Human Nature - J2 Fanfic

[monkeyjade]

Cím: Human Nature
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás 
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18 
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz 

Angel nem győz nézelődni, fogalma sincs mióta ücsörög itt, várva arra, hogy a fiú végre felébredjen, talán mégis jobb lett volna felébreszteni? Jól kiüthette magát. Ilyen jó szerető Jared? Ám alig jut gondolatai végére, Jensen forgolódni kezd. Már ébredezik. Végre. Megöleli a párnát, azt elengedi, kinyitja szemét, majd ismét behunyja. Még aludni szeretne, pedig teste már nem fáradt, de jó volt az álmok világában járni. Ismét kinyitja szemét, látja Jared nincs mellette, kezével megsimogatja a lepedőt maga mellett, mely hideg. Vajon mennyit aludt, mikor ment el barátja? Megnyalja száját és felül. Megvakarja borzas fejét, de megdermed, mert Angelt pillantja meg az ággyal szemben.
-Felébredtél? –kérdezi, hangjában gúny. Most nincs itt az ideje a gyönyörködésnek.
-Ang?
-Jól aludtál? Jared nagyon kifáraszthatott.
-T… tessék?
-Egész délelőtt együtt voltatok.
-Jared…
-Tudok mindent! Azt, hogy te és ő!
-Angel, mi…
-Már az elejétől fogva tudom, azóta, hogy ismerjük egymást! Jade szobájában is lenyomtatok egy menetet, láttam! Kettős játékos vagy!
-Angel! Én… -s dereka köré csavarja a takarót, majd feláll, ahogy a lány is. –Jared és…
-Jared és te átvertek mindenkit! Most akkor ki a hazug? Csak mert nem beszéltem neked Danielről, te máris annak nevezel, miközben te a barátoddal hemperegsz? Meleg vagy!
-Nem vagyok az!
-Nem? Legalább most ne hazudj! Akkor mi vagy? Feldúltan elrohansz Jared karjaiba? Kiveszel egy másik házat… Csak nem azért, hogy együtt legyetek? Átcuccolsz, így jelentve ki, hogy ok, mi végeztünk! Tényleg? Tudod azt gondoltam, találtam egy rendes srácot, aztán megláttalak titeket a nővéremnél… fogalmam sem volt erről mit tegyek, maradjunk együtt, gondoltam és majd kiszedem belőled mi van, mert nem hittem el, hogy meleg vagy. És… és… mert tetszettél!
-Angel… valamit… valamit el kell mondanom!
-Oh, most jön a homokos vagyok szöveg, bocs, de erről már lemaradtál, ha feltűnt! Beszélni szerettem volna ve-led, kinyomoztam hova költöztél át, idejöttem, Jared elég érdekes festett ahogy kijött tőled, ő hebegett valami baromságot arról, hogy most jobb ha hagylak, akkor már sejtettem mit csináltatok… nem érdekelt a haverod… ja, és még bocsánatot is kért… szemét… még mindig az… ezek után pedig… Jade kikészül, ha megtudja, de mert jó testvér vagyok, hallgatok rólatok. Csak… a nővéremet hagyjátok ki ebből! Szerelmes mint a nagyágyú! Összetörik ha megtudja! Nekem mindegy hogyan, de ne keverjétek bele… Oldjátok meg a problémát! És most, hogy fent vagy végre, megyek is! Azt hiszem ennyit akartam elmondani! Maradj csak itt és várd a barátodat! –kiált és kimegy a házból. Jensen ledobja magáról a takarót, felkap egy nadrágot és egy pólót, a lány után ered. Kilép az ajtón és meglepődik a fényektől. Talán már 6 is elmúlhatott. Meddig aludt? Követi Angelt, akit nem csak ő figyel, hanem Jared is. A teraszon üldögél, koktélt szürcsölgetve, még ernyőt is kapott hozzá. Igazán jól telt a napja. A közös zuhanyozásra nem lehet panasza. Élvezetes volt. Utána lementek a partra is, napozás közben Jade felolvasta neki amit írt, egész szórakoztató könyvbe fogott. Tetszett a részlet, és mintha magukat fedezné fel benne. Úgy látszik a lányt megihlette az a pár nap, mióta itt vannak. De az elrejtett kókuszdiókat nem mentek el megnézni. Megbeszélték, hogy vacsora után és talán még úsznak is majd. Jade ismét írogat az ágyon fekve, ő pedig eler-nyedten nyújtózik el. A koktél finom, a nap lágyan süt, Angel pedig feldúltan trappol a stégen és eltűnik a bungalójában. Jared abbahagyja a szürcsölést és kiveszi szájából a szívószálat. Ez érdekes, az pedig még érdekesebb, hogy Jensen követi a lányt, majd felbukik saját lábaiban, kopogás nélkül tépi fel az ajtót, ami becsukódik mögötte. Jared felhúzza szemöldökét. Vajon mi történt? Beszéltek? Megint az a srác a téma?
-Angel, figyelj rám!
-Mit figyeljek? –kérdezi és összeteszi karjait maga előtt. –Mondtam, oldjátok meg, de ha Jade megtudja…
-Miért nem mondtad, hogy…
-Mit mondtam volna? Hogy tök jó, hogy járunk, jó hogy megbeszéltük ezt… de te meleg vagy, áh nem gond! Amikor láttalak, már tudtam mi volt az a gond, ami miatt ki voltál akadva… emlékszel? Én emlékszem. Meséltél nekem arról, hogy egy kapcsolat nem volna túl jó… csak… egy srácra gondoltál közben, nem egy… Mindegy! Maradtunk volna barátok!
-Fogalmam sincs mi van velem! Beszélhetek végre? Nem vagyok meleg! Én csak nem tudom…
-Mit nem tudsz?
-Én csak… nem értem mi is történik velem! Nem értem ezt az egészet! Jared a barátom! A legjobb barátom!
-És jól elszórakoztatjátok egymást! Az előjátékhoz tartozik az, hogy bemázol egyet neked? Ja… Sandy… Ő is tudta? Esetleg hármasban nyomtátok? Jared szíve megszakadt, hogy kilépett a trióból néha-néha és másokkal feküdt össze?
-Sandynek ehhez semmi köze! Jared szereti.
-Szereti… Jade pedig hiába lett szerelmes.
-Nem! Jared a nővéred mellett fog maradni!
-Aha… és veled kefél a háta mögött!
-Angel!
-De várj, van még egy apró probléma… Úgy rémlik mis is járunk, nem?
-Miért nem mondtad el ezt a legelején? Hogy láttál! És ha annyira zavart volna, nem is lennél velem. Miért hozod ezt fel éppen most?
-Mert… mert… csak!
-Az nem válasz Ang! –kiált. –Nem hallgatsz meg és nem vagy képes elmondani, hogy…
-Azért most mondtam el, mert már nem bírtam tovább!
-Tudod mit, akkor maradjunk barátok! –kiált és kimegy az ajtón, Jared pedig követi tekintetével feldúlt barátját, közben pedig tovább szürcsölgeti a koktélt. Nem érti az eseményeket. Angel is megjelenik és csípőre tett kézzel siet Jensen után. Mi van itt? Elveszi szájából a szívószálat. Egyre jobban érdekli mi történik. Bekapcsolódhatna ebbe a járkálásba. Hátradől székével és beles a házba. Jade bőszen ír. Elmosolyodik ezen. Megkocogtatja az ablakot, a lány felnéz és kiinteget, Jared visszaint, majd folytatja az események figyelését. Jobb, mint a Tv-ben egy szappanopera, de kár, hogy ebből semmit sem ért. Angel becsapja az ajtót maga után.
-Így nem mehetsz el! Nem mondhatod azt, hogy legyünk barátok! –kiált, Jensen ráfigyel.
-Ugyan miért nem? Tudod a titkomat és nem tetszik neked… Nekem sem, hidd el! Fogalmam sincs mi lesz velem! Megtörtént Jareddel, barátok vagyunk… vagy… már… nem is tudom mik is… Először azt hittem ez furcsa volt, de jó… -sóhajt. –Angel, én nem vagyok meleg. Nem fantáziálok férfiakról… csak… csak… Jaredről… -lehajtja fejét. –Ő más… Egészen más. De ezt nem értheted meg. –megfogja homlokát. –Meg kellett volna mondanod, hogy tudod! Miért nem tetted? Jól szórakoztál rajtunk?
-Nem. –beszél halkan a lány és az ajtónak dől.
-Miért hallgattál eddig? És most mit fogsz csinálni? Feladsz minket valahol?
-F… Feladni? Nem! Mit képzelsz rólam?
-Már nem tudom mit higgyek!
-Kössz szépen! Ezt nem vártam volna tőled! Tudod mit? Rendben, legyünk barátok! Vagy… nem is érdekel… barát? Nem ! Maradj magadnak! Jaj, igaz is, ott van Jared! Legyél vele boldog! –kiált és kimegy. Idegesen trappol végig a fa deszkákon és ezt Jared már nem bírja tovább. Elég a szemlélődésből. Felpattan és kisiet a házból. Jade nem is foglalkozik vele, úgy elmélyült a munkában. A lányhoz rohan, megfogja a vállát és elé áll, aki dühösen néz fel rá.
-Ok, Angel! Mi folyik itt? –kérdezi mosolyogva. –Röhejes ez a mászkálás! Most már érdekel mi ez a jövés-menés!
-Hogy mi? Miattad van az egész!
-Miattam? –kérdez vissza. –Nem értem.
-Nem? Sajnállak! –kiált és ellép a fiútól, majd bemegy a házba. Jared csípőre teszi kezét, nem érti mi köze van ehhez az egészhez. Benyit, Angel rápillant. Elege volt a mai napból! És tessék, itt van most Jared, aki az egészet elrontotta! Miért nem hagyja békén? Összefonja karjait maga előtt.
-Mi van? –kérdezi a lány ingerülten.
-Én csak nem értem. –közelebb lép. –Ok, tudom, hogy szemét voltam tegnap és igazad van, ha most utálsz…
-Nem utállak, csak szörnyen haragszom rád!
-És… ha… kitalálnék valamit, hogy megbocsáss nekem?
-Nem… Jared, most nem erről van szó!
-Öh… te meg Jensen… meg a pasi a partról… akit… lát…
-Pasi a partról? Hm? Láttál?
-Azt hittem, hogy… -megvakarja fejét. –Jensen… ő… nem tudta, hogy… oh… ezt… benéztem…
-Mit akarsz mondani?
-Semmit. –legyint.
-Meséld csak el! –kérdezi, aztán felsóhajt. –Ne! Te voltál!
-Mi? Nem…
-De! Te nyomtál fel! –kiált mérgesen. –Ezt nem hiszem el! Mindenbe beleütöd azt a nagy orrod? Menten megőrülök!
-Öh… én… nem „nyomtalak fel” csak… megemlítettem, hogy egy sráccal sétálsz a parton, és…
-Te idióta! Most kifelé!
-Miért?
-Mert te mindig mindenhol ott vagy! –kiált, amikor kivágódik az ajtó és Jensen lép be.
-Nem úgy gondoltam. –mondja, de elakad szava, mert megpillantja reggeli szeretőjét, aki bambán rávigyorog. –J… Jared? Itt?
-Helló! Ja… itt…
-Szépen vagyunk. –állapítja meg Angel. –Együtt a nagy páros! Jared ne nézz így rám! Nem vagy olyan ártatlan, mint amilyennek látszol.
-Tudja. –suttogja Jensen, s elkapja barátja pillantását.
-Mit is? –pislog Jared, mert még mindig nem fogja fel mi is történik körülötte.
-Együtt vagytok, lefeküdtetek egymással! Melegek vagytok! –jelenti ki Angel.
A fiatalabb fiú elfehéredik és hol barátjára, hol a lányra néz, akár egy teniszmeccsen, aztán hátrálni kezd, de a csukott ajtó megállítja.
-Tudja! –kiált fel, s még a szájából is kimegy a vér, hófehér. Mandula szeme hatalmasra nyílik, könyörgőn néz Jensenre, aki nem szól, csak felsóhajt és bólogat.
-Igen… Angel már az elejétől fogva tud rólunk…
-De én nem vagyok meleg! –kiált Jared és az ajtónak dől. –Mi? Az elejétől? Hogyan? Nem lehe…
-A nővérem szobájában nem kellett volna ráugranod Jensenre. –beszél nyugodtan. –Mondtam, hogy te vagy az oka az egésznek!

Jared lába elgyengül, szeretne elsüllyedni, de csak a falhoz préseli magát, még az is megfordul fejében, hogy megpróbál átlépni rajta valahogy, talán sikerül. Jensen ráfigyel, majd távolabb húzódik tőle, igaz, most már mindegy. Angel csípőre teszi kezét, így méri végig őket.
-Mondhatom szép! –kiált. –Már nem bírtam magamba fojtani! Főleg azután, hogy végignyomtátok az egész délelőttöt! Hihetetlenek vagytok! Ne gyertek nekem azzal, hogy nem vagytok melegek, mert nem hiszek nektek. Sajnálom… ezt az egészet sajnálom! Magamat is… És Jadet is! Teljesen beléd esett! –figyel Jaredre, aki fehér arccal néz rá. –Ki fog készülni! Ezt pedig nem akarom! Megmondom neked is amit a barátodnak is megmondtam, őt hagyjátok ki ebből az egészből! Nem tudom hogyan és mi módon, de nem tudhatja meg! Én hallgatok, nehéz szívvel ugyan… mert MOST hazudok, de megteszem! Csak miatta! –kiált, az ajtó pedig nyílik. Mintha csak vég-szóra érkezne, megjelenik Jade, hóna alatt füzete, amit nagy becsben tart azóta, hogy megkapta Jaredtől. Arcán meglepetés. Nem gondolta, hogy mindenkit itt talál.
-Oh! –kiált és elmosolyodik. –Én csak… Angelhöz jöttem! Valamit fel szeretnék olvasni neki. Nem is mondtad, hogy idejössz. –figyel Jaredre aki kínos mosolyt vág, aztán pillantása a másik fiúra téved, szégyenlősen hajtja le fejét és elsuttog egy sziát, aztán megfogja barátja kezét és hozzábújik, s tőle szokatlan módon hallgatásba burko-lózik, ha Jensen itt van, képtelen beszélni.
-Jade? Micsoda meglepetés. –mondja Angel. –Tudod… van egy kis ügyünk Jensennel… arról beszélgettünk. De már végeztünk is.
-Oh, igen! –bólogat nővére. –Vagyis… tényleg? Milyen ügy?
-Jaj ne csináld, pontosan tudod… Daniel.
-Daniel, aki egy nagyon helyes srác, tudom! –bólogat, nyelve megered még akkor is, ha Jensen itt van. –Persze… öh… nem olyan helyes… sőt… egyáltalán nem helyes. –javítja ki magát, mert ráeszmélt, hogy ezt nem a legjobb hangoztatni Barátja előtt. –Nekem egyáltalán nem tetszik. És így belegondolva nem is helyes.
-Ezt már nem magyarázod ki Jade. –mondja Angel és halványan mosolyog.
-De! Mert tényleg nem helyes az a srác! Sőt, már egyáltalán nem tetszik, és…
-Ok Jade, ezt hiszem elég lesz. –mondja Angel, majd a fiúkra néz. –Azt hiszem befejeztük, és most… kicsit sze-retnék egyedül maradni.
-Nem olvashatom fel neked amit írtam? –kérdezi nővére, de látja ennek nem most van itt az ideje. –Rendben, de később visszajövök. –felnéz Jaredre, ki mozdulni sem tud, úgy érzi sokkot kapott attól amit a lány közölt velük. Tudja… hogyan lesz tovább, mi lesz így? Jensenre sandít, aki elkapja zöldes tekintetét.
-Tényleg, jobb ha indultok! –hesegeti őket kifelé Angel, nehezen ugyan, de Jensen bólogat, s barátja mellett kilép az ajtón, de amint kilép a tűző napra, megáll. Tudja Jared is követni fogja őt… igaz, nem egyedül, társaságot is kap hozzá. Jadenek fogalma sincs az egészről és Angel hallgatni fog, ahogy megmondta. Mit csináljanak? Jade barátjába kapaszkodva jön ki a bungalóból, s becsukják az ajtót maguk mögött. A két fiú tudja, muszáj beszélniük és most nincs szükségük még egy főre. Némán, szavak nélkül is értik, Jadet le kell rázniuk valahogy. Jared megsimogatja a lány fejét, aki felnéz rá.
-Tényleg nem gondoltam komolyan, hogy Daniel…
-Elhiszem neked, de…
-És most tényleg vége? –pislog Jensenre, csodálkozik, képes beszélni akkor amikor a fiú egy méteren belül áll tőle. Felfoghatatlan! Ki kell állnia húgáért. Nem hagyhatja annyiban ezt a dolgot. –Angel nem akart hazudni! –kiált. –Ő csak nem mondta meg, hogy találkozott Daniellel. Nem tudom miért, de nem lehet vége! Csináljátok vissza. Mondd meg neki, hogy nem haragszol rá. Teljesen maga alatt van…
-Maga alatt? –kérdez vissza Jensen.
-Igen! Mert szerintem odáig van érted! Totálisan, teljesen. És annyira jó volna, ha járnátok! Jensen Ackles és az én húgom! Annyira izgalmas ez az egész! Kit érdekel Daniel, ha te vagy a barátja? Tök hülye volt, hogy nem mondta el neked, de ne legyen így vége! Nem szabad szakítanotok! Azért nem, mert Angel a húgom és te meg a kedvencem! Megtiltom! Nem lehet! Kérleeek! Angel remek lány és mondta, hogy… -lehalkítja hangját. –Tetszel neki, nem is kicsit. Szóval beléd zúgott. Jó, az hogy tetszel neki, még nem jelenti azt, hogy szerelmes, de akkor is. Mondtam neki, hogy hülye volt. Daniel, ugyan már! –legyint. –Béküljetek ki! A… A kedvemért. –mondja, aztán felsóhajt. –Ha nem, akkor… akkor... nem leszünk jóban. –és összeráncolja homlokát, Jensen pedig elmosolyodik. Ha ez a lány nem lenne, ki kellene találni. Lyukat beszél az ember hasába, de így kedves. Nem sejti, hogy már régen nem Danielről szól a történet, hanem valami egészen másról, amit jobb, ha nem tud meg soha sem. És a pillantása… Ezzel most azt szeretné mondani, hogy ha nem békülnek ilyen csúnyán fog nézni? Ezen csak mosolyogni lehet. Elnézi. Jared szorítja a pöttöm lány kezét, aki elszántan figyeli őt, és látja, hogy ez a halvány mosoly mely végigfutott arcán egyáltalán nem tetszik neki. Elengedi Jared hatalmas pracliját, csípőre teszi kezét.
-Komolyan mondtam, hogy…
-Beszélni fogok Angellel. –vág szavába a fiú. –Megígérem.
-Igen, ígérd is meg! De most beszélj vele! Olyan szomorú lehet.
-Hallottad, egyedül akart maradni.
-Nem! Hülyeségeket beszél! Menj vissza és mondd meg neki, hogy nem haragszol rá és minden rendben van.
-Nem Jade, később.
-Ez így nem jó.
-De, nagyon is jó! –bólogat.
-Nem! Ha Angel azt mondja, hogy egyedül akar maradni, az nem igaz, csak mondja. Biztos vagyok benne, hogy szeretné, ha vele lennél. Beszéljétek meg! Olyan szerelmesek lehetnétek és az annyira, de annyira jó volna!
-Lehet. –mondja Jensen, aztán megvakarja füle tövét. –De most nem megyek vissza hozzá… mert… mert… be-szélnem kell Jareddel. –néz barátjára, aki összeszorítja száját.
-Miért?
-Mert… beszélni szeretnék vele.
-Ok! Akkor menjünk enni, és közben beszéltek! Éhes vagyok! Nem a házba kértük a vacsorát, úgy volt, hogy az…
-Jade… én… csak… vele szeretnék beszélni.
-ÁÁÁ, ez valami pasis dolog?
-Így is mondhatjuk.
-És nem szabad hallanom? Pedig mindig tudni akartam, hogy miről is beszélnek a fiúk.
-Jade, arról, amiről a csajok. Hidd el!
-Hát… Nem biztos! Te sem tudod miről beszélünk… deeee… oh, te Danielről akarsz beszélni Jareddel! Azon gondolkozol, hogy mi legyen most és tanácsot kérsz! Én megmondom!
-Igen… elhiszem, csak…
-Szóval… menjek el? –felsóhajt. –Mert pasis dolgokról beszéltek és nekem nem szabad hallanom. Ok! –bólogat aztán felnéz Jaredre. –Mondd meg Jensennek, hogy tökéletes lenne a húgom mellett! És egy Jensen Ackles nem szakíthat vele csak úgy! –beszél fennhangon.
-M… meg… megmondom. –bólogat a fiú, bár a barátja mindent hallott.
-Rendben. –megöleli szorosan. –Siess vissza. Megvárlak és együtt eszünk. –bújik. Jared megsimogatja hátát, majd tenyerébe fogja fejét, gyengéden elvéve melléről arcát, rámosolyog.
-Sietek. Ígérem.
-Hiányozni fogsz… egy kicsit. –s lábujjhegyre áll, megpuszilja a fiú nyakát, mert csak eddig éri el. Jared ekkor felkapja, egy gyors csókot lehel ajkaira, majd leteszi és elindul barátja fele.
-Tényleg siess! –szól utána Jade, szívére szorítja füzetét, majd a bungaló falának dől. Övé a legédesebb srác az egész földgolyón.

A két fiú némán indul a part felé, nem sietnek. Össze kell szedniük kavargó gondolataikat. Lábuk orrát bámulják, talpuk alatt ropog a fapadló. Még maguk sem tudják mit mondjanak a másiknak. Erre a helyzetre egyikük sem készült fel, mert erre nem is lehet felkészülni igazán. A homokba lépnek, belesüppednek, de nem állnak meg, csak mennek, amerre a lábuk viszi őket. Nem néznek egymásra, mint két idegen, akik sosem látták egymást, csak egyfelé visz az útjuk. Aztán Jared megáll. Távol vannak a szállodától, a nyüzsgő parttól. Itt ketten lehetnek. Pálmafák nyúlnak az ég felé a fehér homokból, mások vihartól, vagy a gyümölcsök súlyától a víz fölé hajlanak. Jared leül a homokba. A tenger kéklő vizén a hullámok fehér tarajjal futnak ki a partra. A fiú csak bámulja őket, hallgatja morajlásukat. Messze a látóhatárnál felhők gyülekeznek, olyanok mint a vattacukor, talán még beléjük is lehetne harapni, innen legalábbis úgy tűnik. Jensen is az előttük elterülő hullámzó óriási víztömeget bámulja, miközben leül barátja mellé.
-Ez a mi helyünk Jadel. –suttog a fiatalabb. –Egy rakás kókuszt rejtettünk el feljebb a fák alatt. –beszél, pedig tudja, ennek most semmi köze ahhoz, amiért idejöttek. Jensen ráfigyel, most először mióta eljöttek Angeltől. –Megbeszéltük, hogy vacsora után eljövünk és…
-Jade nem tudhatja meg.
-Ő egy édes lány, nem mondom, hogy nincs benne valami őrültség, mert folyamatosan csak ír és ír, meg kicsit bolond is, de…
-Arra gondolsz, hogy egyfolytában beszél?
-Képes még engem is lebeszélni.
-Igen, ez igaz. –helyesel. –Nem semmi a lány. Hozzád való. Láttam, hogy teljesen beléd esett, de te…
-Tetszik és olyan… olyan aranyos és kedves.
-És még?
-Meg kicsi.
-Ennyi? Mit érzel?
-Nem tudom. –rázza fejét. –Szerinted kellene valamit?
-Ezt nem mondtam, igaz… talán mégis, egy pár napja már vele vagy.
-Igen… lehet, hogy belé tudnék szerelmesedni, csak gyors ez az egész. Még nem igazán tudom mit szeretnék, vagy akarnék tőle. Átgondolom.
-Ez nem így megy.
-Nem? Akkor hogyan?
-Ha nem tudod mit érzel… -sóhajt, mert saját érzéseire, vágyaira gondol. –Ez nem akarat kérdése. A szerelem csak úgy… úgy jön. –mondja, majd lehajtja fejét. Rajzolgatni kezd maga mellett a homokba. –Mindegy… hagyjuk ezt. Most lényegtelen. Kerülgetjük a mi dolgunkat.
-Angel rájött. –suttog Jared.
-Nem… Angel látta… akkor… ott Jadenél és azóta tudja.
-Én… én… sajnálom.
-Mégis mit sajnálsz? –csattan fel Jensen. –Azt, hogy hülyék vagyunk? Vagy azt, hogy megtettük és jó… mert jó… vagyis azt, hogy… -de elhallgat, mert nem mondhatja ki azt a szót, mely kifejezi azt amit érez. Lehet, hogy csak egy szó, de abban minden benne van. Ha bevallaná, mégjobban összekuszálja a dolgokat. Inkább befogja száját, s tovább rajzolgatja a kőröket a homokba.
-Azt sajnálom, hogy elrontottam mindent. –beszél a fiatalabb fiú, de nem néz barátjára, csak a hullámzó habokat követi.
-Te rontottad el? Nem. Én voltam az aki miatt ez az egész megtörtént. Én voltam az, aki megcsókolt. Nem értem mi történik velem Jared! És azt hiszem kezdek bepánikolni! Mi van, ha nem tudunk majd kimászni ebből? Mi van, ha kiderül? Nem csak Angel tudja majd, hanem az egész világ? Én nem vonzódom más férfiakhoz…
-Ahogyan én sem… Csak hozzád. –néz a világos zöld szempárba. –Miért van ez így?
-Nem tudom.
-Nem akarom, hogy vége legyen. –jelenti ki Jared, hangjában határozottság. –Nem!
-Csak mert tetszik…
-Meglehet.
-Egyszer megunod.
-Igen. Így lesz. De most még élvezem. –mondja őszintén és nem is sejti, hogy Jensennek mennyire fájnak szavai. Jared úgy beszél erről az egészről, hogy nem érez semmit sem. Barátok, ez igaz, de ez egészen más, ám a fiú csak egy jó bulinak fogja föl ami kettejük között zajlik. Így miért tárná fel azt, hogy szereti? Állítsa kész tények elé Jaredet, mondja el, hogy valami megváltozott? Hogy ő nem csak egyszerű légyottnak fogja fel együttléteiket? Ez neki sokkal többet jelent? Nem. De legalább szeretője őszinte hozzá…
-De meddig lesz így? –kérdezi halkan Jensen, miközben ujjaival végigsimítja a homokot maga mellett.
-Nem tudom… -sóhajt fel Jared. –És te? Te mit gondolsz? –kérdezi és nagyra nyitja azokat az ártatlan szemeit. Jensen nagyot nyel. Vagy most mondja el, vagy soha. Az eszére kell hallgatnia, nem tehet amit a szíve diktál.
-Hogy… hogy jó. –súgja, alig hallani hangját a hullámok morajlása elnyomja. –De… azt hiszem vége.
-Vége?
-Jared, lásd be, hogy nem lehet! Neked ott van Jade, nekem Angel… igaz, talán már elveszítettem őt. Nem lepődnék meg rajta és igaza lenne.
-Szóval nincs tovább?
-Nincs. –rázza fejét Jensen. –Mi csak barátok vagyunk, ennyi.
-És akkor most?
-Szépen elfelejted ezt az egészet, ahogyan én is. –egy pillanatra összeszorítja száját. –Aztán boldoggá teszed azt a kislányt!
-És?
-Mi és, Jared?
-Akkor mi ketten…
-Barátok vagyunk, semmi több. Mint eddig. Kezdj új életet! Sandyvel vége, itt van Jade! Gondolkozz el azon, amit mondtál róla. Talán mégis érzel valamit iránta… vagy ha nem… akkor inkább most hagyd őt, kikészül, de majd kiheveri.
-És te?
-Hogy én… -mély levegőt vesz. –Azt hiszem szörnyen megbántottam Angelt. Azt feltételeztem, hogy a mi sztorinkat, majd kiadja valami lapnak és ő jól jár… elküldött a fenébe… Megpróbálok beszélni vele… talán meghallgat és nem köp arcon.
-Miért nem mondta meg, hogy tudja? Miért volt ez jó neki? –kérdez Jared, de nem kap választ. Hosszú hallgatás következik. Mindketten a vizet bámulják. Jensen érzi, hogy hiába mondta ki, hogy vége van, nem lesz így. Barátja túl könnyedén vette ezt. És magának sem képes parancsolni. A szerelem nem múlhat el egyik pillanatról a másikra csak úgy. Érzései buzognak benne és csak nehezen tartja vissza őket. A szíve egyre csak azt suttogja „mit érdekel a világ, ne harcolj tovább, csak szeresd!” Talán ezt is tenné, ha az élete nem a képernyőn és Hollywoodban zajlik. Vállalná. De így nem, főleg úgy nem, ha az akiért ilyen érzelmeket táplál csak játéknak, szórakozásnak veszi az egészet. Miért tárná fel Jared előtt a szívét? Ha megtenné, lehet, hogy csak még rosszabb helyzetbe kerülne és talán a barátságuknak is vége szakad! Jobb így, mindkettőjüknek! Visszatérhetnek a valóságba, s talán enyhül majd a nyomás is amit szívében érez… Bár biztosra tudná, hogy tényleg vége van… Már most hiányzik Jared érintése, csókja, puha tenyerének bőre. Behunyja szemét. Észhez kell térnie. Ott van egy lány… Angel… akit megbántott. De így, hogy nézzen a szemébe? Álljon elé és jelentse ki, hogy bocs, hülye voltam? Az kevés. És miért van az, hogy ha rágondol, ugyanúgy elveszik mintha a barátjára gondolna. Szíve hevesen kezd dobogni, s megérzi, ahogy arca kipirul. Hogyan létezhet az, hogy belehabarodik egyszerre két emberbe? Egy férfiba és egy nőbe? Az egyik a legjobb barátja a másik egy hirtelen jött leányzó, aki berobogott az életébe és elbűvölte őt. Úgy érzi választania kell… és ez nem csak egy érzés. Valóban így van… De… lehet, hogy mindkettőt elveszítette… hosszan fújja ki a levegőt és kinyitja szemét, lopva oldalra sandít, de Jared eltűnt. Bólogat. Megérti. A fiú szó nélkül itt hagyta őt… Nem csodálkozik. Ez egy szükséges lépés volt. Talán egyedül szeretné végiggondolni kettejük dolgát… Felhúzza térdét és rákönyököl. A távolban a felhők rózsás színekben pompáznak, a szellő simogatja arcát. Itt tudna maradni az örökké valóságig, feledve a gondokat, szívének szavait, csak nézné a messzeséget, a fehér pamacsok játékát a kékségben, hallgatná a hullámok hangját, s rászállna a mérhetetlen nyugalom. Tenyerébe fekteti arcát és az agyát mégjobban hatalmába kerítik gondolatai a jelenről és a jövőről, amibe nem fér bele a férfiszerelem…

Jared szó nélkül ront be Angelhöz, aki éppen a teraszon próbálja elterelni a gondolatait, az egyik napozóágyon kényelembe helyezte magát, de képtelen megnyugodni, olyan ideges, hogy szinte remeg, szétrobbanna, ha nem járna folyamatosan az a fejében, hogy csak Jade meg ne tudja. Csak a nővére miatt tartja magát. Mit képzel magáról Jensen? Hogy képes eladni ezt a sztorit valamelyik szennylapnak? Rég megtehette volna már… És miért találja még így is olyan izgatónak ezt az egészet? Két ilyen pasi… Hm… De gondolataiból felrázza, mikor Jared lehuppan mellé, az ágy megremeg, ő pedig rémülten nyitja ki szemét.
-Szia. –mondja a fiú.
-A frászt hozod rám! Te mindig így lopakodsz?
-Nem… én csak…
-Mit akarsz?
-Miért nem mondtad meg, hogy tudod?
-És te miért szórakozol a nővéremmel? Oh, és még mennyi kérdésem lenne!
-Akkor tedd fel őket!
-Nem! És most hagyj, a barátod egyedül van! Játszadozzatok tovább! Aztán ha befejeztétek gyere vissza és hozd őt is, csinálok egy-két képet… mondjuk… a People magazinnak jó pénzért! Mégis mit gondol rólam Jensen?
-Szerintem megbánta.
-Oh, megható! –jelenti ki Angel. –És most állj fel, takarod a napot.
-Azt hiszem megzavarodtam.
-És ez hol érdekel engem? Öntsd ki a szíved másnak… Oh, tudok is valakit! –kiált. –Mit gondolsz, majd jó képet vágok ehhez?
-Nem… csak…
-Akkor ebben egyetértünk!
-Befejeztük.
-Tényleg? Ccc… És ettől most boldognak kellene lennem?
-Maradok Jade mellett.
-Aha… ha a nővéremnek valami baja esik melletted…
-Tudom, kiherélsz.
-Az a legkevesebb! Szívem szerint az volna a legjobb választásod, ha békén hagynád! Neki is jobb lenne és neked is! Visszamehetsz Jensen karjaiba!
-Te kedveled őt…
-Jadet? Viccelsz? Ő a…
-Nem rá gondoltam, te is tudod. Jensen is kedvel téged, sőt… szerintem többet is érez ennél.
-Oh, nem csak a fiúkat szereti?
-Nem homokos, ahogy én sem.
-Attól függetlenül jól nyomtátok a dolgot.
-Maradj vele!
-Tessék?
-Maradj vele! Ilyen lányra van szüksége, mint amilyen te vagy.
-Állj! Ő küldött ide, hogy ezt elmeséld nekem?
-Nem! Magamtól jöttem. –mondja. –Tetszel neki, élvezi a társaságod és azt hiszem én rontottam el az egészet. Én akarom ezt a dolgot újra és újra, nem ő. Az én hibám! Maradj vele! Amikor megbántott… csak… csak… ki van borulva…
-Én is ki vagyok borulva!
-Azért annyira mégsem. –jelenti ki.
-Ezt hogy érted?
-Ezerszer elmondhattad volna, mégsem tetted! Miért itt és most? Erre mi a válaszod? Ja… várj… csak? Nem Angel, te nem lehetsz kiakadva. Ha eddig is tisztában voltál a dolgokkal, akkor nagyon jól eljátszottad, hogy minden rendben.
-Ki mondta, hogy minden rendben?
-Tetszik a srác, te is tetszel neki, én kilépek, nem zavarok bele a dolgaitokba. Nem jó ajánlat?
-Nem értem mi történt veled?
-Miért?
-Talán elment a kedved Jensen fenekétől? Ejnye! –ingatja fejét Angel.
-Nem! Nagyon is kedvem van hozzá! Sőt, a szájáról nem is beszélek… jobb, ha meg sem említem…
-Ebben nem vitatkozom.
-Remek, valamiben legalább egyetértünk! Csak tudom, hogy ezt az egészet be kell fejeznünk. Jensennek igaza van.
-Hiányozni fog neked. –mondja gúnyosan.
-Majd kiheverem.
-Nem hiszem! Rá vagy állva, te mondtad. Szó szerint!
-Nem tagadom.
-Legalább most őszinte vagy. Na és… és a farkad ehhez mit szól?
-Szörnyen bánkódik. –mondja, majd halványan elmosolyodik.
-Most mi van?
-Majd megvigasztalom.
-Nem akarom tudni hogyan. –jelenti ki.
-Nem is… Azt csak Jadenek árulom el.
-Ugye nem felejtetted el, amit mondtam?
-Jade jó lány.
-De nem szereted.
-Ki tudja, mit hoz a holnap.
-Még mindig Sandy…
-Sandyt hagyjuk ki ebből.
-Tudta, hogy… hogy te és ő?
-Nem. Ha most azt mondom neked, hogy alig van egy hete annak, hogy Jensen és én… szóval, hogy együtt vol-tunk.
-Ne szórakozz! Kizárt!
-Nem mondtam, hogy elhidd! Csak úgy megtörtént és kész! –megrántja vállát. –És most rád van szüksége! A ba-rátom és tudom, hogy most ez kell neki… vagyis te kellesz neki. Beszéljétek meg.
-Majd kiderül.
-Miért kéreted magad?
-Hogyan?
-Angel, lépj túl ezen, ha eddig nem zavart, csak ma jött rád… Ki tudja miért? –széttárja karját. –Jensen beszélni fog veled, ne küldd el, kérlek!
-Talán… talán nem küldöm el, de… veled mit kezdjek?
-Nem értem.
-A nővéremmel jársz, miközben rá vagy izgulva Jensenre. Mondj egy indokot, hogy elfogadjam ezt! És arról már nem is beszélek mit műveltél velem tegnap… Láthatod még mindig „csodásak” az ujjaid nyomai a karomon.
-Nincs indok.
-Csak fogadjam el? Így? Ilyen egyszerűen?
-Igen. –bólogat aztán felegyenesedik. –Megyek.
-Hová?
-Azt mondtad, elállom a napot, hát gondoltam indulok. És…
-Most jön az a szöveg, hogy ha beszélek a barátoddal, neki ne meséljem el, hogy itt jártál.
-Valami ilyesmi… igen. –bólogat.
-Meglátom… az is lehet, hogy… Daniellel lesz kedvem dumcsizni.
-Angel, kérlek! Ne foglalkozz azzal a sráccal. Jensen a fontos!
-HA beszélek vele! Mert lehet, hogy nem lesz kedvem meghallgatni.
-De lesz, és ezt te is tudod. –mondja és kisétál, de ezzel még korán sem intézte el azt amit kitervelt. Zsebébe mélyesztett kézzel indul el a szomszédos házikó felé. Tudja, Angel hamar megbocsájt majd és újból akarják kezdeni az egészet Jensennel, mintha semmi sem történt volna… de mégis jobb, így… igaz. Majd ő is lenyugszik, mert le kell nyugodnia. Ott van Jade, megpróbálja vele, úgy igazán, ahogy kell, és akár még boldog is lehet. Kopog és csak pár pillant telik el, hogy az ajtó feltáruljon előtte.
-Segíthetek? –néz fel a magas fiúra Gary.
-Azt a srácot keresem aki éppen a teraszon ül. Beszélnem kell vele!
-Ki vagy? –kérdezi és beljebb húzza az ajtót.
-Csak szeretnék beszélni vele. –mondja, aztán bólogat. –Ok… Jade barátja vagyok… ugye ismered őt? Angel nő-vére.
-Ah, Angel! –elmosolyodik. –Te vagy Angel egyik…
-Igen! –vág szavába Jared. –Beszélhetek a sráccal?
-Miért?
-Mert fontos! Kérlek! –néz Gary szemébe aki lassan bólogatni kezd és beengedi a fiút. Végig robog a szobán és a teraszra lép. Daniel a székében ül, sütkérezik a lágy sugaraiban. Észre sem veszi Jaredet, csak arra lesz figyelmes, hogy valaki hangosan a fapadlón végighúz egy széket. Kinyitja szemét, Jared pedig az arcába bámul, ettől megrezzen. Ki ez?
-Szia! –kiált a fiú. –Daniel? Ugye?
-Igen, de te ki a fene vagy?
-Angel és Jade… vagyis… Jade barátja… tudod vele járok… De… Angel a barátom. És most róla van szó. –mondja, miközben Gary megáll a terasz ajtajában, kíváncsi ki is ez a fickó és mit akar.
-Mi történt Angellel?
-Semmi. Vagyis… szeretném, ha leszállnál róla.
-Mi van?
-Ez engem is érdekel. –jelenti ki Gary és összefonja karját maga előtt.
-Angel a barátommal jár és maradjon is így.
-Nekem úgy tűnt vége van.
-Rosszul gondolod! Rendbe jönnek a dolgaik. De te csak bezavarsz!
-Oh, akkor mégsem múltak el Angel érzései…
-Elmúltak! Semmi közöd már hozzá! Be is keresd, hagyd őt békén! Most haragszik Jensenre, ám a barátom vissza fogja kapni őt! Nincs esélyed, így ne is próbálkozz nála.
-Úgy érzem tart tőlem… Jensen…
-Nem, ő jobb srác, mint te!
-Ha olyan menő srác, akkor miért nem ő jön ide, hogy letárgyaljuk ezt a dolgot, miért téged küld?
-Nem ő küldött, magamtól jöttem.
-Hát ez elég fura.
-Ő a legjobb barátom és utálom, ha boldogtalan! Tehát neked, ki kell szállnod! Nem a tiéd a lány!
-Majd Angel eldönti!
-Angel már döntött… és… nem téged fog választani.
-Miért vagy ebben olyan biztos? Ha nem kételkednél ebben, nem akarnál leszerelni. És ezzel a gyenge dumával nehéz lesz! Elég sokáig jártunk, családot terveztünk és igen… hibáztam, hogy elhagytam, de rendbejöttem és az, hogy itt van ez a szék, nem akadályoz meg abban, hogy boldoggá tegyem őt… Minden értelemben! –gúnyos mosolyra húzza szája szegletét, Jared közelebb húzódik, szinte összeér orruk.
-Lehet, de van egy különbség haver!
-És mi az nagyokos?
-Hogy Jensen a barátom!
-Na és?
-A lány pedig az övé lesz. Mindent megkap amit akar.
-Majd kiderül. –mondja Daniel. –Ennyi? Ezt akartad mondani? Berezeltem!
-Igen, ennyi! Lúzer vagy!
-Miért nem beszélt rólam a barátodnak?
-És te miért reménykedsz még? –s felpattan, majd Garyre néz, tekintetével utat kér mellette a teraszajtóban. Kirobog. Úgy gondolja mindent elintézett amit akart, így széles mosollyal a rózsaszín ajkán ül le Jade mellé az ágyra, aki már megint körmöl, de ezt most nem hagyhatja. Egy mozdulattal maga felé fordítja a lányt, aztán megfogja kezét és simogatóan kiveszi belőle a tollat, majd összeölelkeznek az ujjaik.
-Beszéltél Jensennel?
-Ja.
-És?
-Minden rendben lesz!
-Biztos?
-Olyan biztos, hogy most itt vagyok.
-Meggörbülhetsz?
-Nem fogok. –ingatja fejét, Jade felül és megöleli, hozzábújik.
-Akkor nagyon-nagyon boldogok lesznek! Ez olyan csodálatos! Angel totálisan, teljesen, fülig belezúgott… csak… szerintem ezt még ő sem tudja. De én tudom! –kiált és lábait Jared ölébe helyezi. Megsimogatja a fiú arcát és gyönyörködik benne. –Mondták már neked, hogy helyes vagy?
-Oh, hát… igen, ahogyan te is. –megpuszilja homlokát. –Na és, mi a terv?
-Terv?
-Vacsi, aztán jöhetnek a kókuszok?
-Ez egy remek terv! Igen! –helyesel. –Korog már a gyomrom, azt hittem sohasem jössz vissza.
-De most itt vagyok. –megsimogatja Jade selymes combját. –Én is éhes vagyok. Szerintem menjünk vacsorázni, különben téged eszlek meg. Ham… -és egy pillanatra fogai közé csippenti a lány nóziját.
-Azt hiszem tényleg megennél.
-Simán! De a fél fogamra sem volnál elég.
-Akkor gyere. –fogja meg a fiú nagy kezét. Felállnak és kéz a kézben indulnak el a part felé.