Human Nature - J2 Fanfic

[monkeyjade]

Cím: Human Nature
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás 
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18 
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz 

Jared álmatlanul fekszik az ágyban, mellette Jade már régen alszik. A vacsora utáni kókuszgyűjtögetésben elfá-radt. Legalább 15 kókuszt cipelt idáig, nem engedte meg, hogy a fiú hozza a nehezebbeket. A lány menetelt elől a a gyümölcsökkel, míg ő hátul baktatott néhánnyal. Aztán Jade beszédült a párnák közé és elaludt. Nézi milyen édesen szuszog, egészen elrejtőzve a vékony takaró alatt. Igaza van Jensennek, valamit érez a mellette pihegő kicsi „gombóc” iránt, de még maga sem tudja mi az. Nem szerelem, csak valami fajta gyengédséget, barátságot… nem, annál talán többet. Majd kiderül mit fog hozni a jövő. Mi lesz, ha visszamennek a „valós” életbe, nem pedig ezen a paradicsomi szigeten töltik a napjaikat… Vissza Kanadába, ahol vár rá a munka… az üres háza, kutyái nélkül. Sandy… Nem játszhat, le kell zárniuk a közös életüket. Elmúlt… Igaz, benne az érzések még erősek iránta, de el kell temetnie magában. Nincs tovább. Vége… De mi lesz, ha a kutyáiért megy. Meglátja őt, a lányt, akit imádott… Imád még mindig. Hiába is tett bármi rosszat, hiába is hempergett másokkal… Az érzéseket nem lehet csak úgy egyszerűen kitörölni a szívéből, bár így lenne. Mit fog majd mondani? Hogy van egy másik lány akivel egészen jól elvan és majd meglátja mi lesz? Lesz-e több is ebből? Nem túl meggyőző. Nehéz. Muszáj parancsolnia magának. De ha Jensennél sem tud, akkor meglátva Sandyt biztosan nem menne. Jensen… barátja most úgy gondolhatja, ilyen könnyen veszi a „szakításukat”. Nem, ez nincs így, sőt… ugyanúgy akarja, talán még jobban is, most, hogy elküldte, amiben megint igaza van, hiszen nem tehetik meg, túl nyilvános az életük, főleg, hogy együtt is játszanak egy sorozatban. És ehhez hozzájön még az a tény is, hogy Angel tudja… Vajon a lány hallgat rá? Vagy barátja húzza még a dolgot, és a házában ül az ágya szélén? Igen… Így lehet… Ismeri Jensent. Oh milyen jó is vele lenni. Boldogság és mámor… Igen, egyszer biztosan elmúlik majd az érdeklődése, s majd nem találja olyan izgalmasnak azt amit tesznek… de most… hogy „vége”, mégjobban érdekli mint valaha. Ha Angelt nem zavarta eddig, akkor ezután sem fogja… Járnak majd Jensennel, mert így lesz és mert a lány, tökéletes barátja mellé, s néha megkaphatja Jensent is talán… Jade pedig sohasem tudja meg. Ez egy remek terv, de vajon barátja hogyan gondolja ezután? Tényleg úgy érzi vége van? Örökre? Ez kizárt! Neki is ugyanolyan jó! Akkor pedig miért ne folytatnák? Oldalra fordul, megsimogatja Jade kikandikáló fejét a takaró alól. Megmosolyogja, hogy ilyen melegben is képes teljesen bebugyolálni magát. Hozzábújik és behunyja szemét, megpróbál aludni. Holnap is van nap, majd gondolkodik tovább. Igen, lehet, hogy túl könnyedén vett mindent, de ha teljesen elengedné magát és belesüllyedne a problémákba, belehülyülne. Inkább megöleli a lányt, aki álmában megérzi testét. Kényelmesen befészkeli magát karjaiba, de persze a takaróból még most is csak a feje búbja látszik ki. Jared megpuszilja és pihenni próbál.

Angel fel-alá járkál. Éjjel 2 óra. Mi a fenét csinál? Egyáltalán mire vár? Jensenre, hogy majd átjön és beszélnek? Minek és miért? Mert Jared azt mondta? Ha annyira akarna tőle valamit a fiú, már régen ide tolta volna a képét! Szóval miért is van fent még éjjel kettőkor? Mert nem tud aludni… Feküdjön le és próbálja meg. Ne mászkáljon már egy szál bikiniben. Elég volt. Úgysem jön. Régen húzza a lóbőrt… Vagy… mi van ha a fiú rá vár? Miért tenné? Összeteszi karjait maga előtt és kilép a teraszra. Az óceán éjfekete vize hullámzik, fehér tarajos hullámok zavarják csak meg lágy ringatózását. A csillagok ragyognak, a hold kéklőn világítja be az eget. Udvara hatalmasra nőtt. Biztosan a telihold miatt képtelen aludni. Csak az lehet. Egy srác miatt ilyen gondja, még sohasem volt. Most miért lenne? Mert ez a pasi… Nevezzük annak… Nem… Inkább… Ez az alak hazugnak nevezte őt, aztán pedig kitalálta, hogy az ő „kis” meleg sztoriját majd eladja valami újságnak? Mit képzel? Szemét! Azt hiszi olyan nagy szám homokosnak lenni? Majd pont ő érdekel mindenkit! Ugyan már! Mérges! Ha mégis átjönne… ami persze nem következik be 2kor… Kitépné a haját! Azt a pár szálat! Oh, nem, túl puha és finom ami a fején van… Majd máshonnan tépi ki! Nem! Ott pedig jól mutat… Azok az apró szöszi pihék amik elindulnak lefelé köldökétől… Mi a fenéről is gondolkodik? Pont most, amikor ideges… De akkor is csodálatos látvány! Hát még végigcsókolni azt az apró utat egészen a… Elég! Teljesen őrült! Kell a fenének! Akkor egye penész… Ő lesz Miss Fene! Az ajtófélfának dől. Bámulja a sötétséget, a holdat, amiben megjelenik Jensen arca. Úgy látszik teljesen bekattant, vagy… csak ennyire tetszik neki ez az… alak… Tisztára meghülyíti! Erre a legjobb példa az, hogy fent van és a holdra képzeli a fejét! Hívja a pszichológusát! Állj! Nincs pszicho dokija. Nem is kellett! Eddig! Mit tett vele ez a srác? Csak mert őrülten helyes és kedves… nem zúghat bele! Nem is ismeri! Vagyis… ez így nem teljesen helyes, mert néhány dolgot rajta már egészen jól megismert, feltérképezett! Legszívesebben most is Kolumbuszt játszana. Hátha talál még valamit azon a csodás bőrén! Erről jut eszébe, hogy azokat az édes szeplőit az arcán sohasem számolta meg még! Elmosolyodik, de gyorsan el is komorul. Túl késő! Nem fog szeplőket számolni a helyes pofin! Sőt, sehol sem a testén! Jaj, az a test! Bevallhatja, úgysem tudja meg senki sem, rajta kívül, hogy tökéletes, úgy ahogy van, nem túl izmos, pont olyan amilyennek lennie kell! Erős és feszes. Roppant szexis. De erre soha többé nem gondol. Ez is a telihold miatt van. Nem lehetne, hogy lelője valaki most az égről, akkor sokkal egyszerűbb lenne az egész. Nem jönnének ilyen hülye gondolatai sem és talán még aludni is tudna egy kicsit… Jó ötlet mindent a holdra fogni. Legközelebb is majd ezt teszi, ha valami gondja, búja támad. Remélhetőleg nem egy pasi miatt! Csak… ez a Jensen srác… Jarednek teljesen igaza van a száját illetőleg. Azok a vörös telt ajkak… Na és amit művel vele… S a puha, rózsaszín nyelve… Képes most ezen filózni? Nem is lenne olyan nagy baj, ha nem Jared mondata juttatja eszébe! Azért… megnézné őket. Mégis mit tehetnek egymással. Szívesen elüldögélne az ágyuk szélén. Nem!!! Helyesbít! Az ágyukban! De pszt… ezt Jade nem tudhatja meg… Ha a csillagok és az a világító izé, amit holdnak hívnak, hallgat, akkor minden rendben lesz. Most megosztotta velük minden gondolatát, de érzi, jó kezekben van minden érzése és bűnös vágya, ők hallgatni fognak. Némán kacsintanak rá, mintha azt mondanák: „Inkább menj, számolgasd a szeplőket, s csókold a finom ajkakat, ne gyötörd magad már!”
-Csend! –kiált fel az égre, s megingatja fejét. –Nem megyek! Itt maradok, akármit is mondotok! Marhaság! Vagyis… Nem az, de… Nem is érdekel! –jelenti ki és inkább bemegy. A hold fénye besüt a sötét szobába. –Még követ is… Nem! –kiált. –Egy pasi sem volt ilyen szemét velem, még Daniel sem! –mondja és visszamegy a teraszra. –Daniel sokkal jobb. –kiált a csillagok felé. –Ok, ez nem teljesen igaz, mert ő is elég durván elhagyott. –mormogja maga elé. –De… akár megint lehetne vele valami, nem? –néz a holdra, ami elé egy jókora felhőpamacs úszik. –Nem. Ok, vettem, lehet, hogy ebben igazad van. De Jensen… -sóhajt és visszamegy. –Ilyen helyes sráccal még nem találkoztam… csak kiakasztott. Inkább megyek és alszom, mert ennek semmi értelme. Komolyan a holddal beszélek? Ez már beteges! Jó éjt magamnak! –elindul a fürdő felé, letussol, közben pedig nem fogja engedni, hogy ez a mostani őrültsége kifogjon rajta. Felsóhajt, de amint átlépné a fürdőszoba küszöbét, ismerős lépéseket hall kintről, melyek az ajtó felé közelednek. Most vagy hallucinál, amin meg sem lepődne már, vagy tényleg Jensen trappol végig a stégen azokkal a csinos kis O lábaival. Egyre hangosabbak a lépések. Felveri az egész szállodát. Talán annyit megtehet, hogy kikukkant, s kideríti, hogy most is csak a képzelete szórakozik, vagy komoly. Odamegy a bejárati ajtóhoz, a lépések abbamaradnak. Mégiscsak beképzelte. Sürgősen kell egy orvos! Azért kipislog a biztonság kedvéért. Jobb a békesség, aztán holnap keres egy dokit, mert meghülyült. Köszönve ezt Jensen Acklesnek! Kinyitja lassan az ajtót, és ha meg is bolondult, akkor is csodálatos amit lát. Hát mégis eljött? Na álljunk csak meg egy pillanatra. Már kételkedik magában. Azok után, hogy a holddal és a csillagokkal beszélgetett, nem hisz a szemének, sem a fülének. Kinyújtja kezét és megérinti a fiú mellét ujjaival. Ha nincs itt,s mégis érzi őt, akkor baj van. De Jensen tenyerébe fogja ujjait, aztán szemébe néz. Angel mélyen felsóhajt. Nem, ez nem képzelet, ez a valóság! Megnyugodott, hogy nem hagyta el az esze egészen. Összeölelkezik pillantásuk. Szájába harap. Mit is akart az előbb? Átmenni? Oh, dehogy akarta, csak azok a fránya csillagok súgták neki, de ha már itt van… megragadja a fiú ingét, s berántja az ajtón, aztán nekidönti és erős mozdulattal széthúzza az inget, a gombok csakúgy pattognak le róla, de ki törődik most ezzel? A lényeg alatta van! Jensen tágra nyitja zöld szemeit, de nem habozik, azt is elfelejtette miért is jött igazából, arra nem volt felkészülve, hogy Angel így fogadja, ám nagyon is tetszik neki. Megfogja a lány fejét, s évődve csókolnak egymás ajkaiba, miközben felemeli a feneke alá csúsztatva tenyerét, s fordul a kocka, most ő nyomja az ajtóhoz, lehámozza róla az apró bikinit, Angel pedig felhevülve húzza le farmerja cipzárját, megérezvén, hogy csupán csak ennyi kellett az izgalmához. Szorosan átfogja Jensen derekát combjaival, s a fiú egy vad lökéssel belécsúszik. Egymás szájába lihegnek, csókolóznak, kapaszkodnak a másikba, mintha csak ez volna az utolsó esélyük.
-M… M… majd beszéljünk. –nyögdös Jensen.
-Jó, de… most nem érdekel. –liheg a lány, s egymás szájába harapnak. Vadító ritmusban mozog testük az ajtóhoz préselődve, s Angel alig fogja fel mi is történik, a fiú már el is élvez és levegőért kapkodva csókol nyakába. A lány összeráncolja homlokát. Mi is volt ez? Ennyi? Hé!
-B… Bocs. –suttog Jensen, és az elképedt lány szemébe néz. –Én… Én kicsit gyors voltam.
-Kicsit? 15 másodperc telt el. –sóhajt. –Még észbe sem kaptam. Megvárhattál volna. –nagyot sóhajt. –És mondja valaki azt, hogy a srácok gyorsak… 3 perc alatt végeznek! Tévednek! 15 másodperc! Csúcs!
-Bocsánat. –s leengedi a lány lábait, aztán bekapcsolja nadrágját és szó nélkül kimegy a teraszra.
-Ez remek. –állapítja meg Angel. –És még itt is hagy. –morog, s visszaveszi bikinijét, majd utána megy. –Ok, itt vagy.
-Itt. –bólogat Jensen.
-Éjjel 2kor… Ja, pontosítok, 2 óra 15 másodperckor…
-Haragszol.
-Nem haragszom, dühöngök! –mondja, aztán a Holdra néz. –Te meg ne vigyorogj!
-Tessék? –pislog a fiú a korlátnak dőlve.
-Nem neked mondtam… tudod… kezdek becsavarodni. –s a fiú mellé áll. –Szóval…
-Szóval… itt vagyok.
-Igen, ezt észrevettem, bár 15 másodperc volt az egész!
-Angel, sajnálom… tényleg.
-Felfoghatatlan! Vagyis… én még nem fogtam fel. De ok, itt vagy, látom! Na és?
-Gondolkoztam.
-Várj! Az is eddig tartott?
-Angel, hagyd abba kérlek!
-Ok. Meg sem szólalok. –szája elé teszi kezét. Jensen megingatja fejét, majd kifújja a levegőt.
-Butaságot mondtam. Sajnálom, ha megbántottalak. De abban a pillanatban komolyan gondoltam. Ez egy nagy sztori…
-Nekem mondod? Oh, bocs, megszólaltam.
-Te más lány vagy… nem olyan mint a többi, akik rohannak az első pletykalaphoz,s még pénzt is kapnak érte…
-Pedig a pénz nem jönne rosszul… jaj, bocsáss meg, folytasd. Hogy mindig bele kell pofáznom… szörnyű. Hallgatlak.
-A lényeg, hogy elnézést szeretnék kérni.
-Elnézek amerre csak akarod!
-Akkor… akkor most megbocsátasz nekem?
-Lehet. –bólogat. –Főleg, hogy bevallottad, hogy akkor komolyan is gondoltad. De én tényleg más vagyok mint a többi. Még Jadenek sem mondom el, hogy a barátjával kufircolsz!
-Már vége!
-Ez gyorsan ment! Meddig tartott, míg ezt megbeszéltétek… öhm… 15 másodperc!
-Nem.
-Sokszor 15?
-Beszéltem Jareddel… Hosszan. –hangsúlyozva a szót.
-Tudom! Oh, hoppá, hát nem elmondtam, pedig megígértem!
-Micsodát?
-A barátod itt járt, miután beszéltetek.
-Jared itt volt?
-Hát… ha nem hallucináltam… igaz mostanában olyan fura dolgok történnek velem… Kell egy pszichológus.
-Ang, ne bolondozz.
-Véresen komolyan beszélek. Az előbbi kis „valamit” is tuti csak beképzeltem.
-Ang! Nem vagyok ilyen…
-Gyors? Hm… igen, emlékszem.
-Te bevettél valamit?
-Nem! Csak itt vagyok éjjel és azon gondolkozom, mi a fenét csináljak veled?! Van egy pasi… ez vagy te… aztán van egy másik… nevezzük Jarednek, vagy kettesnek, akik szeretgetik egymást… aztán van egy csaj… nevezzük Angelnek, akinek bejön az első pasi, aki mellesleg hazugnak nevezte, miközben az titkol előtte valamit, nem is akármit… Meleg! Oh, bocs, csak langyos… De akkor is…. Tudsz még követni?
-Azt hiszem. –bólogat.
-Tehát tetszik a pasi és a pasinak is tetszik Angel, legalábbis azt hiszem. –néz a fiú szemébe.
-Igen, tetszik a „pasinak” –suttogja.
-Ami szép és jó lenne, de ott van a kettesszámú… Most jön a pasi azzal, hogy vége… ezt Angel elhiggye? És bocsásson meg neki, mert nem elég ez, de még aljas árulónak is gondolta…
-Kérlek!
-Mi lesz a kettesszámúval, aki átjött Angelhöz s azt mondta neki, hogy az egyes számúnál van a helye, mellette.
-Ezt mondta?
-Valami ilyesmit.
-És Angel mit gondol erről?
-Nem tudja. Totál zavaros.
-Az első pasi azt mondja, tényleg maradj vele, mert tetszel neki és érdekesnek gondol. Vonzódik hozzád.
-Vonzódik? És?
-Szeretne téged.
-Oh! Meglepő fordulat! És mi lenne szegény ketteskével? Aki mellesleg Angel nővérével kavar. Egyeske elfelejti őt? Őszintén!
-N… Nem.
-Szóval nem… így elég nehéz.
-Ok, Ang. Szeretem őt. –jelenti ki, majd lehajtja fejét. –Szeretem.
-Szereted?
-Igen.
-Várj! Ezt hogy érted? –lép a fiú elé. –Szereted ketteskét? Hogyan?
-Amit a szó jelent…
-Szerelmes vagy?
-Igen… valami… valami olyasmi.
-Neeee!
-Ez most olyan Jades volt!
-Te jó ég! Szerelmes vagy Jaredbe? –kérdezi aztán felnevet.
-Most mi az?
-Ez… ez… már vicc!
-Nem hiszed.
-De! Elhiszem, de kínomban már nevetek rajta! Úristen! Srácok ez már az igazi mély gödör.
-Ő nem szeret. Csak izgalmasnak találja a kapcsolatunkat.
-Tovább bírtad vele, mint 15 másodperc, az már izgi.
-Angel, hagyd már!
-Mit mondjak? Bevallod, hogy szerelmes vagy! Szerelmes Jaredbe! Közben pedig azt mondod, érdekellek. Elmagyarázod ezt nekem, mint egy 2éves gyereknek? Hallgatlak!
-Jareddel vége! Akár szeretem, akár nem. Te pedig tényleg tetszel, jó veled lenni, nagyon is jó. Szép vagy, okos, csinos, a nyelved csípős, de ez bejön. Ennyi. Szeretném, ha velem lennél.
-Kifelejtetted, hogy a számat is tartom!
-Ok. És nem is beszélsz a titkunkról.
-Nem fogom fel ezt a Jared ügyet!
-Pedig így van.
-És ő… semmi? Csak keféltek és helló?
-Pontosan.
-Az nem jó… vagyis neked nem az.
-Majd elmúlik. –megvonja vállát.
-De szereted. –mondja. -Fura ezt kimondani, de… egészen megsajnáltalak. Amilyen szomorú pofival mondod ezt…
-Én nem vagyok homokos, csak valami történt… Jaredbe olyan egyszerű beleszeretni…
-Veszem észre! Jade már teljesen elmerült benne!
-Azt hittem örjöngeni fogsz!
-Már túl vagyok rajta. Ez a szerelem dolog, csak hab a tortán.
-Megbírkozók vele, de szeretném, hogy mellettem légy.
-Azért, hogy felejts, vagy azért mert tényleg akarsz?
-Talán…
-Mindkettő…
-Igen. –bólogat a fiú.
-Nem is tudom. Őszinte voltál, és ez most bejön. Meg aztán… jó pasi vagy, nem tagadom, s engem is érdekelsz. Egészen izgalmas életed van, vagy inkább mozgalmas? Nem is tudom.
-Mi a válaszod?
-Csak ne lenne ilyen nagy a szívem
-Akkor?
-Rendben, megbocsátok. Köszönheted, hogy szépen pillogtál közben, s mert tudom, nem csak 15 másodpercre vagy képes, s persze, hogy most teljesen őszinte voltál.
-Járunk?
-Járjunk. –s megfogja Jensen kezét. –De… elgondolkoztam ezen a Jared dolgon. Nem szakad meg a szíved?
-Már megszakadt.
-Féltékeny vagy Jadere?
-Nem. –ingatja fejét. –Hiszen az a helyes és Jared megtalálta az ideális párját Sandy után.
-És… szerinted tényleg vége? –néz Jensen szemébe, aki lassan ingatni kezdi fejét. –Értem. Tehát nem… Ha Jared jön, letámad, akkor te hagyni fogod magad.
-Azt hiszem. –suttog. –Nagyon sajnálom.
-Rizikós vagy, de… elmondok én is valamit… egy titkot. Láttalak titeket és elég őrjítő látvány volt. Nem tagadom, izgatóak voltatok. És néha elábrándozom rólatok.
-Oh. Ez… ez… hát erre nem is tudom mit mondjak.
-Semmit, csak gondoltam megosztom veled, ha már ilyen „őszinteség-napot” Tartunk.
-Ránk gondolsz?
-Na… nem mindig. Csak eszembe jut. De lapozzunk, kezd kínos lenni a dolog. Inkább… -s a fiú kezeit mellére teszi. –Bizonyítsd be nekem, hogy nem csak 15 másodpercig vagy férfi, hanem tovább is. –s Jensen ujjait irányítani kezdi testén. –Remélem elég izgalmas vagyok én is. –s szájuk összeér.
-Ne haragudj. –suttog a lány ajkai közé.
-Csitt! Most már elég! Szeretkezzünk! –s édesen csókolnak egymás szájába.

Angel gyengéd simogatásra ébred fel, a nap már magasan jár, fénye átjárja a szobát. Jensen a karját simogatja, s mikor meglátja, hogy a lány kinyitotta szemét, megcsókolja homlokát.
-Jó reggelt. -mosolyog lágyan.
-Neked is. –ásít egy aprót és a fiúhoz bújik, aki átfogja.
-Hogy vagy?
-Nagyon jól. –nyújtózik, majd lábával átfogja Jensenét. –És te?
-Szédületes volt az éjjel.
-Plussz egy csomó 15 másodperc. –somolyog.
-Gonosz vagy, csaj.
-Én? A világ legkedvesebb és legaranyosabb embere vagyok. Gonosz? Az meg mi a csoda? –bújik.
-Köszönöm az éjszakát. Azt, hogy beszéltünk.
-Öröm volt… beszélgetni… is. –megcsókolják egymást, amikor kopognak, aztán kivágódik az ajtó és Jade jelenik meg benne. Hozott néhány kókuszt, de a meglepetéstől amit az ágyban lát megmerevedik és elpirul, mint egy cékla.
-Áh, Jade! Mindig a legjobbkor. –állapítja meg Angel és felül a takarót maga elé szorítva.
-Én… én… nem… -pislog, tekintete megakad Jensenen, aki nyugodtan heverészik, nem zavarja, hogy így elnyúlva az ágyon csak az nem látszik, amit nem akarnak látni.
-Én… jaj nekem! –kiált Jade és ledobja a diókat, majd elszalad. Meg sem áll házukig. Jared pont ilyenkor megy úszni, amikor életbe vágó esemény történt? És még Jensen micsodájával is szemben találta magát? Mindjárt elájul. Sőt, el is ájul. Az ágyra dobja magát, érzi, hogy ég a teste, szíve pedig kiugrik helyéből. Hol van Jared?
-Segítség. –nyöszörgi alig hallhatóan s megpróbál arra koncentrálni, hogy túlélje ezeket a pillanatokat.
Jared fellépdel a nappaliból nyíló lépcsőn. Mikor úszni indult a lány éppen csak ébredezett, de rápillantva az apró nyári ruhát leszámítva még mindig ugyanúgy fekszik az ágyon. Hátrasimítja vizes haját, s odamegy hozzá. Jade lelógó lábai közé helyezkedik, s végigsimítja nedves ujjaival lábszárát.
-Jaaaaaaaaaj! –sóhajt fel ekkor Jade és felül. A fiú rámosolyodik és sarkára ül. A bőrén csillogó vízcseppek látványától a lány pedig ismét hátrazuhan hangosan sóhajtozva és csak élvezi a simogató ujjbegyek puha érintését, a csókokat, amit combjai belső oldalára kap. Nagyot nyel, aztán ismét felül. Kicsi kezeibe veszi Jared arcát, egyszer végre magasabb mint a fiú, és látja még a feje búbját is. Mosolyra húzza száját, és lassan elönti arcát a pír, mert amit mondani fog, azt nem lehet másképp elmesélni.
-Képzeld mi történt! –kezd mondandójába. –Szerintem tuti elájultam!
-Miért? Valami baj van? –kérdezi a fiú, hangjában aggodalom. Megfogja Jade homlokát. Nem vagy lázas.
-Jaj, nem úgy! Nincs semmi bajom! Csak… olyan, de olyan… Nem is tudom, hogy mondjam el neked!
-Micsodát? –ráncolja homlokát.
-Elmentél úszni, én pedig kitaláltam, hogy átmegyek Angelhöz és viszek pár kókuszt! Na akkor ájultam el… majdnem… vagyis… visszajöttem és úgy csináltam, mint aki elájul!
-Jade! –ingatja fejét. –Mi történt?
-Nem fogod kitalálni!
-Angel kókusszá változott? -mosolyog.
-Nem! Sokkal, de sokkal izgalmasabb!
-Mi lehet ennél izgalmasabb?
-Nem volt egyedül!
-Oh!
-Bizony, én is ezt mondtam! Tudod ki volt vele? JENSEN! Pucéran!
-Jensen?
-Igen! És tök meztelen volt. Én meg láttam a… a… szóval azt.
-Jensen ott volt?
-Tisztára kikészültem és megint hülyeséget csináltam! Elszaladtam. De mit csináltam volna, ha Jensen ott hevert az ágyban és nem volt rajta semmi! Ez olyan… olyan… ciki… nekem!
-Jensen ott volt az éjjel Angellel? –kérdezi és nem is hallja mit mondd Jade, de hisz ez csodálatos! Kibékültek? Hallgatott rá a lány? Akkor minden rendben?
-Megint hülyét csináltam magamból! De mit tehettem volna? Egy… egy… az ő micsodája nézett rám! Jensen izéje. Érted? Az övé! Totálisan kikészültem! Vagyis inkább megijedtem… illetve nem volt olyan ijesztő, csak…
-Sss… -simítja meg Jade arcát. –Semmi gond!
-Totálisan előttem volt! Csak feküdt az ágyon egy szál semmiben. Kiakadtam!
-Az én „micsodám” miért nincs ekkora hatással rád?
-Ez nem igaz. –lesüti szemét.
-Nem? Tényleg? –kérdezi, s lassan hátradönti a lányt, testére tapad a könnyű nyári ruha. –Szóval?
-Ne csináld ezt, így is olyan furcsa ez a dolog.
-Micsoda?
-Hát… hogy vagy te, meg… meg ő… hogy ismerlek titeket.
-És?
-Ti vagytok a kedvenceim.
-Nem Jensen? Tegnap azt mondtad, hogy ő a nagy kedvenc.
-Ő is… Meg te is. És akkor én meg te… mi… hát ez egy kicsit fura nekem… -felsóhajt. –Összevizezed a ruhám.
-Nem baj. Még nem adtál választ.
-Híresek vagytok, én meg látom… AZT! Nem elég a tiéd, akkor most még az övét is?! Ez már túl sok nekem! Én csak egy író vagyok.
-Nem sokan láthatják. De miért nem lelkesedsz az enyémért?
-Ez nem igaz. –ingatja fejét.
-Nem ájultál el tőle!
-Mert nem volt időm elájulni, mikor először megláttam!
-Higgyek neked?
-Igen… meg sötét is volt.
-Sötét?
-Tök sötét. Jensen meg világosban… így először.
-Valahogy nem szeretném, hogy több alkalom legyen.
-Nem lesz! Nem akarom látni!
-Na és az enyémet? A barátkozásotok valahogy abbamaradt a múltkor.
-I… igen. –s Jared szemébe néz piros arccal. –Nehéz vagy.
-Aha. Kitérő válasz.
-Tényleg nehéz vagy.
-Persze. –bólogat, majd elmosolyodik. –Azt mondod, hogy Angel és Jensen együtt volt éjjel. Legalábbis nagyon úgy tűnik.
-Tuti. És ez annyira, de annyira jó! Jensen hallgatott rám! Csak még mindig nem fogom fel, hogy…
-Pedig neki is van.
-Igen…és… és csak heverészett ott, az meg ott… vele…
-Nem tetszett?
-D… De… illetve! Nem!
-Ezt sem hiszem!
-Neki más! –vörösödik.
-Oh, jól megfigyelted! Mesélj tovább.
-Szerintem Jensen átment az éjjel aztán megbeszélték a dolgot, és megint együtt vannak! Szuper! Beszélnem kell majd a húgommal erről!
-Igen… ez tényleg „szuper”, de én nem erre gondoltam.
-Nem mondom meg. Láttam és nem olyan mint a tiéd! Ne kínozz már!
-Addig úgysem engedlek el, amíg nem válaszolsz! –jelenti ki.
-Összenyomsz.
-Nem foglak. Vigyázok rád.
-Inkább örüljünk Angelnek és Jensennek!
-Én örülök! –s tényleg így is gondolja, ez volt az elképzelése is, csak most jobban izgatja Jade és barátja műszerének találkozása, ha másképpen nem, akkor legalább így találkozhat vele, ez pedig izgató, ha csak rágondol, elönti a forróság.
-Jade, mi lenne, ha tovább ismerkednétek?
-Kivel? –kérdezi, de csak széles mosolyt kap válaszul. –M… most?
-Most! –bólogat a fiú, s hevesen megcsókolja a lányt, miközben arra gondol, hogy a terve remekül sikerült. Angel tisztában van azzal, hogy barátja és ő néha együtt ütik el az idejüket, és nem éppen „kártyázásra” használják azt. És így is visszafogadta Jensent! Remek hír, mert akkor talán elfogadja azt is, hogy néha-néha összejönnek majd egy kis kamatyolsára. Csodálatos! Mégsincs vége a történetnek itt! Barátja is akarja, ő is, Angel tudja, nincs mitől tartaniuk, Jade pedig amilyen naív kislány észre sem veszi majd. Boldog és elégedett! De míg nem kapja meg Jensent ismét, addig Jade karjaiban gondol rá, ami persze nem szép dolog, ám annál élvezetesebb.

Angel megfogja homlokát. Idegesíti, hogy nővére csakúgy belibbent az ajtón.
-Nem hiszem el. –jelenti ki. –Olyan szép ez a reggel, és akkor jön Jade a hülye kókuszaival, s mindent elront! –mormog a plafont bámulva. -Kopog és meg sem várja a választ!
-De úgy érzem kellőképp megijesztettem. –hajol fölé a fiú, majd puszit nyom orra hegyére.
-Hazáig szaladhatott. –húzza mosolyra szája szegletét Angel, átfogja Jensen nyakát, megsimogatja tarkóját. –Hol is tartottunk a közjáték előtt? Teljesen kikészít Jade.
-Hogy jó volt az éjszaka. –suttogja.
-Igen. Hogyan is felejthettem el ezt. Nagyon jó volt. –s lábait a fiú combjai közé rejti. –Élveztem. Kivéve azt a 15 másodpercet.
-Ang! Ne gyere már ezzel! Sajnálom.
-De legalább neked jólesett. –s tarkójától elindulva, simogatva felborzolja a fiú haját, aki végigborzong erre. –Ez az éjjel felrázott. –csókol bele alsó ajkába.
-Nem hagytál pihenni.
-Pihenni? Amikor végre megkaplak, nem csak 15 másodpercre, akkor azt hiszed pihenni hagylak? Mekkorát tévedtél! De valld be, hogy jobb volt, mint az alvás.
-Sokkal jobb.
-Remélem is. Különben…
-Különben?
-Tudod éjjel és most ne röhögj ki.
-Én, téged? Soha!
-Aha. Ez most pont úgy hangzott.
-Komolyan.
-Ne hazudj. Ezért nem kapsz Oscart! Szóval éjjel beszélgettem a… a…
-Kivel?
-A holddal és…
-A holddal? Ang ez kóros, nem gondolod? –mosolyog.
-Ne vigyorogj! Igen a holddal, mert vártam rád és nem jöttél, el kellett ütnöm valamivel az időt!
-És ezért nekiállsz a holddal beszélni?
-Baj?
-Orvos látott?
-Kapd be!
-Szívesen! –s elindul lefelé, de Angel visszahúzza fejét.
-Majd később!
-Ok! Szóval?
-Arra gondoltam, hogy kitépem a hajad, de rájöttem, hogy ez nem túl nyerő ötlet. Aztán megbeszéltem magammal, meg a… ne mosolyogj már… szóval vele, hogy máshonnan tépem ki a szőrt, de nem, megúszod most már.
-Kedves tőled!
-Ugye? Tudom. Amúgy szemét húzás volt a tegnap.
-Bocsánatot kértem.
-Nem erre gondoltam, már megbocsátottam, főleg, hogy legalább 50szer elmondtad, még éjszaka. Kicsit unalmas voltál már.
-Nem úgy vettem észre!
-Ok, két elnézés között tetszett amit csináltál. –mosolyog. –Szóval, visszatérve a szemét dologhoz… éjjel 2ig kellett várnom rád? Egy pasira sem szántam még ennyit.
-Addig gondolkoztam.
-És 15 másodpercre jutottál.
-Ha-ha-ha…
-Ugye milyen vicces? Szerintem is. Sohasem maradtam fent egy srác miatt sem! Utáltalak! És miattad a holddal beszéltem.
-Több mint beteges.
-Jó poén. –húzza össze szemét a lány. –Mesélj, mit csináltál addig.
-Gondolkoztam.
-Igen, ezt már mondtad, de azon kívül?
-Jöttem-mentem, úsztam kicsit, kajáltam, ilyesmi.
-Nem erre vagyok kíváncsi. Amúgy kezdek éhes lenni. A reggeli elmaradt, de muszáj ebédelnünk. Kilyukad a gyomrom.
-Akkor… Lassan mehetünk is!
-Nem! Kiszedem belőled miről gondolkoztál. Addig nem megyünk sehová.
-Fontos most ez?
-Nekem fontos! Érdekel.
-Rólad és Jaredről, arról, hogy miért van ez az egész. Hogyan lehetek szerelmes egy férfiba… a legjobb barátomba és micsoda őrültség! Ő semmit sem érez, csak jó heccnek gondolja. Nekem is így kellene hozzáállnom a dologhoz, csak nem megy. Elküldtem és fájt. Ő pedig csak megrántotta a vállát mint akit nem is érdekel már. Pedig tudom, hogy nincs így. Aztán rólad… hogy itt vagy nekem és én barom talán elrontottam az egészet. Tudtad és nem is szóltál… Miért is nem?
-Ki akartam szedni belőled valahogy, nem sikerült. Aztán mikor hazugnak neveztél, betelt a pohár. Elég volt! Tudtam, hogy egész délelőtt együtt voltatok, aztán… láttam, hogy Jared kijön tőled. Oh, hebegett-habogott és hülyeségeket mondott miért ne menjek be hozzád. Kicseleztem, bementem. Igazán kellemes látvány voltál. Elfilóztam ezen, addig míg fel nem ébredtél.
-És mindent a fejemhez vágtál.
-Igen, mert attól még mérges voltam rád és rá is! Jade miatt is aggódtam… sőt most is aggódom…
-Nem tudja meg.
-Nem… pedig… még nincs vége, igaz? –néz a fiú szemébe mélyen, majd felsóhajt. –Azt mondtad, ha jönne, engednéd.
-I… igen…
-A szerelem… Ok… érthető.
-Úgy beszélsz, mint akit nem zavar.
-Zavar, hidd el, de mit tudok tenni? –kérdezi. –Ne is foglalkozzunk ezzel, inkább mondd, mit gondoltál még ró-lam! Érdekel!
-Hogy tetszel és meg szeretnélek ismerni… Hogy hiányzol.
-Hiányzom?
-Igen! És nem értem mi van velem. Ott van Jared, szeretem és a legjobb barátom, meg ott vagy te, egy csodás, vagány csaj, aki megfogott és valami történik közöttünk, nem engedhetem, hogy megszakadjon. Éreztem, hogy bízhatok benned, nem csak ebben a dologban, hanem amúgy is… Ide kell jönnöm! És akkor fogtam magam és elindultam.
-És 2ig ezen gondolkoztál?
-Te pedig azon, hogy milyen jó fickó vagyok! Kvittek vagyunk.
-Igen, lehet. Mínusz Jared, aki csak akkor mászott az agyamba, mikor Jadere gondoltam. Szegény.
-Elég naiv.
-Nekem mondod? Mindig ilyen volt. Kis buta. Lehet, hogy jól ír, de dunsztja sincs az életről.
-Jared kedveli.
-Megnyugtató. De ennyi? Jade szerelmes, mint a nagyágyú!
-Próbáltam kifaggatni erről a srácot, de nem igen jutottam előre vele.
-Minden esetre, ha már kedveli az jó jel.
-Elég türelmes vele.
-Két hülye egy pár. –mosolyodik el Angel. –Szerinted ha hazamegyünk együtt maradnak, vagy… vagy… jön Sandy?
-Nem tudom. Remélem nem, mert akkor felesleges volt beveretni a képem.
-Már egészen szép. Kicsit lila, kicsit kék… alakul.
-A te karod is színjátszós.
-Azért még kiherélem.
-Ne tedd.
-Oh bocs. Mi marad neked, meg Jadenek. –mosolyog. –Tényleg megtennéd és vele lennél ha úgy alakul?
-M… meg…
-Kérhetek valamit?
-Mit?
-Mondd el nekem, ha… ha… történik valami. Úgysem tudnád tagadni, rájönnék.
-Mondjam el?
-Megfertőzött ez a nagy őszinteségi hullám.
-Miért lenne az jó neked?
-Nem lenne jó, csak jobb ha elmondod még mielőtt kiszagolom. Mi a válaszod?
-Rendben, de…
-Nincs de. Köszönöm.
-Ez annyira őrjítő!
-Micsoda?
-Itt vagyok veled és akkor Jaredről beszélünk, meg arról, hogy mi van ha megint együtt leszek vele, te pedig olyan nyugodt vagy!
-Tehetek mást?
-Nem.
-Látod, ez van. –mondja és megcsókolja Jensen homlokát, aki erre behunyja zöld szemét. –Én ilyen mazochista vagyok.
-Én meg legyek szadista veled ezzel?
-Megbeszéltük.
-Ok. Ha ezt szeretnéd.
-Kösz. –sóhajt a lány, majd egy pillanatra elgondolkozik. –És mondd, milyen vele lenni?
-Tessék? –nyitja tágra szemét és lefordul a lányról. –Ang! Ne csináld!
-Mit? –kérdezi és megtámasztja állát a fiú mellén. –Érdekel. Jade verzióját már ismerem, igaz csak hápogni tud akkor, meg vörösödik. Szóval milyen? Mégis egy pasi… egy másikkal.
-Ne már Angel!
-Ne legyél szűzike! Ki vele! Milyen volt az első?
-Jó!
-Bővebben!
-Nagyon jó!
-Sejtettem, hogy ezt a választ kapom. Amit Jade szobájában láttam… hát… nem vagytok semmik. Még a bugyimat is elhagytam.
-Ang, ne csináld!
-Komolyan! Tetszett! És őszintén… nem is volt rajtam bugyi. –mosolyog.
-Angel!
-Ok, volt, de akkor is! WOW! Izgató!
-Ennyire tetszett?
-Az nem kifejezés. Két ilyen pasi! Nem tagadom, Jared nagyon helyes srác, jóképű és izmos.
-Aha.
-De ezt éppen neked mesélem, úgy is tudod.
-Jézusom, Ang! Azt hittem engem már nem lehet zavarba hozni.
-És mekkorát tévedtél! Tehát mesélj!
-Más mint egy lánnyal.
-Jobb?
-Nem, ezt nem mondtam. Csak más.
-Hm… mégis egy férfi, na ja. Mikor két izmos férfitest találkozik… Ah! Sohasem gondoltam, hogy idejutok egyszer.
-Én sem. –pislog Jensen zavartan. –Ennyire tetszett?
-Ühüm… Nem érdekelt ez a dolog igazán sohasem. Kihoztátok belőlem az aberráltat.
-Veszem észre.
-Szóval jó Jared… és… és… minden volt?
-Mire gondolsz? –kérdezi, de úgyis tudja a választ rá. –Minden, azt hiszem.
-Oh! Nem semmi! Totál kezdőnek érzem magam most! Én csak egy egyszerű lány vagyok, akivel más…
-Más, de nem mondtam, hogy rosszabb, sőt… -mosolyog. –A te tested vonzóbb mint az övé.
-Pedig Jared elég vonzó.
-De rajta kevesebb dolgot lehet szeretgetni…
-Sokkal többet szopogatni. –kaján mosolyra húzza száját.
-Ang, ez már tényleg kínos.
-Nekem bejön!
-Legalább neked tetszik ez a beszélgetés.
-Miért? Nincs így? Tényleg bekaptad? Tök simán?
-Miért érzem úgy, hogy Jade mellett fekszem?
-Valami közöm csak van hozzá! Na?
-Be!
-Húh! Kemény! Szó szerint.
-Nem beszélhetnénk mondjuk a… a Hollywoodi élet nehézségeiről?
-Nem érdekel! Na és ő is a tiédet?
-Szerinted? –ingatja fejét, tudja, hogy úgysem menekül.
-Hm… WOW.
-Nem lényegülsz vissza Angellé?
-Most nincs kedvem hozzá! –megpuszilja Jensen nyakát. -Hát srácok, hihetetlenek vagytok.
-Te sohasem voltál még lánnyal?
-Nem! És nem is szeretnék.
-Én egyszer voltam kettővel is.
-Tényleg? Neeee!
-Jade?
-Nem Ang! –mosolyog. –És?
-Király volt!
-Azt elhiszem! Minden pasi álma, hogy ne csak egy nővel legyen! Miért?
-Mert izgalmas. Minden érzékszerved le van foglalva. Lent is, fent is.
-Ok! A csajokról nem akarok tudni!
-Te kérdezted!
-Ha gruppen, akkor inkább két pasi! Mondjuk… tételezzük fel, hogy Jade nincs…
-Hol van?
-Tök mindegy! Nincs!
-De fontos, hogy hol van!
-Kongóban! Nem mindegy?
-Kongóban? Rendben, az messze van.
-És csak ti volnátok, meg én.
-Igen?
-Benne volnék!
-Miben is?
-Hogy veled és Jareddel, egyszerre…
-Angel azt hittem ezt a beszélgetést már nem lehet fokozni.
-Megint tévedtél. Egyszer mindent ki kell próbálni! Te úgyis elvagy Jareddel, én meg leszek a pótlék! Persze, csak akkor, ha Jade Kongóba megy… örökre!
-Komolyan kipróbálnád ezt?
-Viccelsz? Két ilyen pasival? Ki!
-Neked elmentek otthonról!
-Ne mondd azt, hogy nem élveznéd!
-Nem tagadom…
-Persze, csak elméletben!
-Igen, elméletben!
-Akkor mindkettőnket megkapnál!
-De nem tartom túl jó ötletnek, hogy Jared és te összemelegedjetek…
-Miért?
-Mert nem!
-Kire lennél féltékeny?
-Rád!
-Rám? Ez kedves. De hiszen Jaredet szereted. –mosolyog.
-Ang, lapozzunk! Jade úgysem megy Kongóba.
-Igaz… és más pasikkal nem is csinálnám.
-Erről lemaradsz!
-Le… a fenébe. –sóhajt.
-Hihetetlen vagy.
-Ugyan miért? Annyira jó volt titeket nézni, akkor miért ne keveredhetnék közétek? –kérdezi. –Jared is élvezné.
-Ebben nem is kételkedem.
-Látod… De… a nővéremmel sohasem tenném meg, hogy elcsábítsam a barátját, vagy, hogy bármi közöm is legyen hozzá. Pusztán elméleti szinten gondolkozom.
-Miért érdekel így Jared?
-Nem érdekel! Vagyis úgy… egyáltalán nem. De ha te is ott vagy… Tényleg rohadt messze van az a Kongó, odáig Jade nem megy el.
-Fantáziád az van. Gruppenről álmodozol.
-Veletek! CSAK, veletek!
-Ki fogod hagyni ezt.
-És szomorúan fogok majd meghalni emiatt.
-Ne tedd! –mondja. –Inkább… most én kérdezek valamit. Mi van Daniellel?
-Daniel?
-Igen! –bólogat. –Mikor megláttalak vele, fájt! Akar téged!
-Akarjon, de nekem nem kell!
-Ha nem volna tolószékben…
-Ennek semmi köze ahhoz! Nagyon szerelmes voltam belé, de már csak barátságot érzek! Igen, jó volt látni, hallani, visszajöttek a régi érzések, de csupán csak az emlékük, nem voltak igaziak. Félreértettél mindent! Mi a fenéért költöztél ki?
-Mert… mert kiakadtam!
-És mert féltékeny voltál!
-Lehet! Azért sem lenne jó az a hármas dolog.
-De… Jó lenne! Lehetek középen?
-Angel, de perverz vagy!
-Én, mindig.
-S mi lenne, ha ezt most újra bizonyítanád?
-Nem! Éhes vagyok! Ebédeljünk! Aztán meglátjuk. –felül.
-A csajok mindig felhúzzák az embert, aztán otthagyják.
-C’est la vie!
-Rendben, de nem rázol le ilyen könnyen. Ebéd után is van nap.

A két fiatal, Jared és Jade a lemenő nap fényében vacsorázik. A partról, hosszú, széles stég nyúlik be a tenger fölé, gyertyákkal díszített asztalok sorakoznak két oldalt, halk beszélgetés, nevetés tölti be a levegőt, miközben zene szól a móló végén felállított bár melletti kicsi színpadon játszó zenekartól. Kellemes, hűs szellő fúj az óceán felől. Nyugodt az este, s a lemenő nap rózsaszín sugarai megtörnek a poharakon. A lány a mögötte álló napon mereng. Jól érezte magát, együtt lehetett A barátjával. Még Jet skizni is elmentek. Sohasem ült még ilyen gépcsodán, de bízott Jaredben, aki magabiztosan vezette azt. Ő csak kapaszkodott és nevetett, vagy felsikkantott, ha egy nagyobb hullám meglökte őket. Roppant izgalmas szórakozás volt. Utána lubickoltak a tengerben vagy napoztak. Elmentek a titkos helyükre is, találtak még néhány kókuszt, amit tegnap itt felejtettek és rengeteget csókolóztak. Az volt a legjobb az egészben. Beszélni akart Angellel is, de elkerülték egymást. Átrángatta Jaredet húgához, de nem találták a bungalóban se Jensent, se őt. Nem látták egymást egész nap, ennek pedig az volt az oka, hogy ők is találtak egy eldugott kis helyet, ahol nem zavarta meg őket senki sem, még Jade sem akadt a nyomukra. Övék volt egy pálmákkal övezett apró kis öböl, amit a szigeten járó turisták még nem fedeztek fel maguknak, vagy éppen nem járt arra senki s ez volt a lényeg. Végre egymással foglalkozhattak, kizárva a barátaikat. Beszélgettek, vagy egy pálma alatt feküdtek, szeretkeztek a homokban, igaz Angel megfogadta, hogy soha többé, fáj a háta, kidörzsölte. Ezt leszámítva tényleg a paradicsomban érezték magukat, s jobban megismerték a másikat. Elindult valami mély dolog közöttük, s ezt mindketten tudják. Még nem igazi szerelem, de már nem is barátság. Valami megfoghatatlan, csodás érzés. Beszéltek Jaredről is, és a fiúnak jól esett, hogy tényleg van valaki, akivel felhőtlenül, köntörfalazás nélkül mesélhet róla.
Jade a borba kortyol és a fiúra figyel, aki már felhabzsolta vacsoráját, pedig ez már a második adag volt. Látja, hogy töri a fejét. Ilyen arcot vágott akkor is, amikor elhatározta, hogy rendel még. Elmosolyodik, s elmerül barátja vonásaiban. Jared is ráfigyel, lágyan rámosolyog, aztán megfogja az asztalon nyugvó kezét.
-Tetszett a mai nap. –és másik kezével felemeli poharát.
-Nekem is. –megszorítja a fiú kezét, s koccintanak.
-Erre a napra… és… és… ránk.
-Ránk? –csillan fel Jade szeme.
-Igen, ránk. Kettőnkre. –s elengedi Jade ujjait, majd feláll, s megkerülve az asztalt leül mellé. –Tényleg nagyon jó volt ez a nap. –s közelebb húzza székét a lányéhoz, aki megpuszilja arcát. –Akkor… -s felemeli poharát.
-Kettőnkre. –mondják egyszerre, s kortyolnak a borból, aztán összeteszik homlokukat.
-Mit szeretnél csinálni? –kérdezi a fiú.
-Azt tudom, hogy te mit!
-Igen? Na és mi az?
-Még mindig éhes vagy.
-Honnan tudod?
-Tudom. –puszilja meg Jared orra hegyét. –Míg eszel, kitalálom mihez van kedvem.
-Lenne egy tippem.
-Sejtem. –mondja halkan. –Nem csináljuk túl sokat?
-Sokat? Nem. Talán… talán nem jó? –simogatja Jade arcát.
-D… De, csak…
-Mi a baj?
-Csak olyan hirtelen jött ez az egész… úgy minden… Egy hete még otthon írogatok, aztán megjelensz és olyan dolgokat teszek amiket az előtt sohasem.
-Túl gyors?
-Azt hiszem. –bólogat. –Szerinted valami baj van velem ezért?
-Nem. –ingatja fejét. –Lassítsunk kicsit?
-Nem tudom. Te mit gondolsz? Hülye vagyok, ugye?
-Nem vagy az. –halovány mosoly fut végig arcán. –Szerintem csak megijedtél.
-De éppen most? Amikor ma olyan tökéletes volt minden?
-Sétáljunk kicsit?
-Nem. Rendelj valamit, én meg majd gondolkozom.
-Már nem vagyok éhes.
-Lódítasz.
-Na jó, éhes vagyok, de most fontosabb vagy, mint a hasam.
-Tényleg?
-Tényleg. Szóval félsz? De mitől?
-Mi lesz, ha hazamegyünk?
-Akkor majd esőben udvarolok.
-Már nem lesz ugyanaz mint itt. És lehet, hogy soha többé nem jössz el hozzám.
-Jade, ezt miért gondolod így?
-Mert… mert… nem fogom fel, hogy te vagy az.
-Pedig én vagyok. –mondja, s megfogja a lány kezét. –Ne aggódj, és ne félj. Rendben? Az pedig, hogy szerelmeskedünk, olyan rossz dolog?
-Nem.
-Megnyugodtam, mert azt hittem valamit rosszul csinálok.
-Nem tudom, mert csak téged ismerlek… úgy. –leüti szemét. –Nekem tetszik és nagyon-nagyon jó, de én biztosan béna vagyok.
-Már egészen jól haladsz. –mosolyog. –A reggeli ismerkedésetek… WOW.
-Ne mondd. –suttog vörös arccal. –Ha rágondolok…
-Akkor?
-Hogy én… jaj. –lehajtja fejét.
-Ezen nincs mit szégyellni Jade. Hé. –s kezébe fogja a lány arcát, ami forró. –Ha nem akarod, akkor hagyjuk azt a dolgot.
-Nem, mert tetszettél közben és izgalmas volt.
-Ha így van, nincsen semmi gond, vagy… mégis?
-Amit már mondtam, te vagy Jared.
-Te pedig Jade. –mosolyog, mire a lány szemébe néz. –Én is mondhatom ezt! Itt vagyok egy remek íróval, akinek majdnem minden könyvét olvastam már és híres! Így a „Te vagy Jared” csak kifogás, nem elfogadható.
-Ez igaz. –bólogat.
-Ugye? –megcsókolja Jade száját, aztán megölelik egymást és hosszú percekig úgy maradnak, aztán a fiú eltávolodik, de csak olyan messzire, hogy lehelete érinti a lány arcát.
-Hozok inni valamit, a bor kevés. Egy koktél?
-Valami erőset. –mondja Jade.
-Oh, csak nem be akar rúgni a hölgy?
-Még sohasem voltam részeg, vigyázok.
-Ok! Valami erőset. –megsimogatja Jade karját, aztán feláll és a móló végi bárpulthoz indul. A lány figyeli őt, s elmereng azon, milyen csinos és tökéletes. Nem is érti magát mit akadékoskodik ennyit. De ami igaz, az igaz. Jarednek Sandyt már nem is meri megemlíteni… És ami a szexet illeti… Az észvesztő! De szabad annak lennie? Jared felé pislant és int, aztán visszafordul a bárhoz, a lány pedig szívére tett kézzel hunyja be szemét, de egy hang megzavarja ábrándozását.
-Jó estét! –kiált Angel asztaluk felett, s nem is zavartatja magát leül vele szembe. S persze nincs egyedül, Jensen is helyet foglal, majd mindketten rápillantanak. A lány rémülten néz rájuk és azonnal elveszi kezét melléről, majd tágra nyílt szemekkel néz az érkezőkre. Jensen helyett a férfiak kedvenc testrészét látja, vagyis inkább Jensenét. Idegesen dörzsöli meg szemét, de hiába, ez nem segít, inkább romlik a helyzet, mert egy fehér inget is kapott s még szája is van.
-Mi az Jade? –kérdezi testvére, de mivel választ nem kap, csak bamba nézést a fiúra mosolyog, megcsókolja.
-Jézusom. –suttog Jade. –Ez… ez… -megrázza fejét, nem akarja látni Jensen micsodáját szájjal és inggel. Bekat-tant.
-Baj van? -figyel rá Angel.
-Azt hiszem… azt hiszem… rosszul vagyok.
-Rosszul?
-N… Nem úgy… csak… megőrültem.
-Áh, ez nem újdonság. –mondja húga, Jade pedig szúrós pillantást lövell felé. –Miért? Nem igaz? –mosolyog rá.
-Nem. –rázza fejét, mikor felmentő seregként megérkezik Jared, leteszi a margarítát elé, magának egy Bloody Maryt hozott. Leül, s azonnal barátja tekintetét keresi, aki próbálja kerülni, de nem tehet mást, pillantásuk találkozik.
-Szia. –mondja halkan Jensen.
-Sz… szia.
-Éppen vacsorázni jöttünk –vág közbe Angel, látva, hogy a két fiú megint kezd egymásba gabalyodni, ehhez elég annyi is, hogy a másik szemébe néznek? –Láttuk Jadet, így jó ötletnek tűnt, hogy ideülünk.
-Mi már éppen befejeztük. –beszél Jared, de nem engedi el pillantásával barátját. –És… ti… most…
-Igen, mi most együtt! Nem mondta el a nővérem? Reggel berontott hozzánk, nem mesélte el? –figyel testvérére, aki meg sem mukkan, tőle szokatlan módon, poharába bújik és a koktélját iszogatja.
-De… mondta, és ez… ez nagyon jó hír. –válaszolja a fiú.
-Kinek? –kérdezi Angel. –Neked is biztosan az, ugye? –mosolyog Jaredre, aki alig észrevehetően bólogat, érti a célzást. Mély csend következik, amit csak az zavar meg, mikor a pár rendel a pincértől, s Jared is kér valami tésztaféleséget. Jade érzi, hogy az alkohol kezd a fejébe szállni, de még mindig zavarja Jensen látványa.
-Túl nagy a csend. –állapítja meg Angel. -Mi van veletek?
-Éppen kettőnkről beszélgettünk. –válaszol Jared.
-Kettőtökről? Oh igen?
-Meg a szexről. -csúszik ki hirtelen Jade száján a mondat és olyan ártatlan arcot vág mindehhez, hogy a társaság többi tagja kezébe temeti arcát. Jared még félre is nyeli az alkoholos paradicsomlevet.
-Jade, ne már. –simogatja meg oldalát.
-Én totál megzakkantam. –kiált a lány zavartan.
-Mert erről beszéltetek? –kérdezi Jensen.
-Nem! Muszáj elmondanom, különben megőrülök.
-Ugye nem azt, amiről beszéltünk? –néz rá Jared. –Jade!
-Jensen te egy óriási micsoda vagy és én ezt már nem bírom tovább! –kiált.
-Hogy mi vagyok? –ráncolja homlokát.
-Én nem akartam látni! Minek kellett ott feküdnöd úgy? Annyira, de annyira megijedtem! Ott voltál teljesen pucéran és az a dolog engem figyelt.
-Öh… Minek jöttél be? –kérdez vissza a fiú, miközben Angel alig bírja visszatartani nevetését, de megpróbál komoly arcot vágni hozzá.
-Bementem és kész! Ott volt! Láttam! –megfogja Jared karját aki ebben a pillanatban inkább letagadná őt. A lány belé kapaszkodik, úgy mintha szakadékba lógna és ez az utolsó esélye. –Nem tudom kiverni a fejemből.
-Nem is onnan kell kiverni. –jegyzi meg csendesen Angel és azonnal krákog mint aki semmit sem mondott, de a két fiú azonnal ráfigyel. –Most mi van? Valami szösz a torkomon akadt. Ez a por? Bocs, hogy közbeszóltam tesó, hallgatunk! Szóval nem tudod kiverni.
-Angel, kérlek! –szól rá Jared.
-Nem ezt mondta? És ilyenkor mi van? Önkiszolgáló? –mosolyog, mire a fiú beszívja a levegőt és gúnyos arccal bólogat.
-Sziporkázol! Nagyon vicces.
-Srácok! –szól rájuk Jensen. –Elég már! Inkább hallgassuk Jadet, látom rajtad, hogy még nincs vége.
-Nincs! –bólogat a lány. –Itt ül előttem egy… egy… azóta, hogy… én nem akartam ezt… és még szája is van!
-Öh… kezdem kapizsgálni. –bólogat Jensen. –Én sajnálom, ha láttál, de mi a fenének rontottál be?
-Kopogtam!
-Igen, aztán rögtön benyitottál!
-Most mit csináljak? Egy nagy-nagy izé vagy! Fehér ingben!
-Kösz, ez kedves tőled. –ingatja fejét, Angel pedig nem bírja tovább és feltör belőle a nevetés, de szája elé kapja kezét. Jared inkább lehajtja fejét. Barátnője nem hazudtolja meg önmagát most sem. Néha elég kínos vele lenni, ez tény. Főleg most.
-Nem úgy értettem, csak… csak… nem akartam látni és most csak ezt látom!
-Hát, ha már így alakult, felejtsd el. –jelenti ki Jensen. –Lépjünk tovább ezen.
-Nem megy.
-Azért ennyire nem nagy szám.
-Hát, nem, de…
-Köszi Jade, akkor ha már itt tartunk akkor beszélgessünk egy kicsit a barátodéról is! Ok? –néz Jaredre, aki most az egyszer elfordítja róla fejét. –Az övé „nagy szám”?
-Mi lenne, ha másról beszélnénk? –kérdezi Jared, s maga felé fordítja Jade arcát. –Figyelj, felejtsd el a dolgot. Elmondtad. Nincs mit tenni. Ez van. Ne nézz rá! Rendben?
-Rendben. –bólogat, és így is tesz. Húga megpróbál nem nevetni, de képtelen rá, még mindig kuncog. Jade inkább elviseli ezt és rábámul, de egy pár pillanat múlva szeme elkerekedik.
-Neked kézlenyomat van a melleden?
-Mi?
-Jó ez a topp, még sohasem láttam rajtad.
-Ma vettem.
-De… -és nővére, dekoltázsához nyúl. –Itt van egy tenyérlenyomat! Folytatódik befelé. Így napoztál? Nem is volt rajtad felső? Hol a pánt helye? Tök barna vagy! Csak nem kellett volna eltakarni a melled! De miért csak az egyiket? Elaludtál a napon? –kérdezi ártatlan arccal, Angel pedig becsukja szemét és megrázza fejét, majd leveszi magáról nővére kezét s megpaskolja.
-Jade, mi lenne, ha nem a melleimmel lennél elfoglalva?
-Nappal feltűnőbb!
-Hidd el, nem én tettem oda a kezem.
-Nem? –pislog.
-Nem.
-Oh… -elgondolkozik egy pillanatra, majd szája elé teszi kezét. –Jaj… Már értem! –bólogat és elmosolyodik. –Jensen volt.
-Figyelj Jade, mi lenne, ha táncolnánk addig míg nem jön a vacsi? –kérdezi Jared és felegyenesedik, kimentve barátait ebből a helyzetből.
-Táncolunk?
-Le kell mozognom az előző két adagot. Gyere! –s felhúzza a lányt székéből, majd a zenekar előtti kis táncpar-kettre vezeti, ahol néhány pár összebújva dülöngél. Mindegy mi szól, olyan szerelmesek, hogy meg sem hallják, csak ölelkeznek. A fiú átfogja Jade derekát, a lány is az övét, hiszen Barátja olyan magas, hogy nem éri át a vállát. Mellére hajtja fejét. Még sohasem táncoltak… Sőt… egy fiúval sem táncolt azelőtt… s még táncolni sem tud, de valahogy mégis könnyen megy. Jared lassan vezeti őt, fejét az övére hajtja, ettől pedig mégjobban elragadja az érzés, hogy a fiú teljes egészében birtokolja, ez pedig őrületesen jó. Mégjobban hozzábújik, s még a szívét is hallja, gyorsan kalapál, mint aki hosszú ideig futott. Lehet, hogy kicsit ideges? Miatta?
-Megint idióta voltam. –jelenti ki.
-Csak egy kicsit. –válaszolja Jared, s megpuszilja feje búbját.
-Most már tényleg hülyének néz a barátod.
-Ne foglalkozz vele. –simogatja hátát.
-De kell. Elrontottam megint…
-Micsodát?
-Hallgatnom kellett volna, hogy… arról… meg amit látok.
-Túl nagy a képzelőerőd. De mi lenne, ha nem Jensen micsodájáról beszélgetnénk? Még mindig úgy veszem észre, jobban izgatja a fantáziád mint az enyém.
-Befejeztem.
-Aha.
-Komolyan.
-Majd meglátjuk.
-Mondd meg, mit tegyek, hogy ne legyek teljesen hülye?
- Talán… talán változz meg kicsit.
-Hogyan?
-Majd közösen rájövünk.
-Fárasztó vagyok. –sóhajt búsan.
-Néha.
-És te hogy bírsz ki engem? Nem értem!
-Látod, valahogy mégis itt vagyok veled. –felhajtja fejét melléről. –Mert tetszel és mert az a kis őrült is tetszik, aki benned van.
-Tényleg?
-Igen. –mosolyog a lányra és puszit nyom homlokára. –Azért… az a dolog a húgoddal az előbb…
-Én nem gondoltam volna, hogy ők… szóval érted…
-Ezek szerint azért bújtak így el.
-Olyan romantikus lehetett, nem?
-Nekünk is ki kellett volna próbálni a titkos helyünkön.
-Jött volna valaki.
-Úgy izgalmasabb!
-Nem.
-Nem?
-Mi van, ha meglát? Vagy ha én látom meg őt? Az úgy nem jó.
-Lehet, hogy őket is meglátták.
-Azért ezek elég vad dolgok. –jelenti ki Jade.
-Inkább ágyban, párnák közt? –mosolyodik el a fiú. –Jaj, te csaj. –s szorosan megöleli, mikor kopogtatást érez háta közepén, majd Matt lép melléjük.
-Helló! –kiált a kisfiú. –A lány velem táncol tovább. –jelenti ki.
-Veled? –kérdez vissza Jared.
-Ja, égimeszelő!
-Szerintem a „lány” nem szeretne táncolni veled!
-Majd meglátjuk. –néz Jaredre. –Jössz? Jobb vagyok, mint ez a létra.
-Létra? Maradjunk az égimeszelőnél.
-Nekem aztán tökmindegy. –legyint a gyerek. –Na, jössz táncolni? -figyel a lány szemébe.
-Nem is tudom… -habozik.
-Gyere. –s elrángatja Jaredtől, aki csípőre teszi kezét. –Látod, ennyi!
-Ok, kispajtás, de ha bármi baja esik, bedoblak a vízbe!
-Megijedtem, létra!
-Tényleg megteszem!
-Persze! –megöleli a lányt, aki azt sem tudja mit tegyen.
-Tökmag.
-Legalább nem verem be a plafonba a fejem.
-Nekem meg nincs pelenkám.
-Majd lesz pár év múlva.
-Bedoblak most!
-Kétlem! –kiált Matt és elpördül tőle a lánnyal. Jared nézi őket pár másodpercig aztán visszasétál az asztalukhoz, ahol már ott gőzölög amit rendelt.
-Csak nem összeakadtál Mattel? –kérdezi Jensen és szájába veszi a villára felcsavart spagettit.
-Ki az a Matt? –vonja össze szemöldökét.
-A kisfiú. –mosolyodik el Angel, aki még nem kapta meg amit rendelt. Szörnyen éhes. Ez a nap kiszívta az erejét.
-Ilyen jól ismeritek?
-Én hoztam össze a barátnőjével, de most nem látom a lányt. –beszél Jensen teli szájjal.
-De most az én barátnőmmel kavar. És tökmindegy, hogy 10 éves.
-Ha már a kavarásnál tartunk… -sóhajt fel Angel. –És most, hogy Jensennel együtt vagyunk… Te hogy gondolod ezt a dolgot?
-M… Mit? –kérdezi a fiú, s leteszi a villáját, hátradől. –Milyen dolgot? –Jensenre figyel, aki tovább eszik, mint aki semmit sem hall, pedig nagyon is fülel.
-Neked magyarázzam? Jared, tudod jól, mire gondolok.
-Jó, hogy jártok.
-Éppen ezt szeretted volna, nem igaz?
-Te rendes lány vagy, és…
-Hallgatok. –bólogat a lány.
-I… igen…
-Ok… Így lesz a legjobb, de nem nekem, hanem Jadenek és… tényleg szexről beszéltetek? Érdekel!
-Miért?
-Mert a nővérem és mert Jensen fiúja vagy. –megérinti a mellette lévő karját. –És ő az enyém is. Tehát érdekel!
-De… annak semmi köze ahhoz… Jadel csak beszélgettünk.
-A nővéremmel beszélsz róla, a barátommal csinálod? Érdekes.
-Ang. –szól rá halkan Jensen.
-Nem! –rázza fejét a fiatalabb fiú. -A testvéreddel eléggé rajta vagyunk a témán és tesszük is rendesen, de a barátoddal… hm, mi ez a jelen idő? „Csinálod?” Szakítottunk… Jensen nem mondta el?
-Jensen sok mindent mondott.