![[personal profile]](https://www.dreamwidth.org/img/silk/identity/user.png){kind=small}
Cím: Human Nature
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz
- Már érzem, hogy roppant jól fogunk szórakozni! – állapítja meg Angel és hátra dől, de csak pár percig teheti ezt meg, mert meghallja Jared hangját. Oh, nem! Itt van? Már kezdett örülni annak, hogy a fiú csak úgy köddé vált. Bár így volna. De nem… itt van… Teljes valójában… Minek?
- Hey! – kiáltja el magát Jared és megveregeti Tom vállát. – Te is itt vagy? – kérdezi mosollyal az arcán. – Tudod, hogy a barátnőm székében ülsz?
- De… ő most nincs itt. – mondja Tom.
- Nincs. – sóhajt fel Jared. – Hazament. Néha csinál furcsa dolgokat… ez is közéjük tartozik. – magyaráz. Angel csak hallgatja a beszélgetést és várja a pillanatot, hogy Tom betartsa azt, amit ígért. Finoman oldalba böki a fiút, hogy cselekedjen már. Tom érti ezt.
- Figyelj Jared, most, hogy a barátnőd nincs itt… - de elhallgat, mert közben a fiú leült helyére és éppen ezt akarta elkerülni. – Én hátrébb ülök, a 10. sorban és szerintem neked ott is jó.
- Mi van? – néz Tomra összeráncolt szemöldökkel.
- Figyelj Jared, ha már nincs itt a barátnőd, minek ülnél itt?
- Ugye ez most csak valami hülye kvízműsor? Szerinted miért ülök itt?
- Jensen a 10. sorból is Jensen.
- Valóban? – kérdezi Jared.
- És Sandyt is láttam, hogy ott ül valahol…
- Ha vele szeretnék lenni, majd szólok… - sóhajt. – Te most engem el akarsz küldeni innen?
- Figyelj Jared, bírlak, de a 10. sor sokkal jobb. – mondja és a fiú szemébe néz, aki mérgesen sóhajt, majd tekintete Angelre vetül egy pillanatra, majd ismét Tom szemébe néz. – Téged is az ujja köré csavart ez a liba? – mormog dühösen. – Maradok. – jelenti ki, majd felsóhajt. – Elég gyenge próbálkozás volt Angel. – beszél fennhangon. – Nem jött be. – állapítja meg.
- Egy szót se halljak többet. – Szól rá Donna. – Ha itt maradsz, maradj csendben! Vagy indulás hátra.
- Donna…
- Elég volt! – szól közbe az anya. – Nem rád vagyunk kíváncsiak, hanem a fiamra. Neked pedig az lenne a feladatod, hogy támogasd őt.
- Én támogatom.
- Hát persze… - ingatja fejét. – És ha valami bajotok van egymással Angellel, ne itt intézzétek…
- Ő mondta Tomnak hogy…
- Csitt! – kiált Donna, Jared csak mérgesen hátradől és széke karfájára csap. – Ha ideges vagy, akkor inkább ne is legyél itt. – beszél tovább az anya.
- Maradok. – válaszolja a fiú és grimaszol egyet.
- Azt hittem Jade után mentél. – sóhajt Donna.
- Nem… Jensen is fontos nekem. Jade pedig… Jade… Visszament a szállodába, mert megint rajta van a dili… gondolom.
- Hogy beszélhetsz így róla? – kérdezi az anya fejét ingatva. – Olyan nagyot csalódtam benned fiam…
- De… Jade ilyen. Most mit csináljak?
- Indulj utána! Nem érhet annyit ez az előadás, hogy a barátnődnél fontosabb legyen. Majd megnézitek együtt holnap. És mi van, ha valami baj van? Lehet, hogy rosszul érezte magát.
- Jól érzem, hogy senki sem akar itt látni?
- Jól. – válaszolja Angel. – És Donnának igaza van. Keresd meg Jadet és legalább csinálj úgy, mint aki szereti és aggódik érte. – mondja.
- Hívtam telefonon, üzentem neki…
- Nem elég. – vág szavába Donna.
- Szóval menjek el? – kérdezi – Mert nem kívánatos személy vagyok itt?
- Valahogy úgy. – bólogat Angel.
- Nem tőled kérdeztem! – kiált Jared és az anyára néz.
- Nem szeretem a hangnemet amit megütsz Angellel!
- Nem tehetek róla… Valahogy ezt hozza ki belőlem.
- Fogd vissza magad Jared. És igen… most jobb lenne, ha nem volnál itt. – mondja az anya. – Ne rontsd el az örömünket!
- Akkor…
- Akkor most menj el! – fejezi be mondatát Donna. – Kérlek. – néz a fiúra, aki beszippantja ajkait és hosszú másodpercekig bámulja az anyát, majd bólogat és feláll, aztán pillanatok alatt eltűnik a nézőtérről.
- Ez… durva volt. – súgja Tom. – Úgy veszem ki, hogy Jared nem kívánatos személy…
- Ez enyhe kifejezés. – mondja Angel. – Mondhatni a nővéremen kívül, senki sem kívánja… - mondja ironikusan, majd elmosolyodik ezen. – De remélem, hogy ő is hamar túlteszi magát rajta… minden jel erre mutat. Most sincs itt… még az is lehet, hogy Jaredből lett elege és inkább itt hagyott minket… Bár így lenne. – sóhajt.
- Ennyire nem lehet rossz a srác. Ismerem már rég. Még ha nem is a barátom, csak kolléga… De nem rossz fiú ő.
- Oh, dehogy nem! – mondja Angel. – Tudnék róla mesélni… - sóhajt. – De ahhoz több idő kellene…
- Jensen legjobb barátja.
- Igen… de… hosszú… Ha ismét összefutunk, akkor elmondom, de akkor egész nap rá kell, hogy érj.
- Kíváncsi srác vagyok… szakítok rád időt. – mosolyog, majd az anyára néz. – Jared tényleg ennyire… barom?
- Nem is tudom… én rendes fiúnak gondoltam, de mostanában… mintha nem is ő lenne. – mondja Donna. – Fogalmam sincs mi történik vele.
- Bekattant. – súgja Angel. – Semmi több… De ne beszéljünk róla! Mindjárt kezdődik az előadás! – kiált és megszorítja Tom kezét. – Ugye mindent elmondasz nekem?
- Persze. – mondja, s megsimogatja Angel kézfejét hüvelykujjával. – Kérdezhetek valamit?
- Komolyan hangzik ez a kérdés.
- Mert komoly.
- Ki vele! Superman tudni akar valamit! Tőlem! Érdekel.
- Amikor… - egy pillanatra elhallgat. – Szóval, amikor először találkoztunk, akkor… akkor még nem kellett volna elmondanom, mit is fogok majd látni a színpadon…
- Értelek. – vág szavába a lány. – Azt akarod megtudni, ilyen szépen körül írva, hogyan is lettem vak?
- I… igen. – bólogat, persze a lány ezt úgysem látja.
- Baleset. Bevertem a fejem és most itt tartok. Nem látok… jó buli. – sóhajt.
- Sajnálom Angel.
- Nem kell. Csak azt ne!
- Gondolom nem lehet egyszerű most neked.
- Nem az, de Jensen velem van és így olyan mintha látnék. Mindenki segít nekem és nem kezelnek vakként és ez jó. Bár az kiakasztott, hogy a nővérem, csak úgy lelépett és otthagyott egy idegen helyen… azért annyira nem vagyok biztos magamban. – mondja. – Most már mindent tudsz, Superman. – mosolyog.
- Igen. – mondja, majd megszorítja Angel kezét. – Nagyon tetszik ez a hozzáállás.
- Nincs mit tenni… tudod, az elején teljesen kibuktam, de most már… együtt kell élnem azzal, hogy nem látok és sokszor másokra kell hagyatkoznom. De megbízom azokban akik körülöttem vannak, és szeretnek. És Jensen sem kezel úgy, mintha nyomorék lennék. Igaz az elején… voltak problémáink, de mindent megoldottunk.
- Akkor minden rendben. – mosolyog Tom.
- Igen. És most így tökéletes a világ. – jelenti ki Angel, amikor a nézőtéren megszólal a gong, mely az előadás kezdetét jelzi. – Jaj istenkém. – súgja maga elé a lány és olyan erősen szorítja meg a fiú kezét, hogy az még fel is szisszen erre.
- Mindjárt kezdődik. – súgja Donna Angel fülébe és összekulcsolják ujjaikat.
- Meghalok, úgy izgulok. – mondja a lány. – Mintha én lennék a színpadon. Mindjárt el fogok ájulni.
- Csak most ne tedd ezt. – súgja Donna.
- A szívem mindjárt kiugrik a helyéből. – s mély levegőt vesz. – Ok, próbálok nem szívrohamot kapni. – s halványan elmosolyodik. Donna megsimogatja arcát és megpuszilja.
- Én is nagyon izgulok… De gondolj arra, hogy a kisfiam is elájul ott fent a színpadon, ha meglátja, hogy te is…
- Pedig legszívesebben bedőlnék most a szék alá.
- Ne tedd. – súgja a másik fülébe Tom.
- Igaz, te itt vagy és megmentesz…
- Azért… ezt ne próbáld ki.
- Ok… De… nagyon-nagyon izgulok. – nagy levegőt vesz, és bent tartja néhány pillanatig. – Szerintem még a kicsi babám is remeg a pocakomban…
- Baba? – kérdezi Tom. – Csak nem…
- De! – előzi meg a kérdést a lány a válasszal. – És nagyon boldogok vagyunk. –Csak most… érzem, hogy izgul sőt, azt is érzem, hogy mindjárt elhányom magam.
- Nem lesz semmi baj. – mondja a fiú. – Próbáld visszatartani…
- Köszi a tanácsot. De… igazad van. Próbálom.
- És Jensen mit szólt hozzá, amikor megtudta?
- Boldog volt. Nagyon jó apa lesz. Már alig várom, hogy velünk legyen a babánk.
- És mikorra várható.
- December… olyan messze van még, ugye? Már megőrülök a kíváncsiságtól… Nem fogom látni…- komorodik el a hangja. – De Jensen majd mindent elmond nekem… hogy milyen… és kicsit félünk is, mert lehet, hogy gondok vannak…
- Gondok? Talán valami baja van?
- Nincs semmi baja. – kapcsolódik be Donna a beszélgetésbe. – Erre nem szabad gondolni.
- Nem. – bólogat Angel. – Reméljük nincs baja. – mondja Tom felé fordulva.
- Gratulálok. – simogatja meg a lány kezét a fiú.
- Igyekeztünk. – mosolyog a lány. – Nem volt betervezve, de… lesz egy babánk! – örvendezik.
- Helyes baby lesz, ebben egészen biztos vagyok. – mondja Tom.
- Szerintem is. – helyesel Angel. – Főleg, ha az apjára fog hasonlítani…
- Nem értek egyet. – szól közbe. – Ha rád hasonlít, akkor lesz helyes kölyök.
- Bókolsz?
- Naná! – bólogat a fiú. – Hidd el, Jensennel ezt nem tenném. – mosolyog, amikor a gong ismét megszólal, s utoljára hívja be a terembe a még kint lévő nézőket. Pár perc és az előadás valóban kezdetét veszi. Angel idegesen fészkelődik a helyén és szíve egyre hevesebben kezd el dobogni. Úgy izgul kedveséért. Nem tudja, hogy most sírjon, vagy azt próbálja leplezni, hogy remeg, mint a nyárfalevél. Az utolsó napokban éjjel-nappal gyakorolt a fiú és alig aludt valamit. Együtt voltak fent az éjszaka közepén és Jensen a kezét fogva mondogatta a nehezebb részeket. Úgy segített volna neki, de látás nélkül, nehezen megy az olvasás… így csak hallgatta a kedvest, de volt pár olyan rész, amire emlékezett és tudta, hogy rosszul mondta a szöveget, s büszke volt magára, hogy közbe szólhatott, hogy „állj, ismét, mert téves” Jensen is meglepődött rajta, de mindig csókkal jutalmazta meg ezért.
- Már leoltották a villanyokat. – súgja Tom.
- Jaj… ne mondd… még jó, hogy nem látok… végem.
- Nyugalom. Még nem történik semmi sem. Csak sötét van.
- Komolyan szívrohamot fogok kapni.
- Dehogy. – suttog a fiú. – Angel…
- Mi az?
- Kezdődik.
- Akkor most meghalok.
- Ez nem Jensen…
- Tudom… Itt az elején még nincs. Kívülről tudom az egészet.
- Akkor ne izgulj. – mosolyog a fiú és a színpadra néz. A lány pedig képtelen leplezni, azt hogy mennyire izgul. Szíve a torkában dobog és mindene remeg. Egyik kezét Donna fogja erősen és ő is érzi, hogy az anya is izgul. Együtt remegnek és izzad a tenyerük, a másik kezét Tom szorítja meg, aki nyugtatni próbálja azzal, hogy finoman simogatja kézfejét. De ettől ő nem nyugszik meg. Hallgatja az előadást és mindjárt elájul… vagy ha nem akkor sírni fog… igen… sírni. Ezt nem lehet kibírni idegekkel. Képtelenség.
- Itt van. – súgja Tom a fülébe hirtelen, a lány pedig nem bírja tovább a feszültséget, amint meghallja kedvese első mondatát elpityeredik. Ez tényleg ő! Végre! Donna ekkor úgy szorítja meg az ujjait, hogy már-már fáj, de érthető, fia először lépett színpadra több száz ember előtt, és milyen büszke rá most. Neki is könnyek gyűlnek szemébe, de hallja, hogy Angel zokog, pedig próbálja visszatartani, de nem megy. Tudja, hogy ha Jensen ezt meglátja, talán kiesik a szerepből, de nem sikerül megállítani könnyeit. Donna elengedi kezét és megöleli. Megpuszilja arcát. Angel ettől megnyugszik kicsit, hallgatja Jensen édes hangját és próbálja elképzelni mi is történik. Az anya vállára hajtja fejét, majd érzi, ahogy Tom odahajol füléhez és tovább kommentálja az eseményeket.
- Baseballozik… baseball sapka és felső…
- És… és milyen benne?
- Most mondjam azt, hogy… hogy… csinos?
- Tényleg?
- Nem mondom… de… az. – suttogja. A lány pedig elképzeli, miközben hallgatja, hogy milyen is lehet Jensen baseball mezben és sapkában. Valóban csinos. Elmosolyodik s megtörölgeti szemét. Őszintén reméli, hogy nem látta a fiú, hogy sírt. De ahogy hallja eddig minden simán megy. Óh, hányszor hallotta ezeket a mondatokat, amik most hangoznak el a színpadon! Jensen mindig tökéletesen mondta el ezt a jelenetet. Büszke rá és érzi, hogy a nézőtér is feszülten figyeli az eseményeket, egy emberként. Ezt a fiú is egészen biztosan ugyanúgy érzi, ahogy ő. Kezd izgatottsága alább hagyni, hiszen minden rendben… Igaz még csak az elején tartanak. Tom néha a füléhez hajol és váratlanul belesuttog valamit, de élvezi a kommentálást. Donna simogatja őt és most már tudja, nem lesz baj. Jensen ügyes és tudja, hogy csodálatos a színpadon.
- Tengerészgyalogos egyenruhában van a bíróságon. – súgja Tom. – Egyértelműen chippendale stílusban.
- Ah… szexi?
- Azt várom mikor szaggatja le magáról a nadrágot. – mosolyog Tom.
- Milyen kár, hogy nem látom. Ezt nagyon sajnálom.
- De nem táncol…
- Még jó… a bíróságon van. – mosolyog Angel. – Szóval szexi? Istenem… Csak két pillanatra látnám is elég lenne.
- Olyan, mint a táncos fiúk…
- Nem…
- De…
- Valld be, hogy titokban chippendale showkat bámulsz. – súgja Angel.
- Nem én… a feleségem. – mosolyog Tom, majd megsimogatja a lány karját, akinek képzeletében máris ott van a kedves, fehér egyenruhában… Csak éppen nem a bíróságon, hanem a hálószobában… Bár közben hallja mit mond… és a mondandója nem igazán illik a hálószobába… de… Bármit mondhat abban az egyenruhában és ő minden bűnét bevallja neki! Vétkezett! Elmosolyodik halványan, amikor érzi, hogy az előadás megakad. Gombócot érez torkában. Csend… Tudja, hogy baj van.
- Gáz van. – súgja Tom.
- Jaj… ne…
- Áll és néz.
- Most fogok megőrülni. – súgja Angel.
- Eléggé kétségbe van esve. Szerintem elszállt a szövege…
- Én tudom mi jön most…
- Az jó… de… azt hiszem neki fogalma sincs…
- Ez a megrendszabályozós rész… Ettől félt a legjobban. – mondja, mikor a színpadon az egyik szereplő szájából elhangzik ez a szó, „megrendszabályozni” s a lány tudja, hogy ezt a fiúnak kellett volna mondania… Donna tenyere ismét izzadni kezd, Tom pedig mosolyog.
- Kisegítették.
- Biztos, hogy kikészült. – mondja a lány és megint a sírás kerülgeti.
- Nem… minden rendben… hallod.
- De tudom, hogy komolyan vette most azt, hogy elfelejtette a szöveget.
- Mindenkivel előfordul.
- De vele… - és elpityeredik.
- Angel. Ne bőgj! – szól rá Tom. – Itt van Jensen tőlünk pár méterre és ha meglát…
- Nem tudom… visszatartani…
- Nem sírsz. – parancsol rá Tom. – Most katonai tárgyaláson vagyunk.
- Könnyű azt mondani. – szipog a lány. – Nem hiszem el, hogy elfelejtette… Tudom, hogy most össze van zavarodva.
- Nincs. Megy tovább minden.
- Úgy féltem.
- Ssss. – súgja Tom, a lány pedig próbál nem sírni, és visszafolytja könnyeit. Ha nem lenne terhes, akkor valószínűleg nem kapna minden pillanatban sírógörcsöt, de így. Annyira félti a kedvest és annyira szeretné, hogy minden sikerüljön neki… De tessék... egy baki… és tudja, hogy Jensen ilyenkor kikészül… ám hallja a hangját és úgy érzi túltette magát ezen és megy tovább az előadás… mennie is kell, nem állhat meg, mert akkor megbukik. És abba viszont belehalna. Lehet, hogy nem tökéletes minden… De megcsinálja! És igaza van Tomnak, előfordul a nagyoknál is, hogy elfelejtik a szöveget… És Jensennek ez az első színházi premierje… Megbocsátható bűn, ha 500 oldalból elfelejt egy szót. Igaz elég fontos szó volt… Hiszen erről szól a darab, de sikeresen vette az akadályt.
A szünetben sietnek a fiúhoz az öltözőbe, de csak pár percig lesznek vele. Angel azonnal a nyakába ugrik és össze-vissza csókolja.
- Annyira ügyes voltál. Büszke vagyok rád. – súgja a fiú fülébe két csók között.
- Elfelejtettem, a…
- Nem baj! Tökéletes volt! – kiált és ismét hozzábújik, miközben a szüleitől és a testvérektől is megkapja a gratulációt. De valaki hiányzik… Pedig még Tom is bejött hozzá... a családdal együtt.
- Jared? – kérdezi a lánytól. – Hol van Jared?
- Nem maradt velünk…
- Micsoda? Hol van? Nincs itt?
- Nincs. – mondja Angel.
- Nem maradt itt? Én… én… láttam, hogy nem ül veletek, de azt gondoltam, hogy… nem is tudom mit gondoltam… - sóhajt aztán bólogat. – Szóval nem maradt… Jade után ment? Mondd, hogy utána, akkor megbocsátok neki.
- Nem tudom. – válaszolja Angel.
- Persze, hogy utána. – magyaráz magának Jensen. – Hiszen hová is mehetett volna és én is ezt tanácsoltam neki… Biztosan… Akkor majd holnap eljönnek és megnéznek. Ugye? – kérdezi Angeltől, miközben csókot lehel a lány arcára.
- Szerintem holnap itt lesznek. – helyesel. Bár elképzelése sincs hová mehetett a fiú, de ő is úgy gondolja, hogy csak Jade után… Vagy inni? Nem… Ezt a gondolatot azonnal ki kell törölnie az agyából… Bár Jarednél nem lehet tudni.
- Egészen biztosan kibékülnek. – mondja Jensen. – És holnap együtt jönnek.
- Igen. – bólogat Angel és még szorosabban a kedveshez bújik.
- Biztosan jó voltam? – kérdezi a fiú.
- Jó. És Tomtól mindent tudok. – mosolyog.
- És bírod? A baba?
- Hol el akarok ájulni, hol sírógörcsöt kapok… De jól vagyunk… Azt hiszem. – súgja Angel, a fiú pedig csókot lehel a szájára.
- Ha ez így van, akkor tényleg minden rendben.
- Ki fogok készülni mire megszületik.
- Dehogy. Én fogok kikészülni tőletek.
- Köszi.
- Kemény ez a babavárás…
- Nekem mondod? – súgja Angel, majd megcsókolja a fiú nyakát. Aztán lassan menniük kell. Hiszen az ügyelő szólt, hogy mindjárt színpadon kell lennie a fiúnak, kezdődik a 2. felvonás. Donna és a lány kézen fogva indulnak vissza helyükre, és a lány hallja, ahogy összesúgnak mögöttük. Pár fiatal, akik tudják ki ő és felismerték Donnát is. Most biztosan azon tanakodnak, hogy miért is tapogat mindent, még akkor is, ha az anya segít neki… Igen vak… És igen Jensen a kedvese!
Tom természetesen a 2. felvonás alatt is kommentál és Angel ezért roppant hálás. Ki tudja, hogy Jade milyen lett volna, de a fiú tökéletesen megfelel. Mindent amit lát a színpadon elmond. Még Jensen öltözékét is. Persze a 2. felvonásban is előkerült a chippendale egyenruha… És a lány ismét elképzelte, hogy mit is tenne, ha csak ketten lennének ilyenkor a hálószobában… még mindig vétkes… és csak remélni tudja, hogy Jensen hadnagy felmenti… igazán hálás lesz neki… Milyen kár, hogy nem lát… De a képzelő ereje még nem hagyta cserben. És ki tudja… talán valamelyik előadás után Jensen nem öltözik át és marad abban az egyenruhában… még vakon is sok mindent tudna kezdeni vele… Talán megkéri rá, hogy titokban csempéssze ki a jelmezt. Csak egy éjjel erejéig. Ha nagyon szépen kéri, a fiú megteszi. Hiszen mindenre rá tudja venni. Egészen elkalandoznak gondolatai a 2. felvonáson. De Tom néha észhez téríti mikor mesél neki a színpadon látottakról. És az előadás végén hatalmas taps tör ki. Vastaps és mindenki feláll. Donna és Tom lefesti neki a nézőteret. Ismét sír, de most az örömtől. Kedvese sikeres! Csak egyszer hibázott, de a következő felvonásban nem volt hiba, simán ment, mintha mindig is színházban játszott volna… A hosszú taps után pedig boldogan sietnek az öltözőbe és öleli magához a fiút, majd hosszú csókban forrnak össze. A premier tökéletes volt és jöhet a fogadás! Angel soha senkire nem volt ilyen büszke még. Ismét csak azt tudja mondani, hogy övé a legtökéletesebb férfi a földön… és ez lehet, hogy rózsaszín és lányregényekhez közelít… de így van! S most a fellegekben jár. Ő a világ legboldogabb embere, s bárcsak örökre így is maradna. De ez csak rajtuk múlik!
Jared a hotel bárjában ül a pultnál és már nem is számolja hányadik sörén van túl. Csak az jár a fejében, hogy legszívesebben kitekerné Angel nyakát… A színházból egyenesen idejött és csak issza a korsókat egymás után. Próbálta Jadet elérni, de a telefonja már ki sem csörög… kikapcsolta. Bosszantja ez. Próbált felszólni neki telefonon, hogy jöjjön le, beszéljenek, de hiába… nincs a hotelban. Nem veszi fel senki sem a telefont a lakosztályban. Jade eltűnt… és igazság szerint fogalma sincs hol keresse és ettől még jobban kikészül… Nem csak Angel az aki miatt ideges… de itt van Jade, aki egyszerűen csak eltűnik és még a mobilját is képes kikapcsolni. Nincs mit tenni… akkor üldögél itt a pultnál és iszik addig, amíg le nem fordul a székről. Jobb megoldást úgy sem tud most. Annyira még észnél van, hogy felfogja, ha az órájára néz, hogy mostanában lehet vége az előadásnak s rohadtul fáj neki, hogy nem lehet ott… ki miatt? Angel. Bár Donna sem kedveli mostanában. Nem tett ő semmi rosszat… Semmit! Csak Jensent akarja! Ez olyan nagy bűn? Neki elég lenne még egyszer… csak egyszer… Ebbe bele fog őrülni… Érzi. El kell tenni Angelt az útból. De hogyan?
- Már megint iszol? – kérdezi ekkor egy hang mögötte, a fiú kábán fordul meg bárszékén és tágra nyitja szemeit, hogy felfogja kit lát, mert nem akarja elhinni.
- C… Chris? – kérdezi.
- Akkor még nem lehetsz annyira részeg… megismersz.
- M… mi a fenét keresel itt?
- Jadehez jöttem…
- Mi a francot akarsz tőle?
- Te mit akarsz tőle? – kérdez vissza a fiú.
- Követsz minket?
- Itt volt ma dolgom… És… Jade az este felhívott… aztán… idejöttem.
- Akkor most kotródj el innen!
- Nem.
- Jade hívott? Nem igaz! Már a mobilját is kikapcsolta…
- Vagy csak veled nem akar beszélni… Tudod… szüksége van rám… És azt hiszem, rád már nincs többé.
- Pofa be buzikám! – kiált Jared és feláll, bár meg kell kapaszkodnia Chrisben, hogy egyenesen tudjon állni, de a fiú elrántja magát tőle.
- Szemétláda vagy! – jelenti ki.
- Én? Te vagy az! Hagyj… békén minket!
- Nem. – ingatja fejét Chris. – Elég volt belőled! Abból, hogy hülyét csinálsz a barátomból és megalázod!
- Én nem… nem alázok meg senkit…
- Valóban? Iszogass tovább aztán tűnj el Jade életéből!
- Semmi közöd hozzánk!
- Gondolod? Én nem így hiszem. – mondja Chris és elindul a lift felé, Jared a zsebében pénz után matat, majd egy ötvenest dob a csaposnak és a fiú után ered, igaz szédül és mintha egy hajón próbálna menni a legnagyobb hullámzás közepette, de utoléri őt a liftnél. Meglöki.
- Mondtam, hogy… hogy hagyj minket!
- Ne lökdöss! Higgadj le! És lásd be, hogy Jade nem azt érdemli, amit tőled kap.
- M… most meg kell ijednem tőled? – megtámaszkodik a falnál, a liftajtó mellett. Mindjárt összerogy.
- Szerintem… - elgondolkozik egy pillanatra. – Igen. Tudod… van néhány titok… ami már annyira nem is titok…
- Mi van? Mit zagyválsz össze? Kattant vagy. – mutat fejére.
- Ha én kattant vagyok, akkor te egy aljas szemét, aki kihasználja azt, hogy Jade milyen hiszékeny és naiv… Tudod… egy valamiben mégis igaza volt… - sóhajt, amikor nyílik az ajtó és beszáll, rögtön megnyomja a gombot, de Jared éppen beslisszol szédelegve mellé.
- M… miben? Hogy… hogy te egy barom vagy? – kérdezi és elröhögi magát.
- Nem Jared… hogy megcsalod őt.
- Júúúj… Tudja… - mondja Jared gúnyosan – M… mondtam neki. Éééés?
- Igen? Kétlem, hogy mindenről tudna… - sóhajt. – De sejtette… hogy… két oldalon állsz… de azért ez még tőled is durva.
- Mi van? – kérdezi, amikor nyílik az ajtó. Chris a lakosztály felé veszi az irányt. Jared a fal mentén próbálja követni őt, de annyira szédül, hogy minden lépés után meg kell állnia. – N… nincs itt! Tök… felesleges volt feljönni! – kapaszkodik a falba, mintha az élete függene tőle.
- Itt van Jared. Csak veled nem akar beszélni. – válaszolja Chris a válla felett. – Erre nem gondoltál? Látni sem akar téged! Nincs szüksége egy ilyen részeges alakra…
- N… em vagyok… részeg! Csak… ittam! – lépeget a fal mentén és végre megáll a lakosztály előtt, ahogy Chris is, hiába kopog, Jade nem nyit ajtót neki. – Én… megmondtam! N… incs itt! – kiált és felröhög. – Nincs!
- Elég. – és a falhoz szorítja a fiút. – Fogd be a szád Jared!
- Félek! Júj!
- Undorító alak vagy!
- Mondod ezt… éppen… te? – kérdezi, majd zsebéből előveszi a szobához való belépőkártyát. – Nézd… ennélkül… nem mész sehova…
- Tök részeg és teljesen bolond vagy! – kiált Chris és kikapja a fiú kezéből a kártyát, amit lehúz a kilincs mellett és az ajtó feltárul. Chris belép. Sötét van. Jared mellette botorkál be és vigyorog.
- É… én mondtam… Nincs!
- Hol van? – kérdezi Chris kétségbeesetten.
- Nem tudom… fogalmam sincs… - súgja Jared. – Tévedtél öreg. – és megveregeti Chris vállát. – Igyál te is! – kiált.
- Hagyj békén! – rántja el magától a részeg fiút, majd nagyot sóhajt, amikor meglátja, hogy a fürdőből fény szűrődik ki és halk vízcsobogás. Szíve megnyugszik. Odasiet az ajtóhoz. Bekopog. – Itt vagyok Jade! Most már minden rendben van! Semmi baj. Ok? – kiált az ajtón keresztül. Jared is odabotladozik.
- Te… Te hívtad ide ezt a… a… barmot? – kérdezi, miközben ráfekszik a kilincsre és beesik az ajtón és arccal a földre zuhan. Christ pedig borzalmas látvány fogadja. Jade a kádban ül, feje a mellére csuklik, a víz pedig sötétvörösen gőzölög körülötte. A lány fehér, élettelen teste szinte világít a vörös vízben és a vér édeskés szaga mindent átitat.
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz
- Már érzem, hogy roppant jól fogunk szórakozni! – állapítja meg Angel és hátra dől, de csak pár percig teheti ezt meg, mert meghallja Jared hangját. Oh, nem! Itt van? Már kezdett örülni annak, hogy a fiú csak úgy köddé vált. Bár így volna. De nem… itt van… Teljes valójában… Minek?
- Hey! – kiáltja el magát Jared és megveregeti Tom vállát. – Te is itt vagy? – kérdezi mosollyal az arcán. – Tudod, hogy a barátnőm székében ülsz?
- De… ő most nincs itt. – mondja Tom.
- Nincs. – sóhajt fel Jared. – Hazament. Néha csinál furcsa dolgokat… ez is közéjük tartozik. – magyaráz. Angel csak hallgatja a beszélgetést és várja a pillanatot, hogy Tom betartsa azt, amit ígért. Finoman oldalba böki a fiút, hogy cselekedjen már. Tom érti ezt.
- Figyelj Jared, most, hogy a barátnőd nincs itt… - de elhallgat, mert közben a fiú leült helyére és éppen ezt akarta elkerülni. – Én hátrébb ülök, a 10. sorban és szerintem neked ott is jó.
- Mi van? – néz Tomra összeráncolt szemöldökkel.
- Figyelj Jared, ha már nincs itt a barátnőd, minek ülnél itt?
- Ugye ez most csak valami hülye kvízműsor? Szerinted miért ülök itt?
- Jensen a 10. sorból is Jensen.
- Valóban? – kérdezi Jared.
- És Sandyt is láttam, hogy ott ül valahol…
- Ha vele szeretnék lenni, majd szólok… - sóhajt. – Te most engem el akarsz küldeni innen?
- Figyelj Jared, bírlak, de a 10. sor sokkal jobb. – mondja és a fiú szemébe néz, aki mérgesen sóhajt, majd tekintete Angelre vetül egy pillanatra, majd ismét Tom szemébe néz. – Téged is az ujja köré csavart ez a liba? – mormog dühösen. – Maradok. – jelenti ki, majd felsóhajt. – Elég gyenge próbálkozás volt Angel. – beszél fennhangon. – Nem jött be. – állapítja meg.
- Egy szót se halljak többet. – Szól rá Donna. – Ha itt maradsz, maradj csendben! Vagy indulás hátra.
- Donna…
- Elég volt! – szól közbe az anya. – Nem rád vagyunk kíváncsiak, hanem a fiamra. Neked pedig az lenne a feladatod, hogy támogasd őt.
- Én támogatom.
- Hát persze… - ingatja fejét. – És ha valami bajotok van egymással Angellel, ne itt intézzétek…
- Ő mondta Tomnak hogy…
- Csitt! – kiált Donna, Jared csak mérgesen hátradől és széke karfájára csap. – Ha ideges vagy, akkor inkább ne is legyél itt. – beszél tovább az anya.
- Maradok. – válaszolja a fiú és grimaszol egyet.
- Azt hittem Jade után mentél. – sóhajt Donna.
- Nem… Jensen is fontos nekem. Jade pedig… Jade… Visszament a szállodába, mert megint rajta van a dili… gondolom.
- Hogy beszélhetsz így róla? – kérdezi az anya fejét ingatva. – Olyan nagyot csalódtam benned fiam…
- De… Jade ilyen. Most mit csináljak?
- Indulj utána! Nem érhet annyit ez az előadás, hogy a barátnődnél fontosabb legyen. Majd megnézitek együtt holnap. És mi van, ha valami baj van? Lehet, hogy rosszul érezte magát.
- Jól érzem, hogy senki sem akar itt látni?
- Jól. – válaszolja Angel. – És Donnának igaza van. Keresd meg Jadet és legalább csinálj úgy, mint aki szereti és aggódik érte. – mondja.
- Hívtam telefonon, üzentem neki…
- Nem elég. – vág szavába Donna.
- Szóval menjek el? – kérdezi – Mert nem kívánatos személy vagyok itt?
- Valahogy úgy. – bólogat Angel.
- Nem tőled kérdeztem! – kiált Jared és az anyára néz.
- Nem szeretem a hangnemet amit megütsz Angellel!
- Nem tehetek róla… Valahogy ezt hozza ki belőlem.
- Fogd vissza magad Jared. És igen… most jobb lenne, ha nem volnál itt. – mondja az anya. – Ne rontsd el az örömünket!
- Akkor…
- Akkor most menj el! – fejezi be mondatát Donna. – Kérlek. – néz a fiúra, aki beszippantja ajkait és hosszú másodpercekig bámulja az anyát, majd bólogat és feláll, aztán pillanatok alatt eltűnik a nézőtérről.
- Ez… durva volt. – súgja Tom. – Úgy veszem ki, hogy Jared nem kívánatos személy…
- Ez enyhe kifejezés. – mondja Angel. – Mondhatni a nővéremen kívül, senki sem kívánja… - mondja ironikusan, majd elmosolyodik ezen. – De remélem, hogy ő is hamar túlteszi magát rajta… minden jel erre mutat. Most sincs itt… még az is lehet, hogy Jaredből lett elege és inkább itt hagyott minket… Bár így lenne. – sóhajt.
- Ennyire nem lehet rossz a srác. Ismerem már rég. Még ha nem is a barátom, csak kolléga… De nem rossz fiú ő.
- Oh, dehogy nem! – mondja Angel. – Tudnék róla mesélni… - sóhajt. – De ahhoz több idő kellene…
- Jensen legjobb barátja.
- Igen… de… hosszú… Ha ismét összefutunk, akkor elmondom, de akkor egész nap rá kell, hogy érj.
- Kíváncsi srác vagyok… szakítok rád időt. – mosolyog, majd az anyára néz. – Jared tényleg ennyire… barom?
- Nem is tudom… én rendes fiúnak gondoltam, de mostanában… mintha nem is ő lenne. – mondja Donna. – Fogalmam sincs mi történik vele.
- Bekattant. – súgja Angel. – Semmi több… De ne beszéljünk róla! Mindjárt kezdődik az előadás! – kiált és megszorítja Tom kezét. – Ugye mindent elmondasz nekem?
- Persze. – mondja, s megsimogatja Angel kézfejét hüvelykujjával. – Kérdezhetek valamit?
- Komolyan hangzik ez a kérdés.
- Mert komoly.
- Ki vele! Superman tudni akar valamit! Tőlem! Érdekel.
- Amikor… - egy pillanatra elhallgat. – Szóval, amikor először találkoztunk, akkor… akkor még nem kellett volna elmondanom, mit is fogok majd látni a színpadon…
- Értelek. – vág szavába a lány. – Azt akarod megtudni, ilyen szépen körül írva, hogyan is lettem vak?
- I… igen. – bólogat, persze a lány ezt úgysem látja.
- Baleset. Bevertem a fejem és most itt tartok. Nem látok… jó buli. – sóhajt.
- Sajnálom Angel.
- Nem kell. Csak azt ne!
- Gondolom nem lehet egyszerű most neked.
- Nem az, de Jensen velem van és így olyan mintha látnék. Mindenki segít nekem és nem kezelnek vakként és ez jó. Bár az kiakasztott, hogy a nővérem, csak úgy lelépett és otthagyott egy idegen helyen… azért annyira nem vagyok biztos magamban. – mondja. – Most már mindent tudsz, Superman. – mosolyog.
- Igen. – mondja, majd megszorítja Angel kezét. – Nagyon tetszik ez a hozzáállás.
- Nincs mit tenni… tudod, az elején teljesen kibuktam, de most már… együtt kell élnem azzal, hogy nem látok és sokszor másokra kell hagyatkoznom. De megbízom azokban akik körülöttem vannak, és szeretnek. És Jensen sem kezel úgy, mintha nyomorék lennék. Igaz az elején… voltak problémáink, de mindent megoldottunk.
- Akkor minden rendben. – mosolyog Tom.
- Igen. És most így tökéletes a világ. – jelenti ki Angel, amikor a nézőtéren megszólal a gong, mely az előadás kezdetét jelzi. – Jaj istenkém. – súgja maga elé a lány és olyan erősen szorítja meg a fiú kezét, hogy az még fel is szisszen erre.
- Mindjárt kezdődik. – súgja Donna Angel fülébe és összekulcsolják ujjaikat.
- Meghalok, úgy izgulok. – mondja a lány. – Mintha én lennék a színpadon. Mindjárt el fogok ájulni.
- Csak most ne tedd ezt. – súgja Donna.
- A szívem mindjárt kiugrik a helyéből. – s mély levegőt vesz. – Ok, próbálok nem szívrohamot kapni. – s halványan elmosolyodik. Donna megsimogatja arcát és megpuszilja.
- Én is nagyon izgulok… De gondolj arra, hogy a kisfiam is elájul ott fent a színpadon, ha meglátja, hogy te is…
- Pedig legszívesebben bedőlnék most a szék alá.
- Ne tedd. – súgja a másik fülébe Tom.
- Igaz, te itt vagy és megmentesz…
- Azért… ezt ne próbáld ki.
- Ok… De… nagyon-nagyon izgulok. – nagy levegőt vesz, és bent tartja néhány pillanatig. – Szerintem még a kicsi babám is remeg a pocakomban…
- Baba? – kérdezi Tom. – Csak nem…
- De! – előzi meg a kérdést a lány a válasszal. – És nagyon boldogok vagyunk. –Csak most… érzem, hogy izgul sőt, azt is érzem, hogy mindjárt elhányom magam.
- Nem lesz semmi baj. – mondja a fiú. – Próbáld visszatartani…
- Köszi a tanácsot. De… igazad van. Próbálom.
- És Jensen mit szólt hozzá, amikor megtudta?
- Boldog volt. Nagyon jó apa lesz. Már alig várom, hogy velünk legyen a babánk.
- És mikorra várható.
- December… olyan messze van még, ugye? Már megőrülök a kíváncsiságtól… Nem fogom látni…- komorodik el a hangja. – De Jensen majd mindent elmond nekem… hogy milyen… és kicsit félünk is, mert lehet, hogy gondok vannak…
- Gondok? Talán valami baja van?
- Nincs semmi baja. – kapcsolódik be Donna a beszélgetésbe. – Erre nem szabad gondolni.
- Nem. – bólogat Angel. – Reméljük nincs baja. – mondja Tom felé fordulva.
- Gratulálok. – simogatja meg a lány kezét a fiú.
- Igyekeztünk. – mosolyog a lány. – Nem volt betervezve, de… lesz egy babánk! – örvendezik.
- Helyes baby lesz, ebben egészen biztos vagyok. – mondja Tom.
- Szerintem is. – helyesel Angel. – Főleg, ha az apjára fog hasonlítani…
- Nem értek egyet. – szól közbe. – Ha rád hasonlít, akkor lesz helyes kölyök.
- Bókolsz?
- Naná! – bólogat a fiú. – Hidd el, Jensennel ezt nem tenném. – mosolyog, amikor a gong ismét megszólal, s utoljára hívja be a terembe a még kint lévő nézőket. Pár perc és az előadás valóban kezdetét veszi. Angel idegesen fészkelődik a helyén és szíve egyre hevesebben kezd el dobogni. Úgy izgul kedveséért. Nem tudja, hogy most sírjon, vagy azt próbálja leplezni, hogy remeg, mint a nyárfalevél. Az utolsó napokban éjjel-nappal gyakorolt a fiú és alig aludt valamit. Együtt voltak fent az éjszaka közepén és Jensen a kezét fogva mondogatta a nehezebb részeket. Úgy segített volna neki, de látás nélkül, nehezen megy az olvasás… így csak hallgatta a kedvest, de volt pár olyan rész, amire emlékezett és tudta, hogy rosszul mondta a szöveget, s büszke volt magára, hogy közbe szólhatott, hogy „állj, ismét, mert téves” Jensen is meglepődött rajta, de mindig csókkal jutalmazta meg ezért.
- Már leoltották a villanyokat. – súgja Tom.
- Jaj… ne mondd… még jó, hogy nem látok… végem.
- Nyugalom. Még nem történik semmi sem. Csak sötét van.
- Komolyan szívrohamot fogok kapni.
- Dehogy. – suttog a fiú. – Angel…
- Mi az?
- Kezdődik.
- Akkor most meghalok.
- Ez nem Jensen…
- Tudom… Itt az elején még nincs. Kívülről tudom az egészet.
- Akkor ne izgulj. – mosolyog a fiú és a színpadra néz. A lány pedig képtelen leplezni, azt hogy mennyire izgul. Szíve a torkában dobog és mindene remeg. Egyik kezét Donna fogja erősen és ő is érzi, hogy az anya is izgul. Együtt remegnek és izzad a tenyerük, a másik kezét Tom szorítja meg, aki nyugtatni próbálja azzal, hogy finoman simogatja kézfejét. De ettől ő nem nyugszik meg. Hallgatja az előadást és mindjárt elájul… vagy ha nem akkor sírni fog… igen… sírni. Ezt nem lehet kibírni idegekkel. Képtelenség.
- Itt van. – súgja Tom a fülébe hirtelen, a lány pedig nem bírja tovább a feszültséget, amint meghallja kedvese első mondatát elpityeredik. Ez tényleg ő! Végre! Donna ekkor úgy szorítja meg az ujjait, hogy már-már fáj, de érthető, fia először lépett színpadra több száz ember előtt, és milyen büszke rá most. Neki is könnyek gyűlnek szemébe, de hallja, hogy Angel zokog, pedig próbálja visszatartani, de nem megy. Tudja, hogy ha Jensen ezt meglátja, talán kiesik a szerepből, de nem sikerül megállítani könnyeit. Donna elengedi kezét és megöleli. Megpuszilja arcát. Angel ettől megnyugszik kicsit, hallgatja Jensen édes hangját és próbálja elképzelni mi is történik. Az anya vállára hajtja fejét, majd érzi, ahogy Tom odahajol füléhez és tovább kommentálja az eseményeket.
- Baseballozik… baseball sapka és felső…
- És… és milyen benne?
- Most mondjam azt, hogy… hogy… csinos?
- Tényleg?
- Nem mondom… de… az. – suttogja. A lány pedig elképzeli, miközben hallgatja, hogy milyen is lehet Jensen baseball mezben és sapkában. Valóban csinos. Elmosolyodik s megtörölgeti szemét. Őszintén reméli, hogy nem látta a fiú, hogy sírt. De ahogy hallja eddig minden simán megy. Óh, hányszor hallotta ezeket a mondatokat, amik most hangoznak el a színpadon! Jensen mindig tökéletesen mondta el ezt a jelenetet. Büszke rá és érzi, hogy a nézőtér is feszülten figyeli az eseményeket, egy emberként. Ezt a fiú is egészen biztosan ugyanúgy érzi, ahogy ő. Kezd izgatottsága alább hagyni, hiszen minden rendben… Igaz még csak az elején tartanak. Tom néha a füléhez hajol és váratlanul belesuttog valamit, de élvezi a kommentálást. Donna simogatja őt és most már tudja, nem lesz baj. Jensen ügyes és tudja, hogy csodálatos a színpadon.
- Tengerészgyalogos egyenruhában van a bíróságon. – súgja Tom. – Egyértelműen chippendale stílusban.
- Ah… szexi?
- Azt várom mikor szaggatja le magáról a nadrágot. – mosolyog Tom.
- Milyen kár, hogy nem látom. Ezt nagyon sajnálom.
- De nem táncol…
- Még jó… a bíróságon van. – mosolyog Angel. – Szóval szexi? Istenem… Csak két pillanatra látnám is elég lenne.
- Olyan, mint a táncos fiúk…
- Nem…
- De…
- Valld be, hogy titokban chippendale showkat bámulsz. – súgja Angel.
- Nem én… a feleségem. – mosolyog Tom, majd megsimogatja a lány karját, akinek képzeletében máris ott van a kedves, fehér egyenruhában… Csak éppen nem a bíróságon, hanem a hálószobában… Bár közben hallja mit mond… és a mondandója nem igazán illik a hálószobába… de… Bármit mondhat abban az egyenruhában és ő minden bűnét bevallja neki! Vétkezett! Elmosolyodik halványan, amikor érzi, hogy az előadás megakad. Gombócot érez torkában. Csend… Tudja, hogy baj van.
- Gáz van. – súgja Tom.
- Jaj… ne…
- Áll és néz.
- Most fogok megőrülni. – súgja Angel.
- Eléggé kétségbe van esve. Szerintem elszállt a szövege…
- Én tudom mi jön most…
- Az jó… de… azt hiszem neki fogalma sincs…
- Ez a megrendszabályozós rész… Ettől félt a legjobban. – mondja, mikor a színpadon az egyik szereplő szájából elhangzik ez a szó, „megrendszabályozni” s a lány tudja, hogy ezt a fiúnak kellett volna mondania… Donna tenyere ismét izzadni kezd, Tom pedig mosolyog.
- Kisegítették.
- Biztos, hogy kikészült. – mondja a lány és megint a sírás kerülgeti.
- Nem… minden rendben… hallod.
- De tudom, hogy komolyan vette most azt, hogy elfelejtette a szöveget.
- Mindenkivel előfordul.
- De vele… - és elpityeredik.
- Angel. Ne bőgj! – szól rá Tom. – Itt van Jensen tőlünk pár méterre és ha meglát…
- Nem tudom… visszatartani…
- Nem sírsz. – parancsol rá Tom. – Most katonai tárgyaláson vagyunk.
- Könnyű azt mondani. – szipog a lány. – Nem hiszem el, hogy elfelejtette… Tudom, hogy most össze van zavarodva.
- Nincs. Megy tovább minden.
- Úgy féltem.
- Ssss. – súgja Tom, a lány pedig próbál nem sírni, és visszafolytja könnyeit. Ha nem lenne terhes, akkor valószínűleg nem kapna minden pillanatban sírógörcsöt, de így. Annyira félti a kedvest és annyira szeretné, hogy minden sikerüljön neki… De tessék... egy baki… és tudja, hogy Jensen ilyenkor kikészül… ám hallja a hangját és úgy érzi túltette magát ezen és megy tovább az előadás… mennie is kell, nem állhat meg, mert akkor megbukik. És abba viszont belehalna. Lehet, hogy nem tökéletes minden… De megcsinálja! És igaza van Tomnak, előfordul a nagyoknál is, hogy elfelejtik a szöveget… És Jensennek ez az első színházi premierje… Megbocsátható bűn, ha 500 oldalból elfelejt egy szót. Igaz elég fontos szó volt… Hiszen erről szól a darab, de sikeresen vette az akadályt.
A szünetben sietnek a fiúhoz az öltözőbe, de csak pár percig lesznek vele. Angel azonnal a nyakába ugrik és össze-vissza csókolja.
- Annyira ügyes voltál. Büszke vagyok rád. – súgja a fiú fülébe két csók között.
- Elfelejtettem, a…
- Nem baj! Tökéletes volt! – kiált és ismét hozzábújik, miközben a szüleitől és a testvérektől is megkapja a gratulációt. De valaki hiányzik… Pedig még Tom is bejött hozzá... a családdal együtt.
- Jared? – kérdezi a lánytól. – Hol van Jared?
- Nem maradt velünk…
- Micsoda? Hol van? Nincs itt?
- Nincs. – mondja Angel.
- Nem maradt itt? Én… én… láttam, hogy nem ül veletek, de azt gondoltam, hogy… nem is tudom mit gondoltam… - sóhajt aztán bólogat. – Szóval nem maradt… Jade után ment? Mondd, hogy utána, akkor megbocsátok neki.
- Nem tudom. – válaszolja Angel.
- Persze, hogy utána. – magyaráz magának Jensen. – Hiszen hová is mehetett volna és én is ezt tanácsoltam neki… Biztosan… Akkor majd holnap eljönnek és megnéznek. Ugye? – kérdezi Angeltől, miközben csókot lehel a lány arcára.
- Szerintem holnap itt lesznek. – helyesel. Bár elképzelése sincs hová mehetett a fiú, de ő is úgy gondolja, hogy csak Jade után… Vagy inni? Nem… Ezt a gondolatot azonnal ki kell törölnie az agyából… Bár Jarednél nem lehet tudni.
- Egészen biztosan kibékülnek. – mondja Jensen. – És holnap együtt jönnek.
- Igen. – bólogat Angel és még szorosabban a kedveshez bújik.
- Biztosan jó voltam? – kérdezi a fiú.
- Jó. És Tomtól mindent tudok. – mosolyog.
- És bírod? A baba?
- Hol el akarok ájulni, hol sírógörcsöt kapok… De jól vagyunk… Azt hiszem. – súgja Angel, a fiú pedig csókot lehel a szájára.
- Ha ez így van, akkor tényleg minden rendben.
- Ki fogok készülni mire megszületik.
- Dehogy. Én fogok kikészülni tőletek.
- Köszi.
- Kemény ez a babavárás…
- Nekem mondod? – súgja Angel, majd megcsókolja a fiú nyakát. Aztán lassan menniük kell. Hiszen az ügyelő szólt, hogy mindjárt színpadon kell lennie a fiúnak, kezdődik a 2. felvonás. Donna és a lány kézen fogva indulnak vissza helyükre, és a lány hallja, ahogy összesúgnak mögöttük. Pár fiatal, akik tudják ki ő és felismerték Donnát is. Most biztosan azon tanakodnak, hogy miért is tapogat mindent, még akkor is, ha az anya segít neki… Igen vak… És igen Jensen a kedvese!
Tom természetesen a 2. felvonás alatt is kommentál és Angel ezért roppant hálás. Ki tudja, hogy Jade milyen lett volna, de a fiú tökéletesen megfelel. Mindent amit lát a színpadon elmond. Még Jensen öltözékét is. Persze a 2. felvonásban is előkerült a chippendale egyenruha… És a lány ismét elképzelte, hogy mit is tenne, ha csak ketten lennének ilyenkor a hálószobában… még mindig vétkes… és csak remélni tudja, hogy Jensen hadnagy felmenti… igazán hálás lesz neki… Milyen kár, hogy nem lát… De a képzelő ereje még nem hagyta cserben. És ki tudja… talán valamelyik előadás után Jensen nem öltözik át és marad abban az egyenruhában… még vakon is sok mindent tudna kezdeni vele… Talán megkéri rá, hogy titokban csempéssze ki a jelmezt. Csak egy éjjel erejéig. Ha nagyon szépen kéri, a fiú megteszi. Hiszen mindenre rá tudja venni. Egészen elkalandoznak gondolatai a 2. felvonáson. De Tom néha észhez téríti mikor mesél neki a színpadon látottakról. És az előadás végén hatalmas taps tör ki. Vastaps és mindenki feláll. Donna és Tom lefesti neki a nézőteret. Ismét sír, de most az örömtől. Kedvese sikeres! Csak egyszer hibázott, de a következő felvonásban nem volt hiba, simán ment, mintha mindig is színházban játszott volna… A hosszú taps után pedig boldogan sietnek az öltözőbe és öleli magához a fiút, majd hosszú csókban forrnak össze. A premier tökéletes volt és jöhet a fogadás! Angel soha senkire nem volt ilyen büszke még. Ismét csak azt tudja mondani, hogy övé a legtökéletesebb férfi a földön… és ez lehet, hogy rózsaszín és lányregényekhez közelít… de így van! S most a fellegekben jár. Ő a világ legboldogabb embere, s bárcsak örökre így is maradna. De ez csak rajtuk múlik!
Jared a hotel bárjában ül a pultnál és már nem is számolja hányadik sörén van túl. Csak az jár a fejében, hogy legszívesebben kitekerné Angel nyakát… A színházból egyenesen idejött és csak issza a korsókat egymás után. Próbálta Jadet elérni, de a telefonja már ki sem csörög… kikapcsolta. Bosszantja ez. Próbált felszólni neki telefonon, hogy jöjjön le, beszéljenek, de hiába… nincs a hotelban. Nem veszi fel senki sem a telefont a lakosztályban. Jade eltűnt… és igazság szerint fogalma sincs hol keresse és ettől még jobban kikészül… Nem csak Angel az aki miatt ideges… de itt van Jade, aki egyszerűen csak eltűnik és még a mobilját is képes kikapcsolni. Nincs mit tenni… akkor üldögél itt a pultnál és iszik addig, amíg le nem fordul a székről. Jobb megoldást úgy sem tud most. Annyira még észnél van, hogy felfogja, ha az órájára néz, hogy mostanában lehet vége az előadásnak s rohadtul fáj neki, hogy nem lehet ott… ki miatt? Angel. Bár Donna sem kedveli mostanában. Nem tett ő semmi rosszat… Semmit! Csak Jensent akarja! Ez olyan nagy bűn? Neki elég lenne még egyszer… csak egyszer… Ebbe bele fog őrülni… Érzi. El kell tenni Angelt az útból. De hogyan?
- Már megint iszol? – kérdezi ekkor egy hang mögötte, a fiú kábán fordul meg bárszékén és tágra nyitja szemeit, hogy felfogja kit lát, mert nem akarja elhinni.
- C… Chris? – kérdezi.
- Akkor még nem lehetsz annyira részeg… megismersz.
- M… mi a fenét keresel itt?
- Jadehez jöttem…
- Mi a francot akarsz tőle?
- Te mit akarsz tőle? – kérdez vissza a fiú.
- Követsz minket?
- Itt volt ma dolgom… És… Jade az este felhívott… aztán… idejöttem.
- Akkor most kotródj el innen!
- Nem.
- Jade hívott? Nem igaz! Már a mobilját is kikapcsolta…
- Vagy csak veled nem akar beszélni… Tudod… szüksége van rám… És azt hiszem, rád már nincs többé.
- Pofa be buzikám! – kiált Jared és feláll, bár meg kell kapaszkodnia Chrisben, hogy egyenesen tudjon állni, de a fiú elrántja magát tőle.
- Szemétláda vagy! – jelenti ki.
- Én? Te vagy az! Hagyj… békén minket!
- Nem. – ingatja fejét Chris. – Elég volt belőled! Abból, hogy hülyét csinálsz a barátomból és megalázod!
- Én nem… nem alázok meg senkit…
- Valóban? Iszogass tovább aztán tűnj el Jade életéből!
- Semmi közöd hozzánk!
- Gondolod? Én nem így hiszem. – mondja Chris és elindul a lift felé, Jared a zsebében pénz után matat, majd egy ötvenest dob a csaposnak és a fiú után ered, igaz szédül és mintha egy hajón próbálna menni a legnagyobb hullámzás közepette, de utoléri őt a liftnél. Meglöki.
- Mondtam, hogy… hogy hagyj minket!
- Ne lökdöss! Higgadj le! És lásd be, hogy Jade nem azt érdemli, amit tőled kap.
- M… most meg kell ijednem tőled? – megtámaszkodik a falnál, a liftajtó mellett. Mindjárt összerogy.
- Szerintem… - elgondolkozik egy pillanatra. – Igen. Tudod… van néhány titok… ami már annyira nem is titok…
- Mi van? Mit zagyválsz össze? Kattant vagy. – mutat fejére.
- Ha én kattant vagyok, akkor te egy aljas szemét, aki kihasználja azt, hogy Jade milyen hiszékeny és naiv… Tudod… egy valamiben mégis igaza volt… - sóhajt, amikor nyílik az ajtó és beszáll, rögtön megnyomja a gombot, de Jared éppen beslisszol szédelegve mellé.
- M… miben? Hogy… hogy te egy barom vagy? – kérdezi és elröhögi magát.
- Nem Jared… hogy megcsalod őt.
- Júúúj… Tudja… - mondja Jared gúnyosan – M… mondtam neki. Éééés?
- Igen? Kétlem, hogy mindenről tudna… - sóhajt. – De sejtette… hogy… két oldalon állsz… de azért ez még tőled is durva.
- Mi van? – kérdezi, amikor nyílik az ajtó. Chris a lakosztály felé veszi az irányt. Jared a fal mentén próbálja követni őt, de annyira szédül, hogy minden lépés után meg kell állnia. – N… nincs itt! Tök… felesleges volt feljönni! – kapaszkodik a falba, mintha az élete függene tőle.
- Itt van Jared. Csak veled nem akar beszélni. – válaszolja Chris a válla felett. – Erre nem gondoltál? Látni sem akar téged! Nincs szüksége egy ilyen részeges alakra…
- N… em vagyok… részeg! Csak… ittam! – lépeget a fal mentén és végre megáll a lakosztály előtt, ahogy Chris is, hiába kopog, Jade nem nyit ajtót neki. – Én… megmondtam! N… incs itt! – kiált és felröhög. – Nincs!
- Elég. – és a falhoz szorítja a fiút. – Fogd be a szád Jared!
- Félek! Júj!
- Undorító alak vagy!
- Mondod ezt… éppen… te? – kérdezi, majd zsebéből előveszi a szobához való belépőkártyát. – Nézd… ennélkül… nem mész sehova…
- Tök részeg és teljesen bolond vagy! – kiált Chris és kikapja a fiú kezéből a kártyát, amit lehúz a kilincs mellett és az ajtó feltárul. Chris belép. Sötét van. Jared mellette botorkál be és vigyorog.
- É… én mondtam… Nincs!
- Hol van? – kérdezi Chris kétségbeesetten.
- Nem tudom… fogalmam sincs… - súgja Jared. – Tévedtél öreg. – és megveregeti Chris vállát. – Igyál te is! – kiált.
- Hagyj békén! – rántja el magától a részeg fiút, majd nagyot sóhajt, amikor meglátja, hogy a fürdőből fény szűrődik ki és halk vízcsobogás. Szíve megnyugszik. Odasiet az ajtóhoz. Bekopog. – Itt vagyok Jade! Most már minden rendben van! Semmi baj. Ok? – kiált az ajtón keresztül. Jared is odabotladozik.
- Te… Te hívtad ide ezt a… a… barmot? – kérdezi, miközben ráfekszik a kilincsre és beesik az ajtón és arccal a földre zuhan. Christ pedig borzalmas látvány fogadja. Jade a kádban ül, feje a mellére csuklik, a víz pedig sötétvörösen gőzölög körülötte. A lány fehér, élettelen teste szinte világít a vörös vízben és a vér édeskés szaga mindent átitat.
Tags: