Human Nature - J2 FanFic

[monkeyjade]

Cím: Human Nature
Szerzõ: MonkeyJade
Mûfaj: Slash, humor, könnyed szórakozás
Szereplők: Jared Padalecki, Jensen Ackles, egyéb szereplők
Leírás: A két fiú egymásba (is) belehabarodik
Megjegyzés: M/M, FM/M szex
Figyelmeztetés: +18
Részek: Még nem tudom pontosan mennyi lesz

Angel egyedül marad gondolataival, miután Jade elment és hosszú perceken, ha nem órákig, ül az ágyon. Senki sem zavarja meg őt. Jensen sem jön fel hozzá. Tudja, érzi, hogy Donna kérte a fiút, hogy hagyja egy kicsit magára és ezért hálás is, hiszen így mindent végig gondolhat. Ölében a Dean baba, amit kapott és lehet, hogy őrültségnek hangzik, de talán igaza van Jadenek. Ha nincs itt a fiú, így mégis vele van. Örül, hogy a ruhákat együtt válogatták szét, sőt Jade beállította mobilját is, hogy mindenkinek külön csengőhangot adjanak, aki fontos, így tudni fogja, ki hívja, s a telefont áttette hanghívásra, most már nem kell bajlódnia, ha ő szeretne felhívni valakit. Jade mindenre gondol. Az ébresztőt is beállították rajta. Pár gonddal kevesebb… De annyi minden van még, ami megváltozott… Nem ülhet naphosszat itt, valamit csinálnia kell, mert ebbe bele fog bolondulni egy idő után. Jade majd gondolkozik ezen, de holnapra már kitalálta, hogy sétálni mennek… sétálni… Mi értelme van, ha úgysem látja hová is indulnak? Ám nem akarta nővére lelkesedését lelohasztani, így beleegyezett. Mit is csináljon? Jensen sem lesz itt… Jade persze amíg pakolgatott be nem állt a szája és folyamatosan arról beszélt, hogy Jensen micsoda hős és hogy milyen jó neki, hogy ilyen sráccal hozta össze őt az élet… vagy a sors… Tényleg jó és szereti őt, de így hogyan éljenek tovább együtt? Jensen nem ebbe a vak lányba lett szerelmes. Most csak egy kolonc a nyakán, akire állandóan ügyelnie kell. Jó neki ez így? Jade szerint, akinek mindig mindenre van valami válasza, nem hiába lett írónő, Jensen nem foglalkozik azzal, hogy most nem lát, s kihangsúlyozta a MOST szót, mert eltökélten és rendületlenül hisz benne, hogy majd teljesen felépül és újra látni fog… Jade mindig valami álomvilágban sétálgat. Örökre így marad, ebben a sötét és hideg helyen és ennél talán még a halál is jobb…
- Hoztam neked sütit. – hallja meg Donna hangját az ajtó felöl. Megrezzen mert nem számított rá. A hang felé fordítja fejét, miközben orrát megcsapja a sütemény finom illata. Jadel édességet ettek órákon keresztül, de talán egy kis hely van még a hasában.
- Köszönöm. – súgja, Donna pedig leül mellé. Angel végig követi a hangokat, majd az ágy benyomódik mellette, s tudja, hogy az anya, mellé telepedett. A süti illata is egészen közel van hozzá. Mélyet szippant a levegőbe. – Finomak lehetnek.
- Azok is! – mosolyog, majd elveszi a babát Angel öléből. – Hát ez micsoda?
- Jadetől kaptam. Azt mondta így velem lesz Jensen, amíg nem jön haza.
- Hasonlít. – mondja Donna. – De az igazi azért jobb. – mosolyog. – Nem?
- De. – bólogat Angel és lehajtja fejét. – Csak… már nem vagyok ugyanaz, akit szeret.
- Te pontosan ugyanaz a lány vagy, akibe beleszeretett.
- Ez nem igaz.
- Angel, nem a szemedért vonzódik hozzád. – beszél halkan, majd óvatosan a lány ölébe teszi a tányért. – Kóstold meg. Idáig sütöttem. De vigyázz, mert van rajta egy kis csoki krém is. Hallottam, hogy szereted.
- Az a kedvencem.
- Akkor tessék megenni.
- Csak… Jade is hozott egy csomó sütit és…
- Látom a dobozokat. – mosolyog.
- Lassan már krém fog folyni az ereimben. – mondja a lány, de kitapogatja az egyik sütit a tányéron, szájához emeli és beleharap. – Hm… ez nagyom finom.
- Mondtam. Jobb mint a készen vett, nem? Itt maradok pár napig és minden nap sütünk valami finomat…
- De én nem tudok segíteni…
- Miért ne tudnál? Tojást is fel tudsz verni és tésztát is lehet gyúrni. Nem maradsz ki a munkából.
- Ez remek ötlet. – mosolyog halványan és megint beleharap a finomságba.
- Tudom. – bólogat. – Itt maradunk ketten és hidd el nem fogsz unatkozni.
- De azután? Mi lesz velem?
- Az élet nem áll meg Angel. Most más lesz minden, de nem mondhatod azt, hogy elég volt és kiszállok.
- Pedig az lenne a legjobb.
- Butaságokat beszélsz. Gondolj bele, hogyan érezheti magát a fiam, ha ezt mondod neki.
- Csak…
- Nincs csak Angel. Szeretitek egymást és ez olyan szép dolog. Aggódik érted, félt… És igen, folyton a sarkadban akar lenni most. De ez érthető. Te mit tennél, ha vele történt volna meg ez?
- Talán… ugyan ezt.
- Pontosan. – helyesel. – Ez természetes. Félt. És abban igazad van, hogy… kicsit fárasztó így. – elmosolyodik és Angel ezt halja. – De hidd el rá fog jönni, hogy nem lehet mindig melletted és neked is kell az önállóság.
- De így? Nem látok… nem tehetem meg azokat a dolgokat, mint régen. Azt sem tudom, mit kezdjek az életemmel.
- Kell egy kis idő neked is Angel.
- Vissza akarom kapni a régi életem.
- Most más életet kaptál.
- Ami nem kell.
- Angel. – ingatja fejét. – Nem lehet más, ez az egy van. És ha már így alakult, akkor használj ki benne mindent.
- Nem érek semmit sem… a munkám volt az életem… és… még az utcára sem tudok kimenni segítség nélkül… hát élet ez? Nem! – jelenti ki.
- Hidd el, hogy idő kell mindenhez…
- Nem akarok várni arra, hogy majd történik valami…
- Most itthon vagy…
- Itthon… persze… albérlő.
- Angel! Mindenki tudja, hogy nem vagy az. – mondja és megsimogatja a lány hátát. – Összeköltöztetek… ez jelent valamit.
- Mit?
- Angel.
- Aztán ha Jensen rájön, hogy van jobb is nálam, aki még lát is, aki miatt nem kell aggódni, majd dob.
- Nem fog. Szerintem te vagy a nagy Ő.
- Hogyne.
- Angel! – ingatja fejét. – Neked talán nem ő?
- Az egészen más… De… nem kívánhatom neki, hogy egy ilyen béna mellett éljen.
- Nem vagy béna… Aki tésztát tud gyúrni, nem lehet az. – mosolyog.
- Donna…
- Jobb ha beletörődsz abba, hogy Jensen egyáltalán nem akar elhagyni és hogy nem áll meg az élet, csak mert nem látsz. Itthon leszel egy ideig, hogy megszokd… De aztán... vár az élet… egy másik élet! Ami ugyan olyan teljes lehet, mint az előző volt.
- Nem hiszem.
- Ha így állsz hozzá, nem is.
- Nem akarok én már semmit… Ja de… látni.
- Tudom… de annyi minden van az életben…
- Látás nélkül nincs semmi. – sóhajt fel.
- De. A szerelemhez nem kell látni. – mondja. – És a finom sütik is jók, anélkül, hogy látnád őket.
- Jaj Donna… Mit kezdjek magammal?
- Próbáld meg élvezni az életet.
- Nehéz…
- Az lesz, de csak rajtad múlik, hogy mit is kezdesz vele.
- Leginkább semmit…
- Megint visszatérünk ide? – kérdezi. – Mostantól felejtsd el ezt!
- Nem tudok másra gondolni.
- Próbáld meg.
- Nem fog menni. – sóhajt fel búsan és megint elvesz egy sütit. – Ez tényleg jó.
- Amikor Jade elment még nem volt kész, így neki nem tudtam adni.
- Ő inkább csokit eszik. Főleg amióta baby lesz.
- Mindenki mást kíván meg, amikor babát vár. Valaki csokit, valaki sütit…
- Biztosan. – mondja, majd mélyet sóhajt. – Azt hiszem, ebből kimaradok.
- A babavárásból? Nem hiszem.
- Belehalnék, ha nem láthatnám a kicsit. Így inkább nem is szeretnék.
- Angel, azért ez nem így működik…
- De… így. – bólogat. – Milyen lehet egy anyának, aki nem láthatja a saját gyerekét felnőni?
- Csodálatos dolog életet adni.
- Nem nekem…
- A fiam pedig szeretne majd babát és én is unokát.
- Azt hiszem, hogy… hogy… ezért sem marad majd velem… - harap a sütibe. – Nekem nem lesz gyerekem. Így nem.
- Tudod mit gondolok Angel… - sóhajt fel. – Ha egy baba meg akar születni, akkor megszületik.
- Beszélhetünk másról? – kérdezi a lány.
- Az lenne a legjobb neked most, ha pihennél. Hosszú volt ez a nap. De holnap reggel egy teljesen új nap kezdődik és meglátod, hogy minden rendben lesz és remekül fogunk szórakozni, ám ehhez te is kellesz! – megöleli Angelt, aztán feláll. – Itt hagyom a süteményt.
- Inkább vidd el innen, mert megeszem az egészet.
- Azért hoztam.
- Hatalmas lesz a hátsóm.
- De ha egyszer kívánod. – mosolyog, aztán a Dean babát a komódra teszi. – A fiamat felültettem a komód tetejére, hogy onnan mindent lásson. – mondja. – Jó éjt. – megpuszilja Angel arcát, aki erre behunyja szemét. – Bízz bennem Angel. Jól fogjuk érezni magunkat. – megsimogatja a lány fejét, összeszedi az üres dobozokat az ágyról, majd kimegy a szobából. A nappaliban pedig ott találja Jensent, aki még mindig magába roskadva ül a kanapén.
- Ideje befejezni az orrlógatást kisfiam. – feloltja a villanyt.
- Anyu. – néz fel a fiú.
- Beszéltem Angellel és azt hiszem, hogy lassan, de biztosan kezd megnyugodni. Úgyhogy te is fejezd be az ormánylógatást.
- Mit mondott?
- Még mindig borzalmasan érzi magát és fél, hogy elhagyod.
- De nem fogom.
- Én tudom ezt.
- Mi lesz holnap, ha…
- Elfoglaljuk magunkat nélküled is.
- Vigyáznod kell rá. Már Jaredet is megkértem, hogy nézzen néha rá, ha nem leszel már itt…
- Meg kell értened, hogy Angel nem gyerek és jobb, ha nem azt érezteti vele mindenki, ami történt vele.
- Tudom… Csak…
- Nincs csak! Megleszünk. És ha kicsit egyedül lesz, még jót is fog tenni neki. Máshogy nem jön rá arra, hogyan is boldoguljon így.
- Lehet…
- Nem lehet, hanem biztos. Szóval kapd össze magad és próbálj meg úgy viselkedni, ahogy mindig is. Legyél a fiam és szeresd őt. De ne lesd minden egyes mozdulatát.
- Nehéz.
- Hidd el mindkettőtöknek jobb lesz.
- Miért kell holnap elmennem?
- Mert dolgozol. És csodás lesz, mi pedig büszkék leszünk rád. – mosolyog, majd megsimogatja Jensen fejét. – Tessék felmenni. Rád is rád fér már egy kiadós alvás.
- Nem tudok.
- Próbáld meg.
- Annyi minden összejött. Még felkészülni sem tudtam rendesen a holnapi napra.
- Belejössz. És tökéletes leszel.
- Kösz anyu. Benned soha sem csalódom. – mosolyog.
- Hátha egyszer tökéletes vagy.
- Anyu, most már fejezd be! Még elszáll az agyam.
- Nem fog. – mondja és puszit nyom fia feje tetejére. – Csak még egy dolog…
- Mi az? – néz fel Donnára.
- Miért van még mindig az az érzésem, hogy baba lesz?
- Jaj anyu. Szerinted nem derült volna ki a kórházban?
- De… akkor is.
- Anyu, csak beképzeled.
- Lehet… Azért figyelek.
- Mire? Ugyan már! – legyint és felegyenesedik. – Annyira szeretnél unokát, hogy zöldségeket látsz…
- Nem csak édes babyt! – mosolyog.
- Majd babázol, ha Jade megszüli a gyereket. Biztosan megengedi neked.
- Az nem ugyan az.
- Anyu, be kell érned ezzel.
- Angel azt mondta, hogy így nem szeretne gyereket. De ezen nagyon gyorsan változtatni kell.
- Elmondtad neki mit gondolsz?
- Nem mondtam én semmit sem, csak beszélgettünk.
- Anyu… most biztosan nem egy gyerek az, amire szüksége van. És… és inkább fejezd ezt be.
- Jól van! – bólogat. – Abbahagyom.
- Köszönöm. – mondja a fiú és megpuszilja anyát. – Felmegyek hozzá. Jó éjszakát.
- Jó éjt… - sóhajt fel. – Mikor volt meg neki utoljára?
- Anyu!
- Csak kérdezem!
- Fogalmam sincs!
- Kár…
- Megyek.
- Reggel finom reggelit csinálok nektek. Nem engedlek el, csak teli hassal.
- A repülőn majd jól bealszom tőle.
- Nem is baj. – mosolyog, majd megöleli fiát. – Jó éjszakát.
- Neked is anyu. – mondja Jensen, majd felmegy az emeletre. Finoman nyitja ki az ajtó, de a lány nincs az ágyban. Hallja a zuhany hangját. Leveszi pólóját és a farmert, az ágy végébe teszi őket összehajtogatva, aztán magához öleli Bundást és leül vele. Hallgatja a víz csobogását egy ideig, majd gondol egyet és leteszi a nagy mackót az ágy közepére, s a fürdő ajtajához lép. Bekopog, aztán bekukkant. Angel a zuhanyzóban, alig látni a párás üvegtől.
- Szia. – beszél hangosan, hogy a lány meghallja őt a zuhanyból csurgó víztől.
- Szia. – mondja Angel.
- Bundás már vígan szundizik az ágy közepén.
- Az… az jó. – bólogat a lány.
- Jadel jól szórakoztatok? – kérdezi, miközben szeme megakad azon a kicsi szekrényen, amiben Angel pipere dolgai hevernek.
- Jól, igen.
- Az jó. – halványan elmosolyodik, miközben odalép a tükrös szekrényhez és belenéz. Van itt minden, amire egy nőnek csak szüksége van. A Jadetől kapott tusfürdők is itt sorakoznak. – Azt mondta a nővéred, hogy holnap is jön. – beszél, mialatt végigvizslatja szemével az összes dolgot amit csak lát s megakad szeme a tamponon.
- Kíváncsi vagyok mit talál ki.
- Igen… Jade… az Jade. Biztosan van valami terve. Elég elszántnak tűnt. – mondja és elveszi a tamponos dobozt. Nem lát többet, sőt tudja, hogy a nők még azt a betétet is használják, vagy mit, de azt nem is lát. A tampon pedig nincs is kinyitva és a lehető legjobban el volt dugva a többi cucc mögé, vagy ennyire nem akarja Angel, hogy észrevegye bárki is… ami esélyes, vagy régen vette a lány és nem is használja… nem… hiszen felbontatlan. De miért is agyal ezen? Donna teljesen meghülyíti őt is. Megingatja fejét, s visszateszi oda, ahonnan elvette, aztán tovább nézelődik… Itt van pár gyógyszer is… óh igen… Soha sem látta, hogy Angel bármit is bevett volna… De ha egyszer azt mondta, hogy nyugodjon meg, mert védekezik… akkor a fogamzásgátló is itt lehet valahol.. De hol? Nem akar kutatni, így csak szemével keresi… bár ez is annak számít… nem találja. Felsóhajt, s inkább bezárja a szekrényt olyan halkan, ahogy csak tudja. Aztán megfog egy törülközőt, mert Angel elzárja a zuhanyt s mikor elhúzza a fülke ajtaját, óvatosan a lányra teríti.
- Nehogy megfázz. – mondja, s megcsókolja kedvese vizes arcát.
- Köszönöm. – súgja Angel és magához öleli a puha törülközőt.
- Én is lezuhanyozom. – s leveszi alsóját, majd a zuhany alá áll. Angel megtörölközik és megkeresi hálóingét, majd a megszokott útvonalán visszamegy az ágyba. Megöleli Bundást, majd búsan sóhajt. Máskor Jensent ilyenkor simán elcsábította, de ez most meg sem fordult a fejében. Kínosnak érezte az egészet, s ettől rosszul érzi magát. A fiú sem közeledik úgy felé, ahogy szokott… Szorosan a mackóhoz bújik és szomorkásan várja, hogy végre Jensen is itt legyen. Akire nem kell sokat várnia. Hallja, ahogy kinyitja a fürdőszoba ajtaját és ismét érzi az illatot, mely közeledik felé. Mélyen beszívja, majd Bundás megmoccan, aztán Jensen lágyan lefejti róla karjait és a nagy plüss helyére befészkeli magát a lány karjaiba. Megfogja Angel kezét és mellére teszi. A lány érzi szíve dobogását tenyerével. Megsimogatja kedvese mellét.
- Bocs, de a szőrös szörnyet ki kellett túrnom.
- Nem szörnyeteg.
- Tudom… De inkább magam mellé tettem, mert itt vagyok helyette én. – mosolyog. – És most mesélj, mit csináltatok Jadel? Érdekel, hogy mit hozott neked. Rengeteg zacskót cipelt.
- Kaptam tőle sok mindent. Ruhákat… ilyenek… összerendeztük a gardróbot, így most tudom, mi hol van.
- Ez remek ötlet!
- Igen, az. Jade vett nekem pár felsőt is. Amiket régen kinéztem magamnak, de nem vettem meg... Aztán… Kaptam tőle egy… Dean babát.
- Tényleg?
- Igen. Azt mondta, ha nem vagy itt, akkor majd Dean vigyáz rám.
- És igaza van. – mosolyog, de aztán elkomorul – Muszáj elmennem…
- Tudom. – súgja.
- Figyelj Ang… én… sajnálom… Én csak féltelek és aggódom… Gondolom az agyadra megyek ezzel… Anyu is azt mondja, hogy idegesítő amit csinálok.. De… mit tegyek, hogy…
- Csak egy kis teret adj, ahogy kértem.
- Nehéz… - megszorítja Angel kezét. - Szeretlek Ang.
- Én is téged… és… és tudom, hogy hülye voltam ma, de… borzasztóan érzem magam.
- Anyu sütije sem dobott fel?
- De. Nagyon finom volt.
- Én nem is ettem még belőle.
- Nagy lesz a fenekem, ha így folytatom. Jade is hozott pár dobozzal…
- Nagy fenékkel is szeretni foglak.
- Hatalmas lesz! – mosolyog.
- Lehet miben kapaszkodni. – mondja és a lány alatti kezével megérinti fenekét tenyerével és megsimogatja. – Pont jó. – megcsókolja kedvesét.
- Aztán ha hazajössz, majd 10 kilóval nehezebb leszek.
- Nem hiszem. – mondja s közelebb húzza magához a lányt. – Semmi kedvem most visszamenni. De muszáj. – sóhajt.
- Tudom, hogy jó leszel.
- Itthon szeretnék lenni, veled.
- Megleszek… valahogy…
- Ahogy tehetem, jövök! – súgja. – Addig anyura bízlak és a nővéredre.
- A Dean babát se felejts el.
- Óh, igen. Ő is vigyáz rád.
- Félek, hogy mi lesz.
- Ang…
- Mit kezdek magammal? Semmihez sem értek, csak a fotózáshoz.
- Kitaláljuk.
- Hát persze… - sóhajt fel. – Bár igaza lenne Jadenek, aki szentül hiszi, hogy meg fogok gyógyulni.
- Lehet, hogy ha erősen hiszel benne, akkor…
- Nem hiszek semmiben sem. – mondja búsan. – Tényleg egy itthon ülő, szerencsétlenség leszek, aki semmire sem jó.
- Fejezd be!
- Valóban kellek neked?
- Igen. Nem akarok mást.
- És ha… ha egyszer találkozol egy lánnyal és megtetszik? Szánalomból ne maradj velem.
- Nem azért vagyok veled, mert sajnállak, vagy szánalmat érzek. Szeretlek.
- Mi lesz velünk?
- Mi lenne? Együtt leszünk, mint eddig.
- De ugyan úgy már nem lehetünk.
- Miért nem? – kérdezi és megcsókolja Angel kezét. – Vége lesz a próbáknak, lemegy az a pár előadás és minden visszatér a régi kerékvágásba.
- Csak én nem vagyok már a régi.
- Pedig én ugyanazt a lányt látom.
- De én nem. – sóhajt fel. – És nem is látom a tükörben. – mondja búsan.
- Ang, kicsi Ang. – megcsókolja homlokát.
- Jobb ha alszom, igaz? Addig sem beszélek. – becsukja szemét. – Jó éjt. – megpuszilja Jensen arcát.
- Jó éjszakát. – súgja a fiú.
- Vigyázol Bundásra? Nehogy leessen.
- Vigyázok. – mosolyog. – Nem lesz semmi baja. Ahogy neked sem többet. – mondja, de erre nem kap választ. Felsóhajt és apró csókokat ad kedvese homlokára, aztán becsukja szemét és aludni próbál.

A napok telnek. Donna próbálja a lányt jobb kedvre deríteni. Együtt főznek, sütnek. Vagy éppen zenét hallgatnak. Közben pedig beszélgetnek. Az anya persze hallgat elméletéről, hogy a lány terhes, de minden rezdülését árgus szemekkel figyeli. Újabb taktikát eszelt ki arra, hogy hátha megtud valamit. Jadetől, aki minden délután megjelenik és elviszi itthonról Angelt, finoman próbálja kipuhatolni, hogy mikor is volt meg utoljára húgának, de a lány nem tudja. De ezzel legalább ötletet adott neki arra, hogy mindent beszerezzen hozzá. Hiszen Jade folyamatosan csak vásárolgat, mindent, ami kell. Amikor délután testvérét elviszi otthonról sétálnak, lemennek a tengerpartra, ahol Angel hallja az óceán morajlását és ez jól eső érzéssel fogja el, hiszen ha nem is látja a hullámokat elképzeli őket. Szeret a parton üldögélni, s órák hosszat képes csendben hallgatni a szelet és a hullámokat. Persze Jade nehezen tudja megállni, hogy pár percig csöndben maradjon, de szereti azt is hallgatni, ahogy nővére beszél, igaz van, amikor nem figyel rá. De ez akkor is előfordult, amikor még látott. Aztán ha sétáltak, legtöbbször Jade elviszi egy bevásárlóközpontba vagy egy kisebb üzletbe, ahol nővére mindent megvesz, ami csak eszébe jut. Rengeteg ajándékkal halmozza el őt és soha sem engedi, hogy ő fizessen. Jade mindig azzal a kifogással jön, hogy majd ha egyedül jön ide, akkor fizethet. Angel tudja, hogy ez soha sem fog megtörténni. Amikor először együtt jöttek vásásrolni és meghallotta az emberek hangját, mely minden irányból ordított felé, félt, hiszen azt sem tudta hirtelen, hol is van. Kapkodta a fejét, de hiába, hiszen nem lát. Bízott Jadeben, aki mindig vezeti őt, s úgy sétál vele, mintha látna, de sokszor történik az, hogy jobban magához húzza s ilyenkor Angel érzi, ahogy valaki elsiet mellette, ha nővére nem húzza el az útból az illető biztosan nekimegy. Nővére legtöbbször szép komótosan jár vele. És Angel tudja, hogy a létező összes üzlet kirakatát végignézi testvére, amit utált akkor is, amikor nem volt vak, de nem szól. Hagyja, hogy Jade mindent elmeséljen, amit csak meglátott. Mostanában a kedvenc helyük, egy olyan bolt, ahol vakok és más fogyatékos emberek vehetnek maguknak hasznos dolgokat. Soha sem gondolta volna, hogy egyszer egy beszélő óra jobban fogja érdekelni, mint a fényképezőgépe, de most így van. Jade képes volt legalább 3 ilyen órát is venni, sőt még egy karórát is kapott. Igaz, soha sem hordott, ám nővére szerint, jobb, ha van. Vettek már hangos könyveket, sőt Braille írással készülteket is. Angel először hallani sem akart erről, de tudja, ha valóban olvasni szeretne, ideje, hogy megtanulja ezt a nyelvet… Félre kell tennie ellenérzéseit és belevágni ismét olvasni tanulni. Muszáj lesz, ha így hozta az élet… a sors. Jade az interneten rengeteg címet talált ahol tanítják, de Angel még nem döntötte el hová is menjen, megvárja ezzel Jensent, mert tudni akarja, mit is gondol erről. A fiúval minden nap beszélnek telefonon. Reggel mindig kedvese ébreszti fel. Csörög a telefon és tudja Jensen az. Hallgatja, ahogy mesél a próbákról, arról, hogy milyen nehéz neki ez az egész, hiszen nem színpadi színész, de mindent megtesz és a többiek látják, hogy igyekszik. A szöveggel vannak még gondjai, hiszen egy egész szövegkönyvet nehéz a fejébe vernie. A lány pedig bíztatja őt és hallja, hogy ez kedvesének milyen jól esik. Aztán a fiú este is hívja és Angel mindig elmeséli mi történt vele aznap. Jensen minden apró részletre kíváncsi. Így semmit sem hagyhat ki. Ilyenkor érzi, hogy a fiú inkább vele lenne, mint Texasban, de maradnia kell. Tudja, hogy Jensennek valahol fáj az, hogy nem ő viheti el sétálni, vagy vásásrolni, hogy mindenből kimarad, de erről hallgatnak. Lesz még elég idejük rá. Nehezen teszik le a telefont, de a lány tudja, hogy reggel kedvese csörgésére ébredhet. S míg Jensen nincs vele, addig nem csak Bundás, de Dean is helyett kapott ágyában. Hárman osztozkodnak rajta. Nem csücsülhet a baba folyton a komódon… Persze Deant inkább nem mondja el senkinek sem, ez az ő kis titkuk marad. Igaz, jobban szeretné, ha az igazi feküdne mellette. Hiányzik neki a fiú, a telefonálgatás nem elég. Várja a pillanatot, amikor végre itt lesz és hozzábújhat. Érezheti illatát, megérintheti finom bőrét. Vágyik rá. Miután este leteszik a telefont sokszor eltöpreng azon, hogy mennyire más lesz minden ha a fiú hazajön. Utolsó este, mielőtt Texasba ment kedvese, szégyellte magát előtte, úgy gondolja nem is lehet vonzó a fiú számára. Aki már nem úgy közelít hozzá, ahogy egy férfi… De hát ő sem úgy akár egy nő… Mi lesz így? Ha esetleg arra kerül a sor… Fél. Vakon… Egészen más az egész. Mi lesz így velük?
Donna több mint egy hétig maradt, de mennie kell. Ott a család, velük is foglalkoznia kell. Angelt vigasztalja a tudat, hogy hiába ment haza az anya, este már Jensennel lehet, hiszen végre hazajön pár napra. Mindent eltervezett. Vacsorával várja majd. Meg tudja egyedül is csinálni! Hiszen Donna szerint elég ügyesen megtalál mindent a konyhában, nem lehet semmi gond. Úgy gondolta, hogy frissen készít el mindent. Lássa Jensen, hogy boldogul egyedül is. Este felé két percenként kérdezi meg óráját, hogy mennyi az idő, ami ólomlábon halad. Letusolt már és próbál valami jó ruhát találni. Pontosan emlékszik mindegyikre, hová is tették Jadel. A gardróbban kutat az egyik kedvenc felsője után, amikor halk neszezésre lesz figyelmes. Megáll és fülel. Hallja, ahogy a háló ajtaja lassan nyílik. Megmerevedik rémülten, mert senki sincs a házban rajta kívül és Jensen sem lehet az. Szíve hevesen ver. Hallja, ahogy léptek közelednek felé. Most mit csináljon? Matatni kezd, majd megfogja az első kezébe kerülő tárgyat, ami a kedvenc cipője és ahogy a lépéseket szinte az agyában érzi, csap.
- Áúúú! – hallja, de ő csak üt és üt. – Angel! Állj! – s erős kéz fogja meg csuklóját. – Én vagyok!
- Jared? – kérdezi.
- Igen… én. – mondja a fiú, mellén és fején fogva az ütések helyét, miközben elengedi a lány csuklóját. Angel mérgesen felsóhajt, majd megint csapkodni kezd – ÁÁÁ! Elég már! Mondom, hogy én vagyok! – próbál kitérni az ütések elől.
- Tudom éppen ezért kapod! – kiált Angel. – Többet nem merd ezt csinálni! – üt még egyet a fiú felé.
- Én nem csináltam semmit sem. – s elveszi a cipőt a lánytól.
- A frászt hozod rám! Azt hittem betörtek… vagy mit tudom én…
- Nyitva volt az ajtó… bejöttem. Semmi baj. Mondom, hogy csak én vagyok.
- Látod… ez is elég nagy baj.
- Durva ez a sarok. – nézegeti a cipőt. – Fájt!
- Megérdemled. – mondja a lány és felsóhajt. – Ha még egyszer így rám ijesztesz… Mindegy. Mit szeretnél?
- Csak gondoltam eljövök… hogy vagy…
- Aha… - bólogat, majd összébb húzza magán köntösét, aztán tapogatva kimegy a gardróbból és leül az ágyra. – És mit akarsz még? Eddig is meglátogathattál volna, nem?
- Sok a dolgom… forgatok… nem érek rá.
- És ma ráérsz?
- Erre kanyarodtam… megyek Jadért, de előtte gondoltam benézek hozzád.
- Jade tudja, hogy itt vagy?
- Tudja… De ma dolgozik és nem tudott jönni… helyette itt vagyok én.
- De jó. – sóhajt fel a lány. – Nekem is dolgom van…
- Jensen ma hazajön. Tudom. Beszéltem vele. De addig itt vagyok én. – mondja és leül a lány mellé.
- Aha… Jól megvoltam eddig is…
- Megígértem, hogy rád nézek, hogy minden rendben van e.
- Igen?
- Tegnap Jensennek megírta Jade hogy ma nem biztos, hogy át tud jönni és…
- Óh, valóban?
- Aggódik. Minden nap felhívja a nővéredet, aztán engem is… Mondtam neki, hogy jövök.
- Tényleg? – kérdezi, majd nagyot sóhajt.
- Tudni szeretné, hogy minden rendben van e.
- Miért ne lenne?
- Jaj, Angel megbeszéltük vele, hogy…
- Ez most úgy hangzik, mintha Jade csak azért jönne át minden nap, mert Jensen kéri erre.
- Nem.
- De te… te azért jöttél.
- Figyelj, régen találkoztunk és…
- Nem kell a duma. Azt mondtad megígérted neki.
- Jensen nem akarja, hogy egyedül legyél.
- Dél óta egyedül vagyok és látod, még élek. Bár az előbb majdnem megállt a szívem miattad!
- Bocs.
- Tök mindegy!
- Talán be kellene zárni az ajtót.
- Ne okoskodj!
- Ok. – bólogat. – Szóval most itt vagyok én, Jade helyett.
- Köszi, de megmondtam, hogy egyedül is jól megvagyok… és ezt mond meg Jensennek is.
- Pár óra és itt lesz. Talán beszéld meg vele.
- Még mindig nem vagyok béna, csak vak.
- Akinek kell a segítség.
- Jared! Fogd be! – kiált. – Mi lenne, ha békén hagynál? Jól vagyok, élek, elmehetsz. Vagy Jensen azt is megmondta hány órát kell maradnod?
- Nem… de azt gondoltam megvárom itt.
- Nem gondolod, hogy egy kicsit zavarnál, ha te is itt lennél mikor megérkezik?
- Átadlak neki, hogy minden rendben. – mosolyog.
- Jobb lenne, ha most fognád magad és lelépnél.
- Angel.
- Idegesítesz.
- Tudom… én mindig idegesítelek.
- Az is kikészít, hogy Jensen a hátam mögött szervezkedik.
- Nem! Csak…
- Kifaggatja Jadet és gondolom Donnát is... Közben pedig szervezi, hogy ki mikor jöjjön ide, nehogy egyedül maradjak.
- Félt.
- Köszi, de nem kell. Azért nem kell idejönni, hogy vigyázz rám. Ezt mondd meg Jadenek is. Neki is biztosan akad jobb dolga, minthogy velem legyen minden nap.
- Jade Jensen nélkül is jönne. Tudod milyen. – mosolyog.
- Persze.
- Angel, hidd el, hogy mindenki csak jót akar.
- Mondd örülnél, ha folyton pesztrálna valaki?
- Nem!
- Akkor mi lenne, ha lelépnél?
- Kár volt bármit is elmondanom.
- Tudod Jared, most az egyszer igazán hazudhattál volna… ahogy szoktál.
- Már nem hazudok.
- Óh nem! Persze! – ingatja fejét. – Jobb lenne, ha most szépen elmennél. – mondja. Jared felsóhajt, majd felegyenesedik. – Látom a mackó megvan még… Bírom.
- Kifelé!
- És mi az a baba ott mellette? Csak nem Dean? Jade egy Sam…
- Mondom tünés! – kiált a lány.
- Ok… megyek. Akkor… szia… Jobb, ha becsukod az ajtót… mert lehet, hogy legközelebb nem én fogok besétálni rajta.
- Szia Jared! – kiált Angel, a fiú bólogat, majd lassan kimegy a szobából és leszalad a lépcsőn, aztán bevágja maga után a bejárati ajtót. Kocsijába ül, ott még pár pillanatig maga elé bámulva gondolkodik. Még Jensent sem tudja felhívni, hogy nem sikerültek jól a dolgok, mert még a repülőn ül. Így elindítja a motort, majd az útra kanyarodik és Jade kiadója felé veszi az irányt. A lány biztosan kiakad majd, hogy elmesélte a mindennapos telefonokat Jensennel, hiszen titok volt a szövetség közöttük és pont Angelnek nem szabadott volna megtudnia. Miért nem tartotta a száját? Angelnek igaza volt…