Human Nature - J2 FanFic

[monkeyjade]

Cím: Human Nature
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás
SzereplÅ‘k: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplÅ‘k
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz

Jade órákig marad még és együtt pakolnak el mindent, közben pedig elfogy az összes édesség is. Angelel nÅ‘vére kicsit feledtette gondjait, igaz, hogy még mindig nem lát, de mellette nem is gondolt erre annyit. Aztán Jade lassan indul. Persze azonnal smst ír Jarednek, hogy jöhet érte. Barátja negyed óra múlva meg is áll a ház elÅ‘tt. De hezitál. Talán mégis beszélnie kellene Jensennel… És talán Angelel is. Nagyot sóhajt és leállítja a motort, majd kiszáll és elindul a ház felé. Megáll az ajtó elÅ‘tt, s csak bámulja azt pár pillanatig, majd kopog. Donna nyit ajtót és rögtön elmosolyodik, ahogy meglátja Å‘t.
- Szia! – kiált az anya és azonnal behúzza a házba a magas fiút.
- Sz… szia. – mondja halkan. – Én csak… Jadért jöttem.
- Még fent van Angellel és pakolgatnak.
- Az jó. – bólogat. – N… nem akarok zavarni.
- Nem zavarsz! – ingatja fejét Donna. – Jensen a nappaliban elbújt a sötétben. Ott megtalálod. – mosolyog. – Beszélgessetek kicsit…
- Hát… igen… kellene… mert…
- Tudom.
- Tudod?
- Csak elrohantál a kórházból és azóta nem beszéltetek.
- Mert hülye voltam. – jelenti ki.
- Beszéljetek. – mondja Donna, majd visszamegy a konyhába, a fiú pedig mélyet sóhajt és belép a sötét nappaliba, ahol barátja a kanapén ül, sörrel a kezében s még akkor sem mozdul amikor Jared lerogy mellé.
- Szia. – mondja a fiú.
- Téged is látni. – beszél Jensen, de rá sem néz, inkább kortyol az üvegbÅ‘l.
- Jöttem a kiscsajért. – halványan elmosolyodik.
- Fent van.
- És… és veled is szeretnék beszélni.
- Miről?
- Sajnálom, hogy nem hívtalak, de azt hittem, hogy… hogy látni sem bírsz.
- Tudod Jared, nem az a megoldás, hogy felszívódsz. Nem gondolod? – néz a fiúra.
- Tudom… csak… nagy hülyeség volt amit ott, akkor mondtam. – beszél.
- És még mindig ugyan azt gondolod?
- Már nem gondolok semmit sem. – megrántja vállát. – Bocsánat.
- Igen… talán igazad volt…
- Nem. Csak baromságokat beszéltem.
- Hallgass végig Jared. – s végre ráfigyel. – Minden megváltozott, de meg fogjuk oldani, csak egy kis idÅ‘ kell nekünk. Angel most fél a világtól. ElÅ‘ttem pedig szégyelli magát… - sóhajt fel.
- Én… én… nem tudtam… hogy ez lesz. Én csak mondtam valami baromságot.
- Arra utaltál, hogy hagyjam ott Å‘t… Nem igaz?
- Nem ezt mondtam.
- De ezt akartad. Valld csak be nyugodtan! Azt gondolod, hogy ez majd mindent megold?
- Nem.
- Jared ez nem így működik… Abban igazad van, hogy minden megváltozik, de az, hogy mást keressek Angel helyett… Szeretem Å‘t. Csak most… most nem tudom mit tegyek. Fent voltam és amikor azt hitte nem vagyok ott, figyeltem és a szívem megszakadt abba, amit láttam. Az is nehéz neki, hogy eljusson a fürdÅ‘ig… Pedig csak pár lépés… de láttad volna Å‘t, ahogy próbálta kitapogatni merre is menjen. – iszik az üvegbÅ‘l. – Akkor is ebbe a lányba szerettem bele és nem fogom hagyni, hogy Angel feladja… Most úgy érzem, hogy ezt teszi. Próbálom erÅ‘ssé tenni, de nem engedi. Azt mondja, csak kolonc vagyok… pedig csak vigyázni szeretnék rá. Folyton azt figyelem, hogy minden rendben legyen. De Å‘ kikészül tÅ‘lem. – lehajtja fejét. – Abban igaza van, hogy máskor nem tettem ezt, de most szüksége van rám. Nem eshet baja többször. Nem engedhetem. Valóban megváltozik minden, de ebbÅ‘l az egészbÅ‘l igenis képesek vagyunk kimászni és megoldani, de ebben Angelnek is segítenie kell nekem. Anyu azt mondja, hagyjam Å‘t kicsit. Tegnap jöttünk haza, hozzá kell szoknia, hogy itthon van ismét… De tudod milyen nehezemre esik itt üldögélni és nem azt figyelni mi történik fent a hálóban? Ok, hogy Jade most ott van és ettÅ‘l kicsit meg is nyugodtam, de látnom kell, hogy nincs baja. Ebbe bele fogok Å‘rülni. Hiába is mondja anyu, hogy ne legyek minden pillanatban a sarkában, nem fog menni… És tudod mi ebben a kiakasztó? Holnap reggel vissza kell mennem Texasba. És akkor, hogyan is fogom szemmel tartani?Rendben, hogy anyu itt van még pár napig. De utána?
- Majd jövök én.
- Jared…
- Ok… tudom, hogy ki nem állhat, de csak nem küld el a fenébe. És egészen biztosan Jade is itt fog lógni, amikor csak teheti. – elmosolyodik. – Tudod, milyen lelkes tud lenni.
- Jade mindig lelkes. Most is egy rakás zacskóval állított be. Fogalmam sincs miket cipelt fel az emeletre…
- Nála nem lehet tudni. – mondja Jared mosolyogva. – Remélem, hogy nekem is vett valamit. Én hoztam neki egy igazi cowgirl inget.
- Te mit tennél, ha Jadel is történne valami? Azt, amit mondtál… vagyis mondani szerettél volna? Otthagynád?
- Nem, mert terhes a gyerekemmel…
- Ha nem lenne terhes?
- Talán…
- Megtennéd? Oh, hát persze, hogy megtennéd, hiszen egyszer már megtetted… és akkor is ott volt már a gyerek. Rossz kifogás a baba.
- Én nem lennék képes arra, hogy minden percben azt figyeljem, hogy jól van-e…
- Legalább most Å‘szinte vagy… tehát nem. Ok… csak ezt akartam hallani.
- De… szeretem Å‘t…
- Én elhiszem, hogy szereted. De nem maradnál vele, hiszen sokkal nehezebb lesz az életed…
- Valahogy úgy.
- És azt gondolod, hogy ezt nekem sem kellene vállalnom…
- Én csak…
- Ne szabadkozz Jared. – sóhajt és az üveget leteszi az asztalra. – Csakhogy én nem vagyok olyan, mint te.
- Tudom. – bólogat.
- Nekem mindegy, hogy Angel milyen… csak… csak fogadja el, ha segíteni szeretnék, és ne szégyellje magát elÅ‘ttem. – beszél búsan. – Rosszul esik nekem. Én elhiszem, hogy új az egész helyzet… csak segítsen nekem.
- Biztos vagyok benne, hogy rá fog jönni, hogy csak a javát akarod.
- Remélem. – mondja halkan. – Tegyem azt, amit anyu mond? Csináljak úgy mintha semmi sem történt volna?
- Talán beválik.
- És ha nem?
- Egy próbát megér. – mondja Jared aztán mély levegÅ‘t vesz. – Szóval… már… nem haragszol rám?
- Csak egy barom vagy, mint mindig. – néz barátja szemébe.
- Tudom. – bólogat Jared. – És tényleg sajnálom az egészet.
- Mindegy. – legyint a fiú. – Hogy van a papád?
- Hát… nem túl jól. Még bent tartják egy ideig. Félek, hogy el fogom veszíteni Å‘t. – súgja. – De erÅ‘s és meg fog gyógyulni. Remélem a kezelések hatásosak lesznek. Anyu egész nap bent van nála. Én is szinte az egész napomat ott töltöttem a kórházban, ha meg nem voltam ott, akkor otthon ültem a kedvenc helyemen a kertben és nem tudtam mit kezdeni magammal, mert folyton csak azon agyaltam, hogy apu meg fog halni…
- Jared…
- Ok, még él és talán rendbe is jön, de ha nem? – kérdezi búsan. – Állandóan ittam…
- Jared!
- Addig sem gondolok erre. Jeff azt mondja, hogy szerinte rendbe fog jönni…
- Akkor higgy a bátyádnak, hiszen orvos.
- A múltkor is ezt mondta és ahhoz képest, megint kórházban van. Nem hiszek neki.
- És az ivás segít? Tényleg ezt gondolod?
- Nem.
- Akkor hagyd abba!
- Csak pár üveg sört ittam…
- És még?
- Mit tudom én…
- Jobb ha Jadenek errÅ‘l nem szólsz.
- Szerintem… szerintem tudja…
- Előtte is iszol?
- Nem igazán, de… a múltkor látta, hogy elég sok sört benyomtam.
- Nem gondolod, hogy ez az ivás elég nagy probléma?
- Nem vagyok alkoholista.
- Aha. Akkor állj le! Nem segít. Ott van Jade, foglalkozz vele és próbálj meg józan maradni.
- Az vagyok… most is. Láthatod.
- Nincs miért kicsinálnod magad Jared.
- Nem tudok segíteni az apámon… hülye dolgokat beszélek neked…
- És? Attól még nem kell innod. Megbeszéltük. Lépjünk túl rajta. Ok?
- Rendben. – bólogat.
- Legyen az én problémám, hogyan oldom meg ezt a helyzetet Angellel.
- Rám számíthatsz.
- Talán… néha… amíg nem vagyok itthon és ráérsz, benézhetsz hozzá.
- Persze. – bólogat Jared.
- Muszáj elmennem…
- Tudom. – bólogat.
- Láthatott volna engem… de így…
- Figyelj, ha hall, akkor is büszke lesz rád. – mosolyodik el Jared és önkéntelenül is megfogja Jensen kezét s hüvelyujjával megsimogatja kézfejét. – Én is az leszek. – súgja.
- Ok. – kapja ki kezét barátjáéból. – Kösz.
- Bocs. – sóhajt fel a fiú. – Csak ez mindig megnyugtatott.
- Jared, annak vége van.
- Persze, tudom… csak gondoltam.
- Inkább nem gondolkodj!
- Amikor utoljára itt voltunk ketten…
- Elég volt Jared!
- Rendben. – bólogat, de nem képes megállni, hogy ne simítson végig Jensen combján, aki persze azonnal lefogja kezét. – Csak…
- Csak, mi? Tudom, hogy az agyad apró, de azt hiszem elég érthetÅ‘en fogalmaztam akkor… és most is.
- Persze… csak hiányzik.
- Ez a te problémád Jared. – és felegyenesedik. – Mi lenne, ha szólnál Jadenek?
- Megyek. – bólogat, de még nem mozdul. – Azért jók voltunk mi ketten. – jelenti ki és megsimítja Jensen meleg helyét. – Jó volt veled.
- Jared, én mindent elviselek benned, de kérlek ne gyere nekem folyton ezzel és a… a múltunkkal… Már nem érdekel.
- De ha… ha… bármikor is úgy érzed, hogy…
- Nem fogom úgy érezni.
- Meglátjuk. – súgja és feláll. – Megyek Jadért.
- Jól teszed. – bólogat Jensen és csípÅ‘re teszi kezét. – Legalább rá legyél tekintettel, ha már annyira nagyon szereted.
- Ez nem szerelem kérdése…
- Tudom… nekem mondod. – jelenti ki és elfintorodik. – Menj!
- Ok. – bólogat, majd otthagyja a fiút és felrohan a lépcsÅ‘n, aztán bekopog Angel ajtaján és benyit. A két lány az ágyon ül. Már mindent elpakoltak és éppen élvezik az édességek nyújtotta örömöket.
- Jared! – kiált fel Jade és azonnal a fiú karjaiba veti magát. Angel fel sem fogja még mi történt. Az ajtó felé néz, a fiú pedig ráfigyel, miközben Jade hozzábújik. – Végre! Azt hittem, hogy elvesztél!
- Nem. Itt vagyok. Szia. – megpuszilja a lány homlokát, aztán nagyot nyel. – Szia Angel.
- Jared. – néz felé és most az egyszer még örül is annak, hogy nem lát. – Szia.
- Örülök… hogy… itthon vagy. – mondja a fiú csendesen.
- Képzelem. – beszél Angel.
- Sajnálom, hogy nem mentem be hozzád, de nem voltam itthon.
- Gondolom mennyire sajnálod.
- Jaj, Angel! – szól közbe Jade. – Szerintem tényleg sajnálja. – és felnéz a fiúra, majd megöleli derekát. – Végre itt vagy! Már olyan régen láttalak. – s lábujjhegyre áll, hogy megcsókolja kedves száját. – Hiányoztál.
- Te is nekem. – súgja a fiú és visszacsókol. – Azt hiszem, hogy…
- Induljatok nyugodtan. – szól Angel.
- Biztosan menjek? – kérdezi Jade.
- Biztos. – bólogat húga. – Nagyon köszönök mindent. – s halvány mosoly suhan át arcán. Jade elengedi a fiút és óvatosan megöleli testvérét.
- Holnap is jövök. Rendben?
- Jade… Tudod, hogy… nem kell miattam…
- De. Sietek! Valamikor délután érkezem, és ki tudja milyen meglepetést hozok…
- Nem kell semmi. Ez is már túl sok volt.
- Angel. – megpuszilja, majd eltávolodik tÅ‘le. – Akkor holnap!
- Rendben… itt megtalálsz…
- Azért menj ki kicsit a levegÅ‘re.
- Nincs kedvem.
- Akkor majd én, kirángatlak. Nem gond. – jelenti ki Jade, majd átfogja Jared derekát, aki egy árva szót sem szól, csak Angelt bámulja. Nem bírná elviselni, ha Jadet így látná…
- Jade… majd… majd még megbeszéljük.
- Rendben, de úgyis én nyerek. – mosolyog. – Akkor most itt hagylak, de holnap jövök.
- Ok… és köszönöm.
- Ne köszönd. – mondja.
- Szia Angel. – beszél halkan Jared és elindul Jadel, aki hirtelen elengedi és megint megöleli húgát, aztán visszasiet hozzá, s kilépnek a szobából. Kézen fogva lemennek a lépcsÅ‘n.
- Megyünk! – kiált Jade. Donna sietve lép hozzájuk, ám Jensen inkább még mindig a sötét nappaliban bújik meg.
- Sziasztok. – mondja az anya, s megöleli a lányt.
- Holnap is jövök.
- Remélem kicsit feldobtad a lányt!
- Szerintem minden rendben lesz.
- Bár így lenne.
- Így lesz. – bólogat Jade. – Akkor holnap jövök. – nyitja az ajtót, de megáll. – Szia Jensen! Látlak ám! Ott vagy a tök sötétben! Ne búsulj!
- Szia! – szól ki a fiú.
- ElÅ‘lem nem lehet elbújni. – jelenti ki a lány, majd kimegy. Jared felsóhajt és Donnára figyel.
- Nem csak Angelre kell vigyázni…
- Tudom. – bólogat Donna. – Ugye tisztáztátok Jensennel a dolgaitokat?
- Azt hiszem. – jelenti ki. – Én is megyek…
- Jó éjt! Vigyázzatok hazafelé.
- Úgy lesz. – bólogat a fiú és megpuszilja Donna arcát.
- Szia! – kiált Jensen felé. – Jó utat holnapra és… és majd én is segítek, hogy Angel ne legyen egyedül. Számíthatsz rám. – mondja, bár fogalma sincs, hogy mit szólna hozzá a lány, ha beállítana ide csak úgy, mikor egyedül van.
- Kösz… - mondja a fiú a sötétben állva.
- Akkor… szia. – mondja Jared és kedvese után ered. Behúzza maga után az ajtót és siet a kocsihoz. Jade már türelmetlenül várja. Jared kinyitja elÅ‘tte az ajtót, aztán a kormány mögé ül és már indulnak is.
- Annyira örülök, hogy feljöttél hozzánk! – kiált a lány. – Ugye, hogy Angel egész jó színben van?
- Igen. – bólogat. – Csak én ebbe egészen biztosan beleÅ‘rülnék. – jelenti ki és egy mozdulattal bekapcsolja a lejátszót a kocsiban, ami hangosan felüvölt. Jade összeráncolja homlokát. Ez most az jelenti, hogy Jared nem hajlandó beszélni vele? Összeteszi karjait maga elÅ‘tt és csak nézi a fiút, aki egész úton hozzá sem szól. Látja rajta, hogy ideges. Ha így van, akkor inkább ne találkoztak volna. Búsan néz ki az ablakon és még búsabban lép be Jared házába. Ahol a két kutya persze azonnal letámadja és össze-vissza nyalogatják. EttÅ‘l nem tud menekülni. A fiúnak kell közbe avatkoznia, hogy levegÅ‘t kaphasson a két kedvenctÅ‘l, akiket helyükre parancsol, aztán a konyhába megy egy sörért.
- KésÅ‘ van az iváshoz. – jelenti ki Jade fejét ingatva.
- Ahhoz soha sincs késÅ‘. – mondja a fiú, majd megfogja a kezét és felmennek az emeletre. A két kutya persze utánuk, de Jared becsukja a háló ajtaját elÅ‘ttük, kulcsra zárja, így nem tudnak bejönni, ami persze egyiküknek sem tetszik, mert nem szokták meg. Kaparják az ajtót és nyüszítenek. Jade leül az ágyra és csak nézi, ahogy Jared nekivetkÅ‘zik, de persze egy pillanatra sem engedi el a sört a kezébÅ‘l, amit egészen hamar le is hörpint a bokszeréhez érve. Leteszi az üveget, majd az alsótól is megszabadul és minden szó nélkül rámászik a lányra, aki eltolja magától és ügyesen kiszabadul alóla.
- Mi a bajod? – kérdezi Jade.
- Semmi. – rántja meg vállát a fiú és felkönyököl. – Inkább vetkÅ‘zz és…
- Nem.
- Miért nem?
- Mert nem. Azt hittem, hogy hazajössz és beszélgetünk… azt mondtad hiányoztam neked.
- Ez így is van. – s megint rátelepedik a lányra, majd megcsókolja nyakát.
- Ez így nem jó. – tolja el a fiút.
- Miért nem?
- Mi a baj?
- Mondtam, hogy semmi. Mi lenne?
- Mert valami nem stimmel veled. – jelenti ki és kimászik a fiú alól, majd feláll az ágyról. – Ha nem mondod el, akkor maradj magadnak. – és kimegy a szobából. A kutyák pedig boldogan követik Å‘t. Legszívesebben hazamenne, de mégsem teszi. Lemegy a lépcsÅ‘n és leül az elsÅ‘ fokára. Harley mellé telepedik és fejét az ölébe hajtja, Sadie csak leül elé és szomorú szemekkel bámulja, Å‘ is érzi, hogy valami gond van. Jared nagy sokára jelenik csak meg a lépcsÅ‘ tetején. Visszavette alsóját és hasát vakargatva lépdel le a lépcsÅ‘n. Jade és a kutyák ráfigyelnek, de Å‘ nem törÅ‘dik velük. A konyhába megy és elÅ‘vesz még egy üveg sört, majd azzal sétál vissza hozzájuk és leül a lány mellé.
- Bocs. – sóhajt fel, aztán megvakargatja Harley fejét, aki felnéz rá egy pillanatra, majd visszahatja buksiját Jade ölébe. – Ne haragudj!
- Már megint iszol.
- Csak még egy üveg.
- Ez nem jó.
- Ez az utolsó.
- Mi a baj? – kérdezi a lány.
- Tényleg semmi. – sóhajt egy nagyot és Jade vállára hatja fejét. – Apu beteg… szerintem nem fog meggyógyulni… Aztán ott van Jensen, akinek megint baromságokat mondtam… elrontottam a dolgokat… megint… pedig nem szándékos az egész… csak jön.
- Mit mondtál neki?
- Az mindegy. – legyint és iszik. – Már soha sem lesz az, mint régen…
- Mi volt régen?
- Jensen a haverom.
- Tudom. És most is az.
- Persze… az. – bólogat. – Mi lenne? – kérdezi halkan.
- Nem értem.
- Nem lényeges Jade.
- Kiborít. Akkor lényeges.
- Minden kiborít… Ott van Angel is… Szegény lány.
- Rendbe fog jönni.
- Hát persze…
- Én hiszek benne és képzeld sokat mosolyogott, míg ott voltam nála…
- Jensen totál kész…
- Gondolom. – bólogat Jade és megsimogatja Jared fejét, aki erre behunyja szemét.
- Én nem bírnám ezt. Azt hiszem elfutnék. És tudod miért? Magam miatt… hogy ne legyen gondom.
- Értem… - sóhajt fel a lány. – TÅ‘lem is…
- Most mondjam azt, hogy… nem. – és felegyenesedik. – Jade, ígérd meg, hogy vigyázol magadra. Mindig.
- Csak, hogy neked jó legyen… önzÅ‘ vagy.
- Az… azt hiszem. – helyesel és iszik. – Szar dolog.
- Az. Ez elég rossz. – ingatja fejét. – Talán végig kellene gondolnod az egészet. Nem lehetsz ilyen.
- De… ennyire szemét vagyok. És most a barátomat féltem.
- És Angel egy kicsit sem számít?
- De, számít, csak…
- Neked elvette a sör az eszed.
- Nem Jade… én ilyen szemét vagyok. És… veled is az voltam sokszor. – sóhajt. – Hazudtam, csaltam… önzÅ‘ szemét vagyok. – beszél.
- Én… én… tudom, hogy az vagy.
- És képes vagy velem lenni annyi minden rossz után is…
- Igen. – bólogat. – Mert szeretlek. És remélem, hogy megváltozol.
- És ha nem?
- Talán ha megszületik a baba, akkor majd sikerül.
- Szar apa leszek.
- Nem. Aranyosak lesztek és egészen biztosan minden más lesz.
- Jade. – néz a lány szemébe. – A babáról beszélsz.
- Volt időm kicsit gondolkozni a dolgokon.
- És?
- Fura, mert nem férek már bele a ruháimba és ez miatta van. Lehet, hogy tényleg lesz egy baby? – mosolyog halványan.
- Naná, hogy lesz! – kiált Jared és megsimogatja Jade hasát, ami picit dudorodik már. Harley is oda teszi fejét, hiszen elhatározta, hogy nem csak a lányt, de a kicsit is védeni fogja.
- Már tényleg nagy. – mosolyog Jared.
- Ma muszáj volt vennem ruhákat. Ilyen… ilyen mama-baba boltban.
- Remélem szexisek.
- Hát… annyira nem. De legalább összeér a hasamon. – mondja és megérinti Jared kezét a hasán. – Ugye befejezed ezt? Ne legyél ilyen!
- Jó. Nem leszek. – bólogat.
- Tényleg egy nagy-nagy hülye vagy.
- Kösz… de így van. – helyesel a fiú.
- Minden rendbe fog jönni Jensennel is és Angellel is.
- Attól még vannak dolgok, amik nem fognak megváltozni.
- Mi van még, amit nem mondtál el?
- Semmi.
- Ezt nem hiszem.
- Jade, tényleg semmi. – megrántja vállát.
- Egyszer elmondod?
- Még… még nem tudom.
- Ok… - súgja Jade, majd kicsavarja a fiú kezébÅ‘l az üveget és lassan feláll. Harley követi Å‘t a konyhába. A lány kiönti a sört a mosogatóba, majd az üveget a pulton hagyja, aztán visszamegy a fiúhoz és visszaül mellé.
- Mára vége az ivásnak.
- Rendben.
- Akkor… most… én fogok neked mondani valamit, de tudom, hogy mérges leszel…
- Nem költözöl ide, igaz?
- Addig nem amíg anyu vissza nem jön.
- És az mikor lesz?
- Fogalmam sincs… de az biztos, hogy nincs itthon.
- És ha még hetekig nem kerül elÅ‘?
- Akkor addig nem költözöm.
- Értem. Szóval minden marad a régiben.
- Azt hiszem.
- Rendben… de… úgyis mindig itt vagy. – mosolyog.
- Ameddig Angel nem lesz a régi, lehet, hogy sokat leszek vele.
- És?
- Úgy gondoltam néha vele maradok csajos pizsi partit tartani.
- Jensen örülni fog neki.
- Alig lesz otthon mostanában.
- Tudom… De remélem, ha Å‘ otthon, te nem bújsz be melléjük az ágyba.
- Nem.
- Jó dolog a hármas, de te inkább hagyd ki. – mosolyog.
- Te csináltál már olyat?
- Én? N… em… csak mondom. – s megsimogatja Jade fejét, játszadozva hajával.
- Akkor honnan tudod, hogy jó?
- Biztosan az. Figyelj, ha ketten jó, akkor hárman még jobb, nem?
- ErrÅ‘l még nem gondolkoztam.
- Ne is gondolkozz. Nem igazán szeretném, hogy más pasasok is rád másszanak.– mosolyog és gyengéden felhúzza a lányt, ahogy Å‘ is felegyenesedik. – Eszünk… vagy felmegyünk?
- Együnk valamit. – bólogat a lány. – De… milyen más pasasok?
- Nem én… azok már más fickók, nem?
- Nem engedném.
- Ne is.
- De Jensen annyira nem más…
- Jade. – ingatja fejét. – Jó hogy nem azt mondod, hogy Jensennel, meg velem hemperegnél egy ágyban. Hé!
- Jaaaaj… azt nem. – vörösödik.
- Na látod.
- Te meg Å‘ is akkor? Fúj. – és kinyújtja nyelvét. – Az olyan undi lenne.
- Ja… fúj… - sóhajt a fiú egy nagyot. - Fagyasztott pizza?
- Az jó. – bólogat, majd megöleli a fiút, aki felkapja és lelép vele a lépcsÅ‘n, megcsókolja lágyan, aztán maga mellé ereszti és belépnek a konyhába, a két kedvenc pedig hűségesen követi Å‘ket.
 

Comments

[anna virágh (from livejournal.com)]

ja, fúj, mi? Jared-Jared