![[personal profile]](https://www.dreamwidth.org/img/silk/identity/user.png){kind=small}
Cím: Human Nature
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz
- Ne haragudj. Azt hiszem igazad van a géppel kapcsolatban, de azt gondoltam…
- Mindegy. Nem számít.
- Nekem számít.
- Szerinted hogy éreztem magam, amikor a kezembe nyomtad?
- Tudom…
- Ezt akkor kellett volna végig gondolnod, amikor megveszed. – súgja.
- Figyelj Ang… ha kell, tényleg megtalálom a legjobb szemészt az országban, aki talán segít neked…
- Nem kell!
- Segíteni szeretnék.
- Ne segíts. – mondja halkan.
- Akkor mit csináljak Ang?
- Semmit. – súgja, majd elveszi kezét a fiúéból, aki búsan néz rá.
- Ang… mi történik most velünk?
- Semmi sem történik.
- Azt hittem, hogy most már minden rendben lesz…
- Miközben eltervezted azt, hogy milyen legyen az életem. Szervezkedsz a hátam mögött…
- Mi?
- Jared… tudod… itt volt…
- Igen… tudom.
- Elmondta, hogy beszélsz Jadeel és vele is, szervezed az életem…
- Ez nem igaz! Csak aggódom. Ennyi Angel.
- Nem kell aggódni. Az egész úgy jött le nekem, hogy Jade nem is volna itt minden nap, ha te nem kéred meg erre. Jared is csak azért jött el ma hozzám, mert a nővéremnek dolga van.
- Angel, nem szeretném, hogy egyedül maradj.
- Nagyon jól megvagyok egyedül is! Amikor Donna elment, egyedül lehettem kicsit és látod, nem történt semmi bajom. Aztán jött Jared… elküldtem. Egyszer az életben igazat mondott… Nem kellett volna.
- Csak jót akarok neked. És aggódom. Nem voltam itthon, nem tudtam vigyázni rád. Persze, hogy felhívom a nővéredet és…
- Beszéltél velem.
- Ang…
- Egyedül is meg vagyok! Nem kell féltened.
- Ang…
- Hagyjuk. Azt hiszem, hogy inkább most felmegyek. – sóhajt. – Kösz a gépet… de… nem kell… És bocs, ha nem sikerült a vacsora.
- Miattam, igaz?
- Felmegyek. – mondja, nem válaszolva a kérdésre, majd felegyenesedik és lassan, de biztos léptekkel felindul az emeletre. A fiú kezébe temeti arcát. Ez most már mindig így lesz? Mit rontott el ennyire? Csak mert szerette biztos kezekben tudni Angelt? Ez a nagy bűne? Vigyázni és óvni szeretné. Ez nem lehet bűn. Miért látja Angel mégis annak? Mit tegyen most? Induljon utána és kezdjék el ismét ezt a beszélgetést? A lány nem hallgatná meg őt. Miért teszi ezt vele? Miért nem érti meg Angel, hogy csak a javát akarja? Ezt el kell rendezniük, mert így nem mehet tovább. Ebbe bele fog őrülni. Emiatt nem veszítheti el őt. Hol van az igazi Angel, aki nem ez a lány. Angel soha sem volt ilyen. Vissza szeretné kapni. Visszamegy a konyhába és összeszedi a pulton hagyott dolgokat. Mindent bedob a hűtőbe, miközben a lány két polcát bámulja, s rögtön feltűnik neki a hiány. Nincs sütemény. Halványan elmosolyodik. Sürgősen vennie kell néhány dobozzal s talán kedvese is jobb kedvre derül, ha tele lesz a két polc finomságokkal. Nem is érti, hogy mi történhetett. Még édesség sincs itthon? Becsukja a hűtőt, aztán felsiet a lányhoz, aki búsan, lehajtott fejjel áll az ablak előtt, mintha kifelé bámulna. S bár tehetné.
- Ang. – súgja a fiú, amikor megáll mellette.
- Milyen az utca?
- Sötét és elég kihalt.
- Szeretném látni. – s a fiú felé fordítja fejét. – De úgysem fogom, igaz?
- Mondtam, hogy találok egy jó orvost és…
- Felesleges. – megrántja vállát.
- Mit szólnál ahhoz, ha hoznék pár doboz finomságot. Láttam, hogy üresek a polcaid.
- És gondolod, hogy attól, majd minden megváltozik?
- Nem, de talán jobb kedved lesz tőle. – megsimogatja Angel arcát. - Nem így képzeltem el azt, hogy hazajövök.
- Még egy nyamvadt vacsorát sem tudok megcsinálni.
- Segítettem volna.
- Egyedül is ment…
- Amíg nem voltam itt, igaz? – kérdezi szomorú hangon, de a lány nem felel. – M… megyek és hozok sütit és azt hiszem, veszek egy pizzát is. Nem olyan finom mint a lasagne, de vacsorának az is jó lesz.
- Azt gondolod, hogy tényleg béna vagyok és semmihez sem értek…
- Nem gondolom ezt. Csak… még nem biztos, hogy egyedül tényleg olyan jól boldogulsz…
- Kösz. – s elfordul, majd a fürdőbe megy és magára zárja az ajtót. Jensen hajába túr, talán ezt nem kellett volna mondania. Kicsit erős volt, de úgy érzi, igaza van. Kell még egy kis idő ahhoz, hogy Angel valóban egyedül boldoguljon a világban segítség nélkül. Nagyot sóhajt, aztán az ajtóhoz lép és megsimogatja azt.
- Hozok kaját és sütit. – nincs válasz. – Addig… ugye vigyázol magadra? Hamar visszaérek. Sietek! – de még mindig semmi válasz. – Tudom, most haragszol, de… talán igazam van. – harapja el a mondat végét. – Akkor… megyek. Csak vigyázz magadra, kérlek! – kiált, majd bólogat, érti, hogy Angel miért nem felel. Hosszú léptekkel megy ki a szobából s pár pillanattal később a lány kinyitja az ajtót. Szeme könnyel teli. Hallgatózik, hogy a fiú nem verte-e át őt, s még itt van, s mikor érzi, hogy nincs, hangosan sírni kezd, miközben az ágy felé botorkál és lehanyatlik rá. Miért teszi ezt vele Jensen? És ez már örökké így lesz? Úgy érzi magát, mint egy felesleges, semmirekellő kolonc! Miért nem hiszi el, hogy egyedül is boldogul? Fájdítja a szívét egy fényképezőgéppel, pedig pontosan tudja, hogy mit jelentett neki a fotózás? Úgy érzi direkt csinálja a fiú! Mit akar? Örökre be szeretné zárni ide? Egy kalickába? Azt gondolta, hogy a vacsorát simán meg fogj tudni csinálni, hiszen, amikor Donna még itt volt, olyan egyszerűnek tűnt az egész. Mi romlott el? Jensen megjelent és ő pedig begörcsölt. Ez így nem mehet tovább! Nem akar másokon élősködni. Jensen sem boldog és ő sem az. Már semmi sem ugyanaz mint volt! Keservesen sír, nyeli könnyeit. Hát élet ez? Inkább halt volna meg! Mennyivel egyszerűbb lenne most minden. Jensen sem aggódna folyton amiatt, hogy mi lesz, ha két percre magára hagyja őt. Most is… ahogy elment… Tud vigyázni magára! Fogja már fel! Ne tegye ezt vele és ne legyen minden második szava az, hogy „segítek”! Nem kell a segítség! Majd szól, ha esetleg rászorul, de hagyja kicsit élni már! Miért szövetkezik? Miért bántja őt meg azzal a nyavalyás géppel? Hát nem érti meg, mennyire fáj neki ez az egész? Jensen jót akar? Mindig ezt mondja. Nem jó amit csinál! Inkább felejtse el őt! Máris egyszerűbb lenne a fiú élete, ha nem kellene percenként arra gondolnia, hogy vajon ő jól van? Jól! Miért ne lenne jól! Fogja már fel végre! Ne alázza meg folyton! Azt hitte, hogy ha a fiú hazajön, megváltozik minden, hogy talán… talán ugyan olyan lesz, mint régen, persze olyan soha sem lesz már, de valami hasonló. Szeretik egymást. Ebben nincs is hiba, de Jensen túllő a célon. Adjon neki teret, hogy azt tegye, amit csak akar és úgy, ahogyan ő akarja. Ne szóljon bele mindenbe! Donna miért nem éreztette vele, hogy vak? Vagy Jade? Még ha minden nap be is „számoltatták” őket, akkor sem viselkedtek úgy vele, mint aki nyomorék és semmire sem jó. Elég volt! Felül és szipogva törölgeti szemét. Ez így nem lesz jó… képtelen lenne most elviselni a fiút. Ha visszajön, kezdődik minden elölről. Ehhez pedig már nincs türelme! Véget kell vetnie ennek az egésznek! A párna felé tapogat, ahol tudja, hogy mobilját hagyta. Próbálja nem remegő hangon kimondani nővére nevét, hogy a telefonon felhívhassa őt, s ahogy Jade felveszi a kagylót, csak zokog bele.
- Szia! – mosolyodik el Jade, aztán elkomorul, mert hallja, hogy testvére keservesen sír. – Mi a baj?
- Gy… gyere… gyere értem. – súgja remegő, elcsukló hangon.
- Mi történt? – kérdezi izgatottan, miközben Jaredre néz, aki elterült az irodájában álló hatalmas bőrkanapén.
- Csak… csak gyere értem. – zokog a kagylóba, nővére pedig érzi, hogy jobb, ha Jared inkább nem tudja meg kivel beszél. – Kérlek Jade! Én ezt… ezt nem bírom tovább.
- Rendben. Persze. – bólogat, hangja kimért, Angelnek pedig eszébe hoppan, hogy Jared egész biztosan ott van.
- Ott van, igaz?
- Igen.
- Gyere! Kérlek! Siess, mert be fogok kattanni. –súgja zokogva. – Jensen nincs most itt… el kell innen mennem! Mindegy, hogy hová, de ezt nem bírom ki!
- Ok. Rendben. – mondja.
- Siess! – s leteszi a kagylót. Jade mélyen beszívja a levegőt, majd a fiúra néz, aki unalmában ujjaival dobol a hasán.
- Jared. Azt hiszem van még egy kis dolgom. Mégsem tudok veled menni…
- Jade! Ne már!
- Az... egyik megrendelő volt… - hazudik és alig bírja leplezni, hogy szíve majd kiugrik helyéből – Van egy kis gond és ezt meg kell oldanom. – beszél, s egészen belesápad.
- Megvárom.
- Szerintem menj haza… utánad megyek. Unatkozol itt.
- Sokáig fog tartani?
- Nem tudom, de amint végzek, megyek.
- Ok. – bólogat és felül. – Azt hittem lassan végzel.
- Nem. – megrázza fejét.
- Rendben… megyek. – felegyenesedik. – De mi a fenét akar ilyenkor?
- Akadt egy kis gond, az egyik könyvel és…
- Holnap nem ért volna rá?
- Jared!
- Jó. – sóhajt fel. – De siess. – mondja és a lány mellé sétál, majd lehajol hozzá és szájon csókolja. – Már csak te vagy itt, mindenki hazament…
- Én vagyok a főnök… és néha dolgozom. – mosolyodik el halványan.
- Pont most?
- Igen. – megsimogatja Jared fejét. – Sietek.
- Azért ne éjfélig tartson.
- Nem.
- Megyek. – megpuszilja Jade homlokát. – Várlak!
- Tudom.
- Szia. – mondja a fiú, majd zsebre tett kézzel kisétál az irodából. Jade pedig, amint becsukódott az ajtó mögötte felpattan, magához kapja táskáját, leoltja gépét és kirohan. Látja, hogy a fiú még a liftet várja, így úgy dönt, hogy ő inkább a lépcsőkön szalad le. Csak pár emelet, de szerencsére, a lépcsőháznak máshol van a kijárata, s míg Jared a főbejáraton távozik, addig ő a hátsó ajtón ér ki az épületből. A kocsija nem messze parkol innen. Tudja, hogy a fiú a bejárat közelében szokott mindig leparkolni, így az a veszély nem fenyegeti, hogy összefutnak majd. Legalábbis reméli. Mindent hátra dob, ami csak a kezében van, aztán a gázra lép és szinte átszáguld a városon, aztán, ahogy Jensen házához ér, kipattan a kocsiból. Mielőtt csöngetne, lenyomja a kilincset és az ajtó kinyílik. Berohan. A ház sötét és csak fentről szűrődik le egy kis fény. Felszalad a lépcsőn és benyit Angelhöz, aki összerezzen, hiszen Jade olyan hirtelen és akkora erővel tépte fel az ajtót, hogy megijedt.
- Angel! – kiált Jade és lerogy testvére mellé, majd megöleli a még mindig síró lányt. – Mi a baj?
- Menjünk innen. – súgja és nővére felé fordítja fejét. – Nem akarok itt lenni.
- Mi történt?
- Csak menjünk.
- Hol van Jensen?
- Mindegy, hogy hol van… nem akarok itt lenni!
- Jó… De… baj van?
- Jade!
- Menjünk… rendben. – bólogat, majd felsegíti a lányt az ágyról. – De… hová?
- Tök mindegy, csak el innen! Nem érdekel, hogy hová.
- Jó. – sóhajt fel Jade és Angelbe karol, majd kimennek a szobából, le a lépcsőn. – Jensen ki fog akadni, ha…
- Nem érdekel!
- Ok… Megyünk. – s kilépnek a házból. Angelt megcsapja az este hűvös érintése, ami jól esik neki, nedves arcán szinte jégnek érzi a szelet. Jade beülteti a kocsiba, majd gyorsan a kormányhoz ül és elindul. – De… mégis… mi történt?
- Elég volt.
- De, mi volt elég? – kérdezi.
- Az egészből elegem van. – mondja Angel és szipog. Jade felsóhajt, majd elővesz egy zsebkendőt és húga kezébe adja, hogy megtörölhesse vele arcát.
- Köszi. – súgja.
- Elmondod, hogy mi a gond? Jensen?
- Állandóan csak segítene…
- De hát… miért ne segítene? Totál kikészül, ha nem talál otthon.
- Nem érdekel.
- Angel!
- Jarednek elmondtad, hogy…
- Nem.
- Akkor jó.
- Hazudtam neki valamit.
- Legalább ezt megtanultad tőle.
- Angel, hagyd őt… Jared azt hiszi, hogy még bent vagyok. Elküldtem… aztán jöttem, ahogy tudtam. El sem bírtam képzelni, mi a gond. És nem mondasz semmit sem.
- Mert nincs mit mondanom.
- Akkor… miért jöttünk el? Ez az egész olyan, mint egy szökés!
- Mert az is.
- Izgalmas lenne… ha nem Jensentől jönnénk, hanem…
- Jensennel már semmi sem olyan, mint régen…
- Hát… lehet, hogy nem, de most jött vissza és szeret.
- Jade! Nem azzal van a probléma, hogy szeret, hanem hogy azt gondolja, hogy már semmire sem vagyok jó.
- Ez nem igaz!
- De ő ezt gondolja.
- Jensen csak félt. Ebben nincs semmi rossz.
- Hát persze… Hányszor is hívott fel téged egy nap?
- Engem?
- Ne tagadd, Jared elmondta, hogy beszámoltok neki… rólam.
- De ez titkos volt!
- Látod… a barátod most nem tartotta a száját. El is küldtem a fenébe.
- Nekem ezt nem mondta, csak annyit, hogy nem voltál rá kíváncsi.
- Ez is igaz. De azért volt ideje kikotyogni az összeesküvéseteket.
- Nem volt szép tőle. – ingatja fejét.
- Ez egyszer még hálás is vagyok neki.
- Jensen csak azt akarta tudni, hogy minden rendben volt e és hogy van e melletted valaki…
- Ott volt Donna és…
- Figyelj Angel, csak jót akart!
- Már megint! Nekem nem kell ez!
- Szerintem Jensent nem kéne hibáztatnod amiatt, hogy aggódik.
- Unom az aggódását! Elég már!
- És ezért szökünk?
- Csak én szököm.
- De most veled vagyok… én leszek majd az, akit, ha kiderül ez az egész, ki fog nyírni Jensen Ackles… Engem! Pont engem! Ez nem igazság! Már egészen jó elbeszélgettünk a telefonban és…
- Nem érdekel Jade.
- Pedig már nem is félek tőle annyira.
- Mert olyan baromi ijesztő.
- Hát… kicsit az.
- Egyáltalán nem az.
- Miért kell most ezt csinálni Angel? Azt sem tudom, hová is menjünk.
- Tök mindegy. Soha többé nem akarok ott lenni.
- Angel, ezt nem mondhatod. Most csak mérges és ideges vagy… csak azt nem tudom, igazából mi is történt…
- Jensen hazajött…
- És ennek örülni kell!
- Én azt hittem minden rendben lesz. Olyan jó volt megölelni és megcsókolni, beszívni az illatát…
- Hmmm… Tényleg jó az illata.
- Jade!
- Ha egyszer így van.
- Aztán, minden elromlott. Már az sem tetszett, hogy állandóan figyeltet.
- Ami nem igaz.
- De, igaz. Talán minden nap nálam lettél volna, ha Jensen erre nem utasít?
- Nem tartott pisztolyt a fejemhez. És nem utasított rá. Én csak mentem.
- Mert nem volt jobb dolgod.
- Nem… képzeld. Fontosabb vagy nekem, mint bármi más. Szóval akkor is veled lettem volna, ha Jensen nem mondja.
- Persze.
- Így van.
- Jareddel is nyugodtan elüthetted volna az időt.
- Dolgozik.
- Bocs… akkor én is jó vagyok.
- Angel, ne mondd ezt!
- Mindegy… - sóhajt, miközben a zsebkendőt gyűrögeti kezében. – Boldog voltam, amikor jött, még azt is elfelejtettem, hogy utánam kémkedik és beosztja az időm…
- Aggódik, nem kémkedik.
- Jade!
- Ez tök hülyeség Angel! Emiatt így kiakadni! Inkább visszaviszlek!
- Nem! Van még más is!
- Micsoda? Jensen egy annyira rendes srác!
- Annyira rendes, hogy vett nekem egy fényképezőgépet.
- Mi?
- Jól hallottad.
- De… de… hát… én nem akarom azt mondani, hogy ez baromság… De ez egy baromság!
- Tudom. – bólogat Angel.
- Hát… talán nem fogta fel, hogy te…
- Hidd el Jade, pontosan tudja, hogy nem látok. Mondd csak ki nyugodtan! De akkor is vett egyet.
- Azt kell, hogy mondjam, hogy Jensen lehet, hogy mégis… hülye?
- Megalázott.
- Nem, csak buta dolog volt tőle. Nem direkt csinálta.
- Egy olyan gépet, amit vakoknak csináltak.
- Tényleg? Az milyen?
- Tudni sem akarom. Kikészültem. Amikor pontosan tudja, hogy imádok fényképezni, az volt az életem… akkor beállít egy ilyen… - felsóhajt. – Hogy engem teljesen kikészítsen. Sikerült neki.
- De attól még nem kell szöknünk…
- Még mindig csak én szököm.
- Tudom. – bólogat. – Beszéljétek meg.
- Mit kell ezen megbeszélni? Ő folyton csak azt hajtogatja, hogy segít és majd minden rendbe jön… Akartam vacsorát csinálni, de az sem jött össze. Annyira kiakadtam, hogy képtelen voltam bármit is normálisan csinálni. Megégettem az ujjam, az olajat kiöntöttem… Teljesen bénának nézett. Elég volt ebből. Azt hiszi, hogy képtelen vagyok egy lépést is egyedül megtenni! Nekem ez nem kell! És ne alázzon meg! Fáj! Nagyon fáj! Hagyjon már békén!
- Szeret.
- Kösz Jade, hogy mellettem állsz.
- Én veled vagyok. Csak Jensen… talán kicsit túlzásba viszi a dolgokat, de ezt akkor is meg lehet beszélni vele. Ne legyél olyan, mint én... én vagyok az, aki inkább hallgat. Igaz, most minden rendben van és szép az élet!
- Jade, örülök, ha neked minden csodálatos.
- Mi lenne, ha visszamennénk és beszélnétek.
- Nem. Mert ugyan olyan lenne minden és nekem az nem kell!
- Annyira szerelmesek vagytok…
- Akkor sem bírom ezt tovább.
- Jensen meg fog őrülni ha nem talál otthon.
- Hagyjuk ezt!
- Biztos, hogy engem is felhív.
- De te hallgatni fogsz!
- Még nem tudom.
- Jade!
- Jó, hallgatok. – bólogat. – És most egész éjjel kocsikázunk?
- Jared vár, igaz?
- Igen. De… felhívhatom, hogy ma mégsem megyek át hozzá.
- Miattam nem kell lemaradni a pasidról.
- Nem maradok le. Te fontosabb vagy, mint ő. Csak… nem biztos, hogy jó ötlet egész éjjel kocsikázni és nem szólni Jensennek arról, hogy velem vagy.
- Nem megyek vissza.
- Akkor mit csináljunk?
- Van titkos helyed, nem?
- V… van… de az tényleg titkos.
- Figyelj Jade, mivel úgysem látok, nem fogom elárulni, hol van… szóval vigyél oda.
- Hát… Nem is tudom… Ez már tényleg olyan, mint egy szökés.
- Odaviszel?
- Nem is tudom… van egy nagyon-nagyon titkos… és egy annyira nem titkos.
- Nekem teljesen mindegy melyik.
- Akkor a nem szupertitkos helyre viszlek, mert ott igazából csak egyszer jártam és még semmi sincs benne.
- Nekem teljesen mindegy hová megyünk Jade!
- Rendben. – sóhajt fel. – És meddig akarsz elbújni?
- Fogalmam sincs.
- Jensen rá fog jönni, hogy biztosan én is benne vagyok abban, hogy eltűntél.
- Ha hallgatsz, nem fog… és hallgatsz, igaz?
- Zipzár a számon. Csak ez akkor is egy nagy hülyeség! Fájni fog neki, hogy otthagytad. És ez az egész dolog szerintem nagy marhaság. De jól van… Akkor elviszlek a tengerparti kicsi házba.
- Ott még úgysem jártam.
- Jared azt hiszi, hogy már nem bérlem, de téved. Ott biztosan senki sem fog keresni téged. De… azt hiszem, hogy venni kellene kaját, mert üres a hűtő.
- Nem vagyok éhes.
- Mégsem hagyhatlak ott kaja nélkül. Messze van az a ház mindentől…
- Éppen ezért jól hangzik.
- Angel… azért jobb, ha veszek kaját…
- Tőlem. – rántja meg vállát.
- Van pár ruhám ott, nyugodtan használd őket… Ha már a sajátjaidat otthagytad. Azokkal mi lesz?
- Még nem tudom.
- Ennyi?
- Mi?
- Elszöksz és nem érdekel Jensen…
- Érdekel.
- Ha érdekelne, akkor visszamennénk.
- Inkább vezess Jade, a többit bízd rám!
- Végleg vége?
- Most nem akarok ott lenni… vele.
- Ha nekem egy ilyen Jensenem lenne…
- Ott van Jared.
- Jared más, ő Jared. Jensen pedig hős, mert megmentett téged. Nem ezt érdemli!
- Inkább hagyott volna meghalni.
- Ilyeneket ne mondj!
- Miért? Akkor te is a barátoddal foglalkozhatnál most is.
- Angel, ezt fejezd be most azonnal! Elég nekem az is, hogy benne vagyok a szökésedben.
- Hidd el, abban a házban nem fogok senkit sem zavarni és magam lehetek.
- És mit fogsz ott csinálni?
- Majd kitalálom.
- Nem jó ez így.
- Most már te is benne vagy, az előbb mondtad.
- Jó… - sóhajt. – De megállunk és veszünk kaját.
- Ahogy gondolod.
- Addig hátha megváltoztatod a véleményed és hazamész.
- Haza… én csak ott lakom.
- Mert Jensen mellett van az otthonod! – jelenti ki Jade, de húgától erre nem kap választ. – És… fel sem fogod hívni őt? Azért… mégis… kellene szólni.
- Nem.
- Ok. – ingatja fejét. – Ahogy gondolod. – mondja, majd pár pillanattal később egy áruház elé kanyarodik. – Velem jössz? Vagy megvársz itt kint?
- Maradok.
- Rendben. Akkor… veszek néhány dolgot. – mondja és kiszáll. Angel pedig lehajtja fejét és elmerül gondolataiban. Igaza van, ennek így kell lennie. Nem bír már ott maradni. Elég volt.
Jensen egy hatalmas sütis dobozzal nyit be a lány szobájába, de összeráncolja homlokát.
- Angel? – kérdezi, aztán a fürdőhöz megy, hallgatózik, majd kopog és benyit. Kedvese sehol. – Ang?! – kiáltja el magát. – Angel?! – s kiszalad a szobából, benyit magához, de ott sem találja. Összeráncolja homlokát. – Angel? Merre vagy? Hoztam neked sütit! Meg vettem pizzát! – kiált, miközben sorra kukkant be az összes helységbe a házban. – Ne szórakozz! Angel! Kérlek! – ám nincs válasz, s ez egyre jobban aggasztja a fiút. Felolt minden villanyt, amerre csak jár, hogy minden apró kis zugot jól lásson. De semmi. A lány mintha eltűnt volna. – ANGEL! – kiált most már kétségbeesetten. – Ne csináld ezt! – s eszébe jut, amit kedvese mondott: szeretne meghalni. – Ne! – kiált és kirohan a kertbe, a medencéhez, de megkönnyebbülten veszi tudomásul, hogy a lány nincs a vízben. Szívére teszi kezét, mely egyre jobban dobog. – ANGEL! – kiáltja el magát, de csak az egyik szomszéd kutyától jön válasz rá. – Hol a fenében vagy? – kérdezi remegő hangon az idegességtől. – Ezt nem teheted… - s visszamegy a házba. – Ang! Ez tényleg nem jó játék! Elég lesz! – kiabál, de nem kap választ. – A francba! – túr idegesen a hajába, majd kirohan a házból az utcára és körbenéz. – ANGEL! – kiabál. – NE csináld ezt! ANGEL! – és elindul a lány nevét kiabálva, ha el is ment, nem juthatott túl messzire. – Ez így nagyon nem lesz jó. – morog az orra alá, amikor megáll, egy pillanatra, aztán előkapja mobilját, tárcsázza a lány számát. Angel még mindig Jade kocsijában ül, zsebében a telefon, hallja, hogy Jensen hívja, de meg sem mozdul, csak lehunyja szemét, összeszorítja száját és arra koncentrál, hogy keze ne nyúljon a mobil után, hogy felvegye. A fiú csörgeti a mobil, közben pedig próbálja meghallani a csörgést az utca zajától, hátha itt van valahol a lány. De semmi. A vonal szétkapcsol, ő pedig ismét hívja. Angel befogja fülét, hogy nem hallja a telefon folytonos csörgését, majd zokogni kezd hangosan. A fiú pedig visszaszalad a házba, hátha hallja a mobilt, de semmi. A lánynál van… aki nincs itt… nincs sehol! Eldobja a telefont, ami a nappali közepén landol, majd a falba csap. Most mit csináljon? Hová mehetett a lány? Valóban képes volt erre? Csak úgy elment? Fogta a telefonját és lelépett? Képtelenség, hogy messzire jusson, hiszen… vak… S mi van, ha taxit hívott? Hová mehetne? Itt az otthona… Jade! Felkapja a mobilt a földről s tárcsázza a lány számát, aki még javában nézelődik a polcok között. A csörgésből ő is tudja… Jensen az. Elhúzza száját, mert megígérte, hogy nem mondja el, hogy Angel vele van, sőt úgy kell tennie, mintha semmi köze sem lenne az eltűnéséhez. Most Jensennek is hazudnia kell?
- Sz… szia. – köszön Jade.
- Angel eltűnt! Nem beszélt veled?
- Eltűnt? – kérdezi és össze kell szednie minden színészi képességét, hogy a fiú érezze a kétségbeesést hangjában, közben pedig éppen a chipseket szemléli, hogy melyiket is válassza, most valahogy muszáj ezt ennie. – Micsoda?- kérdezi, s levesz egy chiliset a polcról. – Eltűnt? Hogy érted, hogy eltűnt? – s tovább tolja a bevásárló kocsit.
- Úgy, hogy mire visszaértem már nem volt itt.
- Vissza?
- Jaj Jade, ne idegesíts fel! Hol van?
- Én… nem tudom…
- Nincs a környéken… talán taxiba szállt és elment. Hová?
- Hát én… fogalmam sincs…
- Hozzád?
- Nem… vagy… igen? Hát én… nem tudom… nem vagyok otthon és Jaredhez megyek, mert…
- Átmegyek hozzád! Megnézem ott van-e!
- Biztosan nincs!
- Jade? Tudsz valamit?
- Neeeem. Én csak vásárolgatok… éppen…
- Hol lehet?
- Nem tudom. Tényleg nem.
- Miért érzem azt, hogy… - sóhajt. – Mindegy! Elmegyek hozzád!
- Nincs ott senki!
- Talán Angel, mégis!
- Tényleg eltűnt?
- Jade, mondd, biztosan nem tudsz semmit sem?
- Nem. Én csak… csak vásárolgatok.
- Valahogy… nem lep meg…
- De! Nagyon! Ez… hát nem is tudom mit mondjak.
- Leginkább, hogy hol van Angel!
- Nem tudom! – kiált és elvesz pár csokit is az egyik polcról.
- Ok… erre nem érek rá, meg kell találnom. Megnézem nálad…
- És ha ott nem lesz…
- Akkor fogalmam sincs, mit csináljak. Ezt nem teheti velem!
- Veszekedtetek?
- Nem.
- Akkor… akkor miért mehetett el?
- Hagyjuk Jade! – s a lányra teszi a telefont, aki búsan felsóhajt egy nagyot. Inkább marad író, mint színész. Lehet, hogy Jensen máris sejt valamit? El kellett volna mondania, hogy Angel vele van, nincsen semmi baja, hogy biztonságban van, ne aggódjon. Erre mit csinál, csak hülyeségeket beszél már megint és egyáltalán nem úgy tűnt, mint aki ideges. A pénztár felé indul a megrakott kocsival és beáll a sorba. Közben pedig nekiáll és behabzsolja az egyik csokoládét, erre a beszélgetésre ennie kell valamit.
Jensen idegesen járkál fel-alá. Érzi, hogy valami nincs rendben Jadel, hiszen elmaradt tőle, amit várt. A lány tud valamit. Biztosan így van. De miért nem mondja el? Megfogja fejét, aztán úgy dönt, hogy megnézi Jadenél, hátha mégis ott a lány és a nővére csak falaz neki. Idegesen ül a kocsiba és hajt az útra. Agya pedig csak jár. Hol rontotta el? Mindig csak jót akart, segíteni, hogy rendeződjenek a dolgok és akkor tessék, Angel eltűnik. Csak úgy gondol egyet és lelép? Ez nem így működik. Nem lehet olyan, mint Jade, aki simán megteszi ezt és szó nélkül elnyeli a föld. Nem! Mit csinált rosszul? Megint csörgetni kezdi Angel mobilját, aki mellett már Jade. A tengerparti kis házba tartanak.
- Ez Jensen. – jelenti ki nővére.
- Tudom. – súgja a lány.
- Nem szabadna ezt csinálnod.
- Inkább vezess!
- Felhívott engem is az üzletben.
- Remélem, hogy nem árultál el.
- Nem… de szerintem sejti, hogy… hogy tudok valamit.
- Nem Jade, hallgatni fogsz.
- Ne csináld ezt vele! Szegény fiú.
- Köszönöm, hogy őt sajnálod.
- Igen őt. Mert rendes. És te csak úgy lelépsz tőle.
- Hagyj! – kiált a lány.
- Jó. Már meg sem szólalok. – mondja, a mobil elhallgat, aztán az övé kezd csörögni. – Jaj… megint ő. Felveszem. Halló?
- Mondd meg hol van!
- Én semmit sem tudok.
- Hazudsz!
- Nem! Ronda dolog tőled, hogy ezt feltételezed.
- Hol marad az a Jades csipogás?
- Tessék?
- Nem vagy olyan, mint aki aggódik…
- De, nagyon is aggódom.
- Persze! Hol van?
- Fogalmam sincs. Tőlem ne kérdezd ezt!
- Miért nem mondod el?
- Mert nem tudok semmit!
- Ha nincs nálad… éppen oda tartok… akkor el fogod árulni nekem, hogy mégis hova ment.
- Nem tudom.
- Tudod. – és leteszi a kagylót, majd a kormányra csap. Jade pedig legörbíti száját és búsan nézi az utat maga előtt.
- Engem Jensen megöl. Pedig olyan jól alakultak a dolgaink. Sokszor már úgy éreztem, hogy mégsem gondol teljesen hülyének… és most elromlik minden.
- Jensen soha nem gondolt annak.
- Tudom, hogy így van. Hallanod kellett volna a hangját, ideges. Ez sem számít? Kikészült.
- Messze vagyunk még?
- Szóval ne beszéljek róla? Rendben… Nem… mindjárt odaérünk.
- Az jó.
- S hagyjalak ott?
- Igen. Megmondtam, egyedül is jól megvagyok.
- Még egy rendes zár sincs az ajtón. Nehogy valami bajod essék.
- Nem lesz bajom.
- És kitaláltad már, meddig szeretnéd játszani ezt a bújócskát?
- Nem tudom… - megvonja vállát, amikor megint csörög a telefonja.
- Keres téged. Szegény fiú. Fáj érte a szívem. Annyira szeret és aggódik. – mondja, majd megingatja fejét s befordul az útra, melynek végén ott a kis ház.
Jensen idegesen ül Jade háza előtt a kocsiban. Angel sehol. Megint hívja a lányt, de Jade már nem veszi fel. Dühösen rázza fejét és dobolni kezd ujjaival a kormányon. Ki kell valamit találnia. Eszébe jut, hogy Jade azt mondta barátjához indul… akkor miért ne menne át Jaredhez, akinél megvárja és kiszedi belőle, amit tud. A gázra lép. Barátja háza előtt csikorgó gumikkal áll meg, majd az ajtóhoz rohan és hangosan dörömböl rajta. Jared éppen a hűtő előtt áll és sörért nyúl, amikor meghallja őt. Becsukja a hűtőt és az ajtóhoz megy. Vár pár pillanatot, majd kis résnyire nyitja.
- Jensen? – kérdezi.
- Én, engedj be! – s félre tolja a meglepődött fiút az ajtóból.
- Szia. Nem számítottam rád.
- Jade?
- Hát… majd jön. Még bent maradt. Akadt egy kis dolga. Miért?
- Hazudik! Tudja, hogy Angel hol van.
- Ki? Jade? Miért hazudna? Láttam, hogy bent maradt.
- Én beszéltem vele és éppen valami üzletben vásárolgatott, halál nyugodtan. Pont most! Pont ilyenkor!
- Miért? Mi a gond ezzel?
- Angel… Angel elment.
- Elment? Hogyhogy elment?
- Ez egy nagyon jó kérdés haver! Fogalmam sincs!
- Tényleg lelépett?
- Jared! – kiált rá, majd elindul befelé. Harley és Sadie pedig rögtön ráugranak és össze-vissza nyalják őt. – Elég srácok! Most nem tudok veletek foglalkozni…
- Kérsz egy sört?
- Nem! Csak Angelt szeretném.
- Én hozok magamnak egyet.
- Mennyit ittál ma?
- Egyet. Nyugi. Még mindig nem vagyok alkesz.
- Felőlem igyál. – sóhajt és finoman lehámozza magáról a két kutyát, akik boldogan követik minden lépését. Leül a tágas nappaliban, ahol a TV-ben éppen valami kosármeccs megy. Leül az egyik fotelba, egyik lábát ráteszi a másikra és idegesen rázni kezdi. Jared, sörét iszogatva lép be hozzá. A kedvencek ugatva üdvözlik a gazdit, majd körbeugrálják. A fiú a helyükre parancsolja őket, majd leül a másik fotelba, feldobja lábait az asztalra és a képernyőre mered.
- Angel eltűnt. Ez nem hat meg? – kérdezi Jensen.
- Azt mondtad, hogy Jade tudja hol van.
- Csak sejtem, hogy tudja.
- Akkor minden rendben. – válaszolja Jared nyugodt hangon.
- És ha mégsem tudja, ha csalt a megérzésem?
- Biztosan olyan helyre ment, amit ismer.
- Minden cucca nálam, csak a mobilját vitte magával.
- Hívtad?
- Szerinted nagyokos?
- Hívtad. – bólogat Jared. – És nem veszi fel… hm…
- Nem igazán vagy emiatt a dolog miatt ideges.
- Egészen biztosan jól van.
- Kösz. Megnyugtató.
- Most mit mondjak? Angel nem szívódhat csak úgy fel…
- Hazaértem és azt hittem minden rendben van. De nem… történt pár dolog… aztán úgy gondoltam veszek neki édességet és mire visszaértem már nem volt sehol.
- Talán taxiba ült…
- Erre én is gondoltam. Itt csak az a kérdés, hogy hova ment. Hiszen nem lát… Nem olyan könnyű így felszívódni. Kell a segítség hozzá. Éppen ezért biztos, hogy Jade segített neki. Amikor felhívtam, ő is olyan higgadt maradt, mint te. Talán neked is közöd van hozzá.
- Nem! Engem hagyj ki ebből!
- Egyébként köszi, hogy elmondtad neki, hogy beszélünk minden nap.
- Nem akartam.
- Mégis megtetted.
- Nem volt szándékos. Ok? – kérdezi és iszik az üvegből. – Én csak odamentem, ahogy megbeszéltük… Angel még mindig ki nem állhat. Sajnálom.
- Most már mindegy. – sóhajt. – Mikor jön Jade?
- Remélem, hogy hamar. De azért kíméletes leszel vele?
- Csak egy egyszerű kérdésre szeretném tudni a választ. Hol van Angel?
- S mi van, ha már hazament? Ha csak kocsikázott kicsit? A cuccai nélkül miért lépne le hosszabb időre?
- Talán… lehet, hogy ebben van igazság…
- Tudom. – bólogat Jared. – Érdekes, hogy Angel csak úgy fogja magát és elindul. Mi történt még?
- Semmi.
- Lehet, hogy tényleg elege lett belőled.
- Mert annyira kibírhatatlan vagyok, igaz?
- Nem… De… abban igaza van, hogy adj neki egy kis teret.
- Ok Jared, be lehet fejezni az okoskodást!
- Én nem szólok bele. – maga elé teszi kezét. – De tudod mit… úgy tűnik nekem, hogy az, amit a kórházban mondtam… vagyis mondani akartam… kezd bejönni.
- Befoghatod! – förmed rá Jensen és előveszi mobilját. Tárcsáz. Hol Jade, hol pedig Angelt hívja, persze egyik lány sem veszi fel a telefont, pedig nagyon is hallják.
- Ez teljesen kikészít. – mondja az idősebb, miközben a kicsi hűtőbe pakolja azt, amit vett. – Meg fog ölni.
- Jensen nem azaz öldöklő típus. – jelenti ki Angel, közben pedig nagyon lassan de biztosan körbejárja az apró kis házat, ami inkább egy „kalyiba” mint ház. Nincs benne sok bútor, az ágyat és egy fotelt leszámítva, igazából semmi sincs benne. – Tényleg ide szoktál elbújni?
- Már nem. Mert mindenki tud róla. Van új titkos helyem, ami sokkal jobb ennél.
- Hát… elég kicsi…
- Tetszett, mert ilyen. Szerintem aranyos. Elég volt nekem ennyi… De váltanom kellett miután beárultad Jarednek hol is van és eljött ide.
- Bocs… De nem bántad meg. – mosolyog.
- Nem. – mondja és becsukja a hűtő ajtaját, aztán nekidől. – Tudja, hogy új helyem van, de azt már senkinek sem árulom el. Nagy titok. – a mobilja megint csörög. – Nem fogja abba hagyni.
- Nem. – sóhajt fel Angel, aztán előveszi telefonját s egy mozdulattal kikapcsolja, majd Jade felé indul, aki fejét ingatva figyeli, ahogy mellé ér s megfogja húga kezét.
- Kikapcsoltad…
- Ki.
- Angel, ez így nem jó! Meddig akarod ezt csinálni?
- Még nem tudom.
- Csak azért, mert valami nem sikerült és mert nem beszélünk vele…
- Ok Jade, elég!
- Tudod, hogy igazam van. Szegény fiú. – sóhajt.
- Nem mondod el azt, hogy hol vagyok, igaz?
- Nem… de csak azért, mert kérsz rá. – beszél fejét ingatva. – De a véleményem akkor is az, hogy ez egy nagy hülyeség!
- Már ezerszer elmondtad.
- Tudom. – bólogat, aztán megöleli Angelt. – Nem akarom, hogy boldogtalan legyél, de azt sem, hogy a nagy Ő-t egy ilyen miatt dobd. – súgja.
- Jensen volna az?
- Ki más! Ő a HATALMAS Ő! – kiált Angel fülébe.
- Ok. – elhúzza fejét. – Csak süket is leszek.
- Bocs. – mondja, aztán megsimogatja Angel arcát. – Van itt pár cuccom, azokat használhatod. Megmutatom őket, de ha… ha maradsz, akkor… a ruháidat el kell hoznunk…
- Elhozod őket.
- Jensen nem lesz túl boldog, ha átmegyek hozzá és bepakolok neked. Akkor végképp elárulom magam, hogy tudom hol vagy… Igaz, már most is pontosan tisztában van vele, hogy én is benne vagyok abban, hogy leléptél. Ezért hívogat… Bénán adtam elő, hogy meglepődtem azon, eltűntél… Nem vagyok jó színész.
- Mindegy Jade. Nem beszélhetsz.
- Lakat lesz a számon. Ha még meg is kínoz, akkor sem mondok semmit. Ki tudja milyen módszerei vannak?
- Nincsenek módszerei.
- De. Majd csúnyán néz a nagy szemeivel és azt fogja gondolni, attól majd megtörök… Vagy olyan dolgokat mond, amitől kikészülök.. vagy lámpát tesz az arcomba… vagy pisztolyt fog rám…
- Túl élénk a fantáziád. – elmosolyodik egy pillanatra.
- De állni fogom, még ha nem is tetszik ez a dolog. – jelenti ki. – Csak félek.
- Nem kell Jade.
- Jensen ijesztő is tud lenni.
- Tényleg?
- Igen. – bólogat. – Van sötét oldala. Bizony. – suttogja.
- Hű! Ezt nem tudtam.
- Hidd el. Nagyon sötét.
- Túl nagy a fantáziád. – mondja Angel.
- Majd kiderül. – mondja, aztán nagyot sóhajt. - Lassan mennem kell, mert…
- Jared vár.
- Igen. – bólogat. – De holnap reggel jövök. Addig ne csinálj ostobaságot.
- Mégis mire gondolsz?
- Te mondtad, hogy nagy a fantáziám… Túl sok mindenre gondolok… De ne tedd!
- Jade. – megszorítja nővére kezét. – Nem lesz semmi baj.
- Rendben… Reggel, sőt hajnalban itt vagyok.
- Miattam nem kell felkelni.
- De! – bólogat, s megöleli testvérét.
Jade gondterhelt arccal lép be kedvese házába, hallja a TV-t. Elmosolyodik Jared meccset néz.
- Itt vagyok! – lép a nappaliba, de megdermed. A fiú nincs egyedül, Jensen szúrós pillantásával találja szembe magát. – Jaj. – nyögi ki és rögtön felszalad az emeltre, meg sem várva, hogy Jared bármit is mondjon. Becsapja maga után a háló ajtaját, aztán a fürdőbe siet és magára zárja az ajtót, majd izgatottságában öklendezi kezd, s alig éri el a WC-t.
- Azt hiszem megijedt tőled. – állapítja meg Jared és elmosolyodik.
- Bizonyíték arra, hogy mindent tud. – feláll. – Megyek és beszélek vele.
- Várj! Inkább én. – mondja s megdörzsöli arcát, majd felegyenesedik. – Nem biztos, hogy jó ötlet, ha ráijesztesz. – mosolyog, s a hálóba indul, Jensen szorosan a nyomában. Belépnek. De a lány sehol. – Elbújt. – jelenti ki Jared. – De… ilyenkor mindig… - s a fürdő ajtajához lép, bekopog. – Jade? – lenyomja a kilincset.
- A tengerparti házban van! – kiált Jade az ajtó mögül. – De én nem tudok semmit sem!
- Abban a kis vityillóban? – kérdez vissza a fiú, majd Jensenre néz, idegesen pislog rá. – Jade?
- Nem nem nem! Én semmit sem mondtam!
- Az előbb mondtad!
- Csak kicsúszott… Nem igaz!
- Abban a házban, ahol már én is jártam?
- Abban… nem! Dehogy abban! Fogalmam sincs hol van! Nem akarom, hogy megkínozzon!
- Ki?
- Jensen! Olyan félelmetes.
- Félelmetes? – néz barátjára, aki idegesen rágja száját. – Hát… igen… most tényleg félelmetes.
- Jade, miért hazudtál? – szólal meg végre a fiú.
- Én nem hazudtam. Nem mondok semmit sem!
- Hol van az a ház?
- Nem húzod ki belőlem! – kiált és megint a WC fölé hajol. A két fiú hallja, hogy nincs túl jól.
- Hány. – sóhajt Jared. – Már napok óta nem hányt, erre jössz te… kösz. – ingatja fejét.
- Hol van az a ház? Te tudod Jared!
- Tudom.
- Akkor mi lenne, ha megmondanád?
- Ne mond el! Nincs ott senki! – hangzik az ajtó mögül, de hallja, ahogy kedvese elhadarja a címet barátjának. – Áruló vagy! – kiált dühösen, s hallja, hogy Jensen gyors léptekkel távozik az ajtó elől. – A te hibád az egész Jared! Angel nagyon mérges lesz! – kukkant ki a fiúhoz.
- Az enyém? Te beszéltél. – mosolyodik el, s kitárja az ajtót. – Jade a te szád járt el.
- De te tudtad, hol van a ház! Ez… ez… csúnya dolog volt! – kiált és összeteszi karjait maga előtt. – Annyira megrémültem, hogy itt van.
- Jól vagy? – kérdezi a fiú, s megérinti arcát gyengéden.
- Nem. Azt hittem, hogy megkínoz… és… meg is tette!
- Jensen?
- Megmondtam Angelnek is, hogy sötét a fickó.
- Jensen?
- Igen. – bólogat. – Hánytam. Biztos, hogy ő csinált valamit…
- Jensen? – csak ismétli önmagát.
- Ő. Gonosz.
- Hol marad a nagy szerelem?
- Már nem szeretem.
- Aha.
- Mert ezt csinálta.
- Jade, magadtól mondtad el hol van Angel.
- De te meg elárultad neki hol van a ház.
- Bocs. Tudod, a haverom.
- Angel nagyon mérges lesz rám.
- Figyelj, szerintem elintézik maguk között.
- Hánynom kell… megint! – kiált és a WC fölé áll. Jared jobbnak látja, ha inkább kimegy. Leül az ágy szélére és megvárja, amíg Jade végre kijön hozzá. A lány odacsoszog elé, majd leül az ölébe és hozzábújik.
- Én vagyok a legrosszabb testvér az egész világon.
- Miért? Mert elmondtad, hol van Angel?
- Igen. Pedig megígértem neki, hogy egy szót sem szólok.
- Szerintem jól tetted. – megpuszilja Jade arcát. – Akkor nem egy ügyfél hívott fel, igaz?
- Nem. Angel volt. – bólogat búsan. – Neked sem mondtam igazat.
- Én is ezt tettem volna.
- Tényleg?
- Igen. – puszilgatja a lány fejét. – Semmi baj.
- De… Baj van. Mert Jensen nagyon mérges.
- Majd megnyugszik.
- Biztosan veszekedni fognak. Az nem jó.
- De legalább kiadják magukból.
- Téged nem zavar most ez a helyzet?
- Nem igazán. – megrántja vállát. – Az ő dolguk.
- De a barátod lehet, hogy el fogja veszíteni a szerelmét.
- Jade, ennyire ne szaladjuk előre.
- De annyira szerelmesek.
- Igen… - sóhajt. – Azok.
- Tudom, hogy a húgom és közted nincs túl jó viszony, de te is drukkolsz nekik, ugye?
- Hát persze. – mondja halkan. – Mi lenne, ha… ha most nem velük foglalkoznánk?
- Szomorú vagyok.
- Felvidítalak.
- Nem tudsz. Engem érdekel, hogy mi lesz. Fel kell hívnom Angelt, hogy…
- Nem! Ne hívd! – s lefogja Jade kezét. – Ne tegyél semmit.
- Ez szemét dolog. Tudnia kell, hogy Jensen oda fog menni.
- Legyen neki meglepetés.
- Ez szörnyű meglepetés.
- Nem biztos. Jensen azért nem olyan borzalmas.
- De. – bólogat.
- Jade, tényleg elmúlt a szerelem.
- Nem voltam szerelmes belé. Soha!
- Persze. – mosolyog. – Mi lenne, ha megnéznénk a meccs végét?
- Téged jobban érdekel a kosárlabda?
- Igen.
- Én itt maradok.
- Biztosan nincs kedved velem ülni a TV előtt? Van kukorica is.
- Nem.
- És csoki.
- Nem.
- És egy Jared is ott magányoskodna.
- Nem.
- Tényleg nagyon magányos volna.
- Mennyire?
- Szomorú lenne, ha kicsi Jade nem volna mellette.
- Sírna?
- Mint a záporeső.
- Hm… Talán… talán lemegyek.
- Ezt már szeretem hallani.
- De csak azért, mert nem szeretném, hogy szomorú légy.
- Tudtam, hogy meg tudjuk beszélni ezt. – megcsókolja a lány homlokát.
- S mi lenne, ha a nagy izgalmakra itt maradnánk fent… és… - hátra dönti a fiút, aki persze hagyja magát. – És megnyugtatnál, hogy minden rendben lesz?
- Akkor… nincs meccs?
- Nincs.
- Se kukorica, meg csoki?
- Nincs. Csak én. Mit gondolsz? – súgja kipirult arccal.
- Ok. Rábeszéltél. – édes csókban forrnak össze és elmerülnek egymásban szerelmesen.
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz
- Ne haragudj. Azt hiszem igazad van a géppel kapcsolatban, de azt gondoltam…
- Mindegy. Nem számít.
- Nekem számít.
- Szerinted hogy éreztem magam, amikor a kezembe nyomtad?
- Tudom…
- Ezt akkor kellett volna végig gondolnod, amikor megveszed. – súgja.
- Figyelj Ang… ha kell, tényleg megtalálom a legjobb szemészt az országban, aki talán segít neked…
- Nem kell!
- Segíteni szeretnék.
- Ne segíts. – mondja halkan.
- Akkor mit csináljak Ang?
- Semmit. – súgja, majd elveszi kezét a fiúéból, aki búsan néz rá.
- Ang… mi történik most velünk?
- Semmi sem történik.
- Azt hittem, hogy most már minden rendben lesz…
- Miközben eltervezted azt, hogy milyen legyen az életem. Szervezkedsz a hátam mögött…
- Mi?
- Jared… tudod… itt volt…
- Igen… tudom.
- Elmondta, hogy beszélsz Jadeel és vele is, szervezed az életem…
- Ez nem igaz! Csak aggódom. Ennyi Angel.
- Nem kell aggódni. Az egész úgy jött le nekem, hogy Jade nem is volna itt minden nap, ha te nem kéred meg erre. Jared is csak azért jött el ma hozzám, mert a nővéremnek dolga van.
- Angel, nem szeretném, hogy egyedül maradj.
- Nagyon jól megvagyok egyedül is! Amikor Donna elment, egyedül lehettem kicsit és látod, nem történt semmi bajom. Aztán jött Jared… elküldtem. Egyszer az életben igazat mondott… Nem kellett volna.
- Csak jót akarok neked. És aggódom. Nem voltam itthon, nem tudtam vigyázni rád. Persze, hogy felhívom a nővéredet és…
- Beszéltél velem.
- Ang…
- Egyedül is meg vagyok! Nem kell féltened.
- Ang…
- Hagyjuk. Azt hiszem, hogy inkább most felmegyek. – sóhajt. – Kösz a gépet… de… nem kell… És bocs, ha nem sikerült a vacsora.
- Miattam, igaz?
- Felmegyek. – mondja, nem válaszolva a kérdésre, majd felegyenesedik és lassan, de biztos léptekkel felindul az emeletre. A fiú kezébe temeti arcát. Ez most már mindig így lesz? Mit rontott el ennyire? Csak mert szerette biztos kezekben tudni Angelt? Ez a nagy bűne? Vigyázni és óvni szeretné. Ez nem lehet bűn. Miért látja Angel mégis annak? Mit tegyen most? Induljon utána és kezdjék el ismét ezt a beszélgetést? A lány nem hallgatná meg őt. Miért teszi ezt vele? Miért nem érti meg Angel, hogy csak a javát akarja? Ezt el kell rendezniük, mert így nem mehet tovább. Ebbe bele fog őrülni. Emiatt nem veszítheti el őt. Hol van az igazi Angel, aki nem ez a lány. Angel soha sem volt ilyen. Vissza szeretné kapni. Visszamegy a konyhába és összeszedi a pulton hagyott dolgokat. Mindent bedob a hűtőbe, miközben a lány két polcát bámulja, s rögtön feltűnik neki a hiány. Nincs sütemény. Halványan elmosolyodik. Sürgősen vennie kell néhány dobozzal s talán kedvese is jobb kedvre derül, ha tele lesz a két polc finomságokkal. Nem is érti, hogy mi történhetett. Még édesség sincs itthon? Becsukja a hűtőt, aztán felsiet a lányhoz, aki búsan, lehajtott fejjel áll az ablak előtt, mintha kifelé bámulna. S bár tehetné.
- Ang. – súgja a fiú, amikor megáll mellette.
- Milyen az utca?
- Sötét és elég kihalt.
- Szeretném látni. – s a fiú felé fordítja fejét. – De úgysem fogom, igaz?
- Mondtam, hogy találok egy jó orvost és…
- Felesleges. – megrántja vállát.
- Mit szólnál ahhoz, ha hoznék pár doboz finomságot. Láttam, hogy üresek a polcaid.
- És gondolod, hogy attól, majd minden megváltozik?
- Nem, de talán jobb kedved lesz tőle. – megsimogatja Angel arcát. - Nem így képzeltem el azt, hogy hazajövök.
- Még egy nyamvadt vacsorát sem tudok megcsinálni.
- Segítettem volna.
- Egyedül is ment…
- Amíg nem voltam itt, igaz? – kérdezi szomorú hangon, de a lány nem felel. – M… megyek és hozok sütit és azt hiszem, veszek egy pizzát is. Nem olyan finom mint a lasagne, de vacsorának az is jó lesz.
- Azt gondolod, hogy tényleg béna vagyok és semmihez sem értek…
- Nem gondolom ezt. Csak… még nem biztos, hogy egyedül tényleg olyan jól boldogulsz…
- Kösz. – s elfordul, majd a fürdőbe megy és magára zárja az ajtót. Jensen hajába túr, talán ezt nem kellett volna mondania. Kicsit erős volt, de úgy érzi, igaza van. Kell még egy kis idő ahhoz, hogy Angel valóban egyedül boldoguljon a világban segítség nélkül. Nagyot sóhajt, aztán az ajtóhoz lép és megsimogatja azt.
- Hozok kaját és sütit. – nincs válasz. – Addig… ugye vigyázol magadra? Hamar visszaérek. Sietek! – de még mindig semmi válasz. – Tudom, most haragszol, de… talán igazam van. – harapja el a mondat végét. – Akkor… megyek. Csak vigyázz magadra, kérlek! – kiált, majd bólogat, érti, hogy Angel miért nem felel. Hosszú léptekkel megy ki a szobából s pár pillanattal később a lány kinyitja az ajtót. Szeme könnyel teli. Hallgatózik, hogy a fiú nem verte-e át őt, s még itt van, s mikor érzi, hogy nincs, hangosan sírni kezd, miközben az ágy felé botorkál és lehanyatlik rá. Miért teszi ezt vele Jensen? És ez már örökké így lesz? Úgy érzi magát, mint egy felesleges, semmirekellő kolonc! Miért nem hiszi el, hogy egyedül is boldogul? Fájdítja a szívét egy fényképezőgéppel, pedig pontosan tudja, hogy mit jelentett neki a fotózás? Úgy érzi direkt csinálja a fiú! Mit akar? Örökre be szeretné zárni ide? Egy kalickába? Azt gondolta, hogy a vacsorát simán meg fogj tudni csinálni, hiszen, amikor Donna még itt volt, olyan egyszerűnek tűnt az egész. Mi romlott el? Jensen megjelent és ő pedig begörcsölt. Ez így nem mehet tovább! Nem akar másokon élősködni. Jensen sem boldog és ő sem az. Már semmi sem ugyanaz mint volt! Keservesen sír, nyeli könnyeit. Hát élet ez? Inkább halt volna meg! Mennyivel egyszerűbb lenne most minden. Jensen sem aggódna folyton amiatt, hogy mi lesz, ha két percre magára hagyja őt. Most is… ahogy elment… Tud vigyázni magára! Fogja már fel! Ne tegye ezt vele és ne legyen minden második szava az, hogy „segítek”! Nem kell a segítség! Majd szól, ha esetleg rászorul, de hagyja kicsit élni már! Miért szövetkezik? Miért bántja őt meg azzal a nyavalyás géppel? Hát nem érti meg, mennyire fáj neki ez az egész? Jensen jót akar? Mindig ezt mondja. Nem jó amit csinál! Inkább felejtse el őt! Máris egyszerűbb lenne a fiú élete, ha nem kellene percenként arra gondolnia, hogy vajon ő jól van? Jól! Miért ne lenne jól! Fogja már fel végre! Ne alázza meg folyton! Azt hitte, hogy ha a fiú hazajön, megváltozik minden, hogy talán… talán ugyan olyan lesz, mint régen, persze olyan soha sem lesz már, de valami hasonló. Szeretik egymást. Ebben nincs is hiba, de Jensen túllő a célon. Adjon neki teret, hogy azt tegye, amit csak akar és úgy, ahogyan ő akarja. Ne szóljon bele mindenbe! Donna miért nem éreztette vele, hogy vak? Vagy Jade? Még ha minden nap be is „számoltatták” őket, akkor sem viselkedtek úgy vele, mint aki nyomorék és semmire sem jó. Elég volt! Felül és szipogva törölgeti szemét. Ez így nem lesz jó… képtelen lenne most elviselni a fiút. Ha visszajön, kezdődik minden elölről. Ehhez pedig már nincs türelme! Véget kell vetnie ennek az egésznek! A párna felé tapogat, ahol tudja, hogy mobilját hagyta. Próbálja nem remegő hangon kimondani nővére nevét, hogy a telefonon felhívhassa őt, s ahogy Jade felveszi a kagylót, csak zokog bele.
- Szia! – mosolyodik el Jade, aztán elkomorul, mert hallja, hogy testvére keservesen sír. – Mi a baj?
- Gy… gyere… gyere értem. – súgja remegő, elcsukló hangon.
- Mi történt? – kérdezi izgatottan, miközben Jaredre néz, aki elterült az irodájában álló hatalmas bőrkanapén.
- Csak… csak gyere értem. – zokog a kagylóba, nővére pedig érzi, hogy jobb, ha Jared inkább nem tudja meg kivel beszél. – Kérlek Jade! Én ezt… ezt nem bírom tovább.
- Rendben. Persze. – bólogat, hangja kimért, Angelnek pedig eszébe hoppan, hogy Jared egész biztosan ott van.
- Ott van, igaz?
- Igen.
- Gyere! Kérlek! Siess, mert be fogok kattanni. –súgja zokogva. – Jensen nincs most itt… el kell innen mennem! Mindegy, hogy hová, de ezt nem bírom ki!
- Ok. Rendben. – mondja.
- Siess! – s leteszi a kagylót. Jade mélyen beszívja a levegőt, majd a fiúra néz, aki unalmában ujjaival dobol a hasán.
- Jared. Azt hiszem van még egy kis dolgom. Mégsem tudok veled menni…
- Jade! Ne már!
- Az... egyik megrendelő volt… - hazudik és alig bírja leplezni, hogy szíve majd kiugrik helyéből – Van egy kis gond és ezt meg kell oldanom. – beszél, s egészen belesápad.
- Megvárom.
- Szerintem menj haza… utánad megyek. Unatkozol itt.
- Sokáig fog tartani?
- Nem tudom, de amint végzek, megyek.
- Ok. – bólogat és felül. – Azt hittem lassan végzel.
- Nem. – megrázza fejét.
- Rendben… megyek. – felegyenesedik. – De mi a fenét akar ilyenkor?
- Akadt egy kis gond, az egyik könyvel és…
- Holnap nem ért volna rá?
- Jared!
- Jó. – sóhajt fel. – De siess. – mondja és a lány mellé sétál, majd lehajol hozzá és szájon csókolja. – Már csak te vagy itt, mindenki hazament…
- Én vagyok a főnök… és néha dolgozom. – mosolyodik el halványan.
- Pont most?
- Igen. – megsimogatja Jared fejét. – Sietek.
- Azért ne éjfélig tartson.
- Nem.
- Megyek. – megpuszilja Jade homlokát. – Várlak!
- Tudom.
- Szia. – mondja a fiú, majd zsebre tett kézzel kisétál az irodából. Jade pedig, amint becsukódott az ajtó mögötte felpattan, magához kapja táskáját, leoltja gépét és kirohan. Látja, hogy a fiú még a liftet várja, így úgy dönt, hogy ő inkább a lépcsőkön szalad le. Csak pár emelet, de szerencsére, a lépcsőháznak máshol van a kijárata, s míg Jared a főbejáraton távozik, addig ő a hátsó ajtón ér ki az épületből. A kocsija nem messze parkol innen. Tudja, hogy a fiú a bejárat közelében szokott mindig leparkolni, így az a veszély nem fenyegeti, hogy összefutnak majd. Legalábbis reméli. Mindent hátra dob, ami csak a kezében van, aztán a gázra lép és szinte átszáguld a városon, aztán, ahogy Jensen házához ér, kipattan a kocsiból. Mielőtt csöngetne, lenyomja a kilincset és az ajtó kinyílik. Berohan. A ház sötét és csak fentről szűrődik le egy kis fény. Felszalad a lépcsőn és benyit Angelhöz, aki összerezzen, hiszen Jade olyan hirtelen és akkora erővel tépte fel az ajtót, hogy megijedt.
- Angel! – kiált Jade és lerogy testvére mellé, majd megöleli a még mindig síró lányt. – Mi a baj?
- Menjünk innen. – súgja és nővére felé fordítja fejét. – Nem akarok itt lenni.
- Mi történt?
- Csak menjünk.
- Hol van Jensen?
- Mindegy, hogy hol van… nem akarok itt lenni!
- Jó… De… baj van?
- Jade!
- Menjünk… rendben. – bólogat, majd felsegíti a lányt az ágyról. – De… hová?
- Tök mindegy, csak el innen! Nem érdekel, hogy hová.
- Jó. – sóhajt fel Jade és Angelbe karol, majd kimennek a szobából, le a lépcsőn. – Jensen ki fog akadni, ha…
- Nem érdekel!
- Ok… Megyünk. – s kilépnek a házból. Angelt megcsapja az este hűvös érintése, ami jól esik neki, nedves arcán szinte jégnek érzi a szelet. Jade beülteti a kocsiba, majd gyorsan a kormányhoz ül és elindul. – De… mégis… mi történt?
- Elég volt.
- De, mi volt elég? – kérdezi.
- Az egészből elegem van. – mondja Angel és szipog. Jade felsóhajt, majd elővesz egy zsebkendőt és húga kezébe adja, hogy megtörölhesse vele arcát.
- Köszi. – súgja.
- Elmondod, hogy mi a gond? Jensen?
- Állandóan csak segítene…
- De hát… miért ne segítene? Totál kikészül, ha nem talál otthon.
- Nem érdekel.
- Angel!
- Jarednek elmondtad, hogy…
- Nem.
- Akkor jó.
- Hazudtam neki valamit.
- Legalább ezt megtanultad tőle.
- Angel, hagyd őt… Jared azt hiszi, hogy még bent vagyok. Elküldtem… aztán jöttem, ahogy tudtam. El sem bírtam képzelni, mi a gond. És nem mondasz semmit sem.
- Mert nincs mit mondanom.
- Akkor… miért jöttünk el? Ez az egész olyan, mint egy szökés!
- Mert az is.
- Izgalmas lenne… ha nem Jensentől jönnénk, hanem…
- Jensennel már semmi sem olyan, mint régen…
- Hát… lehet, hogy nem, de most jött vissza és szeret.
- Jade! Nem azzal van a probléma, hogy szeret, hanem hogy azt gondolja, hogy már semmire sem vagyok jó.
- Ez nem igaz!
- De ő ezt gondolja.
- Jensen csak félt. Ebben nincs semmi rossz.
- Hát persze… Hányszor is hívott fel téged egy nap?
- Engem?
- Ne tagadd, Jared elmondta, hogy beszámoltok neki… rólam.
- De ez titkos volt!
- Látod… a barátod most nem tartotta a száját. El is küldtem a fenébe.
- Nekem ezt nem mondta, csak annyit, hogy nem voltál rá kíváncsi.
- Ez is igaz. De azért volt ideje kikotyogni az összeesküvéseteket.
- Nem volt szép tőle. – ingatja fejét.
- Ez egyszer még hálás is vagyok neki.
- Jensen csak azt akarta tudni, hogy minden rendben volt e és hogy van e melletted valaki…
- Ott volt Donna és…
- Figyelj Angel, csak jót akart!
- Már megint! Nekem nem kell ez!
- Szerintem Jensent nem kéne hibáztatnod amiatt, hogy aggódik.
- Unom az aggódását! Elég már!
- És ezért szökünk?
- Csak én szököm.
- De most veled vagyok… én leszek majd az, akit, ha kiderül ez az egész, ki fog nyírni Jensen Ackles… Engem! Pont engem! Ez nem igazság! Már egészen jó elbeszélgettünk a telefonban és…
- Nem érdekel Jade.
- Pedig már nem is félek tőle annyira.
- Mert olyan baromi ijesztő.
- Hát… kicsit az.
- Egyáltalán nem az.
- Miért kell most ezt csinálni Angel? Azt sem tudom, hová is menjünk.
- Tök mindegy. Soha többé nem akarok ott lenni.
- Angel, ezt nem mondhatod. Most csak mérges és ideges vagy… csak azt nem tudom, igazából mi is történt…
- Jensen hazajött…
- És ennek örülni kell!
- Én azt hittem minden rendben lesz. Olyan jó volt megölelni és megcsókolni, beszívni az illatát…
- Hmmm… Tényleg jó az illata.
- Jade!
- Ha egyszer így van.
- Aztán, minden elromlott. Már az sem tetszett, hogy állandóan figyeltet.
- Ami nem igaz.
- De, igaz. Talán minden nap nálam lettél volna, ha Jensen erre nem utasít?
- Nem tartott pisztolyt a fejemhez. És nem utasított rá. Én csak mentem.
- Mert nem volt jobb dolgod.
- Nem… képzeld. Fontosabb vagy nekem, mint bármi más. Szóval akkor is veled lettem volna, ha Jensen nem mondja.
- Persze.
- Így van.
- Jareddel is nyugodtan elüthetted volna az időt.
- Dolgozik.
- Bocs… akkor én is jó vagyok.
- Angel, ne mondd ezt!
- Mindegy… - sóhajt, miközben a zsebkendőt gyűrögeti kezében. – Boldog voltam, amikor jött, még azt is elfelejtettem, hogy utánam kémkedik és beosztja az időm…
- Aggódik, nem kémkedik.
- Jade!
- Ez tök hülyeség Angel! Emiatt így kiakadni! Inkább visszaviszlek!
- Nem! Van még más is!
- Micsoda? Jensen egy annyira rendes srác!
- Annyira rendes, hogy vett nekem egy fényképezőgépet.
- Mi?
- Jól hallottad.
- De… de… hát… én nem akarom azt mondani, hogy ez baromság… De ez egy baromság!
- Tudom. – bólogat Angel.
- Hát… talán nem fogta fel, hogy te…
- Hidd el Jade, pontosan tudja, hogy nem látok. Mondd csak ki nyugodtan! De akkor is vett egyet.
- Azt kell, hogy mondjam, hogy Jensen lehet, hogy mégis… hülye?
- Megalázott.
- Nem, csak buta dolog volt tőle. Nem direkt csinálta.
- Egy olyan gépet, amit vakoknak csináltak.
- Tényleg? Az milyen?
- Tudni sem akarom. Kikészültem. Amikor pontosan tudja, hogy imádok fényképezni, az volt az életem… akkor beállít egy ilyen… - felsóhajt. – Hogy engem teljesen kikészítsen. Sikerült neki.
- De attól még nem kell szöknünk…
- Még mindig csak én szököm.
- Tudom. – bólogat. – Beszéljétek meg.
- Mit kell ezen megbeszélni? Ő folyton csak azt hajtogatja, hogy segít és majd minden rendbe jön… Akartam vacsorát csinálni, de az sem jött össze. Annyira kiakadtam, hogy képtelen voltam bármit is normálisan csinálni. Megégettem az ujjam, az olajat kiöntöttem… Teljesen bénának nézett. Elég volt ebből. Azt hiszi, hogy képtelen vagyok egy lépést is egyedül megtenni! Nekem ez nem kell! És ne alázzon meg! Fáj! Nagyon fáj! Hagyjon már békén!
- Szeret.
- Kösz Jade, hogy mellettem állsz.
- Én veled vagyok. Csak Jensen… talán kicsit túlzásba viszi a dolgokat, de ezt akkor is meg lehet beszélni vele. Ne legyél olyan, mint én... én vagyok az, aki inkább hallgat. Igaz, most minden rendben van és szép az élet!
- Jade, örülök, ha neked minden csodálatos.
- Mi lenne, ha visszamennénk és beszélnétek.
- Nem. Mert ugyan olyan lenne minden és nekem az nem kell!
- Annyira szerelmesek vagytok…
- Akkor sem bírom ezt tovább.
- Jensen meg fog őrülni ha nem talál otthon.
- Hagyjuk ezt!
- Biztos, hogy engem is felhív.
- De te hallgatni fogsz!
- Még nem tudom.
- Jade!
- Jó, hallgatok. – bólogat. – És most egész éjjel kocsikázunk?
- Jared vár, igaz?
- Igen. De… felhívhatom, hogy ma mégsem megyek át hozzá.
- Miattam nem kell lemaradni a pasidról.
- Nem maradok le. Te fontosabb vagy, mint ő. Csak… nem biztos, hogy jó ötlet egész éjjel kocsikázni és nem szólni Jensennek arról, hogy velem vagy.
- Nem megyek vissza.
- Akkor mit csináljunk?
- Van titkos helyed, nem?
- V… van… de az tényleg titkos.
- Figyelj Jade, mivel úgysem látok, nem fogom elárulni, hol van… szóval vigyél oda.
- Hát… Nem is tudom… Ez már tényleg olyan, mint egy szökés.
- Odaviszel?
- Nem is tudom… van egy nagyon-nagyon titkos… és egy annyira nem titkos.
- Nekem teljesen mindegy melyik.
- Akkor a nem szupertitkos helyre viszlek, mert ott igazából csak egyszer jártam és még semmi sincs benne.
- Nekem teljesen mindegy hová megyünk Jade!
- Rendben. – sóhajt fel. – És meddig akarsz elbújni?
- Fogalmam sincs.
- Jensen rá fog jönni, hogy biztosan én is benne vagyok abban, hogy eltűntél.
- Ha hallgatsz, nem fog… és hallgatsz, igaz?
- Zipzár a számon. Csak ez akkor is egy nagy hülyeség! Fájni fog neki, hogy otthagytad. És ez az egész dolog szerintem nagy marhaság. De jól van… Akkor elviszlek a tengerparti kicsi házba.
- Ott még úgysem jártam.
- Jared azt hiszi, hogy már nem bérlem, de téved. Ott biztosan senki sem fog keresni téged. De… azt hiszem, hogy venni kellene kaját, mert üres a hűtő.
- Nem vagyok éhes.
- Mégsem hagyhatlak ott kaja nélkül. Messze van az a ház mindentől…
- Éppen ezért jól hangzik.
- Angel… azért jobb, ha veszek kaját…
- Tőlem. – rántja meg vállát.
- Van pár ruhám ott, nyugodtan használd őket… Ha már a sajátjaidat otthagytad. Azokkal mi lesz?
- Még nem tudom.
- Ennyi?
- Mi?
- Elszöksz és nem érdekel Jensen…
- Érdekel.
- Ha érdekelne, akkor visszamennénk.
- Inkább vezess Jade, a többit bízd rám!
- Végleg vége?
- Most nem akarok ott lenni… vele.
- Ha nekem egy ilyen Jensenem lenne…
- Ott van Jared.
- Jared más, ő Jared. Jensen pedig hős, mert megmentett téged. Nem ezt érdemli!
- Inkább hagyott volna meghalni.
- Ilyeneket ne mondj!
- Miért? Akkor te is a barátoddal foglalkozhatnál most is.
- Angel, ezt fejezd be most azonnal! Elég nekem az is, hogy benne vagyok a szökésedben.
- Hidd el, abban a házban nem fogok senkit sem zavarni és magam lehetek.
- És mit fogsz ott csinálni?
- Majd kitalálom.
- Nem jó ez így.
- Most már te is benne vagy, az előbb mondtad.
- Jó… - sóhajt. – De megállunk és veszünk kaját.
- Ahogy gondolod.
- Addig hátha megváltoztatod a véleményed és hazamész.
- Haza… én csak ott lakom.
- Mert Jensen mellett van az otthonod! – jelenti ki Jade, de húgától erre nem kap választ. – És… fel sem fogod hívni őt? Azért… mégis… kellene szólni.
- Nem.
- Ok. – ingatja fejét. – Ahogy gondolod. – mondja, majd pár pillanattal később egy áruház elé kanyarodik. – Velem jössz? Vagy megvársz itt kint?
- Maradok.
- Rendben. Akkor… veszek néhány dolgot. – mondja és kiszáll. Angel pedig lehajtja fejét és elmerül gondolataiban. Igaza van, ennek így kell lennie. Nem bír már ott maradni. Elég volt.
Jensen egy hatalmas sütis dobozzal nyit be a lány szobájába, de összeráncolja homlokát.
- Angel? – kérdezi, aztán a fürdőhöz megy, hallgatózik, majd kopog és benyit. Kedvese sehol. – Ang?! – kiáltja el magát. – Angel?! – s kiszalad a szobából, benyit magához, de ott sem találja. Összeráncolja homlokát. – Angel? Merre vagy? Hoztam neked sütit! Meg vettem pizzát! – kiált, miközben sorra kukkant be az összes helységbe a házban. – Ne szórakozz! Angel! Kérlek! – ám nincs válasz, s ez egyre jobban aggasztja a fiút. Felolt minden villanyt, amerre csak jár, hogy minden apró kis zugot jól lásson. De semmi. A lány mintha eltűnt volna. – ANGEL! – kiált most már kétségbeesetten. – Ne csináld ezt! – s eszébe jut, amit kedvese mondott: szeretne meghalni. – Ne! – kiált és kirohan a kertbe, a medencéhez, de megkönnyebbülten veszi tudomásul, hogy a lány nincs a vízben. Szívére teszi kezét, mely egyre jobban dobog. – ANGEL! – kiáltja el magát, de csak az egyik szomszéd kutyától jön válasz rá. – Hol a fenében vagy? – kérdezi remegő hangon az idegességtől. – Ezt nem teheted… - s visszamegy a házba. – Ang! Ez tényleg nem jó játék! Elég lesz! – kiabál, de nem kap választ. – A francba! – túr idegesen a hajába, majd kirohan a házból az utcára és körbenéz. – ANGEL! – kiabál. – NE csináld ezt! ANGEL! – és elindul a lány nevét kiabálva, ha el is ment, nem juthatott túl messzire. – Ez így nagyon nem lesz jó. – morog az orra alá, amikor megáll, egy pillanatra, aztán előkapja mobilját, tárcsázza a lány számát. Angel még mindig Jade kocsijában ül, zsebében a telefon, hallja, hogy Jensen hívja, de meg sem mozdul, csak lehunyja szemét, összeszorítja száját és arra koncentrál, hogy keze ne nyúljon a mobil után, hogy felvegye. A fiú csörgeti a mobil, közben pedig próbálja meghallani a csörgést az utca zajától, hátha itt van valahol a lány. De semmi. A vonal szétkapcsol, ő pedig ismét hívja. Angel befogja fülét, hogy nem hallja a telefon folytonos csörgését, majd zokogni kezd hangosan. A fiú pedig visszaszalad a házba, hátha hallja a mobilt, de semmi. A lánynál van… aki nincs itt… nincs sehol! Eldobja a telefont, ami a nappali közepén landol, majd a falba csap. Most mit csináljon? Hová mehetett a lány? Valóban képes volt erre? Csak úgy elment? Fogta a telefonját és lelépett? Képtelenség, hogy messzire jusson, hiszen… vak… S mi van, ha taxit hívott? Hová mehetne? Itt az otthona… Jade! Felkapja a mobilt a földről s tárcsázza a lány számát, aki még javában nézelődik a polcok között. A csörgésből ő is tudja… Jensen az. Elhúzza száját, mert megígérte, hogy nem mondja el, hogy Angel vele van, sőt úgy kell tennie, mintha semmi köze sem lenne az eltűnéséhez. Most Jensennek is hazudnia kell?
- Sz… szia. – köszön Jade.
- Angel eltűnt! Nem beszélt veled?
- Eltűnt? – kérdezi és össze kell szednie minden színészi képességét, hogy a fiú érezze a kétségbeesést hangjában, közben pedig éppen a chipseket szemléli, hogy melyiket is válassza, most valahogy muszáj ezt ennie. – Micsoda?- kérdezi, s levesz egy chiliset a polcról. – Eltűnt? Hogy érted, hogy eltűnt? – s tovább tolja a bevásárló kocsit.
- Úgy, hogy mire visszaértem már nem volt itt.
- Vissza?
- Jaj Jade, ne idegesíts fel! Hol van?
- Én… nem tudom…
- Nincs a környéken… talán taxiba szállt és elment. Hová?
- Hát én… fogalmam sincs…
- Hozzád?
- Nem… vagy… igen? Hát én… nem tudom… nem vagyok otthon és Jaredhez megyek, mert…
- Átmegyek hozzád! Megnézem ott van-e!
- Biztosan nincs!
- Jade? Tudsz valamit?
- Neeeem. Én csak vásárolgatok… éppen…
- Hol lehet?
- Nem tudom. Tényleg nem.
- Miért érzem azt, hogy… - sóhajt. – Mindegy! Elmegyek hozzád!
- Nincs ott senki!
- Talán Angel, mégis!
- Tényleg eltűnt?
- Jade, mondd, biztosan nem tudsz semmit sem?
- Nem. Én csak… csak vásárolgatok.
- Valahogy… nem lep meg…
- De! Nagyon! Ez… hát nem is tudom mit mondjak.
- Leginkább, hogy hol van Angel!
- Nem tudom! – kiált és elvesz pár csokit is az egyik polcról.
- Ok… erre nem érek rá, meg kell találnom. Megnézem nálad…
- És ha ott nem lesz…
- Akkor fogalmam sincs, mit csináljak. Ezt nem teheti velem!
- Veszekedtetek?
- Nem.
- Akkor… akkor miért mehetett el?
- Hagyjuk Jade! – s a lányra teszi a telefont, aki búsan felsóhajt egy nagyot. Inkább marad író, mint színész. Lehet, hogy Jensen máris sejt valamit? El kellett volna mondania, hogy Angel vele van, nincsen semmi baja, hogy biztonságban van, ne aggódjon. Erre mit csinál, csak hülyeségeket beszél már megint és egyáltalán nem úgy tűnt, mint aki ideges. A pénztár felé indul a megrakott kocsival és beáll a sorba. Közben pedig nekiáll és behabzsolja az egyik csokoládét, erre a beszélgetésre ennie kell valamit.
Jensen idegesen járkál fel-alá. Érzi, hogy valami nincs rendben Jadel, hiszen elmaradt tőle, amit várt. A lány tud valamit. Biztosan így van. De miért nem mondja el? Megfogja fejét, aztán úgy dönt, hogy megnézi Jadenél, hátha mégis ott a lány és a nővére csak falaz neki. Idegesen ül a kocsiba és hajt az útra. Agya pedig csak jár. Hol rontotta el? Mindig csak jót akart, segíteni, hogy rendeződjenek a dolgok és akkor tessék, Angel eltűnik. Csak úgy gondol egyet és lelép? Ez nem így működik. Nem lehet olyan, mint Jade, aki simán megteszi ezt és szó nélkül elnyeli a föld. Nem! Mit csinált rosszul? Megint csörgetni kezdi Angel mobilját, aki mellett már Jade. A tengerparti kis házba tartanak.
- Ez Jensen. – jelenti ki nővére.
- Tudom. – súgja a lány.
- Nem szabadna ezt csinálnod.
- Inkább vezess!
- Felhívott engem is az üzletben.
- Remélem, hogy nem árultál el.
- Nem… de szerintem sejti, hogy… hogy tudok valamit.
- Nem Jade, hallgatni fogsz.
- Ne csináld ezt vele! Szegény fiú.
- Köszönöm, hogy őt sajnálod.
- Igen őt. Mert rendes. És te csak úgy lelépsz tőle.
- Hagyj! – kiált a lány.
- Jó. Már meg sem szólalok. – mondja, a mobil elhallgat, aztán az övé kezd csörögni. – Jaj… megint ő. Felveszem. Halló?
- Mondd meg hol van!
- Én semmit sem tudok.
- Hazudsz!
- Nem! Ronda dolog tőled, hogy ezt feltételezed.
- Hol marad az a Jades csipogás?
- Tessék?
- Nem vagy olyan, mint aki aggódik…
- De, nagyon is aggódom.
- Persze! Hol van?
- Fogalmam sincs. Tőlem ne kérdezd ezt!
- Miért nem mondod el?
- Mert nem tudok semmit!
- Ha nincs nálad… éppen oda tartok… akkor el fogod árulni nekem, hogy mégis hova ment.
- Nem tudom.
- Tudod. – és leteszi a kagylót, majd a kormányra csap. Jade pedig legörbíti száját és búsan nézi az utat maga előtt.
- Engem Jensen megöl. Pedig olyan jól alakultak a dolgaink. Sokszor már úgy éreztem, hogy mégsem gondol teljesen hülyének… és most elromlik minden.
- Jensen soha nem gondolt annak.
- Tudom, hogy így van. Hallanod kellett volna a hangját, ideges. Ez sem számít? Kikészült.
- Messze vagyunk még?
- Szóval ne beszéljek róla? Rendben… Nem… mindjárt odaérünk.
- Az jó.
- S hagyjalak ott?
- Igen. Megmondtam, egyedül is jól megvagyok.
- Még egy rendes zár sincs az ajtón. Nehogy valami bajod essék.
- Nem lesz bajom.
- És kitaláltad már, meddig szeretnéd játszani ezt a bújócskát?
- Nem tudom… - megvonja vállát, amikor megint csörög a telefonja.
- Keres téged. Szegény fiú. Fáj érte a szívem. Annyira szeret és aggódik. – mondja, majd megingatja fejét s befordul az útra, melynek végén ott a kis ház.
Jensen idegesen ül Jade háza előtt a kocsiban. Angel sehol. Megint hívja a lányt, de Jade már nem veszi fel. Dühösen rázza fejét és dobolni kezd ujjaival a kormányon. Ki kell valamit találnia. Eszébe jut, hogy Jade azt mondta barátjához indul… akkor miért ne menne át Jaredhez, akinél megvárja és kiszedi belőle, amit tud. A gázra lép. Barátja háza előtt csikorgó gumikkal áll meg, majd az ajtóhoz rohan és hangosan dörömböl rajta. Jared éppen a hűtő előtt áll és sörért nyúl, amikor meghallja őt. Becsukja a hűtőt és az ajtóhoz megy. Vár pár pillanatot, majd kis résnyire nyitja.
- Jensen? – kérdezi.
- Én, engedj be! – s félre tolja a meglepődött fiút az ajtóból.
- Szia. Nem számítottam rád.
- Jade?
- Hát… majd jön. Még bent maradt. Akadt egy kis dolga. Miért?
- Hazudik! Tudja, hogy Angel hol van.
- Ki? Jade? Miért hazudna? Láttam, hogy bent maradt.
- Én beszéltem vele és éppen valami üzletben vásárolgatott, halál nyugodtan. Pont most! Pont ilyenkor!
- Miért? Mi a gond ezzel?
- Angel… Angel elment.
- Elment? Hogyhogy elment?
- Ez egy nagyon jó kérdés haver! Fogalmam sincs!
- Tényleg lelépett?
- Jared! – kiált rá, majd elindul befelé. Harley és Sadie pedig rögtön ráugranak és össze-vissza nyalják őt. – Elég srácok! Most nem tudok veletek foglalkozni…
- Kérsz egy sört?
- Nem! Csak Angelt szeretném.
- Én hozok magamnak egyet.
- Mennyit ittál ma?
- Egyet. Nyugi. Még mindig nem vagyok alkesz.
- Felőlem igyál. – sóhajt és finoman lehámozza magáról a két kutyát, akik boldogan követik minden lépését. Leül a tágas nappaliban, ahol a TV-ben éppen valami kosármeccs megy. Leül az egyik fotelba, egyik lábát ráteszi a másikra és idegesen rázni kezdi. Jared, sörét iszogatva lép be hozzá. A kedvencek ugatva üdvözlik a gazdit, majd körbeugrálják. A fiú a helyükre parancsolja őket, majd leül a másik fotelba, feldobja lábait az asztalra és a képernyőre mered.
- Angel eltűnt. Ez nem hat meg? – kérdezi Jensen.
- Azt mondtad, hogy Jade tudja hol van.
- Csak sejtem, hogy tudja.
- Akkor minden rendben. – válaszolja Jared nyugodt hangon.
- És ha mégsem tudja, ha csalt a megérzésem?
- Biztosan olyan helyre ment, amit ismer.
- Minden cucca nálam, csak a mobilját vitte magával.
- Hívtad?
- Szerinted nagyokos?
- Hívtad. – bólogat Jared. – És nem veszi fel… hm…
- Nem igazán vagy emiatt a dolog miatt ideges.
- Egészen biztosan jól van.
- Kösz. Megnyugtató.
- Most mit mondjak? Angel nem szívódhat csak úgy fel…
- Hazaértem és azt hittem minden rendben van. De nem… történt pár dolog… aztán úgy gondoltam veszek neki édességet és mire visszaértem már nem volt sehol.
- Talán taxiba ült…
- Erre én is gondoltam. Itt csak az a kérdés, hogy hova ment. Hiszen nem lát… Nem olyan könnyű így felszívódni. Kell a segítség hozzá. Éppen ezért biztos, hogy Jade segített neki. Amikor felhívtam, ő is olyan higgadt maradt, mint te. Talán neked is közöd van hozzá.
- Nem! Engem hagyj ki ebből!
- Egyébként köszi, hogy elmondtad neki, hogy beszélünk minden nap.
- Nem akartam.
- Mégis megtetted.
- Nem volt szándékos. Ok? – kérdezi és iszik az üvegből. – Én csak odamentem, ahogy megbeszéltük… Angel még mindig ki nem állhat. Sajnálom.
- Most már mindegy. – sóhajt. – Mikor jön Jade?
- Remélem, hogy hamar. De azért kíméletes leszel vele?
- Csak egy egyszerű kérdésre szeretném tudni a választ. Hol van Angel?
- S mi van, ha már hazament? Ha csak kocsikázott kicsit? A cuccai nélkül miért lépne le hosszabb időre?
- Talán… lehet, hogy ebben van igazság…
- Tudom. – bólogat Jared. – Érdekes, hogy Angel csak úgy fogja magát és elindul. Mi történt még?
- Semmi.
- Lehet, hogy tényleg elege lett belőled.
- Mert annyira kibírhatatlan vagyok, igaz?
- Nem… De… abban igaza van, hogy adj neki egy kis teret.
- Ok Jared, be lehet fejezni az okoskodást!
- Én nem szólok bele. – maga elé teszi kezét. – De tudod mit… úgy tűnik nekem, hogy az, amit a kórházban mondtam… vagyis mondani akartam… kezd bejönni.
- Befoghatod! – förmed rá Jensen és előveszi mobilját. Tárcsáz. Hol Jade, hol pedig Angelt hívja, persze egyik lány sem veszi fel a telefont, pedig nagyon is hallják.
- Ez teljesen kikészít. – mondja az idősebb, miközben a kicsi hűtőbe pakolja azt, amit vett. – Meg fog ölni.
- Jensen nem azaz öldöklő típus. – jelenti ki Angel, közben pedig nagyon lassan de biztosan körbejárja az apró kis házat, ami inkább egy „kalyiba” mint ház. Nincs benne sok bútor, az ágyat és egy fotelt leszámítva, igazából semmi sincs benne. – Tényleg ide szoktál elbújni?
- Már nem. Mert mindenki tud róla. Van új titkos helyem, ami sokkal jobb ennél.
- Hát… elég kicsi…
- Tetszett, mert ilyen. Szerintem aranyos. Elég volt nekem ennyi… De váltanom kellett miután beárultad Jarednek hol is van és eljött ide.
- Bocs… De nem bántad meg. – mosolyog.
- Nem. – mondja és becsukja a hűtő ajtaját, aztán nekidől. – Tudja, hogy új helyem van, de azt már senkinek sem árulom el. Nagy titok. – a mobilja megint csörög. – Nem fogja abba hagyni.
- Nem. – sóhajt fel Angel, aztán előveszi telefonját s egy mozdulattal kikapcsolja, majd Jade felé indul, aki fejét ingatva figyeli, ahogy mellé ér s megfogja húga kezét.
- Kikapcsoltad…
- Ki.
- Angel, ez így nem jó! Meddig akarod ezt csinálni?
- Még nem tudom.
- Csak azért, mert valami nem sikerült és mert nem beszélünk vele…
- Ok Jade, elég!
- Tudod, hogy igazam van. Szegény fiú. – sóhajt.
- Nem mondod el azt, hogy hol vagyok, igaz?
- Nem… de csak azért, mert kérsz rá. – beszél fejét ingatva. – De a véleményem akkor is az, hogy ez egy nagy hülyeség!
- Már ezerszer elmondtad.
- Tudom. – bólogat, aztán megöleli Angelt. – Nem akarom, hogy boldogtalan legyél, de azt sem, hogy a nagy Ő-t egy ilyen miatt dobd. – súgja.
- Jensen volna az?
- Ki más! Ő a HATALMAS Ő! – kiált Angel fülébe.
- Ok. – elhúzza fejét. – Csak süket is leszek.
- Bocs. – mondja, aztán megsimogatja Angel arcát. – Van itt pár cuccom, azokat használhatod. Megmutatom őket, de ha… ha maradsz, akkor… a ruháidat el kell hoznunk…
- Elhozod őket.
- Jensen nem lesz túl boldog, ha átmegyek hozzá és bepakolok neked. Akkor végképp elárulom magam, hogy tudom hol vagy… Igaz, már most is pontosan tisztában van vele, hogy én is benne vagyok abban, hogy leléptél. Ezért hívogat… Bénán adtam elő, hogy meglepődtem azon, eltűntél… Nem vagyok jó színész.
- Mindegy Jade. Nem beszélhetsz.
- Lakat lesz a számon. Ha még meg is kínoz, akkor sem mondok semmit. Ki tudja milyen módszerei vannak?
- Nincsenek módszerei.
- De. Majd csúnyán néz a nagy szemeivel és azt fogja gondolni, attól majd megtörök… Vagy olyan dolgokat mond, amitől kikészülök.. vagy lámpát tesz az arcomba… vagy pisztolyt fog rám…
- Túl élénk a fantáziád. – elmosolyodik egy pillanatra.
- De állni fogom, még ha nem is tetszik ez a dolog. – jelenti ki. – Csak félek.
- Nem kell Jade.
- Jensen ijesztő is tud lenni.
- Tényleg?
- Igen. – bólogat. – Van sötét oldala. Bizony. – suttogja.
- Hű! Ezt nem tudtam.
- Hidd el. Nagyon sötét.
- Túl nagy a fantáziád. – mondja Angel.
- Majd kiderül. – mondja, aztán nagyot sóhajt. - Lassan mennem kell, mert…
- Jared vár.
- Igen. – bólogat. – De holnap reggel jövök. Addig ne csinálj ostobaságot.
- Mégis mire gondolsz?
- Te mondtad, hogy nagy a fantáziám… Túl sok mindenre gondolok… De ne tedd!
- Jade. – megszorítja nővére kezét. – Nem lesz semmi baj.
- Rendben… Reggel, sőt hajnalban itt vagyok.
- Miattam nem kell felkelni.
- De! – bólogat, s megöleli testvérét.
Jade gondterhelt arccal lép be kedvese házába, hallja a TV-t. Elmosolyodik Jared meccset néz.
- Itt vagyok! – lép a nappaliba, de megdermed. A fiú nincs egyedül, Jensen szúrós pillantásával találja szembe magát. – Jaj. – nyögi ki és rögtön felszalad az emeltre, meg sem várva, hogy Jared bármit is mondjon. Becsapja maga után a háló ajtaját, aztán a fürdőbe siet és magára zárja az ajtót, majd izgatottságában öklendezi kezd, s alig éri el a WC-t.
- Azt hiszem megijedt tőled. – állapítja meg Jared és elmosolyodik.
- Bizonyíték arra, hogy mindent tud. – feláll. – Megyek és beszélek vele.
- Várj! Inkább én. – mondja s megdörzsöli arcát, majd felegyenesedik. – Nem biztos, hogy jó ötlet, ha ráijesztesz. – mosolyog, s a hálóba indul, Jensen szorosan a nyomában. Belépnek. De a lány sehol. – Elbújt. – jelenti ki Jared. – De… ilyenkor mindig… - s a fürdő ajtajához lép, bekopog. – Jade? – lenyomja a kilincset.
- A tengerparti házban van! – kiált Jade az ajtó mögül. – De én nem tudok semmit sem!
- Abban a kis vityillóban? – kérdez vissza a fiú, majd Jensenre néz, idegesen pislog rá. – Jade?
- Nem nem nem! Én semmit sem mondtam!
- Az előbb mondtad!
- Csak kicsúszott… Nem igaz!
- Abban a házban, ahol már én is jártam?
- Abban… nem! Dehogy abban! Fogalmam sincs hol van! Nem akarom, hogy megkínozzon!
- Ki?
- Jensen! Olyan félelmetes.
- Félelmetes? – néz barátjára, aki idegesen rágja száját. – Hát… igen… most tényleg félelmetes.
- Jade, miért hazudtál? – szólal meg végre a fiú.
- Én nem hazudtam. Nem mondok semmit sem!
- Hol van az a ház?
- Nem húzod ki belőlem! – kiált és megint a WC fölé hajol. A két fiú hallja, hogy nincs túl jól.
- Hány. – sóhajt Jared. – Már napok óta nem hányt, erre jössz te… kösz. – ingatja fejét.
- Hol van az a ház? Te tudod Jared!
- Tudom.
- Akkor mi lenne, ha megmondanád?
- Ne mond el! Nincs ott senki! – hangzik az ajtó mögül, de hallja, ahogy kedvese elhadarja a címet barátjának. – Áruló vagy! – kiált dühösen, s hallja, hogy Jensen gyors léptekkel távozik az ajtó elől. – A te hibád az egész Jared! Angel nagyon mérges lesz! – kukkant ki a fiúhoz.
- Az enyém? Te beszéltél. – mosolyodik el, s kitárja az ajtót. – Jade a te szád járt el.
- De te tudtad, hol van a ház! Ez… ez… csúnya dolog volt! – kiált és összeteszi karjait maga előtt. – Annyira megrémültem, hogy itt van.
- Jól vagy? – kérdezi a fiú, s megérinti arcát gyengéden.
- Nem. Azt hittem, hogy megkínoz… és… meg is tette!
- Jensen?
- Megmondtam Angelnek is, hogy sötét a fickó.
- Jensen?
- Igen. – bólogat. – Hánytam. Biztos, hogy ő csinált valamit…
- Jensen? – csak ismétli önmagát.
- Ő. Gonosz.
- Hol marad a nagy szerelem?
- Már nem szeretem.
- Aha.
- Mert ezt csinálta.
- Jade, magadtól mondtad el hol van Angel.
- De te meg elárultad neki hol van a ház.
- Bocs. Tudod, a haverom.
- Angel nagyon mérges lesz rám.
- Figyelj, szerintem elintézik maguk között.
- Hánynom kell… megint! – kiált és a WC fölé áll. Jared jobbnak látja, ha inkább kimegy. Leül az ágy szélére és megvárja, amíg Jade végre kijön hozzá. A lány odacsoszog elé, majd leül az ölébe és hozzábújik.
- Én vagyok a legrosszabb testvér az egész világon.
- Miért? Mert elmondtad, hol van Angel?
- Igen. Pedig megígértem neki, hogy egy szót sem szólok.
- Szerintem jól tetted. – megpuszilja Jade arcát. – Akkor nem egy ügyfél hívott fel, igaz?
- Nem. Angel volt. – bólogat búsan. – Neked sem mondtam igazat.
- Én is ezt tettem volna.
- Tényleg?
- Igen. – puszilgatja a lány fejét. – Semmi baj.
- De… Baj van. Mert Jensen nagyon mérges.
- Majd megnyugszik.
- Biztosan veszekedni fognak. Az nem jó.
- De legalább kiadják magukból.
- Téged nem zavar most ez a helyzet?
- Nem igazán. – megrántja vállát. – Az ő dolguk.
- De a barátod lehet, hogy el fogja veszíteni a szerelmét.
- Jade, ennyire ne szaladjuk előre.
- De annyira szerelmesek.
- Igen… - sóhajt. – Azok.
- Tudom, hogy a húgom és közted nincs túl jó viszony, de te is drukkolsz nekik, ugye?
- Hát persze. – mondja halkan. – Mi lenne, ha… ha most nem velük foglalkoznánk?
- Szomorú vagyok.
- Felvidítalak.
- Nem tudsz. Engem érdekel, hogy mi lesz. Fel kell hívnom Angelt, hogy…
- Nem! Ne hívd! – s lefogja Jade kezét. – Ne tegyél semmit.
- Ez szemét dolog. Tudnia kell, hogy Jensen oda fog menni.
- Legyen neki meglepetés.
- Ez szörnyű meglepetés.
- Nem biztos. Jensen azért nem olyan borzalmas.
- De. – bólogat.
- Jade, tényleg elmúlt a szerelem.
- Nem voltam szerelmes belé. Soha!
- Persze. – mosolyog. – Mi lenne, ha megnéznénk a meccs végét?
- Téged jobban érdekel a kosárlabda?
- Igen.
- Én itt maradok.
- Biztosan nincs kedved velem ülni a TV előtt? Van kukorica is.
- Nem.
- És csoki.
- Nem.
- És egy Jared is ott magányoskodna.
- Nem.
- Tényleg nagyon magányos volna.
- Mennyire?
- Szomorú lenne, ha kicsi Jade nem volna mellette.
- Sírna?
- Mint a záporeső.
- Hm… Talán… talán lemegyek.
- Ezt már szeretem hallani.
- De csak azért, mert nem szeretném, hogy szomorú légy.
- Tudtam, hogy meg tudjuk beszélni ezt. – megcsókolja a lány homlokát.
- S mi lenne, ha a nagy izgalmakra itt maradnánk fent… és… - hátra dönti a fiút, aki persze hagyja magát. – És megnyugtatnál, hogy minden rendben lesz?
- Akkor… nincs meccs?
- Nincs.
- Se kukorica, meg csoki?
- Nincs. Csak én. Mit gondolsz? – súgja kipirult arccal.
- Ok. Rábeszéltél. – édes csókban forrnak össze és elmerülnek egymásban szerelmesen.
Tags: