monkeyjade (![[personal profile]](https://www.dreamwidth.org/img/silk/identity/user.png)
monkeyjade) wrote2010-05-02 10:04 pm
monkeyjade) wrote2010-05-02 10:04 pm
Entry tags:
Human Nature - J2 FanFic
Cím: Human Nature
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz
Korán reggel Jade izgatottan kopog Jensen házának ajtaján, mellette Jared, aki halvány mosollyal az arcán figyeli a lány izgatottságát. Jade már hajnalban fent volt és alig várta, hogy végre induljanak. A fiúnak van egy kis ideje még a munka előtt, így elhozta a lányt. S persze Jensennel is beszélni szeretne, hiszen még nem is gratulált neki.
- Micsoda meglepetés. – mosolyog Donna az ajtóban, aki már a reggelit készíti a konyhában. Nem is számolt arra, hogy ilyen korán vendégek érkeznek.
- Jöttünk! – kiált Jade. – Én is megyek veletek orvoshoz! Mindent tudnom kell! Olyan boldog vagyok! – örvendezik és megöleli az anyát, akit majd felborít a hirtelen mozdulattal.
- Mióta felkelt csak erről beszél. – mondja Jared és belép a házba. Donna megsimogatja a lány hátát és finoman leszedi magáról, majd megfogja a kezét és beljebb húzza az ajtóból.
- Annyira, de annyira jó lesz! – kiált Jade – Már úgy várom. – mosolyog és ismét megöleli Donnát. – El sem hiszem, hogy Angel és én egyszerre várunk babyt! Ez olyan izgalmasan hangzik.
- Az bizony, izgalmas. – mosolyog az anya és megsimogatja a lány arcát. Aztán Jaredre néz. – Kértek reggelit?
- Én éhes vagyok. – bólogat a fiú.
- Pedig otthon is evett. – mondja a lány. – Csináltam finom reggelit.
- De míg ideértünk megéheztem.
- Nagy a hasad. – néz Jaredre. – Nem tudom, hogy hová fér el benne ennyi minden.
- Hidd el Jade, van tartalék gyomrom. – mosolyog és megfogja a lány kezét. Finoman elhúzza Donnától. – Csak pár falatot eszem. Aztán úgy is mennem kell.
- Kár, hogy nem jössz te is velünk. – sóhajt fel Jade és a fiúhoz bújik.
- Dolgoznom kell… és nem biztos, hogy Angel az én fejemre is kíváncsi lenne az orvosnál. – beszél és hátrasimogatja Jade haját. – Majd te képviselsz engem és mindent elmondasz. – megpuszilja kedves homlokát.
- Mindent részletesen elmondok.
- El is várom. – mosolyog halványan Jared.
- Gyertek, csinálok nektek is reggelit. – mondja az anya és bevezeti őket a konyhába. A két fiatal leül az asztalhoz, ő pedig rögtön tányérokat tesz eléjük és önt nekik narancslevet. – Csinálok még rántottát és pirítóst. – mosolyog. – De ha akarjátok, akkor van müzli… egyetek azt is.
- Én mindent kérek. – mondja a fiú.
- Ennyire nem lehetsz éhes.
- A másik bendőm kong az ürességtől. – mosolyog Jared, majd feláll és kiszolgálja magát. Pontosan tudja hol a müzli, tejet vesz elő és elkészíti magának a magában is laktató reggelit. De persze annyi hely még biztosan marad a gyomrában, hogy a rántotta elférjen. Visszaül helyére és falatozni kezd. Donna fejét ingatja és mosolyog rajta. Tudja, hogy a fiú rengeteget eszik, de mindig elcsodálkozik rajta, hogy ennyi minden elfér benne.
- Jó étvágyat. – mondja az anya.
- Megvan. Köszönöm. – mosolyog Jared.
- Azt hittem Angel és Jensen már fent van. – sóhajt fel Jade.
- Még alszanak. Nem akartam őket felébreszteni. Korán van még.
- Én már hajnali 4 óra óta fent vagyok
- És azóta engem sem hagyott aludni.
- Én hagytalak.
- De csak azt hallottam magam mellett, hogy nagyokat sóhajtozol. Azt hittem valami mást csinálsz. – vigyorog.
- Csak gondolkoztam.
- Ilyen hangosan? – mosolyog.
- Csak úgy kijött belőlem. Mert olyan jó lesz ez a nap. És nem tudtam magamban tartani. – jelenti ki.
- Órákon keresztül csak azt hallgattam, hogy áh, meg óh… - ingatja fejét. –Persze néha volt pár perc szünet is. – majd Donnára néz. – Te mire gondolnál?
- Hogy ábrándozik. – mosolyog az anya.
- Igen. – bólogat Jade – Látod. Nem én vagyok az egyetlen. – jelenti ki. – De valamit el kell mesélnem. Képzeld összeköltöztünk! Jared és én most együtt lakunk és nagyon-nagyon jó!
- Ideje volt már. – mosolyog az anya.
- Kicsit féltem ettől az egésztől, de jól érzem magam. Az összes ruhámat átköltöztettem Jaredhez és persze vittem a kis íróasztalomat, csak még helyet nem találtam neki. De Jared azt mondta, hogy majd átrendezzük kicsit a házat és akkor az asztalnak is találunk helyet. És… a babaszobát is be fogjuk rendezi. De még nem néztünk bútorokat. Képzeld a plafon olyan lesz, mint az ég! Tökéletes lesz. És én találtam ki. – mosolyog.
- Ez nekem is tetszik. – mondja Donna
- Ugye? Már alig várom, hogy jöjjenek a festők. – kiált. – És a tegnapi napom volt a legjobb a világon! Jared elvitt a forgatásra és nézhettem, ahogy dolgozik. Persze nem voltam ott végig, de nagyon érdekes volt.
- Jade minden jelenet vége után a nyakamba ugrott. – mosolyog a fiú.
- Mert olyan ügyes voltál.
- Tudom. – bólogat a fiú.
- És az volt a legjobb az egészben, hogy a székedben ülhettem, amíg te dolgoztál. Igaz elég kényelmetlen volt.
- Miért nem mondod el azt is, hogy szerepelsz velem a filmben? – kérdezi Jared.
- Tényleg? – néz Donna a lányra, aki elpirul és zavartan mosolyog.
- Jaaaaaj az nem is az.
- De! – bólogat a fiú. – Felvettünk egy tömegjelenetet és Jade is ott van valahol benne. Talán látszik is majd a filmen.
- Remélem nem fognak látni. Nagyon érdekes volt. Jared elintézte nekem. Legalább 3-szor vették fel az egészet. Leghátul álltam és izgalmas volt nézni, hogyan is csinálják a filmet. Én csak álldogáltam… Semmi mást nem csináltam.
- És ha mégis látszani fogsz? – kérdez a fiú.
- Nem fogok, mert elbújtam. Előttem állt egy jó magas fiú. Én pedig mögé helyezkedtem. De… azért… jó, hogy benne vagyok egy filmben! Még akkor is, ha nem látszom. Egész nap ott lettem volna, de nekem is dolgom volt, így délután bementem az irodába. Mindent leírtam amit ott láttam. Egyszer még jól jöhet nekem egy regényhez. – mondja. – Valamit fogok kezdeni vele.
- De most már láttad hogyan is telik az életem, ha dolgozom. – néz a lányra.
- Nagyon izgalmas.
- Azért vannak pillanatok, amikor már unalmas az egész. - sóhajt, majd hátradől a székben. – Köszönöm Donna finom volt, jöhet a következő fogás. – megfogja hasát. – Még korog a gyomrom.
- Hozom! – mondja Donna és a fiú elé teszi a bőséges reggelit. Majd Jade tányérját is jól megpakolja. – Jó étvágyat. – mosolyog. – Én megvárom, amíg a fiatalok felébrednek.
- Meddig alszanak még? – kérdezi a lány. – Nem hiszem el, hogy nem izgulnak a mai nap miatt!
- Tegnap jöttek haza, fáradtak még.
- De ma nagy nap van! Lehet, hogy délig alszanak?
- Nem hiszem. – mosolyog Donna. – Lehet, hogy mindjárt lebotorkál a fiam, de addig úgysem ébred fel, amíg meg nem kapja a kávéját. Szerintem az sem tűnne fel neki, hogy itt vagytok.
- Ha megreggeliztünk, akkor fel fogom őket kelteni, mert rengeteg a dolgunk. – jelenti ki Jade
- Jade! – rázza fejét a fiú. – Tudom, hogy szereted Jensent, de… inkább várd meg, míg kávézik. – mosolyog, majd az anyára néz. – Teljesen bele van habarodva a fiadba.
- Igen, tudom. – bólogat Donna. – Tökéletesen megértem őt. – néz a lányra, aki inkább belekezd a reggelibe és fel sem néz. – Csak azt nem értem, hogy ha itt van vele egy ilyen helyes fiú, mint te, miért is kell neki a fiam?
- Nem kell. – mondja teli szájjal Jade.
- Hagyd Donna, már megszoktam a gondolatot, hogy én csak A barátja vagyok. – beszél a fiú és mosolyra húzza száját, amikor Jade morcosan ránéz. – Nincs igazam?
- Nincs. – jelenti ki a lány. – Jensen, ő a kedvencem.
- Tudom.
- És nem vagyok szerelmes belé. Mindig mindenki ezt mondja.
- Hát… nem vagy egyszerű rajongó. – állapítja meg a fiú. – De… tudom, hogy engem is szeretsz kicsit. És ez megnyugtató.
- Csak az a baj, hogy Angel már megkapta a fiam szívét. – sóhajt fel Donna.
- Most miért csináljátok ezt? – kérdezi Jade és leteszi a villát, majd lenyeli a falatot. – Gonoszak vagytok.
- Mi? Nem. – mosolyog a fiú.
- De mindig ez van, ha Jensenről van szó.
- Hát… ha már aludni sem tudtál a gondolattól, hogy jövünk… az már jelent valamit. – néz rá a fiú.
- Mert annyira, de annyira izgatott vagyok. Angel miatt.
- Aha. – bólogat Jared. – Donna, szerinted is a húga miatt csillog így a szeme?
- Nem. – válaszolja az anya.
- Ne csináljátok ezt!
- Csak beszélgetünk. – sóhajt fel Jared.
- Akkor… akkor… azt is mondhatom, hogy inkább Chrisre legyél féltékeny…
- Lemaradtam valamiről? – kérdezi Donna.
- Chris a legjobb barátom és Jared annyira féltékeny rá, hogy majdnem megverte.
- Tényleg? – néz a fiúra az anya.
- Csak utálom a képét. Ez van. Nem tehetek róla, hogy irritál.
- Chris meleg. – jelenti ki Jade. – De Jared azt hiszi, hogy van valami közöttünk… vagy… nem is tudom.
- De volt, mert megcsókolt!
- Csak megcsókolt! És ő csókolt meg először és… és… Chris nagyon rendes srác.
- Hát persze. – ingatja fejét a fiú. – Rendes… Ne ragozzuk tovább.
- Ha már nagyon meg kellene hogy csaljalak… hm… Akkor… Chris lenne az akivel megtenném. És Jensennel soha sem.
- Köszi, hogy arról ábrándozol, hogy megcsalsz.
- Nem ezt mondtam.
- Ok, gyerekek, inkább egyétek a reggelit és ne beszéljetek bolondságokat!
- Ő kezdte. – mutat Jade a fiúra.
- Jade, azt hiszem, hogy otthon megvitatjuk ezt a témát. Este.
- Akkor is ezt fogom mondani.
- Tényleg megcsalnál?
- Nem. Csak ha… ha nagyon muszáj.
- És milyen, amikor nagyon muszáj?
- Nem tudom… Te miért is csaltál meg? – kérdez vissza a lány – Többször is?
- Tényleg így volt Jared? – néz a fiúra Donna és összeráncolja homlokát.
- Már… már megbeszéltük ezt a témát Jade. – s nem válaszol az anyának.
- De azt soha sem mondtad el, hogy miért?
- Szerintem ezt tényleg nem itt kellene megvitatnunk. – suttogja a fiú és még mindig magán érzi Donna szúrós pillantását. – Megtörtént… De… csak… hülye voltam. Ennyi. Nem volt oka.
- Szerintem Jade nem ezt érdemli tőled. Szegény kislány. – megfogja a lány kezét.
- Ok… tudom. Bűnös vagyok. Mit mondjak még?
- Gazember vagy. – jelenti ki Donna. – És Jade valóban szerethet, ha még mindig melletted van és még a babát is vállalta. Meg kellene becsülnöd őt. Most nagyot csalódtam benned. Én azt hittem, hogy benned meg lehet bízni.
- Tudom, hogy Jade sem bízik meg bennem már… és… és… tényleg sajnálom. De majd ez is megváltozik. Rendbe jönnek a dolgok.
- Nem is csodálom, hogy nem bízik meg egy ilyen fiúban. Ez most nekem is rosszul esik. Én nem ezt gondoltam rólad.
- Szerintem… ez a kettőnk dolga Donna. És mi ezt már lerendeztük. – néz az anya szemébe. – Neked azt hiszem semmi közöd ahhoz, hogy Jade és én hogyan élünk.
- Gondolod?
- Nem gondolom, tudom. – jelenti ki, aztán feláll. – És tudod mit, inkább megyek. Mert nincs kedvem tovább hallgatni azt, hogy milyen szemét alak vagyok.
- Nem ezt mondtam.
- Köszönöm a reggelit. – sóhajt fel, majd a lány mellé lép. – Indulok. Érted megyek majd, rendben? – simogatja meg Jade arcát, aki felpillant rá. – És tudom, hogy még mindig haragszol rám… de együtt vagyunk és nem hiszem, hogy másoknak van valami köze a mi életünkhöz. – beszél, de nem néz Donnára csak egyenesen a lány szemébe, akit aztán szájon csókol. – Szeretjük egymást és babánk lesz. A többi nem érdekel. – felegyenesedik. – Köszönöm a reggelit. Finom volt. Csak a vége egy kicsit rosszul sikerült. – sóhajt és távozik. A lány és az anya megrezzennek arra, ahogy Jared bevágja maga mögött az ajtót.
- Tényleg ennyire rossz ez a fiú? – kérdezi Donna.
- Jared nem rossz csak…
- Csak csalfa. És megbocsátottál neki? Nem hiszem el, hogy tényleg az a kedves és rendes srác akit ismerek, ugyan ez a fiú. – ingatja fejét.
- Én voltam a hülye, hogy már megint butaságokat beszélek. Tényleg senkinek semmi köze ahhoz, hogy milyen problémáink vannak. – suttogja, majd búsan sóhajt. – Megint csak járt a szám. Miért nem tudom befogni?
- Mert még mindig fájnak a dolgok.
- Hát… egy… kicsit.
- Csak egy kicsit?
- Nem… nagyon. De nincs mit tenni.
- Lett volna, ha rögtön ott hagyod. Nem?
- Szeretem. Még akkor is, ha ilyen… ilyen tuskó tud lenni.
- Biztos meleg az a Chris? – mosolyodik el halványan Donna.
- Teljesen. Ő csak barát. És mindent tud. Jarednek ez nem tetszik.
- Erre vannak a barátok, nem?
- De. – bólogat a lány. – Bocsánat, amiért elrontottam a reggelt. Én tehetek az egészről.
- Legalább megtudtam, hogy Jared mégsem olyan, mint amilyennek gondoltam őt. És ez most fáj. – sóhajt fel. – Én azt hittem rendes és hűséges.
- Nem az.
- És… szerinted még mindig… csal?
- Nem tudom. – ingatja meg fejét. – Azt mondta, hogy soha többé nem fog.
- És elhiszed?
- Hát… nem.
- Ezzel én is egyet értek. – helyesel az anya. – Jared most csalódás számomra.
- De… rendes, ahogy mondtad.
- Nem az! Ha engem csalt volna meg csak egyszer is, nem maradnának golyói!
- Szegény.
- Nem szegény! Ezt kellett volna tenned. – jelenti ki. – Még akkor is, ha jön a baba… Ha ezt az én fiamról tudnám meg… - sóhajt.
- Neki sem maradnának?
- Azokat azért meghagynám. – mosolyodik el Donna.
- Azért… lehet, hogy ez most hülyén fog hangzani, de… igazából… Sandyt velem csalta meg.
- Hát… ebben lehet valami. – bólogat Donna. – Lehet, hogy Jared mindig is ilyen volt?
- Nem tudom. Nekem azt mondta, hogy már szakított Sandyvel.
- Mindegyik ezt mondja. – ingatja fejét.
- Már a jegygyűrűje sem volt rajta. De amikor találkoztunk, akkor még nagyon szerelmes volt belé. Csak kiderült, hogy Sandy is csalja őt.
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy Jared csak azért kezdett el járni veled, mert a mennyasszonya megcsalta?
- Nem tudom. Én már semmit sem tudok. – sóhajt. – Visszamehetett volna hozzá, de nem tette. Talán… azért… mégis csak szeret… egy kicsit. – mondja búsan.
- Egy kicsit nem elég. – jelenti ki az anya. – Ha én volnék a te helyedben már biztosan otthagytam volna. Vagy… rendben kapjon még egy esélyt, de biztosan az első rossz mozdulatánál otthagynám.
- Neked szerencséd van Donna.
- Lehet, hogy egyszer neked is az lesz. De ígérd meg, hogy ha Jared csak egyszer is megbánt faképnél hagyod. Még akkor is, ha jön a baby! Inkább legyél egyedül a babával, minthogy még egyszer eltűrd tőle azt, hogy félre lép. Egészen biztos vagyok abban, hogy rengeteg fiú tolongana Jared helyére most is.
- Igazából… egy sincs.
- Senki?
- Senki. Engem nem kedvelnek a fiúk igazán. Biztosan azért, mert olyan fura vagyok. Jared is mindig ezt mondja.
- Ne foglalkozz Jareddel. És ha fura vagy? Éppen ez benned a különleges. – mosolyog.
- Mindegy… most elrontottam az egész napot.
- Dehogy rontottad el. – legyint Donna. – Még el sem kezdődött a nap. Majd akkor indul, ha a fiam megjelenik és kávét akar. – mosolyog.
- Amikor először nálam volt… vagyis Angelnél… akkor az én bögrémből kávézott.
- Tényleg?
- Nem tudta, hogy az enyém. De annyira boldog voltam. És akkor még azt hittem, hogy Jared Keith…
- Igen, emlékszem. És jól megszöktetek.
- Tudom… és Akkor Jared még halálosan szerelmes volt Sandybe. Még beszélt is vele, amikor ott voltunk. Az nagyon rosszul esett nekem. – sóhajt.
- Most hagyjuk őt. Inkább… mit szólnál ahhoz, ha vinnél Jensennek kávét?
- Vihetek?
- Ha nem jön le… bár még korán van. De tudom, hogy ezzel ismét vissza zökkennél és tovább örülnénk a napnak.
- Lehet?
- Már készen van, csak fel kell vinni neki.
- És Angel?
- Neki teszek bele sok tejet és egy pici kávét. Amikor terhes voltam a kávéról akkor sem tudtam lemondani.
- Én sem. Muszáj innom, mert ha nem akkor biztosan álmos vagyok egész nap.
- Máris megcsinálom a fiataloknak. Te is kérsz?
- Nem. Most nem. – mondja és feláll. Megvárja míg Donna elkészíti a finom koffeines italokat és tálcára teszi a bögréket. – Még a végén én is kérek egy kortyot. Nagyon finom az illata. – szagol a levegőbe Jade.
- Akkor neked is csinálok. De csak egy korty. – néz a lányra, aki bólogat. – A babának nem tesz jót, tudom. – s megérinti a lány pici gömbölyödő pocakját. Megsimogatja. – Milyen kicsi és édes. – súgja.
- Már nem jönnek rám a nadrágjaim.
- És ennél már csak nagyobb lesz.
- Tudom. – bólogat Jade. – Vennem kell pár ruhát magamnak.
- Akkor ma nem csak orvoshoz megyünk, hanem vásárolgatunk is.
- Eljössz velem?
- Persze! És Angel is.
- Hárman, együtt?
- Igen! Szerintem neki is vehetünk pár ruhát. Lassan ő sem fog elférni bennük.
- Mégis csak jó lesz ez a nap! – kiált Jade és megöleli Donnát.
- Én megmondtam. – megpuszilja a lány arcát. – De most menj és keltesd fel az álomszuszékokat.
- Igen, megyek!
- De arra készülj fel, hogy nem fognak örülni neked ilyen korán. De a kávétól egészen biztosan megnyugszanak majd. – mosolyog. A lány felveszi a tálcát, és fellépdel vele az emeletre, aztán nagyon halkan benyit Angel szobájába és mély levegőt kell vennie ahhoz, hogy ne kuncogja el magát hangosan és azonnal elönti a pír is, hiszen a fiatalokat csak éppen takarja a puha takaró a derekuknál, miközben meztelenül összeölelkezve simulnak egymáshoz. Ám azért egy mély sóhaj hagyja el ajkait Jensent nézve, igaz már nem először látja kedvencét így. Óvatosan leteszi a tálcát az éjjeliszekrényre, de egy pillanatra sem veszi le tekintetét a párról. Angel milyen édesen bújik a fiúhoz. Lehet, hogy nagy butaság volt feljönnie, de most hirtelen olyan boldog lett. Látva, hogy milyen szerelmesek. Biztosan „nagy dolgok” történtek itt az éjjel, de honnan tudta volna ezt? És most keltse fel őket? Jensen egészen biztosan mérges lesz rá. Felsóhajt, de dönt. Ha már itt van, akkor ideje felébreszteni őket. Elveszi a fiú bögréjét a tálcáról, majd odalép az ágyhoz és megáll Jensen oldalán. Ismét végig néz a fiún. Szerencse, hogy az a takaró ott van, mert különben biztosan kiszaladna innen… vagyis… nem biztos. De Jensen még csúnyábban nézne rá ha felkel. Nem is tudja mit tegyen. Csak kiáltsa el magát, hogy ébresztő? Az nem jó. Inkább mutatóujjával megérinti a fiú vállát. Aki erre nem mozdul. Jade ismét megböki, de semmi reakció. Mélyen alszik. Lehet, hogy a kiabálás lesz a nyerő? Nem inkább valami mással próbálkozik még. A fiú orra elé teszi a gőzölgő kávét, ettől fel kell ébrednie, de ezzel csak azt érte el, hogy megmoccan és elfordítja fejét. Jade búsan sóhajt fel. Leteszi a kávét. Gondolkozik. Ha nagyon piszkos lenne most a fantáziája, akkor felemelné a takarót és csak egy pillantást vetne alá. Már látta ugyan azt a bizonyost, de akkor olyan hirtelen történtek az események… Nem… inkább nem… Ami Angelé az Angelé! És lehet, hogy jobb ötlet lenne Angelt felébreszteni. Átmegy húga oldalára és leül az ágy szélére. A füléhez hajol.
- Angel. – súgja és megsimogatja fejét, ami Jensen mellén nyugszik. – Ébresztő. Ma nagy nap van. – megpuszilja testvére arcát. – Kelj fel. Van kávé is. Annyira izgalmas lesz ez a nap. – ismét megsimogatja fejét, mire a lány megmozdul. – Végre! Felébredtél! Jó reggelt!
- J… Jade? – súgja
- Én vagyok! Már reggel van. Ideje felkelni.
- Reggel?
- Már világos van. Ébredj! – mondja mire eltávolodik Jensentől, álmosan nyitogatja szemeit, de így is csak a sötétség fogadja őt. Jade elmosolyodik rajta, majd gyorsan betakargatja, hiszen mégis csak meztelen. – Csak… csak… nincs rajtad semmi és... De hoztam kávét!
- Kávé?
- Igen. – bólogat. – Bocs, hogy csak úgy bejöttem, de fel kell ébresztenem titeket. Jensen annyira, de annyira helyes. – szalad ki száján, amikor a fiúra néz, aki még mindig alszik. – Hm… - hangos sóhaj hagyja el ismét ajkait.
- Jade… te csak úgy bejöttél ide és… - megtapogatja a takarót magán és nagy nehezen felül.
- Be. – s rögtön kezébe adja a bögrét. – Kávé.
- Hány óra van? – kortyol a meleg italba.
- Nem tudom… talán 8 körül?
- Akkor én még alszom.
- Nem Angel! Ma megyünk az orvoshoz! És Donnával megbeszéltük, hogy vásárolgatunk is kicsit.
- Még… hajnal van.
- Nem! Idd a kávéd.
- Legalább Jensenen van valami?
- Hát… Van.
- Mi lenne, ha kimennél? Csak mert… mert azt hiszem kicsit többen vagyunk az ágyamban mint kellene.
- Bundás is itt van…
- Igen… de te is.
- Én csak üldögélek itt és… aaaah…
- Jade!
- Haragszol?
- Nem… csak reggel van és tudom, hogy folyton csak Jensent bámulod.
- Olyan aranyos és nem horkol, mint Jared.
- Remélem ő nincs itt valahol.
- Nem… már elment. Ő hozott ide.
- Remek… és most ha… ha kimennél.
- De keltsd fel Jensent. Ott van a kávéja az éjjeliszekrényen.
- Mióta vagy itt?
- Csak… most jöttem és… na jó kicsit nézegettelek titeket.
- Remek. – sóhajt Angel.
- Haragszol?
- Nem. – és halványan elmosolyodik.
- Próbáltan Jensent felébreszteni, de nem ment.
- Majd én felkeltem. Nekem sikerülni fog. – mondja és megint kortyol a kávéból. – Letennéd? – kéri nővérét és felé nyújtja a bögrét. Jade elveszi, aztán feláll.
- Akkor én… megyek… de… aztán gyertek le. Ma fontos dolgunk van.
- Csak… magamhoz térek.
- Jaj, úgy örülök. – megöleli testvérét hirtelen. – Végre itthon vagy.
- Én is örülök. – súgja. – De most…
- Ok… megyek. De édes a barátod.
- Tudom… Jó éjszakája volt.
- Jaaaaj… - pirul.
- Tudni szeretnéd mi?
- Igen.
- Nem mondok semmit sem… Na jó… szeplőt számoltunk.
- Tényleg? Ahhhh...
- És most tünés!
- Megyek. – bólogat és nagyokat sóhajtozva kimegy a szobából. Angel fejét ingatja és megvárja, míg becsukódik az ajtó testvére mögött, s amint kattant a zár visszabújik kedvese mellé. Megcsókolja mellét, majd nyakát és megnyalja fülcimpáját.
- Jó reggelt. – súgja fülébe, miközben megsimogatja hasát. – Kiscica. – Jensen megmozdul, de csak hozzábújik. – Tudod ki volt itt az előbb? Jade. Még szerencse, hogy nem látta a feneked.
- J… Jade? – motyog.
- Jó reggelt. Felébredtél? – megcsókolja a fiú száját. – Igen… És fogalmam sincs mióta lehetett itt. Lehet, hogy benézett a takaró alá?
- Ne! – és egyből kinyitja szemét. – Jade? Mit akart itt Jade?
- Csak fel akart kelteni. Azt mondta ott a kávéd az asztalon.
- De mit keresett itt?
- Kérdezd meg tőle. – mondja és megtapogatja kedvese arcát. – Ne morogj.
- Már itt van?
- Ezek szerint. És még kávét is hozott neked. Látod, mennyire szeret. – mosolyog, Jensen beleszagol a levegőbe.
- Egy pont Jadenek. De… mit keres itt hajnalban?
- Kérdezd meg tőle.
- Nincs kedvem felkelni. – mondja. – Inkább maradjunk itt még egy kicsit.
- És… számoljuk tovább a szeplőket?
- Hát…
- Meddig is jutottunk tegnap?
- 120-nál elvesztettem a fonalat. – mosolyog a fiú. – Onnan kell folytatnunk… De nem most, mert Jade képes és ismét megjelenik.
- Legalább ő is segít. Szerintem értékelné.
- Ang. Ne.
- Neki nem mutatod meg őket?
- Nem. Csak a tieid. – s magára húzza a lányt. – Köszönöm a tegnap estét.
- Én is. – lágy csókban forrnak össze.
- Te már ittál kávét.
- Igen… kicsit beszélgettem Jadel és…
- Még beszélgettetek is? Én meg aludtam?
- Hát… úgy tűnik. – mosolyog.
- Hihetetlen a nővéred.
- Tudom. – bólogat.
- És… hogy vagy ma reggel?
- Jól. Csak attól félek, hogy ha felkelek, megint kezdődik.
- Azért maradjunk itt.
- Jössz velünk az orvoshoz.
- Tudom. – bólogat. – De nem arról volt szó, hogy hajnalban megyünk.
- Ne morogj.
- De. – bólogat.
- Inkább… ha már nem számolunk szeplőket, menj és zuhanyozz le, hogy magadhoz térj!
- Előbb megiszom a kávémat. – s feljebb ül, finoman maga mellé helyezi a lányt, aztán kezébe veszi bögréjét és belekortyol. – Ez jó. De… anyu csinálta.
- Szerintem reggelit is csinált nekünk.
- Remélem, hogy anyut nem Jade keltette fel.
- Nem hiszem. – mosolyog Angel. – Egészen biztosan ő is izgatott.
- És te?
- Kicsit félek. Mi van, ha azaz angol doki valamit rosszul látott vagy nem vett észre és…
- Semmi baj sem lesz. Megint megláthatom a felhőt a hasadban.
- És én hallhatom a kicsi szívét.
- A legszebb dallam. – megcsókolja a lány homlokát. – Minden rendben lesz.
- Remélem. – sóhajt egy nagyot. – Bízok benne.
- És bízz bennem is.
- Benned bízok. – mondja, s megsimogatja kedvese arcát. – Úgy megnéznélek ma reggel.
- Szerintem rögtön kiszeretnél belőlem.
- Nem hiszem.
- Azt mondod, hogy zuhanyozzak le?
- Igen… addig én lemegyek.
- Nem jössz velem?
- Azt mondtad, hogy nem számolunk szeplőket.
- Nem… de attól még megmoshatod a hátam.
- Ravasz.
- Én? Nem. Csak nem érem el. Valakinek segíteni kell.
- Rendben.
- Akkor… velem jössz?
- Csak azért, hogy koszos ne maradjon a hátad.
- Cserébe én is megmosom a tiédet.
- Óh, nagylelkű. – mosolyog. Jensen gyorsan kiissza kávéját és felkel az ágyból, majd segít a lánynak is, aki megszédül kicsit ahogy lábra áll, de nincs semmi baj. Csak mély sóhajt vesz és kéz a kézben eltűnnek a fürdőben.
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz
Korán reggel Jade izgatottan kopog Jensen házának ajtaján, mellette Jared, aki halvány mosollyal az arcán figyeli a lány izgatottságát. Jade már hajnalban fent volt és alig várta, hogy végre induljanak. A fiúnak van egy kis ideje még a munka előtt, így elhozta a lányt. S persze Jensennel is beszélni szeretne, hiszen még nem is gratulált neki.
- Micsoda meglepetés. – mosolyog Donna az ajtóban, aki már a reggelit készíti a konyhában. Nem is számolt arra, hogy ilyen korán vendégek érkeznek.
- Jöttünk! – kiált Jade. – Én is megyek veletek orvoshoz! Mindent tudnom kell! Olyan boldog vagyok! – örvendezik és megöleli az anyát, akit majd felborít a hirtelen mozdulattal.
- Mióta felkelt csak erről beszél. – mondja Jared és belép a házba. Donna megsimogatja a lány hátát és finoman leszedi magáról, majd megfogja a kezét és beljebb húzza az ajtóból.
- Annyira, de annyira jó lesz! – kiált Jade – Már úgy várom. – mosolyog és ismét megöleli Donnát. – El sem hiszem, hogy Angel és én egyszerre várunk babyt! Ez olyan izgalmasan hangzik.
- Az bizony, izgalmas. – mosolyog az anya és megsimogatja a lány arcát. Aztán Jaredre néz. – Kértek reggelit?
- Én éhes vagyok. – bólogat a fiú.
- Pedig otthon is evett. – mondja a lány. – Csináltam finom reggelit.
- De míg ideértünk megéheztem.
- Nagy a hasad. – néz Jaredre. – Nem tudom, hogy hová fér el benne ennyi minden.
- Hidd el Jade, van tartalék gyomrom. – mosolyog és megfogja a lány kezét. Finoman elhúzza Donnától. – Csak pár falatot eszem. Aztán úgy is mennem kell.
- Kár, hogy nem jössz te is velünk. – sóhajt fel Jade és a fiúhoz bújik.
- Dolgoznom kell… és nem biztos, hogy Angel az én fejemre is kíváncsi lenne az orvosnál. – beszél és hátrasimogatja Jade haját. – Majd te képviselsz engem és mindent elmondasz. – megpuszilja kedves homlokát.
- Mindent részletesen elmondok.
- El is várom. – mosolyog halványan Jared.
- Gyertek, csinálok nektek is reggelit. – mondja az anya és bevezeti őket a konyhába. A két fiatal leül az asztalhoz, ő pedig rögtön tányérokat tesz eléjük és önt nekik narancslevet. – Csinálok még rántottát és pirítóst. – mosolyog. – De ha akarjátok, akkor van müzli… egyetek azt is.
- Én mindent kérek. – mondja a fiú.
- Ennyire nem lehetsz éhes.
- A másik bendőm kong az ürességtől. – mosolyog Jared, majd feláll és kiszolgálja magát. Pontosan tudja hol a müzli, tejet vesz elő és elkészíti magának a magában is laktató reggelit. De persze annyi hely még biztosan marad a gyomrában, hogy a rántotta elférjen. Visszaül helyére és falatozni kezd. Donna fejét ingatja és mosolyog rajta. Tudja, hogy a fiú rengeteget eszik, de mindig elcsodálkozik rajta, hogy ennyi minden elfér benne.
- Jó étvágyat. – mondja az anya.
- Megvan. Köszönöm. – mosolyog Jared.
- Azt hittem Angel és Jensen már fent van. – sóhajt fel Jade.
- Még alszanak. Nem akartam őket felébreszteni. Korán van még.
- Én már hajnali 4 óra óta fent vagyok
- És azóta engem sem hagyott aludni.
- Én hagytalak.
- De csak azt hallottam magam mellett, hogy nagyokat sóhajtozol. Azt hittem valami mást csinálsz. – vigyorog.
- Csak gondolkoztam.
- Ilyen hangosan? – mosolyog.
- Csak úgy kijött belőlem. Mert olyan jó lesz ez a nap. És nem tudtam magamban tartani. – jelenti ki.
- Órákon keresztül csak azt hallgattam, hogy áh, meg óh… - ingatja fejét. –Persze néha volt pár perc szünet is. – majd Donnára néz. – Te mire gondolnál?
- Hogy ábrándozik. – mosolyog az anya.
- Igen. – bólogat Jade – Látod. Nem én vagyok az egyetlen. – jelenti ki. – De valamit el kell mesélnem. Képzeld összeköltöztünk! Jared és én most együtt lakunk és nagyon-nagyon jó!
- Ideje volt már. – mosolyog az anya.
- Kicsit féltem ettől az egésztől, de jól érzem magam. Az összes ruhámat átköltöztettem Jaredhez és persze vittem a kis íróasztalomat, csak még helyet nem találtam neki. De Jared azt mondta, hogy majd átrendezzük kicsit a házat és akkor az asztalnak is találunk helyet. És… a babaszobát is be fogjuk rendezi. De még nem néztünk bútorokat. Képzeld a plafon olyan lesz, mint az ég! Tökéletes lesz. És én találtam ki. – mosolyog.
- Ez nekem is tetszik. – mondja Donna
- Ugye? Már alig várom, hogy jöjjenek a festők. – kiált. – És a tegnapi napom volt a legjobb a világon! Jared elvitt a forgatásra és nézhettem, ahogy dolgozik. Persze nem voltam ott végig, de nagyon érdekes volt.
- Jade minden jelenet vége után a nyakamba ugrott. – mosolyog a fiú.
- Mert olyan ügyes voltál.
- Tudom. – bólogat a fiú.
- És az volt a legjobb az egészben, hogy a székedben ülhettem, amíg te dolgoztál. Igaz elég kényelmetlen volt.
- Miért nem mondod el azt is, hogy szerepelsz velem a filmben? – kérdezi Jared.
- Tényleg? – néz Donna a lányra, aki elpirul és zavartan mosolyog.
- Jaaaaaj az nem is az.
- De! – bólogat a fiú. – Felvettünk egy tömegjelenetet és Jade is ott van valahol benne. Talán látszik is majd a filmen.
- Remélem nem fognak látni. Nagyon érdekes volt. Jared elintézte nekem. Legalább 3-szor vették fel az egészet. Leghátul álltam és izgalmas volt nézni, hogyan is csinálják a filmet. Én csak álldogáltam… Semmi mást nem csináltam.
- És ha mégis látszani fogsz? – kérdez a fiú.
- Nem fogok, mert elbújtam. Előttem állt egy jó magas fiú. Én pedig mögé helyezkedtem. De… azért… jó, hogy benne vagyok egy filmben! Még akkor is, ha nem látszom. Egész nap ott lettem volna, de nekem is dolgom volt, így délután bementem az irodába. Mindent leírtam amit ott láttam. Egyszer még jól jöhet nekem egy regényhez. – mondja. – Valamit fogok kezdeni vele.
- De most már láttad hogyan is telik az életem, ha dolgozom. – néz a lányra.
- Nagyon izgalmas.
- Azért vannak pillanatok, amikor már unalmas az egész. - sóhajt, majd hátradől a székben. – Köszönöm Donna finom volt, jöhet a következő fogás. – megfogja hasát. – Még korog a gyomrom.
- Hozom! – mondja Donna és a fiú elé teszi a bőséges reggelit. Majd Jade tányérját is jól megpakolja. – Jó étvágyat. – mosolyog. – Én megvárom, amíg a fiatalok felébrednek.
- Meddig alszanak még? – kérdezi a lány. – Nem hiszem el, hogy nem izgulnak a mai nap miatt!
- Tegnap jöttek haza, fáradtak még.
- De ma nagy nap van! Lehet, hogy délig alszanak?
- Nem hiszem. – mosolyog Donna. – Lehet, hogy mindjárt lebotorkál a fiam, de addig úgysem ébred fel, amíg meg nem kapja a kávéját. Szerintem az sem tűnne fel neki, hogy itt vagytok.
- Ha megreggeliztünk, akkor fel fogom őket kelteni, mert rengeteg a dolgunk. – jelenti ki Jade
- Jade! – rázza fejét a fiú. – Tudom, hogy szereted Jensent, de… inkább várd meg, míg kávézik. – mosolyog, majd az anyára néz. – Teljesen bele van habarodva a fiadba.
- Igen, tudom. – bólogat Donna. – Tökéletesen megértem őt. – néz a lányra, aki inkább belekezd a reggelibe és fel sem néz. – Csak azt nem értem, hogy ha itt van vele egy ilyen helyes fiú, mint te, miért is kell neki a fiam?
- Nem kell. – mondja teli szájjal Jade.
- Hagyd Donna, már megszoktam a gondolatot, hogy én csak A barátja vagyok. – beszél a fiú és mosolyra húzza száját, amikor Jade morcosan ránéz. – Nincs igazam?
- Nincs. – jelenti ki a lány. – Jensen, ő a kedvencem.
- Tudom.
- És nem vagyok szerelmes belé. Mindig mindenki ezt mondja.
- Hát… nem vagy egyszerű rajongó. – állapítja meg a fiú. – De… tudom, hogy engem is szeretsz kicsit. És ez megnyugtató.
- Csak az a baj, hogy Angel már megkapta a fiam szívét. – sóhajt fel Donna.
- Most miért csináljátok ezt? – kérdezi Jade és leteszi a villát, majd lenyeli a falatot. – Gonoszak vagytok.
- Mi? Nem. – mosolyog a fiú.
- De mindig ez van, ha Jensenről van szó.
- Hát… ha már aludni sem tudtál a gondolattól, hogy jövünk… az már jelent valamit. – néz rá a fiú.
- Mert annyira, de annyira izgatott vagyok. Angel miatt.
- Aha. – bólogat Jared. – Donna, szerinted is a húga miatt csillog így a szeme?
- Nem. – válaszolja az anya.
- Ne csináljátok ezt!
- Csak beszélgetünk. – sóhajt fel Jared.
- Akkor… akkor… azt is mondhatom, hogy inkább Chrisre legyél féltékeny…
- Lemaradtam valamiről? – kérdezi Donna.
- Chris a legjobb barátom és Jared annyira féltékeny rá, hogy majdnem megverte.
- Tényleg? – néz a fiúra az anya.
- Csak utálom a képét. Ez van. Nem tehetek róla, hogy irritál.
- Chris meleg. – jelenti ki Jade. – De Jared azt hiszi, hogy van valami közöttünk… vagy… nem is tudom.
- De volt, mert megcsókolt!
- Csak megcsókolt! És ő csókolt meg először és… és… Chris nagyon rendes srác.
- Hát persze. – ingatja fejét a fiú. – Rendes… Ne ragozzuk tovább.
- Ha már nagyon meg kellene hogy csaljalak… hm… Akkor… Chris lenne az akivel megtenném. És Jensennel soha sem.
- Köszi, hogy arról ábrándozol, hogy megcsalsz.
- Nem ezt mondtam.
- Ok, gyerekek, inkább egyétek a reggelit és ne beszéljetek bolondságokat!
- Ő kezdte. – mutat Jade a fiúra.
- Jade, azt hiszem, hogy otthon megvitatjuk ezt a témát. Este.
- Akkor is ezt fogom mondani.
- Tényleg megcsalnál?
- Nem. Csak ha… ha nagyon muszáj.
- És milyen, amikor nagyon muszáj?
- Nem tudom… Te miért is csaltál meg? – kérdez vissza a lány – Többször is?
- Tényleg így volt Jared? – néz a fiúra Donna és összeráncolja homlokát.
- Már… már megbeszéltük ezt a témát Jade. – s nem válaszol az anyának.
- De azt soha sem mondtad el, hogy miért?
- Szerintem ezt tényleg nem itt kellene megvitatnunk. – suttogja a fiú és még mindig magán érzi Donna szúrós pillantását. – Megtörtént… De… csak… hülye voltam. Ennyi. Nem volt oka.
- Szerintem Jade nem ezt érdemli tőled. Szegény kislány. – megfogja a lány kezét.
- Ok… tudom. Bűnös vagyok. Mit mondjak még?
- Gazember vagy. – jelenti ki Donna. – És Jade valóban szerethet, ha még mindig melletted van és még a babát is vállalta. Meg kellene becsülnöd őt. Most nagyot csalódtam benned. Én azt hittem, hogy benned meg lehet bízni.
- Tudom, hogy Jade sem bízik meg bennem már… és… és… tényleg sajnálom. De majd ez is megváltozik. Rendbe jönnek a dolgok.
- Nem is csodálom, hogy nem bízik meg egy ilyen fiúban. Ez most nekem is rosszul esik. Én nem ezt gondoltam rólad.
- Szerintem… ez a kettőnk dolga Donna. És mi ezt már lerendeztük. – néz az anya szemébe. – Neked azt hiszem semmi közöd ahhoz, hogy Jade és én hogyan élünk.
- Gondolod?
- Nem gondolom, tudom. – jelenti ki, aztán feláll. – És tudod mit, inkább megyek. Mert nincs kedvem tovább hallgatni azt, hogy milyen szemét alak vagyok.
- Nem ezt mondtam.
- Köszönöm a reggelit. – sóhajt fel, majd a lány mellé lép. – Indulok. Érted megyek majd, rendben? – simogatja meg Jade arcát, aki felpillant rá. – És tudom, hogy még mindig haragszol rám… de együtt vagyunk és nem hiszem, hogy másoknak van valami köze a mi életünkhöz. – beszél, de nem néz Donnára csak egyenesen a lány szemébe, akit aztán szájon csókol. – Szeretjük egymást és babánk lesz. A többi nem érdekel. – felegyenesedik. – Köszönöm a reggelit. Finom volt. Csak a vége egy kicsit rosszul sikerült. – sóhajt és távozik. A lány és az anya megrezzennek arra, ahogy Jared bevágja maga mögött az ajtót.
- Tényleg ennyire rossz ez a fiú? – kérdezi Donna.
- Jared nem rossz csak…
- Csak csalfa. És megbocsátottál neki? Nem hiszem el, hogy tényleg az a kedves és rendes srác akit ismerek, ugyan ez a fiú. – ingatja fejét.
- Én voltam a hülye, hogy már megint butaságokat beszélek. Tényleg senkinek semmi köze ahhoz, hogy milyen problémáink vannak. – suttogja, majd búsan sóhajt. – Megint csak járt a szám. Miért nem tudom befogni?
- Mert még mindig fájnak a dolgok.
- Hát… egy… kicsit.
- Csak egy kicsit?
- Nem… nagyon. De nincs mit tenni.
- Lett volna, ha rögtön ott hagyod. Nem?
- Szeretem. Még akkor is, ha ilyen… ilyen tuskó tud lenni.
- Biztos meleg az a Chris? – mosolyodik el halványan Donna.
- Teljesen. Ő csak barát. És mindent tud. Jarednek ez nem tetszik.
- Erre vannak a barátok, nem?
- De. – bólogat a lány. – Bocsánat, amiért elrontottam a reggelt. Én tehetek az egészről.
- Legalább megtudtam, hogy Jared mégsem olyan, mint amilyennek gondoltam őt. És ez most fáj. – sóhajt fel. – Én azt hittem rendes és hűséges.
- Nem az.
- És… szerinted még mindig… csal?
- Nem tudom. – ingatja meg fejét. – Azt mondta, hogy soha többé nem fog.
- És elhiszed?
- Hát… nem.
- Ezzel én is egyet értek. – helyesel az anya. – Jared most csalódás számomra.
- De… rendes, ahogy mondtad.
- Nem az! Ha engem csalt volna meg csak egyszer is, nem maradnának golyói!
- Szegény.
- Nem szegény! Ezt kellett volna tenned. – jelenti ki. – Még akkor is, ha jön a baba… Ha ezt az én fiamról tudnám meg… - sóhajt.
- Neki sem maradnának?
- Azokat azért meghagynám. – mosolyodik el Donna.
- Azért… lehet, hogy ez most hülyén fog hangzani, de… igazából… Sandyt velem csalta meg.
- Hát… ebben lehet valami. – bólogat Donna. – Lehet, hogy Jared mindig is ilyen volt?
- Nem tudom. Nekem azt mondta, hogy már szakított Sandyvel.
- Mindegyik ezt mondja. – ingatja fejét.
- Már a jegygyűrűje sem volt rajta. De amikor találkoztunk, akkor még nagyon szerelmes volt belé. Csak kiderült, hogy Sandy is csalja őt.
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy Jared csak azért kezdett el járni veled, mert a mennyasszonya megcsalta?
- Nem tudom. Én már semmit sem tudok. – sóhajt. – Visszamehetett volna hozzá, de nem tette. Talán… azért… mégis csak szeret… egy kicsit. – mondja búsan.
- Egy kicsit nem elég. – jelenti ki az anya. – Ha én volnék a te helyedben már biztosan otthagytam volna. Vagy… rendben kapjon még egy esélyt, de biztosan az első rossz mozdulatánál otthagynám.
- Neked szerencséd van Donna.
- Lehet, hogy egyszer neked is az lesz. De ígérd meg, hogy ha Jared csak egyszer is megbánt faképnél hagyod. Még akkor is, ha jön a baby! Inkább legyél egyedül a babával, minthogy még egyszer eltűrd tőle azt, hogy félre lép. Egészen biztos vagyok abban, hogy rengeteg fiú tolongana Jared helyére most is.
- Igazából… egy sincs.
- Senki?
- Senki. Engem nem kedvelnek a fiúk igazán. Biztosan azért, mert olyan fura vagyok. Jared is mindig ezt mondja.
- Ne foglalkozz Jareddel. És ha fura vagy? Éppen ez benned a különleges. – mosolyog.
- Mindegy… most elrontottam az egész napot.
- Dehogy rontottad el. – legyint Donna. – Még el sem kezdődött a nap. Majd akkor indul, ha a fiam megjelenik és kávét akar. – mosolyog.
- Amikor először nálam volt… vagyis Angelnél… akkor az én bögrémből kávézott.
- Tényleg?
- Nem tudta, hogy az enyém. De annyira boldog voltam. És akkor még azt hittem, hogy Jared Keith…
- Igen, emlékszem. És jól megszöktetek.
- Tudom… és Akkor Jared még halálosan szerelmes volt Sandybe. Még beszélt is vele, amikor ott voltunk. Az nagyon rosszul esett nekem. – sóhajt.
- Most hagyjuk őt. Inkább… mit szólnál ahhoz, ha vinnél Jensennek kávét?
- Vihetek?
- Ha nem jön le… bár még korán van. De tudom, hogy ezzel ismét vissza zökkennél és tovább örülnénk a napnak.
- Lehet?
- Már készen van, csak fel kell vinni neki.
- És Angel?
- Neki teszek bele sok tejet és egy pici kávét. Amikor terhes voltam a kávéról akkor sem tudtam lemondani.
- Én sem. Muszáj innom, mert ha nem akkor biztosan álmos vagyok egész nap.
- Máris megcsinálom a fiataloknak. Te is kérsz?
- Nem. Most nem. – mondja és feláll. Megvárja míg Donna elkészíti a finom koffeines italokat és tálcára teszi a bögréket. – Még a végén én is kérek egy kortyot. Nagyon finom az illata. – szagol a levegőbe Jade.
- Akkor neked is csinálok. De csak egy korty. – néz a lányra, aki bólogat. – A babának nem tesz jót, tudom. – s megérinti a lány pici gömbölyödő pocakját. Megsimogatja. – Milyen kicsi és édes. – súgja.
- Már nem jönnek rám a nadrágjaim.
- És ennél már csak nagyobb lesz.
- Tudom. – bólogat Jade. – Vennem kell pár ruhát magamnak.
- Akkor ma nem csak orvoshoz megyünk, hanem vásárolgatunk is.
- Eljössz velem?
- Persze! És Angel is.
- Hárman, együtt?
- Igen! Szerintem neki is vehetünk pár ruhát. Lassan ő sem fog elférni bennük.
- Mégis csak jó lesz ez a nap! – kiált Jade és megöleli Donnát.
- Én megmondtam. – megpuszilja a lány arcát. – De most menj és keltesd fel az álomszuszékokat.
- Igen, megyek!
- De arra készülj fel, hogy nem fognak örülni neked ilyen korán. De a kávétól egészen biztosan megnyugszanak majd. – mosolyog. A lány felveszi a tálcát, és fellépdel vele az emeletre, aztán nagyon halkan benyit Angel szobájába és mély levegőt kell vennie ahhoz, hogy ne kuncogja el magát hangosan és azonnal elönti a pír is, hiszen a fiatalokat csak éppen takarja a puha takaró a derekuknál, miközben meztelenül összeölelkezve simulnak egymáshoz. Ám azért egy mély sóhaj hagyja el ajkait Jensent nézve, igaz már nem először látja kedvencét így. Óvatosan leteszi a tálcát az éjjeliszekrényre, de egy pillanatra sem veszi le tekintetét a párról. Angel milyen édesen bújik a fiúhoz. Lehet, hogy nagy butaság volt feljönnie, de most hirtelen olyan boldog lett. Látva, hogy milyen szerelmesek. Biztosan „nagy dolgok” történtek itt az éjjel, de honnan tudta volna ezt? És most keltse fel őket? Jensen egészen biztosan mérges lesz rá. Felsóhajt, de dönt. Ha már itt van, akkor ideje felébreszteni őket. Elveszi a fiú bögréjét a tálcáról, majd odalép az ágyhoz és megáll Jensen oldalán. Ismét végig néz a fiún. Szerencse, hogy az a takaró ott van, mert különben biztosan kiszaladna innen… vagyis… nem biztos. De Jensen még csúnyábban nézne rá ha felkel. Nem is tudja mit tegyen. Csak kiáltsa el magát, hogy ébresztő? Az nem jó. Inkább mutatóujjával megérinti a fiú vállát. Aki erre nem mozdul. Jade ismét megböki, de semmi reakció. Mélyen alszik. Lehet, hogy a kiabálás lesz a nyerő? Nem inkább valami mással próbálkozik még. A fiú orra elé teszi a gőzölgő kávét, ettől fel kell ébrednie, de ezzel csak azt érte el, hogy megmoccan és elfordítja fejét. Jade búsan sóhajt fel. Leteszi a kávét. Gondolkozik. Ha nagyon piszkos lenne most a fantáziája, akkor felemelné a takarót és csak egy pillantást vetne alá. Már látta ugyan azt a bizonyost, de akkor olyan hirtelen történtek az események… Nem… inkább nem… Ami Angelé az Angelé! És lehet, hogy jobb ötlet lenne Angelt felébreszteni. Átmegy húga oldalára és leül az ágy szélére. A füléhez hajol.
- Angel. – súgja és megsimogatja fejét, ami Jensen mellén nyugszik. – Ébresztő. Ma nagy nap van. – megpuszilja testvére arcát. – Kelj fel. Van kávé is. Annyira izgalmas lesz ez a nap. – ismét megsimogatja fejét, mire a lány megmozdul. – Végre! Felébredtél! Jó reggelt!
- J… Jade? – súgja
- Én vagyok! Már reggel van. Ideje felkelni.
- Reggel?
- Már világos van. Ébredj! – mondja mire eltávolodik Jensentől, álmosan nyitogatja szemeit, de így is csak a sötétség fogadja őt. Jade elmosolyodik rajta, majd gyorsan betakargatja, hiszen mégis csak meztelen. – Csak… csak… nincs rajtad semmi és... De hoztam kávét!
- Kávé?
- Igen. – bólogat. – Bocs, hogy csak úgy bejöttem, de fel kell ébresztenem titeket. Jensen annyira, de annyira helyes. – szalad ki száján, amikor a fiúra néz, aki még mindig alszik. – Hm… - hangos sóhaj hagyja el ismét ajkait.
- Jade… te csak úgy bejöttél ide és… - megtapogatja a takarót magán és nagy nehezen felül.
- Be. – s rögtön kezébe adja a bögrét. – Kávé.
- Hány óra van? – kortyol a meleg italba.
- Nem tudom… talán 8 körül?
- Akkor én még alszom.
- Nem Angel! Ma megyünk az orvoshoz! És Donnával megbeszéltük, hogy vásárolgatunk is kicsit.
- Még… hajnal van.
- Nem! Idd a kávéd.
- Legalább Jensenen van valami?
- Hát… Van.
- Mi lenne, ha kimennél? Csak mert… mert azt hiszem kicsit többen vagyunk az ágyamban mint kellene.
- Bundás is itt van…
- Igen… de te is.
- Én csak üldögélek itt és… aaaah…
- Jade!
- Haragszol?
- Nem… csak reggel van és tudom, hogy folyton csak Jensent bámulod.
- Olyan aranyos és nem horkol, mint Jared.
- Remélem ő nincs itt valahol.
- Nem… már elment. Ő hozott ide.
- Remek… és most ha… ha kimennél.
- De keltsd fel Jensent. Ott van a kávéja az éjjeliszekrényen.
- Mióta vagy itt?
- Csak… most jöttem és… na jó kicsit nézegettelek titeket.
- Remek. – sóhajt Angel.
- Haragszol?
- Nem. – és halványan elmosolyodik.
- Próbáltan Jensent felébreszteni, de nem ment.
- Majd én felkeltem. Nekem sikerülni fog. – mondja és megint kortyol a kávéból. – Letennéd? – kéri nővérét és felé nyújtja a bögrét. Jade elveszi, aztán feláll.
- Akkor én… megyek… de… aztán gyertek le. Ma fontos dolgunk van.
- Csak… magamhoz térek.
- Jaj, úgy örülök. – megöleli testvérét hirtelen. – Végre itthon vagy.
- Én is örülök. – súgja. – De most…
- Ok… megyek. De édes a barátod.
- Tudom… Jó éjszakája volt.
- Jaaaaj… - pirul.
- Tudni szeretnéd mi?
- Igen.
- Nem mondok semmit sem… Na jó… szeplőt számoltunk.
- Tényleg? Ahhhh...
- És most tünés!
- Megyek. – bólogat és nagyokat sóhajtozva kimegy a szobából. Angel fejét ingatja és megvárja, míg becsukódik az ajtó testvére mögött, s amint kattant a zár visszabújik kedvese mellé. Megcsókolja mellét, majd nyakát és megnyalja fülcimpáját.
- Jó reggelt. – súgja fülébe, miközben megsimogatja hasát. – Kiscica. – Jensen megmozdul, de csak hozzábújik. – Tudod ki volt itt az előbb? Jade. Még szerencse, hogy nem látta a feneked.
- J… Jade? – motyog.
- Jó reggelt. Felébredtél? – megcsókolja a fiú száját. – Igen… És fogalmam sincs mióta lehetett itt. Lehet, hogy benézett a takaró alá?
- Ne! – és egyből kinyitja szemét. – Jade? Mit akart itt Jade?
- Csak fel akart kelteni. Azt mondta ott a kávéd az asztalon.
- De mit keresett itt?
- Kérdezd meg tőle. – mondja és megtapogatja kedvese arcát. – Ne morogj.
- Már itt van?
- Ezek szerint. És még kávét is hozott neked. Látod, mennyire szeret. – mosolyog, Jensen beleszagol a levegőbe.
- Egy pont Jadenek. De… mit keres itt hajnalban?
- Kérdezd meg tőle.
- Nincs kedvem felkelni. – mondja. – Inkább maradjunk itt még egy kicsit.
- És… számoljuk tovább a szeplőket?
- Hát…
- Meddig is jutottunk tegnap?
- 120-nál elvesztettem a fonalat. – mosolyog a fiú. – Onnan kell folytatnunk… De nem most, mert Jade képes és ismét megjelenik.
- Legalább ő is segít. Szerintem értékelné.
- Ang. Ne.
- Neki nem mutatod meg őket?
- Nem. Csak a tieid. – s magára húzza a lányt. – Köszönöm a tegnap estét.
- Én is. – lágy csókban forrnak össze.
- Te már ittál kávét.
- Igen… kicsit beszélgettem Jadel és…
- Még beszélgettetek is? Én meg aludtam?
- Hát… úgy tűnik. – mosolyog.
- Hihetetlen a nővéred.
- Tudom. – bólogat.
- És… hogy vagy ma reggel?
- Jól. Csak attól félek, hogy ha felkelek, megint kezdődik.
- Azért maradjunk itt.
- Jössz velünk az orvoshoz.
- Tudom. – bólogat. – De nem arról volt szó, hogy hajnalban megyünk.
- Ne morogj.
- De. – bólogat.
- Inkább… ha már nem számolunk szeplőket, menj és zuhanyozz le, hogy magadhoz térj!
- Előbb megiszom a kávémat. – s feljebb ül, finoman maga mellé helyezi a lányt, aztán kezébe veszi bögréjét és belekortyol. – Ez jó. De… anyu csinálta.
- Szerintem reggelit is csinált nekünk.
- Remélem, hogy anyut nem Jade keltette fel.
- Nem hiszem. – mosolyog Angel. – Egészen biztosan ő is izgatott.
- És te?
- Kicsit félek. Mi van, ha azaz angol doki valamit rosszul látott vagy nem vett észre és…
- Semmi baj sem lesz. Megint megláthatom a felhőt a hasadban.
- És én hallhatom a kicsi szívét.
- A legszebb dallam. – megcsókolja a lány homlokát. – Minden rendben lesz.
- Remélem. – sóhajt egy nagyot. – Bízok benne.
- És bízz bennem is.
- Benned bízok. – mondja, s megsimogatja kedvese arcát. – Úgy megnéznélek ma reggel.
- Szerintem rögtön kiszeretnél belőlem.
- Nem hiszem.
- Azt mondod, hogy zuhanyozzak le?
- Igen… addig én lemegyek.
- Nem jössz velem?
- Azt mondtad, hogy nem számolunk szeplőket.
- Nem… de attól még megmoshatod a hátam.
- Ravasz.
- Én? Nem. Csak nem érem el. Valakinek segíteni kell.
- Rendben.
- Akkor… velem jössz?
- Csak azért, hogy koszos ne maradjon a hátad.
- Cserébe én is megmosom a tiédet.
- Óh, nagylelkű. – mosolyog. Jensen gyorsan kiissza kávéját és felkel az ágyból, majd segít a lánynak is, aki megszédül kicsit ahogy lábra áll, de nincs semmi baj. Csak mély sóhajt vesz és kéz a kézben eltűnnek a fürdőben.