![[personal profile]](https://www.dreamwidth.org/img/silk/identity/user.png){kind=small}
Cím: Human Nature
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz
Jade hallgat és legszívesebben letekerné az ablakot, azon imádkozik, hogy kiugorhasson innen. Az teljesen lehetetlen, hogy ő és Jared Padalecki együtt… Nem lehet a barátja. Kizárt! Ő csak egy író és semmi más, neki kellene kitalálnia ezt a sztorit, nem pedig megélnie! Mi van, ha ez az egész nem igaz és éppen most ugratják be a többiek? Nem lehet ilyen vak és teljesen idióta, hogy elhitte, Keith a dublőr srác… vagy mégis? Tényleg így átverték volna? Akkor ő a világ leghiszékenyebb embere a földön! Most mit csináljon? Nem létezik, hogy Jared… A Nagy Jared Padalecki tényleg arra kéri azokkal a szép szemeivel, hogy járjanak! De hát… járnak… vagyis… Keithel ez az első napjuk együtt. És tessék, kiderül, hogy az egész egy hatalmas hazugság. Itt ül Jared mellett… illetve inkább a gép falához lapul és csak néz ki a fejéből, de akkor is itt van… Testben… Oh test! Na ne! Hogy ő és Jared tegnap éjjel… ez már az álomkategória! Igen, tuti álom volt… De nem… Az az éjszaka nem volt álom… oh, és most elpirult, érzi! Angel pedig széles mosolyra húzza száját. A húga pontosan tudja mire gondol! Hogyan? És mi van, ha Jared is… Nem, ő nem tudhatja, mert csak nézi azokkal a csodaszép szemeivel, s várja a válaszát. Gyors pillantást vet Jensen felé is, aki már vígan kortyolgatja pezsgőjét poharából, de ott a kíváncsiság az arcán… Hm… helyes… Dehogy helyes! Az ő Barátja helyes! Sokkal helyesebb! Mert ő Jared! Neeeeeeeem… Kétségbe van esve. Az éjszaka komolyan vele bújt ágyba az egyik kedvence? Mert azt, hogy Angel és Jensen, azt még fel bírja fogni, de azt már nem, hogy ő és Jared Padalecki! Illetve felfogja, csak nem hiszi el… Miért pont ő? Csak üldögéltek az ágyon és kész! Vagyis… az elején ezt tették, addig míg ki nem csúszott a száján, hogy ők ketten… Az ő ágyában Jared? Az ő kicsi és csúnya ágyában? Tényleg a kedvencével csinálták azt amit csináltak… illetve… a legjobb kifejezés erre, hogy Jared megmutatta azokat a dolgokat… Látta őt úgy… oh, és még azt gondolta vicces! Nem! Most már nem vicces… Na jó, azért egy kicsit az, mert… szóval úgy… még vörösebb lesz.
-Jade az éjszakán gondolkozik. Jó lehettél. –jelenti ki Jensen és a pezsgőbe kortyol, jobb ha nem folytatja a gondolatmenetet, mert akkor kezdhetné azzal, hogy nem csak Jade gondol rá.
-Igen, én is azt hiszem. –helyesel Angel és a fiúra pislog. –Jared, rosszfiú voltál? –néz szemébe, mire a fiú arcszíne is kezd olyanná válni, mint nővéréé. –Ejnye! Hát mit csináltál… te… tigris?
-S… semmit… -hangzik a válasz olyan halkan, hogy Angelnek a szájához kell hajolnia, hogy értse.
-Semmit? Ne, ne mondd! –kiált. –Jensen. –fordul az ülésére könyökölő fiúhoz. –Most mondd meg, milyen szégyellős is! Veled is ilyen? -kérdezi és tudja, megint rátapintott egy igen érzékeny pontra. Jensen szeme elkerekedik.
-T… Tessék? –de az ő arca inkább fehérre vált.
-Neked sem mesél sohasem a kis… dolgairól?
-Ühm… hát…
-Oh, javítok a… Nagy dolgairól? –mosolyog. –Ha jók az értesüléseim, igen szép… nagy…
-Angel! –szól rá Jared, most már olyan vörösen, mint egy cékla.
-Szóval megáldott a természet! –jelenti ki. –Jadetől hallottam.
-Még hogy a csajok nem pletykásak! –állapítja meg Jensen.
-Jade az, nem én. –mondja. –Igaz, nővérkém? Én kérdezgettem és ő észre sem vette, hogy magától beszél. Jó vásárlás volt. Megtudtam pár részletet. –és Jaredre néz. –Ugyan már! Ne szerénykedj! –megsimogatja arcát. Jadet pedig kezdi egy fura, eddig nem tapasztalt érzés a hatalmába keríteni. Most megfojtaná húgát. Micsoda gondolatok ezek? Soha nem tenné! Csak zavarja az, hogy hozzányúl Jaredhez. Ott van Jensen. Aki ismét a poharába kortyol. Nem lehet igaz, hogy most már igazi nézőt is kaptak Jensen személyében!
-Én csak… hát… -hebeg Jared. –Baj, ha a nővéreddel valami…
-Nem baj Jared, már mondtam! –s rámosolyog. –Annyira örülök neki! Komolyan! –s két kezébe fogja a fiú fejét. –Mondtam, hogy szeretlek, mert elcsábítottad a nővérem? –s hatalmas puszi csattan a fiú arcán. –Csak… amit mondtam neked… és persze semmi szex másokkal! Ugye Jensen? –figyel ismét a fiúra. –Az nem szép dolog!
-Mi is? –kérdezi, mintha nem hallotta volna.
-Nem figyelsz? Éppen azt mondtam Jarednek, hogy…
-N… N… Nem szép… igen. –hebeg a vörös, lángoló arcú fiú szavába vágva és Jensen szemébe néz, mindketten tudják, hogy akkor is megtörténik közöttük, ha van Jade, ha nincs.
-Jó ezt hallani. –bólogat Angel. –Ugye? –néz testvérére, aki egyre mérgesebb rá. Most már kezd megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy Jared Padaleckivel ül egy repülőn, de az egy cseppet sem tetszik neki, hogy Angel hozzáér. Mi ez az érzés? Nem akar múlni! Még mindig ki tudná tekerni húga nyakát! El a kezekkel tőle!
-Remekül meglesztek, ha végre Jade megszólalna… De haladás, hogy a „nem” szót még nem hallhattuk tőle! Így Jared, légy jófiú. –s kezei vállára siklanak. –Hm… nem is rossz…
-Haver, kapásból két csajt is összeszedtél? Így buknak rád? –kérdezi Jensen, kicsit a féltékenység is kiszólt belőle.
-Én nem… ugye nem, Angel? –pislog a lányra, tágra nyílt szemekkel.
-Nem is tudom… Jensennek nincsenek ilyen… fogdosni való vállai.
-Hé! –kiált fel a fiú.
-Miért, nincs így? –néz rá. –Jared vállaiba jól lehet kapaszkodni… Igaz, te ezt honnan is tudnád? Ellenben Jade… mesélt ezt-azt.
-Egyre jobban érdekel, mit mesélt neked. –jelenti ki Jensen.
-Sok mindent! Kérdezd csak meg a barátodat… vagy a nővéremet. –pillant testvérére. Jade már nem azért ilyen piros mert elpirult, és ezt nagyon is jól tudja. Erre megy ki ez az egész! Kíváncsi rá, mikor is tör ki belőle a féltékenység.
-Szóval… ha tudni akarod a barátod nagy kedvence ha simogatják a pocakját. Igaz Jared? –s ujjai levándorolnak egészen a köldökéig. A fiú fülig vörösen próbál dadogni valamit, de inkább feladja, mert ez már olyan kínos, hogy most ő nyitna ablakot. Mi a fenét akar Angel?
-Kinek nem? –kérdezi Jensen tettetett nyugalommal a hangjában.
-Neked. –vágja rá, aztán visszafordul Jared felé és ujjai végigsimítják mellét. –Kemény. Jó. Oh, kezdek kényelmetlenül ülni itt, nem tudod miért? –kérdezi ártatlanul. –Jared, mégis rosszfiú vagy!
-Most már hagyd békén a barátomat! –fakad ki Jade és ellöki húga kezeit a fiútól. Nem bírta tovább! Mit képzel Angel? –Hagyd békén! Fejezd be! –kiált mérgesen, de el is hallgat és szája elé teszi kezét. Ez ő volt? Most mit csinált? Valami hatalmas nagy butaságot! Ő csak arra akarta kérni húgát, hogy ne simogassa Jaredet, de nem így. Ám olyan rosszul esik neki azt látni, hogy valaki más is hozzáér… Miért? Hiszen ő Jared! Azt mondta, a barátja… Bár Keith az igazi barátja… vagyis… ez annyira felfoghatatlan, el sem akarja hinni. Inkább megint visszasüllyed a hallgatásba. Angel, most egészen biztosan haragszik rá, mert szinte rárivallt, nem akarattal ugyan, csak kicsúszott a száján. Inkább befogja. A fiúra figyel, aki kipirult arccal fürkészi tekintetét. Olyan helyes így. Akárki is… Jared, vagy Keith, akkor is csodaszép! Észre sem veszi, hogy milyen mélyen felsóhajt, Angel pedig megsimogatja a fiú fejét.
-Azt hiszem a nővérem féltékeny rám. Ezt szerettem volna elérni. Mert ha nem teszek valamit, még mindig a gép falához lapulna. Szóval? Jade? Mi a válaszod? Tudod, a „nem” kizárt! Járnotok kell! Nekem tetszetek együtt! És… Jarednek is tetszel. –mosolyog. –Igaz? –pislant a fiúra, aki nagyon lassan bólogat. –Ok! Jadenek is tetszel, sőt… majd elvitte a gépet az a sóhaj az előbb! Szerintem beszéljétek meg! Én nem is zavarok! –felegyenesedik a fiú öléből. –Azért… jó volt veled… De kicsit kapd össze magad ott elől! –nevet, aztán visszaül helyére nővére elé. Jensen még pár pillanatig barátjára figyel, akit most nem igazán az ő pillantása foglalkoztat, sokkal inkább az, hogy most ismét kettesben maradt Jadel, aki megint felvette a „gépfaláhozsimulokésnemmozdulok” pózt. Lehet, hogy Angelnek maradnia kellett volna még?
Jensen fejét ingatja, aztán visszacsúszik ülésébe.
-Pedig már majdnem ott tartottam, hogy kukoricát rendelek. Tudod a műsornak ennél a részénél mindig pattogatott kukoricát eszem. –elmosolyodik. –Miért csináltad ezt?
-Miért? Megmondtam! És bejött! Csak kibújik a szög a zsákból. Jade féltékeny, ez pedig jó, mert érez valamit a barátod iránt. Lehet, hogy eddig azt hitte, Keith, de szerintem túllépett azon, hogy igazából Jareddel jár, s remélem nem hagyja el magát megint. Most már minden rendben lesz! Rajtuk múlik. Leginkább a nővéremen, hogy elfogadja a tényt, hogy Jared Padalecki a barátja. Ne kérdezd mitől fél ennyire, ha én is olyan lennék mint ő, akkor biztos tudnám. Félénk lány, de Jared majd helyre teszi. Bízom benne.
-Jared sem az a kimondott party arc. Legtöbbször otthon gubbaszt a kutyáival, ha pedig dolgozunk és elege van, bemegy a lakókocsijába és Tv-t néz. Persze a kutyáit oda is hozza. –elmosolyodik halványan, de hamar el is komorul. –Sandy képes volt egy hatalmasat belédöfni! Szemét húzás volt!
-Milyen az a lány?
-Jobb, ha nem mondok véleményt róla! Mert elég mocskos szavak jutnak eszembe most és azok közül a kis ribanc a leggyengébb. Figyelj! –s felsóhajt. –Én bírtam a lányt… Egy ideig… de aztán… Tudtam jól, hogy mit csinál L.A.-ban ha nincs vele Jared… Vannak haverjaim, akik beszámoltak a dolgairól!
-Mégis… milyen dolgairól?
-Lényegtelen… mondom, most nem akarok erről beszélni… De… ígérem, egyszer mesélek. Rendben?
-Rendben. –mondja Angel. –Öntesz nekem egy kis pezsgőt?
-Persze. –bólogat Jensen és jól megtölti a lány poharát, majd felé nyújtja. –Már azt hittem én fogom meginni mind a két üveggel. Bírom a piát, de nem ennyire.
-Szerintem a másikat adjuk hátra! Azt hiszem, Jade most inna… A nagy semmit hallom, tehát megint kuka. Remek! Egy kis alkohol talán megoldja a nyelvét.
-Szerintem keresi a szavakat… várjunk még ezzel egy kicsit.
-Remélem 10 óra alatt megtalálja őket, mert, ha nem én… én nem is tudom mit csinálok vele… Lehet, hogy jobb is ha marad az a másik üveg is… Kínomban alkoholista leszek, mert a nővérem ilyen buggyant.
-Ne tedd! –mosolyog Jensen, és felemeli poharát. –Koccintsunk.
-Mire?
-Mondjuk… -elgondolkozik egy pillanatra. –Mondjuk arra, hogy megismertük egymást és barátok leszünk!
-És arra is, hogy nagyon jól fogjuk érezni magunkat pár napig!
-Jól hangzik! –és összecseng pezsgőspoharuk, aztán szájukhoz emelik, de közben a másik szemébe néznek.
Angel úgy érzi, hogy ezekben a zöldes szemekben olyan sok a rejtély amit megfejthetne, mint az alattuk elterülő mély óceán. Szeretne tudni mindent a fiúról, talán túlléphetnek ezen a „legyünk barátok” dolgon, ha végre tisztázódik mi is volt az az affér Jareddel… Bárcsak volna olyan bátor és egyenesen megkérdezné! De nem meri. Inkább csak leteszi a poharat mag elé, a kis asztalkára, s kényelmesen hátradől. A fiú is így tesz, aztán egyszerre fordítják egymás felé fejüket, amit megmosolyognak mindketten, de nem szólnak egy szót sem, csak Jensen emeli fel az egyik fülhallgatóját, amit Angelnek nyújt. Miért is ne? A zenehallgatással legalább hamarabb múlnak a hosszú órák. Behunyják szemüket, mikor a lágy dallamok megszólalnak és próbálnak lazítani.
Jade már nem simul a gép falához, inkább elfordult és megint az ablakon bámul kifelé. Azon jár az esze, hogy simán fejest ugorna a Csendes-óceánba, ha tehetné. Szíve megint olyan hevesen ver, mint az éjjel, de nem azért, mert egy fiúval készül ágyba bújni, inkább azért, mert az a fiú Jared volt! És a dobogás csak egyre rosszabb, már a torkában érzi. Segítsen rajta valaki! Nem lehetne valahogyan leszállni? Tudja jól, hogy Jared őt nézi… Homlokát az ablaknak támasztja, lehelete bepárásítja az üveget, már nem is lát ki rajta. Mindegy, úgysincs a nagy kékségen kívül ott semmi más. Csak érjenek már oda! De mi lesz ott? A szíve már jön fel a torkán… Biztos, hogy a szíve az? Keze, lába ismét remegni kezd. Egyre rosszabb ez az egész. Nem tud parancsolni magának. Az agya most dolgozza föl mi is történik vele.
-Jól vagy? –suttog hirtelen a fülébe Jared, aki eddig csak nézte, ahogyan a lány kezdi felfogni mibe is cseppent. Tényleg jó heccnek indult ez a Keith-ügy és nem is gondolta volna, hogy ide jutnak majd… pedig alig ismerik egymást… Kb. 2 napja? Még annyi sem. Tudja jól milyen érzés ha felborul a jól megszokott élet, pár óra alatt… ő is ugyanígy járt… És most Jade szenved ettől. Megérinti vállát, de a lány csak megrándítja, hogy engedje el, ne érjen hozzá.
-Tényleg sajnálom. Megbocsátasz nekem? Minden igaz volt, kivéve a nevem. –súgja tovább Jade fülébe, s nem hagyja annyiban a dolgot, megfogja kezét és tenyerébe zárja. A kis ujjak remegnek. –Most… most félsz tőlem? Jade én tényleg sajnálom. –mondja, majd szájához emeli a lány kezét és megcsókolja ujjait, amik ettől mégjobban reszketni kezdenek. –Jade? Nézz rám!
-N… N…
-Szeretném, ha rám néznél. Beszéljük meg. Biztosan egy hülye szemétládának gondolsz, de nem vagyok az! Átvertelek? Igen! Ez az egy bűnöm van. Igaz. –mondja. –Fordulj felém és beszéljünk.
-Nem. –suttog Jade.
-Nem? Azt mondta Angel, hogy ezt töröld ki a szótáradból. –mosolyog, aztán elengedi a puha kézfejet, s hosszú ujjaival a lány állára siklik, majd arcára s nagyon finom mozdulattal maga felé fordítja Jade fejét, mely belefekszik tenyerébe, másik kezével kisöpri a lány haját homlokából, hogy jobban lássa szemét, amik olyan kékek, mint az ég. Végre egymásra néznek. Jade most sápadt, nem olyan kipirult, mint pár perce, pedig szíve zakatol.
-Megbocsátasz? –kérdezi a fiú, s két tenyere közé fogja a sápadt arcocskát. –Sajnálom. –Jade nem szól, csak lesüti szemét. –Vagyis… nem? Ok. Én megértelek téged, és lehet, hogy én sem bocsátanék meg magamnak. Akkor most mi legyen? –kérdezi, miközben lassan közelít Jade arcához, majd orruk összeér. –Mit szeretnél Jade? –suttogja a kérdést és nagyot nyel, megnyalja száját, s meleg lehelete csókkal lepi el a lány ajkát. Ha most nem ülne, biztosan elájulna Jared ujjai hajába túrnak, hátrafogják tincseit, s azon kapja magát, hogy a fiú szájához ér állának bőre, amin végigsiklik Jared nyelvem ajkához érve gyengéden szétfeszíti azt, s szájába hatol keresve az ő nyelvét… Szenvedélyes csókban forrnak össze hosszú percekig.
Angel megrántja Jensen ingét karján, hiszen hallja az őrült cuppogásokat. Végre! Eredmény! Boldog! Ha nem is beszéltek, ez akkor is csodálatos, majd beszélnek később! A lényeg, hogy Jade most teljes tudatában van annak, hogy kivel is csókolózik, de hallhatóan ez most nem igen érdekli őt! Jensen is hallja őket fél fülével, de nem akar foglalkozni ezzel. Rosszul esik neki, hogy mást csókol barátja és nem őt, pedig ez volna a normális… mit is akar a fiútól? Semmit! Nem akarhat semmit sem! Kár azon agyalnia, hogy majd ott a tengerparton a pálmafák alatt övék lesz az egész „világ”. Nem, Jared már el is felejtette amiről indulás előtt beszéltek a mosdóban… Igaz, nem is beszéltek semmiről, csak a vágy hajtotta őket… A vágy, ami ellentmondd minden józan észnek… És most… lehet, hogy Jared rádöbbent, hogy édesebb egy lány csókja, mint az övé… És ez igaz is lehet… Mert ez a normális! Akkor pedig miért gondol arra a pillanatra, amikor barátja hozzáért, és csókolta… azok a csodálatos képek ahogy fekszenek az ágyban egymás mellett, cirógatják a másik testét és arcukon elégedett mosoly… Miért nem gondol most Angelre? Olyan helyes lány, és vonzó! Szexi és elég mély a dekoltázsa ebben a topban, ami pulcsija alatt lapul… Szépek… Jó lábak, jó mellek! De még milyen jók! Ha most ledöntené, nem mondana nemet… Tényleg jól érezték magukat együtt, de a tegnap éjszaka megváltoztatott mindent! Valami történik vele, valami, amit fél kimondani, fél rágondolni és fél érezni! Maga sem tudja miért, de megszorítja Angel kezét, aki ráfigyel. Jensen ujjai elernyednek, de nem engedik. Tekintetük összeér. A lány ismét megpillantja a zöld szempár titkokkal teli vibrálását. Érdekli ez, mindennél jobban érdekli! Kiveszi füléből a hallgatót, majd gondol egyet és a fiúéból is kirántja. Hallják, ahogyan a csókok egyre csattannak, és csak levegőt venni áll meg pillanatokra a pár. Jensen búsan sóhajt. El kell szakadnia! Muszáj! Nincs más lehetőség! Jared talált valaki mást! De miről is álmodozott! Hogy ő és barátja? Kizárt! Itt a vége! Jade, most sokkal érdekesebb, mint ő! És jó is ez így! Akkor neki is vissza kell térnie az igazi Jensenhez, aki a lányokért rajong és nem férfiakról ábrándozik, csak ne lenne ilyen nehéz! Kifújja a levegőt. Miért is nehéz, hiszen itt van Angel, akivel bár eltöltött egy igen vad és forró éjszakát és mindent lehet mondani arra az együttlétre, de azt, hogy átlagos és unalmas volt, azt nem! Ahogyan azt sem lehet mondani, hogy Angel unalmas lenne, sőt! Itt megismerheti mégjobban és tényleg kialakulhat valami… Talán húgának igaza lesz? Egyszer elveszi? Ezen még el is mosolyogja magát és észre sem veszi, hogy Angel minden rezdülését követi. Tudni szeretné mi folyik Jensen fejében. Még mindig fogja a kezét, közben pedig egyre csak mélázik. Hol elkomorul, hol mosolyog. Mi történhet odabent? Megfogja Jensen állát és nem képes ellenállni, szájon csókolja. Lesz ami lesz! Ha a fiúkat szereti, ha nem, ha barátok, ha nem! Nem bírja ki, hogy ne tegye meg ezt! És ha már mögötte csókolóznak, és ilyen lelkesen teszik ezt, akkor ő miért ne csinálja? Főleg akkor, ha egy ilyen pasi ül mellette! Jensen pedig nem húzza el fejét, hanem visszacsókol és Angel végre ismét érezheti azokat a forró, duzzadt, és puha ajkakat, és az édes, mindennél ízesebb nyelvét, nem is szeretné elengedni egyiket sem. Beletúr a fiú rövid hajába és a pici hajszálak tenyerét csiklandozzák. Jensen átöleli őt, ám kezei lesiklanak egészen a fenekéig, majd vissza és eltűnnek a topp alatt, meleg ujjai hátának selymes bőrét simogatják gerincének vonalát követve. Angelnek ez csiklandós és felnevet, a fiú fejét kezébe fogja, lábát átteszi ölébe, lenyomva a közöttük akadályt jelentő ülés karfáját.
-Szerinted mi a fenét csinálok? –kérdezi búgó hangon. Jensen nem válaszol, csak testének ívét követve kezei átsiklanak lábára. –Megbolondultam, hogy letámadtalak… egy barátot.
-Majd kiderül, hogy tényleg azok vagyunk-e. –és a lány szájához hajolna, de az mutatóujját ajkaihoz érinti.
-Mondd meg mi is történik pontosan? Összevissza beszélünk… Nem? Egyik pillanatban hagyjuk a dolgot, a következőben meg… telefonos segítséget szeretnék kérni… Megkavarodtam!
-Én is. –s megint Angel szájához hajolna, de lány még mindig nem engedi meg.
-Ez csak egy repülő, igaz?
-Igen… az… és?
-Akkor mi lenne, ha… addig felfüggesztenénk ezt a barát dolgot, amíg idefent vagyunk? Sőt… mindent! Azt, hogy te nem akarsz beszélni arról, ami nyomja a szíved… Csak lebegjünk! Mit szólsz? Jó ötlet! Aztán leszállunk, és… és… majd lesz valami… Nem tudom micsoda…. De most… Most jó az amit csinálunk. –s megint egymásnak esnek, az utasok pedig óriási, kigúvadt szemekkel bámulják, ahogy a hírességek élvezettel töltik meg ezeket a hosszú órákat.
-Jade az éjszakán gondolkozik. Jó lehettél. –jelenti ki Jensen és a pezsgőbe kortyol, jobb ha nem folytatja a gondolatmenetet, mert akkor kezdhetné azzal, hogy nem csak Jade gondol rá.
-Igen, én is azt hiszem. –helyesel Angel és a fiúra pislog. –Jared, rosszfiú voltál? –néz szemébe, mire a fiú arcszíne is kezd olyanná válni, mint nővéréé. –Ejnye! Hát mit csináltál… te… tigris?
-S… semmit… -hangzik a válasz olyan halkan, hogy Angelnek a szájához kell hajolnia, hogy értse.
-Semmit? Ne, ne mondd! –kiált. –Jensen. –fordul az ülésére könyökölő fiúhoz. –Most mondd meg, milyen szégyellős is! Veled is ilyen? -kérdezi és tudja, megint rátapintott egy igen érzékeny pontra. Jensen szeme elkerekedik.
-T… Tessék? –de az ő arca inkább fehérre vált.
-Neked sem mesél sohasem a kis… dolgairól?
-Ühm… hát…
-Oh, javítok a… Nagy dolgairól? –mosolyog. –Ha jók az értesüléseim, igen szép… nagy…
-Angel! –szól rá Jared, most már olyan vörösen, mint egy cékla.
-Szóval megáldott a természet! –jelenti ki. –Jadetől hallottam.
-Még hogy a csajok nem pletykásak! –állapítja meg Jensen.
-Jade az, nem én. –mondja. –Igaz, nővérkém? Én kérdezgettem és ő észre sem vette, hogy magától beszél. Jó vásárlás volt. Megtudtam pár részletet. –és Jaredre néz. –Ugyan már! Ne szerénykedj! –megsimogatja arcát. Jadet pedig kezdi egy fura, eddig nem tapasztalt érzés a hatalmába keríteni. Most megfojtaná húgát. Micsoda gondolatok ezek? Soha nem tenné! Csak zavarja az, hogy hozzányúl Jaredhez. Ott van Jensen. Aki ismét a poharába kortyol. Nem lehet igaz, hogy most már igazi nézőt is kaptak Jensen személyében!
-Én csak… hát… -hebeg Jared. –Baj, ha a nővéreddel valami…
-Nem baj Jared, már mondtam! –s rámosolyog. –Annyira örülök neki! Komolyan! –s két kezébe fogja a fiú fejét. –Mondtam, hogy szeretlek, mert elcsábítottad a nővérem? –s hatalmas puszi csattan a fiú arcán. –Csak… amit mondtam neked… és persze semmi szex másokkal! Ugye Jensen? –figyel ismét a fiúra. –Az nem szép dolog!
-Mi is? –kérdezi, mintha nem hallotta volna.
-Nem figyelsz? Éppen azt mondtam Jarednek, hogy…
-N… N… Nem szép… igen. –hebeg a vörös, lángoló arcú fiú szavába vágva és Jensen szemébe néz, mindketten tudják, hogy akkor is megtörténik közöttük, ha van Jade, ha nincs.
-Jó ezt hallani. –bólogat Angel. –Ugye? –néz testvérére, aki egyre mérgesebb rá. Most már kezd megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy Jared Padaleckivel ül egy repülőn, de az egy cseppet sem tetszik neki, hogy Angel hozzáér. Mi ez az érzés? Nem akar múlni! Még mindig ki tudná tekerni húga nyakát! El a kezekkel tőle!
-Remekül meglesztek, ha végre Jade megszólalna… De haladás, hogy a „nem” szót még nem hallhattuk tőle! Így Jared, légy jófiú. –s kezei vállára siklanak. –Hm… nem is rossz…
-Haver, kapásból két csajt is összeszedtél? Így buknak rád? –kérdezi Jensen, kicsit a féltékenység is kiszólt belőle.
-Én nem… ugye nem, Angel? –pislog a lányra, tágra nyílt szemekkel.
-Nem is tudom… Jensennek nincsenek ilyen… fogdosni való vállai.
-Hé! –kiált fel a fiú.
-Miért, nincs így? –néz rá. –Jared vállaiba jól lehet kapaszkodni… Igaz, te ezt honnan is tudnád? Ellenben Jade… mesélt ezt-azt.
-Egyre jobban érdekel, mit mesélt neked. –jelenti ki Jensen.
-Sok mindent! Kérdezd csak meg a barátodat… vagy a nővéremet. –pillant testvérére. Jade már nem azért ilyen piros mert elpirult, és ezt nagyon is jól tudja. Erre megy ki ez az egész! Kíváncsi rá, mikor is tör ki belőle a féltékenység.
-Szóval… ha tudni akarod a barátod nagy kedvence ha simogatják a pocakját. Igaz Jared? –s ujjai levándorolnak egészen a köldökéig. A fiú fülig vörösen próbál dadogni valamit, de inkább feladja, mert ez már olyan kínos, hogy most ő nyitna ablakot. Mi a fenét akar Angel?
-Kinek nem? –kérdezi Jensen tettetett nyugalommal a hangjában.
-Neked. –vágja rá, aztán visszafordul Jared felé és ujjai végigsimítják mellét. –Kemény. Jó. Oh, kezdek kényelmetlenül ülni itt, nem tudod miért? –kérdezi ártatlanul. –Jared, mégis rosszfiú vagy!
-Most már hagyd békén a barátomat! –fakad ki Jade és ellöki húga kezeit a fiútól. Nem bírta tovább! Mit képzel Angel? –Hagyd békén! Fejezd be! –kiált mérgesen, de el is hallgat és szája elé teszi kezét. Ez ő volt? Most mit csinált? Valami hatalmas nagy butaságot! Ő csak arra akarta kérni húgát, hogy ne simogassa Jaredet, de nem így. Ám olyan rosszul esik neki azt látni, hogy valaki más is hozzáér… Miért? Hiszen ő Jared! Azt mondta, a barátja… Bár Keith az igazi barátja… vagyis… ez annyira felfoghatatlan, el sem akarja hinni. Inkább megint visszasüllyed a hallgatásba. Angel, most egészen biztosan haragszik rá, mert szinte rárivallt, nem akarattal ugyan, csak kicsúszott a száján. Inkább befogja. A fiúra figyel, aki kipirult arccal fürkészi tekintetét. Olyan helyes így. Akárki is… Jared, vagy Keith, akkor is csodaszép! Észre sem veszi, hogy milyen mélyen felsóhajt, Angel pedig megsimogatja a fiú fejét.
-Azt hiszem a nővérem féltékeny rám. Ezt szerettem volna elérni. Mert ha nem teszek valamit, még mindig a gép falához lapulna. Szóval? Jade? Mi a válaszod? Tudod, a „nem” kizárt! Járnotok kell! Nekem tetszetek együtt! És… Jarednek is tetszel. –mosolyog. –Igaz? –pislant a fiúra, aki nagyon lassan bólogat. –Ok! Jadenek is tetszel, sőt… majd elvitte a gépet az a sóhaj az előbb! Szerintem beszéljétek meg! Én nem is zavarok! –felegyenesedik a fiú öléből. –Azért… jó volt veled… De kicsit kapd össze magad ott elől! –nevet, aztán visszaül helyére nővére elé. Jensen még pár pillanatig barátjára figyel, akit most nem igazán az ő pillantása foglalkoztat, sokkal inkább az, hogy most ismét kettesben maradt Jadel, aki megint felvette a „gépfaláhozsimulokésnemmozdulok” pózt. Lehet, hogy Angelnek maradnia kellett volna még?
Jensen fejét ingatja, aztán visszacsúszik ülésébe.
-Pedig már majdnem ott tartottam, hogy kukoricát rendelek. Tudod a műsornak ennél a részénél mindig pattogatott kukoricát eszem. –elmosolyodik. –Miért csináltad ezt?
-Miért? Megmondtam! És bejött! Csak kibújik a szög a zsákból. Jade féltékeny, ez pedig jó, mert érez valamit a barátod iránt. Lehet, hogy eddig azt hitte, Keith, de szerintem túllépett azon, hogy igazából Jareddel jár, s remélem nem hagyja el magát megint. Most már minden rendben lesz! Rajtuk múlik. Leginkább a nővéremen, hogy elfogadja a tényt, hogy Jared Padalecki a barátja. Ne kérdezd mitől fél ennyire, ha én is olyan lennék mint ő, akkor biztos tudnám. Félénk lány, de Jared majd helyre teszi. Bízom benne.
-Jared sem az a kimondott party arc. Legtöbbször otthon gubbaszt a kutyáival, ha pedig dolgozunk és elege van, bemegy a lakókocsijába és Tv-t néz. Persze a kutyáit oda is hozza. –elmosolyodik halványan, de hamar el is komorul. –Sandy képes volt egy hatalmasat belédöfni! Szemét húzás volt!
-Milyen az a lány?
-Jobb, ha nem mondok véleményt róla! Mert elég mocskos szavak jutnak eszembe most és azok közül a kis ribanc a leggyengébb. Figyelj! –s felsóhajt. –Én bírtam a lányt… Egy ideig… de aztán… Tudtam jól, hogy mit csinál L.A.-ban ha nincs vele Jared… Vannak haverjaim, akik beszámoltak a dolgairól!
-Mégis… milyen dolgairól?
-Lényegtelen… mondom, most nem akarok erről beszélni… De… ígérem, egyszer mesélek. Rendben?
-Rendben. –mondja Angel. –Öntesz nekem egy kis pezsgőt?
-Persze. –bólogat Jensen és jól megtölti a lány poharát, majd felé nyújtja. –Már azt hittem én fogom meginni mind a két üveggel. Bírom a piát, de nem ennyire.
-Szerintem a másikat adjuk hátra! Azt hiszem, Jade most inna… A nagy semmit hallom, tehát megint kuka. Remek! Egy kis alkohol talán megoldja a nyelvét.
-Szerintem keresi a szavakat… várjunk még ezzel egy kicsit.
-Remélem 10 óra alatt megtalálja őket, mert, ha nem én… én nem is tudom mit csinálok vele… Lehet, hogy jobb is ha marad az a másik üveg is… Kínomban alkoholista leszek, mert a nővérem ilyen buggyant.
-Ne tedd! –mosolyog Jensen, és felemeli poharát. –Koccintsunk.
-Mire?
-Mondjuk… -elgondolkozik egy pillanatra. –Mondjuk arra, hogy megismertük egymást és barátok leszünk!
-És arra is, hogy nagyon jól fogjuk érezni magunkat pár napig!
-Jól hangzik! –és összecseng pezsgőspoharuk, aztán szájukhoz emelik, de közben a másik szemébe néznek.
Angel úgy érzi, hogy ezekben a zöldes szemekben olyan sok a rejtély amit megfejthetne, mint az alattuk elterülő mély óceán. Szeretne tudni mindent a fiúról, talán túlléphetnek ezen a „legyünk barátok” dolgon, ha végre tisztázódik mi is volt az az affér Jareddel… Bárcsak volna olyan bátor és egyenesen megkérdezné! De nem meri. Inkább csak leteszi a poharat mag elé, a kis asztalkára, s kényelmesen hátradől. A fiú is így tesz, aztán egyszerre fordítják egymás felé fejüket, amit megmosolyognak mindketten, de nem szólnak egy szót sem, csak Jensen emeli fel az egyik fülhallgatóját, amit Angelnek nyújt. Miért is ne? A zenehallgatással legalább hamarabb múlnak a hosszú órák. Behunyják szemüket, mikor a lágy dallamok megszólalnak és próbálnak lazítani.
Jade már nem simul a gép falához, inkább elfordult és megint az ablakon bámul kifelé. Azon jár az esze, hogy simán fejest ugorna a Csendes-óceánba, ha tehetné. Szíve megint olyan hevesen ver, mint az éjjel, de nem azért, mert egy fiúval készül ágyba bújni, inkább azért, mert az a fiú Jared volt! És a dobogás csak egyre rosszabb, már a torkában érzi. Segítsen rajta valaki! Nem lehetne valahogyan leszállni? Tudja jól, hogy Jared őt nézi… Homlokát az ablaknak támasztja, lehelete bepárásítja az üveget, már nem is lát ki rajta. Mindegy, úgysincs a nagy kékségen kívül ott semmi más. Csak érjenek már oda! De mi lesz ott? A szíve már jön fel a torkán… Biztos, hogy a szíve az? Keze, lába ismét remegni kezd. Egyre rosszabb ez az egész. Nem tud parancsolni magának. Az agya most dolgozza föl mi is történik vele.
-Jól vagy? –suttog hirtelen a fülébe Jared, aki eddig csak nézte, ahogyan a lány kezdi felfogni mibe is cseppent. Tényleg jó heccnek indult ez a Keith-ügy és nem is gondolta volna, hogy ide jutnak majd… pedig alig ismerik egymást… Kb. 2 napja? Még annyi sem. Tudja jól milyen érzés ha felborul a jól megszokott élet, pár óra alatt… ő is ugyanígy járt… És most Jade szenved ettől. Megérinti vállát, de a lány csak megrándítja, hogy engedje el, ne érjen hozzá.
-Tényleg sajnálom. Megbocsátasz nekem? Minden igaz volt, kivéve a nevem. –súgja tovább Jade fülébe, s nem hagyja annyiban a dolgot, megfogja kezét és tenyerébe zárja. A kis ujjak remegnek. –Most… most félsz tőlem? Jade én tényleg sajnálom. –mondja, majd szájához emeli a lány kezét és megcsókolja ujjait, amik ettől mégjobban reszketni kezdenek. –Jade? Nézz rám!
-N… N…
-Szeretném, ha rám néznél. Beszéljük meg. Biztosan egy hülye szemétládának gondolsz, de nem vagyok az! Átvertelek? Igen! Ez az egy bűnöm van. Igaz. –mondja. –Fordulj felém és beszéljünk.
-Nem. –suttog Jade.
-Nem? Azt mondta Angel, hogy ezt töröld ki a szótáradból. –mosolyog, aztán elengedi a puha kézfejet, s hosszú ujjaival a lány állára siklik, majd arcára s nagyon finom mozdulattal maga felé fordítja Jade fejét, mely belefekszik tenyerébe, másik kezével kisöpri a lány haját homlokából, hogy jobban lássa szemét, amik olyan kékek, mint az ég. Végre egymásra néznek. Jade most sápadt, nem olyan kipirult, mint pár perce, pedig szíve zakatol.
-Megbocsátasz? –kérdezi a fiú, s két tenyere közé fogja a sápadt arcocskát. –Sajnálom. –Jade nem szól, csak lesüti szemét. –Vagyis… nem? Ok. Én megértelek téged, és lehet, hogy én sem bocsátanék meg magamnak. Akkor most mi legyen? –kérdezi, miközben lassan közelít Jade arcához, majd orruk összeér. –Mit szeretnél Jade? –suttogja a kérdést és nagyot nyel, megnyalja száját, s meleg lehelete csókkal lepi el a lány ajkát. Ha most nem ülne, biztosan elájulna Jared ujjai hajába túrnak, hátrafogják tincseit, s azon kapja magát, hogy a fiú szájához ér állának bőre, amin végigsiklik Jared nyelvem ajkához érve gyengéden szétfeszíti azt, s szájába hatol keresve az ő nyelvét… Szenvedélyes csókban forrnak össze hosszú percekig.
Angel megrántja Jensen ingét karján, hiszen hallja az őrült cuppogásokat. Végre! Eredmény! Boldog! Ha nem is beszéltek, ez akkor is csodálatos, majd beszélnek később! A lényeg, hogy Jade most teljes tudatában van annak, hogy kivel is csókolózik, de hallhatóan ez most nem igen érdekli őt! Jensen is hallja őket fél fülével, de nem akar foglalkozni ezzel. Rosszul esik neki, hogy mást csókol barátja és nem őt, pedig ez volna a normális… mit is akar a fiútól? Semmit! Nem akarhat semmit sem! Kár azon agyalnia, hogy majd ott a tengerparton a pálmafák alatt övék lesz az egész „világ”. Nem, Jared már el is felejtette amiről indulás előtt beszéltek a mosdóban… Igaz, nem is beszéltek semmiről, csak a vágy hajtotta őket… A vágy, ami ellentmondd minden józan észnek… És most… lehet, hogy Jared rádöbbent, hogy édesebb egy lány csókja, mint az övé… És ez igaz is lehet… Mert ez a normális! Akkor pedig miért gondol arra a pillanatra, amikor barátja hozzáért, és csókolta… azok a csodálatos képek ahogy fekszenek az ágyban egymás mellett, cirógatják a másik testét és arcukon elégedett mosoly… Miért nem gondol most Angelre? Olyan helyes lány, és vonzó! Szexi és elég mély a dekoltázsa ebben a topban, ami pulcsija alatt lapul… Szépek… Jó lábak, jó mellek! De még milyen jók! Ha most ledöntené, nem mondana nemet… Tényleg jól érezték magukat együtt, de a tegnap éjszaka megváltoztatott mindent! Valami történik vele, valami, amit fél kimondani, fél rágondolni és fél érezni! Maga sem tudja miért, de megszorítja Angel kezét, aki ráfigyel. Jensen ujjai elernyednek, de nem engedik. Tekintetük összeér. A lány ismét megpillantja a zöld szempár titkokkal teli vibrálását. Érdekli ez, mindennél jobban érdekli! Kiveszi füléből a hallgatót, majd gondol egyet és a fiúéból is kirántja. Hallják, ahogyan a csókok egyre csattannak, és csak levegőt venni áll meg pillanatokra a pár. Jensen búsan sóhajt. El kell szakadnia! Muszáj! Nincs más lehetőség! Jared talált valaki mást! De miről is álmodozott! Hogy ő és barátja? Kizárt! Itt a vége! Jade, most sokkal érdekesebb, mint ő! És jó is ez így! Akkor neki is vissza kell térnie az igazi Jensenhez, aki a lányokért rajong és nem férfiakról ábrándozik, csak ne lenne ilyen nehéz! Kifújja a levegőt. Miért is nehéz, hiszen itt van Angel, akivel bár eltöltött egy igen vad és forró éjszakát és mindent lehet mondani arra az együttlétre, de azt, hogy átlagos és unalmas volt, azt nem! Ahogyan azt sem lehet mondani, hogy Angel unalmas lenne, sőt! Itt megismerheti mégjobban és tényleg kialakulhat valami… Talán húgának igaza lesz? Egyszer elveszi? Ezen még el is mosolyogja magát és észre sem veszi, hogy Angel minden rezdülését követi. Tudni szeretné mi folyik Jensen fejében. Még mindig fogja a kezét, közben pedig egyre csak mélázik. Hol elkomorul, hol mosolyog. Mi történhet odabent? Megfogja Jensen állát és nem képes ellenállni, szájon csókolja. Lesz ami lesz! Ha a fiúkat szereti, ha nem, ha barátok, ha nem! Nem bírja ki, hogy ne tegye meg ezt! És ha már mögötte csókolóznak, és ilyen lelkesen teszik ezt, akkor ő miért ne csinálja? Főleg akkor, ha egy ilyen pasi ül mellette! Jensen pedig nem húzza el fejét, hanem visszacsókol és Angel végre ismét érezheti azokat a forró, duzzadt, és puha ajkakat, és az édes, mindennél ízesebb nyelvét, nem is szeretné elengedni egyiket sem. Beletúr a fiú rövid hajába és a pici hajszálak tenyerét csiklandozzák. Jensen átöleli őt, ám kezei lesiklanak egészen a fenekéig, majd vissza és eltűnnek a topp alatt, meleg ujjai hátának selymes bőrét simogatják gerincének vonalát követve. Angelnek ez csiklandós és felnevet, a fiú fejét kezébe fogja, lábát átteszi ölébe, lenyomva a közöttük akadályt jelentő ülés karfáját.
-Szerinted mi a fenét csinálok? –kérdezi búgó hangon. Jensen nem válaszol, csak testének ívét követve kezei átsiklanak lábára. –Megbolondultam, hogy letámadtalak… egy barátot.
-Majd kiderül, hogy tényleg azok vagyunk-e. –és a lány szájához hajolna, de az mutatóujját ajkaihoz érinti.
-Mondd meg mi is történik pontosan? Összevissza beszélünk… Nem? Egyik pillanatban hagyjuk a dolgot, a következőben meg… telefonos segítséget szeretnék kérni… Megkavarodtam!
-Én is. –s megint Angel szájához hajolna, de lány még mindig nem engedi meg.
-Ez csak egy repülő, igaz?
-Igen… az… és?
-Akkor mi lenne, ha… addig felfüggesztenénk ezt a barát dolgot, amíg idefent vagyunk? Sőt… mindent! Azt, hogy te nem akarsz beszélni arról, ami nyomja a szíved… Csak lebegjünk! Mit szólsz? Jó ötlet! Aztán leszállunk, és… és… majd lesz valami… Nem tudom micsoda…. De most… Most jó az amit csinálunk. –s megint egymásnak esnek, az utasok pedig óriási, kigúvadt szemekkel bámulják, ahogy a hírességek élvezettel töltik meg ezeket a hosszú órákat.
A gép leszáll és ahogy kilépnek a terminálból, megcsapja őket a forróság. Pálmafák hajladoznak a tenger felől fújó meleg szélben. De nincs idejük szusszanni, vagy a szemüket megpihentetni a csodálatos, égszínkék tengerben, mely a fák mögött hullámzik. Egy kis busz áll meg előttük, mely a kikötőbe viszi őket, hiszen Vaitape, Bora-Bora kicsiny fővárosa, egy másik szigeten van, ahol nincs reptér. A busz egy pár percig zötyög velük s megáll a kikötőben ahol a szállodák hajói ringatóznak egymás mellett. Vendégeiket várják a reptérről, de ők csak állnak a parton, csomagok nélkül, s nézik, ahogy a tehetős vendégek cipekednek a hajókra, amik oldalán nevek… Hilton, Le Meridien, Marriott… Jensen felsóhajt és a kis társaságra néz, miközben vállára dobja zakóját és felgyűri ingének ujját, mert úgy érzi meggyullad, hiába fúj a szellő, párás meleg van, s Kanada hidege után ez most elviselhetetlen. Igaz… Angel levette pulóverét és az a topp a dekoltázsával némi felüdülést hoz.
-Ok… és most mi legyen? –kérdezi és barátjára néz, aki rendületlenül szorítja Jade kezét, vagy fordítva, mióta kiléptek a reptérről. Szálljunk fel az egyik hajóra, vagy…
-Nekem a Le Meridien tetszik. –vág szavába Angel. –A Hilton sem rossz…
-Én kihagynám. –jelenti ki Jared és egy pillanatra elengedi Jade kezét, de csak addig, míg kigombolja ingének felső gombjait, alatta egy póló, így ez most nem sokat segít abban, hogy elviselje a hőséget.
-Mióta Paris-al kavart, ki nem állja a Hiltont. –mosolyodik el Jensen. –Nem igaz?
-Nem kavartam! –kiált a fiú. –Te is tudod.
-Aha… ja… persze… -ingatja fejét. –Az a dolog, akkor, hogy Paris és te hirtelen eltűntök egy sarokban a szülinapi partiján, nem igaz? Ok! A múltkor még úgy mesélted, hogy…
-Befejeznéd? –kérdezi fejét ingatva, majd Jaredre pislog, aki elvarázsoltan áll mellette, kezét szorítva, bármit mondhatnak körülötte, ő belőle semmit sem hall. A fiú megsimogatja arcát, s a lány ráfigyel, aztán hozzábújik. Neki tényleg mindegy hová mennek, nem is érti miért nem választottak még a többiek. A repülőn már elképzelte, ahogy ő és A barátja majd sétálgatnak a parton és jól érzik magukat… és igen, a kókuszdió szedés is benne van az álmaiban… Milyen izgalmas lesz! Jared Padalecki és Jade az írólány kókuszt szed majd. Az ő Jarede! Elég hosszú volt az út, hogy felfogja, tényleg igaz ez az egész! Nem álom, hanem a valóság! Ha éppen nem csókolózta édesen, akkor Jared mesélt magáról, a kutyáiról vagy Sandyről… Igaz, még mindig úgy érzi, hogy csak azért van, hogy pótolja a volt menyasszonyt, de a fiú olyan kedvesen, gyengéden bánik vele, hogy azonnal elfelejti ezt. Bolt idejük pihenni is. Aludtak egy jót, bár Jared izgett-mozgott egy ideig, mert a lábait, hiába volt nagy hely, nem bírta hová tenni, végül Jade kitalálta, hogy tegye csak az ölébe, így kinyújthatja őket. Nehezek voltak, de a lány édes tehernek érezte őket, s míg a fiú elbóbiskolt, simogatta őket és akkorákat sóhajtozott, hogy majdnem levitte Angel fejét a „hangorkán”, igaz ő is tehette volna ezt, sőt gondolatban meg is tette, ha éppen nem csókcsatát vívtak Jensennel, akkor zenét hallgattak, vagy pihentek, vagy inkább a fiú aludt, ő pedig nézte, s megállapította, hogy kár lenne ezért a srácért, ha igazából meleg… ok, aláírja, életében nem látott még olyan erotikus pillanatokat, mikor a két fiú egymásnak esett… csak őt hagyták ki ebből az egészből, s ez még mindig piszkálja. Persze ki fogja deríteni mi is történt, de addig is élvezi, hogy Jensen ráfigyel és nem a barátjával van elfoglalva.
A Le Meridien hotel, buja egzotikus növények között bújik meg a sziget legszebb pontján. Körülötte kéklő tenger, a homokból pálmafék indulnak az ég felé. Virágok nyílnak mindenütt, s az izgalmas szín kavalkádot alig bírja szemük befogadni, agyuk pedig felfogni. Forró szellő perzseli bőrüket, szájukban sós íz, ami mégis kellemes. Színes madarak repkednek fejük felett, míg belépnek a szálloda recepciójára, s végignézik, ahogyan a vendégek sorban indulnak el lakosztályuk felé, aztán rájuk kerül a sor.
-Isten hozta önöket. –szól a barna hajú, indonéz lány, szép angol kiejtéssel, s rájuk mosolyog.
-Hello. –lép a pulthoz Jensen.
-Megkaphatnám a foglalásukat és az útleveleiket?
-Öh… Van egy kis gond. Mi csakúgy jöttünk.
-Pardon?
-Az az igazság, hogy nem foglaltunk szobát, egyszerűen csak felszálltunk egy repülőre és idejöttünk! Nincs nálunk poggyász sem… Mi csak itt vagyunk…
-É…Értem.
-Segítsen nekünk! –elmosolyodik. –Mindegy, hogy melyik szobát kapjuk, csak intézze el, hogy legyen. Akármibe is kerül… Az nem gond!
-Ez elég furcsa eset…
-Nekem mondja? –kiált, de még mindig mosolyog, a barna lány felsóhajt és a számítógépben kezd keresgélni. Percekig nem szól, csak nyomkodja a billentyűket és nézi a monitort.
-Sajnos nincs szobánk!
-Ezt most nem mondja komolyan? –kérdezi a fiú csalódottsággal hangjában.
-De… -néz rá a lány.
-De? –csillan fel szeme.
-Van 2 szabad bungalónk a 3. stégen… Az utolsó kettő… Visszamondták őket, pont tegnap este.
-Bungaló? Stég? –pislog. –Hogy is van ez?
-Még sohasem járt itt?
-Nem igazán.
-Akkor majd meglátja. –mosolyodik el a lány. –Elfogadja?
-Van más választásom?
-Azt hiszem nincs.
-Rendben. –bólogat a fiú és a pultra teszi a 4 útlevelet.
-10000 dollár per nap… jó lesz?
-Öh… hát… Elég nagy bungaló lehet. –állapítja meg halkan.
-Majd meglátja. Nem fog csalódni! És a barátai sem.
-Rendben! Mehet! Legyen!
-Ok. –s elveszi az útleveleket, de Jensen kezébe ad néhány prospektust programokkal, térképet a szigetről, és a hotel kis katalógusát. A fiú megköszöni őket, s míg a lány az adataikat viszi fel a gépbe, addig visszasétál a kis társasághoz.
-Van két helyük.
-Az jó. –bólogat Jared. –Kezdtem aggódni, hogy mehetünk a Hiltonba. –elmosolyodik halványan.
-Akkor… akkor te… Jadel… Én meg… Angellel! Jó lesz így? –figyel a lányra, aki bólogat.
-Nincs több hely, csak kettő. –mondja. –Majd alszol a kanapén. –mosolyog, mire Jensen összeráncolja homlokát.
-Kizárt! Én megyek az ágyba és te a kanapéra… vagy… -s a lányhoz lép, majd a füléhez hajol –mindketten az ágyban maradunk! Szerinted?
-Meggyőztél! –bólogat a lány. –Miért ne aludhatna két barát egy ágyban? Ok… hiszen… most, hogy… hogy leszálltunk…
-I… igen… barátok vagyunk. –suttog Jensen, s visszamegy a pulthoz, ahol a lány már végzett is, visszakapja az útleveleket, de a bankkártyáját még elkéri, hogy felvigye a rendszerbe, ez csak néhány másodperc, s int az egyik boynak, hogy kísérje őket a szállásukra.
-Kellemes pihenést nálunk. –köszön el mosolyogva, a boy pedig a fiú elé áll, arcán csodálkozás, hogy se bőrönd, se táska, érdekes vendégek. Nem találkozott még ehhez hasonlóval. Elindul és a kis csapat követi őt. Kilépnek a recepcióról és szemben találják magukat a legszebb panorámával amit valaha is láttak. Előttük egy hatalmas, kéklő vizű úszómedence, mely szinte beleveszik a mögötte elterülő tengerbe, melyből kis házak emelkednek ki falábakon. Közöttük széles fastég, mely egyiktől a másikig vezet, a partról pedig a legszélesebb, mely gerincét adja a szőlőfürthöz hasonló rajzolatnak, aminek „gyümölcsei” a bungalók. Jade nem hisz a szemének, ez csodálatos! Csak képeslapokon és a neten látta ezt a paradicsomot. Tátott szájjal lép a stégre, miközben Jaredhez bújik, aki szintén szemét meresztgeti. Csodálatos, álomszerű hely. Hallja a tenger moraját, ahogy lábuk alatt hullámzik, szemét elvakítja a kékség, mely körbe veszi őket… Ha ez nem a mennyország, akkor még élnek. Jensen és Angel előttük lépdel. A lány megszólalni sem tud ettől a szépségtől. Itt tölthet néhány napot egy ilyen sráccal! Persze… barátok… De… úgy érzi, élete legszebb vakációja vár rá. Ha más nem is, akkor majd a tengerben gyönyörködik. A szél hajába kap és jól esik neki. Figyeli Jensen arcát, amin szintén ott a csodálkozással teli várakozás. Mindegyikük izgatott. A stég végéhez érnek. Egy kis házikó jobb oldalt, kicsi stég vezet hozzá, egy kis házikó balra, szintén saját úttal. A boy megáll. Elmondja, hogy a vacsora már elkezdődött a főépületben a szigeten, de ha óhajtják, idehozzák, a szobaszerviz 24 órán át a rendelkezésükre áll. Ki sem kell dugniuk a fejüket a házból ha úgy szeretnék. Kezükbe adja a mágneskártyákat amivel bejuthatnak a saját kis bungalójukba. Jared a jobb oldalit választja, így Angel és Jensen megkapja a baloldalit, melynek teraszáról már a nyílt tengert látják, nem zavarja őket a többi kis ház, nincsenek szomszédok, csak Jaredék az egyik felükön. Jensen egy 20ast vesz elő zsebéből és a boy kezébe nyomja, aki illedelmesen köszön és visszaindul a stégen a szárazföld felé. A kis csapat egymásra néz.
-Talán… -kezd bele Angel. –Nem ártana néhány bikini… Mi lenne ha itt találkoznánk pár perc múlva Jade? Felfedezzük, hol lehet vásárolni! Szerintem túl vagyunk öltözve!
-Hát… én… én… nem is… -hebeg a lány.
-Akkor találkozzunk itt! Negyed óra múlva! Fiúk, nektek sem ártana egy fürdőgatya! –mosolyog.
-Igaz. –bólogat Jared. –Talán veletek megyek.
-Nem! Ez olyan csajos shopping! Nincsenek srácok! Menjetek együtt! –néz Jensenre, aki nem szól. –Mi az?
-Én… azt hiszem majd holnap vásárolgatok… Most inkább… csak kifújom magam!
-Ahogy gondolod. –mondja Angel. –De mi megyünk. Jared te is kifújod magad?
-Még nem tudom. –sóhajt fel. –Szerintem eszek valamit, aztán meglátjuk! De te menj Jade. –simogatja meg a lány arcát, aki bólogat. –Akkor jó vásárlást…
-Ok! 15 perc! Itt! –mondja Angel és elveszi Jensen kezéből a kártyát és benyit. Egy hatalmas nappali tárul szemük elé, melynek közepén üveglap, amit ha felnyitnak az alattuk hullámzó tengerbe csusszanhatnak, vagy besétálhatnak a kis lépcsőn. Velük szemben hatalmas ágy terül el, fehér ágynemű a puha párnákon, melynek az illata beteríti az egész helységet. Az ágy közepén egy száll virág mosolyog feléjük. Angel megszólalni sem tud a csodálkozástól, a fiú mellette pedig elereszt egy halk „WOW” –t, becsukja az ajtót maguk mögött és rögtön a teraszra sétál. Óceán amerre a szem ellát, de hogy még nagyobb legyen az élvezet, egy két személyes jakusi is fogadja itt a kényeztetésre vágyó vendégeket. Megint elereszt egy „WOW” –t és visszamegy a világos és tágas szobába, megáll az üveglapon és csípőre teszi kezét. Angel egy pillanatra rámosolyog, de tovább nézelődik. A fürdő az ágy mellől nyílik. Két mosdó, ezüst csapokkal, a kád, egy hatalmas földig érő ablak előtt, így ha úgy dönt, hogy a kádban szeretne ücsörögni egy pillanatra sem kell elfelejtenie hol is van, de ha megunta a kilátást, csak egy gombnyomás és az üveg feketére változik, s máris eltűnik az óceán panorámája. Nagyot sóhajt, és végigsimogat mindent. Gyönyörű. Tényleg álomsziget. Visszamegy a fiúhoz aki még mindig a szoba közepén áll és nem jut szóhoz. Sokat látott már, de ez a maga egyszerűségével lenyűgözi őt. A fények, a színek, az illatok, minden tele van élettel, magába szívhatja őket és élvezheti azt, hogy létezik, lélegzik, él. Angel leül az ágyra és megsimogatja a lepedőt.
-Nincs kanapé. –jegyzi meg. Szomorú.
-I… igen. –bólogat a fiú. –De van a teraszon jakusi! WOW! –kiált és leül a lány mellé. –Nem semmi, hogy a nappaliból is simán „kiúszhatsz”. Sőt a teraszról is van lépcső. Nagyon tetszik! Amikor azt mondta a recepciós, hogy bungaló, azt hittem, hogy kapunk egy garázst! –mondja, aztán Angel szemébe néz. –Jól választottál.
-Én is úgy érzem. Szerintem remekül fogjuk érezni magunkat. Még sohasem úsztam éjjel, de ki fogom próbálni.
-S minek neked bikini?
-Csak! –vágja rá a lány. –Jade biztosan elájult már, látva ezt a „garázst”. Remélem Jared hamar összelapátolja… -sóhajt egy nagyot. –És akkor most… most mi van?
-Hogy érted?
-Velünk? Barátok?
-Barátok…
-Akkor… te alszol a jobb oldalon, én meg a balon!
-Rendben. –bólogat Jensen. –És ha véletlenül áttévedek a te feledre?
-Még nem tudom. Falat nem húzhatunk! Nem igaz?
-Nem. –mondja a fiú. –Azért… ott fent… jó volt.
-Igen, jó. –suttog a lány. –De most már lent vagyunk!
-Igen, lent… vagyis csak félig, mert éppen a vízben állunk.
-Jó meglátás. –suttog a lány és megsimogatja Jensen arcát, aki behunyja szemét érintésére. –De… most mennem kell. Jade, ha még életben van, már vár rám.
-Az is lehet, hogy elfelejtette már a shoppingolást.
-Az kizárt. Az ilyet nem felejtik el a csajok csakúgy.
-Ok. –bólogat a fiú, aztán előveszi kártyáját. –Használd nyugodtan.
-Nem kell, köszi, eddig is te álltad az egész utat. Nekem is van hitelkártyám. –s magához veszi táskáját.
-Tudom, de… ha már vásárolgattok, nekem is vehetnél pár dolgot… és akkor minek két kártyával fizetni?
-Mit szeretnél?
-Nem ártana egy borotva, ha nem akarod, hogy szakállat növesszek, aztán még pár cucc hozzá.
-Rendben. Megkapod. –elveszi a kártyát és táskájába süllyeszti, majd feláll. –Megyek.
-Aztán éjfél előtt gyere vissza. Ismerem milyen, ha a csajok elindulnak vásárolgatni.
-Talán hazaérek. –mondja a lány és kimegy az ajtón, Jade már ott toporog a stégen és ahogy meglátja, megöleli őt.
-Ok… és most mi legyen? –kérdezi és barátjára néz, aki rendületlenül szorítja Jade kezét, vagy fordítva, mióta kiléptek a reptérről. Szálljunk fel az egyik hajóra, vagy…
-Nekem a Le Meridien tetszik. –vág szavába Angel. –A Hilton sem rossz…
-Én kihagynám. –jelenti ki Jared és egy pillanatra elengedi Jade kezét, de csak addig, míg kigombolja ingének felső gombjait, alatta egy póló, így ez most nem sokat segít abban, hogy elviselje a hőséget.
-Mióta Paris-al kavart, ki nem állja a Hiltont. –mosolyodik el Jensen. –Nem igaz?
-Nem kavartam! –kiált a fiú. –Te is tudod.
-Aha… ja… persze… -ingatja fejét. –Az a dolog, akkor, hogy Paris és te hirtelen eltűntök egy sarokban a szülinapi partiján, nem igaz? Ok! A múltkor még úgy mesélted, hogy…
-Befejeznéd? –kérdezi fejét ingatva, majd Jaredre pislog, aki elvarázsoltan áll mellette, kezét szorítva, bármit mondhatnak körülötte, ő belőle semmit sem hall. A fiú megsimogatja arcát, s a lány ráfigyel, aztán hozzábújik. Neki tényleg mindegy hová mennek, nem is érti miért nem választottak még a többiek. A repülőn már elképzelte, ahogy ő és A barátja majd sétálgatnak a parton és jól érzik magukat… és igen, a kókuszdió szedés is benne van az álmaiban… Milyen izgalmas lesz! Jared Padalecki és Jade az írólány kókuszt szed majd. Az ő Jarede! Elég hosszú volt az út, hogy felfogja, tényleg igaz ez az egész! Nem álom, hanem a valóság! Ha éppen nem csókolózta édesen, akkor Jared mesélt magáról, a kutyáiról vagy Sandyről… Igaz, még mindig úgy érzi, hogy csak azért van, hogy pótolja a volt menyasszonyt, de a fiú olyan kedvesen, gyengéden bánik vele, hogy azonnal elfelejti ezt. Bolt idejük pihenni is. Aludtak egy jót, bár Jared izgett-mozgott egy ideig, mert a lábait, hiába volt nagy hely, nem bírta hová tenni, végül Jade kitalálta, hogy tegye csak az ölébe, így kinyújthatja őket. Nehezek voltak, de a lány édes tehernek érezte őket, s míg a fiú elbóbiskolt, simogatta őket és akkorákat sóhajtozott, hogy majdnem levitte Angel fejét a „hangorkán”, igaz ő is tehette volna ezt, sőt gondolatban meg is tette, ha éppen nem csókcsatát vívtak Jensennel, akkor zenét hallgattak, vagy pihentek, vagy inkább a fiú aludt, ő pedig nézte, s megállapította, hogy kár lenne ezért a srácért, ha igazából meleg… ok, aláírja, életében nem látott még olyan erotikus pillanatokat, mikor a két fiú egymásnak esett… csak őt hagyták ki ebből az egészből, s ez még mindig piszkálja. Persze ki fogja deríteni mi is történt, de addig is élvezi, hogy Jensen ráfigyel és nem a barátjával van elfoglalva.
A Le Meridien hotel, buja egzotikus növények között bújik meg a sziget legszebb pontján. Körülötte kéklő tenger, a homokból pálmafék indulnak az ég felé. Virágok nyílnak mindenütt, s az izgalmas szín kavalkádot alig bírja szemük befogadni, agyuk pedig felfogni. Forró szellő perzseli bőrüket, szájukban sós íz, ami mégis kellemes. Színes madarak repkednek fejük felett, míg belépnek a szálloda recepciójára, s végignézik, ahogyan a vendégek sorban indulnak el lakosztályuk felé, aztán rájuk kerül a sor.
-Isten hozta önöket. –szól a barna hajú, indonéz lány, szép angol kiejtéssel, s rájuk mosolyog.
-Hello. –lép a pulthoz Jensen.
-Megkaphatnám a foglalásukat és az útleveleiket?
-Öh… Van egy kis gond. Mi csakúgy jöttünk.
-Pardon?
-Az az igazság, hogy nem foglaltunk szobát, egyszerűen csak felszálltunk egy repülőre és idejöttünk! Nincs nálunk poggyász sem… Mi csak itt vagyunk…
-É…Értem.
-Segítsen nekünk! –elmosolyodik. –Mindegy, hogy melyik szobát kapjuk, csak intézze el, hogy legyen. Akármibe is kerül… Az nem gond!
-Ez elég furcsa eset…
-Nekem mondja? –kiált, de még mindig mosolyog, a barna lány felsóhajt és a számítógépben kezd keresgélni. Percekig nem szól, csak nyomkodja a billentyűket és nézi a monitort.
-Sajnos nincs szobánk!
-Ezt most nem mondja komolyan? –kérdezi a fiú csalódottsággal hangjában.
-De… -néz rá a lány.
-De? –csillan fel szeme.
-Van 2 szabad bungalónk a 3. stégen… Az utolsó kettő… Visszamondták őket, pont tegnap este.
-Bungaló? Stég? –pislog. –Hogy is van ez?
-Még sohasem járt itt?
-Nem igazán.
-Akkor majd meglátja. –mosolyodik el a lány. –Elfogadja?
-Van más választásom?
-Azt hiszem nincs.
-Rendben. –bólogat a fiú és a pultra teszi a 4 útlevelet.
-10000 dollár per nap… jó lesz?
-Öh… hát… Elég nagy bungaló lehet. –állapítja meg halkan.
-Majd meglátja. Nem fog csalódni! És a barátai sem.
-Rendben! Mehet! Legyen!
-Ok. –s elveszi az útleveleket, de Jensen kezébe ad néhány prospektust programokkal, térképet a szigetről, és a hotel kis katalógusát. A fiú megköszöni őket, s míg a lány az adataikat viszi fel a gépbe, addig visszasétál a kis társasághoz.
-Van két helyük.
-Az jó. –bólogat Jared. –Kezdtem aggódni, hogy mehetünk a Hiltonba. –elmosolyodik halványan.
-Akkor… akkor te… Jadel… Én meg… Angellel! Jó lesz így? –figyel a lányra, aki bólogat.
-Nincs több hely, csak kettő. –mondja. –Majd alszol a kanapén. –mosolyog, mire Jensen összeráncolja homlokát.
-Kizárt! Én megyek az ágyba és te a kanapéra… vagy… -s a lányhoz lép, majd a füléhez hajol –mindketten az ágyban maradunk! Szerinted?
-Meggyőztél! –bólogat a lány. –Miért ne aludhatna két barát egy ágyban? Ok… hiszen… most, hogy… hogy leszálltunk…
-I… igen… barátok vagyunk. –suttog Jensen, s visszamegy a pulthoz, ahol a lány már végzett is, visszakapja az útleveleket, de a bankkártyáját még elkéri, hogy felvigye a rendszerbe, ez csak néhány másodperc, s int az egyik boynak, hogy kísérje őket a szállásukra.
-Kellemes pihenést nálunk. –köszön el mosolyogva, a boy pedig a fiú elé áll, arcán csodálkozás, hogy se bőrönd, se táska, érdekes vendégek. Nem találkozott még ehhez hasonlóval. Elindul és a kis csapat követi őt. Kilépnek a recepcióról és szemben találják magukat a legszebb panorámával amit valaha is láttak. Előttük egy hatalmas, kéklő vizű úszómedence, mely szinte beleveszik a mögötte elterülő tengerbe, melyből kis házak emelkednek ki falábakon. Közöttük széles fastég, mely egyiktől a másikig vezet, a partról pedig a legszélesebb, mely gerincét adja a szőlőfürthöz hasonló rajzolatnak, aminek „gyümölcsei” a bungalók. Jade nem hisz a szemének, ez csodálatos! Csak képeslapokon és a neten látta ezt a paradicsomot. Tátott szájjal lép a stégre, miközben Jaredhez bújik, aki szintén szemét meresztgeti. Csodálatos, álomszerű hely. Hallja a tenger moraját, ahogy lábuk alatt hullámzik, szemét elvakítja a kékség, mely körbe veszi őket… Ha ez nem a mennyország, akkor még élnek. Jensen és Angel előttük lépdel. A lány megszólalni sem tud ettől a szépségtől. Itt tölthet néhány napot egy ilyen sráccal! Persze… barátok… De… úgy érzi, élete legszebb vakációja vár rá. Ha más nem is, akkor majd a tengerben gyönyörködik. A szél hajába kap és jól esik neki. Figyeli Jensen arcát, amin szintén ott a csodálkozással teli várakozás. Mindegyikük izgatott. A stég végéhez érnek. Egy kis házikó jobb oldalt, kicsi stég vezet hozzá, egy kis házikó balra, szintén saját úttal. A boy megáll. Elmondja, hogy a vacsora már elkezdődött a főépületben a szigeten, de ha óhajtják, idehozzák, a szobaszerviz 24 órán át a rendelkezésükre áll. Ki sem kell dugniuk a fejüket a házból ha úgy szeretnék. Kezükbe adja a mágneskártyákat amivel bejuthatnak a saját kis bungalójukba. Jared a jobb oldalit választja, így Angel és Jensen megkapja a baloldalit, melynek teraszáról már a nyílt tengert látják, nem zavarja őket a többi kis ház, nincsenek szomszédok, csak Jaredék az egyik felükön. Jensen egy 20ast vesz elő zsebéből és a boy kezébe nyomja, aki illedelmesen köszön és visszaindul a stégen a szárazföld felé. A kis csapat egymásra néz.
-Talán… -kezd bele Angel. –Nem ártana néhány bikini… Mi lenne ha itt találkoznánk pár perc múlva Jade? Felfedezzük, hol lehet vásárolni! Szerintem túl vagyunk öltözve!
-Hát… én… én… nem is… -hebeg a lány.
-Akkor találkozzunk itt! Negyed óra múlva! Fiúk, nektek sem ártana egy fürdőgatya! –mosolyog.
-Igaz. –bólogat Jared. –Talán veletek megyek.
-Nem! Ez olyan csajos shopping! Nincsenek srácok! Menjetek együtt! –néz Jensenre, aki nem szól. –Mi az?
-Én… azt hiszem majd holnap vásárolgatok… Most inkább… csak kifújom magam!
-Ahogy gondolod. –mondja Angel. –De mi megyünk. Jared te is kifújod magad?
-Még nem tudom. –sóhajt fel. –Szerintem eszek valamit, aztán meglátjuk! De te menj Jade. –simogatja meg a lány arcát, aki bólogat. –Akkor jó vásárlást…
-Ok! 15 perc! Itt! –mondja Angel és elveszi Jensen kezéből a kártyát és benyit. Egy hatalmas nappali tárul szemük elé, melynek közepén üveglap, amit ha felnyitnak az alattuk hullámzó tengerbe csusszanhatnak, vagy besétálhatnak a kis lépcsőn. Velük szemben hatalmas ágy terül el, fehér ágynemű a puha párnákon, melynek az illata beteríti az egész helységet. Az ágy közepén egy száll virág mosolyog feléjük. Angel megszólalni sem tud a csodálkozástól, a fiú mellette pedig elereszt egy halk „WOW” –t, becsukja az ajtót maguk mögött és rögtön a teraszra sétál. Óceán amerre a szem ellát, de hogy még nagyobb legyen az élvezet, egy két személyes jakusi is fogadja itt a kényeztetésre vágyó vendégeket. Megint elereszt egy „WOW” –t és visszamegy a világos és tágas szobába, megáll az üveglapon és csípőre teszi kezét. Angel egy pillanatra rámosolyog, de tovább nézelődik. A fürdő az ágy mellől nyílik. Két mosdó, ezüst csapokkal, a kád, egy hatalmas földig érő ablak előtt, így ha úgy dönt, hogy a kádban szeretne ücsörögni egy pillanatra sem kell elfelejtenie hol is van, de ha megunta a kilátást, csak egy gombnyomás és az üveg feketére változik, s máris eltűnik az óceán panorámája. Nagyot sóhajt, és végigsimogat mindent. Gyönyörű. Tényleg álomsziget. Visszamegy a fiúhoz aki még mindig a szoba közepén áll és nem jut szóhoz. Sokat látott már, de ez a maga egyszerűségével lenyűgözi őt. A fények, a színek, az illatok, minden tele van élettel, magába szívhatja őket és élvezheti azt, hogy létezik, lélegzik, él. Angel leül az ágyra és megsimogatja a lepedőt.
-Nincs kanapé. –jegyzi meg. Szomorú.
-I… igen. –bólogat a fiú. –De van a teraszon jakusi! WOW! –kiált és leül a lány mellé. –Nem semmi, hogy a nappaliból is simán „kiúszhatsz”. Sőt a teraszról is van lépcső. Nagyon tetszik! Amikor azt mondta a recepciós, hogy bungaló, azt hittem, hogy kapunk egy garázst! –mondja, aztán Angel szemébe néz. –Jól választottál.
-Én is úgy érzem. Szerintem remekül fogjuk érezni magunkat. Még sohasem úsztam éjjel, de ki fogom próbálni.
-S minek neked bikini?
-Csak! –vágja rá a lány. –Jade biztosan elájult már, látva ezt a „garázst”. Remélem Jared hamar összelapátolja… -sóhajt egy nagyot. –És akkor most… most mi van?
-Hogy érted?
-Velünk? Barátok?
-Barátok…
-Akkor… te alszol a jobb oldalon, én meg a balon!
-Rendben. –bólogat Jensen. –És ha véletlenül áttévedek a te feledre?
-Még nem tudom. Falat nem húzhatunk! Nem igaz?
-Nem. –mondja a fiú. –Azért… ott fent… jó volt.
-Igen, jó. –suttog a lány. –De most már lent vagyunk!
-Igen, lent… vagyis csak félig, mert éppen a vízben állunk.
-Jó meglátás. –suttog a lány és megsimogatja Jensen arcát, aki behunyja szemét érintésére. –De… most mennem kell. Jade, ha még életben van, már vár rám.
-Az is lehet, hogy elfelejtette már a shoppingolást.
-Az kizárt. Az ilyet nem felejtik el a csajok csakúgy.
-Ok. –bólogat a fiú, aztán előveszi kártyáját. –Használd nyugodtan.
-Nem kell, köszi, eddig is te álltad az egész utat. Nekem is van hitelkártyám. –s magához veszi táskáját.
-Tudom, de… ha már vásárolgattok, nekem is vehetnél pár dolgot… és akkor minek két kártyával fizetni?
-Mit szeretnél?
-Nem ártana egy borotva, ha nem akarod, hogy szakállat növesszek, aztán még pár cucc hozzá.
-Rendben. Megkapod. –elveszi a kártyát és táskájába süllyeszti, majd feláll. –Megyek.
-Aztán éjfél előtt gyere vissza. Ismerem milyen, ha a csajok elindulnak vásárolgatni.
-Talán hazaérek. –mondja a lány és kimegy az ajtón, Jade már ott toporog a stégen és ahogy meglátja, megöleli őt.
-Ez annyira fantasztikus! Képzeld a ház közepén van egy hatalmas lyuk…
-I… igen, láttam!
-Nektek is? És képzeld el, hogy pezsgőfürdő van a teraszon! Ilyet még sohasem láttam! Sürgősen be kell szereznem egy rakás tollat és papírt, mert ezt le kell írnom!
-Jade, ugye nem akarsz bent gubbasztani, és írogatni?
-Csak egy kicsit! Képzeld a fürdőszobában van egy hatalmas ablak, és ha megnyomok egy gombot, elsötétül! Nem értem hogyan, de kell egy ilyen nekem is! –kiált és megfogja Angel kezét. Lassan elindulnak a stégen. –Fantasztikus! Ide akarok jönni nászútra is! –jelenti ki.
-Jareddel? –mosolyodik el Angel.
-Hát… -elpirul. –Olyan aranyos fiú. Nem hiszem, hogy elvenne, mert csak most szakított Sandyvel… Oh! Te nem is tudod ki az! Szerintem nagyon helyes lány, és tudom, hogy Jared… annyira izgi, hogy nem Keith, szóval tudom, hogy még szereti őt.
-Majd megváltozik… remélem.
-Azt nem tudom, de olyan kedves és kitalálta, hogy megvár és együtt vacsorázunk! Ah! Hát nem édes? Azt hittel elájulok amikor kiderült, hogy ő Jared. Fel tudod fogni, hogy Jared Padalecki barátnője vagyok? Én nem! Őt nézem a TV-ben… és akkor tessék! Itt van! Sokkal helyesebb, mint TV-ben! Ugye, hogy sokkal helyesebb?
-Igen! –bólogat Angel. –Amennyit mutattál nekem róla! –s lelépnek a stégről a homokba. –Na és? Mi lesz most? Ugye már nem pánikolsz?
-Nem… vagyis… egy kicsit… Mégis ő Jared!
-Jade, ne kezd!
-Majd mély levegőket veszek, akkor majd elmúlik!
-A repülőn még levegőt is elfelejtettél venni, annyira elmerültél a szájában. –neveti el magát Angel, mire nővére megáll, összeteszi karjait maga előtt. –Most mi van?
-Szerinted nem kellett volna?
-Micsodát? Csókolózni a repülőn? De! Jó móka! Mi sem találtunk jobb elfoglaltságot Jensennel.
-És… és… te meg ő… most mi van?
-Nem tudom. –megrántja vállát. –Vagyunk és kész.
-Ez nem jó… Én azt hittem, hogy te és Jensen Ackles! Annyira jó, hogy az én húgom és egy olyan bomba srác, mint ő, együtt, de azt látom, hogy… hogy… szóval furák vagytok!
-Mert azok vagyunk! Mondom, nem tudom mi van.
-De… de… együtt vagytok nem?
-Nem tudom… lehet… majd kiderül. Az biztos, hogy ő alszik a jobb oldalon, én meg a balon. Ennyi!
-Ezt most nem értem. –ráncolja homlokát Jade.
-Mindegy! –legyint Angel. –Inkább azzal legyél elfoglalva, hogy Jared leginkább rajtad „aludjon”. Úgy az izgi.
-Jaj ne mondd! –lehajtja fejét. –Biztosan itt is kell… azt…
-Jade! Mi az, hogy kell? Itt áradozol róla… még szép, hogy lesz egy kis… ez-az… főleg itt! Szerinted miért vár meg a vacsorával? Szerintem el akar bűvölni! Tudod, gyertyafény, halk vízzúgás… te pedig elalélsz!
-Lehet… -és rajzolgatni kezd lábával a homokba.
-Nem lehet, biztos.
-De Sandyt szereti még… tényleg! Én megértem…
-Ugyan már! Ne emlegesd azt a lányt! Most túlteszi magát rajta! Miért érdekel a volt menyasszonya? Ő döntött úgy, hogy szakít! Jensentől tudom, hogy jobban is járt így…
-Elvitte a kutyáit…
-Majd visszaszerzi.
-De mi van, ha találkoznak és megint együtt lesznek?
-Akkor kitépem a golyóit. –jelenti ki Angel.
-Jaj, ne legyél ilyen gonosz vele! Ha szeret valakit… mégis vele volt egy csomó ideig! Nekünk meg ez az első napunk együtt!
-Éppen ezért nem ártana, ha őrülten szexis lennél, hogy eszébe se jusson az a lány.
-De én nem vagyok szexis. Az a… valami amit reggel vettünk…
-Jobb, mint a macis pizsid! Most is veszünk valami nagyon dögöset, hogy Jared megszólalni se tudjon a gyönyörűségtől. Aztán… egy-két felsőt és szoknyát… persze a bikini sem maradhat ki! Mondjuk egy olyan, amit Rióban hordanak! A felső éppen csak takar és az egész négy zsinór.
-Ne Angel, túl merész! Ilyet nem vennék fel!
-Dehogynem! –mosolyog. –Jared lássa, hogy milyen szexi a barátnője. Sandyre pedig ne gondoljon… se másra!
-Nem is tudom…
-Én tudom Jade! Veszünk a srácoknak is pár dolgot! Jensen kért borotvát, szerintem Jarednek is kell majd. Sőt, nem ártana fürdőgatyát is beszerezni meg pár ruhát nekik is.
-Ez jó ötlet!
-Akkor indulás! Ne húzzuk az időt! –megfogják egymás kezét, s a hotel felé veszik az irányt.
Jared a teraszon ül, kezében egy üveg sör. Nézi ahogyan a nap vöröslően a tengerbe bukik lassan. Gyönyörű látvány és bár itt lehetne Sandy is… Amikor meglátta ezt a csodálatos földi paradicsomot, rögtön ő jutott az eszébe, hiába, nem képes kiverni a fejéből, még akkor sem, ha kést döfött belé. Sejti, hogy a kutyáinak nincs baja, érzi, tudja, hogy Sandy is imádta őket, nem bántaná egyiket sem. De most, hogy elvette tőle kedvenceit, jobban érzi magát? Így vett elégtételt? Ok, aláírja, hogy egyik pillanatról a másikra mondta ki, vége, s azzal, hogy most fájdalmat okoz neki a lány, mit szeretne elérni? Hogy visszatérjen hozzá? De így? Hiányzik neki, nagyon is, csak ez a húzás csökkentette az esélyeit… Mert talán volt egy icipici sansz arra, hogy minden rendbejöjjön kettőjük között, vagy csak ő gondolja így, azért, hogy magát nyugtassa? Ha most Sandyvel lehetne itt, egészen biztosan felfedeznék a szigetet… Boldogok lennének… addig, míg itt vannak, aztán megy ki-ki a maga útján… S maradnának a találkák… Jade viszont… Miért nem gondol arra, hogy itt van egy helyes lánnyal, aki naiv, tudatlan, de mindez édes benne. Meg kell ismernie őt, mert ki tudja, talán tényleg működhet ez a kapcsolat. Miért ne működne? Jade már túlesett azon a sokkon, hogy hazudott neki, bár ezt még nem beszélték meg, hiába repültek 10 órát… Felsóhajt. Nagyot kortyol az üvegből. Nézi a napot ami eltűnik a látóhatár mögé, de sugarai még játszanak a víz színén. Messze a felhők rózsaszínben és aranyban úsznak. Csodálatos. Leteszi az üveget maga mellé az asztalra. Talán tényleg együtt járnak majd Jadel és komolyra is fordul a dolog, de mit kezdjen azzal, hogy barátja iránti vágya, még mindig éhesen mardossa őt? Hazudna Jadenek… Így is hazudik… Most is… Mert most sem rá gondol, hanem Jensenre. Mit csinálhat? Egyedül van ő is, hiszen Angel vásárol. Lehet, hogy ugyan erre gondol, amire ő is… Itt vannak… ketten…Szinte ordít a hely, hogy „gyere és csináld”. Fojtsa el magában a vágyát és hagyja az egészet? Képtelen rá. Tetszik neki ez az új dolog, és nem akarja elfojtani…
-Hello. –suttog ekkor egy hang mögötte, majd Jensen lép mellé, s az asztaltól elvesz egy széket. Leül, háttal az óceánnak, és szemébe néz.
-Hey. – sóhajt fel Jared és nagyot nyel. Éppen az előbb gondolt rá, mintha csak tudta volna.
-Átjöttem… Hoztam egy sört neked is… -s két üveget tesz az asztalra. De látom, neked már van. –állapítja meg csendesen.
-Van… -sóhajt fel. –A mini bárban találtam… -elhallgat és lehajtja fejét. Nem szólnak, nem tudják hol is kezdjék el, amit mondani akarnak egymásnak. Jensen töri meg a csendet, s a hullámok moraját.
-Jade… tényleg helyes. –beszél, csak hogy mondjon valamit.
-Igen, az. –bólogat Jared. –Csak mindig el akar ájulni. –somolyog.
-Beszéltél vele a Keith ügyről?
-Még nem. De szerintem már megbocsátott.
-Azt hallottam. 10 órán keresztül a repülőn.
-Te sem panaszkodhatsz. Bírod Angelt.
-Nem tagadom, így van. –bólogat. –Belevaló lány. És tetszik a stílusa, de… -s mély levegőt vesz. –Mondd meg, mit tegyek! Nem tudom kiverni a fejemből azt, amibe belemásztunk.
-Én sem. –susog a fiú. –Én kérdeztem tőled, hogy most mi van, de nem adtál választ rá. Segítened kell.
-Nem megy. Nem tudok. Nincs válasz és… lehet, hogy nem is akarok választ rá… -sóhajt. –Gondolkoztam eleget, de nem tudok mit mondani Jared. Ez a lány… Jade… akármilyen is… nekem tetszik, jó lány, és jobban is jársz vele, mint Sandyvel… vagy… vagy… velem.
-Veled? –keresi Jensen tekintetét. –Várj, ezt hogy érted? Mire akarsz kilyukadni?
-Hogy mire? Azt mondtad… hogy… kívánsz…
-Ahogyan most is. Mindig.
-Jared, mi barátok vagyunk. Szeresd a szép lányt melletted.
-Ha ezt mondod, neked pedig ott van Angel…
-Igen… –sóhajt. –Angel… szerinted is gyönyörű?
-Ha azt mondom, hogy igen, akkor ezt ne add tovább Jadenek, ok? –mosolyog. –Lehet, hogy Angel nővére, de még kislány, nem egy igazi nő…
-Majd te azzá teszed.
-De nem tudom, hogyan kell… igaz, nekem tetszik úgy ahogy van!
-Menni fog. –mosolyodik el Jensen. –Jade jó nő, csak még maga sem tudja. Te majd megmutatod neki, hogyan legyen az… vagy… magától is rájön… a csajok, ha egyszer beindulnak…
-Igen… -sóhajt fel Jared. –Csak még mi nem tudjuk mit tegyünk, ha… -de elhallgat, mert hallja, hogy nyílik az ajtó. Csomagok csörögnek, ahogy a lány az ágyra dobja őket és máris kilép hozzájuk. Egy pillanatra megtorpan, ahogy meglátja Jensent, aki felé küld egy bágyadt mosolyt, aztán feláll. Jobb ha, ő most távozik. Rá itt már nincs szükség. Beszélni akart barátjával, de semmire sem jutottak. Nem képes megfogalmazni mit érez. Próbálja leplezni magát azzal, hogy a lányokról beszél, de közben folyton csak azon jár az esze, hogyan mondja ki: kellesz! Most itt van Jade, ez pedig jó dolog… de rá miért nem néz így Jared? Máris átszellemült az arca, vonásai meglágyultak, szája szélét mosolyra húzza… Talán tényleg hagyják ezt a dolgot. Jade és a barátja igazi pár lehetnek, minden esélyük megvan erre. Szeretné látni, hogy Jared boldog és elégedett… S egyre jobban érzi, hogy ezt majd nem az ő oldalán találja majd meg…
-Szia Jade! Éppen indulni akartam! –mondja. –De… Csini ez a ruha. –állapítja meg. A lány pedig elvörösödik. Vásároltak rengeteg szép dolgot a hotel butikjaiban, s magán hagyta ezt a barack színű, a nyakánál megkötős, könnyű, nyári ruhát, mely éppen csak eltakarja térdét. Angel szerint sokkal rövidebbet kellett volna vennie, de úgy érezte ez pont jó.
-Tényleg nagyon csinos. –mondja Jared és megsimítja karját.
-Tetszik? Tényleg?
-Tetszik. –bólogat a fiú.
-Együtt választottuk ki Angellel. Ő is vett egyet, de az rövidebb.
-Én már itt sem vagyok. –mondja Jensen, és belép a házba Jade mellett, aztán kimegy, halkan csukja be maga mögött az ajtót, s ahogy a zár kattan, Jared ölébe húzza a lányt, átfogja derekát és megpuszilja arcát.
-Hoztál nekem valamit? Öh… várjunk csak? Magadat? Azt hiszem elég lesz. Na jó… egy kis csokinak is örülnék.
-Hoztam neked egy hatalmas táblával. Az volt az utolsó. Sajnos.
-Nem baj. Biztosan finom, de nem annyira mint te. –s megint puszi csattan a lány arcán.
-Vettünk egy csomó mindent. Még egy ruhát és felsőket, meg egy cipőt… vagy inkább papucsot… és egy fürdőruhát is.
-Megmutatod?
-Hát… -megfogja Jared nagy pracliját. –Angel azt mondta, hogy biztosan tetszeni fog neked… Kicsit merész…
-Oh, akkor Angelnek igaza lesz.
-Majd holnap felveszem. Ma már úgysem megyünk be a vízbe.
-Honnan tudod? Egy kis éjszakai fürdőzés?
-Nem is tudom… Olyat még sohasem csináltam.
-Akkor kipróbáljuk. –mosolyog Jared és megsimogatja a lány haját.
-Vettünk neked is borotvát és fürdőgatyát.
-Remélem nem olyan öreg bácsisat.
-Nem! Én választottam! Kockás. Nekem tetszik. Majdnem a térdedig ér! Hogy is mondják? Bermuda gatya?
-Azt szeretem.
-Vettem neked néhány pólót is. Egy fehéret, egy szürkét és egy feketét… Angel azt mondta, hogy nem ártana, ha te néznél magadnak farmert, mert olyan melák vagy…
-Ezt mondta?
-Ezt… én próbáltam… de igaza van…
-Ok! Holnap elmegyünk és vásárolunk egy-két nadrágot is… De neked muszáj még egy fürdőruhát venned.
-Még ezt sem láttad.
-De… látni fogom, és tudom, hogy csinos vagy benne. –megszorítja Jade kezét. –Szerintem hallgass Angelre, ha fürdőruháról van szó. Azt hiszem ő tudja mi az ami neked a legjobb. Ok, nem láttam, de… miért nem veszed fel?
-M… majd…
-Te szégyellős vagy!
-N… Nem…
-De! –bólogat Jared. –Előttem? Miért?
-Az… az… más…
-Más? –kérdezi, szemében pedig megcsillannak a lámpák, ahogy feloltódnak a teraszon, a nap utolsó sugarai is nyugovó tértek, hogy reggel megújultan ismét ontsák fényüket.
-Akkor… az más. –fülig pirul. Ne faggassa erről a fiú. –Sötét volt… és… és… szóval… sötét volt. –mondja halkan. Jared elmosolyodik és bólogat.
-Ok, értem. Igazad van… de… azért láttalak… elég közelről…
-Én is téged. –suttog, s melege lesz hirtelen, az arcán biztos tojást lehetne sütni olyan forró. A fiú megcsókolja lágyan.
-Mi lenne, ha megismételnénk a tegnap éjszakát? –kérdezi, de nem várja meg a lány válaszát, felpattan vele a karjaiban és eltűnik a kicsi házban.
Angel boldogan csomagolja ki a rengeteg holmit a zacskókból. Jensen az ágyon ülve figyeli. Mellette rengeteg ruha. Megfogja az egyik apró bikinit és nézegetni kezdi. A lány ráfigyel.
-Szerinted milyen?
-Kicsi. –mondja a fiú. –De… minél kisebb, annál jobb.
-Szerintem is… Nincs kedved megmártózni végre? Itt ez a csodálatos part, itt vagyunk mi… szóval?
-Egy baráti csobbanás?
-Pontosan! –bólogat a lány és kikapja kezéből az apró fürdőruhát, a fürdőszobába megy. –Na? –kérdezi hangosan. –Csak egy kis úszás vacsi előtt! –kiált, miközben öltözik. –Remélem még adnak!
-Ok! –bólogat a fiú. Kigombolja ingét, az ágyra hajítja, leveszi pólóját, aztán kibújik nadrágjából is, így várja a lányt, egy sortban. Angel pár pillanat múlva megjelenik és a fiú nagyot nyel, ez a bikini csak azt nem mutatja meg, amit nem akar látni. Akárhogyan is… Angel gyönyörű! Lehet, hogy majd elemészti a vágy azért, hogy Jared hozzáérjen, mégis… ez a látvány… csodás, szemet gyönyörködtető, kívánatos.
-Na? Milyen? –körbefordul. –Jó? –de látja a fiún, hogy tetszik neki. Odaáll elé, rámosolyog. Jensen sem panaszkodhat. Izmos karok és vállak. Meg kell érintenie! Megsimogatja a fiú mellét, puha bőre alatt, kemény izmok hívogatják. Hangosan felsóhajt, mert nem tarthatja magában.
-Te sem panaszkodhatsz! –jelenti ki. –Barátom…
-T… Tessék? –pislog Jensen, mert az érintésre ocsúdik fel a lány melleiből.
-Tetszik amit látsz, valld be! Így barátilag.
-Nem tagadom! „Így barátilag”.
-Akkor? –néz a nappali közepén fekvő üveglapra. –Kinyitod? Irány a víz!
-Rendben! –bólogat hevesen és felnyitja az üveglapot. Szabad az út a tenger felé, mely kéklőn hullámzik alattuk, fények világítják meg a ház alatt, s így még hívogatóbb. Ki kell próbálni mindent.
A lány lelépked a fa lépcsőkön, aztán elengedi a korlátot és lebegni kezd. A sós víz melegen öleli körbe testét, úgy ahogyan Jensen tette azon a forró éjszakán. Csak jönne már ő is!
-Na? Gyere! –hívja a fiút, aki inkább a vízbe csusszan, nem fárasztja magát a lépcsővel. Odaúszik a lány elé. –Szia! Azt hittem már nem is jössz.
-Itt vagyok.
-Gyere! –s kiúsznak a ház alól. Most már a nyílt vízen lebegnek. Lábuk nem ér le, de alig kell mozgatniuk végtagjaikat, hogy fent maradjanak a víz színén.
-Ez most jól esik. –mondja Angel. –Imádok éjszaka úszni.
-Igen? És ezt is szereted? –kérdezi Jensen, majd derekánál fogva kiemeli a vízből ameddig csak tudja, s eldobja.
Angel a következő pillanatban a víz alatt találja magát, de azonnal a felszínre úszik.
-Harcolni akarsz?
-Győzzön a jobb! –vigyorodik el a fiú és Angel arcába fröcsköl. –Gyenge vagy!
-Csak hiszed! –és meglöki lábával a vizet, amiből Jensen rendesen kap, kortyol is belőle eleget. De nem adja fel. Ismét megfogja a lányt, aki kapálózni és sikongatni kezd, majd eldobja. Hangos csobbanás, Angel megint a víz alatt, de nem is jön fel, a fiúhoz úszik, megfogja a lábát és lerántja magához, aztán valahogy rááll a vállára, s mikor Jensen felfelé indul, kilöki őt, s megint a víz alatt landol. De a vízi csata csak most indul. Fröcskölik egymást kiabálva, sikongatva. Hol Jensen nyomja a víz alá Angelt, hol pedig őt a lány. Nevetnek és jól érzik magukat, de mivel ez „háború” kell a hadizsákmány is. Jensen a víz alá kerül ismét, de most nem úszik a felszínre. Angel mögé lebeg, aztán egy mozdulattal letépi róla a bikini felsőt. A lány rögtön odakap, Jensen pedig vigyorogva úszik elé, kezében az apró ruhadarab.
-Győztem! Bocs! Lásd be! –s tovább úszik.
-Ez nem ér!
-Micsoda? Nagyon is ér! Sajnálom!
-Add vissza! –fröcsköl felé, de nem érik el a cseppek a fiút.
-Nem! Megérdemelted!
-Micsodát? Sokkal jobb vagyok nálad! Simán lenyomlak a víz alá! Szóval… én győztem! Azt hiszed, hogy olyan nagy szám az, ha nálad van a felsőm?
-Igen…
-Gyere ide, leveszem a gatyád! A z a nagy szám!
-Hm… Nem! Inkább… -és a ház felé úszik. –Szépen bemegyek, te pedig itt maradsz… -s amilyen gyorsan csak tud a ház alá úszik, felsiet a falépcsőkön és lezárja az üveglapot. A lány kin ragad. Angel odaúszik és dörömbölni kezd, de Jensen csak integet neki és széles mosolyt vág. A lány most megfojtaná!
-Engedj be!
-Nem! Ja… a teraszon sem tudsz feljönni… a lépcsőt nem hajtottam le! Bocs…
-Szemét vagy!
-Csak nyertem!
-Ha kijövök… -forrong a lány. –Megverlek!
-Aha! –bólogat. –Félek!
-Nyisd ki!
-Nem! –kiált fejét ingatva. Angel mérgesen sóhajt.
-Miért teszed ezt?
-Mert nyertem! –jelenti ki.
-Tudod mit? Baromira nem érdekel mit csinálsz! Megoldom! –és az üvegre csap. –Szemét! –kiált, aztán kiúszik a ház alól. Meglátja a teraszon a létrát. Ha elrugaszkodna, még el is érné az egyik oszlopot és simán felmászna… De nem fárasztja magát ezzel. Vagy kiúszik a partra… vagy… tud jobb megoldást is. Nővéréék felé veszi az irányt. Lassan úszik a bungaló felé, legalább kiélvezheti a vizet és az éjszakát. Persze itt sincs leengedve a létra a teraszról, így nincs más választása, a ház alá úszik. Szerencsére az üveglap nincs a helyén. Mázlija van! Megkapaszkodik a lépcsőben és fellépdel, de megáll az utolsó lépcsőfoknál. Az ágy felől, a pillekönnyű takaró alól halk pusmogást hall. Elmosolyodik ahogy a halvány fényben meglát az anyag alatt egy kicsi és egy nagy „gombócot”, akinek kilóg a lába. Próbálja kivenni miről is susognak, de semmit sem ért. Fellép, de vizes lába nagyot csattan a csendben. A két „gombóc” megriad, s kidugják fejüket a takaró alól.
-H… hello! –mosolyodik el Angel. Elég kellemetlen ez a helyzet, de jobb megoldás, mint partra úszni. Maga elé teszi kezét, mert látja a fiún, hogy zavarba jött. Rá sem mer nézni. Csak lehajtja fejét. Érthető, nem mindennap lát felbukkanni egy félmeztelen nőt az ágya előtt a tengerből.
-Angel? –kérdezi Jade és felül a takarót ölelve. –Mit csinálsz itt?
-Hát… csak… úszkáltam? De ti ne zavartassátok magatokat, itt sem vagyok! Csak gondoltam beköszönök. Már megyek is!
-Várj! –kiált testvére. –Ez nekem nem tetszik. Hol van a felsőd? Mi történt?
-Jade, nekem sem tetszene, ha szex közben megzavarnak. –mondja és felsóhajt. –Nem történt semmi. Csináljátok tovább!
-Csak… csak beszélgettünk. –mondja nővére égő arccal. Jared pedig annyit fűz hozzá, hogy hevesen bólogat a lány szavaira.
-Aha! Ok! Persze! Megyek!
-Várj! –kiált Jade, és visszabukik a takaró alá, matat valamit, közben a fiú csak buta vigyort vág s jobbnak látja, ha álláig húzza a takaró ráeső részét, Angel nagy bánatára. Micsoda felsőtest! Nővérének óriási mázlija van. Minden értelemben.
-Egy pillanat! –szól a vékony takaró alól Jade. –Csak… csak keresek valamit. –a fiú az izgő-mozgó anyagra néz maga mellett, aztán még bambább képpel pislog a lányra.
-Megtaláltam! –kiált Jade, és előbukkan Jared ingében. Felkel, majd megfogja Angel karját és kimennek a teraszra, kezében egy póló, amit a fiúnak vett.
-Ezt most vedd fel!
-Minek?
-Vedd fel!
-Csak úsztam! Gondoltam beköszönök! Nem kell felöltöztetni!
-De! –kiált Jade. –Jared még meglát.
-Már látott! –de felveszi a hatalmas fekete pólót.
-Az most jó?
-nem tudom, tőle kérdezd meg. –mondja, Jade mélyet sóhajt. –Nyugi, elég pucér nőt látott már! Igaz, volt egy arca, mikor… Jaj Jade, ne legyél féltékeny! Inkább menj vissza és „beszélgessetek” tovább!
-Tényleg beszélgettünk.
-Rendben, elhiszem… Az összes cuccon amit vettünk?
-Öh… hát… azt hiszem… -lehajtja fejét.
-Jó beszélgetés lehetett!
-Jól van! Csak úgy becipelt! Tudod… aztán… hát…
-Aranyos! És? –mosolyog. –Jó pasi! Izmos.
-I… igen… szerinted is?
-Az! Éppen ezért ne velem foglalkozz! –s benéz egy pillanatra. Jared már nincs az ágyban, inkább felvette újdonsült fürdőgatyáját és az ágy mellett álldogál csípőre tett kézzel. -Szerintem vár rád! Hm… Ha nem mész, én teperem le! –mondja Angel. –Jensent most úgyis megfojtanám!
-Miért?
-Hogy miért? Ok! Elmondom. Mert kizárt! Ezért! Ja, de előtte elvette a felsőmet! Véresen komolyan gondolta a csatánkat a vízben. Nem normális! Idióta!
-Szerintem nem az! Jensen… Ő Jensen…
-Kisgombóc, el ne olvadj! Gondolj Jaredre!
-Igen… Hm… -elmosolyodik, de hamar felocsúdik. –Jensen simán kizárt?
-Ki! De ha visszamegyek megverem!
-Szegényke.
-Még véded? Köszi! Ok, hogy szórakozunk, de ezt nem kellett volna. Haragszom rá! –mondja. –Mindegy, ez az én dolgom. –legyint. –Te inkább foglalkozz Jareddel.
-Annyira izgi, hogy ő, ő! A Barátom! Nagy A-val!
-Igen, az! –bólogat Angel, és megsimogatja Jade arcát. –Remélem azért az a pár doboz óvszer elég lesz amit vettünk. –mosolyog kaján mód. –Vagy ki kell fosztanunk a boltot?
-Jaj ez olyan… én… én mondtam neki… hogy csináljuk úgy.
-Na és? Nem tetszik neki?
-Nem mondta, hogy nem… ez olyan… -egészen lehalkítja a hangját. –Szóval… öh… én tettem fel… oda… tudod…
-Aha! És?
-Ő mondta, és… tetszett neki, még segített is. –pirul.
-Az jó. Akkor minden rendben nem?
-Csak olyan hülye dolog ez!
-Micsoda?
-Hát az!
-Hogy óvszerrel csináljátok? Mi abban a „hülye”?
-Az, hogy Jared micsodájára én tettem fel! Az ÖVÉRE! ÉN!
-Igen, de még mindig nem értem.
-Ő Jared! Érted? Jared! Én meg megfogom… az ő „kicsi Jaredjét” és…
-Jézusom Jade, ne kezd! Pasi, pasi! Csak őt a TV-ben nézed, de neki is ugyanaz van a lába között, mint… mint Jensennek!
-Téééééényleg! Oh! –pillog. –Igazad van!
-Ok! Én megyek! –kiált és belép. A fiú ráfigyel. Angel csak mosolyog rá. –Szia Jared, nekem most mennem kell, de drukkolok! Mindent bele! –s megöleli. –Te vagy a legjobb!
-K… Köszönöm… Miért is? Mit csináltam?
-Tudod te azt! –mondja és amilyen gyorsan csak lehet kiszalad a házból. Jared kifújja a levegőt és a teraszra megy. Jade ráfigyel.
-Szia. –suttog a fiú, s gyengéden magához vonja. –Mi történt?
-Csak… kizárta magát…
-Kizárta?
-Igen! –bólogat, inkább nem beszél Jensenről, inkább jobb ha A barátjához bújik. Hallgatja a szíve dobbanását, beszívja illatát, érzi bőre melegét és ez most olyan jó.
-Szeretem, hogy ilyen kicsi vagy. –simogatja Jade karját.
-Te pedig olyan nagy. Nagy és éhes! Korog a gyomrod. Hallom.
-Mert még nem is vacsoráztunk. Megígértem, hogy megvárlak vele.
-Akkor… együnk? Én is éhes vagyok. –néz fel a fiúra.
-Remek ötlet! Kérünk egy üveg bort is! Vöröset!
-Szeretem.
-És rengeteg édességet!
-Fehér csokit is!
-Parancs! –mosolyog Jared. –Hívjuk azt a szobaszervizt!
-I… igen, láttam!
-Nektek is? És képzeld el, hogy pezsgőfürdő van a teraszon! Ilyet még sohasem láttam! Sürgősen be kell szereznem egy rakás tollat és papírt, mert ezt le kell írnom!
-Jade, ugye nem akarsz bent gubbasztani, és írogatni?
-Csak egy kicsit! Képzeld a fürdőszobában van egy hatalmas ablak, és ha megnyomok egy gombot, elsötétül! Nem értem hogyan, de kell egy ilyen nekem is! –kiált és megfogja Angel kezét. Lassan elindulnak a stégen. –Fantasztikus! Ide akarok jönni nászútra is! –jelenti ki.
-Jareddel? –mosolyodik el Angel.
-Hát… -elpirul. –Olyan aranyos fiú. Nem hiszem, hogy elvenne, mert csak most szakított Sandyvel… Oh! Te nem is tudod ki az! Szerintem nagyon helyes lány, és tudom, hogy Jared… annyira izgi, hogy nem Keith, szóval tudom, hogy még szereti őt.
-Majd megváltozik… remélem.
-Azt nem tudom, de olyan kedves és kitalálta, hogy megvár és együtt vacsorázunk! Ah! Hát nem édes? Azt hittel elájulok amikor kiderült, hogy ő Jared. Fel tudod fogni, hogy Jared Padalecki barátnője vagyok? Én nem! Őt nézem a TV-ben… és akkor tessék! Itt van! Sokkal helyesebb, mint TV-ben! Ugye, hogy sokkal helyesebb?
-Igen! –bólogat Angel. –Amennyit mutattál nekem róla! –s lelépnek a stégről a homokba. –Na és? Mi lesz most? Ugye már nem pánikolsz?
-Nem… vagyis… egy kicsit… Mégis ő Jared!
-Jade, ne kezd!
-Majd mély levegőket veszek, akkor majd elmúlik!
-A repülőn még levegőt is elfelejtettél venni, annyira elmerültél a szájában. –neveti el magát Angel, mire nővére megáll, összeteszi karjait maga előtt. –Most mi van?
-Szerinted nem kellett volna?
-Micsodát? Csókolózni a repülőn? De! Jó móka! Mi sem találtunk jobb elfoglaltságot Jensennel.
-És… és… te meg ő… most mi van?
-Nem tudom. –megrántja vállát. –Vagyunk és kész.
-Ez nem jó… Én azt hittem, hogy te és Jensen Ackles! Annyira jó, hogy az én húgom és egy olyan bomba srác, mint ő, együtt, de azt látom, hogy… hogy… szóval furák vagytok!
-Mert azok vagyunk! Mondom, nem tudom mi van.
-De… de… együtt vagytok nem?
-Nem tudom… lehet… majd kiderül. Az biztos, hogy ő alszik a jobb oldalon, én meg a balon. Ennyi!
-Ezt most nem értem. –ráncolja homlokát Jade.
-Mindegy! –legyint Angel. –Inkább azzal legyél elfoglalva, hogy Jared leginkább rajtad „aludjon”. Úgy az izgi.
-Jaj ne mondd! –lehajtja fejét. –Biztosan itt is kell… azt…
-Jade! Mi az, hogy kell? Itt áradozol róla… még szép, hogy lesz egy kis… ez-az… főleg itt! Szerinted miért vár meg a vacsorával? Szerintem el akar bűvölni! Tudod, gyertyafény, halk vízzúgás… te pedig elalélsz!
-Lehet… -és rajzolgatni kezd lábával a homokba.
-Nem lehet, biztos.
-De Sandyt szereti még… tényleg! Én megértem…
-Ugyan már! Ne emlegesd azt a lányt! Most túlteszi magát rajta! Miért érdekel a volt menyasszonya? Ő döntött úgy, hogy szakít! Jensentől tudom, hogy jobban is járt így…
-Elvitte a kutyáit…
-Majd visszaszerzi.
-De mi van, ha találkoznak és megint együtt lesznek?
-Akkor kitépem a golyóit. –jelenti ki Angel.
-Jaj, ne legyél ilyen gonosz vele! Ha szeret valakit… mégis vele volt egy csomó ideig! Nekünk meg ez az első napunk együtt!
-Éppen ezért nem ártana, ha őrülten szexis lennél, hogy eszébe se jusson az a lány.
-De én nem vagyok szexis. Az a… valami amit reggel vettünk…
-Jobb, mint a macis pizsid! Most is veszünk valami nagyon dögöset, hogy Jared megszólalni se tudjon a gyönyörűségtől. Aztán… egy-két felsőt és szoknyát… persze a bikini sem maradhat ki! Mondjuk egy olyan, amit Rióban hordanak! A felső éppen csak takar és az egész négy zsinór.
-Ne Angel, túl merész! Ilyet nem vennék fel!
-Dehogynem! –mosolyog. –Jared lássa, hogy milyen szexi a barátnője. Sandyre pedig ne gondoljon… se másra!
-Nem is tudom…
-Én tudom Jade! Veszünk a srácoknak is pár dolgot! Jensen kért borotvát, szerintem Jarednek is kell majd. Sőt, nem ártana fürdőgatyát is beszerezni meg pár ruhát nekik is.
-Ez jó ötlet!
-Akkor indulás! Ne húzzuk az időt! –megfogják egymás kezét, s a hotel felé veszik az irányt.
Jared a teraszon ül, kezében egy üveg sör. Nézi ahogyan a nap vöröslően a tengerbe bukik lassan. Gyönyörű látvány és bár itt lehetne Sandy is… Amikor meglátta ezt a csodálatos földi paradicsomot, rögtön ő jutott az eszébe, hiába, nem képes kiverni a fejéből, még akkor sem, ha kést döfött belé. Sejti, hogy a kutyáinak nincs baja, érzi, tudja, hogy Sandy is imádta őket, nem bántaná egyiket sem. De most, hogy elvette tőle kedvenceit, jobban érzi magát? Így vett elégtételt? Ok, aláírja, hogy egyik pillanatról a másikra mondta ki, vége, s azzal, hogy most fájdalmat okoz neki a lány, mit szeretne elérni? Hogy visszatérjen hozzá? De így? Hiányzik neki, nagyon is, csak ez a húzás csökkentette az esélyeit… Mert talán volt egy icipici sansz arra, hogy minden rendbejöjjön kettőjük között, vagy csak ő gondolja így, azért, hogy magát nyugtassa? Ha most Sandyvel lehetne itt, egészen biztosan felfedeznék a szigetet… Boldogok lennének… addig, míg itt vannak, aztán megy ki-ki a maga útján… S maradnának a találkák… Jade viszont… Miért nem gondol arra, hogy itt van egy helyes lánnyal, aki naiv, tudatlan, de mindez édes benne. Meg kell ismernie őt, mert ki tudja, talán tényleg működhet ez a kapcsolat. Miért ne működne? Jade már túlesett azon a sokkon, hogy hazudott neki, bár ezt még nem beszélték meg, hiába repültek 10 órát… Felsóhajt. Nagyot kortyol az üvegből. Nézi a napot ami eltűnik a látóhatár mögé, de sugarai még játszanak a víz színén. Messze a felhők rózsaszínben és aranyban úsznak. Csodálatos. Leteszi az üveget maga mellé az asztalra. Talán tényleg együtt járnak majd Jadel és komolyra is fordul a dolog, de mit kezdjen azzal, hogy barátja iránti vágya, még mindig éhesen mardossa őt? Hazudna Jadenek… Így is hazudik… Most is… Mert most sem rá gondol, hanem Jensenre. Mit csinálhat? Egyedül van ő is, hiszen Angel vásárol. Lehet, hogy ugyan erre gondol, amire ő is… Itt vannak… ketten…Szinte ordít a hely, hogy „gyere és csináld”. Fojtsa el magában a vágyát és hagyja az egészet? Képtelen rá. Tetszik neki ez az új dolog, és nem akarja elfojtani…
-Hello. –suttog ekkor egy hang mögötte, majd Jensen lép mellé, s az asztaltól elvesz egy széket. Leül, háttal az óceánnak, és szemébe néz.
-Hey. – sóhajt fel Jared és nagyot nyel. Éppen az előbb gondolt rá, mintha csak tudta volna.
-Átjöttem… Hoztam egy sört neked is… -s két üveget tesz az asztalra. De látom, neked már van. –állapítja meg csendesen.
-Van… -sóhajt fel. –A mini bárban találtam… -elhallgat és lehajtja fejét. Nem szólnak, nem tudják hol is kezdjék el, amit mondani akarnak egymásnak. Jensen töri meg a csendet, s a hullámok moraját.
-Jade… tényleg helyes. –beszél, csak hogy mondjon valamit.
-Igen, az. –bólogat Jared. –Csak mindig el akar ájulni. –somolyog.
-Beszéltél vele a Keith ügyről?
-Még nem. De szerintem már megbocsátott.
-Azt hallottam. 10 órán keresztül a repülőn.
-Te sem panaszkodhatsz. Bírod Angelt.
-Nem tagadom, így van. –bólogat. –Belevaló lány. És tetszik a stílusa, de… -s mély levegőt vesz. –Mondd meg, mit tegyek! Nem tudom kiverni a fejemből azt, amibe belemásztunk.
-Én sem. –susog a fiú. –Én kérdeztem tőled, hogy most mi van, de nem adtál választ rá. Segítened kell.
-Nem megy. Nem tudok. Nincs válasz és… lehet, hogy nem is akarok választ rá… -sóhajt. –Gondolkoztam eleget, de nem tudok mit mondani Jared. Ez a lány… Jade… akármilyen is… nekem tetszik, jó lány, és jobban is jársz vele, mint Sandyvel… vagy… vagy… velem.
-Veled? –keresi Jensen tekintetét. –Várj, ezt hogy érted? Mire akarsz kilyukadni?
-Hogy mire? Azt mondtad… hogy… kívánsz…
-Ahogyan most is. Mindig.
-Jared, mi barátok vagyunk. Szeresd a szép lányt melletted.
-Ha ezt mondod, neked pedig ott van Angel…
-Igen… –sóhajt. –Angel… szerinted is gyönyörű?
-Ha azt mondom, hogy igen, akkor ezt ne add tovább Jadenek, ok? –mosolyog. –Lehet, hogy Angel nővére, de még kislány, nem egy igazi nő…
-Majd te azzá teszed.
-De nem tudom, hogyan kell… igaz, nekem tetszik úgy ahogy van!
-Menni fog. –mosolyodik el Jensen. –Jade jó nő, csak még maga sem tudja. Te majd megmutatod neki, hogyan legyen az… vagy… magától is rájön… a csajok, ha egyszer beindulnak…
-Igen… -sóhajt fel Jared. –Csak még mi nem tudjuk mit tegyünk, ha… -de elhallgat, mert hallja, hogy nyílik az ajtó. Csomagok csörögnek, ahogy a lány az ágyra dobja őket és máris kilép hozzájuk. Egy pillanatra megtorpan, ahogy meglátja Jensent, aki felé küld egy bágyadt mosolyt, aztán feláll. Jobb ha, ő most távozik. Rá itt már nincs szükség. Beszélni akart barátjával, de semmire sem jutottak. Nem képes megfogalmazni mit érez. Próbálja leplezni magát azzal, hogy a lányokról beszél, de közben folyton csak azon jár az esze, hogyan mondja ki: kellesz! Most itt van Jade, ez pedig jó dolog… de rá miért nem néz így Jared? Máris átszellemült az arca, vonásai meglágyultak, szája szélét mosolyra húzza… Talán tényleg hagyják ezt a dolgot. Jade és a barátja igazi pár lehetnek, minden esélyük megvan erre. Szeretné látni, hogy Jared boldog és elégedett… S egyre jobban érzi, hogy ezt majd nem az ő oldalán találja majd meg…
-Szia Jade! Éppen indulni akartam! –mondja. –De… Csini ez a ruha. –állapítja meg. A lány pedig elvörösödik. Vásároltak rengeteg szép dolgot a hotel butikjaiban, s magán hagyta ezt a barack színű, a nyakánál megkötős, könnyű, nyári ruhát, mely éppen csak eltakarja térdét. Angel szerint sokkal rövidebbet kellett volna vennie, de úgy érezte ez pont jó.
-Tényleg nagyon csinos. –mondja Jared és megsimítja karját.
-Tetszik? Tényleg?
-Tetszik. –bólogat a fiú.
-Együtt választottuk ki Angellel. Ő is vett egyet, de az rövidebb.
-Én már itt sem vagyok. –mondja Jensen, és belép a házba Jade mellett, aztán kimegy, halkan csukja be maga mögött az ajtót, s ahogy a zár kattan, Jared ölébe húzza a lányt, átfogja derekát és megpuszilja arcát.
-Hoztál nekem valamit? Öh… várjunk csak? Magadat? Azt hiszem elég lesz. Na jó… egy kis csokinak is örülnék.
-Hoztam neked egy hatalmas táblával. Az volt az utolsó. Sajnos.
-Nem baj. Biztosan finom, de nem annyira mint te. –s megint puszi csattan a lány arcán.
-Vettünk egy csomó mindent. Még egy ruhát és felsőket, meg egy cipőt… vagy inkább papucsot… és egy fürdőruhát is.
-Megmutatod?
-Hát… -megfogja Jared nagy pracliját. –Angel azt mondta, hogy biztosan tetszeni fog neked… Kicsit merész…
-Oh, akkor Angelnek igaza lesz.
-Majd holnap felveszem. Ma már úgysem megyünk be a vízbe.
-Honnan tudod? Egy kis éjszakai fürdőzés?
-Nem is tudom… Olyat még sohasem csináltam.
-Akkor kipróbáljuk. –mosolyog Jared és megsimogatja a lány haját.
-Vettünk neked is borotvát és fürdőgatyát.
-Remélem nem olyan öreg bácsisat.
-Nem! Én választottam! Kockás. Nekem tetszik. Majdnem a térdedig ér! Hogy is mondják? Bermuda gatya?
-Azt szeretem.
-Vettem neked néhány pólót is. Egy fehéret, egy szürkét és egy feketét… Angel azt mondta, hogy nem ártana, ha te néznél magadnak farmert, mert olyan melák vagy…
-Ezt mondta?
-Ezt… én próbáltam… de igaza van…
-Ok! Holnap elmegyünk és vásárolunk egy-két nadrágot is… De neked muszáj még egy fürdőruhát venned.
-Még ezt sem láttad.
-De… látni fogom, és tudom, hogy csinos vagy benne. –megszorítja Jade kezét. –Szerintem hallgass Angelre, ha fürdőruháról van szó. Azt hiszem ő tudja mi az ami neked a legjobb. Ok, nem láttam, de… miért nem veszed fel?
-M… majd…
-Te szégyellős vagy!
-N… Nem…
-De! –bólogat Jared. –Előttem? Miért?
-Az… az… más…
-Más? –kérdezi, szemében pedig megcsillannak a lámpák, ahogy feloltódnak a teraszon, a nap utolsó sugarai is nyugovó tértek, hogy reggel megújultan ismét ontsák fényüket.
-Akkor… az más. –fülig pirul. Ne faggassa erről a fiú. –Sötét volt… és… és… szóval… sötét volt. –mondja halkan. Jared elmosolyodik és bólogat.
-Ok, értem. Igazad van… de… azért láttalak… elég közelről…
-Én is téged. –suttog, s melege lesz hirtelen, az arcán biztos tojást lehetne sütni olyan forró. A fiú megcsókolja lágyan.
-Mi lenne, ha megismételnénk a tegnap éjszakát? –kérdezi, de nem várja meg a lány válaszát, felpattan vele a karjaiban és eltűnik a kicsi házban.
Angel boldogan csomagolja ki a rengeteg holmit a zacskókból. Jensen az ágyon ülve figyeli. Mellette rengeteg ruha. Megfogja az egyik apró bikinit és nézegetni kezdi. A lány ráfigyel.
-Szerinted milyen?
-Kicsi. –mondja a fiú. –De… minél kisebb, annál jobb.
-Szerintem is… Nincs kedved megmártózni végre? Itt ez a csodálatos part, itt vagyunk mi… szóval?
-Egy baráti csobbanás?
-Pontosan! –bólogat a lány és kikapja kezéből az apró fürdőruhát, a fürdőszobába megy. –Na? –kérdezi hangosan. –Csak egy kis úszás vacsi előtt! –kiált, miközben öltözik. –Remélem még adnak!
-Ok! –bólogat a fiú. Kigombolja ingét, az ágyra hajítja, leveszi pólóját, aztán kibújik nadrágjából is, így várja a lányt, egy sortban. Angel pár pillanat múlva megjelenik és a fiú nagyot nyel, ez a bikini csak azt nem mutatja meg, amit nem akar látni. Akárhogyan is… Angel gyönyörű! Lehet, hogy majd elemészti a vágy azért, hogy Jared hozzáérjen, mégis… ez a látvány… csodás, szemet gyönyörködtető, kívánatos.
-Na? Milyen? –körbefordul. –Jó? –de látja a fiún, hogy tetszik neki. Odaáll elé, rámosolyog. Jensen sem panaszkodhat. Izmos karok és vállak. Meg kell érintenie! Megsimogatja a fiú mellét, puha bőre alatt, kemény izmok hívogatják. Hangosan felsóhajt, mert nem tarthatja magában.
-Te sem panaszkodhatsz! –jelenti ki. –Barátom…
-T… Tessék? –pislog Jensen, mert az érintésre ocsúdik fel a lány melleiből.
-Tetszik amit látsz, valld be! Így barátilag.
-Nem tagadom! „Így barátilag”.
-Akkor? –néz a nappali közepén fekvő üveglapra. –Kinyitod? Irány a víz!
-Rendben! –bólogat hevesen és felnyitja az üveglapot. Szabad az út a tenger felé, mely kéklőn hullámzik alattuk, fények világítják meg a ház alatt, s így még hívogatóbb. Ki kell próbálni mindent.
A lány lelépked a fa lépcsőkön, aztán elengedi a korlátot és lebegni kezd. A sós víz melegen öleli körbe testét, úgy ahogyan Jensen tette azon a forró éjszakán. Csak jönne már ő is!
-Na? Gyere! –hívja a fiút, aki inkább a vízbe csusszan, nem fárasztja magát a lépcsővel. Odaúszik a lány elé. –Szia! Azt hittem már nem is jössz.
-Itt vagyok.
-Gyere! –s kiúsznak a ház alól. Most már a nyílt vízen lebegnek. Lábuk nem ér le, de alig kell mozgatniuk végtagjaikat, hogy fent maradjanak a víz színén.
-Ez most jól esik. –mondja Angel. –Imádok éjszaka úszni.
-Igen? És ezt is szereted? –kérdezi Jensen, majd derekánál fogva kiemeli a vízből ameddig csak tudja, s eldobja.
Angel a következő pillanatban a víz alatt találja magát, de azonnal a felszínre úszik.
-Harcolni akarsz?
-Győzzön a jobb! –vigyorodik el a fiú és Angel arcába fröcsköl. –Gyenge vagy!
-Csak hiszed! –és meglöki lábával a vizet, amiből Jensen rendesen kap, kortyol is belőle eleget. De nem adja fel. Ismét megfogja a lányt, aki kapálózni és sikongatni kezd, majd eldobja. Hangos csobbanás, Angel megint a víz alatt, de nem is jön fel, a fiúhoz úszik, megfogja a lábát és lerántja magához, aztán valahogy rááll a vállára, s mikor Jensen felfelé indul, kilöki őt, s megint a víz alatt landol. De a vízi csata csak most indul. Fröcskölik egymást kiabálva, sikongatva. Hol Jensen nyomja a víz alá Angelt, hol pedig őt a lány. Nevetnek és jól érzik magukat, de mivel ez „háború” kell a hadizsákmány is. Jensen a víz alá kerül ismét, de most nem úszik a felszínre. Angel mögé lebeg, aztán egy mozdulattal letépi róla a bikini felsőt. A lány rögtön odakap, Jensen pedig vigyorogva úszik elé, kezében az apró ruhadarab.
-Győztem! Bocs! Lásd be! –s tovább úszik.
-Ez nem ér!
-Micsoda? Nagyon is ér! Sajnálom!
-Add vissza! –fröcsköl felé, de nem érik el a cseppek a fiút.
-Nem! Megérdemelted!
-Micsodát? Sokkal jobb vagyok nálad! Simán lenyomlak a víz alá! Szóval… én győztem! Azt hiszed, hogy olyan nagy szám az, ha nálad van a felsőm?
-Igen…
-Gyere ide, leveszem a gatyád! A z a nagy szám!
-Hm… Nem! Inkább… -és a ház felé úszik. –Szépen bemegyek, te pedig itt maradsz… -s amilyen gyorsan csak tud a ház alá úszik, felsiet a falépcsőkön és lezárja az üveglapot. A lány kin ragad. Angel odaúszik és dörömbölni kezd, de Jensen csak integet neki és széles mosolyt vág. A lány most megfojtaná!
-Engedj be!
-Nem! Ja… a teraszon sem tudsz feljönni… a lépcsőt nem hajtottam le! Bocs…
-Szemét vagy!
-Csak nyertem!
-Ha kijövök… -forrong a lány. –Megverlek!
-Aha! –bólogat. –Félek!
-Nyisd ki!
-Nem! –kiált fejét ingatva. Angel mérgesen sóhajt.
-Miért teszed ezt?
-Mert nyertem! –jelenti ki.
-Tudod mit? Baromira nem érdekel mit csinálsz! Megoldom! –és az üvegre csap. –Szemét! –kiált, aztán kiúszik a ház alól. Meglátja a teraszon a létrát. Ha elrugaszkodna, még el is érné az egyik oszlopot és simán felmászna… De nem fárasztja magát ezzel. Vagy kiúszik a partra… vagy… tud jobb megoldást is. Nővéréék felé veszi az irányt. Lassan úszik a bungaló felé, legalább kiélvezheti a vizet és az éjszakát. Persze itt sincs leengedve a létra a teraszról, így nincs más választása, a ház alá úszik. Szerencsére az üveglap nincs a helyén. Mázlija van! Megkapaszkodik a lépcsőben és fellépdel, de megáll az utolsó lépcsőfoknál. Az ágy felől, a pillekönnyű takaró alól halk pusmogást hall. Elmosolyodik ahogy a halvány fényben meglát az anyag alatt egy kicsi és egy nagy „gombócot”, akinek kilóg a lába. Próbálja kivenni miről is susognak, de semmit sem ért. Fellép, de vizes lába nagyot csattan a csendben. A két „gombóc” megriad, s kidugják fejüket a takaró alól.
-H… hello! –mosolyodik el Angel. Elég kellemetlen ez a helyzet, de jobb megoldás, mint partra úszni. Maga elé teszi kezét, mert látja a fiún, hogy zavarba jött. Rá sem mer nézni. Csak lehajtja fejét. Érthető, nem mindennap lát felbukkanni egy félmeztelen nőt az ágya előtt a tengerből.
-Angel? –kérdezi Jade és felül a takarót ölelve. –Mit csinálsz itt?
-Hát… csak… úszkáltam? De ti ne zavartassátok magatokat, itt sem vagyok! Csak gondoltam beköszönök. Már megyek is!
-Várj! –kiált testvére. –Ez nekem nem tetszik. Hol van a felsőd? Mi történt?
-Jade, nekem sem tetszene, ha szex közben megzavarnak. –mondja és felsóhajt. –Nem történt semmi. Csináljátok tovább!
-Csak… csak beszélgettünk. –mondja nővére égő arccal. Jared pedig annyit fűz hozzá, hogy hevesen bólogat a lány szavaira.
-Aha! Ok! Persze! Megyek!
-Várj! –kiált Jade, és visszabukik a takaró alá, matat valamit, közben a fiú csak buta vigyort vág s jobbnak látja, ha álláig húzza a takaró ráeső részét, Angel nagy bánatára. Micsoda felsőtest! Nővérének óriási mázlija van. Minden értelemben.
-Egy pillanat! –szól a vékony takaró alól Jade. –Csak… csak keresek valamit. –a fiú az izgő-mozgó anyagra néz maga mellett, aztán még bambább képpel pislog a lányra.
-Megtaláltam! –kiált Jade, és előbukkan Jared ingében. Felkel, majd megfogja Angel karját és kimennek a teraszra, kezében egy póló, amit a fiúnak vett.
-Ezt most vedd fel!
-Minek?
-Vedd fel!
-Csak úsztam! Gondoltam beköszönök! Nem kell felöltöztetni!
-De! –kiált Jade. –Jared még meglát.
-Már látott! –de felveszi a hatalmas fekete pólót.
-Az most jó?
-nem tudom, tőle kérdezd meg. –mondja, Jade mélyet sóhajt. –Nyugi, elég pucér nőt látott már! Igaz, volt egy arca, mikor… Jaj Jade, ne legyél féltékeny! Inkább menj vissza és „beszélgessetek” tovább!
-Tényleg beszélgettünk.
-Rendben, elhiszem… Az összes cuccon amit vettünk?
-Öh… hát… azt hiszem… -lehajtja fejét.
-Jó beszélgetés lehetett!
-Jól van! Csak úgy becipelt! Tudod… aztán… hát…
-Aranyos! És? –mosolyog. –Jó pasi! Izmos.
-I… igen… szerinted is?
-Az! Éppen ezért ne velem foglalkozz! –s benéz egy pillanatra. Jared már nincs az ágyban, inkább felvette újdonsült fürdőgatyáját és az ágy mellett álldogál csípőre tett kézzel. -Szerintem vár rád! Hm… Ha nem mész, én teperem le! –mondja Angel. –Jensent most úgyis megfojtanám!
-Miért?
-Hogy miért? Ok! Elmondom. Mert kizárt! Ezért! Ja, de előtte elvette a felsőmet! Véresen komolyan gondolta a csatánkat a vízben. Nem normális! Idióta!
-Szerintem nem az! Jensen… Ő Jensen…
-Kisgombóc, el ne olvadj! Gondolj Jaredre!
-Igen… Hm… -elmosolyodik, de hamar felocsúdik. –Jensen simán kizárt?
-Ki! De ha visszamegyek megverem!
-Szegényke.
-Még véded? Köszi! Ok, hogy szórakozunk, de ezt nem kellett volna. Haragszom rá! –mondja. –Mindegy, ez az én dolgom. –legyint. –Te inkább foglalkozz Jareddel.
-Annyira izgi, hogy ő, ő! A Barátom! Nagy A-val!
-Igen, az! –bólogat Angel, és megsimogatja Jade arcát. –Remélem azért az a pár doboz óvszer elég lesz amit vettünk. –mosolyog kaján mód. –Vagy ki kell fosztanunk a boltot?
-Jaj ez olyan… én… én mondtam neki… hogy csináljuk úgy.
-Na és? Nem tetszik neki?
-Nem mondta, hogy nem… ez olyan… -egészen lehalkítja a hangját. –Szóval… öh… én tettem fel… oda… tudod…
-Aha! És?
-Ő mondta, és… tetszett neki, még segített is. –pirul.
-Az jó. Akkor minden rendben nem?
-Csak olyan hülye dolog ez!
-Micsoda?
-Hát az!
-Hogy óvszerrel csináljátok? Mi abban a „hülye”?
-Az, hogy Jared micsodájára én tettem fel! Az ÖVÉRE! ÉN!
-Igen, de még mindig nem értem.
-Ő Jared! Érted? Jared! Én meg megfogom… az ő „kicsi Jaredjét” és…
-Jézusom Jade, ne kezd! Pasi, pasi! Csak őt a TV-ben nézed, de neki is ugyanaz van a lába között, mint… mint Jensennek!
-Téééééényleg! Oh! –pillog. –Igazad van!
-Ok! Én megyek! –kiált és belép. A fiú ráfigyel. Angel csak mosolyog rá. –Szia Jared, nekem most mennem kell, de drukkolok! Mindent bele! –s megöleli. –Te vagy a legjobb!
-K… Köszönöm… Miért is? Mit csináltam?
-Tudod te azt! –mondja és amilyen gyorsan csak lehet kiszalad a házból. Jared kifújja a levegőt és a teraszra megy. Jade ráfigyel.
-Szia. –suttog a fiú, s gyengéden magához vonja. –Mi történt?
-Csak… kizárta magát…
-Kizárta?
-Igen! –bólogat, inkább nem beszél Jensenről, inkább jobb ha A barátjához bújik. Hallgatja a szíve dobbanását, beszívja illatát, érzi bőre melegét és ez most olyan jó.
-Szeretem, hogy ilyen kicsi vagy. –simogatja Jade karját.
-Te pedig olyan nagy. Nagy és éhes! Korog a gyomrod. Hallom.
-Mert még nem is vacsoráztunk. Megígértem, hogy megvárlak vele.
-Akkor… együnk? Én is éhes vagyok. –néz fel a fiúra.
-Remek ötlet! Kérünk egy üveg bort is! Vöröset!
-Szeretem.
-És rengeteg édességet!
-Fehér csokit is!
-Parancs! –mosolyog Jared. –Hívjuk azt a szobaszervizt!
Tags: