monkeyjade (![[personal profile]](https://www.dreamwidth.org/img/silk/identity/user.png)
monkeyjade) wrote2008-08-09 06:24 pm
monkeyjade) wrote2008-08-09 06:24 pm
Entry tags:
Sötét oldal gyermekei - Supernatural FanFic
Cím: Sötét oldal gyermekei
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Supernatural FanFic
Leírás: A Winchesterek két különös vadásszal találkoznak
Megjegyzés: M/FM sex
Figyelmeztetés: +16
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz
-Wandall a barátunk volt! Nincs mit ezen megbeszélni! Megfogadtuk, ha megtaláljuk a gyilkost végzünk vele. A szavunkat adtuk a családjának… nem emlékszel?
-De… csak… lássuk…
-Ez a két… Én fogom kicsinálni mind a kettőt! –kiált Angel és a hajába túr.
-Nyugalom… még nem tudunk semmit… csak –de Angel közbevág.
-Az érzésed, és ez nekem elég! –kiált idegesen.
-Nyugi Angel, ez tényleg csak egy érzés! Sok titok van ezek körül. Samben hatalmas a fájdalom… és Deanben is…de ott van az is, hogy van szívük is… a lelkük mély és sebzett.
-Te mondtad, hogy szemrebbenés nélkül lőnek, nem? Minket akarnak kicsinálni. De előbb én csinálom ki őket!
-Túl sok titok van körülöttük. Lehet, hogy ölnek, de most, hogy mellettük voltam, már más…
-Az nem más… Jade, Dean simán lelőtt volna engem is… téged is!
-Csak akkor, ha tudja veszélyes vagy, vagy ha Samre vagy az! -mondja –Ám Dean most baromi elégedett magával! –állapítja meg fejét ingatva – Utálom, hogy ismét olyan erősek bennem ezek az érzések. Beleőrülök! Nyitott könyv mindenki élete előttem! Mi zajlik benne! És… és míg te nem voltál megint Sammel álmodtam, fájt, rossz volt, de nem bírtam felébredni, aztán vége szakadt! És most más volt!
-Nem értem, hogy mi közünk van a Winchesterekhez! Ilyenkor miért nem működnek az érzéseid?
-Nem tudom! –mondja Jade –De Angel ne legyél heves! Nézzük meg mi van a felvételen aztán… ha tényleg ők, akkor… -sóhajt egy nagyot –megöljük őket! Nincs más választás!
-Végre Jade! Ez az első jó dolog amit ma mondtál. –elmosolyodik. –Már csak azt kell eldönteni hogyan is végezzünk velük.
-Angel! –kiált –Erre most ne gondolj!
-Enyém Dean, tiéd Sammy!
-Hogy tudsz így beszélni egy olyan srácról aki nagyon is tetszik neked, de most ne szólj közbe! Megnézzük a felvételt, ha végre sikerül megjavítanom, aztán döntünk! Ha ők… akkor egyértelmű… bár… előtte tudni szeretném, mi ez az egész… miért kell minden éjjel vele… Sammel álmodnom… Utána jöhet a te verziód!
-Kitekerem a nyakát, csak egy mozdulat!
-Tegnap éjjel még élvezted, hogy vele vagy, ma meg már úgy beszélsz róla, hogy…
-Jade! Ne szövegelj! Fárasztó vagy!
-Akárhogyan is… lehet, hogy pénzt adott neked, és ez fáj, de akkor is tetszik és az eszedben mindig az jár, hogy mennyire jó volt az éjjel!
-Nem igaz!
-Tudod, hogy igaz! –jelenti ki Jade –Azt szeretnéd, hogy megint vele légy. Még ha megint megaláz!
-Mert jó!
-Ok! Mégis kihúztam a szöget a zsákból!
-És… és meg kell ölnöm… a francba is!
-Még nem biztos!
-Most én mondhatnám azt, hogy tudod, hogy ez nem igaz!
-Mindegy! –kiált –Még idő kell, hogy megcsináljam, addig se foglalkozzunk vele… Van elég más! Például… -és elveszi Angeltől a kávét és beleiszik –Hogy mi is történt Sammel tegnap! Elmondhatnám? Érdekelni fog!
-Igen… de az jobban, hogy miért nem kaptad el a pasit!
-Erről már beszéltünk!
-Persze… a barátod! Ja… elfelejtettem! Mikor is beszéltél vele? Mikor is láttad utoljára? Jade! Bejön egy jó pasi azon az ajtón tegnap este… végre egyedül vagy, még én sem vagyok itt, és te csak beszélgetsz vele? Nem láttad milyen helyes? Nekem tetszik! Magas… de még milyen magas… és biztosan izmos is… a szemei is szépek… sőt! Talán még kedves is a maga módján… óh, de kár, hogy meg kell halnia.
-Angel!
-Ugyan Jade, mikor is dolgoztunk jóképű srácokkal? Soha!
-Nem is dolgozunk velük! És te nem utálod Deant?
-De… bár… meg kell hagyni, hogy… hogy nagyon tud! –mosolyog –Tényleg kár érte… de élvezni fogom, ahogy elvágom a torkát… Addig meg… ki tudja… Még lehet hogy…
-Angel! Hagyjuk ezt! Beszéljünk fontosabb dolgokról! Például arról, hogy Sam miket mesélt nekem… és képzeld éjjel még bementünk az erdőbe is!
-Te és Sammy? Nocsak! És ezt csak most mondod? Kezd izgalmas lenni a dolog. És? –mosolyog.
-Angel! Ne csináld ezt! Figyelj rám!
-Ok! –bólogat és felteszi a lábát az asztalra. Mesélj nekem! Ki ez a Sam és Dean, mi az amit megtudtál a Winchesterekről! Miért olyanok mint két őrült?… Olvastam miket csináltak… Bobby óv tőlük….
-És igaza van!
-Bobbynak mindig igaza van. –bólogat Angel.
-A Winchesterek nem őrültek, csak meg akarják találni az anyjuk gyilkosát… és azt hiszem, hogy amiatt a démon miatt vagyunk itt mi is.
-Mi közünk van hozzá? Mi közünk van hozzájuk? És miért látja Dean „őt”?
-Még nem tudom, de figyel rám és hallgass végig Angel!
Már benne járnak a délutánban, mire az Imapala leparkol a fogadó előtt, mely a kisváros szélén, a főút mentén áll, vele szemben már az erdő. Dean kiszáll és elnézi a helyet. Sam is kikászálódik és felsóhajt.
-Nem mondom elég hátborzongató, ha valaki éjszaka téved ide. A város is messze van! Mintha az erdő szélére dobták volna le a házat! –mondja Dean. –Ki az a marha, aki idáig eljön inni egyet? Ha jól látom, ez szimplán csak egy fogadó… semmi kiadó szoba! –jelenti ki. –Mondjuk itt ki sem vennék…
-Bemegyünk Dean?
-Bocs Sam, csak valami vidámabb helyre gondoltam!
-Vidám hely, ahol terhes nők halnak meg?
-Fél éve volt az utolsó haláleset!
-Igen a tulaj lánya. Dean, jobb, ha finoman…
-Mi van öcsi, ennyire hülyének nézel engem, hogy letámadom az öreget azzal, hogy a lánya meghalt? –kérdezi fejét ingatva, de Sam nem válaszol –Köszi Sam! Ez vagy te!
-Most mi van?
-Semmi, inkább induljunk! –kiált és a fogadóba lépnek. Egyből a pulthoz sietnek, ahol egy igen csinos lány figyel rájuk. Dean rögtön előveszi csábító mosolyát.
-Hello! –kiállt, mire a lány ráfigyel. Végigméri mindkettőjüket. Sam zavartan pislog.
-Mi… csak... –dadog a fiú-
-Ti vagytok Sam és Dean. Igaz?
-Tessék? –kérdezik egyszerre, majd egymásra néznek.
-Mondták, hogy jöttök.
-Mi? –kérdezi Dean, miközben a lány előrébb hajol.
-Ti is szellemirtók vagytok ugye? –suttog, mintha bárki is meghallhatná, pedig rajtuk kívül nincs itt senki.
-Ezt miből gondolod? –kérdezi Sam.
-Pont úgy néztek ki! –jelenti ki a lány. –Izgalmas! De sajnos elkéstetek! A többiek azt mondták, hogy ha ideértek adjak nektek egy sört, aztán… rúgjalak ki titeket! A vendégeim vagytok, de…
-Mi van? –kérdezi Dean. –Na ácsi! Többiek? Mi csak ketten dolgozunk, és nem vagyunk szellemirtók!
-Akkor… mit tudom én kik vagytok, de mondom… -és eléjük tesz egy-egy üveg sört –mennetek kell!
-Ok, kiscsaj, lassabban! –kiállt Dean –Állj! Válaszolj a kérdésre! –mondja amikor tőlük néhány méterre kinyílik az alagsor ajtaja és a Scarecrow lányok lépnek ki rajta, s még egy nő. Füst áramlik ki az ajtón és azt köhögve levegőért kapkodva csukják be. Neki támaszkodnak. A 3. lány, csak gyorsan a mosdó felé rohan rémült arccal.
-Ezt megcsináltuk! –kiált Angel, mikor végre tüdeje nem csak füstöt nyel, aztán tekintete megakad a két Winchesteren, akiknek a csodálkozástól tátva marad a szájuk, és Dean felocsúdva ebből, azonnal a pultos lány felé fordul:
-Na… most kérek valami rövidet… egy… egy üveggel! –kiált –Tudod mit? Két üveggel! –mutatja.
-Ti mit csináltok itt? –kérdezi Sam és felegyenesedik.
-Szerinted? –néz rá Angel.
-Tudtam, hogy idejöttök. –mondja Jade. –De már felesleges. Megoldottuk az ügyet! Vége van!
-De… de… -és széttárja kezét a fiú. –Ez egy nagyon veszélyes munka!
-Köszönjük Sammy! Ezzel mi is tisztában vagyunk! –mondja Angel és elmegy mellette, aztán leül egy asztalhoz. Elnézi Deant aki összehúzott szemmel figyel vissza rá. És iszik abból az üvegből amit a pultos lány eléje tett. Nem tudja mi az, de jó erős. Ez a lényeg. Legszívesebben odamenne a lányhoz és megráncigálná, de csak egymásra merednek, haraggal és dühvel. Sam látja ezt és csípőre teszi kezét. Jade pedig a mosdóba megy a lány után.
-Mi volt ez az egész Angel? -kérdezi Sam és leül mellé.
-Kifüstöltük a szellemet. –jelenti ki és hátrafogja haját. –Nem volt egyszerű, de ennyi. Ti sem csináltátok volna jobban…
-Aha! –bólogat Sam.
-Jade mondta, hogy idejöttök… mesélte neked ezt… amin dolgozunk… érezte és igaza volt, mint mindig! De most már mehettek!
-Mégis… hogyan? –pislog Sam. –Mi történt itt?
-Talán majd egyszer elmesélem… bár nem hiszem, hogy találkozunk még! Lelépünk! –kiált.
-Azt már nem! –mondja Dean és az üveggel a kezében az asztal felett megáll. Iszik aztán Angelre néz.
-Te mondod meg nekem, hogy mit csináljak? Óh, s míg el nem felejtem… -nadrágja hátsó részéből előveszi pisztolyát és a fiúra szegezi. –Meg kell, hogy öljelek! Mondtam neked…
-Woohoo! Kislány! Nyugi! –maga elé teszi kezét.
-Angel! –kiált Sam és egy mozdulattal kitekeri a lány kezéből a fegyvert, aztán kihúzza belőle a tárat, majd a zsebébe mélyeszti. –Nagyon vicces, hogy így fújtok egymásra, mint két óvodás, de miért is? –leteszi a fegyvert.
-Neked ehhez semmi közöd! –mondja a lány. –És csak mázli, hogy Dean megúszta!
-Na ja! Kiscsibe! Sammy túl könnyen vette el tőled a pisztolyt! Hát ilyen egy igazi vadász?- kérdezi Dean és leül Angellel szembe, aki megrúgja az asztal alatt. –Uh! Jaj de fájt! Ez elég langyos!
-Ok, Dean, hallgass! –mondja Sam –Te is Angel!
-De… de… -a Scarecrow lány mérgesen fújja ki a levegőt, s végre meglátja nővérét, aki leül Sammel szembe.
-Mi van veletek?
-Dean egy tapló! Egy rohadt szemét!
-Te pedig… -ám elhallgat. –Mindegy! –és az üvegbe húz.
-Talán beszéljétek meg! –mondja Sam. –Bár fogalmam sincs, hogy mi is van veletek… nem is ismeritek egymást! És már úgy pufogtok egymásra, mint két vénasszony!
-Nem neked adott pénzt és nem téged néz kurvának!
-Miért? –kérdezi Dean –Aki egy…
-Csend! –kiált közbe Jade. –Tényleg mi a fene bajotok van?
-Ahogy hallottam, te mindig mindent tudsz! –mondja Dean gúnyosan –Találd ki Jade! –és iszik, aztán hátradől. –Még az ügyünket is képesek voltatok elvenni!
-Az ügyeteket? Ez nem a tiétek volt! –kiált Angel –Csak Sammy úgy döntött, jobb ha ti néztek utána, de elkéstetek!
-Csak Sam! –mormog a fiú az orra alá.
-Tessék? –csattan fel Angel.
-Sam! A Sammyt utálom! –jelenti ki –Deantől még elviselem, de te már nem először hívsz így!
-Baj? –kérdezi a lány, aztán megingatja fejét. –Ám… elkéstetek srácok! Végeztünk a szellemmel. Dolgoztunk már ezen az ügyön is éppen eleget, hogy kivégezzük! Ti meg… nézzetek más után!
-Mondjuk… -sóhajt Dean –Hogy mi is vagy te?
-Tessék?
-Scarecrow kisasszony… Istenem, még egy ilyen hülye nevet, mikor Sam említette majdnem megfulladtam!
-Dean! –kiált rá testvére –Fogd már be!
-Miért? Nem így volt? –kérdezi aztán kezében az üveggel felegyenesedik. –Mi lenne ha fognánk magunkat és lelépnénk Sam! Semmi kedvem ehhez a társasághoz! –de testvére visszahúzza.
-Ugyan mi a baj velünk? –kérdezi Jade.
-Hogy mi? Lássuk csak… utánatok rohangálunk az öcskös idióta álmai miatt… persze megértem, hogy Sammy beindult, de mégis… Kettő, unatkozom miattatok, három, itt van Angel, ami nem tiszta… van neki valami láthatatlan haverja is… a fegyver csakúgy felforrósodik a kezemben… érdekes! Na jó, ami utána jött, egészen élvezetes volt! –mondja és leteszi az üveget. –Nem tagadom, tetszett. Egy éjszakának elment a dolog. –kiált mire Angel megrúgja őt. –Jaj, de fáj! Már megint kezded?
-Nem, folytatom! Menjetek csak el! Hagyjatok minket!
-Maradunk! –jelenti ki Sam –Bár Dean, te azt csinálsz amit csak akarsz! Én maradok!
-Ezek szerint nekem is maradnom kell… jaj de jó! A Scarecrow csajok majd elszórakoztatnak… ugye Jade? –vigyorog.
-Deeean! Állj már le!
-Nyugodtan hagyd Sam! -beszél a lány –Nem hinném Dean, hogy ezt komolyan gondolod! Tudod, megérzés! De kedves vagy, igazán, ha arra célzol, hogy velem majd felpörgeted magad! Ám jobb ha Angellel beszélitek meg a gondjaitokat… Most! –kiált –Aztán pedig rátérhetnénk arra, hogy miért is vagyunk itt! –és feláll. –Megyek kiszellőztetem a fejem! Eleget hallottalak titeket, s a füsttől kicsit fáj is. –azzal kisétál, Sam hezitál pár pillanatig még majd utána ered. A lány az ajtó mellett a falnak dőlve vesz mély levegőket.
-Dean nem akarja megbántani Angelt! –mondja, mire Jade kinyitja szemét és ráfigyel.
-Csak mérges! Tudom. Amúgy tetszik neki, hogy Angel ilyen harcias.
-Óh! Te mindent tudsz. Akkor kár járatnom a szám.
-Ugyan Sam, nem te tehetsz róla, hogy ilyen vagyok. Próbálok nem figyelni már erre. Egyébként neked is tetszik, hogy Angel ilyen. Kedveled őt!
-Igen… lehet… ahogy téged is! Ügyes húzás volt, hogy idejöttetek.
-Azért mondtam el, mert tudtam, hogy eljöttök és legalább beszélhetünk még.
-Igen…-és halványan elmosolyodik a fiú –Szóval… -és ő is a falnak dől –Mi is volt itt?
-De… csak… lássuk…
-Ez a két… Én fogom kicsinálni mind a kettőt! –kiált Angel és a hajába túr.
-Nyugalom… még nem tudunk semmit… csak –de Angel közbevág.
-Az érzésed, és ez nekem elég! –kiált idegesen.
-Nyugi Angel, ez tényleg csak egy érzés! Sok titok van ezek körül. Samben hatalmas a fájdalom… és Deanben is…de ott van az is, hogy van szívük is… a lelkük mély és sebzett.
-Te mondtad, hogy szemrebbenés nélkül lőnek, nem? Minket akarnak kicsinálni. De előbb én csinálom ki őket!
-Túl sok titok van körülöttük. Lehet, hogy ölnek, de most, hogy mellettük voltam, már más…
-Az nem más… Jade, Dean simán lelőtt volna engem is… téged is!
-Csak akkor, ha tudja veszélyes vagy, vagy ha Samre vagy az! -mondja –Ám Dean most baromi elégedett magával! –állapítja meg fejét ingatva – Utálom, hogy ismét olyan erősek bennem ezek az érzések. Beleőrülök! Nyitott könyv mindenki élete előttem! Mi zajlik benne! És… és míg te nem voltál megint Sammel álmodtam, fájt, rossz volt, de nem bírtam felébredni, aztán vége szakadt! És most más volt!
-Nem értem, hogy mi közünk van a Winchesterekhez! Ilyenkor miért nem működnek az érzéseid?
-Nem tudom! –mondja Jade –De Angel ne legyél heves! Nézzük meg mi van a felvételen aztán… ha tényleg ők, akkor… -sóhajt egy nagyot –megöljük őket! Nincs más választás!
-Végre Jade! Ez az első jó dolog amit ma mondtál. –elmosolyodik. –Már csak azt kell eldönteni hogyan is végezzünk velük.
-Angel! –kiált –Erre most ne gondolj!
-Enyém Dean, tiéd Sammy!
-Hogy tudsz így beszélni egy olyan srácról aki nagyon is tetszik neked, de most ne szólj közbe! Megnézzük a felvételt, ha végre sikerül megjavítanom, aztán döntünk! Ha ők… akkor egyértelmű… bár… előtte tudni szeretném, mi ez az egész… miért kell minden éjjel vele… Sammel álmodnom… Utána jöhet a te verziód!
-Kitekerem a nyakát, csak egy mozdulat!
-Tegnap éjjel még élvezted, hogy vele vagy, ma meg már úgy beszélsz róla, hogy…
-Jade! Ne szövegelj! Fárasztó vagy!
-Akárhogyan is… lehet, hogy pénzt adott neked, és ez fáj, de akkor is tetszik és az eszedben mindig az jár, hogy mennyire jó volt az éjjel!
-Nem igaz!
-Tudod, hogy igaz! –jelenti ki Jade –Azt szeretnéd, hogy megint vele légy. Még ha megint megaláz!
-Mert jó!
-Ok! Mégis kihúztam a szöget a zsákból!
-És… és meg kell ölnöm… a francba is!
-Még nem biztos!
-Most én mondhatnám azt, hogy tudod, hogy ez nem igaz!
-Mindegy! –kiált –Még idő kell, hogy megcsináljam, addig se foglalkozzunk vele… Van elég más! Például… -és elveszi Angeltől a kávét és beleiszik –Hogy mi is történt Sammel tegnap! Elmondhatnám? Érdekelni fog!
-Igen… de az jobban, hogy miért nem kaptad el a pasit!
-Erről már beszéltünk!
-Persze… a barátod! Ja… elfelejtettem! Mikor is beszéltél vele? Mikor is láttad utoljára? Jade! Bejön egy jó pasi azon az ajtón tegnap este… végre egyedül vagy, még én sem vagyok itt, és te csak beszélgetsz vele? Nem láttad milyen helyes? Nekem tetszik! Magas… de még milyen magas… és biztosan izmos is… a szemei is szépek… sőt! Talán még kedves is a maga módján… óh, de kár, hogy meg kell halnia.
-Angel!
-Ugyan Jade, mikor is dolgoztunk jóképű srácokkal? Soha!
-Nem is dolgozunk velük! És te nem utálod Deant?
-De… bár… meg kell hagyni, hogy… hogy nagyon tud! –mosolyog –Tényleg kár érte… de élvezni fogom, ahogy elvágom a torkát… Addig meg… ki tudja… Még lehet hogy…
-Angel! Hagyjuk ezt! Beszéljünk fontosabb dolgokról! Például arról, hogy Sam miket mesélt nekem… és képzeld éjjel még bementünk az erdőbe is!
-Te és Sammy? Nocsak! És ezt csak most mondod? Kezd izgalmas lenni a dolog. És? –mosolyog.
-Angel! Ne csináld ezt! Figyelj rám!
-Ok! –bólogat és felteszi a lábát az asztalra. Mesélj nekem! Ki ez a Sam és Dean, mi az amit megtudtál a Winchesterekről! Miért olyanok mint két őrült?… Olvastam miket csináltak… Bobby óv tőlük….
-És igaza van!
-Bobbynak mindig igaza van. –bólogat Angel.
-A Winchesterek nem őrültek, csak meg akarják találni az anyjuk gyilkosát… és azt hiszem, hogy amiatt a démon miatt vagyunk itt mi is.
-Mi közünk van hozzá? Mi közünk van hozzájuk? És miért látja Dean „őt”?
-Még nem tudom, de figyel rám és hallgass végig Angel!
Már benne járnak a délutánban, mire az Imapala leparkol a fogadó előtt, mely a kisváros szélén, a főút mentén áll, vele szemben már az erdő. Dean kiszáll és elnézi a helyet. Sam is kikászálódik és felsóhajt.
-Nem mondom elég hátborzongató, ha valaki éjszaka téved ide. A város is messze van! Mintha az erdő szélére dobták volna le a házat! –mondja Dean. –Ki az a marha, aki idáig eljön inni egyet? Ha jól látom, ez szimplán csak egy fogadó… semmi kiadó szoba! –jelenti ki. –Mondjuk itt ki sem vennék…
-Bemegyünk Dean?
-Bocs Sam, csak valami vidámabb helyre gondoltam!
-Vidám hely, ahol terhes nők halnak meg?
-Fél éve volt az utolsó haláleset!
-Igen a tulaj lánya. Dean, jobb, ha finoman…
-Mi van öcsi, ennyire hülyének nézel engem, hogy letámadom az öreget azzal, hogy a lánya meghalt? –kérdezi fejét ingatva, de Sam nem válaszol –Köszi Sam! Ez vagy te!
-Most mi van?
-Semmi, inkább induljunk! –kiált és a fogadóba lépnek. Egyből a pulthoz sietnek, ahol egy igen csinos lány figyel rájuk. Dean rögtön előveszi csábító mosolyát.
-Hello! –kiállt, mire a lány ráfigyel. Végigméri mindkettőjüket. Sam zavartan pislog.
-Mi… csak... –dadog a fiú-
-Ti vagytok Sam és Dean. Igaz?
-Tessék? –kérdezik egyszerre, majd egymásra néznek.
-Mondták, hogy jöttök.
-Mi? –kérdezi Dean, miközben a lány előrébb hajol.
-Ti is szellemirtók vagytok ugye? –suttog, mintha bárki is meghallhatná, pedig rajtuk kívül nincs itt senki.
-Ezt miből gondolod? –kérdezi Sam.
-Pont úgy néztek ki! –jelenti ki a lány. –Izgalmas! De sajnos elkéstetek! A többiek azt mondták, hogy ha ideértek adjak nektek egy sört, aztán… rúgjalak ki titeket! A vendégeim vagytok, de…
-Mi van? –kérdezi Dean. –Na ácsi! Többiek? Mi csak ketten dolgozunk, és nem vagyunk szellemirtók!
-Akkor… mit tudom én kik vagytok, de mondom… -és eléjük tesz egy-egy üveg sört –mennetek kell!
-Ok, kiscsaj, lassabban! –kiállt Dean –Állj! Válaszolj a kérdésre! –mondja amikor tőlük néhány méterre kinyílik az alagsor ajtaja és a Scarecrow lányok lépnek ki rajta, s még egy nő. Füst áramlik ki az ajtón és azt köhögve levegőért kapkodva csukják be. Neki támaszkodnak. A 3. lány, csak gyorsan a mosdó felé rohan rémült arccal.
-Ezt megcsináltuk! –kiált Angel, mikor végre tüdeje nem csak füstöt nyel, aztán tekintete megakad a két Winchesteren, akiknek a csodálkozástól tátva marad a szájuk, és Dean felocsúdva ebből, azonnal a pultos lány felé fordul:
-Na… most kérek valami rövidet… egy… egy üveggel! –kiált –Tudod mit? Két üveggel! –mutatja.
-Ti mit csináltok itt? –kérdezi Sam és felegyenesedik.
-Szerinted? –néz rá Angel.
-Tudtam, hogy idejöttök. –mondja Jade. –De már felesleges. Megoldottuk az ügyet! Vége van!
-De… de… -és széttárja kezét a fiú. –Ez egy nagyon veszélyes munka!
-Köszönjük Sammy! Ezzel mi is tisztában vagyunk! –mondja Angel és elmegy mellette, aztán leül egy asztalhoz. Elnézi Deant aki összehúzott szemmel figyel vissza rá. És iszik abból az üvegből amit a pultos lány eléje tett. Nem tudja mi az, de jó erős. Ez a lényeg. Legszívesebben odamenne a lányhoz és megráncigálná, de csak egymásra merednek, haraggal és dühvel. Sam látja ezt és csípőre teszi kezét. Jade pedig a mosdóba megy a lány után.
-Mi volt ez az egész Angel? -kérdezi Sam és leül mellé.
-Kifüstöltük a szellemet. –jelenti ki és hátrafogja haját. –Nem volt egyszerű, de ennyi. Ti sem csináltátok volna jobban…
-Aha! –bólogat Sam.
-Jade mondta, hogy idejöttök… mesélte neked ezt… amin dolgozunk… érezte és igaza volt, mint mindig! De most már mehettek!
-Mégis… hogyan? –pislog Sam. –Mi történt itt?
-Talán majd egyszer elmesélem… bár nem hiszem, hogy találkozunk még! Lelépünk! –kiált.
-Azt már nem! –mondja Dean és az üveggel a kezében az asztal felett megáll. Iszik aztán Angelre néz.
-Te mondod meg nekem, hogy mit csináljak? Óh, s míg el nem felejtem… -nadrágja hátsó részéből előveszi pisztolyát és a fiúra szegezi. –Meg kell, hogy öljelek! Mondtam neked…
-Woohoo! Kislány! Nyugi! –maga elé teszi kezét.
-Angel! –kiált Sam és egy mozdulattal kitekeri a lány kezéből a fegyvert, aztán kihúzza belőle a tárat, majd a zsebébe mélyeszti. –Nagyon vicces, hogy így fújtok egymásra, mint két óvodás, de miért is? –leteszi a fegyvert.
-Neked ehhez semmi közöd! –mondja a lány. –És csak mázli, hogy Dean megúszta!
-Na ja! Kiscsibe! Sammy túl könnyen vette el tőled a pisztolyt! Hát ilyen egy igazi vadász?- kérdezi Dean és leül Angellel szembe, aki megrúgja az asztal alatt. –Uh! Jaj de fájt! Ez elég langyos!
-Ok, Dean, hallgass! –mondja Sam –Te is Angel!
-De… de… -a Scarecrow lány mérgesen fújja ki a levegőt, s végre meglátja nővérét, aki leül Sammel szembe.
-Mi van veletek?
-Dean egy tapló! Egy rohadt szemét!
-Te pedig… -ám elhallgat. –Mindegy! –és az üvegbe húz.
-Talán beszéljétek meg! –mondja Sam. –Bár fogalmam sincs, hogy mi is van veletek… nem is ismeritek egymást! És már úgy pufogtok egymásra, mint két vénasszony!
-Nem neked adott pénzt és nem téged néz kurvának!
-Miért? –kérdezi Dean –Aki egy…
-Csend! –kiált közbe Jade. –Tényleg mi a fene bajotok van?
-Ahogy hallottam, te mindig mindent tudsz! –mondja Dean gúnyosan –Találd ki Jade! –és iszik, aztán hátradől. –Még az ügyünket is képesek voltatok elvenni!
-Az ügyeteket? Ez nem a tiétek volt! –kiált Angel –Csak Sammy úgy döntött, jobb ha ti néztek utána, de elkéstetek!
-Csak Sam! –mormog a fiú az orra alá.
-Tessék? –csattan fel Angel.
-Sam! A Sammyt utálom! –jelenti ki –Deantől még elviselem, de te már nem először hívsz így!
-Baj? –kérdezi a lány, aztán megingatja fejét. –Ám… elkéstetek srácok! Végeztünk a szellemmel. Dolgoztunk már ezen az ügyön is éppen eleget, hogy kivégezzük! Ti meg… nézzetek más után!
-Mondjuk… -sóhajt Dean –Hogy mi is vagy te?
-Tessék?
-Scarecrow kisasszony… Istenem, még egy ilyen hülye nevet, mikor Sam említette majdnem megfulladtam!
-Dean! –kiált rá testvére –Fogd már be!
-Miért? Nem így volt? –kérdezi aztán kezében az üveggel felegyenesedik. –Mi lenne ha fognánk magunkat és lelépnénk Sam! Semmi kedvem ehhez a társasághoz! –de testvére visszahúzza.
-Ugyan mi a baj velünk? –kérdezi Jade.
-Hogy mi? Lássuk csak… utánatok rohangálunk az öcskös idióta álmai miatt… persze megértem, hogy Sammy beindult, de mégis… Kettő, unatkozom miattatok, három, itt van Angel, ami nem tiszta… van neki valami láthatatlan haverja is… a fegyver csakúgy felforrósodik a kezemben… érdekes! Na jó, ami utána jött, egészen élvezetes volt! –mondja és leteszi az üveget. –Nem tagadom, tetszett. Egy éjszakának elment a dolog. –kiált mire Angel megrúgja őt. –Jaj, de fáj! Már megint kezded?
-Nem, folytatom! Menjetek csak el! Hagyjatok minket!
-Maradunk! –jelenti ki Sam –Bár Dean, te azt csinálsz amit csak akarsz! Én maradok!
-Ezek szerint nekem is maradnom kell… jaj de jó! A Scarecrow csajok majd elszórakoztatnak… ugye Jade? –vigyorog.
-Deeean! Állj már le!
-Nyugodtan hagyd Sam! -beszél a lány –Nem hinném Dean, hogy ezt komolyan gondolod! Tudod, megérzés! De kedves vagy, igazán, ha arra célzol, hogy velem majd felpörgeted magad! Ám jobb ha Angellel beszélitek meg a gondjaitokat… Most! –kiált –Aztán pedig rátérhetnénk arra, hogy miért is vagyunk itt! –és feláll. –Megyek kiszellőztetem a fejem! Eleget hallottalak titeket, s a füsttől kicsit fáj is. –azzal kisétál, Sam hezitál pár pillanatig még majd utána ered. A lány az ajtó mellett a falnak dőlve vesz mély levegőket.
-Dean nem akarja megbántani Angelt! –mondja, mire Jade kinyitja szemét és ráfigyel.
-Csak mérges! Tudom. Amúgy tetszik neki, hogy Angel ilyen harcias.
-Óh! Te mindent tudsz. Akkor kár járatnom a szám.
-Ugyan Sam, nem te tehetsz róla, hogy ilyen vagyok. Próbálok nem figyelni már erre. Egyébként neked is tetszik, hogy Angel ilyen. Kedveled őt!
-Igen… lehet… ahogy téged is! Ügyes húzás volt, hogy idejöttetek.
-Azért mondtam el, mert tudtam, hogy eljöttök és legalább beszélhetünk még.
-Igen…-és halványan elmosolyodik a fiú –Szóval… -és ő is a falnak dől –Mi is volt itt?
-Csak egy dühös szellem. A pincében találtunk egy kutat benne csontokat! Kiderítettük, hogy a ház a múltban egy családé volt. A feleség babát várt, de a férj véletlenül lelökte a lépcsőn amibe belehalt… a férj pedig, hogy elkerülje a meghurcoltatást azt hazudta, hogy lelépett egy másik férfival s tőle vár gyereket. Elrejtette a holttestet a kútban amit lefedett, aztán eltűnt örökre… Szegény nő csak dühös volt a nőkre akik gyereket várnak. Ugyanúgy végzett mindegyikkel… Lelökte őket a lépcsőn. Ám mi elkaptuk. Igaz ehhez találnunk kellett egy terhes nőt… Az egyik alkalmazott pont az. Mióta terhes, fél. S néhányszor már majdnem tragédia történt. Ám most már vége. Szegény annyira megijedt, hogy szerintem azóta is a vécében hány. Próbáltam neki segíteni, de elküldött. Tudom, hogy ez nem egy nagy ügy volt, ám mindenkin segítenünk kell…. Miközben… miközben nektek néztem után… Olvastam ezt… és utána jártunk Angellel. Ő szerezte be az anyagokat. … Olvasott utána. Megérintette ez a szegény asszony. Hiába is… én sajnálom… és ő is… -lehajtja fejét –Bár annyira mást kellene tennünk.
-Ahogy nekem is… és Deannek is …
-Angel olyan fiatalon jött el velem… még csak 22 éves! És 20 évesen már ezek után a… a dögök után kutatott.
-Sajnálom Jade!
-Nem kellene bárokban dolgoznia… és az egész csak amiatt a sárgaszemű miatt van.
-Ahogy tegnap mondtad, egy a sorsunk…
-És mondd, tegnap is álmodtál?
-I…igen –bólogat –És más volt!
-Más… Jöttél velem. A sárga szemed csakúgy izzott.
-Jade! Hová vittél volna?
-Nem tudom. Álmomban olyan, mintha nem én irányítanék, hanem valaki más, akit nem ismerek, de furcsa, mert vannak pillanatok amikor azt érzem, hogy ez a valami megtorpan… akadályozzák… Mintha lenne még valaki… vagy valami…
-Várj Jade! Te most azt állítod, hogy ez a valami benned van?
-Hol máshol lenne?
-Ez elég meredek gondolat!
-Mikor tegnap elmentél, gondolkodtam kicsit… Bent voltunk az erdőben és nem találtuk meg a tisztást… Mi van ha ez az egész nem egy igazi tisztás… Ha nem valós…
-Lehet…
-Csak azt akarja, hogy mi találkozzunk… Sam megbeszéltük, hogy ez így lehet…
-De te most kijelentetted, hogy benned van!
-Igen!
-Ez durva! –kiált.
-És benned is!
-Nem Jade, ez már rohadtul nem tetszik!
-Tudsz jobb megoldást? –kérdezi a lány –Így érzem… és most ezzel kellene foglalkoznunk!
-Angel azt mondta, hogy elmentek.
-Igen… Bár én szeretném tudni, hogy mi történik velem… velünk, de Angel… azt hiszem fél attól ami kiderül! És itt vagytok ti is… vadászok vadászok ellen!
-Én nem vadászom rátok.
-De igen Sam! –bólogat –Tudni akarod mi ez… Miért vagyunk mi olyan furcsák… -sóhajt. –Mindenkinek vannak titkai… ahogyan neked is. –mondja és a fiúra néz, aki nem szól, csak lehajtja fejét. –Igen… azt hiszem… érzek benned valami hatalmas fájdalmat… -s ellép a faltól. –Azt hiszem… talán… talán most… indulnunk kell…
-Mégis Jade az előbb mondtad, hogy te nem akarsz…
-Sam… amit most láttam benned…-elhallgat.
-Miért? Mit láttál? Érdekel! Kiválasztott vagy te is, mint én… és te használod is a képességed!
-Nem használom, csak…csak van… -mondja, aztán lehajtja fejét. –Mindegy mi az amit láttam…
-Nem hinném Jade! Mondd! –és szembe áll a lánnyal –Én mindent elmondtam tegnap. Tudod az egész életemet, míg te nem mondasz el semmit sem. Halljuk! –kiált és Jade szemébe néz. –Csupa fül vagyok. Kicsit bonyolult vagy, ugye azt tudod?
-Tudod Angel titkát!
-Milyen titkát?
-Pontosan tudod miről… -lehajtja fejét –Miről beszélek… És nem mondtad el Deannek.
-Igen… amit tegnap mondtál, gondolkodtam rajta…
-Miért nem mondtad el?
-Nem is tudom, mert még magam sem hiszem… vagyis hiszem… csak nem vagyok képes felfogni, hogy mégis…
-Pedig létezik! –bólogat Jade, aztán elindul a kocsijuk irányába, Sam utána lépdel.
-Várj! Most hová indulsz?
-Magam sem tudom…
-Nem csak ezt láttad bennem igaz? –kérdezi, a lány megtorpan és bólogat, de nem válaszol. –Mi az?
-Mindegy.
-Nem mindegy! Talán segíthet megfejtenünk az okot amiért itt vagyunk… amiért … a démon…
-A démon… -kifújja a levegőt –Nem gondolod, hogy ez túl nagy falat nekünk?
-Nem! –jelenti ki Sam magabiztosan. –Megölte a szüleimet és Jesst…
-Ki nem állhattad az apád. –súgja Jade majd a fiú szemébe néz, aki hallgat. –Untad már a folytonos parancsolgatását… önálló akartál lenni… majdnem sikerült is… de most Deannel vagy összezárva…
-A testvérem vigyáz rám! Ennek is oka van…
-Tudom! –bólogat Jade, aztán a kocsihoz érve nekidől. Sam csak megáll előtte és zsebébe mélyeszti kezét.
-Jade! Felőlem elmehettek, de előbb még derítsük ki mi történik velünk! Elegem van már a fájdalmas víziókból… Előbb mások halála… most meg ez… elég volt! Neked talán nem? –kérdezi. A Scarecrow lány csak bólogat. –Nem fogom elárulni Deannek a titkot… majd rájön magától… talán jobb is úgy…
-Jobb… de miért ő?
-Fogalmam sincs. –mondja Sam. –Szóval Jade? Hogy döntesz? Az az érzésem, hogy ha tovább álltok, akkor nem lesz vége ennek.
-Igen.
-Az viszont meredek, hogy bennünk van a démon.
-Miért? Mit tudod te, hogy mit tett veled, vagy velem amikor ott volt az ágyunk felett?
-Ok… de én nem vagyok démon…
-Képességied vannak…
-Neked is! És te használod őket… én nem… nem akarok tudni róluk… a démonnak valamiért fontosak vagyunk. Nem véletlen, hogy találkoztunk…
-Igen… van valami bennünk ami kell neki!
-Pontosan Jade… De nem démonok.
-Hm… -felsóhajt és felnéz a fiúra. Összeszorítja száját.
-Valamit nem mondasz el!
-Igen… vannak dolgok amiket jobb ha nem tudsz!
-Mégis… mik azok?- kérdezi, de Jade nem felel –Látom nem vagy könnyű eset… Kezdesz apámra hasonlítani! Ő sem mondott el semmit sem… Ok, Jade! –s a kocsinak dől. Hallgatnak mindketten. A lány egy pillanatra lopva ráfigyel. Most már biztos… Érezte benne a gyilkost , és most nem arra a vérfarkas-nőre gondol akit Chicagóban ölt meg… Ő volt… ő ölte meg a barátjukat… senki más! Sem Dean nem… vagy valaki más, csakis Sam Winchester… megrémült, mert nem csak érzéseket kapott el pillanatokra, hanem emlékeket is! Azt a kettősséget ami akkor uralta… Benne volt egy démon… igen…még annak az emlékmorzsáit is látni vélte pillanatokra. De Sam volt, akár így, akár úgy aki átvágta a torkát. Megzavarodott. Mit tegyen? Egy pillanat alatt végezhetne vele, ám meg sem mozdul. Csak figyeli a fiatalabb Winchestert aki a bár felé pislog és próbálja kitalálni, hogy testvére és Angel mire jutnak bent. Ez már túl veszélyes. Sam, aki most úgy áll itt, hogy a légynek sem tudna ártani… Talán éppen ezért kellene most megölnie. Hátra nyúl. Ott van a pisztolya. Megmarkolja, de nem tesz mást. A fiú ránéz és egy bárgyú mosolyt küldd felé, aztán összeteszi karjait maga előtt. Jade nem viszonozza, csak elfordítja a fejét. Miért van az, hogy az álom összeköti őket? Mit jelenthet? Igen, ezt tudni szeretné… ezért nem ölheti meg… még. De amint rájönnek megteszi. S mi van ha tényleg egy démon lakozik bennük? De miért tiltakozik álmában egy erő az ellen, hogy találkozzanak? Az a valami készteti arra, hogy azt kiáltsa a fiúnak, hogy fusson, meneküljön el. De… mi közeleg? Mi van itt? A démon talán? És a többi gyerek? Hol vannak? Velük miért nincs kapcsolat? Pont Sam az akivel találkozniuk kellett? Pont vele? A barátjuk gyilkosával? Akár megszállta egy démon, akár nem… meg kell halnia. A fiú ismét ráfigyel, pislog, aztán megvakarja fejét.
-Azt hiszem ez hosszú lesz… A két őrült egy szót sem szól! –mondja, ám Jade ismét hallgat. Az érzékeit elárasztják a fiú érzései. Fájdalom, düh, szeretet, halál, vágyakozás egy másik élet iránt, gyűlölet, szenvedély… Kíváncsisága Angel után… tényleg kedveli. Lehet, hogy csak azért, mert leoltja a bátyját, de kedveli… s még ő is elfér a sok érzelem mellett… Sam nem képes hová tenni… Kíváncsi ki is, mi is ő… Érdeklődő, s mindent tudni akar. Talán még őt is kedveli… sőt, biztos. Tegnap mikor az erdőben keresték a tisztást a fiú pulzált és minden egyes mozdulatát figyelte, hátha valamit megtud, érzékel, ám csalódott.
-Mi lenne Jade, ha itt hagynánk őket? –és felé fordul.
-Ez nem túl jó ötlet.
-Visszamennénk a motelba és próbálnánk megoldást találni.
-Megoldás… -sóhajt, magában pedig azt gondolja, hogy a legjobb megoldás, ha itt helyben lepuffantaná őt. De nem teszi. Elveszi kezét fegyveréről. Sam rámosolyog és Jade önkéntelenül is visszamosolyog.
-Dean és Angel még itt lesznek egy darabig! De mi nem érünk rá.
-És mit akarsz csinálni?
-Még nem tudom… nincs tervem! Csak érdekel ez az egész, ahogyan az is hogy Angel „barátja” miért is van veletek? Te nem láttad soha még?
-Soha.
-Érdekes! –bólogat. –Annyira nehéz ez… tudtam, hogy létezik! Csak most nem fogom fel még! –kiált és ismét elmosolyodik. –Talán neki is köze van mindehhez. Nem gondolod Jade?
-Talán… Lehet… -sóhajt
-Hagyjuk itt őket!
-Tényleg itt hagynád a bátyád?
-Itt. –bólogat és szó nélkül megkerüli a bogarat, aztán hosszú lábait becsúsztatja, s beül. –Kicsi ez a járgány! –állapítja meg, miközben fészkelődik az anyósülésen. Jade pedig zavartan figyeli. Nála ugyan a kulcs, de tényleg induljon el? Menjen vissza Sam Winchesterrel… a gyilkossal, a motelbe? Sóhajt. S hagyja itt Deannel a húgát?
-Na indulunk? –kérdezi Sam és előrehajol. Jade pedig egy pillanat alatt beszáll. Lesz ami lesz. Elhajtanak.
-Ahogy nekem is… és Deannek is …
-Angel olyan fiatalon jött el velem… még csak 22 éves! És 20 évesen már ezek után a… a dögök után kutatott.
-Sajnálom Jade!
-Nem kellene bárokban dolgoznia… és az egész csak amiatt a sárgaszemű miatt van.
-Ahogy tegnap mondtad, egy a sorsunk…
-És mondd, tegnap is álmodtál?
-I…igen –bólogat –És más volt!
-Más… Jöttél velem. A sárga szemed csakúgy izzott.
-Jade! Hová vittél volna?
-Nem tudom. Álmomban olyan, mintha nem én irányítanék, hanem valaki más, akit nem ismerek, de furcsa, mert vannak pillanatok amikor azt érzem, hogy ez a valami megtorpan… akadályozzák… Mintha lenne még valaki… vagy valami…
-Várj Jade! Te most azt állítod, hogy ez a valami benned van?
-Hol máshol lenne?
-Ez elég meredek gondolat!
-Mikor tegnap elmentél, gondolkodtam kicsit… Bent voltunk az erdőben és nem találtuk meg a tisztást… Mi van ha ez az egész nem egy igazi tisztás… Ha nem valós…
-Lehet…
-Csak azt akarja, hogy mi találkozzunk… Sam megbeszéltük, hogy ez így lehet…
-De te most kijelentetted, hogy benned van!
-Igen!
-Ez durva! –kiált.
-És benned is!
-Nem Jade, ez már rohadtul nem tetszik!
-Tudsz jobb megoldást? –kérdezi a lány –Így érzem… és most ezzel kellene foglalkoznunk!
-Angel azt mondta, hogy elmentek.
-Igen… Bár én szeretném tudni, hogy mi történik velem… velünk, de Angel… azt hiszem fél attól ami kiderül! És itt vagytok ti is… vadászok vadászok ellen!
-Én nem vadászom rátok.
-De igen Sam! –bólogat –Tudni akarod mi ez… Miért vagyunk mi olyan furcsák… -sóhajt. –Mindenkinek vannak titkai… ahogyan neked is. –mondja és a fiúra néz, aki nem szól, csak lehajtja fejét. –Igen… azt hiszem… érzek benned valami hatalmas fájdalmat… -s ellép a faltól. –Azt hiszem… talán… talán most… indulnunk kell…
-Mégis Jade az előbb mondtad, hogy te nem akarsz…
-Sam… amit most láttam benned…-elhallgat.
-Miért? Mit láttál? Érdekel! Kiválasztott vagy te is, mint én… és te használod is a képességed!
-Nem használom, csak…csak van… -mondja, aztán lehajtja fejét. –Mindegy mi az amit láttam…
-Nem hinném Jade! Mondd! –és szembe áll a lánnyal –Én mindent elmondtam tegnap. Tudod az egész életemet, míg te nem mondasz el semmit sem. Halljuk! –kiált és Jade szemébe néz. –Csupa fül vagyok. Kicsit bonyolult vagy, ugye azt tudod?
-Tudod Angel titkát!
-Milyen titkát?
-Pontosan tudod miről… -lehajtja fejét –Miről beszélek… És nem mondtad el Deannek.
-Igen… amit tegnap mondtál, gondolkodtam rajta…
-Miért nem mondtad el?
-Nem is tudom, mert még magam sem hiszem… vagyis hiszem… csak nem vagyok képes felfogni, hogy mégis…
-Pedig létezik! –bólogat Jade, aztán elindul a kocsijuk irányába, Sam utána lépdel.
-Várj! Most hová indulsz?
-Magam sem tudom…
-Nem csak ezt láttad bennem igaz? –kérdezi, a lány megtorpan és bólogat, de nem válaszol. –Mi az?
-Mindegy.
-Nem mindegy! Talán segíthet megfejtenünk az okot amiért itt vagyunk… amiért … a démon…
-A démon… -kifújja a levegőt –Nem gondolod, hogy ez túl nagy falat nekünk?
-Nem! –jelenti ki Sam magabiztosan. –Megölte a szüleimet és Jesst…
-Ki nem állhattad az apád. –súgja Jade majd a fiú szemébe néz, aki hallgat. –Untad már a folytonos parancsolgatását… önálló akartál lenni… majdnem sikerült is… de most Deannel vagy összezárva…
-A testvérem vigyáz rám! Ennek is oka van…
-Tudom! –bólogat Jade, aztán a kocsihoz érve nekidől. Sam csak megáll előtte és zsebébe mélyeszti kezét.
-Jade! Felőlem elmehettek, de előbb még derítsük ki mi történik velünk! Elegem van már a fájdalmas víziókból… Előbb mások halála… most meg ez… elég volt! Neked talán nem? –kérdezi. A Scarecrow lány csak bólogat. –Nem fogom elárulni Deannek a titkot… majd rájön magától… talán jobb is úgy…
-Jobb… de miért ő?
-Fogalmam sincs. –mondja Sam. –Szóval Jade? Hogy döntesz? Az az érzésem, hogy ha tovább álltok, akkor nem lesz vége ennek.
-Igen.
-Az viszont meredek, hogy bennünk van a démon.
-Miért? Mit tudod te, hogy mit tett veled, vagy velem amikor ott volt az ágyunk felett?
-Ok… de én nem vagyok démon…
-Képességied vannak…
-Neked is! És te használod őket… én nem… nem akarok tudni róluk… a démonnak valamiért fontosak vagyunk. Nem véletlen, hogy találkoztunk…
-Igen… van valami bennünk ami kell neki!
-Pontosan Jade… De nem démonok.
-Hm… -felsóhajt és felnéz a fiúra. Összeszorítja száját.
-Valamit nem mondasz el!
-Igen… vannak dolgok amiket jobb ha nem tudsz!
-Mégis… mik azok?- kérdezi, de Jade nem felel –Látom nem vagy könnyű eset… Kezdesz apámra hasonlítani! Ő sem mondott el semmit sem… Ok, Jade! –s a kocsinak dől. Hallgatnak mindketten. A lány egy pillanatra lopva ráfigyel. Most már biztos… Érezte benne a gyilkost , és most nem arra a vérfarkas-nőre gondol akit Chicagóban ölt meg… Ő volt… ő ölte meg a barátjukat… senki más! Sem Dean nem… vagy valaki más, csakis Sam Winchester… megrémült, mert nem csak érzéseket kapott el pillanatokra, hanem emlékeket is! Azt a kettősséget ami akkor uralta… Benne volt egy démon… igen…még annak az emlékmorzsáit is látni vélte pillanatokra. De Sam volt, akár így, akár úgy aki átvágta a torkát. Megzavarodott. Mit tegyen? Egy pillanat alatt végezhetne vele, ám meg sem mozdul. Csak figyeli a fiatalabb Winchestert aki a bár felé pislog és próbálja kitalálni, hogy testvére és Angel mire jutnak bent. Ez már túl veszélyes. Sam, aki most úgy áll itt, hogy a légynek sem tudna ártani… Talán éppen ezért kellene most megölnie. Hátra nyúl. Ott van a pisztolya. Megmarkolja, de nem tesz mást. A fiú ránéz és egy bárgyú mosolyt küldd felé, aztán összeteszi karjait maga előtt. Jade nem viszonozza, csak elfordítja a fejét. Miért van az, hogy az álom összeköti őket? Mit jelenthet? Igen, ezt tudni szeretné… ezért nem ölheti meg… még. De amint rájönnek megteszi. S mi van ha tényleg egy démon lakozik bennük? De miért tiltakozik álmában egy erő az ellen, hogy találkozzanak? Az a valami készteti arra, hogy azt kiáltsa a fiúnak, hogy fusson, meneküljön el. De… mi közeleg? Mi van itt? A démon talán? És a többi gyerek? Hol vannak? Velük miért nincs kapcsolat? Pont Sam az akivel találkozniuk kellett? Pont vele? A barátjuk gyilkosával? Akár megszállta egy démon, akár nem… meg kell halnia. A fiú ismét ráfigyel, pislog, aztán megvakarja fejét.
-Azt hiszem ez hosszú lesz… A két őrült egy szót sem szól! –mondja, ám Jade ismét hallgat. Az érzékeit elárasztják a fiú érzései. Fájdalom, düh, szeretet, halál, vágyakozás egy másik élet iránt, gyűlölet, szenvedély… Kíváncsisága Angel után… tényleg kedveli. Lehet, hogy csak azért, mert leoltja a bátyját, de kedveli… s még ő is elfér a sok érzelem mellett… Sam nem képes hová tenni… Kíváncsi ki is, mi is ő… Érdeklődő, s mindent tudni akar. Talán még őt is kedveli… sőt, biztos. Tegnap mikor az erdőben keresték a tisztást a fiú pulzált és minden egyes mozdulatát figyelte, hátha valamit megtud, érzékel, ám csalódott.
-Mi lenne Jade, ha itt hagynánk őket? –és felé fordul.
-Ez nem túl jó ötlet.
-Visszamennénk a motelba és próbálnánk megoldást találni.
-Megoldás… -sóhajt, magában pedig azt gondolja, hogy a legjobb megoldás, ha itt helyben lepuffantaná őt. De nem teszi. Elveszi kezét fegyveréről. Sam rámosolyog és Jade önkéntelenül is visszamosolyog.
-Dean és Angel még itt lesznek egy darabig! De mi nem érünk rá.
-És mit akarsz csinálni?
-Még nem tudom… nincs tervem! Csak érdekel ez az egész, ahogyan az is hogy Angel „barátja” miért is van veletek? Te nem láttad soha még?
-Soha.
-Érdekes! –bólogat. –Annyira nehéz ez… tudtam, hogy létezik! Csak most nem fogom fel még! –kiált és ismét elmosolyodik. –Talán neki is köze van mindehhez. Nem gondolod Jade?
-Talán… Lehet… -sóhajt
-Hagyjuk itt őket!
-Tényleg itt hagynád a bátyád?
-Itt. –bólogat és szó nélkül megkerüli a bogarat, aztán hosszú lábait becsúsztatja, s beül. –Kicsi ez a járgány! –állapítja meg, miközben fészkelődik az anyósülésen. Jade pedig zavartan figyeli. Nála ugyan a kulcs, de tényleg induljon el? Menjen vissza Sam Winchesterrel… a gyilkossal, a motelbe? Sóhajt. S hagyja itt Deannel a húgát?
-Na indulunk? –kérdezi Sam és előrehajol. Jade pedig egy pillanat alatt beszáll. Lesz ami lesz. Elhajtanak.
Elhajtanak, de Sam egy smst ír bátyjának, aki felkapja fejét a hangos mobilcsörgésre. Eddig csak méregették egymást Angellel. A lány még vacsorát is rendelt… magának… elvitelre… ő pedig a második üveg „valamit” szeretné elkezdeni. Az első nem igazán hatott, pedig az első kortyok tényleg fejbe verték, de nem eléggé! Főleg, hogy még mindig itt ül a lánnyal, nem hogy becélozná a pultos cicát… Lenne mit fogni rajta… Kihajtja mobilját és elolvassa az smst, aztán idegesen mélyeszti vissza zsebébe.
-A kis ribi! -jelenti ki. –Jól itt hagyott. –beszél az orra alá.
-Hozzám szólsz? –kérdezi Angel.
-Mi az, talán hallgatsz a nevedre? –vigyorog a lány pedig jobb híján a sótartót dobja neki.
-Nálam itt van a fegyverem! Neked adjam? Lásd kivel van dolgod! Sammy jól elintézett!
-Tartsd meg magadnak! –kiált Angel.
-Észre vetted, hogy beszélünk? –kérdezi.
-Tényleg? És miről is?
-Például arról, hogy Sammy és Jade éppen most mentek el! -mondja, s mintha csak erre várt volna, sms érkezik Angel mobiljára. A lány bár most már tudja, gyorsan maga elé kapja, felcsapja fedelét és elolvassa az üzenetet. Valóban Jade.
„-Sammel visszamentünk a motelba. Kérlek siess! De előtte próbáld megbeszélni Deannel a tegnap történteket! Majd beszélünk! Siess, tényleg!” –Angel lecsukja a telefont és felsóhajt, aztán zsebébe mélyeszti a mobilt, majd Deanre néz, aki ismét iszik az üvegből. Jobban szerette volna, ha Jade marad… meglepő, hogy lelépett azzal a Winchesterrel. De talán azért tette, mert így előrébb jut… bár fogalma sincs, hogy mire is mennének. Képtelenség ez az egész történet. Álmok, Winchesterek, szellemek… és a démon… a sárgaszemű, ami miatt elkezdték ezt az egészet… a szüleik halála… Nem jó ez így! Tudja jól, hogy most belecsöppentek a sűrűjébe, hogy találkoztak ezekkel a fiúkkal… Ő megmondta, hogy azonnal induljanak tovább, de Jade nem tágított. Maradni akart… és itt volt még ez az ügy is, amit sikeresen teljesítettek. S ki tudja hány embernek segíthetnének, de csak toporognak egyhelyben. Az álmokat egyedül Jade és Sam tudná megfejteni. Nem tudja hogyan is segíthetne. Ilyenkor bezzeg segítője hallgat. Nem jelenik meg… csak Deannek… Ez is egy kérdés, hogy miért pont neki? Valami rosszat lát benne? Talán a gyilkost, aki megölte barátjukat és tönkre tett egy egész családot? Bár látná már a felvételt… bár tudná az igazságot… Jade megérzései soha sem csalnak… Talán pont szembe ül azzal, akit keres? És ha megteszi… egy dologgal kevesebb… de tényleg kár lenne érte. Az éjjel… szép volt… ám ennyi! Elmúlt! Most csak egy idegesítő srác néz rá kérdőn. Igaz meg kell adni, tényleg helyes. Igen… beismeri, hogy tetszik neki. Ám nem ér rá pasikkal foglalkozni. A mellékes munkája miatt már annyit felszedhetett volna, de soha sem tette… Deant sem ő bíztatta… Minek kellett megcsókolnia és tovább haladnia? Megkevert mindent. Csak a kérdések gyűlnek. Indultak volna el akkor, mikor mondta! Bobby tényleg megmondta, hogy kerüljék el őket. És a nagybátyának igaza van. Soha sem kételkedett benne. Ő pontosan ismeri ezt a két vadászt. Dolgoztak is együtt. Talán beszélnie is kellene vele, hogy most mitevő legyen… A Winchesterek feltűntek… persze az apró részleteket kihagyhatná…Dean meg ő… Nem kell mindent tudnia. Óh, miért is álmodik Jade? Miért is követte őt? Hogy miért? Buta gondolat. A testvére és senki mása már, csak Bobby még… Bobby aki mindenre kitanította őket és elég jó tanulók voltak. Jade imád kutatni és a képességeire támaszkodik, ő pedig szereti a kalandokat, s a szabadságot. Utálta a főiskolát. 2 év éppen elég volt belőle. Most azt teszik amihez kedvük van… s hogy bárokban dolgozik… kell a mellékes. Nem igazán szeretnek hitelkártyákkal csalni. Inkább ő az aki keres. Fegyvert és más egyebet Bobbytól kaptak, csak az alapvető dolgokra van szükségük ami a melóhoz kell. Lőszerek, puskapor, kések, tőrök… só… azt maguk is megveszik. Ha látnák ezt a szüleik! Sohasem hittek ezekben a dolgokban. De Bobby már kicsi koruk óta mesélt róluk… Tudja jól, hogy Jadenek különleges képességei vannak, de erről furcsa úgy tesz mint aki hallani sem akar. Soha sem jött szóba… És az ő kísérője… Kicsi korából még emlékszik arra, hogy mesélt róla, mint egy jó barátról, de senki sem hitt neki… Bobby „fura” műszerei sem mutattak semmit sem… Így, hiába is létezik , úgy tűnik, csak Jade az egyetlen aki valóban komolyan is veszi… A szülei annyiban hagyták a dolgot. Képzelt barát és kész! De mekkorát tévedtek. És a haláluk… az égő ház… szerette őket, de mégsem fáj annyira… Eddigi rövid életét Bobbynál töltötte, általában… ott volt az egész nyár és a meséi! Persze vadászni sohasem vitte magával egyszer sem. Olyankor Jade és ő hazamentek, de alig várta, hogy visszatérjenek… A szüleik folyton kételkedtek! És ez neki nem esett jól. Amikor főiskolára került távol otthonról, Bobbyval már csak telefonon tartotta a kapcsolatot… Aztán a tűz… és íme, vadászt faragott belőlük pár hónap alatt… de már több mint egy éve nem is látta őt… Tudja, hogy helytelen az amit az otthon, a család, a szülei iránt érez, de ő mást akart és máshol lett igazi otthona… Ám a gyilkosukat, a sárgaszeműt el akarja kapni. Elégtételt akar venni amiatt, hogy így kellett meghalniuk. Talán most ráakadtak. De az egész zavaros és nem várt két bökkenő is bekavar. A Winchesterek!
-Jade írt? –kérdezi Dean, mikor végre leteszi az üveget.
-Igen. –bólogat Angel. –Tényleg leléptek… a fenébe is… Arra persze nem gondol, hogy megyek vissza… Mindegy, kitalálom! –és a pult felé néz, ahol éppen a vacsoráját csomagolják. –De legalább ingyen kapom a kaját. Szépen kifüstöltük azt a szellemet!
-Kedvesek voltatok, hogy ki akartatok rúgatni minket…
-Miért? Teljesen feleslegesek voltatok. Jade megmondta, hogy idejöttök majd. De minek? Elvégeztük a melót. –kiállt aztán feláll. –Ott a kajám! Megyek.
-Angel… -sóhajt Dean –Elég furán fog hangzani tőlem, de… de itt van a kocsim!
-Kell a fenének a kocsid! És éppen eleget ittál…
-Csodálod? Megláttalak titeket és végem volt… Lefagytam!
-Na igen… Felesleges vagy Dean! De… elmegyünk Jadel.
-Kétlem!
-Gondolod? –kérdezi –Majd meglátjuk! Tudod utálom, ha rám vadásznak.
-És ha pisztolyt fognak rád… TUDOM! -kiált Dean –Lapozzunk! Csak annyit kell elmondanod, hogy mi az? –kérdezi. –És most ne szórakozz! Látod! Én is látom!
-Túl sokat ittál már Dean! Az agyadra ment. –jelenti ki és a pulthoz megy, majd elveszi a csomagot és kifelé indul. A fiú utána ered és megfogja a karját.
-Nem léphetsz így le!
-Ugyan miért nem? És eressz el! –megrántja karját.
-Kiderítem úgyis… jobb ha elmondod.
-Eddig sem sikerült semmit sem megfejtened! Akár milyen okos vagy… Samnek sem megy… gyenge eredmény! Nem?
-Akkor is maradni fogtok. Sam látomásai, ájulásai… tudok arról, hogy a démon megölte a szüleiteket… tudok Jade képességeiről… Sam mindent elmondott. Maradni fogtok, mert ti is tudni akarjátok mi folyik itt. Úgyhogy maradtok. És most… -kikapja a zacskót Angel kezéből. –Szállj be a kocsiba! Elviszlek!
-Nem! Megoldom! –jelenti ki, aztán felsóhajt és a papírzacskóra néz, melyből jó illatok szállingóznak felé. –A francba! Baromi éhes vagyok… add vissza!
-Nem! Én is éhes vagyok! –kicsomagolja a zacskó tetejét és egy hatalmas adag sült krumplit töm a szájába és jóízűen, csámcsogva legyűri. Angel csak összeráncolja homlokát, lemerevedett attól a látványtól, ahogy Dean eszik… ez nem is evés már, hanem zabálás.
-Mi az? .kérdezi a fiú tele szájjal, a sült krumpli a zacskóból mér a gyomrában landolt.
-Ez undorító! –állapítja meg a lány.
-Nem… nagyon is fonom kaja! Lássuk mi van még… -és a zacskóba nyúl, de Angel kikapj kezéből.
-Nem volt elég már?- kérdezi. –De… azt hiszem… ettől elment az étvágyam… és hánynom kell!- elfintorogja magát. –Tudod mit… -s a Winchester felé dobja a papírzacskót. –Edd meg ezt is! Már nincs étvágyam! Én pedig… megyek… -s elindul az országúton. Dean nézi néhány pillanatig, magába tömi a maradékot, majd beszáll a kocsiba, hátradobja a zacskót s az Impalával a lány után ered, aki úgy tesz, mint akinek fel sem tűnik, hogy hosszú percekig mellette gurul a Chevy. Dean letekeri az ablakot és kiszól, ám Angel rá sem hederít. Talán egyszer megunja és elhalad. Ő pedig majd stoppol… vagy felhívja Jadet, hogy talán jöjjön érte! Lesz miről beszélniük. A nővére még nem volt ilyen meggondolatlan. Sejti, hogy egyedül akarta hagyni Deannel, de erre nincs semmi szükség.
-Mi lenne, ha beszállnál?
-Nem! Hagyj békén! Gurulj tovább! Szállj le rólam!
-Tudom… szar helyzet! Hidd el én sem lelkesedem az ötletért, de elviszlek! -kiált Dean.
-Jobb lenne, ha sietnél, mielőtt elfogy a türelmem.
-Jaj kislány… megijedek. –és beletapos a gázba, majd úgy 50 méterre megáll az út közepén és kiszáll. Angel inkább berohanna az erdőbe, de nem teszi. Elege van már. Előveszi mobilját és testvérét hívja, ám Jade nem veszi fel. Próbálkozik ismét, de csak kicsörög.
-A francba! –kiált, s néhány lépés múlva megáll Dean előtt. –El az útból!
-Szívem szerint megtenném, de egy ilyen kislány ne sétáljon Wyoming kellős közepén egyedül az éjszakában… s Moose innen baromi messze van gyalog…
-Meg tudom védeni magam.
-Aha! Rúgsz, vagy sótartót dobsz majd?
-Annyira vicces vagy, mondták már?
-Szállj be! –s kinyitja az ajtót.
-Nem! –és ismét hívja nővérét. –Mi a fene van már?
-Mi az?
-Jade nem veszi fel a mobilját! Ilyet sohasem csinál.
-Várj! –s előkapja telefonját. Öccsét hívja, de az is csak kicsörög. –A jó büdös… -mégegyszer próbálkozik, ám mindhiába. –Ok, kiscsaj! Szállj be! –kiált. –Mi a franc ez? Tudtam én, hogy nincs veletek minden rendben! –s a kocsiba pattan, Angel pedig nem ellenkezik. Beszáll az Impalába, Dean pedig a gázba tapos.
-A rohadt életbe! Hagytam, hogy Sam lelépjen azzal a szukával!
-A nővéremről beszélsz!
-Kit érdekel? Ugyanolyan mint Sam! –kiált. –Kiválasztott vagy mi a szösz! Ha valami történik az öcsémmel… -s ismét tárcsáz, de nincs válasz. –Hogy az a magasságos… a kis ribanc!
-Jade jó lány!
-Jah, persze, majd elfelejtettem… persze, hogy jó! A gondolatokat simán kiolvassa az ember fejéből… tényleg!
-Ő csak érzéseket olvas!
-Tök mindegy! –kiált és Angelre néz, aki sóhajt. –Itt az ideje, hogy elmondj mindent!
-Nincs mit mondanom! –válaszolja a lány, mikor érintést érez a vállán. Tudja ki az, de nem fordul meg, csak lehajtja a napellenzőt, s a tükörben megpillantja őt. Sóhajt, aztán visszahajtja.
-Sammy itt szokott sminkelni? –kérdezi , hogy ne legyen feltűnő és leplezze zavarát. Reméli, hogy Dean nem látja.
-A nap poénját lelőtted csaj! De Sam már kinőtt abból, hogy rúzsozza magát! –s megint próbálkozik a telefonnal. –Vedd már fel öcsi… semmi…
-Nem tudom mi történhetett… ha Jade… ha baja esik…
-Vagy ha csinált valamit a tesómmal…
-A kis ribi! -jelenti ki. –Jól itt hagyott. –beszél az orra alá.
-Hozzám szólsz? –kérdezi Angel.
-Mi az, talán hallgatsz a nevedre? –vigyorog a lány pedig jobb híján a sótartót dobja neki.
-Nálam itt van a fegyverem! Neked adjam? Lásd kivel van dolgod! Sammy jól elintézett!
-Tartsd meg magadnak! –kiált Angel.
-Észre vetted, hogy beszélünk? –kérdezi.
-Tényleg? És miről is?
-Például arról, hogy Sammy és Jade éppen most mentek el! -mondja, s mintha csak erre várt volna, sms érkezik Angel mobiljára. A lány bár most már tudja, gyorsan maga elé kapja, felcsapja fedelét és elolvassa az üzenetet. Valóban Jade.
„-Sammel visszamentünk a motelba. Kérlek siess! De előtte próbáld megbeszélni Deannel a tegnap történteket! Majd beszélünk! Siess, tényleg!” –Angel lecsukja a telefont és felsóhajt, aztán zsebébe mélyeszti a mobilt, majd Deanre néz, aki ismét iszik az üvegből. Jobban szerette volna, ha Jade marad… meglepő, hogy lelépett azzal a Winchesterrel. De talán azért tette, mert így előrébb jut… bár fogalma sincs, hogy mire is mennének. Képtelenség ez az egész történet. Álmok, Winchesterek, szellemek… és a démon… a sárgaszemű, ami miatt elkezdték ezt az egészet… a szüleik halála… Nem jó ez így! Tudja jól, hogy most belecsöppentek a sűrűjébe, hogy találkoztak ezekkel a fiúkkal… Ő megmondta, hogy azonnal induljanak tovább, de Jade nem tágított. Maradni akart… és itt volt még ez az ügy is, amit sikeresen teljesítettek. S ki tudja hány embernek segíthetnének, de csak toporognak egyhelyben. Az álmokat egyedül Jade és Sam tudná megfejteni. Nem tudja hogyan is segíthetne. Ilyenkor bezzeg segítője hallgat. Nem jelenik meg… csak Deannek… Ez is egy kérdés, hogy miért pont neki? Valami rosszat lát benne? Talán a gyilkost, aki megölte barátjukat és tönkre tett egy egész családot? Bár látná már a felvételt… bár tudná az igazságot… Jade megérzései soha sem csalnak… Talán pont szembe ül azzal, akit keres? És ha megteszi… egy dologgal kevesebb… de tényleg kár lenne érte. Az éjjel… szép volt… ám ennyi! Elmúlt! Most csak egy idegesítő srác néz rá kérdőn. Igaz meg kell adni, tényleg helyes. Igen… beismeri, hogy tetszik neki. Ám nem ér rá pasikkal foglalkozni. A mellékes munkája miatt már annyit felszedhetett volna, de soha sem tette… Deant sem ő bíztatta… Minek kellett megcsókolnia és tovább haladnia? Megkevert mindent. Csak a kérdések gyűlnek. Indultak volna el akkor, mikor mondta! Bobby tényleg megmondta, hogy kerüljék el őket. És a nagybátyának igaza van. Soha sem kételkedett benne. Ő pontosan ismeri ezt a két vadászt. Dolgoztak is együtt. Talán beszélnie is kellene vele, hogy most mitevő legyen… A Winchesterek feltűntek… persze az apró részleteket kihagyhatná…Dean meg ő… Nem kell mindent tudnia. Óh, miért is álmodik Jade? Miért is követte őt? Hogy miért? Buta gondolat. A testvére és senki mása már, csak Bobby még… Bobby aki mindenre kitanította őket és elég jó tanulók voltak. Jade imád kutatni és a képességeire támaszkodik, ő pedig szereti a kalandokat, s a szabadságot. Utálta a főiskolát. 2 év éppen elég volt belőle. Most azt teszik amihez kedvük van… s hogy bárokban dolgozik… kell a mellékes. Nem igazán szeretnek hitelkártyákkal csalni. Inkább ő az aki keres. Fegyvert és más egyebet Bobbytól kaptak, csak az alapvető dolgokra van szükségük ami a melóhoz kell. Lőszerek, puskapor, kések, tőrök… só… azt maguk is megveszik. Ha látnák ezt a szüleik! Sohasem hittek ezekben a dolgokban. De Bobby már kicsi koruk óta mesélt róluk… Tudja jól, hogy Jadenek különleges képességei vannak, de erről furcsa úgy tesz mint aki hallani sem akar. Soha sem jött szóba… És az ő kísérője… Kicsi korából még emlékszik arra, hogy mesélt róla, mint egy jó barátról, de senki sem hitt neki… Bobby „fura” műszerei sem mutattak semmit sem… Így, hiába is létezik , úgy tűnik, csak Jade az egyetlen aki valóban komolyan is veszi… A szülei annyiban hagyták a dolgot. Képzelt barát és kész! De mekkorát tévedtek. És a haláluk… az égő ház… szerette őket, de mégsem fáj annyira… Eddigi rövid életét Bobbynál töltötte, általában… ott volt az egész nyár és a meséi! Persze vadászni sohasem vitte magával egyszer sem. Olyankor Jade és ő hazamentek, de alig várta, hogy visszatérjenek… A szüleik folyton kételkedtek! És ez neki nem esett jól. Amikor főiskolára került távol otthonról, Bobbyval már csak telefonon tartotta a kapcsolatot… Aztán a tűz… és íme, vadászt faragott belőlük pár hónap alatt… de már több mint egy éve nem is látta őt… Tudja, hogy helytelen az amit az otthon, a család, a szülei iránt érez, de ő mást akart és máshol lett igazi otthona… Ám a gyilkosukat, a sárgaszeműt el akarja kapni. Elégtételt akar venni amiatt, hogy így kellett meghalniuk. Talán most ráakadtak. De az egész zavaros és nem várt két bökkenő is bekavar. A Winchesterek!
-Jade írt? –kérdezi Dean, mikor végre leteszi az üveget.
-Igen. –bólogat Angel. –Tényleg leléptek… a fenébe is… Arra persze nem gondol, hogy megyek vissza… Mindegy, kitalálom! –és a pult felé néz, ahol éppen a vacsoráját csomagolják. –De legalább ingyen kapom a kaját. Szépen kifüstöltük azt a szellemet!
-Kedvesek voltatok, hogy ki akartatok rúgatni minket…
-Miért? Teljesen feleslegesek voltatok. Jade megmondta, hogy idejöttök majd. De minek? Elvégeztük a melót. –kiállt aztán feláll. –Ott a kajám! Megyek.
-Angel… -sóhajt Dean –Elég furán fog hangzani tőlem, de… de itt van a kocsim!
-Kell a fenének a kocsid! És éppen eleget ittál…
-Csodálod? Megláttalak titeket és végem volt… Lefagytam!
-Na igen… Felesleges vagy Dean! De… elmegyünk Jadel.
-Kétlem!
-Gondolod? –kérdezi –Majd meglátjuk! Tudod utálom, ha rám vadásznak.
-És ha pisztolyt fognak rád… TUDOM! -kiált Dean –Lapozzunk! Csak annyit kell elmondanod, hogy mi az? –kérdezi. –És most ne szórakozz! Látod! Én is látom!
-Túl sokat ittál már Dean! Az agyadra ment. –jelenti ki és a pulthoz megy, majd elveszi a csomagot és kifelé indul. A fiú utána ered és megfogja a karját.
-Nem léphetsz így le!
-Ugyan miért nem? És eressz el! –megrántja karját.
-Kiderítem úgyis… jobb ha elmondod.
-Eddig sem sikerült semmit sem megfejtened! Akár milyen okos vagy… Samnek sem megy… gyenge eredmény! Nem?
-Akkor is maradni fogtok. Sam látomásai, ájulásai… tudok arról, hogy a démon megölte a szüleiteket… tudok Jade képességeiről… Sam mindent elmondott. Maradni fogtok, mert ti is tudni akarjátok mi folyik itt. Úgyhogy maradtok. És most… -kikapja a zacskót Angel kezéből. –Szállj be a kocsiba! Elviszlek!
-Nem! Megoldom! –jelenti ki, aztán felsóhajt és a papírzacskóra néz, melyből jó illatok szállingóznak felé. –A francba! Baromi éhes vagyok… add vissza!
-Nem! Én is éhes vagyok! –kicsomagolja a zacskó tetejét és egy hatalmas adag sült krumplit töm a szájába és jóízűen, csámcsogva legyűri. Angel csak összeráncolja homlokát, lemerevedett attól a látványtól, ahogy Dean eszik… ez nem is evés már, hanem zabálás.
-Mi az? .kérdezi a fiú tele szájjal, a sült krumpli a zacskóból mér a gyomrában landolt.
-Ez undorító! –állapítja meg a lány.
-Nem… nagyon is fonom kaja! Lássuk mi van még… -és a zacskóba nyúl, de Angel kikapj kezéből.
-Nem volt elég már?- kérdezi. –De… azt hiszem… ettől elment az étvágyam… és hánynom kell!- elfintorogja magát. –Tudod mit… -s a Winchester felé dobja a papírzacskót. –Edd meg ezt is! Már nincs étvágyam! Én pedig… megyek… -s elindul az országúton. Dean nézi néhány pillanatig, magába tömi a maradékot, majd beszáll a kocsiba, hátradobja a zacskót s az Impalával a lány után ered, aki úgy tesz, mint akinek fel sem tűnik, hogy hosszú percekig mellette gurul a Chevy. Dean letekeri az ablakot és kiszól, ám Angel rá sem hederít. Talán egyszer megunja és elhalad. Ő pedig majd stoppol… vagy felhívja Jadet, hogy talán jöjjön érte! Lesz miről beszélniük. A nővére még nem volt ilyen meggondolatlan. Sejti, hogy egyedül akarta hagyni Deannel, de erre nincs semmi szükség.
-Mi lenne, ha beszállnál?
-Nem! Hagyj békén! Gurulj tovább! Szállj le rólam!
-Tudom… szar helyzet! Hidd el én sem lelkesedem az ötletért, de elviszlek! -kiált Dean.
-Jobb lenne, ha sietnél, mielőtt elfogy a türelmem.
-Jaj kislány… megijedek. –és beletapos a gázba, majd úgy 50 méterre megáll az út közepén és kiszáll. Angel inkább berohanna az erdőbe, de nem teszi. Elege van már. Előveszi mobilját és testvérét hívja, ám Jade nem veszi fel. Próbálkozik ismét, de csak kicsörög.
-A francba! –kiált, s néhány lépés múlva megáll Dean előtt. –El az útból!
-Szívem szerint megtenném, de egy ilyen kislány ne sétáljon Wyoming kellős közepén egyedül az éjszakában… s Moose innen baromi messze van gyalog…
-Meg tudom védeni magam.
-Aha! Rúgsz, vagy sótartót dobsz majd?
-Annyira vicces vagy, mondták már?
-Szállj be! –s kinyitja az ajtót.
-Nem! –és ismét hívja nővérét. –Mi a fene van már?
-Mi az?
-Jade nem veszi fel a mobilját! Ilyet sohasem csinál.
-Várj! –s előkapja telefonját. Öccsét hívja, de az is csak kicsörög. –A jó büdös… -mégegyszer próbálkozik, ám mindhiába. –Ok, kiscsaj! Szállj be! –kiált. –Mi a franc ez? Tudtam én, hogy nincs veletek minden rendben! –s a kocsiba pattan, Angel pedig nem ellenkezik. Beszáll az Impalába, Dean pedig a gázba tapos.
-A rohadt életbe! Hagytam, hogy Sam lelépjen azzal a szukával!
-A nővéremről beszélsz!
-Kit érdekel? Ugyanolyan mint Sam! –kiált. –Kiválasztott vagy mi a szösz! Ha valami történik az öcsémmel… -s ismét tárcsáz, de nincs válasz. –Hogy az a magasságos… a kis ribanc!
-Jade jó lány!
-Jah, persze, majd elfelejtettem… persze, hogy jó! A gondolatokat simán kiolvassa az ember fejéből… tényleg!
-Ő csak érzéseket olvas!
-Tök mindegy! –kiált és Angelre néz, aki sóhajt. –Itt az ideje, hogy elmondj mindent!
-Nincs mit mondanom! –válaszolja a lány, mikor érintést érez a vállán. Tudja ki az, de nem fordul meg, csak lehajtja a napellenzőt, s a tükörben megpillantja őt. Sóhajt, aztán visszahajtja.
-Sammy itt szokott sminkelni? –kérdezi , hogy ne legyen feltűnő és leplezze zavarát. Reméli, hogy Dean nem látja.
-A nap poénját lelőtted csaj! De Sam már kinőtt abból, hogy rúzsozza magát! –s megint próbálkozik a telefonnal. –Vedd már fel öcsi… semmi…
-Nem tudom mi történhetett… ha Jade… ha baja esik…
-Vagy ha csinált valamit a tesómmal…