![[personal profile]](https://www.dreamwidth.org/img/silk/identity/user.png){kind=small}
Cím: Human Nature
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz
- Szia! – kiált a fiú az anya felé, aki rápillant ahogy hozzájuk ér, de utána rögtön magához öleli Angelt.
- Annyira izgulok a kisfiam miatt. – súgja a lány fülébe. - Olyan jó, hogy itt vagy. Nem leszek azzal egyedül, hogy remegek mint a nyárfalevél miatta. – mosolyog és megpuszilja Angelt, aki szorosan magához vonja, s nem akarja elengedni, mert biztonságban érzi magát Donnával és fél, hogy ha elereszti eltűnik, s megint egyedül marad Jareddel, attól pedig kikészülne most.
- Hol van Jade? – kérdezi az anya a fiúra nézve, aki megingatja fejét.
- Nem tudom… - sóhajt.
- Mi az, hogy nem tudod? – kérdezi és összeráncolja homlokát.
- Csak úgy… elment… itt hagyott. – mondja a lány, de egy pillanatra sem engedi el az anyát.
- Elment? Hová? Nem értem.
- Csak… csak… elment. – súgja Angel. – Nem tudom miért. Pedig annyira itt akart lenni… fogalmam sincs mi történt. Az egyik pillanatban még semmi baja, aztán… aztán azt mondja, hogy hazamegy. – mondja búsan. – Talán megint rájött valami dili. Tényleg nem tudom. – sóhajt fel a lány. – Nála gyakran előfordul… Jade ilyen… fura…
- Akkor… ő nem lesz itt… értem. – bólogat Donna és karon fogja a lányt. – Induljunk, mert a fiam teljesen kikészült már… - mosolyog. – És szerintem csak te tudod észhez téríteni. – megpuszilja Angel arcát, majd Jaredre néz. – Remélem te nem rohansz el?
- Nem. Én maradok. – mondja és halvány mosoly fut végig arcán, majd elindulnak az öltözők felé, de Jared rögtön előveszi mobilját és tárcsázza Jade számát. Kicsörög, ám nem veszi fel. Próbálja újra és újra, de semmi válasz. Nem érti mi történt. Ha Angel valóban nem mondott neki semmit sem, akkor mi oka volt a lánynak szó szerint elpárologni és itt hagyni őket? Lehet, hogy a húgának igaza van, és ismét rajta van a Jade-féle dili? De pont most? Pont ilyenkor? Gyors SMS-t ír.
„Hol vagy? Miért nem maradtál itt? Nem értem mi történt. Kérlek válaszolj és vedd fel a telefont. Aggódom. Jared”
Elküldi és vár néhány pillanatot, majd újra hívja a lányt, de ugyan az, mint eddig. Csörög, de nem veszi fel. Idegesen túr hajába, majd a mobilt zsebébe rejti, s észre sem veszi a sok telefonálgatás közben, hogy az öltözőbe lépett, követve az anyát és Angelt és megtorpan az ajtóban, amikor észre veszi ezt. Minden tekintet rászegeződik. Itt van mindenki, Jensen testvérei és az apja is. Nagyot nyel, majd elejt egy hellót és barátjára pislog, a szíve pedig hevesebben kezd el dobogni. „Ezer” éve nem látta már és most végre itt van, csak egy karnyújtásnyira tőle. Legszívesebben odamenne és megölelné, bocsánatot kérne mindenért amit tett… De nem mozdul, inkább csak az ajtónak dől és összeszorítja száját, ám tekintetét egy pillanatra sem veszi le barátjáról, aki nem szól, csak rámosolyog és ettől Jared megkönnyebbül. Visszamosolyog rá és mintha egy kő gördült volna le szívéről. Talán megbocsát. Talán megint ugyan olyan barátok lehetnek, mint voltak… Arról pedig, hogy talán megismétlődhet közöttük ami volt… ki tudja? Csak Angel áll az útjába… még mindig… most is… Akit Donna odavezet Jensenhez s megfogják egymás kezét. Jared pedig felsóhajt, mert végre a tekintetek nem rá szegeződnek tovább, hanem a lányra. A két fiatal megöleli egymást lágyan.
- Végre, itt vagy. – súgja Jensen kedvese fülébe, aki csak bújik hozzá. – Annyira izgulok.
- A szíved majd kiugrik a helyéből, szinte hallom. – mondja a lány halkan.
- Be fogok égni.
- Dehogy fogsz. – mosolyodik el Angel, majd ujjaival végigszánkáz a fiú arcán. – Úgy szeretnélek látni.
- Egy betoji alakra lennél kíváncsi?
- Igen. – mondja, majd csókot lehet Jensen állára. – Minden rendben lesz, tudod.
- Teljesen kész vagyok. – s ismét szorosan összeölelkeznek. – Félek Ang. – susog a lány fülébe. – Itt van mindenki, a családom és ha leégek akkor inkább lerohanok a színpadról.
- Dehogy rohansz. Csodálatos leszel. A próbák sikerültek. Nem lehet gond.
- De kint van vagy 2000 ezer ember! Az egészen más, mint üres színházban próbálni.
- Gondold azt, hogy nincs ott senki.
- Könnyű azt mondani… tényleg sokan vannak?
- A zsivajból ítélve teltház lesz. – mondja Angel. – De ne aggódj!
- Kikészülök. Még van egy fél órám… aztán végem.
- Tökéletes leszel. Nem hiszel nekem?
- Hát…
- Ilyen nyuszi alak a kedvesem? Eddig nem ezt vettem észre.
- Tudok még újdonságokkal szolgálni. – mosolyog Jensen, majd a családjára néz, akik csendben állnak és figyelték őket eddig. Megköszörüli torkát. – Angel szerintem nem lesz gond… De már most nem tudom a szöveget. – mondja feléjük, aztán Joshra pillant, a bátyjára. Itt az ideje, hogy bemutassa neki Angelt. Megfogja a lány kezét, majd odavezeti testvéréhez.
- Ang, valakit még be kell mutatnom a családból. Itt van Josh a bátyám.
- Óh, tényleg? – kérdezi a lány és elmosolyodik. Jensen megfogja csuklóját és testvére felé nyújtja, aki hozzáér és átveszi a fiútól.
- Szia Angel, már sokat hallottam rólad! – mondja, a lány pedig az erős kézfogásból érzi határozottságát.
- Nem mondom, hogy végre látlak… - mondja ironikusan. – Örülök, hogy találkoztunk. – próbál a fiúra nézni, de tudja, hogy biztosan elnéz mellette. – Megtapogathatlak? – kérdezi és elmosolyodik. – Tudod, én így ismerkedem mostanában?
- Szeretem ha egy csinos lány tapogat, csak a feleségem ne tudja meg. – nevet.
- Ő nincs itt?
- Vigyáz a fiunkra… de úgy hallom nemsokára kap egy unokatesót. – mosolyog.
- December még messze van… de igyekszem. – mondja a lány.
- Tudtam én, hogy tökös gyerek az öcsi, bár most nem úgy néz ki. – néz testvérére.
- Köszi. Égess még. – ingatja fejét Jensen.
- Csak az igazat mondom. Angel, Jensen most úgy néz ki, mint egy riadt nyúl… Kiábrándulnál.
- Belőle? Soha! – kiált a lány, majd ujjai Josh arcára vándorolnak. – Akkor most… tapogatok.
- Rendben. – bólogat a fiú, de a mosoly nem lankad arcán. Angel végighúzza ujjait arcélén s magában megállapítja, hogy a két testvér pontosan ugyan olyan. Aztán megsimítja Josh homlokát. Szép, egész magas, majd szemöldökét s végül az orrát. Magában elképzel egy képet… Bár fotón már látta őt, többször is, de nehezen tudja most visszaidézni a képeket. Inkább a képzeletére hagyatkozik. Hasonlít Jensenre, de mégsem ugyan olyan. Elveszi ujjait a báty arcáról s maga mellé engedi kezét.
- Ennyi? – kérdezi a fiú.
- Bescanneltelek. – mosolyog a lány.
- Pedig kezdtem élvezni a dolgot.
- Azt hiszem túl sokan vannak itt, hogy tovább tapogassak…
- Kiküldjük őket.
- Hé, ez az én öltözőm. És nincs több tapi! – kiált Jensen, majd megfogja Angel kezét.
- Kár. – sóhajt fel Josh.
- Ilyen az élet! – állapítja meg a fiú.
- Fiúk. – szól rájuk Donna fejét ingatva, majd finoman megfogja lány karját. – Hagyd őket. Vannak itt még mások is, akik kíváncsiak rád. - Machez és Alanhez vezeti őt. Jensen pedig sóhajt egy nagyot, majd ismét Jaredre pillant, aki némán áll és csak bámulja az ajtónak dőlve. Josh érzi, hogy a két barát beszélni akar egymással, így inkább Angel mellé áll és átfogja derekát, persze a lány egyből tudja, hogy a báty csapódott mellé, nem pedig Jensen. Próbál a családra figyelni, főleg Macre, aki rögtön csevegni kezd és folyamatosan a ruháját dicséri és Alantől is kap bókokat, ám fél füllel azt próbálja kideríteni, hogy a két barát mit csinál, vagy miről beszél. Szíve szerint amint belépett ide kifakadt volna kedvesének, hogy Jared milyen egy undorító és erőszakos alak, de nem tette, hiszen nem ronthatja el Jensen nagy napját ezzel… talán majd este… vagy amikor vége van ennek az egész pár hetes fellépésnek. Nem teheti meg, hogy ezzel a dologgal elvegye a fiú figyelmét a munkáról.
- Szia. – mondja Jensen a fiú elé lépve.
- Sz… szia. Örülök, hogy látlak…
- Tudod azon gondolkoztam, hogy ma eljössz- e… - halkítja le hangját, hogy a többiek ne halják meg, de Angel fülel. Próbál az Ackles családra koncentrálni, de félti kedvesét.
- Itt vagyok. Persze, hogy eljöttem. – és elereszt egy mosolyt.
- És még azon is járt az eszem, hogy ha meglátlak szétverem a fejed vagy sem. – sóhajt fel.
- Hát… én… bocsánatot…
- Még nem döntöttem el. Megérdemelnéd, és ha nem lennének itt annyian, megtenném.
- Bocsánatot kérek.
- Folyton csak bocsánatot kérsz.
- És… azt gondolod, hogy ha behúzol nekem attól jobb lesz?
- Azt. – bólogat Jensen.
- De… azt hittem, hogy… hogy örülsz nekem, hogy itt vagyok.
- Örülök… De attól még legszívesebben beverném az arcodat. Igaz, nem lenne elég ennyi, hogy észhez térítselek. Igaz? De azt hiszem, nem ez a legjobb alkalom erre, hogy ezt megvitassuk…
- Én is… én is azt hiszem. – bólogat a fiú.
- Most elég baj nekem az is, hogy ne felejtsem el a szövegemet.
- Szerintem profi vagy. – bólogat és mosolyog.
- Majd meglátjuk. – felsóhajt. – Jade?
- Jade… itt volt…
- Mi az hogy volt? Hol van?
- Lelépett.
- Tessék?
- Egyszerűen csak lelépett. Angellel volt, tőle kérdezd. Engem megállítottak a rajongók és alig bírtam szabadulni tőlük… S mire utolértem a lányokat, Jade már nem volt sehol.
- Megint mit csináltál?
- Én? Semmit. – megrántja vállát. – Mit csináltam volna?
- Jade miért lépett volna le?
- Fogalmam sincs… mert Jade? – mosolyog. – Nem tudom. Izgatott volt, hogy végre láthat téged, annyira jönni akart… aztán… Kérdezd meg Angelt. Én passzolom ezt. Írtam neki SMS-t, hívtam is, de semmire sem reagált.
- Miért érzem azt, hogy miattad van az egész?
- Én nem tettem semmit sem.
- És hova ment?
- Gondolom vissza a szállodába… nem tudom… - megrántja vállát. – De nem fogok utána menni és iderángatni, mert arra már nincs idő.
- Sajnálom, hogy nincs itt. – mondja Jensen. – De talán majd holnap eljön.
- Lehet.
- És tipped sincs arra miért rohant el?
- Ne kérdezz már, honnan tudjam? Ő Jade… dilis… tudod…
- Milyen kedvesen beszélsz a barátnődről. – állapítja meg Jensen és fejét ingatja. – Jared… mi a franc van veled?
- Semmi. Mi lenne?
- Térj már észhez ember!
- Észnél vagyok! Semmi bajom. De mit tegyek?
- Ha Jade fontos lenne, akkor utána mennél…
- De… te is fontos vagy. És ma van a nagy napod.
- És?
- Mi az hogy és? Nem kérdés, hogy itt kell lennem.
- De Jade a barátnőd, akit állítólag szeretsz, nem?
- Igen, de…
- És terhes… lehet, hogy rosszul van, vagy ki tudja. Nem gondolod?
- Nem hiszem. – rázza fejét.
- Istenem, de kemény a fejed.
- Azt akarod, hogy ne legyek itt?
- Nem erről van szó Jared, de ezt úgysem érted, azt hiszem. – ingatja fejét. – Maradj, ha akarsz… - sóhajt fejét ingatva.
- A barátom vagy.
- Na és?
- Jade… egészen biztosan valami rájött és…
- Mindjárt lángra kapok a nagy szerelemtől amit érzel iránta. – mondja gúnyosan Jensen. – Ha Angel nem jött volna el, akkor fel sem megyek a színpadra és nem érdekel mi történik…
- De te halálosan bele vagy zúgva! – mondja kicsit felemelt hangon, de a végét lehalkítja a mondatnak. Persze nem sejti, hogy az egész beszélgetés fültanúja Angel, aki azt sem tudja miről is beszél neki a család, csak a két fiú közötti pusmogásra figyel. És most legszívesebben kiteregetné a szennyest… De nem tehetni meg. Éppen elég nagy baj az is, hogy a premier előtt Jensennek még ezzel az őrülttel is foglalkoznia kell.
- Igen… ez a helyzet. Pontosan fogalmaztál. – mondja. – És most nem akarok erről vitázni… Ma nem.
- Azt akarod, hogy induljak Jade után?
- Neked kell tudnod Jared. Nem én fogok gondolkodni helyetted. Örülök, hogy itt vagy… De jobban örülnék ha Jade is itt lenne és minden rendben volna vele.
- Felhívom, hátha felveszi…
- Tedd ezt. – mondja és megvárja míg a fiú előveszi mobilját. Tárcsáz. Ismét kicsörög a lány telefonja, de nem veszi fel. Jared lerakta a mobilt. – Semmi?
- Semmi. Én… én aggódom… de…
- De mégsem teszel semmit sem. Valami csak történt, ami miatt Jade lelépett. Gondolkozz!
- Mondtam már, hogy Angel volt vele, engem elkaptak a rajongók és Sandy…
- Na állj! Sandy? –kérdezi és összeráncolja homlokát.
- Igen… ő is itt van, kíváncsi rád.
- És te összetalálkoztál vele?
- Igen… nem volt túl kedves… a rajongók pedig rajtunk lógtak… nekik fogalmuk sincs Jaderől… és jobb is… nem?
- Jared… talán össze kellene tenned a képet.
- Most miről beszélsz?
- Arra nem gondolsz, hogy Jade talán látott titeket és ezen akadt ki így?
- Nem hiszem…
- Ok… a te dolgod. És igazság szerint nem nekem kellene aggódnom a barátnőd miatt… csak sajnálom szegényt… - ingatja fejét. – Legalább néha csinálj úgy, mintha szeretnéd.
- De szeretem.
- Ezt beszéld be másnak…
- Figyelj… Annyi minden van a fejemben és… és most nem érek rá szerelmesnek lenni.
- Aha… ok… Nekem pedig lassan színpadon a helyem... szóval…
- Hagyjalak itt a többiekkel?
- Kérlek.
- De… de beszélünk még? Ugye?
- Most indulj! Majd az előadás után találkozunk!
- Rendben.
- És gondolkozz el azon, hogy Jade talán Sandy miatt lépett le.
- Nem hiszem… nem látott…
- Biztos vagy benne? – kérdezi, miközben kinyitja az ajtót, így utalva arra, hogy Jarednek most kívül tágasabb. Barátja bólogat és kisétál az ajtón. Jensen finoman csukja be mögötte az ajtót, aztán Angel mögé áll és megsimogatja hátát. A lány oldalra fordítja fejét és elmosolyodik.
- Egy pillanatra el kell rabolnom tőletek a barátnőmet. – mondja a családnak, majd megfogja Angel kezét és egészen az ablakig húzza őt. Leül a párkányra és szembe helyezi magával a kedvest a lábai közé. A lemenő nap fényében olyan csodaszép az arca most. Megsimogatja ujjbegyeivel az arcát.
- Te készülsz valamire. – súgja a lány.
- Csak nézegetlek. Mert szép vagy és megnyugtat. – súgja és megsimogatja Angel pocakját, amit egy kívülálló észre sem venne még, de Jensen már érzi és látja a különbséget. – Hogy van a kisöreg?
- Jól. – mosolyodik el Angel. – Ugyan úgy izgul érted, mint én… rám fog jönni a sírógörcs.
- Dehogy fog. – megpuszilja kedvese ajkát. – Jade tényleg otthagyott?
- Igen…De ha találkozom vele, megfojtom. Teljesen egyedül hagyott… Egy idegen helyen… Nem normális.
- Ne bántsd… szegény éppen eleget szenved a barátja miatt.
- Az egy bolond! – de inkább nem beszél arról, ami kettőjük között történt. Még mindig jobb hallgatni.
- Az… Elküldtem… finoman. Mert nem őt szeretném nézegetni mielőtt színpadra megyek, hanem téged.
- Hát… igazad van. Én sokkal szebb vagyok, mint ő. – mosolyog.
- Ebben tökéletesen igazad van. – megcsókolja a lány száját. – Na és mit szólsz a kis családomhoz? Josh?
- Hasonlít rád.
- Jól megtapogattad, mi?
- Naná. De te sokkal helyesebb vagy, mint ő. – mondja.
- Mondtam már, hogy szeretlek?
- Ma még csak reggel. – súgja.
- Akkor itt az ideje… Szeretlek. – susogja s megcsókolja Angel nyakát.
- Én is téged. És erre akkor is emlékezned kell, ha felmész a színpadra. Büszke leszek rád. És nem lesz semmi gond… és ha mégis… a nagyok is rontanak, nem?
- De… de én nem tökéletesen akarom hozni a figurát.
- Így is lesz. Nem foglak látni… de érezni fogom, hogy minden rendben… Úgy volt, hogy Jade majd közvetít nekem, de mivel ő nincs itt… nem tudom kit kérhetnék meg erre. A szüleidet és a testvéreidet nem akarom, mert ők nézzenek csak téged…
- Szerintem anyu biztosan mesél neked.
- Nem akarom zavarni.
- Szerintem nem fogod. Örömmel mondaná neked mennyire jó vagyok…
- Majd meglátom. – sóhajt. –Vagyis… örülnék ha látnám… De nem fogom. – mondja búsan. – Tudom, hogy örülten jól áll neked az egyenruha. És imádom az egyenruhás pasikat. – mosolyog halványan.
- Ang. – simogatja a lány arcát. – Nem szomorkodunk.
- Tudom… De most minden összejött… A nővérem… a barátod… - sóhajt.
- Jared már nincs itt.
- Tudom… - sóhajt, nem, nem fogja elmondani, most nem. Inkább csak megöleli a fiút jó szorosan.
- Ang… ha így ölelsz mostanában mindig sírás a vége. – mosolyog.
- Nem fogok sírni…
- Biztos?
- Egészen biztos.
- Vajon a babánk is ilyen sírós lesz, mint az anyukája? – kérdezi.
- Tudod mennyire utálom, hogy mindenen elbőgöm magam?
- Szerintem aranyos. Legalább vigasztalhatlak. – mosolyog, amikor kopognak az ajtón és az ügyelő szól, hogy lassan indulnia kell a fiúnak.
- Mennem kell… Vagyis… nektek kell mennetek. Nekem még fel kell öltöznöm és még dobnak rám egy kis sminket is. – súgja a lány fülébe.
- Rendben. – bólogat Angel, de nem engedi el kedvesét.
- Pár óra és ismét a tiéd vagyok.
- Az olyan sok idő. – és sírásra görbíti száját.
- Azt mondtad nem sírsz.
- Nem is. – s visszanyeli könnyeit. – De a babánk tényleg teljesen meghülyít… - mosolyog. – Már azon is tényleg elbőgöm magam, hogy el kell eresszelek?
- Csak néhány órára…
- Tudom… de a hangodat hallani fogjuk. – s megkeresi Jensen kezét, majd hasára teszi. – Szerintem már most szereti hallani a papáját. – mondja, majd megcsókolják egymást és nehezen, de elengedi a kedvest az ölelésből, aki visszavezeti a lányt a családhoz és Donnára bízza.
- Vigyázz a nőmre anyu. – mosolyog a fiú.
- Vigyázok. – karol Angelbe az anya. – Nálam biztonságban van. Nem fog úgy megszökni, mint Jade. – megpuszilja a lány arcát. – De Angel nem olyan szökős fajta.
- Erről vitatkozhatnánk. – vág szavába Jensen. - Igaz Ang?
- Az már régen volt. – mondja a lány.
- Nem volt olyan rég… - beszél a fiú. - Én még emlékszem rá.
- Meggyőztél, hogy veled maradjak. – válaszolj a lány.
- Vannak rá eszközeim. A rábeszélés mester vagyok…
- Ismét megszólalt Mr. Ego – mosolyog Donna fejét ingatva.
- Ang még mindig velem van… ez jelent valamit…
- Azt jelenti, hogy szeret te mamlasz. – mondja az anya, majd megsimogatja a lány kezét. –Gyere, lassan fogaljuk el a helyünket.
- Veletek megyek! – kiált Mac és átkarolja Angelt a másik oldalról. – Szörnyen izgulok. – jelenti ki, miközben kimennek az ajtón. A család férfitagjai még maradnak pár pillanatig.
- Mindent bele öcsi! – csap Jensen kezébe Josh.
- Mit gondolsz Angelről?
- Nekem bejön. – mosolyog bátya.
- És nekem is… még mindig… ha kicsit fiatalabb lennék. – mondja Alan.
- De az enyém a nő, sajnálom fiúk. – jelenti ki Jensen, majd kezet fog apjával, aki megöleli.
- Kéz és lábtörést.
- Készen vagyok apu. Te mit csináltál ilyenkor?
- Nem voltam ilyen beszari. – mosolyog az apa. – Egyszerűen kiálltam a színpadra és játszottam.
- Könnyen beszélsz…
- Mert könnyű. Mindent tudsz, ne görcsölj.
- Nem megy.
- Nem azon kell gondolkodnod, hogy elrontod.
- Más a próbákon és más egy rakás ember előtt. És ha elrontom?
- Ott vannak a többiek, akik majd kihúznak belőle. Bíznod kell bennük.
- Bízom… de…
- Ők is bíznak benned. Menni fog és mi mindannyian büszkék leszünk rád… még akkor is, ha hibázol.
- Ha elrontod, majd jót röhögünk rajta. – mondja Josh
- Inkább be se gyere az előadásra.
- Nem fogom kihagyni az öcskös első igazi fellépését! Kizárt! Szóval… - megveregeti Jensen vállát. – Kéz és lábtörést.
- Ok… induljatok a lányok után… nekem még készülnöm kell.
- Most kidob minket? – kérdezi Alan.
- Szerintem igen apu. – bólogat Josh.
- Nem… csak… - sóhajt Jensen.
- Rendben, már itt sem vagyunk. De fogadd meg fiam, amit mondtam neked.
- Próbálom. Még van egy kis időm rá… kb fél óra. – sóhajt.
- Menni fog. – mosolyog Alan, majd megöleli fiát. – Minden rendben lesz.
- Persze. – bólogat Jensen és megvárja, amíg testvére és az apja kimegy az öltözőből, aztán lerogy a sminkes asztal mellé és lehajtja fejét. Legszívesebben elszaladna, de nem teheti meg. Belenéz a tükörbe és azon kezd töprengeni, hogy mi lehet az első sora a darabban… de fogalma sincs róla. Teljesen elfelejtette. Mi lesz vele, ha már most nem tudja a szöveget? Az asztalon a rongyosra olvasott szövegkönyv. Beleolvas. De nem tud sokáig azon töprengeni, hogy mi lesz… A sminkes és az öltöztető lép be hozzá. Itt az idő. Úgy érzi, hogy a kivégzésére készítik fel. De apjának igaza van. Bízik a többiekben és bíznia kell magában és akkor nem lesz gond! És mindenki büszke lesz rá. Angel is és ez erőt ad neki. Akkor hát… jöjjön, aminek jönnie kell, innen már nincs visszaút! Kilép a színpadra és minden tökéletes lesz!
Angel izgatottan ül a nézőtéren. Hallja a tömeg hangos morajlását a háta mögött. Az első sorban ülnek és mindent megadna azért hogy most lásson. De hiába nyitja ki szemét, csak sötétség fogadja. De a varázslatos hangulat így is átjön és beleborzong. Ezt hagyja ki Jade? Nem tudja mit veszített. Most itt ülhetne mellette. De ehelyett csak egy üres széket tapogat maga mellett. A másik oldalán Donna, akinek egy pillanatra sem engedi el kezét. Szinte kapaszkodik belé. A tenyere izzad, mintha ő lépne fel. Talán még jobban is izgul, mint Jensen. Halványan elmosolyodik ezen. Megnyugvással tölti el, hogy Jared még nincs itt. Donna sehol sem látja őt. Pedig ő is itt ülne velük… Jade mellett… Vajon hol lehet? De kit érdekel. Mindjárt kezdődik az előadás! Ismét megtapogatja a maga melletti széket, de nagy meglepetésére egy erős combot érint.
- Jaj! – kiált és visszahúzza kezét. Egyértelmű, hogy Jared megjelent… - Azt hittem te is leléptél, mint a nővérem. Ennek még örültem is volna…
- Nem… érdekel az előadás. – válaszolja egy hang, aki egyáltalán nem Jared. A lány elfehéredik.
- Hoppá… bocsánat. Én…
- Szia Angel… Angel? Igaz? Még emlékszem rád. – mosolyog a hang, a lány pedig meglepődik. Fogalma sincs ki lehet ez. Próbálja az arcokat a meglehetősen kellemes hanghoz társítani, de elképzelése sincs róla…
- É… én… de… ismerjük egymást?
- Igen.
- Ha… látnálak egészen biztosan tudnám ki vagy… de így… szóval… Ki vagy?
- Tom.
- Tom? Volt pár Tom ismerősöm, de… Nem tudom… Tom. – és elmosolyodik.
- Welling?
- Áh! Superman! – bólogat.
- Ezt most hagyjuk…
- Már emlékszem! A helyes fiú a partyról.
- Óh, köszönöm. De… úgy vettem észre, hogy Brad Pitt nagyobb hatással volt rád.
- Csak egy apró flört volt, nem komoly. – mosolyog Angel. – Tom… És mondd csak… miért ülsz a nővérem székében?
- Hátrébb szólt a jegyem, de láttam nem ül itt senki. Szóval idejöttem.
- Örülök. – mondja Angel. – Jade hazament… szóval maradhatsz.
- Rendben. Örülök, hogy nem küldesz vissza a 10. sorba.
- Egy feltétellel!
- És mi legyen az? Hozzam vissza megint a mobiladat?
- Nem… Szeretném ha előadás közben mesélnél nekem arról mi történik a színpadon.
- Ok… elfogadható ajánlat a helyért…
- És van még valami.
- Ne kímélj!
- Ha Jared megjelenik, küld a helyedre.
- Miért?
- Csak…
- Miért érzem úgy, hogy nem szívleled a fickót?
- Mert így van. Szóval?
- Rendben… - és megfogja a lány kezét. – Akkor… kezet rá.
- Ok. – bólogat Angel és kezet ráznak. – Megfoghattam Supermant! Őrület! – Donna felé fordul, aki hallgatta a beszélgetést. – Hát nem fantasztikus? – az anya csak mosolyog ezen.
- De az… fantasztikus. – válaszolja és Tomra mosolyog, aki viszonozza ezt.
- Már érzem, hogy roppant jól fogunk szórakozni! – állapítja meg Angel és hátra dől.
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz
- Szia! – kiált a fiú az anya felé, aki rápillant ahogy hozzájuk ér, de utána rögtön magához öleli Angelt.
- Annyira izgulok a kisfiam miatt. – súgja a lány fülébe. - Olyan jó, hogy itt vagy. Nem leszek azzal egyedül, hogy remegek mint a nyárfalevél miatta. – mosolyog és megpuszilja Angelt, aki szorosan magához vonja, s nem akarja elengedni, mert biztonságban érzi magát Donnával és fél, hogy ha elereszti eltűnik, s megint egyedül marad Jareddel, attól pedig kikészülne most.
- Hol van Jade? – kérdezi az anya a fiúra nézve, aki megingatja fejét.
- Nem tudom… - sóhajt.
- Mi az, hogy nem tudod? – kérdezi és összeráncolja homlokát.
- Csak úgy… elment… itt hagyott. – mondja a lány, de egy pillanatra sem engedi el az anyát.
- Elment? Hová? Nem értem.
- Csak… csak… elment. – súgja Angel. – Nem tudom miért. Pedig annyira itt akart lenni… fogalmam sincs mi történt. Az egyik pillanatban még semmi baja, aztán… aztán azt mondja, hogy hazamegy. – mondja búsan. – Talán megint rájött valami dili. Tényleg nem tudom. – sóhajt fel a lány. – Nála gyakran előfordul… Jade ilyen… fura…
- Akkor… ő nem lesz itt… értem. – bólogat Donna és karon fogja a lányt. – Induljunk, mert a fiam teljesen kikészült már… - mosolyog. – És szerintem csak te tudod észhez téríteni. – megpuszilja Angel arcát, majd Jaredre néz. – Remélem te nem rohansz el?
- Nem. Én maradok. – mondja és halvány mosoly fut végig arcán, majd elindulnak az öltözők felé, de Jared rögtön előveszi mobilját és tárcsázza Jade számát. Kicsörög, ám nem veszi fel. Próbálja újra és újra, de semmi válasz. Nem érti mi történt. Ha Angel valóban nem mondott neki semmit sem, akkor mi oka volt a lánynak szó szerint elpárologni és itt hagyni őket? Lehet, hogy a húgának igaza van, és ismét rajta van a Jade-féle dili? De pont most? Pont ilyenkor? Gyors SMS-t ír.
„Hol vagy? Miért nem maradtál itt? Nem értem mi történt. Kérlek válaszolj és vedd fel a telefont. Aggódom. Jared”
Elküldi és vár néhány pillanatot, majd újra hívja a lányt, de ugyan az, mint eddig. Csörög, de nem veszi fel. Idegesen túr hajába, majd a mobilt zsebébe rejti, s észre sem veszi a sok telefonálgatás közben, hogy az öltözőbe lépett, követve az anyát és Angelt és megtorpan az ajtóban, amikor észre veszi ezt. Minden tekintet rászegeződik. Itt van mindenki, Jensen testvérei és az apja is. Nagyot nyel, majd elejt egy hellót és barátjára pislog, a szíve pedig hevesebben kezd el dobogni. „Ezer” éve nem látta már és most végre itt van, csak egy karnyújtásnyira tőle. Legszívesebben odamenne és megölelné, bocsánatot kérne mindenért amit tett… De nem mozdul, inkább csak az ajtónak dől és összeszorítja száját, ám tekintetét egy pillanatra sem veszi le barátjáról, aki nem szól, csak rámosolyog és ettől Jared megkönnyebbül. Visszamosolyog rá és mintha egy kő gördült volna le szívéről. Talán megbocsát. Talán megint ugyan olyan barátok lehetnek, mint voltak… Arról pedig, hogy talán megismétlődhet közöttük ami volt… ki tudja? Csak Angel áll az útjába… még mindig… most is… Akit Donna odavezet Jensenhez s megfogják egymás kezét. Jared pedig felsóhajt, mert végre a tekintetek nem rá szegeződnek tovább, hanem a lányra. A két fiatal megöleli egymást lágyan.
- Végre, itt vagy. – súgja Jensen kedvese fülébe, aki csak bújik hozzá. – Annyira izgulok.
- A szíved majd kiugrik a helyéből, szinte hallom. – mondja a lány halkan.
- Be fogok égni.
- Dehogy fogsz. – mosolyodik el Angel, majd ujjaival végigszánkáz a fiú arcán. – Úgy szeretnélek látni.
- Egy betoji alakra lennél kíváncsi?
- Igen. – mondja, majd csókot lehet Jensen állára. – Minden rendben lesz, tudod.
- Teljesen kész vagyok. – s ismét szorosan összeölelkeznek. – Félek Ang. – susog a lány fülébe. – Itt van mindenki, a családom és ha leégek akkor inkább lerohanok a színpadról.
- Dehogy rohansz. Csodálatos leszel. A próbák sikerültek. Nem lehet gond.
- De kint van vagy 2000 ezer ember! Az egészen más, mint üres színházban próbálni.
- Gondold azt, hogy nincs ott senki.
- Könnyű azt mondani… tényleg sokan vannak?
- A zsivajból ítélve teltház lesz. – mondja Angel. – De ne aggódj!
- Kikészülök. Még van egy fél órám… aztán végem.
- Tökéletes leszel. Nem hiszel nekem?
- Hát…
- Ilyen nyuszi alak a kedvesem? Eddig nem ezt vettem észre.
- Tudok még újdonságokkal szolgálni. – mosolyog Jensen, majd a családjára néz, akik csendben állnak és figyelték őket eddig. Megköszörüli torkát. – Angel szerintem nem lesz gond… De már most nem tudom a szöveget. – mondja feléjük, aztán Joshra pillant, a bátyjára. Itt az ideje, hogy bemutassa neki Angelt. Megfogja a lány kezét, majd odavezeti testvéréhez.
- Ang, valakit még be kell mutatnom a családból. Itt van Josh a bátyám.
- Óh, tényleg? – kérdezi a lány és elmosolyodik. Jensen megfogja csuklóját és testvére felé nyújtja, aki hozzáér és átveszi a fiútól.
- Szia Angel, már sokat hallottam rólad! – mondja, a lány pedig az erős kézfogásból érzi határozottságát.
- Nem mondom, hogy végre látlak… - mondja ironikusan. – Örülök, hogy találkoztunk. – próbál a fiúra nézni, de tudja, hogy biztosan elnéz mellette. – Megtapogathatlak? – kérdezi és elmosolyodik. – Tudod, én így ismerkedem mostanában?
- Szeretem ha egy csinos lány tapogat, csak a feleségem ne tudja meg. – nevet.
- Ő nincs itt?
- Vigyáz a fiunkra… de úgy hallom nemsokára kap egy unokatesót. – mosolyog.
- December még messze van… de igyekszem. – mondja a lány.
- Tudtam én, hogy tökös gyerek az öcsi, bár most nem úgy néz ki. – néz testvérére.
- Köszi. Égess még. – ingatja fejét Jensen.
- Csak az igazat mondom. Angel, Jensen most úgy néz ki, mint egy riadt nyúl… Kiábrándulnál.
- Belőle? Soha! – kiált a lány, majd ujjai Josh arcára vándorolnak. – Akkor most… tapogatok.
- Rendben. – bólogat a fiú, de a mosoly nem lankad arcán. Angel végighúzza ujjait arcélén s magában megállapítja, hogy a két testvér pontosan ugyan olyan. Aztán megsimítja Josh homlokát. Szép, egész magas, majd szemöldökét s végül az orrát. Magában elképzel egy képet… Bár fotón már látta őt, többször is, de nehezen tudja most visszaidézni a képeket. Inkább a képzeletére hagyatkozik. Hasonlít Jensenre, de mégsem ugyan olyan. Elveszi ujjait a báty arcáról s maga mellé engedi kezét.
- Ennyi? – kérdezi a fiú.
- Bescanneltelek. – mosolyog a lány.
- Pedig kezdtem élvezni a dolgot.
- Azt hiszem túl sokan vannak itt, hogy tovább tapogassak…
- Kiküldjük őket.
- Hé, ez az én öltözőm. És nincs több tapi! – kiált Jensen, majd megfogja Angel kezét.
- Kár. – sóhajt fel Josh.
- Ilyen az élet! – állapítja meg a fiú.
- Fiúk. – szól rájuk Donna fejét ingatva, majd finoman megfogja lány karját. – Hagyd őket. Vannak itt még mások is, akik kíváncsiak rád. - Machez és Alanhez vezeti őt. Jensen pedig sóhajt egy nagyot, majd ismét Jaredre pillant, aki némán áll és csak bámulja az ajtónak dőlve. Josh érzi, hogy a két barát beszélni akar egymással, így inkább Angel mellé áll és átfogja derekát, persze a lány egyből tudja, hogy a báty csapódott mellé, nem pedig Jensen. Próbál a családra figyelni, főleg Macre, aki rögtön csevegni kezd és folyamatosan a ruháját dicséri és Alantől is kap bókokat, ám fél füllel azt próbálja kideríteni, hogy a két barát mit csinál, vagy miről beszél. Szíve szerint amint belépett ide kifakadt volna kedvesének, hogy Jared milyen egy undorító és erőszakos alak, de nem tette, hiszen nem ronthatja el Jensen nagy napját ezzel… talán majd este… vagy amikor vége van ennek az egész pár hetes fellépésnek. Nem teheti meg, hogy ezzel a dologgal elvegye a fiú figyelmét a munkáról.
- Szia. – mondja Jensen a fiú elé lépve.
- Sz… szia. Örülök, hogy látlak…
- Tudod azon gondolkoztam, hogy ma eljössz- e… - halkítja le hangját, hogy a többiek ne halják meg, de Angel fülel. Próbál az Ackles családra koncentrálni, de félti kedvesét.
- Itt vagyok. Persze, hogy eljöttem. – és elereszt egy mosolyt.
- És még azon is járt az eszem, hogy ha meglátlak szétverem a fejed vagy sem. – sóhajt fel.
- Hát… én… bocsánatot…
- Még nem döntöttem el. Megérdemelnéd, és ha nem lennének itt annyian, megtenném.
- Bocsánatot kérek.
- Folyton csak bocsánatot kérsz.
- És… azt gondolod, hogy ha behúzol nekem attól jobb lesz?
- Azt. – bólogat Jensen.
- De… azt hittem, hogy… hogy örülsz nekem, hogy itt vagyok.
- Örülök… De attól még legszívesebben beverném az arcodat. Igaz, nem lenne elég ennyi, hogy észhez térítselek. Igaz? De azt hiszem, nem ez a legjobb alkalom erre, hogy ezt megvitassuk…
- Én is… én is azt hiszem. – bólogat a fiú.
- Most elég baj nekem az is, hogy ne felejtsem el a szövegemet.
- Szerintem profi vagy. – bólogat és mosolyog.
- Majd meglátjuk. – felsóhajt. – Jade?
- Jade… itt volt…
- Mi az hogy volt? Hol van?
- Lelépett.
- Tessék?
- Egyszerűen csak lelépett. Angellel volt, tőle kérdezd. Engem megállítottak a rajongók és alig bírtam szabadulni tőlük… S mire utolértem a lányokat, Jade már nem volt sehol.
- Megint mit csináltál?
- Én? Semmit. – megrántja vállát. – Mit csináltam volna?
- Jade miért lépett volna le?
- Fogalmam sincs… mert Jade? – mosolyog. – Nem tudom. Izgatott volt, hogy végre láthat téged, annyira jönni akart… aztán… Kérdezd meg Angelt. Én passzolom ezt. Írtam neki SMS-t, hívtam is, de semmire sem reagált.
- Miért érzem azt, hogy miattad van az egész?
- Én nem tettem semmit sem.
- És hova ment?
- Gondolom vissza a szállodába… nem tudom… - megrántja vállát. – De nem fogok utána menni és iderángatni, mert arra már nincs idő.
- Sajnálom, hogy nincs itt. – mondja Jensen. – De talán majd holnap eljön.
- Lehet.
- És tipped sincs arra miért rohant el?
- Ne kérdezz már, honnan tudjam? Ő Jade… dilis… tudod…
- Milyen kedvesen beszélsz a barátnődről. – állapítja meg Jensen és fejét ingatja. – Jared… mi a franc van veled?
- Semmi. Mi lenne?
- Térj már észhez ember!
- Észnél vagyok! Semmi bajom. De mit tegyek?
- Ha Jade fontos lenne, akkor utána mennél…
- De… te is fontos vagy. És ma van a nagy napod.
- És?
- Mi az hogy és? Nem kérdés, hogy itt kell lennem.
- De Jade a barátnőd, akit állítólag szeretsz, nem?
- Igen, de…
- És terhes… lehet, hogy rosszul van, vagy ki tudja. Nem gondolod?
- Nem hiszem. – rázza fejét.
- Istenem, de kemény a fejed.
- Azt akarod, hogy ne legyek itt?
- Nem erről van szó Jared, de ezt úgysem érted, azt hiszem. – ingatja fejét. – Maradj, ha akarsz… - sóhajt fejét ingatva.
- A barátom vagy.
- Na és?
- Jade… egészen biztosan valami rájött és…
- Mindjárt lángra kapok a nagy szerelemtől amit érzel iránta. – mondja gúnyosan Jensen. – Ha Angel nem jött volna el, akkor fel sem megyek a színpadra és nem érdekel mi történik…
- De te halálosan bele vagy zúgva! – mondja kicsit felemelt hangon, de a végét lehalkítja a mondatnak. Persze nem sejti, hogy az egész beszélgetés fültanúja Angel, aki azt sem tudja miről is beszél neki a család, csak a két fiú közötti pusmogásra figyel. És most legszívesebben kiteregetné a szennyest… De nem tehetni meg. Éppen elég nagy baj az is, hogy a premier előtt Jensennek még ezzel az őrülttel is foglalkoznia kell.
- Igen… ez a helyzet. Pontosan fogalmaztál. – mondja. – És most nem akarok erről vitázni… Ma nem.
- Azt akarod, hogy induljak Jade után?
- Neked kell tudnod Jared. Nem én fogok gondolkodni helyetted. Örülök, hogy itt vagy… De jobban örülnék ha Jade is itt lenne és minden rendben volna vele.
- Felhívom, hátha felveszi…
- Tedd ezt. – mondja és megvárja míg a fiú előveszi mobilját. Tárcsáz. Ismét kicsörög a lány telefonja, de nem veszi fel. Jared lerakta a mobilt. – Semmi?
- Semmi. Én… én aggódom… de…
- De mégsem teszel semmit sem. Valami csak történt, ami miatt Jade lelépett. Gondolkozz!
- Mondtam már, hogy Angel volt vele, engem elkaptak a rajongók és Sandy…
- Na állj! Sandy? –kérdezi és összeráncolja homlokát.
- Igen… ő is itt van, kíváncsi rád.
- És te összetalálkoztál vele?
- Igen… nem volt túl kedves… a rajongók pedig rajtunk lógtak… nekik fogalmuk sincs Jaderől… és jobb is… nem?
- Jared… talán össze kellene tenned a képet.
- Most miről beszélsz?
- Arra nem gondolsz, hogy Jade talán látott titeket és ezen akadt ki így?
- Nem hiszem…
- Ok… a te dolgod. És igazság szerint nem nekem kellene aggódnom a barátnőd miatt… csak sajnálom szegényt… - ingatja fejét. – Legalább néha csinálj úgy, mintha szeretnéd.
- De szeretem.
- Ezt beszéld be másnak…
- Figyelj… Annyi minden van a fejemben és… és most nem érek rá szerelmesnek lenni.
- Aha… ok… Nekem pedig lassan színpadon a helyem... szóval…
- Hagyjalak itt a többiekkel?
- Kérlek.
- De… de beszélünk még? Ugye?
- Most indulj! Majd az előadás után találkozunk!
- Rendben.
- És gondolkozz el azon, hogy Jade talán Sandy miatt lépett le.
- Nem hiszem… nem látott…
- Biztos vagy benne? – kérdezi, miközben kinyitja az ajtót, így utalva arra, hogy Jarednek most kívül tágasabb. Barátja bólogat és kisétál az ajtón. Jensen finoman csukja be mögötte az ajtót, aztán Angel mögé áll és megsimogatja hátát. A lány oldalra fordítja fejét és elmosolyodik.
- Egy pillanatra el kell rabolnom tőletek a barátnőmet. – mondja a családnak, majd megfogja Angel kezét és egészen az ablakig húzza őt. Leül a párkányra és szembe helyezi magával a kedvest a lábai közé. A lemenő nap fényében olyan csodaszép az arca most. Megsimogatja ujjbegyeivel az arcát.
- Te készülsz valamire. – súgja a lány.
- Csak nézegetlek. Mert szép vagy és megnyugtat. – súgja és megsimogatja Angel pocakját, amit egy kívülálló észre sem venne még, de Jensen már érzi és látja a különbséget. – Hogy van a kisöreg?
- Jól. – mosolyodik el Angel. – Ugyan úgy izgul érted, mint én… rám fog jönni a sírógörcs.
- Dehogy fog. – megpuszilja kedvese ajkát. – Jade tényleg otthagyott?
- Igen…De ha találkozom vele, megfojtom. Teljesen egyedül hagyott… Egy idegen helyen… Nem normális.
- Ne bántsd… szegény éppen eleget szenved a barátja miatt.
- Az egy bolond! – de inkább nem beszél arról, ami kettőjük között történt. Még mindig jobb hallgatni.
- Az… Elküldtem… finoman. Mert nem őt szeretném nézegetni mielőtt színpadra megyek, hanem téged.
- Hát… igazad van. Én sokkal szebb vagyok, mint ő. – mosolyog.
- Ebben tökéletesen igazad van. – megcsókolja a lány száját. – Na és mit szólsz a kis családomhoz? Josh?
- Hasonlít rád.
- Jól megtapogattad, mi?
- Naná. De te sokkal helyesebb vagy, mint ő. – mondja.
- Mondtam már, hogy szeretlek?
- Ma még csak reggel. – súgja.
- Akkor itt az ideje… Szeretlek. – susogja s megcsókolja Angel nyakát.
- Én is téged. És erre akkor is emlékezned kell, ha felmész a színpadra. Büszke leszek rád. És nem lesz semmi gond… és ha mégis… a nagyok is rontanak, nem?
- De… de én nem tökéletesen akarom hozni a figurát.
- Így is lesz. Nem foglak látni… de érezni fogom, hogy minden rendben… Úgy volt, hogy Jade majd közvetít nekem, de mivel ő nincs itt… nem tudom kit kérhetnék meg erre. A szüleidet és a testvéreidet nem akarom, mert ők nézzenek csak téged…
- Szerintem anyu biztosan mesél neked.
- Nem akarom zavarni.
- Szerintem nem fogod. Örömmel mondaná neked mennyire jó vagyok…
- Majd meglátom. – sóhajt. –Vagyis… örülnék ha látnám… De nem fogom. – mondja búsan. – Tudom, hogy örülten jól áll neked az egyenruha. És imádom az egyenruhás pasikat. – mosolyog halványan.
- Ang. – simogatja a lány arcát. – Nem szomorkodunk.
- Tudom… De most minden összejött… A nővérem… a barátod… - sóhajt.
- Jared már nincs itt.
- Tudom… - sóhajt, nem, nem fogja elmondani, most nem. Inkább csak megöleli a fiút jó szorosan.
- Ang… ha így ölelsz mostanában mindig sírás a vége. – mosolyog.
- Nem fogok sírni…
- Biztos?
- Egészen biztos.
- Vajon a babánk is ilyen sírós lesz, mint az anyukája? – kérdezi.
- Tudod mennyire utálom, hogy mindenen elbőgöm magam?
- Szerintem aranyos. Legalább vigasztalhatlak. – mosolyog, amikor kopognak az ajtón és az ügyelő szól, hogy lassan indulnia kell a fiúnak.
- Mennem kell… Vagyis… nektek kell mennetek. Nekem még fel kell öltöznöm és még dobnak rám egy kis sminket is. – súgja a lány fülébe.
- Rendben. – bólogat Angel, de nem engedi el kedvesét.
- Pár óra és ismét a tiéd vagyok.
- Az olyan sok idő. – és sírásra görbíti száját.
- Azt mondtad nem sírsz.
- Nem is. – s visszanyeli könnyeit. – De a babánk tényleg teljesen meghülyít… - mosolyog. – Már azon is tényleg elbőgöm magam, hogy el kell eresszelek?
- Csak néhány órára…
- Tudom… de a hangodat hallani fogjuk. – s megkeresi Jensen kezét, majd hasára teszi. – Szerintem már most szereti hallani a papáját. – mondja, majd megcsókolják egymást és nehezen, de elengedi a kedvest az ölelésből, aki visszavezeti a lányt a családhoz és Donnára bízza.
- Vigyázz a nőmre anyu. – mosolyog a fiú.
- Vigyázok. – karol Angelbe az anya. – Nálam biztonságban van. Nem fog úgy megszökni, mint Jade. – megpuszilja a lány arcát. – De Angel nem olyan szökős fajta.
- Erről vitatkozhatnánk. – vág szavába Jensen. - Igaz Ang?
- Az már régen volt. – mondja a lány.
- Nem volt olyan rég… - beszél a fiú. - Én még emlékszem rá.
- Meggyőztél, hogy veled maradjak. – válaszolj a lány.
- Vannak rá eszközeim. A rábeszélés mester vagyok…
- Ismét megszólalt Mr. Ego – mosolyog Donna fejét ingatva.
- Ang még mindig velem van… ez jelent valamit…
- Azt jelenti, hogy szeret te mamlasz. – mondja az anya, majd megsimogatja a lány kezét. –Gyere, lassan fogaljuk el a helyünket.
- Veletek megyek! – kiált Mac és átkarolja Angelt a másik oldalról. – Szörnyen izgulok. – jelenti ki, miközben kimennek az ajtón. A család férfitagjai még maradnak pár pillanatig.
- Mindent bele öcsi! – csap Jensen kezébe Josh.
- Mit gondolsz Angelről?
- Nekem bejön. – mosolyog bátya.
- És nekem is… még mindig… ha kicsit fiatalabb lennék. – mondja Alan.
- De az enyém a nő, sajnálom fiúk. – jelenti ki Jensen, majd kezet fog apjával, aki megöleli.
- Kéz és lábtörést.
- Készen vagyok apu. Te mit csináltál ilyenkor?
- Nem voltam ilyen beszari. – mosolyog az apa. – Egyszerűen kiálltam a színpadra és játszottam.
- Könnyen beszélsz…
- Mert könnyű. Mindent tudsz, ne görcsölj.
- Nem megy.
- Nem azon kell gondolkodnod, hogy elrontod.
- Más a próbákon és más egy rakás ember előtt. És ha elrontom?
- Ott vannak a többiek, akik majd kihúznak belőle. Bíznod kell bennük.
- Bízom… de…
- Ők is bíznak benned. Menni fog és mi mindannyian büszkék leszünk rád… még akkor is, ha hibázol.
- Ha elrontod, majd jót röhögünk rajta. – mondja Josh
- Inkább be se gyere az előadásra.
- Nem fogom kihagyni az öcskös első igazi fellépését! Kizárt! Szóval… - megveregeti Jensen vállát. – Kéz és lábtörést.
- Ok… induljatok a lányok után… nekem még készülnöm kell.
- Most kidob minket? – kérdezi Alan.
- Szerintem igen apu. – bólogat Josh.
- Nem… csak… - sóhajt Jensen.
- Rendben, már itt sem vagyunk. De fogadd meg fiam, amit mondtam neked.
- Próbálom. Még van egy kis időm rá… kb fél óra. – sóhajt.
- Menni fog. – mosolyog Alan, majd megöleli fiát. – Minden rendben lesz.
- Persze. – bólogat Jensen és megvárja, amíg testvére és az apja kimegy az öltözőből, aztán lerogy a sminkes asztal mellé és lehajtja fejét. Legszívesebben elszaladna, de nem teheti meg. Belenéz a tükörbe és azon kezd töprengeni, hogy mi lehet az első sora a darabban… de fogalma sincs róla. Teljesen elfelejtette. Mi lesz vele, ha már most nem tudja a szöveget? Az asztalon a rongyosra olvasott szövegkönyv. Beleolvas. De nem tud sokáig azon töprengeni, hogy mi lesz… A sminkes és az öltöztető lép be hozzá. Itt az idő. Úgy érzi, hogy a kivégzésére készítik fel. De apjának igaza van. Bízik a többiekben és bíznia kell magában és akkor nem lesz gond! És mindenki büszke lesz rá. Angel is és ez erőt ad neki. Akkor hát… jöjjön, aminek jönnie kell, innen már nincs visszaút! Kilép a színpadra és minden tökéletes lesz!
Angel izgatottan ül a nézőtéren. Hallja a tömeg hangos morajlását a háta mögött. Az első sorban ülnek és mindent megadna azért hogy most lásson. De hiába nyitja ki szemét, csak sötétség fogadja. De a varázslatos hangulat így is átjön és beleborzong. Ezt hagyja ki Jade? Nem tudja mit veszített. Most itt ülhetne mellette. De ehelyett csak egy üres széket tapogat maga mellett. A másik oldalán Donna, akinek egy pillanatra sem engedi el kezét. Szinte kapaszkodik belé. A tenyere izzad, mintha ő lépne fel. Talán még jobban is izgul, mint Jensen. Halványan elmosolyodik ezen. Megnyugvással tölti el, hogy Jared még nincs itt. Donna sehol sem látja őt. Pedig ő is itt ülne velük… Jade mellett… Vajon hol lehet? De kit érdekel. Mindjárt kezdődik az előadás! Ismét megtapogatja a maga melletti széket, de nagy meglepetésére egy erős combot érint.
- Jaj! – kiált és visszahúzza kezét. Egyértelmű, hogy Jared megjelent… - Azt hittem te is leléptél, mint a nővérem. Ennek még örültem is volna…
- Nem… érdekel az előadás. – válaszolja egy hang, aki egyáltalán nem Jared. A lány elfehéredik.
- Hoppá… bocsánat. Én…
- Szia Angel… Angel? Igaz? Még emlékszem rád. – mosolyog a hang, a lány pedig meglepődik. Fogalma sincs ki lehet ez. Próbálja az arcokat a meglehetősen kellemes hanghoz társítani, de elképzelése sincs róla…
- É… én… de… ismerjük egymást?
- Igen.
- Ha… látnálak egészen biztosan tudnám ki vagy… de így… szóval… Ki vagy?
- Tom.
- Tom? Volt pár Tom ismerősöm, de… Nem tudom… Tom. – és elmosolyodik.
- Welling?
- Áh! Superman! – bólogat.
- Ezt most hagyjuk…
- Már emlékszem! A helyes fiú a partyról.
- Óh, köszönöm. De… úgy vettem észre, hogy Brad Pitt nagyobb hatással volt rád.
- Csak egy apró flört volt, nem komoly. – mosolyog Angel. – Tom… És mondd csak… miért ülsz a nővérem székében?
- Hátrébb szólt a jegyem, de láttam nem ül itt senki. Szóval idejöttem.
- Örülök. – mondja Angel. – Jade hazament… szóval maradhatsz.
- Rendben. Örülök, hogy nem küldesz vissza a 10. sorba.
- Egy feltétellel!
- És mi legyen az? Hozzam vissza megint a mobiladat?
- Nem… Szeretném ha előadás közben mesélnél nekem arról mi történik a színpadon.
- Ok… elfogadható ajánlat a helyért…
- És van még valami.
- Ne kímélj!
- Ha Jared megjelenik, küld a helyedre.
- Miért?
- Csak…
- Miért érzem úgy, hogy nem szívleled a fickót?
- Mert így van. Szóval?
- Rendben… - és megfogja a lány kezét. – Akkor… kezet rá.
- Ok. – bólogat Angel és kezet ráznak. – Megfoghattam Supermant! Őrület! – Donna felé fordul, aki hallgatta a beszélgetést. – Hát nem fantasztikus? – az anya csak mosolyog ezen.
- De az… fantasztikus. – válaszolja és Tomra mosolyog, aki viszonozza ezt.
- Már érzem, hogy roppant jól fogunk szórakozni! – állapítja meg Angel és hátra dől.
Tags:
![[identity profile]](https://www.dreamwidth.org/img/silk/identity/openid.png){kind=small}
From:
no subject
From:
no subject