Sötét oldal gyermekei - Supernatural FanFic

[monkeyjade]

Cím: Sötét oldal gyermekei
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Supernatural FanFic
Leírás: A Winchesterek két különös vadásszal találkoznak
Megjegyzés: M/FM sex
Figyelmeztetés: +16 
Részek: Még nem tudom ponosan mennyi lesz

-Mindig tudtam, hol vagyok… és a végén az erdő…ott vagy tudom… és meglátlak… úgy érzem, hogy követsz… és mindig azon a tisztáson kötünk ki. Ott ismerlek… úgy érzem szeretlek téged…
-Szeretsz? –hökken meg Sam.
-Igen! Az álmomban érzem, hogy szeretlek… fura mert nem értem! És te meg akarsz ölni! Megijedek és… és… tudom, hogy menekülnöd kell! De… közben ott van az az érzés is, hogyha elmenekülsz nem látlak többé! Hogy szükségem van rád! Ne mondj semmit! Iszonyú hülyén hangzik ez az egész! Azt sem tudom ki vagy. Vagyis eddig nem tudtam… A húgommal idáig jöttünk az álmaim miatt és most már megvan a helyszín is… tudtam, hogy ez az hely… aztán jöttetek ti!
-Hmm… -sóhajt Sam elgondolkozva –A bátyámat a sírba vittem ezzel… én is csak követtem az álmomat…
-Hát… akkor… akkor megtaláltad!
-De ennek az egésznek semmi értelme sincs!
-Tudom! –bólogat Jade.
-És a sárga szemeim… tévedsz!
-Nem tévedek! Világítanak a sötétben!
-Ez kizárt! –kiált Sam és visszaül –Jade a legjobb dolog, ha kiderítenénk mi folyik itt!
-Most mi vagyunk a célpont?
-Valami olyasmi…
-Lehetetlen helyzet! Lásd be Sam! Vadászok akik most saját magukra vadásznak? Ez már bizarr!
-Nem akarod tudni, mi történik itt?
-De… Csak félek tőle…-sóhajt fel –Mert ha… ha valami…
-Azt hiszem Jade, hogy itt készül valami! Az álmainkon keresztül már hetek óta követjük a másikat… jelent valamit! Miért kell menekülnöm? Mi elől? Vagy ki elől? És a sárgaszemű… -lehajtja fejét.
-Ő volt az aki megölte az anyád!
-Meg sem kérdezem honnan tudod… félelmetes Jade!
-Én már megszoktam. Angel is.
-Nekem is vannak látomásaim… mások halálát látom…
-Nem lehet könnyű!
-Igen… láttam, ahogy a barátnőm Jess meghal, pár nappal előtte, de hülyeségnek gondoltam… aztán ugyanúgy halt meg, ahogy megálmodtam… és a sárgaszemű volt a gyilkosa –lehajtja fejét –Mint anyának…én kicsi voltam akkor… pontosan 6 hónapos… kigyulladt a házunk és Dean rohant ki velem, mentett meg… azóta pedig ezt a démont üldözzük. Most már csak ketten, apánk nos… ő már meghalt… de ez egy hosszú történet… Azóta Dean és én csak járjuk az országot… igazi tesók lettünk! Ami jó dolog. Csak néha az agyamra megy!
-Dean kicsit kattant nem?
-Az! –bólogat –De jó srác! Keménykedik, pedig belül nem az! Csak leplezi magát! –mondja –Így élünk mi…
-Ahogyan mi is Angellel! Járjuk az országot, mióta elveszítettük a szüleinket… 2 éve!
-Akkor kezdtünk el Deannel vadászni!
-A házunk porig égett…
-Leégett?
-Igen… és… és… én is láttam azt a sárgaszemű démont… Ő tette ezt a szüleinkkel… Én és a húgom valamilyen csoda folytán megmenekülhettünk… Éreztem, hogy baj lesz! Egész nap majd beleőrültem a látomásokba… Ugyan megszoktam őket, de a saját szüleimet láttam égni… és éjjel… -nagy levegőt vesz –Megtörtént… és azóta mi is útra keltünk a gonoszt üldözni…
-Fura.
-Mi a fura? Egy az ellenség Sam!
-Igen… de nem illik ez a képbe! Volt ugyan egy elméletünk Deannel, hogy a sárgaszemű…
-Az a démon csak gyilkol!
-Ez igaz, de a ti szüleitek nem akkor haltak meg amikor…
-Mikor Sam? Odajött két éve és felgyújtotta a házat!
-Én 6 hónapos voltam, mikor anyámmal végzett… és…-elgondolkozik –Mindegy! –legyint. –Arra gondolok, hogy te is kaptál képességet… tőle…
-Mi?
-Nekem is van… ezek a látomások! Te érzel, látsz dolgokat, eseményeket… Még sokan vannak így… a kiválasztottak… a gyerekek… annyi idősek, mint én… vagy… vagy… te is 24 éves vagy, ugye, és május 2-án születtél!
-Honnan tudod?
-Mert… -sóhajt –Azt hiszem Jade sok mindent nem tudsz!
-Akkor rajta Sam! Mondd el! Van időnk! Itt az egész éjszaka… csak … ha Angel hazaér…
-Kirúg!
-Szerintem téged bír! Csak Deantől akad ki kicsit! Mint mondtad a bátyád egy tuskó! És valóban! –de elmosolyodik –Bár szerintem kedves a maga módján.
-Megérzés?
-Az! –mondja és bólogat –De ez csak egy női megérzés.
-Dean éppen a bárba ment, hogy beszéljen Angellel arról a láthatatlan fószerről… Te pontosan tudod mi az, ugye?
-Meglehet… tudom…
-És? Mi az?
-Nem az én dolgom, hogy elmondjam!
-Angel pontosan tudja és látja is… ugye?
-Igen! -bólogat Jade –De én sohasem láttam! És Dean… miért látja? Pont ő?
-Mi az? – kérdezi Sam.
-Talán Dean ma megtudja… Ha Angel nem rúgja ki! –kiált.
-Köze van a mi… a kettőnk ügyéhez?
-Nem hinném… nem… de ebben nem vagyok biztos.
-Áruld el!
-Nem! Ez Angel ügye! Az ő joga, az ő élete!
-Titokzatos vagy! Érdekel!
-Szoktál imádkozni Sam?
-I…igen, szoktam. Bár sokszor az ima nem segít…
-Hiszel is? Vagy csak erre neveltek?
-Apám nem nevelt arra, hogy higgyek… de én szeretnék és hiszek is. Ha van rossz, akkor létezik a jó is!
-Ha ezt megtalálod, akkor már tudni fogod, mi az ami Deant úgy érdekli… A „fószer” ahogy te hívod! –mondja, Sam elgondolkozik néhány pillanatra –Keresed a választ? Meg fogod találni. De… de ez most mellékes. Mondd el, hogy kik a kiválasztottak! Mi ez az egész? Míg Angel nem jön.
-Azt mondtad kedvel…
-De ha Dean felidegesíti akkor félek, hogy te is repülsz innen! Remélem, hogy a bátyád nem lesz olyan bunkó mint tegnap! –mondja –De most mesélj! Szeretnék hallani mindent! –beszél, Sam pedig bólogat és előveszi laptopját, az apja naplóját és azt a pár könyvet amit elhozott még.
Dean hiába ment a bárba, nem találta ott a lányt, a vörös pultos lány elárulta, hogy ma be sem jött. A Winchester fiút bár kissé idegesítette a dolog, mégis úgy döntött elidőzik itt egy kicsit. Nem minden nap láthat ilyen formás lányokat… de a legjobb az egészben, hogy nincs rajtuk ruha. Szorgalmasan osztja a pókeren nyert pénzét. Persze megfordul a fejében, hogy felszedi valamelyiket, de talán erre most nincs idő… mégis van egy kis munka… bár… akad itt éppen elég kívánatos teremtés… mégsem! Inkább bedug egy szőke bombázónak a bugyijába egy tízest és távozik. Beszáll a kocsijába és előkapja mobilját. Jobb ha hívja az öccsét, még mielőtt ő találja meg valahol félholtan. Reméli már a motelban van, nem pedig az útszélen szenved a fejfájástól.
-Mondd Dean! –kiált a telefonba Sam.
-Minden oké?
-Miért? Megmondtam már, hogy tudok vigyázni magamra!
-Hol vagy?
-Mit érdekel? Ellenőrzés?
-Sammy! Ne szórakozz! Hagyjuk már ezt! Voltál Jadenél?
-Még mindig itt vagyok!
-Oh!… -lepődik meg Dean aztán elvigyorodik. –Bocs… biztosan megzavartam valamit!
-Nem szállnál le már erről a témáról?
-Bocs! Angel ott van? Itt a bárban nincs…
-Itt sincs! De Dean… van néhány dolog amire Jadel együtt rájöttünk!
-Remek! És? Mi az? –kérdezi miközben elindítja a kocsit és kihajt az útra. –Komoly, hogy idáig beszéltetek?
-Megmutattam amit találtam, a cikkeket, aztán beszéltünk az álmokról is… ő is lát engem… ugyanúgy ahogyan én őt! Az ő házuk két éve égett le, meghaltak a szüleik! A sárgaszemű tette… azóta vadásznak… de… a többit elmesélem, ha visszamentem a motelba! Van még néhány dolog!
-Szerintem Jade is torkig lehet az okos tojás búráddal.
-Ha-ha-ha! Képzeld, hogy nagyon is érdekli mi történik… Dean neki is vannak képességei…
-Micsoda?
-Mondtam, hogy elmondom amint visszaértem!
-Érted megyek!
-Nem kell, megoldom!
-Ne szórakozz öcsi! Fejezzük be a sértődött kislányt!
-Még maradok! Mutatok neki pár dolgot. Amit eddig találtunk.

-És… és… a fejed?
-Minden rendben!
-Csak aggódom! –mondja Dean –Vigyázz azzal a lánnyal! Ha képességei vannak… és használja őket…
-Minden rendben Dean, megmondtam már!
-Ő is akkor született mikor te?
-Pontosan!
-De nem illik az elméletünkbe…
-Ahogyan sokan mások sem!
-És van ötlete arra, mit is keresünk ezen a helyen?
-Majd elmondom!
-Oké Sammy! Látom, hogy most annyira rápörögtél a témára, hogy nem akarsz társalogni velem! Aztán csak… ügyesen! –vigyorog. Sam csak ráteszi a kagylót. –Ez vagy te öcsi! Miért nem vallja be magának, hogy néha kell a lazulás is? –kérdezi, és zsebébe mélyeszti a mobilt. –De hol van Angel? –sóhajt és lassan a motelhoz hajt. Leparkol, és hangos ajtónyikorgás közepette kiszáll az Impalából. Becsapja az ajtaját, aztán kabátja zsebéből előveszi a szoba kulcsát, de megtorpan, mert észreveszi, hogy a zár feltörve. Övéből egyből a pisztolya után nyúl. Erősen tartja miközben óvatosan belöki az ajtót a lábával. Sötétség, csak a gyér utcai fény világít be a szobába. Beljebb lép és fülel pár pillanatig, mikor neszt hall oldalról.
-Ok! Ne bújócskázz haver! Elég nagy szarban vagy így is! –kiált és felhúzza a pisztolyt, aztán egy hirtelen mozdulattal felkapcsolja a villanyt és megpillantja Angelt, aki az egyik ágy előtt áll, kezében Sam egyik könyvével. Dean tágra nyitja szemeit, de a fegyvert nem engedi le. Egyenesen a lánynak szegezi, aki nem mozdul, csak ráfigyel.
-Mi a jó büdös francot keresel itt? –kérdezi Dean –Tedd azt le!
-Utálom, ha fegyvert szegeznek rám, már mondtam! –kiált, mire Dean legnagyobb megdöbbenésére a pisztoly parázslani kezd és annyira felforrósodik, hogy el kell dobnia, mert égeti a tenyerét.
-Áh! –kiált kezét rázva. –Hogy… hogy csináltad ezt?
-Én nem csináltam semmit sem!
-Jah! Persze! –bólogat és a lábával berúgja az ajtót maga mögött. –Most szépen leteszed azt a könyvet és elmondod, hogy miért is törtél be ide kislány!
-Egy, nem vagyok kislány! Kettő, ti mit csináltatok reggel? Bocs Dean… kedvem volt utánatok nézni.
-Ha ennyire érdekel, hogy kik vagyunk, akkor gyere ide, kopogj be és kérdezz! Bár utálok kérdésekre felelni… Főleg ha olyan teszi fel, aki legszívesebben megfojtana.
-Nahát! Gondolatolvasó lettél? WOW! –kiált a lány és ledobja a könyvet –Látom nem te vagy az észlény kettőtök közül…
-Ezt meg miből gondolod? –kérdezi és megnézi tenyerét. –Szerencséd, hogy nem égett le a bőröm… a francba… ez durva volt!
-Jobb lett volna egy golyó? –mosolyodik el gúnyosan Angel. –Az, hogy Sam képes minden könyvbe beleírni a monogramját, elárulja, hogy ez a szép kis gyűjtemény az övé…
-A kettőnké… Sammy csak túlbuzgó… kissé...
-Aha! Persze! Minden esetre érdekes jegyzetek!
-Mi lenne ha inkább arról beszélnénk, hogy miért is törtél be? Talán a „barátod” segített?
-A barátom? Ja, arra gondolsz amit csak te látsz? Szegény Dean! Annyira szomorú! –és lehajtja fejét. –Már az agyadra ment a sok lidérc!
-Nem hinném! –kiált. –Rá fogok jönni, mi ez az egész! Veled és nővéreddel! Már beszéltem Sammyvel! Ott van Jadenél.
-És?
-Megtudott pár dolgot! –beszél miközben leveti kabátját.
-Oh! Az öcsikéd ilyen szorgalmas? Mondom én, hogy ott az ész! Bár kétlem, hogy a „barátomról” bármit is megtudna…
-Biztos vagy ebben? Sam csak kettőt pillog azokkal a boci szemeivel és Jade beszélni kezd!
-Akkor sokat kell pislognia! –mondja és elmosolyodik – Figyeltelek titeket! Láttam, hogy Sam elmegy… gyalog, te pedig nem tudtat mit tegyél! Aztán… fogadni mernék, hogy a bárba mentél!
-Talán lottózol? A tippjeid még bejöhetnek!
-Nem voltam ott… sajnálom! Jobb dolgom akadt! Érdekes cuccaitok vannak, az már biztos… De Dean… -és közelebb lép –Mi lenne ha nem velem foglalkoznál? Ha békén hagynád a családomat?
-Oh! Eszembe sincs! Éppen most kezd izgalmas lenni a dolog!
-Mi nem vagyunk izgalmasak!
-De… nagyon is! Két vadász… két nagyon fura kiscsaj. Rá fogok jönni mi van veled… és hogy mi van a nővéreddel! Sam már jó nyomon jár.
-Ok! –sóhajt fel Angel. –Elég volt a dumából! Fárasztó vagy! Inkább megyek! –kiált és az ajtóhoz lép, de a fiú elé áll. –Engedj ki!
-Mutasd meg a trükköt… a pisztolyt!
-Nincs trükk! Az nem én voltam!
-A haverod?
-Nem a haverom! És engedj el! Untatsz már!
-Oh várj! Azt mondtad nem a haverod! Tehát… Beismered, hogy…
-Megmondtam, hogy engedj!
-És ha nem? Sikítasz?
-Az is egy megoldás! –mondja és megfogja Dean karját. Próbálja ellökni , de nem megy.
-Legyél olyan erős mint tegnap! Élveztem ahogy a felhoz nyomsz! Vagy… próbáljuk meg a sikítást?
-Szeretnéd?
-Mindennél jobban! –vigyorog Dean és a lány szemébe néz, amiben dühöt és haragot lát. –Hallhatnám?
-Akkora az arcod, hogy csoda, hogy a fejedet tartja még a nyakad! Jézus! –fejét ingatja –Ennyire kretén fickóval még nem találkoztam!
-Juj! Ez most nagyon fájt! Szabad ezt mondani?
-Na most már eressz ki!
-Te betörsz ide, és gondolod, hogy hagyom, hogy kisétálj ezen az ajtón? Leskelődsz utánunk…
-Milyen vadászok vagytok? Még csak fel sem tűnt!
-Beszélhetnénk arról, hogy milyenek… de ha nagyon őszinte szeretnék lenni… a legjobbak! Én és Sammy eleget láttunk és tudunk… szóval kislány, szarban vagy!
-Aha! Persze, majd elfelejtettem! Majd bepisilek a félelemtől! –mondja és Dean lába közé szeretne rúgni, de a fiú csak megfogja térdét és egy mozdulattal arrébb dobja Angelt!
-Oh! Ez elég gyenge volt! –és felé indul.
-Akkor… -sóhajt fel a lány és teljes tüdejéből sikítani kezd, de a következő pillanatban Dean ajka a szájára tapad és beléfojtja a szuszt is. Angel lihegve húzza el a fejét és akkora pofont kever le a Winchester fiúnak amekkora csak kitelik az erejéből!
-Ezt ne csináld mégegyszer! –kiált rá Angel.
-Miért? Mi lesz? Megversz? Tényleg? –és erősen magához húzza a lányt és ismét hevesen szájon csókolja őt. Angel eltolja fejét.
-Neked elment az eszed! –néz Dean zöld szemébe.
-Lehet! –bólogat.
-Most már elég volt!
-Ok! –és elengedi Angel derekát. –Indulj! Siess! Hátha Sammyt ott találod még… Izgalmas társaság! –jelenti ki.
-Igen… talán izgalmasabb mint te, de… -és hirtelen visszacsókol, maga sem tudja miért, olyan vadul, hogy Dean levegőt sem kap, olyan váratlanul éri –De nem érdekel a kisöcsi! –kiált és magához húzza a fiú fejét és a hajába markolva csókolja ajkait, de amilyen hirtelen jött a fellángolás, olyan hirtelen engedi el Deant.
-Ez elég hülye ötlet volt! –mondja Angel.
-Az… -suttog a lány arcába –De… de… még egy utolsót? –súgja, és választ nem vár, mert Angelön nincs ellenkezésnek jele. Nagyot nyel és ajka ismét a lány szájához ér, miközben átkarolja vékony derekát.
-Ez… hülyeség… utálsz…-suttog Angel szájába és megnedvesíti az izgalomtól kiszáradt ajkait.
-Baromság… így is van… de …
-Utolsó! –súgja lágyan és szájával Angel arcához ér, s megcsókolja gyengéden. Látja a lány szemében a csillogást, ahogyan figyeli őt és nincs ellenkezés. Mutatóujját végighúzza Angel száján, aztán ajkaik ismét találkoznak oly lágyan és puhán, hogy a lány összecsuklana, ha Dean nem tartaná erősen. A fiú puha, édes ajkai elfeledtetik vele a haragot és az utálatot amit iránta érez. Igazi nőnek érzi magát. Kívánatosnak, szépnek. Csókolja még, tegye azt amit csak akar. Behunyja szemét és mikor a fiú eltávolodik tőle, visszacsókol lágyan átkarolva az utált Winchestert. Dean meglepődik ezen és eltávolodik a lány arcától, de megsimogatja lágyan. Angel ettől az apró, édes mozdulattól egészen elbágyad és beleborzong az érintésbe. Ismét behunyja szemét és azt kívánja, hogy Dean csókolja őt, mert réges-régi érzéseket kelt benne, melyre vágyott. Mióta vadász, nincs helye ezeknek a gyengéd mozdulatoknak és a férfiaknak az életében, de most… élvezi a fiú ujjainak érintését, miközben testén forró remegés fut végig, egy olyan érzés, amit szintén régen érzett már. Kinyitja szemét és Dean ajkaira néz, mely duzzadt, vörös és most mosolyra húzódik, aztán nagyon finoman és lágyan szájához ér. Gyengéd csókban forrnak össze. Dean két kezébe fogja Angel arcát és mohón csókolja tovább, mintha belőle új erőt merítene. Most nem a kemény vadász, hanem csak egy férfi aki nőre vágyik, egy őrülten vonzó nőre, akit a karjaiban tart. Lehet, hogy ki nem állhatják egymást, de most… Egy hirtelen mozdulattal az ágyra dönti Angelt, de a lány ekkor elfordítja fejét. Biztosan jó ez amit tenni készül? Dean szemébe néz, tekintete most olyan mint egy kisfiúé… csalóka, de most elhiszi, hogy az is. Szája félig mosolyra áll. És nem tesz semmit sem, csak öleli őt. A csillogó zöld szempárba néz és elveszik bennünk. Dean tudja, hogy hadakozik ellene, a helyzet ellen, de mégis… jó… Dean sóhajt és kisöpri Angel haját szeméből, ezen pedig a lány akaratlanul is elmosolyodik, a fiú pedig látva ezt ismét hozzáhajol és megcsókolja, lágyabban mint eddig. Angel megölelné, de még mindig védekezni próbál az ellen amit tenni akar, mert képtelen felfogni. Karjai erőtlenül fekszenek maga mellett. Csak Dean öleli őt át.
-Szép vagy. –súgja a fiú és nyakába csókol, Angel pedig nem tesz semmit, karjai még mindig nem mozdulnak. Képes volna lefeküdni egy Winchesterrel? Szíve szerint átölelné a fiút, aki most először húzza végig kezét testén, Angel csak összeszorítja száját. Miért olyan jó ez? Ellenség! Képes lett volna megölni őt! De csak ajkába harap, mikor a fiú kezei tovább haladnak dekoltázsa felé. Szíve hevesen ver. Dean nyelve pedig perzseli bőrét. Szaporán veszi a levegőt, különben megfulladna. A fiú nedves ajkaival pedig visszatér nyakához, de az ujjai a topja alá nyúlnak és melléhez érnek. Angel felnyög és behunyja szemét, levegő után kapkod, de csak Dean bódító illatát szívja magába. Nem bírja tovább. Végre megöleli a fiút, lábai remegnek és ahogy Deanhez érnek az megérzi ezt. Angelre néz, akinek szeme csukva a kábulattól. Dean megcsókolja homlokát.
-Remegsz? –suttog a lány fülébe és elveszi kezét melléről. Angel kinyitja szemét és ráfigyel, majd megfogja Dean tenyerét és visszateszi mellére. A fiú elmosolyodik és megcsókolja a remegő lányt. Felfelé kezdi húzni topját, lassan, nagyon lassan, míg meg nem szabadítja tőle. Nyelvük egymással játszadozik hevesen. Angel megfogja Dean fejét és hajába markol, még közelebb húzva magához. Testük forrón egymásnak feszül. Ajkaik mohón keresik a másikat, aztán Dean lefelé kezd haladni, végig Angel dekoltázsán, s nyelvével megsimogatja melleit, majd továbbhalad egészen a köldökéig, ahol megáll és visszanéz a lányra, aki mosollyal az arcán veszi tudomásul, hogy mi is történik vele. Maga fölé teszi karját az ágyon és várja a folytatást. Dean hirtelen feltérdel és végighúzza ujjait a lányon. Milyen kívánatos teste van. És megkapja. Kit érdekel, hogy mit gondol róla Angel… vagy hogy ő mit gondol… Hogy a lány maga az ügy, akár vadász, akár nem, és meg fogja tudni mi ez az egész vele… a titok… Ledobja ingét, pólóját és Angel fölé hajol. A lány ráfigyel és meglátva a fiú meztelen, izmos felsőtestét elmosolyodik, magához öleli, s hevesen megcsókolja, majd leveszi lassan farmerját, és azt a nagyon szexi fehérneműt amitől Deannek még a lélegzete is elakad. A fiú nagyot nyel. Pislog egy nagyot és ledobja magáról a maradék ruháját, s végre teljesen meztelenül simulnak egymáshoz. Összeölelkeznek és apró csókokkal halmozzák el a másik száját, miközben simogatják egymás testét. Aztán Dean ismét lefelé kezd kalandozni Angel testén nyelvével. A lány megsimogatja fejét és a hajszálak csiklandozzák ujjai közét, mikor szeretője feszes melléhez ér forró nyelvével. Felnyög, aztán nem tudja miért felkacag az élvezettől. S ahogy Dean egyre lejjebb vándorol testén úgy nő benne az a vágy, hogy magában tudhassa. A lepedőbe markol ahogy a fiú nedves, puha nyelve testén vándorol, és kóstolgatja. Ismét remegni kezd. Ez olyan gyönyörű. Elmosolyodik és oldalra veti fejét, mikor ismét a hasán érzi Dean nyelvét, s egyre feljebb haladva szájához ér és vadul forrnak össze ajkaik, nyelvük egymást keresik, miközben a fiú karjai Angel alá siklanak, s kezei már fenekén játszadoznak, majd megemelik, miközben feltérdel, magával húzva a lányt, s olyan gyengéden csúszik belé, hogy Angel minden pillanatát élvezi. Dean felnyög és olyan szorosan magához öleli, hogy Angel egy pillanatig levegőt sem kap. A fiú megfeszül benne mélyen, s ez gyönyörrel tölti el. Lassan mozogni kezd és Dean szemébe néz, aki az élvezettől eltorzult arccal próbálja követni pillantását. Angel elmosolyodik, s erre csókot kap válaszul, aztán a fiú ismét felnyög Angel mozdulataira. Hátradönti hirtelen, nem bírja tovább, birtokolnia kell egész testét. Szétfeszíti a lány lábát gyengéden, miközben ész nélkül csókolja, aztán egy lökéssel még mélyebbre próbál hatolni. Angel felszisszen, de nem a fájdalomtól, hanem a kéjtől. Átkarolja Deant és amennyire csak lehet nekifeszül, hogy még jobban magában érezze, ahogyan testük összesimul minden egyes mozdulatra felnyög az élvezettől és a fiú hátába próbál kapaszkodni, hogy túlélje a repülést a gyönyörök világába, oda ahol már régen járt. Ahogy a fiú megfeszül és betölti őt, teljesen elveszti fejét. Levegőért kapkod, de csak apró sikolyok hagyják el száját. Dean a fülébe liheg halkan. Lehelete csiklandozza nyakát s borzongás fut végig testén, ez pedig még nagyobb élvezetet okoz neki. Átkulcsolja lábát a fiú fenekén és belemarkol hajába, elhúzza a fülétől és megcsókolja. Megint egymás szemébe néznek . De Dean tekintete már egyre ködösebb. A gyönyör felé rohan, akárcsak ő. Élvezi ahogy a fiú izzadt teste ránehezedik és forró bőre az övéhez ér. Testük egy ritmusban táncol. Nem akar egyikőjük sem visszamenni abba a gonosz világba ahol élnek. De nem lehet maradniuk. Angel lábai nem bírják már és forró kéj önti el egész testét. Úgy érzi fázik, nem kap levegőt. Teste összecsuklik Dean alatt aki egyre hevesebben hatol belé. Minden mozdulatával közelebb kerül saját beteljesüléséhez, ahogy Angel is, aki felnyög és amint a fiú hirtelen megfeszül benne, majd mégegyszer és mégegyszer teste összecsuklik és görcsösen megremeg, aztán már nem mozdul egyikük sem. Dean ráhanyatlik teljes súlyával, Angel mégsem bánja ezt. Homlokáról az izzadtságcseppek a lány mellére szaladnak. Percekig fekszenek mozdulatlanul. Dean még érzi ahogy körbeveszi a lány, ki akarja élvezni ezt, amíg csak lehet, de Angel megmozdul.
-Ne! –suttog bágyadtan. –Még… ne! –súgja. Angel csak megborzolja haját és összeszorítja magát ahogy csak bírja. –Ezt… ezt ne csináld… ez durva!
-Hmm… szegényke… nem bírja? –kérdezi Angel és ismét szorít.
-Ok… elég! –és szeretője mellé zuhan. –WOW! –nyögi ki végül és homlokára teszi kezét.
-WOW? –néz rá a lány.
-Igen… ez… ez tényleg durva volt! –és Angel szemébe néz. –Hát… nem? –megcsókolja a lány vállát és addig fészkelődik, míg testük össze nem szorul. –Majdnem leestem… Oh ha ezt Sammy megtudja… ez az ő ágya! –vigyorog. –De hátha… a kis nővérkéd és ő sem tétlenkedtek. Sam jó gyerek! –jelenti ki. –Nem szólok neki… majd észreveszi… nagy marha, ha Jadel csak a könyvekre pörög.
-Dean, tudod, hogy… hogy…
-Hogy ez egy roppant hülye ötlet volt? Igen! De én élveztem! És tudom, hogy te is. Nagyon is! Nem vagy semmi, csaj! Megint csak… WOW! Holly…! –megdörzsöli szemét.
-Egyéb? Ez a szó már kezd unalmas lenni!
-Hmm… Szóval miért is törtél be? És a pisztoly? Ki vagy?
-Felejtsd el Dean! Én megyek! –és felül.
-Nem mész sehová! –és visszahúzza Angelt.
-Azért mert lefeküdtünk, te nem mondod meg nekem, hogy mit csináljak! Nem vagy nekem senkim és semmim! Csak egy gyökér alak! Utállak!
-Ez igaz, de jól elhasználtál! Akartad!
-Lehet…
-Lehet? Ne szórakozz kislány! Nem vagy túl vonzó így!
-Megmondtam, hogy nem vagyok az! –mondja és megint felül. –És most már elég! Szép volt, jó volt, de ennyi… Jobb ha tényleg nem látjuk egymást! Felejts el!

-Oh! Elfelejteni? Hát… meglehet, hogy sikerül… de van egy apró bibi csaj… most te érdekelsz… mint ügy! –vigyorog és visszahajtja maga mellé Angelt, aztán ismét rágördül és ott folytatják ahol abbahagyták pár perccel ezelőtt, hosszú órákon át, majd egymás karjaiban pilledten nézik a plafont.
-Lassan mennem kell. –mondja Angel és a fiúra néz, aki nem szól, csak lágyan megcsókolja, aztán a lány fejét mellére hajtja.
-Hm… Máris?
-Már órák óta itt vagyok.
-Izgalmasabb vagy mint Sammy… tényleg, hol a fenében van?
-Nem mindegy?
-Nem! –és fáradtan felül, aztán felveszi nadrágját, aminek a zsebében mobilja lapul. –Felhívom mi van már!
-Te mondtad, hogy talán jól érzi magát Jaddel.
-Na ja… De nem ismered Sammyt… ha pucéran elévetné magát a csaj, akkor sem tenne semmit… főleg most, hogy megkedvelte Madiet, aztán…
-Megölte! Tudom.
-Nem volt más választás! Jelenti ki Dean –Sajnáltam! Én sajnáltam a legjobban! –mondja –De ezt most hagyjuk.
-Talán jól elbeszélgetnek!
-Lehet… furák vagytok, az már biztos. Még mindig nem tudom, ki az, vagy mi az ami veled van. Most látod?
-Tessék? Miért kötünk ki mindig itt?
-Mert érdekel! És mert Sammy szerint miattatok vagyunk itt… és mert halálra untam magam az utóbbi időben… és mindez két csirke miatt, akik ti vagytok. Vadászok! Ccc…. Cicikkel. Rémes…
-Sajnálom, de mi dolgoztunk. –felül maga elé fogva a takarót.
-Sam a nővéred után rohan, vagyis az álma után… van bennetek valami… ami nem tetszik nekem.
-Tényleg?
-Rá fogok jönni. Akárhogyan is… azt gondolod, hogy Sam zseni? Lehet, de azért itt is van sütnivaló! –mutat a fejére. –Mondtam, most… azt hiszem... ti vagytok a célpont. Titeket vadászunk. –és vigyorog. –Bocsi. Végre valami izgalmas.
-Mi lenne ha visszavennél az arcodból? –kérdezi Angel és ledobja magáról a takarót, majd a ruháit szedegetni kezdi magához ölelve őket. Dean nagy szemekkel követi minden mozdulatát és elidőzik a lány testén aki ráfigyel egy pillanatra, aztán eltűnik a fürdőszobában. A fiú csak megingatja fejét. Nem volt semmi ez az éjszaka. Igazán jól érezte magát. Ennél jobb már nem is lehetne. Felkapja pólóját is, majd áttelepedik a másik ágyra. Kezébe veszi mobilját és Samet hívja, ám meghallja öccse mobilja csörgését az ajtó előtt. Idegesen dobja le a telefonját és az ajtóhoz rohan, szinte kitépi helyéből úgy nyitja ki.
-Sam! –kiált mikor meglátja öccsét a földre zuhanva.
Fejét fogja és képtelen megszólalni, csak felnyög és testvére felé nyújtja karját, aki rögtön letérdel mellé, átfogja, tartani próbálja, de Sam egész testében elnehezül. Ismét az erdő… puska a kezében, a tisztás. Meglátja a lányt aki közeledik felé. De már tudja nem kell félnie. Jade elé lép, ő pedig eldobja fegyverét. Eddig ezt soha sem tette meg a látomásban. Jade csak elmosolyodik és sárga szemei még jobban csillognak a holdfényben. Megfogja Sam kezét és elindulnak. A fiút elönti valami megmagyarázhatatlan nyugodtság és béke. Nem fél. Igaz, sohasem tette. De most jó. Jade meleg tenyere az övébe simul. A szellő hajukba kap. Lágyan fújdogál, a fű susog a talpuk alatt. Jó így. Bárhová is indulnak, kíváncsi rá. Ám a lány megtorpan , felé fordul és ráfigyel.
-Ne! –kiált. –Menekülj Sam! Itt van! Érzem! Nem szabad, hogy megtörténjen. Indulj! –és elengedi a fiú kezét, távolodni kezd.
-Várj! –kiált Sam.
-Indulj! Itt van! Már… már késő!
-Hová indultunk? –kérdezi Sam, ám választ nem kap, csak azt érzi, hogy Dean erősen tartja.
-Sammy! –kiabál a fülébe, mire öccse kinyitja szemét végre.
-D…Dean… -pislog kábán.
-Haver! Megint a frászt hozod rám!
-Áh! –kap fejéhez. –Megint láttam… -Motyog és testvérébe kapaszkodva felegyenesedik, amikor Angelt pillantja meg az ajtóban.
-Sam! Micsoda meglepetés! –kiált a lány, de a fiatal Winchester nem felel, csak összeráncolja homlokát és Deanre néz, aki csak sóhajt, majd elengedi őt és zsebéből egy húszast vesz elő aztán a lány kezébe nyomja.
-Ezt az öltözésért… Imádtam! –mosolyog ám a lány csak hozzávágja a pénzt.
-Kapd be Dean Winchester! Mit gondolsz mi vagyok én? Valami prosti? Kurva?
-Hát… gondoltam… magánszámot kaptam, nem? –vigyorog.
-Dögölj meg! –s ököllel akkorát vág a fiú hasába hogy összecsuklik. –Ha mégegyszer találkozunk én… én megöllek.
-Öh… Lemaradtam valamiről? –kérdezi Sam, de nem kap választ. Dean alig kap levegőt az ütéstől. Angel pedig sietősen távozik. A fiú csak utána néz hosszú percekig aztán sóhajt és Deanre figyel, aki megpróbálja összekapni magát.
-Túl jók az ütései! –állapítja meg. –A kicsike elég ügyes!
-Dean… mi a fenét csináltál? –kérdezi Sam miközben bemennek de belépve a szobába már nem is akarja tudni a választ. –Na fasza! –jelenti ki.
-Mi az okos tojás? –kérdezi Dean és behajtja az ajtót, miközben a hasát simogatja. –Szerinted tényleg megöl? Kár volna értem nem? Itt vagy te… lehet, hogy csak púp vagy a hátamon, de…
-Te… te… -mély levegőt vesz és elnézi az ágyát meg a könyveit amik leesve róla hevernek körülötte. Némelyik nyitva, vagy összegyűrve… Az újságcikkek is szanaszét.
-Mégis hogy képzelted ezt? –kérdezi visszatartva magát mert mindjárt felrobban az indulattól. –A cuccaim! –kiált majd táskáját testvére ágyára teszi. –Deeeean! –néz rosszallóan bátyára aki széttárja karját és megrántja vállát.
-A szükség nagy úr ember! –mondja –Ja és az én térfelemre ne tedd azt a szart! –mutat a táskára.
-Ha nem Angel nyír ki akkor majd én!
-Aha persze! –bólogat. És a hűtőből kivesz egy sört, majd leül az asztal mellé. –Inkább mondd el merre jártál? Érdekel!
-Te lefeküdtél Angellel.
-És? Ennek mi köze van mindehhez? –s nagyot kortyol.
-Hogy mi? Hát… Angel!
-Igen… így hívják. Király a csaj! Ha tudnád Sammy! Ah… El sem bírod képzelni! –kifújja a levegőt majd iszik –Wow! Kész vagyok!
-Azt látom! Mégis… és szedegetni kezdi a könyveit és az újságokat a földről. –Mégis … hogyan?
-Sam… Az élet nagy kérdései… na igen… -és kinyújtja magát a széken. –Talán ha … ha csinálnád, tudnád!
-Fogd be Dean!
-Ott voltál egy csajjal egész este! És?
-Beszéltem vele! Aztán…
-Aztán? –mosolyodik el Dean –Kis huncut… nem is rohamod volt, csak elfáradtál!
-Ha-ha-ha! Istenem a humorod! Na az ami öl!
-Jó vagyok! Ennyi! Szóval? Aztán?
-Bementünk az erdőbe és próbáltuk megtalálni a tisztást!
-Mi?
-Gondoltam… segíthet… De nem találtuk meg! Jó ötletnek gondoltam! Most is azzal „álmodtam” De olyan más volt! Jade megfogta a kezem… és megnyugodtam…
-Megnyugodtál? Láttam! Marha nagy nyugalom! –és sörébe húz. –Sam, már megint elájultál, feltűnt?
-De… de… ez most más volt. Nem tudom megmagyarázni… más… -sóhajt. –Valahova vezetett!
-És a szemei? Sárgák?
-Azt mondta Jade, hogy az ő látomásaiban nekem sárga a szemem…
-Mi? –és előre dől. –Hogy?
-Én is ilyen képet vágtam! Nem értem. –és leül Dean ágyára –Ember! … a pofám leszakad… Te meg Angel! Keféltetek!
-Éppen a cuccaid között matatott mikor rajta kaptam.
-Na várj! Mi?
-Betört! Kíváncsi volt ránk! Gondolta lecsekkol minket… De rányitottam… elmentem a bárba, de ott nem volt. Visszajöttem és itt találtam! Aztán… így jött ki…
-És mindezt az én cuccaimon?
-Bocs! –kiált Dean és leteszi az üveget az asztalra. –Te nem kérsz egy sört?
-Nem! A csaj kíváncsi volt ránk?
-Igen!
-Jól megtalált! –mondja Sam. –Téged… Azért… az ajtóban durva volt… -sóhajt –Megérdemelted! Pénzt adni? Ember!
-Te is durva voltál. Már megint készen voltál. Talán fel kellene hívnunk Asht.
-Nem… ez… ez más volt! Rá akarok jönni mi ez az egész.
-Akkor jobb ha sietsz! Kezdem ezt is unni.
-Dean! –és szúrós pillantást vet rá. –Jadel nézelődtünk még… vannak neki is könyvei.
-Amibe gondolom ő nem biggyeszti bele a monogramját, mint te…
-Hm… Dean!
-Jade… öh… hogy is hívják?
-Lefeküdtél Angellel és a nevét sem tudod? Szép!
-Jah! Szép! De még milyen szép! Ah! Imádom mindkét melóját… A kis vadász nagyon ügyes… De a vetkőzés… meghalok! –és elveszi az üveget az asztalról.
-Ha már nem nyomozol Angel után legalább a nevét kideríthetted volna! –mondja megvetőn.
-Arra nem volt idő!
-Aha, persze! –bólogat Sam –Majd elfelejtettem! És tényleg… láttad a fickót? –kérdezi.
-Nem… de… ráfogtam a kiscsajra a pisztolyt és el kellett dobnom… csinált vele valamit, mert felforrósodott.
-Hm… Érdekes. Angelre fogtad a fegyvert?… Megint?
-Ez a csaj is tud valamit… neki is van valamilyen képessége…
-Nem hinném! –mondja Sam elgondolkozva.
-Nem? Mégis miből gondolod? Szerinted az a… valami… itt volt és az csinálta? Irányítja?
-Valami olyasmi. –beszél és az ágytámlájának dől. –Azt hiszem… talán… van egy ötletem mi… de… -elhallgat.
-Nyögd ki Sammy!
-Mindegy! –legyint –Legalább tudd a nevét… Scarecrow!
-Micsoda? Ne röhögtess!
-Most mi a baj?
-Neeee… ez nem normális név!
-De! Jade és Angel Scarecrow. –mondja, Dean pedig csak vigyorog. –Ugyan Dean! –legyint.
-De… ez… ez mosolyogtató! –kiált –Scarecrow… Pedig nem is hasonlítanak egy csúnya madárijesztőre… emlékszel arra az almásra…
-Emlékszem… elloptam egy kocsit és nem mentem apa után…
-Jobb is… ha Meg meg te…
-Ott volt egy nehéz időszak! Csak apát akartam megtalálni.
-Ám… Apa már nincs… Az a szemét… -sóhajt fel –De mondd csak mit tudtál meg Jaderől? Érdekel!
-Na és te meg Angel! Azon kívül, hogy szétbarmoltátok a helyem… semmit sem tudtál meg… ugye?
-Azt mondtad az előbb, hogy…
-Te mondtad, hogy irányítja azt a valamit… érdekes…
-Elhallgatsz előlem valamit.
-Nem! –mondja a fiú, pedig a bátyának igaza van. Valamit nem mondd el. Sejti mi is az ami Angelt követi, csak nem képes felfogni még… Tényleg létezik?
-Sammy! Ne szórakozz!
-Inkább igyunk egy kávét és elmondom mi volt Jadel és közben ráakadt itt egy új ügyre is! Azt mondtad unatkozol. Akkor… hamár nem fejted meg Angelt, meg a titkát…
-Ki fogom találni, mielőtt „megöl”! De félek!
-Félhetsz is! Jó vadászok! Te is tudod. Láttad.
-Igen… de… akkor is Sammy, mi vagyunk a legjobbak!
-Lehet, ám… most Jade mutatott valamit…. Egy fogadó, néhány mérfölddel arrébb! Halálesetek. Mindig terhes nők hallnak meg a pincében… Várj! –és kinyitja laptopját aztán feláll és Dean elé rakja. –Olvasd el! Mit gondolsz? –kérdezi és csípőre teszi a kezét. Bátya a képernyőre néz és olvasni kezd.
-Jade ügyes. Ő szedte össze?
-Igen… Akkor akadt rá, mikor idejöttek… Pár napja!
-Ő is ugyanolyan könyvmoly mint te? –mosolyog –Neked való Sammy! Hidd el!
-Inkább hozok egy kávét. Aztán… megnézhetnénk a fogadót.
-Végre! Jó ötlet! –mosolyog Dean és belemélyed a laptopba.
-Jade nem adta nekünk az ügyet, de…
-De ez mikor érdekelt minket?
-Hozom a kávét!
-Csak aztán… vigyázz magadra… Tudtam, hogy ez lesz, pedig nem én vagyok a látnok kettőnk közül, hanem te öcsi!
-Már nincsen semmi bajom! Jól vagyok!
-Minden esetre jobb, ha vigyázunk ezekkel a csajokkal! És kiderítjük mi is ez az egész körülöttük!
Angel dühösen csapja be az ajtót maga után, az sem érdekli, ha Jade felébred erre. Útközben kávét is vett. És most semmi másra nem vágyik, csak erre. Leül az asztal mellé. A derengő fényben nővére ágya felé néz. Jade felül és megdörzsöli szemét.
-Jó reggelt! –kiállt Angel, majd a kávéba kortyol.
-Nem aludtam… talán csak pár percre… vártalak.
-Nem a kedves kis Sammyvel voltál?
-Igen… vele! És tényleg kedves! –mondja aztán kimászik az ágyból s leül testvére mellé. –Nekem nem hoztál?
-Nem! –kiált Angel.
-Ne rám legyél mérges, hanem Deanre! Nyugalom!
-El sem mondom mi történt… úgyis tudod.
-Igen… talán… -sóhajt –Érzem, hogy jó volt! Ne tagadd!
-Aztán megbántott! És ez nagyon fáj!
-A kezembe nyomott egy húszast mielőtt eljöttem… Sam éppen hazabotorkált… Azt hitte kurva vagyok!
-Az a baj, hogy egy olyan bárban dolgozol, ami…
-Dolgozom… na igen… élünk, keresztül-kasul az országban, én meg beugrom pár hétre… napra egy-egy ilyen bárba, hogy legyen pénzünk… és… szeretem is … de ennyi. Mindent a szemnek, és kész!
-De Dean kicsit közelebb ment az éjjel! –mondja Jade, aztán elmosolyodik. –Az a srác nem rossz fickó! Hidd el!
-Ebben viszont tévedsz! –jelenti ki.
-Akkor miért hagytad magad? Érzem, hogy csak sodródtál az árral! És akartad!
-Muszáj rám koncentrálni?
-Nem! De ez anélkül is megy! Tudod.
-És ha akartam? Mióta csak így élünk nincs egy normális pasi… Dean sem az! Ő pláne nem! Nem is volt igazi barátom… Jade, meddig lesz ez így még?
-Amíg ki nem derítjük, hogy mi van velem… velünk Sammel.
-Aha! Izgi lesz! –jelenti ki Angel és a kávéba kortyol –Legalább Sam, nem olyan mint a bátya. Nem egy tuskó!
-Ha tuskó, akkor minek is feküdtél le vele?
-És te miért nem Sammyvel? -mosolyog a lány –Neked sem ártana már valami pasi! Otthagytad a barátodat is!
-Majd visszamegyek hozzá. –vág vissza Jade.
-Nem vár meg! És ezt tudod is. Pont te ne tudnád? Szóval, ha már itt van ez a srác… Gondolom ő sincs fából.
-Nem szokásom az alkalmi kapcsolat. És tökmindegy, hogy Sam mit gondol erről! Egyáltalán nem próbálkozott… és ha tette volna leállítom őt! Nem úgy mint te azt a nagyon utált Winchestert! –mondja gúnyosan. –Pénzt adott…-utánozza Angel hangját, aki mérgesen fújja ki a levegőt. –Bla-bla-bla! Már akkor odavoltál érte, mikor a bárban találkoztál vele. Csak éppen… rosszul jött ki a dolog.
-Undorító kis féreg!
-De neked bejön. Neked mindig is ezek az „undorító” kis férgek jönnek be… és Dean azért nem ugyanaz, mint a volt pasid… vagy az azelőtti. Ha pasinak lehet nevezni azt a néhány hetes, hónapos numerakapcsolatot.
-Jade!
-Ok! Befejeztem! Csak nem értelek! Dean annak hisz ami nem vagy… De… lásd be, férfiból van és… én sem gondolnálak másnak, ha az volnék. Ja, hogy vadász is vagy! Na igen, de szerintem Deant ez most nem érdekli! Mármint mikor éppen a farkával gondolkodik! Mert ha nem azzal elég jó! Tényleg a legjobb vadász Sammel.
-Aha! Sammy… ccc…
-Míg te… vele voltál, addig én Sammel tettem néhány felfedezést.
-Mégis miről csevegtetek egész éjjel? –kérdezi Angel.
-Hazudtál nekem, hogy dolgozni mész, igaz tudtam, addig én itt keresgettem a neten róluk… és persze próbáltam azt a filmet is előcsalni abból a gépből amit megszereztünk! Azaz érzésem, hogy ők voltak azok.
-Akkor már biztos… -sóhajt fel Angel –Megöltek egy vadászt? Akkor ezért nekik is meg kell halniuk.
-Várj Angel! Még nem biztos! Előbb lássuk mi van a felvételen.
-De az érzéseid soha sem csalnak.
-Látnunk kell… aztán pedig… meglátjuk…

Comments

[anna vir�gh (from livejournal.com)]

na neeee, Dean tényleg egy pöcs. hatalmas nagy pöcs XD