Human Nature - J2 FanFic

[monkeyjade]

Cím: Human Nature
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz


Megtörölgeti szemét, majd eszik még egy édességet, aztán úgy dönt, hogy muszáj beszélnie valakivel, addig is, amíg Jensen nem jön vissza. Képtelen egyedül lenni.
- Ha…halló? – kérdezi Jade álmosan. Felriadt arra, hogy telefonja rezeg az éjjeliszekrényen. Persze a két kutya is azonnal ott terem és leülnek az ágy mellé. Figyelik az álmos lány minden mozdulatát.
- Szia. – súgja Angel, majd elsírja magát.
- Angel? – kérdezi és felül, azonnal kimegy az álom a szeméből, hogy hallja testvére zokog. – Mi a baj? – kérdezi.
- Tényleg… baj van.
- Mi az? – kérdezi és kikel az ágyból. Inkább kimegy Jared mellől, aki nem kel fel erre. Hortyog tovább. – Mi a baj? – kérdezi ismét kilépve a hálóból. A két kedvenc követi őt. – Ne ijesztgess! – leül a lépcsőre. Sadie és Harley persze mellé telepedik.
- Nem is tudom, hogy mondjam… akkora idióta vagyok!
- Nem! Az én vagyok!
- Felkeltettelek, igaz?
- Mindegy! Inkább mondd! Mi a gond! Összevesztetek?
- Nem…
- Akkor jó. Megnyugodtam.
- Jade… terhes vagyok.
- Neeeeeeeeee! – kiált. – Tényleeeeeg? Ez nagyon jó hír!
- Nem az!
- De! Nagynéni leszek! És Jensen a papa! Imádom!
- Jade… jobban örülsz ennek a babának, mint a sajátodnak.
- Csak… csak örülök!
- Ne örülj… biztos, hogy beteg.
- Dehogy beteg! Butaságokat beszélsz! Jensen örül? Ugye boldog?
- Nem is tudom… kicsit összezavarodott, mint én…
- És ezért sírsz? Nem szabad!
- Nem… mert biztosan valami baj van a babának… és… nem fogom látni őt! – sír.
- Senki nem hiszi el nekem, hogy egyszer meggyógyulsz… csak én. Biztosan látni fogod. És nincsen semmi baja! Ez annyira jó! – kiált. – Szerintem Jensen… - de elhallgat, mert eszébe jut, hogy a fiú tegnap megígértette vele, hogy egy szót sem szól a beszélgetésükről. Most már mindent ért. A fiú gyanakodott. És milyen jól tette! – Szerintem nagyon boldogok lesztek!
- Nem tudom…
- De én tudom! Egy baby! Egy Angel-Jensen baby! Már most szeretem!
- Jade, neked is lesz…
- Tudom.
- Örülj neki. Ő biztosan egészséges.
- Az… azt mondták. Jared odáig van, mert 9 centi! Folyton ezt hajtogatta, amíg el nem aludt… Pont ma este vitt el megint dokihoz... De most rólad van szó! – kiált. – És hogyan derült ki? Mindent el kell meséled nekem! Izgalmas!
- Azt mondta, hogy ezen gondolkozott tegnap egész nap.
- Biztosan sejtette.
- Miből, ha nekem sem tűnt fel? Már csak… csak abban reménykedem, hogy téves az a teszt. Meg fogom csinálni a másikat is.
- Teszt?
- Jensen képes volt tegnap elmenni és venni két tesztet mikor elaludtam.
- Tényleeeeeeg? De édes! – mosolyog.
- Nem, ez nem édes… - sóhajt – Vagyis Jensen édes… De a baba… ő meg fog halni!
- Senki sem fog meghalni!
- Mit csináljak?
- Semmit! Várd a babát! Óh, most olyan, de olyan boldog vagyok! – kiált és felpattan, persze a kutyák is. – Legszívesebben táncolnék! Ez a legjobb hír azóta, hogy rátok akadtam a házikóban! – mosolyog. – Most úgy megölelnélek! Mindjárt odautazom és veled maradok!
- Jade, ne beszélj zöldségeket.
- De! Miért vagy olyan messze?
- Nem hiszem el, hogy ez történik velem. – sóhajt búsan a kagylóba.
- Én úgy örülök! – örvendezik a lány és leszalad a lépcsőn. – Muszáj erre a hírre enni valami finomat! Mondjuk hideg pizzát!
- Ne mondj ilyet, mert elhányom magam… Már két napja csak rosszul vagyok.
- A baby rosszalkodik? Annyira cuki lehet! – kiált, miközben kinyitja a hűtőt. – Nincs pizza… hmm… akkor eszek paradicsomot, csak úgy. – jelenti ki és elvesz a polcról egyet. – Angel! Most itthon kellene lenned, hogy igazán együtt lehessünk és örömködjünk… de te most nem örülsz annyira. – mondja búsan.
- Nem fogom látni.
- De igen!
- És ha tényleg béna vagy… nyomorék. Annyi gyógyszert kaptam… Óh és ne feledkezzünk meg a legfontosabbról! Belefulladtam egy medencébe! Szerintem a baba…
- A baby erős! Mert te is az vagy. Az apjáról már nem is beszélek! WOW!
- Jade! – ingatja fejét.
- De így van! – kiált és beleharap a paradicsomba. – Angel én most úgy örülök! Lesz egy kis Ackles baby!
- Fogalmam sincs, mit tegyek.
- Semmit! Örülj velem! Ez az egész olyan izgalmas! Nem?
- Ez nem izgalmas, hanem rémisztő. Én vagyok a hibás… Nem figyeltem oda. El kellett volna mennem az orvoshoz, hogy megint kapjak egy új kapszulát, ami kitart 3 évig megint…
- Ez tök érdekes. Kapszula?
- Legalább nem kellett szednem gyógyszert.
- Ilyet még nem is hallottam. – mondja Jade, miközben jóízűen eszi a paradicsomot. – Érdekes. De majd legközelebb!
- Jade!
- Ha a baby megszületik! Most úgy örülök! De így egyedül nem olyan jó. Mert nem vagy itt.
- Félek, hogy baj lesz.
- Semmi sem lesz.
- És ha mégis?
- Szerintem addig ne gondolkozz ezen, amíg nem látott egy doki. Már mindent meg tudnak mutatni és mindent látnak. Az én dokim már azt is tudja, hogy fiú vagy lány. De Jared azt mondta, legyen meglepetés. Így én sem tudom…
- Attól még neked elmondhatná…
- Igen… De akkor elszólnám magam. Inkább nem. – mondja, amikor meghallja a fiú hangját, aki felébredt és az emeleten szólongatja őt. Keresi. – Óh! Felébredt! – sóhajt. A két kutya rögtön felszalad a lépcsőn gazdájukhoz.
- Akkor menj Jade. Nyugtasd meg, hogy nem szöktél meg. – sóhajt fel búsan.
- De akkor ki fog vigasztalni?
- Majd a sütik… és remélem, hogy Jensen is… Biztosan visszajön hozzám, amint tud. – mondja halkan. – De… ne mondd el Jarednek, hogy mi a helyzet.
- Nem akarod?
- Nem.
- Kár… pedig annyira örülne neki.
- Majd Jensen elmondja…
- Vagy te! Mi lenne, ha beszélnél vele?
- Nem…
- Tudom… nem szereted. – beszél, amikor Jared megjelenik a konyha ajtajában, kedvencei társaságában. – Itt van. – néz a fiúra, aki összeráncolja homlokát.
- Akkor menj hozzá… - sóhajt fel Angel. – Majd még… majd még beszélünk.
- Ne legyél szomorú! Én annyira boldog vagyok! – kiált. – Úgy örülök! Csak… csak nem tudok ölelgetni.
- Ha hazamentünk bepótolod. – mosolyodik el halványan.
- És nem fogod lógatni az orrod, ugye?
- Nem tudom… ennek az egésznek nem kellett volna megtörténnie!
- De most már mindegy! És ez olyan jó!
- Legalább tényleg örül valaki…
- Angel! Ne csináld ezt! – ingatja fejét.
- Inkább menj a pasidhoz és ölelgesd meg őt.
- Azt fogom tenni, mert te messze vagy… ő is jó lesz. – mosolyog. Jaredre figyel, aki összeteszi karjait maga előtt és kíváncsian figyeli. – Most néz…
- Gondoltam… Majd beszélünk. És… és bocs, hogy felébresztettelek!
- Jaj! Megharagudtam volna, ha nem hívsz fel! – kiált.
- Szia Jade… jó éjt.
- Vigyázz magadra! Rendben? És hidd el, minden rendbe jön. Én tudom!
- Jó neked…
- Csak kicsit hidd el, amiben én hiszek.
- Csak álmodozol…
- Nem! Szoktam, de most nem!
- Bárcsak olyan lennék, mint te.
- Ilyen dilis? Azt inkább ne. – mondja. – Szia Angel… és mond meg Jensennek, hogy… hogy szeretem!
- Hé! – szólal meg az eddig csendesen figyelő fiú.
- Hallom, ez nem tetszik Jarednek.
- Nem úgy szeretem… csak szeretem. – mondja, miközben kedvesére néz, aki megingatja fejét.
- Én tudom. – mosolyodik el ismét Angel.
- Most… nagyon csúnyán néz… azt hiszem tényleg megyek. Szia. – s leteszi a telefont, majd felnéz a fiúra, aztán rámosolyog és odapördül elé, aztán szorosan magához öleli. – Most olyan, de olyan boldog vagyok! Meg kellett volna ölelnem a húgomat… de nem tudom, így téged ölellek.
- Angel helyett én is jó vagyok?
- Jaaaaaaaaaaaaaj… nem értheted! – néz fel a fiúra és állát megtámasztja mellén. Jared megsimogatja homlokát, majd csókot lehel rá.
- Azt hittem rosszul vagy…
- Nem! Nagyon is jól vagyok! Csak Angel hívott és most örülni kell!
- Örülni? Minek?
- Hát… azt… azt nem mondhatom meg. – sóhajt fel. – De olyan jó!
- Ha te mondod…
- El kell mennem Angliába.
- Nem Jade, nem mész sehova. Minek mennél? Pár nap és hazajönnek… Inkább gyere vissza az ágyba és aludjunk. Holnap nehéz napom lesz.
- Most nem tudok aludni! – kiált és elengedi a fiút, majd bekapja a maradék paradicsomot. – Nem lehet. – mondja teli szájjal. – Fontos dolgok vannak készülőben.
- Micsoda?
- Azt nem mondhatom el.
- Mi lehet az a hatalmas titok?
- Nem olyan hatalmas… még! – kiált és körbe fordul.
- Valaminek nagyon örülsz!
- Igen! De nem mondhatom el.
- Talán… Jensen szerelmet vallott neked?
- Jaaaaaj… nem! Dehogy! Egyáltalán nem!
- De nem bánnád, igaz?
- Nem… vagyis… - elvörösödik. – De… nagyon bánnám…
- Aha. – bólogat a fiú és megingatja fejét, aztán megfogja a lány kezét. – Gyere és álmodozz róla az ágyban.
- Nem… én nem álmodozom róla.
- Persze.
- Nem! Jensen most… most… annyira, de annyira édesek lesznek!
- Kik?
- Nem mondhatom el.
- Jade… van valami, amit elmondhatsz?
- Ez egy nagyon titkos beszélgetés volt Angellel.
- Vajon miről lehetett szó? – kérdezi, miközben finoman húzza ki a lányt a konyhából.
- Nem mondom el. Csendben maradok. De olyan boldog vagyok! – kiált.
- Akkor gyere boldogan aludni.
- Nem akarok.
- De én szeretném, hogy mellettem legyél. Felébredtem és te nem voltál sehol.
- Csak csörgött a mobilom. Fel kellett vennem! És milyen jó, hogy meghallottam.
- Vajon mi történt Angliában, aminek ennyire örülni kell? – kérdezi, s fellépdelnek a lépcsőn. A kutyák utánuk. – Talán Angel vett egy új ruhát? Vagy…
- Nem… egyáltalán nem ruha… és nem is Angliában történt az, aminek most örülni kell!
- Jade… egyáltalán nem értelek.
- Mert titok!
- Inkább nem is érdekel… csak… Jensent hagyd ki ebből. Ne üzengess neki, hogy szereted!
- Féltékeny vagy!
- Nem! – s lefekszik az ágyra. Jade mellékucorodik. Összeölelkeznek. A kedvencek pedig az ágy mellett ismét lefekszenek. – Nem vagyok féltékeny… csak…
- De az vagy.
- Csak egy kicsit.
- Tényleg? – mosolyog, majd megpuszilja a fiú arcát. – Pedig nem azért mondtam, hogy szeretem. Ez is a titok része.
- Most már egyre kíváncsibb vagyok arra a hatalmas titokra. – súgja és visszacsókol – Szóval… mondd el!
- Nem. Angel azt mondta, hogy ne… akkor nem.
- Jade… ígérem senkinek sem mondom el.
- Nem.
- Mit tegyek, hogy elmond?
- Semmit. Hallgatok. – jelenti ki és szorosan megöleli a fiút. – Boldog vagyok! Nagyon boldog!
- Én is… A babánk már hatalmas. – megsimogatja a lány kerekedő kicsi pocakját.
- I… igen… de nem ezért vagyok az.
- Pedig egy kicsit miatta is lehetnél boldog… - sóhajt. – 9 centi, érted? Már jó nagy!
- Igen… lassan új ruhatár kell…
- Jaj Jade! – ingatja fejét. – Miért van az, hogy egyáltalán nem örülsz?
- De… örülök.
- Nem tűnt fel. – állapítja meg. – Mi lenne, ha elkezdenénk venni neki pár dolgot? Nem ártana beszerezni néhány cuccot.
- Majd…
- Persze… majd… Ha megszületik is ilyen leszel?
- Nem.
- Nem értelek meg… Ideje volna feladnod azt, hogy várod az anyád. Ideköltözhetnél végre. Egy rakás cuccod itt van már. Szerintem…
- Előbb anyu jöjjön haza.
- Azt sem tudjuk, mi van vele.
- Szerintem felszedett valakit és azzal utazgat…
- Honnan veszed?
- Mert már ezerszer csinált ilyet.
- És ha nem jön haza, addig amíg megszületik a baba? Már elterveztem, hogy hol lesz a szobája… venni kell egy csomó dolgot. Be kell rendezni.
- Nem tudom…
- Jade! Ne csináld ezt! Nem értelek. Együtt vagyunk, jön a gyerek és ingázunk majd? Ez nem jó ötlet! Ideköltözöl és kész! Elég ebből!
- Most mérges vagy.
- Igen, az vagyok. – jelenti ki és felül. – itt vagy velem most is! Sőt, minden nap. Ez már pontosan olyan, mintha itt laknál. Szóval nem értem miért ragaszkodsz ahhoz a házhoz… Maradsz itt és kész!
- De…
- Nincs de! Maradsz! – jelenti ki, a lány sóhajt és ő is felül.
- Mert szeretem a házat…
- Jade, gondolj a babára. Itt laknánk hárman. Együtt lennénk… és… és ugye a babát is szereted? Nem lehet egy ház fontosabb, mint ő! Vagy… óh, hát persze… téged egyáltalán nem érdekel! Nem akarod tudomásul venni, hogy mi történik veled. Csak nekem fontos…
- Tudom. – bólogat a lány, majd felsóhajt és visszahajtja fejét a párnára, majd oldalra fordul. Jared megingatja fejét, aztán melléfekszik. Állát a lány vállára támasztja, megöleli.
- Jade, azt hiszem fel kellene adnod ezt és elfogadni. Nem gondolod?
- Lehet…
- Meg sem nézted őt ma a vizsgálaton. Ez rosszul esik nekem. Miért csinálod ezt?
- Nem akarok gyereket…
- Ezzel elkéstél.
- Nem leszek jó anya.
- Ez hülyeség! Mondj más indokot!
- És… és… félek…
- Mitől?
- Az egésztől… Attól, hogy… - s a fiú felé fordul, a szemébe néz. – Hogy elhagysz…
- Nem hagylak el. Ezt már megbeszéltük. Jade… - sóhajt. – Olyan buta vagy.
- Tudom. – bólogat. – Mindig az voltam.
- Szerintem jók leszünk mi ketten együtt. Aztán megérkezik ő…
- Nem akarok szülni…
- Hát… pedig muszáj lesz.
- Fájni fog.
- Tudom… De ott leszek veled, rendben?
- Nem… nem akarom, hogy azt nézd, ahogy ott fekszem és éppen… szülök.
- Rendben. – mosolyog. – Majd kint izgulok. Ok?
- Az egész félelmetes. És mi van, ha nem jön ki?
- Jade, ez megint hülyeség. – mosolyog. – Hidd el, kijön.
- És utána? Mi lesz? Azt sem tudom, mit kell csinálni egy babával…
- Én sem… de megoldjuk. Anyu majd segít. Ő is várja már. És remélem, hogy apu is jobban lesz addigra már. Látnia kell az unokáját. Ezért nem is adhatja fel!
- A papád rendbe jön.
- Sokat jelent neki, hogy tudja lassan nagypapa lesz. Szóval Jade… itt lenne az ideje befejezni a kényeskedést.
- Nem kényeskedem.
- De. – bólogat. – Azt teszed. – megpuszilja a lány arcát.
- És ez idegesítő?
- Nagyon… Tudom, hogy ilyen vagy, de gondolj a babyre. Nem láttad most sem… Szerintem igazi kis vasgyúró…
- És ha lány?
- Akkor is. Ő lesz a legszebb kislány az egész világon. Én lányt szeretnék… aztán egy fiút…
- Mi? Nem. Elég egyszer széttennem a lábam idegenek előtt… Ha belegondolok már rosszul érzem magam.
- Orvosok…
- Akkor is idegenek… és ott lesznek egy csomóan…
- Ettől is félsz?
- Igen. – bólogat. – Tudom ez is hülyeség. De nekem számít.
- Ez csak téged érdekel.
- Tényleg idióta vagyok…
- De én így szeretlek. – mosolyog a fiú, s megcsókolja lágyan, aztán hanyatt fekszik és magára húzza kedvesét. – Akkor megbeszéltük a dolgot? Nem kell aggódnod. Itt vagyok veled, és ha meglesz a baby, szerintem egészen jó szülők leszünk. Csak ne félj…
- És a munkám?
- Egy baba mellett is lehet írni.
- A kiadóm?
- Egy ideig nem mész be. De ha a tiéd, akkor itthonról is tudsz dolgozni. Ezek részlet kérdések.
- És te? Soha sem leszel velünk, mert dolgozol…
- De amint vége a forgatásnak jövök.
- Nagyon érdekel, hogy mi történik Sammel a sorozatban…
- Éppen ezért dolgozom, hogy megtudd. – mosolyog, s végigsimít Jade hátán. – Akkor… ugye ideköltözöl?
- Ilyet nem mondtam.
- De azt hiszem már nem is kell mondanod.
- Eldöntötted.
- El. – bólogat, majd megcsókolja Jade homlokát. – És… most, hogy ezt mind megbeszéltük… mi az a titok, amit nem árulhatsz el?
- Azért titok, mert titkos. – legördül a fiúról, majd hozzábújik. Elrendezgeti magán Jared kezeit, hogy betakarják őt, aztán fejét kedvese nyakába fúrja. – Nagy titok. – leheli.
- Ezt ne csináld! – rándul meg a fiú. – Direkt el akarod terelni a figyelmem. – súgja.
- Nem – csókol Jared puha bőrébe.
- De! Csak… most nem veszel le a lábamról.
- De fekszel. – súgja.
- Ki vele, mi az a nagy titok!
- Ha elmondom Angel mérges lesz rám.
- Hallgatok.
- Biztos?
- Ígérem.
- Nem is tudom… Nem… nem mondom el.
- Jade, nem az atombomba titkát bízta rád.
- Nem… De ha megtudja, hogy elmondtam…
- Tudni akarom! – jelenti ki Jared. – Addig nincs összebújás! – eltávolodik a lánytól.
- Zsarolsz?
- Simán.
- Rendben… - sóhajt Jade és az ágy szélére húzódik. – Jó éjt.
- Hé! Mindjárt leesel.
- Azt mondtad nincs összebújás.
- Csak vicceltem… El sem bírom képzelni mi lehet az. – s visszahúzza a kedvest magához. – Mondd el!
- És utána bújunk?
- Most is azt tesszük.
- De ez szupert titkos.
- Hát persze… psszt. – mosolyog Jared.
- Angel… - nagy levegőt vesz. – Terhes.
- Mi? – kérdezi a fiú és elengedi a lányt. – Terhes?
- De ez hatalmas titok! Úgy örülök!
- Terhes?
- Az! Hát nem izgalmas? Olyan boldog vagyok! Lesz egy babája! És Jensen az apa! Úgy örülök!
- Hát… ez… - felül. – Baromi izgalmas… tényleg… Terhes? Ez most komoly?
- Nem viccelt. Teljesen komolyan mondta és kicsit ki van akadva emiatt. De megnyugtattam, hogy nem lesz semmi gond! Szerinte beteg lesz a baba… mert úgy gondolja, hogy már akkor is terhes volt, amikor belefulladt a medencébe. És kapott egy csomó gyógyszert. Nagyon sírt, amikor felhívott.
- Terhes? – kérdezi Jared, mert csak ennyi jutott el tudatáig.
- És Jensen az apa! Büszke vagyok rá!
- Jensen… - sóhajt fel. – Gondolod? – kérdezi hirtelen.
- Mi az, hogy gondolom? – kérdezi és összehúzza szemöldökét, majd felül a fiú mellé. – Hogy érted ezt?
- Biztos, hogy terhes?
- A teszt szerint az…
- És… mennyi idős?
- Nem tudom… vagyis… márciusban még megvolt neki.
- Ezt honnan tudod?
- Írom.
- Aha…
- Én mindent írok. – mondja, majd megsimogatja Jared karját. – Te nem is örülsz. Pedig ez a hír fantasztikus! Nagynéni leszek! És lesz egy édes babája a húgomnak…
- Jobban örülsz neki, mint a miénknek…
- N… nem… csak… boldog vagyok!
- Érdekes… Amikor a saját babánkról beszélgettünk nem voltál az. – sóhajt. – Biztosan terhes?
- A teszt szerint…
- De mégis mennyi idős? Ha nemrég megvolt neki akkor…
- Értem… Mindent értek… - sóhajt fel Jade búsan, majd lehajtja fejét. – Azon gondolkozol, hogy lehet, hogy te vagy az apja? Ugye? Mert… mert… te meg ő… folyton előjön ez a dolog! – nagyot sóhajt.
- Ha márciusban minden rendben volt, akkor ez kizárt, igaz?
- Miért kellett ezt tennetek? – kérdezi búsan a lány.
- Nem én vagyok az apa, hanem Jensen… ugye? Persze, hogy ő... Ki más? Az már régen volt… És… ha nem tudja ki? Honnan tudná? – kérdezi, majd felpattan és járkálni kezd. A két kedvenc is ezt teszi. Gazdájuk minden lépését követik.
- Mi az, hogy honnan tudná?
- Óh a francba! Mikor megy orvoshoz?
- N… nem tudom…
- De biztosan nem az enyém. Mert akkor már annyi idős lenne, mint te és azt észre vette volna… - mondja elgondolkozva, aztán a lányra néz. – Nem az enyém. – jelenti ki. – És Jensen apa lesz. Akkor… - megfogja fejét. – Már tényleg vége…
- Én most… nem értelek.
- Mindegy Jade. – legyint. – Terhes! Ezt nem hiszem el.
- Te nem is örülsz…
- Őszintén? Nem.
- Értem. – bólogat. – Mert azt gondolod, hogy a tiéd? Kár volt lefeküdni vele… - sóhajt fel. – Nem is értem, hogyan történt… És igen… ha a tiéd… Erre nem is gondolok.
- De biztosan nem, ugye?
- Kérdezd meg tőle. – megrántja vállát.
- Akkor sem tudná… felesleges.
- Nem tudná? Miért nem? Tényleg… Akkoriban túl sokan megfordultak az ágyában… Milyen igaz. Disznó vagy!
- Jade!
- Én örülök… De ha te lennél az apja… annak nem.
- Jensen mit mond?
- Miről? A babáról? Szerintem ő nem gondolkozik azon, hogy kié… Mindegy… Most elvetted a kedvem. Kár volt elmondanom. Mondtam, hogy titok.
- Jól tetted, hogy elmondtad.
- Nem. – sóhajt és felkel az ágyból. – Azt hiszem, hogy jobb, ha most hazamegyek.
- Jade! Nem mész sehova!
- De. – bólogat. – Szerintem csak zavarnék most. Gondolkozz nyugodtan.
- Jade, ne csináld!
- De! Megyek! – kiált és kiszalad a hálóból. A fiú és a kutyák utána sietnek, és az ajtóban érik utol. A lány nem foglalkozik velük. Elveszi táskáját a fogas alól, majd papucsában és pizsamájában lép ki az ajtón, hogy kocsijához siessen.
- Jade! – fogja meg karját a fiú, de a lány elrántja.
- Hagyj! Hazamegyek! És nem költözöm! Maradok otthon!
- Most miért teszed ezt?
- Mert egyedül akarok lenni! – jelenti ki, aztán odaszalad a kocsihoz, ami az utca túloldalán áll, beszáll és rögtön elhajt. Jared csípőre tett kézzel nézi, majd lehajtja fejét.
- A francba! – kiált és mindkét kezével megfogja arcát. – Ezt aztán jól elintézted Angel… kösz… - és öklével belevág a kerítésbe. – Terhes… talán oda kellett volna figyelned… - sóhajt, majd a kutyákra néz, akik őt bámulják. – Indulás srácok! Befelé! – mutat az ajtó felé és ő is visszamegy a házba és rögtön a hűtőhöz megy. Kivesz egy sört és félig ki is issza egy hörpintésre, majd leül a konyhaasztalhoz és tenyerébe temeti arcát. – Akkor maradj magadnak Jade. – mormog az orra alatt és megissza a sört, majd elővesz még egy üveget és a nappaliba csoszog. Leül a TV elé, bekapcsolja. Nem érdekli mi megy benne, hiszen agya azon jár, hogy Angel csak úgy bejelenti, hogy terhes. És ez nem csak azt jelenti, hogy lehet, hogy övé… mert nem kizárt, de azt is, hogy Jensen most már egész biztos nem lesz az övé soha többé… és ez még jobban elkeseríti őt.