![[personal profile]](https://www.dreamwidth.org/img/silk/identity/user.png){kind=small}
Cím: Human Nature
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz
Jade nagyokat ásítva, kezében kávéval és sütikkel száll ki kocsijából, de szeme rögtön megakad egy ismerős autón, ami a házikó mellett parkol. Rögtön tudja kié lehet. Szíve hevesen kezd verni. Jensen itt van. Még mindig? Ez vagy nagyon jó jel, vagy nagyon rossz… De miért lenne rossz? Ha itt van, akkor az egészen biztosan azt jelenti, hogy minden rendben és beszéltek egymással. Elmosolyodik, de utána el is komorul. Angel egészen biztosan haragszik rá, amiért elárulta őt. Még akkor is, ha Jensennel kibékültek. Nem tartotta a száját. De hát a fiú olyan csúnyán nézett rá, hogy nem volt más választása. Megijedt. Éjjel alig aludt valamit, és nem csak azért mert Jared jóízűen végig horkolta az egész éjszakát, hanem húgára gondolt, szomorkodott és persze lelkiismeret furdalása is volt, mert áruló lett. Azon törte a fejét, hogy mi történhetett mikor Jensen ideért és ettől képtelen volt aludni. És ezt csak fokozta, hogy Jared annyira hangos volt. Mindig hortyog, ha szerelmeskedés után alszik el. Ezt sem érti miért van. Édes a fiú, de bár ne volna ilyen horkolós. Már megszokta, de néha zavarja őt, mert a gondolatokat nem hallja tőle a saját fejében. Ez történt az éjjel is. Így semmire sem jutott. Alig várta, hogy ide érhessen. És igen… Jensen még mindig itt van! Lehet, hogy nem kellene zavarnia. De kíváncsi a részletekre. És megígérte, hogy jön ma reggel. Igaz, akkor még úgy tűnt, hogy Angel egyedül lesz. Lehet, hogy mégsem kéne bemennie? De! Mindent tudni akar. És… az ajtó is résnyire nyitva. Megmondta, hogy rossz a zár! De a húga nem hallgatott rá. Így volt egész éjjel? S ha rablók jártak itt? Ha valami baj történt? Muszáj bemennie! Lábujjhegyen lép a verandára, mely nyikorog alatta. Megáll fejét ingatva. Nem szabad, hogy észre vegyék. Mi van, ha a betörő még mindig itt? Lehet, hogy Jensen és Angel megkötözve fekszenek az egyik sarokban? Vagy még rosszabb? Míg lopakodva az ajtóhoz ér, az összes verzió végigfut agyán, s némelyiktől egészen megrémül. Hatalmasra nyílt szemekkel löki meg az ajtót, ami nyikorogva tárul fel és majdnem elájul, úgy ver a szíve. Mi van, ha holtan hevernek a padlón? Összeszorítja száját, mikor az ajtó egészen feltárul, hunyorog néhány pillanatig, s szempillái mögül próbálja felfedezni a kicsiny szobát, mert alig mer odanézni, nem bírja a vért… De vér helyett csak két szerelmest lát, amint összesimulva fekszenek az ágyban a meleg pokróc alatt, s mélyen alszanak. Jade azonnal kikanyarodik az ajtón, szívére teszi szabad kezét és egy hangos „ah”-t hallat. Mosolyog, aztán ismét bekukkant, majd megint visszalép a verandára és hangos sóhaj hagyja el ajkait. Leteszi a széles fa korlátra a sütiket és a kávét, aztán összeteszi karjait maga előtt és megpördül. Olyan boldog most. Annyira tudta ezt… vagyis… nem tudta… De valahol a tudat alattijában sejtette… nagyon mélyen… hogy nem is tudott róla. De most már igen! Megint megpördül és legszívesebben most táncolna egy nagyot. Izgalmas ez az egész. És rablók sem jártak itt. Megnyugtató. Boldogan sóhajtozik, majd ismét bekukkant. Nézi, ahogy a pár alszik, aztán elvörösödik. Nagy örömében észre sem vette, hogy a fiú feneke félig kikandikál a takaró alól. Szája elé teszi kezét, hogy fel ne kuncogjon hangosan. Jensen Ackles feneke! Óh, ez csodálatos. Vagyis… nagyon szép… illetve… Jared feneke sokkal jobb… Nem. Egyáltalán nem jobb! Jaj, teljesen megzavarodott. Érzi, hogy arca ég. Még soha sem látta így… csak a micsodáját… azt is egyszer és az olyan kínos volt… ez is az. De jó ránézni. Kezét még mindig szája elé tartva belép. Muszáj, hogy így tegyen, különben még meghallják, hogy itt van. Lassan lép az ágy felé. Nem akar megzavarni semmit sem. Csak kicsit közelebbről szeretné megnézni őket… vagyis a fiú fenekét. Talpa alatt nyikorog a fa padló és minden lépésnél megáll, hogy megnézze nem keltek-e fel rá. De édesen alszanak tovább. A kicsiny ágyhoz ér. Szemével pedig végig vizslat a tökéletes hátsón, s nem bírja megállni, hangosan felsóhajt, de azonnal be is fogja száját. Csend. Alszanak. Azt hitte felébrednek erre. De semmi. Ez jó. Talán butaság amit csinál, de érdekli. Mégis Jensen Ackles-ről van szó. Tegnap még félt tőle, de most olyan nyugodtan és békésen szendereg, hogy nincs mitől tartania. Elnézi, ahogyan Angelt öleli magához… Milyen izmos a karja! De Jaredé sokkal izmosabb. Eszébe jut kedvese és torkából megint kitör egy „ah”. Szájhoz nyomja öklét, hogy ideje csöndben maradni. Igazából az lenne a legjobb, ha gyorsan lelépne innen. Mert mit is keres itt? Már tudja minden a legnagyobb rendben. Akár el is mehet. Csak… még egy kicsit nézelődik. Abban nincsen semmi rossz. Vagy igen? Erről jobb ha Jared nem tud. Ok, teljesen igaza van A barátjának abban, hogy Jensen a kedvence, de nem szerelmes belé. Miért kell mindig ezt mondania? Biztosan mindenki ezt tenné, ha így találná Jensent. Vagy nem? Lehet, hogy tényleg jobb, ha megy. Látott eleget. Felsóhajt és elmosolyodik, aztán még egy pillantást vet arra a bizonyos kikandikáló testrészre és elindul az ajtó felé. De megtorpan. Olyan boldog, hogy Jensen és Angel ismét együtt. Végre! És most már soha többé nem szabad elválniuk. Soha. Mert ennek így kell lennie. Tudja, hogy Jensen őrülten szerelmes. Amikor telefonon beszéltek hallotta a hangján, hogy belehal, mert nem lehet Angel mellett. És a húga is az. Tökéletes pár. Csak tegnap minden közbe jött. Baromság volt megszökni. Ellenezte is. De testvére olyan csökönyös szamár. Szép ez a nap és jól indul. Legszívesebben be sem menne most dolgozni, pedig azt tervezte, hogy ma egész nap majd a gép előtt ül és behozza a lemaradását, mert van egy-két dolog, amivel elcsúszott kicsit, ám így inkább csak megölelné az egész világot. Gyönyörű nap! Ha Jared ma este érte jön, akkor hatalmas ölelést fog kapni tőle. Szereti magához szorítani, mert szereti úgy, ahogy van. De most csak magát ölelheti meg és ezt meg is teszi. Ám hirtelen az ágy mellett terem és az alvó párra borul, majd úgy magához szorítja őket, hogy mindketten rémülten ébrednek fel erre. Hirtelen azt sem tudják, hol vannak.
- Annyira szeretlek titeket! – kiált Jade a fülükbe és felegyenesedik, mert ráeszmél, hogy nagy butaságot csinált. Jensen bár alig lát még, ismét szúrós pillantással néz rá. – Óh… én csak…
- Jade?
- Helló! – int olyan vörös arccal, mint a rák.
- Mi történt? – kérdezi a fiú és maga mellé néz. Angel kábán nyitja ki szemét, bár nem lát, de annyit már felfogott, hogy nővére itt áll az ágy mellett. Jensen magához húzza, s ez azonnal megnyugtatja.
- S… semmi… csak jöttem. – mondja Jade. – Én csak… ma… olyan… ölelős napom van. – jelenti ki és lesüti szemét. A fiú megdörzsöli homlokát. – De… megyek is. – sóhajt. – Megyek. – ám nem bírja, hogy ne nézzen még egyszer a fiú fenekére, aki azonnal ráeszmél erre és rögtön betakarja magát. – Öh… hát… jó reggelt!
- Kösz. – néz rá a fiú.
- Maradjatok nyugodtan. Nekem annyi dolgom van ma… én csak jöttem, mert ugye… hát… megbeszéltük Angel! De ne mondj semmit! Már itt sem vagyok! – kiált és amilyen gyorsan csak tud, kiszalad a házból, becsapva az ajtót maga mögött. Jensen már csak a hűlt helyét nézi.
- A nővéred nem egész normális. – ingatja fejét mosolyogva.
- Még… még fel sem fogtam, hogy itt volt. – ásít.
- Elég gyorsan elszaladt. – mondja. – Simán ránk borult. Erre eszméltem fel.
- Igen… én is erre keltem.
- Vajon mióta lehetett itt? – kérdezi Jensen és egy pillanatra elgondolkozik.
- Fogalmam sincs. – súgja a lány. – Azt mondta, hogy reggel idejön…
- És jött is… Lehet, hogy már órák óta itt volt?
- Nem hiszem.
- A seggemet bámulta.
- Óh, legalább tudja, hogy mit nézzen rajtad. – puszilja meg a fiú állát, amikor a kis ajtó ismét kinyílik és Jade ront be rajta. Angel összerezzen.
- Megint én… csak… - felmutatja a kávét és sütit. – Hoztam… – lobogtatja a zacskót. – Nem akarok zavarni… de ezeket oda kell adnom. – s megáll pár lépésre az ágytól.
- Köszi Jade. – mondja a fiú. – Letennéd őket? Most inkább nem állnék fel.
- Jaaaaaj. – süti le szemét. – Persze… - bólogat, majd a konyhapulthoz megy és leteszi a poharat, mellé az édes finomságokat, aztán boldogan lép hozzájuk. – Én annyira, de annyira boldog vagyok! – kiált, és hirtelen megint megöleli őket. – Szeretlek titeket! – ujjong a fülükbe, s hatalmas puszi csattan mindkét arcon, majd mint aki jól végezte dolgát kirohan az ajtón. Jensen felsóhajt.
- A nővéred jobban örül nekünk, mint mi magunknak.
- Úgy hallom teljesen bepörgött. – mosolyog Angel.
- Szerinted visszajön még vagy…
- Nála nem lehet tudni.
- Akkor jobb, ha felveszek egy gatyát… - finoman maga mellé helyezi a lányt, majd felpattan és felkapja alsóját. – Na… most már jöhet!
- Szerintem elment… Hallom, hogy elindul a kocsija.
- Te mondtad, hogy nála nem lehet tudni. Inkább felkészülök. – a pulthoz megy. Belenéz a zacskóba. Megcsapja a finom illat. – Azt hiszem szeretni fogod.
- Süti. – mosolyog. – Jöhet. Éhes vagyok.
- Én is. Ne menjünk el reggelizni?
- Ne! Maradjunk még egy kicsit. – mondja. – Nekem tetszik ez a hely. Még a tengert is hallani.
- Rendben, akkor maradunk. De azt hiszem ez a süti kevés lesz nekünk.
- Majd beosztjuk. – mosolyog Angel, a fiú elnézi őt, kivesz egy édességet és beleharap, majd visszalép az ágyhoz, de felsóhajt, mert telefoncsörgés hasít a csendbe.
- Ez az enyém. – mondja Angel.
- Azt hiszem… sejtem ki az. – ingatja fejét a fiú, s a hang irányába néz, a fürdő felé. – Mi legyen?
- Beszélek vele. – sóhajt. – Addig úgysem hagy békén, amíg nem tud mindent.
- Rendben. – bólogat Jensen és a fürdőbe megy, a zuhany melletti kicsi asztalon a telefon. A kijelzőre vet egy pillantást és valóban az, akire gondoltak. Angel kezébe adja a mobilt, aki felveszi.
- Jade. – mondja, Jensen pedig leül mellé és megsimogatja karját.
- Én! Helló! – kiált a lány vidáman. Muszáj, hogy beszéljen húgával. Az irodából is felhívhatná, de addig nem tud várni. Alig kanyarodott el kocsijával a háztól, máris tárcsázott. – Annyira boldog vagyok! Azt el sem tudom mondani neked! Bocsánat, hogy csak úgy rátok törtem, de egész éjjel azon gondolkodtam, hogy most mi van! Igen… én mondtam el Jensennek, hogy ott vagy… illetve nem mondtam el… csak véletlen volt az egész. De megijedtem! Olyan csúnyán nézett rám. Szerintem tuti megölt volna, ha hallgatok! És… nem is én mondtam meg neki hol van a kis ház, hanem Jared! Ő a hibás! Vagyis nem hibás, mert minden jól alakult! Jaaaaaaj, olyan édesek voltatok együtt. Annyira szeretlek titeket! És… bocs… de igen… megnéztem a fenekét, de nem tudtam hova nézni. Én nem akartam, csak muszáj volt…
- Ok Jade. Kicsit lassabban. – mosolyog.
- Ugye nem haragszol? Nem akarom, hogy haragudj rám. Nem tartottam be az ígéretem… de minden jól alakult! Ha Jensen ott maradt és… hát… láttam, amit láttam… akkor biztosan minden rendben van? Vagy nem? Csak mert olyan édesek voltatok és tuti, hogy történt valami az éjjel! Valami nagyon romantikus… Remélem az volt! És jó volt?
- Jade!
- Bocs, csak… csak… tudod, mint a filmekben. Vagy, ahogy elképzeli az ember! Egymásnak estek és…
- Jade! – ingatja fejét és mosolyog.
- Vagy nem így volt? Belépett és azonnal a karjaiban kötöttél ki? Ah!
- Nem.
- Nem? Az… nem jó. – sóhajt. – De azért minden rendben van, ugye? Mert nem szeretném, hogy összeveszetek. Szerintem olyan aranyosak vagytok együtt. És én megmondtam, hogy ez a szökés hülyeség! Igazam volt! De mesélj! Ott lettem volna, amikor Jensen megérkezik.
- Megbeszéltük, és hidd el Jade, csak unatkoztál volna. A lényeg, hogy minden rendben.
- Jaj, de jó! És nagyon szerelmesek vagytok, igaz? Ez olyan romantikus. Maradjatok ott nyugodtan. Ígérem, nem fogok zavarni. Szerintem az a kis ház jó hely. Ott a tenger, ott van Jensen… Ah!
- Mi lenne, ha a barátoddal foglalkoznál?
- Foglalkozom vele. Csak most te fontosabb vagy, mint ő. Forgat... Egyszer úgy megnézném!
- Akkor miért nem mondod meg neki, hogy szeretnéd?
- Nem. Biztosan csak zavarnék ott. Sok dolga lehet.
- Te tudod. – mondja, majd felsóhajt. Jensen pedig megérinti arcát. – Figyelj Jade… most leteszem.
- De beszéljünk még! És mondd el mi volt! Kíváncsi vagyok. Este átmegyek!
- Nem… majd beszélünk.
- Ó! Ok… értem! – mosolyog. – Kettesben szeretnétek lenni. Értem én! Tudod Jensennel nagyon szerencsés vagy. Tökéletes. De… azért… ugye nem zavar, ha én rajongok?
- Nem. – és ő is elmosolyodik.
- Tudom, hogy azt mondtam, hogy már nem is szeretem, meg hogy csúnyán néz… Ez nem igaz.
- Sejtettem.
- Jaredért nem rajonghatok!
- Miért nem?
- Mert Jensen az első számú kedvencem. És Jared A barátom.
- Pedig éppen ezért kéne. Nem?
- Nem… mert milyen dolog az, ha egy rajongó meg a nagy sztár együtt vannak? Az már nem rajongás.
- Hát nem… az már szerelem.
- Igen. Édes srác. Nagyon szeretem. – hangosan felsóhajt. – Tökéletes, nem?
- Szerintem nem. De ezt neked kell tudnod.
- Az. –bólogat. – Ahogy Jensen is… Igazi hős! De… Jareddel van egy nagy-nagy gond.
- Mi az? – ingatja fejét, mert inkább Jensennel szeretne foglakozni már, de nővérét képtelen lerázni.
- Horkol. De nem olyan halkan… hangosan!
- Nagy hiba.
- Igazából nem gond ez… csak… például az éjjel megcsináltam, hogy befogtam az orrát. Akkor a száján kezdett levegőt venni tök hangosan.
- És ezzel foglalkoztál az éjszaka?
- Nem! Veletek! Nem tudtam aludni. Teljesen kikészültem, hogy mi lesz most, mert áruló lettem. Közben pedig kísérleteztem Jareden. Annyira nem zavarta, de el kellett foglalnom magam valamivel. Még azt is megcsináltam, hogy nagy nehezen oldalra fordítottam.
- És sikerült?
- Nagyon nehéz volt, de ment. Horkolt tovább.
- Remélem, hogy attól még vele maradsz.
- Ez nem kérdés! Mindenhogyan édes és helyes.
- Ülj rá az orrára legközelebb… hátha abba hagyja akkor a horkolást.
- Jaaaaj… ne hozz zavarba.
- Jade, csak vicceltem.
- Ja… ok. Azt hittem komolyan mondod… Mert tudod… Jared ha ráülnék, akkor…
- Nem akarom tudni. De kösz.
- Úgyis tudod mi lenne, hiszen te meg ő…
- Jade!
- Mindegy! Már nem haragszom. Tényleg nem! Mert ott van neked Jensen!
- És mert tényleg itt van… én leteszem. Rendben?
- Szia!
- Szia Jade. – s lerakja, majd megingatja fejét.
- Mit mondott? – kérdezi Jensen és elveszi a lány kezéből a mobilt.
- Össze-vissza beszélt. Tudod… ahogy szokott. De örül nekünk. – figyel Jensen felé, aki megpuszilja arcát.
- Ha ő nincs, akkor most nem lennék itt. De… tényleg nem néztem rá sehogy… elmondta és kész.
- Teljesen szerelmes… beléd. Te vagy a hős! – mosolyogva ingatja fejét.
- Ang! – sóhajt, majd a lány mellé kucorodik, kettőjük közé teszi a sütis zacskót. Egy finom édességet ad a lány kezébe, persze csokisat, hiszen az a kedvence. Magának egy diósat választ. – Jade egy kicsit dilis…
- Csak rajongó. – s a süteménybe harap. – Ez… ez nagyon finom.
- Jade jól választott.
- Tudja, hogy mit szeretek. És imádom a csokis sütit. Nem is tudom, mi lenne velem, ha csokiból volnál. Lehet, hogy megennélek? De… akkor mi maradna nekem?
- Milyen szerencse, hogy nem vagyok sütiből. – mosolyog.
- Kipróbálhatnánk. Hátha… mégis… – súgja Angel, majd bekapja az utolsó falatot és arcát Jensen felé fordítja.
- Igen… lehet, hogy igazad van…
- Meg kell győződnöm róla, hogy nem vagy-e édesség.
- Próbáljuk meg. – suttogja, majd megcsókolja a lány száját. – Hm… finom vagy.
- Az ízed diós… azt is nagyon szeretem…
- Akkor… gyere és kóstolj meg. – súgja és összebújnak szerelmesen csókolózva.
Jensen sóhajtozva néz ki a hotel ablakán. Végre itt vannak Angliában. Hosszú volt ez az utazás. Este indultak és este érkeztek meg. Bár Angel ezt nem láthatja, az időeltolódás és a fárasztó út, őt is megviselte. Kedvese pár perce aludt el. Angel az egész repülés alatt rosszul érezte magát, ő pedig aggódott, hogy talán mégsem kellett volna elhoznia. Igaz az orvos azt mondta, hogy nyugodtan repülhet. Mégis a lány végig hányta az utat, sőt még a kocsiban sem érezte jól magát. Pedig élvezte, hogy a szervezők külön kis busszal várták őket. Igaz még legalább 2 órát zötykölődtek az országúton is. Angelt folyamatosan az ájulás kerülgette még a földön is. Amikor megérkeztek azonnal orvost akart hívni, de a lány nem engedte, csak lefeküdt az ágyra és pár perc múlva elaludt a kimerültségtől. Útközben próbálta a lány gondolatait elterelni azzal, hogy a kocsiban a tájról mesélt. A május mindig csodálatos. Megújul a természet, a fák bontogatják leveleiket, vagy éppen virágba öltöznek. Ám kedvese alig hallotta szavait, arra koncentrált, hogy ne ájuljon el. Jensen búsan pillant rá. Most békésen alszik, reméli, hogy reggelre jobban lesz. Mert nem jó ez így. Igen, hosszú volt az út, kényelmetlen és fárasztó, de Angelt nagyon megviselte. Talán mégis kell az orvos. Ha reggelre sem lesz jobban, akkor hív egyet. Lehet, hogy nem fog tetszeni a szervezőknek, de nem érdekli, hogy a saját fellépései csúszni fognak. Fontosabb a lány, mint egy rajongói találkozó. Sok hasonló rendezvényen járt már, ahol ő volt a kiemelt vendég, de ez most egészen más. Itt van vele Angel. És nem történhet a lánnyal semmi baj. Mert úgy érzi, hogy akkor ő lenne a hibás mindenért. Megtámasztja karját az ablak üvegén, homlokát ráhajtja és a díszesen kivilágított parkot figyeli. Lát pár lézengő lányt kis csapatokban. Egészen biztosan a találkozóra jöttek… Hogy vele találkozhassanak… Rajongók. Boldogan sétálgatnak és a túlzott gesztikulálásukból kiderül, hogy már a holnapról beszélnek. De ő egyáltalán nem vágyik a holnapra, pedig muszáj ott lennie. Aláírás osztás, közös fotó a rajongókkal és beszélgetés… nincs kedve hozzá. Ha Angel nem lesz jobban, akkor fogalma sincs hogyan is éli túl a holnapot. Eltávolodik az ablaktól, majd kedvese mellé ül, aki mélyen alszik. Megsimogatja arcát. Milyen békés. Talán ha kialussza magát, minden rendbe jön. Megcsókolja homlokát, majd leveszi a lány cipőjét, hiszen annyira elgyötört volt, hogy még azt sem vette le, úgy zuhant az ágyba. Betakargatja. Nagyot sóhajt. Lehet, hogy tényleg nem volt jó ötlet elhozni ide. Nem tud vele lenni túl sokat a következő pár napban, hiszen fellépések, riportok követik majd egymást. Angel pedig majd itt kuksol a hotelszobában? Ez így nem lesz jó. Igaz, hogy Jason késő éjszaka érkezik, s lesz itt egy barát, de nem bízná rá a lányt. Angel amúgy sem kedveli túlzottan, ami érthető. Barátjával a koncert óta nem találkozott és itt most együtt lépnek fel. Jason egy kis koncertet is ad még holnap este. Bár arra biztosan nem megy el. Angellel szeretné tölteni a szabadidejét. Érdekes lesz. Hiszen az egész környék hemzseg a rajongóktól. S hiába vannak a szállodában teljesen elkülönítve tőlük, az egész legfelső szint a fellépőké, egészen biztosan lesz olyan, aki majd nem hagyja őket nyugton. És ezt nem csak magukra, de a többiekre is érti. Igaz, hogy testőrök veszik körbe őket, ami Angelnek elég furcsa volt, de valahol élvezte, hogy VIP. Ám fél, hogy ennyi nem lesz elég, s rátámadnak kedvesére. Megfogja fejét. Jobb, ha most rögtön elhessegeti ezeket a képzelgéseket, s nem gondol erre. Csak aggódik. Nem is maga miatt, hanem kedvesét félti. Otthon sokkal egyszerűbb volt minden. De most távol vannak Vancouvertől és mindentől, amit otthonnak neveznek. Megsimogatja a lány arcát, majd feláll és kimegy a hálóból. Halkan becsukja az ajtaját, aztán leül a tágas nappaliban. Hatalmas lakosztályt kaptak. Két hálóval és egy dugig megtöltött bárszekrénnyel. Két háló… Ez egy kicsit az otthonra emlékezteti. Igaz, hogy már az idejét sem tudja mikor is aludt az ágyában… Angel mellett a helye. És ne feledkezzünk el Bundásról sem. Lehet, ugyan, hogy a saját ágya kényelmesebb, de a lány nélkül már nem tud aludni. A bárszekrényhez megy. Tölt magának valami rövidet, tesz bele jeget és az ablakhoz sétál. A rajongók még mindig a kertben. Holnap találkozni fog velük. Iszik egy kortyot. Az alkohol szétárad testében, s ez egy pár pillanatra jól esik neki. Meg is szédül tőle kicsit. Jobb, ha inkább visszaül a kényelmes fotelba. Becsukja szemét és újból kortyolt. Csend van. Nyugalom. Egy kicsit megpihenhet. Talán neki is ideje lenne ágyba bújni, kedvese mellé. Órájára néz. Nyolc lesz. Még egy kicsit elitalozik, aztán zuhanyozik… Még a bőröndök is a hálóban állnak egymás mellett… Talán kipakolhatná? De azzal csak felébresztené a lányt. Majd holnap… vagy… ki sem kel belőlük pakolni. Csak pár napra jöttek. Mindek? Igaz utálja, hogy gyűröttek rajta a ruhái… Majd reggel. Megint kortyol és szájába vesz egy jégdarabot. Elszopogatja, majd lenyeli. Ha nem kellett volna idejönnie, akkor most otthon lehetne a kedvessel. Ritkán adatik ez meg mostanában. Hiába békültek ki ott abban a kicsi parti viskóban, néhány nappal később megint indulnia kellett Texasba próbálni. Egyedül hagyta a lányt, s próbált nem aggódni, hiszen senki sem vigyázott rá. Persze ott van Jade, aki szinte minden napját ott töltötte. Sőt egyszer még Jaredet is magával rángatta, hogy vacsorázzanak hármasban. Furcsa mód a fiúnak, ahogy odaértek dolga akadt… Nem meglepő… Persze semmi dolga sem volt, de Jade annyira naiv, hogy elhitte a fiúnak, amit összehazudozott neki, Angel füle hallatára, és szomorúan vette tudomásul, hogy Jared soha sem ér rá, ha a húgával lehetne egy kicsit. Vajon miért? Jensen jókat derült ezen, amikor kedvese elmesélte neki telefonon. Sajnálta, hogy nem lehetett ott. Aztán amikor végre ismét hazajött, csak néhány napot tölthettek el megint kettesben, mert utazniuk kellett ide. Alig várja, hogy vége legyen ennek az egésznek és ismét együtt tölthessenek el egy kis időt. A próbák most állnak kicsit, de aztán jön az utolsó időszak és a premier. Angel annyira büszke lesz rá. Még akkor is, ha nem látja, hallani fogja majd. Csak neki fog játszani. És ezt a lány is érezni fogja. Izgul. Mi van, ha elrontja? Ha nem jut eszébe a szöveg? Ez nem fordulhat elő. Kiissza poharát, majd az asztalra teszi és elnyújtózik a fotelban. De nem sokáig élvezheti a nyugalmat és a csendet, farmerja zsebében rezegni kezd mobilja. Nagy nehezen előveszi és a kijelzőre néz, aztán felveszi.
- Szia anyu. – mondja halkan.
- Megérkeztetek? Minden rendben volt?
- Csak fáradtak vagyunk. Angel már alszik. Kimerült. Az egész utat végig hányta. Az orvos az mondta, hogy repülhet, de én ebben nem vagyok olyan biztos.
- Mert nem azért hány. A fejének ehhez semmi köze.
- Már megint… anyu!
- Fiam, a jelek!
- Nincsen semmi jel. Csak mert nem érezte jól magát…
- Hát persze. – sóhajt fel Donna. – Soha sem hiszel nekem.
- Mert állandóan ezzel jössz. Már egészen biztosan megemlítette volna ezt a dolgot, nem gondolod? Vagy az orvos…
- Mi lenne, ha kézbe vennéd a dolgokat?
- Ezt hogy érted?
- Kicsit gondolkozz el végre!
- Anyu… gondolkodom…
- És?
- Nincs gyerek.
- És ezt most eldöntötted?
- Anyu… most komolyan erről beszélgetünk?
- Mi másról?
- Otthon sem hallottam mást… Már Mac is hisz neked, meg apu is. Érdekes, hogy mindenki tud a családban arról, hogy Angel terhes, csak ő nem. Nem gondolod, hogy ez egy kicsit… fura?
- Nem. Mert igazam van.
- És most mit tegyek? Keltsem fel és kérdezzem meg, hogy Angel, nem akarsz valamit elmondani?
- Ehhez nem kell felébreszteni. Csak kicsit gondolkozz.
- Mondtam anyu, gondolkozom… Semmi.
- Süti, rosszullét…
- Attól még nem terhes. Csak édesszájú és nem bírta az utat. Ez mással is előfordul. Ennyi.
- Máskor is volt már rosszul?
- Az lenne a fura, ha soha senki nem lenne rosszul… Persze, hogy volt. Ki nem? Én is. Anyu… az ember néha nem érzi jól magát.
- Teljesen hülyének nézel kisfiam.
- Mert másról sem tudsz beszélni. – ingatja fejét. – Bocs… ne haragudj… De… igazam van. Jade terhes és mégsem beszél róla… ok… Rossz példa.
- Az. – sóhajt. – Azt mondtad, hogy ő elájult az elején. Angel nem szokott?
- Angel csak tőlem ájul el. – vigyorog. – Ehhez semmi köze gyereknek.
- Csak még egy kérdés…
- Mondd anyu, ne kímélj!
- Mikor is volt meg neki utoljára?
- Nem tudom. Nem tartom számon.
- Pedig egy ideje együtt vagytok.
- Talán akkor, amikor én nem voltam itthon… Nem tudom…
- Tudnod kell!
- Anyu! Ez… ez… teljesen magánügy… az ő dolga.
- Meg a tiéd.
- Ez nálunk soha sem volt téma. És nem is lesz. Ez tényleg az ő dolga.
- Hát kisfiam… ez már a mi dolgunk.
- Anyuuu! Ne!
- Rendben. Én befejeztem. – mondja. – És azon kívül, hogy Angel nincs jól… minden rendben?
- Igen. Éppen iszogatok és felkészülök a holnapra…
- Remélem, hogy egy darabban látlak viszont.
- Ne aggódj, majd a testőrök megvédenek. – mosolyog.
- Remélem.
- Jason nemsokára itt lesz. Ahogyan a többiek is. Kicsit beszélgetünk majd, ha lesz időnk. Talán holnap este.
- És Angel…
- Angel is biztosan szeretne majd kimozdulni innen… Mert nem tudom mit fog csinálni addig, míg én holnap egész nap nem lehetek vele. Lehet, hogy mégsem kellett volna elhoznom?
- Szerintem jól tetted.
- Talán… tanul. Amíg nem voltam itthon Jadel beiratkozott egy vakírás suliba. Még nem volt órája, de kapott pár hangos könyvet, meg könyveket… Elhozta őket. Talán lefoglalja magát velük. Nem tudom…
- Jó dolog, hogy megpróbálja megtanulni.
- Szerintem is.
- Az biztos, hogy jobb, mint az a fényképezőgép amit vettél neki. Én már akkor mondtam, hogy…
- Tudom anyu. Belátom, hogy nem volt jó ötlet!
- Igaz… - bólogat.
- Teljesen megértem, hogy elszökött. Amikor elmesélted, én neki adtam igazat.
- És egy kicsit sem sajnáltál engem.
- Nem. Miért? Én megmondtam neked, hogy adj neki teret. Nem hallgattál rám.
- Belátom… igazad volt.
- Nekem mindig igazam van.
- Ok, ez most célzás… már megint.
- Nem. Találat fiam. Tudd meg!
- De ha az orvosok sem tudják…
- Az orvosok hülyék!
- Anyu!
- Bocsánat, javítom magam. Nem tökéletesek. Egy anya érzi ezt.
- Csak te érzed ezt. Senki más rajtad kívül.
- Tapasztalt vagyok. Három szép babám van.
- Anyu… már nem vagyok baba.
- De. Nekem az vagy még mindig. – mosolyog.
- Mindjárt sírok…
- Fáj a pocakod? Megböfiztesselek?
- Nem anyu. Köszi. Nem ettől sírok.
- Tőlem.
- Nem akartam ezt mondani.
- Akkor sírj. Leteszem, de holnap hívjatok. Szeretnék Angellel beszélni.
- Csak ne erről!
- Megkérdezem hogy van. – mondja. – Jó éjt kisfiam.
- Szia anyu!
- Vigyázz magadra és Angelre is!
- Rendben. Szia. – s leteszi a mobilt. Mély levegőt vesz, majd kiengedi. Anyja teljesen megőrjíti őt. Már megint jön ezzel a terhesség dologgal. Minek? Képtelen túllépni ezen a dolgon. De Donnára jellemző, hogy ha egyszer valamit a fejébe vesz, akkor attól nem tágít. Amikor ismét hazament és elmesélte a kis házas történetet, azt, hogy Angel megszökött rögtön arra fogta az anyja, hogy ezek a hangulat ingadozások a terhességgel járnak. Persze az is igaz, hogy butaságot vett és az állandó aggódása kikészítette Angelt, de akkor is terhes… Ettől nem lehet eltántorítani anyját. Nem érti mi ez az unoka mánia. Ott van a bátyja, neki már van egy kisfia… De Donna eldöntötte, hogy a másik fiától is szeretne egy unokát. Egy lányt. Már ezt is elhatározta. Holnap majd elmeséli Angelnek, hogy Donna ismét baby lázban ég. De az biztos, hogy jó pár évig éghet még. Nem kell mindenbe belelátni egy babát. Milyen kérdés az, hogy mikor jött meg neki? Honnan tudja? Egyszer már kikutatta a tamponokat… elég is volt belőle. Ezt is csak az anyja miatt tette. Most nem áll neki. Nem is hoztak… Ő biztosan nem pakolt be. Hiszen Angel nem kérte meg rá. Segített neki indulás előtt. A lány adta a ruhákat ő hajtogatott. Mindent bepakoltak, ami csak kell, de tamponról vagy más ilyen dologról nem is beszéltek. Azóta a környékére sem ment. Miért kellene tudnia, hogy mikor van meg a lánynak? Ez teljesen az ő dolga. Maximum akkor veszi észre, ha Angel azt mondja, ma nincs összebújás… De ez még soha sem fordult elő… Érdekes… De van ilyen. Megingatja fejét, feláll és megint tölt magának egy italt és visszaül. Valóban soha sem volt erre példa még. Ám attól még minden rendben. Kortyol az italból, majd a mobiljára néz. Donna már megint bogarat ültetett a fülébe… Lehet, hogy Angelnek soha sincs meg? Ez nagy baromság. Ott voltak a tamponok. Biztos, hogy minden rendben van. És ha nem? Leteszi poharát az asztalra, majd mobilját bámulja és a következő pillanatban már tárcsáz. Füléhez emeli, sokáig csörög, de aztán felveszik.
- Jensen! – kiált bele Jade és gyorsan lenyeli a falatot. Éppen ebédelt irodájában. Kínait hozatott magának. Mostanában rákapott a csípős ízekre.
- Sz… szia Jade.
- Valami baj van?
- Nem. Csak… gondoltam felhívlak.
- Tényleeeg? Ez annyira édes. – sóhajt. – Angel?
- Alszik.
- Óh, biztosan fáradt. De jól fogtok szórakozni. Én is elmennék egy ilyenre. A legközelebbin én is ott leszek. Jared azt mondta lesz majd ősszel…
- Igen… lesz…
- Megyek!
- De akkor már a baby jó nagy lesz a hasadban. Nem?
- Nem baj. Biztosan érdekelni fogja őt is.
- Aha. Ok…
- Annyira jó, hogy felhívtál. Éppen eszek.
- Jó étvágyat. – mondja halkan. – Figyelj… van valami amit… szóval…
- Óh, értem! Nem azért hívtál, hogy beszélgessünk. – elszomorodik hangja.
- De, csak… valamit meg kell kérdeznem tőled.
- Ez komolyan hangzik.
- Nem olyan komoly…
- Mi az?
- Angelről szeretnék tudni valamit.
- Nagyon rendes lány és szeret. Ha ezt akarod tudni, akkor már most mondom…
- Ezt tudom.
- Óh… akkor… mi az?
- Figyelj Jade. Te a nővére vagy.
- Igen. – bólogat.
- És te sok mindent tudsz róla.
- Igen?
- Hát… hülyén fog hangzani de… megkérdezem.
- Te soha sem kérdezel butaságot.
- Kösz… szóval… mikor… mikor jön meg neki?
- Mi?
- Mondtam, hogy fura kérdés lesz?
- Ez… tényleg elég fura. – bólogat Jade. – Miért szeretnéd tudni?
- Kíváncsiság.
- Kérdezd meg tőle… jaj… alszik. – mosolyog.
- Igen.
- Ilyet még soha sem kérdeztek meg tőlem.
- Gondolom.
- De… várj! – kiált a kagylóba, hogy a fiú majdnem megsüketül. – Mindjárt… - Jensen hallja hogy matat. – Mindjárt.
- Én várok. – bólogat a fiú.
- Jensen Ackles ezt kérdezi tőlem. Hát nem izgalmas?
- De… de… baromi izgalmas.
- Pillanat… - lapozgat egy naptárat. – Felírtam.
- Felírtad?
- Igen. Én mindig mindent felírok… ok, tudom… amikor nem jött meg aggónom kellett volna. De az enyém annyira pontatlan volt és…
- Jade…
- Jó, tudom, nem az én menstruációmra vagy kíváncsi, hanem az övére. Igaz mostanában a gyerek miatt egyáltalán nincs, ami jó… de annyira mégsem… tudod, gyerek lesz és minden…
- Hát… igen…
- Szóval… Angel… De miért kell ez neked?
- Csak…
- Kíváncsi vagy?
- Igen. Nagyon.
- Ezt el kell majd mesélnem egyszer a gyerekeimnek…
- Jade, szerintem ne meséld el. – sóhajt.
- Ok… hallgatok… Szóval… Mit mondjak? Május 21.
- Az a jövő hét.
- Igen. – bólogat.
- És áprilisban?
- 24.
- Az jó… Nem voltam itthon.
- Nem. – ingatja fejét Jade.
- Ezt is vezeted a naptárban.
- Igen… Baj?
- Nem… csak elég ijesztő.
- Akkor nem fogok írni rólad semmit sem.
- Megteszed?
- Ha megkérsz rá… ok. – sóhajt fel búsan.
- Szóval 24. Akkor minden rendben van. Nem voltam itthon. Nekem van igazam.
- Miben?
- Mindegy Jade. – legyint. - Köszi, hogy felírtad.
- Nincs mit… mindent írok… de ezen túl nem jegyzetelek rólad a naptárba.
- Megtennéd?
- Meg. – bólogat.
- Köszönöm. – sóhajt. – 24… jó…
- De nem jött meg neki. – szól közbe a lány.
- Mi?
- Csak… azt írtam ide, hogy nem…
- Tényleg?
- Igen. – bólogat.
- Óh… biztos?
- Teljesen. – lapozgat. – Nem is késett. Nem volt neki. Ez nem jó.
- Hát… ez… nagyon nem jó. – súgja Jensen.
- De előfordul az ilyesmi. Kórházban volt és…
- Persze. – nyel egyet. – Figyelj. Leteszem.
- Máris? Kár… azt hittem beszélgetünk még.
- Nagyon elfáradtam…
- Anglia… oda is el kell egyszer mennem.
- Jared majd biztos elvisz téged.
- Gondolod? Olyan jó lenne.
- Jade… erről a kis beszélgetésről senkinek egy szót sem… szia!
- Ok… le akarsz tenni. Akkor… szia. – mondja búsan, de Jensen csak ráteszi a kagylót. Felsóhajt, majd a naptárat visszateszi a fiókba és tovább eszik jóízűen.
A fiú felpattan és megfogja fejét. Az kizárt. Jade valamit elrontott. Biztosan téved! Talán Jadenek igaza van. És a kórház megzavarta. És ha nem? Mi van, ha tényleg terhes? És az anyjának igaza van? De miért nem mondták meg a kórházban? Hülyeség az egész… de ha mégis? Mi a fenét csináljon? Megdörzsöli homlokát, majd óvatosan benyit Angelhöz. Elnézi kedvesét. Kizárt, hogy baba legyen. Hiszen védekeztek… vagyis a lány azt mondta, hogy ne aggódjon… De most aggódik! Nagyon is aggódik. Keltse fel és mondja el, hogy… nem… mert ismét kiakadna, hogy már megint a háta mögött kutakodott… De akkor mit csináljon? Behajtja az ajtót és ismét tárcsáz.
- Clif! – szól a telefonba, a testőr az. – Segítened kell nekem.
- Valami történt?
- Nem… De… történni fog, ha nem segítesz nekem. Ki kell jutnom.
- De…
- Tök mindegy hogyan, de el kell mennem innen.
- Mégis hová?
- Dolgom van. Szerezz egy taxit és vigyél ki.
- Megszöksz.
- Nem… De el kell intéznem valamit.
- Nem volt a tervben, hogy ma programod lenne.
- Valami közbejött. Kérlek. Tedd amit mondok!
- Ok… adj öt percet.
- És… egyedül megyek…
- Nem. Ezt nem engedhetem.
- Neked Angelre kell vigyáznod addig.
- De nem őt kell védenem, hanem téged.
- Én pedig azt mondom, hogy vele kell maradnod. Most alszik. Ha sietek, mire visszaérek is aludni fog. Csak maradj itt… - sóhajt.
- Ok… öt percet adj!
- Rendben. – bólogat, majd zsebébe mélyeszti a telefont és fel-le járkál a tágas nappaliban fejét fogva, s azon gondolkozva, hogy talán mégis igaz? Nem… addig nem hisz benne, amíg nincs bizonyíték. Nem lehet terhes a lány… És ha az? Persze vállalja a babát, ez nem kérdés… De minden felborul az életében… Apa lesz? Most? Nem… még nem akar apa lenni. De ha mégis? Azt sem tudja, mit kell tennie egy apának. Idegesen mászkál, amikor kopognak. Clif az. A testőr segít neki a konyhán át kijutni a hotelből, s a taxi már ott várja őt. Nem mond semmit sem Clifnek, csak arra kéri, hogy maradjon addig a lakosztályban, amíg vissza nem jön. Bár a testőr ellenzi az egészet, beleegyezik és visszamegy Angelhöz, aki mit sem sejtve békésen alszik a hálószobában. Jensen a sofőrnek csak annyit mond, hogy vigye az első patikába, ami útba esik és még nyitva van. Nem is kocsikáznak sokat. A taxi megáll egy Boots előtt. Itt mindent megtalál, ami csak kell, gyógyszer, kötszer… De neki egészen másra van szüksége. Megkéri a sofőrt, hogy várja meg, hamar végez, aztán orrára csúsztatja napszemüvegét és belép az üzletbe. Körbenéz. Csak pár vásárló lézeng bent. Biztos benne, hogy itt Európában annyian nem ismerik, de jobb, ha nem kelti fel a figyelmet semmivel sem… Körbejárja a sorokat, de az, amit keres nincs sehol. Most mit tegyen? Eladó sehol sincs, csak a pultban. Nincs mit tenni. Oda kell mennie. Mélyen beszívja a levegőt, majd odalép. A pultban lévő fiatal lány pedig ráfigyel, miközben becsukja a kasszát.
- Segíthetek? – kérdezi a lány, Jensen pedig bólogat és napszemüvegén keresztül látja, hogy az eladólány jól megnézi magát az üvegén.
- I… igen… azt hiszem. Egy… egy… t… terhességi tesz… tesztet kérnék… - dadogja el a mondatot, és elharapja a végét.
- Micsodát? – kérdez vissza a lány.
- Egy… terhességi… tesztet.
- Óh… Egy terhességi tesztet? – kérdezi és rámosolyog, majd a fiú mögé néz, hiszen pár vásárló beállt már a sorba, fizetne. – Értem. – bólogat. – Van még terhességi tesztünk? – kiáltja el magát, jó hangosan, hogy az egész üzlet hallja, Jensen pedig összeszorítja száját és lehajtja fejét.
- Micsodánk? – kérdezi egy nő az üzlet másik feléről.
- Terhességi teszt! – kiált a pultban a lány még hangosabban, mint ezelőtt.
- Nem tudom. Nagyon sürgős? – kiabál vissza a másik eladó.
- Nagyon kell? – néz a lány Jensenre, aki összerezzen erre.
- Hát… hát… kell. – bólogat.
- Azt mondja az napszemüveges úr, hogy nagyon kell! – kiált vissza a lány. – Itt elől nincs!
- És milyen kell? – szól vissza hátulról a hang.
- Milyet szeretne? – pislog a lány
- Teljesen mindegy… csak… terhességi teszt legyen. – súgja a fiú és legszívesebben most süllyedne el.
- Azt mondja az úr, hogy teljesen mindegy, csak terhességi teszt legyen! – kiált.
- De mégis hány napos? Pontosat akar?
- Hány napos kellene? – néz a lány rá mosolyogva, miközben a sorban állók már fejüket ingatják. Ez az egy pénztár van nyitva, s jobb dolguk is van annál, hogy itt álldogáljanak, és azt hallgassák, hogy egy pasi terhességi tesztet vegyen.
- Én… én… nem tudom…
- Nem tudja! – kiált a lány.
- Neki kell? – kérdezi a hang hátulról.
- Magának kell? – néz rá a pultos lány, de rögtön fejét rázza. – Nem hiszem, hogy az úr fogja használni!
- Megnézem a raktárban! – kiált a hang. Jensen pedig felsóhajt és lehajtott fejjel várja a választ.
- Én már láttam magát. – jelenti ki az eladó lány, amíg vár a válaszra.
- N… nem… biztosan nem… - s amilyen apróra csak lehet, összehúzza magát.
- De… láttam. Tudom.
- Nem…
- Szokott itt vásásrolni, igaz?
- Nem…
- Nem? Akkor hol láttam? – elgondolkozik. – Nem veszi le a szemüveget?
- Nem… fáj a szemem…
- Ah… Biztosan láttam. De hol? TV?
- Nem… én csak a…
- Terhességi teszt. Tudom… kipróbálja?
- NEM! – kiált.
- Pedig a pasim egyszer megtette…
- Két fajta van, melyik legyen? Ami már 10 nap után kimutatja, vagy ami később, de biztosabb?
- Melyik? – kérdezi a lány.
- M… mindegy… csak…
- Mégis melyik terhességi teszt legyen?
- Mind a kettő! – kiált a fiú. – Csak hozza már!
- Az úr azt mondja, hogy mind a kettő terhességi tesztet kéri! – kiált a lány, mire a másik eladó előre jön, és a fiúra figyel, miközben a pultra teszi a két dobozt.
- Ismerem. – jelenti ki a másik eladó.
- Én is ezt mondtam. – bólogat a lány és mind a ketten érdeklődve figyelnek a fiú felé, aki már olyan kicsire húzta össze magát, hogy szinte eltűnt.
- A srác a szemközti házból! – kiált az eladó, aki eddig hátul volt. – Egyszer meghívtál egy italra…
- N… nem…
- De! És most terhes a barátnőd? Nem is mondtad, hogy van barátnőd.
- N… nem én nem vagyok az a fiú.
- Óh, dehogy nem. Nem tudsz elbújni a szemüveg mögé. – kiált. – Micsoda alak… - ingatja fejét. – Nincs egy hónapja sem, hogy elhívtál…
- Nem… Biztosan nem! Kérhetném a tesztet? – kiált.
- Adják már oda neki azt a terhességi tesztet! – szólal meg a sor végén egy idősebb férfihang. – Nem érünk rá itt egész este erre várni!
- Mindjárt! – pötyögi be a pénztáros lány a gépbe az árakat, miközben a másik, aki eddig hátul állt becsmérlően méregeti a fiút.
- Szemét. – jelenti ki, majd otthagyja őket.
- M… mennyi?
- 20 font. De… tényleg szemét volt, hogy elhívtad aztán nem is jöttél…
- Összetéveszt valakivel.
- Nem hiszem. – s zacskóba teszi a dobozokat, miközben elveszi a fiú hitelkártyáját. – Terhességi teszt… máris? Szegény lány. Nem lennék a helyében.
- Angel nagyon helyes lány és szeretem.
- Angel? Most már nem hiszem… - sóhajt és odaadja a blokkot, a zacskót és a hitelkártyát. – Tessék. A terhességi teszt. Mondd meg annak a lánynak, hogy rossz pasit választott…
- Nem hiszem… - sóhajt, majd olyan gyorsan kilép a Bootsból és pattan a parkoló taxiba, hogy az emberek éppen csak pislogtak mögötte, ő már a hotelbe tart, szorongatva a zacskót, benne a tesztekkel.
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz
Jade nagyokat ásítva, kezében kávéval és sütikkel száll ki kocsijából, de szeme rögtön megakad egy ismerős autón, ami a házikó mellett parkol. Rögtön tudja kié lehet. Szíve hevesen kezd verni. Jensen itt van. Még mindig? Ez vagy nagyon jó jel, vagy nagyon rossz… De miért lenne rossz? Ha itt van, akkor az egészen biztosan azt jelenti, hogy minden rendben és beszéltek egymással. Elmosolyodik, de utána el is komorul. Angel egészen biztosan haragszik rá, amiért elárulta őt. Még akkor is, ha Jensennel kibékültek. Nem tartotta a száját. De hát a fiú olyan csúnyán nézett rá, hogy nem volt más választása. Megijedt. Éjjel alig aludt valamit, és nem csak azért mert Jared jóízűen végig horkolta az egész éjszakát, hanem húgára gondolt, szomorkodott és persze lelkiismeret furdalása is volt, mert áruló lett. Azon törte a fejét, hogy mi történhetett mikor Jensen ideért és ettől képtelen volt aludni. És ezt csak fokozta, hogy Jared annyira hangos volt. Mindig hortyog, ha szerelmeskedés után alszik el. Ezt sem érti miért van. Édes a fiú, de bár ne volna ilyen horkolós. Már megszokta, de néha zavarja őt, mert a gondolatokat nem hallja tőle a saját fejében. Ez történt az éjjel is. Így semmire sem jutott. Alig várta, hogy ide érhessen. És igen… Jensen még mindig itt van! Lehet, hogy nem kellene zavarnia. De kíváncsi a részletekre. És megígérte, hogy jön ma reggel. Igaz, akkor még úgy tűnt, hogy Angel egyedül lesz. Lehet, hogy mégsem kéne bemennie? De! Mindent tudni akar. És… az ajtó is résnyire nyitva. Megmondta, hogy rossz a zár! De a húga nem hallgatott rá. Így volt egész éjjel? S ha rablók jártak itt? Ha valami baj történt? Muszáj bemennie! Lábujjhegyen lép a verandára, mely nyikorog alatta. Megáll fejét ingatva. Nem szabad, hogy észre vegyék. Mi van, ha a betörő még mindig itt? Lehet, hogy Jensen és Angel megkötözve fekszenek az egyik sarokban? Vagy még rosszabb? Míg lopakodva az ajtóhoz ér, az összes verzió végigfut agyán, s némelyiktől egészen megrémül. Hatalmasra nyílt szemekkel löki meg az ajtót, ami nyikorogva tárul fel és majdnem elájul, úgy ver a szíve. Mi van, ha holtan hevernek a padlón? Összeszorítja száját, mikor az ajtó egészen feltárul, hunyorog néhány pillanatig, s szempillái mögül próbálja felfedezni a kicsiny szobát, mert alig mer odanézni, nem bírja a vért… De vér helyett csak két szerelmest lát, amint összesimulva fekszenek az ágyban a meleg pokróc alatt, s mélyen alszanak. Jade azonnal kikanyarodik az ajtón, szívére teszi szabad kezét és egy hangos „ah”-t hallat. Mosolyog, aztán ismét bekukkant, majd megint visszalép a verandára és hangos sóhaj hagyja el ajkait. Leteszi a széles fa korlátra a sütiket és a kávét, aztán összeteszi karjait maga előtt és megpördül. Olyan boldog most. Annyira tudta ezt… vagyis… nem tudta… De valahol a tudat alattijában sejtette… nagyon mélyen… hogy nem is tudott róla. De most már igen! Megint megpördül és legszívesebben most táncolna egy nagyot. Izgalmas ez az egész. És rablók sem jártak itt. Megnyugtató. Boldogan sóhajtozik, majd ismét bekukkant. Nézi, ahogy a pár alszik, aztán elvörösödik. Nagy örömében észre sem vette, hogy a fiú feneke félig kikandikál a takaró alól. Szája elé teszi kezét, hogy fel ne kuncogjon hangosan. Jensen Ackles feneke! Óh, ez csodálatos. Vagyis… nagyon szép… illetve… Jared feneke sokkal jobb… Nem. Egyáltalán nem jobb! Jaj, teljesen megzavarodott. Érzi, hogy arca ég. Még soha sem látta így… csak a micsodáját… azt is egyszer és az olyan kínos volt… ez is az. De jó ránézni. Kezét még mindig szája elé tartva belép. Muszáj, hogy így tegyen, különben még meghallják, hogy itt van. Lassan lép az ágy felé. Nem akar megzavarni semmit sem. Csak kicsit közelebbről szeretné megnézni őket… vagyis a fiú fenekét. Talpa alatt nyikorog a fa padló és minden lépésnél megáll, hogy megnézze nem keltek-e fel rá. De édesen alszanak tovább. A kicsiny ágyhoz ér. Szemével pedig végig vizslat a tökéletes hátsón, s nem bírja megállni, hangosan felsóhajt, de azonnal be is fogja száját. Csend. Alszanak. Azt hitte felébrednek erre. De semmi. Ez jó. Talán butaság amit csinál, de érdekli. Mégis Jensen Ackles-ről van szó. Tegnap még félt tőle, de most olyan nyugodtan és békésen szendereg, hogy nincs mitől tartania. Elnézi, ahogyan Angelt öleli magához… Milyen izmos a karja! De Jaredé sokkal izmosabb. Eszébe jut kedvese és torkából megint kitör egy „ah”. Szájhoz nyomja öklét, hogy ideje csöndben maradni. Igazából az lenne a legjobb, ha gyorsan lelépne innen. Mert mit is keres itt? Már tudja minden a legnagyobb rendben. Akár el is mehet. Csak… még egy kicsit nézelődik. Abban nincsen semmi rossz. Vagy igen? Erről jobb ha Jared nem tud. Ok, teljesen igaza van A barátjának abban, hogy Jensen a kedvence, de nem szerelmes belé. Miért kell mindig ezt mondania? Biztosan mindenki ezt tenné, ha így találná Jensent. Vagy nem? Lehet, hogy tényleg jobb, ha megy. Látott eleget. Felsóhajt és elmosolyodik, aztán még egy pillantást vet arra a bizonyos kikandikáló testrészre és elindul az ajtó felé. De megtorpan. Olyan boldog, hogy Jensen és Angel ismét együtt. Végre! És most már soha többé nem szabad elválniuk. Soha. Mert ennek így kell lennie. Tudja, hogy Jensen őrülten szerelmes. Amikor telefonon beszéltek hallotta a hangján, hogy belehal, mert nem lehet Angel mellett. És a húga is az. Tökéletes pár. Csak tegnap minden közbe jött. Baromság volt megszökni. Ellenezte is. De testvére olyan csökönyös szamár. Szép ez a nap és jól indul. Legszívesebben be sem menne most dolgozni, pedig azt tervezte, hogy ma egész nap majd a gép előtt ül és behozza a lemaradását, mert van egy-két dolog, amivel elcsúszott kicsit, ám így inkább csak megölelné az egész világot. Gyönyörű nap! Ha Jared ma este érte jön, akkor hatalmas ölelést fog kapni tőle. Szereti magához szorítani, mert szereti úgy, ahogy van. De most csak magát ölelheti meg és ezt meg is teszi. Ám hirtelen az ágy mellett terem és az alvó párra borul, majd úgy magához szorítja őket, hogy mindketten rémülten ébrednek fel erre. Hirtelen azt sem tudják, hol vannak.
- Annyira szeretlek titeket! – kiált Jade a fülükbe és felegyenesedik, mert ráeszmél, hogy nagy butaságot csinált. Jensen bár alig lát még, ismét szúrós pillantással néz rá. – Óh… én csak…
- Jade?
- Helló! – int olyan vörös arccal, mint a rák.
- Mi történt? – kérdezi a fiú és maga mellé néz. Angel kábán nyitja ki szemét, bár nem lát, de annyit már felfogott, hogy nővére itt áll az ágy mellett. Jensen magához húzza, s ez azonnal megnyugtatja.
- S… semmi… csak jöttem. – mondja Jade. – Én csak… ma… olyan… ölelős napom van. – jelenti ki és lesüti szemét. A fiú megdörzsöli homlokát. – De… megyek is. – sóhajt. – Megyek. – ám nem bírja, hogy ne nézzen még egyszer a fiú fenekére, aki azonnal ráeszmél erre és rögtön betakarja magát. – Öh… hát… jó reggelt!
- Kösz. – néz rá a fiú.
- Maradjatok nyugodtan. Nekem annyi dolgom van ma… én csak jöttem, mert ugye… hát… megbeszéltük Angel! De ne mondj semmit! Már itt sem vagyok! – kiált és amilyen gyorsan csak tud, kiszalad a házból, becsapva az ajtót maga mögött. Jensen már csak a hűlt helyét nézi.
- A nővéred nem egész normális. – ingatja fejét mosolyogva.
- Még… még fel sem fogtam, hogy itt volt. – ásít.
- Elég gyorsan elszaladt. – mondja. – Simán ránk borult. Erre eszméltem fel.
- Igen… én is erre keltem.
- Vajon mióta lehetett itt? – kérdezi Jensen és egy pillanatra elgondolkozik.
- Fogalmam sincs. – súgja a lány. – Azt mondta, hogy reggel idejön…
- És jött is… Lehet, hogy már órák óta itt volt?
- Nem hiszem.
- A seggemet bámulta.
- Óh, legalább tudja, hogy mit nézzen rajtad. – puszilja meg a fiú állát, amikor a kis ajtó ismét kinyílik és Jade ront be rajta. Angel összerezzen.
- Megint én… csak… - felmutatja a kávét és sütit. – Hoztam… – lobogtatja a zacskót. – Nem akarok zavarni… de ezeket oda kell adnom. – s megáll pár lépésre az ágytól.
- Köszi Jade. – mondja a fiú. – Letennéd őket? Most inkább nem állnék fel.
- Jaaaaaj. – süti le szemét. – Persze… - bólogat, majd a konyhapulthoz megy és leteszi a poharat, mellé az édes finomságokat, aztán boldogan lép hozzájuk. – Én annyira, de annyira boldog vagyok! – kiált, és hirtelen megint megöleli őket. – Szeretlek titeket! – ujjong a fülükbe, s hatalmas puszi csattan mindkét arcon, majd mint aki jól végezte dolgát kirohan az ajtón. Jensen felsóhajt.
- A nővéred jobban örül nekünk, mint mi magunknak.
- Úgy hallom teljesen bepörgött. – mosolyog Angel.
- Szerinted visszajön még vagy…
- Nála nem lehet tudni.
- Akkor jobb, ha felveszek egy gatyát… - finoman maga mellé helyezi a lányt, majd felpattan és felkapja alsóját. – Na… most már jöhet!
- Szerintem elment… Hallom, hogy elindul a kocsija.
- Te mondtad, hogy nála nem lehet tudni. Inkább felkészülök. – a pulthoz megy. Belenéz a zacskóba. Megcsapja a finom illat. – Azt hiszem szeretni fogod.
- Süti. – mosolyog. – Jöhet. Éhes vagyok.
- Én is. Ne menjünk el reggelizni?
- Ne! Maradjunk még egy kicsit. – mondja. – Nekem tetszik ez a hely. Még a tengert is hallani.
- Rendben, akkor maradunk. De azt hiszem ez a süti kevés lesz nekünk.
- Majd beosztjuk. – mosolyog Angel, a fiú elnézi őt, kivesz egy édességet és beleharap, majd visszalép az ágyhoz, de felsóhajt, mert telefoncsörgés hasít a csendbe.
- Ez az enyém. – mondja Angel.
- Azt hiszem… sejtem ki az. – ingatja fejét a fiú, s a hang irányába néz, a fürdő felé. – Mi legyen?
- Beszélek vele. – sóhajt. – Addig úgysem hagy békén, amíg nem tud mindent.
- Rendben. – bólogat Jensen és a fürdőbe megy, a zuhany melletti kicsi asztalon a telefon. A kijelzőre vet egy pillantást és valóban az, akire gondoltak. Angel kezébe adja a mobilt, aki felveszi.
- Jade. – mondja, Jensen pedig leül mellé és megsimogatja karját.
- Én! Helló! – kiált a lány vidáman. Muszáj, hogy beszéljen húgával. Az irodából is felhívhatná, de addig nem tud várni. Alig kanyarodott el kocsijával a háztól, máris tárcsázott. – Annyira boldog vagyok! Azt el sem tudom mondani neked! Bocsánat, hogy csak úgy rátok törtem, de egész éjjel azon gondolkodtam, hogy most mi van! Igen… én mondtam el Jensennek, hogy ott vagy… illetve nem mondtam el… csak véletlen volt az egész. De megijedtem! Olyan csúnyán nézett rám. Szerintem tuti megölt volna, ha hallgatok! És… nem is én mondtam meg neki hol van a kis ház, hanem Jared! Ő a hibás! Vagyis nem hibás, mert minden jól alakult! Jaaaaaaj, olyan édesek voltatok együtt. Annyira szeretlek titeket! És… bocs… de igen… megnéztem a fenekét, de nem tudtam hova nézni. Én nem akartam, csak muszáj volt…
- Ok Jade. Kicsit lassabban. – mosolyog.
- Ugye nem haragszol? Nem akarom, hogy haragudj rám. Nem tartottam be az ígéretem… de minden jól alakult! Ha Jensen ott maradt és… hát… láttam, amit láttam… akkor biztosan minden rendben van? Vagy nem? Csak mert olyan édesek voltatok és tuti, hogy történt valami az éjjel! Valami nagyon romantikus… Remélem az volt! És jó volt?
- Jade!
- Bocs, csak… csak… tudod, mint a filmekben. Vagy, ahogy elképzeli az ember! Egymásnak estek és…
- Jade! – ingatja fejét és mosolyog.
- Vagy nem így volt? Belépett és azonnal a karjaiban kötöttél ki? Ah!
- Nem.
- Nem? Az… nem jó. – sóhajt. – De azért minden rendben van, ugye? Mert nem szeretném, hogy összeveszetek. Szerintem olyan aranyosak vagytok együtt. És én megmondtam, hogy ez a szökés hülyeség! Igazam volt! De mesélj! Ott lettem volna, amikor Jensen megérkezik.
- Megbeszéltük, és hidd el Jade, csak unatkoztál volna. A lényeg, hogy minden rendben.
- Jaj, de jó! És nagyon szerelmesek vagytok, igaz? Ez olyan romantikus. Maradjatok ott nyugodtan. Ígérem, nem fogok zavarni. Szerintem az a kis ház jó hely. Ott a tenger, ott van Jensen… Ah!
- Mi lenne, ha a barátoddal foglalkoznál?
- Foglalkozom vele. Csak most te fontosabb vagy, mint ő. Forgat... Egyszer úgy megnézném!
- Akkor miért nem mondod meg neki, hogy szeretnéd?
- Nem. Biztosan csak zavarnék ott. Sok dolga lehet.
- Te tudod. – mondja, majd felsóhajt. Jensen pedig megérinti arcát. – Figyelj Jade… most leteszem.
- De beszéljünk még! És mondd el mi volt! Kíváncsi vagyok. Este átmegyek!
- Nem… majd beszélünk.
- Ó! Ok… értem! – mosolyog. – Kettesben szeretnétek lenni. Értem én! Tudod Jensennel nagyon szerencsés vagy. Tökéletes. De… azért… ugye nem zavar, ha én rajongok?
- Nem. – és ő is elmosolyodik.
- Tudom, hogy azt mondtam, hogy már nem is szeretem, meg hogy csúnyán néz… Ez nem igaz.
- Sejtettem.
- Jaredért nem rajonghatok!
- Miért nem?
- Mert Jensen az első számú kedvencem. És Jared A barátom.
- Pedig éppen ezért kéne. Nem?
- Nem… mert milyen dolog az, ha egy rajongó meg a nagy sztár együtt vannak? Az már nem rajongás.
- Hát nem… az már szerelem.
- Igen. Édes srác. Nagyon szeretem. – hangosan felsóhajt. – Tökéletes, nem?
- Szerintem nem. De ezt neked kell tudnod.
- Az. –bólogat. – Ahogy Jensen is… Igazi hős! De… Jareddel van egy nagy-nagy gond.
- Mi az? – ingatja fejét, mert inkább Jensennel szeretne foglakozni már, de nővérét képtelen lerázni.
- Horkol. De nem olyan halkan… hangosan!
- Nagy hiba.
- Igazából nem gond ez… csak… például az éjjel megcsináltam, hogy befogtam az orrát. Akkor a száján kezdett levegőt venni tök hangosan.
- És ezzel foglalkoztál az éjszaka?
- Nem! Veletek! Nem tudtam aludni. Teljesen kikészültem, hogy mi lesz most, mert áruló lettem. Közben pedig kísérleteztem Jareden. Annyira nem zavarta, de el kellett foglalnom magam valamivel. Még azt is megcsináltam, hogy nagy nehezen oldalra fordítottam.
- És sikerült?
- Nagyon nehéz volt, de ment. Horkolt tovább.
- Remélem, hogy attól még vele maradsz.
- Ez nem kérdés! Mindenhogyan édes és helyes.
- Ülj rá az orrára legközelebb… hátha abba hagyja akkor a horkolást.
- Jaaaaj… ne hozz zavarba.
- Jade, csak vicceltem.
- Ja… ok. Azt hittem komolyan mondod… Mert tudod… Jared ha ráülnék, akkor…
- Nem akarom tudni. De kösz.
- Úgyis tudod mi lenne, hiszen te meg ő…
- Jade!
- Mindegy! Már nem haragszom. Tényleg nem! Mert ott van neked Jensen!
- És mert tényleg itt van… én leteszem. Rendben?
- Szia!
- Szia Jade. – s lerakja, majd megingatja fejét.
- Mit mondott? – kérdezi Jensen és elveszi a lány kezéből a mobilt.
- Össze-vissza beszélt. Tudod… ahogy szokott. De örül nekünk. – figyel Jensen felé, aki megpuszilja arcát.
- Ha ő nincs, akkor most nem lennék itt. De… tényleg nem néztem rá sehogy… elmondta és kész.
- Teljesen szerelmes… beléd. Te vagy a hős! – mosolyogva ingatja fejét.
- Ang! – sóhajt, majd a lány mellé kucorodik, kettőjük közé teszi a sütis zacskót. Egy finom édességet ad a lány kezébe, persze csokisat, hiszen az a kedvence. Magának egy diósat választ. – Jade egy kicsit dilis…
- Csak rajongó. – s a süteménybe harap. – Ez… ez nagyon finom.
- Jade jól választott.
- Tudja, hogy mit szeretek. És imádom a csokis sütit. Nem is tudom, mi lenne velem, ha csokiból volnál. Lehet, hogy megennélek? De… akkor mi maradna nekem?
- Milyen szerencse, hogy nem vagyok sütiből. – mosolyog.
- Kipróbálhatnánk. Hátha… mégis… – súgja Angel, majd bekapja az utolsó falatot és arcát Jensen felé fordítja.
- Igen… lehet, hogy igazad van…
- Meg kell győződnöm róla, hogy nem vagy-e édesség.
- Próbáljuk meg. – suttogja, majd megcsókolja a lány száját. – Hm… finom vagy.
- Az ízed diós… azt is nagyon szeretem…
- Akkor… gyere és kóstolj meg. – súgja és összebújnak szerelmesen csókolózva.
Jensen sóhajtozva néz ki a hotel ablakán. Végre itt vannak Angliában. Hosszú volt ez az utazás. Este indultak és este érkeztek meg. Bár Angel ezt nem láthatja, az időeltolódás és a fárasztó út, őt is megviselte. Kedvese pár perce aludt el. Angel az egész repülés alatt rosszul érezte magát, ő pedig aggódott, hogy talán mégsem kellett volna elhoznia. Igaz az orvos azt mondta, hogy nyugodtan repülhet. Mégis a lány végig hányta az utat, sőt még a kocsiban sem érezte jól magát. Pedig élvezte, hogy a szervezők külön kis busszal várták őket. Igaz még legalább 2 órát zötykölődtek az országúton is. Angelt folyamatosan az ájulás kerülgette még a földön is. Amikor megérkeztek azonnal orvost akart hívni, de a lány nem engedte, csak lefeküdt az ágyra és pár perc múlva elaludt a kimerültségtől. Útközben próbálta a lány gondolatait elterelni azzal, hogy a kocsiban a tájról mesélt. A május mindig csodálatos. Megújul a természet, a fák bontogatják leveleiket, vagy éppen virágba öltöznek. Ám kedvese alig hallotta szavait, arra koncentrált, hogy ne ájuljon el. Jensen búsan pillant rá. Most békésen alszik, reméli, hogy reggelre jobban lesz. Mert nem jó ez így. Igen, hosszú volt az út, kényelmetlen és fárasztó, de Angelt nagyon megviselte. Talán mégis kell az orvos. Ha reggelre sem lesz jobban, akkor hív egyet. Lehet, hogy nem fog tetszeni a szervezőknek, de nem érdekli, hogy a saját fellépései csúszni fognak. Fontosabb a lány, mint egy rajongói találkozó. Sok hasonló rendezvényen járt már, ahol ő volt a kiemelt vendég, de ez most egészen más. Itt van vele Angel. És nem történhet a lánnyal semmi baj. Mert úgy érzi, hogy akkor ő lenne a hibás mindenért. Megtámasztja karját az ablak üvegén, homlokát ráhajtja és a díszesen kivilágított parkot figyeli. Lát pár lézengő lányt kis csapatokban. Egészen biztosan a találkozóra jöttek… Hogy vele találkozhassanak… Rajongók. Boldogan sétálgatnak és a túlzott gesztikulálásukból kiderül, hogy már a holnapról beszélnek. De ő egyáltalán nem vágyik a holnapra, pedig muszáj ott lennie. Aláírás osztás, közös fotó a rajongókkal és beszélgetés… nincs kedve hozzá. Ha Angel nem lesz jobban, akkor fogalma sincs hogyan is éli túl a holnapot. Eltávolodik az ablaktól, majd kedvese mellé ül, aki mélyen alszik. Megsimogatja arcát. Milyen békés. Talán ha kialussza magát, minden rendbe jön. Megcsókolja homlokát, majd leveszi a lány cipőjét, hiszen annyira elgyötört volt, hogy még azt sem vette le, úgy zuhant az ágyba. Betakargatja. Nagyot sóhajt. Lehet, hogy tényleg nem volt jó ötlet elhozni ide. Nem tud vele lenni túl sokat a következő pár napban, hiszen fellépések, riportok követik majd egymást. Angel pedig majd itt kuksol a hotelszobában? Ez így nem lesz jó. Igaz, hogy Jason késő éjszaka érkezik, s lesz itt egy barát, de nem bízná rá a lányt. Angel amúgy sem kedveli túlzottan, ami érthető. Barátjával a koncert óta nem találkozott és itt most együtt lépnek fel. Jason egy kis koncertet is ad még holnap este. Bár arra biztosan nem megy el. Angellel szeretné tölteni a szabadidejét. Érdekes lesz. Hiszen az egész környék hemzseg a rajongóktól. S hiába vannak a szállodában teljesen elkülönítve tőlük, az egész legfelső szint a fellépőké, egészen biztosan lesz olyan, aki majd nem hagyja őket nyugton. És ezt nem csak magukra, de a többiekre is érti. Igaz, hogy testőrök veszik körbe őket, ami Angelnek elég furcsa volt, de valahol élvezte, hogy VIP. Ám fél, hogy ennyi nem lesz elég, s rátámadnak kedvesére. Megfogja fejét. Jobb, ha most rögtön elhessegeti ezeket a képzelgéseket, s nem gondol erre. Csak aggódik. Nem is maga miatt, hanem kedvesét félti. Otthon sokkal egyszerűbb volt minden. De most távol vannak Vancouvertől és mindentől, amit otthonnak neveznek. Megsimogatja a lány arcát, majd feláll és kimegy a hálóból. Halkan becsukja az ajtaját, aztán leül a tágas nappaliban. Hatalmas lakosztályt kaptak. Két hálóval és egy dugig megtöltött bárszekrénnyel. Két háló… Ez egy kicsit az otthonra emlékezteti. Igaz, hogy már az idejét sem tudja mikor is aludt az ágyában… Angel mellett a helye. És ne feledkezzünk el Bundásról sem. Lehet, ugyan, hogy a saját ágya kényelmesebb, de a lány nélkül már nem tud aludni. A bárszekrényhez megy. Tölt magának valami rövidet, tesz bele jeget és az ablakhoz sétál. A rajongók még mindig a kertben. Holnap találkozni fog velük. Iszik egy kortyot. Az alkohol szétárad testében, s ez egy pár pillanatra jól esik neki. Meg is szédül tőle kicsit. Jobb, ha inkább visszaül a kényelmes fotelba. Becsukja szemét és újból kortyolt. Csend van. Nyugalom. Egy kicsit megpihenhet. Talán neki is ideje lenne ágyba bújni, kedvese mellé. Órájára néz. Nyolc lesz. Még egy kicsit elitalozik, aztán zuhanyozik… Még a bőröndök is a hálóban állnak egymás mellett… Talán kipakolhatná? De azzal csak felébresztené a lányt. Majd holnap… vagy… ki sem kel belőlük pakolni. Csak pár napra jöttek. Mindek? Igaz utálja, hogy gyűröttek rajta a ruhái… Majd reggel. Megint kortyol és szájába vesz egy jégdarabot. Elszopogatja, majd lenyeli. Ha nem kellett volna idejönnie, akkor most otthon lehetne a kedvessel. Ritkán adatik ez meg mostanában. Hiába békültek ki ott abban a kicsi parti viskóban, néhány nappal később megint indulnia kellett Texasba próbálni. Egyedül hagyta a lányt, s próbált nem aggódni, hiszen senki sem vigyázott rá. Persze ott van Jade, aki szinte minden napját ott töltötte. Sőt egyszer még Jaredet is magával rángatta, hogy vacsorázzanak hármasban. Furcsa mód a fiúnak, ahogy odaértek dolga akadt… Nem meglepő… Persze semmi dolga sem volt, de Jade annyira naiv, hogy elhitte a fiúnak, amit összehazudozott neki, Angel füle hallatára, és szomorúan vette tudomásul, hogy Jared soha sem ér rá, ha a húgával lehetne egy kicsit. Vajon miért? Jensen jókat derült ezen, amikor kedvese elmesélte neki telefonon. Sajnálta, hogy nem lehetett ott. Aztán amikor végre ismét hazajött, csak néhány napot tölthettek el megint kettesben, mert utazniuk kellett ide. Alig várja, hogy vége legyen ennek az egésznek és ismét együtt tölthessenek el egy kis időt. A próbák most állnak kicsit, de aztán jön az utolsó időszak és a premier. Angel annyira büszke lesz rá. Még akkor is, ha nem látja, hallani fogja majd. Csak neki fog játszani. És ezt a lány is érezni fogja. Izgul. Mi van, ha elrontja? Ha nem jut eszébe a szöveg? Ez nem fordulhat elő. Kiissza poharát, majd az asztalra teszi és elnyújtózik a fotelban. De nem sokáig élvezheti a nyugalmat és a csendet, farmerja zsebében rezegni kezd mobilja. Nagy nehezen előveszi és a kijelzőre néz, aztán felveszi.
- Szia anyu. – mondja halkan.
- Megérkeztetek? Minden rendben volt?
- Csak fáradtak vagyunk. Angel már alszik. Kimerült. Az egész utat végig hányta. Az orvos az mondta, hogy repülhet, de én ebben nem vagyok olyan biztos.
- Mert nem azért hány. A fejének ehhez semmi köze.
- Már megint… anyu!
- Fiam, a jelek!
- Nincsen semmi jel. Csak mert nem érezte jól magát…
- Hát persze. – sóhajt fel Donna. – Soha sem hiszel nekem.
- Mert állandóan ezzel jössz. Már egészen biztosan megemlítette volna ezt a dolgot, nem gondolod? Vagy az orvos…
- Mi lenne, ha kézbe vennéd a dolgokat?
- Ezt hogy érted?
- Kicsit gondolkozz el végre!
- Anyu… gondolkodom…
- És?
- Nincs gyerek.
- És ezt most eldöntötted?
- Anyu… most komolyan erről beszélgetünk?
- Mi másról?
- Otthon sem hallottam mást… Már Mac is hisz neked, meg apu is. Érdekes, hogy mindenki tud a családban arról, hogy Angel terhes, csak ő nem. Nem gondolod, hogy ez egy kicsit… fura?
- Nem. Mert igazam van.
- És most mit tegyek? Keltsem fel és kérdezzem meg, hogy Angel, nem akarsz valamit elmondani?
- Ehhez nem kell felébreszteni. Csak kicsit gondolkozz.
- Mondtam anyu, gondolkozom… Semmi.
- Süti, rosszullét…
- Attól még nem terhes. Csak édesszájú és nem bírta az utat. Ez mással is előfordul. Ennyi.
- Máskor is volt már rosszul?
- Az lenne a fura, ha soha senki nem lenne rosszul… Persze, hogy volt. Ki nem? Én is. Anyu… az ember néha nem érzi jól magát.
- Teljesen hülyének nézel kisfiam.
- Mert másról sem tudsz beszélni. – ingatja fejét. – Bocs… ne haragudj… De… igazam van. Jade terhes és mégsem beszél róla… ok… Rossz példa.
- Az. – sóhajt. – Azt mondtad, hogy ő elájult az elején. Angel nem szokott?
- Angel csak tőlem ájul el. – vigyorog. – Ehhez semmi köze gyereknek.
- Csak még egy kérdés…
- Mondd anyu, ne kímélj!
- Mikor is volt meg neki utoljára?
- Nem tudom. Nem tartom számon.
- Pedig egy ideje együtt vagytok.
- Talán akkor, amikor én nem voltam itthon… Nem tudom…
- Tudnod kell!
- Anyu! Ez… ez… teljesen magánügy… az ő dolga.
- Meg a tiéd.
- Ez nálunk soha sem volt téma. És nem is lesz. Ez tényleg az ő dolga.
- Hát kisfiam… ez már a mi dolgunk.
- Anyuuu! Ne!
- Rendben. Én befejeztem. – mondja. – És azon kívül, hogy Angel nincs jól… minden rendben?
- Igen. Éppen iszogatok és felkészülök a holnapra…
- Remélem, hogy egy darabban látlak viszont.
- Ne aggódj, majd a testőrök megvédenek. – mosolyog.
- Remélem.
- Jason nemsokára itt lesz. Ahogyan a többiek is. Kicsit beszélgetünk majd, ha lesz időnk. Talán holnap este.
- És Angel…
- Angel is biztosan szeretne majd kimozdulni innen… Mert nem tudom mit fog csinálni addig, míg én holnap egész nap nem lehetek vele. Lehet, hogy mégsem kellett volna elhoznom?
- Szerintem jól tetted.
- Talán… tanul. Amíg nem voltam itthon Jadel beiratkozott egy vakírás suliba. Még nem volt órája, de kapott pár hangos könyvet, meg könyveket… Elhozta őket. Talán lefoglalja magát velük. Nem tudom…
- Jó dolog, hogy megpróbálja megtanulni.
- Szerintem is.
- Az biztos, hogy jobb, mint az a fényképezőgép amit vettél neki. Én már akkor mondtam, hogy…
- Tudom anyu. Belátom, hogy nem volt jó ötlet!
- Igaz… - bólogat.
- Teljesen megértem, hogy elszökött. Amikor elmesélted, én neki adtam igazat.
- És egy kicsit sem sajnáltál engem.
- Nem. Miért? Én megmondtam neked, hogy adj neki teret. Nem hallgattál rám.
- Belátom… igazad volt.
- Nekem mindig igazam van.
- Ok, ez most célzás… már megint.
- Nem. Találat fiam. Tudd meg!
- De ha az orvosok sem tudják…
- Az orvosok hülyék!
- Anyu!
- Bocsánat, javítom magam. Nem tökéletesek. Egy anya érzi ezt.
- Csak te érzed ezt. Senki más rajtad kívül.
- Tapasztalt vagyok. Három szép babám van.
- Anyu… már nem vagyok baba.
- De. Nekem az vagy még mindig. – mosolyog.
- Mindjárt sírok…
- Fáj a pocakod? Megböfiztesselek?
- Nem anyu. Köszi. Nem ettől sírok.
- Tőlem.
- Nem akartam ezt mondani.
- Akkor sírj. Leteszem, de holnap hívjatok. Szeretnék Angellel beszélni.
- Csak ne erről!
- Megkérdezem hogy van. – mondja. – Jó éjt kisfiam.
- Szia anyu!
- Vigyázz magadra és Angelre is!
- Rendben. Szia. – s leteszi a mobilt. Mély levegőt vesz, majd kiengedi. Anyja teljesen megőrjíti őt. Már megint jön ezzel a terhesség dologgal. Minek? Képtelen túllépni ezen a dolgon. De Donnára jellemző, hogy ha egyszer valamit a fejébe vesz, akkor attól nem tágít. Amikor ismét hazament és elmesélte a kis házas történetet, azt, hogy Angel megszökött rögtön arra fogta az anyja, hogy ezek a hangulat ingadozások a terhességgel járnak. Persze az is igaz, hogy butaságot vett és az állandó aggódása kikészítette Angelt, de akkor is terhes… Ettől nem lehet eltántorítani anyját. Nem érti mi ez az unoka mánia. Ott van a bátyja, neki már van egy kisfia… De Donna eldöntötte, hogy a másik fiától is szeretne egy unokát. Egy lányt. Már ezt is elhatározta. Holnap majd elmeséli Angelnek, hogy Donna ismét baby lázban ég. De az biztos, hogy jó pár évig éghet még. Nem kell mindenbe belelátni egy babát. Milyen kérdés az, hogy mikor jött meg neki? Honnan tudja? Egyszer már kikutatta a tamponokat… elég is volt belőle. Ezt is csak az anyja miatt tette. Most nem áll neki. Nem is hoztak… Ő biztosan nem pakolt be. Hiszen Angel nem kérte meg rá. Segített neki indulás előtt. A lány adta a ruhákat ő hajtogatott. Mindent bepakoltak, ami csak kell, de tamponról vagy más ilyen dologról nem is beszéltek. Azóta a környékére sem ment. Miért kellene tudnia, hogy mikor van meg a lánynak? Ez teljesen az ő dolga. Maximum akkor veszi észre, ha Angel azt mondja, ma nincs összebújás… De ez még soha sem fordult elő… Érdekes… De van ilyen. Megingatja fejét, feláll és megint tölt magának egy italt és visszaül. Valóban soha sem volt erre példa még. Ám attól még minden rendben. Kortyol az italból, majd a mobiljára néz. Donna már megint bogarat ültetett a fülébe… Lehet, hogy Angelnek soha sincs meg? Ez nagy baromság. Ott voltak a tamponok. Biztos, hogy minden rendben van. És ha nem? Leteszi poharát az asztalra, majd mobilját bámulja és a következő pillanatban már tárcsáz. Füléhez emeli, sokáig csörög, de aztán felveszik.
- Jensen! – kiált bele Jade és gyorsan lenyeli a falatot. Éppen ebédelt irodájában. Kínait hozatott magának. Mostanában rákapott a csípős ízekre.
- Sz… szia Jade.
- Valami baj van?
- Nem. Csak… gondoltam felhívlak.
- Tényleeeg? Ez annyira édes. – sóhajt. – Angel?
- Alszik.
- Óh, biztosan fáradt. De jól fogtok szórakozni. Én is elmennék egy ilyenre. A legközelebbin én is ott leszek. Jared azt mondta lesz majd ősszel…
- Igen… lesz…
- Megyek!
- De akkor már a baby jó nagy lesz a hasadban. Nem?
- Nem baj. Biztosan érdekelni fogja őt is.
- Aha. Ok…
- Annyira jó, hogy felhívtál. Éppen eszek.
- Jó étvágyat. – mondja halkan. – Figyelj… van valami amit… szóval…
- Óh, értem! Nem azért hívtál, hogy beszélgessünk. – elszomorodik hangja.
- De, csak… valamit meg kell kérdeznem tőled.
- Ez komolyan hangzik.
- Nem olyan komoly…
- Mi az?
- Angelről szeretnék tudni valamit.
- Nagyon rendes lány és szeret. Ha ezt akarod tudni, akkor már most mondom…
- Ezt tudom.
- Óh… akkor… mi az?
- Figyelj Jade. Te a nővére vagy.
- Igen. – bólogat.
- És te sok mindent tudsz róla.
- Igen?
- Hát… hülyén fog hangzani de… megkérdezem.
- Te soha sem kérdezel butaságot.
- Kösz… szóval… mikor… mikor jön meg neki?
- Mi?
- Mondtam, hogy fura kérdés lesz?
- Ez… tényleg elég fura. – bólogat Jade. – Miért szeretnéd tudni?
- Kíváncsiság.
- Kérdezd meg tőle… jaj… alszik. – mosolyog.
- Igen.
- Ilyet még soha sem kérdeztek meg tőlem.
- Gondolom.
- De… várj! – kiált a kagylóba, hogy a fiú majdnem megsüketül. – Mindjárt… - Jensen hallja hogy matat. – Mindjárt.
- Én várok. – bólogat a fiú.
- Jensen Ackles ezt kérdezi tőlem. Hát nem izgalmas?
- De… de… baromi izgalmas.
- Pillanat… - lapozgat egy naptárat. – Felírtam.
- Felírtad?
- Igen. Én mindig mindent felírok… ok, tudom… amikor nem jött meg aggónom kellett volna. De az enyém annyira pontatlan volt és…
- Jade…
- Jó, tudom, nem az én menstruációmra vagy kíváncsi, hanem az övére. Igaz mostanában a gyerek miatt egyáltalán nincs, ami jó… de annyira mégsem… tudod, gyerek lesz és minden…
- Hát… igen…
- Szóval… Angel… De miért kell ez neked?
- Csak…
- Kíváncsi vagy?
- Igen. Nagyon.
- Ezt el kell majd mesélnem egyszer a gyerekeimnek…
- Jade, szerintem ne meséld el. – sóhajt.
- Ok… hallgatok… Szóval… Mit mondjak? Május 21.
- Az a jövő hét.
- Igen. – bólogat.
- És áprilisban?
- 24.
- Az jó… Nem voltam itthon.
- Nem. – ingatja fejét Jade.
- Ezt is vezeted a naptárban.
- Igen… Baj?
- Nem… csak elég ijesztő.
- Akkor nem fogok írni rólad semmit sem.
- Megteszed?
- Ha megkérsz rá… ok. – sóhajt fel búsan.
- Szóval 24. Akkor minden rendben van. Nem voltam itthon. Nekem van igazam.
- Miben?
- Mindegy Jade. – legyint. - Köszi, hogy felírtad.
- Nincs mit… mindent írok… de ezen túl nem jegyzetelek rólad a naptárba.
- Megtennéd?
- Meg. – bólogat.
- Köszönöm. – sóhajt. – 24… jó…
- De nem jött meg neki. – szól közbe a lány.
- Mi?
- Csak… azt írtam ide, hogy nem…
- Tényleg?
- Igen. – bólogat.
- Óh… biztos?
- Teljesen. – lapozgat. – Nem is késett. Nem volt neki. Ez nem jó.
- Hát… ez… nagyon nem jó. – súgja Jensen.
- De előfordul az ilyesmi. Kórházban volt és…
- Persze. – nyel egyet. – Figyelj. Leteszem.
- Máris? Kár… azt hittem beszélgetünk még.
- Nagyon elfáradtam…
- Anglia… oda is el kell egyszer mennem.
- Jared majd biztos elvisz téged.
- Gondolod? Olyan jó lenne.
- Jade… erről a kis beszélgetésről senkinek egy szót sem… szia!
- Ok… le akarsz tenni. Akkor… szia. – mondja búsan, de Jensen csak ráteszi a kagylót. Felsóhajt, majd a naptárat visszateszi a fiókba és tovább eszik jóízűen.
A fiú felpattan és megfogja fejét. Az kizárt. Jade valamit elrontott. Biztosan téved! Talán Jadenek igaza van. És a kórház megzavarta. És ha nem? Mi van, ha tényleg terhes? És az anyjának igaza van? De miért nem mondták meg a kórházban? Hülyeség az egész… de ha mégis? Mi a fenét csináljon? Megdörzsöli homlokát, majd óvatosan benyit Angelhöz. Elnézi kedvesét. Kizárt, hogy baba legyen. Hiszen védekeztek… vagyis a lány azt mondta, hogy ne aggódjon… De most aggódik! Nagyon is aggódik. Keltse fel és mondja el, hogy… nem… mert ismét kiakadna, hogy már megint a háta mögött kutakodott… De akkor mit csináljon? Behajtja az ajtót és ismét tárcsáz.
- Clif! – szól a telefonba, a testőr az. – Segítened kell nekem.
- Valami történt?
- Nem… De… történni fog, ha nem segítesz nekem. Ki kell jutnom.
- De…
- Tök mindegy hogyan, de el kell mennem innen.
- Mégis hová?
- Dolgom van. Szerezz egy taxit és vigyél ki.
- Megszöksz.
- Nem… De el kell intéznem valamit.
- Nem volt a tervben, hogy ma programod lenne.
- Valami közbejött. Kérlek. Tedd amit mondok!
- Ok… adj öt percet.
- És… egyedül megyek…
- Nem. Ezt nem engedhetem.
- Neked Angelre kell vigyáznod addig.
- De nem őt kell védenem, hanem téged.
- Én pedig azt mondom, hogy vele kell maradnod. Most alszik. Ha sietek, mire visszaérek is aludni fog. Csak maradj itt… - sóhajt.
- Ok… öt percet adj!
- Rendben. – bólogat, majd zsebébe mélyeszti a telefont és fel-le járkál a tágas nappaliban fejét fogva, s azon gondolkozva, hogy talán mégis igaz? Nem… addig nem hisz benne, amíg nincs bizonyíték. Nem lehet terhes a lány… És ha az? Persze vállalja a babát, ez nem kérdés… De minden felborul az életében… Apa lesz? Most? Nem… még nem akar apa lenni. De ha mégis? Azt sem tudja, mit kell tennie egy apának. Idegesen mászkál, amikor kopognak. Clif az. A testőr segít neki a konyhán át kijutni a hotelből, s a taxi már ott várja őt. Nem mond semmit sem Clifnek, csak arra kéri, hogy maradjon addig a lakosztályban, amíg vissza nem jön. Bár a testőr ellenzi az egészet, beleegyezik és visszamegy Angelhöz, aki mit sem sejtve békésen alszik a hálószobában. Jensen a sofőrnek csak annyit mond, hogy vigye az első patikába, ami útba esik és még nyitva van. Nem is kocsikáznak sokat. A taxi megáll egy Boots előtt. Itt mindent megtalál, ami csak kell, gyógyszer, kötszer… De neki egészen másra van szüksége. Megkéri a sofőrt, hogy várja meg, hamar végez, aztán orrára csúsztatja napszemüvegét és belép az üzletbe. Körbenéz. Csak pár vásárló lézeng bent. Biztos benne, hogy itt Európában annyian nem ismerik, de jobb, ha nem kelti fel a figyelmet semmivel sem… Körbejárja a sorokat, de az, amit keres nincs sehol. Most mit tegyen? Eladó sehol sincs, csak a pultban. Nincs mit tenni. Oda kell mennie. Mélyen beszívja a levegőt, majd odalép. A pultban lévő fiatal lány pedig ráfigyel, miközben becsukja a kasszát.
- Segíthetek? – kérdezi a lány, Jensen pedig bólogat és napszemüvegén keresztül látja, hogy az eladólány jól megnézi magát az üvegén.
- I… igen… azt hiszem. Egy… egy… t… terhességi tesz… tesztet kérnék… - dadogja el a mondatot, és elharapja a végét.
- Micsodát? – kérdez vissza a lány.
- Egy… terhességi… tesztet.
- Óh… Egy terhességi tesztet? – kérdezi és rámosolyog, majd a fiú mögé néz, hiszen pár vásárló beállt már a sorba, fizetne. – Értem. – bólogat. – Van még terhességi tesztünk? – kiáltja el magát, jó hangosan, hogy az egész üzlet hallja, Jensen pedig összeszorítja száját és lehajtja fejét.
- Micsodánk? – kérdezi egy nő az üzlet másik feléről.
- Terhességi teszt! – kiált a pultban a lány még hangosabban, mint ezelőtt.
- Nem tudom. Nagyon sürgős? – kiabál vissza a másik eladó.
- Nagyon kell? – néz a lány Jensenre, aki összerezzen erre.
- Hát… hát… kell. – bólogat.
- Azt mondja az napszemüveges úr, hogy nagyon kell! – kiált vissza a lány. – Itt elől nincs!
- És milyen kell? – szól vissza hátulról a hang.
- Milyet szeretne? – pislog a lány
- Teljesen mindegy… csak… terhességi teszt legyen. – súgja a fiú és legszívesebben most süllyedne el.
- Azt mondja az úr, hogy teljesen mindegy, csak terhességi teszt legyen! – kiált.
- De mégis hány napos? Pontosat akar?
- Hány napos kellene? – néz a lány rá mosolyogva, miközben a sorban állók már fejüket ingatják. Ez az egy pénztár van nyitva, s jobb dolguk is van annál, hogy itt álldogáljanak, és azt hallgassák, hogy egy pasi terhességi tesztet vegyen.
- Én… én… nem tudom…
- Nem tudja! – kiált a lány.
- Neki kell? – kérdezi a hang hátulról.
- Magának kell? – néz rá a pultos lány, de rögtön fejét rázza. – Nem hiszem, hogy az úr fogja használni!
- Megnézem a raktárban! – kiált a hang. Jensen pedig felsóhajt és lehajtott fejjel várja a választ.
- Én már láttam magát. – jelenti ki az eladó lány, amíg vár a válaszra.
- N… nem… biztosan nem… - s amilyen apróra csak lehet, összehúzza magát.
- De… láttam. Tudom.
- Nem…
- Szokott itt vásásrolni, igaz?
- Nem…
- Nem? Akkor hol láttam? – elgondolkozik. – Nem veszi le a szemüveget?
- Nem… fáj a szemem…
- Ah… Biztosan láttam. De hol? TV?
- Nem… én csak a…
- Terhességi teszt. Tudom… kipróbálja?
- NEM! – kiált.
- Pedig a pasim egyszer megtette…
- Két fajta van, melyik legyen? Ami már 10 nap után kimutatja, vagy ami később, de biztosabb?
- Melyik? – kérdezi a lány.
- M… mindegy… csak…
- Mégis melyik terhességi teszt legyen?
- Mind a kettő! – kiált a fiú. – Csak hozza már!
- Az úr azt mondja, hogy mind a kettő terhességi tesztet kéri! – kiált a lány, mire a másik eladó előre jön, és a fiúra figyel, miközben a pultra teszi a két dobozt.
- Ismerem. – jelenti ki a másik eladó.
- Én is ezt mondtam. – bólogat a lány és mind a ketten érdeklődve figyelnek a fiú felé, aki már olyan kicsire húzta össze magát, hogy szinte eltűnt.
- A srác a szemközti házból! – kiált az eladó, aki eddig hátul volt. – Egyszer meghívtál egy italra…
- N… nem…
- De! És most terhes a barátnőd? Nem is mondtad, hogy van barátnőd.
- N… nem én nem vagyok az a fiú.
- Óh, dehogy nem. Nem tudsz elbújni a szemüveg mögé. – kiált. – Micsoda alak… - ingatja fejét. – Nincs egy hónapja sem, hogy elhívtál…
- Nem… Biztosan nem! Kérhetném a tesztet? – kiált.
- Adják már oda neki azt a terhességi tesztet! – szólal meg a sor végén egy idősebb férfihang. – Nem érünk rá itt egész este erre várni!
- Mindjárt! – pötyögi be a pénztáros lány a gépbe az árakat, miközben a másik, aki eddig hátul állt becsmérlően méregeti a fiút.
- Szemét. – jelenti ki, majd otthagyja őket.
- M… mennyi?
- 20 font. De… tényleg szemét volt, hogy elhívtad aztán nem is jöttél…
- Összetéveszt valakivel.
- Nem hiszem. – s zacskóba teszi a dobozokat, miközben elveszi a fiú hitelkártyáját. – Terhességi teszt… máris? Szegény lány. Nem lennék a helyében.
- Angel nagyon helyes lány és szeretem.
- Angel? Most már nem hiszem… - sóhajt és odaadja a blokkot, a zacskót és a hitelkártyát. – Tessék. A terhességi teszt. Mondd meg annak a lánynak, hogy rossz pasit választott…
- Nem hiszem… - sóhajt, majd olyan gyorsan kilép a Bootsból és pattan a parkoló taxiba, hogy az emberek éppen csak pislogtak mögötte, ő már a hotelbe tart, szorongatva a zacskót, benne a tesztekkel.
Tags: