztán nyelvét végig húzza vékony bőrén.
- Ang… A tűzzel játszol.
- Tűz? Hol?
- Nem azt mondtad, hogy fáradt vagy?
- De. – bólogat, s belefúrja fejét Jensen vállába, miközben ujjai lejjebb vándorolnak a fiú testén, aztán megállapodnak pizsamája gumis szélén.
- Ok Ang. Próbálok arra koncentrálni, hogy tényleg pihennünk kell.
- Én pihenek. – ujjai eltűnnek a pizsama alatt és pont addig lépdel velük, hogy Jensen kedvenc testrészét nem érik el. – Jó éjt, álmodj nagyon szépeket. – csókol ismét a fiú nyakába.
- Hé, így nem fog menni. – s finoman kiveszi nadrágjából a lány kezét, majd hasára teszi őket.
- Ott sokkal melegebb volt. – súgja Angel.
- Szerintem nekik mindenütt jó rajtam.
- Gondolod?
- Tudom. – mondja a fiú, s megsimogatja kedvese karját. – Anyu vigyázni fog rád holnap.
- És te nem jössz velünk?
- Szeretnéd?
- Persze, hogy szeretném. – bólogat. – Ott kell lenned velem.
- Rendben. – mosolyog Jensen.
- És… nem baj ha… ha Jade is jön?
- Jade? – felsóhajt.
- Hívott…
- Felvetted? – ingatja fejét a fiú. – Minek hívogat éjjel?
- Mert tudta, hogy most érünk haza, csak azt akarta tudni, hogy minden rendben van-e. Mondtam neki, hogy holnap Donnával elmegyünk orvost nézni… Jönni akart. Nem mondhattam, hogy maradjon otthon… erről jut eszembe, képzeld elmesélte, hogy Jaredhez költözött és már több mint egy napja ott lakik! És élvezi.
- Hűha! – sóhajtozik a fiú.
- Ez nagy dolog. Nem akart oda menni…
- Ettől a témától valahogy teljesen… lekókadtam.
- Jensen.
- Bocs.
- A nővérem. Nem mondhatom azt neki, hogy Jared egy rohadt nagy bunkó.
- Szerintem ezt tudja.
- Még elkapom a fickót azért amit a telefonba mondott… De ha egyszer Jade eldöntötte, hogy odaköltözik, legyen. Lehet, hogy jót tesz majd nekik.
- Még többet veszekednek majd…
- Remélem nem.
- Nekem is el kell beszélgetnem Jareddel… És nem fogja zsebre tenni amit kapni fog tőlem. Haragszom rá. – sóhajt fel, s egy pillanatra elgondolkozik. – De hagyjuk őt… Felőlem jöhet Jade.
- Jó móka lesz.
- Jadenek biztosan.
- Jaj, bírod őt, csak most morcos vagy.
- Igazad van… Jadel nincs bajom… és szerelmes is… belém.
- Bizony. – bólogat a lány.
- Ez azért simogatja a lelkemet valahol.
- Azért ha szerelmet vall, finoman utasítsd vissza.
- Miért?
- Mert ne tápláljon hiú reményeket… az enyém vagy.
- Gondolod?
- Tudom.
- Azért arra kíváncsi lennék, hogy a nővéred hogyan vall szerelmet.
- Egyszerű. Elájul ha meglát. – mosolyog Angel.
- Sokan vannak így.
- Ok, mielőtt még teljesen eltelsz önmagadtól… térjünk vissza a bronzérmesre. Szóval? Ki az?
- Csak akkor ha elmondod ki volt a fél palid. Ezt már megbeszéltük.
- Az egy elég rossz döntés volt…
- Kezd érdekes lenni a dolog. Mesélj.
- Ki fogod húzni belőlem…
- Jobb most túl lenni rajta, nem?
- Gary volt… - sóhajt
- Gary? Elég gyakori név. Valami közelebbi infó a fickóról?
- Az a srác, akivel Daniel Bora-Borán volt.
- WOW! Igen?
- De… ez egy rossz történet…
- Nekem bejön. Mesélj!
- Amikor Daniel tolószékbe került… szegény… most meg már halott…
- Ang, ezt inkább ne is emlegessük fel… - sóhajt. – Inkább Garyről mesélj.
- Szóval… Amikor tolószékbe került és eldobott magától, akkor Garyvel elég közel kerültünk egymáshoz.
- Nem elég közel ha csak félig… de mi is az a fél?
- Ki voltam borulva Daniel miatt és valahogy összegabalyodtunk.
- Értem. – bólogat. – Meg akart vigasztalni, mi? Mindig ez van… De valahogy rosszul csinálta…
- Nagyon jól esett, hogy valakihez hozzá bújhatok és megért engem… és igen… akartam, hogy mi ketten… mert akkor, abban a pillanatban annyira jó lett volna.
- És?
- Nálam voltunk és már az ágyban voltunk, amikor rájöttem, hogy nem szabad.
- De miért? Én drukkoltam Garynek, jól csinálta. Így kell a csajokat ágyba vinni.
- Jensen!
- Bocs… de… nem?
- Házas és gyerekei vannak. Egy felesége, akit tudom, hogy szeret… és csak elgyengült, ahogyan én is.
- Hm… Te kis hamis. Szóval nős volt a pasi?
- Nős. És még jó, hogy észbe kaptam. Nem lenne tiszta a lelkiismeretem vele kapcsolatban, ha lefekszem vele… De azért meg kell adni, addig amíg eljutottunk nagyon jó volt….
- És meddig is?
- Azon kívül minden megvolt. Elég ennyi. Ezért aztán csak félnek számít.
- Nem semmi egy nő vagy Ang.
- Miért? Szerintem jó, hogy megállítottam a dolgot.
- Kikezdeni nős pasikkal.
- Ok, le lehet szállni rólam. Tudod, hogy éreztük magunkat ezek után? Olyan kínos volt az egész… Felöltöztünk, aztán meg… viselkedjünk úgy mintha semmi sem történt volna… Borzalmas volt. De szerintem Gary is örült, hogy nem történt semmi.
- Nem lehetett semmi, ha addig élvezted. Fürge ujjak?
- Disznó vagy. – súgja a lány. – És most elég! Hallottad a sztorit, te jössz. Ki a bronzérmes?
- Danneel. – vágja rá Jensen.
- Jó nő.
- Nekem mondod? Nagyon jó nő!
- Megértelek, hogy ő az. Megkedveltem és szeretnék még vele találkozni. Szerintem nagyon jól megértettük egymást.
- Örülök, ha így van. Muszáj a dobogósoknak összetartani. Nem?
- De… azért örülök, hogy ő csak utánam jön a sorban.
- Lekörözted. – mosolyog Jensen, majd szájához emeli a lány kezét és tenyerébe csókol. – Tudod, hogy te egy nagyon-nagyon rossz lány vagy? Ez a Garys történet…
- Nem vagyok rossz, csak akkor azt hittem, hogy jól cselekszem… de mégis rájöttem, hogy hülyék vagyunk mind a ketten. Ha rágondolok, még mindig kínosan érzem magam. Persze erről mélyen hallgatunk mind a ketten. Te vagy a 3. aki tud róla rajtunk kívül.
- Nem is tudom mit kezdjek ezzel az infóval…
- Tartsd meg magadnak. És ne is beszéljünk róla többet. Rendben?
- Talán.
- Nem talán. Befejeztük. – mondja Angel és megsimogatja Jensen arcát. – Még mindig szőrös vagy. – súgja, majd maga felé húzza kedvese fejét és belecsókol ajkába. – Milyen kár, hogy nem látom az arcod. – súgja a fiú szájába. – Tudod mit csináltam amikor csak nézegettelek?
- Mit? – s csókot lehet Angel orra hegyére.
- 114 szeplőig jutottam.
- Te a szeplőimet számoltad? – súgja és megcsókolja a lány alsó ajkát.
- Igen. – mosolyog. – De úgy tűnik soha többé nem fogom tudni pontosan mennyi szeplő is van a pofidon… Pedig elhatároztam, hogy nem csak ott fogom megszámolni őket. – súgja és ujjai ismét lefelé haladnak a fiú testén.
- Máshol is számolnád őket?
- Mindenhol. – s finom ujjai ismét eltűnnek a pizsama alatt. – Itt is. – suttogja.
- Tényleg rossz lány vagy.
- Nem. Csak szeplő rajongó… Mi lenne ha… - s a fiúra gördül. – Ha emlékezetből folytatnám tovább? Már… nem is vagyok fáradt.
- És… és… anyu?
- Az ajtó csukva, a mamád nem fog bejönni… Add fel, otthon is megtetted. Most már mindegy.
- De… halkan.
- Halk leszek. – súgja és összeérnek ajkaik. – Most valahogy… nagyon kellesz. – és apró csókokat lehelve a fiú bőrére, elindul lefelé, majd feje eltűnik a takaró alatt.
- Ang… te aztán nem kertelsz.
- 115. – súgja a takaró alól a lány és kedvese már csak azt érzi, hogy erejét kedvese meleg és puha ajkai ölelik körül.
- És… és… még én vagyok disznó? – kérdezi, majd elmosolyodik az élvezettől és beletúr Angel hajába, majd finoman irányítani kezdi fejét. – WOW! – s becsukja szemét. – Meg lesz a 116 is. – súgja, s felnyögve elmerül a kéjben.
Tags: