Human Nature - J2 FanFic

[monkeyjade]

Cím: Human Nature
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz



Boldogan, kéz a kézben lépnek be a lakosztályukba s amint becsukódik mögöttük az ajtó rögtön összeölelkeznek, majd édes csókokat váltanak egymással.
- Remélem, most már nem félsz? – kérdezi a fiú. – Mindene megvan. Kis kezek és lábak…
- De az orvos azt mondta, hogy nem lehet tudni még, hogy tényleg egészséges…
- Ang. – sóhajt fel a fiú, majd megpuszilja kedvese homlokát és eltávolodik tőle. – Most nem szabad erre gondolnod.
- Lehet, hogy mindene megvan, de… a fejecskéje is rendben lesz? – kérdezi a lány, majd mélyet sóhajt. – De… igazad van. – elmosolyodik. – Nem lesz béna… és nem Jaredé!
- Az enyém! És gyönyörű kis felhő.
- Tényleg olyan?
- Hát… ha a doki nem mondja hol van, akkor tényleg úgy nézett ki a felvételen mint egy meteorológiai jelentés. – nevet, majd szorosan megöleli kedvesét. – Köszönöm neked azt a kis vihart a pocakodban.
- Most már tényleg el kell gondolkoznunk azon, hogy te apu leszel én meg anyu.
- Ha megszületik vállalom a fürdetést! A húgomat is én fürdettem mikor kicsi volt.
- De ha dolgozol, nem fogsz hazaérni addig.
- Ez igaz… De… még az is lehet, hogy arra az időre gyorsan hazamegyek.
- Ennek nem fognak örülni.
- Nem érdekel. – megrántja vállát. – Egy ilyen fontos eseménynél mindig ott kell lennem.
- És éjszaka ki veszi fel, ha sír?
- Te. – vágja rá a választ. – Nekem dolgoznom kell…
- Kedves. – ingatja fejét a lány.
- Na jó… párszor én is felkelek majd.
- Csak párszor? – kérdezi Angel. – Pasik.
- Igen. De én fürdetem. Az is nagyon fontos.
- Hát persze. – sóhajt, majd elmosolyodik. – Rendben. Kiderül. Csak aztán nehogy az legyen, hogy egész éjjel ott virrasztasz mellette és vigyázol rá, nehogy valami baja essen.
- Hát… ebben igazad van. Nem túl veszélyesek a kiságyak? – kérdezi.
- Ha veszünk egyet, ki kell próbálnod, hogy biztonságos-e. – mosolyog.
- Rengeteg dolgot kell vennünk.
- Még… még várjunk ezzel.
- Miért? – kérdezi a fiú, miközben lassan a kanapéhoz vezeti a lányt és leülteti rá, aztán mellé telepedik, de egy pillanatra sem engedi el kezét.
- Mert az orvos azt mondta, hogy még bármi lehet… és tudom, hogy az első 3 hónapban babonából sem vesz az ember semmit sem a babának. Még ne vegyünk semmit sem.
- Semmi baj nem lesz, vigyázok rád.
- Tudom… De… még így is lehet, hogy baj lesz.
- Ne félj Ang. – mondja.
- Egy kicsit mégis… Mi van, ha tényleg csak akkor derül ki, hogy baj van, mikor megszületik?
- Akkor is vállaljuk, mert a miénk.
- Igen… - sóhajt. – De… nem lesz egészséges.
- Angel, tényleg ne gondolj most erre! Én sem gondolok akkor arra, hogy milyen kiságyat vegyek, ami tökéletes lesz neki. Arra gondoltam, hogy az én hálóm lehetne az övé…
- Messze van… és akkor mi lesz a szobáddal?
- Ang!
- Én csak albérlő vagyok. – mosolyog.
- Nem, soha nem is voltál albérlő!
- Nem? Akkor?
- Te a csajom vagy.
- Értem. – bólogat. – A csajod.
- Igen… és… - egy pillanatra összeszorítja száját. Talán itt az alkalom, hogy megkérje végre kedvese kezét? Soha jobbkor. De abban már nem olyan biztos, hogy Angel, nem fogja-e azt gondolni, hogy csak azért mert babájuk lesz… Nagyot sóhajt, majd megszorítja a lány mindkét kezét. – Ang… azt hiszem, hogy… hogy… valamit mondanom kell neked. – súgja halkan, amikor kopognak az ajtón. – Jaj, ne. – kiált.
- Mit akarsz mondani?
- Hát… szóval… - ismét kopognak. – Mi a franc van már?
- Nyugalom. Csak kopogtak.
- De miért most?
- Nem tudom. Talán nyisd ki és kiderül. – mondja a lány, Jensen elengedi kedvese kezeit, felpattan és ajtót nyit. A szobapincér az. Teljesen kiment a fejéből, hogy amikor visszaértek és a konyhán át lopóztak vissza a szállodába, epret kért és rengeteg süteményt. Idegesen néz a pincérre és elveszi tőle a tálcát, legszívesebben most megölné, de nem teszi csak bevágja az orra előtt az ajtót. Erre a lány is megrezzen.
- Mi az? – kérdezi.
- Csak… egy kis meglepetés… de jöhetett volna később is.
- Meglepetés? Mi az?
- Süti és eper. – mondja s Angel ölébe teszi a jól megrakott tálcát.
- Mondtam már, hogy imádlak? – kérdezi a lány és kitapogatja a finomságokat. Érzi, hogy a fiú visszaül mellé.
- Tudom, hogy imádsz. Engem mindenki szeret.
- Az egód még mindig a toppon. – mosolyog és elvesz egy epret a tálcáról, majd beleharap. Jensen elnézi őt, majd megsimogatja arcát. Talán ismét megpróbálkozik a lánykéréssel.
- Figyelj Ang… nem akarom, hogy csak albérlő legyél…
- Pedig rendesen fizetek.
- Lógsz az előző havival.
- Tényleg? – kérdezi. – Ahogy hazaértük fizetek.
- Nem. Nem fizetsz semmit. És nem akarom, hogy külön polcaid legyenek a hűtőben.
- Ragaszkodom hozzájuk.
- Nem. Szeretném, ha…
- Nagyon finom az eper. – és elvesz még egyet, majd felemeli a tálcát. – Eltennéd az ölemből?
- Persze. – bólogat és már kissé ideges. Leteszi a tálcát az asztalra. – Szóval Ang, elég volt abból a két polcból és abból, hogy külön szobád van…
- De te mindig benne vagy. – mosolyog. – A háziúr nem képes ellenállni a bérlőnek.
- Nem vagyok háziúr. Együtt vagyunk és…
- Fel kell hívnunk a mamádat, hogy voltunk az orvosnál. És Jadel is beszélnem kell!
- Ang!
- Tényleg jó lenne, ha a mamád tudná, hogy eddig minden rendben van.
- Ok. – fújja ki a levegőt, majd idegesen túr hajába. Úgy tűnik ma is lőttek a lánykérésnek, nem is erőlteti. És talán ez mégsem a legjobb alkalom. Pár pillanatig bent tartja a levegőt, hogy megnyugodjon, majd bólogat. – Hívjuk anyut.
- Nem.
- De az előbb azt mondtad, hogy…
- Igen… De… Szerintem látni is szeretné a kis felhőt. Biztosan örülne neki.
- Igen… de…
- Fényképezd le a telefonoddal és küld el neki. Szerintem pár pillanat múlva csörögni fog a telefonod. – mosolyog. – aztán majd elküldjük Jadenek is.
- Ez nem is olyan rossz ötlet.
- Tudom. Néha nekem is vannak jó gondolataim professzor. – mondja, majd kitapogatja Jensen arcát és megsimogatja. A fiú előveszi a képet zsebéből és készít egy fotót a mobiljával.
- Szerinted anyu rájön, hogy mi ez?
- Egészen biztos vagyok benne. Te is voltál ilyen „meteorológiai jelentés” – nevet.
- Igaz.
- Látod, megint igazam van. De várj még mielőtt elküldöd. Megmutatod nekem megint a babánkat? – kérdezi, Jensen pedig lágyan fogja meg mutatóujját és lassan végighúzza a képen súgva, hogy éppen melyik apró testrésznél jár kedvese ujjbegye. A lány örömmel hallgatja és bár lehet, hogy nem látja, de elképzeli milyen is lehet a baba. S ahogy Jensen mondta, egy apró kis felhőt képzel el lábakkal és kezekkel. Oh bár csak igazából láthatná őt. De tudja erre soha sem fog sor kerülni. Próbál nem elkomorulni gondolatain, s inkább figyeli a fiú minden szavát és mozdulatát.
- Köszönöm. – suttog, mikor kedvese elengedi ujját. – Láttam.
- Tényleg?
- Igen. És… édes. – mosolyog, majd száján érzi Jensen ajkait.
- Olyan szép, mint te. Bár még egy kicsi ciklonra hasonlít, de egyértelműen hasonlít rád.
- Küld el Donnának.
- Akkor… nyomom is a gombot. – mosolyog, majd elküldi a képüzenetet és alig kell pár pillanatot várnia, a telefon máris csörög. – Anyu az. – vigyorog.
- Azt hiszem rögtön rájött, hogy nem az időjárást küldted el neki.
- Csörögjön még kicsit…
- Ne legyél gonosz.
- Ok. – bólogat és felveszi a mobilt. – Halló?
- Ez ő! – kiált Donna boldogan a telefonkagylóba.
- Szia anyu. – mosolyodik el.
- Gyönyörű!
- Hát igen… tudom.
- Voltatok orvosnál? Megfogadtátok a tanácsomat.
- Voltunk.
- Na és mit mondott? Ne kelljen harapófogóval kihúzni belőled mindent.
- Azt mondta, hogy minden rendben. 8 hetes.
- 8? Édes! Már 8 hetes?
- Igen. És nagyon boldogok vagyunk, hogy nincs semmi baja.
- Mit mondott még az orvos?
- Hogy Angelnek vigyáznia kell magára…
- Add őt nekem. – kiált Donna. Jensen odaadja a mobilt a lány kezébe, aki füléhez emeli. – Csodaszép!
- Szia.
- Annyira boldog vagyok. Én mondtam, hogy orvoshoz kell menni és akkor mind a ketten megnyugszotok. Amikor megkaptam a képet és megláttam, azonnal tudtam, hogy ő a legújabb Ackles! Tisztán látszik.
- Jensen azt mondja, olyan mint egy felhő.
- Hát… igen. De ott a kicsi keze és lába. Gratulálok! 8 hetes és gyönyörű.
- Köszönjük… De… egy kicsit félek.
- Mitől, hiszen minden a legnagyobb rendben.
- Az orvos azt nem tudta megmondani, hogy nincs-e más baja… aggódom, hogy mi lesz, ha megszületik és…
- Nem erre most nem gondolhatsz! Csak élvezd az anyaságot.
- Élvezem. Már kaptam epret is. Ha minden kívánságom teljesülni fog, akkor nekem és a babának lesz a legjobb dolga a világon.
- És hogy vagy most?
- Jól. Nincs hányingerem.
- Én megmondtam, hogy baba lesz!
- Tudom… csak… nem gondoltam, hogy tényleg így van.
- Máskor hallgassatok rám.
- Igazad volt. – mosolyog.
- Éreztem. És tessék! Itt van az első fénykép róla. Ha hazamentek azonnal tessék keresni egy jó orvost!
- Így lesz. – bólogat. – De biztosan nem abban a kórházban fogok szülni, ahol azt sem tudták megmondani, hogy terhes vagyok… Nem értem miért nem!
- Talán nem nézték meg…
- Legszívesebben visszamennék és megmondanám nekik, hogy adják vissza a diplomájukat!
- Ne törődj ezzel most. Az a fontos, hogy jól vagytok. És lehet várni őt.
- Azt beszéltük Jensennel, hogy majd ha túl leszünk az első 3 hónapon elkezdünk tervezgetni… Már kitalálta, hogy ő fog fürdetni.
- Remekül teszi. Hidd el, van benne gyakorlata.
- Mondta. – mosolyog.
- Minden jól fog alakulni és már csak pár hónapot kell rá várni.
- Igen… És bár láthatnám őt. – elszomorodik a hangja egy pillanatra. – De… a lényeg, hogy jól legyen. Remélem így lesz, mert ha nem akkor…
- Jól lesz. Erős baba, az biztos.
- Igen. – helyesel.
- Túlélő. – mosolyog Donna. –Most már megmondom Alannek. És a képet is megmutatom! Boldog lesz.
- Mi is azok vagyunk. De akkor leszek megnyugodva teljesen, ha megszületik.
- Most csak arra gondolj, hogy jól érezd magad. Jensen egészen biztosan segít ebben.
- Mi tagadás… az egójával mindig elszórakoztat.
- Mi az? – kérdezi a fiú.
- Csak éppen kibeszélünk téged… megint. – mosolyodik el a lány.
- Azt ne. – s kikapja kezéből a kagylót. – Anyu, ne csináljátok.
- Micsodát? Mi csak az igazat mondjuk. Büszke vagyok rád. És vigyázz Angelre.
- Igen most is azt teszem. De ma este még lemegyünk táncolni és kicsit beszélgetni a többiekkel. Megbeszéltük. Csak előtte befal még egy pár epret és sütit.
- Nem falom be! Hé!
- És lehet, hogy rendelek még magamnak is valamit… én is megéheztem. Ang, jóízűen eszik…
- Csak két epret ettem meg eddig.
- Ne figyelj rá anyu. – mondja. – Szóval ez lesz a program ma estére.
- Jól hangzik. – bólogat Donna.
- Szerintem is. Megünnepeljük magunkat és a babát is. De szerintem a többieknek még nem szólunk róla. Majd… ráér… azt hiszem. – jelenti ki.
- Jól teszitek. Csak ünnepeljetek.
- Azt fogjuk tenni. – bólogat a fiú. – És azt hiszem le is teszlek, vár a buli.
- Aztán csak óvatosan.
- Azok leszünk. – mondja. – Szia anyu.
- Alig várom már, hogy lássalak titeket! Jó éjt nektek.
- Szia. – s leteszi a telefont, majd Angelre néz. – Anyu nagyon boldog. És én is. – öleli meg a lányt, majd megcsókolják egymást. – Akkor most… küldjük el Jadenek is?
- Igen. – biccent fejével, miközben az asztalon lévő tálcán egy süteményt keres. – De neki sem írj semmit. Csak küld.
- Hanyatt fogja vágni magát, hogy tőlem kap MMS-t!
- Jensen!
- Miért? Nem?
- Hidd el, hogy Jade soha sem vágódna hanyatt neked.
- De hát szeret. – vigyorog, s elküldi a képet.
- Neki csak A barátja létezik… sajnos… És még egy dolog… lehet, hogy odáig van érted, de nem hinném, hogy valaha is megfordult a fejében az a gondolat, hogy te meg ő…
- Ang, hidd el, hogy Jadenek tuti megfordult ez már a fejében. Csak mélyen elfojtja.
- Ha így is lenne, csak a testemen át kaphat meg.
- Valóban? – kérdezi a fiú, majd hirtelen hanyatt dönti kedvesét a kanapén. – Mesélj nekem erről egy kicsit.
- Mélyebben szeretnél foglalkozni ezzel a témával?
- Elég mélyen. – súgja és nem érdekli, hogy Angel kezében még ott a süti. Kiveszi ujjai közül, majd bekapja és lenyeli. A mobilt pedig maga mögé dobja.
- Most szeretnél látogatást tenni a babynél?
- Most!
- És ha alszik és megijed?
- Majd halkan kopogtatok nála. – súgja és ajkaik összeérnek.
- Nem megyünk a hálóba?
- Nem. Itt csináljuk. – hangzik a rekedt válasz a fiútól, ám mobilja csörög a háta mögött.
- Ez Jade. – súgja Angel a fiú szájába.
- Nem érdekel.
- Lehet, hogy hanyatt vágódott. – mosolyog Angel és kikúszik a fiú alól, aki mérgesen ül fel.
- Szóval vegyem fel?
- Szeretnék beszélni vele. Csak… pár perc… és aztán… mélyre merülhetsz a…
- Ki ne mondd, mert nem veszem fel és csináljuk. – sóhajt, majd felkapja a mobilt- Jade! Mindig a legjobbkor!
- Sz… szia Jensen. – kiált fülébe Jade. – A baby! És tényleg elküldted nekem a képét? Ez annyira édes! Gondoltál rám. – és hangosan felsóhajt.
- A… adom Angelt. Biztosan inkább vele beszélnél.
- Te is jó leszel…
- Inkább adom őt! – s a lány kezébe nyomja a mobilt, ő pedig feláll, majd kigombolja ingét. Úgy érzi hosszú beszélgetés lesz. Elvesz egy sütit, miközben a bárhoz megy és tölt magának valami erőset.
- Szia Jade! – mosolyodik el Angel
- Annyira, de annyira édes! Amikor megláttam, hogy Jensen küld nekem képet… nem is számítottam arra, hogy ezt kapom! Azt hittem, hogy véletlen. Mert nekem Jensen soha sem küld semmit és…
- Jade.
- De ez a fotó! Mindent mondj el! Elmentetek orvoshoz? És mit mondott? Minden rendben? Én nem igen értek hozzá, de szerintem minden rendben van rajta.
- Igen, van keze és lába. Mindene ott van, ahol annak lennie kell.
- Úgy örülök! Remélem, most már nem gondolsz arra, hogy valami baja van.
- Még félek, mert lehet, hogy mindene a helyén van, de nem lehet tudni, hogy nincs-e más baja, ami nem látható.
- Szerintem felesleges ezen gondolkozni. Tökéletes baby lesz! Úgy örülök! Nagyon, de nagyon boldog vagyok!
- Most már én is… De jó lenne, ha a saját babádnak is így örülnél.
- Én… örülök.
- Nem tűnt fel Jade. – sóhajt. – Nézegesd egy kicsit a képét, mert ugyan olyan édes, mint a miénk. Én nem látom őt, de biztos vagyok benne. Jensen elmondta nekem milyen és meg is mutatta úgy, hogy az ujjamat végig húzta rajta és elmondta éppen mit érintek.
- Jaaaaaaaaaj! Ez olyan aranyos! – örvendezik Jade. – Jensen tökéletes apa! Ebben egészen biztos vagyok! És te is tökéletes vagy. Már várom, hogy megszülessen…
- 8 hetes!
- Oh! És tényleg csak most derült ki? Nekem tényleg fel sem tűnt, hogy babád lesz…
- Neked sem a sajátod.
- Annyira izgalmas, hogy együtt várjuk a babyket! Nem is gondoltam volna, hogy egyszer így leszünk! Neked is lesz egy és nekem is… kíváncsi vagyok, hogy milyen egy igazi Ackles baba!
- És egy Padaleckire már nem is vagy az?
- De… Igen…
- Jade, még mindig nem vagy meggyőző!
- Cuki lesz… de még nem gondolkodtam rajta.
- Jobb lenne, ha elkezdenél.
- Majd.
- Mindig csak majd. – ingatja fejét. – Ez nem helyes.
- Tudom… De nincs időm foglalkozni vele. Annyi minden más van.
- Mondj egy példát!
- Te! Vagy… az írás…
- Nem hiszem, hogy én vagy egy regény olyan fontos lenne.
- Pedig az. – bólogat. – Hidd el.
- Te tudod Jade. – mondja, miközben hallja, hogy Jensen elmegy a háta mögött a háló felé.
- Egy gyerek is fontos, de még nem kellett volna…
- Ezzel elkéstél. Nem gondolod? Most, hogy tudom, hogy ő lesz… Nekem ő a legfontosabb és Jensen… Nem is maradt másom. Hiszen fotózni már nem tudok… Mit is csinálhatnék vakon?
- Erről jut eszembe! Chrisszel azt beszéltük, hogy kell neked csinálni egy másik kiállítást!
- Még egyet?
- Igen. Chris azt mondta rengeteg jó képed maradt még.
- Ez… ez… jó ötlet, de…
- Chris majd találkozik veled, ha itthon leszel és mindent elmond! Szerintem is jó ötlet! És képzeld… el kell mesélnem még valamit! Teljesen ki vagyok akadva!
- Miért?
- Amikor letettük, akkor jött Jared!
- És miatta tettél le?
- Hát… Igen… De képzeld, utána Chris is beállított és majdnem összeverekedtek!
- Tényleg?
- Aha! Mert… tudod este Jareddel megint összekaptunk kicsit, és… leléptem… Chrishez.
- Jade!
- De… nem is olyan fontos már… mert 8 hetes a baby!
- És ez hogy jön ide?
- Nem fontos! A lényeg, hogy Chrishez mentem és ez kiderült! Jared meg kikészült ezen.
- Féltékeny?
- Szerintem igen… de tudja, hogy Chris meleg. Nem értem…
- Pont Jared a féltékeny? Ugyan már!
- És Christ majdnem megütötte a folyosón.
- Tényleg? És?
- Végül nem csinált semmit, csak elrohant!
- Pedig A barátod megérdemelte volna, hogy jól pofon vágják. – mondja, de jobb, ha többet nem beszél, hiszen mesélhetne ő is arról, hogy Jared részegen felhívta őket és undorító stílusban, részegen össze-vissza hablatyolt.
- Hát… néha megérdemelné.
- Jade, végre rájöttél erre!
- Chris folyton azt mondja, hogy hagyjam ott.
- És miért nem teszed ezt?
- Mert szeretem és tudom, hogy csinál hülye dolgokat, de sokszor nem gondolja komolyan…
- Én otthagynám. De ez a te dolgod. – megrántja vállát.
- Hagyjuk ezt. Inkább mesélj még a babáról!
- Jensen elküldte Donnának is a képet!
- És?
- Nagyon boldog ő is!
- Mert csodaszép!
- Jensen azt mondja, hogy olyan, mint egy vihar!
- Nem is igaz! Habár… ha jobban megnézi az ember… - mosolyog – Én rögtön tudtam!
- Donna is azonnal rájött. – mondja. – Boldog, hogy elmentünk az orvoshoz.
- Én is! És most mit fogtok csinálni? Ezt meg kell ünnepelni!
- Azon vagyunk! Csak éppen… hívtál! – nevet.
- Óh… hát én… - Angel a hangján keresztül érzi, hogy nővére elpirul. – Én… nem is akarok zavarni… Csak azt hittem, hogy… szabad telefonálni!
- Szabad. Csak Jensen nem gondolta, hogy azonnal hívsz is.
- Hát… akkor jobb… ha leteszem, igaz?
- Engem nem zavarsz!
- Tudom, hogy Jensent viszont mindig…
- Ugyan, Jade! Ne foglalkozz vele!
- Most is rögtön átadott neked.
- Mert azzal volt elfoglalva, hogy kicsi Jensent a nadrágjában tartsa.
- Hallom ám! – hallatszik a hálóból.
- Nem így van? – kérdezi Angel, miközben Jade még jobban elpirul a vonal túlsó oldalán. – Jade?
- I… Itt vagyok… csak ez olyan… kínos.
- Ne törődj vele!
- Szerintem haragszik, amiért hívtalak… Inkább menj hozzá. És majd beszélünk még.
- Rendben. De nem haragszik.
- Én tudom, hogy igen.
- Jade! – ingatja fejét.
- Akkor… jó szórakozást…
- Meglesz. – mosolyog.
- Szia… és… Jensennek is mondd meg, hogy üdvözlöm.
- Átadom neki. Szia. – s leteszi a mobilt, majd felsóhajt. Bekap még egy epret a tálcáról és feláll. A bútorokat tapogatva jut el a hálószobáig. Megérinti az ajtó keretét. Hallgatózik, hol lehet a fiú. De nem érzékel semmit sem.
- Merre vagy? – kérdezi.
- Itt. – hangzik a válasz az orra előtt, majd puha ujjak simítják végig arcát. – Remélem, hogy most már senki sem fog zavarni minket.
- Ki tudja… Jared még nem hívott.
- Ang. Sss. –s karjával átöleli kedvese derekát, szorosan magához húzza és lágyan megcsókolja. Angel úgy olvad el az ölelésében és a csókban, mint fagylalt a napon, s azon kapja magát, hogy egyetlen önálló, értelmes gondolata sem marad. Végre csak ketten vannak. Nincs itt senki más. Csak ők és a baba. Már nem fél és boldog, hogy azzal lehet, akit szeret. Belekapaszkodik a fiúba, és megnyitja ajkait kedvese nyelve előtt. Jensen még érezi Angel száján az eper ízét, nyelve puhán és édesen csatázik a lányéval, lélegzete felgyorsul, és boldog, hiszen kedvese teste remegni kezd. Tudja, hogy most már semmi sem állhat kettőjük közé. Se telefon, se kopogás. Lábával behajtja Angel mögött az ajtót, aki erre elmosolyodik és aprót harap ajkaiba.
- Hallom mindent elkövetsz azért, hogy ne zavarjanak. – súgja a fiú szájába.
- Most nem menekülsz. – susogja, s egyik kezét felcsúsztatja a lány hátán, ujjait hajába temetve, copfot csinál, s ökölbe szorítja a tincseket , foglyul ejtve azokat. Gyengéd erőszakkal hátrahúzza Angel fejét, s a lány vágytól nyögve enged a szelíd unszolásnak. Hátra hajtja fejét, elszakítva ezzel a száját kedvese ajkaitól, és Jensen végre birtokba veheti a megfeszülő nyak érzékeny, puha bőrét. Lágyan szívogatja, ajkaival harapdálja azt, az élvezet sóhaját fakasztva ezzel kedveséből, majd határozott mozdulattal felkapja Angelt, az ágyra ülteti, s letérdel elé. A lánynak egy pillanatra elakad lélegzete, amikor Jensen ellenkezést nem tűrően szétnyitja lábait, hogy csípőjével közéjük férkőzhessen.
- Milyen heves az úr. – súgja búgó hangon, de válasz helyett a fiú csak két kezébe fogja arcát, és újra birtokba veszi száját. Angel mindig is imádta Jensen csókjait, s most úgy érezi egész teste lángokban ég, feje szédül, és légiesen könnyű a telt ajkak minden érintésétől. Öle fájdalmasan lüktetni kezd a vágytól, kívánja a fiú minden apró érintését, magában akarja érezni, össze akar olvadni vele. Ujjai végigszánkáznak Jensen nyitott ingének vonalán s izgatottan rángatja ki a nadrágjából annak alját, ám vágytól remegő ujjai nem akarnak engedelmeskedni az akaratának. Kezét az ing alá csúsztatja, a vágyott meztelen bőr és kemény izom érintésére. Jensen teste forrón simul tenyere alá, hátán megfeszülnek az izmok a becéző simogatásától. Jensen sem habozik a válasszal. Kezei Angel arcáról nyakára siklanak, onnan a top alá, s nincs türelme ahhoz, hogy lehámozza azt a lányról. Egy erős mozdulattal szétszakítja a gyenge anyagot, ettől Angel megrezzen, de alig kap észhez, a fiú már a melltartótól is megszabadította őt, majd kedvese eltávolodik tőle megszakítva a csókok sorát, mert látni akarja őt. Angel ugyan nem látja kedvese arcát, de érzi Jensen vágytól izzó pillantásait bőrén, hallja milyen izgatott, milyen nagy levegőket vesz a látványtól.
- Szeretem őket. – lihegi a fiú. – Pont elférnek a tenyeremben. – súgja s ujjaival beborítja a puha halmokat. Érzi a megkeményedett mellbimbók csúcsát, és a selymes, forró bőrt. Angel ajkába harap, amikor a kedves mozgatni kezdi meleg kezeit, gyengéden ingerelve a merev bimbókat, megfeszül a keze a fiú derekán, és megremeg a becéző érintéstől. Jensen érzi ezt és megáll.
- Fáj? Mert… mert akkor nem csinálom.
- Csináld. – súgja a lány. Jensen pedig elmosolyodik halványan, majd száját az egyik bimbóra szorítja finoman. Angel halkan felsikolt az élvezettől, ahogy a feszes ajkak körbezárják érzékeny mellbimbóját. Csípője önkéntelenül mozdul erre. Kezét a fiú hajába fúrja, s magához vonja fejét.
- Még! – szalad ki száján további kényeztetésre ösztönözve kedvesét, aki készségesen engedelmeskedik az egyértelmű felszólításnak. Felváltva kezdi becézni a finom halmokat, körbejárva a bimbó udvarát, szeszélyesen vissza-visszatérve a mell érzékeny csúcsára. Angel vágytól hajtva csípője köré fonja a lábait, úgy húzva magához a térdelő fiú testét. Jensen erre megtorpan és felemeli fejét, visszatér Angel ajkaihoz, aki érzi csókja már sürgető, szenvedélyesen habzsolja ajkait, lágyan harapdálja, s a fiú nyelve célratörően nyomul előre. S izgalmának ritmusát csípője is átveszi, vágyakozó sóhajt fakasztva fel ezzel a lányból. Jensen reszkető kézzel próbálja kigombolni Angel nadrágját, aki segít neki, együtt szabadulnak meg tőle, ahogyan a fehérnemű utolsó darabjától is, amit Jensen maga mögé dob. S hogy ne kelljen a fiúnak a saját ruhái levetésével sokat foglalkoznia, megszakítja a csókot, kapkodó mozdulatokkal megoldja övét a nadrágján, lehúzza sliccét, miközben Angel ujjai is ott kutakodnak, s közös erővel tolják le a nadrágot a bokszer alsóval együtt. Jensen pedig nem foglalkozik azzal, hogy kilépjen a feleslegessé váló ruhából, egyszerűen csak visszafurakodik Angel combjai közé.
- Ak… akkor most… ünnepelünk? – lihegi – Akarod?
- Akarom, te bolond. – súgja.
- Mert… akkor… én… megyek és… és megnézem a kiskrapekot.
- Ne beszélj. – nyögi Angel és lábával olyan közel nyomja magához a fiút, amennyire csak tudja. Jensen pedig végre megmártózhat abban a csodálatos barlangban, ami minden férfi eszét képes irányítani. Bár ő most próbált gondolkozni, hiszen már nem csak ketten vannak, de mégis végre ismét otthon lehet. Angel olyan, mint egy bársonnyal bevont ékszeres doboz, selymes és puha, forrón és nedvesen öleli körbe erejét, s uralkodnia kell magán, nehogy azonnal vége legyen ennek a csodának. Leállítja csípőjének mozgását, és ujjai a lány fenekének lágy húsába mélyednek, s ez Angelt is mozdulatlanságra kényszeríti.
- Mi az? – kérdezi nyögve a lány és ajkával megcsókolja Jensen homlokát.
- Biztosan… minden rendben… van?
- Biztos. – súgja a lány és hosszan megcsókolja kedvese ajkát, majd szorosan magához öleli, érzi ahogy Jensen ereje lüktet a vágytól, s egész teste folytatásért könyörög, ám mégsem mozdul.
- Kiscica, ne állj meg. – nyögi s ujjait végighúzza kedvese arcán.
- Végre… itt. – súgja
- Isten hozott. – mosolyog a lány, s most már képtelen uralkodni a vágyain. Egész testében megremeg, Jensen kemény férfiassága teljesen kitölti őt, s ez csodálatos. Átveszi az irányítást, hiszen a fiú még mindig nem mozdul. Lábaival szorosan átkulcsolja a fiú csípőjét, egyik kezét fenekére tapasztja, s magához szorítja. Erre a mozdulatra orruk is találkozik, ez mosolyt csal mindkettőjük arcára, s forró csókban egyesülnek ajkaik. Jensennek elakad a lélegzete a gyönyörtől, és képtelen tovább kordában tartani vágyait. Engedelmeskedik a kéj hívó szavának, és mozogni kezd a lányban. Két kezével szorosan fogva a fenekét, szinte magára húzza, majd ujjai a lány derekára vándorolnak erősen megmarkolva kedvese még sóhajtásnyi derekát, ujjai Angel hasa alatt szinte összeérnek, így most fogva tartja őt és egyre hevesebb mozdulatokkal rángatja magára. A lány kéjesen felnyög, ahogy Jensen hímtagja minden lökésnél szétfeszíti és birtokba veszi. Majd kedvese hátra dönti az ágyon, még nagyobb élvezett okozva ezzel, mert gyümölcsi kéjpontját csiklandozzák mind lökésnél. Angel karja meg-megremeg, egyre nehezebben öleli át a fiút, minden porcikája a beteljesülést kívánja. Fejét oldalra dobva sikolt fel, amint a gyönyör elragadja kéjért reszkető testét, Jensen pedig belemarkol hajába, s megcsókolja, Angel pedig a szájába sikkantva élvez el, ez pedig megszédíti a fiút. Még egy utolsó vad lökéssel tövig merül, s ágyékában vad, állatias erővel robban a gyönyör. Válla és hasa megfeszül, ahogy beleélvez a lány reszkető testébe. Kéje hosszú másodpercekig lüktet.
Angel hangosan zihál, lábai és karjai reszketnek, a gyönyör még vibrál gerincén. Apró csókokkal halmozza el szerelmese homlokát, aki ránehezedik és nem mozdul.
- Jó kis ünneplés volt… gyors… de jó.
- Meg… meghaltam. – nyöszörgi a fiú.
- Dehogy haltál.
- Nem?
- Nem. Itt vagy velem.
- Akkor… jó… - súgja és elhallgat. Angel simogatja őt, babusgatja, s azt veszi észre, hogy a fiú úgy ahogy van, elaludt. Felsóhajt és elmosolyodik. – Ma már nincs tánc. – állapítja meg, de nem bánja. Élvezi, hogy kedvese még mindig benne, s ameddig csak lehet nem is akarja elengedni. Behunyja szemét és élvezi a helyzetet. Megnyugtató, hogy Jensen betakarja egész testét. Jó így. Olyan biztonságos. S ezen gondolkozva ő is az álmok világába lép.

Comments

[szolnok09.livejournal.com]

Mindjárt, mindjárt, mindjárt! :))))
Olyan édi lehet, az a "meteorológiai jelentés", kis bárány felhőcske. Imádom Jensent, ő is édi, ahogy mutogatja a babát :DD

[nikkki23.livejournal.com]

Bátran kijelenthetem, hogy a hármas óta*elpirul* ez a kedvenc részem:D a
Annyira romantikus!!!:D