![[personal profile]](https://www.dreamwidth.org/img/silk/identity/user.png){kind=small}
Cím: Human Nature
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz
Angel még mindig sírdogálva ül az ágyon. Nem nyugtatta meg testvére. Nem tud hinni neki. Már nincsenek illú-ziói arról, hogy valaha is látni fog, s érzi, hogy a babával is gondok vannak. Nem figyelt oda és emiatt a kisbabá-nak esett baja. Miért nem ment el orvoshoz, amikor kellett volna? Így nem lehet anya. Most még nem… bár késő ezen töprengenie… Biztosan beteg lesz a baby. Fél és retteg. Mi lesz? Már a könnyei is elfogytak. Bekapja az utolsó sütit és nagyot sóhajt. Talán ha felhívja az apját, ő megnyugtatja kicsit. Tárcsáz, de üzenetrögzítő. Mit is várt? Hiszen ott éjjel van. És csak Jade szokása bekapcsolva hagyni a mobilt… Lehajtja fejét a párnára. Nincs kedve semmihez sem. Csak feküdni akar. Retteg mi lesz, ha elmegy az orvoshoz, aki majd kijelenti, hogy nincs keze vagy lába a babának vagy az is lehet, hogy már nem él. A sok gyógyszer, amit a kórházban kapott megölte… Miért nem mondta meg senki sem ott, hogy terhes? Miért nem vigyáztak jobban? És ő miért is ugrott Daniel után a medencébe? Már csak az a remény maradt, hogy talán utána lett terhes… igaz, ha jobban belegondol ezt ki is zárja, hiszen az édesség utáni oldhatatlan vágya, már sokkal előbb kezdődött és valószínű, hogy a terhesség miatt volt ez is… Donnának igaza van… Ő már akkor észrevette, hogy valami nem stimmel, amikor ő nem is sejtette… jobban kellett volna vigyáznia. Ha tudja, hogy kisbaba lesz, akkor egészen másképp csinál mindent. Ivott is… Óh még ez is! Nem csak gyógyszereket tömtek belé a kórházban, nem csak meghalt pár percig… de még ivott is né-hány pohárral. Belefúrja arcát a párnába és nyöszörögve sír. Elrontotta a kicsi életét. S ez csak az ő hibája. Senki másé. Nem figyelt és ennek a baba issza meg a levét… és ha tényleg béna vagy valami más baja van? Hordja ki és szülje meg? És mi van, ha már halott? Kavarognak a gondolatok a fejében és észre sem veszi, hogy álomba sírja magát.
Érintésre ébred, s tudja Jensen az. Nem szól, csak megfogja kedvese kezét arcán.
- Szia. – súgja a fiú, ujjai végigszánkáznak Angel arcélén. – Itt vagyok. Amint tudtam jöttem. – mondja azon az édes hangon, amit a lány úgy szeret. – Aludtál?
- Nem is tudom. – ásít a lány.
- Aludtál. – jelenti ki Jensen, majd a tálcára néz az ágy szélén. – Megetted az összes sütit.
- Azt hiszem… meg. – bólogat, majd lassan felül.
- Hogy érzed magad?
- Mint akit ronggyá vertek. – állapítja meg halkan. – És… te?
- Én is… Képtelen voltam odafigyelni a dolgomra. Szerintem a rajongók is látták… Alig vártam, hogy veled le-hessek. Ebéd van. De… én nem vagyok éhes! Van fél óránk. – mondja, s megfogja a lány kezét.
- Fél óra. – ismétli Angel. – Az nagyon kevés.
- Tudom. De itt vagyok. – kedvese szájához hajol és belecsókol. – Remélem most már jobban érzed magad.
- Nem. Még mindig émelygek, de már nem foglalkozom vele. – majd nagyot sóhajt. – Az én hibám az egész!
- Ang, ezt már megbeszéltük. A MI hibánk. Nem vigyáztunk…
- De én azt hittem, hogy minden rendben van.
- Én is… - súgja Jensen. – De… ha már egyszer így alakult… Megtartod, ugye?
- Mi van, ha tényleg beteg? Ha baj van vele? Akkor mi lesz? Kikészít ez a gondolat!
- Ha az orvos azt mondja, hogy gondok vannak… akkor… elveteted?
- Talán. – bólogat.
- És ha minden rendben?
- Kizárt, hogy rendben legyen! És az sincs rendben, hogy vak vagyok, s nem láthatom őt, még akkor is, ha beteg! Legalább addig, amíg…
- Ne gondolj erre, amíg nem látott egy orvos!
- Csak erre tudok gondolni. Már most elrontottam az életét…
- Semmit sem rontottál el. – a lány fejét vállára hajtja, majd ujjaival beletúr kócos hajába. – Ang... tudod… ilyen-kor boldognak kellene lennünk…
- De te sem vagy az.
- Nem… - nagyot sóhajt.
- Azért nem, mert te is tudod, hogy beteg. És az egész az én hibám. Csak az enyém.
- Tudod, hogy ez nincs így.
- Ha akkor tudom, hogy ő van, nem ugrom Daniel után…
- Valóban hagytad volna ott? Hogy megfulladjon?
- Nem… ez igaz… De jobban vigyáztam volna. – sóhajt. – Nem tudom mi lesz így…
- Várjuk meg, mit mond az orvos.
- Mindenre ez a válaszod.
- Mert nem tudok mit mondani. Fel sem fogtam igazán, hogy mi történik velünk. Hogy… gyerekünk lesz, és hogy szülők leszünk.
- De ennek az egésznek nem így kellett volna megtörténnie. – mondja a lány. – Máshogyan képzeletem el ezt és nem így… nem most.
- Tudom. – bólogat a fiú, majd megcsókolja a lány fejét. - De így alakult… - sóhajt. – És erről csak mi tehetünk.
- Én tehetek róla! Én vagyok a hibás! Ne mondd, hogy te is, mert ez nem igaz! Azt hittem, hogy minden rendben. Elfelejtettem visszamenni az orvoshoz. Én hülye!
- Nem vagy az. Ugyan már Ang! Én is megtehettem volna, hogy húzok egy gumit. – mondja halkan. – Szóval… mind a kettőnk hibája. – jelenti ki. – Csak ne gondolj arra, hogy valami baja van.
- Tudom… majd az orvos megmondja. De én érzem. Az is lehet, hogy megöltem.
- Nem Angel. Nem öltél meg senkit.
- Azt hittem, hogy ha babám lesz, akkor én leszek a legboldogabb ember a földön. De nem tudok örülni. És te sem. pedig… apa leszel.
- Igen. – elmosolyodik halványan. – Apa… én… gondolj bele, hogy milyen érzés is az, ha valaki apának szólít.
- Inkább maradok az anyunál. – és ő is elmosolyodik.
- Anyu. – puszilja meg Angel homlokát. – Remélem az első szava apa lesz.
- Óh, már megint az egód.
- Nem. De szeretném, hogy én legyek az első.
- Úgy beszélünk róla, mint aki megszületik. – sóhajt fel a lány.
- Szeretném, hogy így legyen… De ha tényleg valami baja van…
- Akkor inkább vetessem el…
- I… igen. – bólogat. – És ha ez így lesz, akkor legközelebb már biztosan egy egészséges babát hozunk össze. De előtte megtervezzük hogyan, hogy biztosan minden rendben legyen.
- Megölöm, ha elvetetem…
- Tudom. – bólogat.
- Milyen anya az olyan, aki megöli a kisbabáját? Még akkor is, ha beteg?
- Jobb neki, ha nem születik meg. Hidd el Ang!
- Tudom… de akkor is… mégis egy élet… Akár milyen is.
- Tudom. – sóhajt nagyot Jensen. – És én mindenben támogatlak, akárhogyan is fogsz dönteni.
- Még akkor is, ha kiderül, hogy baja van de én megtartom?
- Igen, akkor is.
- Vállalod?
- Az enyém is. Persze, hogy vállalom.
- De nem lesz könnyű…
- Azért én reménykedem, hogy talán nincs semmi baj.
- Bárcsak én is tudnék… Jade olyan optimista.
- Beszéltél vele?
- Igen. Elmondtam neki. Örült! Ujjongott a telefonba. Hallanod kellett volna! Azt hittem megsüketülök tőle.
- Talán most az egyszer higgy abban, amit Jade gondol.
- Nem. Arra képtelen vagyok. – mondja. – Neki lesz egy egészséges babája… nekem miért nem? – kérdezi, majd megöleli a fiút szorosan és megint zokogni kezd. – A fenébe… már megint sírok.
- Ha jól esik. – s ringatni kezdi.
- Olyan boldog lehetnék.
- Tudom Ang. Én is… - súgja kedvese fülébe.
- Miért itt történik ez velünk? Ha otthon lehetnék, már elmentem volna orvoshoz és nem lennék kétségek között.
- Itt is elmehetünk, ha szeretnéd.
- Nem. – rázza fejét.
- Nem lenne jobb most megtudni mi a helyzet? Vársz egészen addig, amíg haza nem érünk?
- Nem akarom megtudni milyen beteg. – sír. – Úgy félek.
- Én is félek Angel. De ha megtartod, én vállalom. És mindegy mi a baja, felneveljük.
- Nem akarok beteg, vagy béna gyereket.
- Tudom.
- Egy szép babát szeretnék.
- Ha rád hasonlít már szép.
- És ha rád? – szipog.
- Mivel nagyon jóképű vagyok… akkor is szép lesz.
- Ebben egyetértek. – mondja, majd elengedi a fiút, aki megtörölgeti arcát.
- Most már ne sírj! Rendben?
- Nem is tudom mi lenne, ha nem volnál velem.
- Az biztos, hogy nem találnál még egy ilyen jó fej srácot, mint én.
- Azért ne ess túlzásokba. – ingatja fejét. – Egyszer rád zuhan a plafon.
- Áh, kizárt. – mosolyog. – Masszívak az épületek.
- Olyan bolond vagy.
- Tudom. De így szeretsz. – megsimogatja a lány arcát. – Ideje lenne lassan felöltöznöd. Nem?
- Elindultam, hogy felvegyek valamit, de… de aztán beszéltem Jadel és így maradtam.
- Akkor tessék most felöltözni. – megfogja a lány kezét. – Segítek.
- Egyedül is megy. Csak a ruháimat kell megkeresnem.
- Amíg rendbe hozod magad, addig én keresek neked valami dögös cuccot.
- Dögös cucc? Hová készülünk?
- Sehová. De szeretem, ha szexi vagy.
- Akkor akár maradhatnék így is. Nem?
- Ez a köntös túl egyszerű. – mosolyog.
- Maradjunk a farmernál és egy felsőnél.
- Ok… legyen. De remélem este azért lemegyünk a többiekhez kicsit… addig sem gondolunk arra, hogy mit hoz a jövő… - mondja halkan.
- Én csak arra gondolok.
- Ang, hiába téped magad. Már úgyis mindegy.
- Nekem nem mindegy. Nem érezhetem jól magam, ha a babának baja van.
- De ezt nem teheted magaddal… és velem sem. Este együtt lehetünk. Táncolhatunk…
- Nem látok…
- És? Majd én vezetlek. – mondja. – Elég ha én tudom hova pördülünk. Nem?
- De.
- Bemutatlak a többieknek is. Rendes srácok.
- Jason is rendes? – kérdezi fejét ingatva.
- Jason nagyon régi barátom és tudom, hogy elbénáztam a dolgot, amikor megismerted. De a barátom.
- Tudom. – bólogat a lány.
- Szerintem csak egy löket kell nektek, hogy végre megtaláljátok a közös hangot.
- Nincs olyan lökés.
- Ang.
- Bocs… de ezt gondolom.
- Szerintem csak jobban meg kell ismerned őt és ez rá is vonatkozik.
- Nem kedvel engem.
- Hát… nem igazán.
- Én sem őt. És nincs is kedvem megismerni.
- Angel… rendben… De rajta kívül még leszünk elegen…
- A rajongóid is ott lesznek az este?
- Nem. Zárt hely. Ők nem jöhetnek.
- Na és… és milyenek voltak?
- Van egy-két őrült fazon, de belefér. Szerintem feltűnt nekik, hogy ma nem vagyok toppon. Az egyikük meg is kérdezte, hogy bánt-e valami. Persze nem mondhattam azt, hogy igen… annyit válaszoltam, hogy fáradt vagyok a sok utazástól. Ma egész délelőtt csak aláírást osztogattam.
- A kezed nem fáj? – tapogatja meg a fiú ujjait.
- Már megszoktam. Nem. Bár a végére elég béna aláírásokat adtam. Alig vártam, hogy itt legyek veled.
- És a rajongók szeretnek?
- Szeretnek. – mosolyog. – Én pedig jófiú vagyok velük. Tetszik, amikor felderül az arcuk, ha hozzájuk szólok. És mondok pár szót nekik.
- Legalább ők boldogok.
- Mi is azok leszünk.
- Mit fogsz mondani, ha kérdeznek rólam?
- Az igazat. Hogy velem vagy és szeretlek. Ennyi. Nincs igazán közük hozzá.
- Ez igaz… Kíváncsi lennék, hogy mit tennél, ha én is csak egy rajongó volnék.
- Valószínűleg jól megnéznélek, de ennyi.
- Akkor örülök, hogy nem vagyok az.
- Ennek én is örülök. – mondja s megszorítja a lány kezét. – Tudod, amíg osztottam az aláírásokat az is eszembe jutott, hogy egyszer csak Jade felbukkan a tömegben… vicces lett volna.
- Csak azt ne!
- Hiába, ő is egy rajongó. Nem?
- De. Azért is vagy ilyen kimért vele.
- Dehogy. De Jade az Jade. És fura. – mosolyog. – De kedves lány.
- Azt üzeni neked, hogy szeret. – mondja Angel halvány mosollyal az arcán.
- Miért is?
- Mert te vagy Jensen!
- Persze. Majd elfelejtettem.
- És mert… mert… baby lesz. – elszomorodik a hangja.
- Hé Ang, nem szomorkodunk. Most nem. Felöltözöl, addig én rendelek valami kaját, mert estig nem tudok enni és gondolom neked sem volt elég pár szelet süti, aztán ha véget ért ez a nap, táncolunk egy jót. Megbeszéltük.
- Tudom. – bólogat a lány.
- Akkor nehogy elkezdj megint sírni.
- Nem fogok. – nagyot sóhajt. – De jó ez így? Szórakozni, táncolni… miközben a kicsi…
- Jó. – jelenti ki Jensen. – Arra nem is gondolsz, hogy talán nincs semmi baj? Egy kicsit légy Jade! Optimista.
- Nem megy.
- Csak ma este.
- Bár jól lenne…
- És ha jól van és egészséges? Így biztosan nem érzi jól magát, ha te folyton sírsz.
- Ez… ez igaz. – bólogat.
- Tudom. De ha nincs is így… talán… addig érezze, hogy jól érzed magad, amíg…
- Amíg velem van. – fejezi be a mondatot Angel. – De ez baromi nehéz. – lehajtja fejét. – Szerinted mindent érez?
- Egészen biztosan. Talán azt is hallja, hogy beszélünk.
- Van már füle?
- Hát… azt nem tudom… de lehet. – mondja Jensen, majd tenyerét kedvese hasára teszi. – Itt van és szerintem ezt is érzi. – simogatja meg gyengéden a lány bőrét. – Szia. Itt apu… óh… apa… ezt még mindig nem hiszem el. – mosolyog. – Mert még nem is merem elhinni… De… én vagyok. Bocs, hogy ilyen messze vagy otthonról, de dolgom volt. Így Ang… vagyis… anyu. – elmosolyodik – jött velem. Milyen fura, hogy anyu, ezentúl így hívlak.
- Inkább ne.
- Pedig kedves… anyu. – mondja. – Erről jut eszembe, hogy fel kell hívnunk őt. De majd este. Most nem ugrasz-tom ki az ágyból. Már előre hallom mivel fog jönni.
- Hogy megmondta?
- Pontosan. – bólogat. – Egyszer igaza volt.
- Csak egyszer?
- Ok… neki mindig igaza van. Mondd te is ilyen leszel ha anyu leszel?
- Nem hiszem.
- Óh, de már most is az vagy. – simogatja tovább a lány hasát.
- Egy buta anya.
- Dehogy. Egy szexi mama. – mosolyog.
- Nagyon szexi lehetek így…
- Nekem mindig az vagy. De most már tényleg ideje felvenned valami…
- Dögös cuccot. Tudom… Maradok a farmernál. – mondja, amikor mobilja megcsörren a párnán. A dallamból tudja Jared az. A fiú a kijelzőre néz. Látja barátja nevét. – Mit akar? – kérdezi Angel és kitapogatja a telefont, majd kezébe fogja. – Nem veszem fel.
- Talán valami fontos. Lehet, hogy történt valami.
- Igaz. – bólogat és felveszi. – Halló?
- K… kurva vagy! Egy hatalmas nagy… óriási ribanc! – kiált a kagylóba, majd felnevet részegen. – Az… az vagy.
- Te meg részeg. – mondja Angel. – És kösz, hogy ezért felhívtál. Szia!
- Le… le ne tedd!
- Nincs kedvem részeg férgekkel dumálni. – mondja. Jensen megfogja kezét, amiben a mobilt tartja, hogy elvegye, de Angel nem engedi. – És ezért hívtál fel, hogy ez elmond?
- Ez… ezért! – neveti el magát. – Hát nem rohadt… rohadtul vicces?
- Nem, egyáltalán nem.
- Pedig az. – helyesel. – Egy nagy… hatalmas… vicc, amit csinálsz.
- Mondd el nekem is mit csinálok, hogy én is nevessek rajta.
- Felcsi… csinál… csináltattad magad. Ez így… vicces!
- Jade elmondta neked? – kérdezi és fejét ingatja.
- Jade… ő a másik r.. r… ribanc. Ő is… fel… - nevet. – Vicces!
- Ne nevezd annak!
- Miért? Kurvák vagytok!
- Mondd elgondolkoztál már magadon?
- Én egy kedves sr… srác vagyok.
- Óh hát persze! Most is az vagy. – beszél gúnyosan - Inkább egy szánalmas alak.
- Te vagy az. Én jó fiú vagyok.
- Egy részeg barom vagy! – kiált és Jensen ismét el akarja venni tőle a kagylót, de elhúzza kezét. – Tuskó!
- T… tuskó? Nem. Jared vagyok.
- Még jó, hogy a nevedet tudod.
- Ne… nem szeretsz.
- Őszintén? Most már egyenesen utállak.
- Pedig én… b… bírlak ribanc.
- Már megint olyan kedves vagy hozzám.
- Tudom! Mondtam, hogy az vagyok. – megint belenevet a kagylóba. – Kié az a… a… gyerek.
- Szerinted?
- Az enyém.
- Ezt hogyan raktad össze? Meséld el! Kíváncsi vagyok.
- Dugtunk. Sokat…
- Tényleg?
- Igen. N… nem emlékszel ribanc?
- De, emlékszek. Régen.
- R… régen? Neeem. Pár hónapja. Én vagyok… vagyok az apa.
- Fenéket! Nem te vagy! De mit is magyarázom neked ezt. Semmi közöd hozzá.
- Jah… persze… annyian megfordultak benned… nem is tud… hatod. – nevet fel.
- Hát persze! Szia!
- Azt mondtam NE tedd le!
- Ha leteszem mi lesz? Idejössz?
- Ja.
- De félek! Józanodj ki!
- Nem vagyok r… részeg. – kacag.
- Óh, dehogynem!
- Dugtunk és kész.
- Na és? Akkoriban nem voltam normális.
- M… most sem vagy az.
- Az lehet, mert ilyen barmokkal foglalkozom és beszélek, mint amilyen te vagy.
- Barom… Ez vicces!
- Nagyon. – sóhajt fel a lány. – Hol van Jade?
- N…em tudom. Elment. De… nem érdekel! Hülye!
- Jó lenne, ha befejeznéd ezt!
- De hát az… d…d… dilis. És ugyan olyan ribanc, mint te.
- Pont Jade. Hát persze.
- Vele is dugtam.
- Mit nem mondasz? Ezen most meg kellene lepődnöm?
- Terhes.
- Tényleg?
- Ühüm. M… mert… nem vigyázott… és te sem!
- Befejezed?
- Kurvák!
- Most már leteszem. – s lenyomja a befejezés gombot. – Ez nem normális. Tök részeg.
- Mit mondott? – kérdezi a fiú.
- Jobb ha el sem mondom. – sóhajt.
- Megint iszik. – ingatja fejét Jensen. – Mégis… valami baja van?
- Csak egy idióta állat. – jelenti ki a lány, amikor megint csörög a mobil. – Már megint ő. Erre bezzeg van esze. – sóhajt, Jensen pedig kikapja kezéből a telefont.
- Majd én beszélek vele.
- Ne! Elintézem. – ám a fiú felveszi.
- Mit akarsz Jared? – kérdezi kimért hangon.
- Jensen. Nahát! – kiabál fülébe. – A ribanc letette.
- Angel nem ribanc. És jobb, ha most lerakod és aludni mész!
- Nem. Csak… még… egy kicsit… beszélek.
- Tök részeg vagy.
- Nem. Miért? Csak… pár… üveg… sört ittam.
- Mennyi az a pár?
- Nem tudom… pár…
- Menj aludni!
- Nem! – kiált. – Hallom terhes a csajod.
- És? Éppen ezt ünnepled?
- Én vagyok az apa.
- Aha. És ezt miből gondolod?
- Keféltem vele. – súgja. – Pszt. Ezt nem mondhatod el senkinek sem.
- Nem fogom. Hidd el.
- Vicces… mert… te is ott voltál.
- Igen, én is…
- De… én vagyok az apa.
- Hát persze Jared. Pihenj egyet. Ok?
- Erre… erre… Jade is rájött… itt hagyott. Tök egyedül vagyok. Teljesen hülye a csaj.
- Szerintem te nem vagy normális, hogy így beszélsz.
- De. Tök normális vagyok… Dugunk?
- Nem.
- Pedig azt kellene.
- Nem. Befejeztük, nem emlékszel?
- Nem érdekel. Hülye vagy. – nevet fel.
- Te vagy az Jared.
- Pedig… olyan jó vagyok. Dugnunk kell!
- Nem érdekel mit mondasz.
- Pöcs vagy.
- Tessék?
- I… Igen! Kis fasz vagy! Angel puhány pöcst csinált belőled!
- Na most már elég legyen Jared! Menj aludni!
- Nem. Mert… jól szórakozom.
- De én nem. És nem hiszem, hogy Angel kíváncsi lenne rád, szóval ne hívd fel még egyszer!
- Hülyék vagytok.
- Nem Jared. Egyedül te vagy a hülye.
- Az enyém a gyerek.
- Persze.
- Beleélveztem… simán.
- Mi lenne, ha leszállnál erről a témáról végre?
- De így volt! – kiált. – Kurva!
- Jó éjt. – s ráteszi barátjára a telefont. – Ez tök részeg. – sóhajt. – És baromságokat beszél. Ne foglalkozz vele Ang.
- Sértegetett.
- Tudom. – bólogat a fiú. – Engem is.
- Kitalálta, hogy övé a gyerek.
- Marhaság.
- És mi van ha…
- Ang. Könyörgöm, legalább te ne kezd el ezt az ökörséget!
- De… ki tudja mikor…
- Ha annyi idős lennél, mint Jade, azért az már biztosan feltűnt volna nem? Jared meg nem gondolkozik. Ennyi.
- Igaz. – bólogat a lány. – Jared nem normális. Összekaphattak a nővéremmel... egészen biztos. Jaj Jade, minek mondtad el neki, amikor megkértelek arra, hogy hallgass!
- Jade mindent kikotyog.
- Tudom. Kár volt neki bármit is mondani… de… kellett. – beszél, amikor a mobil megint megcsörren Jensen kezében, de a fiú egy mozdulattal kinyomja.
- Csak abbahagyja.
- Azt mondta rám, hogy ribanc és…
- Ne foglakozz vele, részeg. Engem pöcsnek hívott.
- Az sem rossz. – mosolyodik el halványan.
- És persze azt akarja, hogy megint legyünk együtt... Bolond. – legyint, s most az ő mobilja kezd csörögni zsebé-ben. – Nem adja fel egykönnyen. – sóhajt. – Várj!
- Ne vedd fel!
- Elküldöm.
- Nem lehet. Jobb ha nem foglalkozol vele.
- Felveszem.
- Jensen. Ne…
- Mi van már? – szól a kagylóba a fiú. Angel pedig mélyet sóhajt idegesen.
- Kinyomott a dög.
- Én nyomtalak ki. Hagyj békén minket!
- Nem. Odamegyek…
- Nem jössz te sehova. Otthon maradsz, és szépen kialszod magad.
- Nem. Egyedül vagyok…
- Legalább nem látja Jade, hogy mit teszel magaddal.
- N… nem érdekel!
- Érdekeljen.
- Tele van a faszom vele.
- Ezt akkor neki mondd el, ne pedig nekem.
- Utál.
- Ezt nem hiszem. Szeret téged.
- Akkor most itt lenne!
- Biztosan kiakasztottad valamivel.
- Utálja a gyereket! Utál engem! Én is… én is utálom őt!
- Ha problémátok van egymással, vele beszéld meg. De ne mondd azt, hogy utál…
- De… - sóhajt. – Dugjunk már!
- Jared állítsd le magad!
- Az a kurva az oka az egésznek! Tudom.
- Ne nevezd Angelt így, még akkor sem ha részeg vagy!
- De.
- Fejezd be, és ne hívj minket többször! Csinálj amit akarsz, de hagyj békén minket!
- És ha… ha nem?
- Az én barátom nem ilyen… Te már nem az a Jared vagy, aki tényleg a barátom.
- De. Az vagyok. Jared… a kedves fiú.
- Ha hallanád magad… ez minden csak nem kedves.
- De vicces!- vigyorog.
- Halálra röhögöm magam rajtad, nem hallod?
- Nem érted a poént.
- Persze… - sóhajt. – Jó éjt Jared. – s leteszi a telefont, majd megingatja fejét. – Hulla részeg. Szerintem semmi sem jut el az agyáig.
- Nem kellene Jadel beszélnem, hogy mi van?
- Szerintem fogta magát és hazament, ahogy szokta… vagy a titkos helyére költözött…
- És… megint nem venné fel a telefont… - mondja búsan a lány. – Megölöm Jaredet. Miért kell ezt tennie a nővé-remmel? – kérdezi. Jensen megpuszilja arcát. – Még ez is… nem elég a saját bajunk.
- Tudod… a baj csőstül jön.
- Igen. – lehajtja fejét.
- Hé! Most ne törd ezen a fejed. Gyorsan kérek valami kaját, mielőtt Clif megint megjelenik, addig te öltözz fel. OK?
- Nem hiszem el, hogy mindig történik valami.
- Unalmas lenne az életünk.
- Az biztos. – sóhajt. - Rendben… felöltözöm.
- Remek! – mosolyodik el a fiú és segít kimászni az ágyból a lánynak.
- De… én csak salátát kérek… mert biztos, hogy kihányom, ha valami mást eszem.
- Rendben.
- De… süti… az jöhet. – mondja, majd megöleli a fiút. – Jó hogy itt vagy. Szeretlek.
- Én is szeretlek Angel. – bújnak össze, s nem is akarják elengedi egymást. S kár, hogy búcsúzniuk kell, amikor Clif ismét kopog és Jensenért jön. A lány búsan engedi útjára kedvesét és alig várja, hogy ismét együtt legyenek. Az idő lassan telik a hotelszobában. Angel a nappali kanapéján ül és hallgatja a csendet. Fájnak neki Jared szavai, még akkor is, ha részeg volt és azt sem tudja mit beszélt. Miért nevezte őt ribancnak? S valóban úgy gondolja, hogy övé a gyerek? Micsoda hülyeség ez? Már olyan régen megbánta azt az éjszakát. Akkor jó ötletnek tűnt, de most… folyton előkerül ez a téma és nem felejtheti el. Még hogy, az ő gyereke! Négy hónappal ezelőtt volt! Ré-gen… De… megtette hatását Jared szövege… mi van, ha tényleg akkor jött össze a kicsi? Nem kizárt… Vagyis… kizárt… De ha mégis? Nem vette észre, hogy terhes, miért ne lehetne olyan rég. A teszt erre miért nem ad választ? Tudnia kellene hány hetes! Egy teszt arra való, hogy mindent megmondjon, nem? Már akkor sem védekezett, hiszen már a kapszula akkor már régen lejárt… Nem… kizárt, hogy ott esett volna teherbe… Azt már észrevette volna! Annyi idős lenne, mint Jade! Áh… biztosan nem. És ha mégis? Ki az apa? Miért teszi ezt vele Jared? Most még ez is? Próbál visszaemlékezni, hogy milyen tünetei lehettek már eddig is… márciusban biztosan tudja, hogy megvolt… De ez még nem jelenti azt, hogy nem lehet terhes! Donna azt vette észre, hogy sütit eszik… nem gondolta ebből, hogy baba lesz… De Donna már akkor ezen törte a fejét. Mikor kezdett sütit enni? Nem emlék-szik. És egyéb tünet? Néha fáradt volt. Na és, mindenki lehet fáradt! A mellei fájogattak… de mindenkinek szo-kott… Csak az marad, hogy márciusban talán még nem volt az… Így nem lehet, hogy akkor történt, amikor Jareddel is együtt volt… Ebben bízik. De ha az orvos azt mondja, hogy legalább 12 hetes? Akkor… lehet, hogy mégis Jared az apa? Abban a nagy kavarodásban nem lehetne megmondani ki is… És ha így van, Jensen elhagyja majd? Nem, mert megígérte, hogy vele marad! Apasági teszt? Nem! Ha Jaredé lenne a baba, jobb ha a fiú soha sem tudja meg… Óh, miért gondol erre? Biztosan nem akkor történt. Nem lehetett akkor! Kizárt! Azt mondják, hogy a nők érzik, hogy mikor jön el a pillanat, hogy teherbe esik… tudják, hogy megfogant a baby… Ő nem érzett soha semmit! Ezért sem jó anya! Azt sem tudta, hogy már növekszik egy kis élet benne… Borzalmasan érzi magát emiatt, s még szörnyűbb az a gondolat, hogy beteg lesz… Abban már nem is reménykedik, hogy valaha is látni fogja őt… ha megtartja. Mert betegen, bénán nem szülheti meg… Azzal nem csak a babának tesz rosszat, hanem maguknak is. Hiába mondja azt Jensen, hogy mindegy. Ő mindig velük marad. Jobb, ha egy beteg baba, soha sem születik meg… Megölné… a szíve megszakad ha erre gondol. Jadenek arról beszélt heteken át, hogy tartsa meg a kicsit, és akkor ő képes lenne elvetetni? Hol itt az igazság? Sehol! Miért ilyen az élet? Jadenek miért lesz egészséges babája? És neki miért nem? Jensen azt mondja, ne gondoljon erre… sőt… az is lehet, hogy semmi baja sem esett. Kizárt! Ő tudja! És nagyon fél!
Órákon át csak cikáznak ezek a gondolatok a fejében és meg sem mozdul. Azt sem tudja, mennyi lehet az idő… Igazából nem is érdekli, annyira elmerül a kétségbeesésben. Már nem sír, csak a szíve facsarodik ki, ha a kisbabára gondol. Nem meri megérinteni hasát, mert úgy érzi, hogy akkor a kicsit simogatja és ezekkel a gondolatokkal a fejében nincs joga ahhoz, hogy a babához érjen. Néma merengéséből mobilja csörgése rázza fel. S a csengőhang kicsit megnyugtatja őt. Jade az.
- Szia. – sóhajt a telefonba szomorkás hangon.
- Csak felhívtalak! Éppen reggelizem és muszáj volt hallanom, hogy minden rendben van-e… és… és… hülye is vagyok! Elmondtam Jarednek, hogy…
- Mindegy Jade. – súgja. – Gondolhattam volna, hogy nem tudsz titkot tartani.
- Haragszol?
- Nem… én már semmiért sem haragszom.
- Még mindig szomorú vagy.
- Hagyjuk… a lényeg, hogy te jól vagy!
- Persze, hogy jól! – kiált. – Miért ne lennék? – kérdezi amikor Jared nyit be irodájába. Megáll az ajtóban és bűn-bánó arccal figyel rá nagyokat pislogva. – Most… most mennem kell. Nem baj?
- Nem. Ha dolgod van…
- Szia! – s leteszi a telefont, majd a fiúra néz, aki borzalmas fejfájásra ébredt a nappalija közepén és nem emlékszik arra mi is történt azután, hogy Jade hazarohant. Sokat ivott… már megint. Pedig csak egy üveg sörért nyúlt a hűtőbe… De aztán sorra itta őket, s nem emlékszik semmire sem. Reggel telefoncsörgésre ébredt. A stúdióból hívták, hogy hol van. Már több órás késésben vannak miatta, de úgy érezte, hogy beszélnie kell Jadel, ha csak pár perc erejéig is… most már mindegy… késik és valószínű nem teszi zsebre amit a producertől és a rendezőtől kap, de ez most fontosabb.
- Szia. – mondja a fiú bűnbánó hangon és becsukja az ajtót maga után. Jade nem szól, csak beleharap szendvicsébe és jóízűen majszolgatja. – Én… nagyon sajnálom, ami tegnap történt. – lép közelebb az íróasztalhoz. – Csak… bocsánatot szeretnék kérni érte. – felsóhajt. – Sajnálom. – megáll az asztal mögött. A lány nem szól, csak felnéz rá. – Jade, ne haragudj rám!
- Haragudni? – kérdezi, majd lenyeli a falatot és elmosolyodik – Nem haragszom. – mondja.
- Bocs a tegnapért. Nem így kellett volna reagálnom a dologra.
- Milyen dologra?
- Hát… - összeráncolja homlokát. – Angel terhes. Én pedig rögtön hülyeségekre gondoltam... Nem akartam, hogy elmenj! Sajnálom Jade. Utánad kellett volna mennem, de nem tettem.
- Sok dolgom volt tegnap.
- Éjjel?
- Igen. Dolgoztam.
- De… nem ezért mentél haza… miattam. Mert bunkó voltam… megint.
- Nem haza mentem… - súgja. – Azt sem tudom mi volt tegnap!
- Jade… megbántottalak.
- Már nem emlékszem. Régen volt. – jelenti ki, majd feláll és a fiúhoz lép, aztán megöleli hirtelen. – Olyan jó, hogy itt vagy. – bújik szorosan. Jared értetlenül nézi őt, de átfonja karjait a kicsi test körül.
- Már nem haragszol?
- Nem is haragudtam. Kellett volna? – néz fel a fiúra.
- Tudod mit Jade? Hagyjuk a dolgot. – nagyot sóhajt, majd a lányra mosolyog. – Ha nem haza mentél, akkor hol voltál?
- Valahol máshol. Messze!
- Áh értem. A titkos hely, amiről senki sem tudhat. – jelenti ki, aztán megsimogatja kedvese arcát. – Figyelj… én örülök, hogy Angel terhes. Csak… először sokkolt kicsit a dolog.
- Ugye milyen nagyszerű! – kiált a lány. – Már alig várom, hogy megszülessen!
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz
Angel még mindig sírdogálva ül az ágyon. Nem nyugtatta meg testvére. Nem tud hinni neki. Már nincsenek illú-ziói arról, hogy valaha is látni fog, s érzi, hogy a babával is gondok vannak. Nem figyelt oda és emiatt a kisbabá-nak esett baja. Miért nem ment el orvoshoz, amikor kellett volna? Így nem lehet anya. Most még nem… bár késő ezen töprengenie… Biztosan beteg lesz a baby. Fél és retteg. Mi lesz? Már a könnyei is elfogytak. Bekapja az utolsó sütit és nagyot sóhajt. Talán ha felhívja az apját, ő megnyugtatja kicsit. Tárcsáz, de üzenetrögzítő. Mit is várt? Hiszen ott éjjel van. És csak Jade szokása bekapcsolva hagyni a mobilt… Lehajtja fejét a párnára. Nincs kedve semmihez sem. Csak feküdni akar. Retteg mi lesz, ha elmegy az orvoshoz, aki majd kijelenti, hogy nincs keze vagy lába a babának vagy az is lehet, hogy már nem él. A sok gyógyszer, amit a kórházban kapott megölte… Miért nem mondta meg senki sem ott, hogy terhes? Miért nem vigyáztak jobban? És ő miért is ugrott Daniel után a medencébe? Már csak az a remény maradt, hogy talán utána lett terhes… igaz, ha jobban belegondol ezt ki is zárja, hiszen az édesség utáni oldhatatlan vágya, már sokkal előbb kezdődött és valószínű, hogy a terhesség miatt volt ez is… Donnának igaza van… Ő már akkor észrevette, hogy valami nem stimmel, amikor ő nem is sejtette… jobban kellett volna vigyáznia. Ha tudja, hogy kisbaba lesz, akkor egészen másképp csinál mindent. Ivott is… Óh még ez is! Nem csak gyógyszereket tömtek belé a kórházban, nem csak meghalt pár percig… de még ivott is né-hány pohárral. Belefúrja arcát a párnába és nyöszörögve sír. Elrontotta a kicsi életét. S ez csak az ő hibája. Senki másé. Nem figyelt és ennek a baba issza meg a levét… és ha tényleg béna vagy valami más baja van? Hordja ki és szülje meg? És mi van, ha már halott? Kavarognak a gondolatok a fejében és észre sem veszi, hogy álomba sírja magát.
Érintésre ébred, s tudja Jensen az. Nem szól, csak megfogja kedvese kezét arcán.
- Szia. – súgja a fiú, ujjai végigszánkáznak Angel arcélén. – Itt vagyok. Amint tudtam jöttem. – mondja azon az édes hangon, amit a lány úgy szeret. – Aludtál?
- Nem is tudom. – ásít a lány.
- Aludtál. – jelenti ki Jensen, majd a tálcára néz az ágy szélén. – Megetted az összes sütit.
- Azt hiszem… meg. – bólogat, majd lassan felül.
- Hogy érzed magad?
- Mint akit ronggyá vertek. – állapítja meg halkan. – És… te?
- Én is… Képtelen voltam odafigyelni a dolgomra. Szerintem a rajongók is látták… Alig vártam, hogy veled le-hessek. Ebéd van. De… én nem vagyok éhes! Van fél óránk. – mondja, s megfogja a lány kezét.
- Fél óra. – ismétli Angel. – Az nagyon kevés.
- Tudom. De itt vagyok. – kedvese szájához hajol és belecsókol. – Remélem most már jobban érzed magad.
- Nem. Még mindig émelygek, de már nem foglalkozom vele. – majd nagyot sóhajt. – Az én hibám az egész!
- Ang, ezt már megbeszéltük. A MI hibánk. Nem vigyáztunk…
- De én azt hittem, hogy minden rendben van.
- Én is… - súgja Jensen. – De… ha már egyszer így alakult… Megtartod, ugye?
- Mi van, ha tényleg beteg? Ha baj van vele? Akkor mi lesz? Kikészít ez a gondolat!
- Ha az orvos azt mondja, hogy gondok vannak… akkor… elveteted?
- Talán. – bólogat.
- És ha minden rendben?
- Kizárt, hogy rendben legyen! És az sincs rendben, hogy vak vagyok, s nem láthatom őt, még akkor is, ha beteg! Legalább addig, amíg…
- Ne gondolj erre, amíg nem látott egy orvos!
- Csak erre tudok gondolni. Már most elrontottam az életét…
- Semmit sem rontottál el. – a lány fejét vállára hajtja, majd ujjaival beletúr kócos hajába. – Ang... tudod… ilyen-kor boldognak kellene lennünk…
- De te sem vagy az.
- Nem… - nagyot sóhajt.
- Azért nem, mert te is tudod, hogy beteg. És az egész az én hibám. Csak az enyém.
- Tudod, hogy ez nincs így.
- Ha akkor tudom, hogy ő van, nem ugrom Daniel után…
- Valóban hagytad volna ott? Hogy megfulladjon?
- Nem… ez igaz… De jobban vigyáztam volna. – sóhajt. – Nem tudom mi lesz így…
- Várjuk meg, mit mond az orvos.
- Mindenre ez a válaszod.
- Mert nem tudok mit mondani. Fel sem fogtam igazán, hogy mi történik velünk. Hogy… gyerekünk lesz, és hogy szülők leszünk.
- De ennek az egésznek nem így kellett volna megtörténnie. – mondja a lány. – Máshogyan képzeletem el ezt és nem így… nem most.
- Tudom. – bólogat a fiú, majd megcsókolja a lány fejét. - De így alakult… - sóhajt. – És erről csak mi tehetünk.
- Én tehetek róla! Én vagyok a hibás! Ne mondd, hogy te is, mert ez nem igaz! Azt hittem, hogy minden rendben. Elfelejtettem visszamenni az orvoshoz. Én hülye!
- Nem vagy az. Ugyan már Ang! Én is megtehettem volna, hogy húzok egy gumit. – mondja halkan. – Szóval… mind a kettőnk hibája. – jelenti ki. – Csak ne gondolj arra, hogy valami baja van.
- Tudom… majd az orvos megmondja. De én érzem. Az is lehet, hogy megöltem.
- Nem Angel. Nem öltél meg senkit.
- Azt hittem, hogy ha babám lesz, akkor én leszek a legboldogabb ember a földön. De nem tudok örülni. És te sem. pedig… apa leszel.
- Igen. – elmosolyodik halványan. – Apa… én… gondolj bele, hogy milyen érzés is az, ha valaki apának szólít.
- Inkább maradok az anyunál. – és ő is elmosolyodik.
- Anyu. – puszilja meg Angel homlokát. – Remélem az első szava apa lesz.
- Óh, már megint az egód.
- Nem. De szeretném, hogy én legyek az első.
- Úgy beszélünk róla, mint aki megszületik. – sóhajt fel a lány.
- Szeretném, hogy így legyen… De ha tényleg valami baja van…
- Akkor inkább vetessem el…
- I… igen. – bólogat. – És ha ez így lesz, akkor legközelebb már biztosan egy egészséges babát hozunk össze. De előtte megtervezzük hogyan, hogy biztosan minden rendben legyen.
- Megölöm, ha elvetetem…
- Tudom. – bólogat.
- Milyen anya az olyan, aki megöli a kisbabáját? Még akkor is, ha beteg?
- Jobb neki, ha nem születik meg. Hidd el Ang!
- Tudom… de akkor is… mégis egy élet… Akár milyen is.
- Tudom. – sóhajt nagyot Jensen. – És én mindenben támogatlak, akárhogyan is fogsz dönteni.
- Még akkor is, ha kiderül, hogy baja van de én megtartom?
- Igen, akkor is.
- Vállalod?
- Az enyém is. Persze, hogy vállalom.
- De nem lesz könnyű…
- Azért én reménykedem, hogy talán nincs semmi baj.
- Bárcsak én is tudnék… Jade olyan optimista.
- Beszéltél vele?
- Igen. Elmondtam neki. Örült! Ujjongott a telefonba. Hallanod kellett volna! Azt hittem megsüketülök tőle.
- Talán most az egyszer higgy abban, amit Jade gondol.
- Nem. Arra képtelen vagyok. – mondja. – Neki lesz egy egészséges babája… nekem miért nem? – kérdezi, majd megöleli a fiút szorosan és megint zokogni kezd. – A fenébe… már megint sírok.
- Ha jól esik. – s ringatni kezdi.
- Olyan boldog lehetnék.
- Tudom Ang. Én is… - súgja kedvese fülébe.
- Miért itt történik ez velünk? Ha otthon lehetnék, már elmentem volna orvoshoz és nem lennék kétségek között.
- Itt is elmehetünk, ha szeretnéd.
- Nem. – rázza fejét.
- Nem lenne jobb most megtudni mi a helyzet? Vársz egészen addig, amíg haza nem érünk?
- Nem akarom megtudni milyen beteg. – sír. – Úgy félek.
- Én is félek Angel. De ha megtartod, én vállalom. És mindegy mi a baja, felneveljük.
- Nem akarok beteg, vagy béna gyereket.
- Tudom.
- Egy szép babát szeretnék.
- Ha rád hasonlít már szép.
- És ha rád? – szipog.
- Mivel nagyon jóképű vagyok… akkor is szép lesz.
- Ebben egyetértek. – mondja, majd elengedi a fiút, aki megtörölgeti arcát.
- Most már ne sírj! Rendben?
- Nem is tudom mi lenne, ha nem volnál velem.
- Az biztos, hogy nem találnál még egy ilyen jó fej srácot, mint én.
- Azért ne ess túlzásokba. – ingatja fejét. – Egyszer rád zuhan a plafon.
- Áh, kizárt. – mosolyog. – Masszívak az épületek.
- Olyan bolond vagy.
- Tudom. De így szeretsz. – megsimogatja a lány arcát. – Ideje lenne lassan felöltöznöd. Nem?
- Elindultam, hogy felvegyek valamit, de… de aztán beszéltem Jadel és így maradtam.
- Akkor tessék most felöltözni. – megfogja a lány kezét. – Segítek.
- Egyedül is megy. Csak a ruháimat kell megkeresnem.
- Amíg rendbe hozod magad, addig én keresek neked valami dögös cuccot.
- Dögös cucc? Hová készülünk?
- Sehová. De szeretem, ha szexi vagy.
- Akkor akár maradhatnék így is. Nem?
- Ez a köntös túl egyszerű. – mosolyog.
- Maradjunk a farmernál és egy felsőnél.
- Ok… legyen. De remélem este azért lemegyünk a többiekhez kicsit… addig sem gondolunk arra, hogy mit hoz a jövő… - mondja halkan.
- Én csak arra gondolok.
- Ang, hiába téped magad. Már úgyis mindegy.
- Nekem nem mindegy. Nem érezhetem jól magam, ha a babának baja van.
- De ezt nem teheted magaddal… és velem sem. Este együtt lehetünk. Táncolhatunk…
- Nem látok…
- És? Majd én vezetlek. – mondja. – Elég ha én tudom hova pördülünk. Nem?
- De.
- Bemutatlak a többieknek is. Rendes srácok.
- Jason is rendes? – kérdezi fejét ingatva.
- Jason nagyon régi barátom és tudom, hogy elbénáztam a dolgot, amikor megismerted. De a barátom.
- Tudom. – bólogat a lány.
- Szerintem csak egy löket kell nektek, hogy végre megtaláljátok a közös hangot.
- Nincs olyan lökés.
- Ang.
- Bocs… de ezt gondolom.
- Szerintem csak jobban meg kell ismerned őt és ez rá is vonatkozik.
- Nem kedvel engem.
- Hát… nem igazán.
- Én sem őt. És nincs is kedvem megismerni.
- Angel… rendben… De rajta kívül még leszünk elegen…
- A rajongóid is ott lesznek az este?
- Nem. Zárt hely. Ők nem jöhetnek.
- Na és… és milyenek voltak?
- Van egy-két őrült fazon, de belefér. Szerintem feltűnt nekik, hogy ma nem vagyok toppon. Az egyikük meg is kérdezte, hogy bánt-e valami. Persze nem mondhattam azt, hogy igen… annyit válaszoltam, hogy fáradt vagyok a sok utazástól. Ma egész délelőtt csak aláírást osztogattam.
- A kezed nem fáj? – tapogatja meg a fiú ujjait.
- Már megszoktam. Nem. Bár a végére elég béna aláírásokat adtam. Alig vártam, hogy itt legyek veled.
- És a rajongók szeretnek?
- Szeretnek. – mosolyog. – Én pedig jófiú vagyok velük. Tetszik, amikor felderül az arcuk, ha hozzájuk szólok. És mondok pár szót nekik.
- Legalább ők boldogok.
- Mi is azok leszünk.
- Mit fogsz mondani, ha kérdeznek rólam?
- Az igazat. Hogy velem vagy és szeretlek. Ennyi. Nincs igazán közük hozzá.
- Ez igaz… Kíváncsi lennék, hogy mit tennél, ha én is csak egy rajongó volnék.
- Valószínűleg jól megnéznélek, de ennyi.
- Akkor örülök, hogy nem vagyok az.
- Ennek én is örülök. – mondja s megszorítja a lány kezét. – Tudod, amíg osztottam az aláírásokat az is eszembe jutott, hogy egyszer csak Jade felbukkan a tömegben… vicces lett volna.
- Csak azt ne!
- Hiába, ő is egy rajongó. Nem?
- De. Azért is vagy ilyen kimért vele.
- Dehogy. De Jade az Jade. És fura. – mosolyog. – De kedves lány.
- Azt üzeni neked, hogy szeret. – mondja Angel halvány mosollyal az arcán.
- Miért is?
- Mert te vagy Jensen!
- Persze. Majd elfelejtettem.
- És mert… mert… baby lesz. – elszomorodik a hangja.
- Hé Ang, nem szomorkodunk. Most nem. Felöltözöl, addig én rendelek valami kaját, mert estig nem tudok enni és gondolom neked sem volt elég pár szelet süti, aztán ha véget ért ez a nap, táncolunk egy jót. Megbeszéltük.
- Tudom. – bólogat a lány.
- Akkor nehogy elkezdj megint sírni.
- Nem fogok. – nagyot sóhajt. – De jó ez így? Szórakozni, táncolni… miközben a kicsi…
- Jó. – jelenti ki Jensen. – Arra nem is gondolsz, hogy talán nincs semmi baj? Egy kicsit légy Jade! Optimista.
- Nem megy.
- Csak ma este.
- Bár jól lenne…
- És ha jól van és egészséges? Így biztosan nem érzi jól magát, ha te folyton sírsz.
- Ez… ez igaz. – bólogat.
- Tudom. De ha nincs is így… talán… addig érezze, hogy jól érzed magad, amíg…
- Amíg velem van. – fejezi be a mondatot Angel. – De ez baromi nehéz. – lehajtja fejét. – Szerinted mindent érez?
- Egészen biztosan. Talán azt is hallja, hogy beszélünk.
- Van már füle?
- Hát… azt nem tudom… de lehet. – mondja Jensen, majd tenyerét kedvese hasára teszi. – Itt van és szerintem ezt is érzi. – simogatja meg gyengéden a lány bőrét. – Szia. Itt apu… óh… apa… ezt még mindig nem hiszem el. – mosolyog. – Mert még nem is merem elhinni… De… én vagyok. Bocs, hogy ilyen messze vagy otthonról, de dolgom volt. Így Ang… vagyis… anyu. – elmosolyodik – jött velem. Milyen fura, hogy anyu, ezentúl így hívlak.
- Inkább ne.
- Pedig kedves… anyu. – mondja. – Erről jut eszembe, hogy fel kell hívnunk őt. De majd este. Most nem ugrasz-tom ki az ágyból. Már előre hallom mivel fog jönni.
- Hogy megmondta?
- Pontosan. – bólogat. – Egyszer igaza volt.
- Csak egyszer?
- Ok… neki mindig igaza van. Mondd te is ilyen leszel ha anyu leszel?
- Nem hiszem.
- Óh, de már most is az vagy. – simogatja tovább a lány hasát.
- Egy buta anya.
- Dehogy. Egy szexi mama. – mosolyog.
- Nagyon szexi lehetek így…
- Nekem mindig az vagy. De most már tényleg ideje felvenned valami…
- Dögös cuccot. Tudom… Maradok a farmernál. – mondja, amikor mobilja megcsörren a párnán. A dallamból tudja Jared az. A fiú a kijelzőre néz. Látja barátja nevét. – Mit akar? – kérdezi Angel és kitapogatja a telefont, majd kezébe fogja. – Nem veszem fel.
- Talán valami fontos. Lehet, hogy történt valami.
- Igaz. – bólogat és felveszi. – Halló?
- K… kurva vagy! Egy hatalmas nagy… óriási ribanc! – kiált a kagylóba, majd felnevet részegen. – Az… az vagy.
- Te meg részeg. – mondja Angel. – És kösz, hogy ezért felhívtál. Szia!
- Le… le ne tedd!
- Nincs kedvem részeg férgekkel dumálni. – mondja. Jensen megfogja kezét, amiben a mobilt tartja, hogy elvegye, de Angel nem engedi. – És ezért hívtál fel, hogy ez elmond?
- Ez… ezért! – neveti el magát. – Hát nem rohadt… rohadtul vicces?
- Nem, egyáltalán nem.
- Pedig az. – helyesel. – Egy nagy… hatalmas… vicc, amit csinálsz.
- Mondd el nekem is mit csinálok, hogy én is nevessek rajta.
- Felcsi… csinál… csináltattad magad. Ez így… vicces!
- Jade elmondta neked? – kérdezi és fejét ingatja.
- Jade… ő a másik r.. r… ribanc. Ő is… fel… - nevet. – Vicces!
- Ne nevezd annak!
- Miért? Kurvák vagytok!
- Mondd elgondolkoztál már magadon?
- Én egy kedves sr… srác vagyok.
- Óh hát persze! Most is az vagy. – beszél gúnyosan - Inkább egy szánalmas alak.
- Te vagy az. Én jó fiú vagyok.
- Egy részeg barom vagy! – kiált és Jensen ismét el akarja venni tőle a kagylót, de elhúzza kezét. – Tuskó!
- T… tuskó? Nem. Jared vagyok.
- Még jó, hogy a nevedet tudod.
- Ne… nem szeretsz.
- Őszintén? Most már egyenesen utállak.
- Pedig én… b… bírlak ribanc.
- Már megint olyan kedves vagy hozzám.
- Tudom! Mondtam, hogy az vagyok. – megint belenevet a kagylóba. – Kié az a… a… gyerek.
- Szerinted?
- Az enyém.
- Ezt hogyan raktad össze? Meséld el! Kíváncsi vagyok.
- Dugtunk. Sokat…
- Tényleg?
- Igen. N… nem emlékszel ribanc?
- De, emlékszek. Régen.
- R… régen? Neeem. Pár hónapja. Én vagyok… vagyok az apa.
- Fenéket! Nem te vagy! De mit is magyarázom neked ezt. Semmi közöd hozzá.
- Jah… persze… annyian megfordultak benned… nem is tud… hatod. – nevet fel.
- Hát persze! Szia!
- Azt mondtam NE tedd le!
- Ha leteszem mi lesz? Idejössz?
- Ja.
- De félek! Józanodj ki!
- Nem vagyok r… részeg. – kacag.
- Óh, dehogynem!
- Dugtunk és kész.
- Na és? Akkoriban nem voltam normális.
- M… most sem vagy az.
- Az lehet, mert ilyen barmokkal foglalkozom és beszélek, mint amilyen te vagy.
- Barom… Ez vicces!
- Nagyon. – sóhajt fel a lány. – Hol van Jade?
- N…em tudom. Elment. De… nem érdekel! Hülye!
- Jó lenne, ha befejeznéd ezt!
- De hát az… d…d… dilis. És ugyan olyan ribanc, mint te.
- Pont Jade. Hát persze.
- Vele is dugtam.
- Mit nem mondasz? Ezen most meg kellene lepődnöm?
- Terhes.
- Tényleg?
- Ühüm. M… mert… nem vigyázott… és te sem!
- Befejezed?
- Kurvák!
- Most már leteszem. – s lenyomja a befejezés gombot. – Ez nem normális. Tök részeg.
- Mit mondott? – kérdezi a fiú.
- Jobb ha el sem mondom. – sóhajt.
- Megint iszik. – ingatja fejét Jensen. – Mégis… valami baja van?
- Csak egy idióta állat. – jelenti ki a lány, amikor megint csörög a mobil. – Már megint ő. Erre bezzeg van esze. – sóhajt, Jensen pedig kikapja kezéből a telefont.
- Majd én beszélek vele.
- Ne! Elintézem. – ám a fiú felveszi.
- Mit akarsz Jared? – kérdezi kimért hangon.
- Jensen. Nahát! – kiabál fülébe. – A ribanc letette.
- Angel nem ribanc. És jobb, ha most lerakod és aludni mész!
- Nem. Csak… még… egy kicsit… beszélek.
- Tök részeg vagy.
- Nem. Miért? Csak… pár… üveg… sört ittam.
- Mennyi az a pár?
- Nem tudom… pár…
- Menj aludni!
- Nem! – kiált. – Hallom terhes a csajod.
- És? Éppen ezt ünnepled?
- Én vagyok az apa.
- Aha. És ezt miből gondolod?
- Keféltem vele. – súgja. – Pszt. Ezt nem mondhatod el senkinek sem.
- Nem fogom. Hidd el.
- Vicces… mert… te is ott voltál.
- Igen, én is…
- De… én vagyok az apa.
- Hát persze Jared. Pihenj egyet. Ok?
- Erre… erre… Jade is rájött… itt hagyott. Tök egyedül vagyok. Teljesen hülye a csaj.
- Szerintem te nem vagy normális, hogy így beszélsz.
- De. Tök normális vagyok… Dugunk?
- Nem.
- Pedig azt kellene.
- Nem. Befejeztük, nem emlékszel?
- Nem érdekel. Hülye vagy. – nevet fel.
- Te vagy az Jared.
- Pedig… olyan jó vagyok. Dugnunk kell!
- Nem érdekel mit mondasz.
- Pöcs vagy.
- Tessék?
- I… Igen! Kis fasz vagy! Angel puhány pöcst csinált belőled!
- Na most már elég legyen Jared! Menj aludni!
- Nem. Mert… jól szórakozom.
- De én nem. És nem hiszem, hogy Angel kíváncsi lenne rád, szóval ne hívd fel még egyszer!
- Hülyék vagytok.
- Nem Jared. Egyedül te vagy a hülye.
- Az enyém a gyerek.
- Persze.
- Beleélveztem… simán.
- Mi lenne, ha leszállnál erről a témáról végre?
- De így volt! – kiált. – Kurva!
- Jó éjt. – s ráteszi barátjára a telefont. – Ez tök részeg. – sóhajt. – És baromságokat beszél. Ne foglalkozz vele Ang.
- Sértegetett.
- Tudom. – bólogat a fiú. – Engem is.
- Kitalálta, hogy övé a gyerek.
- Marhaság.
- És mi van ha…
- Ang. Könyörgöm, legalább te ne kezd el ezt az ökörséget!
- De… ki tudja mikor…
- Ha annyi idős lennél, mint Jade, azért az már biztosan feltűnt volna nem? Jared meg nem gondolkozik. Ennyi.
- Igaz. – bólogat a lány. – Jared nem normális. Összekaphattak a nővéremmel... egészen biztos. Jaj Jade, minek mondtad el neki, amikor megkértelek arra, hogy hallgass!
- Jade mindent kikotyog.
- Tudom. Kár volt neki bármit is mondani… de… kellett. – beszél, amikor a mobil megint megcsörren Jensen kezében, de a fiú egy mozdulattal kinyomja.
- Csak abbahagyja.
- Azt mondta rám, hogy ribanc és…
- Ne foglakozz vele, részeg. Engem pöcsnek hívott.
- Az sem rossz. – mosolyodik el halványan.
- És persze azt akarja, hogy megint legyünk együtt... Bolond. – legyint, s most az ő mobilja kezd csörögni zsebé-ben. – Nem adja fel egykönnyen. – sóhajt. – Várj!
- Ne vedd fel!
- Elküldöm.
- Nem lehet. Jobb ha nem foglalkozol vele.
- Felveszem.
- Jensen. Ne…
- Mi van már? – szól a kagylóba a fiú. Angel pedig mélyet sóhajt idegesen.
- Kinyomott a dög.
- Én nyomtalak ki. Hagyj békén minket!
- Nem. Odamegyek…
- Nem jössz te sehova. Otthon maradsz, és szépen kialszod magad.
- Nem. Egyedül vagyok…
- Legalább nem látja Jade, hogy mit teszel magaddal.
- N… nem érdekel!
- Érdekeljen.
- Tele van a faszom vele.
- Ezt akkor neki mondd el, ne pedig nekem.
- Utál.
- Ezt nem hiszem. Szeret téged.
- Akkor most itt lenne!
- Biztosan kiakasztottad valamivel.
- Utálja a gyereket! Utál engem! Én is… én is utálom őt!
- Ha problémátok van egymással, vele beszéld meg. De ne mondd azt, hogy utál…
- De… - sóhajt. – Dugjunk már!
- Jared állítsd le magad!
- Az a kurva az oka az egésznek! Tudom.
- Ne nevezd Angelt így, még akkor sem ha részeg vagy!
- De.
- Fejezd be, és ne hívj minket többször! Csinálj amit akarsz, de hagyj békén minket!
- És ha… ha nem?
- Az én barátom nem ilyen… Te már nem az a Jared vagy, aki tényleg a barátom.
- De. Az vagyok. Jared… a kedves fiú.
- Ha hallanád magad… ez minden csak nem kedves.
- De vicces!- vigyorog.
- Halálra röhögöm magam rajtad, nem hallod?
- Nem érted a poént.
- Persze… - sóhajt. – Jó éjt Jared. – s leteszi a telefont, majd megingatja fejét. – Hulla részeg. Szerintem semmi sem jut el az agyáig.
- Nem kellene Jadel beszélnem, hogy mi van?
- Szerintem fogta magát és hazament, ahogy szokta… vagy a titkos helyére költözött…
- És… megint nem venné fel a telefont… - mondja búsan a lány. – Megölöm Jaredet. Miért kell ezt tennie a nővé-remmel? – kérdezi. Jensen megpuszilja arcát. – Még ez is… nem elég a saját bajunk.
- Tudod… a baj csőstül jön.
- Igen. – lehajtja fejét.
- Hé! Most ne törd ezen a fejed. Gyorsan kérek valami kaját, mielőtt Clif megint megjelenik, addig te öltözz fel. OK?
- Nem hiszem el, hogy mindig történik valami.
- Unalmas lenne az életünk.
- Az biztos. – sóhajt. - Rendben… felöltözöm.
- Remek! – mosolyodik el a fiú és segít kimászni az ágyból a lánynak.
- De… én csak salátát kérek… mert biztos, hogy kihányom, ha valami mást eszem.
- Rendben.
- De… süti… az jöhet. – mondja, majd megöleli a fiút. – Jó hogy itt vagy. Szeretlek.
- Én is szeretlek Angel. – bújnak össze, s nem is akarják elengedi egymást. S kár, hogy búcsúzniuk kell, amikor Clif ismét kopog és Jensenért jön. A lány búsan engedi útjára kedvesét és alig várja, hogy ismét együtt legyenek. Az idő lassan telik a hotelszobában. Angel a nappali kanapéján ül és hallgatja a csendet. Fájnak neki Jared szavai, még akkor is, ha részeg volt és azt sem tudja mit beszélt. Miért nevezte őt ribancnak? S valóban úgy gondolja, hogy övé a gyerek? Micsoda hülyeség ez? Már olyan régen megbánta azt az éjszakát. Akkor jó ötletnek tűnt, de most… folyton előkerül ez a téma és nem felejtheti el. Még hogy, az ő gyereke! Négy hónappal ezelőtt volt! Ré-gen… De… megtette hatását Jared szövege… mi van, ha tényleg akkor jött össze a kicsi? Nem kizárt… Vagyis… kizárt… De ha mégis? Nem vette észre, hogy terhes, miért ne lehetne olyan rég. A teszt erre miért nem ad választ? Tudnia kellene hány hetes! Egy teszt arra való, hogy mindent megmondjon, nem? Már akkor sem védekezett, hiszen már a kapszula akkor már régen lejárt… Nem… kizárt, hogy ott esett volna teherbe… Azt már észrevette volna! Annyi idős lenne, mint Jade! Áh… biztosan nem. És ha mégis? Ki az apa? Miért teszi ezt vele Jared? Most még ez is? Próbál visszaemlékezni, hogy milyen tünetei lehettek már eddig is… márciusban biztosan tudja, hogy megvolt… De ez még nem jelenti azt, hogy nem lehet terhes! Donna azt vette észre, hogy sütit eszik… nem gondolta ebből, hogy baba lesz… De Donna már akkor ezen törte a fejét. Mikor kezdett sütit enni? Nem emlék-szik. És egyéb tünet? Néha fáradt volt. Na és, mindenki lehet fáradt! A mellei fájogattak… de mindenkinek szo-kott… Csak az marad, hogy márciusban talán még nem volt az… Így nem lehet, hogy akkor történt, amikor Jareddel is együtt volt… Ebben bízik. De ha az orvos azt mondja, hogy legalább 12 hetes? Akkor… lehet, hogy mégis Jared az apa? Abban a nagy kavarodásban nem lehetne megmondani ki is… És ha így van, Jensen elhagyja majd? Nem, mert megígérte, hogy vele marad! Apasági teszt? Nem! Ha Jaredé lenne a baba, jobb ha a fiú soha sem tudja meg… Óh, miért gondol erre? Biztosan nem akkor történt. Nem lehetett akkor! Kizárt! Azt mondják, hogy a nők érzik, hogy mikor jön el a pillanat, hogy teherbe esik… tudják, hogy megfogant a baby… Ő nem érzett soha semmit! Ezért sem jó anya! Azt sem tudta, hogy már növekszik egy kis élet benne… Borzalmasan érzi magát emiatt, s még szörnyűbb az a gondolat, hogy beteg lesz… Abban már nem is reménykedik, hogy valaha is látni fogja őt… ha megtartja. Mert betegen, bénán nem szülheti meg… Azzal nem csak a babának tesz rosszat, hanem maguknak is. Hiába mondja azt Jensen, hogy mindegy. Ő mindig velük marad. Jobb, ha egy beteg baba, soha sem születik meg… Megölné… a szíve megszakad ha erre gondol. Jadenek arról beszélt heteken át, hogy tartsa meg a kicsit, és akkor ő képes lenne elvetetni? Hol itt az igazság? Sehol! Miért ilyen az élet? Jadenek miért lesz egészséges babája? És neki miért nem? Jensen azt mondja, ne gondoljon erre… sőt… az is lehet, hogy semmi baja sem esett. Kizárt! Ő tudja! És nagyon fél!
Órákon át csak cikáznak ezek a gondolatok a fejében és meg sem mozdul. Azt sem tudja, mennyi lehet az idő… Igazából nem is érdekli, annyira elmerül a kétségbeesésben. Már nem sír, csak a szíve facsarodik ki, ha a kisbabára gondol. Nem meri megérinteni hasát, mert úgy érzi, hogy akkor a kicsit simogatja és ezekkel a gondolatokkal a fejében nincs joga ahhoz, hogy a babához érjen. Néma merengéséből mobilja csörgése rázza fel. S a csengőhang kicsit megnyugtatja őt. Jade az.
- Szia. – sóhajt a telefonba szomorkás hangon.
- Csak felhívtalak! Éppen reggelizem és muszáj volt hallanom, hogy minden rendben van-e… és… és… hülye is vagyok! Elmondtam Jarednek, hogy…
- Mindegy Jade. – súgja. – Gondolhattam volna, hogy nem tudsz titkot tartani.
- Haragszol?
- Nem… én már semmiért sem haragszom.
- Még mindig szomorú vagy.
- Hagyjuk… a lényeg, hogy te jól vagy!
- Persze, hogy jól! – kiált. – Miért ne lennék? – kérdezi amikor Jared nyit be irodájába. Megáll az ajtóban és bűn-bánó arccal figyel rá nagyokat pislogva. – Most… most mennem kell. Nem baj?
- Nem. Ha dolgod van…
- Szia! – s leteszi a telefont, majd a fiúra néz, aki borzalmas fejfájásra ébredt a nappalija közepén és nem emlékszik arra mi is történt azután, hogy Jade hazarohant. Sokat ivott… már megint. Pedig csak egy üveg sörért nyúlt a hűtőbe… De aztán sorra itta őket, s nem emlékszik semmire sem. Reggel telefoncsörgésre ébredt. A stúdióból hívták, hogy hol van. Már több órás késésben vannak miatta, de úgy érezte, hogy beszélnie kell Jadel, ha csak pár perc erejéig is… most már mindegy… késik és valószínű nem teszi zsebre amit a producertől és a rendezőtől kap, de ez most fontosabb.
- Szia. – mondja a fiú bűnbánó hangon és becsukja az ajtót maga után. Jade nem szól, csak beleharap szendvicsébe és jóízűen majszolgatja. – Én… nagyon sajnálom, ami tegnap történt. – lép közelebb az íróasztalhoz. – Csak… bocsánatot szeretnék kérni érte. – felsóhajt. – Sajnálom. – megáll az asztal mögött. A lány nem szól, csak felnéz rá. – Jade, ne haragudj rám!
- Haragudni? – kérdezi, majd lenyeli a falatot és elmosolyodik – Nem haragszom. – mondja.
- Bocs a tegnapért. Nem így kellett volna reagálnom a dologra.
- Milyen dologra?
- Hát… - összeráncolja homlokát. – Angel terhes. Én pedig rögtön hülyeségekre gondoltam... Nem akartam, hogy elmenj! Sajnálom Jade. Utánad kellett volna mennem, de nem tettem.
- Sok dolgom volt tegnap.
- Éjjel?
- Igen. Dolgoztam.
- De… nem ezért mentél haza… miattam. Mert bunkó voltam… megint.
- Nem haza mentem… - súgja. – Azt sem tudom mi volt tegnap!
- Jade… megbántottalak.
- Már nem emlékszem. Régen volt. – jelenti ki, majd feláll és a fiúhoz lép, aztán megöleli hirtelen. – Olyan jó, hogy itt vagy. – bújik szorosan. Jared értetlenül nézi őt, de átfonja karjait a kicsi test körül.
- Már nem haragszol?
- Nem is haragudtam. Kellett volna? – néz fel a fiúra.
- Tudod mit Jade? Hagyjuk a dolgot. – nagyot sóhajt, majd a lányra mosolyog. – Ha nem haza mentél, akkor hol voltál?
- Valahol máshol. Messze!
- Áh értem. A titkos hely, amiről senki sem tudhat. – jelenti ki, aztán megsimogatja kedvese arcát. – Figyelj… én örülök, hogy Angel terhes. Csak… először sokkolt kicsit a dolog.
- Ugye milyen nagyszerű! – kiált a lány. – Már alig várom, hogy megszülessen!
Tags:
![[identity profile]](https://www.dreamwidth.org/img/silk/identity/openid.png){kind=small}
From:
no subject