![[personal profile]](https://www.dreamwidth.org/img/silk/identity/user.png){kind=small}
Cím: Human Nature
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz
Vigyázat: ThreeSome!
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz
Vigyázat: ThreeSome!
-Mesélt? Mégis… mit?
-Szerinted?
-Talán a Csipkerózsikát?
-Humoros vagy! –felsóhajt. –Rólatok, mit csináltatok, érdekelt.
-Ang, ne csináld! –mondja Jensen, de a lány csak rámosolyog, majd visszafordul Jared felé.
-Beszélnünk kell róla, nem így gondolod?
-Beszélni? Mégis mit mondjak el neked? Már mindent tudsz.
-Azért mindent mégsem, de érdekelnek a részletek. Mégis, lefeküdtetek egymással nem egyszer, nem kétszer… sokszor. Milyen volt?
-Angel. –szól rá Jensen, de tudja, hogy ezzel nem ér el semmit. Jobb ha inkább tömi magába a spagettit, s bízik abban, hogy barátja sem mondd többet nála.
-Tényleg tudni szeretnéd? –kérdezi Jared, majd mosolyra húzza száját.
-A „nagyon jónál” kicsit bővebben, azt már hallottam.
-Jensen csak ennyit mondott? Jó?
-Nem, ennél azért kicsit többet, a nagyon még ott volt.
-Hát ha ezt mondta, akkor így is volt… Nagyon jó vele… De nem mondta el neked, hogy vége? Tiszta lappal indít nálad, miért érdekel akkor?
-Kíváncsi vagyok két srác mit kezd egymással.
-Láttad, nem?
-Láttam, de hallani is szeretném, igaz, hallottam is, de… most szóban is szeretném.
-Te is tudod milyen…
-Nem, nem tudom. Mesélj! –és az asztalra könyököl. Jared a borba kortyol, aztán barátjára pislog, a elmerül édes mozdulataiban, ahogy küzd az étellel, még mindig a tésztát csavargatja villájára, ezt a falatot elég sokáig készíti elő, hogy a szájába tegye, de oda sem figyel arra mit csinál, csak hallgatja a kínos beszélgetést. És hogy kinek az? Neki… és talán Jarednek is, igaz, barátja talán még adja is a lovat Angel alá.
-Angel, ne csináld. –suttogja Jensen, de barátja szemébe néz.
-Miért? Látom rajtatok, hogy nincs vége, hiába is mondjátok ezt, meg fog történni, én pedig kíváncsi vagyok rá. –jelenti ki. –Jared, ha egy picit rám figyelsz, mondok valamit.
-Tessék? –ocsúdik fel, mert elmerült a zöld szemekben, melyek hívogatják tekintetét, s nem képes menekülni előlük. Eszébe ötlik minden izgalom, vágy a felhevült testek találkozása…
-I…igen? –s megrázza fejét, mint aki álmodott, majd nagyokat pislogva mintha ébredezne figyel a lányra.
-Felőlem lehettek együtt. –jelenti ki és megrántja vállát. –Elég meggyőző ami az arcotokra van írva… dehogy van vége!
-De… de megmondtam neked Ang, hogy…
-Csend legyen! –inti le barátját a lány, majd Jaredre mosolyog. –Szóval? Mit gondolsz erről? Most csak az igazat mondhatod! Tudod Jensennel őszinteségi napot tartunk! Nos?
-Ang! –szól rá Jensen és leteszi villáját, amire szinte feltekerte az egész tányérja tartalmát.
-Nem téged szeretnélek hallani, hanem a barátodat. Jared, csak az igazat!
-Én… én… -dadog, mert mit is mondhatna erre? –Nem értelek Angel.
-Nem kell érteni, csak mondd ki, hogy akarod, mert így van.
-Nem!
-Mi az, hogy nem? –kérdez vissza Angel. –Nem hallottam jól, valami bezavar az adásba. Felajánlom neked Jensent, te pedig azt mondod, hogy nem?
-Én is itt vagyok Ang… ajánlgatsz?
-Csend! –ingatja fejét a lány. –Utolsó lehetőség Jared!
-De… ott van nekem Jade. –lehajtja fejét és játszani kezd a terítővel.
-Tudom! –bólogat. –De annyira hajtogatjátok ezt a „vége” szót, hogy 1, el sem lehet hinni, 2, meg fog történni, 3, mit tehetnék? Szóval kapsz egy utolsó lehetőséget a válaszadásra. Szeretnéd, igaz? –kérdezi a fiú pedig lassan bólogatni kezd. –Nagyszerű! Ok! Ezt meg is beszéltük. Megmondtam Jensennek is, ha megtörténik tudni szeret-ném.
-M… miért? –néz rá Jared.
-Csak! Mert így nem fáj annyira. –jelenti ki, aztán hátradől.
Elnézi a két barátot. Jensen villáján az egész vacsora. Ez megmosolyogtató. Jared hozzá sem kezdett. Csak poharából a bor fogy rohamosan. Nem néznek egymásra. Mindkettőt sikerült zavarba hoznia, de ma volt ideje gondol-kodnia. És nincs más megoldás. Jensen azt mondta, ha Jared elcsábítja engedni fog… Mit tehetett volna. Inkább ő enged és tegyék „legálisan” és ne bujkáljanak. Így lesz a legjobb mindenkinek. Még akkor is, ha neki igenis fáj ez a dolog. A barátja másba szerelmes! Ok, ki beszél itt még mély érzelmi kötődésekről, vagy szerelemről kettőjük között, de akkor is, ez tény. Jared pedig örüljön, hogy enged és hallgat Jade előtt. Pedig ezt is elég nehéz szívvel teszi meg.
-Angel, ezt nem mondhatod komolyan. –szólal meg hosszú hallgatás után Jared.
-Miért nem?
-Mert… mert… ott van Jade, és…
-Mikor érdekelt Jade olyankor? Ugyan már! Ne röhögtess!
-Mi van veled Angel? –kérdezi a fiú. –Olyan fura vagy.
-Fura? Miért? Én mindig ilyen vagyok, csak beláttam, hogy jobb ez a verzió! Neked is, nekem is… valahol. –jelenti ki. –És Jensennek is. –néz a fiúra, aki éppen most próbálja az összes spagettit a szájába tömni amit villájával feltekert. –Így aztán döntöttem és te is beismerheted, hogy benne vagy ebben a dologban. Ne mondd azt, hogy ott van Jade, mert úgysem hiszek neked! A nővérem talán mindent bevesz akármit is rizsázol neki, de én nem. Tehát, ha úgy hozza a sors, avassatok be engem is!
-M… Mégis, hogy érted azt, hogy tudni szeretnéd? –kérdezi a fiú, s egy pillanatra barátjára figyel, akinek a feje, most inkább egy hörcsögére hasonlít, mint sem önmagára. –Jensen, talán nem kellett volna egyszerre…
-Finom. –hangzik a válasz teli szájjal.
-Te is mondhatnál valamit. –sóhajt fel Jared. –Ok… most eszel, de… -ám Angel közbevág.
-Úgy értem, hogy tényleg tudni szeretném.
-Jelentsük be? –néz rá Jared és összehúzza szemöldökét.
-Mondjuk.
-Ne már! Ez így hülyén venné ki magát.
-Hát… -sóhajt fel, majd megsimogatja Jensen karját. –Tényleg te is mondj valamit. –s megvárja míg a fiú lenyeli az óriási falatot.
-Öh… én csak… csak egy kis bort szeretnék.
-Nem akarsz belefolyni a beszélgetésbe. –állapítja meg Angel.
-D… De… Csak hülyén érzem magam.
-Te érzed hülyén magad? Hm… srácok, pedig ez olyan jó kis terv! Azzal, hogy kimondtátok: vége… túrót van vége! Itt van a megoldás, Jared benne is van a dologban és te is. –megpuszilja arcát. –Tudom, hiszen szereted őt. –súgja fülébe lágyan. Jensen csak ráfigyel. Angel megcsókolja homlokát, nem foglalkozva pillantásával, ami azt mondja „Ne tedd, hallgass kérlek!”
-Ez… ez… durva így. –mondja Jared, s megfogja villáját, de nem nyúl az ételhez, csak játszadozik az evőeszközzel az asztalon.
-Durva? Nem! Az a durva, hogy ti ketten… engem meg kihagytok a jóból. –szalad ki száján alig hallhatóan.
-Mi van? –kérdezi Jared fennhangon.
-Ang! -szól rá Jensen és oldalba böki.
-Oh, túl hangos volt? –ingatja fejét a lány. –Milyen hülye vagyok, nem kellene hangosan gondolkoznom… De ha már itt tartunk… -ám elhallgat, mert Jade röppen vissza asztalukhoz. Leül Jared mellé és megöleli, akár egy plüss állatkáját, olyan szorosan. A fiú kínosan rámosolyog, de ez fel sem tűnik a lánynak. Kortyol a margarítából.
-Annyira, de annyira melegem van! Ez a kissrác, WOW, tud táncolni! Új cipőt kell vennem! –kiált aztán legörbül szája. –Te nem is ettél! Miért nem?
-Csak… csak… beszélgettünk.
-És miről?
-Hát… mindenféléről.
-Az jó! –bólogat a lány. –Nem jössz táncolni?
-Kicsit később. Rendben lesz így?
-Később? Ok! Addig Mattel leszek! Két pillanatra engedett el, hogy kifújjam magam!
-Féltékeny legyek rá, vagy…
-Neeem… Matt még nálam is kisebb és csak egy gyerek. Nem kell! –megöleli a fiút ismét. –Tényleg az lennél?
-Ha 10 évvel idősebb lenne… az. –bólogat, majd gyengéd apró csókot lehel Jade ajkaira. –ha jól érzed magad menj és táncolj! Én is megyek majd!
-Már várom! De te most egyél! Éhes voltál.
-Eszek. –bólogat.
-Még elfogysz!
-Ne aggódj, nem fogok.
-Azért egy kicsit… -elhallgat és húgára néz. –Te sem jössz?
-Most nem!
-Én sem! –kiált Jensen megelőzve Jade kérdését.
-Jó… megyek… unatkozzatok! Én Mattel leszek! De siess! –simogatja meg barátja puha haját, aztán szinte repkedve visszasiet a kisfiúhoz, s táncra perdülnek mindketten. Jared elnézi percekig, aztán visszafordul, megfogja poharát és felhörpinti azt a néhány korty bort még. Jöhet a Bloody Mary. De csak megfogja a pohár talpát.
-Hogyan értetted azt… azt a dolgot amit az előbb mondtál? –kérdezi és Angel arcába bámul, hatalmasra nyílt szemekkel.
-Miért? Mondtam valamit? Ah, igen, hogy durva, hogy ti ketten.
-Nem, amit utána mondtál!
-Jared, ne! –ingatja fejét Jensen.
-Mit akartál ezzel? –kérdezi a fiú, nem hagyja annyiban.
-Haver, hagyd már. –szól rá barátja ismét. –Angel csak…
-Angel csak kíváncsi. –vág szavába a lány. –Ok Jared, megfogtál. Azt mondtam, kár, hogy kihagytok a buliból. –s megrántja vállát. –Nem akartam ezzel semmit sem, megállapítás volt. Jensennek is mondtam ezt.
-Angel, most már tényleg beszéljünk másról, oké? –fogja meg a lány asztalon lévő kezét. –Elég volt ennyi.
-Nem, nem volt elég. –kiált Jared. –Először jössz azzal, hogy téged nem zavar az, ha Jensen és én…
-Zavar, de ha tudom, jobb a lelkemnek… Hú, most már legálisan is együtt lehettek! Nem erre a reakcióra számítottam! Hol marad az öröm? Egymás karjaiba omlás? Azt hittem jót teszek, de bebuktam.
-Miért csinálod ezt? –kérdezi a fiú.
-Már megmondtam. Mert tudom, hogy nincs vége. Így egyszerűbb… vagy már nem tetszik a dolog?
-Nem értelek.
-Nem kell értened. Én sem értem magam. Szóval… most, hogy ezt megbeszéltük… menjetek és érezzétek jól magatokat, addig én lefoglalom Jadet.
-Tessék? –kérdezi a két fiú egyszerre.
-Már megint rosszat mondtam volna? Ok, maradjatok, nekem mindegy. De tudom, hogy mindent megadnátok azért, hogy szépen, csendben eltűnhessetek innen, hogy kettesben lehessetek… vagy… így nem megy? -összeráncolja homlokát. A két fiú összenéz, de gyorsan elfordítják fejüket a másikról. –Nem kell megjátszani a hirtelen jött szendeséget…
-Jól vagy? –kérdezi Jensen és maga felé fordítja Angel arcát. –Mi történt veled? Tényleg fura vagy.
-Semmi. Csak jót akarok. De ha nem, nem!
-Várj míg levegőt kapunk. Ránk zúdítottál valamit és… és ez elég gyors most.
-De beszéltünk róla.
-Nem ezt beszéltük… nem így.
-Mindegy. –legyint. –Most ezt gondolom. –s Jensen zöld szemeibe néz, mikben játszanak a fények. Olyan szépek és tökéletesek. –Inkább… inkább menjetek! Jadel elleszek. –kikapja arcát a puha kezekből.
-Nem megyünk sehová. –ingatja fejét. –Mondd meg mi van veled!
-Semmi. Megmondtam.
-Miért akarod, hogy Jared és én…
-Nem akarom, ezt is mondtam, de…
-Angel, mi is tudjuk, hogy amit teszünk rossz… igaz Jared? –néz barátjára, aki bőszen bólogat.
-Annyira azért nem rossz. –fűzi hozzá orra alatt hirtelen, két fejbiccentés között.
-Haver! –szól rá Jensen.
-Most… most… mi van? Nem azt mondta Angel, hogy őszinteségi napot tartunk? Őszinte voltam.
-Tudjátok mit? Beszéljünk másról! –dől hátra székében az idősebb fiú. –Feladom. –összeteszi karjait maga előtt.
-Ketten maradtunk? –kérdezi a lány és mosolyra húzza száját, Jaredre pillant, aki helyesel.
-Úgy tűnik…
-Na jó… ha már így alakult és Jensen visszavonult, mesélj nekem erről a nem rossz dologról. Az előbb belőled sem lehetett sokkal többet kihúzni.
-Hosszú este lesz. –állapítja meg Jensen a bajsza alatt, s behunyja szemét, jelezve, hogy tényleg feladta már.
-Ok… Ha te is kifejted, miért is esik olyan rosszul, hogy kimaradtál belőle. Néznéd?
-Megbolondultál? Benne lennék! –kiált. –Konkrétan. Érted?
-Oh… -hökken meg Jared és iszik a Bloody Maryből , de még mindig nem nyúl az ételért. –Benne?
-Még jó!
-De erről lecsúszott. –beszél maga elé Jensen. –Én már mondtam neki.
-Már erről is beszéltetek? –kérdezi Jared. –WOW. Nem akartok felvilágosítani mégis miről még?
-Ennyi. –sóhajt fel barátja.
-Majdnem. –mondja Angel. –És még sok minden másról… veletek kapcsolatban.
-Öh… és mi lenne, ha beavatnátok? Mégis… szerintem van némi közöm hozzá.
-Mondd el milyen amikor együtt vagytok és akkor talán ezt is elmesélem.
-Előbb te beszélj!
-Már mondtam. Kihagytatok a jóból.
-Hüm… nem vagy semmi!
-Ugyan miért? Az volt az észmegállító, hogy amikor vissza szeretnék menni Jadehez, mit látok… és nem mondom azt, hogy nem volt izgalmas, és nem mozgattátok meg a fantáziámat! Ennyi. Mit szeretnél még tudni?
-Tetszett. –sóhajt fel Jared. –Miért nem árulsz el Jadenek?
-Megmondtam már ezt is!
-Mégsem fér a fejembe. Azt mondod, ha megbántom, vagy fájdalmat okozok neki, megölsz…
-Így van.
-És közben arról álmodozol, hogy… hogy…
-Arról. De ehhez semmi közöd!
-Már bocs, de van! Feltűnt, hogy én is benne vagyok a te kis fantáziádban?
-Fel. –de megrántja vállát. –És?
-És? –kérdez vissza Jared és iszik koktéljából.
-Na most lapozzunk! –szólal meg barátja, de rá sem hederítenek.
-És mi van akkor, ha te vagy?
-Jade! Ő fontos szempont, a húga vagy!
-Akkor még nem jártatok.
-De te még most is gondolsz rá, hiszen emlegeted!
-Nem!
-De igen! –bólogat Jared. –Angel, nem hiszem el, hogy ilyen vagy.
-Ez van. Ilyen a fantáziám! Láttalak titeket és tetszett, izgató.
-Nagy a szád. –állapítja meg a fiú csendesen.
-Te sem panaszkodhatsz! Sok minden belefér, nem?
-Ang. –pisszeg mellette Jensen. –Sohasem fejezitek be, mi?
-Rengeteg minden elfér benne… és jó… -megnyalja száját. –Mélyen…
-Nekem is bejön… mélyen a legjobb. Ugye?
-Nem fejezitek be? –kérdezi Jensen.
-Mit is szeretnél tudni Angel… Hogy milyen? Mint amikor egy hatalmas adag diófagyiba nyalsz, fantasztikus, ízletes… édes.
-Ne mondd, imádom, ha nyal, de ő is, ha én nyalok.
-Jézusom. –fogja tenyerébe arcát Jensen. –Elég már!
-És nem csak nyalogat. –mondja Jared. –Tudod, mikor a fagyi visszanyal!
-Oh, igen… egyébként szeretem a diófagyit.
-Olyan az íze.
-Kóstoltad?
-Szerinted?
-Ah. –teszi szívére kezét a lány. –Tudom.
-Mit is mondtál? Menjünk, te pedig elszórakoztatod Jadet?
-Ezt mondtam volna?
-Hát… itt a remek alkalom. –somolyog a fiú.
-Ha mentek, én is megyek!
-Angel! –kiált az idősebb. –Mi a fene van veletek?
-Azt hiszed kimaradsz valamiből, ha itt maradsz kicsi Jadere vigyázni?
-Talán.
-Szeretnéd nézni, mi?
-Az is felizgat, de jobban élvezném, ha a sűrűjében lehetnék.
-Ha most felállok…
-Oh, máris? Ez cuki.
-… elindulok… -s lassan felegyenesedik.
-Ő itt fog maradni. –sóhajt fel Angel.
-Srácok! Feltűnt, hogy rólam beszéltek? Itt vagyok! –integet.
-Akkor… gyere… menjünk együtt… talán jönni fog.
-Gondolod? –tolja ki székét a lány és feláll.
-Biztos. –bólogat, s lehörpinti koktélját.
-Ok… de ki vigyáz Jadere, ha én nem leszek?
-Az a Matt srác… De nagylány már, bár néha nehéz elhinni.
-Igaz. –bólogat Angel. –Akkor… -s elindul, de egy hívogató pillantást lövell Jensen felé. –Én most visszasétá-lok…
-Megyek veled. –lép mellé Jared.
-És… és… most… hová is megyünk? Miért is?
-Hogy miért? Kíváncsi vagyok, hogy meddig lesz ilyen nagy a szád. –jelenti ki Jared és zsebébe mélyeszti kezét, miközben nagyon lassan lépkednek egymás mellett a stégen az asztalok mellett, de nem néznek a másikra.
-Nekem mindig nagy a szám.
-Kiderül.
-És mégis, hogyan gondolod a tesztet?
-Részletezzem? Pont neked, akinek „mindig olyan nagy a szája”?
-Komolyan hangzik.
-Mert komoly is. –beszél a fiú.
-Aha. Kíváncsi vagyok.
-Nem azért indultunk el, mert benne szeretnél lenni a „jóban”?
-És te ezt most véresen komolyan veszed. Elnyaljuk a diófagyit.
-Persze. –bólogat, majd hátrapillant, hogy meglesse barátját, de Jensen még mindig ül. Nem tért magához, attól amit hallott. Miről is beszélgettek az előbb, vagy ő inkább csak bámult ki a fejéből, s néha elejtett egy-egy szót… Tényleg jól értelmezte azt, hogy Angel és a barátja el akarják csalogatni őt… és azt vették a fejükbe, ami képtelenség? Nem… talán csak nem figyelt oda… valami elsiklott a füle mellett! Angel elmesélte titkos vágyait Jarednek. Minek? És miért? Ez akkor is csak kettőjükre tartozik. Mégis… kezd valósággá válni ábrándozása, melyben velük enyeleg… Enyeleg? Ez nem is jó szó arra, amit úgy hívnak, hogy örömszerzés… Áh, ez biztos valami játék, nem érti még a lényegét, de rá fog jönni. Azzal kezdődött, hogy Angel kijelentette, együtt lehetnek és szabályosan szobára küldte őket… Látta Jareden, hogy akarja, de ő nem! Így nem! Arról szóljon az egész, hogy „indulás, élvezzük egymást” és kész… Jarednek talán tényleg ennyi, de neki nem… S miért kell Angelnek mindent elmondania? Beszéltek ugyan arról, hogy ha barátja elcsábítaná, nem ellenkezne, de nem azt mondta ezzel, hogy „kérlek engedd meg, hogy együtt lehessünk”. Szereti Jaredet, de az esze azt diktálja, hogy véget kell vetnie ennek… Ezt meg is próbálta, de úgy tűnik ezt senki sem vette komolyan... Aztán jött ez a félreérthetetlen beszélgetés… majd elindultak. Kész káosz! Mi történik itt? Felsóhajt és Jadere néz, aki nem tud az egészről. Önfeledten táncol a kis Mattel, feléje sem pillant, annyira elfoglalja a pörgés és a ritmus. Mi lenne, ha inkább hozzá indulna, és nem törődik Angellel és a barátjával, akik direkt azért hagyták itt, hogy utánuk induljon… és ha mégis felegyenesedik és lassan utánuk sétál? Mi lesz, ha utoléri őket? A lány kettesben hagyja Jareddel? Vagy… Nem akar a vagyra gondolni, mert olyan nincs! Kizárt! Rendben van, hogy elmeséli a titkos ábrándozásait, de legyen egy határ! Semmi szükség őrültségekre! Ha már feljött ez a téma, ok, de elég is ennyi belőle! Mit tegyen most? Jade? Vagy a többiek? Jade édes lány, de ha kettesben marad vele nem sokáig fogja bírni… főleg, ha ugyanazt adja elő, mint először… kukán bámul rá… Legyen a második verzió. Utána jár mi a fene történik, ha a többiek után megy. Felegyenesedik, még egy aprót kortyol az italából aztán elindul, nem nem nyújtva meg lépteit. Még látja a lányt és Jaredet, amint lelépnek a stégről és a homokban sétálnak tovább a bungalók irányába. Bár lassan belevesznek a félhomályba. Inkább gyorsít, nem akarja szem elől téveszteni őket. Övébe akasztja kezét, s szinte szalad, mert ők is egyre gyorsabb iramot vesznek fel. Jared a hosszú lábaival egyet lép, míg Angel mellette kettőt. Mi ez a sietség? Talán észrevették, hogy követi őket! Biztosan. Na és? Mi a terv? Elmennek egészen a bungalókig, aztán a lány rájuk zárja az ajtót, s visszajön ide? Vagy… Nincs vagy… az biztos nem. De miért is indult el? Így nem kell Jared! Parancsszóra nem megy! Szeretné szeretni, őszintén és szépen… Talán Angel sem értette meg, mit is jelent ez a szerelem, mely viszonzatlan marad talán örökre… Miért kínozza a lány saját magát azzal, hogy hagyja őket? Nem fogja fel, mi értelme ennek. Nem eshet jól Angelnek sem… Nem is esik, hiszen mondta is, sőt érezte, hogy amikor beszélt róla vele, fájt neki, mert nem őt szereti… még… Ki tudja mit hoz a jövő? Imád szerelmes lenni, de olyan szerelem kell, amit viszonoznak és elmerülhet az érzelmek tengerében, talán még meg is fulladna, hagyná magát. Az igazi szerelem ilyen!
-Szerinted?
-Talán a Csipkerózsikát?
-Humoros vagy! –felsóhajt. –Rólatok, mit csináltatok, érdekelt.
-Ang, ne csináld! –mondja Jensen, de a lány csak rámosolyog, majd visszafordul Jared felé.
-Beszélnünk kell róla, nem így gondolod?
-Beszélni? Mégis mit mondjak el neked? Már mindent tudsz.
-Azért mindent mégsem, de érdekelnek a részletek. Mégis, lefeküdtetek egymással nem egyszer, nem kétszer… sokszor. Milyen volt?
-Angel. –szól rá Jensen, de tudja, hogy ezzel nem ér el semmit. Jobb ha inkább tömi magába a spagettit, s bízik abban, hogy barátja sem mondd többet nála.
-Tényleg tudni szeretnéd? –kérdezi Jared, majd mosolyra húzza száját.
-A „nagyon jónál” kicsit bővebben, azt már hallottam.
-Jensen csak ennyit mondott? Jó?
-Nem, ennél azért kicsit többet, a nagyon még ott volt.
-Hát ha ezt mondta, akkor így is volt… Nagyon jó vele… De nem mondta el neked, hogy vége? Tiszta lappal indít nálad, miért érdekel akkor?
-Kíváncsi vagyok két srác mit kezd egymással.
-Láttad, nem?
-Láttam, de hallani is szeretném, igaz, hallottam is, de… most szóban is szeretném.
-Te is tudod milyen…
-Nem, nem tudom. Mesélj! –és az asztalra könyököl. Jared a borba kortyol, aztán barátjára pislog, a elmerül édes mozdulataiban, ahogy küzd az étellel, még mindig a tésztát csavargatja villájára, ezt a falatot elég sokáig készíti elő, hogy a szájába tegye, de oda sem figyel arra mit csinál, csak hallgatja a kínos beszélgetést. És hogy kinek az? Neki… és talán Jarednek is, igaz, barátja talán még adja is a lovat Angel alá.
-Angel, ne csináld. –suttogja Jensen, de barátja szemébe néz.
-Miért? Látom rajtatok, hogy nincs vége, hiába is mondjátok ezt, meg fog történni, én pedig kíváncsi vagyok rá. –jelenti ki. –Jared, ha egy picit rám figyelsz, mondok valamit.
-Tessék? –ocsúdik fel, mert elmerült a zöld szemekben, melyek hívogatják tekintetét, s nem képes menekülni előlük. Eszébe ötlik minden izgalom, vágy a felhevült testek találkozása…
-I…igen? –s megrázza fejét, mint aki álmodott, majd nagyokat pislogva mintha ébredezne figyel a lányra.
-Felőlem lehettek együtt. –jelenti ki és megrántja vállát. –Elég meggyőző ami az arcotokra van írva… dehogy van vége!
-De… de megmondtam neked Ang, hogy…
-Csend legyen! –inti le barátját a lány, majd Jaredre mosolyog. –Szóval? Mit gondolsz erről? Most csak az igazat mondhatod! Tudod Jensennel őszinteségi napot tartunk! Nos?
-Ang! –szól rá Jensen és leteszi villáját, amire szinte feltekerte az egész tányérja tartalmát.
-Nem téged szeretnélek hallani, hanem a barátodat. Jared, csak az igazat!
-Én… én… -dadog, mert mit is mondhatna erre? –Nem értelek Angel.
-Nem kell érteni, csak mondd ki, hogy akarod, mert így van.
-Nem!
-Mi az, hogy nem? –kérdez vissza Angel. –Nem hallottam jól, valami bezavar az adásba. Felajánlom neked Jensent, te pedig azt mondod, hogy nem?
-Én is itt vagyok Ang… ajánlgatsz?
-Csend! –ingatja fejét a lány. –Utolsó lehetőség Jared!
-De… ott van nekem Jade. –lehajtja fejét és játszani kezd a terítővel.
-Tudom! –bólogat. –De annyira hajtogatjátok ezt a „vége” szót, hogy 1, el sem lehet hinni, 2, meg fog történni, 3, mit tehetnék? Szóval kapsz egy utolsó lehetőséget a válaszadásra. Szeretnéd, igaz? –kérdezi a fiú pedig lassan bólogatni kezd. –Nagyszerű! Ok! Ezt meg is beszéltük. Megmondtam Jensennek is, ha megtörténik tudni szeret-ném.
-M… miért? –néz rá Jared.
-Csak! Mert így nem fáj annyira. –jelenti ki, aztán hátradől.
Elnézi a két barátot. Jensen villáján az egész vacsora. Ez megmosolyogtató. Jared hozzá sem kezdett. Csak poharából a bor fogy rohamosan. Nem néznek egymásra. Mindkettőt sikerült zavarba hoznia, de ma volt ideje gondol-kodnia. És nincs más megoldás. Jensen azt mondta, ha Jared elcsábítja engedni fog… Mit tehetett volna. Inkább ő enged és tegyék „legálisan” és ne bujkáljanak. Így lesz a legjobb mindenkinek. Még akkor is, ha neki igenis fáj ez a dolog. A barátja másba szerelmes! Ok, ki beszél itt még mély érzelmi kötődésekről, vagy szerelemről kettőjük között, de akkor is, ez tény. Jared pedig örüljön, hogy enged és hallgat Jade előtt. Pedig ezt is elég nehéz szívvel teszi meg.
-Angel, ezt nem mondhatod komolyan. –szólal meg hosszú hallgatás után Jared.
-Miért nem?
-Mert… mert… ott van Jade, és…
-Mikor érdekelt Jade olyankor? Ugyan már! Ne röhögtess!
-Mi van veled Angel? –kérdezi a fiú. –Olyan fura vagy.
-Fura? Miért? Én mindig ilyen vagyok, csak beláttam, hogy jobb ez a verzió! Neked is, nekem is… valahol. –jelenti ki. –És Jensennek is. –néz a fiúra, aki éppen most próbálja az összes spagettit a szájába tömni amit villájával feltekert. –Így aztán döntöttem és te is beismerheted, hogy benne vagy ebben a dologban. Ne mondd azt, hogy ott van Jade, mert úgysem hiszek neked! A nővérem talán mindent bevesz akármit is rizsázol neki, de én nem. Tehát, ha úgy hozza a sors, avassatok be engem is!
-M… Mégis, hogy érted azt, hogy tudni szeretnéd? –kérdezi a fiú, s egy pillanatra barátjára figyel, akinek a feje, most inkább egy hörcsögére hasonlít, mint sem önmagára. –Jensen, talán nem kellett volna egyszerre…
-Finom. –hangzik a válasz teli szájjal.
-Te is mondhatnál valamit. –sóhajt fel Jared. –Ok… most eszel, de… -ám Angel közbevág.
-Úgy értem, hogy tényleg tudni szeretném.
-Jelentsük be? –néz rá Jared és összehúzza szemöldökét.
-Mondjuk.
-Ne már! Ez így hülyén venné ki magát.
-Hát… -sóhajt fel, majd megsimogatja Jensen karját. –Tényleg te is mondj valamit. –s megvárja míg a fiú lenyeli az óriási falatot.
-Öh… én csak… csak egy kis bort szeretnék.
-Nem akarsz belefolyni a beszélgetésbe. –állapítja meg Angel.
-D… De… Csak hülyén érzem magam.
-Te érzed hülyén magad? Hm… srácok, pedig ez olyan jó kis terv! Azzal, hogy kimondtátok: vége… túrót van vége! Itt van a megoldás, Jared benne is van a dologban és te is. –megpuszilja arcát. –Tudom, hiszen szereted őt. –súgja fülébe lágyan. Jensen csak ráfigyel. Angel megcsókolja homlokát, nem foglalkozva pillantásával, ami azt mondja „Ne tedd, hallgass kérlek!”
-Ez… ez… durva így. –mondja Jared, s megfogja villáját, de nem nyúl az ételhez, csak játszadozik az evőeszközzel az asztalon.
-Durva? Nem! Az a durva, hogy ti ketten… engem meg kihagytok a jóból. –szalad ki száján alig hallhatóan.
-Mi van? –kérdezi Jared fennhangon.
-Ang! -szól rá Jensen és oldalba böki.
-Oh, túl hangos volt? –ingatja fejét a lány. –Milyen hülye vagyok, nem kellene hangosan gondolkoznom… De ha már itt tartunk… -ám elhallgat, mert Jade röppen vissza asztalukhoz. Leül Jared mellé és megöleli, akár egy plüss állatkáját, olyan szorosan. A fiú kínosan rámosolyog, de ez fel sem tűnik a lánynak. Kortyol a margarítából.
-Annyira, de annyira melegem van! Ez a kissrác, WOW, tud táncolni! Új cipőt kell vennem! –kiált aztán legörbül szája. –Te nem is ettél! Miért nem?
-Csak… csak… beszélgettünk.
-És miről?
-Hát… mindenféléről.
-Az jó! –bólogat a lány. –Nem jössz táncolni?
-Kicsit később. Rendben lesz így?
-Később? Ok! Addig Mattel leszek! Két pillanatra engedett el, hogy kifújjam magam!
-Féltékeny legyek rá, vagy…
-Neeem… Matt még nálam is kisebb és csak egy gyerek. Nem kell! –megöleli a fiút ismét. –Tényleg az lennél?
-Ha 10 évvel idősebb lenne… az. –bólogat, majd gyengéd apró csókot lehel Jade ajkaira. –ha jól érzed magad menj és táncolj! Én is megyek majd!
-Már várom! De te most egyél! Éhes voltál.
-Eszek. –bólogat.
-Még elfogysz!
-Ne aggódj, nem fogok.
-Azért egy kicsit… -elhallgat és húgára néz. –Te sem jössz?
-Most nem!
-Én sem! –kiált Jensen megelőzve Jade kérdését.
-Jó… megyek… unatkozzatok! Én Mattel leszek! De siess! –simogatja meg barátja puha haját, aztán szinte repkedve visszasiet a kisfiúhoz, s táncra perdülnek mindketten. Jared elnézi percekig, aztán visszafordul, megfogja poharát és felhörpinti azt a néhány korty bort még. Jöhet a Bloody Mary. De csak megfogja a pohár talpát.
-Hogyan értetted azt… azt a dolgot amit az előbb mondtál? –kérdezi és Angel arcába bámul, hatalmasra nyílt szemekkel.
-Miért? Mondtam valamit? Ah, igen, hogy durva, hogy ti ketten.
-Nem, amit utána mondtál!
-Jared, ne! –ingatja fejét Jensen.
-Mit akartál ezzel? –kérdezi a fiú, nem hagyja annyiban.
-Haver, hagyd már. –szól rá barátja ismét. –Angel csak…
-Angel csak kíváncsi. –vág szavába a lány. –Ok Jared, megfogtál. Azt mondtam, kár, hogy kihagytok a buliból. –s megrántja vállát. –Nem akartam ezzel semmit sem, megállapítás volt. Jensennek is mondtam ezt.
-Angel, most már tényleg beszéljünk másról, oké? –fogja meg a lány asztalon lévő kezét. –Elég volt ennyi.
-Nem, nem volt elég. –kiált Jared. –Először jössz azzal, hogy téged nem zavar az, ha Jensen és én…
-Zavar, de ha tudom, jobb a lelkemnek… Hú, most már legálisan is együtt lehettek! Nem erre a reakcióra számítottam! Hol marad az öröm? Egymás karjaiba omlás? Azt hittem jót teszek, de bebuktam.
-Miért csinálod ezt? –kérdezi a fiú.
-Már megmondtam. Mert tudom, hogy nincs vége. Így egyszerűbb… vagy már nem tetszik a dolog?
-Nem értelek.
-Nem kell értened. Én sem értem magam. Szóval… most, hogy ezt megbeszéltük… menjetek és érezzétek jól magatokat, addig én lefoglalom Jadet.
-Tessék? –kérdezi a két fiú egyszerre.
-Már megint rosszat mondtam volna? Ok, maradjatok, nekem mindegy. De tudom, hogy mindent megadnátok azért, hogy szépen, csendben eltűnhessetek innen, hogy kettesben lehessetek… vagy… így nem megy? -összeráncolja homlokát. A két fiú összenéz, de gyorsan elfordítják fejüket a másikról. –Nem kell megjátszani a hirtelen jött szendeséget…
-Jól vagy? –kérdezi Jensen és maga felé fordítja Angel arcát. –Mi történt veled? Tényleg fura vagy.
-Semmi. Csak jót akarok. De ha nem, nem!
-Várj míg levegőt kapunk. Ránk zúdítottál valamit és… és ez elég gyors most.
-De beszéltünk róla.
-Nem ezt beszéltük… nem így.
-Mindegy. –legyint. –Most ezt gondolom. –s Jensen zöld szemeibe néz, mikben játszanak a fények. Olyan szépek és tökéletesek. –Inkább… inkább menjetek! Jadel elleszek. –kikapja arcát a puha kezekből.
-Nem megyünk sehová. –ingatja fejét. –Mondd meg mi van veled!
-Semmi. Megmondtam.
-Miért akarod, hogy Jared és én…
-Nem akarom, ezt is mondtam, de…
-Angel, mi is tudjuk, hogy amit teszünk rossz… igaz Jared? –néz barátjára, aki bőszen bólogat.
-Annyira azért nem rossz. –fűzi hozzá orra alatt hirtelen, két fejbiccentés között.
-Haver! –szól rá Jensen.
-Most… most… mi van? Nem azt mondta Angel, hogy őszinteségi napot tartunk? Őszinte voltam.
-Tudjátok mit? Beszéljünk másról! –dől hátra székében az idősebb fiú. –Feladom. –összeteszi karjait maga előtt.
-Ketten maradtunk? –kérdezi a lány és mosolyra húzza száját, Jaredre pillant, aki helyesel.
-Úgy tűnik…
-Na jó… ha már így alakult és Jensen visszavonult, mesélj nekem erről a nem rossz dologról. Az előbb belőled sem lehetett sokkal többet kihúzni.
-Hosszú este lesz. –állapítja meg Jensen a bajsza alatt, s behunyja szemét, jelezve, hogy tényleg feladta már.
-Ok… Ha te is kifejted, miért is esik olyan rosszul, hogy kimaradtál belőle. Néznéd?
-Megbolondultál? Benne lennék! –kiált. –Konkrétan. Érted?
-Oh… -hökken meg Jared és iszik a Bloody Maryből , de még mindig nem nyúl az ételért. –Benne?
-Még jó!
-De erről lecsúszott. –beszél maga elé Jensen. –Én már mondtam neki.
-Már erről is beszéltetek? –kérdezi Jared. –WOW. Nem akartok felvilágosítani mégis miről még?
-Ennyi. –sóhajt fel barátja.
-Majdnem. –mondja Angel. –És még sok minden másról… veletek kapcsolatban.
-Öh… és mi lenne, ha beavatnátok? Mégis… szerintem van némi közöm hozzá.
-Mondd el milyen amikor együtt vagytok és akkor talán ezt is elmesélem.
-Előbb te beszélj!
-Már mondtam. Kihagytatok a jóból.
-Hüm… nem vagy semmi!
-Ugyan miért? Az volt az észmegállító, hogy amikor vissza szeretnék menni Jadehez, mit látok… és nem mondom azt, hogy nem volt izgalmas, és nem mozgattátok meg a fantáziámat! Ennyi. Mit szeretnél még tudni?
-Tetszett. –sóhajt fel Jared. –Miért nem árulsz el Jadenek?
-Megmondtam már ezt is!
-Mégsem fér a fejembe. Azt mondod, ha megbántom, vagy fájdalmat okozok neki, megölsz…
-Így van.
-És közben arról álmodozol, hogy… hogy…
-Arról. De ehhez semmi közöd!
-Már bocs, de van! Feltűnt, hogy én is benne vagyok a te kis fantáziádban?
-Fel. –de megrántja vállát. –És?
-És? –kérdez vissza Jared és iszik koktéljából.
-Na most lapozzunk! –szólal meg barátja, de rá sem hederítenek.
-És mi van akkor, ha te vagy?
-Jade! Ő fontos szempont, a húga vagy!
-Akkor még nem jártatok.
-De te még most is gondolsz rá, hiszen emlegeted!
-Nem!
-De igen! –bólogat Jared. –Angel, nem hiszem el, hogy ilyen vagy.
-Ez van. Ilyen a fantáziám! Láttalak titeket és tetszett, izgató.
-Nagy a szád. –állapítja meg a fiú csendesen.
-Te sem panaszkodhatsz! Sok minden belefér, nem?
-Ang. –pisszeg mellette Jensen. –Sohasem fejezitek be, mi?
-Rengeteg minden elfér benne… és jó… -megnyalja száját. –Mélyen…
-Nekem is bejön… mélyen a legjobb. Ugye?
-Nem fejezitek be? –kérdezi Jensen.
-Mit is szeretnél tudni Angel… Hogy milyen? Mint amikor egy hatalmas adag diófagyiba nyalsz, fantasztikus, ízletes… édes.
-Ne mondd, imádom, ha nyal, de ő is, ha én nyalok.
-Jézusom. –fogja tenyerébe arcát Jensen. –Elég már!
-És nem csak nyalogat. –mondja Jared. –Tudod, mikor a fagyi visszanyal!
-Oh, igen… egyébként szeretem a diófagyit.
-Olyan az íze.
-Kóstoltad?
-Szerinted?
-Ah. –teszi szívére kezét a lány. –Tudom.
-Mit is mondtál? Menjünk, te pedig elszórakoztatod Jadet?
-Ezt mondtam volna?
-Hát… itt a remek alkalom. –somolyog a fiú.
-Ha mentek, én is megyek!
-Angel! –kiált az idősebb. –Mi a fene van veletek?
-Azt hiszed kimaradsz valamiből, ha itt maradsz kicsi Jadere vigyázni?
-Talán.
-Szeretnéd nézni, mi?
-Az is felizgat, de jobban élvezném, ha a sűrűjében lehetnék.
-Ha most felállok…
-Oh, máris? Ez cuki.
-… elindulok… -s lassan felegyenesedik.
-Ő itt fog maradni. –sóhajt fel Angel.
-Srácok! Feltűnt, hogy rólam beszéltek? Itt vagyok! –integet.
-Akkor… gyere… menjünk együtt… talán jönni fog.
-Gondolod? –tolja ki székét a lány és feláll.
-Biztos. –bólogat, s lehörpinti koktélját.
-Ok… de ki vigyáz Jadere, ha én nem leszek?
-Az a Matt srác… De nagylány már, bár néha nehéz elhinni.
-Igaz. –bólogat Angel. –Akkor… -s elindul, de egy hívogató pillantást lövell Jensen felé. –Én most visszasétá-lok…
-Megyek veled. –lép mellé Jared.
-És… és… most… hová is megyünk? Miért is?
-Hogy miért? Kíváncsi vagyok, hogy meddig lesz ilyen nagy a szád. –jelenti ki Jared és zsebébe mélyeszti kezét, miközben nagyon lassan lépkednek egymás mellett a stégen az asztalok mellett, de nem néznek a másikra.
-Nekem mindig nagy a szám.
-Kiderül.
-És mégis, hogyan gondolod a tesztet?
-Részletezzem? Pont neked, akinek „mindig olyan nagy a szája”?
-Komolyan hangzik.
-Mert komoly is. –beszél a fiú.
-Aha. Kíváncsi vagyok.
-Nem azért indultunk el, mert benne szeretnél lenni a „jóban”?
-És te ezt most véresen komolyan veszed. Elnyaljuk a diófagyit.
-Persze. –bólogat, majd hátrapillant, hogy meglesse barátját, de Jensen még mindig ül. Nem tért magához, attól amit hallott. Miről is beszélgettek az előbb, vagy ő inkább csak bámult ki a fejéből, s néha elejtett egy-egy szót… Tényleg jól értelmezte azt, hogy Angel és a barátja el akarják csalogatni őt… és azt vették a fejükbe, ami képtelenség? Nem… talán csak nem figyelt oda… valami elsiklott a füle mellett! Angel elmesélte titkos vágyait Jarednek. Minek? És miért? Ez akkor is csak kettőjükre tartozik. Mégis… kezd valósággá válni ábrándozása, melyben velük enyeleg… Enyeleg? Ez nem is jó szó arra, amit úgy hívnak, hogy örömszerzés… Áh, ez biztos valami játék, nem érti még a lényegét, de rá fog jönni. Azzal kezdődött, hogy Angel kijelentette, együtt lehetnek és szabályosan szobára küldte őket… Látta Jareden, hogy akarja, de ő nem! Így nem! Arról szóljon az egész, hogy „indulás, élvezzük egymást” és kész… Jarednek talán tényleg ennyi, de neki nem… S miért kell Angelnek mindent elmondania? Beszéltek ugyan arról, hogy ha barátja elcsábítaná, nem ellenkezne, de nem azt mondta ezzel, hogy „kérlek engedd meg, hogy együtt lehessünk”. Szereti Jaredet, de az esze azt diktálja, hogy véget kell vetnie ennek… Ezt meg is próbálta, de úgy tűnik ezt senki sem vette komolyan... Aztán jött ez a félreérthetetlen beszélgetés… majd elindultak. Kész káosz! Mi történik itt? Felsóhajt és Jadere néz, aki nem tud az egészről. Önfeledten táncol a kis Mattel, feléje sem pillant, annyira elfoglalja a pörgés és a ritmus. Mi lenne, ha inkább hozzá indulna, és nem törődik Angellel és a barátjával, akik direkt azért hagyták itt, hogy utánuk induljon… és ha mégis felegyenesedik és lassan utánuk sétál? Mi lesz, ha utoléri őket? A lány kettesben hagyja Jareddel? Vagy… Nem akar a vagyra gondolni, mert olyan nincs! Kizárt! Rendben van, hogy elmeséli a titkos ábrándozásait, de legyen egy határ! Semmi szükség őrültségekre! Ha már feljött ez a téma, ok, de elég is ennyi belőle! Mit tegyen most? Jade? Vagy a többiek? Jade édes lány, de ha kettesben marad vele nem sokáig fogja bírni… főleg, ha ugyanazt adja elő, mint először… kukán bámul rá… Legyen a második verzió. Utána jár mi a fene történik, ha a többiek után megy. Felegyenesedik, még egy aprót kortyol az italából aztán elindul, nem nem nyújtva meg lépteit. Még látja a lányt és Jaredet, amint lelépnek a stégről és a homokban sétálnak tovább a bungalók irányába. Bár lassan belevesznek a félhomályba. Inkább gyorsít, nem akarja szem elől téveszteni őket. Övébe akasztja kezét, s szinte szalad, mert ők is egyre gyorsabb iramot vesznek fel. Jared a hosszú lábaival egyet lép, míg Angel mellette kettőt. Mi ez a sietség? Talán észrevették, hogy követi őket! Biztosan. Na és? Mi a terv? Elmennek egészen a bungalókig, aztán a lány rájuk zárja az ajtót, s visszajön ide? Vagy… Nincs vagy… az biztos nem. De miért is indult el? Így nem kell Jared! Parancsszóra nem megy! Szeretné szeretni, őszintén és szépen… Talán Angel sem értette meg, mit is jelent ez a szerelem, mely viszonzatlan marad talán örökre… Miért kínozza a lány saját magát azzal, hogy hagyja őket? Nem fogja fel, mi értelme ennek. Nem eshet jól Angelnek sem… Nem is esik, hiszen mondta is, sőt érezte, hogy amikor beszélt róla vele, fájt neki, mert nem őt szereti… még… Ki tudja mit hoz a jövő? Imád szerelmes lenni, de olyan szerelem kell, amit viszonoznak és elmerülhet az érzelmek tengerében, talán még meg is fulladna, hagyná magát. Az igazi szerelem ilyen!
Már a házuk előtt áll. Belép. Sötét, csak a felkelő hold kékes fénye világítja be a szobát és az alattuk elterülő víztömeg sejtelmes ragyogása, ahogy az üveglap alatt megvilágítják az apró lámpák a ház alatt. A fény megtörik a hullámokon, a szoba szinte mozog, életre kel. Angel és Jared ráfigyelnek. Arcukon játszanak a hullámok fényei, a hold pedig szemükben villan meg. És most mi lesz? Nekidől az ajtónak. A két fiatal rámosolyog.
-Itt van. –suttogja Jared.
-Itt. –helyesel a lány. –Akkor talán hívjuk közelebb.
-Te… te… most… mész?
-Megmondtam, maradok. Annyira biztos voltál magadban, hogy majd megmutatod mivel lehet befogni a számat. Hát rajta.
-Tényleg ezt szeretnéd?
-Minden vágyam.
-Biztos?
-Biztos. –elmosolyodik. Jared bólogat, aztán egy gyors pillantást vet Jensenre, aki még mindig az ajtóban áll. Megbolondította a fények játéka az arcokon. Mindkettő tökéletes. Jared hajába túr, aztán nagyon lassan elkezdi kigombolni ingét, mint aki arra vár, hogy megálljt parancsoljanak neki, és tényleg erre hegyezi fülét, de Angel egy szót sem szól, s mikor az utolsó gombot is kigombolta, maga mellé engedi kezét. Jensen tekintetét a fény játszadozása barátja ingéből kikandikáló hasára vonzza. Most megérinthetné, csókolhatná, de nem, most nem! Elég volt ebből! Ne szórakozzanak már, fejezzék be! Angel csak elmosolyodik, hiszen látja Jensen évődő pillantását, mellyel szeretője után sóvárog.
-Ennyi? Nem veszed le?
-Tényleg nagy a szád!
-De még mekkora. –vág vissza a lány és várja mit tesz a fiú, aki hezitál pár pillanatig, majd ledobja az inget magáról, Angel felsóhajt akárcsak Jensen, aki gyorsan próbál arra koncentrálni, hogy nincs is itt, ez valami hülye tréfa. Semmi több.
-Na és most? –tárja szét karjait Jared. Te jössz. –bök fejével Angel felé.
-Most nézegetlek kicsit. Talán baj?
-Baj. Hiszen… Hiszen nem ezért jöttél, nem? A sűrűjében szeretnél lenni.
-Egy kicsit azért még…
-Nincs több időd. –súgja Jared és megmarkolja Angel csuklóját, magához vonja, szemébe néz s elengedi, aztán ujjai topjára vándorolnak. –Emeld fel a karod.
-M… miért? -kérdezi a lány, mert már tudja, hogy túl messzire ment. Várná, hogy Jensen közbeszóljon, de nem teszi, mert leblokkolt. Lábai nehezek, felemelni is képtelen őket. A hang is elakad torkán. Nem hisz annak amit lát és hall, s Jared testvérének látványától elbágyad egészen. Valamiért várja a folytatást, mert izgalmas és gyönyörű.
-Csak emeld fel. –suttogja a fiú, s megpuszilja Angel homlokát. –Most már nem vagy olyan bátor, igaz?
-D… De…
-Akkor… -elmosolyodik, a lány pedig lassan felemeli karjait és Jared szemébe néz, aki leveszi róla az apró toppot s azt inge mellé dobja, majd Angel hosszú kócos hajába túr ujjaival s tenyerébe fogja arcát.
-Ez egy nagy baromság –susogja.
-T… Tudom. –hangzik a válasz és lesüti szemét, mert tényleg az.
-Megcsókolhatlak? –kérdezi és közelebb lép, a lány melle bőréhez ér, melytől mindketten megborzonganak. -Szabad? –kérdezi izgatott hangon, de nem kap választ mert a lányt még mindig az az érzés köti le, ahogy bőrük összeért. Megrogy lába. Jared barátjára néz, mint aki engedélyt kér, de Jensen csak megbűvölten figyeli a jelenetet. Ahogy az üvegpadlón állnak. Testükön kékes fény táncol hívogatón, megbabonázza őt a látvány, minden érzékére hat. Jared nagyot nyel. -Meg fogom csókolni. –suttog Jensen felé. –Megcsókollak. Most. –lehajol a kívánatos ajkakhoz, s lágyan beléjük csókol, de a lány elfordítja a fejét.
-Várj. –súgja.
-Mi az?
-Ez most komoly?
-Azt hiszem. –simogatja meg a lány arcát hüvelykujjával. –Félsz?
-N… Nem tudom…
-Sss… -s megint Angel ajkaihoz hajol, s betapasztja azokat szájával. Nyelvével óvatosan választja szét őket egy-mástól, s simogatón keresi párját, mely puhán ér hozzá, felfedezve ízét s finomságát. Fogaik összekoccannak, s Jensen hallva ezt a hangot felébred kábulatából. Figyeli a csókolózó párt, akik egyre mélyebbre merülnek a másik ízlelgetésében, nyelvének kutatásában. Agya már nem képes felfogni azt amit szeme lát. Mintha hallucinálna. Megfogja szemét, dörzsölgeti, de mindhiába. Jared elengedi a lány fejét, s tenyerével beteríti meztelen hátát, amitől az megrezzen egész testében, s a csókból is elhúzza fejét. A fiú ujjai derekára siklanak, megfogják szoknyája szélét, szeretné lehúzni de a lány lefogja őket. Jared felsóhajt, majd Jensenre vetül pillantása, akinek szíve egyre hevesebben ver, melege van, úgy érzi, hogy meggyullad. Meg sem mozdul, s nem beszél. Próbálja magába szívni ezeket a pillanatokat, s megoldást találni arra, amit éppen most akarnak tenni… De nincs mi… Izgató és csodálatos, csak lehetetlen. Barátja látja rajta, hogy képtelen döntéseket hozni, s még nem találta meg önmagát sem.
-Hagyjuk? –kérdezi Jared, Angel tincseivel játszadozva.
-N… nem…
-Szeretnéd?
-Nem tudom mit szeretnék.
-Tényleg hülyeség… -beszél halkan. –Bocsánat. –ellép a lánytól.
-Állj! A… Ak… Akarom. –s leveszi pici szoknyáját, ami végigcsúszik lábán, s úgy pottyan le a földre, aztán megérinti a fiú karját, végighúzza rajta mutatóujját, majd felnéz rá. Jared arcán mosoly fut át, de nem mozdul.
-M… Most te jössz. –beszél Angel alig hallhatóan. Kezei a fiú övére tapadnak, óvatosan bontja ki, de Jared lefogja a pici ujjakat. –Mi az? –kérdezi akadozva.
-Biztos?
-Biztos. –bólogat Angel, s széthúzza a bőr övet, de a fiú ismét megállítja őt.
-És… és… Jade?
-Táncol. –hangzik a válasz, miközben lefejti róla a nadrágot, s szájába harap, mikor meglátja, hogy nincs alatta semmi sem, Jared gyengéden felemeli állát, pedig el akart merülni a látványban, mert éppenséggel egészen nagy látványban lehetett része. Miért zavarta meg a fiú? Belenéznek egymás szemébe, melyben a fény kéklőn csillan meg, közben Jared arrébb rúgja nadrágját, mert csak zavarja őt.
-Hát… most… most itt vagyunk. –suttogja, s próbálja elfojtani remegő hangját. Angel mély levegőt vesz, hogy leplezni próbálja izgatottságát.
-Itt. –susog megnyalva száját.
-Megint megcsókollak. –jelenti ki, de még nem mozdítja meg fejét. Barátjára veti tekintetét aki egyenesen szemébe néz, nem tudja mit is jelent ez. Most először nem képes értelmezni azt, hogy Jensen mit érezhet, vagy gondol. Lehet, hogy mégsem olyan jó ötlet ez az egész? De nincs ideje tovább találgatni, mert Angel magához vonja fejét, s évődve csókolja meg, testük összesimul. A fiú izmos karjai körbeölelik a törékeny testet, s már tudja, nincs vissza út. Nem próbált uralkodni magán, de csak most érzi, hogy vére bizseregve indul el ágyéka felé, ezt a lány is nyugtázza, s Jared szájába harap, mikor megérzi erejét hasának bőrén. Lüktet ahogy hozzáér. Ajkaik szétválnak, finom ujjak futnak végig Angel bőrén, egészen köldökéig, s a simogatáshoz még egy édes mosoly is párosul ahogy Jared játszadozni kezd, ujjai útját figyelve, melyek után az apró pihék "felpillantanak". Angel összerezzen minden érintésre, becsukja szemét, s ekkor egy ismerős kézbe simul arca, s fejét óvatosan fordítja Jensen maga felé, aki nem tud már úrrá lenni vágyain. Itt van az a két ember akikért epekedik, s egymást kényeztetik. Lehet, hogy helytelen amit tenni készülnek, de most nem érdekli ez. Az eszét most elnyomja a szíve és vágyai, melyekben egyszerre kaphatja meg őket. Belecsókol a forró ajkakba, a lány pedig nekitámasztja hátát, vállára fekteti fejét. Így a legkényelmesebb. Vadul csókolóznak, Jensen lágyan simogatja arcát közben, másik keze pedig melleire kalandozik és masszírozva simogatni kezdi őket. Angel levegőt is elfelejt venni, hátranyúl, s a nadrágon keresztül szeretője érzékeny pontjához ér. Jared pedig gyönyörködik a látványban, de nem tétovázik sokáig. Térdre eresz-kedi, s nyalogatni kezdi Angel köldöke körüli selymes bőrt, majd fogai közé csippenti a vörös szatén fehérneműt, s óvatosan lehúzza, ujjai segítenek ebben simogatón. A lány Jensen szájába nyög ekkor, s mikor megérzi Jared puha ujjbegyeit bokáján, melyek felemelik őket egyenként, így léptetve ki a csöpp ruhadarabból, szájába szívja Jensen nyelvét, s ajkaival rászorít. Jared végigsimogatja nyelvével combjait, de kezei barátja nadrágjára vándorolnak, összeakadnak ujjai Angelével, egy pillanatra összekulcsolódnak, ám a fiú kikapcsolja Jensen övét, a lány pedig értve ezt lehúzza a cipzárt, s a nadrág a földre huppan. A kicsi lány, végre szabadon férhet hozzá szeretője férfiasságához. Összeszorítja rajta kezét gyengéden, mire Jensen mélyen elsóhajt átadva magát az élvezetnek. Jared őt is kilépteti a farmerből, de közben forró szája a lány derekán kalandozik, végighúzza nyelvét oldalán, melybe az megborzong, s megrándul teste. Jensen érzi ezt, s melleitől keze lefelé kezd siklani, megérintve barátja kócos haját, beletúr, s fejét gyöngéden lejjebb nyomja, Jared pedig engedelmeskedik és nyelvével Angel érzékeny, gyönyörkeltő pontjához siklik, belenyal, s gyengéden vállára helyezi egyik lábát, hogy így mégjobban hozzáférhessen. Angelben szétárad a kéj, s felnyögve fordítja el fejét Jensenétől, aki nyakába harap, s szájába veszi fülcimpáját, leheletétől a lány mégjobban elzsibbad, megrogy, s ha a két fiú nem tartaná erősen összerogyna térde. Nehéznek, súlyosnak érzi magát. Jared gyöngéden nyalogatja, csókolja, közben pedig a kezei elindulnak barátja férfiassága felé, s ujjaival elhessegeti Angel kezét onnan, hogy most ő szeretgethesse, simogathassa, földöntúli örömet okozva ezzel. Angel alig fogja fel, mi is történik vele. Megmarkolja Jared puha tincseit, s mégjobban magához vonja fejét. Felsikkant, ahogyan a fiú erősebben dörzsöli hozzá édes nyelvét. Jensen pedig vállába csókol, s egyik kezével megpróbálja megszabadítani magát ingétől, a másikkal pedig ismét Angel melleire vándorol, akinek bőre szomjazza érintését, vágyik tapintására, s ha nem kapja meg, követeli, hogy egy pillanatra se hagyja magára. Jensen fülébe nyög ahogy Jared egyre erősebben szorítja össze ujjait rajta, s a lány vállába harap egy gyönyörökkel teli pillanatban, így fojtva el hangját. Angel erre felnevet, s megcsókolja a fiú kiszáradt ajkait lágyan, aztán vadul csókolózni kezdenek. Bőrük most már meztelenül simul össze, ez pedig mégjobban feltüzeli őket. Jared játékos nyelve pedig ismét köldöke körül talál menedéket, nagyon lassan áll fel, csókolgatva a puha, édes bőrt, nem hagyva ki a rózsaszín mellbimbókat, ahol elidőzik kicsit szívogatva, ingerelve őket, melytől rámeredeznek, s úgy még élvezetesebb velük az ismerkedés, majd szembe találja magát Jensen arcával, ahogy még mindig a lányt csókolja, szomjazva rá. Megsimogatja az édest, ujjai tarkója felé indulnak, barátja pedig felébred a csókból, s ráfigyel, majd pirosló ajkaik találkoznak, Angelt pedig boldogsággal tölti el ez. Csak nézi, ahogyan a barátok egyre jobban akarják a másik nyelvét. Két felforrósodott izmos test közé szorulva, úgy érzi most övé lehet mindkettő, s övé is mindkettő. Keze leváltja Jared ujjait, de másik keze újdonsült szeretője kéjpontjára markolódik, simogatni, húzogatni kezdi mindkettőt, a fiúk pedig egyszerre nyögnek fel, de nem hagyják abba a csókok sorát. Jensent megrészegíti, ahogy Jared száján érzi a lány ízét, s ettől kicsit el is szédül. Karjai körbezárják mindkét szeretőjét, s boldogság fut végig rajta. Együtt ringhat velük, ez érdekes és új, izgalmakkal teli. Hátrálni kezd az ágy felé, de még mindig keresve Jared nyelvét, mert nem bír betelni zamatával. Lassan ereszkedik le az ágyra, húzva szeretőit, akiket magán érezhet most. Barátja ajka elszakad szájától, s most Angelére tapad vadul. Jensen az ágy támlájának dönti hátát, s míg szeretői csókolózva átfogja egymás testét, elrendezgeti őket, szétteszi lábait, így Angel kényelmesen elhelyezkedhet közötte, háta mellére simul, Jared pedig befészkeli magát a lány bársonyos combjai közé. Simogatja, nézegeti a csókolózó párt, s a látványtól mosolyog. Milyen szépek is. És mindkettő az övé. Látja, hogy élvezik egymást, de érdekes, mert nincs benne féltékenység, pedig úgy hitte az lehet majd… tévedett. A csodás látvány mindent elsöpör. A fények lüktetése testükön, ahogy kéklőn kulcsolódnak össze, mégjobban beteríti agyát, s eszébe sem jut, hogy féltékeny legyen bármelyikre is. Élvezi ahogy Jared belefeledkezik a csókba, Angel pedig teljesen átadja magát. Tetszik neki ez a megfigyelő szerep. Megpuszilja a lány fejét, aztán megfogja karjait, s mindkettőt mellére fekteti, összefogva őket. Jared levegőért zilálva figyel rá ekkor. Szemében vágy, mosolyt kap válaszul. A szobába tenger illatot hoz egy-egy erőtlen szellő. Kellemesen megborzonganak tőle. Angel behunyja szemét, de csak addig, míg nem fut testén át egy szellő megint, mely enyhülést hoz forróságára, majd kinyitja és Jaredre figyel, aki még mindig barátja szemeiben merül el, vár valamire. Karjai lefogva, így nem tudja megérinteni őt, csak lábszárával simogatja meg fenekét, s ez megzavarja a fiút.
-Gyere már. –súgja, s lábait megtámasztja Jensen bokájánál.
Jared egy apró csókot lehel arcára, aztán óvatosan merül meg benne, Angel erre megmarkolja Jensen ujjait, melyek még mindig nem engedik el őt. Felnyög ahogy a fiú ismét eltűnik benne, kéj szalad át testén, s harmadszorra teljesen befogadja őt. Ringani kezdenek, melynek ritmusát Jared irányítja, nem sietve el semmit sem. Hosszú még az éjszaka, s mennyi minden vár még rájuk az örömök tengerében. Ajkuk ismét találkozik, s szomjazva ér össze, de nem bírják sokáig a csókokat, testi szerelmük hangjai betöltik a szobát, s ez Jensent nagyobb örömmel tölti el, mintha tenne is valamit. Ahogy Angel kapaszkodik ujjaiba, s háta hozzádörzsölődik hasának pihés bőréhez, már fantasztikus gyönyört okoz neki, s látja Jared arcát, ahogy elveszik a lányban, a kéjt, mely elhagyja torkát, nyakának ereit, ahogy megfeszülnek az édes kíntól, mégjobban élvezi a helyzet gyönyörét. Lábaival széjjelebb húzza a lány combját, így Jared előtt mégjobban megnyitja az utat, s ezzel nem csak nekik okoz örömöt, hanem magának is, de érzi, hogy bizsereg odalent, s nem maradhat tétlen sokáig, amilyen gyengéden csak lehet, kibújik a lány háta mögül, s a párnára dönti őt. Elengedi kezeit is, amik rögtön Jared köré kulcsolódnak, megkapaszkodnak benne, de a fiú lelassítja benne mozgását, majd megáll. Angel helyezkedni kezd, hogy folytassa, de Jaredtől csak egy csókot kap orra hegyére, majd eltávolodik tőle, de nem csúszik ki belőle, feltérdel, magán tartva a lányt, akinek háta a lepedőn marad. Combjait ügyesen feneke alá csúsztatja, s mikor magához vonja Jensent, aki az ágy mellett áll meg, a lány rájön mire készült így fel, szájában eltűnik barátja férfiassága. Angel hangosan felsóhajt látva ezt, de aztán már a gyönyör hangjai szakadnak fel belőle, mert Jared lassan tovább mozog benne. Megmarkolja a lepedőt és nem csak az ad kéjt, hogy a fiút magában tudja, hanem hogy látja, ahogy kedvese elveszik szájában. Jensen magához szorítja fejét, s gyengéden irányítja mozdulatait. Szeme csukva, szája résnyire nyitva, s alig hallhatóan nyög fel, minden egyes édes szívásra. Jared kezeivel is próbálja még tüzesebbé tenni őt. Angel összekulcsolja bokáját a fiún, s felül, így a legmélyebbre hatol benne, ettől felnyöszörög, s remegés fut végig testén de most nem a saját kéjvágya a legfontosabb, hanem barátjáé. Ő is hozzáhajol, s elveszi Jared szájától, finoman bekapja, Jensen kinyitja szemét, rámosolyog, érzékelte a változást, megérinti a lány fejét, aztán még egy fej tolakszik hozzá, s két puha, forró nyelvecske játszadozik rajta és egymással, ez pedig elemészti, odaszorítja két szeretőjét, s felnyöszörög, majd lenéz rájuk, ahogy egymással versenyeznek kié is legyen. Mindkettőt akarja. Játszadozik hajukkal, élvezi szájuk mélyét, majd elhúzza a két fejet magától. Kérdő szemek néznek rá, de nem törődik velük. Angel mögé térdel, s kezei odasiklanak, ahol barátjával összeforrnak. Simogatni kezdi őket játékos ujjaival. A lány eszét vesztve kapaszkodik Jared nyakába, aki Jensenhez hajol és megcsókolja őt. Így mozognak testük ritmusára. A fiú lökései egyre erősebbek lesznek, a kezek pedig felveszik ezt a táncot. Angel úgy érzi elájul, mert ilyet még sohasem kapott, felsikolt, s hátra dobja fejét Jensen mellére. Jared pedig megfeszül egész testében, s belélövelli gyönyörét újra, meg újra, aztán erőtlenül fordul el Jensenétől, s fuldokolva próbál levegőt venni, Angel mellei közé dugja fejét, mint aki szeretne elbújni most a világ elől, de ezt nem teheti meg, mert Jensen gyöngéden lehúzza róla a lányt, s hasra fekteti az ágyon, behatol a nedvességbe. Szeretője magához sem tért még, de ismét a kéj mezején jár. Jensent is mélyen befogadj, de nincs még túl előző gyönyörén sem. Lüktet és a fiúnak még nagyobb örömet okoz ezzel. Összezárja combjait, s így egész teste érezheti szeretője minden rezdülését. Megfogja az ágy szélét, kapaszkodik, mert Jensen olyan vad erővel lök rajta, hogy ha nem vigyáz mindketten a földön találják magukat. Jared kábultan pislog rájuk, kezd levegőt is kapni már. Test pedig ismét engedelmeskedik neki. Melléjük telepedik s tenyerét végigsimítja Jensen hátán a fenekéig, majd vissza, követve gerincét a tarkójáig. Hallgatja a nyögéseket, a kéjjel teli felsikkantásokat, s jól esik neki, megcsókolja Jensen nyakát, s füle mögé nyal, kezét pedig fenekén nyugtatja meg, s már tudja, itt az idő. Ismeri őt. A száját megint édesen tartja, s ott az a ránc. Megmarkolja fenekét, s Jensen szétárasztja gyönyörét a lányban, majd erőtlenül hanyatlik rá egész súlyával. Angel bénultan fekszik a fiú alatt. Ha most meghalna, nem bánná. Mindenében érzi, ahogy lüktet a forróság. Annyi ereje sincs, hogy levegőt vegyen, pedig azt muszáj. Hosszú percek telnek el így. Jensen még mindig benne, így néha incselkedve rászorít, erre a fiú valamit motyog a fülébe, ami teljesen érthetetlen, de édes benne ez. Élvezik a szellőt a nyitott teraszról áramlót, majd a lány hagyja, hogy a fiú kicsússzon belőle. Jared mellé húzódik, s lágyan csókolózva ujjaik elkezdik felfedezni a másik testét. Felkönyököl, mert első sorból nézheti a műsort, amire vágyott s talán még szerepet is kap benne.
-Itt van. –suttogja Jared.
-Itt. –helyesel a lány. –Akkor talán hívjuk közelebb.
-Te… te… most… mész?
-Megmondtam, maradok. Annyira biztos voltál magadban, hogy majd megmutatod mivel lehet befogni a számat. Hát rajta.
-Tényleg ezt szeretnéd?
-Minden vágyam.
-Biztos?
-Biztos. –elmosolyodik. Jared bólogat, aztán egy gyors pillantást vet Jensenre, aki még mindig az ajtóban áll. Megbolondította a fények játéka az arcokon. Mindkettő tökéletes. Jared hajába túr, aztán nagyon lassan elkezdi kigombolni ingét, mint aki arra vár, hogy megálljt parancsoljanak neki, és tényleg erre hegyezi fülét, de Angel egy szót sem szól, s mikor az utolsó gombot is kigombolta, maga mellé engedi kezét. Jensen tekintetét a fény játszadozása barátja ingéből kikandikáló hasára vonzza. Most megérinthetné, csókolhatná, de nem, most nem! Elég volt ebből! Ne szórakozzanak már, fejezzék be! Angel csak elmosolyodik, hiszen látja Jensen évődő pillantását, mellyel szeretője után sóvárog.
-Ennyi? Nem veszed le?
-Tényleg nagy a szád!
-De még mekkora. –vág vissza a lány és várja mit tesz a fiú, aki hezitál pár pillanatig, majd ledobja az inget magáról, Angel felsóhajt akárcsak Jensen, aki gyorsan próbál arra koncentrálni, hogy nincs is itt, ez valami hülye tréfa. Semmi több.
-Na és most? –tárja szét karjait Jared. Te jössz. –bök fejével Angel felé.
-Most nézegetlek kicsit. Talán baj?
-Baj. Hiszen… Hiszen nem ezért jöttél, nem? A sűrűjében szeretnél lenni.
-Egy kicsit azért még…
-Nincs több időd. –súgja Jared és megmarkolja Angel csuklóját, magához vonja, szemébe néz s elengedi, aztán ujjai topjára vándorolnak. –Emeld fel a karod.
-M… miért? -kérdezi a lány, mert már tudja, hogy túl messzire ment. Várná, hogy Jensen közbeszóljon, de nem teszi, mert leblokkolt. Lábai nehezek, felemelni is képtelen őket. A hang is elakad torkán. Nem hisz annak amit lát és hall, s Jared testvérének látványától elbágyad egészen. Valamiért várja a folytatást, mert izgalmas és gyönyörű.
-Csak emeld fel. –suttogja a fiú, s megpuszilja Angel homlokát. –Most már nem vagy olyan bátor, igaz?
-D… De…
-Akkor… -elmosolyodik, a lány pedig lassan felemeli karjait és Jared szemébe néz, aki leveszi róla az apró toppot s azt inge mellé dobja, majd Angel hosszú kócos hajába túr ujjaival s tenyerébe fogja arcát.
-Ez egy nagy baromság –susogja.
-T… Tudom. –hangzik a válasz és lesüti szemét, mert tényleg az.
-Megcsókolhatlak? –kérdezi és közelebb lép, a lány melle bőréhez ér, melytől mindketten megborzonganak. -Szabad? –kérdezi izgatott hangon, de nem kap választ mert a lányt még mindig az az érzés köti le, ahogy bőrük összeért. Megrogy lába. Jared barátjára néz, mint aki engedélyt kér, de Jensen csak megbűvölten figyeli a jelenetet. Ahogy az üvegpadlón állnak. Testükön kékes fény táncol hívogatón, megbabonázza őt a látvány, minden érzékére hat. Jared nagyot nyel. -Meg fogom csókolni. –suttog Jensen felé. –Megcsókollak. Most. –lehajol a kívánatos ajkakhoz, s lágyan beléjük csókol, de a lány elfordítja a fejét.
-Várj. –súgja.
-Mi az?
-Ez most komoly?
-Azt hiszem. –simogatja meg a lány arcát hüvelykujjával. –Félsz?
-N… Nem tudom…
-Sss… -s megint Angel ajkaihoz hajol, s betapasztja azokat szájával. Nyelvével óvatosan választja szét őket egy-mástól, s simogatón keresi párját, mely puhán ér hozzá, felfedezve ízét s finomságát. Fogaik összekoccannak, s Jensen hallva ezt a hangot felébred kábulatából. Figyeli a csókolózó párt, akik egyre mélyebbre merülnek a másik ízlelgetésében, nyelvének kutatásában. Agya már nem képes felfogni azt amit szeme lát. Mintha hallucinálna. Megfogja szemét, dörzsölgeti, de mindhiába. Jared elengedi a lány fejét, s tenyerével beteríti meztelen hátát, amitől az megrezzen egész testében, s a csókból is elhúzza fejét. A fiú ujjai derekára siklanak, megfogják szoknyája szélét, szeretné lehúzni de a lány lefogja őket. Jared felsóhajt, majd Jensenre vetül pillantása, akinek szíve egyre hevesebben ver, melege van, úgy érzi, hogy meggyullad. Meg sem mozdul, s nem beszél. Próbálja magába szívni ezeket a pillanatokat, s megoldást találni arra, amit éppen most akarnak tenni… De nincs mi… Izgató és csodálatos, csak lehetetlen. Barátja látja rajta, hogy képtelen döntéseket hozni, s még nem találta meg önmagát sem.
-Hagyjuk? –kérdezi Jared, Angel tincseivel játszadozva.
-N… nem…
-Szeretnéd?
-Nem tudom mit szeretnék.
-Tényleg hülyeség… -beszél halkan. –Bocsánat. –ellép a lánytól.
-Állj! A… Ak… Akarom. –s leveszi pici szoknyáját, ami végigcsúszik lábán, s úgy pottyan le a földre, aztán megérinti a fiú karját, végighúzza rajta mutatóujját, majd felnéz rá. Jared arcán mosoly fut át, de nem mozdul.
-M… Most te jössz. –beszél Angel alig hallhatóan. Kezei a fiú övére tapadnak, óvatosan bontja ki, de Jared lefogja a pici ujjakat. –Mi az? –kérdezi akadozva.
-Biztos?
-Biztos. –bólogat Angel, s széthúzza a bőr övet, de a fiú ismét megállítja őt.
-És… és… Jade?
-Táncol. –hangzik a válasz, miközben lefejti róla a nadrágot, s szájába harap, mikor meglátja, hogy nincs alatta semmi sem, Jared gyengéden felemeli állát, pedig el akart merülni a látványban, mert éppenséggel egészen nagy látványban lehetett része. Miért zavarta meg a fiú? Belenéznek egymás szemébe, melyben a fény kéklőn csillan meg, közben Jared arrébb rúgja nadrágját, mert csak zavarja őt.
-Hát… most… most itt vagyunk. –suttogja, s próbálja elfojtani remegő hangját. Angel mély levegőt vesz, hogy leplezni próbálja izgatottságát.
-Itt. –susog megnyalva száját.
-Megint megcsókollak. –jelenti ki, de még nem mozdítja meg fejét. Barátjára veti tekintetét aki egyenesen szemébe néz, nem tudja mit is jelent ez. Most először nem képes értelmezni azt, hogy Jensen mit érezhet, vagy gondol. Lehet, hogy mégsem olyan jó ötlet ez az egész? De nincs ideje tovább találgatni, mert Angel magához vonja fejét, s évődve csókolja meg, testük összesimul. A fiú izmos karjai körbeölelik a törékeny testet, s már tudja, nincs vissza út. Nem próbált uralkodni magán, de csak most érzi, hogy vére bizseregve indul el ágyéka felé, ezt a lány is nyugtázza, s Jared szájába harap, mikor megérzi erejét hasának bőrén. Lüktet ahogy hozzáér. Ajkaik szétválnak, finom ujjak futnak végig Angel bőrén, egészen köldökéig, s a simogatáshoz még egy édes mosoly is párosul ahogy Jared játszadozni kezd, ujjai útját figyelve, melyek után az apró pihék "felpillantanak". Angel összerezzen minden érintésre, becsukja szemét, s ekkor egy ismerős kézbe simul arca, s fejét óvatosan fordítja Jensen maga felé, aki nem tud már úrrá lenni vágyain. Itt van az a két ember akikért epekedik, s egymást kényeztetik. Lehet, hogy helytelen amit tenni készülnek, de most nem érdekli ez. Az eszét most elnyomja a szíve és vágyai, melyekben egyszerre kaphatja meg őket. Belecsókol a forró ajkakba, a lány pedig nekitámasztja hátát, vállára fekteti fejét. Így a legkényelmesebb. Vadul csókolóznak, Jensen lágyan simogatja arcát közben, másik keze pedig melleire kalandozik és masszírozva simogatni kezdi őket. Angel levegőt is elfelejt venni, hátranyúl, s a nadrágon keresztül szeretője érzékeny pontjához ér. Jared pedig gyönyörködik a látványban, de nem tétovázik sokáig. Térdre eresz-kedi, s nyalogatni kezdi Angel köldöke körüli selymes bőrt, majd fogai közé csippenti a vörös szatén fehérneműt, s óvatosan lehúzza, ujjai segítenek ebben simogatón. A lány Jensen szájába nyög ekkor, s mikor megérzi Jared puha ujjbegyeit bokáján, melyek felemelik őket egyenként, így léptetve ki a csöpp ruhadarabból, szájába szívja Jensen nyelvét, s ajkaival rászorít. Jared végigsimogatja nyelvével combjait, de kezei barátja nadrágjára vándorolnak, összeakadnak ujjai Angelével, egy pillanatra összekulcsolódnak, ám a fiú kikapcsolja Jensen övét, a lány pedig értve ezt lehúzza a cipzárt, s a nadrág a földre huppan. A kicsi lány, végre szabadon férhet hozzá szeretője férfiasságához. Összeszorítja rajta kezét gyengéden, mire Jensen mélyen elsóhajt átadva magát az élvezetnek. Jared őt is kilépteti a farmerből, de közben forró szája a lány derekán kalandozik, végighúzza nyelvét oldalán, melybe az megborzong, s megrándul teste. Jensen érzi ezt, s melleitől keze lefelé kezd siklani, megérintve barátja kócos haját, beletúr, s fejét gyöngéden lejjebb nyomja, Jared pedig engedelmeskedik és nyelvével Angel érzékeny, gyönyörkeltő pontjához siklik, belenyal, s gyengéden vállára helyezi egyik lábát, hogy így mégjobban hozzáférhessen. Angelben szétárad a kéj, s felnyögve fordítja el fejét Jensenétől, aki nyakába harap, s szájába veszi fülcimpáját, leheletétől a lány mégjobban elzsibbad, megrogy, s ha a két fiú nem tartaná erősen összerogyna térde. Nehéznek, súlyosnak érzi magát. Jared gyöngéden nyalogatja, csókolja, közben pedig a kezei elindulnak barátja férfiassága felé, s ujjaival elhessegeti Angel kezét onnan, hogy most ő szeretgethesse, simogathassa, földöntúli örömet okozva ezzel. Angel alig fogja fel, mi is történik vele. Megmarkolja Jared puha tincseit, s mégjobban magához vonja fejét. Felsikkant, ahogyan a fiú erősebben dörzsöli hozzá édes nyelvét. Jensen pedig vállába csókol, s egyik kezével megpróbálja megszabadítani magát ingétől, a másikkal pedig ismét Angel melleire vándorol, akinek bőre szomjazza érintését, vágyik tapintására, s ha nem kapja meg, követeli, hogy egy pillanatra se hagyja magára. Jensen fülébe nyög ahogy Jared egyre erősebben szorítja össze ujjait rajta, s a lány vállába harap egy gyönyörökkel teli pillanatban, így fojtva el hangját. Angel erre felnevet, s megcsókolja a fiú kiszáradt ajkait lágyan, aztán vadul csókolózni kezdenek. Bőrük most már meztelenül simul össze, ez pedig mégjobban feltüzeli őket. Jared játékos nyelve pedig ismét köldöke körül talál menedéket, nagyon lassan áll fel, csókolgatva a puha, édes bőrt, nem hagyva ki a rózsaszín mellbimbókat, ahol elidőzik kicsit szívogatva, ingerelve őket, melytől rámeredeznek, s úgy még élvezetesebb velük az ismerkedés, majd szembe találja magát Jensen arcával, ahogy még mindig a lányt csókolja, szomjazva rá. Megsimogatja az édest, ujjai tarkója felé indulnak, barátja pedig felébred a csókból, s ráfigyel, majd pirosló ajkaik találkoznak, Angelt pedig boldogsággal tölti el ez. Csak nézi, ahogyan a barátok egyre jobban akarják a másik nyelvét. Két felforrósodott izmos test közé szorulva, úgy érzi most övé lehet mindkettő, s övé is mindkettő. Keze leváltja Jared ujjait, de másik keze újdonsült szeretője kéjpontjára markolódik, simogatni, húzogatni kezdi mindkettőt, a fiúk pedig egyszerre nyögnek fel, de nem hagyják abba a csókok sorát. Jensent megrészegíti, ahogy Jared száján érzi a lány ízét, s ettől kicsit el is szédül. Karjai körbezárják mindkét szeretőjét, s boldogság fut végig rajta. Együtt ringhat velük, ez érdekes és új, izgalmakkal teli. Hátrálni kezd az ágy felé, de még mindig keresve Jared nyelvét, mert nem bír betelni zamatával. Lassan ereszkedik le az ágyra, húzva szeretőit, akiket magán érezhet most. Barátja ajka elszakad szájától, s most Angelére tapad vadul. Jensen az ágy támlájának dönti hátát, s míg szeretői csókolózva átfogja egymás testét, elrendezgeti őket, szétteszi lábait, így Angel kényelmesen elhelyezkedhet közötte, háta mellére simul, Jared pedig befészkeli magát a lány bársonyos combjai közé. Simogatja, nézegeti a csókolózó párt, s a látványtól mosolyog. Milyen szépek is. És mindkettő az övé. Látja, hogy élvezik egymást, de érdekes, mert nincs benne féltékenység, pedig úgy hitte az lehet majd… tévedett. A csodás látvány mindent elsöpör. A fények lüktetése testükön, ahogy kéklőn kulcsolódnak össze, mégjobban beteríti agyát, s eszébe sem jut, hogy féltékeny legyen bármelyikre is. Élvezi ahogy Jared belefeledkezik a csókba, Angel pedig teljesen átadja magát. Tetszik neki ez a megfigyelő szerep. Megpuszilja a lány fejét, aztán megfogja karjait, s mindkettőt mellére fekteti, összefogva őket. Jared levegőért zilálva figyel rá ekkor. Szemében vágy, mosolyt kap válaszul. A szobába tenger illatot hoz egy-egy erőtlen szellő. Kellemesen megborzonganak tőle. Angel behunyja szemét, de csak addig, míg nem fut testén át egy szellő megint, mely enyhülést hoz forróságára, majd kinyitja és Jaredre figyel, aki még mindig barátja szemeiben merül el, vár valamire. Karjai lefogva, így nem tudja megérinteni őt, csak lábszárával simogatja meg fenekét, s ez megzavarja a fiút.
-Gyere már. –súgja, s lábait megtámasztja Jensen bokájánál.
Jared egy apró csókot lehel arcára, aztán óvatosan merül meg benne, Angel erre megmarkolja Jensen ujjait, melyek még mindig nem engedik el őt. Felnyög ahogy a fiú ismét eltűnik benne, kéj szalad át testén, s harmadszorra teljesen befogadja őt. Ringani kezdenek, melynek ritmusát Jared irányítja, nem sietve el semmit sem. Hosszú még az éjszaka, s mennyi minden vár még rájuk az örömök tengerében. Ajkuk ismét találkozik, s szomjazva ér össze, de nem bírják sokáig a csókokat, testi szerelmük hangjai betöltik a szobát, s ez Jensent nagyobb örömmel tölti el, mintha tenne is valamit. Ahogy Angel kapaszkodik ujjaiba, s háta hozzádörzsölődik hasának pihés bőréhez, már fantasztikus gyönyört okoz neki, s látja Jared arcát, ahogy elveszik a lányban, a kéjt, mely elhagyja torkát, nyakának ereit, ahogy megfeszülnek az édes kíntól, mégjobban élvezi a helyzet gyönyörét. Lábaival széjjelebb húzza a lány combját, így Jared előtt mégjobban megnyitja az utat, s ezzel nem csak nekik okoz örömöt, hanem magának is, de érzi, hogy bizsereg odalent, s nem maradhat tétlen sokáig, amilyen gyengéden csak lehet, kibújik a lány háta mögül, s a párnára dönti őt. Elengedi kezeit is, amik rögtön Jared köré kulcsolódnak, megkapaszkodnak benne, de a fiú lelassítja benne mozgását, majd megáll. Angel helyezkedni kezd, hogy folytassa, de Jaredtől csak egy csókot kap orra hegyére, majd eltávolodik tőle, de nem csúszik ki belőle, feltérdel, magán tartva a lányt, akinek háta a lepedőn marad. Combjait ügyesen feneke alá csúsztatja, s mikor magához vonja Jensent, aki az ágy mellett áll meg, a lány rájön mire készült így fel, szájában eltűnik barátja férfiassága. Angel hangosan felsóhajt látva ezt, de aztán már a gyönyör hangjai szakadnak fel belőle, mert Jared lassan tovább mozog benne. Megmarkolja a lepedőt és nem csak az ad kéjt, hogy a fiút magában tudja, hanem hogy látja, ahogy kedvese elveszik szájában. Jensen magához szorítja fejét, s gyengéden irányítja mozdulatait. Szeme csukva, szája résnyire nyitva, s alig hallhatóan nyög fel, minden egyes édes szívásra. Jared kezeivel is próbálja még tüzesebbé tenni őt. Angel összekulcsolja bokáját a fiún, s felül, így a legmélyebbre hatol benne, ettől felnyöszörög, s remegés fut végig testén de most nem a saját kéjvágya a legfontosabb, hanem barátjáé. Ő is hozzáhajol, s elveszi Jared szájától, finoman bekapja, Jensen kinyitja szemét, rámosolyog, érzékelte a változást, megérinti a lány fejét, aztán még egy fej tolakszik hozzá, s két puha, forró nyelvecske játszadozik rajta és egymással, ez pedig elemészti, odaszorítja két szeretőjét, s felnyöszörög, majd lenéz rájuk, ahogy egymással versenyeznek kié is legyen. Mindkettőt akarja. Játszadozik hajukkal, élvezi szájuk mélyét, majd elhúzza a két fejet magától. Kérdő szemek néznek rá, de nem törődik velük. Angel mögé térdel, s kezei odasiklanak, ahol barátjával összeforrnak. Simogatni kezdi őket játékos ujjaival. A lány eszét vesztve kapaszkodik Jared nyakába, aki Jensenhez hajol és megcsókolja őt. Így mozognak testük ritmusára. A fiú lökései egyre erősebbek lesznek, a kezek pedig felveszik ezt a táncot. Angel úgy érzi elájul, mert ilyet még sohasem kapott, felsikolt, s hátra dobja fejét Jensen mellére. Jared pedig megfeszül egész testében, s belélövelli gyönyörét újra, meg újra, aztán erőtlenül fordul el Jensenétől, s fuldokolva próbál levegőt venni, Angel mellei közé dugja fejét, mint aki szeretne elbújni most a világ elől, de ezt nem teheti meg, mert Jensen gyöngéden lehúzza róla a lányt, s hasra fekteti az ágyon, behatol a nedvességbe. Szeretője magához sem tért még, de ismét a kéj mezején jár. Jensent is mélyen befogadj, de nincs még túl előző gyönyörén sem. Lüktet és a fiúnak még nagyobb örömet okoz ezzel. Összezárja combjait, s így egész teste érezheti szeretője minden rezdülését. Megfogja az ágy szélét, kapaszkodik, mert Jensen olyan vad erővel lök rajta, hogy ha nem vigyáz mindketten a földön találják magukat. Jared kábultan pislog rájuk, kezd levegőt is kapni már. Test pedig ismét engedelmeskedik neki. Melléjük telepedik s tenyerét végigsimítja Jensen hátán a fenekéig, majd vissza, követve gerincét a tarkójáig. Hallgatja a nyögéseket, a kéjjel teli felsikkantásokat, s jól esik neki, megcsókolja Jensen nyakát, s füle mögé nyal, kezét pedig fenekén nyugtatja meg, s már tudja, itt az idő. Ismeri őt. A száját megint édesen tartja, s ott az a ránc. Megmarkolja fenekét, s Jensen szétárasztja gyönyörét a lányban, majd erőtlenül hanyatlik rá egész súlyával. Angel bénultan fekszik a fiú alatt. Ha most meghalna, nem bánná. Mindenében érzi, ahogy lüktet a forróság. Annyi ereje sincs, hogy levegőt vegyen, pedig azt muszáj. Hosszú percek telnek el így. Jensen még mindig benne, így néha incselkedve rászorít, erre a fiú valamit motyog a fülébe, ami teljesen érthetetlen, de édes benne ez. Élvezik a szellőt a nyitott teraszról áramlót, majd a lány hagyja, hogy a fiú kicsússzon belőle. Jared mellé húzódik, s lágyan csókolózva ujjaik elkezdik felfedezni a másik testét. Felkönyököl, mert első sorból nézheti a műsort, amire vágyott s talán még szerepet is kap benne.
Angel arra ébred, hogy Jared hangosan horkol, feje az ő fejénél, orruk összeér, a fiú kezei combjai között nyug-szanak, s összehúzza magát, akár egy kisbaba. Hirtelen felül, mert áramütésként éri a látvány. Úristen mit tett!? De a következő gondolatban: Jensen, aki nincs velük az ágyban az ajtónál áll, s éppen menni készül, ám meglátja a lányt, s zavartan pislog rá.
-Á… Át… megyek a cuccaimért. –suttogja, de nem is néz Angel szemébe. –Szerintem jobb, ha… ha… reggel hazamegyünk.
-Haza? I… igen… jó. –bólogat, a fiú erre csak behúzza az ajtót a háta mögött, a zár kattanását nem is hallani, mert Jared hangos hortyogása elnyomja. A lány elhúzza kezeit lába közül, felpattan az ágyról, s tapogatva a földön ráakad bugyijára, gyorsan felveszi, s a szoba egyik sarkába áll, ahová a hold fénye nem ér el. Tágra nyílt szemekkel néz az alvó fiúra, majd a fal mentén lecsúszik a földre. Leül, s összekulcsolja karjait térdén. Amit tettek… nem történhetett meg. Biztosan álmodik… vagy csak a hold miatt van az egész, úgy mint tegnap. Semmi sem történt, csak a teste mondd mást, még mindig zsibbadt, s ha behunyja szemét szeretkezésük képei villannak be. Megfogja fejét. Mi a fene történt? Miatta van ez az egész! Ő akarta, tudni, látni, érezni a fiúkat, megkapta! De mégsem jó ez így! Jade! Mi lesz Jadel? És egyáltalán hol van most? Otthagyták egyedül… ami még nem is lenne olyan nagy baj, de amiért otthagyták, az már… Saját magát kellene most megölnie! Lefeküdt Jareddel ki tudja hányszor az éjszaka folyamán… Kezébe temeti arcát, s könnycseppek gyűlnek szemébe, s ahogy pislog egyet arcára siklanak tovább.
-Jade… -suttog. –Nem akartam. Bocsáss meg nekem. –pedig jól tudja, hogy nővére sohasem akarná látni többé… megbocsátani? Ki fog derülni, hiszen hová tűnt Jared egész éjszakára? Lassan felkel a nap, testvére pedig hiába várhatta eddig, nem ment… Már tudja! Biztosan tudja! Lehet, hogy át is jött, de a nagy hevességben fel sem tűnt nekik? Az is lehet, hogy valami ostobaságot tett? Szívére teszi kezét. Elrontotta Jade boldogságát a hülye gondo-latai miatt! Hallgatnia kellett volna róluk! De nem… ő jó szórakozásnak fogta fel a dolgot, mikor elindultak a gyönyörök kertjébe, megállíthatta volna az egészet, de nem tette! Miért nem? S hol van Jade? Felegyenesedik, kikukkant a teraszon. Nővére háza sötétlik a tenger felett. Nincs mozgás. Csendes az éjszaka. Csak a hullámok morajlása töri meg az éjt. Felnéz a csillagokra és a holdra. Nevetnek rá gúnyosan. Azt mondják, „Megkaptad ami-ről álmodoztál, mi az nem tetszik? Oldd meg a magad okozta galibát!”.
-Kösz. –szipog és visszanéz a szobába, de megrökönyödik. Az ágy üres, s Jared nadrágja is eltűnt. Mocorgást lát az egyik sarokban, majd üveg nyílik s feltűnik Jared egy hideg sörrel kezében. Megáll, észre vette őt.
-Csak… a hűtőből… -mutatja fel az üveget, s kilép mellette. Leül az egyik székre. Rögtön házuk felé néz. Angel látva ezt a mozdulatot lehajtja fejét. Talán Jared gondolata is egy volt, amikor felébredt? Jade?
-Én… én…bemegyek. –törölgeti szemét a lány, de a fiú megfogja karját.
-Ne! Maradj itt! Kérlek! –simogatja meg Angel combját tenyere hátsó felével, aztán kifújja a levegőt. –Azt hiszem innom kell.
-Nem igazán érdekel. –s összeteszi karjait maga előtt, bár ez már mindegy.
-Lehet, hogy nem, de… tennem kell valamit, hogy… -s kortyol a sörből. –Hogy másra gondoljak.
-Tudod, hogy mit tettünk? –kérdezi, a fiú bólogat.
-Tudom… s mi a borzasztó ebben az egészben? Hogy élveztük amíg tartott! Te is… én is… Jensen is… De most jön az, hogy… hogy megölsz. Igaz?
-Magamat kellene megölnöm, és nem téged. –sóhajt fel, s a korlátnak dől, elveszi kezeit melle elől, mert úgysem számít.
-Mit mondjak Jadenek?
-Nem tudom… és egy kicsit sem érdekel. Én vagyok a húga, s én árultam el őt. –sóhajt. Jared megsimogatja a lány hasát, de az elhúzódik tőle.
-Most már elég legyen ebből. Inkább hagyj magamra! Rendben?
-Mit csináljak?
-A te dolgod. De mind a ketten árulók vagyunk.
-Mondjam meg neki? Már biztosan keres… -néz megint a házikóra
-Vagy… talán már tudja…
-Tudja? Miért gondolod ezt?
-Itt vagy egész éjszaka… -sóhajt. –Mindegy! Csak kérlek, most menj el. –nógatja a fiút, aki nem mozdul, megint szájához emeli az üveget.
-Nekem tényleg bejön Jade és most szakítsak vele? –kérdezi. –Segíts!
-Nem tudok segíteni. Ahogyan azt sem tudom mit gondolhat most! Lelépünk 3an, őt otthagyjuk… egy idő után biztosan rájött, hogy valami nem stimmel velünk… Haza sem mész…
-De Jade… olyan Jade.
-Hallgatnál előtte? Tudnál így vele lenni? Jard, megcsaltad őt! VELEM! És Jensennel… de ezen rég túl vagyunk már…
-Azt hiszem… azt hiszem kezdtem megszeretni
-Akkor már felejtheted is.
-Nem!
-Én ezt nem bírom ki. El fogom mondani neki.
-Angel, miért?
-Miért? Gondold végig! Nem bírok a szemébe nézni… azt hiszem az éjszaka elveszítettem a testvéremet. Azt gondolod, hogy ez most olyan könnyű? Én voltam a hülye! Én szórakoztam… túl messzire mentem.
-Nem… Ott voltam én is!
-Hamar elfelejted a nővéremet, nyugodj bele.
-Nem akarom elfelejteni. Már nem. –s kiissza a maradék sört is az üvegből. –Mindegy mit csináltunk mi, nem számít.
-De! Nagyon is számít! Mert nem egy szimpla dugás volt...
-Ha azt mondom igen, akkor…
-Ne mondj semmit, mert tudom, hogy neked sem volt az.
-Elfelejtem. –rándítja meg vállát.
-Nem fogod.
-Megpróbálom!
-Elmondom Jadenek, ha nem jött rá… még…
-Többször nem fordul elő.
-Nem érdekel.
-Ő a barátnőm.
-Még sohasem mondtad ki ezt így! A barátnőd?
-Ideje volt.
-Félted, igaz? –kérdezi és közelebb lép. Jared mélyen lehajtja fejét, majd bólogat.
-Túl későn. –suttogja Angel, s elhallgatnak mindketten, aztán a fiú felegyenesedik.
-Én… én… tényleg sajnálom. De Jade kell nekem, akár tudja, akár nem.
-És most mit csinálsz?
-Visszamegyek hozzá. Mondd meg Jensennek… Hol is van?
-Összepakolja a cuccait a másik házban… és azt hiszem ő is gondolkozik kicsit… már egy ideje elment… -hátra dobja haját, mert egy kósza szellő mindet az arcába fújta. –Reggel hazamegyünk.
-Haza?
-Jensen azt mondta, és úgy érzem én is szeretnék eltűnni innen.
-Hm… -sóhajt fel búsan ás csípőre teszi kezét.
-Sandy talán visszafogad.
-Nem érdekel Sandy.
-Milyen hirtelen jött ez a változás! Pár napja még dobtad volna érte a nővéremet. Mi van most? Hogy is van ez?
-Talán… jobban megismertem Jadet.
-És gyorsan meg is csaltad velem… De inkább… tényleg jobb ha eltűnsz innen. Menj! –s megérinti a fiú karját amiben pár órával ezelőtt még mindent elemésztő orgazmust élt át, s persze ez is eszébe jut ettől a mozdulattól. Elkapja ujjait, elfordul, megint a csillagokat és a holdat kezdi bámulni, hátha „barátai” segítenek neki. Kihúzzák a csávából… Mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha egy lelketlen kis senki volna, nem mardosná szívét a bűntudat és a lelkiismeret. De most fáj ott belül, s zokogás tör rá, ahogy Jared eltűnik a házból. Összekuporodik a teraszon, s hangosan sírni kezd, nővére nevét emlegetve, s még egy szót: bocsánat.
A fiú hangtalanul lép be a bungalóba. Jade az ágyban fekszik. Körülötte füzetből kitépett papírok hevernek szana-szét. Bőszen írhatott, hogy így nyomta el őt az álom. Ujjai között még ott a tolla, füzete pedig félig kikandikál alóla. Jared összeszedegeti a papírokat egy kupacba, az asztalra teszi mind. Nem olvas bele, ha a lány nem tud róla, nem teszi. Aztán kihalássza a füzetet is óvatosan hasa alól, s a lapokra helyezi. A tollat kicsippenti a kicsi ujjak közül, majd a lányt óvatosan felemeli, s fejét a párnára helyezi, betakargatja, tudja jól, hogy Jade még ilyen melegben is képes állig betakarózni… És ki tudja miért, de ezt is szereti benne… Lehet, hogy ez az éjszaka kellett ahhoz, hogy belássa, ezt a kislány lehet szeretni, sőt kell is az összes hóbortjával együtt, hiszen édes amit csak tesz. Talán néha butácska, de nem olyan mint a többi, ezért különleges. Vajon mit csinált, míg nem volt itt? Mit írt? S hol kereste őt? Egyáltalán kereste, vagy egyszerűen elfogadta, hogy most a többiekkel van? S mit gondolhatott, mit csinálnak amiből ő így ki van rekesztve? Amilyen kis butus, talán meg sem fordult az agyában az a lehetőség, hogy… összeszorítja száját, s megsimogatja Jade homlokát, majd puszit nyom rá. Feláll az ágy széléről, a fürdőbe megy és a zuhany alá áll. Talán a hidegvíz segít abban, hogy felkészüljön a holnapi napra és az előtte álló napokra, hetekre, is… Lehet, hogy még Jensent is elveszíthette?
Angel meleg kéz érintésére tér magához, könnyes arccal néz fel Jensenre, aki látva fájdalmát inkább letérdel elé, s ujjaival szárítja fel a lány könnyeit. Ő az egyetlen aki ezen az éjszakán nem veszíthet semmit sem. Tudja jól, aho-gyan azt is, Hogy két szeretője, viszont bajban van. Könnyű volt elindulni, játszani a gondolattal, hogy majd együtt, s mikor megtörtént és magukhoz tértek itt az eredmény. Angelt testvére miatt gyötri a lelkiismeret, Jared pedig egészen biztosan megbánta tettét, és talán őt is kínozza Jade miatt a lelke… Belépett, s látta a fiú már nincs velük. Jobb is így.
-Nagyon fáj. –suttog a lány. –Belehalok.
-Megoldjuk. –mondja Jensen simogatva arcát. –Jó lecke, igaz?
-Könnyen beszélsz, nem te vagy az, aki megalázta a nővérét.
-Igaz, de ismerek egy lányt aki így érez és segíteni szeretnék rajta.
-Így érez? Ez a valóság. –dünnyög. –Én vagyok a hibás.
-Nem. Mindannyian hibásak vagyunk az éjszakában.
-Nem akarom, hogy Jaredhez bármi közöm legyen, de erről lekéstem.
-Azt hiszem nem gondoltad végig, hogy…
-Ne tarts most szentbeszédet, tudom!
-Ok, hallgatok!
-Ne hallgass, inkább beszélj!
-Vadóc vagy és most túlmentél azon a határon, amit felállítottál magadnak.
-Lehet… igen...
-Jade talán sejthet valamit. Igaz, nincs abban semmi rossz, ha hármasban ütjük el az időt, mást is tehettünk volna, nem feltétlenül… ezt… talán Jade azt hiszi sörözgettünk, dumáltunk… Nem keresett minket…
-Vagy tudja. Lehet, hogy bejött hozzánk és látott… Az ajtó nyitva volt. Megtehette. Mi van ha így van? Aggódom érte! Mondtam már, hogy egy szemét, önző dög vagyok?
-Nem… De nem vagy az.
-Nem? Szerinted ez az éjszaka nem az volt?
-Nem… Csak… csak kíváncsi voltál…
-Istenem, miért tudsz ilyen nyugodt maradni?
-Mert gondolkoztam… Én vagyok az egyetlen aki nem veszíthet semmit, mert itt vagy nekem te… és… és Jared.
-Csodás a szerelem. –állapítja meg a lány. –amikor együtt voltatok, láttam az arcodon mennyire szereted őt.
-Szeretem. –sóhajt. –Tudod jól!
-Csak ő nem tudja, mert vak!
-Jobb így. –beszél. –Még mindig azt szeretnéd, hogy én és ő…
-Már nem tudom mit szeretnék. Egyenlőre… beszélnem kell Jadel. Tudnia kell! Elküld a fenébe és soha többé nem akar majd látni engem, ezt pedig megértem! De akkor is muszáj!
-Szerinted ezt fogja tenni? Elküld és elfelejt egy életre?
-Én ezt tenném! És ő is az én vérem! Bár hihetetlen… -s elmosolyodik egy pillanatra. –De így van.
-Jared pedig…
-Megmondtam neki, hogy Sandy majd tárt karokkal fogadja őt vissza. Jade csak kitérő volt.
-Azt én nem szeretném. És ha okos, nem megy vissza ahhoz a csajhoz…
-De… ezek után Jade őt sem akarja látni… ahogyan engem sem.
-És ha nem mondod el? Mi van ha az egészről semmit sem tud?
-Nem! Akár így, akár úgy, de muszáj tudni milyen kétszínű, szemét húga van, a saját vére árulta el őt.
-Ha nem sejti, maradhatna egy sötét titkod.
-Nem! Olyan vagy mint Jared!
-Mert?
-Ő sem akarja, hogy elmondjam.
-Tudod, amiről nem tud, az nem fáj.
-Nem érdekel! Ez az én döntésem.
-Ok! Elfogadom. De… akkor azt is megtudja, hogy Jared és én… Az összes hazugságot…
-Azt kihagyom a mondandómból.
-Hogyan? Ha csak az éjszakát meséled el… Itt is hárman voltunk.
-Még össze kell szednem a gondolataimat és a bátorságomat.
-Értem. –bólogat. –Ha te jó döntésnek gondolod ezt, akkor…
-Igen, helyes döntés.
-Rendben. –simogatja meg a lány arcát. –Azért… mondhatok valamit?
-Mit?
-Köszönöm ezt az éjszakát, hiába is szeretnéd meg nem történté tenni, vagy kitörölni az emlékeidből. –megcsókolja Angel száját. –Azt gondoltam féltékeny leszek rád, de nem voltam az. És jó volt látni téged Jareddel, nézni közben az arcodat.
-Fejezd be, kérlek! –vesz mély levegőt, mert ha arra gondol, ahogy Jaredet befogadta.
-Ezt el akartam mondani még. –súgja, s megöleli a lányt. –Hűvös van és megfázol. Gyere be.
-Nem. Jó nekem itt.
-Ang, ne büntesd magad így.
-Nem, de nem akarok ott lenni… nem akarom látni azt, ahol… -elhallgat, aztán ismét sírni kezd, Jensenhez bújik, aki átkarolja őt, s hátát simogatja, érzi, hogy vacog a lány, s nem csak a zokogástól remeg, de csak annyit tehet, hogy leveszi ingét és ráteríti, aztán szorosan magához vonja, ringatni kezdi.
-Á… Át… megyek a cuccaimért. –suttogja, de nem is néz Angel szemébe. –Szerintem jobb, ha… ha… reggel hazamegyünk.
-Haza? I… igen… jó. –bólogat, a fiú erre csak behúzza az ajtót a háta mögött, a zár kattanását nem is hallani, mert Jared hangos hortyogása elnyomja. A lány elhúzza kezeit lába közül, felpattan az ágyról, s tapogatva a földön ráakad bugyijára, gyorsan felveszi, s a szoba egyik sarkába áll, ahová a hold fénye nem ér el. Tágra nyílt szemekkel néz az alvó fiúra, majd a fal mentén lecsúszik a földre. Leül, s összekulcsolja karjait térdén. Amit tettek… nem történhetett meg. Biztosan álmodik… vagy csak a hold miatt van az egész, úgy mint tegnap. Semmi sem történt, csak a teste mondd mást, még mindig zsibbadt, s ha behunyja szemét szeretkezésük képei villannak be. Megfogja fejét. Mi a fene történt? Miatta van ez az egész! Ő akarta, tudni, látni, érezni a fiúkat, megkapta! De mégsem jó ez így! Jade! Mi lesz Jadel? És egyáltalán hol van most? Otthagyták egyedül… ami még nem is lenne olyan nagy baj, de amiért otthagyták, az már… Saját magát kellene most megölnie! Lefeküdt Jareddel ki tudja hányszor az éjszaka folyamán… Kezébe temeti arcát, s könnycseppek gyűlnek szemébe, s ahogy pislog egyet arcára siklanak tovább.
-Jade… -suttog. –Nem akartam. Bocsáss meg nekem. –pedig jól tudja, hogy nővére sohasem akarná látni többé… megbocsátani? Ki fog derülni, hiszen hová tűnt Jared egész éjszakára? Lassan felkel a nap, testvére pedig hiába várhatta eddig, nem ment… Már tudja! Biztosan tudja! Lehet, hogy át is jött, de a nagy hevességben fel sem tűnt nekik? Az is lehet, hogy valami ostobaságot tett? Szívére teszi kezét. Elrontotta Jade boldogságát a hülye gondo-latai miatt! Hallgatnia kellett volna róluk! De nem… ő jó szórakozásnak fogta fel a dolgot, mikor elindultak a gyönyörök kertjébe, megállíthatta volna az egészet, de nem tette! Miért nem? S hol van Jade? Felegyenesedik, kikukkant a teraszon. Nővére háza sötétlik a tenger felett. Nincs mozgás. Csendes az éjszaka. Csak a hullámok morajlása töri meg az éjt. Felnéz a csillagokra és a holdra. Nevetnek rá gúnyosan. Azt mondják, „Megkaptad ami-ről álmodoztál, mi az nem tetszik? Oldd meg a magad okozta galibát!”.
-Kösz. –szipog és visszanéz a szobába, de megrökönyödik. Az ágy üres, s Jared nadrágja is eltűnt. Mocorgást lát az egyik sarokban, majd üveg nyílik s feltűnik Jared egy hideg sörrel kezében. Megáll, észre vette őt.
-Csak… a hűtőből… -mutatja fel az üveget, s kilép mellette. Leül az egyik székre. Rögtön házuk felé néz. Angel látva ezt a mozdulatot lehajtja fejét. Talán Jared gondolata is egy volt, amikor felébredt? Jade?
-Én… én…bemegyek. –törölgeti szemét a lány, de a fiú megfogja karját.
-Ne! Maradj itt! Kérlek! –simogatja meg Angel combját tenyere hátsó felével, aztán kifújja a levegőt. –Azt hiszem innom kell.
-Nem igazán érdekel. –s összeteszi karjait maga előtt, bár ez már mindegy.
-Lehet, hogy nem, de… tennem kell valamit, hogy… -s kortyol a sörből. –Hogy másra gondoljak.
-Tudod, hogy mit tettünk? –kérdezi, a fiú bólogat.
-Tudom… s mi a borzasztó ebben az egészben? Hogy élveztük amíg tartott! Te is… én is… Jensen is… De most jön az, hogy… hogy megölsz. Igaz?
-Magamat kellene megölnöm, és nem téged. –sóhajt fel, s a korlátnak dől, elveszi kezeit melle elől, mert úgysem számít.
-Mit mondjak Jadenek?
-Nem tudom… és egy kicsit sem érdekel. Én vagyok a húga, s én árultam el őt. –sóhajt. Jared megsimogatja a lány hasát, de az elhúzódik tőle.
-Most már elég legyen ebből. Inkább hagyj magamra! Rendben?
-Mit csináljak?
-A te dolgod. De mind a ketten árulók vagyunk.
-Mondjam meg neki? Már biztosan keres… -néz megint a házikóra
-Vagy… talán már tudja…
-Tudja? Miért gondolod ezt?
-Itt vagy egész éjszaka… -sóhajt. –Mindegy! Csak kérlek, most menj el. –nógatja a fiút, aki nem mozdul, megint szájához emeli az üveget.
-Nekem tényleg bejön Jade és most szakítsak vele? –kérdezi. –Segíts!
-Nem tudok segíteni. Ahogyan azt sem tudom mit gondolhat most! Lelépünk 3an, őt otthagyjuk… egy idő után biztosan rájött, hogy valami nem stimmel velünk… Haza sem mész…
-De Jade… olyan Jade.
-Hallgatnál előtte? Tudnál így vele lenni? Jard, megcsaltad őt! VELEM! És Jensennel… de ezen rég túl vagyunk már…
-Azt hiszem… azt hiszem kezdtem megszeretni
-Akkor már felejtheted is.
-Nem!
-Én ezt nem bírom ki. El fogom mondani neki.
-Angel, miért?
-Miért? Gondold végig! Nem bírok a szemébe nézni… azt hiszem az éjszaka elveszítettem a testvéremet. Azt gondolod, hogy ez most olyan könnyű? Én voltam a hülye! Én szórakoztam… túl messzire mentem.
-Nem… Ott voltam én is!
-Hamar elfelejted a nővéremet, nyugodj bele.
-Nem akarom elfelejteni. Már nem. –s kiissza a maradék sört is az üvegből. –Mindegy mit csináltunk mi, nem számít.
-De! Nagyon is számít! Mert nem egy szimpla dugás volt...
-Ha azt mondom igen, akkor…
-Ne mondj semmit, mert tudom, hogy neked sem volt az.
-Elfelejtem. –rándítja meg vállát.
-Nem fogod.
-Megpróbálom!
-Elmondom Jadenek, ha nem jött rá… még…
-Többször nem fordul elő.
-Nem érdekel.
-Ő a barátnőm.
-Még sohasem mondtad ki ezt így! A barátnőd?
-Ideje volt.
-Félted, igaz? –kérdezi és közelebb lép. Jared mélyen lehajtja fejét, majd bólogat.
-Túl későn. –suttogja Angel, s elhallgatnak mindketten, aztán a fiú felegyenesedik.
-Én… én… tényleg sajnálom. De Jade kell nekem, akár tudja, akár nem.
-És most mit csinálsz?
-Visszamegyek hozzá. Mondd meg Jensennek… Hol is van?
-Összepakolja a cuccait a másik házban… és azt hiszem ő is gondolkozik kicsit… már egy ideje elment… -hátra dobja haját, mert egy kósza szellő mindet az arcába fújta. –Reggel hazamegyünk.
-Haza?
-Jensen azt mondta, és úgy érzem én is szeretnék eltűnni innen.
-Hm… -sóhajt fel búsan ás csípőre teszi kezét.
-Sandy talán visszafogad.
-Nem érdekel Sandy.
-Milyen hirtelen jött ez a változás! Pár napja még dobtad volna érte a nővéremet. Mi van most? Hogy is van ez?
-Talán… jobban megismertem Jadet.
-És gyorsan meg is csaltad velem… De inkább… tényleg jobb ha eltűnsz innen. Menj! –s megérinti a fiú karját amiben pár órával ezelőtt még mindent elemésztő orgazmust élt át, s persze ez is eszébe jut ettől a mozdulattól. Elkapja ujjait, elfordul, megint a csillagokat és a holdat kezdi bámulni, hátha „barátai” segítenek neki. Kihúzzák a csávából… Mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha egy lelketlen kis senki volna, nem mardosná szívét a bűntudat és a lelkiismeret. De most fáj ott belül, s zokogás tör rá, ahogy Jared eltűnik a házból. Összekuporodik a teraszon, s hangosan sírni kezd, nővére nevét emlegetve, s még egy szót: bocsánat.
A fiú hangtalanul lép be a bungalóba. Jade az ágyban fekszik. Körülötte füzetből kitépett papírok hevernek szana-szét. Bőszen írhatott, hogy így nyomta el őt az álom. Ujjai között még ott a tolla, füzete pedig félig kikandikál alóla. Jared összeszedegeti a papírokat egy kupacba, az asztalra teszi mind. Nem olvas bele, ha a lány nem tud róla, nem teszi. Aztán kihalássza a füzetet is óvatosan hasa alól, s a lapokra helyezi. A tollat kicsippenti a kicsi ujjak közül, majd a lányt óvatosan felemeli, s fejét a párnára helyezi, betakargatja, tudja jól, hogy Jade még ilyen melegben is képes állig betakarózni… És ki tudja miért, de ezt is szereti benne… Lehet, hogy ez az éjszaka kellett ahhoz, hogy belássa, ezt a kislány lehet szeretni, sőt kell is az összes hóbortjával együtt, hiszen édes amit csak tesz. Talán néha butácska, de nem olyan mint a többi, ezért különleges. Vajon mit csinált, míg nem volt itt? Mit írt? S hol kereste őt? Egyáltalán kereste, vagy egyszerűen elfogadta, hogy most a többiekkel van? S mit gondolhatott, mit csinálnak amiből ő így ki van rekesztve? Amilyen kis butus, talán meg sem fordult az agyában az a lehetőség, hogy… összeszorítja száját, s megsimogatja Jade homlokát, majd puszit nyom rá. Feláll az ágy széléről, a fürdőbe megy és a zuhany alá áll. Talán a hidegvíz segít abban, hogy felkészüljön a holnapi napra és az előtte álló napokra, hetekre, is… Lehet, hogy még Jensent is elveszíthette?
Angel meleg kéz érintésére tér magához, könnyes arccal néz fel Jensenre, aki látva fájdalmát inkább letérdel elé, s ujjaival szárítja fel a lány könnyeit. Ő az egyetlen aki ezen az éjszakán nem veszíthet semmit sem. Tudja jól, aho-gyan azt is, Hogy két szeretője, viszont bajban van. Könnyű volt elindulni, játszani a gondolattal, hogy majd együtt, s mikor megtörtént és magukhoz tértek itt az eredmény. Angelt testvére miatt gyötri a lelkiismeret, Jared pedig egészen biztosan megbánta tettét, és talán őt is kínozza Jade miatt a lelke… Belépett, s látta a fiú már nincs velük. Jobb is így.
-Nagyon fáj. –suttog a lány. –Belehalok.
-Megoldjuk. –mondja Jensen simogatva arcát. –Jó lecke, igaz?
-Könnyen beszélsz, nem te vagy az, aki megalázta a nővérét.
-Igaz, de ismerek egy lányt aki így érez és segíteni szeretnék rajta.
-Így érez? Ez a valóság. –dünnyög. –Én vagyok a hibás.
-Nem. Mindannyian hibásak vagyunk az éjszakában.
-Nem akarom, hogy Jaredhez bármi közöm legyen, de erről lekéstem.
-Azt hiszem nem gondoltad végig, hogy…
-Ne tarts most szentbeszédet, tudom!
-Ok, hallgatok!
-Ne hallgass, inkább beszélj!
-Vadóc vagy és most túlmentél azon a határon, amit felállítottál magadnak.
-Lehet… igen...
-Jade talán sejthet valamit. Igaz, nincs abban semmi rossz, ha hármasban ütjük el az időt, mást is tehettünk volna, nem feltétlenül… ezt… talán Jade azt hiszi sörözgettünk, dumáltunk… Nem keresett minket…
-Vagy tudja. Lehet, hogy bejött hozzánk és látott… Az ajtó nyitva volt. Megtehette. Mi van ha így van? Aggódom érte! Mondtam már, hogy egy szemét, önző dög vagyok?
-Nem… De nem vagy az.
-Nem? Szerinted ez az éjszaka nem az volt?
-Nem… Csak… csak kíváncsi voltál…
-Istenem, miért tudsz ilyen nyugodt maradni?
-Mert gondolkoztam… Én vagyok az egyetlen aki nem veszíthet semmit, mert itt vagy nekem te… és… és Jared.
-Csodás a szerelem. –állapítja meg a lány. –amikor együtt voltatok, láttam az arcodon mennyire szereted őt.
-Szeretem. –sóhajt. –Tudod jól!
-Csak ő nem tudja, mert vak!
-Jobb így. –beszél. –Még mindig azt szeretnéd, hogy én és ő…
-Már nem tudom mit szeretnék. Egyenlőre… beszélnem kell Jadel. Tudnia kell! Elküld a fenébe és soha többé nem akar majd látni engem, ezt pedig megértem! De akkor is muszáj!
-Szerinted ezt fogja tenni? Elküld és elfelejt egy életre?
-Én ezt tenném! És ő is az én vérem! Bár hihetetlen… -s elmosolyodik egy pillanatra. –De így van.
-Jared pedig…
-Megmondtam neki, hogy Sandy majd tárt karokkal fogadja őt vissza. Jade csak kitérő volt.
-Azt én nem szeretném. És ha okos, nem megy vissza ahhoz a csajhoz…
-De… ezek után Jade őt sem akarja látni… ahogyan engem sem.
-És ha nem mondod el? Mi van ha az egészről semmit sem tud?
-Nem! Akár így, akár úgy, de muszáj tudni milyen kétszínű, szemét húga van, a saját vére árulta el őt.
-Ha nem sejti, maradhatna egy sötét titkod.
-Nem! Olyan vagy mint Jared!
-Mert?
-Ő sem akarja, hogy elmondjam.
-Tudod, amiről nem tud, az nem fáj.
-Nem érdekel! Ez az én döntésem.
-Ok! Elfogadom. De… akkor azt is megtudja, hogy Jared és én… Az összes hazugságot…
-Azt kihagyom a mondandómból.
-Hogyan? Ha csak az éjszakát meséled el… Itt is hárman voltunk.
-Még össze kell szednem a gondolataimat és a bátorságomat.
-Értem. –bólogat. –Ha te jó döntésnek gondolod ezt, akkor…
-Igen, helyes döntés.
-Rendben. –simogatja meg a lány arcát. –Azért… mondhatok valamit?
-Mit?
-Köszönöm ezt az éjszakát, hiába is szeretnéd meg nem történté tenni, vagy kitörölni az emlékeidből. –megcsókolja Angel száját. –Azt gondoltam féltékeny leszek rád, de nem voltam az. És jó volt látni téged Jareddel, nézni közben az arcodat.
-Fejezd be, kérlek! –vesz mély levegőt, mert ha arra gondol, ahogy Jaredet befogadta.
-Ezt el akartam mondani még. –súgja, s megöleli a lányt. –Hűvös van és megfázol. Gyere be.
-Nem. Jó nekem itt.
-Ang, ne büntesd magad így.
-Nem, de nem akarok ott lenni… nem akarom látni azt, ahol… -elhallgat, aztán ismét sírni kezd, Jensenhez bújik, aki átkarolja őt, s hátát simogatja, érzi, hogy vacog a lány, s nem csak a zokogástól remeg, de csak annyit tehet, hogy leveszi ingét és ráteríti, aztán szorosan magához vonja, ringatni kezdi.
Tags: