![[personal profile]](https://www.dreamwidth.org/img/silk/identity/user.png){kind=small}
Cím: Human Nature
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz
Jared mély levegőt vesz, mielőtt csengetne. Chris ajtaja előtt áll. Tisztázni akarja a reggel történteket. Amikor meglátta elöntötte agyát a düh. Tény, hogy nem kedveli a srácot és féltékeny rá. Igaz erre valóban nincs oka, hiszen meleg. Ám nem árt ha vigyáz vele az ember, hiszen mindent tud és ha eljár a szája Jadenek… Kihúzza magát, amikor Chris ajtót nyit.
- Jared? Ezt a meglepetést. – mondja, hangjában gúny.
- Beszélni akarok veled.
- Mégis miről? Reggel még az arcomat akartad beverni.
- Beszélhetünk? – kérdezi. Chris sóhajt, ellép az ajtóból és beengedi a fiút, aki körbenéz, majd megáll.
- Jaderől van szó. Tisztázni szeretném a dolgokat.
- Mit akarsz tisztázni? – kérdezi Chris és a nappali felé indul. Jared követi őt. A fiú helyet mutat neki, Jared leül a kanapéra, de nem dől hátra.
- Szóval miért is jöttél? – kérdezi Chris és elhelyezkedik az egyik fotelban. – Talán bocsánatot szeretnél kérni, amiért minden ok nélkül nekem estél reggel? Hallgatlak.
- Ideges voltam.
- És ez okot ad arra, hogy nekem ess? Mindig ezt teszed amikor elszáll az agyad?
- Nem… csak… - sóhajt. – Ideges voltam és kész.
- Félsz, hogy elárulom a nagy titkodat? Nem fogom, mert nem akarom, hogy Jade teljesen kikészüljön attól, hogy a srácokat is kedveled…
- Csak Jensen volt, akivel…
- A lényegen nem változtat. Jade nem olyan hülye mint amilyennek gondolod. Én nem beszéltem a mi kis titkunkról neki, de volt, hogy idejött és azt mondta, hogy közted és Jensen között egészen biztosan van valami.
- Jade ezt nem mondhatta.
- Pedig így volt… de aztán valahogy elmúlt ez a félelme. Nem tudom mit mondhattál neki, vagy mi történt, de többet nem beszélt erről. Akkor megmondhattam volna neki, hogy jól érzi… nem tettem.
- És miért nem?
- Mert nem akarom, hogy teljesen kikészüljön. Nem érdemled meg őt. És ezt neki is számtalanszor elmondtam már. Én lennék a legboldogabb, ha szakítanátok végre… végleg. – mondja nyugodt hangon, majd Jared szemébe néz, ami összeszűkül. – Most ismét az jár a fejedben, hogy megütsz?
- Azt nem értem, hogy miért gyűlölsz? – kérdezi és hajába túr.
- Kedvelnem kellene téged? Miért? Mondj csak egy okot!
- Mert Jade szeret engem.
- Ennyi? Ez az ok? Nem kapja meg tőled, amire vágyik…
- Miért, mire vágyik?
- Jared, ha ezt tőlem kérdezed, akkor itt nagyobb a baj, mint gondoltam. – mondja és megingatja fejét. – Te vagy a barátja, neked kellene tudnod, hogy mi az amire vágyik a kedvesed, nem? – kérdezi, Jared egy pillanatra összeszorítja száját, majd bólogat.
- Igen… nekem kellene tudnom, csak az a baj, hogy képtelenek vagyunk beszélni egymással ha valami probléma van.
- Ebben nem segíthetek, ez a ti ügyetek.
- Neked miért mond el mindig mindent? Előttem miért hallgat?
- Nem jöttél még rá? Mert nem bízik meg benned. Hányszor verted már át? Hányszor aláztad meg őt? Gondolkozz el ezen! És ha nem szereted, akkor inkább most hagyd el. Lehetsz hétvégi apuka, de legalább nem bántod többször. Mind a ketten járhatnátok a saját utatokat. Gondolj bele mennyire szabad lennél. Végre ismét Jensennel lehetnél…
- Már nem… - súgja.
- Akkor valaki mással. – rántja meg vállát Chris. – A lényegen nem változtat. Izgalmasabbnak találod a pasikat, mint a saját barátnődet.
- Ez nem igaz.
- Jared, csak mélyedj magadba. Tudom, hogy csak az jár a fejedben, hogy mikor lehetsz ismét Jensennel és ha ő már nem akarja… akkor majd szerzel mást. És ez egy elég hülye helyzet, hogy most ezt én mondom neked… Lehet, hogy ezért is jöttél hozzám? - kérdezi, majd felsóhajt.
- Nem! – kiált a fiú – Én nem vagyok meleg.
- Egyszer azt mondtam neked, hogy gondolkozz el rajta. Emlékszel? Amikor összeszedtelek és itt aludtál…
- Nem vagyok meleg.
- De éjjel-nappal az zakatol a fejedben, hogy csak még egyszer Jensennel legyél… És ne aggódj, a gondolat majd folyatódni fog… jön más. Jensen és Angel jól egymásra találtak és nem kételkedem abban, hogy boldogok… De te nem vagy az, ahogyan Jade sem. Csak bebeszélitek magatoknak. Hajtogatjátok ezt a szót, de nincs mögötte semmi tartalom. Jared szerintem hagyd ott Jadet és keress egy pasit, aki minden vágyadat kielégíti. Jade is találni fog majd valakit… egy olyan fickót, aki igazából szereti. Annyira egyszerű lenne. De egyikőtök sem lép…
- Azt hiszem, hogy én itt befejeztem a társalgást. – pattan fel Jared.
- Valami rosszat mondtam? Vagy éppen ellenkezőleg? Éppen a lényegre tapintottam?
- Kitalálok egyedül! – kiált a fiú, s úgy tesz, mint aki meg sem hallja mit is mondott Chris.
- És miért is jöttél hozzám? – kérdezi, majd lassan feláll. – A bocsánatkérést nem hallottam… Talán… azt gondoltad, hogy Jensen helyett én is jó vagyok, hiszen kő meleg a srác!
- Elég legyen! – áll meg Jared és a fiúra néz. – Próbálok nyugodt maradni… – kifújja a levegőt.
- Mi az, megint az jár a fejedben, hogy megütsz? Eddig olyan jól elbeszélgettünk.
- Nem fogom otthagyni Jadet.
- És ezzel a lépéssel mindkettőtök életét tönkre fogod tenni… Sok sikert Jared. De gondolkozz el! Ha szereted Jadet akkor nem hagyod, hogy boldogtalan legyen. És… gondolj magadra is. Azt kérdezted mire vágyik Jade… Boldogságra.
- Elég volt ebből, megyek! – kiált a fiú, majd becsapja maga mögött az ajtót. Chris felsóhajt, aztán fellépdel az emeletre és óvatosan benyit a vendégszobába. Elmosolyodik, mert Jade édesen alszik az ágyon. Körülötte rengeteg papír. Elfáradt a sok írásban és észre sem vette, hogy elaludt. Munka után idejött, hiszen hiába várta Jaredet, nem jelentkezett a fiú. Valakinek el kellett mondania ezt. Chrishez jött, aki megint ugyan azzal a tanáccsal látta el, mint már számtalanszor. Búsan jött fel ide, írogatni akart kicsit, de az álom legyőzte őt. A fiú megsimogatja az alvó lány fejét. Valahol arra számított, hogy Jade hallja, hogy Jared itt jár… De talán mégis jobb, hogy nem így és nem itt kell megtudnia azt, amit a barátja annyira titkol előle. Óvatosan feláll az ágyról és kimegy. Jobb, ha tölt magának egy italt és leül a TV elé, mert nincs jobb dolga, és meg is nyugszik, mert akárhányszor meglátja Jaredet csak ideges lesz és aggódik Jade miatt. Nem lesz így jó ez a kapcsolat, de mást nem tehet, csak tanácsot adhat. És meg is tette… De eddig süket fülekre talált.
Jade arra ébred, hogy mobilja csörög. Hirtelen azt sem tudja hol van, pár pillanatig gondolkodnia kell, de ráeszmél, hogy elaludt és most a sok papír között tér magához. Ásít, majd valamelyik kupac alatt a telefont is megtalálja és a kijelzőn Jared nevét pillantja meg. Most örülnie kellene, hiszen erre várt, de lassan 10 óra és csak most jelentkezik a fiú? Még SMS-t sem kapott tőle. Megdörzsöli szemét, majd felveszi.
- Halló?
- Szia Jade! – kiált Jared a telefonba. – Ne haragudj, hogy csak most hívlak… csak… tudod… elhúzódott a forgatás. – hazudik, hiszen nem mondaná el, hogy hol járt. Éppen a lány házához siet kocsijával.
- Ilyen sokáig forgattatok? Azt hittem, hogy… hogy a reggel miatt nem jössz… - ásít.
- Tényleg sok volt a meló. A reggel? Nem érdekel a haverod. – megrántja vállát.
- De majdnem megverted.
- Csak ne kerüljön többé a szemem elé. Akkor nem lesz gond. – mondja. – Pár perc és nálad vagyok.
- De… de… nem vagyok otthon.
- Nem? Akkor hol vagy? Dolgozol még?
- Hát… én… akartam dolgozni, csak aztán elaludtam és… - egy pillanatra végigfut agyán, hogy jobb ha Jared nem tudja meg, hogy éppen Chrisnél van, mert mérges lesz. – A titkos helyemen vagyok. – pedig valóban nem ez az új titkos helye… gondolt arra, hogy ma este oda megy, de muszáj volt beszélnie Chrisszel, hiszen Angel olyan messze van. És nem is akarta zavarni húgát azzal, hogy borzalmasan érzi magát, mert Jared nem jött érte és fél, hogy talán soha nem látja többet…
- Már megint a titkos hely… érted megyek!
- Nem!
- Miért nem?
- Mert akkor nem lesz titkos! Inkább találkozzunk nálad. Nagyon sietek. Rendben?
- Kíváncsi lennék, hogy ilyenkor hová bújsz el.
- Nincs itt semmi érdekes. – mondja.
- Rendben Jade, akkor nálam. De siess! Remélem nem a világ végén van az a hely.
- Nincs olyan messze. – rázza fejét a lány.
- Várlak.
- Sietek. Szia.
- Szia. – s leteszi a mobilt. Megingatja fejét. Már megint az a titkos hely. Szörnyen kíváncsi hol is lehet. De Jade soha sem mondaná el neki. Megáll a piros lámpánál, majd megvárja míg zöldre vált, de nem indul el, hanem úgy dönt, hogy megfordul a lámpa után és visszakanyarodik az ellenkező sávba. Szabálytalan volt, de nem érdekli. Haza indul. Bekapcsolja a zenét és feltekeri a hangerőt. Igaza volt Jadenek, a reggel történtek miatt nem kereste, nem írt neki és nem ment érte… Mélyen legbelül érzi, hogy Chrisnek igaza van… Jade nem boldog mellette, pedig szeretné ezt. És az az igazság, hogy így ő sem az. Tudja, hogy ezt az egészet csak magának köszönheti. Soha sem volt őszinte a lánnyal… Igaz Jade sem az vele. Hiszen képtelenek megbeszélni a dolgokat, inkább máshoz megy a problémákkal. De mégis, ő a hibás emiatt is. S mit is mondott még Chris? Jade nem bízik meg benne… tisztában van vele. És ez megint csak az ő bűne. De ezen lehet változtatni! És ideje is lenne már! Igaz ezt már annyiszor megbeszélték… ám most itt az idő, hogy végre tényleg új lapokkal induljanak. És neki kell megtennie az első lépéseket. De ha most sem sikerül… Nem gondol bele, inkább csak hangosabbra veszi a zenét és a gázra lép. Hangosan dudorássza a zene dallamát és próbálja elfeledni Chris mondatait… Jade sejtette, hogy ő és Jensen? Honnan is tudhatta volna? Chris csak kitalálta az egészet. A lánynak semmi oka nem volt arra, hogy erre gondoljon. Badarság! Megrázza fejét, mintha az összes gondolatát ki akarná űzni belőle, de nem megy. Mi van, ha Jade tényleg rájött? Hogyan? Ugyan már! Semmi oka sem volt feltételezni azt, hogy Jensennel valaha is együtt voltak. Chris csak blöffölt. De nem jött be. S hogy mi lesz most, hogy nem kaphatja meg Jensent? Semmi… vágyik rá, de az, hogy más férfihoz hozzáérjen úgy… Ki van zárva!
Otthon sörrel a kezében ül és várja, hogy Jade végre megérkezzen. Kedvencei fotelja mellett szundítanak. De egyből felkapják fejüket, amint meghallják a csengő dallamos hangját. Rohannak az ajtóhoz és alig várják, hogy gazdájuk végre kinyissa, pontosan tudják ki jött. Harley rögtön a nyakába ugrik a lánynak és megszagolgatja. Majd egy hatalmasat nyal Jade arcába, aki hátrahőköl ettől. Még mindig van benne egy kis félsz a kutyáktól. Sadie csak körbejárja és megszagolja, majd megáll és gazdájára néz, aki megingatja fejét és leszedi nagyobb ebét a lányról.
- Harley odáig van érted. – mosolyog és megfogja a lány kezét, miközben a kutyáit beterelgeti a házba, aztán megöleli Jadet és megpuszilja a száját. – Végre itt vagy! – mosolyog.
- Itt. De… azt hittem, hogy ma nem találkozunk, mert elrohantál és azt gondoltam haragszol.
- Felejtsük el Jade, ok? Sok volt a munka ma, és tudod, hogy késtem is… Ne is beszéljünk a mai napról. – elmosolyodik halványan, majd beletúr a lány hajába és nézi, ahogyan a hajszálak táncolnak az ujjai alatt. – Mi lenne, ha ennénk valamit?
- Jó ötlet, mert igazából semmit sem ettem már dél óta és éhes vagyok.
- Akkor menjünk és vacsorázzunk. – megszorítja a lány kezét.
- Vacsorázni megyünk? Ketten?
- Miért, szeretnél még elhívni valakit? – kérdezi mosolyogva.
- Nem… De ilyenkor?
- Miért ne? Azt mondtad éhes vagy… és én is az vagyok. Keresünk valami jó helyet és eszünk valami finomat.
- Jó… De… érzem, hogy ittál… megint… - ingatja fejét. – Inkább az én kocsimmal megyünk.
- Csak egy sört ittam meg.
- Nem baj. Én vezetek!
- Rendben. – bólogat és kinyitja az ajtót a lány előtt. A két kutyát bent tartja, aztán Jade kocsijához sietnek és beszállnak. Elindulnak, de a lány fél szemmel a fiúra néz, aki szó nélkül bekacsolja a cd lejátszót, majd felsóhajt és hátradől, miközben térdén üti a ritmust.
- Kicsit fura vagy. – állapítja meg a lány. – Mintha ideges lennél.
- Nem vagyok az, csak hosszú volt a nap. – fordítja fejét Jade felé.
- És… hová is megyünk?
- Szerintem csak hajts, aztán ha megtetszik egy étterem, ott megállunk.
- Jó… De… Biztosan minden rendben? – kérdezi Jade.
- Nincs semmi baj. Csak kicsit fáradt vagyok. De ha kajálunk valami jót, biztosan rendbe jövök. – mondja, majd lejjebb halkítja a zenét. – Jade… tudom, hogy hülye voltam reggel és sejtem, hogy neked Chris mit jelent…
- Ő a legjobb barátom.
- És miért nem én vagyok az?
- Mert te A barátom vagy. – néz egy pillanatra a fiúra.
- És mint A barát, nem lehetek én az, akinek mindent elmondasz?
- Chris olyan, mintha lenne még egy testvérem… Egy bátyám.
- Értem… És én nem lehetek a tesód. – bólogat. – Ebben igazad van. – halványan elmosolyodik.
- Hát nem… mert te a barátom vagy. – mondja és Jaredre néz, aki rámosolyog. – Szeretem, ha mosolyogsz. – súgja, a fiú pedig gyengéden megcirógatja arcát.
- Én pedig téged szeretlek. És tudom, hogy egy nagy-nagy hülye vagyok amiért folyton csak veszekszünk. – sóhajt fel.
- Hát… tényleg hülye vagy és néha nagyon megbántasz…
- Ne haragudj rám Jade!
- De… te ilyen vagy.
- Nem. Nem akarok ilyen lenni. Azt szeretném, hogy boldogok legyünk.
- Én is…
- De… tudom, hogy most nem vagyunk azok… igaz? Nem vagy az Jade.
- Amikor butaságokat csinálsz, és az fáj nekem, akkor nem vagyok boldog.
- És olyankor mindig lelépsz… Chrishez…
- Nem mindig Chrishez…
- A titkos hely.
- Nem csak oda bújok el. – mosolyog. – Néha csak úgy mászkálok kicsit.
- Tudom rengetegszer megbeszéltük már ezt, de próbálok megjavulni.
- Tényleg?
- Egy feltétellel!
- Milyen feltétellel?
- Rögtön elmondod, ha bánt valami. Rendben? Az nem jó, ha csak hallgatsz, majd elrohansz. Mert nem fogom tudni, mit rontottam el.
- Jó. – bólogat.
- És… azt hiszem még egy feltételt kell szabnom.
- Mi az?
- Hozzám költözöl és nincs vita. – jelenti ki. – Holnap szépen áthozod a cuccaidat és kész. Nem érdekel az anyád. Nem fogok addig várni, amíg hazajön. Neked is jobb lesz és nekem is. Szerintem izgalmas lesz együtt lakni. És erről tényleg nem akarok vitát nyitni.
- Holnap?
- Igen, holnap. – bólogat Jared. – Ne félj nem foglak megenni. Ígérem. – mosolyog.
- Nem is attól félek, hogy megeszel. – mosolyog.
- Nincs mitől tartanod. És ha nálam leszel, végre berendezhetjük a babaszobát. Ha lesz időm, majd együtt kiválasztjuk a bútorokat. Mit szólsz? A jövő héten talán akad pár szabad napom.
- Választhatok én?
- Persze, de remélem nekem is lehet beleszólásom? – mosolyog a fiú.
- Egy kicsi. – mondja Jade
- Csak egy kicsi? – kérdezi, de örül, hogy a lány végre beszél a babáról, vagyis nem konkrétan róla, de a szobáját ő szeretné berendezni és ez is valami.
- Rendben. – bólogat – Majd hívok pár embert, akik átfestik a szobát.
- A plafonra rajozhatnának egy csomó aranyos felhőt.
- Felhőt?
- Igen. Ha felnéz, akkor biztosan tetszeni fog neki, mert olyan mintha az ég lenne.
- Ok, felhő rendel!
- És szerintem egy csomó mesefigura kellene a falakra.
- Nem lesz túl sok ez egy kicsit?
- Igazad van… de az egyik falra akkor is mesefigurák kellenek.
- Egy fal még elbírja. – mosolyog, amikor meglát egy éttermet az út szélén. – Jade! Azt hiszem megvan a helyünk! Szerintem ez az étterem jó lesz. – mutat a bejáratra. A lány bólogat, majd lekanyarodik az első mellékutcába és leparkol. Kézen fogva lépkednek az étteremhez, majd megvárják míg egy üres asztalhoz kísérik őket. Jared egy viszonylag nyugisabb asztalt kért, messzebb a bejárattól, s nem bánták, hogy várniuk kellett rá néhány percet. Az étterem végében egy sarokban, távolabb minden vendégtől foglalnak helyet.
- Ez a hely tetszik. – néz körül a fiú és megkönnyebbül, mert senki sem foglalkozik velük. Nem ismerte fel őt senki sem. Így nem kell attól tartania, hogy egy rajongó hirtelen az asztaluk elé áll és megzavarja őket.
- Igen. – bólogat a lány. – Nagyon romantikus ezzel a sok gyertyával. Tisztára, mint a filmeken.
- Jade, ez a mi filmünk. – mosolyog a fiú és megfogja a lány kezét. – Mesélj még a szobáról. Érdekel, hogy mit találtál még ki. – mondja. – A falak most már megvannak…
- Kell egy kiságy is. Meg még egy csomó minden. Igazából nem is tudom mire lehet még szükség.
- Szerintem kell egy pelenkázó is.
- Tényleg! – bólogat Jade. – És majd te fogod őt pelenkázni.
- Én?
- Igen. Persze csak akkor, ha otthon leszel.
- Pelenkáztam párszor a húgomat, amikor kicsi voltam, de már azt sem tudom, hogy kell…
- Csak ki kell cserélni. Én is pelenkáztam Angelt!
- Tényleg? El sem bírom képzelni róla, hogy egyszer pelenkás volt.
- Pedig volt. És olyan édes volt amikor a pelenkájában tipegett.
- Aranyos lehetett.
- Anyu néha nem is foglakozott velünk, szóval muszáj volt valakinek kicserélni a pelenkáját. – mondja, majd felsóhajt. – Szerinted ugyan olyan leszek, mint az anyám?
- Miért? Te nem vagy olyan, mint ő.
- De. – bólogat. – Mert én is eltűnök, mint ő és…
- Jade, ezen könnyen segíthetünk. Megbeszéltük, hogy nem lépsz le és elmondod, ha valami bánt. Nem vagy olyan, mint az anyád. Ne mondd ezt!
- Még a… a… babyt sem nagyon szeretném…
- Mégis be akarod rendezni a szobáját. – simogatja meg a lány kezét. – És ez már jelent valamit. Nem? – elmosolyodik.
- Hát… igen. – bólogat. – Csak mégis… Biztosan béna anya leszek.
- Dehogy leszel. – rázza fejét. – Ketten csak megoldjuk a gyereknevelést.
- De mit csináljak, ha sír vagy… valami baja van?
- Mit csináltál Angellel?
- Felvettem és ringattam… De aztán anyu mindig elvette tőlem, mert kicsi voltam még.
- Szerintem ha sír a babánk, tedd ugyan azt, mint Angellel. – mosolyog. – De tudod mit? Veszek pár könyvet és együtt elolvassuk őket. Hátha van olyan, ami béna szülőknek szól.
- És ha olyan dolog történik, ami nincs benne a könyvekben?
- Akkor improvizálunk. – nevet. – Egészen biztos vagyok benne, hogy megoldjuk a dolgot. És ne gondolkozz azon, hogy olyan rémes anya leszel, mint a sajátod. Rendben?
- Jó. – bólogat. – És tényleg együtt olvasunk könyvet?
- Szeretnéd?
- Igen. – bólogat. – Olvashatom én neked?
- Persze. – mondja. – Aztán cserélünk. Hátha okosabbak leszünk, mint most.
- Szerinted Angel és Jensen is vesznek könyveket?
- Biztosan.
- Alig várom, hogy hazajöjjenek, és végre találkozzam a húgommal.
- Valld be, hogy Jensenre is kíváncsi vagy.
- Nem… csak egy kicsit. – mondja halkan. – Nem vagyok szerelmes belé.
- Nem hiszem. – mosolyog.
- Komolyan nem. De büszke vagyok rájuk.
- Óh! Na és ránk? Mi is összehoztunk egy babyt!
- Csak azért, mert nem vigyáztál amikor mondtad.
- De. – bólogat. – Arról nem tehetek, hogy a kis fickók gyorsabbak, mint én.
- Ez igaz. Nagyon gyorsak voltak.
- Naná. Az enyéim. – húzza ki magát, amikor a pincér megjelenik, hogy felvegye a rendelést, de ők még bele sem néztek az étlapba, így csak italt rendelnek. Jared egy sört kér, a lány pedig egy narancslevet. Aztán kinyitják az étlapot és lapozgatni kezdik. Jade most csak sült krumplira vágyik és valami krémes süteményre, a fiú pedig egy jó nagy adag marhahúst szeretne. Persze ő is kér desszertet, egy hatalmas fagyi kelyhet. A pincért hívják, hogy végre rendeljenek, aztán ismét kettesben lehetnek.
- Régen voltunk már így. – mondja a fiú.
- Igen. Mert mindig közbe jött valami.
- Remélem, most nem lesz így. – mosolyog. – Mit szólnál, ha kaja után elmennénk egy moziba?
- Tényleg?
- Persze! És azt nézzük meg, amit te akarsz!
- Még akkor is, ha egy nagyon-nagyon romantikus filmet szeretnék?
- Mennyire romantikus?
- Valami szerelmeset.
- Ok… De azért legyen benne egy kis akció is.
- Azt sem tudom mit játszanak a moziban.
- Én sem. – mosolyog Jared. – Pedig nekem kellene tudnom… mégis benne vagyok a szakmában.
- Szerinted játszanak valami Brad Pitt filmet?
- Biztos… Mi a szösz… Brad a legújabb kiszemelt?
- Mindig is szerettem, de nagyon belopta magát a szívembe, hogy Angellel táncolt! Annyira, de annyira szerencsés! Nem? Brad és Angel! Hm…
- Jensen már nem is jó?
- De… Csak hát… Brad Pitt mégis Brad Pitt. És táncolni vele… Egyszer én is táncolnék egy ilyen helyes sráccal.
- Kösz. – ingatja fejét Jared.
- Te is nagyon helyes vagy.
- Már nem hiszek neked. – és hátra dől.
- Tényleg! – bólogat.
- Mennyire helyes?
- Nagyon!
- Brad is nagyon helyes… azt mondtad…
- De te Jared vagy, az egészen más. Te A barátom vagy. Brad pedig egyszerűen csak Brad.
- Már csak Brad? Ha Jensen megtudja, hogy nem csak őt szereted ki fog borulni. – mosolyog.
- Bradet mindenki szereti! Angel is odáig van érte!
- És ezt Jensen tudja?
- Szerintem tudja… hiszen amikor táncoltak… Jaaaaaj, annyira jó lehetett!
- Jade? Mi lenne, ha leszállnánk erről a témáról? Inkább térjünk vissza arra, hogy miért is vagyok helyes.
- Most udvaroljak neked?
- Aha. – mosolyog és bólogat.
- Te úgy ahogy vagy helyes vagy és kész! Meg… tetszik a hajad.
- A hajam?
- Igen. Remélem, hogy a babynek is ilyen haja lesz.
- Hát… eddig nem sokan mondták nekem, hogy a hajam miatt vannak oda értem… és még?
- Meg a szemed. Az is nagyon szép és szeretem. Nagyon helyes vagy.
- Te is az vagy. – mosolyog és az asztal felett összeteszik homlokukat. – Szeretlek Jade.
- Én is téged.
- Csak… kicsit hülyék vagyunk, nem?
- Azok.
- De azt hiszem mi így vagyunk jók. – megcsókolja a lány száját. – Holnaptól máskép lesz minden, mert már nálam leszel. Együtt fogunk felkelni és együtt is alszunk el…
- Mindig csinálok neked vacsorát és reggel csomagolok valami finomat. – mosolyog a lány. – Igaz… nem nagyon tudok főzni…
- Tudod a könyvek Jade… Veszek pár szakácskönyvet is a baby könyvek mellé. – mosolyog és megint összeér ajkuk.
- És ha elrontom a kaját?
- Akkor rendelünk, vagy megint eljövünk ide. De nem fogod elrontani. Nagyon tetszik az ötlet, hogy ha hazajövök a munkából, vár rám a vacsi… és te.
- Holnap is ilyen sokáig fogsz dolgozni?
- Még nem tudom. – mondja a fiú, majd megsimogatja Jade arcát és hátradől székén, ahogy a lány is. – Lehet… De… ha akarod eljöhetsz, és megnézheted mit is csinálok.
- Elmenni? Oda?
- Miért ne?
- Tényleg? Egy igazi forgatásra?
- Persze!
- Ez nagyon-nagyon izgalmas! – kiált. – Megnézhetlek? De jó! Ott lehetek?
- Persze! – bólogat.
- Csak az a kár, hogy nem Sam vagy… mert akkor annyira, de annyira csinos vagy. Amikor egyszer láttalak, mint Sam… Jaaaaaaaaj, azt hittem, hogy elájulok!
- Nagyon odáig vagy érte!
- Viccelsz? Ő a leghelyesebb a sorozatban.
- És mi van Deannel?
- Hát… ok… Dean után a legesleghelyesebb. De hát Dean az Dean.
- Tudom… és Brad az Brad… Csak nem értem, mit is jelent ez.
- A lényeg, hogy Sam egy tök helyes srác és szeretem őt. Dean meg olyan jóképű és annyira érzékeny, pedig úgy tesz, mint aki nem az…
- Ok Jade, már megint ott tartunk, hogy Jensennek vallasz szerelmet. – ingatja fejét. – Majd átadom neki.
- Nem igaz… Sam okos és amikor kezében van a pisztolya… ah… szeretem! Szexi!
- Ha szeretnéd pisztolyt is fogok neked, csak szokj le Jensenről. – mosolyog.
- Tényleg?
- Majd augusztusban amikor megint forgatjuk a sorozatot, akkor majd hazahozom neked Sam fegyverét. Sőt meg is fogom fogni.
- Tényleeeeg? Komolyan?
- Úgy látom ennyi is elég lesz neked a kielégüléshez. – vigyorog.
- Hé! – s finoman megrúgja a fiú lábát az asztal alatt.
- Ok… magunkkal visszük az ágyba. Mit szólsz?
- Inkább… Vedd fel Sammy ruháit, azt a zöld kabátját… azt imádom! És gyere haza úgy.
- És?
- Megmenthetsz a démonoktól.
- És utána?
- Meghálálom Sammynek, hogy megmentett.
- Mivel?
- Tudod. – és pirulni kezd.
- Nem… fogalmam sincs.
- Jaj, hát bejöhet az ágyamba.
- Samnek ez kevés. – mosolyog.
- És együtt lehet velem, mert megmentett… és remélem ez a köszönet elég neki?
- Hm… Rendben.
- Olyan izgalmas lesz! – kiált és arca teljesen kipirul.
- Csak nehogy Sam a babyt is kiűzze a pocidból, mert akkor már elég nagy lesz.
- Vigyázzon!
- Vigyázni fog. – mosolyog és összekulcsolják kezüket, de a következő pillanatban már a pincérre figyelnek, aki tálalja nekik a finom falatokat. S mivel éhesek már, azonnal hozzá is kezdenek.
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz
Jared mély levegőt vesz, mielőtt csengetne. Chris ajtaja előtt áll. Tisztázni akarja a reggel történteket. Amikor meglátta elöntötte agyát a düh. Tény, hogy nem kedveli a srácot és féltékeny rá. Igaz erre valóban nincs oka, hiszen meleg. Ám nem árt ha vigyáz vele az ember, hiszen mindent tud és ha eljár a szája Jadenek… Kihúzza magát, amikor Chris ajtót nyit.
- Jared? Ezt a meglepetést. – mondja, hangjában gúny.
- Beszélni akarok veled.
- Mégis miről? Reggel még az arcomat akartad beverni.
- Beszélhetünk? – kérdezi. Chris sóhajt, ellép az ajtóból és beengedi a fiút, aki körbenéz, majd megáll.
- Jaderől van szó. Tisztázni szeretném a dolgokat.
- Mit akarsz tisztázni? – kérdezi Chris és a nappali felé indul. Jared követi őt. A fiú helyet mutat neki, Jared leül a kanapéra, de nem dől hátra.
- Szóval miért is jöttél? – kérdezi Chris és elhelyezkedik az egyik fotelban. – Talán bocsánatot szeretnél kérni, amiért minden ok nélkül nekem estél reggel? Hallgatlak.
- Ideges voltam.
- És ez okot ad arra, hogy nekem ess? Mindig ezt teszed amikor elszáll az agyad?
- Nem… csak… - sóhajt. – Ideges voltam és kész.
- Félsz, hogy elárulom a nagy titkodat? Nem fogom, mert nem akarom, hogy Jade teljesen kikészüljön attól, hogy a srácokat is kedveled…
- Csak Jensen volt, akivel…
- A lényegen nem változtat. Jade nem olyan hülye mint amilyennek gondolod. Én nem beszéltem a mi kis titkunkról neki, de volt, hogy idejött és azt mondta, hogy közted és Jensen között egészen biztosan van valami.
- Jade ezt nem mondhatta.
- Pedig így volt… de aztán valahogy elmúlt ez a félelme. Nem tudom mit mondhattál neki, vagy mi történt, de többet nem beszélt erről. Akkor megmondhattam volna neki, hogy jól érzi… nem tettem.
- És miért nem?
- Mert nem akarom, hogy teljesen kikészüljön. Nem érdemled meg őt. És ezt neki is számtalanszor elmondtam már. Én lennék a legboldogabb, ha szakítanátok végre… végleg. – mondja nyugodt hangon, majd Jared szemébe néz, ami összeszűkül. – Most ismét az jár a fejedben, hogy megütsz?
- Azt nem értem, hogy miért gyűlölsz? – kérdezi és hajába túr.
- Kedvelnem kellene téged? Miért? Mondj csak egy okot!
- Mert Jade szeret engem.
- Ennyi? Ez az ok? Nem kapja meg tőled, amire vágyik…
- Miért, mire vágyik?
- Jared, ha ezt tőlem kérdezed, akkor itt nagyobb a baj, mint gondoltam. – mondja és megingatja fejét. – Te vagy a barátja, neked kellene tudnod, hogy mi az amire vágyik a kedvesed, nem? – kérdezi, Jared egy pillanatra összeszorítja száját, majd bólogat.
- Igen… nekem kellene tudnom, csak az a baj, hogy képtelenek vagyunk beszélni egymással ha valami probléma van.
- Ebben nem segíthetek, ez a ti ügyetek.
- Neked miért mond el mindig mindent? Előttem miért hallgat?
- Nem jöttél még rá? Mert nem bízik meg benned. Hányszor verted már át? Hányszor aláztad meg őt? Gondolkozz el ezen! És ha nem szereted, akkor inkább most hagyd el. Lehetsz hétvégi apuka, de legalább nem bántod többször. Mind a ketten járhatnátok a saját utatokat. Gondolj bele mennyire szabad lennél. Végre ismét Jensennel lehetnél…
- Már nem… - súgja.
- Akkor valaki mással. – rántja meg vállát Chris. – A lényegen nem változtat. Izgalmasabbnak találod a pasikat, mint a saját barátnődet.
- Ez nem igaz.
- Jared, csak mélyedj magadba. Tudom, hogy csak az jár a fejedben, hogy mikor lehetsz ismét Jensennel és ha ő már nem akarja… akkor majd szerzel mást. És ez egy elég hülye helyzet, hogy most ezt én mondom neked… Lehet, hogy ezért is jöttél hozzám? - kérdezi, majd felsóhajt.
- Nem! – kiált a fiú – Én nem vagyok meleg.
- Egyszer azt mondtam neked, hogy gondolkozz el rajta. Emlékszel? Amikor összeszedtelek és itt aludtál…
- Nem vagyok meleg.
- De éjjel-nappal az zakatol a fejedben, hogy csak még egyszer Jensennel legyél… És ne aggódj, a gondolat majd folyatódni fog… jön más. Jensen és Angel jól egymásra találtak és nem kételkedem abban, hogy boldogok… De te nem vagy az, ahogyan Jade sem. Csak bebeszélitek magatoknak. Hajtogatjátok ezt a szót, de nincs mögötte semmi tartalom. Jared szerintem hagyd ott Jadet és keress egy pasit, aki minden vágyadat kielégíti. Jade is találni fog majd valakit… egy olyan fickót, aki igazából szereti. Annyira egyszerű lenne. De egyikőtök sem lép…
- Azt hiszem, hogy én itt befejeztem a társalgást. – pattan fel Jared.
- Valami rosszat mondtam? Vagy éppen ellenkezőleg? Éppen a lényegre tapintottam?
- Kitalálok egyedül! – kiált a fiú, s úgy tesz, mint aki meg sem hallja mit is mondott Chris.
- És miért is jöttél hozzám? – kérdezi, majd lassan feláll. – A bocsánatkérést nem hallottam… Talán… azt gondoltad, hogy Jensen helyett én is jó vagyok, hiszen kő meleg a srác!
- Elég legyen! – áll meg Jared és a fiúra néz. – Próbálok nyugodt maradni… – kifújja a levegőt.
- Mi az, megint az jár a fejedben, hogy megütsz? Eddig olyan jól elbeszélgettünk.
- Nem fogom otthagyni Jadet.
- És ezzel a lépéssel mindkettőtök életét tönkre fogod tenni… Sok sikert Jared. De gondolkozz el! Ha szereted Jadet akkor nem hagyod, hogy boldogtalan legyen. És… gondolj magadra is. Azt kérdezted mire vágyik Jade… Boldogságra.
- Elég volt ebből, megyek! – kiált a fiú, majd becsapja maga mögött az ajtót. Chris felsóhajt, aztán fellépdel az emeletre és óvatosan benyit a vendégszobába. Elmosolyodik, mert Jade édesen alszik az ágyon. Körülötte rengeteg papír. Elfáradt a sok írásban és észre sem vette, hogy elaludt. Munka után idejött, hiszen hiába várta Jaredet, nem jelentkezett a fiú. Valakinek el kellett mondania ezt. Chrishez jött, aki megint ugyan azzal a tanáccsal látta el, mint már számtalanszor. Búsan jött fel ide, írogatni akart kicsit, de az álom legyőzte őt. A fiú megsimogatja az alvó lány fejét. Valahol arra számított, hogy Jade hallja, hogy Jared itt jár… De talán mégis jobb, hogy nem így és nem itt kell megtudnia azt, amit a barátja annyira titkol előle. Óvatosan feláll az ágyról és kimegy. Jobb, ha tölt magának egy italt és leül a TV elé, mert nincs jobb dolga, és meg is nyugszik, mert akárhányszor meglátja Jaredet csak ideges lesz és aggódik Jade miatt. Nem lesz így jó ez a kapcsolat, de mást nem tehet, csak tanácsot adhat. És meg is tette… De eddig süket fülekre talált.
Jade arra ébred, hogy mobilja csörög. Hirtelen azt sem tudja hol van, pár pillanatig gondolkodnia kell, de ráeszmél, hogy elaludt és most a sok papír között tér magához. Ásít, majd valamelyik kupac alatt a telefont is megtalálja és a kijelzőn Jared nevét pillantja meg. Most örülnie kellene, hiszen erre várt, de lassan 10 óra és csak most jelentkezik a fiú? Még SMS-t sem kapott tőle. Megdörzsöli szemét, majd felveszi.
- Halló?
- Szia Jade! – kiált Jared a telefonba. – Ne haragudj, hogy csak most hívlak… csak… tudod… elhúzódott a forgatás. – hazudik, hiszen nem mondaná el, hogy hol járt. Éppen a lány házához siet kocsijával.
- Ilyen sokáig forgattatok? Azt hittem, hogy… hogy a reggel miatt nem jössz… - ásít.
- Tényleg sok volt a meló. A reggel? Nem érdekel a haverod. – megrántja vállát.
- De majdnem megverted.
- Csak ne kerüljön többé a szemem elé. Akkor nem lesz gond. – mondja. – Pár perc és nálad vagyok.
- De… de… nem vagyok otthon.
- Nem? Akkor hol vagy? Dolgozol még?
- Hát… én… akartam dolgozni, csak aztán elaludtam és… - egy pillanatra végigfut agyán, hogy jobb ha Jared nem tudja meg, hogy éppen Chrisnél van, mert mérges lesz. – A titkos helyemen vagyok. – pedig valóban nem ez az új titkos helye… gondolt arra, hogy ma este oda megy, de muszáj volt beszélnie Chrisszel, hiszen Angel olyan messze van. És nem is akarta zavarni húgát azzal, hogy borzalmasan érzi magát, mert Jared nem jött érte és fél, hogy talán soha nem látja többet…
- Már megint a titkos hely… érted megyek!
- Nem!
- Miért nem?
- Mert akkor nem lesz titkos! Inkább találkozzunk nálad. Nagyon sietek. Rendben?
- Kíváncsi lennék, hogy ilyenkor hová bújsz el.
- Nincs itt semmi érdekes. – mondja.
- Rendben Jade, akkor nálam. De siess! Remélem nem a világ végén van az a hely.
- Nincs olyan messze. – rázza fejét a lány.
- Várlak.
- Sietek. Szia.
- Szia. – s leteszi a mobilt. Megingatja fejét. Már megint az a titkos hely. Szörnyen kíváncsi hol is lehet. De Jade soha sem mondaná el neki. Megáll a piros lámpánál, majd megvárja míg zöldre vált, de nem indul el, hanem úgy dönt, hogy megfordul a lámpa után és visszakanyarodik az ellenkező sávba. Szabálytalan volt, de nem érdekli. Haza indul. Bekapcsolja a zenét és feltekeri a hangerőt. Igaza volt Jadenek, a reggel történtek miatt nem kereste, nem írt neki és nem ment érte… Mélyen legbelül érzi, hogy Chrisnek igaza van… Jade nem boldog mellette, pedig szeretné ezt. És az az igazság, hogy így ő sem az. Tudja, hogy ezt az egészet csak magának köszönheti. Soha sem volt őszinte a lánnyal… Igaz Jade sem az vele. Hiszen képtelenek megbeszélni a dolgokat, inkább máshoz megy a problémákkal. De mégis, ő a hibás emiatt is. S mit is mondott még Chris? Jade nem bízik meg benne… tisztában van vele. És ez megint csak az ő bűne. De ezen lehet változtatni! És ideje is lenne már! Igaz ezt már annyiszor megbeszélték… ám most itt az idő, hogy végre tényleg új lapokkal induljanak. És neki kell megtennie az első lépéseket. De ha most sem sikerül… Nem gondol bele, inkább csak hangosabbra veszi a zenét és a gázra lép. Hangosan dudorássza a zene dallamát és próbálja elfeledni Chris mondatait… Jade sejtette, hogy ő és Jensen? Honnan is tudhatta volna? Chris csak kitalálta az egészet. A lánynak semmi oka nem volt arra, hogy erre gondoljon. Badarság! Megrázza fejét, mintha az összes gondolatát ki akarná űzni belőle, de nem megy. Mi van, ha Jade tényleg rájött? Hogyan? Ugyan már! Semmi oka sem volt feltételezni azt, hogy Jensennel valaha is együtt voltak. Chris csak blöffölt. De nem jött be. S hogy mi lesz most, hogy nem kaphatja meg Jensent? Semmi… vágyik rá, de az, hogy más férfihoz hozzáérjen úgy… Ki van zárva!
Otthon sörrel a kezében ül és várja, hogy Jade végre megérkezzen. Kedvencei fotelja mellett szundítanak. De egyből felkapják fejüket, amint meghallják a csengő dallamos hangját. Rohannak az ajtóhoz és alig várják, hogy gazdájuk végre kinyissa, pontosan tudják ki jött. Harley rögtön a nyakába ugrik a lánynak és megszagolgatja. Majd egy hatalmasat nyal Jade arcába, aki hátrahőköl ettől. Még mindig van benne egy kis félsz a kutyáktól. Sadie csak körbejárja és megszagolja, majd megáll és gazdájára néz, aki megingatja fejét és leszedi nagyobb ebét a lányról.
- Harley odáig van érted. – mosolyog és megfogja a lány kezét, miközben a kutyáit beterelgeti a házba, aztán megöleli Jadet és megpuszilja a száját. – Végre itt vagy! – mosolyog.
- Itt. De… azt hittem, hogy ma nem találkozunk, mert elrohantál és azt gondoltam haragszol.
- Felejtsük el Jade, ok? Sok volt a munka ma, és tudod, hogy késtem is… Ne is beszéljünk a mai napról. – elmosolyodik halványan, majd beletúr a lány hajába és nézi, ahogyan a hajszálak táncolnak az ujjai alatt. – Mi lenne, ha ennénk valamit?
- Jó ötlet, mert igazából semmit sem ettem már dél óta és éhes vagyok.
- Akkor menjünk és vacsorázzunk. – megszorítja a lány kezét.
- Vacsorázni megyünk? Ketten?
- Miért, szeretnél még elhívni valakit? – kérdezi mosolyogva.
- Nem… De ilyenkor?
- Miért ne? Azt mondtad éhes vagy… és én is az vagyok. Keresünk valami jó helyet és eszünk valami finomat.
- Jó… De… érzem, hogy ittál… megint… - ingatja fejét. – Inkább az én kocsimmal megyünk.
- Csak egy sört ittam meg.
- Nem baj. Én vezetek!
- Rendben. – bólogat és kinyitja az ajtót a lány előtt. A két kutyát bent tartja, aztán Jade kocsijához sietnek és beszállnak. Elindulnak, de a lány fél szemmel a fiúra néz, aki szó nélkül bekacsolja a cd lejátszót, majd felsóhajt és hátradől, miközben térdén üti a ritmust.
- Kicsit fura vagy. – állapítja meg a lány. – Mintha ideges lennél.
- Nem vagyok az, csak hosszú volt a nap. – fordítja fejét Jade felé.
- És… hová is megyünk?
- Szerintem csak hajts, aztán ha megtetszik egy étterem, ott megállunk.
- Jó… De… Biztosan minden rendben? – kérdezi Jade.
- Nincs semmi baj. Csak kicsit fáradt vagyok. De ha kajálunk valami jót, biztosan rendbe jövök. – mondja, majd lejjebb halkítja a zenét. – Jade… tudom, hogy hülye voltam reggel és sejtem, hogy neked Chris mit jelent…
- Ő a legjobb barátom.
- És miért nem én vagyok az?
- Mert te A barátom vagy. – néz egy pillanatra a fiúra.
- És mint A barát, nem lehetek én az, akinek mindent elmondasz?
- Chris olyan, mintha lenne még egy testvérem… Egy bátyám.
- Értem… És én nem lehetek a tesód. – bólogat. – Ebben igazad van. – halványan elmosolyodik.
- Hát nem… mert te a barátom vagy. – mondja és Jaredre néz, aki rámosolyog. – Szeretem, ha mosolyogsz. – súgja, a fiú pedig gyengéden megcirógatja arcát.
- Én pedig téged szeretlek. És tudom, hogy egy nagy-nagy hülye vagyok amiért folyton csak veszekszünk. – sóhajt fel.
- Hát… tényleg hülye vagy és néha nagyon megbántasz…
- Ne haragudj rám Jade!
- De… te ilyen vagy.
- Nem. Nem akarok ilyen lenni. Azt szeretném, hogy boldogok legyünk.
- Én is…
- De… tudom, hogy most nem vagyunk azok… igaz? Nem vagy az Jade.
- Amikor butaságokat csinálsz, és az fáj nekem, akkor nem vagyok boldog.
- És olyankor mindig lelépsz… Chrishez…
- Nem mindig Chrishez…
- A titkos hely.
- Nem csak oda bújok el. – mosolyog. – Néha csak úgy mászkálok kicsit.
- Tudom rengetegszer megbeszéltük már ezt, de próbálok megjavulni.
- Tényleg?
- Egy feltétellel!
- Milyen feltétellel?
- Rögtön elmondod, ha bánt valami. Rendben? Az nem jó, ha csak hallgatsz, majd elrohansz. Mert nem fogom tudni, mit rontottam el.
- Jó. – bólogat.
- És… azt hiszem még egy feltételt kell szabnom.
- Mi az?
- Hozzám költözöl és nincs vita. – jelenti ki. – Holnap szépen áthozod a cuccaidat és kész. Nem érdekel az anyád. Nem fogok addig várni, amíg hazajön. Neked is jobb lesz és nekem is. Szerintem izgalmas lesz együtt lakni. És erről tényleg nem akarok vitát nyitni.
- Holnap?
- Igen, holnap. – bólogat Jared. – Ne félj nem foglak megenni. Ígérem. – mosolyog.
- Nem is attól félek, hogy megeszel. – mosolyog.
- Nincs mitől tartanod. És ha nálam leszel, végre berendezhetjük a babaszobát. Ha lesz időm, majd együtt kiválasztjuk a bútorokat. Mit szólsz? A jövő héten talán akad pár szabad napom.
- Választhatok én?
- Persze, de remélem nekem is lehet beleszólásom? – mosolyog a fiú.
- Egy kicsi. – mondja Jade
- Csak egy kicsi? – kérdezi, de örül, hogy a lány végre beszél a babáról, vagyis nem konkrétan róla, de a szobáját ő szeretné berendezni és ez is valami.
- Rendben. – bólogat – Majd hívok pár embert, akik átfestik a szobát.
- A plafonra rajozhatnának egy csomó aranyos felhőt.
- Felhőt?
- Igen. Ha felnéz, akkor biztosan tetszeni fog neki, mert olyan mintha az ég lenne.
- Ok, felhő rendel!
- És szerintem egy csomó mesefigura kellene a falakra.
- Nem lesz túl sok ez egy kicsit?
- Igazad van… de az egyik falra akkor is mesefigurák kellenek.
- Egy fal még elbírja. – mosolyog, amikor meglát egy éttermet az út szélén. – Jade! Azt hiszem megvan a helyünk! Szerintem ez az étterem jó lesz. – mutat a bejáratra. A lány bólogat, majd lekanyarodik az első mellékutcába és leparkol. Kézen fogva lépkednek az étteremhez, majd megvárják míg egy üres asztalhoz kísérik őket. Jared egy viszonylag nyugisabb asztalt kért, messzebb a bejárattól, s nem bánták, hogy várniuk kellett rá néhány percet. Az étterem végében egy sarokban, távolabb minden vendégtől foglalnak helyet.
- Ez a hely tetszik. – néz körül a fiú és megkönnyebbül, mert senki sem foglalkozik velük. Nem ismerte fel őt senki sem. Így nem kell attól tartania, hogy egy rajongó hirtelen az asztaluk elé áll és megzavarja őket.
- Igen. – bólogat a lány. – Nagyon romantikus ezzel a sok gyertyával. Tisztára, mint a filmeken.
- Jade, ez a mi filmünk. – mosolyog a fiú és megfogja a lány kezét. – Mesélj még a szobáról. Érdekel, hogy mit találtál még ki. – mondja. – A falak most már megvannak…
- Kell egy kiságy is. Meg még egy csomó minden. Igazából nem is tudom mire lehet még szükség.
- Szerintem kell egy pelenkázó is.
- Tényleg! – bólogat Jade. – És majd te fogod őt pelenkázni.
- Én?
- Igen. Persze csak akkor, ha otthon leszel.
- Pelenkáztam párszor a húgomat, amikor kicsi voltam, de már azt sem tudom, hogy kell…
- Csak ki kell cserélni. Én is pelenkáztam Angelt!
- Tényleg? El sem bírom képzelni róla, hogy egyszer pelenkás volt.
- Pedig volt. És olyan édes volt amikor a pelenkájában tipegett.
- Aranyos lehetett.
- Anyu néha nem is foglakozott velünk, szóval muszáj volt valakinek kicserélni a pelenkáját. – mondja, majd felsóhajt. – Szerinted ugyan olyan leszek, mint az anyám?
- Miért? Te nem vagy olyan, mint ő.
- De. – bólogat. – Mert én is eltűnök, mint ő és…
- Jade, ezen könnyen segíthetünk. Megbeszéltük, hogy nem lépsz le és elmondod, ha valami bánt. Nem vagy olyan, mint az anyád. Ne mondd ezt!
- Még a… a… babyt sem nagyon szeretném…
- Mégis be akarod rendezni a szobáját. – simogatja meg a lány kezét. – És ez már jelent valamit. Nem? – elmosolyodik.
- Hát… igen. – bólogat. – Csak mégis… Biztosan béna anya leszek.
- Dehogy leszel. – rázza fejét. – Ketten csak megoldjuk a gyereknevelést.
- De mit csináljak, ha sír vagy… valami baja van?
- Mit csináltál Angellel?
- Felvettem és ringattam… De aztán anyu mindig elvette tőlem, mert kicsi voltam még.
- Szerintem ha sír a babánk, tedd ugyan azt, mint Angellel. – mosolyog. – De tudod mit? Veszek pár könyvet és együtt elolvassuk őket. Hátha van olyan, ami béna szülőknek szól.
- És ha olyan dolog történik, ami nincs benne a könyvekben?
- Akkor improvizálunk. – nevet. – Egészen biztos vagyok benne, hogy megoldjuk a dolgot. És ne gondolkozz azon, hogy olyan rémes anya leszel, mint a sajátod. Rendben?
- Jó. – bólogat. – És tényleg együtt olvasunk könyvet?
- Szeretnéd?
- Igen. – bólogat. – Olvashatom én neked?
- Persze. – mondja. – Aztán cserélünk. Hátha okosabbak leszünk, mint most.
- Szerinted Angel és Jensen is vesznek könyveket?
- Biztosan.
- Alig várom, hogy hazajöjjenek, és végre találkozzam a húgommal.
- Valld be, hogy Jensenre is kíváncsi vagy.
- Nem… csak egy kicsit. – mondja halkan. – Nem vagyok szerelmes belé.
- Nem hiszem. – mosolyog.
- Komolyan nem. De büszke vagyok rájuk.
- Óh! Na és ránk? Mi is összehoztunk egy babyt!
- Csak azért, mert nem vigyáztál amikor mondtad.
- De. – bólogat. – Arról nem tehetek, hogy a kis fickók gyorsabbak, mint én.
- Ez igaz. Nagyon gyorsak voltak.
- Naná. Az enyéim. – húzza ki magát, amikor a pincér megjelenik, hogy felvegye a rendelést, de ők még bele sem néztek az étlapba, így csak italt rendelnek. Jared egy sört kér, a lány pedig egy narancslevet. Aztán kinyitják az étlapot és lapozgatni kezdik. Jade most csak sült krumplira vágyik és valami krémes süteményre, a fiú pedig egy jó nagy adag marhahúst szeretne. Persze ő is kér desszertet, egy hatalmas fagyi kelyhet. A pincért hívják, hogy végre rendeljenek, aztán ismét kettesben lehetnek.
- Régen voltunk már így. – mondja a fiú.
- Igen. Mert mindig közbe jött valami.
- Remélem, most nem lesz így. – mosolyog. – Mit szólnál, ha kaja után elmennénk egy moziba?
- Tényleg?
- Persze! És azt nézzük meg, amit te akarsz!
- Még akkor is, ha egy nagyon-nagyon romantikus filmet szeretnék?
- Mennyire romantikus?
- Valami szerelmeset.
- Ok… De azért legyen benne egy kis akció is.
- Azt sem tudom mit játszanak a moziban.
- Én sem. – mosolyog Jared. – Pedig nekem kellene tudnom… mégis benne vagyok a szakmában.
- Szerinted játszanak valami Brad Pitt filmet?
- Biztos… Mi a szösz… Brad a legújabb kiszemelt?
- Mindig is szerettem, de nagyon belopta magát a szívembe, hogy Angellel táncolt! Annyira, de annyira szerencsés! Nem? Brad és Angel! Hm…
- Jensen már nem is jó?
- De… Csak hát… Brad Pitt mégis Brad Pitt. És táncolni vele… Egyszer én is táncolnék egy ilyen helyes sráccal.
- Kösz. – ingatja fejét Jared.
- Te is nagyon helyes vagy.
- Már nem hiszek neked. – és hátra dől.
- Tényleg! – bólogat.
- Mennyire helyes?
- Nagyon!
- Brad is nagyon helyes… azt mondtad…
- De te Jared vagy, az egészen más. Te A barátom vagy. Brad pedig egyszerűen csak Brad.
- Már csak Brad? Ha Jensen megtudja, hogy nem csak őt szereted ki fog borulni. – mosolyog.
- Bradet mindenki szereti! Angel is odáig van érte!
- És ezt Jensen tudja?
- Szerintem tudja… hiszen amikor táncoltak… Jaaaaaj, annyira jó lehetett!
- Jade? Mi lenne, ha leszállnánk erről a témáról? Inkább térjünk vissza arra, hogy miért is vagyok helyes.
- Most udvaroljak neked?
- Aha. – mosolyog és bólogat.
- Te úgy ahogy vagy helyes vagy és kész! Meg… tetszik a hajad.
- A hajam?
- Igen. Remélem, hogy a babynek is ilyen haja lesz.
- Hát… eddig nem sokan mondták nekem, hogy a hajam miatt vannak oda értem… és még?
- Meg a szemed. Az is nagyon szép és szeretem. Nagyon helyes vagy.
- Te is az vagy. – mosolyog és az asztal felett összeteszik homlokukat. – Szeretlek Jade.
- Én is téged.
- Csak… kicsit hülyék vagyunk, nem?
- Azok.
- De azt hiszem mi így vagyunk jók. – megcsókolja a lány száját. – Holnaptól máskép lesz minden, mert már nálam leszel. Együtt fogunk felkelni és együtt is alszunk el…
- Mindig csinálok neked vacsorát és reggel csomagolok valami finomat. – mosolyog a lány. – Igaz… nem nagyon tudok főzni…
- Tudod a könyvek Jade… Veszek pár szakácskönyvet is a baby könyvek mellé. – mosolyog és megint összeér ajkuk.
- És ha elrontom a kaját?
- Akkor rendelünk, vagy megint eljövünk ide. De nem fogod elrontani. Nagyon tetszik az ötlet, hogy ha hazajövök a munkából, vár rám a vacsi… és te.
- Holnap is ilyen sokáig fogsz dolgozni?
- Még nem tudom. – mondja a fiú, majd megsimogatja Jade arcát és hátradől székén, ahogy a lány is. – Lehet… De… ha akarod eljöhetsz, és megnézheted mit is csinálok.
- Elmenni? Oda?
- Miért ne?
- Tényleg? Egy igazi forgatásra?
- Persze!
- Ez nagyon-nagyon izgalmas! – kiált. – Megnézhetlek? De jó! Ott lehetek?
- Persze! – bólogat.
- Csak az a kár, hogy nem Sam vagy… mert akkor annyira, de annyira csinos vagy. Amikor egyszer láttalak, mint Sam… Jaaaaaaaaj, azt hittem, hogy elájulok!
- Nagyon odáig vagy érte!
- Viccelsz? Ő a leghelyesebb a sorozatban.
- És mi van Deannel?
- Hát… ok… Dean után a legesleghelyesebb. De hát Dean az Dean.
- Tudom… és Brad az Brad… Csak nem értem, mit is jelent ez.
- A lényeg, hogy Sam egy tök helyes srác és szeretem őt. Dean meg olyan jóképű és annyira érzékeny, pedig úgy tesz, mint aki nem az…
- Ok Jade, már megint ott tartunk, hogy Jensennek vallasz szerelmet. – ingatja fejét. – Majd átadom neki.
- Nem igaz… Sam okos és amikor kezében van a pisztolya… ah… szeretem! Szexi!
- Ha szeretnéd pisztolyt is fogok neked, csak szokj le Jensenről. – mosolyog.
- Tényleg?
- Majd augusztusban amikor megint forgatjuk a sorozatot, akkor majd hazahozom neked Sam fegyverét. Sőt meg is fogom fogni.
- Tényleeeeg? Komolyan?
- Úgy látom ennyi is elég lesz neked a kielégüléshez. – vigyorog.
- Hé! – s finoman megrúgja a fiú lábát az asztal alatt.
- Ok… magunkkal visszük az ágyba. Mit szólsz?
- Inkább… Vedd fel Sammy ruháit, azt a zöld kabátját… azt imádom! És gyere haza úgy.
- És?
- Megmenthetsz a démonoktól.
- És utána?
- Meghálálom Sammynek, hogy megmentett.
- Mivel?
- Tudod. – és pirulni kezd.
- Nem… fogalmam sincs.
- Jaj, hát bejöhet az ágyamba.
- Samnek ez kevés. – mosolyog.
- És együtt lehet velem, mert megmentett… és remélem ez a köszönet elég neki?
- Hm… Rendben.
- Olyan izgalmas lesz! – kiált és arca teljesen kipirul.
- Csak nehogy Sam a babyt is kiűzze a pocidból, mert akkor már elég nagy lesz.
- Vigyázzon!
- Vigyázni fog. – mosolyog és összekulcsolják kezüket, de a következő pillanatban már a pincérre figyelnek, aki tálalja nekik a finom falatokat. S mivel éhesek már, azonnal hozzá is kezdenek.
Tags: