Human Nature - J2 FanFic

[monkeyjade]

Cím: Human Nature
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz


Jared egy szót sem szól a kocsiban, hiába kérdezgeti Jade, aki semmit sem ért. Miért kapott egy hatalmas pofont a fiú? Érzi, hogy Jared tisztában van vele és szomorúsággal tölti el, hogy ismét titkol előle valamit… Amint hazaérnek a fiú a hűtőhöz megy és sört vesz elő, s Jade ettől még szomorúbb lesz. Annyiszor megbeszélték már, hogy nem fog inni, de most sem tartja be a szavát. Már nem is szól rá, csak felmegy a csomagjaival de már nincs kedve kicsomagolni, csak leteszi őket. Elmegy zuhanyozni és búsan bújik be az ágyba. A fiú pár perccel később jelenik meg az ajtóban, de még mindig csak hallgat. A fürdőbe megy, ám pár perccel később megjelenik és Jade mellé fekszik. A plafont kezdi bámulni, mire a lány felsóhajt.
- Nem mondod el mi bánt?
- Szerinted tényleg túl sokat iszom? – és a lány felé fordul.
- Hát… mostanában elég sokat. – bólogat Jade. – Abba kellene hagynod. Olyan sokszor beszéltünk erről… De csak iszol. Most is… ahogy beléptünk, te rögtön sört vettél ki a hűtőből.
- Nem vagyok alkoholista.
- Nem is mondta senki sem… De túl sokat iszol. Miért?
- Mert megnyugtat.
- De miért vagy ideges? Én nem tudok segíteni?
- Nem. – sóhajt egy nagyot a fiú és megfogja Jade kezét. – Tényleg tudni akarod, hogy miért kaptam azt a hatalmas pofont?
- Igen… mert úgy érzem, hogy megint elhallgatsz előlem valamit.
- Jensen azt mondta, hogy részegen felhívtam őket és… és… ribancnak neveztem Angelt.
- Óh… hát… ez nagyon nem volt szép dolog.
- Nem csodálkozom, hogy lekevert nekem egyet… De én nem gondolom róla, hogy az… Próbáltam Jensennel beszélni, de nem ment… Éppen kirúgott, amikor jöttetek.
- Kirúgott?
- Azt mondta nem kell neki ilyen barát.
- Tényleg azt mondtad a húgomra hogy ribanc?
- De nem gondolom annak! Hidd el! Én bírom őt, pedig tudom, hogy utál engem.
- Nem nevezheted így. – mondja és felül. – Még részegen sem.
- Te is kezded azt, amit Jensen?
- Nem. De igaza van abba, hogy nem beszélhetsz róla így. – ingatja fejét. – Ő nem ribanc. Egy nagyon kedves lány, akit nagyon szeretek. Ez most rosszul esik nekem.
- Sajnálom. Ezt megmondtam Jensennek is. De nem igazán hatotta meg. – mondja. – Remek, hogy egy csaj miatt most még a barátságunk is véget ér.
- Angel nem egy csaj. Ő a testvérem és Jensen nagyon szereti. Nem mondhatod rá, hogy ribanc. És egyet értek Jensennel, ha kiakadt rád.
- Megmondtam, hogy csak részeg voltam.
- Nem kellene innod. Hagyd abba!
- Néha jó, mert lezsibbaszt.
- De te mostanában mindig iszol és ezt észre sem veszed. Ez így nem lesz jó. És közben megbántod a barátaidat is.
- Nem volt szándékos. Csak Jensen és Angel vette túl komolyan. Ok, a pofont megérdemeltem. De az, hogy részegen milyen hülyeségeket mondok, még nem indok arra, hogy Jensen kidobjon.
- Olyat mondtál a barátnőjére, ami elég ronda dolog.
- Tudod mit Jade, hagyjuk ezt a témát. Nem érted az egészet. És ha úgy tartja kedvem, akkor is meg fogok inni pár üveg sört.
- Lehet, hogy orvoshoz kellene menned.
- Nincs nekem semmi bajom. – jelenti ki és hátat fordít a lánynak. – Jó éjt. – mondja és a takaróval betakarja fejét.
- Ezzel nem lehet ezt elintézni Jared.
- Te is ezt csinálod nem? Mindig kihátrálsz a problémák elől.
- Ezt már megbeszéltük, nem?
- Jó éjt. – mondja mégegyszer. A lány mélyet sóhajt, majd felkel az ágyból és a fürdőszobába megy. Jared azonnal kidugja a fejét a takaró alól, aztán kifújja a levegőt, felül. Megdörzsöli szemét, aztán a lány után megy. Bekopog, majd benyit. Jade a kád szélén ül és sír. A fiú leül mellé, majd megsimogatja fejét, de a lány elhúzódik tőle.
- Ne haragudj.
- Haragszom. – súgja, miközben szemét törölgeti. – Miért vagy ilyen?
- Mert… mert mindenki akkora ügyet csinál ebből a dologból.
- Ez nagy ügy. Angel a testvérem, Jensen a barátod és most mindenki haragszik rád…
- Még te is.
- Igen. – bólogat. – És iszol. Abba kell hagynod ezt. Tönkre fogod tenni magad. Nem értem miért kell ezt csinálni.
- Ha befejezem a sörözést, megnyugszol?
- Nem azt mondtam, hogy nem ihatsz sört, csak nem annyit, hogy hulla részeg legyél. És ne mondd, hogy attól neked jobb, ha tök részeg vagy. Egyáltalán miért kell így innod? Van valami okod rá? – néz a fiúra és megtörölgeti szemét.
- Csak… csak kell… mondtam, hogy ellazulok tőle.
- Annyi mástól is lazulhatsz. Valami baj van veled.
- Nem. – rázza fejét.
- És nem mondod el. Nem azt beszéltük, hogy mindent elmondunk egymásnak? És még engem is megbántottál az előbb.
- Bocsánat…
- Ha ilyen maradsz… akkor… inkább hazaköltözöm. Nem akarom, hogy részeg legyél, nem akarom, hogy bántsd, akiket szeretek! – kiált. – És nem értem mi történik veled! Miért vagy ilyen? Mondd meg ha velem van a gond… mert így van, ugye?
- Nem Jade, veled nincs semmi baj. – megsimogatja a lány vállát. – Én vagyok barom.
- Akkor ne legyél az! Becsüld meg a barátaidat! És most már Angel végleg utál. Ezt pedig nem akarom.
- Sajnálom… Így alakult.
- Nem tudom mit tehetnél, hogy végre kibéküljetek.
- Ezek után kétlem, hogy látni akar. És… tudod nem esik nekem sem túl jól, hogy a húgod Jensen és én közém állt.
- Ez nem igaz! – kiált Jade.
- Nem így van?
- Csak te fogod fel így.
- Most, hogy Angel ki nem állhat… Jensen rá hivatkozva kirúg a házból…
- Bántottad őt. Bántottad mindkettőt. Érthető. És gondolom te is ezt csinálnád, ha Jensen engem bántana… vagy nem? – kérdezi és a fiú szemébe néz.
- De téged soha sem bántana Jensen.
- Tehát nem állnál ki értem?
- Ezt nem mondtam.
- De nem is válaszoltál rá. – mondja és lehatja fejét. – Ez így nem jó. – sóhajt búsan. – Lehet, hogy csak a terhedre vagyok? Ugye így van?
- Nem!
- Nem? Pedig úgy érzem. Amíg nem találkoztál velem, addig minden rendben volt…
- Az volt a baj, hogy Jensen belezúgott a húgodba.
- Baj? Miért lenne az baj?
- Hosszú.
- Azt gondolod, hogy Angel direkt elmarja a barátodat?
- Egészen más volt a barátságunk, míg nem jött a testvéred és nem állt kettőnk közé.
- Értem. – sóhajt egy nagyot. – Még mindig bántod… és engem is. Ezt nem fogod fel.
- Te mondtad, hogy beszéljük meg az érzéseinket.
- El kell gondolkoznod magadon. Iszol, bántasz mindenkit. És miért baj az, ha Jensen szerelmes?
- Az nem baj, csak… csak… mindig az van, amit Angel akar.
- Nem igaz.
- De, igaz. – bólogat.
- És mi? Mi szerelmesek vagyunk?
- Hogy kérdezhetsz ilyet Jade?
- Mert… mert én igen… De te… én nem érzem azt, hogy szeretnél.
- De szeretlek.
- Mégsem érzem. Vannak pillanatok amikor igen, de azok olyan gyorsan elszállnak. És igen… Angel és Jensen nagyon szerelmesek. Látni rajtuk. De rajtunk… Tök hülyének érzem magam.
- Sok a gondom Jade és sajnálom, hogy nem érzed.
- Nem lehet kifogás, hogy sok a gondod. A testvéremnek még nagyobb a gondja. Megvakult, nem dolgozhat és még terhes is lett, mégis annyira boldog. De mi egyáltalán nem vagyunk azok. És így… így annyira felesleges az, hogy a baba megszülessen…
- Nagyon gyorsan felejtsd el azt, amit most mondtál. Meg fog születni!
- De ilyen apának inkább nem.
- Tessék?
- Aki nem szeret, csak mondja. Aki iszik és nem akar megváltozni és mindenkinek csak bánatot okoz… ilyen apát nem akarok a babának.
- Igen? És te beszélsz arról, hogy én milyen vagyok? Te nem akarod őt. Szóval inkább most hallgass arról, hogy én milyen apa vagyok… leszek.
- Ha nem érezném azt, amit érzek… akkor lehet, hogy a babát is akarnám. De folyton csak adok és tőled nem kapok semmit sem. – mondja, aztán feláll. – Holnap hazamegyek.
- Jade… Ne csináld ezt!
- Akkor változz meg! Kérj bocsánatot Angeltől és a barátodtól és ha… ha nem is szeretsz igazán, legalább csinálj úgy mintha szeretnél! Elhinném. – súgja.
- Jade…
- Mindig újra kezdjük, de most már elég volt ebből. Csak egyszer hallgass rám és legalább a piálást hagyd abba!
- Rendben… befejezem.
- Nem hiszek neked. – s kimegy a fürdőből, aztán bebújik az ágyba és a párnába hajtva fejét zokogni kezd. A fiú kezébe fogja arcát. Tudja, hogy Jadenek igaza van. De nem mondhatja azt neki, hogy azért zavarja Angel, mert miatta nem kaphatja meg a barátját. Ha nem lenne Angel mennyivel egyszerűbb lenne minden. De van és most még Jensent is elveszíti miatta. Részeg volt és kész. Miért nem fogják fel ezt? Hogy ribanc lenne Angel… Azért bevállalta azt a hármas dolgot, úgy hogy közben Jade már vele járt… és ott volt Daniel is… látta őket sétálgatni a parton… és ki tudja mi történhetett még közöttük… lehet, hogy mégsem áll messze az igazságtól az, hogy Angel nem éppen az a szende lány. Ok, az rendben van, hogy most valószínű csak Jensennel van, de ha nem vakult volna meg és nem lenne gyerek akkor is így lenne? Teljesen az ujja köré csavarta a barátját ez a lány és ebből kezd elege lenni, abból pedig még jobban, hogy még itthon is ezt kell hallgatnia Jadetől. Feláll a kád széléről és néhány pillanatig mély levegőket vesz, aztán visszamegy a szobába. Hallja, hogy a lány sír. Összeszorítja száját pár másodpercig, aztán Jade mellé bújik megsimogatja vállát s megpuszilja.
- Nem is szeretsz. – szipog a lány.
- Ezt ne mondd, mert nem igaz.
- Én nagyon szerelmes szeretnék lenni. De így nem jó, ha csak én. – s még jobban eltűnik az arca a párnában.
- Jade… velem van a baj… annyi minden kavarog a fejemben.
- És ezért nem vagyunk igazán szerelmesek? Nem igaz.
- Hülye vagyok, mert nem foglalkozom veled eleget… és tudom, hogy ezt nem foghatom a munkára. De… tisztáznom kell pár dolgot magamban.
- A szerelemnek magától kell jönnie. – elhúzódik a fiútól. – Nem is vártam mást… én mindig megütöm a bokám… Chris meleg… te nem szeretsz igazán és mindenkit megbántasz… Tuti velem van a gond.
- Jade, te úgy vagy jó, ahogy vagy.
- Egész nap olyan boldog voltam. De most… - sóhajt és megtörli szemét. – Borzalmasan érzem magam. Tudtam, hogy ha jól érzem magam, akkor történni fog valami rossz.
- Ne gyötörd magad Jade.
- De… muszáj. Szerinted örülnöm kellene? Tudom, hogy soha sem volt mindig felhőtlen a kapcsolatunk…
- Megoldjuk. Ok? – simogatja a lány hátát.
- Csak egyszerűen szeretnék veled együtt lenni és szeretnék nagyon boldog lenni!
- Tudom, hogy nem vagyunk azok. – bólogat Jared. – És ez nagyban az én hibám.
- Hazamegyek holnap, jó? – néz a fiúra, aki megrázza fejét.
- Maradj itt!
- Minek?
- Mert hiányoznál.
- Ezt csak mondod.
- Nem. Tényleg hiányoznál. – s halványan elmosolyodik.
- Hiányozna neked egy ilyen dilis lány? – kérdezi és felé fordul. A könnyek ott csillognak arcán. A fiú bólogat, majd ujjaival felszárítja Jade arcát. – Nem is szeretsz… és… és… nem is hazudod azt, hogy szeretsz…
- Én szeretlek. Mondtam.
- De nem vagy szerelmes és ezt tudom. – sóhajt.
- Csak… annyi minden történik mostanában velem.
- És ezért nem érsz rá… értem. – mondja búsan. – Ez most nagyon fáj. De majd… majd elmúlik. – súgja. – Én vagyok a bolond és nem te. Mindig reménykedtem, de úgy látszik hiába. Mindegy. – sóhajt egy nagyot. – Tényleg kell nekünk ez a baba? Nem hiszem, hogy boldog lenne, ha mi sem vagyunk azok… és mi lesz akkor, ha még többet iszol majd?
- Nem fogok inni… csak ha muszáj.
- Micsoda? Csak ha muszáj? Soha sem muszáj. Mondd meg, hogy miért történik ez velünk? És miért nem tudsz legalább hazudni nekem arról, hogy szeretsz. Én tényleg elhinném.
- A szerelmet nem lehet hazudni Jade… Velem van a gond és… és sajnálom, hogy ez most így van…
- Olyan sokszor hazudtál már nekem és most nem tudsz. – mondja búsan a fiú szemébe nézve. – És akkor most… most mi lesz? Maradjak itt? Minek? Nincs értelme.
- Mondtam, hogy hiányoznál.
- Szerintem pedig senkinek sem hiányoznék. Tudtam, hogy a boldogság után valami nagyon rossz fog jönni. Én… én mindig is éreztem, hogy nem az igazi, de ez most akkor is nagyon-nagyon rosszul esik.
- A szeretet nem elég most?
- Nem. – mondja a lány és megrázza fejét. – Mondd meg mi az a sok dolog, ami miatt nem érsz rá?
- Rendbe kell tennem magamban pár dolgot.
- Milyen dolgokat? Talán… talán még mindig Sandy?
- Dehogy! – ingatja fejét.
- Akkor más lány? Mondd azt, hogy megint van valaki más, akkor legalább tudom, hogy miért vagy ilyen.
- És ha így van… akkor az miért lenne jó neked?
- Szóval megint van valaki? – kérdezi – És… és legalább helyes?
- Jade…
- Szóval igen. – bólogat, majd ismét könnyek gyűlnek szemébe. – Csinos? Nem mint én, igaz?
- Nem csinos…
- Nem? Pedig legalább választhattál volna olyat akivel megcsalsz.
- Nem csaltalak meg. – mondja és felsóhajt, aztán felül.
- Hogyan van még rá is időd? Talán valaki a forgatásról?
- Én nem csaltalak meg. Megmondtam… Csak… igen… van valaki, aki tetszik.
- Értem. – bólogat és halkan sírni kezd.
- Jade… semmi sincs közöttünk. Érted?
- De tetszik. És ezért van ez most közöttünk. – zokog. – És mióta?
- Régen.
- Régen? – kérdezi és eltakarja arcát.
- Nincs közöttünk semmi. De… de… rengetegszer gondolok rá.
- És ez… szerinted… nem megcsalás? – nyeli könnyeit.
- Mert ábrándozok valakiről, akit nem kaphatok meg? Nem. Jade, semmi sincs és nem is lesz. – megérinti a lány fejét, aki elhúzódik tőle. – Sajnálom.
- És ha én tenném azt, amit most te?
- De te… te nem vagy ilyen.
- Hát persze… nem vagyok ilyen. Azt sem értem, hogy mi most miért is vagyunk együtt… én tudtam, hogy a fiúk miért kerülnek engem… dilis vagyok, azt sem mondanám, hogy csinos…
- Ne beszélj így magadról. Szerintem csinos vagy és helyes.
- Akkor miért kell más?
- Mert… mert… őt akarom.
- Akarod?
- Igen. – bólogat és ajkába harap. – De nem fogom megkapni.
- Én pedig jó vagyok arra, ha már őt nem szerezheted meg, igaz?
- Soha nem lesz vele semmi.
- Ezt nem hiszem. – mondja búsan és megtörölgeti szemét, majd felül. – Nem is tudom mit keresek még itt?
- Ne menj el! Nem akarom!
- De te nem akarsz engem.
- Ezt nem mondtam.
- És tényleg így legyen gyerekünk? Ha másra vágysz, nem is rám… akkor… most már tudom miért piálsz… Nem sok minden kavarog a fejedben, csak egy valaki… és nem én.
- El fog múlni. Csak adj időt nekem!
- Meddig? Most, hogy tudom ezt, már fogalmam sincs mit tegyek…
- Csak idő kell Jade. El fogom felejteni.
- Ennyire akarod őt?
- Igen. – bólogat.
- És még csak nem is csinos?
- Nem… - sóhajt. – Le kell rendeznem magamban a dolgokat és utána minden rendben lesz.
- És én addig érezzem magam teljesen hülyén?
- Csak maradj velem és segíts.
- Segítsek azon, hogy elfelejts valaki mást?
- Eddig is mellettem voltál és ez sokat segített nekem.
- Asszisztáljak ehhez?
- Jade… kérlek…
- Utállak! – jelenti ki a lány, aztán megtörölgeti arcát. – És sírok egy ilyen srác miatt? Minek? Angel biztosan szétrúgta volna a segged, ha veled járna…
- Pofont már kaptam tőle.
- Megérdemelted.
- Te is… is… megpofozhatsz. – pislog a lányra.
- Nem. – rázza fejét. – Azzal mit érek? Ugyan az marad minden akkor is.
- El fog múlni.
- És ha nem?
- Úgysem fog történni semmi…
- Miért vagy ebben annyira biztos?
- Mert… mert tudom… legyen ennyi elég.
- Inkább feküdj le vele és akkor talán engem is szeretnél egy kicsit…
- De én szeretlek. Megmondtam már.
- Ki az? Majd beszélek vele, hogy menjen el veled egy éjszakára, hogy pontot tegyünk ennek a végére.
- Jade, ne szórakozz!
- Ki az?
- Nem fogom elmondani. És hiába beszélnél vele… nem hinném, hogy igent mondana. És… komolyan megtennéd ezt?
- Ha ez áll közénk… igen.
- Ez… ez azért elég durva…
- Nem mondod meg?
- Nem. – rázza fejét.
- Akkor most? Most mi van?
- Semmi… együtt maradunk és…
- És ha én nem akarok veled lenni?
- Most te hazudsz…
- Hülyét csináltam most is magamból. – mondja maga elé. – Tényleg azt mondtam neked hogy feküdj le valakivel, mert akkor jobb lesz nekünk? Én hülye!
- Ez… igazán… kedves ajánlat volt. De nem fogok élni vele.
- Nem mehet így tovább…
- De Jade. Mondtam, csak adj egy kis időt és mindent rendbe hozok.
- Kiszeretsz abból a másikból?
- Nem vagyok szerelmes belé…
- Most már semmit sem értek.
- Mert ő kell nekem, még nem vagyok szerelmes belé. Csak kell és kész. Ennyi.
- Mondd meg mit csináljak?
- Semmit. Csak maradj velem. – megérinti a lány arcát. – Rendben? Ennyit kérek. És tudom, hogy megteszed.
- És ha nem?
- De. – bólogat és Jade arcához hajol, megcsókolja. – Tudom, hogy barom vagyok Jade. De megváltozom. Sokszor mondtam ezt már… Csak idő kell.
- Életem végéig nem fogok várni.
- Nem is kell. És ne félj… nem csallak meg… csak tisztáznom kell magamban az egészet.
- És ha… ha… tisztáztad, akkor tényleg velem leszel?
- Veled. – súgja és magához öleli a lányt. – Nem akarom, hogy fájjon…
- De fáj. – nyögi a lány. – Nagyon fáj… mert… senkinek sem vagyok elég jó.
- Nekem jó vagy.
- Nem… mert más kell neked.
- Akit nem kapok meg soha sem.
- De miért?
- Mert ő nem akar engem. El kell felejtenem… Csak nem megy ez olyan könnyen.
- Bolond, ha nem akar. – motyog a lány.
- Az. – mosolyodik el Jared. – Ebben egyet értünk. – megpuszilja a lány fejét.
- És… van még valami más is? Vagy ennyi?
- Ennyi. – mondja – Most már mindent tudsz rólam.
- Szerintem semmit sem tudok. – súgja Jade, majd eltávolodik a fiútól. – Én most… most alszom. – fejére teszi a takarót. – Vagy inkább csak… becsukom a szemem.
- Minden rendbe fog jönni Jade. – bújik a lány mögé és átkarolja, meg akarja fogni a kezét, de Jade nem engedi.
- Most inkább ne. – súgja.
- Rendben. –belecsókol vállába, majd fejét a lány nyakába fúrja, s becsukja szemét. – Jó éjt.
- Nem… ez nem lesz jó… Mondd inkább azt, hogy rossz éjt.
- Jade…
- Mondd!
- Rossz éjt.
- Neked is. – behunyja szemét, de rögtön elfogja őt a sírás és Jared érzi, ahogy a kicsit test remegni kezd. Magában pedig megállapítja, hogy a világ legnagyobb marhája, hogy valóban nem képes igazán, őrülten szerelmes lenni ebbe a lányba, pedig édes és olyan bájos a sok dilijével együtt is…