Supernatural Rising Con Barcelona Riport magyarul, 2. rész

[monkeyjade]

Kezem lábam remegett amikor beálltam a sorba. Csak nehogy valami oltári hülyeséget csináljak, kifutok a fotóstúdióból vagy ilyesmi. Teljesen szétestem, arra koncentráltam csak, hogy nehogy elájuljak. Amíg sorban álltunk. Györgyi, Zsuzsi és én, beláttunk a fotózásra és ott volt! Csodálatosan, magasan, kockás ingben… és… volt akit megölelt! Te jó ég! Ölelni is lehet? Na akkor nekem tényleg végem van. A sor pedig egyre csak fogyott előttem… és lassan az ajtóhoz érek, közben meg azon izgulok és parázok, hogy mi lesz most? Valóban megölelhetem? Annyira szeretném, de nem merem! Mindjárt visszamegyek Jensen panelra! De nem tehettem, mert mi jöttünk. Én voltam elől, utánam a lányok. Beléptünk a stúdióba, volt ott egy asztal, amire rátehetted a cuccaidat, remegő kézzel pakoltam le mindent. És az ájulás határán voltam. Odaléptem a kis sorba, a mögé a pár ember mögé, akik következtek a fotózáson. Néztem Jaredet és ha valaki akkor megméri a vérnyomásomat, tutira kórházba küld. Remegtem, a szívem kalapált és az emberek meg fogytak előlem… nem akarok… néztem ahogy Jared simán megtesz mindent amire csak kérik. Édes volt. És magas… mindjárt leájulok a cipőmről! Mondtam Zsuzsinak, hogy én el fogok ájulni. Biztosan el fogok ájulni és már csak egy ember volt előttem. És őt sem ette meg a srác ebédre… talán nem lesz baj… és… jöttem én. Jaj ne! Vagyis! Igen! Nem tudom, hogyan történt, de megindultam felé. Felnéztem rá, elhagyta a számat egy HI Jared, nem is tudom, hogyan, ő mosolygott rá, szerintem látta, hogy totálisan készen vagyok, majd elkezdtem mondani, hogy megölelhetlek? De csak a mondat közepéig jutottam el, mert a srác megfogta a karomat és magához húzott… Na itt a vége! Gondoltam, én itt ájulok el! De ezen annyira meglepődtem, hogy aztán olyan szorosan megöleltem, hogy éreztem mindenét, még azt is hogy szegényem izzadt és nedves. Kicsit felmatricázódtam a pasira, de ő volt az, aki magához húzott, én csak haladtam az árral. Aztán éreztem, hogy a vállamon van az a nagy keze és hogy én meg nem érem át, ahogy ölelem, s hogy felnéztem rá, de csak a nyakát, meg az állát láttam alulról és hogy a borostája már kezdett kiserkenni… oh Jézus… én meg ő. Fogalmam sincs, hogy a fotós mikor mondta azt, hogy ready, vagy ilyesmi, mert azzal voltam elfoglalva, hogy Jared egészen biztosan érzi, hogy a szívem úgy dobog, hogy mindjárt kiugrik a helyéből. Azt konstatáltam, hogy kész a kép és el kell engednem, ezt meg is tettem. Nem is tudom, hogyan jöttek szavak a számra, de megköszöntem neki a képet, ő is megköszönte és mosolygott rám… nem tudom mit köszönt, de édes volt! Mentem szédelegve a cuccaimért, fél szemmel láttam, hogy Zsuzsi jön és készül az ő fotója, majd kimentem és majdnem ugrálni kezdtem, annyira boldog voltam! Azonnal írtam Beának, hogy megöleltem a srácot! El kellett mondanom! Megöleltem a fickót, bár nem értem át, de megtettem! És közben a Jensen panelnek vége lett… Brigi is jött és elmeséltük neki, hogy mennyire kedves volt Jared és milyen jó volt ölelgetni… De ő már azzal volt elfoglalva, hogy lassan itt az idő és jön a Jensen fotó…



Para hegyekben! Azért visszamentünk, mert következett a Jared panel… Óh, helló, megint itt vagy? Olyan édes volt a színpadon… ám sajnos nem sokat láttam ebből sem, mert jött a Jensen fotó. Kiírták Jared mögé, hogy a 200-300 fotójegyesek mehetnek a fotózásra… hát akkor, szia Jared! De még találkozunk! Vár a dude! Nagyon kíváncsi voltam rá, hogy mi lesz. Beálltunk a sorba. Brigi… szegény a teljes szétesés szélén volt. A sor pedig megint fogyott előttünk… nem hiszem el, hogy Jensennel is fotó és itt vagyok tőle ismét pár métere, meg egy ajtó választ el attól, hogy meglássam és mellette legyek. Brigi csak sodródott az árral, ugyanaz tört rá, mint rám Jared fotózás előtt. De legalább volt valaki, aki nyugtatta őt, s a pillanat eljött, megint. Mi jöttünk. Beléptünk a fotóstúdióba. Táska és minden cucc megint az asztalra és néztük ahogyan Jensen és a rajongók fotózkodnak. És a srác most már tényleg sokkal jobb színben volt, mint délelőtt. Nem mondom, de itt is kalapált a szívem rendesen és csak néztem őt… miközben Brigi már a sokk határán állt. Próbáltam neki mondani valami nyugtató szöveget, de ugyan úgy kellett engem is nyugtatni. Néztem Jensent ahogy ott áll és mosolyog, beszél a rajongókkal, már nem az a morcos srác aki délelőtt volt. Jót tett neked az a szunya! És az emberek egyre csak fogytak előlünk. Zsuzsi és én megmondtuk Briginek, hogy jobb, ha ő megy elsőnek, jobb, ha túl lesz rajta hamar. Brigi pedig csak remeget és majdnem elájult. Aztán az utolsó ember is elfogyott előtte. Na, gondoltam, Brigi most légy erős… Azt tudni kell, hogy mielőtt odamész oda kell adnod egy staffnak a fotójegyet, Brigi odaadta, majd a staff is látta rajta, hogy készen van és csak annyit mondott neki, hogy relax és akkorát lökött rajta, hogy konkrétan beleszállt Jensen karjaiba! Na, ez aztán szép!  Végignéztem, ahogy a fotójuk elkészül, aztán… jaj nekem, jöttem én… Na ne! Jensen és én? A szívem persze megint dobogott, de nagy levegő és odaléptem, nem tudtam mit tegyek, köszönt én köszöntem, ölelés? ok… Rendben. Átfogtam a derekát, de… itt jön a képbe az, hogy az ujjaim hová tévedtek. Egy kis husira az öve felett. Konkrétan a két ujjam közé siklott az a picike úszógumi és ezen annyira meglepődtem, hogy még a nevemet is elfelejtettem hirtelen, meg átölelni őt a másik kezemmel.Ok, tudom, hogy valószínűleg szoros volt az öv és, hogy mindenkinek van, de én pont rátapiztam… Mire a fotó elkészült ez járt az agyamban és mikor a kép készen lett tudtam csak megérinteni a pociját, ez látszik is a képen. Vagyis nem látszik, mert pont a nyúlás indulása, ami le lett kapva. Meg az én csodálkozó fejem a húsiján. Édes.Jensen nem volt túlzottan izzadt, mint Jared, de a kis úszógumija cukker! Szeretem! Megköszöntem neki a fotót, ő elköszönt és siettem is a cuccaimért. Még néztem, ahogy Zsuzsi képe készül, de ki kellett menni. Brigi majdnem az ájulás szélén, ahogy én is! Jensen!!!!!!!! Te jó ég! Mindez jó értelemben. Kedves volt és nem puffogott. Megvártuk Zsuzsit és persze azonnal elmeséltük az élményeket, nem mintha nem láttuk volna egymást, de kellett. Közben a Jared panel ment… azt hiszem, de mi úgy döntöttünk, hogy Jaredet majd megnézzük holnap… én ilyet teszek???? És inkább beálltunk Samantha, Jim és Misha aláírásra. De aztán csak azok mehettek be, akiknek Misha aláírás jegyük volt. Így megvártuk Zsuzsit, aki aláíratta az a screenshot-ot ahogyan a twitteren Misha letiltotta őt. Durva! Misha pedig nem volt túl kedves vele… elmentünk a szálloda büféjébe kávézni, mert azt mondták hogy 6-kor Jim és Sam visszajön dedikálni, nekünk meg ott a helyünk akkor. Sajna a Jared panelről totálisan lemaradtam, csak az elejét láttam, de tudom, hogy jó hosszú volt. De megérte a Jensen fotó!  Kávézás, majd vissza, mert 6 óra és bemehetünk az aláírásra. Nem sok embert engedtek be, tulajdonképpen minket utoljára. Először Samanthához mentünk. Tudni kell, hogy névre szóló aláírást kérhettél. De jobban tetted, ha felírtad a neved valahová. Én nem tettem meg ezt először. Samanthához úgy mentem oda, hogy lebetűztem neki a nevem. Kedves volt és elnevezett Hidinek! Aztán jött Jim. Neki már gyorsan felírtam. Méghozzá azt hogy Hedi Jade. Letettem a papirkát elé, mire ő rögtön rácuppant, hogy mi ez a két név. Én mondtam neki, hogy a Hedi a nevem és hogy MAGYAR (ok, német, de így magyar) mire ő rögtön ráindult a magyar témára, aztán mondtam neki, hogy a Jade az a nick nevem, amit az interneten használok. Ő rám nézett és vigyorgott, hogy akkor válasszak. Hedi vagy Jade, melyiket szeretem jobban, és elkezdett visszafelé számolni, persze szép lassan, közben pedig mosolygott. Ok, ok, mondtam akkor legyen… legyen… Hedi! Mégis az a nevem! Ő bólogatott és aláírta nekem! Édes volt. Utánam Brigi és Zsuzsi jött. Ők is megkapták az aláírásukat. Nekik is persze van sztori ehhez, de leírják majd. S amikor kimentünk a teremből tudatosult, hogy a szombatnak vége… persze nem egészen, mert… ott vannak még a fotók a srácokkal! S mikor megkaptuk őket! Annyira örültem! Nem is lettek rossz képek! Sőt egészen jó mind a kettő! Ok, az egyiken olyan vagyok, mint egy Jaredre ragasztott matrica, de hát ő Jareeeed! by Jade, a másikon meg azon gondolkozom, hogy az ujjaim között mit is fogok, de a Jensen képem is jó nekem. Mind a kettőn helyesek a srácok is! És nagyon köszönöm nekik ezt a napot! Ideje volt visszamenni a szállásra. Zsuzsitól és Györgyitől elbúcsúztunk és indultunk vissza a szállásra. szomorúan tapasztaltuk, hogy Klaus és Jürgen helyét Giorgio és Armani vette át. Két meleg olasz srác, de ők egyáltalán nem voltak helyesek, sőt. Persze ismét mi adtuk nekik a neveket. De illet hozzájuk. Gyorsan ágyba vetettük magunkat és néztük a képeket, és közben próbáltuk a wifit is elérni, amit éjfélkor kikapcsoltak! Tök jó… De... Éjjel arra keltem, hogy Brigi álmában a következőket mondja:" Ok, Take it" Mindenki gondoljon amire akar. Én csak sejtem mivel és kivel álmodott, de nem emlékszik rá sajnos
Vicky és a lányok is megérkeztek, ment a mesélés! Vicky Misha fan volt, a másik két lány pedig Jensen. Én voltam az egyedüli JaredGirl a társaságban, de azt vettem észre, hogy a spanyolok alapvetően Jared fanok. Ez érdekes… viszont hiába van itt ez a két srác... és közben a néni helyett kaptunk egy rohadt bunkó svéd csajt, aludni kellett. Mert másnap ismét kezdődik minden elölről. És valóban… 9-kor már ott kell lenni, mert Jensen panel indul és azon végre szeretnék végig ott lenni! Már a helyünkön ültünk, Brigi az R2-n és az O8-on de Zsuzsi sehol sem volt. Mint kiderült, mindent ott hagyott a szállásán és a metróban jött rá erre, vissza kellett mennie.
De mintha tudták volna hogy késik kicsit, pont akkor kezdődött el a Jensen panel, amikor bevágódott az ajtón. És micsoda panel volt! Hol volt már az a tegnap srác!? Sehol! Mintha nem ugyan azt az embert néznénk! Egy vidám, nagyon jókedvű, vigyori pasi ült a színpadon, aki bocsánatot kért a tegnap viselkedéséért! Jensen, mi megbocsájtunk neked, és ez úriemberhez méltó viselkedés volt. Nagyon tetszett nekem, hogy elnézést kért mindenkitől. És ezt még meg is tudtam örökíteni videón. Neked mindet elnézünk. Nem tudom mi történt veled az éjjel, de Dan biztosan leápolt!


http://www.youtube.com/watch?v=qJVryv2k6yo

A lényeg, hogy egy nagyon jó kis panelt kaptunk tőle, ahol édes volt és minden kérdésre válaszolt, érdeklődött. Meg is jegyezte, hogy milyen jók a kérdések, úgy fogalmazott, hogy milyen intelligens kérdéseket kap itt. Az tény, hogy volt sok olyan kérdés, amit tényleg érdekes volt és amit még nem kérdeztek meg tőlük, vagy már régen tették fel nekik! Jensen élvezte a paneléjt ehhez nem fér kétség és egy egészen más embert kaptunk vasárnapra! Ennek pedig nagyon örültem. Csinos volt kipihent. De sajnos vége lett hamar ennek is… Jött a két spanyol szinkron hang és felkonferálták Jaredet! Óh igen! Jared!


http://www.youtube.com/watch?v=CupcoU_Z ... re=related

Aki berobbant a színpadra! S mint mindig mindenkit elvarázsolt. De hát ő Jared! Vigyorgott, poénkodott, a legjobb kérdés hozzá szerintem az volt, amikor valaki megkérdezte, hogy milyen volt megölni a saját feleségét a 4. évad végén! Erre a válasz: Awesome! Nem is vártunk mást, majd hozzátette, hogy ez minden férj álma, nem? Óh Jared! Fura volt, hogy nem igazán beszélgettek a feleségekről. ok, nem róluk volt szó, de érdekesnek találtam. De tény nem Genre és Danre voltunk kíváncsiak, hanem a két srácra! Akik, főleg Jensen 180 fokos fordulatot vettek vasárnapra. Pörögtek, jól voltak élvezték egymás és mások társaságát. Jared pedig hozta a panelja alatt, ami tőle megszokott. Tetszett édes volt és rengeteget kommunikált a rajongókkal is… de sajnos… vége lett. Viszont, ami megnyugtatott, hogy mivel tegnap lemaradtunk az aláírásról, így mi leszünk az első között akik ma reggel bejutnak a fiúkhoz! Gondoltam, jobb a papirka amit tegnap használtam Jimnél, csak Jade nélkül… beálltunk a sorba a fiúk aláírásánál… vagyis ott álltunk a legelején! És nem telt bele sok idő, már be is mehettünk. Úgy kb 10 ember. Persze Brigi, Zsuzsi és én együtt voltunk. a látványtól pedig konkrétan röhögő görcsöt kaptunk. Nem attól, hogy annyira de annyira helyesek voltak és csinosak, Jareden meg fekete póló, amiben látszottak a karizmai…. A két srác áll a szobában, mellettük a staffok, megfogják a filctollakat, és minket, majd egymás méregetve elkezdik rázni a filcet, miközben arról megy a csevej, hogy rázni kell, mert újak és a tintának még bele kell ivódnia a fejükbe. Persze Zsuzsi ezt nem hagyhatta szó nélkül… Mert ez a jelenet annyira vicces volt. Mi ott állunk, ők ráznak… konkrétan úgy, minta azt ráznák ki… Zsuzsi pedig finoman benyögi hogy „Shake it” és mire ez elhangzott a két srác ezt hallva felnyerített a röhögéstől, majd egymásra nézve folytatták a rázogatást tovább… talán még jobban úgy téve mintha azt a bizonyost ráznák… Óh, viccesen indul ez a nap is! Ok, már égünk… Semmi gond. Először Jensenhez, mentünk, Jared mellett ült egy másik asztalnál és még mindig rázogatott… ha! Én volt az első hármunk közül Jensennél. Köszöntünk egymásnak, majd kezébe adtam a cetilz, jobb ha nem betűzöm le. Rajta a Hedi, megnézegette, elolvasta párszor és értelmezte, majd teljesen jól kimondta, hogy Hédi, é-vel! ennek nagyon örültem, valaki aki pontosan mondja ki a nevem!Köszönöm Jensen!Tökéletes volt. Direkt nem tettem ékezetet a cetlire, de ezt őt nem zavarta. Majd rámosolyogott én meg elhaltam. Kinyögtem, hogy köszönöm, ő pedig szintén megköszönte majd a cetlit a nevemmel, ami egy post-iton volt odaragasztotta a fényképére, konkrétan a homloka közepére… köszi Jensen! És máris libbentem Jaredhez. Elétettem a képet, amit róla hoztam, közben levettem Jensen fejéről a post-itot és odaadtam Jarednek, akinek még mindig nagy feje van, de abban a pólóban… hmmmm…. ahogy ült ott…. Hát nem mondom szép látvány volt, s míg ő értelmezte a nevem, addig figyeltem, hogy a többiek mit művelnek Jensennél, aztán vissza pislogtam Jaredre,aki konkrétan csillagocskát rajzolt nekem a H helyére, semmi gond, majd ő is kimondta a nevemet, Heidi! Ejnye Jared! Nem Heidi! finoman közöltem vele, hogy nem Heidi, hanem Hédi és hogy itt hungaryban így mondják, erre ő bólogatott, hogy hungary? WOW! Igen! Majd elkezdte nézegetni a képet amit aláírt, (egy Luciferes kép az utolsó részből) és megállapította, hogy nagyon „cool” ez a kép én pedig, nem tudom, honnan jött ennyi bátorságom, de közöltem vele, hogy nem a kép a „cool” hanem te Jared. Na mondom, ok… Jadeülök… megint… erre ő hatalmasat vigyorgott és megköszönte… awwwww! De marha vagyok! Megint leégtem. Udvarolok neki, vagy mi? Én is megköszöntem gyorsan, majd kisiettem a teremből. Gondoltam, jófej vagyok... „Nem a kép cool hanem te Jared”… Marha…



Megvártam a többieket, amíg végeznek, nekik is van sztorijuk, Brigi pl elfelejtette Jared nevét mire hozzá ért… semmi gond… Van ilyen. Az aláírás alatt Samantha panel volt megint, de Briginek volt Jim fotója és megvártuk míg készül róluk a kép. Jim annyira édes lehetett. Elmesélte Brigi, hogy mekkora ölelést kapott tőle. Olyan jó! Majd visszaültünk Samantha panelra. Még mindig tök jófej az a csaj! Elmondta, hogy mennyire durva, hogy a filmes világban az egyszálbélű lányok a menők és hogy ő nem az és neki vannak cicijei és hogy ez a normális… aztán mesélt a FanFicekről… Igen olvas ilyet. Sőt olvasott már Jensennel és Jareddel is ficet és mikor ahhoz a bizonyos részhez ért hát WOW!A két srác együtt… Elég durvának tartja ezeket, de azt mondta, hogy nagyon kreatívak a rajongó és ez viszont tök jó dolog. Olvasott Ellenről és Deanről is regényt… kicsit durva gondolta, de igen! Dean és Ellen! Tetszik neki! Nem lehetne esetleg egyszer egy falshback róluk? Nagyon szereti Deant! Szóval nagyon szimpatikus Samantha. Aztán megint Jim panel, de arról eljöttünk, mert kicsit megcsúszott a program és ha el akarunk menni a szállásra, hogy kicsit rendbe kapjuk magunkat, akkor menni kell. 3 órára jöttünk vissza a Conra, addig tartotta az ebédszünet. De, még reggel vettünk tombolát, Jared és Jensen meeting roomra, háta nyerünk. Sajnos ez nem sikerült, de annyit azért sikerült megörökíteni ebből az egész dologból, hogy míg azt kérdezgettük a meeting room ajtajában, hogy mik is a „nyerőszámok” a Jared meetingre, megérkezett Jared és ezt sikerült lefilmeznem!  Jensenre sem nyertünk sajnos. Mindegy, így is jól alakultak a dolgok. Délután jött a J2 fotózás… Hát… hogy is mondjam… parahegyek! és itt jön a képbe a kettő darab 132 számú fotójegy.Nálam is volt egy és Briginél is. De ez egészen addig nem volt érdekes, míg az első fotóról ki nem jöttünk. De ne menjünk ennyire előre. Beálltunk a sorba. Teljesen készen voltunk, fogalmunk sem volt, hogy akkor most mi is lesz… Ismét a két srác közelében lehetünk, sőt hozzájuk is érhetünk… Ok, tegnap nem ettek meg, na de ma? És egyszerre élvezhetjük őket! Ez egy kicsit SOKK volt! Megint a sor… és az az igazság, hogy csaltunk. Minél hamarabb túl akartunk lenni rajta. Így hiába szólították az 1-100 fotójegyeseket csak, mi beálltunk a sorba és úgy tartottam a jegyet, hogy 32-nek látszódjon. Nem is nézték meg jobban. És egyre csak közeledtünk az ajtó felé… Megint a fotóstúdió… De most ha benézel ők, ketten, vannak bent. És milyen édesek, beszélgetnek egymással, nagyon jó volt a kedvük. Remélem nem lesz semmi gond, bent ha elveszik a jegyünket és meglátják, hogy igazából 132! Aztán beléphettünk… persze utánunk Zsuzsi. Megint letettük a táskánkat és a cuccainkat, majd odaálltunk és néztük, ahogy sorban készülnek a J2 fotók. Teljesen tanácstalanok voltunk, hogy mi a fenét kérjünk tőlük, közben azon izgultunk, hogy ismét velük lehetünk.Teljes K.O. És ezen annyira paráztunk, hogy akkor kaptunk észhez, mikor nekünk kellett odalépni hozzájuk… hát, hogy is mondjam csak. Égő volt. És persze már megint alkottam. Természetesen Jared mellé léptem, köszönés meg minden, majd Jensen aki mellettem állt elkezdte simogatni a hátamat körkörösen a tenyerével, hogy nyugi semmi gond, édes volt, bár nem nyugodtam meg, konkrétan fel sem fogtam, hogy Jensen simiz, mert ott volt Jared… és ismét kijött rajtam Jade, muszáj volt megölelnem azt a nagy melákot, aki vigyorgott ezen és amikor Jensen rájött, hogy a hátsimogatással és igazából semmivel sem tud rávenni arra, hogy öleljem meg őt, kicsit mérges lett és olyan szinten húzta el a derekamtól a kezem, hogy azt hittem még a seggemre is üt. Rossz pont Jensennél, Jared meg csak hagyta magát, hogy bújjak hozzá. Jensen pedig leejtette a kezét maga mellé az én karom mellett és a képen látszik az eredmény is. Brigi és Jensen mint akik beestek volna Jared és az én fotózásomra… Hát igen…Tudom, tudom….Jensen…édes, még próbált simogatni is… de eldobom az agyam ha Jaredet látok, most már tudom, hogy barom voltam és nem foglalkoztam Jensennel, aki csak azt akarta hogy őt is öleljem át és még fel is húztam az agyát. Bocsi Jensen! Ne hari! Tudom… marha vagyok! Vagy csak Jade? Aztán búcsú a fiúktól. De közben néztük ahogy Zsuzsit fotózzák! Eszméletlen jó kép készült róla! Féltékennyé is tette vele a férjét! S mikor kimentünk, tudtuk hogy érdekes J2 kép lesz ez…Aztán jött a pilács! Mi lenne ha még egyszer bemennénk, hiszen… van még egy jegyünk, igaz ugyan azzal a számmal, de senki sem nézte meg igazából a jegyszámot bent. De nem volt hozzá merszünk… Zsuzsi és Györgyi pedig győzködött minket, hogy nem lesz gond, menjünk be, megint! Eléggé érdekes helyzet, megint a srácok elé állni, hogy helló, itt vagyunk… megint. Nem mertük, aztán Zsuzsi mondta, hogy ha gond van akkor semmi gond, jön ő is. Ismeri Martinát és majd valahogyan kimagyarázza a dolgot. Megvatattuk és visszaálltunk a sorba. Óh, istenem, megint J2! Csalunk értük! De muszáj. Használjuk ki a lehetőséget! És ismét csak a fotóstúdióban találtuk magunkat. Kissé féltünk a pillanattól, amikor elvették a jegyet tőlünk, de semmi gond sem volt. A legjobb pedig az volt, hogy megint csak itt vagyunk a srácokkal! Kb egyszerre mondtuk nekik, hogy Hi Boys, again!Ők mosolyogtak ezen és mondták hogy semmi gond! Jöjjünk! És mi mentünk is.Természetesen én Jared mellé kerültem, valahogyan, befeküdtem a hónaljába, konkrétan, és azon gondolkoztam, hogy milyen jól áll neki ez a kockás ing és amikor felnéztem már megint csak egy borostás nyakat láttam, meg az állat. Jézus, mi lett volna, ha nincs rajtam kb 10 centis sarkú/talpú cipő? Annyira jó volt ismét ott lenni velük. Miután megvolt a fénykép megköszöntük nekik a dolgot, majd kimentünk és teljesen extázis! Megcsináltuk. Kettő J2 fotónk van! Ezt a mázlit! És mint utóbb kiderült, nem is állhattunk volna hárman egy képen, de ránk sem szóltak! Jó volt hogy bevállaltuk megint! És ritka nagy mázlink is volt emiatt. Már alig vártuk a fotókat! Brigi közben megkapta a Jim fotót és nagyon jó kép készült róluk… Jim… az Jim! A J2 fotó után Jensen meeting room volt, de mint írtam, arra sem sorsoltak ki, így vártuk, hogy utána elkezdődjön az utolsó J2 panel… De előtte még jótékonysági árverés volt, amit Misha prezentált. Ez volt az egyetlen panelje Mishának amin ott voltam, de nem is igazán panel volt ez. Egészen jól árverezett a pasas. És jókat mosolyogtam azon amikor egy bazi nagy Jensen plakátot próbált eladni. És természetesen spanyol mezben volt aztán kiderült, hogy mindenki abban van! Alig vártam, hogy Misha végre befejezze az árverést, mondjuk jó sok pénzt összegyűjtött. Ez pedig jó dolog. De térjünk rá arra, hogy Misha után…nos igen…jöttek a srácok!

http://www.youtube.com/watch?v=OYgnWIOcxtk



Vagyis bevágodtak a színpadra. Spanyol mezben, mindenki tátott szájjal bámulta őket!Nem hittem el! Jared volt a 2. Jensen a 3. Természetesen Samantha meze volt az 1. De leesett az állam, amikor megláttam őket.Nagyon helyesek voltak és látszott rajtuk, hogy jól érzik magukat. Folyamatosan ment a tapizás…egymás tapizása és ez annyira aranyos volt.És mikor Jensen arról mesélt hogy olvasott a nászútján, a közönség felröhögött és Jared is…Most komolyan olvasgat a nászúton és ki az a marha aki Ohio-ba megy nászúta? Jensen. Jared legalább Peruban volt és még pár helyen.Erről a J2 panelről rengeteg videó készült és mondhatom az egyik legjobb J2 panel volt amit eddig láttam és külön jó volt hogy ott lehettem. Jared próbált spanyolul beszélni kisebb nagyobb sikerrel. Aranyos volt. Jensen pedig egyszerűen nagyon jól érezte magát és ez látszott rajta. Ez a pasi nem tudja leplezni hogy éppen milyen hangulatban van. Aztán jött ez a spanyol köszöntő tánc vagy mi a szösz.Fel kellett állnia mindenkinek és kb ugyan olyan bután nézett a sok nem spanyol nemzetiségű, hogy most mi van, mint a két srác.Elkezdődött valami zene és mindenki énekelt meg táncolt… hát érdekes volt. Jared és Jensen meg csak pislogott, aztán tök egyszerre mondták, hogy náluk Texasban a köszöntés pedig YAAAEEEHOO! Nagyon tetszett, hogy tök egyszerre csinálják ezt! Igazság szerint, ahogy elnéztem őket, nem kell beszélniük egymással, hogy tudják mit akar vagy mit gondol a másik.Ez pedig tök jó dolog.És ebből látszik, hogy milyen jól egymásra vannak hangolódva. Nagyon bánatos lettem, amikor jött az utolsó kérdés és Jared aranyosan rimánkodott, hogy csak még egyet. Így feltették az utolsó utáni kérdést is nekik.Aztán vége…Jöttek a többiek is a színpadra, elköszönni. Megköszönték hogy itt voltunk, megköszöntek a szervezőknek is mindent. Martinának személyesen köszöntek meg mindet a fiúk a színfalak mögött. Ez pedig annyira jó! De mi szomorúak voltunk mert vége az egésznek, olyan gyorsan eltelt, ám sok élménnyel lettünk gazdagabbak. Bánatosan mentünk ki a teremből de vissza volt még egy dolog.A J2 fotók.Amikre várni kellett elég hosszan, így leültünk a folyóson, ahogyan sokan mások is és vártunk, közben fotóztunk és elszórakoztattuk magunkat, ám ment az idegesség azon is, hogy nehogy kiszúrják, hogy mi kétszer mentünk be a J2 fotózásra, de szerencsére ez nem történt meg.Először a „benéztünk a bulira Jensennel” fotót kaptuk meg. Meg kell hogy mondja elsőre nagyon nem tetszett, de minél többet nézegettük annál jobban belopta magát a szívünkben mert itt nem is a kép a lényeg hanem a mögöttes tartalom. Jensen simi, Jared bújás.Jó rá gondolni, csak ne Jadeültem volna annyira… most már mindegy! Aztán megkaptuk Zsuzsiét is, az egy nagyon-nagyon állat kép lett! Tetszik! És végül jött a J2 kép, amire belógtunk. A crew! Mindenki rajta van! És ez tök jó! Főleg úgy, hogy nem is lehettünk volna rajta ennyien! Ez még jobb! Hiába, magyarok vagyunk… Ott csalunk ahol tudunk, nem? és amikor megkaptuk az összes képet tudatosult bennünk végleg, hogy itt a vége… Ez szomorú volt. Visszamentünk a szállodába, de persze folyamatosan sztorizgattunk a nap eseményeiről. Zsuzsival megbeszéltük, hogy majd ír sms-t, hogy mikor is találkozunk a Barceló Santsnél hajnalban, hiszen indul a repülőnk és ki kell jutni valahogyan a reptérre vonattal. Mint kiderült minden magyar aki ezen a Conon ott volt azzal a géppel jön haza. Még jó, hogy fent maradt!Persze a szállásra érve nem csak az tudatosult bennünk hogy vége van, hanem hogy újabb lakókat kaptunk, Goirgio és Armani már leléptek és nyakunkba kaptunk két franciát akik annyira de annyira büdösek voltak és a svéd picsuli helyett is kaptunk egy perui pasit, aki konkrétan tüdőbeteg volt és úgy köhögött… reméltük nem kapunk el tőle semmit sem. A bűz közepette, ami a franciákból jött, próbáltunk beszélgetni Vickyvel és a csajokkal, és a wifit is próbáltam valahogyan befogni. Elég gáz volt még mindig a vétel. Aztán röhögő görcsöt kaptunk az egyik francia pasitól aki lent aludt, de úgy mint egy múmia,mellre tett kézzel, mint aki halott, ha odatettünk volna egy virágot, akár temethették is volna.Jó kis este volt, sok emlékkel, így is mentünk aludni… de azt el kell mondanom, hogy a légkondit bekapcsolták nálunk a szobában és az ablakot becsukták.. a bűz pedig… borzalmas volt. Ezek a franciák nem tudnak mosakodni? És még valami míg el nem felejtem, de ezt kihagytam… a 2. nap az összes staffot kisminkelték. olyan volt az arcuk, mintha lejönne róla a bőr… először amikor láttunk egyet arra gondoltunk, hogy szegény, de rossz neki ilyen arccal, aztán rájöttünk, hogy minden staff ilyen ez pedig poén csak baromi rondák voltak, mint zombik. S még egy dolog… a beígért Impala nem jött meg. Valami gond volt vele , így sajnos Impala nélkül ment végig a Con, ez egy negatívum volt, pedig annyira rápörgött mindenki, hogy lesz Impala és még beleülni is szabad, sőt városnézés is lett volna vele… de ez nem történt meg.Sajnálom. De kárpótolt érte minden más. Visszatérve az utolsó estére… éjjel egy órakor jött sms Zsuzsitól, hogy mikor találkozunk a pályaudvaron ez nem is lenne lényeges, de nekem úgy jön az sms hogy Jared, a gag reelben a 3. évadéban van az a YEESS, YEES. És ez jó hangosan beleüvöltött a csendbe.. vagyis a franciák horkoltak, erre elkezdtem keresni a telefonom, hogy ne várjuk meg a 2. YEST de közben hallottam, hogy a csajok felnyekeregnek a röhögéstől a szobában. Mindenki tudta, honnan van ez az SMS hang. Tök égő volt, de jól jött ki. A büdös franciák is felkeltek rá, nesze nektek! Gyorsan elolvastam, aztán mondtam Briginek és próbáltunk visszaaludni, de nem igazán ment… Hajnalban amilyen halkan csak lehetett eljöttünk. Vicky fent volt tőle elbúcsúztunk, ők később mentek a reptérre, szintén repülővel mentek haza valahová Spanyolországba, mondta hová, de nem jegyeztem meg…Őszintén szólva nem is értettem a hely nevét. Természetesen e-mail címet is váltottunk egymással és már el is küldtem neki és a csajoknak a képeket....

folyt a következő hszben

Folyt köv. a 3. résszel