![[personal profile]](https://www.dreamwidth.org/img/silk/identity/user.png){kind=small}
Cím: Human Nature
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz
Jensen egész nap ejtőzött. Az e-mailjeit bújta, vagy a myspacen szörfözött és a távoli barátokkal beszélt, vagy egyszerűen csak kutakodott. Most egész nap ráér. És nem kell két forgatási helyszín között megoldania ezt. A nap, így elég hamar eltelt. És jól szórakozott. Beszélt a családjával is. Húgával legalább egy órán át telefonáltak. Elmondta neki a kis kalandját Angellel. Testvérét mindig beavatta a nőügyeibe, így a tegnapi nap is terítékre került. Mackenzie szerint a mai randin kiderül mi lesz és igaza lehet. Kiderül. Készülődik. Most még jobban ad magára. A fürdőben, legalább egy órát „tollászkodott” a tükör előtt, mert a haja képtelen úgy állni, ahogyan ő szeretné. Majd öltönyt vesz fel, hozzá egy szépen vasalt, halványzöld inget, fekete nyakkendőt és elhatározta, hogy nem a LaFame-be viszi Angelt… Ha úgy vesszük, ez már a második randijuk… vagy valami hasonló. Inkább Guardian, az még jobb. Indulásra készen megy le az emeltről, van ugyan néhány perce még, mert hamar odaér, de pár perc még belefér, ha előbb indulnak, annál jobb. Felveszi cipőjét, amikor kopognak az ajtón. Tudja, csak Jared aki így dörömböl, és tényleg a fiú az. Szó nélkül lép be az ajtón mellette. Farmerjába mélyeszti kezét, aztán búsan felsóhajt.
-Mi a baj haver? –kérdezi Jensen. –Szét vagy zuhanva.
-Mert szét vagyok zuhanva… De… látom… megint csajozni mész! Angel?
-Igen.
-Az jó! –bólogat és a nappaliba megy. Lehuppan a legkényelmesebb fotelba. –Akkor megvárlak itt.
-Nem! –megy utána.
-Miért nem?
-Mert nem! Olyan vagy, mint egy pszichopata. Mi történt?
-Majd ha visszajössz elmondom.
-És mi van, ha nem jövök ma vissza? Hm?
-Akkor is megvárlak. Nem akarok otthon lenni… A kutyákra most a szomszéd vigyáz… Szeretem őket, de most nem tudok velük lenni.
-Ok, nyugodj meg öreg, rendben? –és leül a fotel karfájára. Jared felnéz rá nagy, bús szemekkel. –Utálom ezt a pillantást. Ki vele! Mi van? Sandy?
-Igen… Sandy.
-Témánál vagyunk.
-Szeretem.
-Tudjuk. Lapozhatnánk?
-De te bírod.
-Bírtam. –helyesbít Jensen. –Bökd ki, mi piszkálja a csőröd, addig úgysem engedsz el.
-Randizni mész? Pont most? Amikor beszélnünk kell!
-Tetszik Angel.
-Kit érdekel?
-Engem. És kedves, hogy téged nem…
-Nem úgy értettem, bocs. Biztosan jó fej.
-Az… De tegnap te is egészen jól megvoltál a nővérével.
-Ja… aranyos csaj.
-Jól kijöttetek.
-Az a Keith dolog… jól csináltam, nem? Oscar díjat kellene kapnom érte.
-Minimum. –mosolyog.
-És Jade bevette az egészet. Megadta a számát.
-Tényleg? Miért nem hívod fel?
-És?
-És elhívod valahová… mint Keith… Jade élvezné. Láttam, hogy jól szórakoztatok.
-Igen… Nem is olyan dilis, ahogy gondoltam.
-Nem az… csak…
-És ha már itt tartunk, jössz nekem! A tegnap miatt. Még kitalálom, hogy mit kérek cserébe… végül is, tényleg nem volt rossz az este… és ahogy reggel felhívtál… hát… te szórakoztál a legjobban! –kiált. –Azért ez elég érdekes is… mit mondjak, jól nyomod haver. Minden értelemben. –elmosolyodik. –Reggel velem, este Angellel… Nem gyenge teljesítmény…
-Bánod?
-Nem! Egyáltalán nem! Elvégre mi csak, úgy… és bár fura ez a dolog kettőnk között, Angellel a normális… Nekem pedig Sandyvel kellene lennem.
-Valamit mondani akartál róla.
-Ki vagyok akadva. Átjött délután. Boldog voltam, hogy itt van, hogy velem van, de csak a cuccaiért jött. Érted? Tényleg kiszáll az életemből! Felfogod ezt? Csak jött, és szó nélkül pakolni kezdett. Rám sem nézett. Én próbáltam beszélni vele, de mintha a falnak mondtam volna. Semmi. Csak fogta a holmiját, aztán hozzám vágta a jegygyűrűjét, megjegyezve, hogy a magamét tartsam meg, mert baromira nem érdekli, mit csinálok vele. Olvasszam be, vagy csináljak amit akarok. Magasról tesz rá! Felfogod? Ezen kiakadtam. Ennyit érek neki? Nem érdekli, hogy a nyamvadt gyűrűről beszélt! Én hordtam, az összetartozásunkat jelentette, és a sajátját amit nem is hordott, csak hozzám vágja… az enyémre meg tesz? Ha visszaadtam volna, akkor… akkor talán gondol rám mikor előveszi, vagy… vagy… valami… érted? Most tök üres az a kis fiók ami az övé volt… Egész délután azt nézegettem, de tényleg üres… egy apró kis fülbevaló sem maradt utána… Csak az a gyűrű… Itt van most is nálam. Mit csináljak vele? Most tényleg vége van? És mit mondok a szüleimnek? Minek gyűjtöttem egy csomó pénzt? Azt hittem, majd kettőnkre költöm… tévedtem. Most mit csináljak? Sandyt szeretem. Ő volt az életem… és most vége! –kiált. –Nem tudok otthon ülni, mert megérzem az illatát. Olyan finom volt. Tudod? Ha láttad volna, ahogy összekapta a cuccait… Istenem, szép volt. Hiába, nem tudom kiverni a fejemből, még ha igazam is volt abban, amiért szakítottam… Mert ugye igazam volt? –néz barátjára, aki bólogat. –Mit csináljak? –kérdezi kétségbeesve. Jensen megveregeti vállát.
-Gyere velem.
-Tessék?
-Átjössz velem Angelhöz!
-Minek? Nem tűnik fel, hogy nincs kedvem most semmihez sem? Majd megvárlak, mondom. Ráérek. Megmondod, hogy haza kell jönnöd… találj ki valamit! Nem kefélhetsz minden éjjel!
-Miért nem?
-Mert nem!
-Neked is ezt kellene tenned!
-Elég volt a tegnap. –halványan elmosolyodik. –WOW. Szédületesen idióták vagyunk, hogy belementünk ebbe a dologba és még csak nem is bánjuk, nem?
-Meglehet. –bólogat Jensen. –Miért nem mondtad meg Sandynek, hogy megcsaltad?
-Megőrültél? Nem!
-És miért nem? Azért mert velem, vagy mert nem akartad?
-Nincs indok, nem mondtam meg és kész.
-Reménykedsz, hogy visszajön. Jared, add fel! 3-szorra nem fogod visszakapni.
-Belehalok. Eddig mindennap beszéltünk órákig… vagy rögtön mentem hozzá, ha szünet volt… és tegnap még ő lepett meg engem! Én meg… Elment az eszem, hogy szakítottam vele.
-Csak most jött meg. Tudom, első szerelem! Odáig voltál érte, de elmúlt. Hagyd, hogy új dolgok történjenek veled, Sandy nélkül.
-Tegnap elég új dolog volt amit csináltunk.
-Az volt. –egy pillanatra elmosolyodik. –Én tényleg élveztem.
-Én is… De ezt a szívást ami ma történt… Csak úgy jött és hozzám vágta a gyűrűt… Tehetetlen vagyok.
-Mondtam, gyere velem!
-Nem. Zavarnék. Elleszek itt. TV-zek, vagy szöveget tanulok. Hoztam pár oldalt a forgatókönyvből.
-Neked elmentek otthonról. Most kell élned Jared! Szórakoznod! Szabad vagy… munka sincs… érezd jól magad.
-De félek!
-Mitől? Hogy Jade leharapja a farkad?
-Ahogyan tegnap majdnem te? –vigyorog. –Jens, te komolyan kinézed abból a lányból, hogy… olyan kis helyes, tuti nem csinálja… Lehet, hogy szűz? Ki tudja?
-Bezzeg a húga!
-Jó volt?
-Nagyon durván jó! –bólogat. –És neked is lehetne az, ha felkelnél ebből a fotelból, és velem jönnél. Jade mindig otthon van, így biztosan most is… Gyere és szórakoztasd el kicsit… mint Keith. –mosolyog. –Addig sem beszélsz Sandyről és nem sajnálod magad. Tudod senkinek nem hasad meg a szíve érte.
-Na jó…
-Ez a beszéd!
-Akkor menjünk. –felpattan. –Megyek utánad a kocsival.
-Helyes. –megveregeti Jared vállát. –Indulás… Keith!
-Mi a baj haver? –kérdezi Jensen. –Szét vagy zuhanva.
-Mert szét vagyok zuhanva… De… látom… megint csajozni mész! Angel?
-Igen.
-Az jó! –bólogat és a nappaliba megy. Lehuppan a legkényelmesebb fotelba. –Akkor megvárlak itt.
-Nem! –megy utána.
-Miért nem?
-Mert nem! Olyan vagy, mint egy pszichopata. Mi történt?
-Majd ha visszajössz elmondom.
-És mi van, ha nem jövök ma vissza? Hm?
-Akkor is megvárlak. Nem akarok otthon lenni… A kutyákra most a szomszéd vigyáz… Szeretem őket, de most nem tudok velük lenni.
-Ok, nyugodj meg öreg, rendben? –és leül a fotel karfájára. Jared felnéz rá nagy, bús szemekkel. –Utálom ezt a pillantást. Ki vele! Mi van? Sandy?
-Igen… Sandy.
-Témánál vagyunk.
-Szeretem.
-Tudjuk. Lapozhatnánk?
-De te bírod.
-Bírtam. –helyesbít Jensen. –Bökd ki, mi piszkálja a csőröd, addig úgysem engedsz el.
-Randizni mész? Pont most? Amikor beszélnünk kell!
-Tetszik Angel.
-Kit érdekel?
-Engem. És kedves, hogy téged nem…
-Nem úgy értettem, bocs. Biztosan jó fej.
-Az… De tegnap te is egészen jól megvoltál a nővérével.
-Ja… aranyos csaj.
-Jól kijöttetek.
-Az a Keith dolog… jól csináltam, nem? Oscar díjat kellene kapnom érte.
-Minimum. –mosolyog.
-És Jade bevette az egészet. Megadta a számát.
-Tényleg? Miért nem hívod fel?
-És?
-És elhívod valahová… mint Keith… Jade élvezné. Láttam, hogy jól szórakoztatok.
-Igen… Nem is olyan dilis, ahogy gondoltam.
-Nem az… csak…
-És ha már itt tartunk, jössz nekem! A tegnap miatt. Még kitalálom, hogy mit kérek cserébe… végül is, tényleg nem volt rossz az este… és ahogy reggel felhívtál… hát… te szórakoztál a legjobban! –kiált. –Azért ez elég érdekes is… mit mondjak, jól nyomod haver. Minden értelemben. –elmosolyodik. –Reggel velem, este Angellel… Nem gyenge teljesítmény…
-Bánod?
-Nem! Egyáltalán nem! Elvégre mi csak, úgy… és bár fura ez a dolog kettőnk között, Angellel a normális… Nekem pedig Sandyvel kellene lennem.
-Valamit mondani akartál róla.
-Ki vagyok akadva. Átjött délután. Boldog voltam, hogy itt van, hogy velem van, de csak a cuccaiért jött. Érted? Tényleg kiszáll az életemből! Felfogod ezt? Csak jött, és szó nélkül pakolni kezdett. Rám sem nézett. Én próbáltam beszélni vele, de mintha a falnak mondtam volna. Semmi. Csak fogta a holmiját, aztán hozzám vágta a jegygyűrűjét, megjegyezve, hogy a magamét tartsam meg, mert baromira nem érdekli, mit csinálok vele. Olvasszam be, vagy csináljak amit akarok. Magasról tesz rá! Felfogod? Ezen kiakadtam. Ennyit érek neki? Nem érdekli, hogy a nyamvadt gyűrűről beszélt! Én hordtam, az összetartozásunkat jelentette, és a sajátját amit nem is hordott, csak hozzám vágja… az enyémre meg tesz? Ha visszaadtam volna, akkor… akkor talán gondol rám mikor előveszi, vagy… vagy… valami… érted? Most tök üres az a kis fiók ami az övé volt… Egész délután azt nézegettem, de tényleg üres… egy apró kis fülbevaló sem maradt utána… Csak az a gyűrű… Itt van most is nálam. Mit csináljak vele? Most tényleg vége van? És mit mondok a szüleimnek? Minek gyűjtöttem egy csomó pénzt? Azt hittem, majd kettőnkre költöm… tévedtem. Most mit csináljak? Sandyt szeretem. Ő volt az életem… és most vége! –kiált. –Nem tudok otthon ülni, mert megérzem az illatát. Olyan finom volt. Tudod? Ha láttad volna, ahogy összekapta a cuccait… Istenem, szép volt. Hiába, nem tudom kiverni a fejemből, még ha igazam is volt abban, amiért szakítottam… Mert ugye igazam volt? –néz barátjára, aki bólogat. –Mit csináljak? –kérdezi kétségbeesve. Jensen megveregeti vállát.
-Gyere velem.
-Tessék?
-Átjössz velem Angelhöz!
-Minek? Nem tűnik fel, hogy nincs kedvem most semmihez sem? Majd megvárlak, mondom. Ráérek. Megmondod, hogy haza kell jönnöd… találj ki valamit! Nem kefélhetsz minden éjjel!
-Miért nem?
-Mert nem!
-Neked is ezt kellene tenned!
-Elég volt a tegnap. –halványan elmosolyodik. –WOW. Szédületesen idióták vagyunk, hogy belementünk ebbe a dologba és még csak nem is bánjuk, nem?
-Meglehet. –bólogat Jensen. –Miért nem mondtad meg Sandynek, hogy megcsaltad?
-Megőrültél? Nem!
-És miért nem? Azért mert velem, vagy mert nem akartad?
-Nincs indok, nem mondtam meg és kész.
-Reménykedsz, hogy visszajön. Jared, add fel! 3-szorra nem fogod visszakapni.
-Belehalok. Eddig mindennap beszéltünk órákig… vagy rögtön mentem hozzá, ha szünet volt… és tegnap még ő lepett meg engem! Én meg… Elment az eszem, hogy szakítottam vele.
-Csak most jött meg. Tudom, első szerelem! Odáig voltál érte, de elmúlt. Hagyd, hogy új dolgok történjenek veled, Sandy nélkül.
-Tegnap elég új dolog volt amit csináltunk.
-Az volt. –egy pillanatra elmosolyodik. –Én tényleg élveztem.
-Én is… De ezt a szívást ami ma történt… Csak úgy jött és hozzám vágta a gyűrűt… Tehetetlen vagyok.
-Mondtam, gyere velem!
-Nem. Zavarnék. Elleszek itt. TV-zek, vagy szöveget tanulok. Hoztam pár oldalt a forgatókönyvből.
-Neked elmentek otthonról. Most kell élned Jared! Szórakoznod! Szabad vagy… munka sincs… érezd jól magad.
-De félek!
-Mitől? Hogy Jade leharapja a farkad?
-Ahogyan tegnap majdnem te? –vigyorog. –Jens, te komolyan kinézed abból a lányból, hogy… olyan kis helyes, tuti nem csinálja… Lehet, hogy szűz? Ki tudja?
-Bezzeg a húga!
-Jó volt?
-Nagyon durván jó! –bólogat. –És neked is lehetne az, ha felkelnél ebből a fotelból, és velem jönnél. Jade mindig otthon van, így biztosan most is… Gyere és szórakoztasd el kicsit… mint Keith. –mosolyog. –Addig sem beszélsz Sandyről és nem sajnálod magad. Tudod senkinek nem hasad meg a szíve érte.
-Na jó…
-Ez a beszéd!
-Akkor menjünk. –felpattan. –Megyek utánad a kocsival.
-Helyes. –megveregeti Jared vállát. –Indulás… Keith!
Jensen kopog a lányok ajtaján és alig veszi el kezét, máris nyílik. Angel egy fekete mélydekoltázsú koktélruhában áll előtte.
-Wow! –szalad ki egyszerre mindkettőjük száján, ám Jensen oldalba böki barátját, aki rögtön észreveszi magát és csak széles mosolyt vág.
-Szia! –mondja Jensen, aztán ránéz barátjára. –Ő Jared… vagyis Keith… Elkísért, de azt hiszem marad.
-Oh, szia Jared, vagyis Keith. –kezét nyújtja. –Angel.
-Jared Padalecki.
-Jézus… Öh… szép neved van.
-Mindenki kiakad tőle. Az apám lengyel, a mamám amerikai és tudom, hogy elég hülyén hangzik, de én szeretem, mert különleges és…
-Ok haver, ezt majd máskor. Nekünk most dolgunk van. –a lányra néz, aki azonnal veszi a kabátját.
-Mehetünk. Jared a nővérem fent van… Persze, csak ha maradsz…
-Marad. –mondja Jensen nyomatékkal a hangjában.
-Hát, persze… maradok.
-Remek! –kiált Angel. –Akkor jó szórakozást!
-Nektek is! –szól a fiú és elnézi amint a pár elhajt. Óvatosan becsukja az ajtót a háta mögött, aztán mély levegőt vesz és felfelé indul. Nem is tudja mit is akar itt. Most szakított Sandyvel és rögtön egy másik lányhoz jön? Rá volt kényszerítve erre az egészre. Igaz, mi baj lehetne? Jade csinos és szép, kedves, és még vicces is. Semmi olyat nem tervez, ami rossz… csak átjött barátkozni, mert nem akar egyedül lenni és barátját sem szeretné zavarni harmadikként a vacsorán… vagy ami utána jön…
Benyit a lányhoz. Jade az ágyán ül és a laptopjába gépel átszellemült arccal. Jared krákog, a lány pedig felnéz és kipirul, amint meglátja őt.
-Meglepetés! –mondja a fiú.
-Szia!
-Éppen most ment el a tesód Jensennel valahová. Egyszerre értünk ide.
-Ez tényleg meglepetés! Nem is gondoltam, hogy találkozunk még!
-Mit csinálsz?
-Éppen dolgozom… De… de… gyere és ülj le ide. –mutat maga mellé. Jared elmosolyodik és bólogat. Leveszi cipőjét és a lány mellé telepedik. Kicsit összehúzza magát, mert az ágyat nem éppen rá szabták. A lába lelóg a végén. Jade elnézi.
-Bocs, de ez csak egy picike ágy. Rám szabva.
-Semmi baj. Én vagyok a nagy ló, és ez a te ágyad. Ha neked kényelmes… akkor nekem is.
-Köszönöm a tegnapi virágot. –mutat az éjjeliszekrényre. –Még most is nagyon szép.
-Pedig csak loptam… és Jensentől kaptad, nem is tőlem.
-Szegény biztos dilidnek tart. Angel azt mondja nem, pedig szerintem igen…
-Jensen bírja a húgodat…
-Igen… nem is tudod mennyire!
-Sejtem! –mondja és körbenéz. –Cuki ez a szoba… Olyan kicsi, mint te. Tetszik. –mosolyog. –Itt írogatsz?
-Igen.
-Nem szoktál elmenni valahová és ott írni?
-Nem. Csak itt tudok.
-És most min dolgozol éppen?
-Csak vázlatolok. Még nem tudom mit akarok. –néz a fiú szemébe. –Neked van valami ötleted?
-Nekem? Öh… hát… semmi.
-Nekem sincs. –lecsukja a laptopot, majd az asztalra teszi. Az ágy támlájának dől a fiú mellé és felsóhajt. Megint hülye helyzet. Mit kezdjen egy pasival itt… az ágyában, aki pont olyan, mint Jared? Angel már biztos rég levette volna a lábáról.
-Te is olyan vagy, mint én. –jelenti ki Jared a hallgatás után.
-Milyen vagy?
-Dolgozom, hazamegyek, olvasok, vagy nézem a TV-t és elvagyok. Jól érzem magam, ha egyedül vagyok. Nem igazán vagyok az a társasági fazon, igaz, ha bulizni megyek, akkor szeretek a középpontban lenni… ez lehet, hogy nem igaz rád, de az eleje biztosan.
-Igen.
-Pizzát rendelek, játszok a kutyáimmal…
-Vannak?
-Igen. Kislányok.
-Talán nekem is kellene egy kiscica.
-Macskapárti? Áruló! –mosolyog. –Éljenek a kutyák!
-A cicák sokkal aranyosabbak.
-De folyton elkóborolnak… Tessék. Itt van egy téma, macskák kontra kutyák. Én elolvasnám.
-Mások már megírták ezt.
-De te nem vagy mások. Írj egy regényt erről!
-Nem!
-Rendben, csak egy ötlet volt, de nem is olyan rossz. Írhatnék én erről.
-Rajta! Mondtam, hogy biztosan van hozzá tehetséged. –mosolyog, Jared pedig elnézi közben. Igaza van Jensennek, akár még jól is érezhetné magát. Csak… Ő ilyet még sohasem csinált… Sőt Sandyn kívül lánnyal még soha sem csinálta… És Jade nem olyan lány, akit nem bántana meg azzal, hogy akar tőle valamit, aztán kész. És ő sem az a srác, aki csak úgy skalpokat gyűjt, vagy merő szórakozásból bújik ágyba a csajokkal. Így máris tárgytalan a gondolatsor. Az éjjeliszekrényen észreveszi a TV távirányítóját. Felkapja, aztán Jadere pislog.
-Lehet?
-Persze. –bólogat a lány, magában pedig megállapítja, hogy tényleg nem lehet valami érdekes társaság, ha egy srác TV-t akar nézni mellette. Tanulnia kellene Angeltől. Mit csinálna ebben a helyzetben? Búsan sóhajt, miközben Jared bekapcsolja a TV-t és rögtön valami meccsre teszi.
-Már csak popcorn kellene. –mondja a fiú.
-Van itthon. Kérsz?
-Jaj, nem! Csak mondom. Tényleg nem baj?
-Nem… Addig én…én… dolgozom tovább. „tök hülye vagyok. Elment az eszem? Tényleg dolgozom?” –ám ismét ölébe teszi laptopját, megint pötyögni kezd rajta. Jared hol a képernyőt nézi, hol pedig őt. Érdekes a meccs… de ez a helyzet még ennél is érdekesebb. Ő, aki állandóan beszél, megkukul? De Keithként semmi sem jut az eszébe, jobb lenne, ha elmondaná az igazat… végül is a lány csak nem kap szívrohamot. Vagy mégis? Mit tegyen? Kikapcsolja a Tv-t, Jade pedig úgy tesz, mint aki észre sem vette ezt.
-Jade… -fordul a lány felé, aki fel sem néz a billentyűzetből. –Figyelj… ez egy elég furcsa helyzet, és… -lehajtja a laptopot, mire a lány megrezzen, s szemébe néz. –Valamit meg kellene beszélnünk.
-Igen… tényleg… azt, hogy én tök idióta vagyok, de fogalmam sincs, hogyan is kezeljem ezt a helyzetet…
-Jade!
-Leírom a könyveimben az embereket, a világot, csak éppen én vagyok az, akinek fogalma sincs arról, hogyan is kezeljem az ilyen helyzeteket, vagy az embereket, és… mondd csak, hogy elmész, és vissza sem jössz, és…
-Jade. –megfogja fejét. –Figyelj rám!
-Figyelek. De ne haragudj! Kérlek! Ha kell, tényleg hozok popcornt, csak hogy ne unatkozz. Igazából nem is tudom mit is keresel itt, vagy minek is jöttél. Én csak üldögélek a szobámban, és írogatok, egyáltalán nem vagyok érdekes… -Jared hirtelen betapasztja száját ajkaival, a lány pedig annyira meglepődik, hogy levegőt is elfelejt venni, de egy pillanattal később elfordítja arcát. –Te… Te megcsókoltál? Miért? Minek?
-Maradj csendben. –suttog a fiú és elmosolyodik, majd lassan magához húzza Jade fejét, megfogja állát gyengéden, s szájával betapasztja a lány ajkait
-Wow! –szalad ki egyszerre mindkettőjük száján, ám Jensen oldalba böki barátját, aki rögtön észreveszi magát és csak széles mosolyt vág.
-Szia! –mondja Jensen, aztán ránéz barátjára. –Ő Jared… vagyis Keith… Elkísért, de azt hiszem marad.
-Oh, szia Jared, vagyis Keith. –kezét nyújtja. –Angel.
-Jared Padalecki.
-Jézus… Öh… szép neved van.
-Mindenki kiakad tőle. Az apám lengyel, a mamám amerikai és tudom, hogy elég hülyén hangzik, de én szeretem, mert különleges és…
-Ok haver, ezt majd máskor. Nekünk most dolgunk van. –a lányra néz, aki azonnal veszi a kabátját.
-Mehetünk. Jared a nővérem fent van… Persze, csak ha maradsz…
-Marad. –mondja Jensen nyomatékkal a hangjában.
-Hát, persze… maradok.
-Remek! –kiált Angel. –Akkor jó szórakozást!
-Nektek is! –szól a fiú és elnézi amint a pár elhajt. Óvatosan becsukja az ajtót a háta mögött, aztán mély levegőt vesz és felfelé indul. Nem is tudja mit is akar itt. Most szakított Sandyvel és rögtön egy másik lányhoz jön? Rá volt kényszerítve erre az egészre. Igaz, mi baj lehetne? Jade csinos és szép, kedves, és még vicces is. Semmi olyat nem tervez, ami rossz… csak átjött barátkozni, mert nem akar egyedül lenni és barátját sem szeretné zavarni harmadikként a vacsorán… vagy ami utána jön…
Benyit a lányhoz. Jade az ágyán ül és a laptopjába gépel átszellemült arccal. Jared krákog, a lány pedig felnéz és kipirul, amint meglátja őt.
-Meglepetés! –mondja a fiú.
-Szia!
-Éppen most ment el a tesód Jensennel valahová. Egyszerre értünk ide.
-Ez tényleg meglepetés! Nem is gondoltam, hogy találkozunk még!
-Mit csinálsz?
-Éppen dolgozom… De… de… gyere és ülj le ide. –mutat maga mellé. Jared elmosolyodik és bólogat. Leveszi cipőjét és a lány mellé telepedik. Kicsit összehúzza magát, mert az ágyat nem éppen rá szabták. A lába lelóg a végén. Jade elnézi.
-Bocs, de ez csak egy picike ágy. Rám szabva.
-Semmi baj. Én vagyok a nagy ló, és ez a te ágyad. Ha neked kényelmes… akkor nekem is.
-Köszönöm a tegnapi virágot. –mutat az éjjeliszekrényre. –Még most is nagyon szép.
-Pedig csak loptam… és Jensentől kaptad, nem is tőlem.
-Szegény biztos dilidnek tart. Angel azt mondja nem, pedig szerintem igen…
-Jensen bírja a húgodat…
-Igen… nem is tudod mennyire!
-Sejtem! –mondja és körbenéz. –Cuki ez a szoba… Olyan kicsi, mint te. Tetszik. –mosolyog. –Itt írogatsz?
-Igen.
-Nem szoktál elmenni valahová és ott írni?
-Nem. Csak itt tudok.
-És most min dolgozol éppen?
-Csak vázlatolok. Még nem tudom mit akarok. –néz a fiú szemébe. –Neked van valami ötleted?
-Nekem? Öh… hát… semmi.
-Nekem sincs. –lecsukja a laptopot, majd az asztalra teszi. Az ágy támlájának dől a fiú mellé és felsóhajt. Megint hülye helyzet. Mit kezdjen egy pasival itt… az ágyában, aki pont olyan, mint Jared? Angel már biztos rég levette volna a lábáról.
-Te is olyan vagy, mint én. –jelenti ki Jared a hallgatás után.
-Milyen vagy?
-Dolgozom, hazamegyek, olvasok, vagy nézem a TV-t és elvagyok. Jól érzem magam, ha egyedül vagyok. Nem igazán vagyok az a társasági fazon, igaz, ha bulizni megyek, akkor szeretek a középpontban lenni… ez lehet, hogy nem igaz rád, de az eleje biztosan.
-Igen.
-Pizzát rendelek, játszok a kutyáimmal…
-Vannak?
-Igen. Kislányok.
-Talán nekem is kellene egy kiscica.
-Macskapárti? Áruló! –mosolyog. –Éljenek a kutyák!
-A cicák sokkal aranyosabbak.
-De folyton elkóborolnak… Tessék. Itt van egy téma, macskák kontra kutyák. Én elolvasnám.
-Mások már megírták ezt.
-De te nem vagy mások. Írj egy regényt erről!
-Nem!
-Rendben, csak egy ötlet volt, de nem is olyan rossz. Írhatnék én erről.
-Rajta! Mondtam, hogy biztosan van hozzá tehetséged. –mosolyog, Jared pedig elnézi közben. Igaza van Jensennek, akár még jól is érezhetné magát. Csak… Ő ilyet még sohasem csinált… Sőt Sandyn kívül lánnyal még soha sem csinálta… És Jade nem olyan lány, akit nem bántana meg azzal, hogy akar tőle valamit, aztán kész. És ő sem az a srác, aki csak úgy skalpokat gyűjt, vagy merő szórakozásból bújik ágyba a csajokkal. Így máris tárgytalan a gondolatsor. Az éjjeliszekrényen észreveszi a TV távirányítóját. Felkapja, aztán Jadere pislog.
-Lehet?
-Persze. –bólogat a lány, magában pedig megállapítja, hogy tényleg nem lehet valami érdekes társaság, ha egy srác TV-t akar nézni mellette. Tanulnia kellene Angeltől. Mit csinálna ebben a helyzetben? Búsan sóhajt, miközben Jared bekapcsolja a TV-t és rögtön valami meccsre teszi.
-Már csak popcorn kellene. –mondja a fiú.
-Van itthon. Kérsz?
-Jaj, nem! Csak mondom. Tényleg nem baj?
-Nem… Addig én…én… dolgozom tovább. „tök hülye vagyok. Elment az eszem? Tényleg dolgozom?” –ám ismét ölébe teszi laptopját, megint pötyögni kezd rajta. Jared hol a képernyőt nézi, hol pedig őt. Érdekes a meccs… de ez a helyzet még ennél is érdekesebb. Ő, aki állandóan beszél, megkukul? De Keithként semmi sem jut az eszébe, jobb lenne, ha elmondaná az igazat… végül is a lány csak nem kap szívrohamot. Vagy mégis? Mit tegyen? Kikapcsolja a Tv-t, Jade pedig úgy tesz, mint aki észre sem vette ezt.
-Jade… -fordul a lány felé, aki fel sem néz a billentyűzetből. –Figyelj… ez egy elég furcsa helyzet, és… -lehajtja a laptopot, mire a lány megrezzen, s szemébe néz. –Valamit meg kellene beszélnünk.
-Igen… tényleg… azt, hogy én tök idióta vagyok, de fogalmam sincs, hogyan is kezeljem ezt a helyzetet…
-Jade!
-Leírom a könyveimben az embereket, a világot, csak éppen én vagyok az, akinek fogalma sincs arról, hogyan is kezeljem az ilyen helyzeteket, vagy az embereket, és… mondd csak, hogy elmész, és vissza sem jössz, és…
-Jade. –megfogja fejét. –Figyelj rám!
-Figyelek. De ne haragudj! Kérlek! Ha kell, tényleg hozok popcornt, csak hogy ne unatkozz. Igazából nem is tudom mit is keresel itt, vagy minek is jöttél. Én csak üldögélek a szobámban, és írogatok, egyáltalán nem vagyok érdekes… -Jared hirtelen betapasztja száját ajkaival, a lány pedig annyira meglepődik, hogy levegőt is elfelejt venni, de egy pillanattal később elfordítja arcát. –Te… Te megcsókoltál? Miért? Minek?
-Maradj csendben. –suttog a fiú és elmosolyodik, majd lassan magához húzza Jade fejét, megfogja állát gyengéden, s szájával betapasztja a lány ajkait
ám csak egy pillanatra, mert az ajtó hangosan kivágódik.
-Jade! Jaj bocsánat! –kiált egy idősebb asszony teljes torokból, de mosolyogva pillant le az ágyon fekvő párra, akik azonnal szétrebbennek. –Jade! Hát ő a barátod?
-Szia anyu, milyen jó, hogy itt vagy! –mondja vörös arccal és egészen elhúzódik Jaredtől, aki elég kényelmetlenül érzi magát. Éppen megcsókolt egy lányt Sandy után, és az anyja rájuk ront? Hát nem egyszerű Jadehez közel kerülni, pedig olyan jól ment. Elég bátor volt. Ha ezt Jensennek elmondja…
-Milyen helyes fiatalember! –kiált az asszony végigmérve a fiút. –És elég magas… Állj csak fel!
-Anyu! Ő nem…
-Jade! Csak szeretném megismerni az udvarlódat!
-Anyu!
-Semmi baj. –szól közbe Jared és lassan felegyenesedik, az asszony felnéz rá.
-Nagyon jó! –bólogat. –Jó magas, és izmos. –tapogatja.
-Körbe is forduljak? –kérdezi Jared sóhajtozva.
-Igen. –mosolyog az asszony. A fiú felsóhajt és körbefordul. –Imádom az ízlésed lányom!
-Anyu! Ő nem a…
-Én Jade mamája vagyok, nagyon örülök! Végre felszedtél valakit lányom… De hogy is hívják a…
-Keith vagyok… -hazudik a fiú megint, és kezét nyújtja. –Keith Richard.
-Mint a Rolling Stonesból a…
-Az. –bólogat Jared, de tényleg azt mondta Keith Richard? Teljesen megőrült?
-Annyira örülök, velem ne is foglalkozzatok! Csak jöttem. Mert tudtam, hogy Angel is itt van. Tényleg. És ő?
-Nincs itthon. –kiált Jade.
-A barátommal randizik. –mondja Jared.
-Oh… magának ilyen helyes barátai vannak? –mosolyog az anya.
-Igen… mindegyik helyes asszonyom.
-Az jó! Na de én nem is zavarok! Lent leszek. Pakolok.
-De anyu! Nem maradhatsz!
-Csak pár nap! Velem ne is foglalkozzatok. –s behajtja az ajtót. Egymásra néznek.
-Bocs… Ő volt az anyám…
-Szerintem… egészen jó fej… Kivéve, azt a marhavásáros dogot… A fogaimat miért nem nézte meg?
-Ő ilyen. Ne haragudj rá!
-Nem… -sóhajt. –De… azt hiszem, én jobb ha megyek.
-Ne hagyj vele egyedül! Kérlek! Megőrjít. –és a fiú elé lép. Felnéz rá. –Maradj! –megfogja karját.
-Maradjak?
-Igen.
-Nem vagy mérges rám?
-Miért?
-Az előbbiért. Tudod… a…
-N… nem…
-Csak… túl sok hülyeséget beszéltél. –elmosolyodik. –De hidd el, az nem én voltam. Nem szoktam lányokat csókolgatni… Illetve igen… vagyis… érted… -buta vigyort vág, mert ebből még nem tudja hogy mászik ki.
-Értem. –bólogat a lány. –De… mondhatok valamit? És ne haragudj érte.
-Nem haragszom.
-De… tényleg ne, mert én csak egy… egy idióta csaj vagyok és hülyeségek járnak az eszemben mindig és baromságokat gondolok.
-Jade.
-Rólad is azt gondoltam.
-Mit gondoltál? –kérdezi és közelebb lép a lányhoz, aki lehajtja fejét.
-Hogy… hogy van valakid.
-És ez olyan nagy baromság? –halványan elmosolyodik.
-Én tudtam! Annyira tudtam! Ne haragudj! –kiált. –Menj csak, majd kitalálok valamit… igaz is, azt hiszi, hogy a barátom vagy, szóval lemegyek és megmondom, hogy nem vagy az, és hogy van valakid.
-Jade, figyelj…
-Nem is tudom, hogy kérjek bocsánatot, nem te voltál aki megcsókoltál, én voltam. Igen, én!
-Ez nem igaz.
-De igaz. –bólogat. –És a barátnődnek… vagy barátodnak mondd…
-Barátomnak?
-Igen! Mert az ilyen srácoknak vagy barátnőjük van, vagy melegek, és tuti, hogy sohasem néznének olyan lányra, mint én! És azt is gondoltam, hogy te meleg vagy, ami tök jó! Bírom a melegeket! Komolyan! És… és… én teljesen hülye vagyok, hogy ezt most elmondtam neked! De nem is baj, legalább látod, hogy milyen vagyok… anyunak megmondom, hogy hazamész! Nagyon jó, hogy eljöttél, és úgy örültem, de…
-Levegőt is vegyél néha. –mosolyodik el a fiú.
-Levegőt? Na igen, az is fontos, de jobb, ha én már azt sem veszek, mert minek? Nincsen semmi értelme sem.
-Jade, csak egy percre hagyd abba.
-Ok, befejezem. Csak ne haragudj rám!
-Nem haragszom. Sőt, remekül szórakozom.
-Ennyire borzasztó vagyok?
-Nem, ennyire vicces.
-Vicces… ha annak nevezed, hogy folyamatosan hülyét csinálok magamból… Itt… most… igaz, tényleg vicces.
-Én mondtam. –mosolyog a fiú. –Akkor most mi legyen?
-Menj haza a lányhoz… vagy… vagy…
-Nincs senkim Jade. –mondja, és felsóhajt, majd leül az ágyra. –Se fiú, se lány… senki se vár rám.
-Tényleg?
-Tényleg. –maga mellé mutat. Jade leül, Jared pedig rámosolyog , aztán megfogja kezét. –Figyelj rám kicsit. Aranyos vagy, és kedves, sőt vicces is… amit most előadtál, mint egy ijedt kislány, ez tetszik, nagyon tetszik. –suttog.
-Tetszik?
-Igen. –bólogat, s megsimogatja Jade karját. –Nézd, nem tagadom, hogy volt valakim, sőt olyan komoly volt a dolog, hogy eljegyeztem a lányt, de… -és előveszi a gyűrűket a zsebéből. –Látod ezt? Vége van, visszaadta a gyűrűt. Nem tudtam mit csináljak. Szeretem még, de tudom, hogy miattam nem változna meg sohasem. –sóhajt. –Most azt hiszed, hogy csak azért jöttem ide, hogy elszórakozzak veled… Ok, bevallom, volt egy ilyen gondolatom is, de nem akarlak átverni téged, gondoltam tudnod kell ezt…
-Szóval szereted még!
-Igen, szeretem, de vége… -sóhajt. –Nagyon nehéz lesz túltenni magam rajta, ám nincs más választás.
-Lehet, hogy megváltozik.
-Nem, sohasem fog megváltozni, Jade, tudom, ismerem már nagyon rág. –és visszateszi inge zsebébe a gyűrűket. –Ő az első nagy szerelmem… Ezért is nehéz.
-Elhiszem, és jó hogy elmondtad ezt… Igaz, drukkolok, hogy talán mégis visszakapd. Biztosan nagyon szép lány és ő is szeret.
-Édes vagy, de nem. Be kell látnom, hogy igaza van mindenkinek abban, hogy mások vagyunk. Ő karriert szeretne, nekem már megvan amit akartam… LA-ben él, be akar futni… nekem nem kell az a hírnév… elég ez… mármint… hogy… Jaredre hasonlítok. –elmosolyodik halványan, pedig ha most ilyen őszinte, talán ezt is el kellene mondania, ám hallgat. –Szóval a volt menyasszonyom gazdag, és híres akar lenni, én pedig nem. És nem adom fel a biztos állásomat. Tudod fura életünk volt. Sokszor elkísért fellépésekre, vagy partikra, de ott is vadászta a lehetőségeket… Én 9 hónapig a stábbal vagyok, itt Kanadában… LA-t nem igazán szeretem, de ott lakik. Nála töltöttem pár hetet, aztán hazamentem… Igazából sohasem éltünk együtt. Ő utálja Vancouvert… Megértem… Ok… utálja, csak mi lett volna ha összeházasodunk? Éldegélünk külön-külön? Most szünet van… és meglátogatott tegnap… akkor szakítottam vele, pedig nagy szó, hogy eljött hozzám, és mégis kimondtam: vége… Nem volt kiborulás… Ma volt a nagy előadás! Eljött… Kikészültem. –mondja búsan, és lehajtja fejét. Jade megsimogatja arcát. –Biztosan az is benne volt abban, hogy… hogy… megcsókoltalak, mert mérges vagyok rá… sőt magamra is…
-Semmi baj.
-De! Baj van! –kiált. –Mert most én voltam hülye, hogy ezt mind elmondtam neked!
-Majd írok belőle egy regényt. –mosolyog Jade. –Jól tetted, hogy elmondtad. Legalább tudom, hogy őszinte vagy, és ez jól esik. Elvégre… gondoltam lehetnénk barátok.
-Persze! –mondja. –Barátok.
-Ennek nagyon örülök! –kiált fel. –Nem sok barátom van, és jó ha találok egyet. Így végre megmondhatom anyunak, hogy csak barát vagy… semmi más! Nem az akire gondol.
-Miért baj, ha a mamád másnak hisz engem?
-Mert azonnal férjhez akar adni! Már volt rá példa.
-Komolyan?
-Teljesen komolyan! Tudod hány embernek mutatott már be, mióta befejeztem a főiskolát? Legalább… tuti volt 20!
-És egy sem jött be?
-Anyám szerint biztosan leszbikus vagyok.
-Na és? Az? –vigyorog, Jade felhúzza szemöldökét.
-Szerinted?
-Nem! –jelenti ki. –Na és miért nem tudsz választani a vőlegényjelöltek közül? A mamád nem bízza a véletlenre a dolgot… gondolom.
-Lehet, de nem akarom, hogy az anyám találja meg a nekem való párt! Egyszer majd ráakadok! 23 éves vagyok! Nem anyám dönt abban, hogy kit szeressek, vagy ne!
-23? Fiatal! És máris ilyen híres? Bestsellerek!
-Korán kezdtem írni. 10en évesen már elég komolyan foglalkoztam ezzel, a főiskolán pedig megtanultam, hogyan is kell írni. Angel 22. Ő most végzett. De látod, NY-ot hagyta ott, hogy idejöjjön. Olyan jól fotózott, hogy a NY Times-nál dolgozott a suli mellett ösztöndíjjal, de most kitalálta, hogy egyedül boldogul majd. Szabadúszó lesz. Kíváncsi vagyok, hogy ez összejön-e neki. Én drukkolok, de úgy látom, hogy egyenlőre Jensen köti le őt, nem a munka. Persze kell a szórakozás is… Ha nekem nem jött össze…
-Sajnálod, hogy nem lett a randiból semmi sem?
-Dehogy! –kiált. –Jobb is! Tudod… de nem én mondtam el neked… van egy hatalmas titok.
-És mi az? –kérdezi Jared izgatottan.
-De ha elmondod, és kiderül, Angel kitekeri a nyakamat… vagy Jensen… Nem is tudom, hogy elmerjem-e mondani, vagy sem… Most már belekezdtem, és én is utálom, ha itt hagyok abba egy jó sztorit…
-Jade!
-Bocs… Szóval… -lehalkítja hangját. –Jensen meg Angel… érted… összejöttek… úgy…
-Hogy?
-Hát úgy! –elvörösödik. –Tegnap éjjel. Itt, nálam! Angel jó lány, de ki bírna ellenállni Jensennek? Én! Mert egy idióta vagyok… Úgy viselkedtem, akár egy bolond.
-Szeretnél Angel helyében lenni? Hátha Jensen veled lett volna az éjjel?
-Nem! Egyáltalán nem szeretném ezt!
-Nem? Miért nem?
-Mert ha odakerülne a sor, én már halott lennék! Velem Jensen Ackles nem csinálhatja! Teljesen kizárt!
-Ugyan! Ő is csak egy… egy ember!
-Nem! Ő Jensen! Az nagy különbség! Ha… mondjuk te lennél Jared, akkor egészen biztosan nem tudnék ilyen értelmes mondatokat kinyögni! Már megszoktam, hogy úgy hasonlítasz rá, de néha emlékeztetnem kell magam, te nem vagy az igazi, mert ha az lennél, elfutnék.
-Dehogy futnál.
-Oh, más Vancouver másik végén lennék. Olyan messze, hogy… szóval messze. –mondja. –Látod, én ilyen vagyok.
-És ha nem ismernéd sem Jensent, sem… Jaredet és úgy találkozol velük?
-Akkor is. Az ilyen srácok nem az olyan lányokra buknak mint amilyen én vagyok… az ilyen lányokra igazából egy srác sem bukik. –sóhajt fel búsan. –Mert az ilyen lány, magának való és unalmas. Csak írogatni tud… és nincs benne semmi érdekes sem. Se nem csinos, se nem szép, csak létezik és bocsánatot kér azért, mert lélegzik.
-Jade, miért beszélsz így magadról?
-N… nem magamról mondtam.
-De! Ez hülyeség! Te helyes vagy, és igenis csinos!
-Nem.
-De! Utálok vitatkozni.
-A fősuliban… vagy bármelyik suliban sohasem jött oda egy fiú sem hozzám, mert különcnek tartottak engem. Bolondnak.
-Ők voltak azok.
-Pedig… még igazuk is volt…
-Nem foghatod fel ezt így!
-Hogyan fogjam fel? –kérdezi. –Éppen ezért Jensen valami félreértés lehet a föntiek részéről… amit rendbe is hoztak, hogy megtalálták Angelt! Ugye milyen szép?
-Igen, szép, de te is az vagy.
-Kedves hogy ezt mondod, de mit érek vele, ha ütődöttnek tartanak, mert kicsit más vagyok, mint a többiek.
-Nekem tetszik, hogy más vagy! –mondja.
-Tényleg tetszik, vagy csak mondod?
-Nem csak „úgy” mondom. A suliban hülyék voltak, ha olyan valami miatt néztek ki maguk közül, amiben tehetséges vagy, és amiből most is élsz.
-Pompomlány sem voltam.
-Én sem. –mosolyodik el a fiú, mire Jade elneveti magát, s feláll mellőle. –Pedig mindig is szerettem volna olyan izékkel ugrálni.
-Jól néztél volna ki!
-Szerintem jól mutattam volna. Egyből vittek volna az elmegyógyintézetbe… Ja és olyan kis „dreszt” nem is találtak volna rám. Képzelj el egy olyanban, hozzá egy pici szoknya? Na? Előtted van? Megrázó élmény.
-Borzalmas.
-Az. Éppen ezért kosaraztam, és meghagytam a drukkolást a csajoknak.
-Akik szerettek!
-Nem tagadom… De volt amelyik ki nem állhatta, hogy ilyen magas vagyok. Tudod csókolózás közben, nem a legjobb. –mosolyog és Jade szemébe néz.
-Lehet… -pirul el a lány. –N… Nem tudom…
-Igaz… mert az előbb ugye… fekve… öh… nem jó téma, igaz?
-Igen. Beszéljünk valami másról! Itt van az anyám.
-Hát… nem a legjobb téma a kedves mama…
-Tudom… Le kellene mennem hozzá.
-Maradj!
-Lehet, hogy miközben mi jól elcsevegünk, szétszedte a lakást! Egyáltalán minek jött? Lehet, hogy megint talált valakit nekem? Óriási! Nem akarom! Ha így kell meghalnom, akkor legyen! Nem érdekel! Csak anyám ne szóljon bele…
-Én tetszettem neki…
-Öh… I… igen…
-Szerintem most nem akar senkit sem rád sózni! Csak látogatóba jött. Kiakadt volna akkor, hogy van barátod, de inkább repkedett a boldogságtól, minthogy kiborult volna. Nem lehetett túl sok „előttem” –mondja, Jade csak bólogat és összeszorítja száját, majd búsan lehajtja fejét. –Oh… Öh… Öh… n… nem volt… barátod? –kérdezi dadogva.
-Ezt hagyjuk!
-Jade!
-Tudom, nem csak bolond vagyok, hanem egy pancser, akinek sohasem volt senkije, és az anyja akar rátukmálni valami pasit, s ezek után még válogat is… Igen… Ha ez van, akkor nem tehetek mást!
-Nem baj! –mondja Jared. –Miért lenne gond, hogy válogatsz?
-De baj! Mert ha látnád magad!
-Világosíts fel, milyen az arcom?
-Ledöbbent. Azt gondolod, itt van ez a lány pasi nélkül… vagyis sohasem volt párja, tiszta dilis, tehát érthető, hogy miért van egyedül még most is, vagy, hogy miért…
-Nem gondolok semmire sem!
-Nem ezt látom rajtad. –mondja. –Mindegy, nem érdekes. Ne beszéljünk róla többet! Inkább megnézem mit csinál az anyám!
-Veled megyek!
-Nem kell! Majd megmondom, hogy hazamentél.
-Jade, itt maradok, és megvédelek. –mosolyog, aztán feláll és megfogja a lány kezét. –Induljunk!
-Miért csinálod ezt?
-Mert megkértél, hogy maradjak. Nem emlékszel?
-De… De… csak… most, hogy… tudod az egész életemet, nem kell ezért itt maradnod! Igazság szerint nem is tudom miért mondtam el neked.
-Elmondtad, és nincs is ezzel gond. Talán jólesett, hogy valakinek kiönthetted a szíved. Nem?
-Lehet… igen… talán… de közben az egész életemet elmondtam, mert sohasem tudtam tartani a számat. Oh, és…elég borzasztó, hogy pár mondatban összefoglaltam az egész…
-Jade! Mi lenne, ha most nem ezen törnéd a fejed? Már úgysem tudsz változtatni rajta.
-Rendben. –bólogat a lány. –Gyere. –s kézen fogva lemennek a nappaliba, ám az anya nincs itt. Jade elengedi a fiú kezét, s megkéri üljön le. Jared szót fogadva elhelyezkedik a kanapén és tekintetével követi a lányt, aki a nappaliból nyíló, fehér, boltíves ajtón nyit be, aztán eltűnik mögötte. Hallgatózik, de csak szófoszlányokat ért. Felsóhajt. Igaza van Jadenek, elég ledöbbent arcot vághatott, csak meglepődött. Pedig nincs baj ezzel a leányzóval. Sokat beszél, de hát ő is… talán ugyanilyen butaságokat is… Ha zavarban van, biztosan. Jade egy helyes lány, aki okos, és egyáltalán nem olyan, mint amilyen képet fest magáról. Beállítja magát a világ legnagyobb lúzerének, pedig mennyi mindent elért már az életben, amit azok, akikkel egy suliba járt, biztosan nem. Könyveket ír, saját kiadója van, szép háza, kocsija, jól él… csak még a párját nem találta meg, mert nem is keresi és nem is foglalkozik ezzel a kérdéssel… Kivéve az anyját. Most már pontosan érti mi ez a vőlegénykeresés… De miért kell erőltetni ezt? Ha Jade akarná, simán találna valakit. Csak nem akarja. Inkább behúzódik ide. Viszont, hogy Angel ideköltözött, egészen biztosan szétzilálja majd a szépen felépített mindennapjait. Kezdve már az első nappal is… Jensen csak úgy megjelenik a semmiből… Aztán ő… „Keith”. Nem akar Keith lenni. Önmaga szeretne lenni. Miért hazudjon ennek a lánynak, aki még meg is köszönte neki, hogy őszinte hozzá. Egy fenéket őszinte, hazudik! Igaz… beszélt Sandyről, de az sem volt az igazi… Sandy csak „ egy lány” volt… Ám ő nem csak „ egy lány”, hanem Sandy! Az ő menyasszonya… a volt menyasszonya… Ezt még nem képes felfogni. Volt, nincs? És most mi lesz? Tényleg nem találkoznak. Nem megy át hozzá LA-be, nem tervezhet családot, nem álmodozhat a közös jövőjükről? Egyedül maradt annyi év után. Búsan hajtja le fejét és nagyon lassan engedi ki a levegőt. Sandy arca jelenik meg előtte. Milyen szép és tökéletes. Büszke volt, hogy övé ez a lány… De tényleg csak az övé volt?
-A lányom annyi szépet mesélt már rólad! –kiált hirtelen Jade anyja az orra előtt, aztán melléhuppan, és megöleli őt. –Imádlak édes fiam!
-Öh… igen… oh… köszönöm… -hebeg és elhúzza száját.
-Ok anyu, most már elég volt. –húzza anyja karját Jade, de hatástalan.
-Kislányom, most hagyj magunkra. Beszélnem kell vele!
-Nem! Elég! Már úgyis menni akart! Majd beszélsz vele holnap!
-Marad! Ugye? Maradsz még? –néz a fiú szemébe, aki csak pislogni tud. –Ezt igennek veszem. Állj fel, hogy ismét megnézhesselek téged.
-Nem anyu, hagyd őt!
-Ne szólj bele! Kérlek! Végre egy fiút találok a szobádban, és rögtön el akarod bújtatni előlem?
-Én nem akarok beleszólni… igazán. Nagyon kedves, de…
-Oh, még be sem mutatkoztam! Shelly vagyok, te pedig Keith! Imádom ezt a nevet, ahogy téged is. Hallom, hogy az egyik barátod, az én Angelemmel jár?
-N… nem igazán jár…
-Lényegtelen! Mindkét lányom elkel? Oh, milyen kár, hogy holnapra elhívtam egy barátnőmet, hogy beszélgessek a fiáról…
-Anyu…
-Nem rólad van szó, hanem Angelről.
-Mi? Anyu!
-Most az egyszer neki néztem ki valakit, és nem neked! De jobbat nem is találhatnék Keithnél! Olyan megbízható fiúnak tűnik! –borzolja össze Jared haját, aki rögtön megigazítja tincseit.
-Most már fejezd be anyu!
-Angel majd eldönti melyik fiú tetszik neki. Holnap megszervezek egy randit!
-Ezt nem teheted meg! Most jól érzi magát!
-Egy másik randiba, még nem fog belehalni!
-Az a srác tökéletes… öh… neki az! Én tudom!
-Ne szólj bele lányom! Majd Angel eldönti!
-Neked mániád a beszervezés? Fejezd be! –kiált. –Nem szervezhetsz be srácokat Angelnek! Most nem!
-Neked egyik sem tetszett, most a másik lányomnál próbálok szerencsét. Neked itt a lovagod. Istenem, milyen szép is! –néz a fiú szemébe. –Gyönyörű!
-Anyu! Elég ha engem hozol zavarba, nem kell még őt is!
-S… Semmi baj… bár tényleg kicsit… furán érzem magam. –mondja Jared halkan.
-Mi lenne, ha nem velem foglalkoznátok, hanem magatokkal?
-Muszáj veled törődni, mert hülyeségeket csinálsz.
-Szépen folytatjátok, amit elkezdtetek.
-Nem, anyu!
-Nincs vita! –felpattan, magával rántja a fiút is, akit megölel. –Oh, jó az illata… Hm… Jade, őt nem engedheted el!
-Most már elég volt! –elhúzza Jaredet anyjától, aki büszkén bólogat és kaján mosolyt vág.
-Ezt szeretem! Menjetek csak gyerekek, indulás!
-Keith éppen haza indult.
-Nem-nem lányom, marad! Csak a testemen keresztül léphet ki azon az ajtón. Választhat! Vagy te, vagy én.
-Ok anyu, most már befejezheted! Keith menni akar…
-Maradhatok!
-Tessék? –néz rá a lány. –De… de… tényleg mennie kell…
-Otthon, csak a kutyáim vannak… de rájuk most a szomszéd vigyáz.
-Biztosan hiányoznak. –mondja a lány.
-Egy napot kibírnak nélkülem is. Majd nézzük a TV-t, vagy írunk egy regényt. Mit gondolsz?
-A fiúnak igaza van Jade! –kiált Shelly. –Indulás felfelé! Egy-kettő! –hessegeti a fiatalokat. Jared bólogat és elindul, ám Jade marad.
-Miért csinálod ezt, anyu?
-Mert olyan helyes, és mert tetszik. És neked is tetszik.
-Anyu, alig ismerem őt.
-Majd megismered! Menj csak fel és szórakozz el vele.
-Nem! Ő csak Keith…
-Fogd be lányom, menj utána, és gondoskodj róla, hogy jól érezze magát. Meg kell tartanod őt! És most elég! Pihenek! Holnap nehéz napunk lesz!
-Megszervezni Angel randiját, szörnyen megerőltető lehet. –mondja gúnyosan. –De hát minek? Hívd fel a barátnődet és mondd meg neki, hogy tárgytalan.
-Nem! Majd meglátod milyen helyes a fiú.
-Nem érdekel! Egyszer az őrületbe fogsz kergetni ezzel az esküvőszervezéssel!
-Csak randikat szervezek a lányaimnak!
-Remélem hamar véget ér ez a mániád! De hogy most Angelre is rászállsz!
-Örülj, hogy békén hagylak! Most itt van Keith! Annyira helyes! Meg kell tartanod!
-Anyu!
-Most menj! –kiált, megpuszilja lányát és visszamegy szobájába.
-Jade! Jaj bocsánat! –kiált egy idősebb asszony teljes torokból, de mosolyogva pillant le az ágyon fekvő párra, akik azonnal szétrebbennek. –Jade! Hát ő a barátod?
-Szia anyu, milyen jó, hogy itt vagy! –mondja vörös arccal és egészen elhúzódik Jaredtől, aki elég kényelmetlenül érzi magát. Éppen megcsókolt egy lányt Sandy után, és az anyja rájuk ront? Hát nem egyszerű Jadehez közel kerülni, pedig olyan jól ment. Elég bátor volt. Ha ezt Jensennek elmondja…
-Milyen helyes fiatalember! –kiált az asszony végigmérve a fiút. –És elég magas… Állj csak fel!
-Anyu! Ő nem…
-Jade! Csak szeretném megismerni az udvarlódat!
-Anyu!
-Semmi baj. –szól közbe Jared és lassan felegyenesedik, az asszony felnéz rá.
-Nagyon jó! –bólogat. –Jó magas, és izmos. –tapogatja.
-Körbe is forduljak? –kérdezi Jared sóhajtozva.
-Igen. –mosolyog az asszony. A fiú felsóhajt és körbefordul. –Imádom az ízlésed lányom!
-Anyu! Ő nem a…
-Én Jade mamája vagyok, nagyon örülök! Végre felszedtél valakit lányom… De hogy is hívják a…
-Keith vagyok… -hazudik a fiú megint, és kezét nyújtja. –Keith Richard.
-Mint a Rolling Stonesból a…
-Az. –bólogat Jared, de tényleg azt mondta Keith Richard? Teljesen megőrült?
-Annyira örülök, velem ne is foglalkozzatok! Csak jöttem. Mert tudtam, hogy Angel is itt van. Tényleg. És ő?
-Nincs itthon. –kiált Jade.
-A barátommal randizik. –mondja Jared.
-Oh… magának ilyen helyes barátai vannak? –mosolyog az anya.
-Igen… mindegyik helyes asszonyom.
-Az jó! Na de én nem is zavarok! Lent leszek. Pakolok.
-De anyu! Nem maradhatsz!
-Csak pár nap! Velem ne is foglalkozzatok. –s behajtja az ajtót. Egymásra néznek.
-Bocs… Ő volt az anyám…
-Szerintem… egészen jó fej… Kivéve, azt a marhavásáros dogot… A fogaimat miért nem nézte meg?
-Ő ilyen. Ne haragudj rá!
-Nem… -sóhajt. –De… azt hiszem, én jobb ha megyek.
-Ne hagyj vele egyedül! Kérlek! Megőrjít. –és a fiú elé lép. Felnéz rá. –Maradj! –megfogja karját.
-Maradjak?
-Igen.
-Nem vagy mérges rám?
-Miért?
-Az előbbiért. Tudod… a…
-N… nem…
-Csak… túl sok hülyeséget beszéltél. –elmosolyodik. –De hidd el, az nem én voltam. Nem szoktam lányokat csókolgatni… Illetve igen… vagyis… érted… -buta vigyort vág, mert ebből még nem tudja hogy mászik ki.
-Értem. –bólogat a lány. –De… mondhatok valamit? És ne haragudj érte.
-Nem haragszom.
-De… tényleg ne, mert én csak egy… egy idióta csaj vagyok és hülyeségek járnak az eszemben mindig és baromságokat gondolok.
-Jade.
-Rólad is azt gondoltam.
-Mit gondoltál? –kérdezi és közelebb lép a lányhoz, aki lehajtja fejét.
-Hogy… hogy van valakid.
-És ez olyan nagy baromság? –halványan elmosolyodik.
-Én tudtam! Annyira tudtam! Ne haragudj! –kiált. –Menj csak, majd kitalálok valamit… igaz is, azt hiszi, hogy a barátom vagy, szóval lemegyek és megmondom, hogy nem vagy az, és hogy van valakid.
-Jade, figyelj…
-Nem is tudom, hogy kérjek bocsánatot, nem te voltál aki megcsókoltál, én voltam. Igen, én!
-Ez nem igaz.
-De igaz. –bólogat. –És a barátnődnek… vagy barátodnak mondd…
-Barátomnak?
-Igen! Mert az ilyen srácoknak vagy barátnőjük van, vagy melegek, és tuti, hogy sohasem néznének olyan lányra, mint én! És azt is gondoltam, hogy te meleg vagy, ami tök jó! Bírom a melegeket! Komolyan! És… és… én teljesen hülye vagyok, hogy ezt most elmondtam neked! De nem is baj, legalább látod, hogy milyen vagyok… anyunak megmondom, hogy hazamész! Nagyon jó, hogy eljöttél, és úgy örültem, de…
-Levegőt is vegyél néha. –mosolyodik el a fiú.
-Levegőt? Na igen, az is fontos, de jobb, ha én már azt sem veszek, mert minek? Nincsen semmi értelme sem.
-Jade, csak egy percre hagyd abba.
-Ok, befejezem. Csak ne haragudj rám!
-Nem haragszom. Sőt, remekül szórakozom.
-Ennyire borzasztó vagyok?
-Nem, ennyire vicces.
-Vicces… ha annak nevezed, hogy folyamatosan hülyét csinálok magamból… Itt… most… igaz, tényleg vicces.
-Én mondtam. –mosolyog a fiú. –Akkor most mi legyen?
-Menj haza a lányhoz… vagy… vagy…
-Nincs senkim Jade. –mondja, és felsóhajt, majd leül az ágyra. –Se fiú, se lány… senki se vár rám.
-Tényleg?
-Tényleg. –maga mellé mutat. Jade leül, Jared pedig rámosolyog , aztán megfogja kezét. –Figyelj rám kicsit. Aranyos vagy, és kedves, sőt vicces is… amit most előadtál, mint egy ijedt kislány, ez tetszik, nagyon tetszik. –suttog.
-Tetszik?
-Igen. –bólogat, s megsimogatja Jade karját. –Nézd, nem tagadom, hogy volt valakim, sőt olyan komoly volt a dolog, hogy eljegyeztem a lányt, de… -és előveszi a gyűrűket a zsebéből. –Látod ezt? Vége van, visszaadta a gyűrűt. Nem tudtam mit csináljak. Szeretem még, de tudom, hogy miattam nem változna meg sohasem. –sóhajt. –Most azt hiszed, hogy csak azért jöttem ide, hogy elszórakozzak veled… Ok, bevallom, volt egy ilyen gondolatom is, de nem akarlak átverni téged, gondoltam tudnod kell ezt…
-Szóval szereted még!
-Igen, szeretem, de vége… -sóhajt. –Nagyon nehéz lesz túltenni magam rajta, ám nincs más választás.
-Lehet, hogy megváltozik.
-Nem, sohasem fog megváltozni, Jade, tudom, ismerem már nagyon rág. –és visszateszi inge zsebébe a gyűrűket. –Ő az első nagy szerelmem… Ezért is nehéz.
-Elhiszem, és jó hogy elmondtad ezt… Igaz, drukkolok, hogy talán mégis visszakapd. Biztosan nagyon szép lány és ő is szeret.
-Édes vagy, de nem. Be kell látnom, hogy igaza van mindenkinek abban, hogy mások vagyunk. Ő karriert szeretne, nekem már megvan amit akartam… LA-ben él, be akar futni… nekem nem kell az a hírnév… elég ez… mármint… hogy… Jaredre hasonlítok. –elmosolyodik halványan, pedig ha most ilyen őszinte, talán ezt is el kellene mondania, ám hallgat. –Szóval a volt menyasszonyom gazdag, és híres akar lenni, én pedig nem. És nem adom fel a biztos állásomat. Tudod fura életünk volt. Sokszor elkísért fellépésekre, vagy partikra, de ott is vadászta a lehetőségeket… Én 9 hónapig a stábbal vagyok, itt Kanadában… LA-t nem igazán szeretem, de ott lakik. Nála töltöttem pár hetet, aztán hazamentem… Igazából sohasem éltünk együtt. Ő utálja Vancouvert… Megértem… Ok… utálja, csak mi lett volna ha összeházasodunk? Éldegélünk külön-külön? Most szünet van… és meglátogatott tegnap… akkor szakítottam vele, pedig nagy szó, hogy eljött hozzám, és mégis kimondtam: vége… Nem volt kiborulás… Ma volt a nagy előadás! Eljött… Kikészültem. –mondja búsan, és lehajtja fejét. Jade megsimogatja arcát. –Biztosan az is benne volt abban, hogy… hogy… megcsókoltalak, mert mérges vagyok rá… sőt magamra is…
-Semmi baj.
-De! Baj van! –kiált. –Mert most én voltam hülye, hogy ezt mind elmondtam neked!
-Majd írok belőle egy regényt. –mosolyog Jade. –Jól tetted, hogy elmondtad. Legalább tudom, hogy őszinte vagy, és ez jól esik. Elvégre… gondoltam lehetnénk barátok.
-Persze! –mondja. –Barátok.
-Ennek nagyon örülök! –kiált fel. –Nem sok barátom van, és jó ha találok egyet. Így végre megmondhatom anyunak, hogy csak barát vagy… semmi más! Nem az akire gondol.
-Miért baj, ha a mamád másnak hisz engem?
-Mert azonnal férjhez akar adni! Már volt rá példa.
-Komolyan?
-Teljesen komolyan! Tudod hány embernek mutatott már be, mióta befejeztem a főiskolát? Legalább… tuti volt 20!
-És egy sem jött be?
-Anyám szerint biztosan leszbikus vagyok.
-Na és? Az? –vigyorog, Jade felhúzza szemöldökét.
-Szerinted?
-Nem! –jelenti ki. –Na és miért nem tudsz választani a vőlegényjelöltek közül? A mamád nem bízza a véletlenre a dolgot… gondolom.
-Lehet, de nem akarom, hogy az anyám találja meg a nekem való párt! Egyszer majd ráakadok! 23 éves vagyok! Nem anyám dönt abban, hogy kit szeressek, vagy ne!
-23? Fiatal! És máris ilyen híres? Bestsellerek!
-Korán kezdtem írni. 10en évesen már elég komolyan foglalkoztam ezzel, a főiskolán pedig megtanultam, hogyan is kell írni. Angel 22. Ő most végzett. De látod, NY-ot hagyta ott, hogy idejöjjön. Olyan jól fotózott, hogy a NY Times-nál dolgozott a suli mellett ösztöndíjjal, de most kitalálta, hogy egyedül boldogul majd. Szabadúszó lesz. Kíváncsi vagyok, hogy ez összejön-e neki. Én drukkolok, de úgy látom, hogy egyenlőre Jensen köti le őt, nem a munka. Persze kell a szórakozás is… Ha nekem nem jött össze…
-Sajnálod, hogy nem lett a randiból semmi sem?
-Dehogy! –kiált. –Jobb is! Tudod… de nem én mondtam el neked… van egy hatalmas titok.
-És mi az? –kérdezi Jared izgatottan.
-De ha elmondod, és kiderül, Angel kitekeri a nyakamat… vagy Jensen… Nem is tudom, hogy elmerjem-e mondani, vagy sem… Most már belekezdtem, és én is utálom, ha itt hagyok abba egy jó sztorit…
-Jade!
-Bocs… Szóval… -lehalkítja hangját. –Jensen meg Angel… érted… összejöttek… úgy…
-Hogy?
-Hát úgy! –elvörösödik. –Tegnap éjjel. Itt, nálam! Angel jó lány, de ki bírna ellenállni Jensennek? Én! Mert egy idióta vagyok… Úgy viselkedtem, akár egy bolond.
-Szeretnél Angel helyében lenni? Hátha Jensen veled lett volna az éjjel?
-Nem! Egyáltalán nem szeretném ezt!
-Nem? Miért nem?
-Mert ha odakerülne a sor, én már halott lennék! Velem Jensen Ackles nem csinálhatja! Teljesen kizárt!
-Ugyan! Ő is csak egy… egy ember!
-Nem! Ő Jensen! Az nagy különbség! Ha… mondjuk te lennél Jared, akkor egészen biztosan nem tudnék ilyen értelmes mondatokat kinyögni! Már megszoktam, hogy úgy hasonlítasz rá, de néha emlékeztetnem kell magam, te nem vagy az igazi, mert ha az lennél, elfutnék.
-Dehogy futnál.
-Oh, más Vancouver másik végén lennék. Olyan messze, hogy… szóval messze. –mondja. –Látod, én ilyen vagyok.
-És ha nem ismernéd sem Jensent, sem… Jaredet és úgy találkozol velük?
-Akkor is. Az ilyen srácok nem az olyan lányokra buknak mint amilyen én vagyok… az ilyen lányokra igazából egy srác sem bukik. –sóhajt fel búsan. –Mert az ilyen lány, magának való és unalmas. Csak írogatni tud… és nincs benne semmi érdekes sem. Se nem csinos, se nem szép, csak létezik és bocsánatot kér azért, mert lélegzik.
-Jade, miért beszélsz így magadról?
-N… nem magamról mondtam.
-De! Ez hülyeség! Te helyes vagy, és igenis csinos!
-Nem.
-De! Utálok vitatkozni.
-A fősuliban… vagy bármelyik suliban sohasem jött oda egy fiú sem hozzám, mert különcnek tartottak engem. Bolondnak.
-Ők voltak azok.
-Pedig… még igazuk is volt…
-Nem foghatod fel ezt így!
-Hogyan fogjam fel? –kérdezi. –Éppen ezért Jensen valami félreértés lehet a föntiek részéről… amit rendbe is hoztak, hogy megtalálták Angelt! Ugye milyen szép?
-Igen, szép, de te is az vagy.
-Kedves hogy ezt mondod, de mit érek vele, ha ütődöttnek tartanak, mert kicsit más vagyok, mint a többiek.
-Nekem tetszik, hogy más vagy! –mondja.
-Tényleg tetszik, vagy csak mondod?
-Nem csak „úgy” mondom. A suliban hülyék voltak, ha olyan valami miatt néztek ki maguk közül, amiben tehetséges vagy, és amiből most is élsz.
-Pompomlány sem voltam.
-Én sem. –mosolyodik el a fiú, mire Jade elneveti magát, s feláll mellőle. –Pedig mindig is szerettem volna olyan izékkel ugrálni.
-Jól néztél volna ki!
-Szerintem jól mutattam volna. Egyből vittek volna az elmegyógyintézetbe… Ja és olyan kis „dreszt” nem is találtak volna rám. Képzelj el egy olyanban, hozzá egy pici szoknya? Na? Előtted van? Megrázó élmény.
-Borzalmas.
-Az. Éppen ezért kosaraztam, és meghagytam a drukkolást a csajoknak.
-Akik szerettek!
-Nem tagadom… De volt amelyik ki nem állhatta, hogy ilyen magas vagyok. Tudod csókolózás közben, nem a legjobb. –mosolyog és Jade szemébe néz.
-Lehet… -pirul el a lány. –N… Nem tudom…
-Igaz… mert az előbb ugye… fekve… öh… nem jó téma, igaz?
-Igen. Beszéljünk valami másról! Itt van az anyám.
-Hát… nem a legjobb téma a kedves mama…
-Tudom… Le kellene mennem hozzá.
-Maradj!
-Lehet, hogy miközben mi jól elcsevegünk, szétszedte a lakást! Egyáltalán minek jött? Lehet, hogy megint talált valakit nekem? Óriási! Nem akarom! Ha így kell meghalnom, akkor legyen! Nem érdekel! Csak anyám ne szóljon bele…
-Én tetszettem neki…
-Öh… I… igen…
-Szerintem most nem akar senkit sem rád sózni! Csak látogatóba jött. Kiakadt volna akkor, hogy van barátod, de inkább repkedett a boldogságtól, minthogy kiborult volna. Nem lehetett túl sok „előttem” –mondja, Jade csak bólogat és összeszorítja száját, majd búsan lehajtja fejét. –Oh… Öh… Öh… n… nem volt… barátod? –kérdezi dadogva.
-Ezt hagyjuk!
-Jade!
-Tudom, nem csak bolond vagyok, hanem egy pancser, akinek sohasem volt senkije, és az anyja akar rátukmálni valami pasit, s ezek után még válogat is… Igen… Ha ez van, akkor nem tehetek mást!
-Nem baj! –mondja Jared. –Miért lenne gond, hogy válogatsz?
-De baj! Mert ha látnád magad!
-Világosíts fel, milyen az arcom?
-Ledöbbent. Azt gondolod, itt van ez a lány pasi nélkül… vagyis sohasem volt párja, tiszta dilis, tehát érthető, hogy miért van egyedül még most is, vagy, hogy miért…
-Nem gondolok semmire sem!
-Nem ezt látom rajtad. –mondja. –Mindegy, nem érdekes. Ne beszéljünk róla többet! Inkább megnézem mit csinál az anyám!
-Veled megyek!
-Nem kell! Majd megmondom, hogy hazamentél.
-Jade, itt maradok, és megvédelek. –mosolyog, aztán feláll és megfogja a lány kezét. –Induljunk!
-Miért csinálod ezt?
-Mert megkértél, hogy maradjak. Nem emlékszel?
-De… De… csak… most, hogy… tudod az egész életemet, nem kell ezért itt maradnod! Igazság szerint nem is tudom miért mondtam el neked.
-Elmondtad, és nincs is ezzel gond. Talán jólesett, hogy valakinek kiönthetted a szíved. Nem?
-Lehet… igen… talán… de közben az egész életemet elmondtam, mert sohasem tudtam tartani a számat. Oh, és…elég borzasztó, hogy pár mondatban összefoglaltam az egész…
-Jade! Mi lenne, ha most nem ezen törnéd a fejed? Már úgysem tudsz változtatni rajta.
-Rendben. –bólogat a lány. –Gyere. –s kézen fogva lemennek a nappaliba, ám az anya nincs itt. Jade elengedi a fiú kezét, s megkéri üljön le. Jared szót fogadva elhelyezkedik a kanapén és tekintetével követi a lányt, aki a nappaliból nyíló, fehér, boltíves ajtón nyit be, aztán eltűnik mögötte. Hallgatózik, de csak szófoszlányokat ért. Felsóhajt. Igaza van Jadenek, elég ledöbbent arcot vághatott, csak meglepődött. Pedig nincs baj ezzel a leányzóval. Sokat beszél, de hát ő is… talán ugyanilyen butaságokat is… Ha zavarban van, biztosan. Jade egy helyes lány, aki okos, és egyáltalán nem olyan, mint amilyen képet fest magáról. Beállítja magát a világ legnagyobb lúzerének, pedig mennyi mindent elért már az életben, amit azok, akikkel egy suliba járt, biztosan nem. Könyveket ír, saját kiadója van, szép háza, kocsija, jól él… csak még a párját nem találta meg, mert nem is keresi és nem is foglalkozik ezzel a kérdéssel… Kivéve az anyját. Most már pontosan érti mi ez a vőlegénykeresés… De miért kell erőltetni ezt? Ha Jade akarná, simán találna valakit. Csak nem akarja. Inkább behúzódik ide. Viszont, hogy Angel ideköltözött, egészen biztosan szétzilálja majd a szépen felépített mindennapjait. Kezdve már az első nappal is… Jensen csak úgy megjelenik a semmiből… Aztán ő… „Keith”. Nem akar Keith lenni. Önmaga szeretne lenni. Miért hazudjon ennek a lánynak, aki még meg is köszönte neki, hogy őszinte hozzá. Egy fenéket őszinte, hazudik! Igaz… beszélt Sandyről, de az sem volt az igazi… Sandy csak „ egy lány” volt… Ám ő nem csak „ egy lány”, hanem Sandy! Az ő menyasszonya… a volt menyasszonya… Ezt még nem képes felfogni. Volt, nincs? És most mi lesz? Tényleg nem találkoznak. Nem megy át hozzá LA-be, nem tervezhet családot, nem álmodozhat a közös jövőjükről? Egyedül maradt annyi év után. Búsan hajtja le fejét és nagyon lassan engedi ki a levegőt. Sandy arca jelenik meg előtte. Milyen szép és tökéletes. Büszke volt, hogy övé ez a lány… De tényleg csak az övé volt?
-A lányom annyi szépet mesélt már rólad! –kiált hirtelen Jade anyja az orra előtt, aztán melléhuppan, és megöleli őt. –Imádlak édes fiam!
-Öh… igen… oh… köszönöm… -hebeg és elhúzza száját.
-Ok anyu, most már elég volt. –húzza anyja karját Jade, de hatástalan.
-Kislányom, most hagyj magunkra. Beszélnem kell vele!
-Nem! Elég! Már úgyis menni akart! Majd beszélsz vele holnap!
-Marad! Ugye? Maradsz még? –néz a fiú szemébe, aki csak pislogni tud. –Ezt igennek veszem. Állj fel, hogy ismét megnézhesselek téged.
-Nem anyu, hagyd őt!
-Ne szólj bele! Kérlek! Végre egy fiút találok a szobádban, és rögtön el akarod bújtatni előlem?
-Én nem akarok beleszólni… igazán. Nagyon kedves, de…
-Oh, még be sem mutatkoztam! Shelly vagyok, te pedig Keith! Imádom ezt a nevet, ahogy téged is. Hallom, hogy az egyik barátod, az én Angelemmel jár?
-N… nem igazán jár…
-Lényegtelen! Mindkét lányom elkel? Oh, milyen kár, hogy holnapra elhívtam egy barátnőmet, hogy beszélgessek a fiáról…
-Anyu…
-Nem rólad van szó, hanem Angelről.
-Mi? Anyu!
-Most az egyszer neki néztem ki valakit, és nem neked! De jobbat nem is találhatnék Keithnél! Olyan megbízható fiúnak tűnik! –borzolja össze Jared haját, aki rögtön megigazítja tincseit.
-Most már fejezd be anyu!
-Angel majd eldönti melyik fiú tetszik neki. Holnap megszervezek egy randit!
-Ezt nem teheted meg! Most jól érzi magát!
-Egy másik randiba, még nem fog belehalni!
-Az a srác tökéletes… öh… neki az! Én tudom!
-Ne szólj bele lányom! Majd Angel eldönti!
-Neked mániád a beszervezés? Fejezd be! –kiált. –Nem szervezhetsz be srácokat Angelnek! Most nem!
-Neked egyik sem tetszett, most a másik lányomnál próbálok szerencsét. Neked itt a lovagod. Istenem, milyen szép is! –néz a fiú szemébe. –Gyönyörű!
-Anyu! Elég ha engem hozol zavarba, nem kell még őt is!
-S… Semmi baj… bár tényleg kicsit… furán érzem magam. –mondja Jared halkan.
-Mi lenne, ha nem velem foglalkoznátok, hanem magatokkal?
-Muszáj veled törődni, mert hülyeségeket csinálsz.
-Szépen folytatjátok, amit elkezdtetek.
-Nem, anyu!
-Nincs vita! –felpattan, magával rántja a fiút is, akit megölel. –Oh, jó az illata… Hm… Jade, őt nem engedheted el!
-Most már elég volt! –elhúzza Jaredet anyjától, aki büszkén bólogat és kaján mosolyt vág.
-Ezt szeretem! Menjetek csak gyerekek, indulás!
-Keith éppen haza indult.
-Nem-nem lányom, marad! Csak a testemen keresztül léphet ki azon az ajtón. Választhat! Vagy te, vagy én.
-Ok anyu, most már befejezheted! Keith menni akar…
-Maradhatok!
-Tessék? –néz rá a lány. –De… de… tényleg mennie kell…
-Otthon, csak a kutyáim vannak… de rájuk most a szomszéd vigyáz.
-Biztosan hiányoznak. –mondja a lány.
-Egy napot kibírnak nélkülem is. Majd nézzük a TV-t, vagy írunk egy regényt. Mit gondolsz?
-A fiúnak igaza van Jade! –kiált Shelly. –Indulás felfelé! Egy-kettő! –hessegeti a fiatalokat. Jared bólogat és elindul, ám Jade marad.
-Miért csinálod ezt, anyu?
-Mert olyan helyes, és mert tetszik. És neked is tetszik.
-Anyu, alig ismerem őt.
-Majd megismered! Menj csak fel és szórakozz el vele.
-Nem! Ő csak Keith…
-Fogd be lányom, menj utána, és gondoskodj róla, hogy jól érezze magát. Meg kell tartanod őt! És most elég! Pihenek! Holnap nehéz napunk lesz!
-Megszervezni Angel randiját, szörnyen megerőltető lehet. –mondja gúnyosan. –De hát minek? Hívd fel a barátnődet és mondd meg neki, hogy tárgytalan.
-Nem! Majd meglátod milyen helyes a fiú.
-Nem érdekel! Egyszer az őrületbe fogsz kergetni ezzel az esküvőszervezéssel!
-Csak randikat szervezek a lányaimnak!
-Remélem hamar véget ér ez a mániád! De hogy most Angelre is rászállsz!
-Örülj, hogy békén hagylak! Most itt van Keith! Annyira helyes! Meg kell tartanod!
-Anyu!
-Most menj! –kiált, megpuszilja lányát és visszamegy szobájába.
Jade idegesen sóhajt, aztán felmegy a hálójába. Jared az ágyon ül, és rámosolyog amint meglátja. Kicsit arrébb telepedik, hogy a lány is elférjen mellette. Jade leül.
-Akkor… Akkor most maradsz? Tényleg maradsz?
-A mamád rám parancsolt! És félek akkor is marasztalna, ha az ajtóban állna… sőt… Mindenkivel ilyen?
-Ühm…
-Érdekes. Bírom.
-Örülj, hogy nem a te anyád. Tudni sem akarom mit tervez holnapra. Szerinted Angel belemegy?
-Én nem ismerem. Ma találkoztam vele először…
-Igaz… -sóhajt. –Ha nem akarná, anyu akkor is addig győzködi, amíg bele nem egyezik. És mi van ha az a pasi jobb, mint Jensen? Nem! Kizárt! Egy srác sem lehet jobb nála…
-Köszi…
-Öh… nem úgy értettem… vagyis… tényleg jó pasi… De nem annyira.
-Aha.
-Te meg ő, nem is hasonlítotok egymásra. Össze sem lehet hasonlítani titeket… Jaj azt hiszem megint hülyeségeket beszélek.
-Igen. –bólogat Jared, aztán elmosolyodik. –És most?
-Nem tudom… Összezártak minket.
-Szeretnéd, ha mégis elmennék? Kiosonok és a mamád észre sem fogja venni, hogy eltűntem.
-Maradj! Ki tudja mikor nyit be az ajtón, és… jó hogy itt vagy. Nem érzem olyan magányosan magam.
-Rendben. –a lányra néz, aztán megsimogatja arcát lágyan, majd felsóhajt. –Ugye tényleg nem haragszol rám az előbbi dologért? Nem akartam… én… nem tudtam, hogy…
-Nem számít! De nyugi, nem fertőző a szüzesség, csak mindenki jót röhög rajta.
-Én nem röhögök.
-De a gondolataidban megtetted.
-Nem! Szerintem ez tök jó dolog!
-Dehogy jó!
-Miért? Tudod hány srác szeretne egy olyan lányt, mint te? A mai csajok, olyan… dilisek, de te nem vagy az! Azt gondolod, hogy kevesebbet érsz? Nem! Sokkal többet!
-Gondolod?
-Igen. Így gondolom. A csajokban nem lehet megbízni… és itt vagy te. Az ellenpélda! Ha egy kicsit jobban körbenéznél, biztosan akadna egy-két srác… Ok… elzavarnád őket! Tudod miért? Mert magadat cikinek tartod. –jelenti ki. –Jézusom! Életemben nem mondtam ennyi értelmeset egyszerre. –mosolyog. –Jade ne aggódj! Rendben? Hallgass rám!
-Nem is tudom…
-Jade!
-OK. –bólogat. –Kedves vagy. Tényleg. –megpuszilja a fiú arcát, aztán ölébe veszi a laptopot, felnyitja és dolgozni kezd. Jared elnézi a lányt, aki pontosan tudja, hogy a fiú őt bámulja, de úgy tesz, mint aki értelmes mondatokat próbál beírni a gépébe, persze ez nehezen megy. De azért megpróbálja. Lenyom pár betűt, aztán ujjai megállnak. Kényelmetlenül érzi magát, miért bámulja őt a fiú. Nézzen TV-t, vagy találjon ki valamit. Mindegy, csak ne rá pislogjon. Gondol egyet, és bekapcsolja a TV-t, gyorsan egy olyan csatornára kapcsolja, ahol valami sport megy. Jared felsóhajt. Pontosan tudja, miért tesz így Jade. Ha ezt akarja, rendben. Keresztbe rakja hosszú lábait, és a képernyőre mered. De gondolatai egészen máshol járnak. Sandy arca jelenik meg, aztán a veszekedés, a gyűrű amit hozzávágott, és ami itt lapul zsebében. Kit érdekel a meccs? És mikor beszélhet Jensennel? Biztos jól elszórakozik Angellel! Miért is ne tenné? Összeszorítja száját. Eszébe jut, amit együtt műveltek… Miért nincs lelkifurdalása? Miért nem érez undort? Jó volt minden pillanat. Furcsa volt, új érdekes érzések kerítették hatalmába. Szerette azokat a pillanatokat… de ez természetellenes. Sohasem voltak ilyen gondolatai… aztán megtörtént újra, és újra… Ha Jensenre néz, nem szeretőt lát, hanem barátot, de mégis ott van a tudat, hogy megtörtént. Lefeküdtek… Férfi a férfival. És ez nem jó… Egyáltalán nem jó! Hozzáért, csókolta, simogatta… s ha most itt állna, és arra kérné, hogy megint? Megtenné vajon? Talán… lehet… biztos… Miért is ne? Ki kellene vernie az egészet a fejéből, csak képtelen rá, és miért tenné, ha szép emlék. De vajon Jensen mit gondol erről az egészről? Láthatóan nem viselte meg, sőt… Mit hoz a jövő? Vége Sandyvel, valami történt Jensennel, aki éppen Angellel vacsorázik valahol, oh és most éppen Jade ágyában üldögél, aki elég rosszul csinálja, hogy éppen úgy tesz, mint aki dolgozik. Érdekes éjszaka lesz. Majd kisurran ha a lány elalszik, és reméli Shelly sem kapja el az ajtóban. Az a nő, mindenre képes, hogy a lányai végre elkeljenek. Egészen kedves asszony, sőt szórakoztató is. Vajon tényleg randit szervez holnapra kisebbik lányának? Angel belemegy? Shellynek nem lehet nemet mondani. Felsóhajt. Ismét Jadere vet egy pillantást, aztán vissza a képernyőre, és észre sem veszi, hogy lassan lecsukódik a szeme, majd elalszik. Feje mellére hanyatlik. Hangosan szuszog. Jade ráfigyel, aztán megérinti karját, de a fiú nem reagál. Tudomásul kell vennie, hogy egy srác alszik az ágyában. Most mit tegyen? Lecsukja a laptopot és óvatosan feláll az ágyról. Ideje kitalálnia valamit. Jobb ha nem itt gondolkodik, hanem a fürdőben. Benyit, és kulcsra zárja az ajtót maga mögött, nehogy meglepetés érje bentről. Bár tudná mit tegyen. Rúgja ki? Simán és egyszerűen? Ez a legjobb megoldás. Amilyen gyorsan csak tud lezuhanyozik, pizsamájába bújik és visszamegy szobájába. A fiú szint befészkelte magát az ágyába. Álmában magára húzta a takarót és elterült az ágyban. Jade sóhajt. Lassan kihúzza a laptopot a fiú alól és az íróasztalra teszi, majd megingatja fejét. És most? Ez így nem lesz jó! Úgy tűnik a fiú marad, és nem megy sehová sem. Akkor ő fog. Kikapcsolja a TV-t, majd óvatosan kioson a szobából és lemegy a nappaliba. Lefekszik a kanapéra, összehúzza magát. Reméli, hogy az anyja nem nyit rá, mert nem akarja hallgatni a „prédikálását”. Bekapcsolja a TV-t, aztán ki. A díszpárnára hajtja fejét, összehúzza magát és becsukja szemét. Hamar elalszik. A sötét csendben kinyílik Jared szeme, pár pillanat kell, hogy hozzászokjon a sötéthez. A DVD órája fél egyet mutat. Felül és körbenéz. Jade sehol. Megfogja fejét. Elaludt. Nem is kicsit. Kitakarja magát aztán és halkan kimegy a szobából. Csend van. Sehol egy nesz, csak a léptei alatt reccsen a parketta. Lemegy a lépcsőn. Itt az ideje, hogy lelépjen, de ekkor halk neszezést hall. Megtorpan, majd a hang irányába fordul. A nappali felől jön. Lassan a kanapéhoz megy és a szobában megpillantja a lányt, aki ismét megfordul álmában. Ezt a hangot hallotta az előbb is. Anyagok súrlódását. Elmosolyodik. Jade képes volt lejönni és a kanapén aludni csak azért, mert ő fent elfoglalta az ágyát. Jobb, ha szépen visszaviszi és nem marad itt. Lehajol hozzá és amilyen óvatosan csak lehet karjaiba veszi. Erre Jade nem riad fel, csupán motyog valami értehetetlent. Jared mellére hajtja fejét. Megsimogatja, aztán visszaviszi hálószobájába. A párnára helyezi fejét, majd betakargatja. Megsimogatja arcát. Elnézi pár pillanatig még aztán. Kimegy, de pár pillanat múlva, visszajön. Már nem megy haza. Ráér hajnalban. És Jensen is befuthat. Ha a kanapén alszik és Shelly meglátja, rászáll. Ezt inkább elkerülné. Így marad itt. Az ablakhoz megy. Jó rálátása van az utcára. A kocsija ott parkol pár méterre a háztól. Leül az íróasztalhoz, felteszi lábait, de alig fér el. Sehogy sem jó. Nem neki találták ki ezt a helyet. Itt minden olyan kicsit. Feláll és kigombolja ingét, aztán leveszi és a szék támlájára teszi. Sóhajt, majd a szekrényhez megy. Próbálja hangtalanul kinyitni, de az nyikorogva tárul fel. Rengeteg ruha lóg a fogasokon, ez most nem érdekli. Lehajol és matatni kezd a ruhák alatt, hátha talál egy plédet. És nem is kell sokáig kutatnia. Leteríti az ágy mellé. Levetkőzik pólóra és boxerre, majd lefekszik, de sehogy sem jó. Fordul jobbra, fordul balra. Túl kemény a padló. Hülye ötlet volt. A kanapé most elég barátságosnak tűnik a nappaliban. Vagy az ágy… Mi lenne, ha fogná Jadet, és letenné, ő pedig behelyezkedik az ágyba. Ez elég durva ötlet! Nem is tenné… bár „Z” verziónak megteszi, igaz a „B”-t még ki sem találta. Lehet, hogy jobb, ha hazamegy? Otthon mégiscsak jobb. Ott vannak a kutyái… az emlékek Sandyvel… Nem! Nem gondolhat rá! Ha hazamegy és becsukja az ajtót maga mögött, tudja, hogy ez fog történni. Egyedül marad, Sandy emlékével. Nem! Feje alá teszi karjait, pár percig ki is bírja így, majd oldalra fordul. Fázik. Még ez is. Talán megoldható lenne a „Z” verzió egyik fele. Egy mozdulattal lehúzza Jaderől a takarót, ami jó meleg. A lány teste felmelegítette, nincs rajta egy hideg pont sem. Állig betakarózik, de lába kint. Ez így egyáltalán nem jó. Felül, aztán az ágyra könyököl, elnézi a lányt, aki nyugodtan alszik, talán még mosolyog is. Neki a legjobb. Kényelmesen fekszi, jó neki. Ha egy kicsit arrébb görgetné, akkor talán még ő is elférne… valahogyan biztosan. Összehúzza magát és kész. Nem, mert túl kicsi ez az ágy. A lánynak pont jó, de ha ő is befészkelné magát, akkor kizárt, hogy elférjenek és egyikőjük a földön köt ki… de… azért mégis meg lehetne próbálni. Amilyen óvatosan csak tud, felül az ágyra. Mély levegőt vesz, amit pár pillanatig bent tart. Jade meg sem mozdul. Remek. Lehet tovább helyezkedni. Amilyen óvatosan csak tud, lefekszik és lehajtja fejét a párnára a lány mellé. Így marad percekig, de nem képes becsukni szemét. Hiába húzza össze magát, elég kényelmetlen. Felül, aztán feláll. Gondol egyet, és a fürdőbe vonul. Leül a kád szélére. Micsoda hülye helyzet. Nem az volna a legésszerűbb, ha fogná magát, és haza menne? Minek szenved még itt? Milyen baromság ez! Belemászott élete legnagyobb hülyeségébe. Csak azért, hogy segítsen Jaden. A mama már senkit sem zavar, alszik. A lány is. Ő pedig meglóghat… De az emlékek… marad és alszik a kádban. Ha nincs más. Bár ez is elég kicsi. Mi a fenének született ilyen nagynak? Otthon várja a jó nagy ágya, ami puha és a takaró alatt jó meleg… szinte hívogatja őt.
-Mit csinálsz itt? –lép be ekkor hirtelen Jade, ő pedig felpattan a kád széléről.
-Öh… én csak… csak… üldögélek… Gondolkodom.
-Te… felhoztál engem? Miért?
-Kitúrtalak az ágyadból. Lementél aludni a kanapéra, miattam. Visszahoztalak! –mondja, és elmosolyodik. –Hülye ez az egész helyzet. Én mondtam, hogy maradok, de nem tudok mit csinálni. Gondoltam, hogy hazamegyek, de otthon csak az emlékek várnak, igaz ott van a hatalmas ágyam. Csábító!
-És… miért nem mentél még el?
-Mert… nem tudom…
-Az emlékek a volt barátnődről… -sóhajt. –Félsz?
-Igen. –bólogat. –De… Tudod mitől félek a legjobban? –kérdezi, majd elmosolyodik. –Annyira béna ez a pizsama rajtad! Na ez is elég félelmetes!
-Mi a baj vele?
-Mackók? Ne már Jade!
-Nekem tetszik! Ez a kedvencem.
-Ok, akkor én is bírom. –halvány mosoly fut végig arcán, de hamar elkomorul. –Szerinted mi legyen?
-Nem tudom. –von vállat a lány. –Talán… elmész?
-Szeretnéd? Akkor már itt sem vagyok!
-N… Nem.
-Nem? Ez meglepő válasz. Ok, bár ilyen idétlen helyzetben, még egyszer sem voltam.
-Miért idétlen? Mert itt vagy egy lánnyal, aki egy idióta és lefáraszt, nem is ismered, az anyja megjelenik, arra kér, hogy maradj, elmondja az egész életét pár perc alatt…
-Nyugi Jade. –a lány szája elé teszi kezét. –Bevallom ez mind benne van abban, hogy hülyén érzem magam. –lassan elveszi kezét, leereszti. –De jópofa ez az egész. Mindent ki kell próbálni egyszer. Mondd meg te, mi legyen. Ha azt szeretnéd, hogy maradjak, akkor találjunk ki valamit, mert elég hosszú lesz az éjszaka így.
-És unalmas, igaz?
-Csak tőled függ.
-Ötlet?
-Nincs ötletem. –mondja a fiú. –De! Várj! Egy! Alvás? Próbáltam a földön, nem ment, aztán arra gondoltam, hogy melléd bújok, nem ment… Lehet, hogy az alvás mégsem túl jó ötlet, mert itt nem lehet! Legalábbis én nem tudok. Ha még mindig szeretnéd, hogy maradjak…
-Akkor… Akkor most maradsz? Tényleg maradsz?
-A mamád rám parancsolt! És félek akkor is marasztalna, ha az ajtóban állna… sőt… Mindenkivel ilyen?
-Ühm…
-Érdekes. Bírom.
-Örülj, hogy nem a te anyád. Tudni sem akarom mit tervez holnapra. Szerinted Angel belemegy?
-Én nem ismerem. Ma találkoztam vele először…
-Igaz… -sóhajt. –Ha nem akarná, anyu akkor is addig győzködi, amíg bele nem egyezik. És mi van ha az a pasi jobb, mint Jensen? Nem! Kizárt! Egy srác sem lehet jobb nála…
-Köszi…
-Öh… nem úgy értettem… vagyis… tényleg jó pasi… De nem annyira.
-Aha.
-Te meg ő, nem is hasonlítotok egymásra. Össze sem lehet hasonlítani titeket… Jaj azt hiszem megint hülyeségeket beszélek.
-Igen. –bólogat Jared, aztán elmosolyodik. –És most?
-Nem tudom… Összezártak minket.
-Szeretnéd, ha mégis elmennék? Kiosonok és a mamád észre sem fogja venni, hogy eltűntem.
-Maradj! Ki tudja mikor nyit be az ajtón, és… jó hogy itt vagy. Nem érzem olyan magányosan magam.
-Rendben. –a lányra néz, aztán megsimogatja arcát lágyan, majd felsóhajt. –Ugye tényleg nem haragszol rám az előbbi dologért? Nem akartam… én… nem tudtam, hogy…
-Nem számít! De nyugi, nem fertőző a szüzesség, csak mindenki jót röhög rajta.
-Én nem röhögök.
-De a gondolataidban megtetted.
-Nem! Szerintem ez tök jó dolog!
-Dehogy jó!
-Miért? Tudod hány srác szeretne egy olyan lányt, mint te? A mai csajok, olyan… dilisek, de te nem vagy az! Azt gondolod, hogy kevesebbet érsz? Nem! Sokkal többet!
-Gondolod?
-Igen. Így gondolom. A csajokban nem lehet megbízni… és itt vagy te. Az ellenpélda! Ha egy kicsit jobban körbenéznél, biztosan akadna egy-két srác… Ok… elzavarnád őket! Tudod miért? Mert magadat cikinek tartod. –jelenti ki. –Jézusom! Életemben nem mondtam ennyi értelmeset egyszerre. –mosolyog. –Jade ne aggódj! Rendben? Hallgass rám!
-Nem is tudom…
-Jade!
-OK. –bólogat. –Kedves vagy. Tényleg. –megpuszilja a fiú arcát, aztán ölébe veszi a laptopot, felnyitja és dolgozni kezd. Jared elnézi a lányt, aki pontosan tudja, hogy a fiú őt bámulja, de úgy tesz, mint aki értelmes mondatokat próbál beírni a gépébe, persze ez nehezen megy. De azért megpróbálja. Lenyom pár betűt, aztán ujjai megállnak. Kényelmetlenül érzi magát, miért bámulja őt a fiú. Nézzen TV-t, vagy találjon ki valamit. Mindegy, csak ne rá pislogjon. Gondol egyet, és bekapcsolja a TV-t, gyorsan egy olyan csatornára kapcsolja, ahol valami sport megy. Jared felsóhajt. Pontosan tudja, miért tesz így Jade. Ha ezt akarja, rendben. Keresztbe rakja hosszú lábait, és a képernyőre mered. De gondolatai egészen máshol járnak. Sandy arca jelenik meg, aztán a veszekedés, a gyűrű amit hozzávágott, és ami itt lapul zsebében. Kit érdekel a meccs? És mikor beszélhet Jensennel? Biztos jól elszórakozik Angellel! Miért is ne tenné? Összeszorítja száját. Eszébe jut, amit együtt műveltek… Miért nincs lelkifurdalása? Miért nem érez undort? Jó volt minden pillanat. Furcsa volt, új érdekes érzések kerítették hatalmába. Szerette azokat a pillanatokat… de ez természetellenes. Sohasem voltak ilyen gondolatai… aztán megtörtént újra, és újra… Ha Jensenre néz, nem szeretőt lát, hanem barátot, de mégis ott van a tudat, hogy megtörtént. Lefeküdtek… Férfi a férfival. És ez nem jó… Egyáltalán nem jó! Hozzáért, csókolta, simogatta… s ha most itt állna, és arra kérné, hogy megint? Megtenné vajon? Talán… lehet… biztos… Miért is ne? Ki kellene vernie az egészet a fejéből, csak képtelen rá, és miért tenné, ha szép emlék. De vajon Jensen mit gondol erről az egészről? Láthatóan nem viselte meg, sőt… Mit hoz a jövő? Vége Sandyvel, valami történt Jensennel, aki éppen Angellel vacsorázik valahol, oh és most éppen Jade ágyában üldögél, aki elég rosszul csinálja, hogy éppen úgy tesz, mint aki dolgozik. Érdekes éjszaka lesz. Majd kisurran ha a lány elalszik, és reméli Shelly sem kapja el az ajtóban. Az a nő, mindenre képes, hogy a lányai végre elkeljenek. Egészen kedves asszony, sőt szórakoztató is. Vajon tényleg randit szervez holnapra kisebbik lányának? Angel belemegy? Shellynek nem lehet nemet mondani. Felsóhajt. Ismét Jadere vet egy pillantást, aztán vissza a képernyőre, és észre sem veszi, hogy lassan lecsukódik a szeme, majd elalszik. Feje mellére hanyatlik. Hangosan szuszog. Jade ráfigyel, aztán megérinti karját, de a fiú nem reagál. Tudomásul kell vennie, hogy egy srác alszik az ágyában. Most mit tegyen? Lecsukja a laptopot és óvatosan feláll az ágyról. Ideje kitalálnia valamit. Jobb ha nem itt gondolkodik, hanem a fürdőben. Benyit, és kulcsra zárja az ajtót maga mögött, nehogy meglepetés érje bentről. Bár tudná mit tegyen. Rúgja ki? Simán és egyszerűen? Ez a legjobb megoldás. Amilyen gyorsan csak tud lezuhanyozik, pizsamájába bújik és visszamegy szobájába. A fiú szint befészkelte magát az ágyába. Álmában magára húzta a takarót és elterült az ágyban. Jade sóhajt. Lassan kihúzza a laptopot a fiú alól és az íróasztalra teszi, majd megingatja fejét. És most? Ez így nem lesz jó! Úgy tűnik a fiú marad, és nem megy sehová sem. Akkor ő fog. Kikapcsolja a TV-t, majd óvatosan kioson a szobából és lemegy a nappaliba. Lefekszik a kanapéra, összehúzza magát. Reméli, hogy az anyja nem nyit rá, mert nem akarja hallgatni a „prédikálását”. Bekapcsolja a TV-t, aztán ki. A díszpárnára hajtja fejét, összehúzza magát és becsukja szemét. Hamar elalszik. A sötét csendben kinyílik Jared szeme, pár pillanat kell, hogy hozzászokjon a sötéthez. A DVD órája fél egyet mutat. Felül és körbenéz. Jade sehol. Megfogja fejét. Elaludt. Nem is kicsit. Kitakarja magát aztán és halkan kimegy a szobából. Csend van. Sehol egy nesz, csak a léptei alatt reccsen a parketta. Lemegy a lépcsőn. Itt az ideje, hogy lelépjen, de ekkor halk neszezést hall. Megtorpan, majd a hang irányába fordul. A nappali felől jön. Lassan a kanapéhoz megy és a szobában megpillantja a lányt, aki ismét megfordul álmában. Ezt a hangot hallotta az előbb is. Anyagok súrlódását. Elmosolyodik. Jade képes volt lejönni és a kanapén aludni csak azért, mert ő fent elfoglalta az ágyát. Jobb, ha szépen visszaviszi és nem marad itt. Lehajol hozzá és amilyen óvatosan csak lehet karjaiba veszi. Erre Jade nem riad fel, csupán motyog valami értehetetlent. Jared mellére hajtja fejét. Megsimogatja, aztán visszaviszi hálószobájába. A párnára helyezi fejét, majd betakargatja. Megsimogatja arcát. Elnézi pár pillanatig még aztán. Kimegy, de pár pillanat múlva, visszajön. Már nem megy haza. Ráér hajnalban. És Jensen is befuthat. Ha a kanapén alszik és Shelly meglátja, rászáll. Ezt inkább elkerülné. Így marad itt. Az ablakhoz megy. Jó rálátása van az utcára. A kocsija ott parkol pár méterre a háztól. Leül az íróasztalhoz, felteszi lábait, de alig fér el. Sehogy sem jó. Nem neki találták ki ezt a helyet. Itt minden olyan kicsit. Feláll és kigombolja ingét, aztán leveszi és a szék támlájára teszi. Sóhajt, majd a szekrényhez megy. Próbálja hangtalanul kinyitni, de az nyikorogva tárul fel. Rengeteg ruha lóg a fogasokon, ez most nem érdekli. Lehajol és matatni kezd a ruhák alatt, hátha talál egy plédet. És nem is kell sokáig kutatnia. Leteríti az ágy mellé. Levetkőzik pólóra és boxerre, majd lefekszik, de sehogy sem jó. Fordul jobbra, fordul balra. Túl kemény a padló. Hülye ötlet volt. A kanapé most elég barátságosnak tűnik a nappaliban. Vagy az ágy… Mi lenne, ha fogná Jadet, és letenné, ő pedig behelyezkedik az ágyba. Ez elég durva ötlet! Nem is tenné… bár „Z” verziónak megteszi, igaz a „B”-t még ki sem találta. Lehet, hogy jobb, ha hazamegy? Otthon mégiscsak jobb. Ott vannak a kutyái… az emlékek Sandyvel… Nem! Nem gondolhat rá! Ha hazamegy és becsukja az ajtót maga mögött, tudja, hogy ez fog történni. Egyedül marad, Sandy emlékével. Nem! Feje alá teszi karjait, pár percig ki is bírja így, majd oldalra fordul. Fázik. Még ez is. Talán megoldható lenne a „Z” verzió egyik fele. Egy mozdulattal lehúzza Jaderől a takarót, ami jó meleg. A lány teste felmelegítette, nincs rajta egy hideg pont sem. Állig betakarózik, de lába kint. Ez így egyáltalán nem jó. Felül, aztán az ágyra könyököl, elnézi a lányt, aki nyugodtan alszik, talán még mosolyog is. Neki a legjobb. Kényelmesen fekszi, jó neki. Ha egy kicsit arrébb görgetné, akkor talán még ő is elférne… valahogyan biztosan. Összehúzza magát és kész. Nem, mert túl kicsi ez az ágy. A lánynak pont jó, de ha ő is befészkelné magát, akkor kizárt, hogy elférjenek és egyikőjük a földön köt ki… de… azért mégis meg lehetne próbálni. Amilyen óvatosan csak tud, felül az ágyra. Mély levegőt vesz, amit pár pillanatig bent tart. Jade meg sem mozdul. Remek. Lehet tovább helyezkedni. Amilyen óvatosan csak tud, lefekszik és lehajtja fejét a párnára a lány mellé. Így marad percekig, de nem képes becsukni szemét. Hiába húzza össze magát, elég kényelmetlen. Felül, aztán feláll. Gondol egyet, és a fürdőbe vonul. Leül a kád szélére. Micsoda hülye helyzet. Nem az volna a legésszerűbb, ha fogná magát, és haza menne? Minek szenved még itt? Milyen baromság ez! Belemászott élete legnagyobb hülyeségébe. Csak azért, hogy segítsen Jaden. A mama már senkit sem zavar, alszik. A lány is. Ő pedig meglóghat… De az emlékek… marad és alszik a kádban. Ha nincs más. Bár ez is elég kicsi. Mi a fenének született ilyen nagynak? Otthon várja a jó nagy ágya, ami puha és a takaró alatt jó meleg… szinte hívogatja őt.
-Mit csinálsz itt? –lép be ekkor hirtelen Jade, ő pedig felpattan a kád széléről.
-Öh… én csak… csak… üldögélek… Gondolkodom.
-Te… felhoztál engem? Miért?
-Kitúrtalak az ágyadból. Lementél aludni a kanapéra, miattam. Visszahoztalak! –mondja, és elmosolyodik. –Hülye ez az egész helyzet. Én mondtam, hogy maradok, de nem tudok mit csinálni. Gondoltam, hogy hazamegyek, de otthon csak az emlékek várnak, igaz ott van a hatalmas ágyam. Csábító!
-És… miért nem mentél még el?
-Mert… nem tudom…
-Az emlékek a volt barátnődről… -sóhajt. –Félsz?
-Igen. –bólogat. –De… Tudod mitől félek a legjobban? –kérdezi, majd elmosolyodik. –Annyira béna ez a pizsama rajtad! Na ez is elég félelmetes!
-Mi a baj vele?
-Mackók? Ne már Jade!
-Nekem tetszik! Ez a kedvencem.
-Ok, akkor én is bírom. –halvány mosoly fut végig arcán, de hamar elkomorul. –Szerinted mi legyen?
-Nem tudom. –von vállat a lány. –Talán… elmész?
-Szeretnéd? Akkor már itt sem vagyok!
-N… Nem.
-Nem? Ez meglepő válasz. Ok, bár ilyen idétlen helyzetben, még egyszer sem voltam.
-Miért idétlen? Mert itt vagy egy lánnyal, aki egy idióta és lefáraszt, nem is ismered, az anyja megjelenik, arra kér, hogy maradj, elmondja az egész életét pár perc alatt…
-Nyugi Jade. –a lány szája elé teszi kezét. –Bevallom ez mind benne van abban, hogy hülyén érzem magam. –lassan elveszi kezét, leereszti. –De jópofa ez az egész. Mindent ki kell próbálni egyszer. Mondd meg te, mi legyen. Ha azt szeretnéd, hogy maradjak, akkor találjunk ki valamit, mert elég hosszú lesz az éjszaka így.
-És unalmas, igaz?
-Csak tőled függ.
-Ötlet?
-Nincs ötletem. –mondja a fiú. –De! Várj! Egy! Alvás? Próbáltam a földön, nem ment, aztán arra gondoltam, hogy melléd bújok, nem ment… Lehet, hogy az alvás mégsem túl jó ötlet, mert itt nem lehet! Legalábbis én nem tudok. Ha még mindig szeretnéd, hogy maradjak…
Tags:
![[identity profile]](https://www.dreamwidth.org/img/silk/identity/openid.png){kind=small}
From:
no subject
Megint van kedvenc részem: "–Reggel velem, este Angellel… Nem gyenge teljesítmény…"
Ja, és egyszerűen imádom Jade-t. Az elején nem tetszett, de aztán rájöttem, hogy azért, mert én vagyok. Magamat pedig ki nem állhatom :)
From:
no subject
Örülök hogy ráéresztél a könyv filingjére! :)))))))